Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1983 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1983-01-31 / 1. szám

QUO VADIS, TÖRTÉNÉ­TDK? 19. /ifirlnn SZÉK SZABADIDŐ­MOSZKVA­KÍSÉRLET BAN (3. oldal) (4. oldal) MUNKA­VIZSGÁZNAK KÖZVETÍTÉS (5. oldal) ÉRTELMI­KROETZ SÉGIEKNEK AZ ESZ-EN (5. oldal) (?. oldal) VIZSGÁK. VIZSGÁK Van, aki kiírja a lényeget — hogy abból tanuljon? Az új év ürügyén A2 EÖTVÖS LGKSÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA HOL TART A FELSŐOKTATÁS? BESZÉLGETÉS KÖPECZI BÉLA MŰVELŐDÉSI MINISZTERREL A KISZ Budapesti Universi­tas Bizottsága 1982. december 14-i ülésének vendége Köpeczi Béla művelődési miniszter volt. Az ülés témája: Hol tart a felsőoktatás korszerűsítése, mit tett eddig és mit tervez a Művelődési Minisztérium? Köpeczi Béla bevezetőjében elmondta, hogy a politikai bi­zottság határozata után elké­szült a végrehajtás intézkedési terve. Ennek alapján elsősor­ban az egyetemeken és főis­kolákon a sor, de lassan halad a munka. A Művelődési Mi- misztérium a fejlesztés hosszú távú koncepciójának kialakítá­sán dolgozik. A KISZ e terü­leten segíthet támogatásával, javaslataival. Hangsúlyozta, hogy a reformban elsődleges a tartalmi korszerűsítés, és ezzel párhuzamosan kell szervezeti intézkedéseket hozni. A marxizmus—leninizmus- tárgyak oktatásának korszerű­sítésére az agit-prop. bizottság októberben irányelveket foga­dott el. Cél: a szaktárgyakkal szorosabb kapcsolat kialakítá­sa a hazai és nemzetközi élet­hez szorosabban kötődő képzés megvalósítása, a marxizmus klasszikusainak műveit jobban megismertetni és feldolgoztat­ni a hallgatókkal. Vitára bocsátják az egyete­meken, főiskolákon az új sze­mélyzeti politikai irányelve­iket. A pedagógusképzés fejlesz­tésére — melyet a demográfiai hullám is indokol — kísérle­tek indulnak. Az egységes ta­nárképzés kialakítását a pécsi tudományegyetemen kezdik, Budapesten pedig az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolá­ból kivált csepeli tagozat az ELTE negyedik karává válik. Zsámbékon az óvónőképzés ta­nítóképzéssel egészül ki. A jö­vő évben vizsgálják felül az egyetemi doktori és kandidá­tusi cím viszonyát és a de­monstrátort rendszer kiter­jesztésének lehetőségeit. Az ösztöndíjrendszer módo­sítása megtörtént. A miniszter megállapította, hogy az ifjúsá­gi fórumok segítségével jobb rendszer alakult ki, mint az eredeti minisztériumi javaslat volt. Értékelésként elmondta, hogy elgondolkodtató, hogy so­kan nem a Művelődési Minisz­térium nyitottságát és kompro­misszumkészségét látják az új ösztöndíjrendszer elfogadásá­ban, hanem vereségként köny­velik el a mai helyzetet. Né- hányan visszasírják a koráb­bit, mikor kevesebb volt az in­tézményekben a feladat, nem volt szükség részletes elemzés­re, nem kellett a différenciá- lással együttjáró konfliktuso­kat helyben megoldani. Ügy látja, hogy a kezdeti zökkenőit az intézmények hiányos és ké­sedelmes adatszolgáltatása mi­att voltak. A további fejlesztés­hez az intézményeknek élniük kell nagyobb önállóságukkal. Ezután a távlati koncepció­ról adott tájékoztatást Köpeczi Béla. A téziseket rendkívüli or­szágos ifjúsági parlamenten, várhatóan májusban tárgyal­juk meg. 1983. év végére kell a kormány elé tárni a fejlesz­tési koncepciót. A koncepció főbb kérdései a következők: az egyetemi, fő­iskolai oktatás helye a társa­dalmi rendszerben, az értelmi­ségnevelés; a hallgatói létszám szabályozása, összefüggésben a felvételi rendszer módosításá­val, tekintettel a középiskola fejlesztésére is. Eldöntendő, hogy kell-e és mennyire nö­velni a hallgatói létszámot. Az oktatás szintjei és a szintek il­leszkedése. A posztgraduális képzés szerepe és funkciója. E tartalmi kérdések alapján tisz- tázandók a szervezeti kérdé­sek, az intézmények profilja — interdiszciplinális vagy disz- ciplinális képzés — és belső felépítése. Milyen legyen a fel­sőoktatási intézmények szere­pe a tudományos kutatások­ban? A személyi, a gazdasági, a beruházási feltételekről és a nemzetközi kapcsolatok fej­lesztéséről is szólni kell a fej­lesztési koncepcióban. A minisztérium, illetve az el­képzelések kialakításában részt vevő szakemberek véle­ménye az, hogy az eddiginél jóval nagyobb erőfeszítésekkel és jelentős fejlesztéssel érhetők el a kitűzött célok. A tényle­ges szükségletek ismerete alap­ján a Művelődési Minisztéri­uminak önálló és kezdeménye­ző módon kell fellépni a fej­lesztési elképzelések elfogadta­tásában, beleértve az anyagi feltételeket is. Ezután a miniszter kérdések­re válaszolt. Szükségesnek ítélte, hogy a tudományos tevékenységben meglevő fokozatokhoz hason­lóan objektív követelmény- és értékelési rendszer alakuljon ki az oktatói munkára is. Eb­ben sokat segíthet a hallgatói véleményezés. Az oktatás várhatóan a ko­rábbi lemaradás helyett utol­érheti, helyenként megelőzhe­ti a társadalom egészének fej­lődését. Ez a válaszadó véle­ménye szerint nem okoz káros feszültségeket, sőt hasznos len­ne. A fejlesztés legnagyobb aka­dályát abban látja, hogy ke­vés a nem hivatalnok,szemléle- tű, újat kereső, vállalkozó szel­lemű oktatási szakember. A testületek, fórumok által el­fogadott legjobb elképzelések is meghalnak, amikor nem akad ember a végrehajtásra. A reform végrehajtásában alap­vető az, hogy a hallgatók szö­vetségesei legyenek a művelő­dés vezetőinek. A fejlesztési koncepció vitá­ja — mondotta Köpeczi Béla — felhasználható lesz arra, hogy bővüljön támogatóink kö­re, mely egyben feltétele a si­keres megvalósításnak. Sokan vannak, akik — hiszen eddig sem mentek olyan, rosszul a dolgok alapon — nem sorakoz­nak fel a korszerűsítési elkép­zelések mögé. Sajnos arra a kérdésre, hogy miként javítható az egyetemek érdekeltsége a reformban, iga­zán megnyugtató választ nem kaptunk. A meggyőzés önma­gában nem tűnik elegendőnek. Érződik ez abból is, ahogy sok egyetemi vezető reagál: nem kell változtatni, mi már régen ÍFV csináljuk. ^Köpeczi Béla fontos feladat­ként jelölte meg annak kimun­kálását a vita során, hogy mi­lyen társadalomképhez igazod­jék a reform, milyen reális ér­tékekhez kapcsolódjon. Megtudtuk azt is, hogy a mi­nisztérium 15-20 vezető értel­miségi bevonásával oktatási ta­nácsot. kíván létrehozni a dön­téselőkészítés javítása, a mi­nisztérium nyitottságának biz­tosítása érdekében. Az előző ifjúsági parlament minisztériumi intézkedési ter­ve számos olyan határidőt rög­zített, melyek a felsőoktatás fejlesztésére vonatkoznak, s már lejártak, de eddig ezekről még tájékoztatást sem kaptak a küldöttek, bár elhangzott ilyen ígéret. A miniszter vála­sza: a korábbi vezetés ígéreté­nek utána néz, a jövő évi mun­katervben a tájékoztatásra visszatérnek. Az ülés zárszavában Gönci János, a budapesti bizottság titkára visszatért a KISZ kap­csolódó feladataira. Vállaljuk a fejlesztés segítését, igényeljük benne részvételünket, és folya­matosan kérjük a minisztéri­um támogatását a viták során is. A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsának kétnapos megbeszéléséről DIÁKSZEMI NÁRIUM A KISZ KB Egyetemi és Fő­iskolai Tanácsa t982. december 11—12-én diákszemináriumot rendezett Csillebércen az okta­tás és az oktatók munkájának hallgatói véleményezéséről. A tanácskozáson az ország vala­mennyi felsőoktatási intézmé­nyéből mintegy százötvenen vettek részt. A tanácskozás megnyitó plenáris ülésén Szandtner Iván, a KISZ Köz­ponti Bizottsága nemrég meg­választott titkára, az EFT új elnöke tartott referátumot. A bevezető előadást három kor- referátum követte, melyeknek az volt a célja, hogy a KISZ- estől különböző nézőpontokból vizsgálják a véleményezési munka* jelenlegi helyzetét és további lehetőségeit. Az EFT felkérésére korreferátumot tar­tott Iványi Miklós, a Budapes­ti Műszaki Egyetem rektorhe­lyettese, Pusztai Ferenc, egye­temünk pártbizottságának tit­kára és Szűcs László, a Peda­gógus Szakszervezet elnöke, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatója. A plenáris ülés végén beszé­det mondott Bihari Mihály, a MM Egyetemi-Főiskolai Főosz­tály vezetője, aki — mint ahogy már tőle megszoktuk, — ismét hitet tett a felsőoktatás re­formja mellett, s hangsúlyoz­ta, hogy a hallgatóknak, a hallgatói véleményezésnek nagy szerepe kell, hogy legyen a reformfolyamatok előremoz- dításában. A főosztályvezető aláhúzta, hogy a véleményal­kotás a hallgatók egyik legele­mibb joga. A plenáris tanácskozást kö­vetően a résztvevők szekciók­ban ismerkedtek meg egy-egy véleményezési szisztémával, s ezek kapcsán cserélték ki ta­pasztalataikat, véleményüket arról, hogyan lehetne vala­mennyi intézményben elfoga­dottá, működő rendszerré tenni a véleményezést. A szekció­foglalkozások során szó esett a tudományegyetemek pécsi ta­lálkozójának állásfoglalásáról, a BME, a SZOTE, a POTE, a GATE gyakorlatáról. A vitá­ban kiemelt helyet kapott, hogy a kis intézményekben, el­sősorban a főiskolákon milyen ellenállásba ütközik a vélemé­nyezés elterjesztése, s hogy mit lehetne tenni ezeknek az ellenérzéseknek a leküzdése érdekében. A tanácskozást bezáró má­sodik plenáris ülésen a részt­vevők javaslatokkal fordultak az EFT-hez, záródokumentu­mot hagytak jóvá. Az EFT a. közeli napokban véglegesíti ezt a dokumentumot, s állást fog­lal a javaslatokat illetően. E számunkban Szandtner Iván­nak, a KISZ KB titkárának, az EFT elnökének a Diákszemi­náriumot megnyitó korreferá­tumát közöljük. Remélhetőleg rövidesen a diákszeminárium záródokumentumát is az EL olvasói rendelkezésére bocsát­hatjuk. Horvát Attila V. éves bölcsész, az EFT tagja (Folytatás a 3. oldalon) . Hihetetlen, hogy már az új esztendő első hónapjának is vége van. Mégis igaz. Miről ír­jon ilyenkor az újságíró az egyetem lapjában? Elmereng­het például a gyorsan múló időn, hogy íme: alig bontottuk fel az ajándékcsomagokat, s ta­karítottuk ki a házat a szil­veszteri buli után, már a far­sangot emlegetjük. Erre az ol­vasó unottan legyint: jó-jó, az idő már csak ilyen, azért mér­jük, mert telik — vagy azért telik, mert mérjük ... Utána nézhetne például adattárakban, meteorológiai statisztikákban, hogy mikor volt utoljára ilyen tél-nélküli tél, ilyen összevisz- sza, téli-tavasz. Ezt viszont ál- dóan írják-mondják a televí­zióban, rádióban, más lapok­ban. Elég. Vidámkodhatna lel­kesítőén, hogy vége a félévi vizsgaidőszaknak, elmúltak a „felhős napok”, nincs tovább éjszakázás, jegyzetelés, puska­gyártás (nem bodza-). Ezt nem vennék jónéven azok, akiknek épp a vizsgaidőszak miatt van­nak felhős napjaik, bizonyos okmánybélyekben lerövandó különeljárási. díjak ürügyén... Vállalhatna az újságíró szo­lidaritást is. Elemezhetné pél­dául, hogy „vannak tanszékek, ahol..hogy „sajnos még mindig van olyan oktató, aki...” hogy „mindent tudott és mégis...” — ezért viszont a gondtalanok dobnák le a la­pot olvasatlanul, mondván: ez még mindig itt tart?! — írhat­na „tanulságos állatmesét” ar­ról, hogy lám-lám, aki egész évben készült minden előadás­ra és szemináriumra elment, minden este ismételt, stb. — az milyen könnyedén vette ezt a másfél hónapot. Ha ezt írná, a klubvezetők, koncertrendezők, kulturális és szabadidő-progra­mok szervezői beszélnének meg vele találkát egy késői órára, hogy „lebeszéljék” az ilyen „ellenpropagandáról”. Esetleg akadna, aki ismeri a tollnok egyetemista múltját és a cikk kapcsán felemlegetne bizonyos „rendkívüli esemé­nyeket”. Elkezdené mesélni, hogy annak idején miként ta­lált menedéket ez az újságíró a folyosói mellékhelyiségben, mikor kinyílt az állig-tanszék ajtaja, s a várt és remélt oktató helyett Valaki Más szólt ki, hogy mehet négy ember tételt húzni. „Kitalálhatna” az illető tör­téneteket a maga idejében „csodafegyvernek” számító se­gédeszközökről, amit cikkíró és tettestársai hordtak nyak­kendőre ragasztva, papírzseb­kendőre írva, cigarettába so­dorva, vagy hordozható rakéta­ként „beavatott” padtársnőjük gyújiószerkezetét takaró ruha­neműjéhez erősítve, — hogy a mai modern „célbajuttató szer­kezetekről” ne is beszéljünk.. £ Hát miről írjon az újságíró? Hogy csendes a kollégium, mint a Fekete város az alis­pán lefejezése előtti éjjel, vagy hogy a jogi kari büfé mester- szakács-vezetője kiváló étel­különlegességeket készít nap- ról-napra? írja le, hogy tegnap este a Kálvin téren összevere­kedett egy tacskó és eqy törpe- uszkár, s a Fifi-tacskó gazdája — egy „amazon természetű Márta” — szabóollóval üldözte az uszkár gazdáját a Metró­lejárat felé? Erre joggal mond­hatják egyesek, hogy mi kö­zünk a nénik birkozó-mec"sé- hez. írjon például valamelyik tankönyvről. De Vigyázat: me­lyikről? Hát akkor írjon több tankönyvről. Igen? És melyik­kel kezdi? Keresse fel azt a tanszéket, ahol a legtöbben „adtak le okmánybélyeget. No- no! Hangolni akarja a hallga­tóságot? Jó. Tudósítson arról, melyik tárgyból vizsgáztak a legtöbben sikerrel. Azt akarja sugalmazni, hogy nagy a li­beralizmus? írjon optimista cikliet, mert az ösztönözhet? írjon róluk, rólam, rólunk? Igen. Mindenről írjon... És jó- szándékkal. Higgyen abban, amit ír! Ugye ez a lényeg? S ez nem újdonság: „csak új év”. Várhelyi András

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék