Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1983 (25. évfolyam, 1-18. szám)
1983-01-31 / 1. szám
(3. oldal) (4. oldal) (5. oldal) QUO VADIS, TÖRTÉNETEK? 19. /ifirmn SZÉK SZABADIDŐMOSZKVAKÍSÉRLETBAN MUNKAVIZSGÁZNAK KÖZVETÍTÉS ÉRTELMIÉRDETTSÉGIEKNEK AZ ESZ-EN AZ EÖTVÖS LOKSÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA HOL TART A FELSŐOKTATÁS? BESZÉLGETÉS KÖPECZI BÉLA MŰVELŐDÉSI MINISZTERREL A KISZ Budapesti Universitas Bizottsága 1982. december 14-i ülésének vendége Köpeczi Béla művelődési miniszter volt. Az ülés témája: Hol tart a felsőoktatás korszerűsítése, mit tett eddig és mit tervez a Művelődési Minisztérium? Köpeczi Béla bevezetőjében elmondta, hogy a politikai bizottság határozata után elkészült a végrehajtás intézkedési terve. Ennek alapján elsősorban az egyetemeken és főiskolákon a sor, de lassan halad a munka. A Művelődési Minisztérium a fejlesztés hosszú távú koncepciójának kialakításán dolgozik. A KISZ e területen segíthet támogatásával, javaslataival. Hangsúlyozta, hogy a reformban elsődleges a tartalmi korszerűsítés, és ezzel párhuzamosan kell szervezeti intézkedéseket hozni. A marxizmus—leninizmustárgyak oktatásának korszerűsítésére az agit-prop. bizottság októberben irányelveket fogadott el. Cél: a szaktárgyakkal szorosabb kapcsolat kialakítása a hazai és nemzetközi élethez szorosabban kötődő képzés megvalósítása, a marxizmus klasszikusainak műveit jobban megismertetni és feldolgoztatni a hallgatókkal. Vitára bocsátják az egyetemeken, főiskolákon az új személyzeti politikai irányelveiket. A pedagógusképzés fejlesztésére — melyet a demográfiai hullám is indokol — kísérletek indulnak. Az egységes tanárképzés kialakítását a pécsi tudományegyetemen kezdik, Budapesten pedig az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolából kivált csepeli tagozat az ELTE negyedik karává válik. Zsámbékon az óvónőképzés tanítóképzéssel egészül ki. A jövő évben vizsgálják felül az egyetemi doktori és kandidátusi cím viszonyát és a demonstrátori rendszer kiterjesztésének lehetőségeit. Az ösztöndíjrendszer módosítása megtörtént. A miniszter megállapította, hogy az ifjúsági fórumok segítségével jobb rendszer alakult ki, mint az eredeti minisztériumi javaslat volt. Értékelésként elmondta, hogy elgondolkodtató, hogy sokan nem a Művelődési Minisztérium nyitottságát és kompromisszumkészségét látják az új ösztöndíjrendszer elfogadásában, hanem vereségként könyvelik el a mai helyzetet. Néhányan visszasírják a korábbit, mikor kevesebb volt az intézményekben a feladat, nem volt szükség részletes elemzésre, nem kellett a differenciálással együttjáró konfliktusokat helyben megoldani. Úgy látja, hogy a kezdeti zökkenőst az intézmények hiányos és késedelmes adatszolgáltatása miatt voltak. A további fejlesztéshez az intézményeknek élniük kell nagyobb önállóságukkal. Ezután a távlati koncepcióról adott tájékoztatást Köpeczi Béla. A téziseket rendkívüli országos ifjúsági parlamenten, várhatóan májusban tárgyaljuk meg. 1983. év végére kell a kormány elé tárni a fejlesztési koncepciót. A koncepció főbb kérdései a következők: az egyetemi, főiskolai oktatás helye a társadalmi rendszerben, az értelmiségnevelés, a hallgatói létszám szabályozása, összefüggésben a felvételi rendszer módosításával, tekintettel a középiskola fejlesztésére is. Eldöntendő, hogy kell-e és mennyire növelni a hallgatói létszámot. Az oktatás szintjei és a szintek illeszkedése. A posztgraduális képzés szerepe és funkciója. E tartalmi kérdések alapján tisztázandók a szervezeti kérdések, az intézmények profilja — interdiszciplináris vagy diszciplináris képzés — és belső felépítése. Milyen legyen a felsőoktatási intézmények szerepe a tudományos kutatásokban? A személyi, a gazdasági, a beruházási feltételekről és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséről is szólni kell a fejlesztési koncepcióban. A minisztérium, illetve az elképzelések kialakításában részt vevő szakemberek véleménye az, hogy az eddiginél jóval nagyobb erőfeszítésekkel és jelentős fejlesztéssel érhetők el a kitűzött célok. A tényleges szükségletek ismerete alapján a Művelődési Minisztériumnak önálló és kezdeményező módon kell fellépni a fejlesztési elképzelések elfogadtatásában, beleértve az anyagi feltételeket is. Ezután a miniszter kérdésekre válaszolt. Szükségesnek ítélte, hogy a tudományos tevékenységben meglevő fokozatokhoz hasonlóan objektív követelmény- és értékelési rendszer alakuljon ki az oktatói munkára is. Ebben sokat segíthet a hallgatói véleményezés. Az oktatás várhatóan a korábbi lemaradás helyett utolérheti, helyenként megelőzheti a társadalom egészének fejlődését. Ez a válaszadó véleménye szerint nem okoz káros feszültségeket, sőt hasznos lenne. A fejlesztés legnagyobb akadályát abban látja, hogy kevés a nem hivatalnok,szemléletű, újat kereső, vállalkozó szellemű oktatási szakember. A testületek, fórumok által elfogadott legjobb elképzelések is meghalnak, amikor nem akad ember a végrehajtásra. A reform végrehajtásában alapvető az, hogy a hallgatók szövetségesei legyenek a művelődés vezetőinek. A fejlesztési koncepció vitája — mondotta Köpeczi Béla — felhasználható lesz arra, hogy bővüljön támogatóink köre, mely egyben feltétele a sikeres megvalósításnak. Sokan vannak, akik — hiszen eddig sem mentek olyan, rosszul a dolgok alapán — nem sorakoznak fel a korszerűsítési elképzelések mögé. Sajnos arra a kérdésre, hogy miként javítható az egyetemek érdekeltsége a reformban, igazán megnyugtató választ nem kaptunk. A meggyőzés önmagában nem tűnik elegendőnek. Érződik ez abból is, ahogy sok egyetemi vezető reagál: nem kell változtatni, mi már régen ÍgY csináljuk.Köpeczi Béla fontos feladatként jelölte meg annak kimunkálását a vita során, hogy milyen társadalomképhez igazodjék a reform, milyen reális értékekhez kapcsolódjon. Megtudtuk azt is, hogy a minisztérium 15-20 vezető értelmiségi bevonásával oktatási tanácsot kíván létrehozni a döntéselőkészítés javítása, a minisztérium nyitottságának biztosítása érdekében. Az előző ifjúsági parlament minisztériumi intézkedési terve számos olyan határidőt rögzített, melyek a felsőoktatás fejlesztésére vonatkoznak, s már lejártak, de eddig ezekről még tájékoztatást sem kaptak a küldöttek, bár elhangzott ilyen ígéret. A miniszter válasza: a korábbi vezetés ígéretének utána néz, a jövő évi munkatervben a tájékoztatásra visszatérnek. Az ülés zárszavában Gönci János, a budapesti bizottság titkára visszatért a KISZ kapcsolódó feladataira. Vállaljuk a fejlesztés segítését, igényeljük benne részvételünket, és folyamatosan kérjük a minisztérium támogatását a viták során is. A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsának kétnapos megbeszéléséről DIÁKSZEMINÁRIUM A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa 1982. december 11—12-én diákszemináriumot rendezett Csillebércen az oktatás és az oktatók munkájának hallgatói véleményezéséről. A tanácskozáson az ország valamennyi felsőoktatási intézményéből mintegy százötvenen vettek részt. A tanácskozás megnyitó plenáris ülésén Szandtner Iván, a KISZ Központi Bizottsága nemrég megválasztott titkára, az EFT új elnöke tartott referátumot. A bevezető előadást három korreferátum követte, melyeknek az volt a célja, hogy a KISZ- estől különböző nézőpontokból vizsgálják a véleményezési munka jelenlegi helyzetét és további lehetőségeit. Az EFT felkérésére korreferátumot tartott Iványi Miklós, a Budapesti Műszaki Egyetem rektorhelyettese, Pusztai Ferenc, egyetemünk pártbizottságának titkára és Szűcs László, a Pedagógus Szakszervezet elnöke, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatója. A plenáris ülés végén beszédet mondott Bihari Mihály, a MM Egyetemi-Főiskolai Főosztály vezetője, aki — mint ahogy már tőle megszoktuk, ismét hitet tett a felsőoktatás reformja mellett, s hangsúlyozta, hogy a hallgatóknak, a hallgatói véleményezésnek nagy szerepe kell, hogy legyen a reformfolyamatok előremozdításában. A főosztályvezető aláhúzta, hogy a véleményalkotás a hallgatók egyik legelemibb joga. A plenáris tanácskozást követően a résztvevők szekciókban ismerkedtek meg egy-egy véleményezési szisztémával, s ezek kapcsán cserélték ki tapasztalataikat, véleményüket arról, hogyan lehetne valamennyi intézményben elfogadottá, működő rendszerré tenni a véleményezést. A szekciófoglalkozások során szó esett a tudományegyetemek pécsi találkozójának állásfoglalásáról, a BME, a SZOTE, a POTE, a GATE gyakorlatáról. A vitában kiemelt helyet kapott, hogy a kis intézményekben, elsősorban a főiskolákon milyen ellenállásba ütközik a véleményezés elterjesztése, s hogy mit lehetne tenni ezeknek az ellenérzéseknek a leküzdése érdekében. A tanácskozást bezáró második plenáris ülésen a résztvevők javaslatokkal fordultak az EFT-hez, záródokumentumot hagytak jóvá. Az EFT a közeli napokban véglegesíti ezt a dokumentumot, s állást foglal a javaslatokat illetően. E számunkban Szandtner Ivánnak, a KISZ KB titkárának, az EFT elnökének a Diákszemináriumot megnyitó korreferátumát közöljük. Remélhetőleg rövidesen a diákszeminárium záródokumentumát is az EL olvasói rendelkezésére bocsáthatjuk. Horvát Attila V. éves bölcsész, az EFT tagja (Folytatás a 3. oldalon) . (5. oldal) (?. oldal) VIZSGÁK, VIZSGÁK Van, aki kiírja a lényeget , hogy abból tanuljon? Az új év ürügyén Hihetetlen, hogy már az új esztendő első hónapjának is vége van. Mégis igaz. Miről írjon ilyenkor az újságíró az egyetem lapjában? Elmerenghet például a gyorsan múló időn, hogy íme, alig bontottuk fel az ajándékcsomagokat, s takarítottuk ki a házat a szilveszteri buli után, már a farsangot emlegetjük. Erre az olvasó unottan legyint: jó-jó, az idő már csak ilyen, azért mérjük, mert telik , vagy azért telik, mert mérjük ... Utána nézhetne például adattárakban, meteorológiai statisztikákban, hogy mikor volt utoljára ilyen tél nélküli tél, ilyen összeviszsza, téli tavasz. Ezt viszont áldóan írják-mondják a televízióban, rádióban, más lapokban. Elég. Vidámkodhatna lelkesítően, hogy vége a félévi vizsgaidőszaknak, elmúltak a „felhős napok”, nincs tovább éjszakázás, jegyzetelés, puskagyártás (nem bodza). Ezt nem vennék jónéven azok, akiknek épp a vizsgaidőszak miatt vannak felhős napjaik, bizonyos okmányhelyekben lerovandó különeljárási díjak ürügyén... Vállalhatna az újságíró szolidaritást is. Elemezhetné például, hogy „vannak tanszékek, ahol..hogy „sajnos még mindig van olyan oktató, aki...” hogy „mindent tudott és mégis...” — ezért viszont a gondtalanok dobnák le a lapot olvasatlanul, mondván: ez még mindig itt tart?! — írhatna „tanulságos állatmesét” arról, hogy lám-lám, aki egész évben készült minden előadásra és szemináriumra elment, minden este ismételt, stb. — az milyen könnyedén vette ezt a másfél hónapot. Ha ezt írná, a klubvezetők, koncertrendezők, kulturális és szabadidő-programok szervezői beszélnének meg vele találkát egy késői órára, hogy „lebeszéljék” az ilyen „ellenpropagandáról”. Esetleg akadna, aki ismeri a tollnok egyetemista múltját és a cikk kapcsán felemlegetne bizonyos „rendkívüli eseményeket”. Elkezdené mesélni, hogy annak idején miként talált menedéket ez az újságíró a folyosói mellékhelyiségben, mikor kinyílt az állig-tanszék ajtaja, s a várt és remélt oktató helyett Valaki Más szólt ki, hogy mehet négy ember tételt húzni. „Kitalálhatna” az illető történeteket a maga idejében „csodafegyvernek” számító segédeszközökről, amit cikkíró és tettestársai hordtak nyakkendőre ragasztva, papírzsebkendőre írva, cigarettába sodorva, vagy hordozható rakétaként „beavatott” padtársnőjük gyújtószerkezetét takaró ruhaneműjéhez erősítve, hogy a mai modern „célbajuttató szerkezetekről” ne is beszéljünk.. . Hát miről írjon az újságíró? Hogy csendes a kollégium, mint a Fekete város az alispán lefejezése előtti éjjel, vagy hogy a jogi kari büfé mesterszakács-vezetője kiváló ételkülönlegességeket készít napról-napra? írja le, hogy tegnap este a Kálvin téren összeverekedett egy tacskó és egy törpeuszkár, s a Fifi-tacskó gazdája — egy „amazon természetű Márta” — szabóollóval üldözte az uszkár gazdáját a Metrólejárat felé? Erre joggal mondhatják egyesek, hogy mi közünk a nénik birkózómeccséhez, írjon például valamelyik tankönyvről. De Vigyázat: melyikről? Hát akkor írjon több tankönyvről. Igen? És melyikkel kezdi? Keresse fel azt a tanszéket, ahol a legtöbbenadtak le okmánybélyeget. Nono! Hangolni akarja a hallgatóságot? Jó. Tudósítson arról, melyik tárgyból vizsgáztak a legtöbben sikerrel. Azt akarja sugalmazni, hogy nagy a liberalizmus? Írjon optimista cikket, mert az ösztönözhet? Írjon róluk, rólam, rólunk? Igen. Mindenről írjon... És jószándékkal. Higgyen abban, amit ír! Ugye ez a lényeg? S ez nem újdonság: „csak új év”. Várhelyi András