Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1983 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1983-01-31 / 1. szám

A KLUBHŰSÉG CÍMSZAVAK AZ ÉRTELMEZŐ KISSZÓTÁRBÓL. Napjainkban egyre több szó esik sportéletünkben a klubhűségről. Ebben az összetételben azonban hiába keressük az Értelmező kisszótárban is. Idézzük belőle a klub címszó értelmezését: „1. Hasonló foglalkozású, érdeklődésű embereknek közös szórakozás, művelődés végett való egyesülése. Sportegyesület.” A hűség címszó 1. értelmezése pedig: „Vkihez, vmihez való állhatatos, kitartó ragaszkodás.” A nagy múltú egyetemi klubunk tagjait általában a klubhűség jellemezte. A sportéletet irányító elnökség manapság ugyancsak céltudatosan törekszik arra, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatóiból, oktatóiból, valamint a XI. kerület általános és középiskolás diákjaiból összetevődő tagságában ébren tartsa a klubhűséget. BEMUTATKOZIK A BEAC. Ezzel a címmel jelent meg az a tájékoztató, mely emlékeztet a BEAC 1898. november 5-én történt megalakulására és arra, hogy az első elnöke Eötvös Loránd volt. A történeti áttekintésből kitűnik, hogy aklub milyen fontos szerepet töltött be a hazai sportélet kibontakozása idején. Az ott folyó tevékenység jellemzésére hadd idézzük a következőket: „Eötvös Lorándnak a sportról alkotott nézete jelentette a múltban és jelenti napjainkban is azt a nemes hagyományt, amely meghatározza egyetemi sportklubunk tevékenységének célját és ad igazi tartalmat az ott folyó munkának.” Felhívjuk a figyelmet, hogy a tájékoztató füzet a BEAC Sportirodáján kapható BARÁTI KÖR. Több mint két esztendeje az egykori labdarúgó vezetők, edzők és játékosok megalakították körüket. A legutóbbi találkozón azonban már más szakosztályok egykori tagjai is részt vettek, noha még kis számban. Reméljük azonban, hogy folyamatosan bővül a körük. Ideillően hadd idézzünk dr. Debreczeny Zsigmond ny. kórházigazgatónak Debrecenből küldött leveléből: „A felejthetetlen jó baráti BEAC-szellem vezetett életem sokszor nehéz és egyéni sorsom küzdelmes útjain. Most 75 éves, őszült fejemmel sportolok. Elsők között voltam, akik megszerezték a sportorvosi szakképesítést és jelenleg is mint sportorvos gyakran teljesítek szolgálatot versenyeken, minden ellenszolgáltatás nélkül.” Ebben az esztendőben a Baráti Kör június 14-én és december 13-án tart összejövetelt. Tagjai azt is elhatározták, hogy a nyári összejövetelre meghívják a mai sportolókat is. A decemberi összejövetel alkalmával pedig megemlékeznek Csik Ferencről, aki ekkor töltené be 70. életévét. Ez utóbbi kapcsán megismételjük azt a javaslatunkat, hogy a korszerű új sporttelepen helyezzék el olimpiai bajnok klubtársaink emléktábláját. Esetleg ekkor kerülhet sor a leleplezésre! DICSÉRETES IDÉNYZÁRÓ. A fekete-fehér „B”-betűs labdarúgók hangulatos idényzárót tartottak. Először a MAFC elleni mérkőzésről készült képmagnófelvételt tekintették meg. Többen alig hittek a szemüknek, hogy milyen gyengén játszottak. Az őszi idényről Kaposi Olivér szakosztályvezető szólt. Azt hangsúlyozta, hogy erősíteni kell az edzésfegyelmet. Korpa Ottó edző egyenként értékelte a játékosok teljesítményét, elsősorban csatáraink eredménytelenségét. A közel 86 esztendős Fábián Józsi bácsi méltán mondhatta el bírálatát, hiszen szinte minden mérkőzésen ott volt. Sok szó esett az őszi idény utolsó mérkőzéséről is, ezen nagyon tartalékosan (?!) állhattunk fel. A bajnoki táblázat első felében végzett. L. Fonó igen nehezen tudta kétvállra fektetni együttesünket. A lelkes játékosok közül különösen Kerényi Nándi tűnt ki, aki immár 20 esztendeje játszik egyetemi csapatunkban.. A szép jubileum alkalmából mi is szeretettel köszöntjük — ahogyan játékostársai becézik — a „Papát”. Keresztényi József LABDARÚGÓMŰSOR '83 TAVASZÁN A mérkőzések időpontját és helyét a NÉPSPORT pénteki száma közli. Várjuk kedves szurkolóinkat... Hajrá BEAC! A BUDAPEST-BAJNOKSÁG II. OSZTÁLY 2. CSOPORTJÁNAK ŐSZI VÉGEREDMÉNYE 1. MAFC 15 102 3 43:19 22 2. M. Kábel 158 4 3 35:17 20 3. ÉVIG 156 7 2 27:16 19 4. KISTEXT 158 3 4 31:27 19 5. L. Fonó 158 2 5 33:16 18 6. Hungarocamion 158 1 6 39:21 17 7. Április 4. 156 4 5 27:22 16 8. N. Chinain 155 5 5 28 :27 15 9. K. Lombik 155 5 5 27:28 15 10. ÉPGÉP 156 3 6 24:25 15 11. MALÉV 153 9 3 11:15 15 12. B. Mechanika 154 4 7 17:32 12 13. BEAC 152 7 6 13:20 11 14. Gamma 154 3 8 10:31 11 15. Információ 154 2 9 12:34 10 16. Hőerőmű 152 1 12 12 :395 ■83 TAVASZA A mérkőzés Elöl a pálya- Őszi Tavaszi ideje választó eredmény Március 6. BEAC—L. Fonó 0:1 (0:0) ................. .......‡ Március 13. MAFC—BEAC 3:0 (0:0) ................. .......‡ Március 20. BEAC—M. Kábel 0:1 (0:0) .... .......‡.......... .......‡ Március 27. Gamma—BEAC 1:1 (1:1) .......‡.......... .......‡ Április 3. BEAC—Információ 0:0 .... .......‡.......... .......ο Április 10. K. Lombik—BEAC 3:3 (1:0) .... .......›.......... .......‹ Április 17. KISTEXT—BEAC 2:1 (1:0) .......›.......... ......‹ Április 24. BEAC—Április 4: 1:0 (0:0) .......‰.......... .......› Május 1. ÉPGÉP—BEAC 1:1 (1:0) .......‹.......... .......‹ Május 8. BEAC—MALÉV 0:1 .... .................. .......) Május 15. Hőerőmű—BEAC 1:4 (0:2) ................. .......‡ Május 22. BEAC—Hungarocamion 0:4 (0:1) ................. .......‡ Május 29. ÉVIG—BEAC 1:1 (0:1) ................. .......) Június 5. BEAC—B. Mechanika 1:2 (0:0) ....... .......(......... ........ Június 12. N. Chinoine BEAC 0:0 ....... .......(.......... ........ EQUUS SZÍNEVÁLTOZÁSA 1982 tavaszán és őszén két, egymástól oly eltérő végkicsengésű Equus-előadást láttam, mely igen erőteljesen vetette föl bennem színházi életünk egyik központi kérdését. T.i., mi a szerepe a színésznek a színházi produkció létrehozásában? Feladata leszűkíthető-e a szerep — mások által behatárolt — esténkénti reprodukálására ? Néhány éve ezt a problémát a rendező-, illetve színészcentrikus színház szembeállításával fejezték ki. Ma — úgy vélem — helyesebb a kérdést úgy feltenni: miből fakad, miben mutatkozik meg, s meddig terjedhet a színész önállósága? S mi a funkciója e relatív függetlenségnek? Az adott darab, adott rendezése, díszletei stb. között a színésznek nem csupán eljátszani kell egy szerepet, hanem egyszerre kell biztosítania a társulatnak az előadás egységes koncepciójának felmutatását (mely a bemutató-előadással lerögzül, statikussá válik), s ugyanakkor estéről estére újra meg kell teremtenie minden színésznek a produkciót, hogy az ne csak „lejátszott matéria” legyen. Ez utóbbit egy változó személyiség cselekszi, akinek szerepéről, a darabról alkotott véleménye éppúgy változik, akár a hangulata, kondíciója vagy koncentráló képessége. A téma behatároltsága miatt most csak a főbb szereplőkkel, ill. szerepfelfogásuk, alakításuk változásaival foglalkozom. A sort Alan Stranggel kell kezdenünk. Az ő tette indítja és személye mozgatja az előadást. Gálffi László tavaszi és őszi alakítása között jelentős hangsúlyeltolódások voltak megfigyelhetők. Először látott felfogásában Strangje az általa teremtett világban — az ő valódi életében — Equusnak, a Lóistennek hódol, míg mindennapi létezésében egy hétköznapi „problémás” kamasz. E két szféra csupán egyszer ütközik össze Ekkor vakítja meg isteneit az istálló reábízott lovait, mivel szerelmi kísérlete Jill-lel sértette Istenét, az ő istenhitét, melytől elszakadni nem tud és nem akar. Az erre való rádöbbenése eredményezte a bűncselekményt. őszi alakításában teremtett Élete és a valóságos, mindennapi hétköznapi élete között a cezúra elmosódott. Ettől Strangje feszültebb, agresszívebb lett. Erotikája Alannak itt erősebben, szinte mindvégig tapinthatóan jelen volt. Mozdulatai esetlegesebbekké váltak, félúton elakadók lettek, másként befejeződök. Alan Strang ekkor kevésbé volt szimpatikus számunkra, de inkább volt hétköznapjainkban is elképzelhető valóság. A pszichiátert Darvas Iván alakította, a saját ún. darvasi stílusában. Tavaszi cselekvései, problémái, kitörései, kétségei és kétségbeesései erősebben voltak Streng-kötöttek, mint ősszel. (Ennek egyik oka volt, hogy az általam látott első előadásban Gálffi László szinte uralta az egész színpadot, s ezzel a szükségesnél erősebben volt Strang-központú a produkció.) Martin Dysartban ekkor egy a munkájában túlterhelt, szakmailag elszigetelődött, alacsony spermaszámmal és elhidegült feleséggel küszködő pszichiátert ismertünk meg. Akinek problémáit egy számára orvosilag nem is túl érdekes eset hozta felszínre, egyéniségének nyugtalanító, „vádoló” hatásával. A másodszor látott alakításban Dysart hétköznapi tragédiái — a lehetőségek szerint — erősen függetlenek Alan Strangtól. A „beteg” ekkor már „csak” mint katalizátor játszott szerepet a pszichiáter tragédiájának alakulásában. E függetlenedés következtében Dysart indulatai mélyebbekké, zabolázhatatlanabbakká váltak. Az orvos igazi tragédiája ekkor már önmagában rejlett. Saját, értelmetlenné vált létformájából való kitörésképtelenségében. Az ő tehetetlensége ekkorra egyre inkább a valódi, mélyen végigélt érzések, az emberi hit kilúgozódásához kötődött. A XX. sz. egyik érzelmi kulcsproblémájához. Benkő Gyula — Alan édesapja — tavaszi alakításából egy kicsit korlátolt „hithű” szocialista karaktere bontakozott ki. Aki nemigen tudja, miként egyeztesse össze lesarkított elvi tételeit a mindennapok valóságával. Hogyan szeresse gyerekét. Őszszel egy felesége titkolt, de élő vágyainak megfelelni nem tudó „mintaférj” lett Frank Strangból. Aki ezért smert ezzel, az elvei által elítélt „úri” ideállal szállt szembe — bár erre az általa vallott, kicsit dogmatikusan felfogott elvei köteleznék — hol nyíltan, hol elfojtottan szinte mindenkire acsarkodik. Dora Stranget — Alan édesanyját — Tábori Nóra alakította. A tavaszi előadásban játékát a humánum, az egymás megértésére, elfogadására való törekvés jellemezte. Ősszel már inkább egy korlátolt pedagógus hamis vágyai kerültek az előtérbe. A szülői felelősségről, a nevelés lehetőségéről szóló önmarcangolása mindkétszer mélyről jövő, a kétségbeesést és a józan realitásokat átölelő monológ volt. A szerepek, alakítások változásainak, fejlődéseinek ez a — lehetőségekhez képest — részletes elemzése több célt szolgált. (Jelen esetben a tudatosság és az esetlegességek aránya nem bír kompetenciával.) Elsőként azt, hogy — nem rendezőellenesen! — a színész színpadi önállóságát és az ezzel járó felelősséget hangsúlyozzam. Richard Burton ezt egy nyilatkozatában így fogalmazta meg: „ ... a színpadon minden este az enyém a szerep, azt csinálok vele, amit én akarok ... A felelősség is az enyém...” Másodsorban azt szerettem volna illusztrálni — ha csak a részletek által is —, hogy mindkét előadás, a maga „megjelenésében” volt méltán sikeres. Egyik produkció sem volt a másikhoz képest minőségileg magasabb vagy alacsonyabb szinten, mint egységes produkció. Más volt. S azt talán toleranciaszegény korunkban nem fölösleges leírni: egy-egy előadást elsősorban önmagához — a darabhoz, saját lehetőségeihez — kell viszonyítani, s csak sokadsorban szabad egy másik előadással összehasonlítani, hogy jobb volt-e vagy roszszabb. Hisz elsősorban önmaga. S végül e színészi alakítások összevetése — korábbi önmagukkal — a darab primér és szekunder értelmének eltérésére is rámutat. Alan Strangről tudjuk, hogy „két tudatának” összeütközése okozta az általa imádott istenei megvakítását, mivel a vágy Élete jobban kötötte, mint a mindennapi Létezése. De azt is látjuk, hogy nem szenved, s nem is igen tud arról, hogy vele tragédia történt. Ráadásul biztosra veszszük, hogy Martin Dysart — hisz kitűnő pszichiáter — tud rajta segíteni. De’ ki gyógyítja meg Martin Dysartet? A pszichiátert. Neki ki segít? Ő éli, érzi, szenvedi a saját tragédiáit! Ezek elől a munkába, távoli kedves Görögországába próbál menekülni. De tudja, hogy ezek a pótcselekvések nem segítenek rajta. Csak időlegesen, tűzoltómunkaként képes szőnyeg alá söpörni velük problémáit. S azok megoldására való képtelenségét érzi. Életén, kiüresedésén csak akkor tudna változtatni, ha bírna valamiféle feszítő szabadságvággyal, valóban húsbavágó érzelemmel, vággyal, érzéssel. S Dysart — a darab végén — éppen ezt a feszítő szabadságvágyat, boldogságbirtoklást készül kiirtani Alan Strangből. Hogy társadalmilag „normálissá”, elfogadhatóvá tegye. Hogy szürke és örömtelen életű legyen, mint annyian a „normálisok” közül, hogy ez már szinte a normalitás jellemzője. Uniformizált és hamis vágyakkal rendelkezzék, melyekért nem kell küzdeni. S melyekért nem is érdemes élni... Elveszi Alántól azt, amire neki oly égető szüksége volna, mely számára a valódi élet lehetőségét adná meg. Tragédiája ezáltal önállósul a darabban s lesz az igazi ember tragédiája, így válik Equus, a Lóisten korunk kilátástalanságának szimbólumává. Csalay András Hintón, lóháton - Szilvásváradon Ha valakinek azt mondom: Szilvásvárad, a két dolog jut azonnal eszébe. Az egyik a Szalajka-völgy, a másik pedig a lipicai ménes. Az utóbbiról a fogathajtás, lovaglás, Bükkfennsík. Az utóbbi időben megszaporodtak azok a helyek országszerte, ahol a turistáknak lehetőségük van lóháton „kilazítani” az izmaikat. Szilvásváradon ilyen „lazítással” foglalkozik Kovács Péter „sétakocsikáztató kisiparos”. — Kinek az ötlete volt a családban ez az iparosság? — A lószeretet nálunk családi hagyomány. Édesapám is lovakkal foglalkozott az Állami Gazdaságban, s testvérem is, én is ott dolgoztunk, mint csikósok, hajtók. Mivel Szilvásvárad immár évek óta nemzetközi üdülőtelep, s rengeteg a külföldi és magyar turista, erre építettük az ötletet. Az Állami Gazdaságnál csak úgy tudnak lovagaimi az idelátó-,gató vendégek, ha a programot előre lekötik és befizetik az IBUSZ-nál. Mivel hallottuk, hogy sokkal többen szeretnének lovagolni, kocsikázni, mint amekkora itt a lehetőség, elhatároztuk, hogy „segítünk” a vendégeken. Volt egy lovunk, meg egy hintónk. Vettünk még egy lovat, s meg is volt a fogatra való. Igen ám, de két lóval a lovagoltatás nem épp kifizetődő, lévén, hogy így csak egy vendéget tudtunk kivinni terepre. Így hát vettünk egy harmadik paripát. — Hogy megy az üzlet? — Szezonális. A június—július—augusztus hónapok a legjobbak, ez a csúcs. Az őszi idő nekünk holtszezon, mivel a Bükk-fennsík alatt hidegebb idő van, mint bárhol másutt. Mikor aztán ideér a tél, az megint jó, mert akkor szánkóztatunk. Sajnos az idén megtréfált bennünket is az időjárás, nem esett még hó. A havas teleken nincs szebb szórakozás, mint lovas szánnal kihajtani, úgy nézni meg a völgyeket, hegyeket. — A lótartás sok munka, nem kis pénz. Megéri? — Ha mind a tizenkét hónap olyan lenne, mint a nyári három, akkor a jószágok eltartanák magukat. Ez egyelőre nem így van. A lónak akkor is enni kell, ha nem fogjuk be őket, ha nincs vendég. S a mostani ,,állományunk” — három ló, hát csikó — jó étvágyú. Úgyhogy sokszor marad a munka — meg a „ló-szerelem”. — Költséges „divatnak” tartják manapság a lovaglást. Kik jönnek lovagolni? „Tanulók”, vagy kész lovasok? — Azt tartja a mondás, hogy a magyar, lovas nemzet volt. Sajnos, csak volt. Manapság nagyon kevés azoknak a fiatal fiúknak, lányoknak a száma, akik tudnak bánni a lóval. Látogatóink kb. fele-fele arányban tudnak lovagolni. Ezt az „átlagot” főleg a külföldiek „szépítik”. Sokan jönnek hozzánk úgy, hogy szeretnének megtanulni, de két nap alatt! Az pedig nem megy. Ahhoz, hogy valaki az „alapokat” megtanulja, minimum egy hét kell, s naponta legalább 1—2 órát nyeregben kell ülnie. Van oyan is, aki szégyelli megmondani, hogy először ül lovon. Csakhát itt a „fortélyosság” nem sokat ér: az én lovaim — akár a Baba, akár a Csillag —, már a szemükkel , intenek, mikor a vendég felül rájuk, hogy hányadán is állunk. — A turisták honnan tudhatják, hogy Kovács Péteréknél sétakocsikázni és lovagolni lehet? — Szilvásváradon, a forgalmasabb helyeken saját készítésű táblákat helyeztünk el, amiken németül és magyarul részletes „ajánlatunk” olvasható. Házunk homlokzatán „rikít” egy piros tábla, — rajta fehér lovak — ez a cégtáblánk. A Népújság hétvégi programajánlatában is kiírnak minket. Ezenkívül sok visszajáró látogatónk van. Főleg a külföldiek: az NSZK-ból, Hollandiából, Franciaországból. — Nem gondoltak valamilyen kooperációra az IBUSZ- szal? — Ilyen „szövetségen” még nem gondolkodtunk. Annyi biztos, hogy nálunk az idő nem akadály. A mi „munkaidőnk” akkor jár le, ha elfogytak a vendégek. Gyakran van, hogy még koraeste — akkor is nagyon szép, kellemes élmény kilovagolni, vagy kocsizni — hét órakor is befogunk, vagy nyergelünk, s visszük a jelentkezőket. Szeretnénk, ha minél több turista kaphatna ízelítőt a kocsikázás, lovaglás örömeiből, s minél többen térhetnének haza úgy, Szilvásváradról, hogy ezen a „lovas helyen” nemcsak látták a ménest és a Bükk-fennsíkot, hanem ültek is lovon, kocsin. Várhelyi András A Magyar Athenas Az első magyar nyelvű irodalmi lexikon, a Magyar Athenas több mint kétszáz esztendeje, először és utoljára 1767-ben jelent meg. Annak ellenére maradt el az újabb kiadása, hogy irodalomtudományunk alapművének számít mindmáig. Az utókor mostohán bánt a tudós erdélyi író, Bőd Péter más írásával is. Alig van munkáinak újabb kiadása, s ha van, a széles olvasóközönség számára szinte hozzáférhetetlen. Kiadványunkban helyet kap Bőd Péter önéletírása, a keresztény ünnepekről szóló „traktácska”, a Szent Heortokrátes néhány részlete. Szent Hilárius anekdotái és az író levelezéséből válogatás. És természetesen bőséges „mustrát” adunk a Magyar Athenas szócikkeiből is. Irodalomtörténeti, tudománytörténeti jelentősége e keresztmetszetnek aligha vitatható. Ezen túl a legkellemesebb meglepetés a mai olvasó számára minden bizonnyal az lesz hogy Bod Péter műveinek kései kiadása élvezetes szövegekkel, remek szórakozással szolgál. (Magvető)