Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1983 (25. évfolyam, 1-18. szám)
1983-02-14 / 2. szám
(7. oldal) (8. oldal) I ! Az első Vendégek évfolyam Maputóból (2. oldal) (3. oldal) ITDK A mély (2. oldal) vízben — Hogyan úszni ke!!! fessünk (3. oldal) tojást? Versek (5. oldal) Hurrá, Möszjő itt a hó! Gri-maszk (6. oldal) (7. oldal) Köztetek Vándorlás lettem... belföldön (7. oldal) (8. oldal) Stílus-Onedinek gyakorlat a koll.-ban (3. oldal) EGYETEMI xxv. Évfolyam 3. SEAM 1983. FEBRUAR H. ARA: 1,40 FORINT ...... .1 ' 1 3 &Z EÖTVÖS LD12ÁNP TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA A mély vízben — úszni kell! BESZÉLGETÉS SÜVEGES MÁRTA DOCENSSEL, AZ ACADÉMIE D'AGRICULTURE DE FRANCE LEVELEZŐ TAGJÁVAL A hét franciaországi akadémia közül a Mezőgazdasági Tudományos Akadémiát (Académie d’Agriculture de France) XV. Lajos idejében alapították, de nemzeti közintézményként csak 1878-ban, az 1878. augusztus 23-i törvénynyel ismerik el. Alapító okiratában az akadémia feladatául a mezőgazdasági termelés, feldolgozás és értékesítés tanulmányozását jelölik meg az agrártudomány, a közgazdaságtudomány, a szociológia és a jogtudomány módszereivel. A neves intézménynek nyolc szekciója van ma, amelyekben száz rendes belföldi, 165 levelező belföldi, 50 rendes külföldi, s 55 levelező külföldi tag tevékenykedik. Miért írunk erről? Mert Süveges Mártát, az ELTE ÁJTK Mezőgazdasági Jogi Tanszék docensét a Francia Mezőgazdasági Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta 1982. március 10-én. A választást a francia kormány múlt év november elején megerősítette, s a döntést decemberben hivatalosan közölték az ELTE rektorával. Gratuláció ürügyén kerestük föl Süveges Mártát, hogy beszélgessünk vele munkájáról, e rangos tudományos elismerés körülményeiről. — Ez az akadémia alapvetően agrártudománnyal, agrárszociológiával és agrárközgazdasággal foglalkozik s csak nagyon keveset agrárjoggal. Én az Agrárközgazdasági és Agrárszociológiai Szekció tagja vagyok. Jogi szekció nincs. Az akadémia kültagjai főként nyugat-európai országokból és fejlődő országokból kerülnek ki, de a Szovjetunióból is számos tagja van. Nő viszont egyetlen egy volt eddig, egy francia beltag, s most én vagyok az első „népi demokratikus” nő. Hogy miképpen lettem az akadémia tagja? A dolog egy 1978-as Varsóban tartott agrárjogi konferencián kezdődött, amit a lengyelek szerveztek, s több ország képviselője közt meghívták rá a párizsi Agrárjogi Főiskola igazgatóját, Jean Maigret urat- ő korábban ügyvéd volt, 1944-ben vett egy épületet, írt szakjogi tankönyveket, és alapított egy főiskolát. Ez a főiskola magánintézmény — jelenleg vállalati gazdasági szervezet formában működik — amelynek rendkívül értékes a diplomája, mert szigorú és jól szervezett az oktatása. A főiskola igazgatója korábban kapcsolatot teremtett Lengyelországgal és a Szovjetunióval, ebbe a tudományos együttműködésbe léphettünk be mi is. Részünkről ez úgy indult, hogy keresnünk kellett az egyetemen, itthon egy olyan egyetemi szervezetet, amely anyagi alapokkal is rendelkezik. Ez volt a Jogi Továbbképző Intézet. Az intézettel úgy indítottuk a kapcsolatfelvételt, hogy 1980 telén minisztériumi engedéllyel, előre megbeszélt témában szerveztünk egy konferenciát Budapesten, s erre meghívtunk hat francia kutatót. Ezt követően a franciák hasonló szervezésben visszahívtak bennünket — az egyetemről Sárándi Imre egyetemi tanárt, Hársfalvi Rezső egyetemi docenst és engem. Az elmúlt év októberében Budapesten, a Jogi Továbbképző Intézet szervezett egy kétoldalú, francia—magyar agrárjogi kerekasztalt. Közben az 1980- ban tartott első konferenciánkról kiadtunk egy kétkötetes kiadványt, amit francia partnereink igen nagyra becsülnek. • — Tehát ebben a konferenciaszervezésben és egyáltalán ezen a tudományos területen végzett munkájáért választották az Akadémia levelező tagjává? — A korábban megkezdett összehasonlító agrárjogi tanur(Folytatás a 3. oldalon) MIT NYÚJT AZ EFIN 1983-BAN? A KISZ Universitas Bizottság munkaterve alapján az 1983. évi tavaszi rendezvénysorozat kiemelt részeként 1983. március 25. és 27. között a KISZ Budapesti Bizottsága eddigi hagyományainak megfelelően rendezi meg az Egyetemi-főiskolai ifjúsági napokat. Célkitűzésként szerepel egy koncentrált területen megrendezett politikai és kulturális fesztivál, amelyen bemutatkozik a budapesti egyetemi főiskolai réteg önmaga számára, de kifelé is, valamint segítségnyújtás az elmúlt 38 év megértéséhez és e történeti fejlődés által meghatározott jelen- és jövőbeni feladatok felismeréséhez. A rendezvénysorozat programjainak döntő többsége az ELTE AJTK (Egyetem tér 1—3.) épületében kerü megrendezése. Részletes programokról Fábri Bélától, a KISZ Budapesti Bizottság egyetemi-főiskolai-szakmunkástanuló osztály vezetőjétől kaptunk előzetes tájékoztatót. Miként az előző években, az idén is politikai, kulturális és sportrendezvények képezik a rendezvénysorozatot. I. POLITIKAI RENDEZVÉNYEK Politikai tanácskozás: témája a mai magyar egyetemi és főiskolai diákság feladatai. Ez a fórum lesz az, ahol magunkról, feladatainkról, lehetőségeinkről, céljainkról tanácskozunk. A tanácskozás középpontjába kerül az a kérdés, hogy miképpen készít fel a felsőoktatás a végzés utáni feladatok ellátására, a KISZ- szervezeteknek milyen lehetőségei vannak ebben a folyamatban. A tanácskozás előkészítéséhez az immár harmadszor megjelenő Tájoló című kiadvány nyújt segítséget, amelyben vitaindító kérdéskörökön kívül az elmúlt 38 év ifjúsági dokumentumaiból jelenik meg rövid válogatás. A politikai tanácskozás tézisei ugyancsak ebben a kiadványban jelennek meg. Fórumok. A fórumokon két konkrét téma szerepel. Az egyik középpontjába a szakszervezetek, a másikba a Hazafias Népfront kerül. Ehhez kapcsolódóan a hallgatók már előzetesen kérdéseket gyűjtenek össze és az érdekesebb kérdések már valószínűleg ugyancsak a Tájolóban kerülnek előzetesen nyilvánosságra. A fórumok vendégei lesznek többek között Pozsgai Imre és Gáspár Sándor. Előadássorozatok. Az EFM ebben a részében három nagy érdeklődésre számottartó előadásra kerül sor, mégpedig a következő témakörökben: — Magyarország a XX. sz. második felében — Magyarság nemzettudatának fejlődése — Lukács György munkássága A rendezvények előadói közt lesz Berecz János és Huszár Tibor. Pódiumvita. E rendezvény ígérkezik az EFM rendezvénysorozat csúcspontjának. A vita a magyarországi gazdasági reformfolyamatokról, illetőleg az ahhoz szorosan kapcsolódó társadalmi reformfolyamatokról fog szólni. A vita egy hallgatói és egy szakértői vitacsoport között fog zajlani. A szakértői csoportban egy-egy kiemelkedő jogász, közgazdász, politikus, nagyipari és mezőgazdasági vezető foglal helyet. A kérdező és a vitatkozó felek az egyetemisták közül fognak kikerülni. A vita természetesen nagy nyilvánosság előtt fog zajlani. A közönség „félpasszív” szerepet tölt be és (Folytatás a 2. oldalon) Mégis tél van - mellig érő Hát mégsem ússzuk meg a telet — hó nélkül. Azt gondolom, ez többeknek inkább bosszúságot és aggodalmat okoz, mint örömet. Csalódottan zsiborognak az iskolapadban ülők — ha kinéznek a „nyelvtan óra ablakán" és odakint szakad a hó — mert üres kézzel szaladt el a téli szünet, hiába smirglizték ki a szánkó talpát, s hiába csentek répát a kamrából hóemberorrnak. A rajzórákon is megkéstek „téli örömeink". A meteorológusok száraz, meleg telet „jósoltak”, így aztán akik ragaszkodtak évi rendes hóprogramjaikhoz, s tehették, befizettek az utazási irodák különféle sítanfolyamaira, s a Tátrában, a Kárpátokban vagy az Alpokban feledtették magukkal az itthoni fekete telet. Most meg, tessék: szakad a hó országszerte. Bentről a meleg szobából, a „boldogság központi fűtése” mellől szemet gyönyörködtető látvány, ahogy kergetőznek a hópihék. Mit pihék. Némelyik akkora, mint egy kapikc-párna. És dagad a fehér paplan a városi házak tetején, a kéményeken, a parkoló autókon. De dagad a köztisztasági és útfelügyeleti hatóságoknak is a „feje”. Hiába reménykedtek, nem maradhatnak ki a szokásos évi, össznépi „társasjátékból”. Megindul a „sárga gépezet”, s összemaszatolja a gigászi téli képet. Marókotró-sózógépek járják az utakat országszerte. Vidéken a gazdák zörögve-morogva rakják vissza a konyhaszekrény tetejére metsző hajukat, s nyúlnak a már fáskamrába dugott hótóló alkalmatosságok után: a „vasember” bemondta, hogy „mindenki köteles”. Haragszanak. Nem azért, mert mindenki köteles, hisz’ ezt tudják. Hanem azért, mert bemondta. Mert ugyan ki állná meg, hogy a szomszédja haragosan „lekeresztelje”, amiért „nem seper". Kotrunk, seprűnk, szórunk... Pohanunk a buszmegállóba, s közben szaporán sziszegünk, ugrálok, lökdösődünk, amikor egy-egy ártatlan fagyottnak vélt hókupacra lépve megmártózunk a sunyi hólében. A szemfülesebbek nem a lábuk elé néznek, hanem a forgalmat figyelik: ha testesebb jármű közeleg, „indexelés" nélkül fal mellé ugranak, s megelégedve vihognak össze a sofőrrel a hólósugárban sikoltozó-balettozó balekokon. Néhányan lázasan keressük a karácsonyra ajándékba kapott csizma, vagy cipő blokkját, s leforrázva hallgatjuk majd a bolti eladó okítását cserbenhagyó lábbelink „gyengén vízálló, mérsékelten vízálló" voltáról. Szurkolunk a szomszédnak, aki egy bernáthegyi kutya szívósságával keresi kis Polskiját szeneslapáttal a kezében, a különféle formájú hókupacok alatt. Sorbanállva hallgatjuk kedvenc boltvezetőnk átkait a szállítókra, akik lepakoltak az emelkedő alján, s most késik a nyitás. Iskolás gyerekek feszült izgalommal figyelik a szemközti ház tetejéről „ugrásra készülő” hótömeget, s mikor az surrogva a járókelők közé csapós kalapok, táskák és „indulatos szó-gyöngyszemek” röpködnek a levegőben — felcsattan a „csúnya öröm". Igazi „farsang” most a pesti utca... A hegyekben csend — mellig érő békesség van, ezek a szógyakasztó hóban meg-megállva keresik szokott váltójukat. A Bakonyban állítólag már találtak csíkos vadmalacokat. Fácánok behúzódnak az árokparti csenderesekbe, a bokrok, száraz fűcsomók alá. Nyulak hömbölögnek a csalóka, bundás szántáson. A fenyvesek olyanok, hogy rajzolni se lehetne szebbet. Az erdő várakozik. Ahogy mindannyian, megérni a tavaszt. Várhelyi András Lóránt József felvétele