Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1985 (27. évfolyam, 1-18. szám)

1985-01-28 / 1. szám

XXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1985. JANUÁR 38. ÁRA: 1,80 FORINT AZ IÍ¥VÖ­­LÓRÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA As egyetem jisbibumi eseméélynaptárából... 100 ÉVGYŰRŰ A LUKÁCS-ÉLETFÁN Száz évvel ezelőtt óriásokat adott a magyar föld a gondo­latnak és a művészetnek. Bartók, Kodály és Ady mellett Lukács centenáriumára készül, kegyes meghatottsággal a szellemi em­berek tábora országban-világban, s az univerzitáson. A Belgrád rakpart ötödik emeleti lakása ablakából nézte a f­ilozófus mind haláláig a magyar történelem tanítómesterének, a Dunának, súlyos vonulását, most itt székel a Lukács-archivum, amely­nek vezetője Sziklai László, csörgő telefonok orkeszterének hát­térzenéjével fogad. Az ó- és az újvilágból érkeznek a hívások, mert Kanadától Moszkváig megemlékeznek Lukács Györgyről. — Tavaly júniusban alakult meg Aczél György elnökleté­vel az emlékbizottság, ennek én vagyok a titkára. Hamaro­san megjelennek a Társadal­mi Szemlében az MSZMP PB művelődésügyi munkaközössé­gének irányelvei, amelyre a Lukács-kutatást alapozzuk. Le­zárunk egy korszakot, és megnyitunk egy korszakot. A történeti-kritikai elemzés­­ke­retében a jelen problémáit közelíteni meg Lukács alap­ján a feladatunk, hogy az ő munkásságának nagyítóüvegén keresztül elemezzük korunk létét és tudatát — marxista módon. — Konkrétan milyen ese­ményekre és rendezvényekre készülnek? — Tavasszal, április 17—18 —19-én a Kongresszusi Köz­pontban nemzetközi konfe­renciát rendezünk „Lukács­ György helye a nemzetközi marxista elméletben — XX. sz.” címmel, amelyet a Pátria teremben Aczél György nyit meg. Erre a világ minden ré­széből jönnek a neves kuta­tók, mint például Benseller, Kamier vagy Lee Gangdom. Könyvkiadásunk parádés kí­nálattal lép az olvasók elé, tőle és róla, amelyek a külön­böző olvasórétegekhez szól­nak, és számos, eddig még­ hozzá nem férhető művet is kiadnak. Új fordításban jelenik meg, új előszóval a Különösség. A Kossuth Kiadó egy miniköny­vet hoz a különlegességek kedvelőinek, ez főleg életraj­zi anyagot tartalmaz, a széle­sebb olvasótábor számára pe­dig Lukácsnak Marxról és Le­ninről szóló írásait foglalják kötetbe. A Helikon az ő anti­fasiszta és békeharcos csele­kedeteit adja közre könyv­alakban. A XX. kongresszus előestéjén írta a Félreértett realizmus című művét, amely most először jelenik meg. Nagy érdeklődésre tarthat számot az 1949—50-es évek­ben lezajlott Lukács-vita anyaga. Monográfia fogja is­mertetni politikai tevékenysé­gét, a fiatal Lukács szellemi formálódását. — Ha némi késéssel is, de most aztán teljes gőzzel be­indul a Lukács-kutatás. — Úgy gondolom, ez katali­zátora lesz a magyar filozó­fiai élet fejlődésének is, és ösztönözni­­ fogja a fó­­embere­ket a filozófia keresésére, kí­váncsiságot ébreszt, előtérbe kerülhet a kissé a közgazda­­sági és technikai gondolkodás árnyékába szorult bölcselmi világ. Fő célunk, hogy mozgásba hozzuk Lukács hajtóerejét, felhasználva a magyar filozó­fiai életet, hiszen tudatosság nélkül társadalmunk nem lép­het előre. Fogalmi, művészeti kultúránk is gazdagodni fog belőle. De vessük tekintetün­ket határainkon túlra! A Lu­kács György hagyatékából so­rozat az Akadémiai Kiadó ke­retében itthon is és kint is nagy érdeklődést fog kelteni. Szerény személyem is megje­lentet egy német nyelvű köny­vet Seine Leben in Zeit cím­mel (Élete az időben), amely az ő politikai küzdelmeinek állít emléket. A Szovjetunió­ban kiadják a Fiatal Hegelt és Az esztétikum sajátossá­gait, az NDK-ban a 20-as, 30- as évek regényvitáiról jelenik meg monográfia, emellett szintén a könyvesboltokba ke­rül odakint Az ész trónfosz­tása. Az NSZK-ban és Itáliá­ban folytatódik az összkiadás­sorozat.­­ Ezek főleg azok az orszá­gok, amelyek komoly Lukács­­érdeklődést tanúsítanak, való­színűleg itt rendezik a leg­több megemlékezést is.­­ A kanadai Concordia Egyetemtől (Montreal) Moszk­váig számtalan emlékülés és konferencia fémjelzi a cente­náriumot. Újabban az angol­szász területeken támadt re­neszánsza ünnepeltünk­nek. Európában Párizsban a Goe­the Intézetben, Hamburgban és Nyugat-Berlinben, Rómá­ban és Ferrarában, Berlinben, Lengyelországban és Bulgá­riában gyűlnek össze a filo­zófusok, hogy megvitassák, mit adhat a jövőnek a meg­élt gondolatok ereje. Az oszt­rákok a budapesti Osztrák In­(Folytatás a 3. oldalon.) Nem zh-n, nem vizsgán a diákparlamenten A BTK1985. január 21. hétfő VIZSGAVIZSLATÓ Szlavkovszky Lászlóné — Nem sok időm volt, teg­nap kezdtem tanulni a mai vizsgára. Október 20-án szüle­tett a gyerekem, most három­hónapos. Kértem az órák lá­togatása alól felmentést. Az egyetem előtt főiskolára jár­tam Szegeden. Nem volt ne­héz a vizsga. Elém tett a tanár egy verset és azt kellett ele­mezni. Minél magasabban van valaki, annál kevesebbet „szem­étkedik”. A főiskolán volt olyan, hogy ha reggel nem állt ott a negyven fős csoport, már „cirkusz volt”. Aki mondjuk 8 helyett 1/2 9-re jött, megszidták. Aztán ott kellett várni du. 4-ig. Meg volt olyan, hogy még fel sem olvastam a szemináriumi dol­gozatot, már beírta a négyest. Persze úgy osztályozott, hogy egy négyes, egy ötös. Puszta­­szabolcson tanítok szakközép­­iskolában, gimnáziumban. Többen vagyunk ott tanárok, akiknek csak főiskolai vég­zettsége van. Másodállásban kollégiumi nevelőtanár is va­gyok. Reggel hattól este tíz­ig az iskolában töltöm az időt. De gyakran éjszaka" is. A ta­nulószobában csak éjszaka tu­dok tanulni. Irodalomból na­gyon sok a­­ kötelező olvas­mány, ha az ember nem a Száz, híres regény­ből akar felkészülni, az alvásról le kell mondania. Meg aztán a fér­jem is tanár... Sima Katalin­­ — Már­­ évszázadok óta gyes­en vagyok, nappal a gye­rek mellett nem lehet tanulni. Csak­ éjszaka. Múltkor itt többen beszélgettünk, szó volt róla, hogyan kell a Háború és béké­t vizsgára olvasni. Az ember elolvas 20 oldalt, aztán kihagy negyvenet, aztán me­gint olvas 20-at. De hát hogy lehet így olvasni?! Megkér­dezték tőlem, műveltséget akarsz-e vagy diplomát? A főiskolán majdnem ugyanazt tanultuk, mint a középiskolá­ban. Ott lazábban vették a dolgokat. Szemináriumi dol­gozat sem nagyon volt---­Igaz, ha itt az egyetemen va­lakinek van beszélőkéje, hall­ják a hangját, már ötöst is kaphat. Például az első vizs­gán régi magyar irodalomból föladták a „Spenpt” két köte­tét. Én nem olvastam el a második kötetet, de szeren­csém volt: az elsőből kérdez­tek. Volt, akit elküldtek, és még aznap visszajött és ötöst kapott. Vagy­­neveléselmélet­ből valaki halasztani akart — nem­­tudott semmit —, de a tanár rábeszélte, hogy felel­jen, és négyest kapott. Én el­olvastam a jegyzetet, kettest kaptam. A vizsgaidőpontokat is rendesen meg kéne beszél­ni, múltkor 15—20-an itt áll­tunk délben, a tanár meg négy órára jött. Este nyolc volt, mire végeztünk. Both Attila — Nincs követelményrend-* szer. Mindenki a saját köve­telményeit kéri számon. A főiskolán megmondták előre, hogy ebből és ebből a tételből kell felelni. Tudta az ember, hogy mire megy be. Legalább azt kéne tudnia az egyik ta­­nárnak, hogy a másik mit csi­nál."Egy félévben három ta­nár jött be, mindegyik mást kért számon. Egyik se tudta, mit tanított a másik. Az első konzultáció után negyvenből harminchárman maradtunk. Ilyenkor még be lehetne hívni azokat, akiket helyhiány mi­att nem vettek fel. Nehéz megszerezni a vizsgára a könyveket. Vidékieknek ez kü­lönösen nagy gond. Legalább pontos irodalomjegyzékeket kapnánk, ahol pl. egy novel­lánál megjelölnék, hogy me­lyik kötetben található. Egyeztetni kéne a vizsgák idő­pontját. Vidékieknek fontos lenne, hogy egy nap két vizs­gát is letehessenek. Egyet dél­előtt, egyet délután. Hiszen nem olcsó a vonat és sokak­nak már az előző esti szállá­sért is kell fizetniük.... -Van aki már 8 éve tanár és annak is részt kell venni a tanítási gyakorlaton. Ez alatt saját is­kolájukban helyettesíteni kell őket, ők pedig máshol „bohóc­­kodnak”. , Bárdos László — Tartom magam a böl­csészkari osztályozási szokások­hoz, hogy közepesen alul jó­formán nincs jegy. Sőt négye­sen alul sem. Így a­ négyes magára veszi az összes rossz jegy karakterét az egyestől­­a négyesig, és aki négyest kap, az esetleg megsértődik. Aki csak ötösöket ad, annál egy­szerűbb a helyzet. Tudomásul vesszük azt, hogy nincs érté­kelés. Ez talán még becsülete­sebb is, így nincsenek ál-érté­kek. Fontosnak tartanám az osztályzást, de nem így. Egye­dül pedig nem kezdhetem el, mert a hallgató akinek az in­dexében csupa négyes és ötös van, joggal kifogásolná, hogy nálam, miért , elégséges az, amiért másutt négyest kap. Másrészt levelezősöknél és ki­­egészítősöknél engem zavar, hogy velem egykorúaknak vagy nálam idősebbeknek ugyanúgy rossz jegyeket ad­nak mint a „gyerekeknek”. Ma adtam egy közepest, pedig e a­felelő voltaképpen Babitsról helytálló adatokat mondott, csak úgy éreztem, hogy semmi köze nincs a tárgyhoz. Nem szoktam patikamérlegen mé­ricskélni, hogy egyforma fel­(Folytatás a 3. oldalon.) Vizsga-pieta -■ Fotó: R. T. S.

Next