Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1986 (28. évfolyam, 1-19. szám)
1986-11-17 / 17. szám
AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA X Párt-Az Újhold írni és Társ.-tud. alkotók ténye publikálni társalgások 2. old. 3. old. 4. old. Helyből ugrás Beszélgetés az ÁBTFK főigazgató-helyettesével, Mann Miklóssal A Tanárképző Főiskola jelentős helyiséggondokkal küzd. Nemrég született a döntés, hogy a jövő tanévtől megkapják a jelenlegi Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskola épületét. A főiskola mostani helyzetéről és az ebben bekövetkező változásokról beszélgettem Mann Miklós főigazgató-helyettessel. * — Önök Csepelről költöztek be, ahol viszonylag jól elfértek. Itt a Kazinczy utcában viszont óriási a zsúfoltág. Ki akarta ezt a költözést? — Mindenki. Rengeteg időt vett igénybe a főiskola megközelítése. Semmi nem indokolta, hogy Csepelen legyen a tanárképzés. Egy újpesti hallgatónak például hat óra előtt kellett elindulnia ahhoz, hogy nyolc órára beérjen. Ha aondjuk végzett háromkor, fél öt volt, mire a Széchényi Könyvtárba ért. Egyedül a testnevelés szakos képzés számára voltak jobbak a feltételek Csepelen. — Úgy tudom, hogy egy általános iskolának készülő épületet kaptak meg a Kazinczy utcában, ami miatt a kerületben még mindig sok haragosuk van. Nem nagyon adnak helyiségeket a tanítás céljaira. Az általános iskola részére készült épület pedig nyilvánvalóan sok tekintetben nem felel meg a főiskola követelményeinek. — ’83-ban született a határozat a főiskolának az egyetemhez való csatolásáról. 1983 nyarán rohamtempóban alakították át az épületet az igényeinknek megfelelően. Akkor még elfértünk benne, hiszen körülbelül hatszáz hallgatónk és nyolcvanhét tanárunk volt. A felvételi keretszámunk fokozatosan, kétszázhúszról négyszázra növekedett. Új szakok indultak, a közművelődés, a könyvtár, az angol, az ének-zene. Aztán megindult a kiegészítő szakos képzés is háromszáz hallgatóval. •4• Úgy tudom, hogy az egyetemen a fogadtatásuk nem volt egyértelmű. Többen ellenezték a két intézmény egymáshoz csatolását. — Sokan féltek a színvonalcsökkenéstől. Nem vitás, nálunk kevesebbeknek van tudományos fokozata. A 143 oktató közül egyetlen oktatónak van nagydoktorija, nyolctíznek kandidátusija, és negyven-ötven rendelkezik kisdoktorival. Mi az általános iskola felső tagozata számára képzünk tanárokat. Ehhez viszont szükség van empátiára, jó előadókészségre, a hallgatóval való törődésre. Ezeket a képességeket az egyetem nem biztos, hogy értékeli. — Önök akartak csatlakozni az egyetemhez? — Nem mindenki fogadta azörölmet, hiszen a kar közvéleménye inkább az önállóság felé orientálódott. Az oktatók attól féltek, hogy többüket visszaminősítik tanársegéddé vagy visszaküldik a gimnáziumba tanítani. Másrészt a vidéki főiskolák önállósága sok szempontból előnyös. Ugyanakkor a minisztérium döntését mégis helyesnek tartom, mert egy ilyen kis ország nem engedheti meg, hogy szétaprózza a tanárképzését. Szerencsés, hogy igénybe tudjuk venni az ELTE szellemi kapacitását. Egyébként — miután nem volt megfelelő felszereltségünk a biológiakémia-fizika szakjaink képzésében már ’75-től segített az ELTE. — Az ELTE-n dolgozó tanárok közül többen tanítanak a főiskolán. — Igen, méghozzá igen neves oktatók, akik értik és szeretik a tanárképzést. — Ők a „rendes” óraszámukban, vagy plusz pénzért dolgoznak? — Meghívott óraadó tanárként. — Nem egészen értem, ha egy intézmény az egyetem és a főiskola, akkor miért nem a „rendes” óraszámukban dolgoznak? — Természetesen az egyetemen, megfelelő heti óraszámban tanítanak, illő, hogy ezért a különmunkáért tiszteletdíjban részesüljenek. — A főiskolán nőtt a tanári státusok száma? — 1983 óta évente nyolc új tanári státust kaptunk. A technikai és az adminisztratív személyzettel van inkább problémánk. — De hát azért mindenképpen többen vannak a tanárok is, a diákok is, mint kezdetben. Tudok esetekről, amikor már a folyosón tartottak órákat, a büfé is megszűnt egy időre, mert szemináriumi teremnek rendezték be. — A főváros több intézményében tanítunk, testnevelési foglalkozásokat pedig szinte megszámlálhatatlan sok helyen tartunk. Nagy a teremigénye az ének-zene oktatásnak is, ehhez sok kis teremre lenne szükségünk, mert sok az egyéni óra. — Most viszont megkapták a Kossuth Zsuzsa Szakközépiskolát. Tulajdonképpen kapták vagy választották? — Egy bizottság járt végig több budapesti középiskolát, a végén ez tűnt a legmegfelelőbbnek. A Kossuth Zsuzsa Szakközépiskola pedig kap egy új épületet Óbudán. — Tehát újra egy iskolát telepítenek ki a főiskola miatt, a főiskola pedig újra egy olyan épületbe költözik, ami nem neki készült. Nem lett volna logikusabb, ha úgyis egy új épület készül a szakközépiskolának, akkor inkább a főiskolának készüljön? — Óbuda túl messze lett volna nekünk, a Belvárosban pedig nagyon nehéz telket kapni. — Ők sem biztos, hogy örülnek Óbudának, de éppen önökkel szemben viszont új lakóépületek épültek. Tehát a főiskola közvetlen közelében készülhetett volna el az önök számára az új épület. — A lakóépületek terveit korábban készítették, mint ahogy a főiskola ilyen irányú igényei jelentkeztek. — Szó volt arról, hogy az önök mellett levő Elektronikai Múzeum épületét esetleg megkapnák. — Ez 30 millió forintba került volna, amire jelenleg nincs pénz, és közel sem oldott volna meg minden gondot. — Így viszont, szinte kettészakad a főiskola, ha légvonalban nincs is messze a Markó utca, végül is elég nehezen közelíthető meg innen. — El kell sétálni a Deák térig, ott föl kell szállni a metróra, a Marx tértől már nincs messze. — Kb 25 perc... Hogyan próbálják megoldani, hogy viszonylag keveset kelljen sétálni? — A tervek szerint a természettudományi szakok költöznek majd, például a biológia-kémia-fizika, hiszen ott megfelelő szaktantermek állnak rendelkezésre. A tervek szerint a humán szakok a Kazinczy utcában maradnak. Azért lesz némi „vándorlás”, mert például van földrajztörténelem szak is. A földrajz szak valószínűleg elkerül ebből az épületből, a történelem viszont marad. Az általánosan kötelező óráknál is elkerülhetetlen lesz némi mozgás. — És a dékáni hivatalok? A Markóban is intézhetők lesznek a tanulmányi ügyek? — A központi hivatalok biztosan itt maradnak, de föltehetően ott is lesznek a hivataloknak kihelyezett részlegei. Lehet, hogy a tanárok egy részének „vándorolni” kell majd, de megpróbáljuk úgy tervezni az órarendet, hogy ez ne egy napon belül legyen. Tehát, mondjuk, hétfőn a Markó utcában, kedden a Kazinczy utcában tanít majd. — Végül is megoldja a teremgondokat a Markó utcai épület? — Sok minden csak a beköltözéskor dől majd el. Egykét külső helyiségre nyilván szükség lesz még. Végül is 12 000 négyzetméternyi terület fogja majd szolgálni a budapesti tanárképzést. Ebből közel 7000 négyzetméter a Kazinczy utcai, 5000 pedig a Markó utcai épület. Végre tornatermünk is lesz majd. Úgy látjuk, hogy a helyiséggondjaink nagy része évtizedekre rendeződik. . . Bóta Gábor A Kossuth Zsuzsa Szakközépiskola, az AITFK leendő 2. épülettömbjének bejárata vos-a . 6. old. Tudat-piramis Csepeli György az ELTE Szociológiai Intézet oktatója, s szociálpszichológiával foglalkozik. A november 7-i ünnepély alkalmából „Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült. Beszélgetésünkkor az elmúlt évek munkáiról kérdeztem. — Milyen kutatásokban vettél részt az utóbbi években, és min dolgozol most? — Több mint tíz éve ugyanazon a területen, azt lehetőleg mélyítve és intenzifikálva. Ez a terület a magyarsághoz fűződő attitűdök, a magyar nemzeti identitás, ennek a szociálpszichológiai elemzése. — 1980-ban védtem meg a kandidátusi disszertációmat, voltaképp egy elméleti keretet dolgoztam ki arra, hogy egyáltalán miként értelmezhető a nemzeti tudat- és érzésvilág, mik ennek a jelenségcsoportnak kulcsfontosságú pontjai, összegeztem azokat az empirikus vizsgálatokat, amelyek ezeknek a fogalmaknak az operacionalizálásán alapuló adatokat tartalmaztak. A következtetés, amit levontam (lehet, hogy ez nem meglepő), hogy itt egy tudati piramissal van dolgunk, ami érzelmileg széles körű, és társadalmilag azt lehet mondani, hogy százszázalékosan előforduló. A finomabb szerkezetek azonban már nagyon egyenetlenül oszlanak meg a társadalomban. Ilyen értelemben logikus a piramishasonlat, mert a lakosságnak mindössze 3-5%-a (tehát még az értelmiségen belül sem mindenki) számára van jelen ez a nemzeti hovatartozás a maga szemiotikai, szemantikai mélységében. Ez egyébként egy magyar specialitás, nemzetközi adatok is többé-kevésve azt mutatják, hogy egy iszonyatos nagy ív feszül a 95% és a 35% között, amiben sokféle változat figyelhető meg. Ezt követően az erőfeszítéseimet erre a pár százalékra koncentráltam. 1983- ban végeztem egy adatfelvételt, a magyar értelmiségből vettem egy rétegzett mintát. Jelenleg ennek az eredményeit elemzem. Többet publikáltam már ezekből a Wild-Sosságban , és a Kossuth könyvkiadónál megjelent Értelmiség a 80-as években című Huszár Tibor által szerkesztett kötetben. — Jelenleg a Magyarságtudományi Intézetben összpontosított országos társadalomtudományi kutatásokban dolgozom. Az országos tudománypolitikai prioritások négy, nagy társadalomtudományi programot indítottak útra ebben az ötéves tervben, és ezeknek egyike a Művelődési folyamatok és történelmi kulturális hagyományok kutatása. Ennek egyik része a mai magyar nemzeti tudat empirikus vizsgálata. Én ezen belül az értelmiség nemzeti tudatát kutatom. Most mély interjúkat készítek elő, kéthárom éven belül pedig egy reprezentatív adatfelvételt szeretnék csinálni. Addig igyekszem a nagydoktorimat megírni. — Mi lenne a témája a nagydoktoridnak? — Szerves folytatása ennek a kis könyvecskének (Nemzeti tudat- és érzésvilág). Azt fogom megnézni, hogy ennek a kommunikációparadigmának, amit itt kidolgoztam, az értelmiségre nézve milyen konzekvenciái vannak. Miként tölt be , az értelmiség aktív, kreatív kommunikátori szerepet a tömegkommunikáción keresztül? Hogyan működik mint orális kommunikátor, például az iskolában és egyéb olyan fórumokon, ahol szóbeli kommunikációra van szükségünk? Hogyan dolgozza fel befogadóként a nemzeti témákat. — Milyen hipotéziseid vannak ezekre a kérdésekre? — Ezekbe a kommunikációs szerepkörökbe nem azonos eséllyel kerülnek be az értelmiségiek. Itt egy nagyon fontos szerepet kap a mobilitás, nevezetesen hanyadgenerációs értelmiségiekről van szó. A nemzeti problematika iránti érzékenység jórészt azzal függ össze, hogy generációsan milyen mélységű a társadalomba való beágyazottság. A másik tényező az az, hogy milyen alrendszerben vesz részt az illető, tehát szakértelmiségként működik-e vagy értékközvetítőként. A harmadik egy érdekes történeti, geográfiai szempont, hogy a történeti Magyarország teljes területén élnek-e rokonok, ami szintén fokozza az érzékenységet. Ez a három fő tényező. Fontos még a vallási hagyomány, a politikai ideológiai csoportokban való részvétel, a gyerekszám stb. — Olvastam a Nemzeti tudat- és érzésvilág című könyvedet és azt gondoltam, hogy egy laikus számára, főképpen az idegen szakkifejezések gyakori előfordulása miatt, igen nehezen olvasható. Ennek oka magában a szociálpszichológia nyelvében keresendő, vagy a téma követeli meg ezek alkalmazását? — Van egy olyan történelmi, társadalmi helyzet, amely Magyarországon eredendően nem kedvez a társadalmi jelenségek analitikus tárgyalásának és különösen nem a nemzeti érzés és tudat kutatásának, mivel itt szenvedélyek és joggal, jogtalanul a nemzeti érzés tudatzavaraira visszavezethető történelmi kataklizmák vannak meg. A könyv megírásakor az a tudatos szándék vezetett, hogy egy olyan nyelvet alakítsak ki, ami elidegenedett, ami higgadtságot, elfogulatlanságot, orvosi, fiziológiai attitűdöt tükröz. Mindezt azért tettem, mert úgy gondolom, hogy a tudósnak objektiválnia kell a tárgyát. Másfelől azért az látszik, hogy éppen a szavak azok, amik nehézzé teszik ezek megértését. Magának a modern társadalomelméletnek a nyelve telis-tele van idegen kifejezésekkel, különös tekintettel a szociálpszichológiára, ami nagyon újkeletű tudomány, és ezért még csak ideje sem volt arra, hogy megmagyarosodjon a terminológiája. Nem tudom egyébként, hogy előny-e, ha ez megtörténik, hiszen a köznapi szavak óhatatlanul sokjelentésűek, diffúzok, bizonytalanok .A tudományban egyértelmű szavakat kell használni. Egy és ugyanazon jelentésről kell beszélnünk, a jelentés a lényeg, nem a szó. Azt pedig fáradságot nem kímélve meg kell tanulni tankönyvekből kézikönyvekből. Egy olyan tudást feltételezünk minden szociológiai mű megírásakor az olvasó esetében, amely tudás követelményének sajnos ma nagyon kevesen tesznek eleget. Mátrai Julianna AZ 1986. ÉVI „IQ TANULÓ, JÓ SPORTOLÓ PÁLYÁZAT" ELSŐ HAT HELYEZETTJE NŐK: 1. Fülöp Zsuzsanna TTK V. éves 2. Rockenbauer Nóra BTK III. éves 3. Bereczki Brigitta AITFK II. éves 4. Scheuring Éva TTK III. éves 5. Kassay Lii AITFK II. éves 6. Horváth Anikó TTK IV. éves FÉRFIAK: 1. Poór István 2. Pálfy József 3. Szabó Miklós 4. Weiler Zsolt 5. Péntek Gábor 6. Füsthy Zsolt TTK II. éves TTK 1986-ban végzett AJTFK IV. éves TTK IV. éves AJTK IV. éves ÁJTK IV. éves