Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1986 (28. évfolyam, 1-19. szám)

1986-11-17 / 17. szám

AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA X Párt-Az Újhold írni és Társ.-tud. alkotók ténye publikálni társalgások 2. old. 3. old. 4. old. Helyből ugrás Beszélgetés az ÁBTFK főigazgató-helyett­esével, Mann Miklóssal A Tanárképző Főiskola jelentős helyiséggondokkal küzd. Nemrég született a döntés, hogy a jövő tanévtől megkapják a jelenlegi Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskola épüle­tét. A főiskola mostani helyzetéről és az ebben bekövetkező változásokról beszélgettem Mann Miklós főigazgató-helyet­tessel. * — Önök Csepelről költöztek be, ahol viszonylag jól elfér­tek. Itt a Kazinczy utcában viszont óriási a zsúfoltág. Ki akarta ezt a költözést? — Mindenki. Rengeteg időt vett igénybe a főiskola meg­közelítése. Semmi nem indo­kolta, hogy Csepelen legyen a tanárképzés. Egy újpesti hallgatónak például hat óra előtt kellett elindulnia ahhoz, hogy nyolc órára beérjen. Ha a­ondjuk végzett háromkor, fél öt volt,­ mire a Széchényi Könyvtárba ért. Egyedül a testnevelés szakos képzés számára voltak jobbak a fel­tételek Csepelen. — Úgy tudom, hogy egy ál­talános iskolának készülő épületet kaptak meg a Kazin­czy utcában, ami miatt a ke­rületben még mindig sok ha­ragosuk van. Nem nagyon ad­nak helyiségeket a tanítás céljaira. Az általános iskola részére készült épület pedig nyilvánvalóan sok tekintet­ben nem felel meg a főiskola követelményeinek. — ’83-ban született a ha­tározat a főiskolának az egyetemhez való csatolásáról. 1983 nyarán rohamtempóban alakították át az épületet az igényeinknek megfelelően. Akkor még elfértünk benne, hiszen körülbelül hatszáz hallgatónk és nyolcvanhét ta­nárunk volt. A felvételi keret­számunk fokozatosan, kétszáz­húszról négyszázra növekedett. Új szakok indultak, a közmű­velődés, a könyvtár, az angol, az ének-zene. Aztán megin­dult a kiegészítő szakos kép­zés is háromszáz hallgatóval. •4• Úgy tudom, hogy az egyetemen a fogadtatásuk nem volt egyértelmű. Többen ellenezték a két intézmény egymáshoz csatolását. — Sokan féltek a színvo­nalcsökkenéstől. Nem vitás, nálunk kevesebbeknek van tudományos fokozata. A 143 oktató közül egyetlen oktató­nak van nagydoktorija, nyolc­­tíznek kandidátusija, és negy­­ven-ötven rendelkezik kis­doktorival. Mi az általános iskola felső tagozata számá­ra képzünk tanárokat. Ehhez viszont szükség van empátiá­ra, jó előadókészségre, a hall­gatóval való törődésre. Eze­ket a képességeket az egye­tem nem biztos, hogy érté­­keli. — Önök akartak csatlakoz­ni az egyetemhez? — Nem mindenki fogadta azörölm­et, hiszen a kar közvé­leménye inkább az önállóság felé orientálódott. Az oktatók attól féltek, hogy többüket visszaminősítik tanársegéddé vagy visszaküldik a gimná­ziumba tanítani. Másrészt a vidéki főiskolák önállósága sok szempontból előnyös. Ugyan­akkor a minisztérium dönté­sét mégis helyesnek tartom, mert egy ilyen kis ország nem engedheti meg, hogy szétaprózza a tanárképzését. Szerencsés, hogy igénybe tudjuk venni az ELTE szel­lemi­ kapacitását. Egyébként — miután nem volt megfelelő felszereltségünk a biológia­­kémia-fizika szakjaink képzé­sében már ’75-től segített az ELTE. — Az ELTE-n dolgozó ta­nárok közül többen tanítanak a főiskolán. — Igen, méghozzá igen ne­ves oktatók, akik értik és szeretik a tanárképzést. — Ők a „rendes” óraszá­mukban, vagy plusz pénzért dolgoznak? — Meghívott óraadó tanár­­ként. — Nem egészen értem, ha egy intézmény az egyetem és a főiskola, akkor miért nem a „rendes” óraszámukban dolgoznak? — Természetesen az egye­temen, megfelelő heti óraszám­ban tanítanak, illő, hogy ezért a különmunkáért tiszteletdíj­ban részesüljenek. — A főiskolán nőtt a taná­ri státusok száma? — 1983 óta évente nyolc új tanári státust kaptunk. A technikai és az adminisztra­tív személyzettel van inkább problémánk. — De hát azért minden­képpen többen vannak a ta­nárok is, a diákok is, mint kezdetben. Tudok esetekről, amikor már a folyosón tar­tottak órákat, a büfé is meg­szűnt egy időre, mert szemi­náriumi teremnek rendezték be. — A főváros több intézmé­nyében tanítunk, testnevelési foglalkozásokat pedig szinte megszámlálhatatlan sok he­lyen tartunk. Nagy a terem­igénye az ének-zene oktatás­nak is, ehhez sok kis terem­re lenne szükségünk, mert sok az egyéni óra. — Most viszont megkapták a Kossuth Zsuzsa Szakközép­­iskolát. Tulajdonképpen kap­ták vagy választották? — Egy bizottság járt végig több budapesti középiskolát, a végén ez tűnt a legmegfele­lőbbnek. A Kossuth Zsuzsa Szakközépiskola pedig kap egy új épületet Óbudán. — Tehát újra egy iskolát telepítenek ki a főiskola miatt, a főiskola pedig újra egy olyan épületbe költözik, ami nem neki készült. Nem lett volna logikusabb, ha úgyis egy új épület készül a szak­­középiskolának, akkor inkább a főiskolának készüljön? — Óbuda túl messze lett volna nekünk, a Belvárosban pedig nagyon nehéz telket kapni. — Ők sem biztos, hogy örülnek Óbudának, de éppen önökkel szemben viszont új lakóépületek épültek. Tehát a főiskola közvetlen közelében készülhetett volna el az önök számára az új épület. — A lakóépületek terveit korábban készítették, mint ahogy a főiskola ilyen irányú igényei jelentkeztek. — Szó volt arról, hogy az önök mellett levő Elektroni­kai Múzeum épületét esetleg megkapnák. — Ez 30 millió forintba ke­rült volna, amire jelenleg nincs pénz, és közel sem ol­dott volna meg minden gon­dot. — Így viszont, szinte ketté­szakad a főiskola, ha légvo­nalban nincs is messze a Markó utca, végül is elég ne­hezen közelíthető meg innen. — El kell sétálni a Deák térig, ott föl kell szállni a metróra, a Marx tértől már nincs messze. — Kb 25 perc... Hogyan próbálják megoldani, hogy vi­szonylag keveset kelljen sé­tálni? — A tervek szerint a ter­mészettudományi szakok köl­töznek majd, például a bio­­lógia-kémia-fizika, hiszen ott megfelelő szaktantermek áll­nak rendelkezésre. A tervek szerint a humán szakok a Ka­zinczy utcában maradnak. Azért lesz némi „vándorlás”, mert például van földrajz­történelem szak is. A föld­rajz szak valószínűleg elkerül ebből az épületből, a törté­nelem viszont marad. Az ál­talánosan kötelező óráknál is elkerülhetetlen lesz némi mozgás. — És a dékáni hivatalok? A Markóban is intézhetők lesznek a tanulmányi ügyek? — A központi hivatalok biztosan itt maradnak, de föl­tehetően ott is lesznek a hi­vataloknak kihelyezett részle­gei. Lehet, hogy a tanárok egy részének „vándorolni” kell majd, de megpróbáljuk úgy tervezni az órarendet, hogy ez ne egy napon belül legyen. Tehát, mondjuk, hétfőn a Markó utcában, kedden a Ka­zinczy utcában tanít majd. — Végül is megoldja a te­remgondokat a Markó utcai épület? — Sok minden csak a be­költözéskor dől majd el. Egy­két külső helyiségre nyilván szükség lesz még. Végül is 12 000 négyzetméternyi terület fogja majd szolgálni a buda­pesti tanárképzést. Ebből kö­zel 7000 négyzetméter a Ka­zinczy utcai, 5000 pedig a Markó utcai épület. Végre tornatermünk is lesz majd. Úgy látjuk, hogy a helyiség­gondjaink nagy része évtize­dekre rendeződik. . . Bóta Gábor A Kossuth Zsuzsa Szakközépiskola, az AITFK leendő 2. épü­lettömbjének bejárata vos-­­a . 6. old. Tudat-piramis Csepeli György az ELTE Szociológiai Intézet oktatója, s szociálpszichológiával foglalkozik. A november 7-i ünnepély alkalmából „Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült. Be­szélgetésünkkor az elmúlt évek munkáiról kérdeztem. — Milyen kutatásokban vettél részt az utóbbi évek­ben, és min dolgozol most? — Több mint tíz éve ugyanazon a területen, azt lehetőleg mélyítve és intenzi­­fikálva. Ez a terület a ma­gyarsághoz fűződő attitűdök, a magyar nemzeti identitás, ennek a szociálpszichológiai elemzése. — 1980-ban védtem meg a kandidátusi disszertációmat, voltaképp egy elméleti kere­tet dolgoztam ki arra, hogy egyáltalán miként értelmez­hető a nemzeti tudat- és ér­zésvilág, mik ennek a jelen­ségcsoportnak kulcsfontosságú pontjai, összegeztem azokat az empirikus vizsgálatokat, amelyek ezeknek a fogalmak­nak az operacionalizálásán alapuló adatokat tartalmaz­tak. A következtetés, amit le­vontam (lehet, hogy ez nem meglepő), hogy itt egy tudati piramissal van dolgunk, ami érzelmileg széles körű, és tár­sadalmilag azt lehet monda­ni, hogy százszázalékosan elő­forduló. A finomabb szerke­zetek azonban már nagyon egyenetlenül oszlanak meg a társadalomban. Ilyen értelem­ben logikus a piramishason­lat, mert a lakosságnak mind­össze 3-5%-a (tehát még az értelmiségen belül sem min­denki) számára van jelen ez a nemzeti hovatartozás a ma­ga szemiotikai, szemantikai mélységében. Ez egyébként egy magyar specialitás, nem­zetközi adatok is többé-ke­­vésve azt mutatják, hogy egy iszonyatos nagy ív feszül a 95% és a 3­5% között, ami­ben sokféle változat figyelhe­tő meg. Ezt követően az erő­feszítéseimet erre a pár szá­zalékra koncentráltam. 1983- ban végeztem egy adatfelvé­telt, a magyar értelmiségből vettem­ egy rétegzett mintát. Jelenleg ennek az eredmé­nyeit elemzem. Többet pub­likáltam már ezekből a Wild-Sosságban , és a Kossuth könyvkiadónál megjelent Ér­telmiség a 80-as években cí­mű Huszár Tibor által szer­kesztett kötetben. — Jelenleg a Magyarságtu­dományi Intézetben összpon­tosított országos társadalom­­tudományi kutatásokban dol­gozom. Az országos tudo­mánypolitikai prioritások négy, nagy társadalomtudomá­nyi programot indítottak út­ra ebben az ötéves tervben, és ezeknek egyike a Műve­lődési folyamatok és történel­mi kulturális hagyományok kutatása. Ennek egyik része a mai magyar nemzeti tudat empirikus vizsgálata. Én ezen belül az értelmiség nemzeti tudatát kutatom. Most mély interjúkat készítek elő, két­­három éven belül pedig egy reprezentatív adatfelvételt szeretnék csinálni. Addig igyekszem a nagydoktorimat megírni. — Mi lenne a témája a nagydoktoridnak? — Szerves folytatása ennek a kis könyvecskének (Nemze­ti tudat- és érzésvilág). Azt fogom megnézni, hogy ennek a kommunikációparadigmá­nak, amit itt kidolgoztam, az értelmiségre nézve milyen konzekvenciái vannak. Mi­ként tölt be , az értelmiség aktív, kreatív kommunikátori szerepet a tömegkommuniká­ción keresztül? Hogyan mű­ködik mint orális kommuni­kátor, például az iskolában és egyéb olyan fórumokon, ahol szóbeli kommunikációra van szükségünk? Hogyan dol­gozza fel befogadóként a nemzeti témákat. — Milyen hipotéziseid van­nak ezekre a kérdésekre? — Ezekbe a kommuniká­ciós szerepkörökbe nem azo­nos eséllyel kerülnek be az értelmiségiek. Itt egy nagyon fontos szerepet kap a mobi­litás, nevezetesen hanyadge­­nerációs értelmiségiekről van szó. A nemzeti problematika iránti érzékenység jórészt az­zal függ össze, hogy generá­ciósan milyen mélységű a társadalomba való beágyazott­ság. A másik tényező az az, hogy milyen alrendszerben vesz részt az illető, tehát szakértelmiségként működik-e vagy értékközvetítőként. A harmadik egy érdekes törté­neti, geográfiai szempont, hogy a történeti Magyaror­szág teljes területén élnek-e rokonok, ami szintén fokoz­za az érzékenységet. Ez a három fő tényező. Fontos még a vallási hagyomány, a poli­tikai ideológiai csoportokban való részvétel, a gyerekszám stb. — Olvastam a Nemzeti tu­dat- és érzésvilág című köny­vedet és azt gondoltam, hogy egy laikus számára, főképpen az idegen szakkifejezések gyakori előfordulása miatt, igen nehezen olvasható. En­nek oka magában a szociál­pszichológia nyelvében kere­sendő, vagy a téma követeli meg ezek alkalmazását? — Van egy olyan történel­mi, társadalmi helyzet, amely Magyarországon eredendően nem kedvez a társadalmi je­lenségek analitikus tárgyalá­sának és különösen nem a nemzeti érzés és tudat kuta­tásának, mivel itt szenvedé­lyek és joggal, jogtalanul a nemzeti érzés tudatzavaraira visszavezethető történelmi ka­taklizmák vannak meg. A könyv megírásakor az a tu­datos szándék vezetett, hogy egy olyan nyelvet alakítsak ki, ami elidegenedett, ami higgadtságot, elfogulatlansá­got, orvosi, fiziológiai attitű­döt tükröz. Mindezt azért tet­tem, mert úgy gondolom, hogy a tudósnak objektivál­­nia kell a tárgyát. Másfelől azért az látszik, hogy éppen a szavak azok, amik nehézzé teszik ezek megértését. Ma­gának a modern társadalom­­elméletnek a nyelve telis-tele van idegen kifejezésekkel, kü­lönös tekintettel a szociál­pszichológiára, ami nagyon újkeletű tudomány, és ezért még csak ideje sem volt arr­­a, hogy megmagyarosodjon a terminológiája. Nem tudom egyébként, hogy előny-e, ha ez megtörténik, hiszen a köznapi szavak óhatatlanul sokjelentésűek, diffúzok, bi­zonytalanok .A tudományban egyértelmű szavakat kell használni. Egy és ugyanazon jelentésről kell beszélnünk, a jelentés a lényeg, nem a szó. Azt pedig fáradságot nem kímélve meg kell tanulni tankönyvekből kézikönyvek­ből. Egy olyan tudást feltéte­lezünk minden szociológiai mű megírásakor az olvasó esetében, amely tudás köve­telményének sajnos ma na­gyon kevesen tesznek eleget. Mátrai Julianna AZ 1986. ÉVI „IQ TANULÓ, JÓ SPORTOLÓ PÁLYÁZAT" ELSŐ HAT HELYEZETTJE NŐK: 1. Fülöp Zsuzsanna TTK V. éves 2. Rockenbauer Nóra BTK III. éves 3. Bereczki Brigitta AITFK II. éves 4. Scheuring Éva TTK III. éves 5. Kassay Lii AITFK II. éves 6. Horváth Anikó TTK IV. éves FÉRFIAK: 1. Poór István 2. Pálfy József 3. Szabó Miklós 4. Weiler Zsolt 5. Péntek Gábor 6. Füsthy Zsolt TTK II. éves TTK 1986-ban végzett AJTFK IV. éves TTK IV. éves AJTK IV. éves ÁJTK IV. éves

Next