Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1986 (28. évfolyam, 1-19. szám)
1986-01-27 / 1. szám
ÉL-TÁJOLÓ Valamikor a hetvenes évek közepén egy Lőrinc pap téri kis pincehelyiségben Buchner Wozzeck-jét játszotta a Stúdió K. nevű amatőr színházi együttes. Az együttes magja az egykori legendás Orfeó színházi tagozatának megmaradt tagjaiból állt. A Wozzeck-bemutató után pedig legendássá vált a Stúdió K. név is. Többen úgy érezték, hogy amit idáig színházban láttak, az mind kóklerség, kontár munka. Az amatőr színházi mozgalom egy jelentős része — nem utolsósorban az adminisztratív intézkedések hatására, amelyek az egykori Orfeót is sújtották — halott. Több fiatalnak valóban a Wozzeck volt az első jelentős színházi élménye. Pedig akkoriban még több kitűnő amatőr produkció volt látható. Az amatőr fesztiválok Mekkája, Kazincbarcika pedig még igazi izgalmakat, vitafórumot, találkozási lehetőséget jelentett a színházcsináló, színházszerető fiataloknak. Még ekkor is olyan erős volt a mezőny, hogy az igazán kiemelkedő Wozzeck is csak az utcaszínház egészen kiváló „Fél van” című produkciójával megosztva nyerte el a fesztivál első díját. De itt volt látható egy hajnalba nyúló előadáson a Metró Színpad színrevitelében Mrozek Tangója. És itt volt látható még a Szegedi JATE hamarosan megszűnt színpadának talán legkiválóbb előadása Paál István rendezésében, a döbbenetes hatású Kőmíves Kelemen. Azóta az amatőrmozgalom elcsendesedett. Több év után a Jeles András rendezte. Dobozy darab, a Szélvihar vonzott igazán közönséget, s kavarta fel valamelyest a kedélyeket. Némi szünet elteltével a Stúdió K. újra hallat magáról. A név azonos, a színészek újak — a sokadik játszási hely a Fővárosi Gázművek Művelődési Háza —, a rendező, Fodor Tamás személye változatlan. Már láthattuk itt Füst Milán Catullusát és Mosonyi Aliz A rózsa című művét. Most Vázlatsor az Elektra történetéhez címmel Aiszkhülosz, Hoffmannstahl, Giraudoux, Sartre, Sarkadi művei nyomán írt előadásszöveget, és rendezett produkciót Fodor Tamás. Az előadás szombat-vasárnaponként látható. A művelődési ház címe: 111., Sujtás utca 3. Jegyelőrendelés — ami a kevés férőhely miatt feltétlenül szükséges — a 805-311/480-as telefonszámon. Csaknem húsz évvel ezelőtt mutatta be az Operaház a Spartacus című balettet, Seregi László koreográfiáját. Én később, gimnazista koromban láttam először a produkciót, akkor azonban többször is. Volt ugyanis a Spartacusnak az Opera harmadik emeletén egy „törzsgárdája”. Balettrajongók, és olyanok, akik utálják a balettet, sőt operaelőadásra sem igen teszik be a lábukat. Egyetemisták, főiskolások, rendezőtanoncok, gimnazisták. Volt, aki sokadszorra már csak az első felvonást nézte (azt szerettük a legjobban), azt viszont notórius megrögzöttséggel. Kegyetlenül vad, bömbölően hangos, őrjítő előadást láttunk, mely igencsak különbözött az általunk balettszínpadon megszokott züllös pipiskedéstől. Később az Opera balettegyüttese számos más izgalommal is szolgált, például a Bejart-esttel, több alkalommal Markó Iván főszereplésével a Tűzmadárban. Ennek ellenére a Spartacus változatlanul állta a sarat. Sokéves szünet után Seregi újabb egész estét betöltő koreográfiával jelentkezett: Prokofjev Rómeó és Júliáját mutatta be az Operaház balettegyüttese. A harmadik emeleten pedig hasonló közönség jelent meg, mint egykor a Spartacuson. Az előadásnak máris lelkes drukktábora van. Egy rendezőszakos hallgató szomorúan jegyezte meg a szünetben: Úgy látszik, már az Operába kell jönni, hogy jó színházat lásson az ember. Ugyanis itt nem a táncosok tánctudását, pas-de-deux-it csodáljuk — időnként el is felejtjük, hogy táncolnak — hanem egy csaknem tökéletes Rómeó és Júliát látunk. Nem az a lényeg, hogy balettet, hanem az, hogy valószínűleg az évad legjobb színházi előadását. A balett február 8-án, 9-én, 16-án este és 15-én délelőtt látható. '''' '''y««••••...»..... Február 3-án este 7 órakor a Modern Rézfúvós Együttes és az Amadinda ütőegyüttes ad koncertet a Zeneakadémián. Az az Amadinda, amely egészen rövid idő alatt már nemzetközi sikereket ért el. Négy srác, sok különféle, látványos hangszerrel, bársonynadrágban, szürke ingben. Játszanak afrikai zenét, ragtime-ot, kortárs magyar és külföldi komolyzenét. Nagy fizikai erővel püfölik névadó hangszerüket, a fából készült amadindát. Színészkednek is. Mostani koncertjükön újra látható lesz John Cage darabja, a Living Room, ahol pizsamában, hálóköntösben, alsónadrágban, egy szoba berendezési és használati tárgyait szólaltatják meg, például egy villa kopogásából, egy seprű húzogatásából, egy asztal kocogtatásából keletkezik a zene — és a közönség harsány nevetése. Magyar film — Magyar valóság címmel filmsorozat indul a Műcsarnokban. A filmek után vitával egybekötött előadást tartanak — a filmből kiindulva, de nemcsak a filmet elemezve — különböző szakterületek képviselői. Az első előadás február 11-én, délután 6 órakor lesz. Előadó: dr. Benda Kálmán történész. Bereményi Géza: Tanítványok c. filmjét vetítik. Jegyek a helyszínen, alkalmanként 25,5 forintért válthatók. Februártól hétfői napokon, az ELTE Budaörsi úti kollégiumában a Filmkomikum sajátosságai címmel sorozat indul. Bemutatják a filmtörténet nagy komikus egyéniségeit, a burleszk, a vígjáték, a groteszk, a szatíra mestereit. A tervek szerint az előadások 8 órakor kezdődnek, nagy érdeklődés esetén este 6-kor is. A 8 órás előadások után filmelemző beszélgetést tartanak Perlaki Tamás filmesztéta vezetésével Bóta GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN Befellegzett a Gutenberg-galaxisnak — kongatták meg a vészharangot —, eljárt az idő a nyomtatott betű felett. Egyetemista, helyzeténél fogva, nem fogadhatja el ezt az álláspontot. Különösen nem, ha bölcsészhallgató, és az olvasás nem csupán szórakozása, hanem létformája, így érthetően sokunkban felmerült a kérdés: mi az oka annak, hogy könyvtárba beiratkozni oly hosszadalmas procedúrát jelent számunkra? Hogy nemcsak a nagy közkönyvtárakban, hanem az egyetemi könyvtárban is a hallgatók a jótállási rendszer szabályainak kénytelenek alávetni magukat, ha vidékiek, olykor hetekig is várva, míg átléphetik az intézmény küszöbét? Hiszen az egyetemi könyvtár szervezetileg az ELTE-hez tartozik, s magánfelméréseink szerint másutt — Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs egyetemein — nem szokás az egyetemi könyvtárban a saját oktatási intézményhez tartozó hallgatótól jótállást kérni. A minden hallgatót érintő problémával MARÓTH MIKLÓST, az ELTE Egyetemi Könyvtárának igazgatóhelyettesét kerestük fel. — Mióta kérnek jótállót az egyetemi könyvtárban az ELTE hallgatóitól? — Majdnem 30 éve, 1959 óta, mióta nem áll jogunkban az indexeket letiltani, ha a hallgatónak tartozása van a könyvtárral szemben. Az indexletiltással is vissza lehet élni egyébként; volt olyan év, hogy 500 indexünk is volt raktáron, és ugyanennyi könyvünk hiányzott. Az élelmesebb hallgatók ilyenkor bejelentették a dékáni hivatalban, hogy elvesztették leckekönyvüket, s egyszerűen kaptak egy másikat. — Milyen jogszabály értelmében vezették be a jótállási rendszert? — A könyvtári törvény előírása szerint, a könyvtárnak biztosítékot kell kapnia minden tagjától arra nézve, hogy a kölcsönzött könyveket, vagy elvesztésük esetén ellenértéküket tőlük visszakapja. A végrehajtási törvény értelmében, viszont a hallgatók ösztöndíjából semmiféle célra letiltani nem lehet — nem tiltható le pl. a gyerektartás, és természetesen az elvesztett könyv ára sem. Ez a törvény nemcsak a hallgatókra vonatkozik, nem tiltható le a katonának zsoldja sem, így tőlük is kérjük a jótállási papírt. Más egyetemek esetében az egyetemi könyvtár nem szokott jótállást kérni saját hallgatóitól, hanem azoknak félévenként, vagy évenként igazolniuk kell, hogy a könyvtárral szemben nincsen tartozásuk, s csak ebben az esetben vehetik fel az indexüket és kezdhetik meg a vizsgaidőszakot. Ez a helyzet például Debrecenben, vagy Pécsett. — Az ELTE-n, se a dékáni hivatal, se a tanulmányi osztály nem vállalta egy ilyen nyilvántartás vezetését. Amennyiben a dékáni hivatalok vállalják, hogy kérésünkre letiltják a hallgató indexét, míg az ki nem egyenlíti a könyvtárral szembeni adósságát, mi azonnal eltekintünk a jótállási rendszertől. Az ilyenfajta ellenőrzés könnyebben megoldható, olyan egyetemek esetében, mint amilyen mondjuk a miskolci, ott egyetlen helyen fekszik a könyvtár, és a többi egyetemi épület. Vagy ez a helyzet Debrecenben is, ott a könyvtár az egyetemi főépületben kapott helyet. Mi azonban szanaszéjjel vagyunk szórva a városban: a BTK aDunaparton, a TTK a Múzeum körúton, a jogászok az Egyetem téren — mi pedig itt, a Károlyi Mihály utcában. Ahány kar, annyi dékáni hivatal, nem is beszélve a főiskolai kar igazgatói hivataláról. Szóval a helyzet sokkal bonyolultabb lenne, ha mindezekkel a hivatalokkal különkülön kapcsolatban kellene állnunk, a költségeket pedig nagyon megnövelné a sok levelezés, kézbesítés. A dékáni hivatal különben nem mindig képes eljárni a könyvtár szabályait megsértő hallgatókkal szemben. A múltkoriban rajtakaptunk egy diákot az olvasóteremben, amint zsilettpengével éppen XVIII. századi metszeteket vágott ki egy könyvből. Értesítettük a dékánt, aki sajnálkozó levélben válaszolt, kifejezve reményét, hogy: azért nem ez az általános. De semmiféle intézkedésre nem került sor, az illető azóta is az egyetem hallgatója. Még csak fegyelmi megrovásban sem részesült. A jelenlegi jótállási rendszer alapján, egyetlen szervvel állunk kapcsolatban: a közjegyzői hivatallal, ők intézik a belkereskedelmi kölcsönzők követeléseinek vagy az adóknak a letiltását is. Ha a hallgató négyszeri felszólítás után se hozza vissza a könyvet, mi értesítjük a közjegyzői hivatalt, ők a jótálló munkahelyét, s ha a könyv ezután se érkezik vissza, értékét levonják a jótálló fizetéséből. Ez azonban igen ritkán fordul elő. A könyvek jórésze nemtörődömségből nem kerül vissza hozzánk, ezt bizonyítja az is, hogy a munkahelyi értesítés után ki három nappal a kölcsönző diák általában megjelenik a hiányolt könyvvel. Jótállót nemcsak mi kérünk, hanem a belkereskedelmi kölcsönzővállalat is, vagy két kezest az OTP. A mi rendszerünk még annyi könnyítést is ad, hogy nem kell a jótállónak személyesen megjelennie, hanem elég az általa kitöltött űrlapot beküldeni. — Vidékiek esetében viszont elég sokáig tart, míg a lap ide-oda utazgat a postán. — Három évvel ezelőtt további könnyítést vezettünk be, éppen mi javasoltuk, hogy szüntessék meg azt a rendszert, mely szerint a jótálló csak budapesti lehet. Azóta a jótállóáltalában vidéki hallgatóknál is a szülő. A hallgatók nagy részénél egyáltalán nem nehezedik semmiféle gond a jótállóra, nem is kerülünk vele kapcsolatba. Körülbelül 5%-uknál kell megindítani a közjegyzői eljárást, de ilynkor is legtöbbször hamarosan visszakapjuk a könyvet. Nem a könyvtár vaskalaposságán múlik ez a rendszer. Nekünk nem a pénzre van szükségünk, hanem a könyvre. És végül is nem a saját zsebünkből vásárolunk, az állománygyarapítás az állami költségvetés terhére történik. Ennek védelmére született meg ez a jótállási rendszer. Vannak több ezer Ft-ot érő, vagy külföldről devizáért beszerzett könyveink is. Ezeket is szeretnénk visszakapni. Az „elvesztések” problémájának egyik megoldását jelentené az, ami az angol könyvtárakban szokásos: egy elvesztett könyv , öt font, legyen az bármilyen értékű, öt font a nyolcfontos könyvért, és öt font a nyolcvanpennys mesekönyvért is. Így év végére a könyvtárak pénzügyi mérlege körülbelül egyensúlyba jön. — Igaz-e, hogy a természettudományi kar dékánja általános felelősséget vállalt hallgatóiért? — A dékán ezt az ígéretet a három évvel ezelőtti diákparlamenten tette, jó szándékúan, de a könyvtári törvényt nem ismerve. Utána megbeszélést folytatott az Egyetemi könyvtár igazgatójával, Németh G. Béla professzorral, s ez a beszélgetés meggyőzte őt arról, hogy a jelenlegi helyzetben nem törölhetjük el a TTK-s hallgatókkal szemben sem a jótállási kötelezettséget. Mostani rendszerünk, jól működik. Ennek ellenére megismétlem: amennyiben a dékáni hivatal vállalja az indexletiltást, és mi írásban is biztosítékot kapunk arról, hogy a könyvtári tartozással rendelkező diák nem kapja meg az indexét, míg ezt nem rendezte, vállaljuk a jótállási rendszer megszüntetését, Ne kényszerüljön jótállót állítani magáért? A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem egyetemi könyvtárában alkalmazott módszerekről Bendzsák Istvánné osztályvezetőhelyettes tájékoztatott. — Mi az NME hallgatóitól, sőt, minden 14 éven felüli olvasótól, csak személyi igazolványt kérünk a beiratkozáskor, jótállót nem. A kölcsönzési idő nálunk egy hónap, ezután két felszólítást küldünk ki, egyet simán, egyet pedig tértivevénnyel. Ha az olvasó ezután se jelentkezik, az ügy az egyetemi jogászhoz kerül. Ő is felszólítást küld el, mellékelve a csekket is a befizetendő összegről. Erre általában már gyorsan reagálnak, s rendezik a tartozást. Ellenkező esetben peres eljárásra kerül sor. Itt csak az okozhat problémát, ha nagyon kis összegről van szó: a 7/1975. PK. 26/PM-IM együttes utasítás 1. §. (1) bek. alapján ugyanis 50 Ft alatti összeg esetén, a végrehajtás nem kérhető. Ilyenkor kénytelenek vagyunk megszüntetni az eljárást. — Gyakori eset, hogy peres ügy lesz a vissza nem hozott könyvből ? — Hallgatóknál ez nagyon ritkán fordul elő. Nekik, ugyanis minden évben újra be kell iratkozniuk a könyvtárba, s ezt addig nem tehetik meg, míg előző évi adósságukat nem törlesztették. Itt a műszaki egyetemen pedig rá vannak utalva a könyvtárra, mivel a tananyaghoz szakkönyveket nemigen találnak a városi könyvtárakban. A beiratkozottak aránya nálunk kb. 90%-os. Saját érdekük is, hogy betartsák a kölcsönzési szabályokat. Mi még késedelmi díjat se számítunk fel, szemben a város többi könyvtárával. Az újból be nem iratkozó és a kölcsönzött könyvet vissza nem hozó diákkal szemben, levelünkre az illetékes kar dékánja jár el — hallgatók esetében a dékáni figyelmeztetés elegendő intézkedésnek bizonyul. Munkánkat jelentősen megkönnyíti, hogy egyrészt személyesen ismerjük az egyetem vezetőségét, másrészt mint minden egyetemi épület, az egyetemvárosban vagyunk, közel egymáshoz. A közeljövőben új módszer bevezetését tervezzük: ha az olvasó nem tud az eltűnt kiadvány helyett hasonmás példányt hozni, vagy másoltassa le az általa elvesztett könyvet, vagy fizesse meg a fénymásolás költségeit. Ez hatékonyabb lenne az elvesztett könyv árának visszatéríttetésénél, mert a fénymásolás jóval többe kerül. Könyvtárunkban egyébként a legnagyobb gondot nem a kikölcsönzött és vissza nem hozott, hanem a szabad polcos olvasóteremből eltűnt könyvek jelentik. Így jótállási rendszer bevezetését nem tervezzük. Mörk Leonóra Megkérdeztük ZÉNÓ bácsit a régi jó diákéletről... — A régi, jó diákélet olyan volt, mint a mai, előadásokra és szemináriumokra jártunk, olvastuk a tankönyveket, és az ajánlott irodalmat, készültünk a vizsgákra. Persze fáradságainkért bőven kárpótolt a világ jobb megismerése és táguló, szélesedő ismereteink. — De a diákélethez, úgy hallottam, hozzátartozott a vidám, könnyed bohémság, az az igazi... — Bohémság ... hát igen ...Ha valaki tizenkét évig ül az iskolapadban, és olyan dolgokért izgul, mint az OSZTÁLYZAT, ki az elégségesért, ki a kitűnőért, ki a 3,5-ért, igyekszik a lehető leggyorsabban elvégezni az egyetemet, akkor nehezen lehet olyan óriási bohémságot elvárni tőle, de — persze — lehet... mondani. — Egy régebben végzett jogász azt mondta... — Ha annyi pénzed lesz egyszer, amennyi eszed, akkor szívesen adok kölcsön, mert nagyon rászorulsz. A távolság megszépíti a dolgokat. A tényállás a következő: három diák beül egy presszóba, beszélgetnek, esetleg átmennek egy másikba, és aztán kapuzárás után érnek haza. Előfordult már? — Bevallom, egyszer, mikor húspénzt kaptunk... bele a közepibe.... az összes jó helyet ismertük a városban ... nem tudsz nekem olyat mondani.... mindenhol egy ismerős ... miénk volt az egész éjszaka ... mit törődtünk mi a tanulással... vizsga előtt egyszer elolvastuk.. az ember nem azért diák... ha éjfél előtt jöttem haza, már hívták az orvost, azt hitték beteg vagyok”... hányszor hallani ilyet, és a végén a szokásos befejezés: „hol van az már?” Aki ennek felül, az megpróbálhatja, de hidd el, hogy a komolyságot jobban lehet erőltetni, mint a könnyedséget. — Nem lehet az, Zénó bácsi, hogy megváltozott társadalmi struktúránk .... — Hagyjuk a struktúrákat, mert ez az a szó, ami a szociológiát a társadalomtól elválasztja, mikor ezt kimondják, attól kezdve senki se érti, miről van szó, még a tudományon belül se egyértelmű a jelentése, tanultátok, nem?! Ne vágj ilyen képet fiam, mert, ha így mész végig az utcán, csupa vidám emberrel fogsz találkozni. A mesékben, a memoárokban, az emlékekben a szavaknak súlya van. Ha egy idős ember arra panaszkodik, „hogy régen nem volt ennyi huligán”, ne gondolj rosszra, akkoriban apacsnak hívták. — Tehát akkor a hallgatók ugyanazokra a helyekre jártak volna szórakozni? — Már megint ez a szórakozni?! Az ember tanulni jár az egyetemre, és nem szórakozni. Ha már szórakozik, akkor azt pont úgy teszi, mint bármely más ember. Ugyanazt a Bambit issza a Vén Diákban, mint más a Savoyban. Ne kergess már ilyen „diákvagyok-hétvége van--szórakozok, élek” pózokat. Az ember nem allűrből iszik, hanem mert szomjas. — Más: adhat-e egy elsős hallgató jogi tanácsot? — Romlik a látásod, ha ilyen hülyének nézed a kollégáidat. Dehogy ad, eleget tanul itt, hogy még otthon is ezzel foglalkozzon. Igaz, állandóan elvárnák és annál okosabbnak tartják, minél felelőtlenebbül nyilatkozik. Mi hangzik jobban: „én ebben nem tudok tanácsot adni, még nem is tanultuk”, vagy pedig „csókolom, világos a tényállás ... igen meg kell kártyázni ... meg fogja bukni... rá kell játszani” — ez még csak a hangnem — utána néhány szakkifejezés és a hatás leírhatatlan. Ennek a kísértésnek nem mindenki tud ellenállni. — De lehet, hogy egy rossz tanáccsal többet árt, mint használ, és akkor vége a jó hírének. — Az a baj, hogy túl közel engedtelek magamhoz. Az ember tudja, hogy egy ügyben nemcsak az érdekeltek, vesznek részt. Aki érdekelt, annak is van x%-a, hogy nyerjen, függetlenül pl. tőled, de az összes többi is megtudhatja, hogy milyen okosak vagyunk. És itt a baj, ha megszokja az ember, hogy arra is válaszoljon, amit nem ért, már nem is érzi fontosnak a tanulást. Az is lehet, hogy megtanul frappánsan semmit mondani, ami kiszámíthatatlan következményekkel jár. Igyekezzünk felkészültek lenni. Aki nem készül, az jövőre nem mondhatja, hogy „átmentem, pedig bele sem néztem”... Elég akkor igazolnia magát, ha nem sikerül. Ne vegye el más kedvét. Hátha valakit érdekel is, amit tanul. Papp Iván Gábor NME MISKOLC Hogyan tesznek eleget a fent említett könyvtári törvény előírásainak egy másik egyetemi könyvtárban? Oly módon, hogy a hallgató még