Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1986 (28. évfolyam, 1-19. szám)

1986-05-19 / 9. szám

Megjelent a finnugorkojigressius tiszteletére Kalevipoeg Észt hősi ének. Fordította Rab Zsuzsa. Európa Könyv­kiadó, 1985. A finn népeposzt, a Kale­valát sokan ismerik hazánk­ban: iskolai tananyag. Észt testvérkölteménye, a Kale­vipoeg azonban nagyon sze­rény helyet foglal el az olva­sóközönség ismereteiben. Ez is hosszú, csaknem húszezer soros történet, és a népi kép­zelet alkotta hősről szól. Ha­talmas népköltészeti anyagból állította össze Friedrich Rein­hold Kreutzwald (1803—1882; észt nemzetiségű, német hang­zású neve ellenére). „Kalev fia”, a főszereplő, másféle ember, mint finn példaképe, ,,komoly öreg Väjnämöjnen”, nem öreg, kevésbé bölcs és sokkal szilajabb. i„A JCalevipo^et. JB.án Aladár fordította ' először' ' magyarra, átfordítás első ízben 1929-beri jelent meg. A közelmúltban a, szakemberek elérkezettnek látták az időt az újrafordítás- ra. Ezért készült el az új ma­gyar Kalevipoeg, Rab Zsuzsa tolmácsolásával. (Hasonló ok miatt fordították újra a Ka­levalát is.) Mind a Kalevala, mind a Kalevipoeg verselésének fő pillére az alliteráció, nem a rím. Bán Aladár magyar szö­vegében az alliteráció keve­sebb, mint az eredetiben, de az egész költemény rímes. A szakemberek szerint így nem évezredünk első korszakának népi költészetét halljuk be­lőle, hanem a magyar népies klasszicizmus fejlett. művé­szi verszenéjét. Az orosz és a német fordítást (V. Gyerzsa- vin és A. Csetkov, illetőleg L. Löwe munkája), rímtelen — helyenként asszonáncokkal, fő­ként a német szövegben —, de egyik sem bírja az alliterá- ciós versenyt az eredetivel. Rab Zsuzsa fordításában az al­literáció átmentése valóságos csoda: ugyanolyan gazdag, mint az észt szövegé. Kétség­telen azonban, hogy a ma­gyar versérzék helyenként kívánná a rímet, különösen az erős líraiságú részletekben. Nem mondhatjuk,, hogy Bán Aladár eljárása teljesen ön­kényes. Kreutzwaldnak ró­hatnánk fel az elsődleges „önkényt”: Lönnrottól elté­rően ő a szöveg mintegy há­romnegyedét prózai népmon­dákból állította össze, maga szedte versbe, igaz,, hogy a hagyományos észt népkölté­szet szabályai szerint. Olvassuk el Kalevipoeg ha­láltusáját a huszadik énekből: BÁN ALADÁR fordítása: Kalen fia kiáltása, Segítségért sivallása, Amint vonaglik, vergődik, Felhat egész a felhőkig; Onnan is még odébb szállva, Fölcsap a menny magasára, Felső apánk hajiokába. RAB ZSUZSA fordítása: Kalev fia kiáltása, a halódó hívó szava, segítségkérő siralma felhatolt a fellegekig, emelkedett az egekbe, futó felhő fölé szállott, legfőbb istenek lakába. A NÉMET fordítás: Das Geschrei des Kalewsohnes, Weheruf. der Hülfe heischet, Stöhnen in des Sterbens Qualen Schwollen schwingend in die Wolken Hoben drüber sich noch höher, Stiegen bis zur Himmelstätte, In des hohen Vaters Halle. Bán Aladár értette az ere­deti szöveget, az új magyar szöveg nyersfordítás segítsé­gével készült. Rab Zsuzsa le­fordította azt a néhány száz sort is, amelyet elődje kiha­gyott, így az ő szövege Kreutz- waldéval egyezik. Az •Ví magyar Kalevipoeg kerek és félkerek évfordulók találkozási pontján jelent meg. Kreutzwald először fü­zetekben adta ki a költeményt 1857 és 1860 (az Irodalmi lexi­kon szerint 1861) között, te­hát 125. évfordulóján emlé­kezünk rá. Könyv alakban 1862-ben került az olvasók kezébe, ennek jövőre lesz 125. évfordulója. 1985-ben volt hu­szonöt éve. hogy Bán Aladár meghalt. Idén júliusban pedig Rab Zsuzsa hatvanadik szü­letésnapját köszöntjük. A könyv külseje, nyomtatá­sa szép, az észt népművészeti tárgyakat ábrázoló fényképek (Jüri Karm felvételei) pedig betekintést adnak balti nyelv­rokonaink népi világába. Be- recki Gábor utószava az új tudományos megállapítások felhasználásával tájékoztatja az olvasót a Kalevipoeg ke­letkezéséről, útjáról, az értel­mezéshez szükséges legfonto­sabb tudnivalókról. Dr. Bán Ervin MŰALKOTÁSOK ÉS KOMPROMISSZUMOK TAPASZTALATOK A FILMiGAZGATÁS KÖKÉBŐL Az államigazgatási TDK egyetemi docens, a Társulás I előadást. Az alábbiakban közöl tett változatát. A filmrendezőknek elég sok bajuk volt a meglevő négy stúdióval. A Társulás Film­stúdió úgy jött létre, hogy többen elhatározták, alakíta­nak egy független stúdiót. Egy olyan stúdiót, ahol a film- készítés művészi része kerül­het előtérbe. A filmgyár ugyanis hasonlóan működik, mint egy bármilyen más gyár. A gazdasági szabályozók ugyanúgy érvényesek. A stú­diók tartják kezükben elvileg a filmkészítés művészi részét. A pénzt a stúdiók kapják. A munkát azonban a filmgyártól rendelik meg. A stúdiók al­kalmazottai egyben a filmgyár alkalmazottai is. A fizeté­süket a filmgyár béralapjából kapják, amíg nincsenek ben­ne a produkcióban. Ha fil­met csinálnak, a stúdió pénzé­ből kapják a fizetésüket, a prémiumot. A stúdió minden film után rezsit fizet, feltehe­tően a filmgyár ebből fedezi a fűtést, a világítást stb. A stúdiók anyagi függetlensége már régen illuzórikus. A film­gyár ugyanis vagy ad kame­rát, vagy nem ad. A filmgyár apparátusa dönt arról, melyik produkció mit kap. Gazdasági önállóságot cél­zott meg a Társulás Filmstú­dió. Ez nem sikerült. A ren­dezők függetlenné akarták tenni magukat a filmgyártás apparátusától. Az volt a szán­dék, hogy külföldről vagy olyan intézményektől bérelnek kamerát, akik ilyennel rendél- keznek. Nem teljes csapatot fogadnak a filmgyártól, nem hat világosítót például, ha csak egy kell. A filmgyártás egész gépezetéből azonban nem lehet kilépni. A filmgyár érdeke, hogy „produkcióban legyen” minden embere, mert akkor nem ő fizet. A világo­sítóknak is ez az érdekük, mert prémiumot kapnak. Így aztán mindig lényegesen több ember vesz részt a produk­cióban, mint amennyire szük­ség van. • A stúdiók elvileg művészi önállóságót élveznek. Elvileg a stúdióvezető maga dönt, hogy miből legyen film, és miből nem. A hivatalos kor­látozás fő szempontja az — a Filmfőigazgatóság dönt arról, hogy hozzájárul-e egy film el­készítéséhez vagy nem —, hogy baj lesz-e a filmből vagy sem. Más szempontot nemigen láttam működni. Ál­lami dotációként egy filmstú­dió körülbelül 50 millió forin­tot kap. (A Társulás már in­duláskor is csak kb. ennek a felét.) Az egyes stúdiókkal szemben bizonyos elvárások fogalmazódnak meg. Annak, hogy sikeres legyen, vannak feltételei, amelynek kis túl­zással egy stúdió úgy fe­lelhet meg, ha készül, mond­juk, öt "film egy stúdióban, abból az egyik legyen po­litikai siker, a másik indul­jon eséllyel valamelyik nyu­gat-európai fesztiválon, egy keretében dr. Schlett István 'ilmstúdió volt vezetője tartott t jük az ott elhangzottak rövidí­harmadik arasson sikert a közönség körében, legyen 500 ezer, 1 millió nézője, a kö­vetkezőt a filmes szakma is­merje el jó filmnek. Mivel egy filmre általában 11 millió forint jut, ezért 50 millió fo­rintból általában „4,5” film készül egy stúdióban. A „4,5”- ben legyen valami pikantéria, akár politikai is. Egy-cgy stúdió körül meg­határozó érdekcsoportok ala­kulnak ki, akik önálló klikk­ként érvényesítik az érdekei­ket. Vannak rendezők, akik­nek nfm lehet nemet monda­ni, ha filmet akarnak készí­teni, vannak, akiknek két-há- rom évenként illik filmet ad­ni. A Társulásban kollektív stúdióvezetés volt. A főleg rendezőkből álló művészeti ta­nács döntött szavazattöbbség­gel a hivatalosan előírt egy- személyű döntéssel szemben. (E mellett működött még egy, főleg társadalomtudományok­kal foglalkozó emberekből ál­ló konzultációs tanács is.) Bár sokat tanácskoztunk, a film- készítésben nem érvényesül­lek a külső szepontok. Aki filmhez jutott, olyan filmet csinált, amilyet akart, amilyet tudott. Egyes esetekben a tanácsko­zásnak volt eredménye, más esetekben kevesebb. A rende­ző csak akkor filmrendező, ha filmet kap. A teljesítmények voltaképpen csak az elkészült filmmel mérhetők. Az igazi demokratikus beavatkozás for­máit még csak kerestük, eh­hez persze idő kellett volna, hogy létrejöjjön. A Stúdió minden egyes filmjével volt valami baj. Az előbb vázolt egyik sikerigény­nek sem tudtunk megfelelni. Valahol azért is, mert ezek az elvárások körvonalazatlanok. Stabil értékrend az egyik eset­ben sem működik. Nagyon változóak, személyekhez, pil­lanatokhoz kötöttek. A Film­főigazgatóságon politikailag a Stúdió .minden egyes filmje megemeSäthemtlen volt. Néni igazán meghatározott, miként ítélik ezt meg. A Vörös föld esetében például az Iparügyi Minisztérium tiltakozott, mert úgy érezte, hogy a film a bauxitbányászatot támadja. (A dolog voltaképpen mulatságos. Ügy működik, hogy ha például egy pedagógusokról szóló va­lami rosszat bemutató dolog készül, mindig akad egy-két pedagógus, amelyik ír vala­melyik laphoz az egész ' pe­dagógustársadalom védelmé­ben.) Megindul lefelé a lavi­na. Különböző ismeretségek, hivatalok kancsolódnak be a dologba. A filmfőigazgatónak nyilván arra is választ kell adnia, hogy miért vette át a filmet. Ég és föld összedől. Újra értékelik a filmet. Ki kell venni belőle. A rendező nem kap nívódíjat. A Stúdió két hét múlva bemutatandó következő fiimiét. a Panelkap­csolatot leveszik a Puskin mo­zi műsoráról. A díszbemuta­tóra érkezők egy cédulát ta­lálnak a Puskin mozi bejára­tán, hogy a bemutatót elha­lasztották. A filmfőigazgató­nak voltaképpen minden esz­köz megvan a kezében, hogy megakadályozza, hogy egy for­gatókönyvből film legyen. De nem is tudja, s az esetek többségében nem is akarja. Ahogy én látom, a legfőbb szempont az, hogy ne legyen baj semmiből. Valamiért azonban minden filmből lehet baj. (Bár mit lehet elérni egy filmmel?!) Mészáros Márta „Naplója” például két évig volt dobozban. Nem tudták el­dönteni, baj lesz-e belőle vagy sem: Jeles András filmje, az Álombrigád például mind a mai napig dobozban van. Ami nem egy behatárolt, megra­gadható gondolatkör egy tabu­lista eredménye. Mindig ak­tuálisan az adott pillanattól függ. nagyon erősen szemé­lyekhez kötődő kérdés ... A Stúdió halálát én nem vártam meg, már előbb kiké­szültem, idegkimerültség... Éreztük, a Stúdió helyzete tarthatatan. Túlélési straté­giákon gondolkoztunk. Felme­rült, hogy alkalmazkodni ké­né a fennálló viszonyokhoz, de ezt elvetettük, mert akkor teljesen mindegy, hogy négy vagy öt stúdió létezik. Töb­ben a személyi kapcsola­tok kiépítéséről döntöttek. Olyan befolyásos személye­ket kerestek, akik feltehe­tően hozzá tudnának járulni a Sjúdió fennmaradásához. Azonban ezeknél a személyek­nél is működött a „csak baj ne legyen belőle” effektus. Próbáltuk azt is, hogy a szak­ma védje meg a Stúdiót, ki­derült, hogy a szakma nem hajlandó ilyen célokért össze­fogni, túlságosan klikkekre szakadt. Egy új filmfőigazgató jött, vele egy új stílus is meg­jelent ... Az öt stúdióból hár­mat akartak csinálni, a töb­bi négy meg tudta védeni ma­gát. A magyar filmgyártás most rendkívül súlyos hely­zetben van, a stúdióknak, ha fenn akarnak maradni, any- nyi művészettől idegen szem­pontot kell figyelembe ven­niük, hogy meglehetősen kicsi az esélye annak, hogy jó film* jó műalkotás készüljön... A továbbiakban a hallgatók tettek fel kérdéseket: — Ha nem vesznek át egy filmet, megkapják-e az alko­tók a pénzüket? — A rendelet szerint a munkatársi gárda pénzének egy része, csak akkor fizethe­tő ki, ha már átvették a fil­met. Amennyiben nem veszik át, akkor azért előbb-utóbb megjön a filmfőigazgatói enge­délye, hogy kifizethetők a bé­rek. Van úgy, hogy nem min­denkinek fizetnek, vagy hogy mondjuk a rendezőnek, vagy az operatőrnek, csak a rendes bér 80%-át adják. — Ügy látom, hogy a dol­gok egyre inkább centralizá- lódnak. A Balázs Béla Stúdió kerete például a minimálisra csökkent. Volt néhány de­monstratív öngyilkosság, pél­dául Bódyé és Zala Márké. Jeles András, ha most beko­pogtat valahová — mondjuk akár csak azzal, hogy bábfil­met vagy videoklippet akar csinálni — zárolják előtte a lehetőségeket. Ha volt illúzióm, akkor az az, hogy a filmszakma meg tudja magát szervezni, nemcsak cé­hes, hanem művészi értelem­ben is. Tartok tőle, ma már annyira atomizálódott, hogy ez nem lehetséges. Ez a nyo­más érződött a Társulásban is. Végig követhető voH, hogf' mennyire veri szét a közössé­geket, Egyrészt éreztük, hogy mindenki össze kell hogy fog­jon, nem szabad külön utakat keresni. Másrészt mindenki elindult patrónust szerezni. Hogy egy film elinduljon, ah­hoz elég a stúdió. Ha azonban valami elfogy, a stúdió nem tud segíteni. Kiad például 15 milliót egy filmre, de plusz 100 ezer forint nyersanyagot már nem tud venni, ha elfogy. A rendező ilyenkor elmegy a filmfőigazgatóságra és egy pár perces nyájas beszélgetés alatt, akár egy-két millió fo­rintot is szerezhet. Nem a stúdióvezető megy, mert 5 nem kap ... — Totális csőd felé megy a magyar filmgyártás, a Film­világ is erről ír. Nem látnak kiutat. — A filmgyártás, mint üzem is súlyos anyagi helyzetben van. Pár évvel ezelőtt még nyereséges volt. Közel áll a fizetésképtelenséghez. Kb. száz filmrendező van státuszban, 12-13 film készül évente, eb­ből négy-öt eleve foglalt. Ki fog nyerni ebben a verseny­ben, hogy lehet itt nyerni? Magyarországon most a jelszó a rentábilis fimgvártás, Ma­gyarországon rentábilis film­gyártás nem lehetséges. A MOKÉP évi 600 millió forin­tot kap, hogy a moziparkját fenntartsa, a filmgyártás 230 milliót. 850 millió forintot nem lehet Magyarországon filmek­ből előállítani. A köztéri szob­rok sem rentábilisak. Most érdekeltté tették a rendező­ket abban, hogy hány nézője van a filmjüknek De nem hi­szem, hogy ettől megjavul, a magyar film. — Az idén egyetlen filmet sent hívtak meg a Cannes-l .filmfesztiválra. Erre 25 év óta nem volt példa. — Feltehetően ezután gyak­rabban lesz. Ott van például a cseh film. Igazán a csúcso­kon volt. Most ezt nem állít­hatom. Vannak igazán tehet­séges rendezők, vannak meg­szállottak. akiktől kicsúszhat valami. Ügy látom, most a mesteremberek kapnak na­gyobb teret. Ügy néz ki, könnyebb filmhez jutni azok­nak, akik semmit nem akar­nak mondani. Hogy ezt sem nézi meg a közönség?! Az nem baj, ha a kritika levág­ja. az sem nagy baj. Ha va­laki nem hajlandó kompro­misszumra, kudarcot vall. A kompromisszum a politikában tisztességes dolog, a művészet­re azonban ez nem áll. Az ’ igazán nagy műalkotások kompromisszum nélkül jönnek létre. Ez valószínűleg a film­művészetre is érvényes. Lejegyezte: Bóta Gábor Tizenkilencen a tulipánok országában Az amszterdami egyetem oktatóinak és hallgatóinak egy csoportja a múlt évben elhatározta, hogy közvetlen kapcsola­tot létesít szocialista országok fiataljaival. Kezdeményezésüket sokan támogatták, és ennek eredményeként az ELTE 19 dol­gozója és hallgatója néhány kellemes napot tölthetett Hollan­diában. öt személygépkocsival, áp­rilis elsején, kedden délután érkeztünk meg, és at első es­tét az Amszterdamban dolgo­zó török fiatalok HTIB nevű klubjában töltöttük. A „De Echo” című újság már máso­dikén hírt adott érkezésünk­ről, és ismertette tervezett programunkat. Csütörtökön délelőtt meg­csodáltuk a Rijksmuseum gaz­dag kiállítási anyagát, többek között a Rembrandt-képeket és a babaház-kiállítást. Dél­után megnéztük az Ajax Jo­hann Cruyff vezette edzését, az estét pedig egy ifjúsági klubban töltöttük. Másnap délelőtt kirándul­tunk Zaanse Schansba, ahol szélmalmokat, sajt- és fapa­pucskészítő műhelyt is lát­tunk. Délután az egyetem sportcsarnokában teremtornán vettünk részt, amelyet a TTK-s dolgozók csapata (Ivá- nyi Antal — Szókán Gyula, Sándor Antal .— Szabó Dénes — Noszál Béla, Frőss Tamás) nyert meg az ÄJTK, valamint a Wartburgia előtt. Szombaton reggel meghall­gattuk az amszterdami rádió sportadását, amelyben bará­taink, Bert Jorritsma és Ro­bin Willems meséltek progra­munkról és előző napi játé­kunkról. Látogatásunk egyik csúcspontja az Elzenhagen sportcsarnokban rendezett te­remtorna volt. Az egyik cso­portban rz ÁJTK (Dénes Ta­más — Máté János, Dénes András — Nagy Andor — Or­bán Viktor, Kövér Szilárd) l:0-ra nyert a Wartburgia II., majd 4:l-re a Deibel nevű jo­gászcsapat ellen, ezután pedig 2:2-t játszott a Felicitas (or­vostanhallgatók) ellen. Nagyon izgalmas volt a csoport utol­só meccse, amelyen a Felici­tas 2:0-ás győzelme az okta­tók (Wartburgia II.) ellen he­tesekkel eldöntendő holtver­senyt eredményezett volna. A sárga mezes fiatalok meg is szerezték a kétgólos vezetést, az utolsó előtti percben azon­ban Willems „fair play díjas” gólja 2:l-re alakította az eredményt. A közönség (főleg a magyarok) helyéről feláll­va, ütemes „Robin, Robin!” kiáltásokkal ünnepelte a gól­szerzőt. A második csoportban a TT 2:0-val kezdett a Wart- brrgia I. ellen, majd a ké­sőbbi harmadik, a bölcsész- hallgatókból álló Nord 5:0 arányú legyőzésével folytatta. A legnehezebb a török HTIB elleni találkozó volt, ahol 0:1 és 1:2 után, nagyszerű hajrá­val sikerült 4:2-re győzni. A két csoportelső döntőbeli találkozója nagy közönségsi­kert aratott, és a jól szerve­zett torna méltó befejezése volt: az ÁJTK 1984. évi baj­nokcsapatára, az „Unitas”-ra épülő hallgatói válogatott a döntőre erősen feljavult, és szoros emberfogással védekez­ve, lendületes támadójátékkal, kapufák sorozatával felőrölte az „öregfiúk” erejét, majd az utolsó néhány percben 0:1-ről 3:l-re fordította az eredményt. A kupagyőztes együttesből a torna gólkirályát, Kövér Szi- lárdot, és a vendéglátók egyik kedvencét, Dénes Tamást kell kiemelni. Utazásunk nagyszerűen si­került: két kupával térhet­tünk haza, holland barátaink tartalmas programot szervez­tek, a családoknál való elhe­lyezés pedig elősegítette a közvetlen légkör kialakulását, valamint a holland emberek vendégszeretetének és életkö­rülményeinek megismerését. Oda- és visszautunkat a jé­nai és a prágai egyetem ven­déglátása tette kellemessé. A tervek szerint a Wartbur­gia két csapata a Magyaror­szág—Hollandia Európa-baj- noki mérkőzés idején, októ­ber közepén viszonozza a lá­togatást. Iványi Antal \ i

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék