Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1987 (29. évfolyam, 1-18. szám)
1987-02-16 / 2. szám
ELTE - BAJNOKSÁG 87 Újra: Nyílt siSAKKal Január 24-én, 25-én, valamint 31-én immár másodízben bonyolították le az ELTE nyílt sakkbajnokságát. A versenyen korra, nemre és értékszámra való tekintet nélkül bárki elindulhatott, akinek valami köze volt az egyetemhez, így aztán egyetemi oktatók, a klub dolgozói, BEAC-sakkozók töltötték meg a BEAC tanácstermét. Talán csak a hallgatók képviseltették magukat kisebb számban, s ez nem véletlen. — Elképzelhető, hogy az egyetemisták megijedtek a „nagy nevektől” — magyarázta Szabolcsi János FIDE- mester, a BEAC elsőtáblás sakkozója, aki a közelmúltban került vissza a megszűnt Volán szakosztályából a fekete-fehér egyetemi klubhoz. Igaza volt a BEAC „régi-új” elsőtáblás sakkozójának, hisz az idei 40 résztvevőből 8 versenyző a világranglistán is szerepelt, s közülük egy nemzetközi mester, kettő pedig FIDE-mester. A hétfordulós svájci rendszerű bajnokság utolsó játéknapja előtt még a tavalyi bajnok Poór István (BEAC — 2220 Élőpont) vezette a mezőnyt 4,5 ponttal a 4 pontos Eperjesi László (MTK-VM — 2340), Mika János (Vasútépítő — 2300) és Kincs Imre (BEAC — 2225) előtt. A másodéves fizika-matematika szakos mesterjelölt, a negyedéves fizikus Nikovits Tiborral együtt a Bp. Honvédból igazolt a BEAC-hoz, s a már említett Szabolcsi Jánossal továbbá a Volánból „átlépett” Varga Zoltánnal nagyon megerősödött a klub. Az első négy táblán teljes egészében kicserélődött újonc BEAC-tól az sem lenne meglepetés, ha az OB I-be is feljutna. Poór egyébként egy „szépségdíjas” játszmának köszönhette, hogy kedvező pozícióban állt az utolsó két forduló előtt. Az 5. fordulóban ugyanis egy hatlépéses vezéráldozatos mattal győzött Eperjesi nemzetközi mester ellen. A játszmát a klub megküldi a Magyar Sakkéletnek, ahol archiválják. Legelőször azonban az EL olvasói elemezhetik a végjátékot. A verseny január 31-én a 6. fordulóval és nagy meglepetésekkel folytatódott. Eperjesi sötéttel legyőzte Kincs Imrét, míg a vezető Poór világossal vereséget szenvedett Mika Jánostól. Az élen így helycsere történt, a két győztes 5-5 pontjával átvette a vezetést. Poór pedig a 3. helyre került, holtversenyben Kelemen Gáborral (Bp. Spartacus — 2185 Élőpont) aki sötéttel is biztosan győzött Gócsán ellen. Az utolsó fordulóban a két élen álló egymással találkozott, s „elfelezték” az egy pontot. A tavalyi bajnok Poór szintén remizett a „gyors kezű” idei szellbajnok Füsthy Zsolttal (Statisztika — 2250). Mivel Szabolcsi legyőzte a váratlanul jól szereplő Kelement az élen hármas holtverseny alakult ki 5,5—5,5 ponttal. Poór az utolsó két fordulóban csak fél pontot szerzett, így a dobogóról is lemaradt. A három 5,5 pontos sakkozó között a Bucholz érték döntött. Ez pedig Eperjesinek kedvezett, így a Közlekedési Múzeum főmunkatársa, a történelemtudományok kandidátusa lett az ELTE 1987. évi bajnoka. A VÉGEREDMÉNY: 1. Eperjesi László (MTK-VM) 5,5 2. Mika János (Vasútépítő) 5,5 3. Szabolcsi János (BEAC) 5,5 4. Poór István (BEAC) 5, 5. Kincs Imre (BEAC) 5, 6. Schenkerik (Vízügy) 5, 7. Molnár J. (BEAC) 5. Mivel az 1—3. helyen azonos pontszámmal végeztek, a rendezők az 1—3. díjat, összesen 6000 forintot egyenlően szétosztották a dobogósok között. A verseny kiegyensúlyozottságát mi sem jelzi jobban, hogy az 1. és a 7. helyezett között mindössze fél pont különbség volt, s további négyen értek el 4,5, s újabb nyolcan 4 pontot! A legjobb ELTE- hallgató díjat megosztva Poór István és Kincs Imre kapta, a legjobb amatőr a 19. helyezett, 4 pontos Tóth Zoltán lett. Kozák Péter Egy álmosnak ígérkező délutánomat hirtelen telefonhívás zavarja fel: Wolfgang Luthardt — a nyugat-berlini egyetem barátságos asszisztense, akivel már néhányszor találkoztunk az NSZK-ban és Magyarországon — gyorsan elhadarja, hogy szeretne meghívni egy két hét múlva megrendezésre kerülő kisebb konferenciára vagy inkább kollokviumra, melynek ő az egyik szervezője, s ahol a magyar politikai rendszer új jelenségeiről kellene előadnom. A Berlin négyhatalmi státusa következtében az NSZK-énál jóval bonyolultabb, s az idő rövidsége miatt meglehetősen hektikus ügyintézés ideje alatt egy régi vágy mozgat: meglátni végre Nyugat-Berlint, ahová eddig nem volt szabad utaznom. Nem azért nem mehettem oda, mert megsértettem volna az egykor szövetséges —, ma már jó esetben is csak „békésen egymás mellett élő” — hatalmak valamelyikét. Nyugat-Berlin nem része az NSZK-nak, s így hamburgi tanulmányútjaim során csak sóvároghattam a legnagyobb német város nyugati felének látnivalóira. Sok minden vonzott oda. Az egyetem, amelynek nagyságával az NSZK-ban csak München vetekszik (kb. kétezer oktató és harmincezer diák), s az NSZK egyetemeihez képest a legnagyobb politikatudományi intézettel büszkélkedhet. Ezen belül is kiemelkedően nagy azoknak a kutatóknak és oktatóknak az aránya, akik az engem érdeklő témával, a zöldekkel, az alternatív mozgalmakkal foglalkoznak. Ez nem véletlen. Nyugat-Berlin a szubkultúrák városa, már a XIX. század óta. A helyi lakóközösségek (a „Kiez”), a „rózsaszínek”, a férfi homoszexuális mozgalmak ma is élnek, és összefonódnak a házfoglalókkal, az alternatívokkal, és az ifjúsági szubkultúrák mindenkori tendenciáival, a punkok, kal, avagy a „német új hullámmal”. Nyugat-Berlin élénk szellemi életét , az NSZK-ból igen nagy- vonalúan biztosított „Berlin-támogatás” rendszere biztosítja, melynek következtében itt például olcsóbbak a színház- és a koncertjegyek, mint az NSZK-ban és az egyetemi dolgozók bruttó fizetésük 18%-át kapják pótlékként. Most mindezt meglátha■ tem négy napra, február 5-től 8-ig, a Volkswagen ■ Művek Alapítvány támogatásával, a nyugat-berli■ ni egyetemen megrendezett „Képviselet, demokrácia és politikai intézmények” konferencia kapcsán. Témául az utazás előtti napon benyújtott, a nyugatnémet zöldekkel foglalkozó kandidátusi disszertációm gondolatmenetét továbbfejlesztve és aktualizálva, a magyarországi új társadalmi mozgalmak elemzését választom a politikai intézményi rendszer innovációjának szempontjából. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1984-ben megalakult politológia csoport élénk és intenzív kapcsolatokat tart fenn a nyugatnémet politikatudománnyal. Nem csupán a hamburgi egyetem politikatudományi intézetével fennálló, kölcsönös, éves egyetemközi cseréken keresztül, hanem a mindkét országban fennálló politikatudományi társaságok, és az egyedi konferenciák szintjén is. így például jó• magam alapító tagja vagyok a Nyugatnémet Poli■tikatudományi Társaság • elmélettörténeti szekciójá-nak, s már háromszor vettem részt intézményelméleti rendezvényein. Ez a , nyugat-berlini konferencia ■ is részben az ennek a ■ szekciónak a munkája soán kialakult kutatási koncepcióra épül, többmillió (!) márkás támogatással feltehetőleg már ez évben meginduló nagyszabású intézményelméleti kutatások „előszele”. A konferencia programja az általános intézményelméleti kérdésfeltevésekkel indít, majd az aktuális nyugatnémet problémák (a közvetlen demokratikus formák bevezetése, a parlamentarizmus reformja, a politikai szocializáció zavarai, a környezetvédelmi politika ellentmondásossága, a jogi konfliktusmegoldás dilemmái) következnek, s végül a nemzetközi esettanulmányok állnak (USA, Svájc, NDK, Magyarország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Kína). A kétnapos program nagyon „sűrű”. Pedig sokan nem tudtak eljönni. Ők majd írásban küldik el tanulmányaikat, a konferencia anyagából készülő kötethez, amelyet Arno Waschkund (olderburgi egyetem) a konferencia másik szervezője állít öszsze, s tartalmazza majd az összes anyagot. Számomra a legkiemelkedőbb Jürgen Fijalkowski professzor (nyugat-berlini egyetem) előadása volt: „A külföldiek részvételi lehetőségeinek politikai intézményesítése”. Tipikus „berlini” probléma: a nagyváros a külföldről érkező gazdasági és politikai emigránsok, valamint az NSZK-ból a katonai szolgálat alóli mentesség miatt itt letelepedő fiatalok ma már többségében munkanélküli seregét fogadja magába. Meddig fújhatjuk a léggömböt? Hol a szociális állam teljesítőképességének, és a fasizmus népirtásai miatt a minden menekültnek korlátlan menedékjogot biztosító alaptörvénynek a határa? — teszik fel ma a kérdést a nyugatnémet politikában és politikatudományban. A kormányzó keresztényliberális koalíció a menedékjog korlátozásának programjával lép fel — amelynek restruktív értelmezése kommunális és tartományi szinten Ugyan eltérően, de ma már létező politikai, illetve jogi gyakorlat —, míg az ellenzéki zöldek nemcsak fenntartani, hanem kiterjeszteni kívánják a menedékjogot, s ennek keretében biztosítani a külföldiek intézményes politikai beleszólását a helyi ügyekbe. Az idős professzor élénk és világos fejtegetése, amely egyszerre összehasonlító, gyakorlatias, ám elméleti perspektívájú és megalapozottságú, a svéd és a dán példák, az együttélésből, a lakó-, valamint a munkahelyi közösségből adódó szükségletek és problémák, valamint a társadalom önrendelkezésének elve alapján vezeti le a külföldiek politikai részvételi jogainak szükségességét az NSZK-ban. Az az elméleti alapkérdés vetődik fel itt, hogy vajon a nemzetállamra méretezett európai intézményrendszer keretei, illetve határai lehetnek-e továbbra is etnocentrikusan megalapozottak? Ezen mi is gondolkozunk Magyarországon — mondom a vitában. Éles, politikailag és elméletileg egyaránt motivált polémia bontakozik ki a demokratizálás eme követelménye kapcsán, akárcsak Wolfgang Luthardt előadásáról, aki az NSZK politikai intézményrendszerét „képviseleti abszolutizmusnak” nevezi, amelyet szerinte helyi szinten, osztrák és svájci mintára, közvetlen demokratikus elemekkel kellene kiegészíteni. Tetszik a kb. harmincfős társaságnak az én rövid referátumom is, különösen a pszeudo- és a kvázi mozgalmak kategóriái. Az első, a magát társadalmi mozgalomként értékelő és értelmező bürokratikus szervezetet jelenti, a második pedig az önnön mozgalom voltát eltagadó, a szervezetek „esernyője” alá húzódó mozgalmat. Ronald Rothhoz, a nyugat-berlini egyetem asszisztenséhez hasonlóan én is az új társadalmi mozgalmak és az intézmények közötti produktív-innovatív kölcsönhatások alternatívájával foglalkozom, s így bizonyos vonatkozásban kapcsolódhatnak egymáshoz a nyugatnémet és a magyar tapasztalatok elemzői. Nyugat-Berlin valóban nem az NSZK része. Mások itt az emberek. Nyoma sincs itt annak a „parochializmusnak”, a befelé fordulás és az idegennel szembeni távolságtartás ama a magatartásban és szellemileg is jellemző keverékének, amellyel gyakran találkoztam az „anyaországban”. Innét nézve külföld az NSZK, ahogy Magyarország vagy az USA —, persze másként. Az emberek nyitottak, érdeklődők, flexibilisek, kíváncsiak, mozgékonyak, vendégszeretők — egy kicsit ilyennek képzeltem el a régi kereskedő-városállamok polgárait. A négy nap alatt nem sokat láttam a városból —, pedig a Kurfürstendamm, az ottani Váci utca közelében laktam — és nem voltam egyetlen múzeumban sem, de több, és sokkal közvetlenebb barátibb kapcsolatra tettem szert, mint a jóval hosszabb NSZK-beli tartózkodásaimon. A város nem a házak sokaságát, hanem az emberek sajátos viszonyrendszerét jelenti — ezt a gondolatot megtestesülve láttam ebben a metropoliszban, amely mégis olyan emberien barátságos volt hozzám ezalatt a néhány nap alatt. Szabó Máté Nyugat-Berlinben: egy nagyváros fényei A SZÉPSÉGDÍJAS * JÁTSZMA Eperjesi László (MTK-VM)— Poór István (BEAC) Az állás: Világos: Kc2; Vg7; Bf1; Bhl; Hf5; b2; d5; g5; h3. Sötét: Kd8; Ve8; Ba8; He4; c4; d6; c5. 1. ... Va4f 2. Kbl; Val 3. Kc2; Vb2f 4. Kb2; Ba2 5. Kbl; Ba1' 6. Kc2; Ba2f PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A bauxit-geológia és timföldipar fejlesztése terén kiemelkedő eredményeket elért, a pályázat benyújtásakor 35 életévét még be nem töltött fiatal szakemberek részére „Gedeon Tihamér” elnevezésű díjat alapított az elhunyt leánya, amelyet évenként adományoznak. 1987-ben pályázni olyan, 1983 január 1. óta hazai vagy külföldi folyóiratokban megjelent közleményekkel, könyvvel, könyvrészlettel, megadott szabadalommal, megvédett egyetemi doktori, illetve kandidátusi értekezéssel lehet, amely a bauxitgeológia, illetve a timföldgyártás fejlesztését szolgálja. A pályázatot elnyerő 10 000 Ft-os díjban részesül és ezzel együtt részére kisplasztikát adnak át. A pályázatokat 1987. június 16-ig lehet leadni a Budapesti Műszaki Egyetem Tudományos Osztályára (Budapest, Műegyetem rkp. 3. 1521.). A megjelent munkák különnyomatait vagy másolatait 6 példányban kell csatolni. Többszerzős munkákkal is lehet pályázni, viszont a társszerzőktől nyilatkozatot kell kérni, hogy a pályamű elsősorban a pályázó teljesítménye. A pályázatokat bírálóbizottság értékeli, amelynek elnöke a Budapesti Műszaki Egyetem rektora, tagjai a Veszprémi Vegyipari Egyetem, a Nehézipari Műszaki Egyetem Miskolc, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és a Magyar Tudományos Akadémia képviselői. A bírálóbizottság 1987. augusztus 31-ig dönt a díj adományozásáról, amely a tanévnyitó keretében kerül átadásra. (Dr. Polinszky Károly) a kuratórium elnöke JÓL MEGY A BEAC-NAK Közeledik az NB I-es kosárlada-bajnokság rájátszása. A BEAC várakozáson felül szerepel, magabiztosan őrzi 4. helyét. Legutóbb a bajnokaspiráns BSE gárdáját győzte le 95:68- ra. Igaz, a tanácsiak a sok sérülés miatt csak tartalékos csapattal tudtak kiállni, de a győzelem ellenük mindig kiemelkedő teljesítmény. Legjobb pontszerzőink: Balogh 37; Pásztói 19; Lerner 16 ponttal. Ezután újabb nagy múltú ellenfelet győzött le az egyetemi csapat, az MTK-VM-et, 83:71-re. Csapatunkból ezúttal is kiemelkedett Balogh 32 és Lerner 28 ponttal. A BEAC már mindenképpen részt vehet a legjobb hat játszmájában, ahol majd a végső helyezések sorát döntik el a csapatok. Dóra Olimpiai főpróba ... LESZ EBBEN AZ ÉVBEN IS. A SZABADIDŐSPORT SZAKOSZTÁLY AZ EGYES RENDEZVÉNYEKRE MÉG KÜLÖN IS HÍVNI FOGJA AZ ÉRDEKLŐDŐKET. MOST CSAK RÖVID TÁJÉKOZTATÁST ADUNK. NEVEZÉSI FÜZET AZ EXPRESS IRODÁKBAN SZEREZHETŐ DE A PRÓBÁK EGY EGÉSZSÉGES FELNŐTT TELJESÍTŐKÉPESSÉGÉHEZ IGAZODNAK. NÉMI EDZÉS ELŐZETESEN SZÜKSÉGES. AZ EGÉSZBEN ÉPPEN EZ A LEGJOBB. KERETET AD ÉVES MŰKÖDÉSÜNKHÖZ. KÉNYSZERPÁLYA, AMIRE NAGYON MEGÉRI RÁLÉPNI. AZ IDŐPONTOK: III. 15. — TÚRA; IV. 26. — FUTÁS; V. 17. — KERÉKPÁROZÁS; V. 31. — FUTÁS; VI 13— 14. (?) - TÚRA; VI. 27. — ÚSZÁS; VII. 25—26. VAGY VIII. 1—2 — BALATONÁTÚSZÁS; IX. 12. VÍZITÚRA; IX. 27. — KERÉKPÁROZÁS; X. 25. — FUTÁS ÉS XI. 14. — TÚRA. A TELJESÍTÉSHEZ NEM KELL MINDEN SPORTÁGBAN INDULNI, A KÍNÁLATNAK KÖRÜLBELÜL 3/4 RÉSZÉT KELL KIHASZNÁLNI. ITT VALÓBAN A RÉSZVÉTEL A FONTOS...! Csóka Géza ATLÉTIKA Február 7—8-án a Budapest Sportcsarnokban rendezték meg a Magyarország—Nagy- Britannia fedettpályás atlétikai versenyt. A kettős brit győzelemmel véget ért viadalon két BEAC—MAFC-os atléta szerepelt. Dr. Baranyai Ildikó 60 m gáton a 4., Földessy Csaba hármasugrásban a 3. helyen végzett. EGYETEM LAPOK Az Entvila Loránd Tudományegyetem lapja Megjelenni minden második natron Felelős szerkesztő: nyakas szilárd Szerkesztőség: Bp. V., Egyetem tér 1—3. 1033 Telefon: 17488« Kisdia a Hírlapkiadó Vállalat Bp. VIII., Blana Lujza tér 3 1959 Felelős kiadó: TILL IMRE vezérigazgató 37—3752. Szikra Lapnyomda Budapest Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató ISSN 1230-765 X