Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1987 (29. évfolyam, 1-18. szám)

1987-05-25 / 9. szám

TATÁR SÁNDOR: Legalábbis a gyakorlati igazság A fűszálak, a csiganyál, a vackor — az egyik szféra legyen ez. A másik az éj kárpiton a rizspor, mit semmittevő követeknek szárnyszele legyez ... Az elsőből alig is kinőve, de már a Kozmoszt szennyezni tudón, egy faj törvényekkel nyer jogot maga ellen — a teremtés könyvében csúfos kolofon. Nagyon komolyan játszik. Látja Isten (ha van), hogy neve gyilkos ajkakon mily áhítattal kasz’ agyakra, fegyverekre és miként bent a gyűlölet gyűl, kívül igazságát szolgálni társulatomhoz atom. Uranosz nem bánhatta jobban a féltékeny hadat, melyet világrakart, mint az emberiség „eszméit” a jogban, amely jog nemzőire tör, mert elvadult. — Az igazságért hegyezett toll, kötött kard, lehet, olyan mint egy fekete kendő a szemen (nem a mártírhalálra gondolok itt elsősorban, hanem arra, hogy egy. Hogy tudható, mi igen és mi nem) Amit a nyelv vél tudni: mi a ,kint’, ,bent’ s hogy függ össze a két világ, s ugyane nyelven hogy faggatjuk Istent, mint alkuszok, kínálva néki imát, glóriát!? és persze újat nem is kezdhetünk, hiába jön csendes szóval, tűzzel-vassal egy, majd más, e követelő-hízelgés n.,régi, s hogy köszöntsön rend arra, ami tűz-és víz-elegy? Mert rólunk beszél (mi az ördögről beszélne) a motyogó idióta, csak nekünk tűnhetnek fölényül nyelvünk sáncai... Nem szól-e minket épp ő pontosabban, kik dühödten igyekszünk másnak látszani? .. .ha önmagunk tagadjuk ki magunk valamiből, az olcsó kárhozat be sem nyel majd oly olcsón, de önbűnünkért kínzóeszközt váltogat. Azért a mondatoktól rendet várunk. Földhöz szögezett (sárkány-)tényeket. Ha mégoly gyakran póklábként kaszálnak is, hegyükön egy-egy boldogtalan, kinek lakolni kellett minden tény helyett. Az állító mondatok cölöpök csupán. S a semmi hullámverése erős. — Így szenvedik a bizonytalan alapok az épületet, amely velünk egyidős-----De ha egy közönséges (?!) csigaház, egy páfrány pontos rajza oly hibátlan, akkor mert hogy az ember nem fordíthatja tökéletes nyelvre ezt a forma-orgiát? Akit az értelem fizet, az is csak zsoldos... és lassan fényeinkhez szörnyülünk (Hogyha a káromlás se pontos s kárhozatunk se önmüvünk! Szögektől fenyegetett nyelvünk hűsítse szöges tenyerét egy Fiúnak, hogy higgye és mi higgyük, jogara alatt majd célt nyer elét?) Ezek. Köztes helyünket őrzik (róla szólnak) amott a csillag, itt a hanga, sás ? — Sorsunkba vágó párbeszédet folytat egy hallgatás s egy ellenhallgatás AZ OLDALT ZIPERNOVSZKY KORNÉL SZERKESZTETTE. Egyetemi Alkotók Oldala PAYER IMRE: Szép nő Kővé meredt tűz arc, keresőn feszül űzve tágas öröm lendületét, s a fényében sötéten villan éles, kvarcmereven gyönyörű szeméből. A teste pontos és szigorú, akár a törvény, kicsiszolt gesztusait gonosz márványba kéne vésni, bár nem végtelenek, de tökélybe zártak. Itt nem virulnak széles az ür egek egészségei, csak koffeinéberen forró, aranymetszésben álló mozdulatok heve dermed össze. Kegyetlen átok, mértani pusztulás zúg szép zord auráján, kese gyűlölet forgószelében menthetetlen reszket örökre magányos árnya. VEZEKÉNYI GYÖRGY: Homo(S) monológok (részlet) 19. Elfeledtem az arcát csak azt tudom, hogy Francois-nak szólítottam akkor s Párizsból érkezett ebbe a kontúrtalan városba mondta december felé. Rajzolni akart, és mi csak nevettünk. 69. Egy befejezetlen portré a falon semmit se mond: halált múltató, Bert, szegény Bert... szegény ... a gigantikus arcképet beejtem a toronyházak közé mindenhonnan csonka látvány így végre megmagyarázható a befejezetlensége és jelensége. 73. Meghaltak az istenek? — kérded én megálmodom őket s letagadom a halálukat. Alkonyatkor egy lovas érkezik az Északi sugárúton, elővesz egy kamerát s létünk néhány percét felveszi. Tovább vágtat dél felé. A Nyugati sugárúton koporsóformájú szekér áll, megkövülten. Kik voltak ők? — kérdedik az istenek. (Alkonyaikor egy lovas érkezik holtan az Északi sugárúton, dél felé vágtat. Megmozdul a szekér a Nyugati sugárúton...) 60. nem vagy már ez sem... és nem is lehetsz , a tökély most már felsírhatsz vehetsz első lélegzetet 20. még mindig a házak között még mindig a városban még mindig egy országban még mindig a lehetetlen még mindig még mindig 21. belém nyílnak az ajtók és sokan vannak akiknek nem volt gyerekszobája Megjegyzés a Monológokhoz: a hiányzó tételek párává alakultak egy tenyéren KURDI IMRE: Zsoltártöredékek A tárgy egyszerű: fogat mosok naponta kétszer. A fát például fának nevezem és esőnek az esőt, de nem számlálom meg a cseppjeit. Egy hely mindig betöltetlen marad, mondja apám. Apám tudja, mit beszél, apám a napon áll. A fát tehát fának nevezem és közben mindenfélét gondolok. A fa semmit sem gondol, a fa a napon áll. Egy hely mindig betöltetlen marad, mondom apámnak. Tudom, mit beszélek: hiába mosok fogat naponta kétszer, szétrohad a nyelv a számban. Honnan ez a botrányos elegancia mégis, ó Uram? KEMÉNY ISTVÁN: Az ellenség művészete (133.) A kiállítóterem Torokszorító könnyelműség ... Egy jeges ujja véletlenül a vállamhoz ér. Azonnal elzsibbad a karom. Sóhaja a nyakamban, és én a legelső megállónál lesodródom a buszról, s eltűnök, ő most már egyedül marad a méltósággal suhanó járműben. Az első végállomás még messze, ő leül a zongorához, fölötte lassan leng a csillár. A billentyűk forrók és nedvesek, égetik ujjait. Ezalatt én már a hatása alatt állok valahol, ő zongorázik öntudatlan, mialatt ez a ritka járat lassan eléri első végállomását. Ekkor kinyílnak az ajtók, kék köpenyben kilenc nő jön be, s porszívózni kezdenek. Végállomás — nyelvel az egyik — magának is szól! Ő lecsukja a zongora fedelét, feláll, és elhagyja a járművet. Csöndes, kihalt téren áll, ezüstös, gyenge napfény fonja bűvkörébe őt s a helyszínt. Jobbról fenyves kezdődik, a tűlevelek közt szellemesen vonít a szél, balról a dialektikus materialista temető. Kapujában két őr: „— Parancsol maszkot és köpenyt? És már nyújtják is át. Ez a legkorszerűbb temetkezési forma, kisaszszony. Ajánlja idősebb rokonai figyelmébe!” Bent a temető falai közt valóságos sivatag fogadja: a végeláthatatlan termekben hamut hord a szél, leteríti, összeszedi, halmokat épít, a látszólagos sivárságot játékosan oldja. A hamuban mindenfelé maszkos emberek róják le kegyeletüket kissé zavartan, de azért a társadalom nyilvánvaló tagjaként. Ezek a démonok. Egyikük most észreveszi Klotildot, és rárohan. A teremőrök azonban lefogják, hogy Tilda az Ezüst Televízió évek óta rá váró stábja előtt itt előadhassa a „Kristálytiszta történet..kezdetű verset, amit Iván neki ajánlott, hogy elkezdődhessen ez a regényes történet.