Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1987 (29. évfolyam, 1-18. szám)
1987-06-08 / 10. szám
Szocializmus, önigazgatás, reform (Folytatás az 1. oldalról.) jellemzője a személyeskedés, hanem a felszólalók a lényeges kérdésekre összpontosítottak. A szegedi elméleti tanácskozás eredményeit az elmúlt hónapok történései felértékelték. Az a megmérettetés, amely társadalmunk teljesítőképességét illetően idestova egy évtizede folyik a nemzetközi porondon, felgyorsult. Ennek következményei gazdasági és politikai feszültségekként jelentkeznek. Ugyanakkor más szocialista országokban is lendületet kapott a társadalmi fejlődés, (SZU) s ez ránk is hat. (Kína például egy tizenöt éves válságos időszak után igen dinamikus fejlődésnek indult, nem kis mértékben felhasználva a magyar reform eddigi tapasztalatait!) Ezzel párhuzamosan felerősödtek a hazai útkeresések. Programok keletkeztek, némely esetben eléggé egyoldalúak, olykor átfogó igényűek, sokszor ideális körülményekkel számolók, s nemegyszer az MSZMP-vel szembeni vádakat megfogalmazók. Önkritikusan ki kell jelenteni, hogy az 1986. novemberi KB-határozat nem jelentett eléggé szilárd kapaszkodót a párttagság részére az új viszonyok közepette. A Fordulat és reform címen összefoglalt elméleti anyaggal szemben történt meg a „Szocializmus, önigazgatás, reform” elnevezésű elemzés és program tartalmi összefoglalása, amelyik sok tekintetben a szegedi elméleti konferencia eredményeit hasznosítja. A szocializmus kérdéskörén belül tisztázandó. Itt nem messianisztikus értelemben van róla szó. Az MSZMP véleménye: a cél továbbra is egyértelmű, a hozzá vezető út viszont módosítandó. A gyakorlat oldaláról ez azt jelenti, hogy a hatékonyság növelése érdekében a termelési viszonyokon változtatni kell. A demokrácia kérdését vizsgálva egyértelmű, hogy nem létezik szocializmus gazdag, demokratikus eredmények nélkül, de be kell látnunk, hogy ebben a kérdésben aligalig rendelkezünk tapasztalatokkal. Gazdag, demokratikus tapasztalatokkal csak a polgári demokrácia rendelkezik, s ennek sokak által átvett eredménye következőképpen foglalható össze: pluralizmus — két- vagy többpártrendszer — kormányzati váltógazdálkodás. Felvetődik a kérdés: van-e nálunk pluralizmus? Az előadó véleménye szerint — igen, például a hatvanas években megfogalmazott hegemóniagondolat már ennek a mi viszonyaink közötti elismerése. Politikai módszerünk — a kérdések fölötti vita — is ezt erősíti. Az új gazdasági mechanizmus is többérdekű társadalommal számol, érték- és érdekpluralizmussal. Mindezeknek az érdekérvényesítéseknek egyetlen szempontja van, ez pedig az, hogy az egyéni és csoportérdekek ne érvényesülhessenek a társadalmi érdek ellenében. Az érdekek politikai vetülete az alternatívákban való gondolkodás. Fontos kérdés, milyen intézményrendszerek épüljenek az alternatívákra, illetve milyen intézmények fejezzék ki azokat. Mint ismeretes az eltérő történelmi háttér következtében országunkban — néhány más szocialista országgal ellentétben — nem maradt meg a többpártrendszer. Persze az említett szocialista országokban is a kommunista párt hegemóniája melletti megegyezés, nem pedig politikai harc vezet az érvényes társadalmi, politikai, gazdasági koncepciók kialakításához. Nálunk az utóbbi időben a nemzeti egység és közmegegyezés rendszerében repedések jelentek meg, s olykor eróziós folyamatok észlelhetők. Az előadó véleménye szerint a szocialista demokrácia erősítése a társadalmi önigazgatás útján képzelhető el. E folyamatban a jugoszlávok előre futottak, de kiderült, hogy inkább külső mint belső feltételekre alapoztak. Más szocialista országokban a jelszó szintjén maradt ennek az ügye. Az önigazgatás elemeinek kifejlesztésében folyamatosságra kell törekedni a gazdaság, a szocialista tudat és öntudat és az intézményrendszer területén. Az állandó és változó elemek dialektikus egységére van szükség. Berecz János a magyar reform történelmi útjának elemzésével nem foglalkozott, de érzékeltette, hogy milyen nehézségeket jelentett a marxista mozgalomban érvényesülő hibás logika — reformizmus — revizionizmus — árulás — leküzdése. Véleménye szerint a peresztrojka szerepe az, hogy egy radikális társadalmi reform előtt tisztítsa meg az utat a tudatban és a társadalomban. Értelmezésében a reform nem más, mint tudatos tevékenység a társadalomban meglévő objektív törvényszerűségek és szubjektív törekvések összehangolására, a válságok elkerülésére. Jelentős tapasztalataink vannak már a reformmal kapcsolatban, most a politikai és intézményi reform kimunkálása van napirenden. Az előadó megjegyezte, hogy a társadalmi reformképünk még nem elég tiszta, s véleménye szerint bár két éve szervezetten dolgoznak kialakításán, valóban vitaképes koncepció még nem született. Az MSZMP vezető szerepének tisztázására is szükség van, itt lényeges kérdés a párt politikai dinamizmusának növelésével a hatalmi reflexek minimalizálása. Szükség van továbbá a kormányzás további önállósodására is: irányítson, bizonyos kérdésekben egyértelműen döntsön és vállalja a felelősséget. A társadalmi önszerveződés jelenségével kapcsolatban (egyesületek, szervezetek, körök, mozgalmak stb.) meg kell tanulnia a pártnak, hogyan befolyásolja belülről ezeket a fórumokat. A döntésekben való demokratikus részvétel fokozását segíti elő a nyíltabb tájékoztatáspolitika, amelynek nálunk a következők a főbb elemei: a gyors, pontos, felelősségteljes tájékoztatás; b. értékelés, leleplezéssel és elismeréssel; c. cselekvésre késztetés. Kívánatos, hogy az említett tényezők egymást kiegészítve működjenek. Az MSZMP KB titkára jelezte, hogy ez év júliusában és augusztusában két fontos KB-ülésre is sor kerül, amelyeken a kibontakozás programjáról és az ezzel összefüggő káderkérdésekről döntenek. Befejezésül Berecz János kifejezte meggyőződését, hogy a szegedi elméleti konferencia e program kidolgozásához jó elméleti alapot jelentett. A konzultáció hátralevő részében az MSZMP KB titkára a párton belüli demokráciával, az átfogó reformkoncepciók kidolgozásával, a párton belüli pluralizmussal, egy valós társadalmi diagnózis kidolgozásával, a patriarchális vezetési stílussal, a modernizációs kutatásokkal, és modellel, valamint a magyar modellel kapcsolatos kérdésekről cserélt eszmét az ülés résztvevőivel. EL A pedagógusnap alkalmából... 1987. JÚNIUS 4-ÉN DR. FÜLÖP JÓZSEF REKTOR A KÖVETKEZŐ EGYETEMI DOLGOZÓKNAK NYÚJTOTT ÁT MINISZTERI KITÜNTETÉSEKET AZ AULÁBAN: ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR Kiváló Munkáért: Dr. Nagy Boldizsár egy. adjunktus, Péter Józsefné nyelvtanár, Bánóczi Rozália nyelvtanár, dr. Margitán Éva egy. adjunktus, Szarkáné dr. Németh Zsuzsa főelőadó. BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR Kiváló Munkáért: Dr. Lendvai Ferenc egy. docens, dr. Kapitánffy István egy. docens, dr. Sipos Lajos egy. docens, dr. Wernke Géza egy. adjunktus, Bárkányi Zoltánná egy. tanársegéd, Kunos László egy. tanársegéd, dr. Masát András egy. docens, dr. Horváth Tibor egy. adjunktus, dr. Pajpor Lászlóné egy. adjunktus, dr. Papp Andrea egy. adjunktus, dr. Szász Ferenc egy. adjunktus, dr. Juhász Dezső egy. adjunktus, dr. Fülöp Lajos egy. adjunktus, dr. Heé Veronika egy. adjunktus, Marie-Paule Morin nyelvtanár. Miniszteri Dicséret: Pál Ferenc egy. adjunktus, Péterffyné dr. Kese Katalin egy adjunktus, dr. Kálmán András egy. adjunktus. TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR Kiváló Munkáért: Strohmajer János egy. adjunktus, dr. Léviusz Ernő egy. docens, dr. Kovács Attila egy. docens, dr. Ladányi Károly tud. tanácsadó, dr. Gnädig Péter egy. adjunktus, dr. Sasvári László egy. adjunktus, dr. Mag Pál egy. adjunktus, dr. Tél Tamás egy. adjunktus, dr. Geszti Tamás egy. docens, dr. Galácz András egy. adjunktus, Gál Miklósné dr. tud. főmunkatárs, dr. Buda György egy. adjunktus, dr. Marik Miklós mb. tanszékvezető, dr. Lerner János egy. adjunktus, dr. Harmathy Zoltán tudományos munkatárs, Scharnitzky Viktorné könyvtáros,Bagyinszki Jánosné dr. egy. adjunktus, dr. Móri Tamás egy. adjunktus, Gerendainé Maurer Mária egy. tanársegéd, dr. Buvári Ágnes egy. adjunktus, dr. Karácsonyi Rezső, egy adjunktus, dr. Bánkúti József egy. adjunktus, dr. Gillányi Tibor egy. docens, Kajtárné dr. Miklós Judit egy. adjunktus, dr. Inzelt György egy. docens, dr. Noszál Béla egy. docens, dr. Rábai József egy. adjunktus, dr. Zrínyi Miklós egy. adjunktus, dr. Mika József egy. adjunktus, dr. Zay István egy. adjunktus, dr. András Vera tud. munkatárs, Simon Rezsőné laboráns, Orsi Ágota csoportvezető. Miniszteri Dicséret: Schrettné dr. Major Ágnes egy. adjunktus, Lőrincz Katalin szakmunkás, Groma István egy. tanársegéd, Rábl Erzsébet technikus, Szabó Sándor technikus, Habár Rita ügyintéző, Palágyi Zsoltné könyvtáros, Faragó Mihályné főelőadó, Borbély László műhelyvezető, Nédli Lajosné kisegítő, Szabó Péterné laboráns, Kreivich Gyuláné előadó, dr. Bodnár Józsefné, főelőadó. ELTE REKTORI HIVATAL Kiváló Munkáért: Rékási Endréné osztályvezető, Sütő-Nagy Józsefné főelőadó, Bartus Gyula nyugd. revizor, Medgyesi Alajos portás, éjjeliőr. Miniszteri Dicséret: Répás Erika előadó, Kálvin Józsefné szakácsnő, Hunyadi János lakatos, Sipos Győző villanyszerelő, Havasi Tamás csoportvezető, Gerencsér Mihály osztályvezető-h, Szilágyi Imre csoportvezető, André József műhelyvezető. SZÁMÍTÓKÖZPONT Kiváló Munkáért: Jakobi Gyula csoportvezető, tud. főmunkatárs. KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR KOLLÉGIUM Kiváló Munkáért: Németh Józsefné eszköznyilvántartó. APÁCZAI CSERE JÁNOS GYAKORLÓ GIMNÁZIUM Kiváló Munkáért: Moró Károly vezető tanár, dr. Fabulya Lászlóné vezető tanár, Molnár Zsolt vezető tanár. Miniszteri Dicséret: Pósfai Péter vezető tanár, Dézsi Györgyné vezető tanár, Grób Károlyné takarítónő. RADNÓTI MIKLÓS GYAKORLÓ ISKOLA Kiváló Munkáért: Csatár Katalin vezető tanár, Magyarics Péter vezető tanár, Levcsenkó Tatjana vezető tanár. Szocialista Kultúráért: Kiss Zsuzsanna vezető tanár. Miniszteri Dicséret: Kiss Lászlóné vezető tanár, Petróczki Edit, vezető tanár. SÁGVÁRI ENDRE GYAKORLÓ ISKOLA Kiváló Munkáért: Pajor Róbert, vezető tanár, Kozocsa Sándorné vezető tanár. Miniszteri Dicséret: Gombos Istvánné tanár. ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLAI KAR Kiváló Munkáért: Hernádi Sándor főiskolai tanár, dr. Závodszky Géza főiskolai docens. Miniszteri Dicséret: Deákné Antal Magdolna főiskolai adjunktus, Holicsné Kárpáti Anikó főiskolai adjunktus. IDEGENNYELVI TOVÁBBKÉPZŐ KÖZPONT Kiváló Munkáért: Gáborján Lászlóné egyetemi adjunktus, Solti Gáborné csoportvezető. A kitüntetteknek gratulálunk és további eredményes munkát kívánunk! VEZEKLÉS „Szeretném hinni, hogy jó filmet csináltam. Ha vitákat szül majd, ha felemelt hangon beszélnek róla az emberek, ha húsba mar, az jelenti majd számomra, hogy elértem azt, amire törekedtem, és akkor nyugodt lehetek...” Abuladze (Szobeszednyik, 1987. január 3.) És az emberek valóban sokat beszélnek erről a filmről. A mozikban minden korosztály megtalálható. Abuladze filmje 1986±ban készült egy filmtrilógia harmadik részeként. A magyar közönség majd novemberben láthatja. A történet a jelenben és a közelmúltban játszódik. A már annyit emlegetett személyi kultusz a régmúlt, amelyről magyar vonatkozásban Bacsó ,,Tanú”-ját vagy „Te, rongyos élet" c. alkotását említhetjük. A film hangulata felidéz kafkás motívumokat, érezhető rajta az olasz film aranykora és a mai nyugati filmművészet hatása. A XX. századi diktatórikus rendszereket bemutató filmek egyike lenne csak ez a film? Témája valóban a diktatúra ábrázolása, a kerettörténet pedig a jelen viszonyát festi meg. Az embertelen rend fasisztikus jellegű eszközeinek és kellékeinek egész sorát vonultatja föl a rendező: Varlamot, a tömeghipnózisra törő, mikrofonba üvöltő diktátort, középkori vértbe bújtatott gárdáját, a „nemkívánatossá" vált emberek likvidálását, kínzásaikat, vallatásukat, melynek végén eszüket vesztve írják alá halálos ítéletüket. A diktátor plakátformában sokszorosított arcképe, felvillanó szemüvege, öltözete szintén a terror kelléke. Olyan rend ez, ahol Justitia (a film egy kockájának tanulsága szerint) bekötött szemmel ítél. A hatalom gyanakvó és fél, ellenséget keresve Variam mondja ki a sztálini idők irányelvét, Konfuciust idézve: „Nehéz a fekete macskát elkapni a sötét szobában, főleg ha ott sincs. — De mi akkor is elkapjuk.” — mutatja ezzel önelégültségét és patologikus felfuvalkodottságát, majd kikijelenti (fájdalmas, de igaz paródia!): „Minden háromból négy ellenség.” — Megakadályozza az értelmiséget törekvéseiben, melyet Sandro Baratelli képvisel. De nemcsak őket érinti ez a „tisztogatás”. A deportált foglyoknak levelet küldők és várók soraiban ott van minden társadalmi réteg. Mindez mélyen tükrözi a hatalom emberellenességét. Minden múltbeli felrúgását, az identitás megszakítását adja az a motívum, hogy a városka kora kereszténykori templomába kutatóintézetet telepítenek, így a templom a közelmúlt és jelen barbárságaival szemben értékhordozó, a kultúra szimbóluma. A film történetét adó bírósági tárgyalás, melyet hullagyalázás vádjával indítanak Baratelli lánya ellen, miután az kijelenti, hogy Varlamot nem illeti meg, hogy eltemessék, az annak során kiderülő igazság a rettenetes múltról, a jelenkori bíróság korrumpálása, Ketevan Baratelli elmeháborodottnak nyilvánítása viszont már a jelen kritikája. A bírósági tárgyalás ilyetén b'éget'és'éle lelkiismeretfuntaláist'.okoz a történet elején, a szanateli lány ellen forduló fiúnak, Variam unokájának, aki, miután belelát a család bűnös múltjába és jelenébe, mintegy megváltóként lövi agyon magát, és épp a nagyapától ajándékba kapott puskával. A film konklúziója végül a veszteséget állítja középpontba: a család fiát és tekintélyét, a fiú életét veszti el, a Baratelli lány apja megkínzásának és halálának, anyja elhurcolásának igaz elbírálását, sem a társadalom együttérzését nem kapja elégtételül. Az ő személyes vesztesége a társadalom vesztesége — állítja Abuladze. Ketevan alakja, Baratelli alakja, mindazokat egyesíti magában, akiket családjuktól és becsületüktől fosztottak meg e korban. Az ő igazának elugrása a társadalom a hatalommal szembeni újabb vesztett hadjárata. Ennek a gondolatnak a történelmi múltban található legszebb lírai megfogalmazása az a motívum, amikor a deportáltak szerettei a várostól nem messze egy fatelepen a frissen érkező rönkök végén keresik a bevésett üzeneteket. A társadalmi mondanivalón kívül az emberi gyengeséget láthatjuk, s felvillan apa és fiú konfliktusa is. Jevtusenko írja: „A film eszméje az, hogy az unokák, ha nem ismerik az igazságot nagyapjukról, megsemmisülhetnek ettől az igazságtól (...)” A családi és társadalmi konfliktus mesteri együttábrázolása, jó és rossz ellenpontozása, a film duplakeretes cselekménye egyaránt a kompozíció veretességét mutatja. Sokatmondó a két keret: a film elején és végén tortasütésbe temetkező Baratelli lány a hétköznapi ember passzivitását sugallja; a világot egy ilyen botrányos esemény, a múlt hibái sem rázhatják meg — a régi úton megy tovább. A filmben keveredik az elidegenítően szép környezet a múlt bűneivel és továbbélésével. A jellemek rendszerében Varlamot és fiát, Ábelt (ugyanaz a színész játssza) a hatalom és az ebből élő ember megtestesítőjét, Sandro és Ketevan Baratelli alakjában pedig a szabadság és humanizmus eszméit rajzolja meg. Variam fia, Abel a bűnös múlt, a korrupt hazug jelen és az éjszakai gyónások kettősségében élő ember. A rendező által is legkedveltebb figura Variam unokája, aki intenzív fejlődésen keresztül, az igazságot bukni látva, végez magával. Mi újat mond tehát a film? — Míg az eddigi alkotásokban főleg a személyi kultusz komikus túlkapásai, belpolitikájának ember- és társadalomellenes mivolta kapott helyet, valamint az alkotói szabadság eltiprása és az emberi sorsok tragikumának gazdag ábrázolása figyelhető meg, a „Gyónás” a jelen és múlt kapcsolatainak szövedékét bontogatja. Vlagyimir Loksin, egy szovjet kritikus írja: „Kellenek-e keserű emlékek a múltból? A kegyetlen emlék a hibákról és bűnökről? (...) És a válasz: Mindez nélkülözhetetlen. Nélkülük egyáltalán nem jutunk tovább, és azt kockáztatjuk, hogy újabb tragikus hibák és bizonytalan kísérletek áldozataivá válunk." Józsa György — Leningrad —