Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1987 (29. évfolyam, 1-18. szám)

1987-05-25 / 9. szám

Az EL melléklete 4. oldal XVIII. ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIA Kreutzer Andrea „Cenzúra" -dolgozatáról — Mikor kezdtél a sajtóval, a cenzúrával foglalkozni? — Régóta érdekel a XVI—XVII. század, ezen belül a Rákóczi-szabadságharc publicisztikája. Foglalkoztat a politi­ka, az információ, a hatalom, a sajtó, a cenzúra kapcsolata. Másodéves korom óta R. Várkonyi Ágnes speciálkollégiuma keretében dolgozom. — Az, hogy mikor milyen a cenzúra, az természetesen függ a mindenkori politikai hatalomtól... — Igen, ezen a területen a történelemkutatásnak renge­teg fehér foltja van. A tény, hogy háromszáz évvvel ezelőtt je­lenik meg Magyarországon a cenzúra. Az 1966-os évektől kezdve a jezsuita rend gyakorolja a cenzúrát, az államit és ez egyházit egymástól nem elválasztva. Az egyháztól függet­len állami cenzúrát Rákóczi építi ki. 1723-tól a Helytartóta­nács illetékességi körébe tartozik ez a feladat. 1848-ban, mint tudjuk, kimondják az előzetes cenzúra eltörlését. Kimondják, hogy gondolatait sajtó útján bárki szabadon közölheti és terjesztheti. 1867 után a kiadó, a nyomdász kockázata, hogy mit ad ki, mert kinyomni kinyomathatja, de esetleg utólag bezúzzák a termékeit. Az ő vesztesége a dolog, ha ugyan ko­molyabb következménye nem lesz. 1878-tól törvény határozza meg, hogy mi számít sajtóvétségnek, pl. az uralkodó gyalá­­zása, vagy a más nemzetiségű, más felekezetű népesség becs­mérlése. Érdekesség, hogy Magyarországon egyedül sajtó­ügyekben ítél esküdtbíróság. Azt azonban a törvény határoz­za meg, hogy hol működik esküdtszék, így gyakorlatilag sza­bályozható az összetétele, tehát végső soron az ítélet is... Az 1914-es sajtótörvény is átveszi az 1848-asból a következő mon­datot: „Gondolatait sajtó útján bárki szabadon közölheti és terjesztheti.” Itt már szóba kerülnek a hangfelvételek, a fo­tótechnikai eljárással készült termékek is. — Úgy tudom, azután elég sokáig nincs újabb sajtótör­vény. — Egészen 1986-ig. Előtte a megelőző rendelkezéseket toldozgatják-foldozgatják. A mostani törvényből furcsa módon kimaradt a már sokszor emlegetett mondat az előzetes cen­zúra eltörléséről, és a sajtószabadságot biztosító rész: „Gon­dolatait sajtó útján bárki szabadon közölheti és terjesztheti.” Nem esik benne egy árva szó sem a cenzúráról, holott mind­annyian tudjuk, nem lehet mindenről írni és nemcsak azért, mert ízléstelen, vagy erkölcstelen. Kemény politikai öncenzú­ra van ma Magyarországon. Sokszor már maga a szerző any­­nyi mindent nem ír le, annyira „megtisztítja” a munkáját, hogy az már nem is írás. Ugyanakkor még mindig sok a hoz­zá nem férhető, zárolt anyag, sokszor olyan dolgok, amikről nem is sejtené az ember. Ezenkívül mindannyian ismerjük az ún. bizalmas kiadványokat... A Nemzetközi Könyvtáros­szövetség (IFLA) egyik programja kimondja: legyen minden­kinek joga és lehetősége bármilyen dokumentum, informá­ció elérésére. Az is a cenzúra egyik formája például, ha a könyvtáraknak központi címjegyzék alapján kell állományu­kat kialakítaniuk, hogy melyik, teszem azt, az a száz könyv, melyeket „üdvös” a népnek olvasnia. Egészen mások azok a könyvtárak, ahol az olvasók nemcsak katalóguscédulákkal találkoznak, hanem leemelhetnek bizonyos könyveket a polc­ról, amelynek a létezéséről sem tudtak, de valami miatt meg­tetszett nekik, érdekli őket. — Ezt a témát folytatod? — Csak a Rákóczi-szabadságharc korából rengeteg mo­nográfiát lehetne írni, új kutatások, új források alapján. Né­hány évtizedre való anyagom van, néhányat mondanék: fel kellene tárni Rákóczi mecénási tevékenységét; meg kellene vizsgálni, hol, mikor, hogyan kezdték el hasznosítani a for­manyomtatványokat. Magát az információszerzés mechaniz­musát is fel kell még tárni ... Azután beleszerettem a vízje­lekbe. Szinte teljesen feldolgozatlan területe ennek az időszak­nak ... Bóta Gábor CENZÚRA RÁKÓCZI ÁLLAMÁBAN Jelen dolgozat „A Rákóczi-szabadságharc publiciszti­kája” c. témakörön belüli vizsgálódásaim része. A „publicisztika” szót a szokottnál tágabban értelmezem: idetartozóként kezelem a „nem szépírói művek” születésén, megjelenésén, terjedésén, céljain kívül a sajtót, a nyomdát, a nyomdászatot, az ezekkel szoros kapcsolatban álló mester­ségeket, iparágakat, a cenzúrát, a politikai propaganda egyéb eszközeit és az információszerzés, -áramlás mechanizmusát. 1703-ban, a szabadságharc kitörésekor a Magyarországon működő cenzúra irányítója Szentiványi Márton, az 1688-ban főcenzorrá kinevezett nagyszombati jezsuita páter. Ez a cen­zúra egyértelműen a Habsburg-állam cenzúrája. 1703. decem­ber 4., Nagyszombat elfoglalása, a másik hatalom közvetlen megjelenése után működése lehetetlenné válik. 1704 májusá­nak végén Bercsényi megparancsolta a jezsuita egyetemi nyomdának, hogy álljon az ő szolgálatukba. Ez hivatalosan is Szentiványi főcenzori működésének végét jelenti. 1705. október 30-án felterjesztést intéztek Rákóczihoz a jezsuitaellenes rendeletek ügyében. Erre készült a kéziratban terjesztett Responsio Francisci Rákóczi, mely szerint a jezsui­ták maradásának egyik feltétele: a könyvcenzúráról való le­mondás. Ekkor már megszületett 1705. június 21-én Tarpán, a ti­szántúli református egyházkerületi zsinaton a következő ha­tározat: „...a debreceni nyomdász se kicsiny, se nagy mű­vet a superintendens, vagy valamely esperes helybenhagyása nélkül ne merészeljen kinyomatni, máskülönben excommuni­­cáltatik.” A születőben lévő új államnak azonban még nem volt rendeletben szabályozott, hivatalos cenzúrája. Bár ez ko­rántsem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is létezett. Létezett. Világi volt, szigorúan az államérdeknek, a politikának — és nem vallási szempontoknak alárendelve. A központban a feje­delmi kancellária, másutt egyes szenátorok esetenkénti dön­téseiből állt. Ilyen volt például az 1705-re készített lőcsei ka­lendárium ügye. Rákóczi 1704. december 20-i galgóci rendele­tével elkoboztatta, mivel ennek kommentárait nem kuruc szellemben írták. Vagy ahogy Thaly fogalmaz: a „Brewer­­féle lőcsei naptárak történelmi rovatát nemzeti irányba terel­­teté”. Mielőtt túl óvatosnak vagy szűkkeblűnek, netán szűk látókörűnek bélyegeznénk e döntést, súlytalan, a politika szempontjából jelentéktelen nyomdatermékeknek ítélvén a ka­lendáriumokat — ne feledjük: a kor legnagyobb példány­számban és legszélesebb körben olvasott kiadványairól van szó! Vagyis az olvasni tudók „megfelelő” politikai tudatfor­málásáról. Egy másik eset: 1706. április 6-án, Egerből ezt írja Rákóczi Bertóti Ferenc­nek, aki kassai vicegenerálisként felügyeletet gyakorol az irá­nyítása alatt levő terület nyomdái felett is, emellett szenátor: „... Az melly könyvet nyomtattatni küldött Kegyelmedhez Cancellariusunk, arrúl informátusok epen nem vagyunk, jól is történt, hogy az nyomtatásával nem hirtelenkedett Kegyel­med, amint is Kegyelmed meg olvasván, continentiájárul in­­formállyon, úgy hasonló képen Szirmai István Úr küldött praedicattiojiról is, mivel tellyeségesen megfeletkeztünk felö­lök, hanem ha valamely Heilotropium nevű könyv válna, mellynek nyomtatását igen is sürgesse Kegyelmed.” Április 12-én pedig a következő utasítást adja Bertóti­­nak: „Az melly Praedicatios Könyv felöli Kegyelmed ír, azt imprimaltathattya, de a kit Cancellariusunk nevezeti alatt praesentaltak volt, az nem lehet.” Azt, hogy valóban kinyomtatták-e Szirmai könyvét, kér­déses. Mindenesetre egyetlen fennmaradt példányt sem isme­rünk. Azért-e, mert nem is készült vagy pedig azért, mert megsemmisült valamennyi (legfeljebb egy-kettő lappang va­lahol) — ennek kiderítése még további kutatást igényel. Háromnegyed év múlva a rozsnyói szenátusi ülés hatá­rozatot hoz a cenzúráról: a vallási, erkölcsi, társadalmi, tan­könyvek és hasonlók felett két-két szenátor, a politikai és katonai művek felett Rákóczi, az udvari kancellár és Ber­csényi gyakorolhatot cenzúrát (1707. február 3-i döntés). 1707. július 11-én Munkácson már azzal ad kalendárium­készítési privilégiumot a fejedelem Michael Kochanszkynak, hogy szabadon nyomathat naptárakat az ország lakosainak, különböző nyelveken valamennyi, Rákóczi fennhatósága alatt levő tipográfiában — mindazonáltal előre be kell mutassa az erre rendelt cenzoroknak, hogy ellenőrizhessék. Közben 1707 áprilisában a rózsahegyi evangélikus zsinat is döntést hozott az egyházon belüli cenzúráról: minden könyvet kiadás előtt a püspükhöz kell küldeni­­­e, ha szük­ségesnek tartja, magához vesz két „tudós férfiút”, akik közül az egyik a szövetkezett rendek szenátora legyen, és az ő meg­hallgatásukkal dönt. (Mint láttuk, a rozsnyói határozat a vallási művek feletti ítélkezést szenátori hatáskörbe utalta...) Tehát 1707-ben a következő „körkép” tárul elénk a cen­zúrát illetően Rákóczi államának területét szemlélve: Működik a három nagy felekezetnek — a katolikusnak, az evangélikusnak, a reformátusnak — a maga egyházán belüli cenzúrája. A katolikus változatlanul jezsuita kézben van: az „új” hatalom megjelenése csak az „állami” cenzúra szint­jéről tiltotta-tilthatta ki, a katolikus egyházon belül továbbra is elfogadják és vitathatatlannak tartják illetékességét, Szent­iványi Márton halála (1705) után is. Működik a fejedelem irányítása alatti világi hatalom cen­zúrája, ekkor már rendeletben szabályozott módon. I. Lipót államában a katolicizmus államvallásnak tekinthető, így szinte faágától értetődik, hogy a katolikus egyházi és az állami centi­­kúrát, egymástól el nem választva, ugyanaz gyakorolja. Rá­kóczi államában viszont nincs államvallás: a fejedelem a különböző felekezetek viszonyát a tolerancia, a vallásbéke — mint jól felfogott politikai érdek, az egység biztosítása — je­gyében igyekezett szabályozni. Ezért a „confoederált státusok” államában független az egyházaktól a cenzúra. Tisztán világi, politikai aktus, mely nem vallási-egyházi érdekeknek alá­rendelve működik, hanem ellenőrzést gyakorol az egyházi kiadványok felett is. Röviden ennyi mondható el a cenzúráról, annak fogalmát hagyományosan felfogva — cenzúra , publikálás engedélye­zése, tiltása —, tágabban értelmezve azonban nemcsak a tiltás és az engedélyezés tartozhat ide, hanem az egyes do­kumentumok megjelentetésének előírása. Azonban nemcsak az írott szöveg lehet a propaganda esz­köze — különösen nem olyan korban, amikor igen korláto­zott az olvasni tudók száma. A képes ábrázolások közül a képzőművészet lehetőségeire hívnám itt fel a figyelmet (Gala­­vics Géza nyomán). A pénzverőtövek, a pecsétnyomók, az em­lékérmek, a portrék mind nagyszerűen alkalmasak erre a célra. II. Rákóczi Ferenc Mányoki Ádámot, udvari festőjét pe­dig tanulmányútra küldi, hogy sajátítsa el a rézmetszést — vagyis a sokszorosított grafika egyik ágának technikáját! Itt még ki lehetne térni a diadalkapuk, a különböző ünnepi dekorációk, az egyéb külsőségek, valamint az iskoladrámák agitatív szerepére. A cenzúra tágabb értelmezési körébe kapcsolható a feje­delem mecénási tevékenysége is. Rákóczi több mű kibocsájtá­­sához nyújtott segítséget. De visszatérve a szűkebben értelmezett cenzúrához, fel­merül a kérdés: tulajdonképpen miért is vezették be? És miért épp ekkor? Thaly 1879-ben mindezt így indokolja: „Rákóczi eleintén teljesen szabad sajtót engedményezett, de miután az uralma alatti Lőcsén nyomtatott 1703 - 1704-iki naptárak szer­kesztői ezzel viszaélve, császári szellemben írták chronologiái­­kat, — behozta a censurát.” 1895-ben pedig azzal magya­rázza, hogy 1706-ban Nagyszombatban kurucellenes iratok je­lentek meg. Szerintem ez nem kielégítő indok. Nem egyes „ellensé­­ges”-nek minősített kiadványok megjelenése sarkallta a fe­jedelmet erre a lépésre. Rákóczi arra törekedett, hogy létre­hozza a maga abszolút fejedelmi hatalmát. Ez természetsze­rűleg csak fokozatosan mehetett végbe. Ennek a fejedelmi abszolutizmusnak volt szerves része a cenzúra is. Hiszen ez mindig az államhatalom politikai eszköze. A Habsburg-abszo­­lutizmussal mérkőző másik hatalom az elfoglalt területeken megteremtette a saját apparátusát, igyekezett kiépíteni mind­azt, ami szükséges volt a maga államának stabilizálásához. S hogy miért nem hamarabb került sor a cenzúra rendeleti úton való szabályozására? Rákóczinak mindenekelőtt azt kel­lett elérnie, hogy a hatalom legfontosabb biztosítékai legye­nek vitathatatlanul a kezében. Amint ezek birtokában van, nem vonhatják kétségbe döntéseit, illetve ezek helyességét — még arra hivatkozva sem, hogy „ugyanazt" teszi, mint az a „zsarnoki önkény”, amely ellen fegyvert ragadtak. Ilyen körülmények között már kodifikálni lehet a meglévő gyakor­latot. Ebbe a politikába simul bele az egyes kiadványok ki­­nyomattatása, a propaganda, az agitáció különböző eszközei­nek alkalmazása. A mecénási tevékenység is az önálló ma­gyar — ha nem is királyi, de abszolút fejedelmi udvar létét igyekszik tudatosítani. Természetesen nem akarom megkérdő­jelezni Rákóczi humanizmusát, segítőkészségét, de minden­képp fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy nem pusztán egy nagyúr emberbaráti és tudománypártoló tevékenységéről van szó, hanem egy államférfi, egy uralkodó tetteiről, amelyek elválaszthatatlanok a politikától. Állam■ és jogtudományi szekció A XVIII. OTDK jogi szekciójának üléseit 1987. ápri­lis 15—16—17-én tartották meg a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának rendezésében. Mind mennyiségében, mind pedig szín­vonalában előbbre lépés történt az elmúlt időszakok diákköri találkozóihoz képest. A tudományos versengést és konzultációt a miskolci kollégák által igen magas szinten rendezett kulturális programok tették színe­sebbé. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karáról a követ­kezők értek el­helyezést: I/B ÁLLAMIGAZGATÁSI JOGI tagozatban TÖRÖK MÓNIKA Építési engedélyezés és néhány problémájáé. dolgozata II. helyezést (Szalai Éva). BOTOS TIBOR A külkereskedelmi monopólium sajá­tosságai c. dolgozata III. helyezést (Ficzere Lajos). Az I/C ÁLLAMJOGI tagozatban PATAKI ÁRPÁD A klasszikus sajtótörvényektől a tájékoztatási jog dekla­rálásáig c. dolgozata II. helyezést (Fűrész Klára). Az I/D PÉNZÜGYI JOG tagozatban OBERTH PÉTER ZOLTÁN A gazdasági reform és a jövedelemszabályo­zás viszonya c. dolgozatával II. helyezést (Nagy Tibor). Az I/E NEMZETKÖZI JOGI tagozaton LOVRENCZ ÉVA A tengerparttal nem rendelkező országok a ten­gerjog c. dolgozatával I. helyezést (Valki László). A II/A POLGÁRI JOG ÉS CSALÁDI JOG tagozaton SINGER JOHANNA A környezetvédelem főbb jogi és polgári jogi kérdései c. dolgozata II. helyezést (Sólyom László). A II B POLGÁRI JOGI tagozaton SZEGEDI NOÉMI A termelői felelősség c. dolgozatával II. helyezést (Weisz Emília). BASA ILDIKÓ A polgári jogi társaság fogalma és vagyoni viszonyai c. dolgozatával II. helyezést (Har­­mathy Attila). A II/C MUNKAJOGI tagozaton KIS JÓZSEF A mun­ka díjazásának néhány elméleti kérdése c. dolgozata I. helyezést (Hágelmayer István). A n/D CIVILISZTIKA tagozaton BUTOR ÁGNES A termelési és munkaszervezeti formák a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben (különös tekintettel a SASAD MGTSZ-re) c. dolgozatával I. helyezést (Kurucz Mi­hály). MÁTYUS IMRE A gazdasági verseny joga az euró­pai közösségekben c. dolgozata I. helyezést (Mádl Fe­renc). A III A BÜNTETŐJOGI tagozatban CSURGAT PÉ­TER Az erőszakos közösülés bűntette az ítélkezési gya­korlat alapján c. dolgozata III. helyezést (Polt Péter). A III/C KRIMINOLÓGIA tagozatban HÓDOS AND­REA A személyiség tudattalan szférájának kapcsolata a Bűnözéssel c. dolgozata III. helyezést (Vigh József). A III . BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOG tagozaton BAITZ ANDREA Az­­ítélet szakszerűségértek Ss ■­lyétvrvelyessé­­gének ellentmondásai c. dolgozata külön díjat és dicsé­retet (Király Tibor). A TV/A JOG- ÉS KÖZIGAZGATÁSTÖRTÉNET tago­zaton BELIZNAY KINGA Büntetések Erdélyben a XV— XVIII. században c. dolgozata III. helyezést (Révész Tamás). A IV/B RÓMAI JOG tagozaton KENDE TAMÁS A római diplomáciai jog c. dolgozata III. helyezést (Ham­za Gábor), a v. Állam- és jogelmélet, politikai és JOGSZOCIOLÓGIAI tagozaton ORBÁN VIKTOR A társadalmi önszerveződés c. dolgozata I. helyezést (Be­­zd­ay Péter). JURASITS ZSOLT Az anarchizmus ideológiája és társadalomelméletének vizsgálata c. dolgozata II. helye­zést ért el (Palóczay Péter). A zsűri az elhangzott dolgozatok opponensei közül di­cséretben részesítette SZABÓ ÁGNES, BALÁZS CSA­BA, PÁL ZOLTÁN, KOVÁCS ÉVA, PONGRÁCZ TI­BOR, SÁROSI ILDIKÓ hallgatókat, s egyúttal a Karo­kon történő egyéb elismerésükre tett javaslatot. Szalay Péter kari TDK-titkár 1 OTDK

Next