Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1988 (30. évfolyam, 1-13. szám)

1988-02-08 / 1. szám

EL - meditál: Pölöskei Ferenc Érdeklődéssel olvastam a Népsport cikksorozatát a labdarúgó NB I. csapatainak 1987. évi őszi szerepléséről. A cikkek, egy kivételével — amennyire ez természetesen a futball világában egyáltalán lehetséges — az objektivitásra törekedve idézték fel a sikereket, a megtorpanásokat, a kudarcokat stb. Az 1988. január 3-i számban megjelent, Janus-arc a Hungária körúton címet viselő, az MTK-ról írott cikk azonban kétségtelenül új, vagy talán nem is anyira új útra lépett, hiszen nemcsak feleleveníti, hanem egyben jócskán felkavarja a már lezártnak hitt Verebes József személye körüli viharokat. Az MTK egyetlen játékosát és vezetőjét sem ismerem, ám önkéntelenül is felmerül a kérdés, kinek használ ezzel, mert az edző iránti ellenszenve szinte rátelepszik, s annyira megüli a lelkét, hogy tulajdonképpen témájáról meg is feledkezik. Említést sem tesz például a csúcsformáját őrző válogatott Bognárról. Viszont gondos „aprómunkával’’ idézi fel Verebes egymásnak időnként valóban ellentmondó, évekre is visszanyúló nyilatkozatait, főként Heltai Gábor népszerűsítő könyvét citálva. Tollából azonban nem is a tinta, hanem valami olyan különös massza csordogál, ami csúnya foltokkal tölti ki a rendelkezésre bocsátott hasábokat. Egyébként ki tagadja ma már Verebes József tévedéseit? S vajon a cikk szerzőjén kívül ki nem ismeri el egyben erényeit és sikereit is? Idézzük fel néhány meghökkentő kitételét. A Verebes által is kedvelt totális futballról szólva például az 1906-ban megjelent Holits Ödön és Mamusich Mihály dr. munkájára hivatkozik, ahol szerinte erről a taktikáról már minden olvasható. Azután utal a holland bajnokságban az 1970-es években meghonosodott totális futballra. Vagyis nemcsak Verebes nyúlt vissza az 1906-ban megfogalmazott elvekhez, hanem az 1970-es években a hollandok is ezt tették. Aligha hihető persze, hogy az 1906-ban megfogalmazott totális taktika elve, kiváltképpen pedig gyakorlata azonos maradhatna az idők végezetéig. Bizonyára annyi változata született már eddig is, hogy talán a jelzett fogalom sem fedi a tartalmat. Vagyis immár inkább gyűjtőfogalomról beszélhetünk, miként a „kontrafutball" esetében is. (Egyébként a legteljesebb totális futballt a világ minden részén évtizedek óta a grundokon űzik, ahol a kapus kivételével mindenki a labdáért fut.) A szóban forgó egyoldalú, ezáltal természetesen felelőtlen írásra a szerző, Boross Dezső azzal teszi rá a kétkedők vagy más csapatoknak szurkolók számára is a koronát, amikor az MTK utolsó öt győzelmében is közvetetten az edző kudarcát látja. Olvashatunk ugyan itt valami kétes értékű jót is, inkább persze csak a csapatról, pontosabban annak utolsó öt győztes mérkőzéséről. Szerinte azonban a csapat akkor már nem a Verebes-féle koncepciót, a „totális" futballt, hanem a 4-5-1-es felállású kontrafutballt játszotta. Ez a megállapítás ebben a fogalmazásban kétségtelenül azt sugallja, hogy a csapat maga alá gyűrte az együgyű edzőt s ezek után az utolsó győzelem a jórészt már a Both József (?) által kialakított s 1987-ben bajnokságot nyert együttes számára — amelyhez Verebes legfeljebb a fanatizmusával járult hozzá — szinte már gyerekjátéknak számított. S ehhez még hozáteszi, hogy a csapat átlagéletkora több mint egy évet csökkent. (Az első mérkőzés 27,5-ös átlagáról az utolsó fordulóra 26,4-re eset vissza.) Ha ennek az egyéves átlagéletkor-csökkenésnek ilyen kivételes jelentősége lehet, akkor azt tanácsolnám az MTK-nak, hogy még két évvel csökkentse ezt az átlagot és akkor 1988 tavaszán mind a 15 mérkőzésüket megnyerhetik. Ezek után az sem szimpatikus persze, hogy a szerző az ilyen esetekben szokásos fogáshoz folyamodva kijelenti „... a jó szándék vezette tollamat ... ”. Ne legyünk farizeusok. Az ilyenféle egyoldalú és elfogult írásokat nem vezetheti jó szándék. Ezért a végeredmény is más mint amit Baross remélt, mert inkább növeli a Verebes iránti szimpátiát. A szerző tehát látványos öngólt lőtt. Bizonyos vagyok benne, hogy az általam nagyra becsült sportújságírók, sportolók és futballdrukkerek — bármelyik táborhoz tartoznak is — sem szavakban, sem tettekben nem követik az efféle nyomvonalat, az ilyen vagy másfajta egyoldalúságokat, dühkitöréseket, hiszen kiszámíthatatlanok a következményei. És nemcsak a futballban. Vannak persze Boros Dezsőnek és cikkének őszinte mozzanatai is. Ide sorolható önvallomása az újévi pezsgőspohárról, amit a cikk megírásának kezdetéig a kezében tartott, majd letette,... mert a focisták őszi értékeléséhez tiszta, józan okfejtésre van szükség. . végül ismét felemelte a poharat, hogy újólag boldog új évet kívánjon az MTK-nak. Talán éppen a valóságos vagy jelképes pezsgőspohár köré font eszmefuttatás vitte zátonyra a ma már kezdőnek éppen nem számító újságírót. Vagy talán ha nem teszi le az inkriminált poharat, akkor talán nem esik ki a józan kerékvágásból és beváltja ígéretét, a focisták őszi értékelését. Az pedig természetes, hogy az MTK, de valamennyi csapat szakvezetése számára fontos, hogy az eddigieknél nagyobb gondot fordítson az utánpótlás nevelésére, hiszen ebben rejlik a jobb hazai labdarúgás záloga. Ezen a területen jogos lehet a kritika. „TUD. SZOC. HELYETT KÖZÉLETTAN?!" HOZZÁSZÓLÁS „Te bennünket növeszt el, azzal, hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk" Tisztelt Szerkesztőség! Mint aktív pártpropagandista, különös figyelemmel olvastam az Egyetemi Lapok 1987/16. számában megjelent A tud. szoc. helyett közélettan? ! című riportot, amelyből megtudtam, hogy Kerekes György tudományos kutató „meghökkentően merész”, „eretnekséggel felérő” kezdeményezéssel állt elő. Azt javasolja, hogy a tud. szoc. helyébe egy „merőben új” tantárgy, a közélettan kerüljön. A tudományos szocializmust már nem lehet eladni a hallgatóknak, mert az nem más, mint elavult hittételek gyűjteménye, viszont — siet hozzátenni Kerekes György — „nem a marxizmus vált korszerűtlenné, hanem annak sztálinista interpretációja ... s éppen ettől kell a leghamarabb megszabadulni”. E megtisztulási folyamat elősegítéséhez kínálja a közélettant, mint egy „sajátos szellemi szolgáltatást”. „A fejekben kívánjuk először tisztázni a demokrácia, a demokratikus berendezkedés, a szabadságjogok lényegét...” — szögezi le Kerekes György. Megmondom kereken, én ebben az érvelésben semmi merőben újat, semmi merészet nem találok. Meg kell szabadulni a sztálinista interpretációktól? Persze. Viszont, ha jól meggondoljuk, végsősoron Sztálin is aufklerista vetít, az ő szisztémája szerint is először a fejekben kell tisztázni a demokráciát, majd, ha elég érettnek mutatkozik a nép tanítói bizalmára, mondhatni, ha ötösre vizsgáznak az emberek szabadságtanból, akkor léphetünk át nyugodtan a valódi közéletbe. Ismeretes, hogy ez a koncepció Sztálin óta már sokszor csúfos kudarcot vallott. , Én úgy érzem, az embereknek ma nagy szükségük van a szabadságra. Már csak a gazdaság fölélénkítése miatt is. Viszont a szabadságot (és a szerelmet, e kettőt) nem lehet szimulálni. A kvázi szabadsággal, a hamis szerelemmel becsapott emberek elkeseredett dühe súlyos katasztrófákhoz vezethet. Ezért a Közélettan, mint tantárgy, mint szimulátor minél jobb, annál rosszabb. Vagyis szerintem továbbra is szükség van a tudományos szocializmusra. Nem a Közélettan mellett, hanem a Közélettan helyett. Olyan tudományos szocializmusra van szükség, mely nem csak „sztálinista interpretációikat” tartalmaz, hanem Sztálin eredeti nézeteit is. Olyan tudományos szocializmusra van szükség, amelyben nem „marxizmus" van, hanem Marx Károly, Lukács György, Bihari Mihály, Bibó István, Kerekes György és még ...« mások. A tud. szoc. ebbel következően egyetlen tankönben nem írható le. Éppen úgy, ahogyan a közéleti tudnivalók sem szoríthatók egy tantárgy keretei közé „a tó, élet mindenféle érdek- vs különféle beállítódások (bétság, türelem, ravas»---, bölcseség, óvatosság, tudat stb.) sajátos egyveleg . T«-». még a legelemibb technikák, praktikák alakját'tásához sem elegem: '■ hagyományos iskolai mn* főoktatott viszony. Szerintem a mego' , «.» i csak az egyetemei« . * »a dag tud. szoc. köny »tái at benne a szabad válogatás lehetőségét keld kialak.tat., Továbbá kellenek meg újabb emberségről példák, vb ■ - ró! formák. Ami pc- egyetemeken is (!) mai a Politikai Közélet. Vágréti ! A nem hivatalos ifjúsági egyesületek Moszkvában A közelmúlt kiemelkedő moszkvai eseményei közé tartozik a nem hivatalos ifjúsági egyesületek képviselőinek találkozója. Az összejövetel a „Novátor” elnevezésű kultúrházban zajlott le, a helyi „Peresztrojka”, a „Társadalmi kezdeményezés” és a „Közösség” klubok kezdeményezése nyomán. A fiatalokkal foglalkozó szakértők becslései szerint az egyesületek létszáma manapság már néhány millióra tehető. Ezek az ösztönös ifjúsági mozgalmak a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek végén kezdtek radikálisan megszaporodni. A társadalmi pangás idején az egyesületekben résztvevő fiatalok tevékenysége nonkonformista jellegű voll it. A szociológusok a mai mozgalmakat három főirányzatra tagolják. Az elsőben, a fiatalok programja társadalomformáló, alkotó jegy. A másodikban a szabadidő együttes eltöltése dominál. A harmadikban, a csoportosulások tagjai a saját extremitásukkal tűnnek ki. Ezek a fiatalok a társadalom antiszociális rétegeihez tartoznak. A találkozó egyik szervezője, egy leningrádi közgazdász szerint annak ellenére, hogy igen sok irányzat képviselői jöttek el Moszkvába, mégis jó néhány antiszociális jellegű csoportosulás elutasította a párbeszédet. Éppen ezért a találkozón többségben voltak a szociológusok által megjelölt első két irányzat mozgalmai, például a moszkvai és leningrádi „Peresztrojka” klubok, a különböző szociális kezdeményezések klubjai „Közösség”, „Che Guevara”, „Adelaide” elnevezésű egyetemi egyesületek, a „Megmentés” nevű csoportosulás Leningrádól,...annyik . .a., műetnlalvénelmi tevékenységével tűnik ki, a „Szisztéma”, a fiatal hippik klubja, valamint a kulturális és amatőr művészeti körök képviselői. (Összesen ötven egyesület képviseltette magát.) A találkozó célja P. Filipov szerint az volt, hogy az egyesületeket aktívabb részvételre ösztönözze a nyílt társadalmi vitákban, és a most zajló társadalmi, gazdasági átépítés folyamatában. A tanácskozás három napig folyt a különböző szekciókban, így például élénk eszmecserék színhelyei voltak azok a szekciók, ahol a politikai klubok, az alkotó és termelő kezdeményezések klubjai, valamint a szabadidő-, az informatikai és az ökológiai klubok jöttek össze. Különösen viharos viták dúltak a politikai klubok szekciójában, melynek munkájában részt vettek a „Demokrácia és humanizmus” jogvédő mozgalom képviselői. Különösen magasra csaptak az indulatok a demokratikus szabadságjogok körül. Az „absztrakt humanizmusnak” és az „absztrakt demokráciának” nincs értelme a konkrét társadalmi felépítményhez való kapcsolódás nélkül, és nincs jelentősége, ha nem veszi figyelembe azt, hogy ki kapja meg és ki osztja el a megtermelt javakat — állították a „Peresztrojka” klub képviselői. Mi feltétel nélkül a szocializmus pártján állunk, a kérdés csak abban rejlik, hogy találjuk meg a hozzá vezető legrövidebb utat. Néhány delegáció megkereste kifejteni a saját nacinalista, a szocialista elvei is idegen nézeteit, de a döntő többség a szocialista elvek talaján folytatta vitáit. A találkozó résztvevői támogatták az SZKP-nak a tragikus történelmi események tisztázására irányuló törekvéseit, és üdvözölték azokat a sajtókiadványokat, amelyek fényt derítenek a harmincas évek elnyomó politikájára. A találkozón a különböző egyesületek képviselői megpróbáltak kidolgozni olyan formákat és struktúrákat, amelyek segítségével beilleszthetők ezek a szervezetek az ország szerkezetébe. A tanácskozások szabad szellemben zajlottak le. Jó, valamint a párt és Komszomol-szervezeteket látóéltben. A záróközleményet delegációk többször iservették, hogy a nép éröekében kívánják folytatni tevesnyűgüket. Jevgenyij Pavelfco (APN» Gorbacsov? - a pult alól sem! Kinyitom az újságot, a tévét, s hetek óta feltűnő helyen látom, nagy hangsúllyal hallom: megjelent M. Sz. Gorbacsov az átalakításról és új gondolkodásról írt könyve. Megtudhatom még azt is, hogy e munka az USA-ban és a SZU-ban is nagy sikert aratott, bár a sikerről személyesen sajnos nem volt alkalmam meggyőződni. Mivel magam a peresztrojkával foglalkozom, december vége óta rovom a főváros könyvesboltjait, de rákényszerültem arra is, hogy az országban járva az utamba eső könyvesboltokba is betérjek, majd a forgalmasabb aluljárók következtek. De hiába. A hőn áhított könyv valahogy fantommá, vagy talán UFO-vá vált, mert bár a tv-híradó adásain kívül egyszer látnom is sikerült, de megvennem nem. A legtöbb helyen azt nyilatkozták, hogy még „sajnos” nem kaptak, másutt meg már elfogyott az a pár tucat példány, amit az adott könyvesvolt, talán jól konspirálva megkapott. Hol van hát az a 25 000 példány, amennyiben a könyv megjelent? Megkerestem a Kossuth egyik kirendeltségét, ahol a nevem, mint igénylőét feljegyezték ugyan, de egy héttel később sajnálkozva kiábrándítottak. Keserűségemben kérdezősködni kezdtem, és az egyik jólértesült alkalmazottól érdekes dolgokat tudtam meg. Eszerint a kiadott példányszámon a Kossuth és a Pallas kiadók 40-60 százalékban osztoztak. Az Állami Könyvterjesztő bolthálózatába mindössze 1000 darab jutott. A Pallas mit csinál a maga circa 15 000 példányával? Azt nem tudni. Informátorom szerint a könyv bizonyára ráfizetéses. A kiadó egymillió forintra úszik — tudja, a papír ára! Ezután elismerve, hogy a boltokba kevés példány jutott, az aluljárók könyvárusaihoz utasított. Itt meg is állhatunk, mert bár örülnöm kellene annak, hogy az SZKP főtitkárának könyvét a feketepiacon kereshetem, mondjuk Riskó Géza, Bugyik és kombinék, a 342 együttesről szóló sikerkönyve és más bestsellerek társaságában, mégsem teszem. Nem, mert valahogy mélyebb gondolatok jutnak az eszembe ... Mindenekelőtt az, hogy miféle érdekek igazgatnak ma nálunk kiadót, amely nem mer a glasznoszty idején, nagy érdeklődésre számot tartó, tény és gondolatbeli hiányt pótló könyveket valóban jelentős példányszámban piacra dobni, hiány helyett nyereséget termelni. Vagy talán a Piaci érzékenység is amolyan magyar módra értendő: „Ej, ráérünk arra még”! Szabó Lajos Mátyás KÖZLEMÉNY Az egyetemünkre ez idáig jellemző tartalmatlan diák érdekképviseleti hagyományokkal szakítva október végén megalakult karunkon az új diákönkormányzati szerv — a Csoportvezetői Tanács —, illetve annak elnöksége. Szándékaink szerint a jövőben a kar diákságának aktív támogatásával harcosan és elvtelen kompromisszumoktól mentesen akarjuk jogainkat érvényesíteni és érdekeinket képviselni. Tényleges nyilvánosságot akarunk a kar életét érintő minden kérdésben. Rendkívül fontos, hogy mindannyian tisztában legyünk az új rendelkezések (ELTE SZMSZ, Tanulmányi és vizsgaszabályzat, stb.) által biztosított jogainkkal. Tájékoztatásul felsoroljuk az újonnan megalakult önkormányzati és érdekképviseleti szerveik tagjainak és tisztség- viselőinek névsorát. A Csoportvezetői Tanács elnöke: DEUTSCH TAMÁS II évf. joghallgató. Elnökhelyettesei: PERESSI TÜNDE I. évf., KELEMEN JUDIT II. évf., SÜVEGES GÁBOR III. évf.,!’'VIETH ZOLTÁN IV. évf. Egyetemi Tanács tagjai: PONGRÁCZ TIBOR I évf., SALLAI LÁSZLÓ I évi Ifjúságpolitikai és Nevelős Bizottság tagjai: HAsn ZSOLT III. évf., HÓMS .M ILDIKÓ III. évf., BARTH V PÉTER IV. évf. Tanulmányi Bizottg fajai : VARSÁNYI BABLÁRA II. évf., KOVÁCS MÁRIA III. évf. Diákjóléti Bizottság tagjai: HÁRI CSABA IV. évf. , Érdekvédelmi felelős: SZEKÉR ILDIKÓ I. évf SLESS TAMÁS II. évf., KIS KRISZTINA III. évf., DALLOS ILDIKÓ IV. évf., CSURGAI PÉTER V. évf. Fegyelmi Bizottság . gjai: SÓLYOM PÉTER I. ZÁVOTKA ZSOLT II. évi BÉKÉS BALÁZS III. évi NAGY PÉTER IV. évf. Csoportvezetői Tanács elnöke HELYREIGAZÍTÁS Az Egyetemi Lapok november 23-i számában riport jelent meg az ELTE Bogdanisy úti telepén épített új létesítmény felavatásáról. A riportban azonban egy igen súlyos pontatlanság szerepel, amit még fokoz a cím is: „Húszezres" avató! Az edzőcsarnok — és nem tornacsarnok! — alapterülete 2600 m2, amelyből a küzdőtér 2390 m. Az egész belépne a térfogat 20 000 légkeszinte és nem az alapterülete. Miután ilyen óriási csarnok ez ideig sehol nem épült, különösen nem a miénk hasonló, réteges, ragasztott faszerkezetből, nem szeretnénk, ha e pontatlan ada mia mint világszenzáció kerülnénk a sajtó hasábjain vág a vicclapokba.