Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1989 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1989-02-13 / 1. szám

HELFEN SIE HELFEN! Mr. M. J. Martenson főtitkárhelyettes úrnak az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága Elnökének a Nemzetek Palotájába Genfbe Tisztelt Főtitkárhelyettes Űr! Mi, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegye­tem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatói mélységes felháborodásunkat és aggodalmunkat fejezzük ki amiatt, hogy Románia Szocialista Köztársaságban évek óta lábbal tiporják az alap­vető emberi és nemzetiségi jogokat. Mindezt a brutális és pszichológiai fegyvere­ket egyaránt alkalmazó elnyomó, diktatórikus politikát kiteljesíteni kívánja a román vezetés az ún. településrendezési, valójában falurombolási programmal, amely közismert, hogy milyen óriási veszteséget jelentene az egyetemes emberi kul­túra számára. De a valódi veszély, hogy ahol át­vágják a kultúra gyökereit, ott átvágják az em­beri lelket és a kötődés lehetőségét, amely az éle­tet jelenti. Napjaink Európájának realitása, hogy Romá- mániában él e földrész legnagyobb lélekszámú nemzetisége, a csaknem 2,5 milliós magyarság. Ugyancsak realitás, hogy veszély fenyegeti őket, hiszen elveszik nyelvüket, otthonukat, kultúráju­kat, megfosztják őket az emberekhez méltó élet lehetőségétől. Nagy magyar írónk és költőnk Illyés Gyula mondta már 1978-ban: „két fajta genocídium van. Az egyik fajta a hitleristáké: emberek kiirtása krematóriumban, emberek szappanná és lámpaernyővé alakítása. A másik finomabb: az emberek nyelvének elrablása, a múltjuk elferdítése egyszerűen a kultúrájuk el­lopása”. A magyar könyveket és újságokat elkobozzák a román határon. A híres, régi kolozsvári egye­temet bezárták, a falvakban eltűnnek a magyar iskolák és a román nyelv ismerete nélkül semmi­lyen karrier nem lehetséges. Ez a kulturális gyil­kosság természetesen politikai probléma. Mindez Erdélyben olyan területen történik, amelyet az európai történelem régóta a szabad gondolkodás és tolerancia hazájaként tisztel. Szívből üdvözöljük, hogy Európa és a világ népei, kormányai ma már felemelik szavukat a jogsértések láttán és tiltakoznak, közöttük őszentsége II. János Pál pápa is, aki újévi be­szédében tett hitet a nemzetiségi jogok tisztelet­ben tartásáért. Hosszasan sorolhatnánk a magyar, a német, a szerb és más nemzetiségek sérelmeit, de szót kell emelnünk a román népért is, hiszen az ő jogaik sem biztosítottak, és ahogy ezt a bécsi utótalál­kozó záródokumentumával kapcsolatban a román loan Totu külügyminiszter felszólalása tükrözi, nem is léteznek azok. Az 0 és kormánya szavait a történelem fogja megítélni és az ítélet nem két­séges. A felelősség alól, amit népükkel szembeni politikájukért viselnek nem bújhatnak ki. Főtitkárhelyettes Űr! Ügy érezzük, a kibontakozó „karthagót” csak a világ népeinek és kormányainak kollektív fellé­pése állíthatja meg. A fajüldözés, a rasszizmus, amely ellen Románia is oly hangosan lép fel (te­hát nem tekinti például Dél-Afrika belügyének) éppúgy az egész emberiség ügye, mint a kisebb­ségiek üldözése az ember jogainak sárba tiprása. Ezért nyomatékosan kérjük, hogy az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága tűzze napirendjére a kérdést, és alapos kivizsgálás után tárja az ENSZ közgyűlése elé. A vizsgálatot személyes részvétellel, a tények, adatok bemutatásával bármikor szívesen segítjük. Hisszük, hogy a Nemzetek Palotája aktív segít­séget tud nyújtani a szerencsétlen embereknek, öregeknek, anyáknak és gyermekeknek, őszinte tisztelettel A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Állam- és Jogtudományi Kari Bizottsága Kukkoló hiéna 3. old. EGYETEMI AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA LAPOK XXXI. ÉVFOLYAM, í. szám 1989. FEBRUAR 13. ARA: 3 FORINT Az egyetemi tudományos szféra (I.) 3. old. Politikai Jiri program és Pelikán állásfoglalás parlamentje 4-5. old. 6. old. A közös „Európa-ház” HANS-DIETRICH GENSCHER SZÖVETSÉGI KÜLÜGY­MINISZTER BESZÉDE AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNY- EGYETEMEN A DlSZDOKTORRÄ TÖRTÉNŐ AVATÁSA ALKALMÁBÓL BUDAPESTEN, 1988. DECEMBER 15-ÉN. Hálásan köszönöm Önöknek azt a nagy megtiszteltetést, amit Egyetemük díszdoktori méltóságának adományozásával juttatnak kifejezésre. Köszönetét mondok Önöknek azokért a baráti szavakért, amelyekkel ezt a kitüntetést megindo­kolták. A méltatásból elég világosan kitűnik, hogy engem nem valamiféle tudományos teljesítményemért részesítenek ebben a kitüntetésben, hanem azért a külpolitikáért, amelyet or­szágom folytat. Ez a politika nem más, mint európai békepolitika. Paul Claudel francia költő mondotta: „Németországnak nem az a rendeltetése, hogy a népeket megossza, hanem az, hogy mind­azokkal a nemzetekkel, amelyek körülveszik, éreztesse, hogy nem élhetnek egymás nélkül.” Politikánk szándéka, hogy európai békerendet teremtsen az Atlanti-óceántól az Ural hegységig, amely lehetővé teszi Európa népei számára, hogy békés versenyben élhessenek egymással. Látomás ez, vagy csupán illúzió? Gondolkozhatunk íg.y, amikor mindkét oldalon óriási nukleáris, vegyi és konven­cionális pusztító potenciálok halmozódtak fel? Erre a kér­désre világos igennel válaszolok. Felteszem az ellenkérdést: van elfogadható alternatívája az európai békepolitikának? Nem tettük-e meg már az első lépést egy jobb európai rend felé, amikor aláírtuk a helsinki záróokmányt? Elképzelhető lett volna húsz évvel ezelőtt, hogy a Német- országi Szövetségi Köztársaság külügyminisztere itt, Buda­pesten ebben a kitüntetésben részesül, lehetséges lett volna, hogy itt tárja Önök elé gondolatait, amint ezt én teszem? El­képzelhető lett volna, hogy államuk képviselője az „Észak­atlanti Tanács” előtt beszédet mond, amint ezt Horn állam­titkár 1988. november 15-én tette Hamburgban? Mennyi előítéletet, sablonos gondolkodást, kishitűséget és kicsinyességet kellett eltávolítani az útból, hogy ez lehetővé válhasson! A világ akkor még egész egyszerűen fehér és fekete ré­szekre volt felosztva. És ami itt fehér volt, az ott feketének tűnt — és fordítva. És a nyelv itt is és ott is besulykolta a fejekbe a képzetet a fehérre és feketére osztott világról. Ugyanazokat a szavakat használtuk, de ezek az egyik olda­lon mást jelentettek, mint a másikon. Ma ott tartunk, hogy közös nyelvet Jejlesztünk ki a nemzetközi politikában. Ez világtörténelmi horderejű folyamat. Ha hidat tudunk ver­ni a fölött a szakadék fölött, amelyet a nyelv hasított az em­berek tudatába és gondolkodásába, képesek leszünk olyanok­nak érzékelni egymást, amilyenek valóban vagyunk. És csak akkor, ha ez sikerül, nyílik lehetőség arra, hogy közös prob­lémákat közösen oldjunk meg. Kétségtelen, hogy Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa ál­lamaiban többé-kevésbé átfogó reformokat hajtanak végre, melyeket Gorbacsov főtitkár a Szovjetunióra vonatkoztatva nem alaptalanul nevezett „forradalmi”-nak. Forradalmakra mindig akkor van szükség, ha elviselhe­A szerkesztőbizottság min­den tagja legyen egyetemi hallgató, A lap nagypolitikával nem foglalkozhat, Pálygzá»: Jelentkezni egy kész lappal lehet, de szükséges még egy féléves előzetes programter­vezet. Pályázat A KISZ ELTE BTK szerveze­te pályázatot hirdet FÜGGETLEN KARI HALL­GATÓI LAP szerkesztésére A LAP CÉLJA: — Foglalkozzon az egyetem életével kapcsolatos minden­féle kérdéssel (pl. tudomá­nyos, kulturális, egyetempoli­tikai problémákkal), — Tükrözze a hallgatók mindenkori aktuális nézeteit, érdeklődését, véleményét, problémáit és sérelmeit. A lapindilás feltételei; A pályázatokat a KISZ ELTE BTK irodájában lehet leadni (I. em. 60.) Kovács Ró­bertnál vagy Kovalovszki Zoltánnál. A pályázat leadá­sának határideje: 1989. feb­ruár ... Egyéb tudnivalók: A lap a KISZ védnöksége alatt működne, amely nem azt jelenti, hogy a KISZ saját ér­tékrendjét kívánja ráerősza­kolni a mindenkori szerkesz­tőségre, hanem csak a kizáró­lag a pályázatban meghirde­tett feltételek teljesítését kéri rajta számon. A BTK KISZ két fővel képviselteti magát a szerkesztőbizottságban. tetlenne vált az addigi állapot, ha senki nem hiszi már, hogy jövője lehet. Azt látjuk, hogy a szocialista államokban a helsinki zá­róokmány elemi kötelezettségei most fokozott mértékben meg­vitatásra és megvalósításra kerülnek, ha nem is egyenlő mér­tékben. Szó van a szabad véleménynyilvánításról, a sajtósza­badságról, pluralizmusról, jogállamiságról, emberi jogokról, az igazságszolgáltatás függetlenségéről, a magánkezdeménye­zések támogatásáról a gazdaságban, szabadságról a művészet­ben és a bírálatban, valamint a vallás szabadságáról stb. Ha a helsinki záróokmányban foglalt célok megvalósítá­sáról beszélünk, nem olyan eszmék exportjáról van szó, amelyeket először Európa egyik részén munkáltak ki, és ame­lyek most utat találtak Európa másik részébe. Arról van szó, hogy az, amit egész Európában gondoltak, ami történelmünknek, kultúránknak, filozófiánknak tartalmat (Folytatás a 2. oldalon) BOMBARIADÓ Február 1-jcn, 7 óra 40 perckor, a Rákóczi út 5. szám alatti ELTE Természettudományi Kar telefonközpont­jába a városi vonalon telefonhívás érkezett. Egy isme­retlen fértihang közölte, hogy bombát helyezett el az Egyelem téri Jogtudományi Kar épületében. A rémült ügyeletes azonnal kapcsolta a Rektori Hivatalt, ahol ez idő tájt csak a takarítónő volt jelen. A hang neki is megismételte a bejelentést, hozzátéve, hogy a robbanás a Hivatalt fogja a legerősebben érinteni. A takarítónő értesítette dr. Tóth Mihály főrendészt, a főrendész pedig az V. kerületi Rendőr-főkapitányság biztonsági vezető­jét. Majoros századost. A rendőrségi szakértő 1/3 9-re érkezett a helyszínre. Az épület biztonságáért egyetemi szinten a Kar dékánja, dr. Földesi Tamás a felelős, aki a szakértővel és a főrendésszcl folytatott megbeszélés után, az épület szakszerrű átvizsgálása mellett döntött. Az ilyen bejelentések ugyan már napi jelenségnek szá­mítanak, s szerencsére minden esetben valótlannak bizonyultak, a figyelmen kívül hagyás kockázatát azon­ban mégsem lehet vállalni. így 9 órakor 5-6 rendőr speciálisan kiképzett kutyákkal megkezdte a vizsgálatot, melynek során semmit nem találtak. A névtelen telefo­náló személyének kiderítésére sajnos nincs mód, így a jegyzőkönyv felvételével az ügy lezárult.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék