Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1989 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1989-02-13 / 1. szám

Politikai program ELFOGADTA AZ MSZMP ELTE 1988. DECEMBERI PÁRTÉRTEKEZLETE Az ország és a párt életének e sorsdöntő szakaszában ez a program az ELTE kommunistáinak egységes politikai ál­lásfoglalásához kíván irányelvül szolgálni. Programunkat an­nak tudatában fogalmaztuk meg, hogy egyetemünk mai hely­zetét és jövőjét az országban jelentkező válságtünetek, s az azt feloldani hivatott kormányprogram következetes végre­hajtása határozzák meg. A magyar társadalom válságának kulcsfontosságú része az oktatás, ezen belül is különösen a felsőoktatás válsága. Egyetemi képzésünk mind színvonalában, mind terjedelmé­ben egyre jobban elmarad a kor követelményeitől, holott az egyetemeken felhalmozott szellemi tőke hazánk talán legje­lentősebb mozgósítható tartaléka, melynek döntő szerepe le­hetne az ország világszínvonaltól való leszakadásának meg­állításában, a folyamat megfordításában. Az ELTE párt­­szervezete fő feladatának tekinti, hogy küzdjön a modernizá­ció politikai és anyagi feltételeinek megteremtéséért, vala­mint alkotó módon vegyen részt a modernizációs folyamat irányításának és tartalmának meghatározásában. Ennek ér­dekében — a múltbeli és jelenlegi személyes felelősség kér­dését is felvetve — el kell ítélni: 1. az anyagi termelésre összpontosító, értelmiség- és mű­velődésellenes költségvetési politikát; 2. azokat a felülről oktrojált korszerűsítgetési próbálko­zásokat, amelyek nélkülözik egy valódi reform koncepcioná­lis átgondoltságát, figyelmen kívül hagyják a szükséges po­litikai és anyagi feltételeket; 3. az ennek reakciójaként megerősödött gáncsoskodó ma­­radiságot, klikkszellemet, a helyi politika ötlettelenségét és nívótlanságát. Az ELTE sorsa szorosan kötődik az országban és a párt­ban is zajló megújulási folyamat sikeréhez. E program célja, hogy az ELTE — a pártszervezet politikáját követve — ré­szese és egyben előrevivője is legyen e megújulásnak. Az országos politika jövőjéről Az ELTE MSZMP-szervezete teljes mértékben támogatja az MSZMP májusi pártértekezletén hozott határozatok kö­vetkezetes végrehajtását, s megengedhetetlennek tartana minden visszarendeződési tendenciát. Párttagságunk a meg­újulás dinamizmusának erősítését kívánja, azt, hogy a párt álljon egyértelműen a reformfolyamat élére, a párt és az állam politikája legyen határozott és következetes. Szüksé­gesnek tartja, hogy hazánkban a szocialista politikai intéz­ményrendszer megújuljon. Az MSZMP politikai platformjának kialakítása során el­vi jelentőségű szempontként kell figyelembe venni a fejlődés szocialista alternatívájának elismerését. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a társadalom hosszabb távú stratégiai fejlődésé­nek iránya a szocialista alternatíva, amelynek keretei között érvényesül a szocialista pluralizmus is. A szocialista alterna­tíva feltételezi, hogy az alapvető értékekben átfogó konszen­zus érvényesül, míg a fejlődés konkrét alternatíváit illetően széles körű politikai pluralizmus kialakítására van szükség. A politikai pluralizmus lényege nem az,,hogy egypártrendszer vagy többpártrendszer, hanem az, hogy ez a pluralizmus,­mi­lyen alternatívában, szocialista vagy nem szocialista alter­natívában valósul-e meg. A társadalomban jelenidejűen ki­bontakozó folyamatok azonban arra engednek következtetni, hogy a szocialista pluralizmus adekvát formája hazánkban is a többpártrendszer. Természetesen a pluralizmusnak is meg kell különböz­tetni a társadalom egész keresztmetszetében érvényesülő in­tézményes kereteit, illetve formáit, valamint a párton belüli pluralizmus intézményét, amely utóbbi a platformszabadság révén valósulhat meg. A pártértekezlet támogatja a szocia­lista pluralizmus kialakítását, amelyet azért tart szükséges­nek, hogy politikai rendszerünkben intézményes garanciái legyenek a demokrácia érvényesülésének. Az intézményrend­szer megújítását szükségesnek tartjuk azért, hogy egyszer, s mindenkorra megakadályozható legyen — a politikai rend­szer működésének automatizmusai révén — a hatalommal való bármely visszaélés és a döntési rendszer olyan torzulása, amely voluntarista, irreális, meg nem alapozott, rossz dönté­sek meghozatalát eredményezi. Javasoljuk a Központi Bizottságnak a politikai pluraliz­mus kérdéskörének újratárgyalását (a pártértekezleten ho­zott határozat összevetését a jelen helyzettel), és ebben a kérdésben alapszervezetekig lenyúló pártvita kezdeménye­zését. Ez előzze meg és készítse elő a KB tervezett, a párt­­rendszerrel foglalkozó ülését. A szocialista pluralizmus a társadalmi szervezetrendszer­nek és az állami szervek rendszerének olyan kialakulását és működését jelenti, amely alkalmas a társadalomban jelent­kező mindenféle érdek és nézet kifejezésre juttatására és nyílt szembesülésére. A különböző érdekek és nézetek meg­jelenése útján meg kell szüntetni a politikaalakítás eddigi monopóliumát és ennek következtében a hatalom túlkoncent­­ráltságát is. A pártnak határozottan kell föllépnie a közmo­rál torzulásai, az erkölcsi hanyatlás, az etikai értékrend fel­lazulása ellen, amelyek szorosan összefüggnek a politikai ha­talom eddigi monopolizáltságával is. A hatalom megosztásában a párt új politikájával össz­hangban új helyzetet kell teremteni az állami szervek és a pártszervek viszonyában, elsősorban a párt központi szervei viszonyában. A népképviseleti szerveknek, elsősorban az Or­szággyűlésnek el kell nyerniük tényleges döntési jogkörüket a társadalom legfontosabb ügyeiben. Biztosítani kell a határo­zott és következetes kormányzáshoz a kormány önállóságát, ugyanakkor az Országgyűlésnek való alárendeltségét. Meg kell erősíteni az államigazgatás törvény alá rendeltségét, a bí­róságok függetlenségét, és a bírói szervezetet alkalmassá kell tenni feladatai ellátására. Az ELTE pártszervezete is támogatja a társadalom ön­szerveződési folyamatát, egyetért azzal, hogy érdekeik védel­mére, azonos nézeteik kifejezésére, közös célokra különféle társadalmi szervezetek jöjjenek létre, amelyek a ma is meg­lévő hagyományos szervezetekkel együtt alkalmassá válnak a társadalom politikai tagoltságának kifejezésére is. A párt ve­zető szerepének értelmezését alapvetően megváltoztatva sem mondunk le arról, hogy az MSZMP továbbra is a társadalom politikai vezető ereje legyen. E vezető szerepét azonban nem az állami hatalom tényleges gyakorlása útján kell ellátnia, hanem mindenekelőtt politikai platformon nyugvó, a társa­dalom vitáiban kiérlelődött, optimális politikai stratégia és taktika képviseletével, ennek kialakításával, a társadalom morális értékeinek hiteles megfogalmazásával és érvényesíté­sével, a közélet megtisztulásával, legjobb nemzeti hagyomá­nyaink folytatásával, a társadalom egésze, a nemzet érdekei­nek megfogalmazásával és a kommunistáknak az élet min­den területén nyújtott példamutatásával. A politikai intézményrendszer reformja nem jelentheti történelmileg érvényes szocialista elveink és értékeink feladá­sát, ezért az ELTE MSZMP-szervezete egyértelműen kiáll mindazoknak az eredményeknek a­ védelmében, amelyek az elkövetett hibák ellenére is a nép jólétének emelése terü­letén az utolsó másfél évtizedben bekövetkezett visszaesés el­lenére megszülettek. A párt politikai platformjának megfogalmazásánál to­vábbi alapvető szempont a hatalom népi jellegének biztosítá­sa. Ez egyidejűleg azt jelenti, hogy a nép nevében végzett ha­talomgyakorlást a nép által végzett hatalomgyakorlásnak kell fölváltania. Ez utóbbi föltételezi a hatalomgyakorlás keretei­nek és korlátainak egyértelmű és világos meghatározását, va­lamint az állampolgári autonómia és öntevékenység garantá­lását. Mindkét mozzanat a szocialista jogállamiság intézmé­nyes kiépítése után valósítható meg. Nem mondhatunk le társadalmunkban a közösségi tu­lajdon dominanciájáról, a közösségi társadalom megteremté­séről. Ugyanakkor a közösségi tulajdon keretében az állami tulajdont nem tekintjük — főleg annak eddig megnyilvánult, túlcentralizált irányítási formájában — a szocialista tulaj­don legmagasabb szintjének. Támogatjuk azoknak a tulaj­doni formáknak a fejlesztését, amelyek a közösségeket való­ban a tulajdonosi tudat magas szintjén alkalmassá teszik a közösségi tulajdon leghatékonyabb hasznosítására. A párt politikai platformjának további alapvető szem­pontja a hatékony közösségi tulajdonformák dominanciájá­nak, meghatározó szerepének a biztosítása. Ez a többszektorú szocialista piacgazdaság feltételei között valósulhat meg, amely azonban — a gazdasági racionalitás mellett — az ál­lampolgárok szociális biztonságát is képes garantálni. Tudomásul vesszük, hogy a jelenlegi történelmi szakasz­ban szükség van arra, hogy társadalmunkban vegyes tulajdo­nú gazdaság alakuljon ki. Egyetértünk azzal, hogy a magán kezdeményezésnek és a külföldi tőke hazai beruházásainak az eddigieknél nagyobb teret engedjünk. Meg kell azonban aka­dályozni azt, hogy a vegyes gazdaság kapitalista gazdasággá alakuljon át. A párt vezető szerepének új felfogásához arra van szük­ség, hogy a párt minden tekintetben megújuljon. A politikai vezetőszerep betöltéséhez olyan politikai és párton belüli po­litika alakításának olyan mechanizmusa szükséges, amely biztosítani tudja, hogy a párt politikája számára a legszéle­sebb tömegek, azokon belül is a legnagyobb teljesítményt nyújtó rétegek támogatását meg lehessen nyerni. Ennek ér­dekében ki kell alakítani a párton belüli demokráciát. Ennek lehetővé kell tennie azt, hogy a párt teljes tagsága, minde­nekelőtt az alapszervezetek alkotóan részt vegyenek a belpo­litikai helyzet, a párt politikájának értékeléséében és e politi­ka alakításában. Ehhez új szervezeti szabályzatra van szük­ség. Ennek meg kell akadályoznia azt, hogy a párt felsőbb szervei antidemokratikus eszközökkel biztosítsák korlátlan befolyásukat az alsóbb szervekre, a párt egészére, hogy egy szűk csoport hatalma érvényesüljön a pártban. Olyan me­chanizmust kell kialakítani, amely érzékenyen befolyásolja a legfelsőbb szervek tevékenységét, politikai állásfoglalásait. A jövőben a párt folyamatos megújulása -­ egyik fontos garan­ciájának, a pártegység kialakítása feltételének tekintjük a platformszabadságot, azt, hogy a párton belül a nagy kérdé­sekben egyaránt nyilvánvalóvá váljanak a különböző néze­tek, irányzatok és mindenki, a párttagság egésze előtt vilá­gossá váljon az is, hogy a párt különböző vezetőinek és ve­zető szerveinek e kérdésekben mi a véleményük. E vélemény- és nézetkülönbségek nyilvánossága alapján minden lényeges országos kérdésben pártvitát kívánunk '■ázzál' az igénnye­ és céllal, hogy e pártviták alapján a párttagság százezreinek akarata határozza meg a központi szervek döntéseit.. Ugyan­csak demokratikus vita alapján, a többségi vélemény tekintet­be vételével kell eldönteni olyan kérdéseket, amelyek az egye­temi pártpolitikát döntően befolyásolják. Az új politikai helyzetben szükség van arra, hogy a párt a társadalom, a gazdaság, a kultúra minden lényeges kérdé­sében egyértelmű politikai véleményt fogalmazzon meg, és határozott politikai célokat tűzzön ki. E határozott és egyér­telmű politika lehet alap az állami szervek cselekvéséhez, a pártot támogató széles társadalmi szervezetrendszer párthoz való viszonyának alakításához, továbbá ez az egységes poli­tikai platform adhatja meg az alapot a legkülönbözőbb tár­sadalmi szerveződésekhez fűződő viszonyunk kialakításához is. Ennek a politikának egyik legfontosabb elemeként — a fent jelzett hibás politikával való szakítással együtt — igé­nyeljük az MSZMP elkötelezettségét a kultúra, azon belül általában az oktatás és különösen a felsőoktatás tényleges és kiemelt támogatása mellett, az eddigi hibás politikával való radikális szakítás mellett. Azon a véleményen vagyunk, hogy társadalmunkban a kultúrában nem válhat uralkodóvá a pi­acgazdaság logikája. A párt legyen az egyetemes emberi kul­túra és a magyar nemzeti kultúra minden értékének védelme­zője és legfőbb pártfogója. Ezért az ELTE pártszervezete is foglalkozzon a szocialis­ta nemzeti kultúra alapvető problémáival, különös figyelem­mel azokra a tényezőkre, amelyek a tudományos technikai forradalom következtében a kultúra tartalmára, illetve ter­jesztésének módszereire hatnak. Ezek közül is kiemelt szere­pe van a modern információtechnikának. (Az információ nél­kül a demokrácia csak demagógia lehet.) Fel kell ismerni, hogy technikai kultúra nélkül nem lehet előbbre lépni a gaz­daság fejlődésében. Tudatosítani kell, hogy vitakultúra nél­kül nem lehet a párton belüli cselekvési egységet kialakítani, és még kevésbé a társadalom széles rétegeit a párt célkitű­zéseinek helyességéről meggyőzni. Ennek jegyében tartjuk szükségesnek a párt értelmiségi politikájának megújítását is. Szükségesnek tartjuk, hogy a gazdaságpolitika folyamatos korrigálásával megteremtődjenek a gazdasági válság leküzdé­sének, majd a felemelkedésnek a feltételei. A politika és a politikai rendszer alakításában a társadalom teherbíró- és tű­rőképességének reális megítélését különösen fontosnak tart­juk, mint a politikai stabilitás egyik feltételét, minthogy a reformfolyamatot a válság nehéz körülményei közepette is si­kerre kell vinnünk. A politikai pluralizmus gondolatának támogatása nem jelenti azt, hogy az MSZMP mindenféle politikai szervezet bármely állásfoglalásával és céljával egyetért. Az ELTE PB (az alapszervezetek részére kiadott vita­anyagok eredményeit felhasználva) dolgozza ki taktikáját más érdekvédelmi és politikai csoportokkal kapcsolatban. Abban vegye figyelembe azt, hogy érdekvédelmi vagy politi­kai szervezetről van-e szó. Támogassa a minél sokrétűbb ér­dekvédelem megvalósulását. Véleményezze a politikai cso­portosulások helyi (és esetleg országos) platformját, tegyen javaslatot az együttműködés tartalmára és formájára és ori­entálja a párttagokat a belépés-részvétel kérdésében. A szocializmusról különbözőképpen gondolkodókkal a tár­sadalom nagy kérdéseiben a pártétól eltérő álláspontot val­lókkal a vita hívei vagyunk. A nyilvánosság eszközeivel a korrekt vita feltételeit kell biztosítani, nem adva előnyt a pártétól eltérő nézeteket vallóknak. Ennek érdekében a PB foglaljon állást az állami testüle­tek munkájának szervezeti formáival kapcsolatban. Menjen elébe a pluralizmus által megkövetelt szervezeti változások­nak, javasolja az egyetemi népfrontbizottság létrehozását, egy népfront jellegű egyeztető mechanizmus szervezeti kereteinek kialakítását, amely a politikai, érdekvédelmi és ifjúsági cso­portosulások véleményének ütköztetését, illetve közös állás­pontjának kialakítását lehetővé teszi. A párttól független szervezetekhez való viszonyban a po­litikai harcok általános szabályai szerint szövetséget kötünk minden olyan témában, amelyben egyetértünk. Vitázunk iga­zunk védelmében a tömegek szimpátiája támogatásának a megnyerése érdekében a miénktől eltérő álláspontokkal. A szocialista politikai rendszer természetes velejárójának tart­juk az eltérő nézetek megjelenését, és azt, hogy az ilyen elté­rő nézetek törvényes intézményesülését is biztosítani kell. A párt és a politikai rendszer megújulásában az ELTE kommunistáira komoly feladatok hárulnak. A megújítási fo­lyamatban az ELTE pártszervezete aktívan részt kíván venni, számítunk az ELTE valamennyi dolgozójának és hallgatójá­nak közreműködésére. Mindezek szellemében az ELTE párt­­szervezetének munkáját is meg kell reformálni. Az ELTE pártszervezetének meg kell változtatnia szerepfelfogását, saját politikai funkciójáról és feladatvállalásáról kialakított képét. Nem a döntés, nem a viták lezárása, az érdekütköztetések le­­tompítása a feladat, hanem a politikai feltételteremtés az egyetem, az oktatás, a tudomány jobbítását reformját szol­gáló kezdeményezések számára. A párt eddigi monopoli­szti­­kus politikai szerepvállalásával inkább hátráltatta az új ötle­tek megvalósítását, az innovációt. Ezután a párt tevékenysé­ge legyen az egyik garanciája ezek érvényesülésének. Az oktatás-, tudomény- és felsőoktatáspolitika kérdéseiről Az MSZMP politikai vezető szerepe érvényesülésének az a feltétele az ELTE-n, hogy sikerüljön támogatást szereznie az egyetemi oktatók és hallgatók széles köreiben, hogy poli­tikai céljai mellé föl tudja sorakoztatni­ a pártonkívülieket, a legkülönbözőbb szervezetek tagjait. A pártszervezetnek a politika jegyében az igazi megújulás lehetőségeit kell keresni, és ez a mai intézményi rendszer alapelveinek és formájának gyökeres átalakítását kívánja, ami azonban csak hosszabb munka eredménye lehet. A pártszervezetnek ezért most nem az a feladata, hogy részletes és kidolgozott feladattervet adjon, hanem az, hogy programatikusan gondolkozzék, kezdeményezze a felsőoktatás- és tudománypolitikai gondolkodás érlelődését, politikai esz­közeivel teremtse meg azokat a kereteket, amelyek közt a mai intézményi rutinból és megkötöttségekből kilépve új megoldások kimunkálhatók, azok keresztülvitele elősegíthető, vagy ha másként nem megy, kikövetelhető. Ki kell kísérle­teznie az olyan koncepciók kidolgozására alkalmas szervezeti formákat, amelyek a felsőoktatási és tudományos rendszer­ben felhalmozódott felismerések felhasználására képesek: fó­rumokat kell teremteni, munkabizottságokat, oktatási és in­tézményi kísérleteket kezdeményezni. Az ELTE pártszervezetének kettős feladata van: politi­kai eszközökkel biztosítani kell, hogy ezek a formák valóban az adminisztratív­ igazgatási rendszertől függetlenül tevékeny­kedhessenek, és meg kell keresnie az egyre bővülő és színe­sedő politikai mezőben azokat, akik szövetségesek lehetnek egy újító szellemű felsőoktatás- és tudománypolitika kidolgo­zásában. Mindez feltételezi a horizontális struktúrák kiépítését, a politikai rendszer túlnyomóan hierarchikus szerveződésének a reformját. Ebben az értelemben a párt politikai megújulása feltétele mindenfajta más reformnak is. Ma az MSZMP­­ pa­radox helyzetben van, hiszen önmaga hozta létre azokat a hierarchikus struktúrákat, amelyek ellen ma mindenfajta iga­zi reform irányul. A párt tagságának körében végbemenő er­jedés azonban azt mutatja, hogy a párton belül megvannak az erőforrások a paradoxnak látszó feladat megoldására. Ez természetesen megköveteli a politizálás módjának alapvető — s a tagság igé­­yeihez igazodó — megváltoztatását. A felülről kezdeményezett és sorozatosan kudarcot val­lott reformok tapasztalata arra figyelmeztet, hogy a megúju­lás csak úgy képzelhető el, ha az maguknak az érintette-'­nek a műve lesz. Ilyen értelemben az egyetem reformja megvaló­síthatatlan, ha azt nem maguk az egyetemek küzdik ki, ha továbbra is a felvilágosult igazgatástól várják. Ehhez azon­ban szükséges, hogy a kormányzat biztosítsa az egyetemek működési feltételeit, kidolgozzon egy általános oktatás- és művelődéspolitikai stratégiát. Amikor az ELTE pártszervezete a felsőoktatási és tudo­mányos rendszer igazi reformjának ügyét vállalja, nem egy ágazat szűk értelemben vett érdekképviseletét veszi át, ha­nem a demokratikus, a hierarchikus szerveződést visszaszorí­tó szocialista társadalom megteremtéséért küzd. Ma minden reformtörekvés abból a lehetetlen helyzetből kénytelen kiindulni, amit az értelmiség, a felsőoktatás, az infrastruktúra-fejlesztés több évtizedes háttérbe szorítása okozott. Meghatározó jelentősége volt a felsőoktatási rendszer 1949-es átalakításának. Nem volt szerencsés a megelőző szer­kezet teljes felbontása. Annak ellenére, hogy az új rendszer­ben a társadalmi igazságosság szempontjai bizonyos mérték­ben érvényesültek, az oktatási színvonalat a rendszer több eleme fenyegette. Az 1963-as reform — amelynek előzményei 1957-ig visszanyúlnak — ugyan hozott bizonyos pozitív vál­tozásokat, de nem tudott maradandó lenni. Szinte kétéven­­ként követték eztán egymást az újabb és újabb oktatáspoliti­kai határozatok, de az állandó javítgatásoknak nem volt iga­zi eredménye, nem vezetett el a színvonal igazi emelkedésé­hez, a bekövetkezett romlás jóvátételéhez. Ilyen körülmények közt látszatdemokratikus eljárás volt a hallgatók beleszólási lehetőségeinek a bővítése. Mindebben nem hallgatható el az MSZMP országos és helyi szervezeteinek felelőssége. Nem egyedülálló ilyen értelemben az a határozott mel­lőzés, amely az ELTE-t az elmúlt évtizedekben egyre fokozó­dó mértékben érte. Mindez megmutatkozik a rekonstrukció évtizedes halogatásában, méreteinek permanens szűkítésében, az egyetem napjainkra kialakult gazdasági helyzetében, az oktatás és kutatás elemi feltételeinek hiányában, a felsőok­tatási dolgozók megalázó jövedelmi viszonyaiban. Mérhetet­len károk származtak ebből — s származnak ma is, amíg ra­dikális változás nem történik. A mai helyzet megítélésénél annak a belátásnak — ame­lyet az MSZMP (1981) felsőoktatásról szóló helyes, de nem kellően végrehajtott határozata is kiemelt — kell képeznie a kiindulópontot, hogy a magyarországi felsőoktatási rendszer annak a gyakorlatilag megvalósíthatatlan elképzelésnek az eredménye, melynek két szorosan összefüggő eleme az állam­­igazgatási függőség és a bürokratikus specializáció. Az egész felsőoktatás közvetlen igazgatási alárendeltsé­gében működött, s ez megjelent a finanszírozás rendszerében, módjában, az állami igazgatásnak az egyetemi kinevezések, tantervek, felvételi keretszámok tekintetében gyakorolt befo­lyásában, döntési jogkörében, amely csak az utóbbi időben látszik egyes vonatkozásokban enyhülni. Az intézményi auto­nómiának ezért nincs értelme és jogosultsága a régi keretek­ben működő igazgatással szemben. A szinte minden részletre kiterjedő igazgatás a gazdaságban már régen megbukott, s ez történt a felsőoktatásban is. Ezt a helyzetet egészíti ki az specializáció, amelynek egyik eleme a felsőoktatás és a kutatás munkamegosztásos elkülönítése, az akadémiai intézeteknek a felsőoktatási rend­szertől való elválasztás a külön kutatási minisztériumként működő MTA-nak való alárendelés formájában. A rendszer abszurditását és diszfunkcióit már két évtizede nyilvánosan is fel- és beismerték, de lényegi változás nem történt. Ma is e rendszer diszfunkcionális következményeit szenvedjük. Olyan ésszerű reform szükséges, amely megőrzi a kutatóháló­zatban és az egyetemeken kialakult értékeket, elősegíti a sze­

Next