Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1989 (31. évfolyam, 1-5. szám)
1989-02-13 / 1. szám
Politikai program ELFOGADTA AZ MSZMP ELTE 1988. DECEMBERI PÁRTÉRTEKEZLETE Az ország és a párt életének e sorsdöntő szakaszában ez a program az ELTE kommunistáinak egységes politikai állásfoglalásához kíván irányelvül szolgálni. Programunkat annak tudatában fogalmaztuk meg, hogy egyetemünk mai helyzetét és jövőjét az országban jelentkező válságtünetek, s az azt feloldani hivatott kormányprogram következetes végrehajtása határozzák meg. A magyar társadalom válságának kulcsfontosságú része az oktatás, ezen belül is különösen a felsőoktatás válsága. Egyetemi képzésünk mind színvonalában, mind terjedelmében egyre jobban elmarad a kor követelményeitől, holott az egyetemeken felhalmozott szellemi tőke hazánk talán legjelentősebb mozgósítható tartaléka, melynek döntő szerepe lehetne az ország világszínvonaltól való leszakadásának megállításában, a folyamat megfordításában. Az ELTE pártszervezete fő feladatának tekinti, hogy küzdjön a modernizáció politikai és anyagi feltételeinek megteremtéséért, valamint alkotó módon vegyen részt a modernizációs folyamat irányításának és tartalmának meghatározásában. Ennek érdekében — a múltbeli és jelenlegi személyes felelősség kérdését is felvetve — el kell ítélni: 1. az anyagi termelésre összpontosító, értelmiség- és művelődésellenes költségvetési politikát; 2. azokat a felülről oktrojált korszerűsítgetési próbálkozásokat, amelyek nélkülözik egy valódi reform koncepcionális átgondoltságát, figyelmen kívül hagyják a szükséges politikai és anyagi feltételeket; 3. az ennek reakciójaként megerősödött gáncsoskodó maradiságot, klikkszellemet, a helyi politika ötlettelenségét és nívótlanságát. Az ELTE sorsa szorosan kötődik az országban és a pártban is zajló megújulási folyamat sikeréhez. E program célja, hogy az ELTE — a pártszervezet politikáját követve — részese és egyben előrevivője is legyen e megújulásnak. Az országos politika jövőjéről Az ELTE MSZMP-szervezete teljes mértékben támogatja az MSZMP májusi pártértekezletén hozott határozatok következetes végrehajtását, s megengedhetetlennek tartana minden visszarendeződési tendenciát. Párttagságunk a megújulás dinamizmusának erősítését kívánja, azt, hogy a párt álljon egyértelműen a reformfolyamat élére, a párt és az állam politikája legyen határozott és következetes. Szükségesnek tartja, hogy hazánkban a szocialista politikai intézményrendszer megújuljon. Az MSZMP politikai platformjának kialakítása során elvi jelentőségű szempontként kell figyelembe venni a fejlődés szocialista alternatívájának elismerését. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a társadalom hosszabb távú stratégiai fejlődésének iránya a szocialista alternatíva, amelynek keretei között érvényesül a szocialista pluralizmus is. A szocialista alternatíva feltételezi, hogy az alapvető értékekben átfogó konszenzus érvényesül, míg a fejlődés konkrét alternatíváit illetően széles körű politikai pluralizmus kialakítására van szükség. A politikai pluralizmus lényege nem az,,hogy egypártrendszer vagy többpártrendszer, hanem az, hogy ez a pluralizmus,milyen alternatívában, szocialista vagy nem szocialista alternatívában valósul-e meg. A társadalomban jelenidejűen kibontakozó folyamatok azonban arra engednek következtetni, hogy a szocialista pluralizmus adekvát formája hazánkban is a többpártrendszer. Természetesen a pluralizmusnak is meg kell különböztetni a társadalom egész keresztmetszetében érvényesülő intézményes kereteit, illetve formáit, valamint a párton belüli pluralizmus intézményét, amely utóbbi a platformszabadság révén valósulhat meg. A pártértekezlet támogatja a szocialista pluralizmus kialakítását, amelyet azért tart szükségesnek, hogy politikai rendszerünkben intézményes garanciái legyenek a demokrácia érvényesülésének. Az intézményrendszer megújítását szükségesnek tartjuk azért, hogy egyszer, s mindenkorra megakadályozható legyen — a politikai rendszer működésének automatizmusai révén — a hatalommal való bármely visszaélés és a döntési rendszer olyan torzulása, amely voluntarista, irreális, meg nem alapozott, rossz döntések meghozatalát eredményezi. Javasoljuk a Központi Bizottságnak a politikai pluralizmus kérdéskörének újratárgyalását (a pártértekezleten hozott határozat összevetését a jelen helyzettel), és ebben a kérdésben alapszervezetekig lenyúló pártvita kezdeményezését. Ez előzze meg és készítse elő a KB tervezett, a pártrendszerrel foglalkozó ülését. A szocialista pluralizmus a társadalmi szervezetrendszernek és az állami szervek rendszerének olyan kialakulását és működését jelenti, amely alkalmas a társadalomban jelentkező mindenféle érdek és nézet kifejezésre juttatására és nyílt szembesülésére. A különböző érdekek és nézetek megjelenése útján meg kell szüntetni a politikaalakítás eddigi monopóliumát és ennek következtében a hatalom túlkoncentráltságát is. A pártnak határozottan kell föllépnie a közmorál torzulásai, az erkölcsi hanyatlás, az etikai értékrend fellazulása ellen, amelyek szorosan összefüggnek a politikai hatalom eddigi monopolizáltságával is. A hatalom megosztásában a párt új politikájával összhangban új helyzetet kell teremteni az állami szervek és a pártszervek viszonyában, elsősorban a párt központi szervei viszonyában. A népképviseleti szerveknek, elsősorban az Országgyűlésnek el kell nyerniük tényleges döntési jogkörüket a társadalom legfontosabb ügyeiben. Biztosítani kell a határozott és következetes kormányzáshoz a kormány önállóságát, ugyanakkor az Országgyűlésnek való alárendeltségét. Meg kell erősíteni az államigazgatás törvény alá rendeltségét, a bíróságok függetlenségét, és a bírói szervezetet alkalmassá kell tenni feladatai ellátására. Az ELTE pártszervezete is támogatja a társadalom önszerveződési folyamatát, egyetért azzal, hogy érdekeik védelmére, azonos nézeteik kifejezésére, közös célokra különféle társadalmi szervezetek jöjjenek létre, amelyek a ma is meglévő hagyományos szervezetekkel együtt alkalmassá válnak a társadalom politikai tagoltságának kifejezésére is. A párt vezető szerepének értelmezését alapvetően megváltoztatva sem mondunk le arról, hogy az MSZMP továbbra is a társadalom politikai vezető ereje legyen. E vezető szerepét azonban nem az állami hatalom tényleges gyakorlása útján kell ellátnia, hanem mindenekelőtt politikai platformon nyugvó, a társadalom vitáiban kiérlelődött, optimális politikai stratégia és taktika képviseletével, ennek kialakításával, a társadalom morális értékeinek hiteles megfogalmazásával és érvényesítésével, a közélet megtisztulásával, legjobb nemzeti hagyományaink folytatásával, a társadalom egésze, a nemzet érdekeinek megfogalmazásával és a kommunistáknak az élet minden területén nyújtott példamutatásával. A politikai intézményrendszer reformja nem jelentheti történelmileg érvényes szocialista elveink és értékeink feladását, ezért az ELTE MSZMP-szervezete egyértelműen kiáll mindazoknak az eredményeknek a védelmében, amelyek az elkövetett hibák ellenére is a nép jólétének emelése területén az utolsó másfél évtizedben bekövetkezett visszaesés ellenére megszülettek. A párt politikai platformjának megfogalmazásánál további alapvető szempont a hatalom népi jellegének biztosítása. Ez egyidejűleg azt jelenti, hogy a nép nevében végzett hatalomgyakorlást a nép által végzett hatalomgyakorlásnak kell fölváltania. Ez utóbbi föltételezi a hatalomgyakorlás kereteinek és korlátainak egyértelmű és világos meghatározását, valamint az állampolgári autonómia és öntevékenység garantálását. Mindkét mozzanat a szocialista jogállamiság intézményes kiépítése után valósítható meg. Nem mondhatunk le társadalmunkban a közösségi tulajdon dominanciájáról, a közösségi társadalom megteremtéséről. Ugyanakkor a közösségi tulajdon keretében az állami tulajdont nem tekintjük — főleg annak eddig megnyilvánult, túlcentralizált irányítási formájában — a szocialista tulajdon legmagasabb szintjének. Támogatjuk azoknak a tulajdoni formáknak a fejlesztését, amelyek a közösségeket valóban a tulajdonosi tudat magas szintjén alkalmassá teszik a közösségi tulajdon leghatékonyabb hasznosítására. A párt politikai platformjának további alapvető szempontja a hatékony közösségi tulajdonformák dominanciájának, meghatározó szerepének a biztosítása. Ez a többszektorú szocialista piacgazdaság feltételei között valósulhat meg, amely azonban — a gazdasági racionalitás mellett — az állampolgárok szociális biztonságát is képes garantálni. Tudomásul vesszük, hogy a jelenlegi történelmi szakaszban szükség van arra, hogy társadalmunkban vegyes tulajdonú gazdaság alakuljon ki. Egyetértünk azzal, hogy a magán kezdeményezésnek és a külföldi tőke hazai beruházásainak az eddigieknél nagyobb teret engedjünk. Meg kell azonban akadályozni azt, hogy a vegyes gazdaság kapitalista gazdasággá alakuljon át. A párt vezető szerepének új felfogásához arra van szükség, hogy a párt minden tekintetben megújuljon. A politikai vezetőszerep betöltéséhez olyan politikai és párton belüli politika alakításának olyan mechanizmusa szükséges, amely biztosítani tudja, hogy a párt politikája számára a legszélesebb tömegek, azokon belül is a legnagyobb teljesítményt nyújtó rétegek támogatását meg lehessen nyerni. Ennek érdekében ki kell alakítani a párton belüli demokráciát. Ennek lehetővé kell tennie azt, hogy a párt teljes tagsága, mindenekelőtt az alapszervezetek alkotóan részt vegyenek a belpolitikai helyzet, a párt politikájának értékeléséében és e politika alakításában. Ehhez új szervezeti szabályzatra van szükség. Ennek meg kell akadályoznia azt, hogy a párt felsőbb szervei antidemokratikus eszközökkel biztosítsák korlátlan befolyásukat az alsóbb szervekre, a párt egészére, hogy egy szűk csoport hatalma érvényesüljön a pártban. Olyan mechanizmust kell kialakítani, amely érzékenyen befolyásolja a legfelsőbb szervek tevékenységét, politikai állásfoglalásait. A jövőben a párt folyamatos megújulása - egyik fontos garanciájának, a pártegység kialakítása feltételének tekintjük a platformszabadságot, azt, hogy a párton belül a nagy kérdésekben egyaránt nyilvánvalóvá váljanak a különböző nézetek, irányzatok és mindenki, a párttagság egésze előtt világossá váljon az is, hogy a párt különböző vezetőinek és vezető szerveinek e kérdésekben mi a véleményük. E vélemény- és nézetkülönbségek nyilvánossága alapján minden lényeges országos kérdésben pártvitát kívánunk '■ázzál' az igénnye és céllal, hogy e pártviták alapján a párttagság százezreinek akarata határozza meg a központi szervek döntéseit.. Ugyancsak demokratikus vita alapján, a többségi vélemény tekintetbe vételével kell eldönteni olyan kérdéseket, amelyek az egyetemi pártpolitikát döntően befolyásolják. Az új politikai helyzetben szükség van arra, hogy a párt a társadalom, a gazdaság, a kultúra minden lényeges kérdésében egyértelmű politikai véleményt fogalmazzon meg, és határozott politikai célokat tűzzön ki. E határozott és egyértelmű politika lehet alap az állami szervek cselekvéséhez, a pártot támogató széles társadalmi szervezetrendszer párthoz való viszonyának alakításához, továbbá ez az egységes politikai platform adhatja meg az alapot a legkülönbözőbb társadalmi szerveződésekhez fűződő viszonyunk kialakításához is. Ennek a politikának egyik legfontosabb elemeként — a fent jelzett hibás politikával való szakítással együtt — igényeljük az MSZMP elkötelezettségét a kultúra, azon belül általában az oktatás és különösen a felsőoktatás tényleges és kiemelt támogatása mellett, az eddigi hibás politikával való radikális szakítás mellett. Azon a véleményen vagyunk, hogy társadalmunkban a kultúrában nem válhat uralkodóvá a piacgazdaság logikája. A párt legyen az egyetemes emberi kultúra és a magyar nemzeti kultúra minden értékének védelmezője és legfőbb pártfogója. Ezért az ELTE pártszervezete is foglalkozzon a szocialista nemzeti kultúra alapvető problémáival, különös figyelemmel azokra a tényezőkre, amelyek a tudományos technikai forradalom következtében a kultúra tartalmára, illetve terjesztésének módszereire hatnak. Ezek közül is kiemelt szerepe van a modern információtechnikának. (Az információ nélkül a demokrácia csak demagógia lehet.) Fel kell ismerni, hogy technikai kultúra nélkül nem lehet előbbre lépni a gazdaság fejlődésében. Tudatosítani kell, hogy vitakultúra nélkül nem lehet a párton belüli cselekvési egységet kialakítani, és még kevésbé a társadalom széles rétegeit a párt célkitűzéseinek helyességéről meggyőzni. Ennek jegyében tartjuk szükségesnek a párt értelmiségi politikájának megújítását is. Szükségesnek tartjuk, hogy a gazdaságpolitika folyamatos korrigálásával megteremtődjenek a gazdasági válság leküzdésének, majd a felemelkedésnek a feltételei. A politika és a politikai rendszer alakításában a társadalom teherbíró- és tűrőképességének reális megítélését különösen fontosnak tartjuk, mint a politikai stabilitás egyik feltételét, minthogy a reformfolyamatot a válság nehéz körülményei közepette is sikerre kell vinnünk. A politikai pluralizmus gondolatának támogatása nem jelenti azt, hogy az MSZMP mindenféle politikai szervezet bármely állásfoglalásával és céljával egyetért. Az ELTE PB (az alapszervezetek részére kiadott vitaanyagok eredményeit felhasználva) dolgozza ki taktikáját más érdekvédelmi és politikai csoportokkal kapcsolatban. Abban vegye figyelembe azt, hogy érdekvédelmi vagy politikai szervezetről van-e szó. Támogassa a minél sokrétűbb érdekvédelem megvalósulását. Véleményezze a politikai csoportosulások helyi (és esetleg országos) platformját, tegyen javaslatot az együttműködés tartalmára és formájára és orientálja a párttagokat a belépés-részvétel kérdésében. A szocializmusról különbözőképpen gondolkodókkal a társadalom nagy kérdéseiben a pártétól eltérő álláspontot vallókkal a vita hívei vagyunk. A nyilvánosság eszközeivel a korrekt vita feltételeit kell biztosítani, nem adva előnyt a pártétól eltérő nézeteket vallóknak. Ennek érdekében a PB foglaljon állást az állami testületek munkájának szervezeti formáival kapcsolatban. Menjen elébe a pluralizmus által megkövetelt szervezeti változásoknak, javasolja az egyetemi népfrontbizottság létrehozását, egy népfront jellegű egyeztető mechanizmus szervezeti kereteinek kialakítását, amely a politikai, érdekvédelmi és ifjúsági csoportosulások véleményének ütköztetését, illetve közös álláspontjának kialakítását lehetővé teszi. A párttól független szervezetekhez való viszonyban a politikai harcok általános szabályai szerint szövetséget kötünk minden olyan témában, amelyben egyetértünk. Vitázunk igazunk védelmében a tömegek szimpátiája támogatásának a megnyerése érdekében a miénktől eltérő álláspontokkal. A szocialista politikai rendszer természetes velejárójának tartjuk az eltérő nézetek megjelenését, és azt, hogy az ilyen eltérő nézetek törvényes intézményesülését is biztosítani kell. A párt és a politikai rendszer megújulásában az ELTE kommunistáira komoly feladatok hárulnak. A megújítási folyamatban az ELTE pártszervezete aktívan részt kíván venni, számítunk az ELTE valamennyi dolgozójának és hallgatójának közreműködésére. Mindezek szellemében az ELTE pártszervezetének munkáját is meg kell reformálni. Az ELTE pártszervezetének meg kell változtatnia szerepfelfogását, saját politikai funkciójáról és feladatvállalásáról kialakított képét. Nem a döntés, nem a viták lezárása, az érdekütköztetések letompítása a feladat, hanem a politikai feltételteremtés az egyetem, az oktatás, a tudomány jobbítását reformját szolgáló kezdeményezések számára. A párt eddigi monopolisztikus politikai szerepvállalásával inkább hátráltatta az új ötletek megvalósítását, az innovációt. Ezután a párt tevékenysége legyen az egyik garanciája ezek érvényesülésének. Az oktatás-, tudomény- és felsőoktatáspolitika kérdéseiről Az MSZMP politikai vezető szerepe érvényesülésének az a feltétele az ELTE-n, hogy sikerüljön támogatást szereznie az egyetemi oktatók és hallgatók széles köreiben, hogy politikai céljai mellé föl tudja sorakoztatni a pártonkívülieket, a legkülönbözőbb szervezetek tagjait. A pártszervezetnek a politika jegyében az igazi megújulás lehetőségeit kell keresni, és ez a mai intézményi rendszer alapelveinek és formájának gyökeres átalakítását kívánja, ami azonban csak hosszabb munka eredménye lehet. A pártszervezetnek ezért most nem az a feladata, hogy részletes és kidolgozott feladattervet adjon, hanem az, hogy programatikusan gondolkozzék, kezdeményezze a felsőoktatás- és tudománypolitikai gondolkodás érlelődését, politikai eszközeivel teremtse meg azokat a kereteket, amelyek közt a mai intézményi rutinból és megkötöttségekből kilépve új megoldások kimunkálhatók, azok keresztülvitele elősegíthető, vagy ha másként nem megy, kikövetelhető. Ki kell kísérleteznie az olyan koncepciók kidolgozására alkalmas szervezeti formákat, amelyek a felsőoktatási és tudományos rendszerben felhalmozódott felismerések felhasználására képesek: fórumokat kell teremteni, munkabizottságokat, oktatási és intézményi kísérleteket kezdeményezni. Az ELTE pártszervezetének kettős feladata van: politikai eszközökkel biztosítani kell, hogy ezek a formák valóban az adminisztratív igazgatási rendszertől függetlenül tevékenykedhessenek, és meg kell keresnie az egyre bővülő és színesedő politikai mezőben azokat, akik szövetségesek lehetnek egy újító szellemű felsőoktatás- és tudománypolitika kidolgozásában. Mindez feltételezi a horizontális struktúrák kiépítését, a politikai rendszer túlnyomóan hierarchikus szerveződésének a reformját. Ebben az értelemben a párt politikai megújulása feltétele mindenfajta más reformnak is. Ma az MSZMP paradox helyzetben van, hiszen önmaga hozta létre azokat a hierarchikus struktúrákat, amelyek ellen ma mindenfajta igazi reform irányul. A párt tagságának körében végbemenő erjedés azonban azt mutatja, hogy a párton belül megvannak az erőforrások a paradoxnak látszó feladat megoldására. Ez természetesen megköveteli a politizálás módjának alapvető — s a tagság igéyeihez igazodó — megváltoztatását. A felülről kezdeményezett és sorozatosan kudarcot vallott reformok tapasztalata arra figyelmeztet, hogy a megújulás csak úgy képzelhető el, ha az maguknak az érintette-'nek a műve lesz. Ilyen értelemben az egyetem reformja megvalósíthatatlan, ha azt nem maguk az egyetemek küzdik ki, ha továbbra is a felvilágosult igazgatástól várják. Ehhez azonban szükséges, hogy a kormányzat biztosítsa az egyetemek működési feltételeit, kidolgozzon egy általános oktatás- és művelődéspolitikai stratégiát. Amikor az ELTE pártszervezete a felsőoktatási és tudományos rendszer igazi reformjának ügyét vállalja, nem egy ágazat szűk értelemben vett érdekképviseletét veszi át, hanem a demokratikus, a hierarchikus szerveződést visszaszorító szocialista társadalom megteremtéséért küzd. Ma minden reformtörekvés abból a lehetetlen helyzetből kénytelen kiindulni, amit az értelmiség, a felsőoktatás, az infrastruktúra-fejlesztés több évtizedes háttérbe szorítása okozott. Meghatározó jelentősége volt a felsőoktatási rendszer 1949-es átalakításának. Nem volt szerencsés a megelőző szerkezet teljes felbontása. Annak ellenére, hogy az új rendszerben a társadalmi igazságosság szempontjai bizonyos mértékben érvényesültek, az oktatási színvonalat a rendszer több eleme fenyegette. Az 1963-as reform — amelynek előzményei 1957-ig visszanyúlnak — ugyan hozott bizonyos pozitív változásokat, de nem tudott maradandó lenni. Szinte kétévenként követték eztán egymást az újabb és újabb oktatáspolitikai határozatok, de az állandó javítgatásoknak nem volt igazi eredménye, nem vezetett el a színvonal igazi emelkedéséhez, a bekövetkezett romlás jóvátételéhez. Ilyen körülmények közt látszatdemokratikus eljárás volt a hallgatók beleszólási lehetőségeinek a bővítése. Mindebben nem hallgatható el az MSZMP országos és helyi szervezeteinek felelőssége. Nem egyedülálló ilyen értelemben az a határozott mellőzés, amely az ELTE-t az elmúlt évtizedekben egyre fokozódó mértékben érte. Mindez megmutatkozik a rekonstrukció évtizedes halogatásában, méreteinek permanens szűkítésében, az egyetem napjainkra kialakult gazdasági helyzetében, az oktatás és kutatás elemi feltételeinek hiányában, a felsőoktatási dolgozók megalázó jövedelmi viszonyaiban. Mérhetetlen károk származtak ebből — s származnak ma is, amíg radikális változás nem történik. A mai helyzet megítélésénél annak a belátásnak — amelyet az MSZMP (1981) felsőoktatásról szóló helyes, de nem kellően végrehajtott határozata is kiemelt — kell képeznie a kiindulópontot, hogy a magyarországi felsőoktatási rendszer annak a gyakorlatilag megvalósíthatatlan elképzelésnek az eredménye, melynek két szorosan összefüggő eleme az államigazgatási függőség és a bürokratikus specializáció. Az egész felsőoktatás közvetlen igazgatási alárendeltségében működött, s ez megjelent a finanszírozás rendszerében, módjában, az állami igazgatásnak az egyetemi kinevezések, tantervek, felvételi keretszámok tekintetében gyakorolt befolyásában, döntési jogkörében, amely csak az utóbbi időben látszik egyes vonatkozásokban enyhülni. Az intézményi autonómiának ezért nincs értelme és jogosultsága a régi keretekben működő igazgatással szemben. A szinte minden részletre kiterjedő igazgatás a gazdaságban már régen megbukott, s ez történt a felsőoktatásban is. Ezt a helyzetet egészíti ki az specializáció, amelynek egyik eleme a felsőoktatás és a kutatás munkamegosztásos elkülönítése, az akadémiai intézeteknek a felsőoktatási rendszertől való elválasztás a külön kutatási minisztériumként működő MTA-nak való alárendelés formájában. A rendszer abszurditását és diszfunkcióit már két évtizede nyilvánosan is fel- és beismerték, de lényegi változás nem történt. Ma is e rendszer diszfunkcionális következményeit szenvedjük. Olyan ésszerű reform szükséges, amely megőrzi a kutatóhálózatban és az egyetemeken kialakult értékeket, elősegíti a sze