Egyetemi Szemle, 1989 (11. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 3. szám - Habsburg Ottó: Magyarország helye a mai Európában

24 DR. HABSBURG OTTÓ közgazdasági rendszert létesítenek, amely az egyéni erőfeszítéseket tényleg megju­talmazza. Ez annyit jelent, hogy az, aki sikeres, megtarthatja azt, amit elért, nem csak saját számára, hanem utódai számára is. Amíg ez nem lesz valóság, addig nem áll be az a haladás, amelyet a mai modern technológiai feltételek megkövetelnek, így tehát minden politikai rendszerben szükséges lesz az egész gazdasági életet újra átgondolni. Amíg ez nem történik meg az utolsó következményig, nem lehet elérni azt a haladást, amelyet a nemzetek jogosan megkívánnak. Itt nincs szó ideológiáról, hanem tényekről. A politika csak akkor sikeres, ha a konkrét adottságoknak meg­felel. A gazdasági válság mellett, amely még nincs megoldva, marad egy másik nagy probléma, amely ma főleg a szovjet vezetőségnek okoz nehézségeket: a nemzetiségi kérdés. Ez a 19. századnak volt egyik nagy problémája a szociális kérdés mellett, és ennek a megoldása érdemben csak a 20. század elején, főleg az úgynevezett „Mäh­rischer Ausgleich” révén, kezdődött meg. A probléma még nincs megoldva, ott sem, ahol ugyan elvben elismerik a nem­zetiségek egyenjogúságát, de ugyanakkor a gyakorlatban nem valósítják meg. Álta­lában azt lehet mondani, hogy ahol ígérnek valamit, de szavukat nem tartják be, a népek csalódása dinamikus lesz és közveszéllyé válhat. Az egyetlen megoldás itt a fe­­deralizmus, azaz az elismerése annak, hogy minden nemzetiségnek, legyen az nagy vagy kicsi, vannak jogai, amelyeket a számbeli többség nem vehet el tőlük. Azonkívül szükség lesz annak a problémának a megoldására, hogy a nemzetek szabadon dönthessenek jövőjük felett. A népek önrendelkezési jogának keresztülvi­tele nélkül nem lesz egészséges megoldása a nemzetiségi kérdésnek. Ezért nem realis­ták, akik azt hirdetik, hogy a mai határok szükségszerűen mindörökké megmarad­nak. Általában azt lehet mondani, hogy a politikában soha sem szabad a „mind­örökké” szót használni. Ha a történelemnek van egy alaptörvénye, akkor az, hogy a dolgok változnak. Aki a mának örökkévalóságot tulajdonít, már holnap elveszti szavahihetőségét. A boldogult Franz Josef Strauss így fejezte ki: „Aki az idők szel­lemével házasságot köt, másnap özvegy lesz.” A közgazdasági nehézségek és nemzetiségi kérdések mellett, nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a demokráciának és a pluralizmusnak is nagy a dinamikája. Ezt az elvet, egyesek még mindig úgy magyarázzák, hogy „demokrácia igen, de plu­ralizmus nem”. Az államban legyenek bizonyos elvek, amelyekről nem szabad be­szélni, azaz, amelyeket nem szabad megvitatni. Ez irreális politika. Igazi demokrá­cia csak ott létezik, ahol a politikában békés eszközökkel mindent kérdőre lehet vonni. Ennek előfeltétele persze még mindig az egyéni szabadság minden államban. Sokan kifogásolják, hogy az emberi jogokról beszélünk. Nincs igazuk. Tudjuk, hogy amely ország elismeri és nap nap után gyakorlatilag meg is valósítja az emberi jogokat, csak békés állam lehet. Az emberi jogok pedig nem indulnak ki a társadalomból, hanem az egyénből. Az egyén mindennek az alapja. Ha Európa a szabadság földrészévé lett, ez annak köszönhető, hogy keresztény hagyományunk kezdettől fogva elismerte az egyén alapjogait. A keresztény felfogás szerint az egyén Istentől jogokat kapott, amelye­ket a kollektíva nem vehet el tőle. Ha ez így van, akkor az egyes embernek vannak jogai és szabadságai, amelyekhez minden feltétel mellett ragaszkodhat.

Next