Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. április (1. évfolyam, 2-27. szám)

1875-04-20 / 18. szám

IX. évfolyam. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz hordva Egy évre .... 20. — f­élévre . . . . 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.S0 Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirde­tésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS is MAGYAR ÚJSÁG“-ra. April—juni évnegyedre . . . April—szeptember félévre . . April—deczember 3 negyedre . April—május két hóra . . . Egy hóra....................................­ frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. _ „ Egyszersmind azon t. előfizetők kik a negyed évre 4 frtot küldöttek be, tisz­­telettel kéretnek fel méltóztassanak az 1 fo­rint pótlékot posta utján beküldeni. Kelt Budapest, márczius 30. 5 frt. — kr. 10 frt. — kr. 15 frt. — kr. 3 frt. 60 kr. Francziaország vámpolitikája. Azon vám s kereskedelmi szerződés, me­lyet az osztrák urak Francziaországgal 1867-ben kötöttek, idestova lejár s ideje volna már, hogy a magyar törvényhozás tájékozást szerezzen magának : hányadán áll Francziaországgal egy­részt az osztrák nézet, másrészt a magyar ér­dek és átalában: mit várhatunk vagy kívánha­tunk Francziaországtól a szerződés lejártakor, mely a jövő évben következik be. A franczia földmivelési és kereskedelmi miniszter az illető kamarákhoz közelebb inté­zett köriratában körvonalazta Francziaország vám- s kereskedelmi politikáját, mel­lyel a ka­marák bizonyos, hogy szembeszállani nem fog­nak, h­anem­ igyekeznek annak keretén belül tenni javaslatokat a nemzetközi kereskedelmi szerződések megújítása és módosítása iránt. A franczia kormány,­­ úgy mutatja a minisztériumi körirat, még aziránt sincs tisztá ban: kössön-e nemzetközi vám s­kereskedelmi szerződéseket, vagy inkább átalános vámsza­bályzatot dolgoztasson ki és emeljen törvény­ivé. E tárgyban ugyanis ezt mondja a kör­irat: „A vám­viszonyok rendezéséhez két ut vezet: egyik az aialanos­lyet a törvényhozás állapit meg, másik a vám­­s kereskedelmi nemzetközi szerződés, mely néhány évre köttetik; eme nemzetközi szer­ződés számos évekre biztosítja a vámok válto­zatlanságát,­­ de megfosztja az államot ön­rendelkezési jogától; az átalános vámszabály­zat viszont megnehezíti a befektetési vállalko­zást, mert elijeszti az iparosokat a vámtör­­vényhozás mozgékonysága által, melyben a törvényhozásnak mindig szabad keze van.“ A kormány tehát felszólítja a kamarákat, adná­nak okadatolt véleményt aziránt, melyik rend­szert tartanák Francziaországra nézve jobbnak. Mellékesen mondva: ámbár Magyaror­­osázáj* nemzetközi forgalmi viszonyai eddig­­elé mindenáron ellepleztelek ugyannyira, hogy­and a kérdésre, melyik rendszer volna jobb Magyarországra nézve, okadatolva megfelelnünk nem lehet; de tekintve az eddigi nemzetközi al­kudozások sikeretlenségét, tekintve azon körül­ményt, hogy Magyarország és Ausztria érde­kei sok részben ellentétben állván egymással e két állam részére egyöntetű szerződvényeket czélszerűen kötni nem lehet s tekintve kivált azt, hogy a magyar törvényhozás véleményét, akaratát, az osztrák kamarák s kormányférfiak könnyen háttérbe szorítják és mellőzik mint mellőzték eddig. Magyarországra nézve két­ségkívül csakis üdvös lehetne, ha a vám­tör­vényhozási rendszert fogadván el, önállólag határozná meg a nemzetközi vámvi­szonyokat. A franczia kormány azonban úgy látszik, hogy a törvényhozás eme jogát csak akkor akarja igénybe venni, ha netalán a megkérde­zett ipar és földmivelési kamarák, eltérve a­­ most divatozó véd­vámrendszertől, oly javasla­tokat tennének, melyek ennek szellemével nem­nek egybe. Meglehetős érthetően hangsúlyozza ugyan­is az ipar­i földmivelési miniszter úr, misze­rint: nem arról van szó, hogy az 1860 óta megállapított elveket, melyek a nemzet iparára és kereskedelmére üdvösek voltak — megboly­gassák. Bárminő vélemények merültek fel ezen elvek életbeléptetése ellen, mondja a kör­levél , kétségtelen, hogy általa az összes ipar­­termelés rendkívüli mérvben fejlődött. A franczia kormány továbbá kiemeli azon kívánságát, hogy a vámnál az értéket kí­vánná alapul venni s e végett szükséges bizo­nyos refo­rm, de úgy, hogy az államkincstár megrövidítve ne legyen ; sőt mondja, csakis ak­kor remélheti azon adónemek mérséklését, me­lyek az ipari emelést most megnehezítik, ha a vámbevételek emelkedni fognak. Ebből megértheti Ausztria és Magyaror­szág, illetőleg az osztrák külügyőrség, hogy hiában kísért meg mindenféle csűrést-csa­­varást, alkudozást, mert a francziák ismerik és nem fogják senki barátságáért feladni érde­keiket. Nem is helyes eljárás az, hogy a diploma­ták alkudozásának sikeréről feltételeztessék a nemzetközi érdekeknek érvényre emelése vagy elbuktatása. A diplomaták nem ismerik az or­szág érdekeit, viszonyait s alárendelik az ipar és kereskedelmi érdekeket a nagyhatalmi po­litikának, melynek mozgalmaiban és sakkvoná­saiban tudjuk, hogy minő érdekek s minő mes­teri utakon élnek czért. Ne engedje kivenni kezéből a törvényho­zás az önálló szabad intézkedés jogát; ne bízza a diplomatákra, bármily ügyeseknek tartja is azokat s illetőleg ne adja ki kezei­ből az átalános vámdíjszabályzat megállapítá­sának jogát. Határozzon eme nemzetközi dol­gokban az ország képviselete és ne az egyes kamaratagok, kereskedők stb. nézete, érdeke, vagy épen szeszélye. Az ország képviseletének leginkább tudnia kell, mire van valóban szük­sége s miben bír feleslegekkel a nemzet­ álla­pítsa meg a forgalomra vetett neh­ezékeket, vámdíjakat az ország közszüksége szerint. Ki­vált Magyarországra nézve azért is szükséges a törvényhozás közvetlen intézkedése, mert ez minden pillanatban kijavíthatja a hibás lépé­seket, holott a vám - kereskedelmi szerződé­sek legalább 10 évre köttetvén, emez évek so­rán keresztül kiszámíthatlan károkat tehetnek az ország közgazdaságában. Szükséges nálunk, hogy a törvényhozás meg ne kösse kezeit, hanem intézkedjék eset­ről esetre, míg Francziaországban talán egy évtizedre fog megállapíttatni a vám­szabályzat, mert Magyarország még nagyon is tájékozatlan saját nemzetközi viszonyai és érdekei iránt, míg viszont a franczia nemzet biztos adatokra épít­het. Nálunk, nem hogy elölne, sőt inkább élesz­teni fogja a vállalkozási kedvet az, ha az ipa­rosok és kereskedők bízhatnak a kormányban és törvényhozásban, miszerint azonnal kész leend a véletlen akadályokat elhárítni, vagy a szükséges intézkedéseket a nemzetközi for­galom ügyében megtenni, mihelyt mutatko­zik a baj,­­ a téves lépések kiigazításának szükségessége. Francziaország kormánya, mint az emlí­tett körlevélből látszik, szabad vélemény­nyil­vánítást enged ugyan az érdekelt szakférfiak­nak, de bizonyára nem teendi azt, hogy egy­ Uvt ŰUIJCIUqJÍU WÜ ftOUlCUl K/IJ VU^UUlllCu­l V/llvu tegyen a bevitelnél az egész ország rovására, mint minőt például az osztrák selyemgyárosok Olaszországtól kívánnak, azon megjegyzéssel, hogy a déli gyümölcsök behozatalát megkön­­­nyebbíteni szándékoznak. Nem is közgyakorlati életbevaló a külön­féle kedvezmények és engedmények osztoga­tása, a különféle megszorítások egyik s másik nemzet, vagy állam irányában, mint mikép a diplomaták tenni szokták a „barátság“ és „fe­szült­ viszony“ szempontjaiból. Itt fődolog a közgazdasági érdek s ennek kielégítésében nem rósz példával megy elő a franczia kor­mány. _________—_.— A függetlenségi párt ma kedden d. u. 4 órakor értekezletet tart saját helyiségében (muzeum ut­­cza 8.)________ A zárszámadási bizottság utolsó ülésé­ben a belügyminiszter képviselője felvilágosításo­kat adott Molnár Györgynek a csendőr laktanyák ügyében,mi hosszú vitára adott alkalmat. Ezt meg­előzőleg Csávolszky Lajos referált a magyar sweiczi gép- és belga kocsi­gyár ügyében. E kér­déssel behatóan s három ülésen át foglalkozott a bizottság, miután e gyárakat a kormány a törvény­­hozás előleges felhatalmazása nélkül vette meg. A kormány és államszám­szék több rendbeli adatának átvizsgálása után a bizottság abban állapodott meg, hogy jelentésében kiemelendő, miszerint nem he­lyesli a kormány eljárását, de tekintve a gyárak szükségességét s a felmutatott eredményeket, az utólagos jóváhagyás megadását fogja ajánlani a háznak. _________ A „Közérdek“ írja: Az országgyűlést bezáró trónbe­széd szövegének megállapításán most dolgozik a miniszteri tanács. Wenckheim Béla b. miniszter­elnök jövő hó 9-én indul Fiuméba a király foga­dására s a trónbeszédet ott fogja előterjeszteni jóváhagyás végett. — Az országgyűlés fel­oszlatását május 13-kára tervezi a kormány. A bezáró trónbeszédet a király nevében a miniszter­­elnök olvasandja föl a két ház vegyes ülésében. — Az új választások körülbelül julius 1—-15-ke közt mennek végbe. S a jövő országgyűlés, mint már régebben is jeleztük, augusztus vé­gére hivatnék össze, hogy megalakulása után a delegatiókat megválas­sza s azután a dele­­gatiók működési idejére felfügges­sze üléseit. A kúria mindkét osztályából a választási rek­­lamátiók elintézésére alakított bizottság, mint a „N. H.“ hallja, már jó részét elintézte az eddig fölérkezett reklamációknak. Aránylag nem nagy a reklamálók száma, s e körülmény is közre fog mű­ködni abban, hogy a választások még az aratás előtt megejthetők legyenek. A fővárosi központi választmány befejezte a választók összeírását, a lajstrom f. hó 21-ig a régi városház gazdasági termében köz­szemlére lesz kitéve, hogy kinek-kinek alkalom nyujtassák a felszólalásra. Ezen határidő után a választmány megkezdi a felszólalások tárgyalását. Mint a „P. Napló“ értesül, az északkeleti vas­út építőinek követelései tárgyában,illető­leg a társaság és az építők között kötendő kiegye­zési szerződésre vonatkozólag törvény volna ho­ 18. számí­ tandó. A­mint azonban értesülünk, nem fog a kor­mány ezúttal erre vonatkozó törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszteni, hanem az országgyű­léstől általános felhatalmazást kér nem csak ezen ügyre, hane­m mindazon vasúti függőkérdésekre vo­natkozólag, melyek hasonló követelések miatt tá­madtak. A tegnap késő éjjel tartott minisz­teri tanács elhatározta, miszerint a magyar hivatalnokok hitelegyletének kész államsegélyt nyújtani, ha a betevők a moratóriumba bele­egyeznek. A­z u­j főispánok, Heves megye főispánjává, mint említők Beöthy L., a ráczkevei kerület képvise­lője van felterjesztve fejedelmi kinevezésre. Hasonló állomására vannak ajánlva­­­ mint az „ Ellenőr“ hir­­szerint közli, — Perczel István, Domahidy Ferencz, Miskolczy Lajos, Zeyk Károly, Pogány Károly, (ki Alsó-Fehérből más megyébe helyezendő,) ifj. gr. Bethlen Gábor, Takáts Lajos, báró Bánffy G. és még ketten, kik iránt bizonytalanabb a hit. (Ezek egyike valószínűleg Donáth törvényszéki elnök.) Az egyházi tekintetben zágrábi érseki megyé­hez tartozó M­u­r­a­k­ö­z — mint a „M. H.“ hallja — a kormány köreiben történt elhatározás szerint legközelebb a szombathelyi vagy a veszprémi püs­pökséghez fog csatoltatni. Nógrádi fúzió, Fülek, ápril 18. Nógrád megye bizottmánya e hó 15-ikén tar­totta B.-Gyarmaton évnegyedes közgyűlését. 14-én jobb és baloldal a „szabadelvüpárt“ czim­e alatt egyesült. Este gróf Forgách Antal, gr. Gyürky főispán és Szontagh Pál tiszteletére fáklyás menet rendeztetett. A fáklyás menetnél két szabadelvű troubaduer szónokolt: Bodnár Ist­ván, és Dessewffy Gyula. Tapintatlan választás! Azt még valahogy ér­tem, hogy Bodnár Istvánt szónokul használták, mert ő e pályára képezte magát, és bizony sok tükre el­törött addig mig, szokásból természetté vált plas­­tikai mozdulatait okkal móddal a törvényes felső­­ség gyakori örömére Demosthenesként megsze­rezte. Lehet ő szónok, ki Machbet boszorkányai­nak mitsem enged s csak úgy belát az idők vetésibe mint azok. Megjósol közös ügyet, sza­­badelvüpártot, járványt, hernyót s mindenféle bal­esetet évekkel előre. De hát Dessewffy Gyula, a­ki nem képezte magát szónoknak s nem lát be sem­­m­iha A hibás választást meg is mutatta a követ­kezés: úgy üdvözölték Forgáchot, hogy ő nekik jó képviselőjük, Szontagh Pált pedig, hogy legyen kép­viselőjükké. Persze, hogy a két nagyság egymásra nézett és Szontagh Pál legott collegája elv­­társas testi lelki barátja gróf Forgách ér­dekében is kijelentette, hogy több ily fáklyás szó­noklatot nem instál. Forgách szemei pedig azt fe­jezték ki, hogy ha szónok még egyszer ilyet mond, azen éjszakra és szónokot Szibéria zord szelének gondviselésére bizandja. Ma a pártok egyesülésé­nek köszönheti, hogy mérsékelt levegőt szívhat, s a levél postára nem tétetik. Másnap bizottmányi gyűlés volt. A bizottmány Pulszki Ferencz indítványára, a kormánynak bizal­mat szavazott. Ebbe se volt köszönet! Hallatlan, de igaz, Pulszki még Dessewffy Gyulánál is ügyet­lenebb volt. Beszédét így kezdte: „Prózai időket élünk. Annyit csalódtunk mindnyájan, hogy nem csoda, ha lelkesedni nem tudunk semmiért sem­.“ Tessék ! Hát bizalom nyilvánítás ez? Biza­lom lelkesedés nélkül! megköszönik ezt a minisz­­terek! A fiatalság jóval óvatosabb. Nem fog a magas politikába. Elég gondot ad ön személye, s jelszava ez: hivatal kell. — Hol voltál Géza? — Tisztelegni az alispánnál, katasteri hiva­talnok akarok lenni. — Hova sietsz Kálmán ? — Tisztelegni a főispánhoz, folyamodást fo­gok beadni, kataszteri hivatalért, s pártfogását kérem. — Nem láttad Beniczky Gyulát ? be akarom mutattatni magamat a főispánnak, becslő-biztosi állásért folyamodtam. Ily párbeszédek ezer variációban­ örül az ember, hogy szabadulhat Gyarmatról, s nem látja azt a folyton tartó zsibvásárt, vagy bol­dogult Bartakovics érsekként „kenyérmezei csatát.“ Mint mondják, a szabadelvű urak, már a kép­viselő választási kerületek felett megosztoztak. Mi azt tartanók diskrét eljárásnak, hogy a képviselőt a kerület hívja fel s jelölje ki. De hát a szabadelvű urak másként gondolkoznak. Rá­ülnek a kerület nyakára s hódalatot követelnek. Hanem majd meg­látjuk ! Mindenesetre ügyelni fogunk, hogy ezen született képviselők s a „familia“ — magukat nem fogják-e a törvény fölibe helyezni, s nem fognak-e a választások alatt a capatitationak, ez előtt gya­korlatban volt kézzel fogható nemeihez nyúlni. Pap Gyula: A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter a magyar­ nyelv érdekében eme körren­deletét intézte az összes vasuttársulatok és a szab. cs. kir. gőzhajózási társulathoz. A hivatalos nyelv életbeléptetése iránt kibo­csátott kormányrendeletek végrehajtásának ellen­őrzésével megbízott szakközegemtől nyert azon értesülés kapcsában, miszerint az 1873. évi dec. hó 31-én 23,535. sz. a. kelt itteni rendelet első pontjában foglalt kedvezményt a m. kir. államvas­utak, a magyar észak-keleti, nyugoti, báttaszék­­dombovár-zákányi és eperjes-beluchowi vasutak kivételével az összes többi hazai közlekedési vál­lalatok igénybe vették, — mindezen vállalatokat még idejében és hatályosan ezennel figyelmeztetni kívánom, hogy a hivatalos nyelvnek ügykezelésük minden ágazatában kivétel nélkül leendő életbe­léptetését, a­mennyiben ez már­is befejezett tény nem volna, az államhatalom feltétlen és elhalaszt­­hatlan követelményének tekintsék, s hogy ennél­fogva az e tekintetben fenálló határozmányokhoz önként érthetőleg teljes határozottsággal ragasz­kodván,­­ a fentebb idézett rendelet ugyancsak első pontja alapján netán még igénybe veendő to­vábbi félévi halasztásnak most már nem­ többé a folyamodó társulatok összes belső ügykezelésére nézve, hanem csakis oly egyes szolgálati ágak és saját hivatalokkal való érintkezés tekintetében fognék helyt adhatni, melyekre nézve ezt a forga­lom biztonságának érdeke feltétlenül és bebizonyít­­hatólag követeli. De ez irányban is azon megelé­gedéssel tapasztalt körülmény, miszerint a vonal­­személyzet, mint ezt az ország alkotmányára és törvényeire tett esküjüktől másként várni sem lehetett, aránylag csekély kivétellel a helyzet kö­vetelményeit teljesen felismerte, — hinni jogosít, hogy a még hátralevő közlekedési vállalatok na­gyobb része nem lesz oda utalva, mikép ily további halasztáshoz folyamodjék, s méltán visszatetszést keltene azon körülmény, ha e joggal várt eredmény a példaadásra utalt egyes központi közegek hátra­maradásán szenvedne hajótörést. Mindamellett, s anélkül, hogy a vasúti üzlet­rendtartás 85-ik §-ára való emlékeztetésnek feltét­len szükségét látnám, felhasználni kívánom ezen alkalmat is azon, már az 1873. évi május hó 20-ról kelt itteni köriratban foglalt kijelentés megújítá­sára, hogy az üzlet kezelésének minden fenakadás nélkül leendő sikeres folytatása, főleg pedig azon buzgó és érdemes közegek megnyugtása érdekében, kik fáradságosan szerzett szakismereteiket egész odaadással a hazai közlekedés ügyének kívánják szentelni, a kormány állandóan súlyt fektet arra, hogy az eredetileg nem magyar ajkú személyzet a hivatalos nyelv elsajátítása által a hazai forgalmi szolgálatnak állandó, hasznos és hazafias tényezője maradjon. Különösen pedig (s erről az összes alkal­mazottakat értesittetni kívánom) a hazafias szellem az, melyre a kormányzati segédeszközök egyik leg­kiválóbb tényezőjét kezelő vasúti személyzetnél, minden ezzel ellenkező, vagy bár csak a közjó iránti közönyösséget terjesztő, eddigelé nem ritkán panaszolt s épen ezért a kormány által éber figye­lemmel kisérendő irányzatok teljes és gyökeres kirekesztésével, a kormány feltétlenül számot tart. Hogy pedig a megfelelő magyar műszavak állítólagos hiánya miatt gyakran hangoztatott, bár a gyakorlatban nagyrészt alaptalannak bizonyult panasz többé ne ismételtessék, intézkedtem, misze­rint a magyar tudományos akadémia által átvizs­gált műszótár még e hó folyamában nyilvánosságra bocsátassék. — Legkésőbb tehát 1876. é­vi január hó elsejével azon egyes kivé­teleknek is meg kelljén szűnni, melyek eddigelé a többször idézett rendeletek értelmében átmenetesen engedélyezhetők voltak, nem marad egyéb hátra,­ mint a t. társulatot a még rendelke­zésre álló időnek kiválóan oly czélból leendő sike­res felhasználására komolyan felhívnom, hogy a torz szemelyzet erélytelensege által semmi körül­mények közt koczkáztatva ne legyen. Budapesten, 1875. évi april hó 16. P­é­c­h­y, s. k. Azon belga pénzemberek, kik a zimonyi duna­­jobbparti vasútra tettek ajánlatot, de kiknek aján­lata még további tárgyalás alapjául sem fogadtatott el, most — mint a „Közérdek“ hallja -r vas- és kőszénbányákra nézve akarnak ajánlatokat tenni. Kiküldött szakemberek által tanulmányozzák a di­ós­gy­őr­i, vaj­d­a -­h­u­ny­a­di és zsilvölgyi kőszén- és vaskőtelepeket. Pozitív ajánlatokat azo­­ban még ez ideig nem tettek. A szőlőváltsági kötvények további kiutalása a pénzügyminisztérium által egy időre beszüntettetett.­­ Oka, a „K.“ szerint az, hogy a valósítási munkálatok közül több rendbeli vissza­élésnek jutottak nyomára. Az ideiglenes köztárházak létesí­tésének ügyével, írja a „P.N.“ a kormány köreiben is foglalkoznak, úgy halljuk, hogy a kormány kész a kereskedelmi kar kívánságait az illető vasúttár­­sulatoknál támogatni s gondoskodni arról, hogy a magyar államvasutaknál is az export idejére na­gyobb kiterjedésű ideiglenes gabnatárházak ren­delkezésre álljanak. Mellesleg megjegyezzük, hogy egy bécsi lapnak azon távirati közleménye, mintha a­ hitelbank támogatásával egyesek létesítenék e tárházakat és mintha ezek a nevezett intézettel együtt szándékoznának a warrantokat kibocsátani, téves értesülésen alapul. A garamvölgyi erdőüzlet­re kitűzött verseny határnapja, mint a „P. N.“ hallja, valószí­nűleg meg fog hosszabbittatni april 27-ig. « A franczia alkonsul eme dementit in­tézte a „P. Lloydshoz a „P. Naplódnak általunk is közlött hírével szemben : A „P. Naplódnak a franczia konsulátusról szóló közleménye az utolsó betűig valótlan. A franczia konsulátus vezetője sem utasításokat nem vett, sem külön informatiók nem kérettek tőle, mint azt a „P. N.“ állítja, mely még azon állításra is vetemedik, hogy a franczia főkonsul nem fog többé állomására visszatérni, mi­dőn pedig visszajövetelét naponkint várjuk. Kedd, 1875. április 20. Szerkesztői iroda: Budapesten IV. maíjyeháztér 6. sz. hova a lap szellemi részét illető nandun közlemény küldendő. — A küldemé­nyek c­sak bél-mentésért fo­gadtatnak el, Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek Kiadó-Hivatal, Budapest, IV., Megyeház­­tér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában. A vág balparti vízszabályozási tár­­sul­at f. hó 5-én Tarnóczon tartott közgyűlésében kimondotta, miszerint ártéri öbölzetét ■­­ a köz­munka és közlekedési minisztérium rendeletének megfelelően —ki fogja egészíteni azon komáromme­­gyei árterületekből, melyek Nyitram­egye határától kezdve a vágszabályozási főmérnök által tervezett Nyitrazsitva csatornáig terjednek s mely területek birtokosai, az önkéntes belépésre felszólittatnak. Azon esetben, ha ezen kisebbséget képező komá­­rommegyei ártéri birtokosság a társulatba önként lépni hajlandó nem volna mit saját érdekükben rólok feltételezni se lehet — ez esetben a társulat, az illető kisebbséget, az 1871. 39. t. ez. erejénél fogva tagjai sorába veendi föl s működését ez ala­pon kezdendi meg. Erre nézve a társulati igazgató mint örvendetes tényt tudatta a közgyűléssel, mi­szerint a társulat elnöke, gr.Károlyi Alajos ber­lini nagykövet megígérte, hogy a társulat részére évek hosszú során törlesztendő előnyös pénzköl­csönt fog külföldi tőkepénzeseknél kieszközölni. A bárándi kerület pártmozgalma. A bárándi kerületből kaptuk közlés végett a következő jegyzőkönyvet: Jegyzőkönyve a bárándi választó kerület 48-as pártjának, Kábán 1875. ápril 11-dikén tartott értekezletének. Jelen, voltak, illetőleg képviseltet­ték magukat a kábai, derecskei, bárándi, n-bajomi, n-rábéi s dancsházai 48 ns elvű elvtársak. Elnökké közfelkiáltással: Pap András bárándi, jegyzővé: Mészáros Lajos n-rábéi lakosok megválasztatván, — Elnök a benne öszpontosult bizalmat megkö­szönve, s a párt tekintélyes számmal megjelent tagjait szívélyesen üdvözölve az értekezletet meg­nyitóknak nyilvánitja. A párt múlt hó 29-én ugyan­csak Kábán tartott értekezletének jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetett. Csanádi Sándor or­szággyűlési képviselő úr Budapestről, egy szívélyes meleg hangon irt levelet küldött az értekezlethez, melyben tudatja, hogy bármennyire óhajtaná is, ez idő szerint, értekezletünkön, betegsége miatt meg nem jelenhet, mely levél felolvastatván, az igen tisztelt képviselő úrnak, köztünk meg nem jelenhe­­tése felett jegyzőkönyvileg határozta az értekezlet, mely sajnálkozását kifejezni. Hasonlóan jegyző­könyvileg kívánja az értekezlet sajnálkozását kife­­jezni a felett, hogy a Hegyesi Márton urnak, ez értekezleten megjelenéséhez kötött reménye is meghiúsult. Elnök felhívja az értekezlet figyelmét az értekezlet tulajdonképeni tárgyára, e párt részé­ről, a következő országgyűlésre követjelölt aján­lásra ; egyszersmind melegen ajánlja követjelöltül kitüzetni, Hegyesi Márton urat, mely indít­vány általános helyesléssel találkozván, az értekez­let Hegyesi Márton urat a következő országgyű­lésre, a bárándi választókerület 48-as s függet­lenségi párti képviselőjelöltjéül, — nagy lelkesedéssel egyhangúlag kikiáltotta. Az ér­tekezlet fentebb említett egyhangú határozatát, Hegyesi Márton képviselőjelölt urral tudatni, s vele az értekezlet jegyzőkönyvét személyesen közölni felkiáltással megválasztattak: Nemes Balázs a­ ba­jomi és Bartha Mihály kádai elvtársik. — Ez érte­kezlet jegyzőkönyvét, tisztelete s ragaszkodása je­léül, szintén közöltetni határozta, a párt Csanádi Sándor országgyűlési képviselő urral is, megbizat­­ván vele az értekezlet jegyzője. Több tárgya az értekezletnek nem lévén. Elnök a párt tagjait ös­­­szetartásra buzdítva, — az értekezletet feloszlatja. Kelt mint fent. Pap A­n­d­á­s, az értekezlet el­nöke, Mészáros Lajos az értekezlet jegyzője. Szatmár megye ápril­i­si közgyűléséről a la­pok nem egészen hű tudósítást hoztak ,a utan közöljü­k a következőket: A gyűlés az alista tévé meg az indítványt, hogy a közgyűlés bizalmi nyilatkozatot küldjön a kormánynak. Utánna Solymossy Bálint szólott. Nem köt nagy re­ményt a jelenlegi kormányhoz s a jövőtől várja az okot a bizalomra. • A jelenlegi pártalakulást nem tartja elégnek a haza czéljainak elérésére, s ezért bár teendő indítványának elfogadtatását nem re­méli, elvei mellett ezúttal is szólani kíván. Nem vonja kétségbe az u­j párt jóakaratát, de a­mi mel­lett nyolcz év óta küzd, a mellett most is változat­lanul áll. Bizalmat a kormánynak csak tények után szavazna, s már annyi sokat ígérő kormányban csa­latkozva, a váró állást tartja szükségesnek. Tisztel azonban minden magyar törvényes kormányt s a ha­za javára teendő intézkedéseiben, mint ellenzék is támogatni fogja azt, most azonban indítványozza: „A kormány leiratának tiszteletteljes tudo­másul vétele mellett a kormányhoz intézendő feli­ratában jelentse ki a bizottmány, hogy valamint az előzetes, úgy a jelen kormánynak is, minden törvé­nyes rendeleteit teljesíteni kötelességének tartja ; fejezze ki a bizottmány egyszersmind azt is, mi­szerint a kormányt minden törekvéseiben, melyek a nemzet szellemi és anyagi jólétének előmozdítá­sát czélozzák, őszintén és határozottan támogatja, a beadott bizalmi indítvány, mint idő előtti felett pedig egyszerűen napirendre tér.“ Szólottak után a Domahidy indítványa támo­gatására Kende Kanut, Kulin Imre, Kovács stb. Vályi János S­oly ni ősi indítványát pár­tolja. Vályi a hazai állapotokban a mutatkozó erkölcsi hanyatlást nagy veszélynek tartja f­elso­rolva törvényeink s a közjogi kiegyezés hibáit, azon aggályának ad kifejezést, hogyha mindezeken se­gítve nem leend, a haza sorsa javulni nem fog. Ő bízik a pártok egyesülési szándékának őszinteségé­ben, de tudva hogy a kiegyezési alap iránt létező ellentétes nézetek az egyesült párt kebelében is élni fognak, ezen kétely mellett jelenleg alig te­hetni helyesebbet, mint várakozó állást foglalni a jövő fejleményei iránt. Szólottak még Domahidy Ferencz és Soly­mossy mint indítványtevők, s ezzel Domahidy in­dítványa jön többséggel elfogadva. • Un­wu­ jLsCfc 11 1 U. y Csongrád, april 16. Hogy a nemzet lássa, miszerint a kormány csakugyan meg akar gazdálkodni valamit, azon ferde intézkedéshez nyúl ez utóbbi, hogy nem a rend­szert változtatja, mely Bach-féle szagánál fogva egyike a legkellemetlenebbnek, hanem egyes köz­ségeknek végtelen megrontására a rendszeren nem változtatva egyes adóhivatalokat szüntet meg azért, hogy ezer frtot­tán (?) meggazdálkodjék s az adóhivataltól megfosztott városnak pedig 10— 20,000 frt kárt tegyen. Mikor és melyik kormány fog már arról ko­molyan gondolkozni, hogy mily óriási kár az a nemzetre nézve, ha a kormány filléreket akarván nyerni, ezreket veszteni hagyja a nemzetet! ? Szabadjon egy példával mustrálnom állítá­somat . Egy kisebb faluban elfogyott a bélyeg, nincs senkinél a faluban, tehát egy embert kell egy 15 kres bélyegért a két mértföldnyi távolban levő vá­rosba küldeni, persze épen aratás idején... Ugyan mit vesztett az egyes e napnak elvesztésével ? s mit vesztett a haza csupán ez egyetlen embernek munkája miatt ? s mit veszthet, ha az egész or­szágban csak pár ezer ember tesz is ily dolgot? Az oly kormány, mely az ily dolgok fölött nem gondolkozik s nem törődik ezzel, nem lehet jóakarója,a nemzetnek! Nemde hasonló dolgok történnek-e épen e perezben az országban ? A kormány— hallomás szerint — eltörll a­z adóhivatalt, nem törődünk a más dolgával, mutassa meg kiki­ a kormány hely­telen intézkedését, az kinek-kinek hiszem szabadk

Next