Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. június (1. évfolyam, 51-75. szám)
1875-06-03 / 53. szám
Dt. évfolyam. Előfizetési dl]: Vidékre postán vagy helyikben házhoz hordva Egy évre. ... 20. —. Félévre . . . . 10. —. Negyedévre. . . 5.— Egy hóra . . . 1.80 Egy szám S krajczár, Hirdetési dl]: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden kider* tésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. 53. szám. Csütörtök, 1876. junius 3. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi résirát illető minden közlemény küldendő. —■ A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el, Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. _ Kiadó-Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Vodiáner F. nyomdájában Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR ÚJSÁG‘"-ra. April—juni évnegyedre . . . 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April T deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két hóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Azont.cz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. 0^ Egyszersmind azon t. előfizetők kik a negyed évre 4 frtot küldöttek be, tisztelettel kéretnek fel méltóztassanak az 1 forint pótlékot posta utján beküldeni. Kelt Budapest, márczius 30. Budapest, május 22. A függetlenségi párt országos végrehajtó bizottsága megalakult s megkezdte működését. Tagjai: Simonyi Ernő, Mocsáry Lajos, Madarász József, Helfy Ignácz és Csávolszky Lajos. Közeledik az idő, midőn a nemzet önmaga gyakorolhat döntő befolyást sorsára az átalános képviselői választások utján. E perek roppant fontosságától áthatva hazafias bizalommal hívjuk fel hazánk mindazon polgárait, kik az ország állami önállóságának és függetlenségének megszerzésére törekednek, miszerint használjanak fel minden alkotmányos eszközt arra, hogy nézeteink és elveink többségre juthassanak a közelebb összeülendő országgyűlésen. Tisztelettel hívjuk fel elvtársainkat, hogy községenkint vagy választókerületenkint, ahol eddig még nem történt, párttá alakuljanak és mint párt szervezkedjenek, s mind a már megtörtént mind az ezután történendő pártalakulásokról a végrehajtó bizottságot értesíteni szíveskedjenek. Az országos függetlenségi párt végrehajtó bizottsága a függetlenségi köröknek, kerületeknek, sőt egyeseknek is felvilágosításokat mindig örömest ad, és erkölcsi támogatás*sál készséggel szolgál. Különösen figyelmeztetjük a különböző kerületekben levő elvtársainkat, hogy képviselőjelöltjeiket gondosan megválasztva, mielőbb kitűzzék s azok neveit a végrehajtó bizottsággal haladéktalanul szíveskedjenek tudatni. A leveleket és megkereséseket következő czim alatt kérjük küldeni: „Az országos függetlenségi párt végrehajtó bizottságának Budapesten, muzeum utcza, 8. sz.“ Budapest, május 20. 1875. Az országos függetlenségi párt végrehajtó bizottsága. Budapest, junius 2. Tisza Kálmánt Debreczenben a „gondviselés választott férfiának“ prodlamálták. A hivatalos irály s korábbi törvényeink Magyarország védasszonyául szűz Máriát mondják, de újabb alkotmányos neránk tapasztalásaiból azt kell következtetnünk, hogy Magyarországnak „gondviselése“ valami ledéréletű, könnyelmű asszonyság, ki szereti liaisonjait változtatni és csapongó szeszéllyel választja kegyének férfiait. Korábban az alkotmányos boldogságnak, a mameluckok dicsőségének, a deficit nélküli budgeteknek és családi vasutaknak idejében gróf Andrássy Gyula volt gondviselésünk választott férfia. Azt hisszük, nem árultunk el nagy titkot; a viszonyt fényesnek és érdekesnek mondották mindenütt az emberek. Ám, de azóta a kedves „gondviselésnek a hite fénye nagyon megfogyatkozott. Bekövetkezett a nagy krach, a deficitek megnőttek és a családi vasutak eltűntek, úgy, hogy gondviselésünk kitüntető kegye többé aligha lehet oly kapós a politika zénéjei előtt. Magyarországnak egykori szépfürtú premierje most már csak a külügyőrség bécsi palotájában emlékezhetik vissza „gondviselésszerű“ szereplésének ideális napjaira és helyébe a gondviselésnek , kegyeibe Tisza Kálmán jutott. Mint látjuk, gondviselésünk mindig fesztelenebbül űzi és viszonyai mind közönségesebbek lesznek. Félni lehet, hogy ez így fog tartani tovább is, Tisza Kálmán után még plebejusabb, még kétesebb renomméejű egyének lesznek a „választott férfiak.“ A vége nagy botrány lehet, s talán a „gondviselésnek” valami csúf mesalliancea hozza izgatottságba az elegáns köröket. Mindenesetre indokoltnak kell találnunk, ha a gondviselés választott férfia Debreczenben ép oly kevéssé világosította fel az országot szándékairól, elveiről és irányáról, mint annak előtte a parlamenti tárgyalások kereszttüzében. Az ország, mely a választási urnáknál most készül kijelölni érdekeinek és jogainak teljhatalmú letéteményeseit, nagyon várta ugyan, hogy elhatározásainak értéke és választásainak hordereje felől némi biztos tájékozást nyerjen , de nem istentelen rationalismus-e az örökösen megújított programmkövetelés, midőn a gondviselés ellen irányul, melynek utai az irás szavai szerint mindig „beláthatlanok.“ Azért a mennyire értjük azt, hogy Tisza K. debreczeni hívei elveiket feltétlenül a gondviselésszerü férfiú rendelkezésére bocsátják, különösnek kell találnunk, hogy az üdvözlő szónokok annyit emlegették Tisza Kálmán elveit s még épen a dicsőítésnek ürügyesül. Nem vették-e észre, hogy így ellentétbe jöttek ,saját dicsőítésük legnagyobb jogczímével: a gondviseléssel ? Mi szüksége van a gondviselésnek elvekre és ki hallotta valaha, hogy a gondviselésnek elvei volnának? Igen. Tisza Kálmán maga igen helyesen fogja föl a gondviselés által adott hivatását, midőn a tökéletes elvtelenséget teszi a pártalakulás alapjává és mellőz minden programmot és visszautasítja czéljainak minden világos körvonalazását. A gondviselésnek megvan saját cselekvési módja, mely az emberekétől végtelenül különbözik. Isten megteremtette a világot semmiből és megteremtette hat nap alatt; pedig hátha teremthetett volna többet is, tovább is. A kormánynak gondviselése is elégnek tarthatja a teremtés tényezőiül az elvtelenség caosát és a hároméves országgyűlést. És mi teljesen méltányoljuk azok álláspontját, kik egyenesen csodákat várnak Tisza Kálmántól s azt hiszik, hogy ő meg fogja fordítani a természet törvényeinek és az emberi logikának rendjét, hogy valami megfoghatlan taktikával helyre fogja állítani Magyarországnak önállását és épen merőben czélellenes eszközökkel fogja biztosítani a financiális rendezés sikerültét. Helyes ! Tisza Kálmán a gondviselés választott férfia s a gondviselésnek csodákban kell nyilvánulnia. Valóban boldogtalanok, kiket meg nem szentelt a hit malasztja. Kínos tépelődéseink között van okunk irigyelni Tisza Kálmán estoticus hangulatú követőit. Mi nem hisszük az apocalypsis idejét elérkezettnek, hogy csodákra lehessünk elkészülve. Mi bennünk igen erősen él a gyanú, hogy hátha a sokat rágalmazott gondviselésnek semmi köze sincs Tiszának kormányrajutásához, s hogy talán sokkal több részük van abban a hatalomvágynak, a llvesztettségnek, a kompromitált helyzetek kényszerűségeinek. Tisza Kálmán röviden véli ugyan visszautasíthatni azt a vádat, hogy hiúság és hatalomvágy vezették a kormányrúdhoz; — azt mondja, hogy ezt a hiúságot már korábban és sokkal könnyebben kielégíthette volna. Végtelenül egyszerűeknek kellene lenniük az emberi indulatoknak vagy igen primitív tudomány volna még a psychologia, ha Tisza Kálmán ellenvetése az önigazolásra elég alapot adna. Hiszen utoljára is bizonyos, hogy a legféktelenebb ambició mellett is inkább elégítette volna ki Tiszát, nagyobb dicsőséget szerzett volna nekie, ha nem elvei árán, de elvei megvalósítására foglalta volna el a kormányzó hivatást, ha győzelmet nyert volna a nemzet által és alkotmányos jogosultságának teljességét vette volna át a királytól. Azért ameddig megtartotta bizalmát, reményét és kilátásait, okvetlenül sokkal hálásabbnak tűnhetett fel az ellenzéki vezérnek szerepe. De rögtön megkezdődött az elvek játéka, a mint az események okot látszottak adni a bizalom fogytára és itt is csak Tisza kicsinyes indulatai, merőben személyes szempontjai okozták, hogy a csúf játék oly sokáig tartott, oly hihetetlen phazisokon ment át és annyira nélkülözte a nyíltságot, a becsületességet és politikai lojalitást. Senki sem kételkedhetik ma rajta, hogy Tisza Kálmán már az első, Szlávyval folytatott coalitionális tárgyalások alatt léphetett volna be a kormányba, ha akkor is a mostani reserváta nélküli álláspontot foglalta volna el. De mint minden hiú lélek, roppant súlyt fektetett a külső látszatra és egy üres formulát keresett, mely a kitörhető támadások ellen védpajzsul szolgáljon. Nem vagyunk oly naivak, hogy a hiúságnak manifestatióját csak a miniszteri állás, a kormányzó befolyás keresésében találjuk. Tisza Kálmánt épen a hiúság csak oly intensiv erővel tartotta vissza a miniszterség elfogadásától, a mint másfelől arra örökösen ösztönözhette. Hogy csak kicsinyes ■ féltékenysége és nem az elveknek komoly megmentése szülte Szlávyval szemben a chimaericus fentartást, kitűnik épen abból, hogy azt utóbb mégis feladta. Mert végül odajutott, hogy minden áron el kelle fogadnia a hatalom birtokát, ha nem akart a nevetséges lejártság áldozata lenni és hol csak a kínálkozó alkalomnak merész megragadása menthette meg attól, hogy ne egy minden alakultában csúfot vallott politikával lépjen az ország színe elé. Tisza már csak miniszter lehetett, hatalmas, domináló nagy majoritástól odaadóan támogatott miniszter, de semmi egyéb! —z— A kormány, miniszteri tanácsi határozat folytán, mint a „P. N.“ hallja, átiratban felhívta az osztr. minisztériumot a kereskedelmi s a vámszerződés ügyében a tárgyalások megkezdésére. Meghívás. A szolnoki választókerület függetlenségi pártja által országgyűlési képviselőjelölt kijelölése tárgyában tartandó értekezletre a párt elveit valló választók f. é. 1875. junius hó 6-án d. u. 3 órára Tisza-Földvárra a nagyvendéglő termében meghivatnak. T.-Földvár, 1875. május 31. Eördögh Elek, elnök. Birói kinevezések. A király máj. 27-én az akna-rahói járásbírósághoz. Csics János akna-rahói járásbirósági albirót, és a szilárd járásbírósághoz: Kun. Barnabás sziráki járásbirósági albirót, — továbbá albirákká: a zalaegerszegi járásbírósághoz: Szilassy László budapesti kir. táblai fogalmazót s a károlyfalvi járásbírósághoz: Vásárhelyi János gyulafehérvári törvényszéki aljegyzőt, végre az ügyészekké: a trencséni törvényszék melletti ügyészséghez: Kubinyi Aladár alsó-kubini törvényszéki jegyzőt, és a beregszászi törvényszék melletti ügyészséghez: Orsavszky Jenő igazságügyminiszteri segédfogalmazót nevezte ki. Mint a „M. H.“ biztos forrásból értesül a vasúti forgalmi kölcsön ügyében a m. hitelbank, az unicbank, két franczia csoport és egy angol előkelő ház — mely már Ghyczy pénzügyőrsége alatt kormányunkkal összeköttetésben állott — versenyeznek. Az ajánlatok nagyon közel állanak egymáshoz. Azon hír, mely azt állítja, hogy a kölcsön az unióbankkal már megköttetett és mely több bécsi lap által közöltetett, alaptalan, ami ismét tanújele annak, hogy a kormány ez irányban megszüntette a monopóliumokat A sajtóbureaut illetőleg jól értesült körökben azt rebesgetik, hogy az a választások után a belügyminiszteri ressorthoz fog áttétetni.— Akkor egyúttal több személyváltozás is történnék. » Fusio — confucto. A fusionalis logikát, de még erkölcsi alapját is épületesen mutatta be Benes Döme volt országgyűlési képviselő Aradon. Azon a gyűlésen, mely Chorin Ferencz nevét tűzte ki jelölti zászlójára, többek közt így szólt a nevezett fusionista ur: „Jelenleg elvi ellentétek nem létében, nem merül fel annak szüksége, hogy a győzelem kivívására oly eszközök alkalmaztassanak, melyek a corruptiót előmozdítják.“ A miből következők: 1. Hogy a fusionista urak a corruptióra vezető eszközök alkalmazását szükségesnek s igy nemcsak megengedettnek, de helyesnek is tartják. 2. Hogy a fusionisták szerint az elvi küzdelem korrumpál.* A világ csodálkozással vehette, hogy Horváth Döme volt kecskeméti képviselő visszavonult a politikai térről. Igaz, hogy előbb mintsem e hir nagyon elterjedt volna, kinevezték magas bírói tisztre. De hát miért neveztetett ki ? A „Reform“ mai számából megkaptuk a választ. Mert Horváth Döme úr kimaradt a választói listából s így választható sem lett volna. Nem azt kellene hinnünk ezek után, hogy nevezett laptársunk a volt képviselő úr hanyagságán fog csodálkozni ? Roszul ismerné a fusionalis erkölcsiséget, aki ilyet tesz föl valamelyik kormánypárti lapról. A „Reform“ politikai moráljától más telik. A „Reform“ így nyilatkozik erről az esetről: „Szeretett képviselőjük (már mint a kecskemétiek szeretett, képviselője) kénytelen visszavonulni, mert választói jogától Szappanos István városi tanácsnok reklamácziója folytán elesett, mi miatt választható sem lenne. E körülményt legyen elég itt csupán felemlítenem, mert ama hitványság, mely ennek okozója volt, bűn szolgáltás közben több boszuságot okozna, mint hasznot. Egyről azonban biztosítani kívánom a reklamáló hazafit, hogy a párt, mely Horváth Dömét ezúttal elvesztette, fog módot találni a gyalázatosságnak, mely ellene elkövettetett, megtorlására. Kérdjük már most, miért maradt ki Horváth Döme a választói lajstromból ? A felelet nem lehet más mint az, hogy nem bírt a törvényes minősítéssel. Csak nem akarja a „Reform“ azzal gyanúsítani a királyi táblát (melynek Horváth Döme ur tagja), hogy a kecskeméti ellenzék kedvéért megsértette a törvényt ? Ha tehát törvényes jogával élt Szappanos István kecskeméti tanácsnok, midőn a törvénytelenül beirtat kireklamálta, milyen arczbőrrel, de milyen alkotmányos fogalmakkal is egyszersmind mondhatja valaki e tettéről, hogy az hitványság? De ime a „Reform“ még azt is mondja, hogy pártja fog találni módot a gyalázatosság megtorlására. Már erre, mint a törvény elleni nyílt törvénytelen izgatásra, csak egy felelet lenne, melyet azonban mi, kik a sajtóperüknek egyátalán nem vagyunk barátjai, nem adunk meg azzal, hogy a királyi ügyész figyelmét hívnák föl rá. * Mustrának jól lesz sokszorosítani a kormánypártnak az eféle tudósítást, mellyel Jókai lapja ad hírt Dobsa Lajos beszámolásáról: „Makón tegnap tartotta meg Dobsa Lajos képviselő beszámolását. A beszámoló volt képviselőt a szélszőbal néhány rakonciátlan tagja közbeszólással zavarni igyekezett, ami nem sikerült. Dobsától ilyen hatalmas, erőteljes beszédet még nem hallottunk. A szélsőbalt összemorzsolta.“ iláixant aztán a világért ne tegyenek hozzá on“ korrektora alkalmasint csak Ugye ledezt bim, hogy „a beszámolást a választók nagyon komolyan fogadták.” Már ha Dobsa beszédét is komolyan fogadják, akkor igen rosz kelete lehet életeinek, melyek pedig — elismerjük — jobbak szoktak lenni, mint politikai elvhűsége.* Ez tu... A „Bihar“ is átcsapott tehát.Derék, becsületes, buzgó s a mellett jól szerkesztett lap volt. A jeles szerkesztő: Tocsek Ferencz, ki a lapot becsületvesztésével együtt elhagyja, hogy Tokodi Ágostnak engedje át a helyet, melyet a kiadó : IIo 11ósi a kormány rendelkezése alá bocsátott, a következő méltó szavakkal vesz búcsút a közönségtől: „Én, — lehet hogy csalódom meggyőződésemben a hon érdekeire nézve, lehet, hogy az uj jelszó mentendi meg a hazát, de nekem, az én meggyőződésem, mellyel politikai tekintetben a bihari pontokban lefektetett elvek alapján állok — szent, és azt, mint tulajdonomat megőrzöm keblemben. Hatáskörömön kivül esvén a lap irányát befolyásolni ezentulra is, részemre csak egy eshetőség maradt: visszalépni.“ E nyilatkozat s e lépése egyaránt becsületére válik, ítélje meg már most a közönség ezzel szemben a kiadó tulajdonos: Hollósi eljárását, a ki az úgy látszik: Biharban lábra kapott azon mániával, mely a polgárság becsérzetének elvesztésére törekszik, védelmezi kanyarodását: „Én nem helyezkedhetem — úgymond— ama magaslatra, hogy annyi nagy tehetség és kipróbált hazafiság felett bírálatot kívánjak tartani. A mit annyian hisznek és vallanak, hogy az állam megfeneklését csak pénzügyi viszonyai rendbehozásával — mire a jelen kormány vállalkozott— lehet elhárítani., azt mint a haza megmentésének eszközét elfogadni — s az ezen kormányt támogató szabadelvű pártnak közlönyéül lapomat átengedni polgári kötelességemnek tartottam.“ Az ember szinte önkénytelenül vág közbe ! Ugyan ne bolondozzék az úr ! * Ezt meg a „Közérdek“ írja : Tudják-e tisztelt olvasóink, ki az a Szabadhegyi Antal? Ha eddig nem tudták, megtudhatják „beszámoló beszédéből.“ Mert Szabadhegyi Antal nevezetes ember. Szabadhegyi Antal következőleg számol be az ugodiaknak: „Szabadelvű párttá alakulván, úgy hiszem tisztelt választó polgártársaim, csak Önök helyeslésével találkozom, midőn azon pártnak tagjává lettem, jóllehet a Deák-párt is, melynek lobogója alatt Isten kegyelméből már 45 évig harczoltam, mindig szabadelvű volt, én tehát elveimnek csak hü követője vagyok.“ E nevezetes nyilatkozatból megtudjuk, hogy Szabadhegyi Antal úr „szabadelvű párttá alakult,“ hogy a Deák-párt 1830-ban keletkezett, — miről eddig a világ mit sem tudott. Egyébiránt Szabadhegyi Antal azt is megmondja, hogy miért alakult ő szabadelvű párttá, „jóllehet“ eddig a Deákpárt tagja volt. „Megválasztatáson alkalmával —úgymond — megigérem, hogy az egyenes adó felemelése ellen leszek. Minthogy a volt kormány fel akará emelni, kivihetetlenségét tapasztalván, lemondott.“ Ez volt tehát az ok, mely a képviselő urat arra indítá, hogy szakelvű párttá alakuljon. Kérdés, vajjon nem fog-e ő is majd „kivihetetlenségét tapasztalván“ — megbukni ? Önbizalma valóban nem közönséges s nem volna csoda, ha kivihetetlen dolgokra vállalkoznék. Tetteire utalva így nyilatkozik választói előtt: „Hogy mint feleltem meg kötelességemnek, azt önök ítéletére bízom. A kataszter kijavításával, mely az adó igazságos felosztását vonja maga után, reményiem kötelességemnek eleget tettem.“ Ugodon, mint olvasóink látják, nem csupán meszet égetnek ám. Nevezetes emberek vannak ott. Idővel még Ugod ki tudja mily nagy hitre emelkedik, kivált ha nagy embereit méltányolni tudja. A király dalmácziai utjának költségei körülbelől felmehettek 450,000 ezüst írtra. Ily körülmények között érthető, hogy a galiczia itt elmarad, habár már két ízben volt kilátásba véve. Azt az expedient, hogy ilynemű utazásoknál, mint amelyek nem mulatságból, hanem az állam érdekében történnek, a birodalmi tanács illetőleg a magyar országgyűlés rendkívüli kiadást szavazzon meg, a király a „Közérdek“ szerint határozottan visszautasította. Szakácsi Dániel beszámolási!. Ó Liszka, május 30. Szakácsi úr, valahányszor képviselői működése megérdemlőt nyilvános ítélet tárgyává tétetett, mindannyiszor Dagyuri nonchalanccal csak annyit felelt, ha felelt, hogy majd számot ad sáfárkodásáról akkor, midőn választói előtt beszámoló jelentését meg fogja tenni. Végre tehát feloszolván a meddő országgyűlés, elérkezett a várva várt nap, midőn a beszámolásnak meg kellett történnie. Kezdetben olyan formát rebesgettek, hogy a képviselői jelentés valahol a szabad ég alatt fog végbemenni, miután romhalmazokból álló kis városunk alkalmas fedett helyiséggel nem igen képes szolgálni. De miután a volt képviselő úrral egyidejűleg az eső is megérkezett, szépen beszorultunk a városháza szűk tanácstermébe. Valóban az eső igenis kapóra jött, mivel a népszerűségét rég eljátszott képviselő, csakis az említett szűk helyiségben érezhette magát lehető biztonságban, miután azt kliensei, pajtásai, kortesei siettek mások kiszorításával s színükig megtölteni. Azonban a közjogi ellenzék több tagja is, neszét révén a hadi cselnek, igyekezett a hogy lehetett elhelyezkedni. Pártunk részéről ott láttuk többek között, Hegedűs Lászlót a s.-pataki iskola hírneves algondnokát, Terhes Barnát, a derék pataki, lelkészt, Kun Dánielt, a pataki iskola, jeles jogigazgatóját, Katona Zsigmondot, Ribh Jakabot s többeket, kiket elv és meggyőződés, nem pedig konczlesés és confusiocsinálás hevit. Szakácsi ur megjelenvén, sietett elmésségének tárházából rég pihentetett csecsebecséit kirakosgatni, amennyiben kijelenté, hogy erőt, áldást hozott a választókerületnek. Épen enunciatio után az eső megéljeneztetett. Majd több darab hírlap, papír, törvénykönyv előkeresgélése után, megkezdődött a beszámolás, mely oly nagyszabású vola, a minőt még nem látott nem csak Európa, de mi azt hisszük, Kutya-Bagos sem. A volt képviselő úr mindenek előtt 1872-ki programmját olvasván fel, szokatlan effronteriével azt mondá, hogy ő elvétől soha el nem tért, miután programmjának egy kifejezésében azt mondja, hogy ő mindig szabadelvű volt, s midőn a szabadelvű pártba belépett csak régi óhajtásának tőn eleget. Hogy választói óhajtása is az lett volna-e, arról bölcsen hallgatott a jó ur, különben sem lévén szokások patentirozott szabadelvűinknek a választópolgárság akaratával törődés. Kétségbe ejtő volt az ország helyzete, ez hozta létre a fixsiót, s miután azt hazánk legnagyobb férfiai kezdeményezték, ő sem akart hátramaradni, nehogy egy lófejjel kisebbnek láttassák amazoknál. És most ordíts kapu, kiálts város, mert elközelgetett az urnák rettenetes napja, Szakácsi úr ismert logikája, parlamenti routineja, cicerói ékesszólása elkezdte új szélsőbal kritikáját. Nem lehetett — úgymond — a régi baloldali alapon boldogulni, mivel azon politikát mindig forradalmi tendenciákkal vádolták. Nem volt a balközép iránt bizalom az udvarnál, nem tetszett ő felségének, tehát abba kellett hagyni. Ellenben a szabadelvű pártot ő felsége örömmel üdvözölte, tetszett neki, már pedig a mi ő felségének tetszik, azt hiszi szólnok, abban minden alkotmányos érzelmű magyar embernek meg kell nyugodnia. — De a szélsőbal, mely magát különféle neveken nevezi, nem nyugszik bele ő felsége legmagasabb tetszésébe, s ezért nem is jut többségre soha, nem lesz kormányképes stb.“ — Alig hittünk füleinknek, hogy egy képviselő lehet oly bornirt, vagy szolgalelkű, mikép a király személyét bárgyú hasbeszédének zilált fordulatai közé belezavarja? De hát, ez is megtörtént ad majorem glóriám;! — Ezután felolvasta az 1867. XII. törvényczikket, s finom rafinériával bebizonyította, hogy az 1867. XII. törvényczikket voltaképen az 1797.-ki országgyűlés alkotta meg. Erre hivatkozik a pragmatica sanctióra, s kijelenti, hogy a szélsőbal ezt nem ismeri el. Több ízben ismétli, hogy ő az 1767-ki XII. törvényczikk alapján áll, s megy a vezérürü után, mivelhogy ő mindig szabadelvű volt. Majd felolvassa a szabadelvű párt programmját, s szent borzadállyal tudatja máris elrémült választóival, miszerint a kormány hazamentési nagyszerű pénzügyi tervezeteit azért nem ütötte még dobra, mivel azzal a jövő országggyűlést meg akarja lepni. Boldog Szakácsi! ki nem vetted észre a gúnyos mosolyt, mely jobbról balról malom alatti beszámolásodat folytonosan kísérte. Honmentő tervezet, melyet feltalált s §s, kirí privilégium mellett áraltatni fog Tisza Kálmán a fehér elefánt unokája Szakácsi Danival a nagy szabadelvű politikai korcsmaczegérrel. No de menjünk tovább. Megtudtuk ékes beszédéből, miután már a „Pesti Napló“, „Ellenőr“, „Zemplén“ stb. néhány számát előhúzogatta, hogy ki az a nagy ember, aki előtt ő, Szakácsi Dániel meghajlik. Halljuk, ez senki más, mint Zsedényi Ede, és siet annak beszámoló beszédét is felolvasni. Finom tapintat, mely eltaláltatta Szakácsi úrral szarva közi a tölgyét, miután Zemplénben a kuvaszok is csak az említett nagy férfiú végtelen népszerűségét ugatják. Elmondja továbbá, hogy milyen nagy ember Wenckheim, s hogy nem igaz ám az mintha Tisza Kálmán volna a kabinet feje, mert hát az Wenckheim, a ki nemcsak gazdag ember, de jónevelésü képzett hazafi is. Lám lám, maga sem tudta a képviselő úr, mily heterodoxiát ejt ki szája , midőn Wenckheimet Tisza Kálmán sutbalökésével magasztalja. No de hisszük, hogy őexcellentiája nem fogja Szakácsi úr liszkai érdemeit figyelmének körén kívül hagyni,» a nyakába akaszt egy keresztet, mihelyt régi helyét elfoglalja. Még azt is megtudjuk, hogy Széll Kálmán jó erős, fiatal ember, és Magyarország legnagyobb financierje, aki a közelebbi országgyűlés színe előtt a konyháza összes deficitjét, mint valami ügyes cseppevő le fogja nyelni, s akkor azután hirdettetni fog minden újságlapban: nincs többé deficit! Ezután felolvassa a múlt három év alatt alkotott törvényczikkeket, s reflectál azon hírlapi támadásokra, melyek őt érték , — s elbeszéli, abderitai bonbomiával, miképp a keleti vasút ügyében azért nem szavazott, mivel meggyőződése szerint igennel kellett volna szavaznia. Bölcs logika, mely szerint soha se szavazzon a képviselő akkor, midőn meggyőződése szerint szavazhatna. Egyébiránt hátha ez a szabadelvű tactica ? Ki tudja, mitől döglik a légy? Végre azután befejezte hosszú lére eresztett monológját, s magát ajánlva, leült, visszacsücsülvén saját semmiségének jelentéktelenségébe. Beszéde a lehető legjobb benyomást tette választóinak nevető izmaira, s epés megjegyzéseket hallottunk tétetni az ügyetlen Borsszem Jankóra, mely 6 év alatt nem sietett a Szakácsi úr naiv humorát kizsákmányolni. — Pártja, már csak a jó barátság kedvéért is sietett volna mindennek daczára neki és a kormánynak is egy füst alatt bizalmat szavazni, ha a közjogi ellenzék részéről fel nem áll Kun Pál s összes bizalmi számítását a keletkező mameluck-seregnek egy legyintéssel tönkre nem teszi. Szónok hangsúlyozza, hogy ő Szakácsi úrral egy véleményen nem lehet. Nem lehet azért, mivel határozottan helytelennek tartja azt, hogy a képviselők választóik megkérdezése nélkül elvi álláspontokat megváltoztassák. Elmondja a baloldal történetét, érinti a fusionisták elvtelen politikáját, s kimutatja, hogy szélsők sem a parlamentben, sem a hazában nincsenek, mivel a szélsőbalnak czímezett közjogi ellenzék bármikép hivattassék is, a balközép fusionálása után nem egyéb, mint örököse a régi baloldali hagyományoknak, a bihari pontoknak. A Szónokot Szakácsi úr ügyetlen barátai igyekeznek előadásában zavarni, faragatlan közbekurjongatásaik által, azonban bármint erőlködjenek is a szegény tatárok, rendreutasittatnak s Kun Pál, szokott erélyével folytatja beszédét. Szakácsi úr állításait nem tartja érdemeseknek a czáfolatra, mivel világos , mint azt Simonyi Ernő oly meggyőzőleg kimutatta , hogy a mely ország 150 millió bevételéből 128 milliót Ausztria rendelkezése alá kénytelen bocsátani s összes szükségleteire csak 22 millió írtja marad, az nem önálló ország, nem is ország hanem osztrák provincia. Újólag hangsúlyozza egy oly párt létezésének szükségét, mely lobogójára az ország teljes függetlenségének kivívását tűzi. Végül mind a maga mind elvtársai az óliszkai választókerület elvhű baloldali pártja nevében és megbízásából kijelenté, miszerint a közjogi ellenzék úgy a szabadelvű valamint bármely egyéb létező vagy alakulandó pofi*