Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1875-08-07 / 108. szám
108. szám IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 2().__ Félévre . . . . l<).__ Negyedévre. . . 5.___ Egy hóra . . . ISO Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttá»*: Öt hasábos sor 80 krajczár. Szombat, 1875. augusztus 7. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR ÚJSÁG"-ra. Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra..................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság “ kiadóhivatalának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Budapest, aug. 6. —1. A legközelebb összeülendő országgyűlés, mint a kormánylapok említik, elsősorban a jövő évi költségvetést fogja tárgyalni, mely már-már teljesen kész és 5 millió forint megtakarítást tüntet fel a jelen évre megállapított budgethez képest. Az új szabadelvű kormány első nagy lépése tehát, mellyel Magyarország sorsát akarja jobbra fordítani, mindössze annyiból áll, hogy a jövő évi költségvetés ötmillióval kevesebb kiadást irányoz elő, mint a jelen évi költségvetés. De mivé zsugorodik össze ezen állítólagos öt millió megtakarítás is, ha figyelembe vesszük először, hogy a közös kiadások nyolcadfél millióval nagyobbak lesznek, másodszor, hogy azon állítólagos öt millió megtakarítás legnagyobb része csak az által jön elérhető, mert többrendbeli építkezések és beruházások, melyek a jelen évben még positiót képeztek a budgetben, befejeztetvén, többé elő nem fordulhatnak a költségvetésben. Azok után, miket eddig a jövő évi budget összeállításáról olvastunk és hallottunk, határozottan elmondhatjuk, hogy a jövő évi költségvetés is csak olyan lesz, mint a többi. Ugyanazon irány, ugyanazon rendszer, mint eddig. Arra, hogy ily költségvetést terjesszenek elő, nem volt szükség új kormányt és új pártot alakítani, készíthetett volna ilyet és készített is a volt pénzügyminiszterek akármelyike. A múlt költségvetés tárgyalásánál azzal állott elő a szabadelvű kormány, hogy kénytelen elfogadni az előtte fekvő s mások által összeállított költségvetést, mert nincs ideje újat s elveinek s törekvéseinek megfelelőt készíteni. Tártuk tehát, milyen lesz az az új, elveinek és törekvéseinek megfelelő költségvetés. S íme tökéletesen olyan, mint volt az előde, azzal a különbséggel, hogy némely építkezések befejeztetvén, magától érthetőleg kiestek a budget kiadási tételei közöl. Úgy látszik, sokkal hamarább meg fogunk mi győződni a szabadelvű kormány tehetetlenségéről, mintsem hittük volna. Míg beleegyezik abba, hogy az osztrák hadügyminiszter kiadásai nyolczadfél millióval emeltessenek, s ezen kiadások fedezhetése végett már új kölcsön fölvételén töri a fejét, addig itthon lemásolja az előbbi kormányok budget előirányzatait, hogy azzal kezdje meg azt a nagy, az országot átalakító reformmunkát, melyre magát hivatottnak kürtölte. Bizony szép jövőnek nézünk eléje! Szerencsétlen ország, hogy hatalmon lévő államférfiai között nincs egy, ki elegendő bölcseséggel, de kellő politikai bátorsággal is bírna gyökerében ragadni meg a bajt, mely lassú de biztos halál felé vezeti nemzetünket. A kormány nem használja fel a hatalmat, és alkalmat, mely kezében van. Az oly országban, mely erkölcsben és vagyonban egyaránt erős, a kormány hatalma soha sem lehet oly romboló hatással az ország jövőjére, mint az oly átalakulásban és fejlődésben levő országban, mint a mienk. Nálunk most volna itt az idő, kiragadni a nemzetet régi elmaradottságából, biztos szilárd alapot teremteni jövőjére és irányt adni nemzeti fejlődésünknek *— és mi, mint az a kontár, kinek hiába adjuk kezébe a legdrágább anyagot, mert nem képes belőle teremteni semmit, csak elforgácsoljuk a legdrágább időt és a legkedvezőbb alkalmat — aminő nemzetek életében csak ritkán fordul elő. Hiába tekintünk vissza az elmúlt évekre, és hiába lessük a jelen kormány működését is, nem bírunk felfedezni egy kimagasló eszmét, nem vagyunk képesek felfedezni egyetlen egy tettet, mely azt mutatná, hogy a hatalom polczán levő egyének ismerik az ország bajait és rajta vannak azon az úton, mely Magyarország szebb jövőjéhez vezet. A magyar országgyűlési hir szerint a király személyesen fogja megnyitni. A megnyitás ünnepélye Buda várában fog végbe menni folyó hó 28-án; a felolvasandó trónbeszéd csak átalános elveket fog tartalmazni. A „P. Lloyd“ a következő részleteket hallja a jövő országgyűlés munkaprogrammjáról: Az országgyűlésnek folyó hó 28-án a budai várpalotában a király által történendő ünnepélyes megnyitása után megalakul a képviselőház s megválasztja az elnökséget, valamint a módosított alapszabályok által kívánt számban a bizottságokat is. — Valószínűleg azon bizottságok, melyeknek első tevékenysége szorosan összefügg a ház megalakulásával — az igazoló, jogügyi és incompatibilitási bizottságok — két hét alatt befejezik feladataikat, mire a kormány beterjeszti az 1876. évi költségvetési előirányzatot, — mely az idei budgettel szemben hir szerint 5 millió forint megtakarítást tüntet fel, továbbá az államháztartás szabályozására vonatkozó némely reform-törvényjavaslatokat, mint pl. a megyei házipénztárak helyreállítására vonatkozó. — Ezután néhány hétre feloszlik az országgyűlés és a delegátió tagjai Bécsbe mennek. — A delegátiók tanácskozásai nagyon valószínűleg nem fognak igen soká tartani, de ha mégis hosszabbra nyúlnának, mintsem feltételezik, ez esetben a képviselőház egyes bizottságai, nevezetesen a pénzügyi bizottság egyidejűleg szintén ülésezni fognak. Október közepe táján ismét összeül a ház és az egyes szakminiszterek beterjesztik számos törvényjavaslataikat. Az első „sorozatiból felemlítjük az igazságügyminiszter törvényjavaslatait a bagatelleljárás, a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése és a büntető codexre, a belügyminiszterét a rendőrség és egészségügy állami szervezése s az igazságügyérét az adókezelés reformja tárgyában. A képviselő-választások, mint említők Zalában f. hó 8-án, Szászsebesszékben 10 ón és Bács-Bodrogh megyében 11-en fognak megtörténni. A három törvényhatóság összesen 22 képviselőt választ, és pedig Bácsmegye 11-et, Zala megye 9-et, Szászsebesszék 2 képviselőt. Jelöltek az egyes kerületekben a következők: I. Bácsmegye: 1. kulpini kerület Dimitrievics Milos, szabadelvű párti volt képviselő és Mudrony Pál, pozsonyi ügyvéd, nemzetiségi programmal; 2. verbászi kerület: Kármán Lajos sz. párti, volt képviselő; 3. bács-almási kerület : b. Rudics József sz. párti, volt képviselő, Asbóth János, conservativ, s Mende Bódog, függetlenségi; 4) apatini kerület: Schmausz Endre sz. párti, volt képviselő; 5. rigyiczai kerület: Tóth Vilmos sz. párti és Latinovics János, szintén sz. párti; 6. hódsági kerület: Rónay István és Koreny-Scheck Vincze sz. pártiak,meg gr. Apponyi Albert conservativ; 7. ó-moraviczai kerület: Vojnics Jakab sz. párti; 8. óbecsei kerület: gr. Ranaqueneuu sz. Lázár nemzetiségi; 9. bácsi kerület: Mundics Tivadar sz. párti, volt képviselő; 10. ó-kanizsai kerület: Dimitrievics Milos sz. p. és Tóth József függetlenségi, volt képviselő ; 11. titeli kerület : Nádasdy sz. párti, Miretics Szvetozár és Sztratimirovics György tábornok, nemzetiségiek. II. Zalamegye: 1. nagykanizsai kerületében jelölt Csengery Antal sz. párti, volt képviselő; 2. zalaegerszegi kerületében: Szederkényi Nándor, függetlenségi és Csillag László szab. párti volt képviselő; 3. tapolczai kerületében: Kerkapoly Károly sz. párti, volt képviselő; Verhovay Gyula függetlenségi és gr. Apponyi Albert conservativ; 4. lendvai kerületében : Molnár Pál sz. p., volt képviselő; 5. Csáktornyai kerületében: Szabó Imre sz. p., volt képviselő; 6. keszthelyi kerületében: Faik Miksa sz. párti; 7. szent-gróti kerületében: Háczky Kálmán, sz. párti; 8. letenyei kerületében: Koch Adolf sz. párti és Farkas György, függetlenségi; 9. baksai kerületében Királyi Pál, szabadelvű párti volt képviselő. III. Szászszébesszék egyik kerületében a volt conservativ képviselő Máriássy Béla a jelölt, a másik kerület jelöltje még eddig előttünk ismeretlen. Az igazságügyminiszter által a büntető törvénykönyv megvizsgálására egybehívott enquete tegnapelőtt tartotta első ülését, melyről következőket hallja a „P. Lt.“. Az elnöklő miniszter mindenek előtt kiemelte, hogy a vita főleg a törvénykönyv alapelvei körül fog mozogni, ami azonban épen nem zárja ki, hogy a különböző egyes részletek is szóba hozassanak. Ezután megkérdezte a miniszter az enquete tagjait, helyeslik-e a bűntények és vétségekre történt felosztást, valamint azon körülményt, hogy az áthágások egy külön törvény által szabályoztassanak, mely kérdésekre az illetők egyhangúlag „igen“-nel feleltek. A sajtóvétségek szabályozása az átalános büntető törvény által szintén helyeseltetett. Az időszámítást illetőleg rövid vita után elfogadtattak a tervezet határozatai. A Horvátország és Szlavóniára vonatkozó határozatok hasonlóan helyeseltettek. Az enquete továbbá a halálbüntetés megtartása mellett nyilatkozott hangsúlyozván itten, hogy a sajtóban emelt azon szemrehányás, miszerint a terhes nő kivégeztetésének a szülés utánra halasztása, barbár eljárás, — egyátalában nem jogosult, mivel az ily halálos ítélet közzétételét illetőleg a bünfenyítő eljárás külön határozatokat tartalmaz. A fogságbüntetések beosztása, az élethossziglani fogság, a minimum meghatározása elfogadtatott. A pénzbírság nagyságára vonatkozólag egy tag a maximumot 6000 frra indítványozta felemeltetni, mely indítvány azonban rövid vita után elvettetvén a maximum 4000 ftban állapíttatott meg. A mellékbüntetéseknek a tervezetben követett rendszere, valamint a közbeneső intézetek institutiója egyhangúlag elfogadtatott. E kérdések megoldása után a miniszter az első ülést bezárta. Interpelláló a bel- és igazságügyi miniszter urakhoz. Még múlt június 26-ik napja előtt több erzsébethvárosi polgár aláírása alatt feljelentés tétetett nagyméltóságtokhoz az iránt, hogy az erzsébethvárosi majorsági pénztárból árva, hagyatéki és szegényügyi pénzekből egy ezen tények miatt hivataláról leköszönni kényszerült tisztviselő által több ezer írtra rugó mennyiség és hivatalos irományok sikkasztattak el. Mi az oka, hogy ezt már hat hetekkel ezelőtt tett feljelentésnek mai napig is semmi eredménye nem volt ? Nem gondolják-e excellentiátok, hogy az ilyen dok bűnök eltakarása, üldözéseknek elhalasztása miatt a közerkölcsiség szenved csorbát ? Szándékoznak-e sietőleg intézkedni, hogy ezen nagymérvű pénz és iromány-sikkasztások sietőleg napfényre derittessenek és példásan megbüntettessenek ? Több erzsébetvárosi polgár. Interpelláló a belügyminiszter urhoz. Miután nagyméltóságod, vagy a főméltóságú belügyminisztérium részéről azon interpellátióra, mely „többen“ aláírás alatt a „Kelet Népé“-ben egy nyilvános erőszakoskodás, és sikkasztás bűnténye miatt büntető kereset alatt levő főispán iránt nagyméltóságodhoz intéztetett, semmi felvilágosító nyilatkozat nem tétetett, és így hallgatólag azon tény, miszerint nagyméltóságod egy ily bűnnel vádolt egyént ajánlott főispánnak, elismertetett. Kérdjük a belügyminiszter urat, még most sem látja-e szükségesnek ezen tény kipuhatolása iránt intézkedni? ezt pedig annál is inkább jogosítva vagyunk kérdezni, miután később tudomásunkra jutott, hogy azon főispán egy másodízben is elkövetett hasonló cselekvényért hasonló büntető eljárás alatt áll. Többen. Az igazságügyminiszter a felső eöri kir. járásbíróságot saját járásának területére, f. é. okt. 1-től kezdve telekkönyvi hatósággal felruházta. A közelebb hiresztelt közös kölcsön felemlitése alkalmából eme profán elmélkedést olvassuk a „N. fr. Presserben a szent közösügy fölött, mely bizonyára borzalommal tölti el minden igazhitű „szabadelvű“ hazánkfiát: „Mi az osztrák államadósság ? — kérdi a bécsi lap. — A kiegyezési alkudozások alkalmával azon fáradoztak, hogy megóvják a birodalom államadósságügyének közös jellegét. Ez azonban szerfölött roszul sikerült. A közösség meg nem avatott és oly forma választatott, mely a legszerencsétlenebb alakot adott az osztrák adósságügynek, amennyiben Ausztria tényleg kezesül és készfizetőül jelöltetett ki az egész államadósságot illetőleg, mert csak Ausztria van lekötve az államhitelezőkkel csak a quota fizetésére van kötelezve s ám ezt egy napon meg nem fizetné,Ausztria ez esetben is köteles volna fizetni az egész adósságot. Ha most közös kölcsön vétetnék fel, az adósok egyenkint közvetlenül lennének kötelezve. A 70: 30 quota azonban nem terjeszthető ki az egyes szelvényekre s a kölcsön ismét az erősebb osztrák fél védve alatt eszközölt pénzügyi művelet jellegével bírna, csakhogy e mellett kedvezőtlenebb tényezőkkel kellene számolnia, mivel Magyarország része az uj kölcsönben nagyobb lenne mint az eddigiekben. Nincs tehát szükségünk közös kölcsönre s ha magunk akarunk felvenni, sokkal magasabb árfolyam mellett kaphatjuk azt meg, mintha Magyarországgal közösen lépünk fel. — A közösség máris több a kelleténél és mi nem vagyunk még több után, ellenkezőleg oda kell törekednünk, hogy a közös ügyeket minden erőnkből kereshetsük és mindenben saját lábunkra állani igyekezzünk. Miért engedje Ausztria minden alkalommal szemére vettetni, hogy Magyarországot kizsákmányolja? Minél világosabb, szabatosabb különálló viszonyra tudjuk szétszedni a közös ügyet, melybe bennünket egy elhamarkodott s ezért homályos gondolat sodort, annál jobban fogjuk magunkat mindketten érezni. —• így a „N. fr. Presse.“ Hivatalos rablók A nyilvános rabló ellen revolverrel, fokossal, vagy más egyéb fegyverrel védheti magát az ember, de a hivatalos rablók a törvény ttalma alatt tekintéllyel lépnek az ember szobájába, felpakolhatják, elvihetik mindenét, az illető szívébe fojtja elkeseredettségét, még csak rosz szemmel sem mer rájuk nézni, mert hiszen ők a törvénynek sérthetlen végrehajtói gyanánt szerepelnek, — aztán kisül, hogy aljas rablók voltak. Tóvölgyivel történt a következő eset: Folyó év junius havában ugyanis egy intést kap, melyben felszólitatik, hogy 14 napi végrehajtás terhe alatt 122 frt 1872. évi jövedelmi adótartozását fizesse le. Tóvölgyi erre folyamodik a pénzügyi igazgatósághoz, hogy miután 1872-ben sajtófogoly volt s e szerint keresetképtelen, tehát jövedelmi adó alá erre az évre nem eshetik. — Ezen folyamodásra nem érkezik semmi felelet, hanem jön az adóvégrehajtó úr, s a Tóvölgyi, illetőleg neje bútorait lefoglalja. Erre Tóvölgyi a minisztériumhoz folyamodik, arra sem jön semmi felelet, hanem a tegnapi napon két úriember beállít hozzá, hogy a lefoglalt bútorokat viteti, engednek azonban neki V* órát, hogy az alatt adóját fizesse le. — De uraim! — Nem tartozom vele ! — Az mindegy, nekünk parancsunk van. Tóvölgyi a 3/4 órát felhasználandó, kocsit fogad, és hajtat a körúton levő adóvégrehajtási hivatalhoz, hol Pápai adóvégrehajtó úr meg is viseltetetett iránta annyi leereszkedéssel, hogy kihallgata, „de“ — úgymond — „miután a pénzügyigazgatóságtól egyenes rendeletünk van, nem segíthetünk a bajon, hanem tessék menni Metzner kir. tanácsos és pénzügyigazgató urhoz. Tóvölgyi a nagy vámházhoz hajtat és fölkeresi a kir. tanácsos urat, ki a legudvariasabban fogadja, s hogy a dolognak nyomára jöjjenek, hivatalról hivatalra jár vele, s végre ráakadnának a miniszteri leiratra, ha ugyan a miniszteri leirat az illető hivatalnok urnái lett volna. — Hol van ? — kérdi tőle az igazgató. — Lakásomon. — Hát hogy meri azt innen elvinni? — Engedelmet kérek, behozom holnap. Holnap késő. Ennek az urnák bútorjait akarják elvitetni, tehát nincs idő. — Akkor szaladok érte. — Tehát szaporán. — Legyen szives uraságod egy óra múlva jönni, — mondá az igazgató Tóvölgyinek. — De kérem csak 3/4 óra időt adtak, s az már letelt. — Csak lesznek annyi emberséggel, hogy fognak még várni. Tóvölgyi ezzel hajtatott vissza lakására, hol is az illető butorszállitó urak azonnal meg is jelentek, s Tóvölgyi azon ígéretére, hogy a pénzügyigazgatóság végzését nekik délután kézbesíteni fogja, tőle 1 forint fuvarbért behajtván, eltávoztak. Egy óra múlva ment aztán Tóvölgyi ismét a pénzügyi igazgatósághoz, hol egy hivatalnok által a folyosón elfogatván egy szobába vezettetett. Itt markába nyomták a következő végzést: 26819. IV. 876. A pesti m. kir. pénzügyigazgatóságtól. T. sz. Tóvölgyi Titusz urnák Budapesten, lak. az országúton 15. sz. a. Folyó évi junius hó 26-án beadott folyamodványára értesittetik, miszerint 1872. évre a józsefvárosi 2638. a. t. sz. alatt 100 frt bevallott jövedelmi adójából 85 frt törlésbe hozatott, miután 1872. évre, a szerkesztőség után bevallott 1000 frtnyi évi jövedelem, nem az első osztályú, hanem a második osztályú jövedelmi adóval lett volna megrovandó. . Budapesten, 1875. évi julius 3-án. Meczner. 100 frtból 85 frt törlés, tehát az összes adó 15 frt és Tóvölgyi 122 frtig lett exequálva s tegnap ennyi forint erejéig neje bútorát el is akarták hordatni. Midőn a végrehajtás történt, a végrehajtó azzal vigasztalá Tóvölgyi nejét, hogy : „E végrehajtás azért történik, mert Tóvölgyi úr a pénzügyi igazgatósághoz beadott folyamodásában (sic!) kíméletlen szavakat használt, miért is a pénzügyigazgatóság megharagudván (tehát mir nix, dir nix) a végrehajtást elrendelte.“ S ime kisül, hogy a pénzügyi igazgatóság nem végrehajtást, hanem Hogy a végrehajtó ur, a Tóvölgyi folyamodását ismerte, ez nyilatkozatából kitűnt s íme ezért 122 frt erejéig foglalt, a végzés ellenére el akarta hordatni a lefoglalt tárgyakat és el is hordatja, ha T. lépéseket nem tesz. Feldúlják családi tűzhelyét, tönkreteszik üzletét és fütyörészve elballagnak. Lehet-e most már kifejezéssel élni e modern rabló eljárás ellen ? Van-e még a pénzügyminisztériumban egy kis becsületérzés, hogy egyesek ellen a törvény védpajzsa alatt elkövetett ily határtalan visszaélést és szemtelen vakmerőséget büntetlenül hagyjon ? És csak Tóvölgyivel történik-e ilyen ? Hiszen ha oly egyén ellen, kinek neve ismert, s kiről fel lehet tenni, hogy a visszaélésekért elégtételt szerez magának, s ha ilyen ellen is el mernek követni eféle merényletet,mit merhetnek akkor mások ellen, kiknek néma türelmében bíznak ? Ezek után ítélve az állam, — ha csak roppant szigorúságot nem fejt ki, adóközegeiben fizetett rablókat tart, kik a nép verejtékéből fizetéseiket még keveselvén, nyilt erőszakoskodásra vetemednek, s a „Török világ“ időszakát hozzák be, hogy a nemzet kétségbeesése még a muszka uralmat is édesebbnek vallja a mainál. Komoly dolog ez, kérjük alásan, és csak példás eljárás által enyhíthető legalább annyira, hogy az úgyis terhes adók fizetésénél legalább rablásnak ne legyünk kitéve. Amiért is az összes adózó nép érdekében kérjük az illető minisztériumot,miként intézkedjék ily betyárfogások ellen, s ha már koppasztatik a nép milliója a rémséges adók által, ne koppasztassék hivatalos rablók által is. .. Elismerést szavazzunk? Nem. Azt mondjuk: kötelességszerüleg járt el az „Ellenőr“, mely kormánypárti létére sem állhatta meg, hogy ne roszalja a bács-almási szolgabírósegéd botrányos magaviseletét, melyet lapunk tegnap és tegnapelőtti számai hoztak nyilvánosságra. Hogy mit szól hozzá a belügyminiszter ? Meglássuk, íme az „Ellenőr“ megjegyzései: Bács-Almáson történt valami, amit szó nélkül nem hagyhatunk. Az egyik képviselőjelöltet, — pártszinezete nem tartozik a dologhoz — választói körükbe hívják. Ez enged a meghívásnak, megjelen gyűlésükön s beszél nyilvánosan- Másnap megidézi a szolgabirói hivatal s elitéli hetvenöt forint birságra, amért a gyűlés nem volt a törvény értelmében előre megjelentve a politikai hatóságnál. Ez határozottan nem megy. A jelölt nem felelős az előzetes alakiságokért. Ő meghívottként jelen meg s felelős csak azért, amit a gyűlésen tesz, vagy provokál. Az alakiságokért való felelősség egészen és kizárólag a gyűlés rendezőit a jelölt meghívóit terheli. Annyira világos ez, hogy az ember szinte nem bírja elképzelni, miként tévedhet meg valaki még az ilyenekben is. A budapesti ügyvédi kamara ügyrende tárgyában június 8-án kelt igazságügyminiszteri rendelet következtében a választmány újabb felterjesztést intézett az igazságügyminiszterhez, melyben, — mint a „Themis“ közli — részleteztelek azon, a miniszter által kivánt módosítások, melyeket a választmány a közgyűlésnek megállapítás végett a maga részéről is ajánlhatóknak vél, s azok, melyekre nézve eltérő véleményben van. Az utóbbiak közé tartozik a közgyűlés hatásköréről szóló 1. §-hoz kívánt toldás, melyet a választmány elfogadhatónak nem tart, és a 63. §-nak a kir. ügyész beavatkozási jogának kiterjesztését czélzó módosítása, mely helyett a választmány a következő új szöveget véli a közgyűlésnek elfogadás végett ajánlhatni: „Ha a panaszlott nem nyilatkozott s a választmány mint fegyelmi bíróság az ügyvédi rendt. törv. 73. §., illetve 107. §. szerint jár el, vagy a kamara ügyészének meghallgatásával az ü. r. törv. 79. §. értelmében a fegyelmi eljárás elrendelése iránt hoz határozatot. Ha az ü. r. törv. 79. §. értelmében hozott határozattal a fegyelmi eljárás el nem rendeltetik, a panasz és panaszlott nyilatkozata az illető kir. ügyésszel betekintés végett s a végzéssel egyidejűleg eredetben közöltetnek.“ Ezen szövegezés mellett a kir. ügyésznek törvényadta joga legtávolabbról sem csorbittatik, azonban a kamara sem köteleztetik többre, mint mennyit tőle a törvény kíván s igy hiszszük, hogy miután a kamra választmánya különösen az ügyrend 63. §-ának szándékolt kiterjesztő módosítását ellenezte, s a fentebbi szövegezés alkalmas úgy a miniszter mint a kamara aggályait teljesen eloszlatni, — az ügyrend tárgyában fennforgott differentials már most kielégítő megoldást nyerendnek annál is inkább, mert a választmány a 42. §. 3-ik bekezdése, a 45. §. 1., és 2. bekezdésére, a 48. §. 3-ik bekezdésének átalakítására, a 82. §. újabb szövegezésére, a 89. §-ra, valamint a 47. 50. és 60. §§. elhagyására nézve kívánt módosítások elfogadását is ajánlhatni hiszi a közgyűlésnek, miután azok újabb szövegezése az ügynek magának hátrányára nem, sőt részben csak előnyére szolgálhat. _________ Az országos középtanodai tanáregylet közgyűlése. (Második nap.) , Augustus 6. Berecz Antal d. e. 9/2 órakor megnyitván a közgyűlést, dr. Császár Károly a középiskola és polgári iskoláról tartott előadást. — Értekezésének bevezetésében hosszabban szól a középiskolák czéljáról s részletesen emlékszik meg a magyar polgári iskolák genesiséről. A polgári iskolák szervezetéről és tantervéről szólva, azon következtetésre jut, hogy a magyar polgári iskola, mint selejtes reáliskola, nem felel meg czéljának. Ennek következtében ezen indítványt terjeszti elő. Mondja ki a közgyűlés, hogy a tudományos pályára előkészítő két középtanoda, a gymnasium és reáliskola mellett még egy négy évfolyamból álló középiskola (polgári iskola) szervezendő. Felsmann a népiskola kiegészítését sürgeti ; ezt sokkal fontosabbnak tartja, mint ráparancsolni a községekre, hogy polgári iskolákat ólWreflnsfci Fnofilf'ik.va .azijiánla. horv a kozevtlés mit bizonyos oldalról szándékosan kerülnek, s adjon e tekintetben a magyar tanári kar véleményének hathatós kifejezést. Ami a gymnasium és reáliskola egymás közti viszonyát illeti, mindkét intézet eddig harczban áll egymással. Szaló azt hiszi, hogy a rokonszenv, melyet a közönség a reáliskolák iránt tanúsít, sokkal jobban bizonyít ezen intézmény életrevalósága mellett, mintsem ezt képesek volnának lerontani és népszerűtlenné tenni azon támadások, melyek egy helybeli német lap minden hétfői számában oly cynismussal intéztetnek a reáliskola ellen. Az új tanterv egyenlő teherrel sújtja a reáliskolát a főgymnasiummal; a reáltanoda képviselői hét évfolyamot kértek, és kaptak helyette nyolczat; de megvonták a reáliskolától az uj tanterv készítői azon előnyt, melyben pedig a gymnasium tanulói részesülnek, hogy t. i. az egyetem nyitva áll előttük. Pedig a reáliskola tanulói kiváló készültséggel bírnak sok egyetemi tantárgyra, különösen a bölcsészeti facultás egyes disciplináira, s főleg az orvosi tudományokra, mint ez Németországban hoszszabb idő óta gyakorlatban van. Orvosoltatni kívánja továbbá azon sérelmet, mely a reáliskolán elkövettetett az által, hogy a leíró mértan nem vétetett fel az érettségi vizsgálat tárgyai közé.• Ugyanily értelemben nyilatkoznak Lutz és Bodnár György Aladár a polgári iskolát jelenlegi szervezetében teljesen feleslegesnek tartja, mert azon czélnak, melyet a polgári iskola maga elé tűz, sokkal helyesebben felelhet meg a kiegészített népiskola. Emlékeztet azon viszályra, mely a népiskolai törvény megalkotásakor Csengery és Eötvös között fenállott; ennek eredménye volt az, hogy e két intézet most törvény által rendezve egymás mellett áll. Ma nincs ember, ki e két iskolának egymás mellett fenállását és jogosultságát védelmezni merné. (Élénk helyeslés.) A következő indítványt terjeszti elő: Mondja ki a közgyűlés, hogy a magyar polgári fiúiskola jelenlegi szervezete a hazai viszonyoknak nem felel meg, s azt átalakítani kell legszélszerűbben oly módon, hogy a népiskolák teljesen egészíttessenek ki. Kohn Gyula a polgári iskola jogosultsága mellett szólal fel; sajnálja, hogy nincs ezen intézet kellő szervezettel ellátva, mely hivatásának betöltésében kellőleg istápolhatná. A következő indítványt terjeszti elő: mondja ki a közgyűlés, hogy a polgári iskola ügyét magáévá teszi, s ennek következtében határozza meg közelebbről a czélt, mely szerint az szervezendő volna. — A közgyűlés György indítványát majdnem egyhangúlag elfogadta. Ezután Wolf György tanár értekezett a „magyar nyelvről a középtanodában.“ Értekező szerint a magyar tanítás azért eredménytelen, mert a többi tárgyak képviselői semmivel se támogatják, mert a mindinkább elharapódzó nyelvromlás az iskolát is megmételyezi, főkép azonban, mert mint uj tárgy s a természetében rejlő nehézségeknél fogva még nem juthatott helyes módszerhez. Ajánlja, hogy az egész magyar oktatás olvasásra alapittassék, hogy tehát a grammatika , prosodiametrika, stilistika, rhetorika, poétika, irodalomtörténet valamint a szó és írásbeli gyakorlatok olvasásból induljanak ki,s [olvasásból nyerjenek anyagot. E czélból feszültségnek * tartja az olvasmányok canonját, mely megállapítja, mi olvastassák az iskolákban, mi otthonn, mi behatóbban, mi futólag, s mindebből mi és mennyi essék minden egyes osztályra.Követeli,hogy a grammatika a magyar nyelvet ne tanítsa mint valami holt idegent, mert akkor valóban azzá válik; követeli, hogy a prosodia, metrika, stilistika, rhetorika, poétika, semmit se fejtegessen elméletileg, amivel a tanulókat már előbb olvasásból elemzés