Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1875-08-07 / 108. szám

108. szám IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz hordva Egy évre .... 2().__ Félévre . . . . l<).__ Negyedévre. . . 5.___ Egy hóra . . . I­SO Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirde­tésért külön 80 kr. Nyílttá»*: Öt hasábos sor 80 krajczár. Szombat, 1875. augusztus 7. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő.­­ A küldemé­nyek csak bérmentesen fo­­­gadtatnak el. Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó­ Hivatal: Budapest, IV., Megyeház­tér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhív­á­s: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfi­zetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR ÚJSÁG"-ra. Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra..................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság “ kiadóhivata­lának Vodiáner nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Budapest, aug. 6. —1. A legközelebb összeülendő ország­gyűlés, mint a kormánylapok említik, első­sor­ban a jövő évi költségvetést fogja tárgyalni, mely már-már teljesen kész és 5 millió forint megtakarítást tüntet fel a jelen évre megálla­pított budgethez képest. Az új szabadelvű kormány első nagy lé­pése tehát, mel­lyel Magyarország sorsát akarja jobbra fordítani, mindössze annyiból áll, hogy a jövő évi költségvetés öt­millióval kevesebb kiadást irányoz elő, mint a jelen évi költségvetés. De mivé zsugorodik össze ezen állítólagos öt millió megtakarítás is, ha figye­lembe ves­szük először, hogy a közös kiadá­sok nyolc­adfél millióval nagyobbak lesznek, másodszor, hogy azon állítólagos öt millió meg­takarítás legnagyobb része csak az által jön elérhető, mert többrendbeli építkezések és be­ruházások, melyek a jelen évben még positiót képeztek a budgetben, befejeztetvén, többé elő nem fordulhatnak a költségvetésben. Azok után, miket eddig a jövő évi budget összeállításáról olvastunk és hallottunk, hatá­rozottan elmondhatjuk, hogy a jövő évi költ­ségvetés is csak olyan lesz, mint a többi. Ugyanazon irány, ugyanazon rendszer, mint eddig. Arra, hogy ily költségvetést terjes­­­szenek elő, nem volt szükség új kormányt és új pártot alakítani, készíthetett volna ilyet és készített is a volt pénzügyminiszterek akár­melyike. A múlt költségvetés tárgyalásánál azzal állott elő a szabadelvű kormány, hogy kényte­len elfogadni az előtte fekvő s mások által ös­­­szeállított költségvetést, mert nincs ideje újat s elveinek s törekvéseinek megfelelőt készíteni. Tártuk tehát, milyen lesz az az új, elveinek és törekvéseinek megfelelő költségvetés. S íme tökéletesen olyan, mint volt az előde, azzal a különbséggel, hogy némely építkezések befejez­tetvén, magától érthetőleg kiestek a budget kiadási tételei közöl. Úgy látszik, sokkal hamarább meg fogunk mi győződni a szabadelvű kormány tehetetlen­ségéről, mintsem hittük volna. Míg beleegye­zik abba, hogy az osztrák hadügyminiszter ki­adásai nyolczadfél millióval emeltessenek, s ezen kiadások fedezhetése végett már új köl­csön fölvételén töri a fejét, addig itthon lemá­solja az előbbi kormányok budget előirányza­tait, hogy azzal kezdje meg azt a nagy, az or­szágot átalakító reform­munkát, melyre ma­gát hivatottnak kürtölte. Bizony szép jövőnek nézünk eléje! Szerencsétlen ország, hogy hatalmon lévő államférfiai között nincs egy, ki elegendő böl­­cseséggel, de kellő politikai bátorsággal is bír­na gyökerében ragadni meg a bajt, mely lassú de biztos halál felé vezeti nemzetünket. A kormány nem használja fel a hatalmat, és alkalmat, mely kezében van. Az oly ország­ban, mely erkölcsben és vagyonban egyaránt erős, a kormány hatalma soha sem lehet oly romboló hatással az ország jövőjére, mint az oly átalakulásban és fejlődésben levő ország­ban, mint a mienk. Nálunk most volna itt az idő, kiragadni a nemzetet régi elmaradottsá­gából, biztos szilárd alapot teremteni jövőjére és irányt adni nemzeti fejlődésünknek *— és mi, mint az a kontár, kinek hiába adjuk ke­zébe a legdrágább anyagot, mert nem képes belőle teremteni semmit, csak elforgácsoljuk a legdrágább időt és a legkedvezőbb alkalmat — aminő nemzetek életében csak ritkán for­dul elő. Hiába tekintünk vissza az elmúlt évekre, és hiába lessük a jelen kormány működését is, nem bírunk felfedezni egy kimagasló eszmét, nem vagyunk képesek felfedezni egyetlen egy tettet, mely azt mutatná, hogy a hatalom pol­­czán levő egyének ismerik az ország bajait és rajta vannak azon az úton, mely Magyaror­szág szebb jövőjéhez vezet. A magyar országgyűlési hir szerint a király személyesen fogja megnyitni. A megnyitás ünnepélye Buda várában fog végbe menni folyó hó 28-án; a felolvasandó trónbeszéd csak átalános el­veket fog tartalmazni. A „P. Lloyd“ a következő részleteket hallja a jövő országgyűlés munkaprogrammjáról: Az or­­szággyűlésnek folyó hó 28-án a budai várpalotában a király által történendő ünnepélyes megnyitása után megalakul a képviselőház s megválasztja az elnökséget, valamint a módosított alapszabályok által kívánt számban a bizottságokat is. — Való­színűleg azon bizottságok, melyeknek első tevé­kenysége szorosan összefügg a ház megalakulásá­val — az igazoló, jogügyi és incompatibilitási bi­zottságok — két hét alatt befejezik feladataikat, mire a kormány beterjeszti az 1876. évi k­ö­lt­s­é­g­­vetési előirányzatot, — mely­ az idei budgettel szemben hir szerint 5 mil­lió forint megtakarítást tüntet fel, továbbá az államháztartás szabályozására vonat­kozó némely reform-törvényjavaslatokat, mint pl. a megyei házipénztárak helyreállítására vonatkozó. — Ezután néhány hétre feloszlik az or­szággyűlés és a delegátió tagjai Bécsbe mennek. — A delegátiók tanácskozásai nagyon való­színűleg nem fognak igen soká tartani, de ha még­is hosszabbra nyúlnának, mintsem feltételezik, ez esetben a képviselőház egyes bizottságai, nevezete­sen a pénzügyi bizottság egyidejűleg szintén ülé­sezni fognak. Október közepe táján ismét összeül a ház és az egyes szakminiszterek be­terjesztik számos törvényjavaslataikat. Az első „so­rozatiból felemlítjük az igazságügyminiszter tör­vényjavaslatait a bagatelleljárás, a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése és a büntető codexre, a belügyminiszterét a rendőrség és egészségügy állami szervezése s az igazságügyérét az adókeze­lés reformja tárgyában. A képviselő-választások, mint emlí­tők Zalában f. hó 8-án, Szászsebesszék­ben 10 ón és Bács-Bodrogh megyében 11-en fognak megtörténni.­­ A három törvényhatóság összesen 22 képviselőt választ, és pedig Bácsmegye 11-et, Zala megye 9-et, Szászsebesszék 2 képviselőt. Jelöltek az egyes kerületekben a következők: I. Bácsmegye: 1. kulpini kerület Dimi­tri­e­vics Milos, szabadelvű párti volt képviselő és Mudrony Pál, pozsonyi ügyvéd, nemzetiségi programmal; 2. verbászi kerület: Kármán Lajos sz. párti, volt képviselő; 3. bács-almási ke­rület : b. R­u­d­i­c­s József sz. párti, volt képviselő, Asbóth János, conservativ, s Mende Bódog, függetlenségi; 4) apa­tini kerület: Schmausz Endre sz. párti, volt képviselő; 5. rigyiczai kerület: Tóth Vilmos sz. párti és Latinovics János, szintén sz. párti; 6. hódsági kerület: Rónay Ist­ván és Koreny-Scheck Vincze sz. pártiak,meg gr. A­p­p­o­n­y­i Albert conservativ; 7. ó-moraviczai kerület: Vojnics Jakab sz. párti; 8. ó­becsei kerület: gr. R­a­n­a­q­ueneuu sz. Lázár nemzetiségi; 9. bácsi kerület: Mun­dics Tivadar sz. párti, volt képviselő; 10. ó-kanizsai kerület: Dimitrievics Milos sz. p. és Tóth József függetlenségi, volt képviselő ; 11. titeli ke­rület : N­á­d­a­s­d­y sz. párti, M­i­r­e­t­i­c­s Szvetozár és Sztratimirovics György tábornok, nem­zetiségiek. II. Zalamegye: 1. nagykanizsai kerületében jelölt Csengery Antal sz. párti, volt képviselő; 2. zala­egerszegi kerületében: Szederkényi Nándor, függetlenségi és Csillag László szab. párti volt képviselő; 3. tapolczai kerületében: Kerkapoly Károly sz. párti, volt képviselő; Verhovay Gyula függetlenségi és gr. Appo­­n­y­i Albert conservativ; 4. lendvai kerületében : Molnár Pál sz. p., volt képviselő; 5. Csáktornyai kerületében: Szabó Imre sz. p., volt képviselő; 6. keszthelyi kerületében: Faik Miksa sz. párti; 7. szent-gróti kerületében: Háczky Kálmán, sz. párti; 8. letenyei kerületében: Koch Adolf sz. párti és Farkas György, függetlenségi; 9. bak­­sai kerületében Királyi Pál, szabadelvű párti volt képviselő. III. Szászszébesszék egyik kerületében a volt conservativ képviselő Máriássy Béla a jelölt, a másik kerület jelöltje még eddig előttünk is­meretlen. Az igazságügyminiszter által a büntető tör­vénykönyv megvizsgálására egybehívott enquete tegnapelőtt tartotta első ülését, melyről követke­zőket hallja a „P. Lt.“. Az elnöklő miniszter min­denek előtt kiemelte, hogy a vita főleg a törvény­­könyv alapelvei körül fog mozogni, ami azonban épen nem zárja ki, hogy a különböző egyes részle­tek is szóba hozassanak. Ezután megkérdezte a miniszter az enquete tagjait, helyeslik-e a bűnté­nyek és vétségekre történt felosztást, valamint azon körülményt, hogy az áthágások egy külön tör­vény által szabályoztassanak, mely kérdésekre az illetők egyhangúlag „igen“-nel feleltek. A saj­tóvétségek szabályozása az átalános büntető törvény által szintén helyeseltetett. Az időszá­mítást illetőleg rövid vita után elfogadtattak a tervezet határozatai.­­ A Horvátország és Szlavóniára vonatkozó határozatok hasonlóan helyeseltettek. Az enquete továbbá a halálbün­tetés megtartása mellett nyilatkozott hangsúlyozván itten, hogy a sajtóban emelt azon szemrehányás, miszerint a terhes nő kivégezteté­sének a szülés utánra halasztása, barbár eljárás, — egyátalában nem jogosult, mivel az ily halálos ítélet közzétételét illetőleg a bünfenyítő eljárás külön határozatokat tartalmaz. A fogságbünteté­sek beosztása, az élethossziglani fogság, a mini­mum meghatározása elfogadtatott. A pénzbír­ság nagyságára vonatkozólag egy tag a maximu­mot 6000 frra indítványozta felemeltetni, mely indítvány azonban rövid vita után elvettetvén a maximum 4000 ftban állapíttatott meg. A mellék­­büntetéseknek a tervezetben követett rendszere, valamint a közbeneső intézetek instituti­­ója egyhangúlag elfogadtatott.­­ E kérdések meg­oldása után a miniszter az első ülést bezárta. Interpelláló a bel- és igazságügyi miniszter urakhoz. Még múlt június 26-ik napja előtt több er­­zsébethvárosi polgár aláírása alatt feljelentés té­tetett nagyméltóságtokhoz az iránt, hogy az er­­zsébethvárosi majorsági pénztárból árva, hagya­téki és szegényügyi pénzekből egy ezen tények miatt hivataláról leköszönni kényszerült tisztviselő által több ezer írtra rugó mennyiség és hivatalos irományok sikkasztattak el. Mi az oka, hogy ezt már hat hetekkel ezelőtt tett feljelentésnek mai napig is semmi eredménye nem volt ? Nem gondolják-e excellentiátok, hogy az ily­en dok bűnök eltakarása, üldözéseknek elhalasz­tása miatt a közerkölcsiség szenved csorbát ? Szándékoznak-e sietőleg intézkedni, hogy ezen nagymérvű pénz és iromány-sikkasztások sietőleg napfényre derittessenek és példásan meg­­büntettessenek ? Több e­r­z­s­é­b­e­t­v­á­r­o­s­i polgár. Interpelláló a belügyminiszter urhoz. Miután nagyméltóságod, vagy a főméltóságú belügyminisztérium részéről azon interpellátióra, mely „többen“ aláírás alatt a „Kelet Népé“-ben egy nyilvános erőszakoskodás, és sikkasztás bűn­ténye miatt büntető kereset alatt levő főispán iránt nagyméltóságodhoz intéztetett, semmi felvilágosító nyilatkozat nem tétetett, és így hallgatólag azon tény, miszerint nagyméltóságod egy ily bűnnel vá­dolt egyént ajánlott főispánnak, elismertetett. Kérdjük a belügyminiszter urat, még most sem látja-e szükségesnek ezen tény kipuhatolása iránt intézkedni? ezt pedig annál is inkább jogo­sítva vagyunk kérdezni, miután később tudomá­sunkra jutott, hogy azon főispán egy másod­ízben is elkövetett hasonló cselekvényért hasonló büntető el­járás alatt áll. Többen. Az igazságügyminiszter a felső eöri kir. járás­­bíróságot saját járásának területére, f. é. okt. 1-től kezdve telekkönyvi hatósággal felruházta. A közelebb hiresztelt közös kölcsön felemli­­tése alkalmából eme profán elmélkedést olvassuk a „N. fr. Presserben a szent közösügy fölött, mely bi­zonyára borzalommal tölti el minden igazhitű „sza­badelvű“ hazánkfiát: „Mi az osztrák államadósság ? — kérdi a bécsi lap. — A kiegyezési alkudozások alkalmával azon fáradoztak, hogy megóvják a biro­dalom államadósságügyének közös jellegét. Ez azon­ban szerfölött roszul sikerült. A közösség meg nem avatott és oly forma választatott, mely a legszeren­csétlenebb alakot adott az osztrák adósságügynek, a­mennyiben Ausztria tényleg kezesül és készfize­tőül jelöltetett ki az egész államadósságot illetőleg, mert csak Ausztria van lekötve az államhitelezőkkel csak a quota fizetésére van kötelezve s ám ezt egy napon meg nem fizetné,Ausztria ez esetben is köteles volna fizetni az egész adósságot.­­ Ha most közös kölcsön vétetnék fel, az adósok egyenkint közvet­lenül lennének kötelezve. A 70: 30 quota azonban nem terjeszthető ki az egyes szelvényekre s a köl­csön ismét az erősebb osztrák fél védve alatt esz­közölt pénzügyi művelet jellegével bírna, csakhogy e mellett kedvezőtlenebb tényezőkkel kellene szá­molnia, mivel Magyarország része az uj kölcsönben nagyobb lenne mint az eddigiekben. Nincs tehát szükségünk közös kölcsönre s ha magunk akarunk felvenni, sokkal magasabb árfolyam mellett kap­hatjuk azt meg, mintha Magyarországgal közösen lépünk fel. — A közösség már­is több a kelleténél és mi nem vagyunk még több után, ellenkezőleg oda kell töre­kednünk, hogy a közös ügyeket min­den erőnkből kereshetsük és minden­ben saját lábunkra állani­ igyekez­zünk. Miért engedje Ausztria minden alkalommal szemére vettetni, hogy Magyarországot kizsákmá­nyolja? Minél világosabb, szabatosabb különálló viszonyra tudjuk szétszedni a közös ügyet, melybe bennünket egy elhamarkodott s ezért homályos gondolat sodort, annál jobban fogjuk magunkat mind­ketten érezni. —• így a „N. fr. Presse.“ Hivatalos rablók­ A nyilvános rabló ellen revolverrel, fokossal, vagy más egyéb fegyverrel védheti magát az em­ber, de a hivatalos rablók a törvény ttalma alatt tekintél­lyel lépnek az ember szobájába, felpakol­hatják, elvihetik mindenét, az illető szívébe fojtja elkeseredettségét, még csak rosz szemmel sem mer rájuk nézni, mert hiszen ők a törvénynek sérthet­­len végrehajtói gyanánt szerepelnek, — aztán ki­sül, hogy aljas rablók voltak. Tóvölgyivel történt a következő eset: Folyó év junius havában ugyanis egy intést kap, melyben felszólitatik, hogy 14 napi végrehaj­tás terhe alatt 122 frt 1872. évi jövedelmi adótar­tozását fizesse le.­­ Tóvölgyi erre folyamodik a pénzügyi igazgatósághoz, hogy miután 1872-ben sajtófogoly volt s e szerint keresetképtelen, tehát jövedelmi adó alá erre az évre nem eshetik. — Ezen folyamodásra nem érkezik semmi felelet, ha­nem jön az adóvégrehajtó úr, s a Tóvölgyi, illetőleg neje bútorait lefoglalja. Erre Tóvölgyi a miniszté­riumhoz folyamodik, arra sem jön semmi felelet, ha­nem a tegnapi napon két úri­ember beállít hozzá, hogy a lefoglalt bútorokat viteti, engednek azon­ban neki V* órát, hogy az alatt adóját fizesse le. — De uraim! — Nem tartozom vele ! — Az mindegy, nekünk parancsunk van. Tóvölgyi a 3/4 órát felhasználandó, kocsit fo­gad, és hajtat a körúton levő adóvégrehajtási hiva­talhoz, hol Pápai adóvégrehajtó úr meg is viselte­­tetett iránta annyi leereszkedéssel, hogy kihall­­gata, „de“ — úgymond — „miután a pénzügyigaz­­gatóságtól egyenes rendeletünk van, nem segíthe­tünk a bajon, hanem tessék menni Metzner kir. ta­nácsos és pénzügyigazgató urhoz. Tóvölgyi a nagy vámházhoz hajtat és fölke­resi a kir. tanácsos urat, ki a legudvariasabban fo­gadja, s hogy a dolognak nyomára jöjjenek, hiva­talról hivatalra jár vele, s végre rá­akadnának a miniszteri leiratra, ha ugyan a miniszteri leirat az illető hivatalnok urnái lett volna. — Hol van ? — kérdi tőle az igazgató. — Lakásomon. — Hát hogy meri azt innen elvinni? — Engedelmet kérek, be­hozom holnap. Holnap késő. Ennek az urnák bútor­­jait akarják elvitetni, tehát nincs idő. — Akkor szaladok érte. — Tehát szaporán. — Legyen szives uraságod egy óra múlva jönni, — mondá az igazgató Tóvölgyinek. — De kérem csak 3/4 óra időt adtak, s az már letelt. — Csak lesznek annyi emberséggel, hogy fognak még várni. T­ó­v­ö­l­g­y­i ezzel hajtatott vissza lakására, hol is az illető butorszállitó urak azonnal meg is jelentek, s Tóvölgyi azon ígéretére, hogy a pénz­ügyigazgatóság végzését nekik délután kézbesí­teni fogja, tőle 1 forint fuvarbért behajtván, eltá­voztak. Egy óra múlva ment aztán Tóvölgyi ismét a pénzügyi igazgatósághoz, hol egy hivatalnok által a folyosón elfogatván egy szobába vezettetett. Itt markába nyomták a következő végzést: 26819. IV. 876. A pesti m. kir. pénzügyigazgatóságtól. T. sz. Tóvölgyi Titusz urnák Budapesten, lak. az országúton 15. sz. a. Folyó évi junius hó 26-án beadott folyamod­ványára értesittetik, miszerint 1872. évre a józsef­városi 2638. a. t. sz. alatt 100 frt bevallott jöve­delmi adójából 85 frt törlésbe hozatott, miután 1872. évre, a szerkesztőség után bevallott 1000 frtnyi évi jövedelem, nem az első osztályú, hanem a második osztályú jövedelmi adóval lett volna megrovandó. . Budapesten, 1875. évi julius 3-án. Meczner. 100 frtból 85 frt törlés, tehát az összes adó 15 frt és Tóvölgyi 122 frtig lett exequálva s tegnap ennyi forint erejéig neje bútorát el is akarták hor­­datni. Midőn a végrehajtás történt, a végrehajtó az­zal vigasztalá Tóvölgyi nejét, hogy : „E végrehaj­tás azért történik, mert Tóvölgyi úr a pénzügyi igazgatósághoz beadott folyamodásában (sic!) kí­méletlen szavakat használt, miért is a pénzügy­igazgatóság megharagudván (tehát mir nix, dir nix) a végrehajtást elrendelte.“ S ime kisül, hogy a pénzügyi igazgatóság nem végrehajtást, hanem Hogy a végrehajtó ur, a Tóvölgyi folyamodá­sát ismerte, ez nyilatkozatából kitűnt s íme ezért 122 frt erejéig foglalt, a végzés ellenére el akarta hor­­datni a lefoglalt tárgyakat és el is hordatja, ha T. lépéseket nem tesz. Feldúlják családi tűzhelyét, tönkre­teszik üzletét és fütyörészve elballagnak. Lehet-e most már kifejezéssel élni e modern rabló eljárás ellen ? Van-e még a pénzügyminisz­tériumban egy kis becsületérzés, hogy egyesek ellen a törvény védpajzsa alatt elkövetett ily ha­tártalan visszaélést és szemtelen vakmerőséget büntetlenül hagyjon ? És csak Tóvölgyivel történik-e ilyen ? Hiszen ha oly egyén ellen, kinek neve ismert, s kiről fel lehet tenni, hogy a visszaélésekért elégtételt szerez magának, s ha ilyen ellen is el mernek követni eféle merényletet,mit merhetnek akkor mások ellen, kiknek néma türelmében bíznak ? Ezek után ítélve az állam, — ha csak roppant szigorúságot nem fejt ki, adóközegeiben fizetett rablókat tart, kik a nép verejtékéből fizetéseiket még keveselvén, nyilt erő­szakoskodásra vetemednek, s a „Török világ“ idő­szakát hozzák be, hogy a nemzet kétségbeesése még a muszka uralmat is édesebbnek vallja a mainál. Komoly dolog ez, kérjük alásan, és csak pél­dás eljárás által enyhíthető legalább annyira, hogy az úgy­is terhes adók fizetésénél legalább rablásnak ne legyünk kitéve. Amiért is az összes adózó nép érdekében kérjük az illető minisztériumot,miként intézkedjék ily betyár­fogások ellen, s ha már kop­­pasztatik a nép milliója a rémséges adók által, ne koppasztassék hivatalos rablók által is. .. Elismerést szavazzunk? Nem. Azt mondjuk: kötelességszerüleg járt el az „Ellenőr“, mely kormánypárti létére sem állhatta meg, hogy ne roszalja a bács-almási szolgabírósegéd botrá­nyos magaviseletét, melyet lapunk tegnap és teg­napelőtti számai hoztak nyilvános­­ságra. Hogy mit szól hozzá a belügyminiszter ? Meglássuk, íme az „Ellenőr“ megjegyzései: Bács-Almáson történt valami, amit szó nélkül nem hagyhatunk. Az egyik képviselőjelöltet, — pártszinezete nem tartozik a dologhoz — vá­lasztói körükbe hívják. Ez enged a meghívásnak, megjelen gyűlésükön s beszél nyilvánosan- Másnap megidézi a szolgabirói hivatal s elitéli hetvenöt forint birságra, amért a gyűlés nem volt a törvény értelmében előre megjelentve a politikai hatóság­nál. Ez határozottan nem megy. A jelölt nem fele­lős az előzetes alakiságokért. Ő meghívottként jelen meg s felelős csak azért, am­­it a gyűlésen tesz, vagy provokál. Az alakiságokért való felelős­ség egészen és kizárólag a gyűlés rendezőit a jelölt meghívóit terheli. Annyira világos ez, hogy az ember szinte nem bírja elképzelni, miként té­vedhet meg valaki még az ilyenekben is. A budapesti ügyvédi kamara ügy­rende tárgyában június 8-án kelt igazságügy­miniszteri rendelet következtében a választmány újabb felterjesztést intézett az igazságügyminiszter­hez, melyben, — mint a „Themis“ közli — rész­leteztelek azon, a miniszter által kivánt módo­sítások, melyeket a választmány a közgyűlésnek megállapítás végett a maga részéről is ajánlhatók­­nak vél, s azok, melyekre nézve eltérő vélemény­ben van. Az utóbbiak közé tartozik a közgyűlés hatásköréről szóló 1. §-hoz­ kívánt toldás, melyet a választmány elfogadhatónak nem tart, és a 63. §-nak a kir. ügyész beavatkozási jogának kiterjesz­tését czélzó módosítása, mely helyett a választ­mány a következő új szöveget véli a közgyűlésnek elfogadás végett ajánlhatni: „Ha a panaszlott nem nyilatkozott s a választmány mint fegyelmi bíróság az ügyvédi rendt. törv. 73. §., illetve 107. §. szerint jár el, vagy a kamara ügyészének meghallgatásá­val az ü. r. törv. 79. §. értelmében a fegyelmi eljá­rás elrendelése iránt hoz határozatot. Ha az ü. r. törv. 79. §. értelmében hozott határozattal a fe­gyelmi eljárás el nem rendeltetik, a panasz és panaszlott nyilatkozata az illető kir. ügyés­szel betekintés végett s a végzéssel egyidejűleg eredet­ben közöltetnek.“ Ezen szövegezés mellett a kir. ügyésznek törvényadta joga legtávolabbról sem csorbittatik, azonban a kamara sem köteleztetik többre, mint mennyit tőle a törvény kíván s igy hiszszük, hogy miután a kamra választmánya külö­nösen az ügyrend 63. §-ának szándékolt kiterjesztő módosítását ellenezte, s a fentebbi szövegezés al­kalmas úgy a miniszter mint a kamara aggályait teljesen eloszlatni, — az ügyrend tárgyában fenn­forgott differentials már most kielégítő megoldást nyerendnek annál is inkább, mert a választmány a 42. §. 3-ik bekezdése, a 45. §. 1., és 2. bekezdésé­re, a 48. §. 3-ik bekezdésének átalakítására, a 82. §. újabb szövegezésére, a 89. §-ra, valamint a 47. 50. és 60. §§. elhagyására nézve kívánt módosítá­sok elfogadását is ajánlhatni hiszi a közgyűlésnek, miután azok újabb szövegezése az ügynek magának hátrányára nem, sőt részben csak előnyére szol­gálhat. _________ Az országos közép­tanodai tanáregylet közgyűlése. (Második nap.) , Augustus 6. B­ere­cz Antal d. e. 9­­/2 órakor megnyitván a közgyűlést, dr. Császár Károly a középiskola és polgári iskoláról tartott előadást. — Értekezé­sének bevezetésében hosszabban szól a középis­kolák czéljáról s részletesen emlékszik meg a ma­gyar polgári iskolák genesiséről. A polgári iskolák szervezetéről és tantervéről szólva, azon követ­keztetésre jut, hogy a magyar polgári iskola, mint selejtes reáliskola, nem felel meg czéljának. Ennek következtében ezen indítványt terjeszti elő. Mondja ki a közgyűlés, hogy a tudományos pályára elő­készítő két középtanoda, a gymnasium és reáliskola mellett még egy négy évfolyamból álló középiskola (polgári iskola) szervezendő. Felsmann a népiskola kiegészítését sür­geti ; ezt sokkal fontosabbnak tartja, mint rápa­rancsolni a községekre, hogy polgári iskolákat ólWreflnsfci Fnofilf'ik.va .aziji­ánl­a. horv a kozevt­lés mit bizonyos oldalról szándékosan kerülnek, s adjon e tekintetben a magyar tanári kar véleményének hathatós kifejezést. A­mi a gymnasium és reáliskola egymás közti viszonyát illeti, mindkét intézet eddig harczban áll egymással. Szaló azt hiszi, hogy a rokonszenv, me­lyet a közönség a reáliskolák iránt tanúsít, sokkal jobban bizonyít ezen intézmény életrevalósága mel­lett, mintsem ezt képesek volnának lerontani és nép­szerűtlenné tenni azon támadások, melyek egy hely­beli német lap minden hétfői számában oly cynis­­mussal intéztetnek a reáliskola ellen. Az új tanterv egyenlő teherrel sújtja a reál­iskolát a főgymnasiummal; a reáltanoda képviselői hét évfolyamot kértek, és kaptak helyette nyolczat; de megvonták a reáliskolától az uj tanterv készítői azon előnyt, melyben pedig a gymnasium tanulói részesülnek, hogy t. i. az egyetem nyitva áll előt­tük. Pedig a reáliskola tanulói kiváló készültséggel bírnak sok egyetemi tantárgyra, különösen a böl­csészeti facultás egyes disciplináira, s főleg az or­vosi tudományokra, mint ez Németországban hosz­­szabb idő óta gyakorlatban van. Orvosoltatni kívánja továbbá azon sérelmet, mely a reáliskolán elkövet­tetett az által, hogy a leíró mértan nem vétetett fel az érettségi vizsgálat tárgyai közé.­­• Ugyanily értelemben nyilatkoznak Lutz és Bodnár­ György Aladár a polgári iskolát jelen­legi szervezetében teljesen feleslegesnek tartja, mert azon czélnak, melyet a polgári iskola maga elé tűz, sokkal helyesebben felelhet meg a kiegé­szített népiskola. Emlékeztet azon viszályra, mely a népiskolai törvény megalkotásakor Csengery és Eötvös között fenállott; ennek eredménye volt az, hogy e két in­tézet most törvény által rendezve egymás mellett áll. Ma nincs ember, ki e két iskolának egymás mellett fenállását és jogosultságát védelmezni merné. (Élénk helyeslés.) A következő indítványt terjeszti elő: Mondja ki a közgyűlés, hogy a magyar polgári fiúiskola jelenlegi szervezete a hazai viszo­nyoknak nem felel meg, s azt átalakítani kell leg­­szélszerűbben oly módon, hogy a népiskolák telje­­sen egészíttessenek ki. Kohn Gyula a polgári iskola jogosultsága mellett szólal fel; sajnálja, hogy nincs ezen intézet kellő szervezettel ellátva, mely hivatásának betöl­tésében kellőleg istápolhatná. A következő indít­ványt terjeszti elő: mondja ki a közgyűlés, hogy a polgári iskola ügyét magáévá teszi, s ennek kö­vetkeztében határozza meg közelebbről a czélt, mely szerint az szervezendő volna. — A közgyűlés György indítványát majdnem egyhangúlag elfogadta. Ezután Wolf György tanár értekezett a „magyar nyelvről a középtanodában.“ Értekező szerint a magyar tanítás azért ered­ménytelen, mert a többi tárgyak képviselői semmi­vel se támogatják, mert a mindinkább elharapódzó nyelvromlás az iskolát is megmételyezi, főkép azon­ban, mert mint uj tárgy s a természetében rejlő nehézségeknél fogva még nem juthatott helyes módszerhez. Ajánlja, hogy az egész magyar okta­tás olvasásra alapittassék, hogy tehát a gram­matika , prosodia­metrika, stilistika, rhetorika, poétika, irodalomtörténet valamint a szó és írás­beli gyakorlatok olvasásból induljanak ki,s [ol­vasásból nyerjenek anyagot. E czélból feszült­ségnek * tartja az olvasmányok canonját, mely megállapítja, mi olvastassák az iskolákban, mi ott­­honn, mi behatóbban, mi futólag, s mindebből mi és mennyi essék minden egyes osztályra.Követeli,hogy a grammatika a magyar nyelvet ne tanítsa mint va­lami holt idegent, mert akkor valóban azzá válik; követeli, hogy a prosodia, metrika, stilistika, rhe­torika, poétika, semmit se fejtegessen elméletileg, a­mivel a tanulókat már előbb olvasásból elemzés

Next