Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1875-09-19 / 143. szám
IX. évfolyam, Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre . . . . 10._ Negyedévre. . . 5. _ Egy hóra . . . 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. Felhívás: Azon t. ez. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR ÚJSÁG"-ra. Évnegyedre...................................5 frt. — kr. Félévre........................................10 frt. — kr. Egy hóra...........................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. A felirati vita végén. Aztán legyen okos az ember. Midőn Ghyczy Kálmán, mint pénzügyminiszter a bank s vámügy megoldására szorittatott, 1874. évben azzal mentegette magát, hogy azt előbb kellett volna tenni, mert előbb kedvező idő volt hozzá, most azt eszközölni nem lehet. Horn Ede, a mostani kereskedelmi miniszter ez év elején, a pénzügyi bizottságban azt vitatta, s be is bizonyította, hogy a vám -kereskedelmi szövetségnek érdekeink szerinti revisiójából, még ez évben 12—13 millió jövedelmet lehet szerezni Magyarországnak. Aztán legyen okos az ember. Tisza Kálmán belügyminiszter tegnap megmagyarázta , hogy például a vámkereskedelmi ügy tulajdonképen napirenden sincs, s majd csak a szerződött 10 év eltelte után szólhatunk erről. Horn Ede egyszer bebizonyította, hogy még ez évben lehet abból hasznot húzni . Tisza Kálmán ma azt vitatja, hogy napirenden sincs e kérdés. Tisza Kálmán és Horn Ede, mindketten egy kormányban ülnek, azzal a különbséggel, hogy Tisza belügyminiszter, Horn kereskedelmi államtitkár. Hogy a kettő közül melyik érti jobban a dolgot most már, s hogy melyiknek van igaza: véges elménkkel felfogni képesek nem vagyunk. Egyszer azt mondják: hjah! elszalasztotta a kedvező időt Kerkapoly, most nincs idő hozzá, máskor azon revelációval lepnek meg, hogy csak 10 év elteltével lesz majd napirenden. Miért is volna most erről beszélni, midőn itt van Miletics és Polyt, s mindkettő hálás tárgy a belügyminiszter részére, hangzatos phrázisok légbebocsátására. Ezen alkalmatlankodó verébcsiripolások ellen fordította tegnap a kormánypárt minden szónoka phrázisainak öblös ágyúit. Tisza belügyminiszter elemében íb volt, hiszen az országfenyegető Polyttól meg kellett menteni a hazát — meg is mentette — a bank és vámügy ez életfeltétele országunknak, úgy sincs szerinte napirenden. Szerencséje is a jelen kormánynak, hogy Miletics és Polytja van. Mi nem is hisszük, hogy e két szerb hős nincs valami titkos kamarilla utján összeköttetésben a kormánnyal, hogy midőn a kormány leginkább excellál tehetetlenségében, ezek adjanak neki módot arra botor támadásaikkal, hogy a közvélemény biráló figyelmét, — szépen más térre tereljék, hol Tisza Kálmán igen gyakorlott öblös ágyukkal verebeket lövöldözni, s a nagy füsttel eltakarni a tulajdonképeni bajokat. Annyi bizonyos, hogy e két matador igen hálás szövetségese Tisza Kálmánnak — s Pulszky is nekik köszönheti szalmacsépléséért nyert koszorúit — s ha most az ő izetlen felléptük meg nem történik, Tisza Kálmán aligha aratta volna a meddő tapsokat, melyekkel pártja megajándékozta. És miért is ajándékozta volna meg talán kész már a kormány a bankszámú ügy megoldásával, s a nemzet e gyötrő baja a gyógyulás felé indul. Ilyenről szó sem volt, sőt amit Tisza a bank s vámügyről beszélt, azt a nemzet — soha meg nem köszöni. Hanem: Miletics és Polyt — simile par fratrum — gondoskodott róla, hogy a kormány semmittevése, az ő hóbortjuk gőzében elveszve úgy tegyen a kormány is, mint az egyszeri számadó tiszt, ki minduntalan tudott módot találni arra, hogy számadását elhalassza, mégpedig mindig valami lármás incidenssel. Miután már mindenből kifogyott a csintalan számadó, otthon arra tanította meg fiát, hogy számadási előadása közepette törjön a szobába, tüzet kiáltson, s ami meg is történt, s a számadó, a számoltató gazdától ismét eredmény nélkül futott haza. A belügyminiszter tegnapi beszéde különben arról győzött meg bennünket, hogy ő, mióta a miniszteri széken ül, igen zavaros fogalmakat szerzett magának Magyarország igazi érdekeiről. Mert, hogy ő Magyarországot megtartani, s virágzóvá tenni akarja, ez phrázis, a milyet Polyt is elmondott. Tehát e phrázissal, mellyel beszédét zárta be, épen annyit mondott, a mennyit Polyt, ki szintén azt állítá, hogy ő Magyarországot megtartani s virágzóvá tenni akarja. Igen, Polyt is ezt állítja. Csakhogy természetesen előadott eszközei elárulják, hogy ez eszközök nem felelnek meg az állított czélnak, mert az általa felállított eszközökkel veszélyeztetve vannak a magyar érdekek. És Tisza Kálmán, ki oly keményen lehordozta Polytot, mondott eszközeiért, talán mindenek fölébe helyezi a magyar érdekeket ? Tessék elolvasni azokat amiket a bankügyben mondott. Nem volt még ország a világon, hol a bankügy nem kizárólagos érdeknek tekintetett volna, s melyet nem tudom miféle európai, vagy közös érdekektől tettek volna így vagy amúgy függővé. Hogy milyen az olasz, franczia, vagy angol bank, arra azon országok érdeke volt mindig kizárólagos befolyással, de soha, és semmiféle körülmények között, a szomszéd figyelembe sem jöhetett. A bankügy elmélete nem is enged helyet külországok érdekei tekintetbe vételének. Nem is lehet. Tisza Kálmán Helfy beszédére tett megjegyzéseivel nyíltan kijelenti, hogy a magyar bankügy rendezésénél nem egyedül a magyar érdek lehet az irányadó. Az ily beszéd egy hajszálnyival sem tisztább fogalom az ország érdekeiről, mint a Polyté. Meglehet, nem oly roszakaratú, de egyre megy eredményében. Amaz a szerb érdekeknek áldoz — ez az osztrák érdekek oltárát cultiválja. És ha Miletics és Polyt bűnös eszközökkel dolgoznak, melyek a magyar állam érdekeit rövidítik meg, idegen érdekek kedvéért: minek nevezzük azt, midőn igazán magyar hazafiak, ott is alárendelik az ország vitális érdekeit az osztrákok érdekeinek, hol tulajdonképen kérdésbe sem jöhet mások érdeke, hazánk kizárólagos érdeke felett, milyen a bankügy, melyet úgy látszik, hogy a kormányon ülők szintén oly közös üggyé tették, hogy ahoz az osztrák bank privilégiuma letelte idejéig komolyan hozzá sem fognak, habár összeroskad is az alatt az ország pénzügyi nyomorúságában. A felirati vita egyébiránt ma befejeztetett, s mint tudni lehetett, a kormánypárt javaslata lett elfogadva. Azon kérdésre, hogy az új országgyűlés megnyitásával, eddigi bonyolult helyzetünkből előcsillan-e a kibontakozás reménycsillaga s a felirati vita adott-e a nagy többség s a kormány részéről egy derengő hajnali sugárt a biztos javulás napja közeledésére — csak azt mondhatjuk, hogy most is ott vagyunk, ahol voltunk, azaz, hogy már ott sem vagyunk, 6 hónappal idősebbek vagyunk saját nyomorúságunkban. Azon kérdésre, hogy az új országgyűlés, melyen a kormány hallatlan többséggel rendelkezik, a nagy hanggal hirdetett pénzügyi rendezésre tett-e már csak egy biztos lépést, egy szóval, hogy látunk-e már valami hasznot a hírhedt fusióból, — a válasz az, hogy semmit sem látunk. Tehát mit constatálhatunk a felirati vita befejeztére? A fusió kormánya átvette a hatalom vezetését, hogy — mint halljuk — már nem is 4 hanem 8 perczentes jövedelmi adót hozzon be. Szép gratulatió lesz ez a választóknak. Szederkényi Nándor. Széll Kálmán a „N. Hirlap“ szerint holnap egy az egész ülést igénybe vevő hosszú exposé kíséretében fogja beterjeszteni az 1876-oi költségvetést s ugyanakkor adja be a jövedelmi adóról szólójavaslatot, mely egészben véve Ghyczy Kálmán műve, melyet a múlt télen akart előterjeszteni, némely módosításokkal, minők például a közkereseti társaságoknak nyújtott kedvezmények. A javaslat 4% jövedelmi adót ró ki, melyből a pénzügyminiszter 8 milliót remél bevenni, ami az egyenes adók mai összegével összevetve, azok mintegy 15 százaléknyi fölemelését foglalja magában. Széll K., az említett lap szerint, tárczáját köti e javaslat elfogadásához. _________ A vasúti kölcsön megkötése ügyében néhány nap óta itten folyó alkudozások eddig a „M. H.“ szerint czélra nem vezettek, mert az ajánlatok egyike sem bizonyult be elfogadhatónak. A minisztérium csak később, az ősz közepén vagy utolján fogja a tárgyalások fonalát újra felvenni. 143. szám A miniszterelnökség értesítése szerint a király folyó hó 22-én délutáni 2 órakor fogadja a magyar delegatió tagjait Bécsben. Ezen alkalommal a félgyász megtartatik. Michel Angelo négyszázados ünnepe. (Saját levelezőnktől.) Florencz, szept. 12. Olaszország, Florencz, megmutatta a legnagyobb mérvben ezen ünnepéllyel,hogy él. Bebizonyította, hogy nemcsak volt, hanem azt is, hogy van és lesz. Egy nemzet, mely nagyjabról hálásan emlékszik, annak örök élete van! A Michel Angelo ünnepélyek már e hó 5-én kezdődtek, hanem a tulajdonképeni főünnep, a művész mellszobrának leleplezése 12-én volt, s ettől kezdve három napig végződnek a megemlékezésnek nagyszerű napjai. E hó 5-étől mindennap történt valami nevezetes, mely e nagy nemzeti ünnep előkészítéséhez tartozott. Ezek közt legmeghatóbb volt Carlo Botta hamvainak haza hozatala Párisból. A mely nemzet a haza martyrjait, számüzötteit hálás emlékezetben tartja, s azok iránti kegyes francomagyar bank liquidálni fog. Ezért vannak jelenleg Budapesten Erlangerék ők a legnagyobb erélylyel fognak arra törekedni és oda munkálni, hogy a bank ügyei minél hamarabb legombolyittassanak, bár a munka hihetőleg sok idejöket veszi igénybe, mert a franco-magyar bank a romániai dohánymonopoliummal, vaggongyárral stb. összeköttetésben áll; de elég az, hogy a leszámolás komolyan kezdetét vette. Vasárnap, 1875. szeptember 19. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el, Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodidner F. nyomdájában letét nyilvánítja is, csak az mondhatja érdemlegesen, hogy él a nemzetek sorában. A Michel Angelo négyszázados ünnepének előestéjén történt a, Carlo Botta hamvainak elhelyezése Florencz Pantheona a Santa Croce-ban. Szent borzadás futotta át a szemlélőt e nagyszerű hazafias ünnep szemlélésénél! Papok, katonák, s ezek közül a legfőbb tisztek, a király személyesitője, polgári hivatalnokok, s a népnek megszámlálhatlan tömege kisérte a szent hamvakat a vaspályától a Santa Croce-ig. S ez által a haza szabadsága oszlopának alapkövét letette az olasz nemzet. A keresztyén vallást a martyrok, s az ezek iránti kegyelet szilárditá meg. A nemzetek szabadságát, önállóságát is a szabadság martyrjainak szent kegyeletben tartása fogja megerősitni. A mely nemzetben ezen tiszta, önzetlen hazafias érzelem kihalna, ott megszűnnék a nemzet szabadsága ! Az olasz nemzet élete biztosítva van, nagy honfiainak emléke szent előtte. A Michel Angelo négyszázados ünnepének előestéjén azzal áldozott az olasz nemzet a nagy művész emlékének, hogy hazafias érzelmét bemutatá. Az ünnep megnyitásával pedig gyakorlati életrevalóságát tüntető fel, mivel az ünnepély sorrendjének legelső pontja a gazdasági tárlattal kezdődött. Ezzel bebizonyítá a nemzet, hogy él nem csak szellemileg, hanem anyagilag is, hogy vérkeringése egészséges, mert gazdasága virágzásban van. A gazdasági tárlat különösen a rendkívül szép szarvasmarhák, juhok és selymekben tűnt fel. Második pontja az ünnepély programmjának az óriási hangverseny volt, mely a városháza — Regnoria — nagy termében tartatott, a Medici-ek korabeli pompás gyűlési helyen Az olasz zene finomsága, költőiesége és hatalma tűnt fel e zeneáradatban. Azon mennyei hangok végeztével kezdődött nem sokára a nagyszerű díszmenet, a városházától kiindulva. A szokásos rendben elől mentek a mesteremberek küldöttei zászlókkal. Azután Florencz városának képviselőit a fehér zászlókkal, utánuk Olaszország főbb városainak képviselői, a vidám három színű lobogókkal. Mintegy ötvenhárom színű nemzeti zászló következett egymás után a felszabadított Olaszország küldötteivel. *) Megható látvány volt annyi zöld, fehér, veres zászlót látni egy csoportban. Lelkesítő volt a gondolat, hogy a néhány évvel ezelőtt még külön darabokra szakadozott Olaszország, most egyesült szabad nemzet, s egy közös szent eszméért lelkesülve csoportosul. Kétszeresen megható volt ez ránk magyarokra, kik hasonló nemzeti színekkel bírunk. Nagy napok emléke jutott eszünkbe, s azon remény tölté el lelkünket, hogy egy akarat és összetartás által, nekünk is lehetnek még nemzeti ünnepeink, mi is megemlékezendünk nagy embereinkről ! A díszmenetet a királyi zászló zárta be a király küldötte s ennek fényes kíséretével. —Közben közben katonák voltak a menetben zenekarokkal, s felváltva zenéztek. Hasonlóan katonák voltak két sorban felállítva a menet útjában, s minden a legünnepélyesebb rendben történt. Legelőször a Michel Angelo születési házához mentek, hol buzdító beszéd mellett a hallhatatlan művész mellszobra lelepleztetek. Innen a Santa Croceba mentek Michel Angelo hamvaihoz, s tovább a Michel Angelo térre haladtak fel, hol a művészi remek Dávidjának utánzása, kolossalis alakban érczből van felállítva. Ez volt a legszebb megdicsőités! A nevezett tér kies magaslaton áll Florencz felett, a mellett van közel azon ószerü tornyos erőditési épület, **) melyből Michel Angelo tizennyolcz hónapig védelmezte Florenczet. E nevezetes és e kies helyen áll a nagy művész remek szobrának másolata érczből, mintegy azt bizonyítva, hogy az ember művei, s tettei által lesz hallhatatlan. Három óra után indult el a díszmenet, s hét óra előtt érkezett fel a szoborhoz, hol a zászlók csoportjával ünnepélyes távolságban megállapodott a szobor körül. A nap hanyatló sugarai világíták egy oldalt a remekművet, a más oldalt a feljövő hold szelid világa derengett rajta. Alant a szobor környezetében már lámpák égtek. Mindenünnen világosság és dicsfény ragyogott! P. haza minden igaz és hű polgárában viszhangra fog találni. Csanády Sándor élesen támadta meg a kormány volt balközépi tagjait, amiért a haza függetlenségének zászlóját nem lobogtatják ma is, s felhívta őket az ahhoz való visszatérésre. Pár szónok még akik a figyelmet lekötni nem bírták, Missich és Csatár szinte jónak látták a vitába merülni. Miletics sem maradhatott el, akit azonban az elnök rendre utasított, amiért kijelentését, a ház tekintélyével össze nem férő kifejezésnek tekintette. Azonban véleményünk szerint nem helyesen Czáfolják meg a képviselőnek akár alkotmányosság akár a nemzetet sértő kifejezéseit, de ezek még ez által nem a ház tekintélyével össze nem férő kifejezések. Végre beszéltek még Horváth Lajos előadó semmi újat sem mondva, és semmit sem czáfolva, s nyargalózzon a volt jobboldalnak azon elkopott paripáján, hogy az eszmecserének semmi gyakorlati eredménye nincs — és Simonyi Ernő, aki szellemdúsan verte vissza a belügyminiszter életeskedéseit, s a függetlenségi párt felirata ellenében megkísértett érveket megvilágítva, s illő fokra szállítva le, s megvilágítva, hogy csakis e párt álláspontján hárítható el a veszély, és szerezhető meg az ország népének boldogsága : a ház feszült figyelme közt az óriási többség fölött pártunknak erkölcsi diadalát bizonyította be. — A nagyszabású s minden részében kitűnő beszédet lapunk legközelebbi száma hozza. Igen! felhívjuk a hazának minden elfogulatlan polgárát, hasonlítsák össze a feliratokat, a támadó és védő szónoklatokat, és ítéljenek. Mi azon meggyőződésben kezdjük országgyűlési működéseinket, hogy egyedül a függetlenség alapján rendezhető országunk pénzügye, s eszközölhetők a polgárosodás követelte kiadások is. Azon meggyőződésben , hogy mienk, hogy a mi álláspontunké a biztos jövő. Mert igaz azon hivatkozása Simonyi Ernőnek, hogy „arra van eset, hogy állatok önvérökkel táplálják gyermekeiket, de arra nincs eset, miként ezt most Magyarország teszi, hogy más állatot vérével tápláljon azért, hogy saját gyermekei ínségben pusztuljanak el.“ Mi a nyomasztó ínségtől óhajtjuk megmenteni Magyarország polgárait, mi a nemzetet dicsővé, és virágzóvá, a népet boldoggá kívánjuk, és mert ez csakis önállóságunk megszerzésével eszközölhető, azért kivánjuk azt is, hogy minden hű magyar igy szavazzon velünk: „a közösügyes 1867-ik törvényeket el kell törölni, s helyökbe állitni és biztositni „Magyarország állami önállóságát függetlenségét.“ II. A képviselőház ülése szeptember 18-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. — Jegyzők: Huszár Imre, Molnár Aladár, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak : Széll Kálmán, Tisza Kálmán, Perczel Béla, Péchy Tamás, Szende Béla. Az ülés d. e. 10 órakor megnyittatván a múlt üléskönyve hitelesíttetik. Elnök bemutatja Zarándmegye feliratát, melyben Sopronymegye feliratát pártolja a képviselők választásáról szóló t. sz. módosítása tárgyában ; Pest-Pilis megyék feliratát az állam hivatalos nyelvének, az ipar és kereskedelem körében leendő használata érdekében, Szathmár város és Zemplénmegye alispánjának feliratát, hogy a lókiállitás próbakisérlet tárgyában kiadott rendelet hatályon kivül helyeztessék. Két újabb összeférhetlenségi eset merült fel. Ugyanis postával érkezett Schwarcz József s 01lósy Pál esztergomi lakosok s választópolgárok folyamodása, melyben Pór Antal Esztergom városi képviselő ellen összeférhetlenségi esetet jelentenek be, mint ki Esztergom városi lelkész, és a IV. o. elemi tanodának igazgatója, végre Esztergom város tiszteletbeli árvaszéki tanácsosa. Kiss János ügyvéd szatmár városi képviselő Boros Bálint ellen jelent be összeférhetlenséget, mint aki a magyar északkeleti vasút igazgató tanácsosa. Az állandó igazoló bizottságok Pejacsevich László gr., Dékáni Gusztáv, Bujanovich Sándor és Kiszely Árpád képviselők választását igazolták, Ráth Károly pápai és Vojnics Jakab választása ügyében azonban vizsgálatot rendeltek el s Ráth ügyében a ház Halász Bálintot küldötte ki. Az osztályokba nincsenek még besorozva: Virkner Lajos, Kühmle József, Pongrácz Ágoston gr. Dékáni Gusztáv és Pejacsevits László gróf. E szerint Dékáni Gusztáv a 7-ikbe, Pongrácz Ágoston gr. a 8-ikba Virkner Lajos a 9-ikbe és Kühmle József az első osztályba soroztatnak, Pejacsevits László gróf pedig a hatodik osztályba. Irányi Dániel, T. képviselőház! Azon kellemetlen helyzetben vagyok, hogy nemcsak egyik ellenfelemnek, a t. belügyminiszter úrnak, hanem egyik barátomnak beszédére is észrevételeket kell tennem. De miután fontosak a tárgyak, melyekre észrevételeim vonatkoznak s miután különösen az egyiket igen nagyon szivemen hordom, nem menthetem föl magamat ezen kellemetlen kötelesség alól. Reménylem, hogy t. barátom, kivel egyébiránt én a törekvés czéljára nézve teljesen egyetértek, nem fogja rész néven venni, hogy meggyőződésemet az ő irányában is kifejezem s kötelességemet ő ellenében is teljesítem. Mocsáry J. képviselőtársam annak indokolására, hogy a kormánynak a válaszfeliratban nyilvánuló azon kívánságát, hogy a nemzet újabb áldozatokat hozzon, most teljesíteni képesek nem vagyunk, arra hivatkozott, hogy a nemzet a múltban is valahányszor áldozatokat követeltek tőle, vért és életet igen, de vagyont nem adott, nem adott mint monda azért, mert nem adhatott, mert nem volt mit adni. Ezen állításának véleményem szerint ellene mond a történelem. (Felkiáltás: Igaz!) Méltóztassék felütni a törvénykönyvet, mely az asztalon fekszik. A legrégibb időktől fogva a Napoleon elleni háborúk egész végéig, számtalan törvényczikkben fel van jegyezve, hogy a magyar nemzet nemcsak ujonczot ajánlott fel, hanem felajánlott élelmiszereket, felajánlott zabot is, felajánlott szénát. De azt, hogy most nem ajánlott fel újabb áldozatokat, igen helyesen mondta t. barátom, s helyesen téve azt hozzá, hogy most ajánlani újabb áldozatokat valóságos öngyilkosság lenne. Most midőn a nép vállai a létező terhek alatt is görnyedeznek, midőn mi kimutatjuk, hogy azoknak nem emelése nem csak szükséges, hanem hogy ha a mi tervünk elfogadtatik azokat le is szállíthatjuk. T. barátom rész néven vette az előadó urnak, hogy ő szorgalomra, takarékosságra s nagyobb erkölcsiségre hívta fel a nemzetet. Először is legyen szabad megjegyeznem, hogy a felhívás nem lehetett pusztán a magyar fajhoz intézve, hanem intézve volt a 15 millió lakoshoz, mely a politikai magyar nemzet neve alatt értetik, s azért a magyar fajnak érdekében tett különös tiltakozás véleményem szerint itt talán nem volt helyén. Senki sem méltányolja jobban, nemcsak a magyar fajnak, hanem a magyar nemzetnek jó tulajdonait, egyeneslelkűségét, vendégszeretetét s mindenek felett hazafiságát, mely nem tagadta meg magát soha, de másrészt nem tagadjuk mi sem uraim, hogy vannak e nemzetnek nagyban véve hibái is, melyeket nem szabad eltakarni, ha azt akarjuk, hogy azok megvitattassanak. A sebeket csak úgy lehet gyógyítani, ha azokat feltakarjuk. Azért, hogy mi bevalljuk hibáinkat, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy minket a külföld meg fog vetni. Más nemzetek is úgy cselekszenek, enquetteket küldenek ki a társadalmi bajok contatálására és miután azok constatáltattak, ha elrémül is azok láttára a hazafi és elrémül talán a külföld is, de miután nyomban hozzálátnak az orvosláshoz, helyesli az eljárást és tiszteli a nemzetet. Tudom tehát, hogy nem népszerű dolog, hibákat rovni fel, bárkinek is, legyen bár a megrovott egyes ember, avagy a nemzet maga; de én azt tartom, hogy valamint egyes embernek épen úgy a nemzetnek is, az a legjobb barátja, aki nem hízeleg, hanem az igazat megmondja. Én Themistoclessel tartok, aki azt mondotta: „Üss, de hallgass rám!“ Hogy a magyar nemzetnek hibái nem magából a népből eredtek csak, hogy azok előidézésében a felsőbb köröknek és részben — engedelmet kérek, hogy őszintén kimondom — a kormányköröknek is volt részük, azt kénytelenek vagyunk bevallani és azért, ha azt akarjuk, hogy e hibák, hogy ez erkölcstelen tettek, hogy ez erkölcsi fogyatkozások megjavuljanak, igenis magunkon kell kezdeni a megjavulást és itt ismét teljesen egyetértek t. barátommal, ki arra figyelmeztette a t. előadó urat, hogy ne csak magához a néphez, hanem magához a kormányhoz és — hozzáteszem — magához az országgyűléshez is intézze figyelmeztetését, és én meg lévén arról győződve, hogy nemzetünk boldogságára az erkölcsök javítása szükséges, és hogy arra a kormány és országgyűlés igen hathatósan folyhat be, — nem fogom elmulasztani magam is egy meleg felhívást intézni beszédem végén önökhöz uraim. Amit a vám és bankkérdés tárgyában modott t. barátom Mocsáry Lajos és mire a t. belügyminiszter úr felelni méltóztatott, azt hiszem hogy a t. belügyminiszter úr hibásan felelt. T. barátom Mocsáry Lajos igaz azt mondotta, hogy a vám és bankkérdés szorosan összefügg az 1867. évi 12. t. czikkel és azt is hozzá tette, de azt gondolom csak vétségből, hogy mindaddig mig a közjogi kérdés meg nem oldatik, a vám és bankkérdés sem fejthető meg. Mondom csak vétségből tehette, mert sokkal jobban ismerem, sem hogy nem tudnám, hogy ő igen jól tudja, hogy sem az önálló vámterületnek, sem az önálló független banknak közjogi akadályok nem állanak útjában, de értette alkalmasint úgy, mint értem én, hogy t. i. ezen két kérdésnek a nemzet óhajtása szerint való megoldását mai napig a közjogi kötés, a közjogi alku hátráltatta és akadályoztatta. Különben, ha nem teszem fel azt, hogy azért nem kezdték meg korábban az alkudozásokat a vámkérdésben, hogy azért nem állítottak fel önálló bankot, sőt késlekednek annak felállításával most is, mert a közjogi alku a 12. t. ez. békéi alatt nyögnek, azt kellene feltennem, amit hazafiságokról nem tehetek fel, hogy a nemzetnek érdekeit önkényt és akarva koczkáztatták, azt hogy a nemzeten árulást akartak elkövetni. A t. belügyminiszter úr tegnapi hosszú, de azért igen érdekes beszédében, sok igaz közt több oly dolgot is állított, melyek véleményem szerint nem állják ki egészen a bírálatot, így többek közt amit a trónbeszéd és válaszfelirat természetéről méltóztatott mondani. Egy pár szóba burkolt irány vagy elv kijelentése — azt mondá a t. belügyminiszter úr — részint érthetetlen, részint sokfelé magyarázható. De egyátalában, miután provokálja a vitát ama kérdések felett, azon peremben, midőn azon kérdések meg nem oldhatók, — semmi egyébre, — mint haszonnélküli idővesztegetésre nem vezethet. Én nekem úgy látszik, hogy ha egyátalán semmi irányelv sincs megjelölve, ez mindenesetre érthetetlenebbé teszi azt is többféle magyarázatot enged. így történt épen a királyi trónbeszéddel is. Azt látjuk, hogy például, a vámkérdést, a bankkérdést, valamint a házassági kérdést többen többféleképen magyarázták. Azt pedig, hogy a válaszfelirati vita hiába való idővesztegetés lenne, vagyis, hogy a kormány és a többség elveinek megállapítása, tárgyalása hiába való idővesztegetés lenne, azt úgy hiszem maga a t. belügyminiszter úr sem akarta állítani. — Hát mikor vitattassék meg a kormány programmja, mikor biráltassanak meg a kormány tettei és szándékai ha nem akkor, midőn a válaszfelirat alkalmával, a kormánynak egész politikája van szőnyegen ? — Azt mondja továbbá a t. miniszter úr a válaszfeliratot illetőleg „hogy az úgy nálunk, mint mindenütt a világon a trónbeszéd parafrasisa legyen a fejedelem iránti lojalitás kifejezése és a közreműködésnek nyilvánítása.“ Én azt tartom, hogy valamint a trónbeszédben a fejedelem és illetőleg a kormány nem egyszerűen üdvözölni szokta az országgyűlést, hanem kimondja egyszersmind, mit tart az ország ügyeinek szempontjából szükségesnek, úgy épen a válaszfeliratban is kell, hogy a nemzet a maga óhajtásait kifejezze, hogy őszintén megmondja a fejedelemnek, mit tart az ország, a nemzet boldogítására szükségesnek. Nem osztozhatom annálfogva a t. miniszter úr azon nézetében, hogy a válaszfelirat egyszerű parafrasis, egyszerű nyilvánítása a lojalitásnak. De másutt sincs ám mindenütt úgy, miként azt a t. miniszter úr gondolni méltóztatik, vagy legalább állította. Igaz, hogy Angliában a válaszfelirat többnyire egyszerű parafrasisa a trónbeszédnek, ámbár vannak ott is esetek, hol nem egyszerű parafrasis, hanem a parlament megmondja a maga eltérő nézetét. Voltak — bár ritkán — esetek, hogy a válaszfelirat következtében a kormányok meg is buktak. És vannak erre esetek más parlamentekben is. Még kevésbé érthetek egyet a t. miniszter úrral arra nézve, mit a kormány programmját illetőleg méltóztatott mondani. Azt mondotta a t. miniszter úr, hogy nem tartja szükségesnek a két Országgyűlés t. A válaszfelirati vita befejeztetett. Irányi Dániel kezdte azt ma meg, megszokott szabatossággal, és emelkedett szellemben. Beszédének befejezése, midőn felhívta a kormányt és országgyűlést, hogy a nemzet előtt jó példával menjen elő az erkölcsi tisztulás és törvény tiszteletre nézve, a *) Az összes zászlók száma több volt l&O nél. **) Ezen épitmény maga is Michel Angelo müve.