Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1875-09-05 / 132. szám

tot, Zsembery István 26, Csávolszky Lajos 21,Mar­­sovszky Jenő 19 szavazatot. A többi szavazat el­oszlott. A háznagyra beadott szavazatokból kapott Kovách László 176, Jankovich Miklós 91, Beöthy Algernon 14 szavazatot, üres volt 5. E szerint a háznagy Kovách László. Korelnök zajos éljenzések közt köszönetet mond a háznak s elhagyja az elnöki széket. Ghyczy Kálmán (zajos éljenzés közt elfoglalja az elnöki széket.) T. ház! A ház tisztviselőinek vá­lasztása a törvény és a házszabályok rendelete sze­rint megtörtént. — Magyarország 413 választóke­rülete közül mindegyik megválasztotta képviselő­jét. Horvát-Slavonországok 34 képviselőjét is meg­választotta a horvát szlavon dalmát országoknak országgyűlése. Beadatott a ház alakulásáig 428 megbízó levél. Három horvát-szlavon-dalmátországi képviselőn kívül, kik még nem jelentkeztek, tizen­hat azon magyarországi kerületeknek száma, me­lyeknek képviselői még nem mutatták be megbízó leveleiket. Midőn ezt a házszabályok egyenes és határo­zott rendelete szerint ez alkalommal a háznak tisz­teletteljesen bejelenteném, első teendőmnek tartom az ugyanazon szabályok által rám ruházott jognál és kötelességnél fogva ünnepélyesen kijelenteni, hogy a folyó esztendei augusztus hava 28-ára fel­séges urunk királyunk által összehívott országgyű­lésnek képviselőháza megalakult. A megalakult ház előtt legelsőbben is mélyen érzett hálás köszönetemet jelentem ki a ház elnö­kévé lett megválasztatásommal irántam nyilvánult nagybecsű bizalomért és azon díszes kitüntetésért, melyben ez­­ által érdemem felett részesíttettem. (Élénk éljenzés.) Azon kérdést illetőleg, vajon e megtisztelő bizalomnak megfelelhetek -e, nem tagadom te hát, aggodalommal nézek a jövőnek elébe, ha a jelen országgyűlés által megoldandó feladatoknak nagy­ságára és azon országos tanácskozásoknak fontos­ságára gondolok, melyeknek vezérlete csekély te­hetségeimre fog nehezedni, és ha mindamellett ezen állást elfoglalom, erre egyedül azon remény bátorít, hogy a ház t. tagjai az állásommal járó nehéz kötelességeknek hü teljesítésére irányzandó törekvéseimet ugyanazon hazafias jó akarattal fog­ják megbírálni, és támogatni, a­mel­lyel engemet ezen állásra kegyesen felhívni méltóztattak. Elnöki kötelességeim közé első­sorban a ház tanácskozásainak tárgyilagos, részrehajlatlan veze­tése és a törvények és szabályok azokra vonatkozó azon rendeleteinek épségben tartása tartozik, a­melyek egyrészről a ház tagjai számára a szólás­­szabadság nagy fontosságú jogát, másrészről a ház tekintélyét, méltóságát, tanácskozásainak rendes folyamát biztosítják. Meg vagyok győződve, hogy e kellékek bár­melyikének hiányában az országos tanácskozások­nak üdvös eredménye nem lehet és habár tehetsé­geim gyengesége mellett nem nyújthatok önöknek biztosítást az iránt, hogy­ elnöki teendőim minden ágaiban jogos várakozásuknak megfelelni képes le­szek, azt bizton kijelenthetem, hogy a tanácskozá­sok részrehajlatlan vezetése mellett, azok általam említett másik két fő kellékeinek épségben tartására is minden alkalommal legjobb tehetségem szerint törekedni fogok. (Élénk éljenzés.) A ház elnöke épen részrehajlatlanságának megóvása végett van eltiltva attól, hogy a ház ta­nácskozásaiban e helyről a tárgyak érdemére vo­natkozó nézeteinek kifejtésével tényleges részt ve­gyen. — Szabályaink e rendeletét követve, nem tartom jelen felszólalásom köréhez tartozónak az országgyűlés tanácskozásai alá kerülendő tárgyakban követendő irányelveknek és azon magas feladatoknak bármi részben való fejte­getésébe bocsátkozni, — melyek megoldását a haza ezen országgyűléstől várja, követeli. Ismeri azokat a háznak minden tagja; tudja kiki, hogy a feladat nem kisebb, mint reorganisatiója belügyeink csaknem minden ágainak, nagy horderejű jogok és érdekek megvédése az ország külviszonyaiban. E nagy feladat csak számos és nagy erők, és tehetsé­gek egyesült közreműködésével, legbiztosabban az országgyűlés egyesült erejével oldathatik meg. Ily egyesítés sok, különben jogosult érdeknek hát­térbe szorítását, nem egy kedvencz eszmének elej­tését, vagy elnapolását követeli, nagy áldozatkész­séget igényel és azért azt, csak a hazaszeretet szent érzete, csak magaszati hazafiság eredményezheti. Ez erény azonban nem hiányzott a nemzetben soha, és bizonyosan a jelen országgyűlés folyama alatt is fényesen fog nyilvánulni. Midőn azért egyúttal elnök társaim, s a ház ez alkalommal megválasztott többi tisztviselőinek a ház jegyzőinek és háznagyá­nak nevében is tolmácsolom a legforróbb hálának érzetét azon kitűnő bizalomért, a melyben őket a t. ház megválasztatásuk által részesíteni méltózta­­tott; s midőn a ház helyeslésének biztos reményé­ben t. korelnökünknek a ház alakulása körül foly­tatott tanácskozásainknak jeles vezérletéért, a t. korjegyzőknek sikeres fáradozásaikért a ház nevé­ben köszönetet mondok (Éljenzés) és azt jegyző­könyvileg is kifejeztetni kérem (helyeslés), még csak azon nagy eszméket jelző két rövid szónak ki­mondására szorítkozom, melyek hazánk törvényho­zásainak szemei előtt törekvéseink állandó irány­tűje gyanánt lebegtek mindenkor: Éljen a király, éljen a haza! (Hosszas élénk éljenzés.) Mindenek előtt t. ház, miután a ház megala­kulása megtörtént, szükséges, hogy azt az illető osztályok alakításával,­­és a bizottságoknak megvá­lasztásával rekes­szük be, úgy a mint ez iránt a ház szabályai intézkednek. A kilenc­ tanácskozó osz­tály nézetem szerint mielőbb sorsolás útján meg­alakítandó, s azonfelül azon összesen 14 bizottság megválasztandó, a­melyeknek megválasztása a ház­szabályok szerint szintén az országgyűlés első te­endőinek sorába tartozik. Bátor volnék kérni a t. házat, méltóztassék az iránt nyilatkozni, hogy mi­kor méltóztatik ezen teendőknek teljesítésére napot kitűzni. (Felkiáltások: Hétfőn) Madarász József figyelmébe ajánlja az elnök­nek, hogy a házszabályok 26. §-a értelmében még a kilencz osztálynak megalakulása előtt kötelessége a háznak a 7—7 tagból álló 9 bíráló bizottságot megválasztani s ezeknek mielőbbi megválasztása annyival is inkább kívánatos, mert a 30. §­ intéz­kedése következtében, a­mint ezen bíráló bizottsá­gok megválasztattak, utána való nap az elnök egy­úttal az igazoló bizottságot üléstartásra felhívja, a bíráló bizottságok pedig azonfelül minél előbb meg­alakulni kötelesek. Neki semmi kifogása úgymond az ellen, hogy a legközelebbi ülés napirendjének első teendői közé a 9. osztály sorsolása tűzessék ki, hanem mindenesetre kérné a házat, hogy ugyan­azon napirendnek teendői közé a 26. §. szerint a 7—7 tagból álló bíráló bizottságoknak megválasz­tása is tűzessék ki. (Helyeslés.) Helfy Ignácz méltányolni tudja azon indokot, mely az elnököt arra indítja, hogy a ház munkál­kodását minél inkább siettesse, és azért hétfőre hozza javaslatba a bizottságokra való szavazást. Maga is osztja az elnök, s bizonyára az egész ház­nak azon kívánságát, hogy siettessük a munkát; de tekintve, hogy e bizottságok megválasztása min­den­esetre igen fontos kérdés a ház jövendőbeli működésére nézve, minthogy tudjuk, hogy gyakor­latilag a dolog úgy szokott történni, hogy előbb a kormánypárt saját kebelében megállapodik a bi­zottságok tagjaira nézve, és csak azon értekezlet után tudja meg az ellenzék, minő arányban része­­síttetik ő a választásban; kell arra idő, hogy az el­lenzék is a maga részéről megállapítsa az arányt, és egyszersmind hogy tanulmányozhassa a tagok közül, ki melyik szakra alkalmasabb. Minthogy ő azt hiszi, hogy a ház minden pártjának érdekében áll, hogy a bizottságok minél jobban legyenek ös­­­szeállítva, és minthogy erre idő kell, arra kéri a házat, méltóztassék megállapodni abban, hogy a bíráló bizottságok választása, valamint az osztályok kisorsolása a hétfői ülés napirendjére tűzessék, a bizottságok választása azonban a reákövetkező napra halasztassék. (Helyeslés.) Széll Kálmán pénzügyminiszter azon kérést terjeszti a ház elé, hogy ezen ülésszak alatt a pénz-és az ad­óüg­y­eket illető összes tár­gyakat a p­én­z­ü­g­yi bizottsághoz méltóz­tassék utasítani előkészítés végett. Minthogy azon­ban ezen körülménynél fogva a pénzügyi bizott­ságnak amúgy is számos teendői megszaporodnak, kéri a házat, méltóztassék elhatározni, hogy az ezen bizottságnak eredetileg a házszabályokban legalább 15 re megállapított száma ez idő szerint 21-re emeltessék. (Helyeslés.) Szende Béla honvédelmi miniszter hivatkozva a házszabályok 98. §-a, mely szerint a honvé­delmi bizottság legalább 7 tagból áll, tekin­tettel arra, hogy ezen bizottság gyakran igen fon­tos tárgyakkal van elfoglalva, de ezen ülésszak alatt különösen igen igen fontos tárgyak felett lesz hivatva tanácskozni, mint a múlt országgyűlésen is kérte, most is kéri, hogy ezúttal a bizottság tagjainak száma 15 tagra emeltessék. (Helyeslés.) Péchy Tamás közlekedésügyi miniszter ugyan­csak a házszabályok 98. §-a értelmében arra kéri a házat, hogy valamint a pénzügyi bizottság, akké­­pen a közlekedésügyi bizottság tagjainak számát is méltóztassanak 21 tagra emelni. Ezen bizottsá­gok gyakran együtt­működnek és ezért is szüksé­ges, hogy egyenlő számmal legyenek. (Helyeslés.) Simonyi Lajos bv. kereskedelmi miniszter (Derültség) felemlíti, hogy a lefolyt országgyűlés alatt a gazdasági és a számvizsgáló bizottságban 7—7 tag volt, de ez kevésnek bizonyult, ennélfogva ajánlja, hogy mindkét bizottság tagjai száma 9-re emeltessék. (Helyeslés.) A tett indítványok nyomán tehát a pénzügyi bizottság 21 tagból, a közlekedésügyi szintén 21 tagból, a honvédelmi 15 tagból, a gazdasági és szám­­vizsgáló bizottság pedig 9—9 tagból fog állani. Hétfőn az osztályok megalakulnak és a bíráló bizottságok megválasztatnak. A többi bizottság megválasztása pedig keddre halasztatik. Elnök felkéri ezután a ház azon tagjait, akik részint három, részint két helyen választattak meg, nyilatkozzanak az iránt, hogy melyik kerületbeli megbízatásukat tartják meg s melyekről monda­nak le. A múlt országgyűlésen s a korábbiakon e végett három napi határidő tűzetett ki: felkéri ennélfogva a házat, méltóztassék, ha jónak látja, elhatározni, hogy az illető képviselők három nap alatt nyilatkozzanak, melyik kerületet tartják meg. (Helyeslés.) Vannak továbbá úgymond még tagjai a ház­nak, a­kik azon eddigi állásukról, a­mely a képvi­selői állással összeférhetetlen, nem mondottak le. Ezeket figyelmezteti, hogy a törvény által erre nézve megszabott határidő alatt az elnökségnél az iránt jelentkezzenek. És minthogy vannak képvi­selők, kiknek megbízó levelei még nem menvén át a vizsgálaton, igazolásra várnak, ezeket meg­kéri, hogy a­mennyiben oly állást foglalnak el, mely összeférhetlenséggel van összekötve, ez iránt az elnökséget értesítsék. Ülés vége 3 óra 10 perczkor. Hétfőn 10 órakor ülés. A gleichenlbergi fürdőből. [Ne féljen az olvasó, nem fogok a mai politikáról szólani, mely az itteni szegény betegekhez hasonlít, kik a halál csiráját bensőjökben hordják és kiknek arczpirja inkább sorvadást mint sem egészséget jelent. De szólani akarok a gleichenbergi benyomá­sokról és szólani akarok a jó meleg nedves levegő­ről, Gleichenberg szép, kies fekvéséről, jó ásvány­vizéről és fürdőjéről, melyek daczára minden jó behatásu tulajdonságaiknak nem képesek még csak egy beteget sem megmenteni, ha az egyszer a ter­mészettől el van ítélve. De szép a remény­ és igy mint minden ember, ezen betegek is a cura által javulást remélnek, s őket e reménytől megfosztani vétek volna. Annyi bizonyos, hogy borzasztó ezen betegek­nek zenéjét hallgatni, melyet a köhögés minden tó­nusban képez, főképen éjjel, mi a szomszéd falakon keresztül igen szomorúan hangzik. De hagyjuk el ezen szomoritó képet, és ipar­kodjunk egy vigabbat rajzolni, p. o. azt, melyet a lengyel és magyar társaság itten képez, és mely majdnem a fürdő vendégeknek legnagyobb contin­­gensét teszi. Kellemes behatást tett reám az, hogy itten a magyar és lengyel nyelv túlsúlyban van kép­viselve. Ami különösen magyarjainkat illeti, azok Pá­­ris, Berlin, London, Róma, Konstantinápoly, Egyp­­tom, de még Chinában is egy arányos lelkesedéssel bírnak hazájuk iránt, úgy itt is, a­miről tisztelt szerkesztő úr is, bár rövid ittléte alatt meggyőződ­hetett, szemtanúja lévén annak a kedves báró Mon­­bach családnál, hogy a magyar nemcsak Magyaror­szágon, de még a guthmüthig, de együgyü stájer nép közt is csak magyar marad. Meg van lepve az ember, midőn a Monbach család kitűnő kastélyába belép, mely egy gyönyörű szép regényes parkszerű erdő közepett magasan kiemelkedő hegyen áll. Ott ,a legkisebbiktől a legnagyobbikig, mindenki magya­rul beszél. Nem szólok ezen nemes család szép ma­gyar gyermekeiről és finom neveléséről egyebet, de annyit kell hogy mondjak, midőn ezen kedves csa­ládot elhagyom, mikép nem tudom, mi dicséretre méltóbb, báró Monbach igen magyaros és finom mo­dora, vagy az ő szellemdus nejének — szül. gróf Vassné — hazafias lelkesedése. Annyi bizonyos, hogy ezen család az igen el­hanyagolt hires ősi magyar hospitalitásunk iránti kedves emlékeket fölujitotta bennem. Egy napon a hires orientalista báró Hammer­­purgstahl fiát is felkerestem. Midőn az ember a régi, de igen érdekes várkastélyába belép, egy tö­rök felirat olvasható, mely a látogatókat törökül üdvözli. Ami pedig ezen régi kastély háziurát, illeti a bécsi reiefisrath tagja nem nagyon megnyerő alak, a­mit azonban bőven kárpótol a kedves háziurnő nyájassága. Még egy más látogatásra is r­eg voltam egy család által hiva, hogy mennénk együtt az egyptomi alkirály egyik nagy politikai ágenséhez, kinek itt szép birtoka van. De daczára annak, hogy én Seffer basát Egyp­­tomból személyesen ismerem, még­sem volt vágyam odamenni. H. M. Árvéd-m­unkálatok a budai he­gyekben. A fővárosi középitési bizottság tegnap délután tartott ülésében tárgyalta a Budán eszközlésbe veendő árvédmunkálatokra vonatkozó tervezetet. Először több kisebb tárgyat intéztek el, igy Hersy Gyulának a zöldfa utczában építendő há­zából 21 öl a szabályozás folytán elesvén, öb­ p. 100 frt váltatik be. Fleischman és Weber a város­ligetben a külső sugárút mellett fekvő telkük fel­­oszthatásáért folyamodnak s a városnak ingyen ajánlanak fel egy telket útnak, mely 100 hosszú, aiz öl széles, ha a szab. tervet elfogadják. Elfogad­tatott ezen észrevételekkel: 1. hogy 300 ölesnél kisebb telkekre ne oszszák fel azt; 2. hogy azokon csak villák építtethessenek; 3. hogy az utcza egé­szen használható állapotban adassék át a vá­rosnak. Pestmegye évnegyedes k­özgy­ülése. (Szept. 3. és 4. napjain.) Tegnap f. hó 3-án folytatta a közgyűlés ta­nácskozásait s Szapáry István gr. főispán d. e. 10 órakor megnyitván az ülést az előző nap jkönyve felolvastatott és hitelesíttetett. Több csekély fontosságú házi ügy elintézése után a főügyész azon kérést terjesztette a bizott­ság elé, hogy szerfölött gyakori hivatalos utazá­saira költséget utalványozzon.­­ Kérése elfo­gadtatott. A bitang jószágok kezelésére nézve új rendszabály olvastatott fel, melyet el­fogadtak. — Több község á­t­c­s­i­n­á­l­á­s­i kérelme azzal fogad­tatott el, hogy a munka árlejtésen fog kiadatni a legolcsóbban vállalkozónak. Erről a megyének je­lentős teendő. Következett a közs. miniszter leirata, ki fel­­szólitá a megyét, hogy az ordas-uszodi part­­v­é­d­e­z­e­t elkészítésére az érdekelt községek a napszámot fedezzék, a minisztérium pedig kész a szükséges kőanyagot szolgáltatni. A megye felszó­lítása után az illető 5 község a napszámteher vise­lésére késznek nyilatkozott, valamint a sárközi du­­navédgát és csatornázási társulat is. E partvédépí­­téshez Lak község 400 napszámmal, Foktü 600-zal, Úszód 2000-rel, Ordas 800-zal, Benedek 400-zal, a csatornázási társulat 4000 napszámmal járulnak á 50 kr. Ez utóbbi 2000 frtot fizet készpénzben. Ez tudomásul vétetett, de egy szakértő fog kiküldetni, hogy a használt kövek minőségét megvizsgálja. — Több község iskolai jelentései helybenhagyattak. A főmérnök jelentéséből — mely a megyei utak állapotáról szól, kiemeljük, hogy a nyári viharok az utak mellett ültetett gyenge fákban nagy károkat okoztak, továbbá, hogy a hidegkúti és vö­rösvári országúton a víz által tetemes kár történt, melyet csak nagy áldozattal lehetett újra helyre­hozni. Felsoroltatnak még benne, hogy az összes megyei utakon minő munkákat vittek véghez. A je­lentést tudomásul vették, de szót emeltek többen a közlekedés rész volta ellen; alig lehet esős időben egyik községből a másikba menni, a­mit az alispán maga is elismer. A szolgabirók utasitandók (szól a határozat) az utak jó karban tartására. — Felol­­vastatik a községek adóhátralékainak mikénti be­hajtására vonatkozó előterjesztés, a­mi tudomásul vétetett. A tiszavidéki vasúttársulat folyamodik, hogy több megye példájára Pest megye is mentse fel a vasúti pályaőröket a közmunka teher­viselése alól. A főjegyző felszólalására elvetik a társulat kér­vényét. A valkói elöljáróság a bizalmat vesz­tett Murányi Elek községi jegyzőt hivatalától fel­függesztette s daczára, hogy ez a jegyzői földek után évek óta adót nem fizetett az április hóra járó dijat neki kiutalványozta. Ez ellen több valkói polgár óvást, illetve felebbezést adott be a me­gyéhez. A közgyűlés azonban úgy találván a dol­got, hogy Valkó község elöljárósága nem tett tör­vényellenes dolgot akkor, midőn a jegyző egy havi diját kiutalványozta s azt az adó fejében le nem húzta, azért annak intézkedését jóvá­hagyja. Geszner Mihály kecskeméti felsőjárási orvos folyamodik, hogy eddigi lakhelyén, Szelén, hol 26—27 év óta tartózkodik, maradhasson to­vábbra is. A közgyűlés azonban, mivel több tiszt­viselő is van, ki a hivatal székhelyétől s ügyködési körétől távol lakik, ezen visszás állapotot megszün­tetendő, kimondotta, miszerint nevezett orvos, a főorvos és egy közigazgatási tisztviselő felszólí­­tandók, miszerint October 1-ig nyilatkozzanak, haj­landók-e illető helyeikre lakásukat áttétetni, ha nem, hivataluktól felfüggesztetnek. Következett a „magyar gazdasszonyok orszá­gos egyletének“ ötven-ötven forintos két rendbeli küldeményéről a megyebeli ínségesek javára szóló jelentés. Ko­nopy, illetve Czigler Sándor és Mada­­rassy László a virilis bizottsági tagságról lemonda­nak. Tudomásvétel végett átadatik az igazoló vá­lasztmánynak, mely nem sokára fog összeülni. Bejelentetik végre Bar­ina Vendel válasz­tott bizottsági tag halála s ezzel egyidejűleg be­­mu­tattatnak a szent-endrei, csömöri és túrai vá­lasztókerületekben üresedésben levő bizottsági tag­ság iránti jelentések. A közgyűlés nevezett közsé­gekben a bizottsági tagok választására oct. 31-ét tűzte ki. S ezzel az ülés befejeztetett. * A megyegyülés utolsó napja ma a lehető leg­csekélyebb érdekeltség mellett folyt le. — A me­g elolvastatott a közmunkatanács átirata, — melyben több kőbányai szőlőbirtokos azon kérel­mét, hogy a szőlőtelkeket építkezési czélra hasz­nálhassák fel, az is elfogadja. Tudomásul vétetett, de mivel a telkek felosztása iránt még nem volt tervezet, a felosztandó telkek nagyságát illetőleg hosszas vita folyt. Preiszner és Scheich csak 400 □ öles telkeket akarnak megengedni, de töb­ben ellene szólván, a majoritás azt határozza, hogy némely helyeken 120 □ öl legyen a felosztási mi­nimum, és e helyek megnevezésére egy albizottság küldetik ki. Ez Scheich, Preiszner és Főzes urakból áll, de részt vesz benne a X. kerület elöljárója is. Következett a hegyi vizek levezetése és utak rendezése iránti javaslat. A közgyűlés a budai vész alkalmából ily javaslattétel végett egy vegyes bizottságot küldött ki kebeléből. Ezen al­bizottság tüzetesen tárgyalván és igen buzgón fog­lalkozván a kérdéssel, tegnap a vegyes bizottság­nak előterjesztette javaslatát, hol az felolvastatott, a tagok észrevételeiket rá megtették, s a tárgya­lási jegyzőkönyv tegnap a középitési bizottság elé került. Az első pont, mely arról szól, hogy a főv. terüle­tén az erdők pusztítása meggátoltassák s a befási­­tás megindittassék, — hogy a vizszabályozásról, s a szőlők és egyébb mivelési földterületekre vonat­kozólag törvény vagy helyhatósági szabályzat al­kottassák, s az e ponttal összefüggő 8-dik pont, mely egy úthálózatnak olyformáni létrehozatalát hangoztatja, hogy minden völgyvidék legalább egy közlekedési utat nyerjen, s a­hol a sz­ükség kívánja ezen utak egymással összekapcsoltassanak, — egy­hangúlag elfogadtatott s a városi mérnöki hiva­tal a tervek részleteinek elkészítésére utasit­­tatott. A 2-ik pont, mely jól szervezett állandó hegyi rendőrséget s az utak és vizárkok fentartására kü­lön szakközegeket kíván, szintén elfogadtatott, s a bővebb részletek kidolgozására a mérnöki hivatal szólittatik fel. A 3-ik pont, mely a következő elveket állítja fel u. m. a hegyi vizeknek lehetőleg a beépített te­rületek elkerülésével levezetése, — oly müvek lé­tesítése, melyek segítségével a kőhordalék és iszap képződése, illetőleg a hegyekről való lemev­gyei hivatalnokokon kívül alig egy két szolgabíró s pár bizottsági tag volt jelen; még a hiányozhatat­­lan Halász Boldizsár is távol volt ma, a­mi ember­­emlékezet óta tudvalevőleg nem történt. A tegnapi jegyzőkönyvnek felolvasása teljes egy órát vett igénybe, alkalmat nyújtván így a jelenvoltaknak, hogy ebéd utáni fiestájukat ebéd előtt elvégezhes­sék. 11 órakor megtorló szemét a gyűlés s hozzá­fogott a napirend még néhány hátralevő tárgyának lemorzsolásához. A Marczibányi Majthényi féle alapít­vány gondnoka Rózsahegyi István folyamodott a megyéhez, hogy a gondnoki díjából levont összeg neki kiutalványoztassék. Az ügy abban áll, hogy Rózsahegyinek az akkori adminisztrátor Kapy 120 frtot ígért évi díjként s ezenkívül a bejövő kamat­feleslegeket. Minthogy azonban ez utóbbiakat az alapítvány perei felemésztették, Rózsahegyi azokat nem kapta meg. Most azonban e czimen 366 frtot s ezenkívül elmaradt egy évi fizetését 120 frtot kéri. Ez utóbbi ki fog neki utalványoztatni, az előbbi kérést azonban a megye nem veszi figye­lembe.­ Özvegy Körmöczy Jánosné, férjének, ki me­gyei csendbiztos volt, elhalálozása után nagy nyomorba jutott. Életjáradékot, vagy végkielégí­tést kér a megyétől, mivel férje temetési költségeit sem volt képes kifizetni. A közgyűlés elhunyt fér­jének 3 havi nyugdíját 150 frtnt szavazza meg neki végkielégítésül. Galgóczy Károly Pestmegye monogra­­phi­áj­át legközelebb be fogja fejezni. A művet melyből a szerző a megyei statistikai bizottságban már kétszer olvasott fel részleteket, s melyet ne­künk is volt alkalmunk már ismertetni, a szerző Pestmegye rendelkezése alá kívánja bocsátani. A közgyűlés e tárgyat az állandó választmányhoz utasítja, mely Galgóczyval értekezzen a kiadás módozatai iránt, s a jövő közgyűlésnek e tárgyról előterjesztést tegyen. A közgyűlés d. u. 1 órakor feloszlott, sosa megakadályoztatik, — arra való törekvés, hogy a vízroham, illetőleg a víz folyási sebessége gyengítessék és a víztömegek lefolyása hoszabb időre feloszlassék, elfogadtatott. E pont alatt, ezen elvek szemmel tartása mellett javasoltatik, a­­hogy a Krisztinavárosból a Svábhegyre vezető út melletti árok, mint szintén a Kissvábhegy és Kakukhegy magaslatai közt leve­zető árok uj műárok segítségével a németvölgy ár­kába vezettessék; b) szintén az orbánárok is; c) a Cserhalmay nyaraló melletti uj árok továbbra is fentartassék; d) a Mártonárok a sashegy lejtőjén uj műárokba vezetendő; e) a sánczárok iránya és lejtője olykép rendezendő, hogy az ott lezuhanó hegyi vizek a Gellérthegy szikláin le a rudas fürdő mellett a Dunába ömölhessenek, f) hogy az ó-budai hegyekből jövő vizek a Filatoriárkon át a Dunába vezettessenek; g) völgyzárlat létesítése, melyre alkalmas hely a hidegvölgyben a Pokorny­­féle mészégetőnél van, s hol 100000 frtnyi költ­séggel az ördögárok vizterületének m. e. felét ma­gában foglaló völgyzárlat lenne létesíthető, mely 30 millió köbláb vizet fogadhat be. A g) pont ellen két tag nyilatkozott. L­e­c­h­­n­e­r L. véleménye az, hogy az ily esetek mint a júniusi 26-iki egy században legfelebb kétszer for­dulnak elő. S minthogy félő, hogy e völgyzárlat nem lesz tisztán tartva, az betegségek okául szol­gál, s szükség esetén a sok iszap miatt még­sem lesz használható. Schneider pedig elégnek tartja a többi intézkedéseket, miért is a völgyzár­lat szerinte fölösleges. Azonban a többség mellette volt a völgyelzárásnak. A 4-ik pont, mely az ördögároknak a Drá­­zse féle téglavetőtől a fogaskerekű pályáig fekvő részén tetemes igazításokat indítványoz, észrevé­tel nélkül elfogadtatik. Az 5. pont, mely a vízvidék kisebbítésére új nyílt csatornát hoz javaslatba, a Christin-féle tégla­gyártól az „országút“ városrészen át a legmélyebb pontokon a Dunáig, az albizottságban is vitára adott okot. M­i­h­á­j­i k­b. elnök az ördögárkot is nyílt csatornává akarná átváltoztatni, de elfogadja az új nyílt csatorna tervét. Wo­hl­far­t előbb el­foglalt álláspontját magyarázván, később hozzá­járul a tervhez, Imre főmérnök a boltozott csa­tornához ragaszkodott, s különvéleményét írásban is beadta. E kérdés a vegyes bizottságban szintén vitára adott alkalmat. A többség azonban a bebol­tozott csatornák mellett nyilatkozott, főleg egész­ségi szempontból­ , Lechner Lajos a nyílt csatorna mellett szólalt fel, mert a boltozottak oly nagy eső alkal­mával sok mindennel megtelnek s a víz lefolyását akadályozzák. F­o­g­l­e­r azért nyilatkozik a bolto­zott csatornák mellett, mert ezeket az utczák ten­gelyébe lehet fektetni. Wein J. pedig az új csa­tornát tartja feleslegesnek, de kívánja, hogy a régit beboltozzák. Wo­hl­fart és Schneider a bizottság javaslat mellett szólnak s így a többség a két csa­torna és ezek beboltozása mellett szól. M­i­h­á­l­i­k a szerencsétlenség okának az ör­dögárok feletti három hidat és az árok beboltozá­­sát tartja. A 7-ik pont a menhelyek felállításáról szól, mely elfogadtatott. Ezen tárgyalási jegyző­könyv felolvasása után az építkezési bizottság az al- és vegyes bizottságoknak legmelegebb köszö­netét nyilvánítja működésükért, főleg az albizott­ságnak, melyre a munka legnagyobb része esett. Következett az ezek feletti vita. Scheich javasolja, hogy a vegyes bizottság által elfogadtatott 1. 2. pont észrevétel nélkül el­fogadtassák, mi meg is történt. A 3 pontból a — f-ig szintén. Csupán a d) pontra nézve a­mennyiben a Mártonárok helyett a Németvölgyön át a kelen­­földön vezetendő az árok, tettek változtatást. — Lechner és Schneider ag) pontra nézve a völgyzárlat ellen vannak műszaki tekintetben. A 4-ik pont elfogadtatik. Az 5-ik pontra nézve a bizottság egyh. a be­boltozott árok mellett van. Mihálik min­­tán. a nyílt mellett szavaz. Azon kérdésre, szükséges-e az ördögárok vizeinek elágazása vagy sem ? — a bi­zottság többsége az elágazás mellett nyilatkozik. A tervezett új csatorna nem mint többen ajánlják, hogy a Christer-féle téglagyáron keresztül vezettes­sék, hanem az országúton fog levezettetni. A víznek a rakodón való kivezetésére a szükséges intézke­dések gyors megtétele végett a tanács kéretik fel. A többi pontok elfogadtattak. Az ülés esti 8 órakor ért véget. Külföld. Az új szerb minisztérium kinevezé­sét hozza a belgrádi hivatalos lap tegnapi száma. A kinevezés ekképen szól: Miniszteri tanácsunk el­nökéül és közmunka miniszterül: Mihajlovics Sztovcsa urat, nyugalmazott államtanácsi elnö­köt ; külügyminiszterül és a szükséghez képest mi­niszteri tanácsunk elnök­helyetteséül: R­i­s­z­t­i­c­s János urat nyugalmazott minisztert; belügyi mi­niszterül Grujics Jefrem urat, az állami ta­nács tagját; igazságügy miniszterül: Milojko­­vics Radivoj urat, az államtanács tagját; pénz­ügyi miniszterül: Jovánovics Szilárd urat, belügyi miniszteri helyettest; hadügyi miniszterül: Nikolics Tihomily urat, tiszteletbeli hadse­gédét, az álló hadsereg parancsnokát és tüzérségi ezredest; vallás és közoktatási miniszterül: V­a­­sziljevics Alimpija urat, a főiskola tanárát nevezzük ki. Miniszter­tanácsunk elnöke jelen uká­­zunkat hajtsa végre. Belgrádban, 1875. évi augusz­tus 19/31-dik napján. Obrenovics M. Milán s. k. Mihajlovics Sztovcsa s. k. a miniszteri tanács el­nöke és közmunkaminiszter. Szerbia és Montenegro között, írja a „P. C.“, igen élénk tárgyalások folynak a herczegovinai ügyben követendő közös maga­tartás és esetleg cselekvés iránt. E tárgyalások csak a legújabb keletűek lehetnek, mert Belgrád­­ban és Cettinjében eddig meglehetős tartózkodó állást foglaltak el a most tárgyalásokat folytató fe­lek. Mióta Ristics vette át Szerbia külügyének ve­zetését, a Montenegró iránt érzett tartózkodás mindinkább háttérbe kezdett szorulni s a nemso­kára létre­jövendő szerb-montenegrói szövetség iránt már alig lehet kétség. Kevésbé vérmes em­berek azonban azt tartják Belgrádban, hogy Szer­bia és Montenegro némileg divergáló törekvéseit épen a mostani alkalommal lehet legbajosabban egy irányba terelni. A felkelők manifestumot fogalmaz­tak Kossierovoban tartott közelebbi nagy­gyűlésü­kön, melyben Bosnia és Herczegovina részére, Szerbiával s Montenegróval egyesülve autonómiát és törvényhozást, az euró­pai dynastiák valamelyikéből keresztény fe­jedelmet kívánnak s egyszersmind adófizetést és a török államadósság viselésében résztvevést ajánlanak. — A manifestum aláírása a következő : „A törökországi keresztények felsza­­b­aditására alakult közp. bizottság.“ A’ manifesztum azt tanácsolja a felkelőknek, kerül­jenek mindaddig minden összetűzést a törökökkel, mig Szerbia és Montenegró is kényszerítve nem lesznek résztvenni a háborúban. — A felkelők — úgymond — rokonszenveznek az osz­trák birodalom népeivel, kivévén a magyarokat. A felkelők vonakodnak a konsu­­l­o­k előtt Mostarban megjelenni, hogy velők a békés kiegyezés tárgyában értekezzenek s indokul azt hozzák fel, hogy ott török pressiónak lennének kitéve; ennél fogva azt kívánják, hogy a kiküldött konsulok békebírósággá alakuljanak. Server basa proklamatióit a ckí hír szerint, mihelyt mint a portának a kibékéltetés ügyében kiküldött meghatalmazottja, Mostárba megérkezik. E proklamatióban biztosítani fogja a basa kormánya nevében a felkelőket, hogy a porta a jövőben nem fog megtűrni semmi faggató rend­szabályokat a polgárokkal szemben; a nép elnyo­másában vétkesnek találandó tisztviselők felelős­ségre vonatnak, az önkénykedés által károkat szen­vedett polgárok követelései külön e czélra felállí­tandó bíróságok által fognak megvizsgáltatni, az alaptalanul számüzöttek visszahivatnak és a bujto­­gatók kiutasittatnak. A herczegovinai mozgalomról a zágrábi „Narodne N.“ eme sensationalis távirati tudósításokat közli: Nevesin­je mellett 2-án nagy harcz folyt. A törökök tönkre téve. Neve­­szinte lángban. A felkelők három erősséget támad­tak meg. A török részről elesettek száma 200, 80 megsebesült s több török fogságba került A felke­lők a megtámadott erősségeket hatalmukba kerít­vén, 80 lónak és 100 puskának jutottak birtokába. — Ljubobratics Montenegróból visszaérkez­vén, a felkelők fölötti parancsnokságot ismét át­vette. A felkelők főhadiszállása Zubcébe tétetett át. A felkelők Trebinje ellen újabb expedíczióra készülnek. A Montenegró kétszínűség­é­­r­ő­l szárnyra kelt hírek valótlanok. A kragujeváczi szkupstina az­ ország minden vidékéről 200 táviratot kapott, melyekben a törökök elleni háborúnak procla­­máltatását sürgetik. A belgrádi nép izga­tottan kívánja a harczot. A helyzet veszedelmes. Leo d’Urgel feladása. A „Standard” spanyolországi levelezője Leo d’Urgel feladásáról következő részleteket írja: — Csütörtökön este : Tegnap két karlista tisztnek megengedték Dorre­­garayhoz menni. A castilloni helyőrség látva, hogy hasztalan vár segélyt, kénytelen volt megadni ma­gát. Fegyvereit letenni és szabadon elvonulni kí­vánt. E feltétel megtagadtatott és Martinez Cam­pos nem akarta meghosszabbítani a fegyverszüne­tet. 8 órakor a Ciudadból néhány fehér zászlós kö­vet jött s vizet kért a sebesültek számára. Miután nem kaptak vizet és élelmiszereik is elfogytak, fel­adták a fellegvárat. Este 6 órakor írták alá a szer­ződési pontozatokat. Holnap reggel 7 órakor fog a ciudad­i helyőrség a hősies védelem után kivo­nulni. Pénteken este. A helyőrség tegnap este Cas­­tillonból a fellegvárba vitetett át. Ma tisztelegtek a helyőrségek Jovellar tábornok és törzskara előtt. Gyönyörű időnk volt s a katonaság delfiléje festői látványt nyújtott. A királyi csapatok keskeny so­rokban táboroznak a zöld hegyeken. A seo d’ur­­geli ütegek 21 üdvlövést tettek. Legelői jött Liz­­zarraga, tábornoki egyenruhában, utána a püspök bíbor papi öltönyben s fekete köpenyben. Ezt kö­vették a tábornok lovai és a poggyászokkal meg­rakott öszvérek. Ezután 12 trombitás, négy karlista csapat, tíz áldozár stb. A tábornok megtekinti a fellegvárat, mely az ostrom miatt sokat szenvedett. Az ágyuütegekben nem történt semmi kár. A ki­rálypártiak 820 j foglyot hurczoltak el. Volt ezek közt legalább 100 tiszt. A karlista kórodákban 50 sebesült van elhelyezve. A karlisták vesztesége az ostrom egész tartama alatt nem tesz ki többet 40-nél, 100-an sebesültek meg. A királypártiakból mintegy 300-an részint megsebesültek. Lizzarraga mint hadifogoly becsületszavára fogadta, hogy Bar­celonába megy. A püspök egy papnöveldébe utasít­­tatott. A Corregarayhoz küldött követek a szerző­dési pontozatok aláírása után visszatértek azon vá­lasszal, hogy segélyre ne számítsanak, mert Sa­­balls és Castello nem akartak hozzá csatlakozni. Jovellar dél felé vonult. A foglyok ma éjjel Marti­­nezben fognak aludni s onnan Puycerdán át Bar­­cellonába menni. A „Standard” santanderi levele­zője jelenti, hogy Leo d’Urgel kapitulatiója az északi tartományokban örömmel fogadtatott. Jo­vellar hadserege haladéktalanul elindult, hogy Dorregarayt Lerida tartományban utolérje. A­ kar­lista csapatokat Santanderben és Asturiaban foly­tonosan üldözik.­­ A madridi minisztérium őszre egybehívja a kortest. A tartományi tisztviselők utasíttattak, hogy a kormánypárti jelölteket hat­hatósan támogassák. A Lassalisták kongressusa ülésez múlt szombat óta Hamburgban Bräuner ottani szabó elnöklete alatt. 1873-ban megtörtént ugyan az egye­sülés Berlinben a sociáldemokraták két ága, a Lassalisták és az eichenachiak közt, azonban dr. Schweizer és vele egy kis töredék makacsul meg­maradt továbbra is Lassale tanai mellett. — E hi ellenzék tart tehát most kongressust, melyen Lipcse, Bréma, Harburg, Hamm, Over, Hamburg stb. váro­sok vannak képviselve s a tagok száma 750 főre megy. — A viták hevesen folytak s határozatba ment, hogy egy uj „átalános német mun­kásegyesület“ alapittassék a Lassale féle alap­szabályok alapján, melynek székhelye Hamburg és közlönye a „Social-Demokrat“ czimü lap legyen. Az egylet alapeszméi a következők: „Tekintve, hogy a hamburgi kongressus a Lassale által alapí­tott általános német munkás egylet hű kinyomata, elvben úgy mint szervezetében a még fennálló egy­leti és gyülekezési törvény határozataival szemben lehetővé teszi, hogy a régi Lassaleféle alapszabá­

Next