Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1875-09-12 / 137. szám
IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre . . . . ig' Negyedévre. . . 5. _ Egy hóra . . . Egy szám S krajczár.igQ Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. 137. szám. és KOZGA2JDASZATI IT.A.E’Na.A.IE». Vasárnap, 1875. szeptember 12. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek Kiadó-Hivatal, Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. ez. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS 6s MAGYAR ÚJSÁG“-ra. Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra.....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Vodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. hitelünk tönkre van téve, hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás resz, hogy az ipar és kereskedelem pang, hogy a hitelviszonyok tűrhetetlenek, hogy a vám- és bankügy rendezendő, ezeket tudjuk mindnyájan, ezeket nem a válaszfeliratból tanuljuk meg, de épen mivel ezeket mindnyájan tudjuk és érezzük, a válaszfeliratnak olyannak kellett volna lenni, mely az aggódó közönségbe hitet, reményt öntött volna az iránt, hogy mindezen bajokon múlhatatlanul segítve leend. A válaszfelirat azonban csak arról győz meg bennünket, hogy marad minden a régi, élünk egyik napról a másikra, minden határozott czél, terv és irány nélkül. Budapest, szeptember 11. —1. Ma nyujtatott be a képviselőházba a válaszfelirati javaslat, melyet alább egész terjedelmében vesz az olvasó. A javaslatot, mely rögtön felolvastatott, feltűnően hidegen fogadta a ház. Nem is fogadhatta máskép. Nincsen abban semmi, mi akár lelkesedést, akár hitet vagy reményt kelthetett volna a hallgatókban. Egyszerű száraz másolata a trónbeszédnek, azzal a kevés különbséggel, hogy a felirat valamivel ékesebb nyelven és szebb magyarsággal van írva, mint volt a trónbeszéd. Azt mondják, normális időkben nem egyéb a válaszfelirat formalitásnál. A benyújtott válaszfelirat tehát tökéletesen megfelel a helyzetnek. De hát olyan nagyon normális időket élünk-e most? Épen ellenkezőleg. A 67-iki factum óta soha válságosabb napok előtt még nem állott a nemzet, mint ma. Nagyon is nehéz időket élünk. Az egész országban egy a vélemény, hogy ha mélyen beható, gyökeres változások nem történnek a nemzet legfőbb életkérdéseit illetőleg, kimaradható an a veszély, mely az országot ári És a jelenlegi minisztérium megalakulása, az országos két nagy párt fúsiója nem mind azon indokolás mellett történt-e, hogy a haza veszélyben van és e veszélytől megmenteni az országot — lesz feladata pártnak és kormánynak. Mindez nem jelenti azt, hogy valami nagyon normális időket élünk, midőn egy semmitmondó üres frázisokból összetákolt felirattal kielégíthetni a közvéleményt. De van még egy más körülmény is, melynél fogva a jelen országgyűlés tartama kiváló fontossággal bir s válságos időknek mehet eléje. Az 1867 és 1868-ban kötött egyezmények — tiz évre szólván — a jelen országgyűlésen tárgyalás alá veendők. Ezen egyezményekkel szemben határozottabb nézetnyilvánitás nagyon helyén lett volna, és az országgyűlés megragadhatta volna ez alkalmat oly enuncziatióra, mely az országot tájékozhatta volna azon álláspont iránt, melyet ez egyezményekkel szemben elfoglaland. A válaszfelirat, mint említők tökéletesen hasonmása a trónbeszédnek. „Rendezni kell a hitel-, közgazdasági és közlekedési viszonyokat, gondoskodni kell az adóképesség emeléséről, a termelés, kereskedelem és ipar fejlesztése által javító kezekre, öszhangzatos reformokra van szükség a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közoktatás terén, szóval az államélet csaknem minden ágában.“ Mind oly sokszor hallott, unalmasságig emlegetett szólásmódok ezek, melyek ma már nem tesznek legcsekélyebb hatást sem senkire. Mióta a fúzió megtörtént, a fönebb idézetteket hallottuk már százszor különböző alakban és különböző alkalmakkor. Egyebet sem hallottunk, mint ezt: „Gondoskodni kell erről, gondoskodni kell arról“ — ezen minden eszmét nélkülöző lapos formulázása az üres szavaknak képezi a kormány és pártja programmját. Hogy az országgyűlési többség rettenetesen furcsa helyzetben van, az az eddig történtek után nagyon természetes. A kormány, mely körül a többség csoportosult, nem adott eddig soha programmot. Sem megalakulásakor, sem az országgyűlés feloszlatása után. A többség tehát nem programm körül, hanem egy pár miniszter körül csoportosult. Ily körülmények közt az országgyűlési többség, mely nem tudja, de még csak nem is sejti, mit akar a kormány, melyet támogatni előre késznek nyilatkozott, maga sem vallhat színt. Mióta a jelen ministérium kezébe vette az ország ügyeinek vezetését, szakadatlanul várjuk, lessük az intézkedéseket, melyek meggyőzhetnének bennünket arról, hogy a kormánynak van terve — az ország súlyos helyzetén segíteni s van akarata is — e terv haladéktalan keresztül vitelére. Nem újság, amit fönnebb a feliratból idéztünk, tudjuk mindnyájan, hogy pénzügyeink rémséges rosz állapotban vannak, hogy államháztartásunk nem bír menekülni az óriási deficitektől, hogy az előző kormányok lelkiismeretlen gazdálkodásai folytán állam A „függetlenségi kör“ hétfőn szept. 13-án délután 6 órakor értekezletet tart. Széll Kálmán pénzügyminiszter, mint a „Kelet Népe“ értesül, a következő előterjesztést tette a minisztertanácsnak az államjavak, állambányák és vasművek eladása tárgyában: „Miután a törvényhozás ismételten hangsúlyozta az államjavak eladásának szükségét s ő (a miniszter) maga is azon nézetben van, hogy azoknak eladása úgy nemzetgazdasági mint pénzügyi szempontból kívánatos: elérkezettnek látja tehát az időt, hogy ez irányban lépések történjenek. Az elárusítás időszerűsége szempontjából azonban megkülönböztetendőknek tartja a szorosan vett államjavakat ,az állami erdőségeket, s a bánya és vasműveket.“ A szorosan vett államjavak eladására, tekintetbe véve a földbirtok mostani csekély értékét s az ország tőkeszegénységét, a jelenlegi viszonyokat nem tartja alkalmatosaknak, azoknak eladása tehát nézete szerint elhalasztandó. Az államerdőket, kivévén azokat, melyek az államjószágokon kisebb kiterjedésben elszórvák s csak ezek kiegészítő részeit képezik, — nemzetgazdasági tekintetekből egyátalán nem véli eladandóknak. Ellenben czélszerűnek tartaná, hogy a bányák és vasmüvek, melyeknek művelése és üzletben tartása a kincstárra nézve terheltetéssel jár, minél előbb eladassanak. Ez irányban már tett is előkészítő lépéseket. Jelenti egyszersmind a miniszter, hogy a kincstári vas- és kőszénbányák valamint a vasművek eladására a hazai és külföldi lapokban pályázat hirdettetett, melyeknek eredményét annak idején a miniszteri tanács tudomására hozandja.“ A miniszteri tanács a pénzügy-9*Ínj^íeE A2?1!- „előterjestését.^hAl-y- lALe.cz hoz ily irányban tett előterjesztésére a legfelsőbb elhatározás, mint értesülünk, tegnap érkezett le. — Halljuk egyszersmind, hogy az állami bányák és vasművek megvételére, azok üzemének tanulmányozása után több belga vállalkozó hajlandónak nyilatkozott. Tegnap minisztertanács tartatott,mely hallomás szerint a feloszlatott törvényszékek személyi ügyeivel foglalkozott s remélhető, hogy még e hó folyamában minden, a törvényszéki rendezéssel összefüggő személykérdés el fog intéztetni. A belügyminisztérium kebelében tartott főispáni értekezlet az erdélyi tv hatóságok kikerekítése tárgyában befejezte munkálatát. E munkálat szerint, mint a „P. Lt.“ hallja, a királyhágón tuli megyék, kerületek, székek, vidékek 13 tvhatósággá kerekittetnek ki; Csikszék, Udvarhelyszék és Marosszék némi területi módosítással önállóak maradnának, Háromszék és Brassó vidékéből Háromszék megye alakíttatnék, a Királyföld kis tvhatóságainak legtöbbje Szeben-megyévé egyesíttetnék. Tetemes területi változással önállók maradnának: Alsó- Fehér, Küküllő (Erzsébet-megye név alatt,) Torda és Kolozs, a tetemesen kiterjesztendő Fogarasvidék és a Zaránd megye felével egyesítendő Hunyadmegye. Naszód- és Besztercze-vidék egyesittetnének, Belső Szolnok Doboka-megye egy részével és Kővár-vidék felével az uj Szamos-megyét képeznék. Az e szerint 13 megyére osztott erdélyi törvényhatóságokkal fog Magyarországból a zarándi és kővári kerületek fele egyesittetni, mig másrészt Doboka megye egyre kijárása a kapcsolt részekből alkotandó új megyébe fog kebeleztetni. Tisza Kálmán belügyminiszternek a közigazgatási reformra vonatkozó törvényjavaslatából „N. P. J.“ eme részleteket közli: A megyei közgyűlés mellett, mely mint a törvényhatóság állandó képviselete évenkint csak kétszer tart gyűlést, főispán elnöklete alatt kis választmány fog működni, melynek hatáskörébe az egész közigazgatás fog tartozni, az autonóm és az átruházott. Ezen választmány 18 tagból fog állam: 6 kinevezett állami tisztviselőből, és 12, a megyebizottság által választott tagból. Ez utóbbiak minden kijelölés nélkül titkos szavazás útján fognak választatni. Ezen választmány minden hónapban ülést tart a folyó ügyek elintézésére, de szükség esetén havonkint többször is egybehívható. A kinevezett hivatalnokok, kik e választmány tagjai lesznek, az állami kormányzatot a közlekedés, vasútügy, adózás, közoktatás, posta és távirdakezelés terén fogják képviselni. A megyei alispán természetesen tagja lesz e választmánynak. A képviselőház felirati javaslata. A képviselőház mai ülésén Horváth Lajos a felirati bizottság jegyzője beadta a felirati javaslatot, mely miután Tisza Kálmán belügyminiszter kijelentette, hogy ha az eset nem vétetik jövőre praecedensnek, nincs ellene hogy „némelyek kíváncsisága“ kielégittessék, — felolvastatott. — A javaslat következőleg hangzik: Felséges császár és apostoli király! Reménnyel és bizalommal üdvözli felséged hódoló tisztelettel vett legmagasabb trónbeszédében az egybesereglett főrendeket és képviselőket: reménnyel és bizalommal tekintünk mi is a megnyitott országgyűlés elé. Felséged atyai szivének forró óhajtása, hogy a magyar állam a szellemi és anyagi jólét azon magaslatára emelkedjék, a melyre gazdag természeti A főváros központi választmánya ma ülést tartott, melyben Deák Ferencznek a IV. kerületben újból megválasztatásához szükséges intézkedéseket állapította meg. A tagok nagy számmal jelentek meg. Kammermayer polgármester felolvasta Deák Ferencz levelét. A választási lajstrom szokás szerint ki lesz téve s azt határozták, hogy a választás szept. 2- án délelőtt 8 órakor a régi városház tanácstermében fog megtartatni. A választmány elnöke Havas Ignácz. Küldöttségi elnök Elek István, elnökhelyettes Apáthy István, jegyző Toperczer János és Győry. A további intézkedések falragaszok útján fognak közhírré tétetni, forrásainál fogva utalva van, a mi hazafiui törekvéseinknek is egyedüli czélja. Bár mi nagyok e tekintetben az országgyűlésre váró feladat nehézségei, meg vagyunk győződve, hogy a nemzet hazafias törekvéseitől, amelyeket fejedelmének óhaja is támogat, a siker nem maradhat el. A siker egyik kiváló biztosítékát látjuk mi abban is, hogy az állam súlyos pénzügyi helyzete nem kerülte ki felséged magas figyelmét, sőt fejedelmi bölcsesége ki is jelölte azon irányt, amelyben haladnunk kell, ha a bajt gyökerében orvosolni akarjuk. Halasztást nem törő első és legfőbb teendőnknek tartjuk mi is pénzügyeink rendezését s az államháztartásban alulyegyén mielőbbi helyreállítását. Azt hisszük mi is, hogy a magyar állam tekintélye hitele s állami létének biztosítása egyaránt követeli, parancsolja ezt. Ismerjük mi is a rendezés nagy nehézségeit. Tudjuk, hogy e nehézségektől visszariadnunk nem szabad ; tudjuk, hogy el kell mennünk a takarékosság azon legvégső határáig, ameddig az állam fentartása s fejlődése veszélyeztetése nélkül elmehetünk; tudjuk, hogy a szükség úgy hozván magával, készen kell lennünk a legnagyobb áldozatokra. Meg vagyunk győződve arról is, hogy egyoldalú, csupán pénzügyi intézkedések és rendszabályok a bajt gyökeresen nem orvosolhatják. Rendezni kell a hitel-, közgazdasági és közlekedési viszonyokat, gondoskodni kell az adóképesség emeléséről, a termelés, kereskedelem és ipar fejlesztése által javító kezekre, összhangzatos reformokra van szükség a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közoktatás terén, szóval az államélet csaknem minden ágában. És mert a bajt egész nagyságában érezzük s annak orvoslását törvényhozói állásunkból folyó elutasíthatlan kötelességünknek tartjuk, teljes odaadással várjuk és veendjük tárgyalás alá mindazon javaslatokat, amelyeket felséged királyi kormánya előterjeszteni fog. Örömmel értesülünk Felséged fejedelmi nyilatkozatából, hogy a kormány a bankkérdés megoldására egész buzgalommal törekszik. Teljes készséggel fogjuk e törekvést támogatni, mert a bankkérdés jog és czélszerű megoldása, hitelviszonyaink javulának egyik elengedhetetlen alapföltétele. Nagy fontossággal bírnak azon tárgyalások is, amelyek az 1867. XVI. törvényczikk némely szabványainak módosítása iránt folyamatban vannak. Bizonyára nem rajtunk fog múlni, hogy azok mielőbb megnyugtató eredményre vezessenek. Ami pedig az 1867. és 1868-ban tíz évre kötött s jelen országgyűlés alatt tárgyalás alá veendő egyezményeket illeti, biztosíthatjuk Felségedet. iránti őszinte ragaszkodás, szeretett hazánk java és a méltányosság tekintetei lesznek irányadók. Mi is a méltányosság kölcsönösségében látjuk a megnyugtató megoldás legnagyobb biztosítékát. Élénk örömmel tölti el szivünket Felséged azon biztató reménye, hogy a béke, a legújabban fölmerült események daczára sem fog megzavartatni. Fölséged hű népei boldogságában keresi és találja fel a trón és az állam erejét. E boldogság egyik föltétele az állandó béke. Hiszszük, reméljük, hogy fölségednek sikerülni fog azt minden lehető bonyodalommal szemben állandóan fentartani. Azok után, amik a határőrvidék polgárosítása érdekében felséged saját kezdeményezése folytán a közelebbi időkben történtek, nem kell ismételnünk, azokat a mik a magyar szt. korona területi épségének teljes helyreállítására nézve a közelebbi országgyűlések válaszfelirataiban foglaltatnak. Ezúttal csak azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy Felséged ismert bölcsesége kellő időben és alkalommal bizonyosan meg fogja találni azon módokat, amelyek az e tekintetben fenforgó általunk is jól ismert nehézségek elhárítására szükségesek. Felséges úr! Mi a lefolyt évek során a fejedelmi bölcseség megújuló jelenségeivel találkozunk. Engedje meg Felséged, hogy az ország jelen komoly helyzetében egész bizalommal ismét oda fordulhassunk, ahol válságos pillanataiban a nemzet vigaszt és segélyt talált: Felséged atyai jó szivéhez, alkotmányos érzületéhez és emelkedett lelkéhez. Kik más különben mély tisztelettel vagyunk. Császári és apostoli királyi Felségednek. Budapesten legalázatosabb szolgái, Magyar, Horvát- és Slavonországoknak, országgyűlésileg egybegyűlt képviselői. A közlekedési miniszter, mint a „K. Népe“ értesül, a vasúti idegenajku hivatalnokokra nézve egy újabb, a magyar nyelv átalános behozatalára vonatkozó rendeletet adott ki ismét e napokban. Míg a közlekedési miniszter közvetlen felügyele alatt álló magyar álllamvasutaknál az idegenajku, s a magyar nyelvet nem értő főnökök (Engelbach főkönyvvivő, Elsner szakfőnök, Eisendik főszertári gondnok, Hoffmann teher fel-és leadási főnök Budapesten s többen) még azon kedvezményben is részesülnek, hogy az igazgatóság fordítókat is tart számukra, s a miniszter előtt azzal menti őket, hogy nem volt idejük a magyar nyelv megtanulására és pótolhatatlanok. A képviselőház V. bíráló bizottságának tagjai a ma délután 4 órakor kitűzött ülésre nem jelenvén meg határozatképes számban, felszólítom a távolmaradt bizottsági tagokat, hogy a hétfőn szeptember 13-án d. e. 11 órakor tartandó ülésre, melyben a házszabályok 81. §-a értelmében az iránt lesz határozat hozandó, váljon az Antal Gyula, Pór Antal, és Zichy Nándor választása ellen beadott s a bizottsághoz utasított kérvények tárgyalás alá vételét a külkellékek hiánya nem gátolja e okvetlenül megjelenni szíveskedjenek. — Budapest, 1875. September 11-én. — Halassy Gyula s. k. bízott, elnök. A „N. fr. Pr.“ arról értesül, hogy a gácsországi vasutak fusiója gyors folyamot vesz. A kormány egyes vasutakkal alkudozik a vételárt s az újonnan alakulandó társaság tulajdonába való átmeneteit illetőleg. Az Albrecht vasúttal folytatott alkudozásokban ez utóbbinak vételára képen nemcsak azon állami biztosíték, melyet az Albrecht vasút most élvez, hanem az is megállapittatott, mely a fusio esetére kilátásba volt helyezve, úgy hogy a vételár államilag biztosított prioritásokban mintegy 19 milliót tesz. 1876. január 1-étől a forgalmat már az újonnan alakítandó társulat fogja kezelni. Azon hir kering, hogy a cseh északi vasút s aturnau-kralupi vasút fusionalis alkudozásokat folytatnak. Az „U. Lloyd” nagy-kikindai levelezőjétől egy okmány közjegyzőileg hitelesített másolatát veszi az általunk közelebb felemlített Bibics-ügyben, mely is a következőleg hangzik: Bizonyítvány. Midőn Bibics Döme ur, a nagy-kikindai kerület alkapitánya és jelenleg országgyűlési képviselő az 1848—49-ki szerencsétlen zavarok alatt, a a bánságba betört rabló szerb csordák táborában Csóka mezővárosban, Torontál megyében mint élelmezési biztos működött, én családommal együtt kénytelen voltam félelemből Szegedre menekülni. Ezután Tiszahegyesen Tajnay Vilma asszony ő nagyságánál mint uradalmi főfelügyelő nyertem alkalmazást, hová Bibics ur 1849. márczius havában szintén ellátott és ez alkalommal két könnyű kocsit, melyek közül egyik az uraságé, a másik az enyém volt, erőszakkal eltulajdonított, azaz helyesen mondva elrabolt s azokkal a közeledő magyar hadsereg elől Szerbiába megugrott, hol aztán a két kocsit eladta, — amiről később biztos tudomást szereztem magamnak. A szabadságharcz lezajlása után számtalanszor irtam Bibics Döme urnak, ki időközben császári kir. beamter lett, hogy adja vissza a kocsikat, de soha sem kaptam választ tőle és igy kénytelen voltam felhagyni a dologgal, mig végre Ráday Gedeon gr. mint királyi biztos Szegedre jött. 1869 ben irtam ismét Bibics Döme urnak Újvidékre, hol akkor lakott, és fenyegettem, hogy ha a tőlem elrabolt két kocsit vissza nem adja vagy árát le nem fizeti, Ráday grófnak jelentem fel a dolgot. — Erre Bibics ur Szajánba jött hozzám és 120 litot fizetett nekem a kocsikért, noha csak az egyik, mely az én tulajdonomat képezte, 350 frt értékű volt, és igy az általa tőlem elrablott kocsi-55.kufSia&ifcJi8» Elek jószágigazgató urnak. — Én tehát ez ügyben Gibics úrral ki nem egyezhetvén, kénytelen voltam ügyvédet fogadni. — Az itt elmondott dolgokra mindenkor kész vagyok esküt is tenni. — Végül megjegyzem még, hogy e tiszta igazságon alapuló bizonyitványt Sinanovich Vazul ur kivonatára állítottam ki. Száján 1875 szeptember 9. Gábris Károly m. k. postamester. Előttünk Bozsó Antal m. t. biró, Zakar János m. k. esküdt, Nánásy Titus m. k. jegyző. — A másolatot hitelesítette Nagy- Kikindán 1875. szept. 9-én Stróbel Ferencz m. k. közjegyző. _________ Országgyűlés. A képviselőház ülése szeptember 11-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. — Jegyzők: Huszár Imre, Wächter Frigyes, Beöthy Algernon, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: dr. Weinckheim Béla, Széll Kálmán, Tisza Kálmán, b. Simonyi Lajos, Perczel Béla. Az ülés 12 órakor megnyittatván a múlt üléskönyve hitelesíttetett. Elnök bemutatja Hont megye feliratát, melyben a hadi lovak próbakiállitásával egybekötött költségeknek a közös kormány által való fedeztetését kéri. A Kassa sz. kir. város az ottani székesegyháznak országos költségen leendő jó karba helyezése iránt folyamodik. Károlyi Tiv. gróf Békés megye orosházi kerületében megválasztott képviselő választási jegyzőkönyve az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Miretits Svetozár végleg igazolt képviselőnek jelentetik ki. Bánffy Dezső, a főrendiház jegyzője áthozza a főrendeknek a delegatióba történt választásáról szólókönyvét. A bíráló bizottsági tagok közül Kürthy József és Szentiványi Árpád leteszik az esküt. Horváth Lajos jelenti, hogy a felirati bizottság eljárt küldetésében és elkészítette a felirati javaslatot, melyet ezennel a háznak be is mutat. (Felkiáltások a felső baloldalról: Halljuk! felkiáltások a középen : Nem szükséges!) Várady Gábor oda nyilatkozik, hogy ilyen felolvasást valamely javaslat benyújtásánál nem ismernek a házszabályok. Helfy Ignácz, T. ház! Miután itt több oldalról kívánságok nyilatkoztak, hogy olvastassák föl a javaslat, én valóban nem látom okát, miért ne olvastassák fel. Hisz az nem lehet titok s holnapután úgy sem lesz titok senki előtt sem. Én úgy hiszem miután a törvény előírja a nyilvánosságot, némikép tekintettel kell lenni mégis arra, hogy a közönség nagy számban gyűlt össze, pedig nem szenved kétséget, hogy azért gyűlt össze oly nagy számmal, mert a lapokban azt olvasta, hogy a javaslat ma fog beterjesztetni. (Derültség.) Én megvallom bármennyire nevessenek rajta, én oly tisztelettel viseltetem a nyilvánosság iránt, hogy nem látom semmikép sem jogtalannak, vagy túlzottnak azon kívánságot, hogy a javaslat most olvastassák fel. (Felkiáltások a középen: Nem kell.) Tisza Kálmán belügyminiszter tökéletesen azon nézetben van, amelyet Várady Gábor elmondott , hogy a házszabályok szerint nem szükséges a felolvasás és ő nem is szeretné azt a praecedenst alkotni, hogy minden beadvány a beterjesztésnél is olvastassák fel, mert ezt haszon nélküli idővesztegetésnek tartja. Ha azonban anélkül, hogy ez által praecedenst állapítunk meg , jelen esetben annyira kiváncsiak némelyek megtudni, mit tartalmaz ezen javaslat. (Derültség.) Ő nem ellenzi annak felolvastatását. (Helyeslés.) — Erre Huszár I. felolvassa a fellebbi felirati javaslatot. A felirati javaslat ki fog nyomatni, holnap kiosztatik s tárgyalása szerdára tűzetett ki. Simó Lajos a gazd. biz. előadója bemutatja a gazdasági bizottság két rendbeli jelentését; eze egyike a bizottságnak a ház nyomtatványainak alakjára vonatkozó intézkedéseit foglalja magába, a másika a September havi költségvetést. — Ezen kétrendbeli jelentés ki fog nyomatni és szét fog osztatni. Elnök: Az osztályok megalakulása a jövő hétfőre van a ház által meghatározva. Épen azért, hogy az alakulás megtörténhessék, szükséges, hogy azon nem csekély számú képviselők, kik eddig az osztályokba besorozva nincsenek, azokba sorsolás útján beosztassanak. Jelesül elsősorban osztályokba sorozandók azon igazolt képviselők, akikre nézve eddig viselt hivatalukról az osztályok megalakítása óta történt lemondásuk után, vagy különben az összeférhetlenségi akadály nem létezik; azután azok a képviselők, kik az osztályok megalakítása után igazoltattak. Az első sorba tartoznak: Balogh József, Ehrling Miklós, Halász Bálint, Kapp Gusztáv, Kégel György, Pogány Károly, Tibád Antal, Kasper Mihály, Szaboviievich Mihály. A másodikba tartoznak: Lőw Vilmos, Lukácsy Béla, Antonesku István, Petrik Gyula, Miletics Svetozár, Polit Mihály. Ezenfelül két horvátországi képviselő: Türk Ferencz és Jakics Antal. Hogy az osztályodba, amennyiben lehet, egyenlő számmal legyenek beosztva a képviselők, már most szükséges, hogy a III. IV. V. osztályba mindenekelőtt egy-egy tag soroztassék be, azután minden osztályba jön egy és még fenmarad három tag, mely 3 tag az első 3 osztályba fog soroztatni. Hogy hamarább megejtsem az osztályokba sorozást, az első osztályba jő kettő, a másodikba kettő, a harmadikba három, a negyedikbe kettő, az ötödikbe kettő, a többibe egy-egy. (Helyeslés.) E szerint az első osztályba jő Kapp Gusztáv és Pogány Károly. A második osztályba jő kettő: Lukácsy Béla és Halász Bálint. A harmadik osztályba három: Kásper Mihály, Löw Vilmos, Szabolievich Mihály. A negyedik osztályba kettő: Polit-Deszancsits Mihály és Kégel György. Az ötödik osztályba kettő: Petrik Gyula és Erlich Miklós. A hatodik osztályba egy:Miletics Szvetozár. A hetedik osztályba egy, Tibád Antal. A nyolczadik osztályba egy, Antonescu István. A kilenczedik osztályba egy, Ballogh József. Most a három első osztályban 43, a többi osztályokba 42 képviselő van besorozva. A két horvát képviselő közül Türk Ferencz a harmadik, Jákits Antal a negyedik osztályba jő. Az osztályok hétfőn reggel 10 órakor fognak szokott helyiségekben megalakulni. (Felkiáltások : Kedden!) E szerint kedden délelőtt fog e végett ülés tartatni (Helyeslés.) melynek napirendjén lesz a delegátió tagjainak megválasztása és a könyvtári és gazdasági bizottságok jelentéseinek tárgyalása. Elnök: a bejegyezve levő interpellatiók tárgyában alkalmat vesz magának arra, hogy figyelmeztesse a házat a házszabályok 135. §-ának rendeletére, mely így szól: Az interpellátiók mindig írásba foglalva, minden ülésben a napirend tárgyalására kiszabott időn kívül, terjeszthetők elő s ugyanilyenkor adatik azokra a válasz is. — Azt, hogy mely idő legyen a napirend tárgyalására kitűzve és mely órában történjenek az interpellátiók és adassék azokra a felelet, a képviselőház időről időre határozza meg. Most kellene tehát — úgymond — meghatározni azon időt, mely a napirend tárgyalására rendelkezik, és azt, amikor azután az interpellációk naponként beadhatók. Ha a t. ház megengedi, e tárgyban, mely a tanácskozások rendes folyamának meghatározására vonatkozik bátor leszek nézeteimet előadni. (Halljuk!) Először is azt gondolom, hogy a ház azokra nézve, amiket említettem, csak jelen együttlétünk folyamára rendelkezzek , mert a házszabályok is időről időre való rendelkezést tesznek kilátásba, és nehéz is e tekintetben hosszú időre átalános szabályt megállapítani. (Helyeslés.) Én legczélszerűbbnek vélném, hogy a napirend tárgyalására rendesen a 10 órától fél kettőig lefolyó idő tűzessék ki, és — ha vannak — fél kettő után terjesztessenek elő az interpellátiók. Ha pedig interpellate bejegyezve nincs és a napirend tárgyalása fél kettőig be nem végződnék, folytassák az ülés kettőig vagy ameddig a háznak tetszeni fog. Ha pedig fél kettő előtt bevégződnék a napirend tárgyalása, akkor a napirend bevégzése után, ha nincs is még fél kettőre, az interpelláló képviselők előterjesztenék a maguk bejegyzett interpellatióját (Helyeslés.) Méltóztassanak ezen javaslatom iránt nyilatkozni. Simonyi Ernő: A házszabályok azt mondják, hogy az interpellációk írásba foglalva a napirend tárgyalására kiszabott időn kívül terjesztessenek elő. Már most e szerint a napirendre kiszabott idő előtt vagy után, terjesztethetnek be, vagy vézethetnek tárgyalás alá az interpellációk. Hogy mikor, azt egészen a t. ház tetszésétől függ elhatározni. Én azt hiszem, sokkal czélszerűbb lesz az az eljárás, hogy a napirend megkezdése előtt történjenek meg az interpellációk, már ezért is, mert nem lehet megszabni, hogy egy-egy szónok, ki a tárgy fejtegetésében van, 12 órakor végezze beszédét. A tsztelt háznak van tapasztalása, hogy az interpellációk sok időt igénybe nem vesznek, azért azt vagyok bátor indítványozni, hogy az interpellációk beadása a napirend megkezdése előtti időre tüzessék ki. Tisza Kálmán belügyminiszter kéri, hogy jelen alkalomra fogadják el azon időt, melyet a ház elnöke az imént proponált, de ezen hozzátétellel: „további intézkedésig.“ — Ha a napirend megkezdése előtti időre tűzetnének ki az interpellációk, útdíjára sohasem lehetne tudni, mikor kezdődik a napirend, kivévén, ha az léptettetnék életbe, ami nem hiszi, hogy nálunk visszhangra találna, ami felteszi Angliában egynémely tárgyra nézve meg van határozva, ahol tudniillik megállapítják az időt, ameddig azon tárgy felett lehet szólni, és ha ez idő alatt az ügy nem végeztethetik el, akkor félben marad, és átmegy a ház a napirendre. A ház tehát elfogadja, hogy további intézkedésig az interpellációk a napirend tárgyalására kitűzött idő után adassanak be és pedig ha a napirendre kitűzött tárgyak tárgyalása félkettőre nem végződik el, félkettőre adassanak be az interpellatiók. Ha interpellation nincs és a napirend tárgyalása eltart kettőig, feltéve, hogy a bűz máskép nem intézkedik, ha pedig a napirend korábban volna