Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1875-09-12 / 137. szám

IX. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy hely­­ben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre . . . . ig' Negyedévre. . . 5. _ Egy hóra . . . Egy szám S krajczár.i­gQ Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirde­­tésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. 137. szám. és KOZGA2JDASZATI IT.A.E’N­a.A.IE». Vasárnap, 1875. szeptember 12. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemé­nyek csak bérmentesen fo­gadtatnak el. Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek Kiadó-Hivatal, Budapest, IV., Megyeház­tér 9. sz. Wodiáner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. ez. előfizetőinket, kiknek előfi­zetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS 6s MAGYAR ÚJSÁG“-ra. Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra.....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Vodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. hitelünk tönkre van téve, hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás resz, hogy az ipar és ke­reskedelem pang, hogy a hitelviszonyok tűr­hetetlenek, hogy a vám- és bankügy rende­zendő, ezeket tudjuk mindnyájan, ezeket nem a válaszfeliratból tanuljuk meg, de épen mivel ezeket mindnyájan tudjuk és érezzük, a vá­laszfeliratnak olyannak kellett volna lenni, mely az aggódó közönségbe hitet, reményt öntött volna az iránt, hogy mindezen bajokon múlhatatlanul segítve leend. A válaszfelirat azonban csak arról győz meg bennünket, hogy marad minden a régi, élünk egyik napról a másikra, minden határozott czél, terv és irány nélkül. Budapest, szeptember 11. —1. Ma nyujtatott be a képviselőházba a válaszfelirati javaslat, melyet alább egész ter­jedelmében vesz az olvasó. A javaslatot, mely rögtön felolvastatott, feltűnően hidegen fogadta a ház. Nem is fo­gadhatta máskép. Nincsen abban semmi, mi akár lelkesedést, akár hitet vagy reményt kelt­hetett volna a hallgatókban. Egyszerű száraz másolata a trónbeszédnek, azzal a kevés kü­lönbséggel, hogy a felirat valamivel ékesebb nyelven és szebb magyarsággal van írva, mint volt a trónbeszéd. Azt mondják, normális időkben nem egyéb a válaszfelirat formalitásnál. A benyújtott vá­laszfelirat tehát tökéletesen megfelel a hely­zetnek. De hát olyan nagyon normális időket élünk-e most? Épen ellenkezőleg. A 67-iki factum óta soha válságosabb napok előtt még nem állott a nemzet, mint ma. Nagyon is nehéz időket élünk. Az egész országban egy a véle­mény, hogy ha mélyen beható, gyökeres válto­zások nem történnek a nemzet legfőbb élet­kérdéseit illetőleg, kimaradható an a veszély, mely az országot ári És a jelenlegi minisztérium megalakulása, az országos két nagy párt fúsiója nem mind azon indokolás mellett történt-e, hogy a haza veszélyben van és e veszélytől megmenteni az országot — lesz feladata pártnak és kormány­nak. Mind­ez nem jelenti azt, hogy valami na­gyon normális időket élünk, midőn egy semmit­mondó üres frázisokból összetákolt felirattal kielégíthetni a közvéleményt. De van még egy más körülmény is, mely­nél fogva a jelen országgyűlés tartama kiváló fontossággal bir s válságos időknek mehet eléje. Az 1867 és 1868-ban kötött egyezmé­nyek — tiz évre szólván — a jelen ország­gyűlésen tárgyalás alá veendők. Ezen egyez­ményekkel szemben határozottabb nézetnyil­­vánitás nagyon helyén lett volna, és az or­szággyűlés megragadhatta volna ez alkalmat oly enuncziatióra, mely az országot tájékoz­hatta volna azon álláspont iránt, melyet ez egyezményekkel szemben elfoglaland. A válaszfelirat, mint említők tökéletesen hasonmása a trónbeszédnek. „Rendezni kell a hitel-, közgazdasági és közlekedési viszonyo­kat, gondoskodni kell az adóképesség emelésé­ről, a termelés, kereskedelem és ipar fejlesz­tése által javító kezekre, öszhangzatos refor­mokra van szükség a közigazgatás, az igaz­ságszolgáltatás, a közoktatás terén, szóval az államélet csaknem minden ágában.“ Mind oly sokszor hallott, unalmasságig emlegetett szó­lásmódok ezek, melyek ma már nem tesznek legcsekélyebb hatást sem senkire. Mióta a fú­zió megtörtént, a fönebb idézetteket hallottuk már százszor különböző alakban és különböző alkalmakkor. Egyebet sem hallottunk, mint ezt: „Gondoskodni kell erről, gondoskodni kell arról“ — ezen minden eszmét nélkülöző lapos formulázása az üres szavaknak képezi a kor­mány és pártja programmját. Hogy az országgyűlési többség rettene­tesen furcsa helyzetben van, az az eddig tör­téntek után nagyon természetes. A kormány, mely körül a többség csoportosult, nem adott eddig soha programmot. Sem megalakulásakor, sem az országgyűlés feloszlatása után. A több­ség tehát nem programm körül, hanem egy pár miniszter körül csoportosult. Ily körülmények közt az országgyűlési többség, mely nem tudja, de még csak nem is sejti, mit akar a kormány, melyet támogatni előre késznek nyilatkozott, maga sem vallhat színt. Mióta a jelen ministérium kezébe vette az ország ügyeinek vezetését, szakadatlanul várjuk, lessük az intézkedéseket, melyek meg­győzhetnének bennünket arról, hogy a kor­mánynak van terve — az ország súlyos hely­zetén segíteni s van akarata is — e terv ha­ladéktalan keresztül vitelére. Nem újság, amit fönnebb a feliratból idéztünk, tudjuk mindnyájan, hogy pénz­ügyeink rémséges rosz állapotban vannak, hogy államháztartásunk nem bír menekülni az óriási deficitektől, hogy az előző kormányok lelkiismeretlen gazdálkodásai folytán állam­ A „függetlenségi kör“ hétfőn szept. 13-án délután 6 órakor értekezletet tart. Széll Kálmán pénzügyminiszter, mint a „Kelet Népe“ értesül, a következő előterjesz­tést tette a minisztertanácsnak az államjavak, ál­lambányák és vasművek eladása tárgyában: „Mi­után a törvényhozás ismételten hangsúlyozta az ál­lamjavak eladásának szükségét s ő (a miniszter) maga is azon nézetben van, hogy azoknak eladása úgy nemzetgazdasági mint pénzügyi szempontból kívánatos: elérkezettnek látja tehát az időt, hogy ez irányban lépések történjenek. Az elárusítás idő­szerűsége szempontjából azonban megkülönbözte­­tendőknek tartja a szorosan vett államjavakat ,az állami erdőségeket, s a bánya és vasműveket.“ A szorosan vett ál­lamj­a­vak eladására, te­kintetbe véve a földbirtok mostani csekély értékét s az ország tőkeszegénységét, a jelenlegi viszonyo­kat nem tartja alkalmatosaknak, azoknak eladása tehát nézete szerint elhalasztandó. Az állam­erdőket, kivévén azokat, melyek az államjószá­gokon kisebb kiterjedésben elszórvák s csak ezek kiegészítő részeit képezik, — nemzetgazdasági te­kintetekből egyátalán nem véli eladandóknak. El­lenben czélszerűnek tartaná, hogy a bányák és vasmüvek, melyeknek művelése és üzletben tartása a kincstárra nézve terheltetéssel jár, minél előbb eladassanak. Ez irányban már tett is előké­szítő lépéseket. Jelenti egyszersmind a miniszter, hogy a kincstári vas- és kősz­énbányák vala­mint a vasművek eladására a hazai és külföldi la­pokban pályázat hirdettetett, melyeknek eredmé­nyét annak idején a miniszteri tanács tudomására hozandja.“ A miniszteri tanács a pénzügy-9*Ínj^íeE A2?1!- „előterjes­­tését.^hAl-y- lALe.cz hoz ily irányban tett előterjesztésére a legfel­sőbb elhatározás, mint értesülünk, teg­nap érkezett le. — Halljuk egyszersmind, hogy az állami bányák és vasművek megvételére, azok üzemének tanulmányozása után több belga vállalkozó hajlandónak nyilatkozott. Tegnap minisztertanács tartatott,mely hallomás szerint a feloszlatott törvényszékek sze­mélyi ügyeivel foglalkozott s remélhető, hogy még e hó folyamában minden, a törvényszéki rendezés­sel összefüggő személykérdés el fog intéztetni. A belügyminisztérium kebelében tartott főis­­páni értekezlet az erdélyi tv hatóságok kikerekítése tárgyában befejezte munkálatát. E munkálat sze­rint, mint a „P. Lt.“ hallja, a királyhágón tuli me­gyék, kerületek, székek, vidékek 13 tvhatósággá kerekittetnek ki; Csikszék, Udvarhelyszék és Ma­­rosszék némi területi módosítással önállóak marad­nának, Háromszék és Brassó vidékéből Háromszék megye alakíttatnék, a Királyföld kis tvhatóságainak legtöbbje Szeben-megyévé egyesíttetnék. Tetemes területi változással önállók maradnának: Alsó- Fehér, Küküllő (Erzsébet-megye név alatt,) Torda és Kolozs, a tetemesen kiterjesztendő Fogarasvidék és a Zaránd megye felével egyesítendő Hunyad­­megye. Naszód- és Besztercze-vidék egyesittetné­nek, Belső Szolnok Doboka-megye egy részével és Kővár-vidék felével az uj Szamos-megyét képez­nék.­­ Az e szerint 13 megyére osztott erdélyi törvényhatóságokkal fog Magyarországból a zarándi és kővári kerületek fele egyesittetni, mig másrészt Doboka megye egyre ki­járása a kapcsolt részekből alkotandó új megyébe fog kebeleztetni. Tisza Kálmán belügyminiszternek a közigaz­gatási reformra vonatkozó törvényjavaslatából „N. P. J.“ eme részleteket közli: A megyei köz­gyűlés mellett, mely mint a törvényhatóság állandó képviselete évenkint csak kétszer tart gyűlést, főispán elnöklete alatt kis választmány fog mű­ködni, melynek hatáskörébe az egész közigazgatás fog tartozni, az autonóm és az átruházott. Ezen vá­lasztmány 18 tagból fog állam­: 6 kinevezett álla­mi tisztviselőből, és 12, a megyebizottság által vá­lasztott tagból. Ez utóbbiak minden kijelölés nél­kül titkos szavazás útján fognak választatni. Ezen választmány minden hónapban ülést tart a folyó ügyek elintézésére, de szükség esetén havonkint többször is egybehívható. A kinevezett hivatalno­kok, kik e választmány tagjai lesznek, az állami kormányzatot a közlekedés, vasútügy, adózás, köz­oktatás, posta és távirdakezelés terén fogják kép­viselni. A megyei alispán természetesen tagja lesz e választmánynak. A k­épviselőház felirati javaslata. A képviselőház mai ülésén Horváth Lajos a felirati bizottság jegyzője beadta a felirati javas­latot, mely miután Tisza Kálmán belügyminiszter kijelentette, hogy ha az eset nem vétetik jövőre praecedensnek, nincs ellene hogy „némelyek kíván­csisága“ kielégittessék, — felolvastatott. — A ja­vaslat következőleg hangzik: Felséges császár és apostoli király! Remén­nyel és bizalommal üdvözli felséged hódoló tisztelettel vett legmagasabb trónbeszédé­ben az egybesereglett főrendeket és képviselőket: remén­nyel és bizalommal tekintünk mi is a meg­nyitott országgyűlés elé. Felséged atyai szivének forró óhajtása, hogy a magyar állam a szellemi és anyagi jólét azon ma­gaslatára emelkedjék, a melyre gazdag természeti A főváros központi választmánya ma ülést tartott, melyben Deák Ferencznek a IV. kerületben újból megválasztatásához szükséges intézkedéseket állapította meg. A tagok nagy számmal jelentek meg. Kammermayer polgármester felolvasta Deák Ferencz levelét. A választási lajstrom szokás sze­rint ki lesz téve s azt határozták, hogy a választás szept. 2- án délelőtt 8 órakor a régi városház ta­nácstermében fog megtartatni. A választmány el­nöke Havas Ignácz. Küldöttségi elnök Elek István, elnökhelyettes Apáthy István, jegyző To­perczer János és Győry. A további intézkedések falragaszok útján fognak közhírré tétetni, forrásainál fogva utalva van, a mi hazafiui törek­véseinknek is egyedüli czélja. Bár mi nagyok e tekintetben az országgyű­lésre váró feladat nehézségei, meg vagyunk győ­ződve, hogy a nemzet hazafias törekvéseitől, a­me­lyeket fejedelmének óhaja is támogat, a siker nem maradhat el. A siker egyik kiváló biztosítékát látjuk mi abban is, hogy az állam súlyos pénzügyi helyzete nem kerülte ki felséged magas figyelmét, sőt feje­delmi bölcsesége ki is jelölte azon irányt, a­mely­ben haladnunk kell, ha a bajt gyökerében orvosolni akarjuk. Halasztást nem törő első és legfőbb teendőnk­nek tartjuk mi is pénzügyeink rendezését s az ál­lamháztartásban alulyegyén mielőbbi helyreállítá­sát. Azt his­szük mi is, hogy a magyar állam te­kintélye hitele­ s állami létének biztosítása egy­aránt követeli, parancsolja ezt. Ismerjük mi is a rendezés nagy nehézségeit. Tudjuk, hogy e nehéz­ségektől visszariadnunk nem szabad ; tudjuk, hogy el kell mennünk a takarékosság azon legvégső ha­táráig, a­meddig az állam fentartása s fejlődése veszélyeztetése nélkül elmehetünk; tudjuk, hogy a szükség úgy hozván magával, készen kell lennünk a legnagyobb áldozatokra. Meg vagyunk győződve arról is, hogy egyol­dalú,­­ csupán pénzügyi intézkedések és rendsza­bályok a bajt gyökeresen nem orvosolhatják. Ren­dezni kell a hitel-, közgazdasági és közlekedési vi­szonyokat, gondoskodni kell az adóképesség eme­léséről, a termelés, kereskedelem és ipar fejlesz­tése által javító kezekre, összhangzatos reformokra van szükség a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közoktatás terén, szóval az államélet csaknem minden ágában. És mert a bajt egész nagyságában érezzük s annak orvoslását törvényhozói állásunkból folyó el­­utasíthatlan kötelességünknek tartjuk, teljes oda­adással várjuk és veendjük tárgyalás alá mindazon javaslatokat, a­melyeket felséged királyi kormánya előterjeszteni fog. Örömmel értesülünk Felséged fejedelmi nyilatkozatából, hogy a kormány a bankkérdés meg­oldására egész buzgalommal törekszik. Teljes kész­séggel fogjuk e törekvést támogatni, mert a bank­kérdés jog és czélszerű megoldása, hitel­viszonyaink javulának egyik elengedhetetlen alapföltétele. Nagy fontossággal bírnak azon tárgyalások is, a­melyek az 1867. XVI. törvényczikk némely szab­ványainak módosítása iránt folyamatban vannak. Bizonyára nem rajtunk fog múlni, hogy azok mi­előbb megnyugtató eredményre vezessenek. A­mi pedig az 1867. és 1868-ban tíz évre kö­tött s jelen országgyűlés alatt tárgyalás alá veendő egyezményeket illeti, biztosíthatjuk Felségedet. iránti őszinte ragaszkodás, szeretett hazánk java és a méltányosság tekintetei lesznek irányadók. Mi is a méltányosság kölcsönösségében látjuk a megnyug­tató megoldás legnagyobb biztosí­tékát. Élénk örömmel tölti el szivünket Felséged azon biztató reménye, hogy a béke, a legújabban fölmerült események daczára sem fog megzavar­tatni. Fölséged hű népei boldogságában keresi és találja fel a trón és az állam erejét. E boldogság egyik föltétele az állandó béke. Hiszszük, remél­jük, hogy fölségednek sikerülni fog azt minden le­hető bonyodalommal szemben állandóan fentartani. Azok után, a­mik a határőrvidék polgárosítása érdekében felséged saját kezdeményezése folytán a közelebbi időkben történtek, nem kell ismételnünk, azokat a mik a magyar szt. korona területi épsé­gének teljes helyreállítására nézve a közelebbi or­szággyűlések válaszfelirataiban foglaltatnak. Ez­úttal csak azon meggyőződésünknek adunk kifeje­zést, hogy Felséged ismert bölcsesége kellő időben és alkalommal bizonyosan meg fogja találni azon módokat, a­melyek az e tekintetben fenforgó ál­talunk is jól ismert nehézségek elhárítására szük­ségesek. Felséges úr! Mi a lefolyt évek során a fejedelmi bölcse­­ség megújuló jelenségeivel találkozunk. Engedje meg Felséged, hogy az ország jelen komoly helyze­tében egész bizalommal ismét oda fordulhassunk, a­hol válságos pillanataiban a nemzet vigaszt és segélyt talált: Felséged atyai jó szivéhez, alkotmá­nyos érzületéhez és emelkedett lelkéhez. Kik más különben mély tisztelettel vagyunk. Császári és apostoli királyi Felségednek. Budapesten legalázatosabb szolgái, Magyar, Horvát- és Slavonországoknak, országgyűlésileg egybegyűlt képviselői. A közlekedési miniszter, mint a „K. Népe“ értesül, a vasúti idegenajku hivatalnokokra nézve egy újabb, a magyar nyelv átalános behoza­talára vonatkozó rendeletet adott ki ismét e napok­ban.­­ Míg a közlekedési miniszter közvetlen fel­ügyele alatt álló magyar álllamvasutaknál az ide­genajku, s a magyar nyelvet nem értő főnökök (Engelbach főkönyvvivő, Elsner szakfőnök, Eisen­­dik főszertári gondnok, Hoffmann teher fel-és lea­dási főnök Budapesten s többen) még azon kedvez­ményben is részesülnek, hogy az igazgatóság for­dítókat is tart számukra, s a miniszter előtt az­zal menti őket, hogy nem volt idejük a magyar nyelv megtanulására és pótolhatatlanok. A képviselőház V. bíráló bizott­­s­á­g­á­n­a­k tagjai a ma délután 4 órakor kitűzött ülésre nem jelenvén meg határozatképes számban, felszólítom a távolmaradt bizottsági tagokat, hogy a hétfőn szeptember 13-án d. e. 11 órakor tartandó ülésre, melyben a házszabályok 81. §-a értelmében az iránt lesz határozat hozandó, váljon az Antal Gyula, Pór Antal, és Zichy Nándor választása ellen beadott s a bizottsághoz utasított kérvények tár­gyalás alá vételét a külkellékek hiánya nem gátolja e okvetlenül megjelenni szíveskedjenek. — Budapest, 1875. September 11-én. — Halassy Gyula s. k. bízott, elnök. A „N. fr. Pr.“ arról értesül, hogy a gácsor­­szági vasutak fusiója gyors folyamot vesz. A kor­mány egyes vasutakkal alkudozik a vételárt s az újonnan alakulandó társaság tulajdonába való át­meneteit illetőleg. Az Albrecht vasúttal folytatott alkudozásokban ez utóbbinak vételára képen nem­csak azon állami biztosíték, melyet az Albrecht vasút most élvez, hanem az is megállapittatott, mely a fusio esetére kilátásba volt helyezve, úgy hogy a vételár államilag biztosított prioritásokban mintegy 19 milliót tesz. 1876. január 1-étől a forgalmat már az újonnan alakítandó társulat fogja kezelni. Azon hir kering, hogy a cseh északi vasút s aturnau-kra­­lupi vasút fusionalis alkudozásokat folytatnak. Az „U. Lloyd” nagy-kikindai levelezőjétől egy okmány közjegyzőileg hitelesített másolatát veszi az általunk közelebb felemlített Bibics-ügy­­ben, mely is a következőleg hangzik: Bizonyít­vány. Midőn Bibics Döme ur, a nagy-kikindai ke­rület alkapitánya és jelenleg országgyűlési képvi­selő az 1848—49-ki szerencsétlen zavarok alatt, a a bánságba betört rabló szerb csordák táborában Csóka mezővárosban, Torontál megyében mint élel­mezési biztos működött, én családommal együtt kénytelen voltam félelemből Szegedre menekülni. Ezután Tiszahegyesen Tajnay Vilma asszony ő nagyságánál mint uradalmi főfelügyelő nyertem alkalmazást, hová Bibics ur 1849. márczius havá­ban szintén ellátott és ez alkalommal két könnyű kocsit, melyek közül egyik az uraságé, a másik az enyém volt, erőszakkal eltulajdonított, azaz helye­sen mondva elrabolt s azokkal a közeledő magyar hadsereg elől Szerbiába megugrott, hol aztán a két kocsit eladta, — amiről később biztos tudomást szereztem magamnak. A szabadságharcz lezajlása után számtalanszor irtam Bibics Döme urnak, ki időközben császári kir. beamter lett, hogy adja vissza a kocsikat, de soha sem kaptam választ tőle és igy kénytelen voltam felhagyni a dologgal, mig végre Ráday Gedeon gr. mint királyi biztos Sze­gedre jött. 1869 ben irtam ismét Bibics Döme urnak Újvidékre, hol akkor lakott, és fenyegettem, hogy ha a tőlem elrabolt két kocsit vissza nem adja vagy árát le nem fizeti, Ráday grófnak jelentem fel a dolgot. — Erre Bibics ur Szajánba jött hozzám és 120 litot fizetett nekem a kocsikért, noha csak az egyik, mely az én tulajdonomat képezte, 350 frt értékű volt, és igy az általa tőlem elrablott kocsi-55.kufSia&ifcJi8» Elek jószágigazgató urnak. — Én tehát ez ügyben Gibics úrral ki nem egyezhetvén, kénytelen voltam ügyvédet fogadni. — Az itt elmondott dolgokra mindenkor kész vagyok esküt is tenni. — Végül megjegyzem még, hogy e tiszta igazságon alapuló bizonyitványt Sinanovich Vazul ur kivonatára állí­tottam ki. Száján 1875 szeptember 9. Gábris Ká­roly m. k. postamester. Előttünk Bozsó Antal m. t. biró, Zakar János m. k. esküdt, Nánásy Titus m. k. jegyző. — A másolatot hitelesítette Nagy- Kikindán 1875. szept. 9-én Stróbel Ferencz m. k. közjegyző. _________ Országgyűlés. A képviselőház ülése szeptember 11-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. — Jegyzők: Huszár Imre, Wächter Frigyes, Beöthy Algernon, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: dr. Weinckheim Béla, Széll Kálmán, Tisza Kálmán, b. Simonyi Lajos, Perczel Béla. Az ülés 12 órakor megnyittatván a múlt ülés­­könyve hitelesíttetett. Elnök bemutatja H­o­n­t megye feliratát, melyben a hadi lovak próbakiállitásával egybekötött költségeknek a közös kormány által való fedeztetését kéri. A Kassa sz. kir. város az ottani székes­egyháznak országos költs­égen leendő jó karba helyezése iránt folyamodik. Károlyi Tiv. gróf Békés megye orosházi kerületében megválasztott képviselő választási jegyzőkönyve az állandó igazoló bizottsághoz uta­­síttatik. M­i­r­e­t­i­t­s Svetozár végleg igazolt képviselőnek jelentetik ki. Bánffy Dezső­­, a főrendiház jegyzője áthozza a főrendeknek a delegatióba történt választásáról szóló­­könyvét. A bíráló bizottsági tagok közül Kür­­thy József és Szentiványi Árpád leteszik az esküt. Horváth Lajos jelenti, hogy a felirati bizott­ság eljárt küldetésében és elkészítette a felirati ja­vaslatot, melyet ezennel a háznak be is mutat. (Felkiáltások­ a felső baloldalról: Halljuk! felkiáltások a középen : Nem szükséges!) Várady Gábor oda nyilatkozik, hogy ilyen fel­olvasást valamely javaslat benyújtásánál nem is­mernek a házszabályok. Helfy Ignácz, T. ház! Miután itt több oldal­ról kívánságok nyilatkoztak, hogy olvastassák föl a javaslat, én valóban nem látom okát, miért ne ol­vastassák fel. Hisz az nem lehet titok s holnapután úgy sem lesz titok senki előtt sem. Én úgy hiszem miután a törvény előírja a nyilvánosságot, némikép tekintettel kell lenni mégis arra, hogy a közönség nagy számban gyűlt össze, pedig nem szenved két­séget, hogy azért gyűlt össze oly nagy számmal, mert a lapokban azt olvasta, hogy a javaslat ma fog beterjesztetni. (Derültség.) Én megvallom bár­mennyire nevessenek rajta, én oly tisztelettel vi­seltetem a nyilvánosság iránt, hogy nem látom sem­mikép sem jogtalannak, vagy túlzottnak azon kí­vánságot, hogy a javaslat most olvastassák fel. (Felkiáltások a középen: Nem kell.) Tisza Kálmán belügyminiszter tökéletesen azon nézetben van, a­melyet Várady Gábor elmon­dott , hogy a házszabályok szerint nem szükséges a felolvasás és ő nem is szeretné azt a praecedenst alkotni, hogy minden beadvány a beterjesztésnél is olvastassák fel, mert ezt haszon nélküli idővesz­tegetésnek tartja. Ha azonban anélkül, hogy ez által praecedenst állapítunk meg , jelen esetben annyira kiváncsiak némelyek megtudni, mit tartal­maz ezen javaslat. (Derültség.) Ő nem ellenzi an­nak felolvastatását. (Helyeslés.) — Erre Huszár I. felolvassa a fellebbi felirati javaslatot. A felirati javaslat ki fog nyomatni, holnap kiosztatik s tárgyalása szerdára tűzetett ki. Simó Lajos a gazd. biz. előadója bemutatja a gazdasági bizottság két rendbeli jelentését; eze egyike a bizottságnak a ház nyomtatványainak alak­jára vonatkozó intézkedéseit foglalja magába, a másika a September havi költségvetést. — Ezen kétrendbeli jelentés ki fog nyomatni és szét fog osztatni. Elnök: Az osztályok megalakulása a jövő hétfőre van a ház által meghatározva. Épen azért, hogy az alakulás megtörténhessék, szükséges, hogy azon nem csekély számú képviselők, kik eddig az osztályokba besorozva nincsenek, azokba sorsolás útján beosztassanak. Jelesül első­sorban osztá­lyokba sorozandók azon igazolt képviselők, a­kikre nézve eddig viselt hivatalukról az osztályok meg­alakítása óta történt lemondásuk után, vagy kü­lönben az összeférhetlenségi akadály nem létezik; azután azok a képviselők, kik az osztályok megala­kítása után igazoltattak. Az első sorba tartoznak: Balogh József, Ehr­ling Miklós, Halász Bálint, Kapp Gusztáv, Kégel György, Pogány Károly, Tibád Antal, Kasper Mi­hály, Szaboviievich Mihály. A másodikba tartoz­nak: Lőw Vilmos, Lukácsy Béla, Antonesku Ist­ván, Petrik Gyula, Miletics Svetozár, Polit Mihály. Ezenfelül két horvátországi képviselő: Türk Fe­rencz és Jakics Antal. Hogy az osztályodba, a­m­ennyiben lehet, egyenlő számmal legyenek beosztva a képviselők, már most szükséges, hogy a III. IV. V. osztályba mindenekelőtt egy-egy tag soroztassék be, azután minden osztályba jön egy és még fenmarad három tag, mely 3 tag az első 3 osztályba fog soroztatni. Hogy hamarább megejtsem az osztályokba sorozást, az első osztályba jő kettő, a másodikba kettő, a harmadikba három, a negyedikbe kettő, az ötö­dikbe kettő, a többibe egy-egy. (Helyeslés.) E sze­rint az első osztályba jő Kapp Gusztáv és Pogány Károly. A második osztályba jő kettő: Lukácsy Béla és Halász Bálint. A harma­dik osztályba három: Kásper Mihály, Löw Vilmos, Szabolievich Mihály. A negyedik osz­tályba kettő: Polit-Deszancsits Mihály és Kégel György. Az ötödik osztályba kettő: Petrik Gyula és Erlich Miklós. A hatodik osztályba­ egy:Miletics Szvetozár. A hetedik osztályba egy, Tibád Antal. A nyolczadik osztályba egy, Antonescu István. A kilenczedik osz­tályba egy, Ballogh József. Most a három első osztályban 43, a többi osz­tályokba 42 képviselő van besorozva.­­ A két hor­vát képviselő közül Türk Ferencz a harmadik, Jákits Antal a negyedik osztályba jő. Az osztályok hétfőn reggel 10 órakor fognak szokott helyiségekben megalakulni. (Felkiáltások : Kedden!) E szerint kedden délelőtt fog e végett ülés tartatni (Helyeslés.) melynek napirendjén lesz a delegátió tagjainak megválasz­tása és a könyvtári és gazdasági bizottságok jelen­téseinek tárgyalása. Elnök: a bejegyezve levő interpellatiók tár­gyában alkalmat vesz magának arra, hogy figyel­meztesse a házat a házszabályok 135. §-ának ren­deletére, mely így szól: Az interpellátiók mindig írásba foglalva, minden ülésben a napirend tárgya­lására kiszabott időn kívül, terjeszthetők elő s ugyan­ilyenkor adatik azokra a válasz is. — Azt, hogy mely idő legyen a napirend tárgyalására ki­tűzve és mely órában történjenek az interpellátiók és adassék azokra a felelet, a képviselőház időről időre határozza meg. Mo­st kellene tehát — úgy­mond — meghatározni azon időt, mely a napirend tárgyalására rendelk­ezik, és azt, a­mikor azután az interpellációk naponként beadhatók. Ha a t. ház megengedi, e tárgyban, mely a tanácskozások ren­des folyamának meghatározására vonatkozik bátor leszek nézeteimet előadni. (Halljuk!) Először is azt gondolom, hogy a ház azokra nézve, amiket emlí­tettem, csak jelen együttlétünk folyamára rendel­kezzek , mert a házszabályok is időről időre való rendelkezést tesznek kilátásba, és nehéz is e tekin­tetben hosszú időre átalános szabályt megállapíta­ni. (Helyeslés.) Én legczélszerűbbnek vélném, hogy a napirend tárgyalására rendesen a 10 órától fél kettőig lefolyó idő tűzessék ki, és — ha vannak — fél kettő után terjesztessenek elő az interpellátiók. Ha pedig interpellate bejegyezve nincs és a napi­­rend tárgyalása fél kettőig be nem végződnék, foly­tassák az ülés kettőig vagy a­meddig a háznak tet­szeni fog. Ha pedig fél kettő előtt bevégződnék a napirend tárgyalása, akkor a napirend bevégzése után, ha nincs is még fél kettőre, az interpelláló képviselők előterjesztenék a maguk bejegyzett in­­terpellatióját (Helyeslés.) Méltóztassanak ezen ja­vaslatom iránt nyilatkozni. Simonyi Ernő: A házszabályok azt mondják, hogy az interpellációk írásba foglalva a napirend tárgyalására kiszabott időn kívül terjesztessenek elő. Már most e szerint a napirendre kiszabott idő előtt vagy után, terjesztethetnek be, vagy vézet­hetnek tárgyalás alá az interpellációk. Hogy mikor, azt egészen a t. ház tetszésétől függ elhatározni. Én azt hiszem, sokkal czélszerűbb lesz az az eljá­rás, hogy a napirend megkezdése előtt történjenek meg az interpellációk, már ezért is, mert nem le­het megszabni, hogy egy-egy szónok, ki a tárgy fejtegetésében van, 1­2 órakor végezze beszédét. A t­sztelt háznak van tapasztalása, hogy az inter­pellációk sok időt igényb­e nem vesznek, azért azt vagyok bátor indítványozni, hogy az interpellációk beadása a napirend megkezdése előtti időre tüzes­­­­sék ki. Tisza Kálmán belügyminiszter kéri, hogy je­len alkalomra fogadják el azon időt, melyet a ház elnöke az imént proponált, de ezen hozzátétellel: „további intézkedésig.“ — Ha a napirend megkez­dése előtti időre tűzetnének ki az interpellációk, útdíjára sohasem lehetne tudni, mikor kezdődik a napirend, kivévén, ha az léptettetnék életbe, a­mi nem hiszi, hogy nálunk visszhangra találna, a­mi felteszi Angliában egy­némely tárgyra nézve meg van határozva, a­hol tudniillik megállapítják az időt, a­meddig azon tárgy felett lehet szólni, és ha ez idő alatt az ügy nem végeztethetik el, akkor félben marad, és átmegy a ház a napirendre. A ház tehát elfogadja, hogy további intézke­désig az interpellációk a napirend tárgyalására ki­tűzött idő után adassanak be és pedig ha a napi­rendre kitűzött tárgyak tárgyalása félkettőre nem végződik el, félkettőre adassanak be az interpel­latiók. Ha interpellation nincs és a napirend tárgya­lása eltart kettőig, feltéve, hogy a bűz máskép nem intézkedik, ha pedig a napirend korábban volna

Next