Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1875-09-26 / 149. szám
149. szám. IX. évfolyam. Előfizetési dl]: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre.... 20. — Félévre . . . . 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . .. . 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dl]: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: öt hasábos sor 80 krajczár. Vasárnap, 187B. szeptember 26. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodidner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS MAGYAR UJSÁG"-ra. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Évnegyedre..............................5 frt. — kr. Félévre ....... 10 frt. — kr. Egy hóra ....... 1 frt. 80 kr. Militaria. Az országgyűlés megnyitásakor újból felszínre került „zászlókérdés“ ügyében tartott miniszterelnöki beszéd, s a kormánypárti lapok ez alkalommal a fekete-sárga lobogó védelmében fejtegetett érvelései, végre az osztrák sajtó gyűlöletteli támadásai, melyeket ez érdemben hazánk ellen intézni nem átallott, indítja e czikk íróját e dologhoz egy pár szót szólani. Az egész zászlókérdés bökkenője az, hogy a Habsburg ház családi színe nem a feketesárga, hanem a piros-fehér, amint azt az osztrák sajtó, — helyesen megczáfolva a magyar kormányelnököt — eléggé igazságos maga is beismerni. Tévedt e tekintetben a „Pesti N.“ is, mely 204. számában Wenckheim báró védelmére kelvén, azt mondja, miszerint „Alsó- Ausztria piros fehér szine csak 1806. óta szerepel mint családi szin a fekete-sárga mellett.“ Ez pedig jelentékeny történelmi lapsus, a mennyiben közel 600 éve, hogy e két szin az osztrák dynasztia czimerképeibe felvétetett. E felvétel története a következő: Lipót osztrák herczeg a IV. keresztes háboru idejében, a német keresztes hadaknak egyik fővezére lévén, Acre városának ostromlásánál lovagjaival, mint első mászta meg a város falait. A bevett erődön rögtön kitüzé az osztrák lobogót. Kevés vártatva azonban az angolok királya, oroszlánszívű Rikárd érkező meg túlnyomó csapattal, s porba tepertetve az osztrák zászlót, a magáét tüzé fel. Lipót herczeg lobogója e legyaláztatását logott meg nem boszulhatván, óvást tett a dölyfös angol király e lovagiatlan tette ellen, és panaszt emelt IV. Henrik császárnál. De miután ez sem nyújthatott neki elégtételt, ott hagyta a keresztes hadakat, s lovagjaival együtt haza felé vitorlázott. Az ostromnál oly vitézül tartotta vala magát, hogy a mint a csata után pánczélját lecsatolá, fehér ruháját saját vérétől egész pirosán találá. Csak ott, hol a vitézöv derekát körülvevé, mutatkozott egy fehér csik a berve kabáton. A fényes győzelem s az angol király háladatlan fönnelgése örök emlékére e naptól fogva díszíti a vörös-fehér szin az osztrák ház czimerét, akként, hogy a piros mezőt ezüst szelemen osztja. E czimert 1278 ban, amint I. Rudolf császár a brandenburgi Ottó őrgróffal, kiskorú Wenczel cseh király gondnokával kötött szerződés alapján Ausztriát szerzé, vette fel az uralkodó dynastia. Hogy döntő helyen Alsó-Ausztria vörös-fehér szine csakugyan az uralkodó család főszinének tekintetik, ez abból is kitűnik, hogy a csász. kir. tábornokság díszegyenruhája e két színből áll. (A gyalogság s a technikai fegyvernemek kebléből kinevezett tábornokok fehér kabátot, piros nadrágot, a lovassági tábornokok vörös attilát, nadrágot és fehér dolmányt hordnak). Tudvalevő dolog pedig, hogy e testület tagjai hagyomány szentelte usus szerint kizárólag az egyedul s az udvar közvetlen hűbérnökeinek tekintetnek, a miért is e karban történő kinevezések és egyéb állományváltozásoknál egyedül a császári kegy határoz, s minden a katonai hierarchiára való tekintet elnémul. E felfogás folytán mai napig megtarta a tábornokság egyenruháját, mindamellett, hogy az ősrégi fehér kabát a császári hadsereg valamennyi fegyvernemeinél 1868 ban végkép eltöröltetett. Bizonyít e mellett továbbá az is, hogy a csász. kir. udvari testőrség közül a legelőbbkelő csapat, „az I. Arciére gárda“ és a „Darabant testőrség“ szintén piros-fehérbe van öltözve. A testőrséget pedig átalános heraldikus szokás, nemzetségi libériába bujtatni. A kis Alsó-Ausztria kedvére ez valószínűleg nem történik, csakis azért, mert ez a habsburgok családi főszíne. A fekete-sárga ellenben a „sanctum imperium romanum“ ősrégi színe, s a kétfejű turullal együtt a hajdani német császárság tősgyökeres jelvénye, s ennek 1806-ban történt feloszlatása után az újonnan kreált osztrák császárságé. Ha tehát a budai vár ormáról a fekete-sárga lobogó leng, ez elvitázhatlanul annyit jelent, hogy Ausztria császárja időzik benne. Ennyit a budai vár lobogójáról, mely az országgyűlés megnyitása alkalmával interpelláló tárgyát képezi. Bár eléggé fontos ez is, mégis ártatlanabb részét képezi az úgynevezett „zászlókérdés“-nek másikával szemben, mely a hadsereg zászlairól s egyéb jelentőségteljes jelvényeiről szól. A csász. kir. sorezredek zászlaira vonatkozólag hasonlóan az uralkodóház pseudo családi színei előtt való hódolatteljes tekintet tolatik előtérbe, és ezen ürügy alatt kényszerittetnek a Magyarországon besorozott közös hadseregbeli csapatok a fekete-sárga, kétfejű sasmadárral díszített zászló alá esküdni, s e zászlók és egyéb kizárólag osztrák császári emblemek alatt harczolni. Hogy pedig a sárgafekete zászlók, a rajtuk lévő kétfejű sassal együtt valósággal nem az uralkodóház családi jelvényeinek, hanem a birodalom emblemjeinek tekintetnek, s hogy ezen felfogásban a határozó körök is osztoznak, kitűnik abból, hogy 1804-ig, (I. Ferencz császár osztrák császárrá való kikiáltásáig) a sereg zászlai a régi német birodalom színeit (sárga-piros-fekete) s a birodalmi sast mutatták, és csak ezen időtől fogva készülnek érdesett zászlók csupán fekete sárga színből, mely a hajdani német birodalom czimeréből a birodalmi kétfejű sassal együtt az újonnan kreált osztrák császárság államczimerének kiszegeztetett. A mondottaknál fogva családi színről itt szó sem lehet. Ennek alapján továbbá tagadhatatlan, hogy miután mai napig a közös hadsereg, a közös birodalom államczimere helyett, csupán a monarchia lajtántuli részének czimerét viseli zászlaiban, a kormány az 1867-ben létrejött államrendezés lételvéből következett jogunkat e tekintetben érdemlegesen ignorálja. Minthogy pedig váltig bebizonyítva van, hogy a közös hadsereg sem a magyar király, sem az ország színeit nem hordja magán, természetes dolog, hogy e sereg csupán az osztrák birodalom részének tekintendő. Eltekintve továbbá attól, hogy egy alkotmányos ország hadserege nem egyedül a monarcha családi czímerét, de az országét is viselte, — miután a jelvények arra hivatvák azon hatalmat jelképezni, melynek szavára feltétlenül kell, hogy hajtson a sereg, ez pedig alkotmányunk szerint a haza és a király — a hadsereg hivatalos megnevezésében sem ismertetik el annak törvényszentesítette közössége, sőt nagy gonddal mellőztetik mindenha a hadsereg kebelében szerkesztett hivatalos irományoknál is annak az említése, hogy e sereg egyszersmind Magyarország törvényes védereje is. Egy ezrednek például a hivatalos neve ez: „K. k. Linien Infanterie Regiment Ritter von Schmerling Nr. 67.“ Az 1867 -i államrendezés értelmében azonban ez volna helyes neve: „Kais, und apost, königl. etc. etc. Ebben van különbség, amennyiben „K. k. Monarchie“ a Bach korszakban is voltunk, csak hogy e műmásodik „k.“ korántsem az apostoli magyar királyságnak ad kifejezést; ez alatt tudvalevőleg a monarchia valamennyi királysági czimmel biró tartományaitól nyert uralkodói méltóság értetik, mi azonban, mint hosszú tapasztalásból tudjuk, a magyar alkotmány és az ország jogtételének elismerését korántsem foglalja magában. A „Militär Schematismus des Kaiserthumes Oesterreich“ szintén csak „k. k. Armee“-t ismer. Átalában a közös hadsereg egész szervezetében és lüktetésében sehol a legaprányibb nyoma sincs a paritásnak, mely a 67-ki pactum alapját képezi. Ennél fogva jogosnak tekintendő azon, a nemzetben átalánosan elterjedt hit, mely szerint a — lucus a non lucendo - közös hadsereg irányadó körökben csakugyan kizárólag osztrák császári eszköznek tekintetik. A „K. k.“ czím s a kétfejű turullal díszített lobogó csupán a lajtántuli tartományok Landwehrjét illeti meg jogosan, a mennyiben e csapat a közös kormánnyal szemben ugyan oly független állást foglal el, mint a szent István terület honvédsége. A közös hadsereg többi országos jelentőséggel bíró jelvényei közül első vonalban a kardbojtok azok, melyek régi idők óta körülbelől azon nagy, symbolikus jelentőséggel ruházzák fel, mint a continens többi hadseregeinél például a rállrojtok (épaulettes) és az ujjpaszomántok. Az osztrák tiszt csak a port d’épé által tétetvén azzá, kitűnik, hogy e jelvény becse fölér a zászlóéval is. Daczára e magasztos, jelves becsének, melylyel a katonaság előtt bir, megütődéssel veszi minden hazafi észre, hogy e jelvény szintén csak az osztrák császári emblemeket mutatja magán. Az efféle kardbojt nézetünk szerint azon percztől fogva vált törvényellenessé, hogy az addig kizárólag osztrák császári hadsereg közössége kimondatott, s az alkotmányos császár és király által szentesittetett, mert úgy hisszük, kétséget nem szenvedő dolog, hogy egy hadseregnek, mely egyaránt a két birodalomrész véréből, pénzéből áll fen, semmi dolga a közös monarchia csupán egyik felének heraldikus jelvényeivel. Egy ily hadsereg emblemjeire egyedül a közös monarchia, vagy ha illőbbnek találtatik a közös uralkodó nemzetségi czímere illik oda. És hogy ez nincs így, ez kétségtelenül Magyarország államlétének lényeges sértését foglalja magában. Alig képzelhető azonban kirívóan felfordultabb állapot, minőt azon tény mutat, melyszerint a magyar honvédség is, mely kiválóan nemzeti alapra fektetett sereg — legalább a törvények értelmében — egyedül a haza és a király védelmére szerveztetett, ilyforma kardbojtokkal láttatott el. E dolog valóban megdöbbentő voltát ama nagy symbolikus jelentőség, mely e jelvénynek, mint említők, tulajdonítatik, még inkább növeli. A honvédség szervezésénél azzal kifogásolá a kormány arra vonatkozó rendeletét, hogy rész vért szülne a közös hadsereg tisztikarában, ha a magyar honvédség tisztjei és altisztjei részére másforma kardbajt rendszeresítetnék mint a minőt a közös hadsereg tisztikara hord, sőt hogy ez esetben az osztrák tisztikar bizonyára vonakodnék, a magyar honvédet egyenjogosult fegyvertársának elismerni. A kormány e sajátos aggodalmának csak két oka lehetett: vagy nem oly mérvben intelligensnek tartá az osztrák tisztikart arra, hogy ez képes lett volna, az 1867-iki államrendezés folytán lényegesen megváltozott politikai életünkből kifolyó természetszerű következményeket felfogni, vagy nem eléggé fegyelmezettnek véle e testületet, és attól tartott, hogy ez esküjének és kötelességérzetének tán fölébe találná helyezni értelmetlen ellenszenvét,avagy egy önámító, alaptalan fönnelgést. Azonban nem hiszünk e föltevés jogosultságában magunk sem, mert úgy tudjuk, hogy a tiszti iskolákban a hadi történelemnek tanulmányozása is dívik, mely tudomány valószínűleg felvilágosította volna az osztrák tiszt urakat, miszerint ama magyar hadsereg sem harczolt sárgafekete bojtokkal ellátott kardokkal, mely a Mária Terézia trónralépte után kitört.háborukban a szétugrasztott osztrák sereg töredékeit megmentő, sem ama m. királyi sereg előtt, melyet gróf Hadik a 7 éves háborúban Berlinbe vezetett, nem lengett kétfejű sassal díszített lobogó, noha e csapatok a rendes hadsereg kötelékébe tartoztak, úgy mint ahogy egyátalában a császári hadsereg magyar csapatai a múlt század közepe tájáig nemzeti lobogók stb. jelvények alatt harczoltak és — győztek. Ez pedig legkevésbé sem ingatá meg a császári és magyar királyi csapatok viszontagyaló „Waffenbrüderschaft“-át, sőt hogy ennek a szétvert osztrákok részéről nagy kapuja volt, bizonyítják szerte a császári ezredek „Regiments Geschichte“-jeinek sok lapjai. Hogyha tehát a „zászlókérdés“-nek csakugyan kényes a volta, mint azt az osztrák sajtó galád támadásai közt emlegeti, ez csakis a lajtántúli sógorságra nézve lehet, mert a mi részünkön van a történelmi tények logikája, ez pedig nem ismer „kényességet.“ Marcziányi: A pénzügyi bizottság tudvalevőleg f. hó 29 én kezdi meg tanácskozásait az egyes miniszteri tárczák költségvetéseinek tárgyalásával, melyet a már beterjesztett ált. jövedelmi adótörvényjavaslatnak, utána pedig az országgyűlés egybegyülése után csakhamar előterjesztendő új kezelési törvényjavaslatnak tárgyalása fog követni. Illetékes körökben azon vélemény uralkodik, hogy főleg e két utóbbi törvényjavaslat fog érdekes bizottsági tárgyalásokra anyagot szolgáltatni, s hogy a tárczaköltségvetések bizottsági megvizsgálása ez idén minden érdekes epizód nélkül , eddig szokásban nem volt gyorsasággal fog végbemenni, miután a kormánynak nyolcz milliót meghaladó nagy új törlései után a bizottságnak még a leggondosabb átvizsgálás után is aligha lesz módjában a jövő évi költségvetésen jelentékenyebb törléseket tenni. Bécsből jövő távirati tudósítás szerint a vámügyi tárgyalások véget értek. A petroleum és kiviteli vámok kérdése is el van intézve, csak néhány jelentéktelen tétel maradt függőben. A tárgyalásokról felvett jegyzőkönyvben világosan ki van fejezve, hogy ez a szövetség revisiójának csak első részét képezi. Az egyezményeket most mind a két fél minisztériumának jóvá kell hagynia, ami annál valószínűbb, miután a kormány képviselői folytonos érintkezésben voltak a miniszterekkel. A magyar képviselők tegnap a gyorsvonattal Budapestre indultak. _________ A „Presse“ értesülése szerint kevés haladás történt a közelebbi időben az önálló magyar jegybank felállítása ügyében. A magyar kormány körében ugyanis legközelebb a felállítás költségessége okozott aggodalmakat és Széll Kálmán pénzügyminiszter komoly alkudozásokba szándékozik bocsátkozni az osztrák nemzeti bankkal. Bécsi hírek szerint a külügyminisztérium meghívása folytán a magyar kormány képviselői októb. 3-án ismét oda érkeznek, hogy az olasz vámszerződés megújítása iránt tárgyalásokat folytassanak; október 15-én az olasz kormány képviselői jönnek Bécsbe. A vámtárgyalások kedvező eredményét Horn és Channat higgadt és méltányos eljárásának tulajdonítják. _________ A bécsi „Vaterland“ azon eszmével lép fel, interpellálja az osztrák delegatió Andrássy gr. külügyminisztert, vajjon megszünt-e a sárga fekete lobogó birodalmi zászló lenni ? A képviselőháznak a legmagasabb trónbeszéd folytán hozzá intézett válaszfeliratát a király folyó hó 22-én kelt legfelsőbb elhatározással tudomásul vette. Széll Kálmán pénzügyminiszter a „Napló“ szerint holnap reggel érkezik Bécsbe, jelen leend a delegátió hadügyi albizottságának tárgyalásain, s a jövő hét végén jön haza, midőn a képviselőház pénzügyi bizottsága megkezdi tárgyalásait. Az országgyűlés első ülésszaka alatt még két bizottság fogja leginkább tanácskozásaira irányozni a „N. H.“ szerint a közönség érdeklődését: az igazságügyi, mely az országgyűlés egybeültével első sorban ismét előterjesztendő — s már a minisztertanács által is helybenhagyatott büntetőcodexet fogja tanácskozás alá venni, — és a közigazgatást, melynek kiküldését Tisza Kálmán azon alkalommal fogja javaslatba hozni, midőn közigazgatási reform-törvényjavaslatait a képviselőház elé terjesztendi. Budapest, szept 25. A delegatiók megkezdték működésüket Bécsben. A működés eredménye, az eddig tapasztaltak után, tisztában lehet előttünk. A közös kormány által előterjesztett költségvetés megszavaztatik minden lényeges módosítás nélkül. Lesz alkalmunk a tárgyalások folyama alatt foglalkozni a közös budgettel, addig is adjuk annak főbb tételeit a következőkben: A közös külügyminisztérium kiadásai előirányozvák 1876-ra 3.649,460 írttal. A jelen évre a kiadások 3.620,960 írtban voltak megállapítva s igy a jövő évre 28.500 írttal kívántatik több, mint amennyi a jelen évre megszavazva volt. A közös hadügyminisztérium kiadásai 1876-ra 103.865,927 írttal irányoztatják elő. A jelen évre meg lön állapítva 101.820.881 ft, tehát jövő évre 2.045,046 írttal több kívántatik, mint amennyi a jelen évre meg volt szavazva. A közös pénzügyminisztérium és közös főszámszék kiadásai 1.989,393 írttal vannak előirányozva, vagyis 12.935 írttal nagyobb összegben, mint amennyi a jelen évre megszavaztatott. Összesen a közös minisztérium kiadásai a jövő évre 109.504.780 frttal vannak előirányozva. Ezen összegből mindenek előtt levonatnak a határvám jövedelmei, melyek a jövő évre 14.251.000 írttal vannak fölvéve. (Megjegyzendő, hogy e jövedelmek 749.000 frttal csekélyebb összegben vannak fölvéve, mint a jelen évre.) A határvám jövedelmek levonása után a közös minisztérium kiadásai tesznek 95 millió 253,780 frtot. Ez összegből ismét levonatik a magyar kincstárt terhelő 2 százalék, vagyis 1.905,075 frt 60 kr s igy a közösen fizetendő összeg tesz 93.348,704 frt 40 krt. Ebből a quota szerint az osztrák tartományokra esik 65.344,093 frt 8 kr. Magyarországra pedig 28.004,611 frt 32 kr. A jelen évben Magyarország a közös kiadásokhoz 27.170,979 frt 907 krral járult és igy a jövő évre 833,631 frt 417 krral járul többel, mint az idén. Ez azonban az uj ágyukra kért külön összegek nélkül áll így. Ha ide vesszük ama 8.500.000 frtot, melyet a hadügyminiszter uj ágyuk beszerzésére kér, akkor Magyarország jövő évi járuléka még 2.550,000 frttal több lesz, vagyis 1876-ra Magyarország 3 millió 383,631 frt 417* krral fizet többet a közös költségekre, mint fizet az idén. Ezek után önkéntelenül az a kérdés merül fel: mikép remélhetjük mi államháztartásunk rendezését, ha a közös költségvetés különben is roppant magas tételeit nem hogy leebb nem szállítjuk, de sőt milliókkal emeljük, mit ér hazánk belszükségleteit bármennyire is összeszorítani, ha mindazt, mit itt megtakaríthatunk, kiadjuk a közös költségekre ? Azon előterjesztések közt, melyeket a kormány legelőször teend le a nov. 4-én ismét egybeülő törvényhozás asztalára, lesz a „N. H.“ szerint a romániai keresk. szerződés beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslat is. Romániában tudvalevőleg e szerződés már keresztül ment a kamarák tárgyalásain s a magyar kormány is kiváló súlyt fog fektetni nemcsak változatlan, de minden hosszabb késedelem nélküli elfogadására. A kereskedelmi minisztérium központi igazgatásának czélszerű reformját helyezi kilátásba az e minisztérium jövő évi budgetelőirányzatához csatolt indokolás. E minisztérium központja ugyanis eddig se a személyzetre, se az illető költségekre nézve nem foglalta magában a posta, távirda és lótenyészet központi közegeit. A jelenlegi miniszter a „N. H.“ szerint meg akarja szüntetni ezen állapotot. Parancsolja ezt nézete szerint az előirányzat s a költségvetési törvény őszintesége, mely csak akkor létezik, ha az első czímben („központi igazgatás“) kitüntettetik a hivatalnokok és költségek összesége, melyet az illető szolgálatág igénybe vesz; követelik azonkívül mind az alkalmazott hivatalnoki személyzet, mind a közszolgálat érdekei. Az eddigi szervezés folytán nem egyszer történt s történik, hogy a központ egyik ága a munkaerő feleslegével bővelkedik, míg ugyanazon központ egy másik ága a munkaerő hiányában sinlődik anélkül, hogy a kiegyenlítés lehetséges volna, a személyzetet illetőleg pedig a központ eddigi feldarabolása következtében ismételve előfordul azon eset, hogy például az egyik számvevőségnél, hol elhalálozás, elbocsátás vagy visszalépés következtében üresedés áll be, az előléptetés igen gyorsan megtörténik, míg egy másik számvevőségnél az előléptetésre sokkal jogosultabb igényekkel bíró hivatalnokok hosszú időn át várják képességük s munkásságuk kiérdemelt megjutalmazását. A miniszter által javaslatba hozott, s e részben még ez év folytán foganatosítandó egyesítése a központ eddig különvált négy ágának mindezt megszüntetendő S a miniszter annyival inkább számít e terv átalános jóváhagyására, mert sikerült neki ez után nemcsak a folyó évi budgetben a központ költségeit illetőleg megállapított 10,000 frt megtakarítást 1876-ra is fentartani, de azonfelül még 25,705 frtnyi új megtakarítást is keresztülvinni. A közoktatásügyi miniszter közvetlenül az országgyűlés összeülése után egy törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé a népoktatási törvény azon §§ ainak módosítása tárgyában, melyek a tanfelügyelői intézményről szólnak. A már el is készült törvényjavaslat — írja a „N. H.“ — lényeges módosítását tervezi ezen intézménynek, egyfelől az által, hogy minden megye közigazgatási apparátusába külön tanfelügyelő illesztetvén be, az intézmény a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából czélszerűen decentralizáltatik, másfelől pedig organikus összefüggésbe hozatván a reformálandó megyei közigazgatással, ebben oly hatályos támogatóra teend szert, melyet eddig feladatának üdvös megoldhatása érdekében sajnosan kellett nélkülöznie. Nincs kétségünk az iránt, hogy a törvényhozás még ez év folytán le fogja tárgyalni e törvényjavaslatot. Fájdalom, nem mondhatunk hasonlót a középtanodai törvényjavaslatról, mely már a múlt országgyűlés alatt is beható tanácskozásoknak képezte tárgyát, de amelynek a jelen országgyűlés első ülésszaka alatt leendő törvényerőre emelkedéséhez illetékes körökben semmi reményt nem táplálnak. ______ Az igazságügym megtakarítások közt az „Elt.“ szerint a legjelentékenyebb tétel a törvényszékek kevesbítésével áll összefüggésben. Az összeg 420,326 forintra rúg. Az idén már megszüntetett s a jövő évben még megszüntetendő törvényszékek eleste által elérhető megtakarítások egész összegét a miniszter 485,332 írtra teszi. Minthogy azonban ebből 94,518 forint megtakarítás már a f. évi előirányzatba felvétetett, az összehasonlításnál a jövő előirányzat e tétele csak 390.814 forinttal kedvezőbb eredményt mutathat fel. Egyébiránt e leszállítás, valamint az ügyészségek költségvetésénél fölvett 138.078 frtnyi megtakarítás is a legpontosabb fölszámítás eredménye, s e kétnemű megtakarítás összege nagyobb semmi esetre sem leend. Az igazságügyminisztérium rendkívüli szükségletében is tetemes — 125,000 frtnyi — leszállítás fordul elő. Az erdélyi telekkönyvezési munkálatok ugyanis már annyira haladtak, hogy a telekkönyvek — 6 járásbíróság s 34 egyes község kivételével — a telekkönyvi hatóságoknak átadattak, s a még hiányzók is az év leforgása előtt okvetlenül el fognak készülni, kivéve néhány községet, hol a folyamatban levő birtokszabályozás vagy egyéb különös viszonyok folytán a helyszínelést egyelőre fel kellett függeszteni. E czélra tehát a jelen előirányzatban már misem vétetett föl. A magyar delegatióból. Bécs, sept. 24. A magyar delegatió külügyi albizottsága ma d. e. 11 órakor ülést tartott, melyen a közös kormány részéről Andrássy Gyula gróf külügymininiszter, és képviselője, Orczy Béla b. külügyminiszteri osztályfőnök volt jelen. Mielőtt a költségvetés tárgyalásába bocsátkoztak volna, Várady Gábor azon kérdést intézi: mi okból nem terjesztetik elő ez évben a vöröskönyv ? miután nem lehet ugyan tagadni, hogy a vöröskönyv politikai jelentősége évről-évre csökkent, azonban nem lehet tagadni azt sem, hogy épen egészen érdektelen mégsem volt olyannyira, amint azt a lapok írták; azt,hiszi, hogy a delegátiónak nemcsak joga, de kötelessége is a külügyminisztériumtól követelni mindazon okmányok előterjesztését, melyeket a monarchia érdekeinek megsértése nélkül közölni lehet. A külügyminiszter azt feleli, hogy mert ez évben nem terjeszt vörös könyvet a delegatió elé, az a kérdésnek elvi eldöntését nem involválja : a delegatiónak e tekintetbeni jogát tökéletesen elismeri, bár meg kell jegyeznie, hogy a delegatiónak a külügyi politikát illetőleg sokkal hathatósabb eszközök vannak rendelkezésére, mint aminőt a vöröskönyv előterjesztése nyújthat. Csak pillanatnyilag fennforgó nehézségek az okai annak, hogy ezen évben vöröskönyv beterjesztését nem tartja opportunisnak. A miniszter ezután bőven előadja az okokat, melyek e tekintetben reá nézve elhatározók voltak, és fejtegetései a bizottság által helyeslőleg tudomásul vétettek. A külügyminiszter még hozzáteszi, hogy ha nem is fog vörös könyv beterjesztetni, de a külügyminisztérium okmányainak egy gyűjteménye átadatik, amely nemcsak a kereskedelmi politikai, hanem egyszersmind politikai kérdésekre is ki fog terjedni. Ezen gyűjtemény nem teljes ugyan, mert némely dolgot, mely még függő kérdésekre vonatkozott, mellőzni kellett. Fáik Miksa előadó arra figyelmeztet, hogy a múlt évben Házmán Ferencz kezdeményezése folytán azon határozat hozatott, hogy a külügyminisztérium felszólittassék arra, hogy a consularis jelentéseket áttekinthető alakban külön kötetben összeállíttassa és nevezetesen a kereskedést és ipart űző körök számára hozzáférhetőbbé tegye. Előadó kérdezi, hogy a külügyminisztérium által kilátásba helyezett gyűjtemény a delegatió által hozott határozat teljesitésének tekinthető-e ? Erre Andrássy Gyula gr. és Orczy B.bkifejtik, hogy a birodalom mindkét felének kereskedelmi minisztériumai azon consularis jelentések közzétételét, melyek csak pillanatnyi érdekkel bírnak, maguk számára tartják fenn, ezen hivatalos okiratok tehát ez említett gyűjteményben többé nem fognak megjelenni, az utóbbi azonban mindamellett kiegészítő részként, és így egyszersmind a delegatió által hozott határozat teljesítésének tekinthető. Haynald érsek a keleti kérdésben következő interpellate intézi a miniszterhez: 1) vájjon alaposak-e mindazon panaszok, melyeket a török fennhatóság alatt élő keresztények a török kormány ellen emeltek? 2) vajjon a magyar-osztrák monarchia diplomatája van-e azon helyzetben, hogy ezen