Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1875-09-26 / 149. szám

149. szám. IX. évfolyam. Előfizetési dl]: Vidékre postán vagy hely­­ben házhoz hordva Egy évre.... 20. — Félévre . . . . 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . .. . 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dl]: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirde­tésért külön 30 kr. Nyilttér: öt hasábos sor 80 krajczár. Vasárnap, 187B. szeptember 26. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemé­nyek csak bérmentesen fo­gadtatnak el. Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó­ Hivatal: Budapest, IV., Megyeház­tér 9. sz. Wodidner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfi­zetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS MAGYAR UJSÁG"-ra. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Évnegyedre..............................5 frt. — kr. Félévre ....... 10 frt. — kr. Egy hóra ....... 1 frt. 80 kr. Militaria. Az országgyűlés megnyitásakor újból fel­színre került „zászlókérdés“ ügyében tartott miniszterelnöki beszéd, s a kormánypárti lapok ez alkalommal a fekete-sárga lobogó védelmé­ben fejtegetett érvelései, végre az osztrák sajtó gyűlöletteli támadásai, melyeket ez ér­demben hazánk ellen intézni nem átallott, in­dítja e czikk íróját e dologhoz egy pár szót szólani. Az egész zászlókérdés bökkenője az, hogy a Habsburg ház családi színe nem a fekete­sárga, hanem a piros-fehér, amint azt az osz­trák sajtó, — helyesen megczáfolva a magyar kormányelnököt — eléggé igazságos maga is beismerni. Tévedt e tekintetben a „Pesti N.“ is, mely 204. számában Wenckheim báró vé­delmére kelvén, azt mondja, miszerint „Alsó- Ausztria piros fehér szine csak 1806. óta sze­repel mint családi szin a fekete-sárga mellett.“ Ez pedig jelentékeny történelmi lapsus, a mennyiben közel 600 éve, hogy e két szin az osztrák dynasztia czimerképeibe felvétetett. E felvétel története a következő: Lipót osztrák herczeg a IV. keresztes há­­boru idejében, a német keresztes hadaknak egyik fővezére lévén, Acre városának ostrom­lásánál lovagjaival, mint első mászta meg a vá­ros falait. A bevett erődön rögtön kitüzé az osztrák lobogót. Kevés vártatva azonban az angolok királya, oroszlánszívű Rikárd érkező meg túlnyomó csapattal, s porba tepertetve az osztrák zászlót, a magáét tüzé fel. Lipót her­czeg lobogója e legyaláztatását logott meg nem boszulhatván, óvást tett a dölyfös angol király e lovagiatlan tette ellen, és panaszt emelt IV. Henrik császárnál. De miután ez sem nyújtha­tott neki elégtételt, ott hagyta a keresztes ha­dakat, s lovagjaival együtt haza felé vitorlá­zott. Az ostromnál oly vitézül tartotta vala magát, hogy a mint a csata után pánczélját lecsatolá, fehér ruháját saját vérétől egész pi­rosán találá. Csak ott, hol a vitézöv derekát körülvevé, mutatkozott egy fehér csik a berve kabáton. A fényes győzelem s az angol király háladatlan fönnelgése örök emlékére e naptól fogva díszíti a vörös-fehér szin az osztrák ház czimerét, akként, hogy a piros mezőt ezüst szelemen osztja. E czimert 1278 ban, amint I. Rudolf császár a brandenburgi Ottó őrgróffal, kiskorú Wenczel cseh király gondnokával kö­tött szerződés alapján Ausztriát szerzé, vette fel az uralkodó dynastia. Hogy döntő helyen Alsó-Ausztria vörös-fehér szine csakugyan az uralkodó család főszinének tekintetik, ez abból is kitűnik, hogy a csász. kir. tábornokság dísz­­egyenruhája e két színből áll. (A gyalogság s a technikai fegyvernemek kebléből kinevezett tá­bornokok fehér kabátot, piros nadrágot, a lo­vassági tábornokok vörös attilát, nadrágot és fehér dolmányt hordnak). Tudvalevő dolog pe­dig, hogy e testület tagjai hagyomány szen­telte usus szerint kizárólag az egyedul s az udvar közvetlen hűbérnökeinek tekintetnek, a miért is e karban történő kinevezések és egyéb állományváltozásoknál egyedül a császári kegy határoz, s minden a katonai hierarchiára való tekintet elnémul. E felfogás folytán mai napig megtarta a tábornokság egyenruháját, mindamellett, hogy az ősrégi fehér kabát a csá­szári hadsereg valamennyi fegyvernemeinél 1868 ban végkép eltöröltetett. Bizonyít e mel­lett továbbá az is, hogy a csász. kir. ud­vari testőrség közül a legelőbbkelő csapat, „az I. Arciére gárda“ és a „Darabant testőrség“ szintén piros-fehérbe van öltözve. A testőrsé­get pedig átalános heraldikus szokás, nemzet­ségi libériába bujtatni. A kis Alsó-Ausztria kedvére ez valószínűleg nem történik, csak­is azért, mert ez a habsburgok családi főszíne. A fekete-sárga ellenben a „sanctum im­­perium romanum“ ősrégi színe, s a kétfejű tu­rullal együtt a hajdani német császárság tős­gyökeres jelvénye, s ennek 1806-ban történt feloszlatása után az újonnan kreált osztrák császárságé. Ha tehát a budai vár ormáról a fekete-sárga lobogó leng, ez elvitázhatlanul annyit jelent, hogy Ausztria császárja időzik benne. Ennyit a budai vár lobogójáról, mely az országgyűlés megnyitása alkalmával interpel­láló tárgyát képezi. Bár eléggé fontos ez is, mégis ártatlanabb részét képezi az úgynevezett „zászlókérdés“-nek másikával szemben, mely­­ a hadsereg zászlairól s egyéb jelentőségteljes jelvényeiről szól. A csász. kir. sorezredek zász­­laira vonatkozólag hasonlóan az uralkodóház pseudo családi színei előtt való hódolatteljes tekintet tolatik előtérbe, és ezen ürügy alatt kényszerittetnek a Magyarországon besorozott közös hadseregbeli csapatok a fekete-sárga, két­fejű sasmadárral díszített zászló alá esküdni, s e zászlók és egyéb kizárólag osztrák császári emblemek alatt harczolni. Hogy pedig a sárga­fekete zászlók, a rajtuk lévő kétfejű sassal együtt valósággal nem az uralkodóház családi jelvényeinek, hanem a birodalom emblemjei­­nek tekintetnek, s hogy ezen felfogásban a ha­tározó körök is osztoznak, kitűnik abból, hogy 1804-ig, (I. Ferencz császár osztrák csá­szárrá való kikiáltásáig) a sereg zászlai a régi német birodalom színeit (sárga-piros-fekete) s a birodalmi sast mutatták, és csak ezen időtől fogva készülnek érdesett zászlók csupán fekete sárga színből, mely a hajdani német birodalom czimeréből a birodalmi kétfejű sassal együtt az újonnan kreált osztrák császárság államczime­­rének kiszegeztetett. A mondottaknál fogva családi színről itt szó sem lehet. Ennek alapján továbbá tagad­hatatlan, hogy miután mai napig a közös had­sereg, a közös birodalom államczimere helyett, csupán a monarchia lajtántuli részének czime­rét viseli zászlaiban, a kormány az 1867-ben létrejött államrendezés lételvéből következett jogunkat e tekintetben érdemlegesen ignorálja. Minthogy pedig váltig bebizonyítva van, hogy a közös hadsereg sem a magyar király, sem az ország színeit nem hordja magán, természetes dolog, hogy e sereg csupán az osztrák biroda­lom részének tekintendő. Eltekintve továbbá attól, hogy egy alkotmányos ország hadserege nem egyedül a monarcha családi czímerét, de az országét is viselte, — miután a jelvények arra hivatvák azon hatalmat jelképezni, mely­nek szavára feltétlenül kell, hogy hajtson a sereg, ez pedig alkotmányunk szerint a haza és a király — a hadsereg hivatalos megneve­zésében sem ismertetik el annak törvényszen­­tesítette közössége, sőt nagy gonddal mellőzte­­tik mindenha a hadsereg kebelében szerkesz­tett hivatalos irományoknál is annak az emlí­tése, hogy e sereg egyszersmind Magyarország törvényes védereje is. Egy ezrednek például a hivatalos neve ez: „K. k. Linien Infanterie Regiment Ritter von Schmerling Nr. 67.“ Az 1867 -i állam­rendezés értelmében azonban ez volna helyes neve: „Kais, und apost, königl. etc. etc. Ebben van különbség, amennyiben „K. k. Monarchie“ a Bach korszakban is voltunk, csak hogy e mű­­második „k.“ korántsem az apostoli magyar királyságnak ad kifejezést; ez alatt tudvalevő­leg a monarchia valamennyi királysági czim­­mel biró tartományaitól nyert uralkodói mél­tóság értetik, mi azonban, mint hosszú tapasz­talásból tudjuk, a magyar alkotmány és az or­szág jogtételének elismerését korántsem foglalja magában. A „Militär Schematismus des Kai­­serthumes Oesterreich“ szintén csak „k. k. Armee“-t ismer. Átalában a közös hadsereg egész szervezetében és lüktetésében sehol a legaprányibb nyoma sincs a paritásnak, mely a 67-ki pactum alapját képezi. Ennél fogva jogosnak tekintendő azon, a nemzetben átalá­­nosan elterjedt hit, mely szerint a — lucus a non lucendo - közös hadsereg irányadó kö­rökben csakugyan kizárólag osztrák császári eszköznek tekintetik. A „K. k.“ czím s a kétfejű turullal díszített lobogó csupán a laj­tántuli tartományok Landwehrjét illeti meg jogosan, a mennyiben e csapat a közös kor­mán­nyal szemben ugyan oly független ál­lást foglal el, mint a szent István terület honvédsége. A közös hadsereg többi országos jelen­tőséggel bíró jelvényei közül első vonalban a kardbojtok azok, melyek régi idők óta körül­­belől azon nagy, symbolikus jelentőséggel ru­­házzák fel, mint a continens többi hadseregei­nél például a rállrojtok (épaulettes) és az ujj­­paszomántok. Az osztrák tiszt csak a port d’épé által tétetvén azzá, kitűnik, hogy e jelvény becse fölér a zászlóéval is. Daczára e magasztos, jelves becsének, melylyel a katona­ság előtt bir, megütődéssel veszi minden hazafi észre, hogy e jelvény szintén csak az osztrák császári emblemeket mutatja magán. Az efféle kardbojt nézetünk szerint azon percztől fogva vált törvényellenessé, hogy az addig kizárólag osztrák császári hadsereg közössége ki­mondatott, s az alkotmányos császár és király által szentesittetett, mert úgy hisszük, kétséget nem szenvedő dolog, hogy egy hadseregnek, mely egyaránt a két birodalomrész véréből, pénzéből áll fen, semmi dolga a közös monar­chia csupán egyik felének heraldikus jelvényei­vel. Egy ily hadsereg emblemjeire egyedül a közös monarchia, vagy ha illőbbnek találtatik a közös uralkodó nemzetségi czímere illik oda. És hogy ez nincs így, ez kétségtelenül Magyar­­ország államlétének lényeges sértését foglalja magában. Alig képzelhető azonban kirívóan felfor­dultabb állapot, minőt azon tény mutat, mely­­szerint a magyar honvédség is, mely kiválóan nemzeti alapra fektetett sereg — legalább a törvények értelmében — egyedül a haza és a király védelmére szerveztetett,­ ilyforma kard­bojtokkal láttatott el. E dolog valóban meg­­döbbentő voltát ama nagy symbolikus jelentő­ség, mely e jelvénynek, mint említők, tulajdo­­nítatik, még inkább növeli. A honvédség szer­vezésénél azzal kifogásolá a kormány arra vonatkozó rendeletét, hogy rész vért szülne a közös hadsereg tisztikarában, ha a magyar honvédség tisztjei és altisztjei részére más­­forma kardbajt rendszeresítetnék mint a minőt a közös hadsereg tisztikara hord, sőt hogy ez esetben az osztrák tisztikar bizonyára vona­kodnék, a magyar honvédet egyenjogosult fegy­vertársának elismerni. A kormány e sajátos aggodalmának csak két oka lehetett: vagy nem oly mérvben intelligensnek tartá az osztrák tisztikart arra, hogy ez képes lett volna, az 1867-iki államrendezés folytán lényegesen megváltozott politikai életünkből kifolyó ter­mészetszerű következményeket felfogni, vagy nem eléggé fegyelmezettnek véle e testületet, és attól tartott, hogy ez esküjének és kötelesség­érzetének tán fölébe találná helyezni értelmet­len ellenszenvét,­avagy egy­ önámító, alaptalan fönnelgést. Azonban nem hiszünk e föltevés jogo­sultságában magunk sem, mert úgy tudjuk, hogy a tiszti iskolákban a hadi történelemnek tanulmányozása is dívik, mely tudomány való­színűleg felvilágosította volna az osztrák tiszt urakat, miszerint ama magyar hadsereg sem harczolt sárgafekete bojtokkal ellátott kardok­kal, mely a Mária Terézia trónralépte után ki­­tört.háborukban a szétugrasztott osztrák sereg töredékeit megmentő, sem ama m. királyi sereg előtt, melyet gróf Hadik a 7 éves háborúban Berlinbe vezetett, nem lengett kétfejű sassal díszített lobogó, noha e csapatok a rendes hadsereg kötelékébe tartoztak, úgy mint a­hogy egyátalában a császári hadsereg magyar csa­patai a múlt század közepe tájáig nemzeti lobogók stb. jelvények alatt harczoltak és — győztek. Ez pedig legkevésbé sem ingatá meg a császári és magyar királyi csapatok viszon­­tagyaló „Waffenbrüderschaft“-át, sőt hogy ennek a szétvert osztrákok részéről nagy ka­puja volt, bizonyítják szerte a császári ezredek „Regiments Geschichte“-jeinek sok lapjai. Hogyha tehát a „zászlókérdés“-nek csak­ugyan kényes a volta, mint azt az osztrák sajtó galád támadásai közt emlegeti, ez csakis a laj­tántúli sógorságra nézve lehet, mert a mi részünkön van a történelmi tények logikája, ez pedig nem ismer „kényességet.“ Marcziányi: A pénzügyi bizottság tudvalevőleg f. hó 29 én kezdi meg tanácskozásait az egyes minisz­teri tárczák költségvetéseinek tárgyalásával, me­lyet a már beterjesztett ált. jövedelmi a­d­ó­­törvényjavaslat­nak, utána pedig az ország­gyűlés egybegyülése után csakhamar előterjesz­tendő új kezelési törvényjavaslatnak tárgyalása fog követni. Illetékes körökben azon vé­lemény uralkodik, hogy főleg e két utóbbi törvény­­javaslat fog érdekes­ bizottsági tárgyalásokra anya­got szolgáltatni, s hogy a tárczaköltségvetések bi­zottsági megvizsgálása ez idén minden érdekes epi­zód nélkül , eddig szokásban nem volt gyorsaság­gal fog végbemenni, miután a kormánynak nyolcz milliót meghaladó nagy új törlései után a bizottság­nak még a leggondosabb átvizsgálás után is aligha lesz módjában a jövő évi költségvetésen jelenté­kenyebb törléseket tenni. Bécsből jövő távirati tudósítás szerint a vám­ügyi tárgyalások véget értek.­­ A petroleum és kiviteli vámok kérdése is el van intézve, csak né­hány jelentéktelen tétel maradt függőben. A tár­gyalásokról felvett jegyzőkönyvben világosan ki van fejezve, hogy ez a szövetség revisiójának csak első részét képezi. Az egyezményeket most mind a két fél minisztériumának jóvá kell hagynia, a­mi annál valószínűbb, miután a kormány képviselői folytonos érintkezésben voltak a miniszterekkel. A magyar képviselők tegnap a gyorsvonattal Buda­pestre indultak. _________ A „Presse“ értesülése szerint kevés haladás történt a közelebbi időben az önálló magyar jegy­bank felállítása ügyében. A magyar kormány kö­rében ugyanis legközelebb a felállítás költséges­sége okozott aggodalmakat és Széll Kálmán pénzügyminiszter komoly alkudozásokba szándéko­zik bocsátkozni az osztrák nemzeti bankkal. Bécsi hírek szerint a külügyminisztérium meg­hívása folytán a magyar kormány képviselői októb. 3-án ismét oda érkeznek, hogy az olasz vámszerző­­dés megújítása iránt tárgyalásokat folytassanak; október 15-én az olasz kormány képviselői jönnek Bécsbe. A vám­tárgyalások kedvező eredményét Horn és Channat higgadt és méltányos eljárásának tulajdonítják. _________ A bécsi „Vaterland“ azon eszmével lép fel, interpellálja az osztrák delegatió Andrássy gr. külügyminisztert, vajjon megszünt-e a sárga fekete lobogó birodalmi zászló lenni ? A képviselőháznak a legmagasabb trónbeszéd folytán hozzá intézett válaszfeliratát a király folyó hó 22-én kelt legfelsőbb elhatározással tudomásul vette. Széll Kálmán pénzügyminiszter a „Napló“ szerint holnap reggel érkezik Bécsbe, jelen leend a delegátió hadügyi albizottságának tárgyalásain, s a jövő hét végén jön haza, midőn a képviselő­ház pénzügyi bizottsága megkezdi tárgya­lásait. Az országgyűlés első ülésszaka alatt még két bizottság fogja leginkább tanácskozásaira irányozni a „N. H.“ szerint a közönség érdeklődését: az igazságügyi, mely az országgyűlés egybeülté­­vel első sorban ismét előterjesztendő — s már a minisztertanács által is helybenhagy­atott büntető­­codexet fogja tanácskozás alá venni, — és a köz­­igazgatást, melynek kiküldését Tisza Kálmán azon alkalommal fogja javaslatba hozni, midőn köz­­igazgatási reform-törvényjavaslatait a képviselőház elé terjesztendi. Budapest, szept 25. A delegatiók megkezdték működésüket Bécsben. A működés eredménye, az eddig ta­pasztaltak után, tisztában lehet előttünk. A közös kormány által előterjesztett költségvetés megszavaztatik minden lényeges módosítás nélkül. Lesz alkalmunk­ a tárgyalások folyama alatt foglalkozni a közös budgettel, addig is adjuk annak főbb tételeit a következőkben: A közös külügyminisztérium kiadásai elő­­irányozvák 1876-ra 3.649,460 írttal. A jelen évre a kiadások 3.620,960 írtban voltak meg­állapítva s igy a jövő évre 28.500 írttal kí­vántatik több, mint amennyi a jelen évre meg­szavazva volt. A közös hadügyminisztérium kiadásai 1876-ra 103.865,927 írttal irányoztatják elő. A jelen évre meg lön állapítva 101.820.881 ft, tehát jövő évre 2.045,046 írttal több kíván­tatik, mint amennyi a jelen évre meg volt szavazva. A közös pénzügyminisztérium és közös főszámszék kiadásai 1.989,393 írttal vannak előirányozva, vagyis 12.935 írttal nagyobb összegben, mint amennyi a jelen évre meg­szavaztatott. Összesen a közös minisztérium kiadásai a jövő évre 109.504.780 frttal vannak elő­irányozva. Ezen összegből mindenek előtt levonatnak a határvám jövedelmei, melyek a jövő évre 14.251.000 írttal vannak fölvéve. (Megjegy­zendő, hogy e jövedelmek 749.000 frttal cse­kélyebb összegben vannak fölvéve, mint a jelen évre.) A határvám jövedelmek levonása után a közös minisztérium kiadásai tesznek 95 millió 253,780 frtot. Ez összegből ismét levonatik a magyar kincstárt terhelő 2 százalék, vagyis 1.905,075 frt 60 kr s igy a közösen fizetendő összeg tesz 93.348,704 frt 40 krt. Ebből a quota szerint az osztrák tarto­mányokra esik 65.344,093 frt 8 kr. Magyar­­országra pedig 28.004,611 frt 32 kr. A jelen évben Magyarország a közös kiadásokhoz 27.170,979 frt 907­ krral járult és igy a jövő évre 833,631 frt 417­ krral já­rul többel, mint az idén. Ez azonban az uj ágyukra kért külön összegek nélkül áll így. Ha ide ves­szük ama 8.500.000 frtot, melyet a hadügyminiszter uj ágyuk beszerzésére kér, akkor Magyarország jövő évi járuléka még 2.550,000 frttal több lesz, vagyis 1876-ra Magyarország 3 millió 383,631 frt 417* krral fizet többet a közös költségekre, mint fizet az idén. Ezek után önkéntelenül az a kérdés me­rül fel: mikép remélhetjük mi államháztartá­sunk rendezését, ha a közös költségvetés kü­lönben is roppant magas tételeit nem hogy leebb nem szállítjuk, de sőt milliókkal emeljük, mit ér hazánk belszükségleteit bármennyire is összeszorítani, ha mindazt, mit itt megtaka­ríthatunk, kiadjuk a közös költségekre ? Azon előterjesztések közt, melyeket a kor­mány legelőször teend le a nov. 4-én ismét egybe­ülő törvényhozás asztalára, lesz a „N. H.“ szerint a romániai keresk. szerződés beczikkelyezésére vo­natkozó törvényjavaslat is. Romániában tudvalevő­leg e szerződés már keresztül ment a kamarák tár­gyalásain s a magyar kormány is kiváló súlyt fog fektetni nemcsak változatlan, de minden hosszabb késedelem nélküli elfogadására. A kereskedelmi minisztérium köz­ponti igazgatásának czélszerű reformját helyezi ki­látásba az e minisztérium jövő évi budgetelőirány­­zatához csatolt indokolás. E minisztérium központja ugyanis eddig se a személyzetre, se az illető költ­ségekre nézve nem foglalta magában a posta, táv­­irda és lótenyészet központi közegeit. A jelenlegi miniszter a „N. H.“ szerint meg akarja szüntetni ezen állapotot. Parancsolja ezt nézete szerint az előirányzat s a költségvetési törvény őszintesége, mely csak akkor létezik, ha az első czímben („köz­ponti igazgatás“) kitüntettetik a hivatalnokok és költségek összesége, melyet az illető szolgálatág igénybe vesz; követelik azonkívül mind az alkal­mazott hivatalnoki személyzet, mind a közszolgálat érdekei. Az eddigi szervezés folytán nem egyszer történt s történik, hogy a központ egyik ága a mun­kaerő feleslegével bővelkedik, míg ugyanazon köz­pont egy másik ága a munkaerő hiányában sinlődik a­nélkül, hogy a kiegyenlítés lehetséges volna, a személyzetet illetőleg pedig a központ eddigi fel­­darabolása következtében ismételve előfordul azon eset, hogy például az egyik számvevőségnél, hol el­halálozás, elbocsátás vagy visszalépés következté­ben üresedés áll be, az előléptetés igen gyorsan megtörténik, míg egy másik számvevőségnél az elő­léptetésre sokkal jogosultabb igényekkel bíró hiva­talnokok hosszú időn át várják képességük s mun­kásságuk kiérdemelt megjutalmazását. A miniszter által javaslatba hozott, s e részben még ez év foly­tán foganatosítandó egyesítése a központ eddig különvált négy ágának mindezt megszüntetendő S a miniszter annyival inkább számít e terv átalános jóváhagyására, mert sikerült neki ez után nemcsak a folyó évi budgetben a központ költségeit illetőleg megállapított 10,000 frt megtakarítást 1876-ra is fentartani, de azonfelül még 25,705 frtnyi új meg­takarítást is keresztülvinni. A közoktatásügyi miniszter közvetlenül az or­szággyűlés összeülése után egy törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé a népoktatási törvény azon §§ ainak módosítása tárgyában, melyek a tan­­felügyelői intézményről szólnak. A már el is készült törvényjavaslat — írja a „N. H.“ — lényeges mó­dosítását tervezi ezen intézménynek, egyfelől az által, hogy minden megye közigazgatási appa­rátusába külön tanfelügyelő illesztetvén be, az intézmény a gyakorlati alkalmazhatóság szem­pontjából czélszerűen decentralizáltatik, másfelől pedig organikus összefüggésbe hozatván a refor­málandó megyei közigazgatással, ebben oly hatályos támogatóra teend szert, melyet eddig feladatának üdvös megoldhatása érdekében sajnosan kellett nélkülöznie. Nincs kétségünk az iránt, hogy a tör­vényhozás még ez év folytán le fogja tárgyalni e törvényjavaslatot. Fájdalom, nem mondhatunk ha­sonlót a középtanodai törvényjavaslatról, mely már a múlt országgyűlés alatt is beható tanácskozások­nak képezte tárgyát, de a­melynek a jelen ország­­gyűlés első ülésszaka alatt leendő törvényerőre emelkedéséhez illetékes körökben semmi reményt nem táplálnak. ______ Az igazságügym­ megtakarítások közt az „Elt.“ szerint a legjelentékenyebb tétel a törvény­székek kevesbítésével áll összefüggésben. Az összeg 420,326 forintra rúg. Az idén már megszüntetett s a jövő évben még megszüntetendő törvényszékek eleste által elérhető megtakarítások egész összegét a miniszter 485,332 írtra teszi. Minthogy azonban ebből 94,518­ forint megtakarítás már a f. évi elő­irányzatba felvétetett, az összehasonlításnál a jövő előirányzat e tétele csak 390.814 forinttal kedve­zőbb eredményt mutathat­ fel. Egyébiránt e leszállí­tás, valamint az ügyészségek költségvetésénél föl­vett 138.078 frtnyi megtakarítás is a legpontosabb fölszámítás eredménye, s e két­nemű megtakarítás összege nagyobb semmi esetre sem leend. Az igaz­­ságügyminisztérium rendkívüli szükségletében is te­­temes­ — 125,000 frtnyi — leszállítás fordul elő. Az erdélyi telekkönyvezési munkálatok ugyanis már annyira haladtak, hogy a telekkönyvek — 6 járás­bíróság s 34 egyes község kivételével — a telek­könyvi hatóságoknak átadattak, s a még hiányzók is az év leforgása előtt okvetlenül el fognak készül­ni, kivéve néhány községet, hol a folyamatban levő birtokszabályozás vagy egyéb különös viszonyok folytán a helyszínelést egyelőre fel kellett függesz­teni. E czélra tehát a jelen előirányzatban már mi­sem vétetett föl. A magyar delegatióból. Bécs, sept. 24. A magyar delegatió külügyi albizott­ság­a ma d. e. 11 órakor ülést tartott, melyen a kö­zös kormány részéről Andrássy Gyula gróf kül­­ügymininiszter, és képviselője, Orczy Béla b. kül­ügyminiszteri osztályfőnök volt jelen. Mielőtt a költségvetés tárgyalásába bocsát­koztak volna, V­árad­y Gábor azon kérdést inté­zi: mi okból nem terjesztetik elő ez évben a vörös­könyv ? miután nem lehet ugyan tagadni, hogy a vöröskönyv politikai jelentősége évről-évre csök­kent, azonban nem lehet tagadni azt sem, hogy épen egészen érdektelen még­sem volt olyannyira, a­mint azt a lapok írták; azt,hiszi, hogy a delegá­­tiónak nemcsak joga, de kötelessége is a külügy­minisztériumtól követelni mindazon okmányok elő­terjesztését, melyeket a monarchia érdekeinek meg­sértése nélkül közölni lehet. A külügyminiszter azt feleli, hogy mert ez évben nem terjeszt vörös köny­vet a delegatió elé, az a kérdésnek elvi eldöntését nem involválja : a delegatiónak e tekintetbeni jogát tökéletesen elismeri, bár meg kell jegyeznie, hogy a delegatiónak a külügyi politikát illetőleg sokkal hathatósabb eszközök vannak rendelkezésére, mint a­minőt a vöröskönyv előterjesztése nyújthat. Csak pillanatnyilag fennforgó nehézségek az okai annak, hogy ezen évben vöröskönyv beterjesz­tését nem tartja opportunisnak. A miniszter ezután bőven előadja az okokat, melyek e tekintetben reá nézve elhatározók voltak, és fejtegetései a bi­zottság által helyeslőleg tudomásul vétettek. A kül­ügyminiszter még hozzáteszi, hogy ha nem is fog vörös könyv beterjesztetni, de a külügyminisztéri­um okmányainak egy gyűjteménye átadatik, a­mely nemcsak a kereskedelmi politikai, hanem egyszers­mind politikai kérdésekre is ki fog terjedni. Ezen gyűjtemény nem teljes ugyan, mert némely dolgot, mely még függő kérdésekre vonatkozott, mellőz­ni kellett. Fáik Miksa előadó arra figyelmeztet, hogy a múlt évben Házmán Ferencz kezdeményezése foly­tán azon határozat hozatott, hogy a külügyminisz­térium felszólittassék arra, hogy a consularis jelen­téseket áttekinthető alakban külön kötetben össze­­állíttassa és nevezetesen a kereskedést és ipart űző körök számára hozzáférhetőbbé tegye. Előadó kérdezi, hogy a külügyminisztérium által kilátásba helyezett gyűjtemény a delegatió ál­tal hozott határozat teljesitésének tekinthető-e ? Erre Andrássy Gyula gr. és Orczy B.b­­kifejtik, hogy a birodalom mindkét felének kereske­delmi minisztériumai azon consularis jelentések közzétételét, melyek csak pillanatnyi érdekkel bír­­nak, maguk számára tartják fenn, ezen hivatalos ok­iratok tehát ez említett gyűjteményben többé nem fognak megjelenni, az utóbbi azonban mindamel­lett kiegészítő részként, és így egyszersmind a de­legatió által hozott határozat teljesítésének te­kinthető. Haynald érsek a keleti kérdésben követ­kező interpellate intézi a miniszterhez: 1) vájjon alaposak-e mindazon panaszok, melyeket a török fennhatóság alatt élő keresztények a török kormány ellen emeltek? 2) vajjon a magyar-osztrák monar­chia diplomatája van-e azon helyzetben, hogy ezen

Next