Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. december (1. évfolyam, 204-228. szám)
1875-12-03 / 206. szám
A kormányelnöknél tegnap egy nagyszebeni deputatio járt, — írja az „Eli.“ — melyet Kapp Gusztáv országos képviselő vezetett. Ez a deputatio nem kevesebbet kívánt, minthogy a Királyföld ne felosztott részeket, hanem különálló egységes politikai területet képezzen, a szász universitásnak felsőbbsége alatt, s e tekintetben hivatkoznak régi privilégiumokra. A kormányelnök kijelentette, hogy a kérelmet figyelemmel fogja megolvasni, de kettőre nézve nyilatkozhatik egész határozottsággal azonnal. Az egyik az, hogy ő privilégiumokat nem ismer, s azok ideje lejárt, a másik pedig az, hogy a Királyföld nem fog külön politikai egységet képezni sem a szász universitásnak, sem senki másnak felsőbbsége alatt. Országgyűlés: A képviselőház ülése deczember 2-án. Elnök: Ghyczy Kálmán utóbb Bánó József. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán Péchi Tamás, Simonyi Lajos b., Perczel Béla, Trefort Ágoston, Szende Béla. Az ülés 9 órakor megnyittatván, a múlt üléskönyve hitelesíttetik. Elnök bemutatja Veszprémmegye kérvényét az 1874. XXXIII. t. cz. módosítása tárgyában. Ki fog adatni. Szontágh Pál indítványozza „Tartson a ház mindaddig, míg a költségvetési törvény létreje üléseket 10—2 óráig minden hétköznapon délelőtt, d. u. pedig 5—8 óráig, miután azonban legközelebb ünnep is fog bekövetkezni, jelentse ki egyszersmind határozatiig azt, hogy vasár és ünnepnapon 0—2-ig kíván tanácskozni. Madarász József az indítványt elfogadja. Simonyi Ernő azt indítványozza, hogy ha valamelyik tárcza tárgyalása befejeztetik küldessék az a főrendiházhoz, s igy az ülések csak 7 órától d. u. 2 ig tartassanak. A ház Széll Kálmán felszólalása után Szontágh Pál indítványát fogadta el. Napirenden van a földmivelés- ipar és kereskedelmi minisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Mudrony Somának az önálló vámterület érdekében mondott jeles beszédét alkalmilag egész terjedelmében adjuk. Wahrmann Mór előadó megjegyzi, hogy a három napig folyt megújított átalános vitában egy szó sem emeltetett a földmivelés ipar és kereskedelmi minisztérium költségvetési előirányzata ellen. Csak Simonyi János tett néhány észrevételt az állami lótenyész intézetekre nézve, melyek azonban egészen ugyanazonosak azokkal, mik a pénzügyi bizottság jelentésében is befoglalták, ezek után a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadásra ajánlja. Előirányoztatik: a központi igazgatásnál személyes járandóságok 260,612 frt, dologi kiadások 27,270 frt a szükséglet összesen 287,888 frt. Simonyi Ernő a személyes járandóságok és dologi kiadások czíme alatt a különvélemény azon nézetben van, hogy ezen minisztériumnak teendői 8 osztályba volnának sorozandók. Ennél fogva töröltetni indítványoz a személyes kiadásoknál 56,150 frtot, a dologi kiadásoknál 5852 frtot és így összesen 62,002 frtot. Simonyi Lajos kereskedelmi miniszter szerint a különvéleményben foglalt törlések keresztül nem vihetők, állítja, hogy a központban most sincs több mint 8 osztály, de jövőre 25,000 frt megtakarítást vél eszközölhetőnek, ajánlja a tételt megszavazás végett. Helfy Ignácz, T. ház! Nem szándékozom most részleteiben védelmezni a különvéleményt, melynek sorsa iránt kétségben nem lehetek, azonban lehetetlen egy észrevételt nem tennem mindazokra, amiket a t. miniszter úr az imént mondott. Ha egybevetem mindazokat, miket feleletében mondott, az ebből áll: „a t. képv. urak azt mondják, hogy itt elegendő egy osztály egy számvevőigazgató, pedig nem tudják, hogy ott 3 osztály és 3 igazgató van.“ Hisz épen abban térünk el a t. kormánytól, hogy nem találjuk szükségesnek, hogy ennyi osztály legyen. Az bizonyos, ameddig a jelenlegi rendszer fenáll, szükséges, hogy ahány osztály és alosztály van, annyi főnök legyen, de mi azon meggyőződésben vagyunk, hogy e tárczát, ép úgy a többit is lehetne takarékosabban berendezni. Ismételve hangsúlyoztuk a budget vita folytán, hogy mi nem mondjuk, hogy azon számos alkalmazott tisztviselőnek nincs teendője, mert igen természetes, hogy miután ott van, kell teendőt szereznie, mi csak azt bizonyítjuk, hogy lehetne kevesebb hivatalnokkal ellátni azt amire az államnak igazán szüksége van, s ennek alapján én arra kérem a t. miniszter urat, hogy azért mert ő annyira erősnek érzi magát a szám által, mely őt támogatja és mert bizonyosan tudja, hogy bármily érveket hozzunk fel, bármennyire erősek legyenek a mi érveink, bármennyire gyengék az övéi, mégis az ő javaslata fogadtatik el, ne méltóztassék minket könnyelműséggel és felületeséggel vádolni, mert reményiem eljön az idő, midőn képesek leszünk mi is számokra támaszkodni, s az ellenkezőt bebizonyítani. Elnök ezután fölteszi a kérdést, a többség az előirányzott tételt elfogadja. Iparkereskedelmi és külkereskedelmi czélokra előirányoztatik 35.000 ft. Wahrman Mór előadó ezen összegnek szükségességét a hazai ipariskolák, valamint a hazai ipar fejlesztése érdekében megszavazandónak véleményezi. Simonyi Ernő: T. ház ! A különvélemény ezen 36.000 frtot mely ipar és kereskedelmi czélokra irányoztatik elő ; töröltetni kívánja azért, mert amint az előadó úr említette, ezen összeget vagy soknak vagy kevésnek tekintvén, azt találja, hogy minden elegendő és a czélnak megfelelő eredmény nélkül adatik ki. Ha elismerem is azt, amit az előadó úr mondott, hogy a múlt évben 7000 frt adatott ki pesti ipariskolákra és 5000 frt a kassai gépészeti intézetre hasznosan, miután ez összesen csak 1200 forintot tesz, még mindig fennmarad 10.000 frt, miről, hogy hasznosan adatott volna ki, számolva nincs. Ha tekintem az előirányzatot , én nem vitatkozom arról, mert nem ismerem e részleteket, hogy mi módon adatott az ki ipari iskolánkra. De ami a kassai gépészeti iskolát illeti, ezt maga a pénzügyi bizottság az államköltségvetésből t. i. a közoktatási tárczánál töröltetni határozta, mert nem találta oly intézetnek, melyet az álam egyenes hozzájárulásával támogasson. Ha pedig a pénzügyi bizottság ezt a cultus miniszter tárczájánál törlendőnek találta, hogy mikép lehessen azon összeget a pénzügyi bizottság nevében, egy másik tárczánál mint hasznos kiadást ajánlani, azt nem tudom. Egyébiránt, ha azt nézem, hogy ez összeg hogyan van előirányozva, azt találom, hogy előirányozva van ipari czélokra és ipari szakoktatás tanulmányozására és egy kísérleti iskolára 26,200 frt. Miből állanak, mik ezen ipari czélok ? Hol vannak az eredmények? hol vannak a kimutatások a költségekről ? Én csak azt látom, hogy bizonyos évi járadékot húznak ezen pénzből, anélkül, hogy az ország annak hasznos eredményét látná. Nem azért, mintha az ipar és kereskedelem előmozdítása czéljából és ennél sokkal nagyobb összeget is nem szavaznék meg, hanem pl. tőzsde biztosok fizetésére, kereskedelmi szakértők és enquette bizottságok úti költségeire 1700 frt, központi „Értesítő“ nyomatási költségeinek fedezésére 1500 frt. Ezek azon sinecurák, a melyek fizetésének utalványodét én részemről nem tudom helyeselni. Ez évben 6000 írttal több irányoztatik elő az úgynevezett házi ipar előmozdítására. Ami ezen házi ipart illeti, én nem tudom, helyes-e ezen elnevezés, nem fogok afölött vitázni, én nagy fontosságúnak tartom és tartottam mindig azt azon szempontból, hogy ne kelljen egy földmivelő népnek 12 hónapig várnia, mig egyszer kapna jövedelmet, hanem hogy időközben is legyen neki oly foglalkozása amely kisebb nagyobb jövedelmet hoz. — Ezen szempontból kiindulva szükségesnek látom, hogy ily háziipar meghonosittassék, de részemről ezen czélt nem látom elérve ezen kosárfonással, mely Pozsonyban felállitatott. Először is e czélt nem az által érjük el, hogy városokban állítsunk ily telepeket, ahol más foglalkozást különben is találó egyének alkalmaztassanak; a városokban magában is fejlődik bizonyos ipar, mely a lakosokat kisebb nagyobb mértékben elfoglalni képes, hanem ezen házi ipart nézetem szerint a földmivelő népnél kell meghonosítani, hogy az idő alatt, amelyben a földmiveléssel már nem foglalkozik, valami jövedelmet legyen képes szerezni. Szerinte, hogy valamely ipar fejlődhessék, ott a helyi tekinteteket is figyelembe kell venni, így utal arra, hogy pl. Francziaországban a Rhone és a Saone közötti vidék a természet által selyem termesztésre van utalva. Egyes körülmények határozzák el, hogy egy ipar hol telepítendő és hol honosítandó meg. Hiába fog dekretáltatni, hogy itt ilyen amott olyan gyárakat kell emelni, ha a helyi viszonyok nem felelnek meg, a gyár nem lesz versenyképes. Tapasztalásból tudja, hogy néhány év előtt egy főur lelkesedett azon eszméért, hogy birtokán egykor gyárt állítson fel, és épített is jószágán ilyet. De midőn a gyár már csak nem fel volt építve, fölfedezték, hogy nincs víz. Kénytelenek voltak tehát abbahagyni az egészet. A kisebb iparágak — úgymond — nálunk igen nagy fontosságúak, mert a népnek nincs foglalkozása egyik terméstől s másikig. Nálunk a climatikus viszonyok olyanok, hogy az egész ország alkalmas a szederfa tenyésztésére, és mégis azt mondják, hogy a selyem tenyésztésére nem alkalmas az ország. Ez épen olyan, mint ha valamely országban gazdag legelő van és a marhatenyésztés még sem megy. Ha nálunk terem a szederfa, akkor a selyemtenyésztésnek van tere, de jól kell hozzá látni. Tapasztalásból tudja, hogy Francziaországban bizonyos vidékeken ahol szederfa nő, majdnem minden ember foglalkozik selyemtenyésztéssel, és hogy egyes szegény családok* évenkint 5—15 száz frank jövedelmet húznak a selyemtenyésztésbe. Ha ez nálunk behozatnék egy szegény földmíves családra, mely az év legnagyobb részében nem dolgozik, néhány hét alatt — mert ez körülbelül 8 heti munkába kerül — 240—600 frtot volna képes szerezni, és ez nagyon könnyítené ezen embereknek állapotát. Mi pl. földmivelő nép vagyunk, nálunk okvetlenül vannak legelők és kell, hogy legyenek, sőt vannak majorságok, vannak tehenészetek, kisebb nagyobb mértékben. Akármelyik országba megyük minden országban van valamiféle sajt, melyet kisebb nagyobb körben árusítanak. Menjünk Anglia vagy Francziaországba mindenütt találunk tehéntejből készített sajtokat, nálunk pedig Magyarországon nincs egy neme a sajtnak, mely tehéntejből készíttetnék, s melynek csak a környéken is híre volna, nem pedig a világon. Ezek mind kéziparok, de nagy fontosságúak, melyeket mind meg lehetne honosítani itt. És meg van győződve, hogy nálunk sót ily ipart meg lehetne honosítani. Hiszen nálunk a felső vidéken minden ember termelte a lent, és kendert, a melyet azután megszőtek, megfontak s vászonná alakitattak, az igaz meglehetősen durva vászonná, a mely a kereskedésre nem igen alkalmas áru czikk volt, de egy kis szorgalommal a kik ismerik s gyakorolják, igen könnyen oda lehetne terelni, hogy sokkal finomabb vászontj csináljanak olyant, a mely a vásárra alkalmas lenne. Több ily iparág volna a helyi körülményekhez képest Magyarországon fejleszthető. Hanem azáltal, hogy a városokban társulatokat fogunk képesekké tenni, s azt akarni, hogy oly iparágakat űzzenek, amelyek ki nem fizetik magukat, azáltal az ipart előmozdítani nem fogjuk. Nekünk oly iparágat, amely maga magát ki nem fizeti, emelni nem lehet, nem szabad. Mit ér az ha kosár fonodákat tartunk fenn, amelyek nem hoznak jövedelmet Akkor ne fonjanak, mert ezen kosár fonodák fölemésztenek annyit, amennyivel segélyeztelek. A kosáriparnak is megvan a maga fontossága sok tekintetben, hanem azt ott kell űzni és oly mérvben és módon, ahol s a miképen az magát kifizeti. Ezen mellékiparágnak meghonosítását mondom én nem a városokban, hanem a földraívelő nép közt tartom eszközlendőnek s nagy fontosságúnak, s ott kívánom azokat előmozdítani. Mindezeknél fogva t. hát ! miután én az itten előirányzott 35,000 írtnak alkalmazásában nem látom sem azt, hogy az ország ipara sem azt, hogy az ország kereskedelme ez által előmozdítlatnék, sőt a több éveken át történt ezen kiadásoknak folytonos ismétlése semmi látható, kézzel fogható eredményt elő nem idézett, én e tételnek törlését hozom indítványba és ajánlom a t. háznak elfogadás végett a különvéleménynek erre vonatkozó részét. Simonyi Lajos kereskedelmi miniszter állítja, hogy előtte szóló tévedésben van, mert az e rovat alatt való összeg arra való, hogy az életre való ipart támogassa, így támogattatik pl. a kassai gépésziskola; bizonyítja továbbá, hogy a központi értesítőre szükség van. amennyiben a kereskedelmi törvény van. 1 én életbe lép, azt amit előtte szóló a selyem és sajt termelésre mondott, helyesli végül a tételt elfogadásra ajánlja. Steinacker Ö. kiemeli, hogy a gazdaság különböző ágainak emelésére,lótenyésztésre,veszteg intézetekre, állatgyógyintézetre és egyéb a földmiveléssel közelebb vagy távolabb összefüggésben lévő czélokra elő van irányozva a fedezet levonásával összesen : 610,826 frt, és tekintve az 1874. évi zárszámadás eredményeit, meg van győződve, hogy ezen összeg 1 millióra fog emelkedni. Ennek ellenében ipar és kereskedelmi czélokra összesen 35 ezer frt szerepel a budgetben. Nem kíván bármely más, ezen tárczában előforduló összegnél megtakarítást indítványozni; egyiket sem akarná megrövidíteni, de ha már okvetlenül ezen keretben mozognunk kell, azt hiszi, hogy azon fél millióból, melyet a ménesek nemesítésére akarunk fordítani, meg lehetne takarítani azon összeget, mely az iparos osztály szellemi és szakszerű fejlesztésére egyelőre mérsékelt összegben elegendő volna, annálfogva a következő indítványt ajánlja: A földmivelési ipar és kereskedelmi minisztérium költségvetésében a 2. czim alatt előirányzott 35,000 forint helyett előirányoztatik 70,000 frt. Egyúttal utasíttatik a földmivelési ipar és kereskedelmi miniszter, miszerint a jövő budget tárgyalás az ipari szakoktatás tervszerű megindítására vonatkozólag készítsen javaslatot és terjessze azt a ház elé. Mocsáry Géza kiemeli a házi ipar fontosságát, hivatkozik arra, hogy Ausztria ezen czélra 80.000 frtot vett fel költségvetésébe, és azt indítványozza, hogy a házi ipar támogatására felvett 5.000 frt a jelen költségvetésben 10.000 forintra emeltessék. Wahrman Mór az előtte szólónak érveit fontosaknak tartja, de a viszonyok folytán nagyobb kiadások tételét nem tartja lehetségesnek, a pénzügyi bizottság által javasolt összeget megtartani kéri. Az előadó ezen összegeket elfogadásra ajánlja. Simonyi Lajos kereskedelmi miniszter az előadó nézetét pártolja és azon felvilágosítást adja Mocsáry Gézának, hogy az előirányzott összegből, a központi értesítőre semmi levonás sem fog történni. Az előirányzott összeg elfogadtatik. A gazdaság különböző ágainak emelésére 50,000 frt irányoztatik elő, melyet Wahrmann Mór előadó elfogadásra ajánl. Simonyi Ernő az összeget kevésnek tartja és nem hiszi, hogy ezt hasznosan lehetne felhasználni, mert addig míg egy más helyen csak egy gazdasági ág emelésére 12 millió adatik addig ezt e czélra kevésnek találja, óhajtotta volna, hogy ez összeg részletezve legyen, különben töröltetni kéri. — Berzeviczy Egyed előtte szólóval ellenkezőleg ez összeget kevesli. — Róth Keresztély az előirányzott összeget 100,000 frtra kívánja emelni. Simonyi Lajos b. keresk. miniszter felszólalása után a ház az előirányzott 50,000 frtot elfogadja. A gazdasági tanintézetek, Magyaróvári gazdasági akadémia személyes járandóságok 29,415 forint, dologi kiadások 30,585 forint, másodszor keszthelyi gazdasági tanintézet, személyes járandóságok 15,691 forint, dologi kiadások 18,309 forint, debreczeni gazdasági tanintézet személyes járandóságok 13,417 forint, dologi kiadások 4,583 frt, debreczeni földmives iskola személyes járandóságok 3,900 frt, dologi kiadások 20,800 frt, kolos-monostori gazdasági tanintézet 20,392 frt, dologi kiadások 21,608 frt. Kassai gazdasági intézet személyes járandóságok 7750 frt, dologi kiadások 10,000 frt, hradeki földmives iskola személyes járandóságok 3,252 frt, dologi kiadások 10,248 frt, érdiószegi vinczellér képezde, személyes járandóságok 2,600 frt, dologi kiadások 5,200 frt, tarczali vinczellér képezde, személyes járandóságok 22,000 frt, dologi kiadások 7700 frt, összesen 227,750 frt. Szalay Imre: Azon örvendetes helyzetbe vagyok, hogy habár ellenzéki álláspontomat fentartom is a t. előadó ur nézetével egyetérthetek s annyival inkább egyetérthetek azon kívánsággal, melyet a t. előadó ur a pénzügyi bizottság jelentésében, mint ez utóbbinak nézetét a következőkben fejezte ki: „felhívandónak véli a minisztert arra, hogy a gazdasági intézetek számának apasztása tárgyában tegye meg annak idején a szükséges intézkedéseket.“ Én hasonlókép azon véleményben vagyok, hanem bátor leszek t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, hogy czélszerű lenne, hogy ugyanazon összeget amelyet itt megtakarítunk más igen fontos gazdasági tényező előmozdítására fordítsa. Ez pedig lenne az, hogy szíveskednék egy szőlészeti és borászati kísérleti állomás és szőllészeti iskola felállítására nézve törvényjavaslatot terjeszteni a t. ház elé, bátor leszek röviden indokolni ezen kívánságot. Magyarországnak legfontosabb termelési ága egyrészről a gabonatermelésben áll, de szerény nézetem szerint legfőképen a borászat az, amelynél Magyarországban még előbb lehet menni és valljuk meg egész őszintén, ezen tekintetben vagy épen semmi vagy nagyon kevés történt. Egész Európában nem létezik ország Francziaországot kivéve mely annyi területtel rendelkeznék szőllőtermelésre nézve mint Magyarország és mégis hogy van az, hogy annyira hátra vagyunk ez országban, hogy saját borainkat külföldi cégek alatt adják el a külföldön a mi határozott kárunkra. Ennek igen sok oka van, először, hogy a magyar embernek eddig a reális tudományokhoz igen kevés kedve volt, ő rendesen ügyvéd hivatalnok akart lenni, a reális pályára nagyon kevés adta magát. Pedig a mai nemzetgazdászati elvek szerint egyedül a reális alap az, melyen a nemzet előre mehet, hogyha jól fogja fel hivatását; Magyarországnak pedig égalji helyzete s átalában egész területe olyan, hogy annál jobbat a szőlészet s borászatra nézve kívánni sem lehet. Nem akarom elősorolni azon okokat, melyek Magyarországnak ezen a szőllészetre nézve oly kedvező fekvését megmagyarázzák, utalok csak arra, hogy Magyarország egy völgykatlanban fekszik, megvédelmezve az északi széltől, melynek oly káros hatása van a szőlészetre. Minálunk ha valaki előre akar menni a szőlészet terén, meg van akadva azért, mert ha belátja is, hogy szőlő fajai nem jók, azokat változtatni, javítani akarja, nem tehet semmit, mert bárhonnan próbáljon nemes fajokat behozatni, sehol sem találja azokat a maga valódiságában. S saját tapasztalatomból mondhatom, de bizonyosan megtörtént az t. ház sok más tagján is ki szőlészettel foglalkozik, hogy 100 eset közül legalább 99 esetben nem azon fajokat kapja, bárhonnan is hozatja azokat, amelyeket megrendelt, pedig sok pénzt ad ki az ön czélja elérésére. Itt van a gazdasági intézet Budán. Mi történik ott ? Ha valaki ott megrendel valamit, egészen más kevert fajokat kap, nem azokat, miket megrendelt. Ezen czélra szükségesnek tartanám egy szőlészeti iskola felállítását a mint ilyen Klosterneuburgban fenáll, onnan lehetne azután az ily nemes szőllőfajokat hozatni. Ennek felállítása nem kerül oly sokba, sőt még productiv is lehet, amennyiben azon szőlővesszők eladásából elért jövedelem annyira felül fogja haladni a kiadásokat, hogy abból egy igen nevezetes jövedelmi többlet fog mutatkozni. Magyarországnak szőlőfajai még most nincsenek csoportosítva és rendszeres egészbe foglalva; Magyarországban nincs nomenclatura. Itt megtörténik az, hogy pl. egyik vidék dicséri a sárfehér fajt, a másik azt mondja, hogy az igen jó, hanem még jobb a rakszőlő és ha figyelünk rá azt látjuk, hogy ahol a rakszőlőt jónak tartják, nevezik a sárfehéret rakszőlőnek, és a rakszőlőt sárfehérnek, így van az más szőlőfajokkal is, melyekkel nem akarom árasztani a t. ház figyelmét. Hogy ha a borászat terén előre haladni akarunk, természetes dolog, hogy kell azt tudnunk, micsoda anyagokkal dolgozunk és milyenek vannak kezeink közt. De nem lehet mindegyikünk tudományos vegyész, aki a bor összes alkatrészeit megismerje, s ennél fogva Magyarországon hiába keressük azt, hogy hol vegyelemeztessük borainkat, kénytelenek vagyunk Klosterneuburgba menni, ahol nem szívesen és nem is nagy örömmel tesznek valamit érdekünkben. Hosszasabban nem kívánván untatni a t. házat, felkérem a t. miniszter urat, szíveskedjék e figyelmeztetésemet tekintetbe venni és e szerint intézkedni. Simonyi János: T. ház! Legyen szabad nekem is e tételnél a gazdasági tanintézetekre vonatkozólag néhány rövid megjegyzést tenni. Amint a t. ház tudni méltóztatik, a 9-es bizottság annak idejében javaslatba hozta, hogy ott ahol a gazdasági tanintézeteknél gazdaságok is léteznek, azok, amennyire lehet bérleti rendszer szerint kezeltessenek s javaslatba hozta azt, hogy a gazdasági tanintézetek a földm. ipar és keresk. tárcza köréből kivonatván, áttétessenek oda, ahova valóban tartoznak t. i. a vallás és közoktatási tárczához. T. ház! Én nem mondom azt, hogy a 9-es bizottság határozatai kötelezők, de miután épen a többség és a pénzügyi bizottság részéről gyakran történik ezekre hivatkozás, legyen szabad nekem most ezen határozatok figyelembevételét kérnem. Midőn még Zichy József gr. volt a földm. ipar s keresk. miniszter úr elődje, akkor ő a gazdasági tanintézeteknél a bérleti rendszer behozatalát valósággal kezdeményezte is és a Debreczenben és Hradeken levő gazdaságoknál bérszerződéseket is kötött, melyek által ezek mérlege tetemesen javult és előkészített ezen kívül több gazdaságra vonatkozó bérszerződést, nevezetesen a keszthelyi és kassaira nézve amint ezt múlt évi előterjesztésében látjuk. Időközben azonban e miniszter úr megválván állásától, félbeszakíttatott ezen határozatnak érvényesítése is, pedig hogy ennek a félbeszakadása mennyire káros, azt tehát a részletezés igen világosan mutatja.Ezután adatokkal kimutatja azt, hogy némely gazdasági intézeteken oly kevés a tanulók száma, hogy azt alig érdemes fentartani, kívánja, hogy csak azon gazdasági intézetek tartassanak fel, melyek az államra nézve gyümölcsözők, végre arra kéri a minisztert, hogy ezen intézetekben a tanulók létéről a jövőre részletes kimutatást adjon. Mocsáry Géza fölöslegesnek sőt károsnak tartja azt, hogy Magyaróváron német előadások is tartotnak, miért a következő indítványt nyújtja be: „Azon tekintetből, hogy a magyar-óvári gazdasági tanintézetnél a német előadások végett a tanárok száma 10 rendes és két póttanár, ezen létszámból 3 tanár évi 1200 frttal s 1. tanár évi 400 frttal, a kik a német előadásokkal foglalkoztak — összesen 4,600 frtot töröltetni s igy a tanoda kiadásait nem 63,000 írtban, de csak 55,400 írtban kérem megállapíttatni. Horanszki Nándor ellenben a német előadásokat szükségesnek tartja, miért is Mocsári indítványát elvettetni kéri. Madarász József Mocsáry Géza képv. kat. javaslatát elfogadja. Ő egyike voltamazoknak, akik az ez évi költségvetés tárgyalás alkalmával, amely ez évi május havában történt a német nyelv párhuzamos tanítását a jövő évi költségvetésre nézve megszüntetni kívánták. Nem kívánja előtte szólót figyelmeztetni a múlt évi indokolásra, sem az előadásokra, amelyek épen a közművelődés tekintetében tétettek. Nem hoztam el a múlt évi iskolai értesítőt, de ha határozottan fel van világosítva, hogy vannak bizonyos tantárgyak, amelyek magyar nyelven a jelen évfolyamban a múlt évi előirányzat szerint nem is adattak elő, mert a német tanfolyamu előadást akarják teljes tökéllyel keresztül vinni. Ha tekinti, hogy a közmivelődés mit parancsol nekünk, állami tekintetben mindenesetre azt parancsolja, hogy inkább magyar nyelven történjék a tanítás, mint idegen nyelven. Remete Géza Mocsári Géza indítványát nem pártolja. Simonyi Lajos l- keresk. miniszter okul adja, hogy Óvárott német előadások azért tartatnak, mert ott külföldi tanulók is vannak, kimutatja továbbá a hegy m.óvári gazdasági akadémián van 186 növendék, a keszthelyi tanintézetnél 55, a kolos monostorinál 73, a kassainál — mint ahol csak az idén kezdődött az oktatás — 21, a debreczeninél 48, a debreczeni földmivelési iskolán 46, a hradekin 24, az érdiőszeghi vincellér képezdén 24 és a tarczalin 13, összesen tehát 490 ifjú nyer gazdasági oktatást. Ezután az előirányzott összeg megszavazását kéri. Simonyi Ernő : T. ház! Igen röviden csak pár megjegyzést akarok tenni a t. miniszter úr beszédére. Először csodálkozásomat fejezem ki arra nézve, hogy Magyar Óvárott német nyelven tanításnak miért nem adják egyszerű magyarázatát, amely természetes. Ezen intézetet Károly főherczeg alapította, hogy többi uradalmainak, melyek Németország egy részében feküsznek, tisztjei szintén ott tanulhassanak s igy kívánta, hogy a német legyen az előadási nyelv. Ez akkor helyesen történt igy, mert az alapitó a maga költségeivel intézkedhetett. De hogy mennyire kelljen ezt föntartani most, midőn az állam költségén tartatik fen ez intézet, az más kérdés. Azt mondja Horánszky Nándor képviselő úr érv gyanánt, hogy az oda menő magyar ifjak nem csak gazdaságot akarnak tanulni, hanem nyelvet is, és hogy ha azt ott meg nem tanulnák, külföldre kellene menniök. Adná isten, hogy úgy volna, hogy a német nyelvet csak Óvárott vagy külföldön lehetne megtanulni. (Derültség). Ezt megtanulják akárhol és mint egy t. barátom mondja a nemzeti kaszinóban leghamarabb. (Elénk derültség.) Nem szándékozom a t. miniszter urnak hosszasan felelni, hanem megvallom, hogy azon indokolás, hogy a gazdaságok, melyek a tanintézeteknél vannak, azért jövedelmeznek oly keveset, mert szántszándékosan kell kárt tenni, hogy az ifjakat tanítsák, nem fogadhatom el; azt hiszem, hogy nagy tábla repetét felesleges elrontani e kísérletre és talán egy pár négyszögöl ép úgy megteszi mint egy pár hold. Ami a virementet illeti, a miniszter úr elismeri, hogy az nem helyes, alkotmányos szempontból azon érv pedig, hogy nincs elég előirányozva egy tanintézetre, ez azt a következést vonja maga után, hogy oly előirányzatot, mely nem elégséges, ne fogadjon el, hanem valamit előirányozni, és azután azt mondani, hogy ez csak virement mellett elégséges, nem járja, mert tanintézeteknél egy krajczárig ki lehet számítani a fentartási költséget azon viharokra pedig, melyek a házakat felsöprik, számítani nem lehet az ilyekre mint rendkívüli kiadásokra, a szükséges összegek póthitel útján is megadhatók. (Szavazzunk.) A többség Mocsári Géza indítványát elejtvén a magyaróvári valamint a többi gazdasági intézetekre előirányzott összeg megszavaztatik. Az állami lótenyésztés czíménél: Mocsáry Lajos. T. ház! Én igen óhajtom, hogy a lótenyésztési intézetek minél nagyobb terjedelemben fentartassanak és épen azért nagyon sajnálnám, ha a túlságos költségek miatt ez utóvégre is lehetetlenné válnék, óhajtom az intézetek lehető nagy terjedelemben való fentartását azért, mivel meg vagyok győződve, hogy ezek hazánkban a gazdaságnak igen fontos ágát képezik. Meg vagyok győződve, hogy ez után Magyarország egy fontos kiviteli czikk birtokába jut. Óhajtom azért is, mivel tapasztalható, hogy az állam eddig hozott áldozatainak ha nem is megfelelő, de eredménye mindenesetre van, és én ezen eredményeket igen sajnálnám, ha továbbra fentarthatók nem volnának. Kétségtelen, hogy nagyobb ménesekben a lótenyésztés eddig jövedelmes mivelési ágnak nemigen mutatkozott, de más részről meg vagyok győződve a felől, hogy kisebb birtokosokra nézve igenis lehet nagyon jövedelmező. Egy két csikó felnevelését jóformán meg sem érzi a kisebb birtokos. De hogy jövedelmező legyen a lónevelés, conditio sine qua non, hogy értékes lovak neveltessenek, mivel négy-ötszáz frt értékű ló felnevelése alig kerül többe mint a 2—3 száz forint értékűé. Ha az illető gazda nem tartja jól a csikókat, a közép, vagy a jobb fajtából sem lesz semmi. De e czélra szükséges az állami közvetítés és nem lehet ezt egészen a magán gazdasági iparnak engedni át, mert a mének nevelése igen sokba kerül, alkalmatlan és az egyes tenyésztő soha sem scrupulosus abban, hogy oly méneket ne neveljen, melyekről feltételezhető, hogy öröklött hibái vannak. Mindezeknél fogva én nagyon pártolója vagyok az állami lótenyész intézetnek, hanem más részről azt is meg kell vallani, hogy az általuk okozott költség oly nagy, hogy ha az állam részéről nem követtetik el minden, hogy e költség tetemesen apasztassék, akkor utóvégre lehetetlen lesz ezen intézeteket mostani terjedelmükben legalább fentartani. Minduntalan párhuzamba tétetnek a méntelepekre és átalában a lótenyésztési intézetekre fordított költségek más czélokra és pedig a népnevelési czélokra fordított költségekkel és oly határozott e tekintetben a közvélemény nyilatkozata, hogy ezen áramlatnak utóvégre lehetetlen lesz ellenállni. Azért én bátor voltam megjegyezni szükségét annak, hogy a kormány részéről követtessék el minden arra, hogy e költségek lehetőleg redukáltassanak. Azt hiszem, hogy a kezelésben, vagyis helyesebben a kezelés rendszerében kell rejleni a hibának, mert az, hogy 1,» milliót, sőt gyakran 2 millió deficitet okoznak a mén lótenyésztési intézetek, holott, mint a különvélemény helyesen mondja, a lótenyésztés ha nem is nagyon, de mindenesetre jövedelmező gazdasági ág, ezt alig lehet másnak tulajdonítani, mint annak, hogy a kezelési rendszerben kell lényeges fogyatkozásnak lenni. Látjuk azt mindnyájan a tapasztalásból, hogy az egyes fedezési állomásokon túlságos nagy a személyzet, 3—4 mén mellett ott van egy altiszt, kinek úgyszólván semmi dolga, ott van 2—3 legény, kiknek szolgálatát igen helyesen teljesíttettetni lehetne az által, hogy ha egy napszámos fogadtatnék. Átalában látszik a költségvetésből, hogy a méntelepek fentartásánál a költségek legnagyobb részét a fenálló állomási rendszer okozza. — Ezen állomási rendszert kellene mindenek előtt megváltoztatni. Erre nézve csekély nézetem szerint legczélszerűbbnek tartanám azt, hogy ha nagyobb terjedelemben lehetne azt a rendszert alkalmazni, hogy az állam a méneket az egyes gazdáknak adja bérbe, hogy ezek fizessenek bizonyos bért, többet a többértékű és kevesebbet a kevesebb értékű mének után, a használatért. Azt hiszem, bátran rájuk lehetne bízni, hogy járjanak el a fedezésnél, és ez által biztosítva lenne az is, hogy több csikó szakadna az állami mének után. Hogy most csekély az átalános tapasztalat szerint a csikók száma, ennek oka az, nézetem szerint, hogy sokan a második-harmadik helységben több órányira lakván a méntelepektől, röstellik behajtani a kanczát, mig ha az egyes gazdáknál volnának elhelyezve a mének, nem röstelnék az időt, hogy a kanczákat gyakrabban fedeztessék. Nem tudom, hogy mennyire lehet gyakorlatilag alkalmaztatni azt, amit bátor voltam felemlíteni, de szabad legyen arra figyelmeztetnem, hogy a kezelésben kell lenni a hibának, és még azon véleményemet is kifejezem, hogy én a hibát főleg a katonai kezelésben látom rejteni, vélem pedig azt rejteni abban azért, mivel köztudomású dolog, hogy sehol sem nehézkesebb a bureautratikus eljárás, sehol sem nehezebben kiirtható a czopf, mint épen a katonai administratiónál. Márpedig a tapasztalásból tudva levő dolog, hogy a lótenyésztési intézetek most sem képeznek egyebet, mint egy ágát a közös hadsereg katonai adminisztratiójának. Hallottam említeni, hogy a katonaság csak a kezelő személyzet, de azt hiszem, hogy ép megfordítva van a viszony ma : ők intézkednek, mi fizetünk ; az ő kezükben van az administratiónak a leglényegesebb része és a közös hadügyi administratió használja, és a magyar felelős minisztérium a kezelő személyzete. Azt hiszem, ez a valóság. Mit bánják ők azt, hogyha Magyarországnak igen sokba kerül is a lótenyésztés, nekik az tökéletesen mintegy csak az ő rendelkezésükre biztosítva legyen egy alkalmas tér arra, hogy ők elláthassák lóbeli szükségleteiket, ahol biztosan remondírozhassanak, többet nem gondolnak. Azt hiszem, ez okozza azon igen nagy költséget, amibe Magyarországnak a lótenyésztés kerül, és azon kívül, hogy ezen költséget okozza, azt hiszem, valóban szégyenletes állapot Magyarországra nézve, hogy ezen tisztán gazdászati ügy körébe ekként beékeli magát egy idegen hatalom, oly hatalom, amely kívül áll Magyarországon. Azért arra vagyok bátor a t. miniszter urat felkérni, hogy ez irányban méltóztassék oda hatni, hogy a katonai administrate valahára eltávolítassék, hogy a közös administrate kezéből a lótenyésztés kivétessék. Ezen az úton vélem megszüntethetőnek azon szégyenletes állapotot, amely e tekintetben Magyarországon fenáll, és ezáltal remélem elérhetni azt, hogy a költségek tetemesen csökkenni fognak. Én elfogadom a törlést, amely a különvéleményben foglaltatik, t. i. 410 ezer frt szükséglet lenne felveendő-Wahrman Mór szerint a bizottság újból abbeli óhaját nyilvánítja, hogy a miniszter e czélnak elérésére költségvetésében a lótenyésztésnek az országban fokozatos fejlődésével megegyező leszámolásokat hozzon időről időre javaslatba, úgy hogy nem egyszerre, hanem fokozatosan tűnjék el azon deficit, mely a pénzügyi bizottság javaslata szerint 455,000 frtra rúg, megtakarításokat hoz javaslatba, új kiadások közt azonban a bevételek leszállítását okvetlen javaslatba kellett hozni ennélfogva a tényleges eredmény a pénzügyi bizottság véleménye szerint még kedvezőtlenebb lesz, mint a költségvetési előirányzat, mert ha ez elfogadtatnék mégis 251,000-re rúgna a deficit, daczára a kiadásoknál javaslatba hozott leszállításoknak. Simonyi j Lajos b. megjegyzi Mocsári ellenében, hogy a katonai kezelés kevésbé költséges, valamint biztosítja őt arról, hogy a katonák a minisztérium alatt állanak. Simonyi János: (Holnap!) Csak néhány szót akarok szólani, mert nem is vagyok azon helyzetben, hogy valaminek czáfolásába kellene bocsátkoznom. Az, előadó úr maga is megerősítette azon ellenvetéseket, miket már az átalános rovat bajaira nézve felhozni szerencsés voltam. Egyedül azt jelentem ki, hogy a pénzügyi bizottság előterjesztésében indokolta, miért javasolja mégis a miniszteri előterjesztés elfogadását daczára annak, hogy elismeri ezen álláspont helytelenségét. Tehát azon érv, melyet a pénzügyi bizottság jelenleg is ismétel, az hogy a bizottság nem habozik bevallani, hogy a miniszter érvei és adatai, azon fontos nemzetgazdászati érdekek, melyek veszélyeztetése forog szóban, arról győzték meg, hogy az 1876-iki év, mint olyan esztendő, melyben a gabonatermelő birtokos fáradságának kellő jutalmával nem találkozik s ennélfogva utalva van fokozatos mértékben más ágak művelésére, mint olyan esztendő, melyben az adózók irányában újból nagyobb igények támasztatnak, nem épen alkalmas arra, hogy abban a hazai polgárok azon osztálya, mely az állami lótenyész-intézetek jótéteményében leginkább részesül, ezen jótétemény élvezésétől részben, vagy egészben megfosztassék, vagy ennek élvezete neki túlságosan megnehezítessék!“ Már t. képv. ház! hogy ezen érv igen tarthatatlan az világos, mert annak, hogy a lótenyésztés bajain segítsünk, ezen érv nem állhat útjában, mert ez a jelen év adóképességét egyátalában nem alterálja, mert vagy meg van ugyanazon csikó, melyből a birtokos jövedelmét fogja meríteni és akkor azt eladhatja, vagy nincs meg és akkor abból a jelen évben pénzelni nem fog. (Zaj!) Ennél fogva én hozzájárulok a különvéleményhez és kérem annak elfogadását. Ezután a következő tételek szavaztatnak meg: Lótenyész intézeti központi igazgatás összesen 16869 ft. Ménes birtokgazdaságok összesen 767,903 frt. Ménesek 600,060 frt. Méntelepek 1,000,000 frt. Lóversenyek 25,000 forint. Lótenyésztési jutalmak 15,617 frt. A fedezetre nézve többen lévén még felírva, a tárgyalás folytatása holnapra halasztatik. A holnapi ülés délelőtti 10, és délutáni 5 órakor fog kezdődni. Ülés vége 2 óra 15 perczkor. Helfy Ignácz beszéde — a képviselőház deczember 1-iki ülésén. — T. ház ! Az eddig elmondott beszédek mutatják, hogy ez alkalommal a kereskedelmi-, ipar és földmivelési tárczával szemben úgy szólván kivé«