Egyetértés és Magyar Ujság, 1876. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-16 / 12. szám
mint hisszük, a földbirtok túlnyomólag magyarországi hazafiak kezében van, daczára a tömeges árvereteseknek, daczára nagy és középbirtokosaink folytonos bukásának. Azonban, ha magyar kézben van is a földbirtok legnagyobb része még ma, nem következik, hogy holnap is ott legyen. S épen ezen bekövetkezhető csapást kellene valahogyan elhárítani. Oly halaszthatlan dolog ez, mely naponta veszélyesebb alakot ölthet. Ma egy hólabda, holnap lavina, mely elsodor maga előtt mindent, s betemet. Mert ha tovább is igy foly a földbirtok elidegenilése, mint azt 1872-től fogva máig látjuk, akkor mind proletár lesz a magyar, és az ország csakugyan gyarmattá válik. Hogy a német már most is ily colonizáló tartománynak tekinti Magyarországot, aki nem hiszi, olvassa meg a legjelesebb német nemzetgazdászati műveket, s látni fogja, hogy egy olyan elsőrendű tekintély mint például Koscher, egész komolyan ajánlja honfitársainak azt, hogy ne messze a tengerentúli Amerikába vándoroljanak, hanem az orruk előtt levő Magyarországon üssék föl tanyájukat, mint amely terület épen német kivándorlóknak már csak azért is kiválóan alkalmatos, mivel az idetelepülés által az anyaországgal összeköttetésök meg nem szűnik. Ez azt hisszük eléggé érthetőn van mondva, s talán némi világot is vethet az idegen bevándorlás lehető utógondolataira. S ha vannak ilyen utógondolatok, a mint hogy láthatjuk létezésüket, azok német részről jogosultak is. Magyarország nem képezvén külön vámterületet Ausztriától, azzal mindinkább mind politikailag, mind pénzügyileg, mind gazdaságilag összeolvad. S így minél több kapocs fogja hazánkat ,s minden tekintetben fejlettebb Ausztriával összefűzni, annál nagyobb levén a függés, az ország gyarmati állapota annál inkább beolvadásra fog bennünket kényszeríteni. S ki tekinthetné a minden tekintetben Ausztriától függő Magyarországot egyébnek, mint azon nagy Németország keleti függelékének, mely Ausztriát előbb-utóbb benyeli s ránk hatalmas karjait kiterjesztendi ? Nekünk tehát, ha nem akarjuk azt, hogy a német kolosszus összenyomjon, minden tekintetben önálló magyar politikai, pénzügyi és gazdasági kormányzatra van szükségünk. • Lesz-e ebből valami? Vagy mind csoportosabban fognak bennünket elözönleni a vészmadarak? Kun Pál. ORSZÁGGYŰLÉS. I. A mai vitát pártunk egyik kitűnő tagja, Hegedűs László nyitotta meg, helyes logikával és szakavatottsággal elemezte a törvényjavaslatot. Jeles beszédében bebizonyítá, miszerint a kormány javaslata megöli az önkormányzatot, mert megsemmisíti a megyei bizottság hatáskörét, mely nem lesz más mint „árnyék test nélkül.“ E jeles és kedvező hatással fogadott beszéd után (mit térszűke miatt csak legközelebb adhatunk.) Halász Bálint mondott egy üres és fölösleges beszédet. Utána Kajuch József beszélt a tjavaslat ellen. Kajuch után szokott szóbőségével fűszerezetten Szilágyi Dezső szólalt fel, e harmadfél óráig tartó beszéd, mely egészen kifáraszta a ház türelmét és figyelmét, a kormány tjavaslatának védelmére szorítkozott. Szilágyi hosszasan érvelt a jobboldali ellenzék ellen, a baloldal álláspontját is iparkodott megczáfolni, de sikertelenül, mert álokoskodásai és érvei még inkább bebizonyiták Mocsáry helyes és szilárd álláspontját. II. A képviselőhöz ülése január 15-én. Elnök: Grhyczy Kálmán. Kormány részéről jelen vannak Tisza, Széli miniszterek. Elnök az ülést 10 órakor megnyitván, múlt üléskönyve hitelesíttetett. A főrendiház elnöke megküldi 1875. deczember 28-án kihirdetett tiz rendbeli törvényczikk eredeti példányainak az országos levéltárba lett elhelyezését igazoló elismervényét. "Ugyanaz megküldi az 1875. évi decz. 28-án kihirdetett 3 rendbeli törvényczikk eredeti példányainak az országos levéltárba lett elhelyezését igazoló elismervényt. Ezen elismervények a ház levéltárába fognak letétetni. Elnök bemutatja Nyitra megye felíratát az önálló vámterület létesítése iránt. Hajdú kerület felirata önálló nemzeti bank és külön vámterület felállítása iránt. Hajdú kerület feliratát az uzsora korlátozása iránt. Hajdú kerület feliratát a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslat mellőzése iránt. Csány, Ecsed és Horth községeknek kérvényét önálló nemzeti bank felállítása és a vámügy sikeres rendezése iránt. Hatvan mezőváros kérvényét a független magyar jegybank és önálló vámterület létesítése iránt. A szegedi felső kerületi népkör Kállay Ödön által beadott kérvényét, az önálló nemzeti jegybank és külön vámterület tárgyában, a szegedi alsó városi népkör, Kállay Ödön képviselő által beadott kérvényét az önálló nemzeti jegybank és önálló vámterület tárgyában. Debreczen város számos polgárinak Simonyi Ernő képviselő által beadott kérvényét, önálló vámterület és magyar bankjegy felállítása iránt, és a közigazgatási törvényjavaslat elutasítása érdekében. Miskolcz városa képviselő testületének az 1871. 18-ik törvényczikk módositását tárgyazó törvényjavaslat a cselédtörvény valamint a jelenben érvényben álló községi tömng egyes skaszainak bent irt értelemben módosítása tárgyában, vé>re a Csik-Szt. Miklósi és a Csik-Somlyai Szentpéteri rom. kath. egyházmegyéjének kérvényét, a telepitvényekről szóló 1/7322 törvényi cikknek a legfőbb ítélőszék történt félreértése következtében, egy póttörvény általi megmagyarázása, esetleg annak hiányai kiegészítése és a Csife-szeredai kir. törvényszék bíróinak ideiglenesen két-hárommal szaporítása iránt. Mindezen kérvények és feliratok ki fognak adatni a kérvénybizottságnak. Tisza miniszterelnök az ország némely részeiben megzavart közbiztonság helyreállítása végett felmerül új póthitelről és a sweiezi szövetséggel 1876-ben a letelepedések iránt kötött államszerződés beczikkelyezéséről nyújt bejavaslatot. — Az interpellátes könyvbe Orbán Balázs jelentett be interpellációt. Napirenden van a közigazgatási bizottságról szólójavaslat tárgyalása. Halász Bálint a vitában keveredett önkormányzati elvről kíván szólni és óhajtja, hogy a közigazgatásnak minél több ágazata vonassák be az önkormányzat körébe. Szaló szerint ezen javaslat önkormányzati szempontból tekintve, nem vívmány, de nem is visszalépés vagy veszteség, ezért e javaslatot tekintettel több más szempontra elfogadja. — Kajuch József hosszasan fejtegeti e törvényjavaslatot, ezután kijelenti, hogy ezt nem fogadja el. Szilágyi Dezső elmondja mit vár ő a közigazgatás reformjától és kijelenti, hogy őt a javaslat kielégíti a pontosság ellenőrzés és a decentralisatio tekintetében, mert tökéletessé teszi mind az állam, mind pedig a kormányzottak ellenőrzését. Decentralizáczió tekintetében is kielégíti szálát a javaslat, utal arra, hogy az államnak eddig a megyei gyűlésen ellenőrző közege nem volt, mert a gyűlést annak nem tekinti. Haladásnak tekinti, hogy az állam a közigazgatási teendőket egy bizottságra bízza, melyben a kormányzottak ellenőriztetnek. Kijelenti, hogy a hathatós ellenőrzésnek nincs más módja, mintha az egy kisebb számú testületre ruháztatik. Szónok azután áttér a javaslat ellen fölhozott okok czáfolatára. A jobboldal vezére elveti a javaslatot, mert nincs az egyéni felelősség elvére építve. Ebben tévedés és egyoldalúság van, mert bír utasító és határozó hatalommal, mert hamis az az elv, hogy közigazgatási határozó hatalommal csak egyének ruházhatók föl. Anglia, Poroszország, a kontinens összes városai kormányzata, Francziaország újabb törekvései bizonyítják a tétel átalános érvényének valótlanságát. A törvényhatósági hatáskör megszabásában netalán előfordulható homály a részlet dolga s nem ok a javaslat ellen. Nem ok az sem, hogy nincs összekapcsolva a tisztviselők kinevezésének elvével, mert ez intézménynek attól független becse van, attól javító hatása független, sőt ha a kormányzottak részéről hatályos controlt akarunk a kinevezett hivatalnokok intézménye mellett is ehhez analog collegiumot kell elfogadni. Ezután a baloldallal polemizálva Mocsáry és Simonyi állításaira tesz ellenvetéseket. Ezután áttér Sennyey határozati javaslatának bírálatára. Sennyey úgy szervezetében, mint hatáskörében radicaliter megváltoztatja közigazgatásunkat. Ez nem ok Sennyey iránya ellen. A jobboldal öt tényezőre viszi vissza, a localis állami és communális igazgatás szervezetét a megye kormányzója, az állami közegek, a megye kormányzója által felterjesztett és a kormány által megerősített törvényhatósági tisztviselők a törvényhatósági képviselő testület és egy kinevezett hivatalnokokból álló forum contention«. Szaló szerint a jobboldal rendszerének első sarkköve a kinevezés. Igazuk van, hogy ez a professionatus elem nevelésére alkalmasabb, de azon magasabb hatás, mely a társadalmat közkötelességek terén neveli az állami kötelességekre egészen veszendőbe megy. A hivatali gépezetnek politikai czélokra való felhasználása ellen nem elég fék a szolgálati pragmatica, sem a kormányzat erkölcsi kötelességérzete, a valódi biztosíték az alulról jövő controle hatályos szervezésében, s az önkormányzati elemekben van. Corruptio és visszaélés ép úgy lehetséges a kinevezés mellett, különösen fő veszélye a parlamenti kormányzatnak a hivatalok osztogatásának jogával való visszaélés, ez ronzólag hat magára a parlamentre is, egyik rendszernek sincs feltétlen előnye a másik feletti részben. A rendszer kizárólagossága növeli a visszaélés esélyeit. Más szempontok, más okok dönthetnek a fölött, hogy az állami teendők külön ágaiban, melyik rendszernek adandó az elsőség. A másik sarkpontja a jobboldal szervezetének a testületi administratio kizárása, kivévén a contensiosus ügyeket, teljes kizárása az önkormányzati elemeknek az administratió viteléből, egy hatálytalan contempláló ellenőrzés. Téves nézet a parlamenti kormányzat lényegének átültethetése a locális kormányzat körébe. Csak az üres formák átvitele lehetséges. Az önkormányzat megszüntetése elvégre a parliament megrontására vezet. Ha Sennyei határozati javaslata alapján rendeztetné, a közigazgatás csakhamar visszatérnének a jelenlegi irányra, de tetemesen kedvezőtlenebb körülmények közt. Ezek után kijelenti, hogy elfogadja a tjavaslatot. Következik Orbán Balázs interpellátiója. Orbán Balázs b. szerint nincs talán nemzet, mely saját fajának pusztulása és beolvasztása iránt oly vétkes és fatalisticus közönnyel viseltetnék mint a magyar, és ezen állítását a történelemből idézett példákkal bizonyítja. Megvárná kormányunktól, hogy a minden irányban terjedő nemzetiségi aspiratiók ellen fedezze nemzeti életünket, a kormány azonban ezt fájdalom nem teszi, mire nézve hivatkozik, hogy az ország déli részén magyar szülők gyermekei szerb és német iskolákba járnak, a székelyek tömegesen vándorolnak ki, és hogy hétfalusi testvéreinket szemeink előtt jövevények kergetik ki a hazából. Ezen üggyel kapcsolatosan felhívja a kormányelnök figyelmét, hogy 1849 után, midőn a polgárok a hazaellenes hadseregbe soroztattak, sokan a székelyföldről a szomszéd tartományokba menekültek, ezek száma 6— 8000-re megy. Szóló helyesli, hogy ma minden ember hadköteles legyen, de óhajtaná, hogy azok, kik akkor menekültek, hogy a nemzet ellen ne szolgáljanak, ma engedélyt kapnának a visszatérésre. S ezért megvárja a kormánytól a nemzet, hogy a magyar királynál, ki az engesztelődés és nagylelkűség oly fényes tanujeleit adta, kieszközölje hontalanul bolygó véreink hazatértének kegyes engedélyét, ezután következő interpellate olvassa fel: Van-e tudomása arról, hogy kelet tartományaiban, főleg a szomszédos fejedelemségekben, sok ezerre menő oly magyar honpolgár van, kik 1849— 1867-ig, tehát az absolutismus uralma alatt menekültek vala, hogy a törvényellenes besorozástól mentesüljenek ? Van-e tudomása arról, hogy ezen legtöbbnyire családos és önálló vagyonnal rendelkező véreink úgy egyenként mint egyetemlegesen tettek ismételt lépéseket arra nézve, hogy a büntetlenül való hazatérhetés engedélyét megnyerhessék? Szándékozik-e lépéseket tenni az iránt, hogy ezek s még más országokban is létezhető ily menekültjeink a hazába visszatérhessenek anélkül, hogy a múltak miatt zaklatásoknak legyenek kitéve. Ülés vége 2 órakor. Simonyi Ernő beszéde *) — a képviselőház január 14-iki ülésén. — Elmondta a miniszter úr,hogy különösen Francziaországban az egymást követő kormányformák, bármennyire is kárhoztatták ezt a rendszert, melyet a másik kormány követett, mégis, mikor hatalomra jöttek, maguk mindig elfogadták, és azt mondta: „így mehet ez sok teljes évtizedeken keresztül, míg nem akad egy igazán szabadságszerető kormány, mely nem saját nézeteinek a nemzetre erőszakolását, hanem annak saját vágyai szerinti boldogítását tűzvén ki feladatául, elég önmegtagadással bír arra, hogy a neki oly kényelmes, de a nemzetre, a szabadságra, sőt elvégre magára nézve is veszélyessé válható központosított kormánygépezet használatáról lemondjon, visszaadja a vidékeknek a tőlük elvont ama felesleget, mely a központon túl csapong, visszaadja a részeknek az állandó lét vezetésének azon illetőségét, melyek az államegységnek veszélyeztetése nélkül általuk gyakorolhatók, visszahelyezi az egyéneket, testületeket az őket megillető jogok gyakorlatába, szervezvén igy életerővel, ellentállási képességgel biró testületeket, törvényhatóságokat, melyekre épen mert ellentállási erővel bírnak, a vésznek idején támaszkodni lehet, felébresztvén az egyeseknek jogérzetét, élvezetét és ez által éreztetve velük a felelősség . A beszéd elejét tegnapi számunk hozta, részét, mely a nemzet sorsa vezetésében őket is illeti, teremtvén szóval erős öntudatos közszellemet, mely nélkül minden legtökéletesebb alkotmány és a legerősebbnek látszó kormányrendszer is mulékony és ingatag.“ Ilyenek voltak a miniszter úr nézetei a magyar megyékről, melyeknek fentartását, a magyar parlamenti kormánnyal való összeegyeztetését nem is tartotta nehéz feladatnak. Azt mondja röpiratának egy helyén: „Szólok csupán arról, hogy ezen sarkalatos jógainak gyakorlata mikép egyeztethető össze a parlamenti felelős kormánnyal és reménysem, miszerint sikerült kimutatnom azt, hogy a követválasztás és utasítás adási jogon kívül a többit mind ép úgy, de sőt sikeresebben fogja gyakorolhatni, mint eddig.“ Nos, hát, ha ez volt a miniszter úrnak nézete és ezen nézete nem változott meg mai napig se, akkor megvallom nem értem, hogy ezen nézeteknek kifejezést miként adhatott azon törvényjavaslatban, mely előttünk fekszik. Mert ez homlokgyenest ellenkezik azzal, amit e könyvben mondott. Csak néhány passust olvastam fel, mert a t. ház türelmét nem vehetem annyira igénybe, hogy az egész röpiratot elolvassam, hanem e néhány passus eléggé mutatja a szellemet, melyben az írva volt és a törekvést, melyet az czélul tűzött ki magának. Ha Szeniczey Ödön képv.ár ezen röpiratot tanulmányozta volna, biztosítanám őt, hogy azon szellemmel, amely ott le van fektetve, magam is egyetértek, tökéletesen meg vagyok elégedve és ismerem azon határokat, ameddig és mily irányban akarom kiterjeszteni az önkormányzatot Magyarországon. Átalában, te hát, én azt hiszem, hogy ha ezélunk és szándékunk egyenesen az ország lakosainak boldogítása, jövőjének biztosítása és az ország jóléte, akkor e tekintetben a kormányzat igen egyszerű. Az emberi nem családokból alakul községekké a községekből alakulnak a kerületek, megyék, cantonok vagy nevezzük azokat bármiként s ezeknek csoportulása képezi az államot. Ezekben a kormányzatnak alkalmazása igen egyszerű. Hagyjuk a családot önmagában élni teljes és tökéletes szabadság élvezetben mindaddig, míg ezen szabadságélvezetével más valakit hasonló szabadság élvezetben nem háborít, mert mihelyt mást háborít, túllépi a hatáskört, mely őt megilleti, miután más hasonló jogkörrel bír, melyet csorbítani nem szabad; hagyjuk a községet élni teljes önkormányzati szabadságban, mindaddig mig más községek jogait és igy hasonló szabadság élvezetét nem háborítja. A községek közt, miután azok köre közt mégis bizonyos érintkezések vannak visszaélések keletkezetnek és kérdések támadhatnak, melyek nem egy, hanem több községet közösen érdekelnek; ezek elintézésére való a kerületi, megyei vagy cantonalis kormányzat, de ennek sem szabad a községek ügyeibe, másba beavatkozni, mint ott ahol több községek érdeke forog fenn. így vagyunk **a megyékkel is. Hagyjuk a megyéket teljesen magukra, kormányozzák magukat, ahogy akarják és csak akkor lépjünk közbe, midőn más valakinek törvényes szabadságát korlátozni vagy azt akadályozni akarják. Hagyjuk őket szabadon mozogni a törvény korlátai közt, mert az szükséges, hogy a törvényt az országban mindenki tiszteletben tartsa, hanem a törvényeknek úgy kell alkotva lenniök, hogy olyanok legyenek, mint azt a belügyminiszter kifejezte, hogy a legjobb kormányforma az, mely a nemzet testületét és egyéneitől csak annyi és nem több szabadság feláldozását követeli, mint mely az állam fentartására és nemesebb czéljai elérésére okvetlenül szükséges. Itt van a vonal meghúzva, mely az önkormányzat határát minden tekintetben kijelöli és azt eltalálni, hogy hol van a határ, az egyátalában nem oly nehéz, hanem hát szeretjük kiterjeszteni azt, mert annak kiterjesztése növeli a hatalmat s kilátásba helyezi azt, hogy hatalmunkat meghosszabbíthatjuk. Megvallom tehát, hogy különösnek, sajátságosnak találom azt, hogy ma már a vitának negyedik napja is lejár s még mindig csak azok körül forog a kérdés, hogy a megyék képesek-e administrálni, vagy az administrate mely kelléke illesse meg a megyét. Hiszen uraim a megyék attribútumai nem egyedül az administratióban találhatók fel. Bujanovics képviselő úr azt mondotta, hogy ő ezen törvényjavaslat megb válásánál nem azt kérdezi, mennyiben felel meg az államhatalom kiterjesztése vagy az autonóm önkormányzat eszméjének, de döntő és irányadó kérdés az, mennyiben orvosolja ezen törvényjavaslat közigazgatásunk ismert hiányait épúgy az állam érdekei mint a magánosok szempontjából. Engedelmet kérek, én nem értek egyet Bujanovics képviselő úrral, midőn a megye rendezéséről van szó. Előttem nem csupán az administrate kérdése lebeg, hanem lebeg a magyar törvényhatóságok a magyar megyék politikai hivatása is, amelyek azt tették, hogy ezek voltak az alkotmány védbástyái, ezek voltak az alkotmány biztosítékai és őrei, hogy ezek voltak a nemzeti szabadság megvédői és fentartói. Én tehát nem most, hanem mindenkor azt találtam, hogy a megyéknek egyik fő attribútuma s pedig lényeges attribútuma abban van, hogy a törvényeket és a törvényes kormányrendeleteket saját választott tisztviselői által hajtatja végre. Ezt a magyar megyéknek azon sarkalatos joga, amely a magyar alkotmányra lényeges befolyással van, amely a magyar alkotmányt a többi európai alkotmányoktól elkülöníti, és miután elkülöníttetik a többi európai alkotmányoktól, az a kérdés : váljon jó-e ? Én azt mondom erre, hogy egy ezredév próbáját állotta ki, márpedig az alkotmány csak annyit ér, amennyire biztosítani képes az államéletet, és az állam életben az egyes polgároknak egyéni és testületi szabadságát. A vármegyéknek ezen attribútuma teszi azt, hogy a magyar alkotmány szerint a végrehajtó hatalom magának a nemzetnek kezében van, mert a kormánynak egy rendelete sem hajtható végre anélkül, hogy arra a népképviselet alapján együtt létező vármegyének közege sanctióját adta volna, s ennek végrehajtására saját választott tisztviselőit utasítaná. — Ugyan miért? Hiszen az 1848-iki törvény, mely oly rögtön készült, nem teszi felelőssé a minisztert, azért amit nem tett, hanem felelőssé teszi azért, ami hatáskörébe esvén, azt tette vagy elmulasztotta. — Azért amit a vármegye tett vagy nem tett, a miniszter nem felelős. — A dicasterialis kormányok ki tudtak századokon keresztül ily megyékkel jönni, hanem önök szerint a parlamentáris kormány nem élhet meg. Méltóztassanak megengedni, hogy ha én alkotmányos életünkre visszatekintek és azon hatáskörre, melyet a törvényhatóságok gyakoroltak annak fentartására s ha kettő között választanom kellene, én határozottan a törvényhatóságokat választom, s feladom a parlamentet minden nemében és formájában és választom a törvényhatóságot azon hatáskörrel, melylyel bírtak. (Élénk helyeslés a baloldalon, zaj a középről). A jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat épenúgy, mint az előbbi 1870. törvényben is van arról intézkedés, hogy a kormány rendeletei mindenkor teljesíttessenek és végrehajtassanak, de arról, hogy törvényesek-e ezen rendeletek, arról nincs gondoskodva, az egyszerű törvény még legalább megengedte az egyszerű felírási jogot, de ezen törvényjavaslat már azt sem engedi meg, pedig a belügyminiszter úr annak idejében az egyszerű felírási jogot sem tartotta kielégítőnek, sőt egyenesen kárhoztatta, hogy a mellett a megye törvénytelenség elkövetésére utasíttatik. Azt mondja ugyanis a miniszter úr idézett beszédében, hogy van egy elv a javaslatban, amelyet már előbb érintettem, azon elv t i, hogy a kormány törvénytelen rendeletei is végrehajtandók; benne van, mert kimondja, hogy bár a törvényhatóság felírhat, de mihelyt a kormány ragaszkodik rendeletéhez, azt föltétlenül végre kell hajtani, orvoslást csak az országgyűlésnél lehetnén keresni. Sőt ezen törvényjavaslat még tovább megy, úgy látszik azért, mert csak nem rég történt és így nem feledhettük el, hogy a Magyarország számára hozott törvénytelen rendeletek végrehajtására nem kapván rögtön végrehajtót, úgy hogy azok végrehajtását ostromállapottal kellett elősegíteni, nehogy az ezentúl is megtörténhessék; gondoskodott a törvényjavaslat, kimondván azon elvet, melyet egy szabad államban kimondani nem lehet, nem szabad, hogy aki törvénytelenséget követ s azt felsőbb rendelet folytán tette, feleletre nem vonható. Tehát önök egyszer elhatározzák, hogy a törvényhatóságok a kormány törvénytelen rendeleteit is kötelesek végrehajtani s azután gondoskodnak arról, hogy fedezve legyen az aki a törvénytelen rendeletet végrehajtotta. íme így támadta meg a belügyminiszter úr azon törvényjavaslatot, mely még legalább az egyszerű felírási jogot megengedte, most pedig azon javaslata szerint szó nélkül végre kell hajtani a miniszter által kibocsátott rendeletet. Szabad fellebbezni a megyének némely esetben a miniszterhez s akkor a miniszter vagy határoz, vagy pedig fáradságot sem vesz magának arra, hogy érveléssel megmutassa az illető törvényhatóságnak, hogy igenis helyes, amit kíván, hanem szépen hallgat tizennégy napig s akkor köteles a törvényhatóság a rendeletet végrehajtani. Ez a miniszter úr szabadelvű törvényjavaslata ! (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, de épen nem felejthetem el, hogy nekünk azon kormánnyal van dolgunk, mely egy pártból keletkezett mely szabadelvű nevet irt a zászlójára. Noblesse oblige ! Önöktől megkövetelhetjük, ha a szabadelvű nevet elfogadták, váltsuk be szavukat és tegyék azt, amit a név magával hoz. (Helyeslés a baloldalon.) Azt mondották önök, hogy az önkormányzatot kiterjesztik a legszabadelvűbb irányba.Én ezt abban találnám,ha lehetséges volna, hogy a megye minden lakosa részt vehessen a megye közgyűlésein, s ott az önkormányzati jogokat föltétlenül gyakorolhassa, így volt ez az 1848 előtti alkotmányban; de miután a 48. alkotmány kiterjesztette a közszabadságot s azt egy privilegizált osztályról az egész nemzetre kiterjesztette, most a szám szerinti sokaság lehetetlenné tenné azt, hogy a megye minden lakosa részt vegyen a közgyűlésen; kell tehát, hogy egy bizonyos delegátió történjék, egy bizonyos bizottság választassák. De engedelmet kérek, már a szabadelvűség azt hozza magával, hogy minél nagyobb e bizottság, következőleg minél kevesebben fosztatnak meg ezen jog egyéni gyakorlásától, természetszerűleg annál szabadelvűbb az intézkedés; minél kevesebbre van ezen jog ruházva, annál kevésbé szabadelvű, annál közelebb áll a reactióhoz. Midőn önök ezen bizottságok tagjait, melyek most 2—600 közt állanak, tulajdonképen 21-re szállítják le, valjon akkor szabadelvű dolgot követnek-e el, szabadelvű irányban módosítják-e azon törvényt, mely máris nagyon renctionárius módon módosította a megyék előbbi szerkezetét ? Midőn tehát 2—600-ról 21-re szállítják le azok számát, akiknek befolyása legyen, azzal elérhetnek valamit, de azt, hogy szabadelvű irányban működnek, azt nem. (Helyeslés a baloldalon.) De méltóztassanak elhinni, hogy épen a kormánynak érdekében, ideje volna már egyszer, hogy lássunk valami szabadelvű intézkedést. Mert méltóztassanak megengedni, mit láttunk eddigelé ezen szabadelvű párt működéséből, melynek támogatására tán 300 képviselő van a házban ? Mit láttunk eddigelé ? Láttuk azt, hogy a közös költségek 3/a millióval fölemeltettek, hogy az arany agio fejében megszavaztatott 2 millió és egy néhány százezer forint, láttuk, hogy 15 milliónyi adót vetett ki, láttuk, hogy 80 milliónyi drága kölcsönt szavaztatott meg, láttuk, hogy a katonai nyugdíjakat fölemelte, egyetlen terményünknek, a gabonának veszélyes versenyteret szerzett a romániai szerződés által, eddigelé csak ezeket láttuk, ebben pedig nem sok szabadelvűség, de annál több teher van. Ha nem kaptunk ezen felül ígéretet gyors és gyökeres reformokról. Itt vannak ezen reformok, ez azon keret, amelybe a többiek beleillesztetnek, ha ez a keret is szabadelvű, akkor Isten mentsen meg ezen szabadelvűségtől. Más államokban tehát a dolgok egészen máskép történnek. Ha valaki egy ily eszmét felkarol, azt kisebb nagyobb körben megismerteti, híveket szerez ennek s végre ha körülötte gyüjté az ország többségét, akkor ezen többség által támogattatván, szólíttatik a parlamentáris kormányforma szerint a kormányra, s akkor van ideje annak, hogy a maga elveit ott érvényesítse. Ámde erről a 21-es bizottságról önök közül soha senki sem szólt az országban, ez nem volt az önök programmjában, sem a Deák-pártéban, sem a balközép pártéban, az egészen új eszme. Méltóztassanak létesíteni azt a programmot, amelyet a nemzetnek joga van önöktől várni, amelyet önök ígértek, de új eszmével előlépni egészen inparlamentáris; és ha van valami, ami a Parlamentarismust lerontja, ez az. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Itt van egy másik pártárnyalat, amelynek nevében Sennyei Pál képviselő úr előadta azon nézeteit, amelyeket a kormányzásban követtetni óhajt. Ha ő azon nézete mellett az ország többségét meg fogja nyerni, tökéletesen jogosult lesz azon szellemben törvényjavaslatot nyújtani a ház elé és a házat arra szólítani fel, hogy a tisztviselők kinevezését törvénybe iktassa. Tökéletesen correct lesz eljárása, mert az iráni nézeteit itt nyíltan kifejtette, s ha a nemzete neki többséget ad, én nem osztozom ugyanazon politikában, én nem követem, hanem ha ad neki a nemzet ily többséget, a nemzet elfogadja ezen többség adása által azt is, hogy ezen nézeteket, ezen programmot létesítse. De uraim, azon két párt árnyalat közül, melyből a fusio útján a szabadelvű párt alakult, egyik párt sem mondta ki az elvet, mely ezen törvényjavaslatba be van téve, tehát a kormány nincs jogosítva, a Parlamentarismus fentartása és tiszteletben tartása mellett, a törvényjavaslatot előterjeszteni. (Helyeslés a balon.) Ami azon politikát illeti, melyet Sennyey J. képviselő úr előterjesztett, én azt sem fogadom el, és nem helyeslem. Nem fogadnám el még akkor sem, ha csak ezen kettő közt volna választásom. Nyíltan és őszintén bevallom, hogy ezen esetben inkább fogadnám el a jelen kormány előterjesztését, mint ezt, mert erre nézve megvan legalább a correctivum. Amint ma behozzuk, úgy holnap el is törölhetjük. De ha 3—4000 tisztviselőt kineveznek, akkor ezeket elbocsátani és eltávolítani nem oly könnyű. Ez veszedelmes experimentum. Önök az ellenzék figyelmeztetése daczára megalkották a törvényszékeket, és mennyibe kerül most, hogy a törvényszékek számát husszal-harminczczal redukálják ? A hivatalnokok ugyanis ki vannak nevezve és a törvény által biztosítva állásukban. Mennyi nehézséggel jár a kormányra nézve a meggazdálkodás a központban a miniszteri hivatalnál! Miért ? Mert a sok hivatalnokot oly könnyen elbocsátani nem lehet. Ezért én azon politikát még a miatt sem fogadom el, mert ha bebizonyul, hogy hibás, pedig ez okvetlenül be fog bizonyulni, a correctivum még sokkal nehezebb mint a kormány javaslatával szemben. Azonban ha az ország többséget ad Sennyey képv.ár tökéletesen igazolva lesz, és programmját a törvény által érvényesítheti és életbe léptetheti. T. hát! Sok mondatott a Parlamentarismus és az Önkormányzat össze nem egyeztethetéséről. Megvallom, hogy soha sem hallottam, miért nem egyeztethető össze e kettő. Mindegyik hangsúlyozza, hogy a parlamentáris felelős kormány nem egyeztethető össze az önkormányzattal, de hogy miért, azt senki sem formulázta és meg nem mondotta. Sokszor volt alkalmam elmondani, hogy ezen kérdésre nézve mily nézetben vagyok. De meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy ezen nagy fontosságú ügyre nézve a képv. ház egy igen kitűnő tagjának ide vonatkozó beszédéből egy kis részt felolvassak. Igen jeles beszéd t. ház és megérdemli, hogy felolvassuk, mert ezen beszéd nem a vita hevében keletkezett rögtöni lelkesedés folytán mondatott, hanem mint a szóló megmondja: „átgondolt meggyőződésem vallomása lesz ez, mert ma ép úgy gondolkozom e tárgyról mint 17 évvel ezelőtt irtam.“ E beszédet 1867. országgyűlésen nov. 4-én Somssich Pál képv.ár mondotta. Ezt mondja: sajnálom, hogy nincs már specifice tárgyalás alatt a megyei kérdés, mert különben elmondanám, ha e tárgy már előttünk volna, hogy az én meggyőződésem szerint a képviseleti rendszer, még ha parlamentáris kormánnyal párosult is, egymagában nem képes az alkotmányos szabadságot se megállapítani, se garantírozni; elmondanám, hogy a franczia iskolának azon modern, szám szerint kivetett képviseleti formája nem képviselheti valóban az országnak minden érdekeit ; elmondanám, hogy az ilyen gépiesen kivont tíz, húsz, harmincz, vagy több ezer ember után egy képviselőből alakított törvényhozási testületek, melyek hivatva lennének a népet képviselni, hivatásuknak önmagukban nem felelhetnek meg, mert így elvontan és kizárólag maradnának csak mindig az egységnek aggregátuma, anélkül, hogy egy organicus egésszé izmosodhatnának. Csakis a helyhatósági élettel párosulva fejlődhetik ki azon eleven Organismus, mely a népek és országok érdekeit minden tekintetben képviseli, biztosítja és a jövő tartósságáról kezeskedik. — Hivatkozhatnám e tekintetben a szabadságot a már majdnem egy század óta hajhászó Francziaországra, mely azt megis voltaképen békében nem élvezheti, hanem extremitások közt hánykódik ; ismét más részről hivatkozhatnálk Britanniára, a nagyra, Belgiumra, a szegény kis államra, hol a népképviselet alapján alakult felelős kormány mellett a szabadság biztosítva békés élvezetben létezik. Miért ? Mert a lázongó franczia forradalom a hagyományos municipalis institutiókat porrá zúzta, s annak romjain építette fel képviseleti rendszerét, míg Angliában és Belgiumban karöltve a municipalis institutiókkal fejlődött a parlamentáris kormány és ezzel párosulva most nyújtja a szabadság élvezetét és biztosítja annak fennmaradását. Azt mondá továbbá a képviselő úr (olvas): „Szembe szállnék azokkal, kik hazánknak külön megyei institutióját azzal vádolják, hogy helyhatósági attribútumai mellett nem egyeztethető össze semmiféle centrális, annál kevésbbé pedig felelős kormányzattal. Megmutatnám nekik a képnek, melyet festenek másik oldalát, s bebizonyítnám, hogy a centralisatió, legyen az a kabinetben, vagy a parlamentben összpontosítva, józan helyhatósági önkormányzat ellensúlyozása nélkül, mindig mindenütt és mindenkor többé kevésbbé assoribeál minden szabadabb kört, mely természet szerint megilleti az egyént, családot, községet, kerület és megyét. Elmondanám nekik, hogy aki a megyének, ezen municipális hatóságát vérkép ki akarná küszöbölni, az véleményem szerint megfosztaná a képviseleti parlamenti kormányt azon segédeszköztől, mely nélkül az sohasem felelhet meg tökéletesen a maga rendeltetésének.“ Íme, képviselőház, ez volt Somssich Pál képviselő úrnak nézete akkor, nem mondom a vitában felkeltett lelkesedésből származott nézete, hanem tizenhét évi komoly megfontolás után támadt nézete ; és azt gondolom, hogy ha a pártbilincs nem nyomná, most is azon nézetben lenne (Zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Emlékezni fog a t. ház, hogy a múlt tavasszal, midőn az ország állapota fölött sajnálkoztunk mindannyian, igen jeles beszédben fejtegette a megyéknek siralmas állapotát itten Zsedényi képviselő úr. Nagyon szeretném tudni, vajjon Zsedényi képviselő úrnak mik nézetei ma ? Én akkor, midőn igen találóan festette a megyék állapotát, bátorságot vettem magamnak azt mondani, hogy ő nincs jogosítva a megyéknek az állapota fölött panaszkodni, mert ő is egyike volt, kik ez állapotot megteremtették. Hogy ne panaszkodjék megint egy év múlva, hogy a megye most még szomorúbb állapotba jutott, mint amilyenben volt az előtt, itt van most ideje, érvényesítse befolyását arra, hogy a megye ne jusson azon állapotba. És ha daczára annak, mégis azon állapotba fogna jutni, megnyugvással fogja elmondani : én megtettem a mit tehettem, daczára az, én erőfeszítésemnek a dolog mégsem volt megmenthető, ámde én eleget tettem kötelességemnek. Az utolsó hetekben, mióta ezen törvényjavaslat közzététetett számos kérvény érkezett a képv. házhoz törvényhatóságoktól, városoktól, soknak ezen városok közül képviselői is vannak, de én igen keveset hallottam ezen városok képviselői közöl, hogy nyilatkoztak volna ezen kérdésben, amelyben az ő küldőik nyilatkoztak. (Mozgás a középen). Valóban tehát, bármi legyen is a mi nézetünk ezen kérdésben, én meg vagyok győződve, hogy azon intézkedések után, amelyek nem ugyanezen parlament, hanem egy magán körben, de amely nálunk absorbeálja a parlamenti életet — történtek, hogy t. i. ott ezen kérdés pártkérdésnek nyilváníttatott; én nem vagyok kétségben az iránt, hogy miképen fog ezen kérdés eldöntetni, el fogják azt fogadni nagy többséggel. Ám legyen, nem is kételkedem, hogy az országban sem fog ellenszegülésre találni a kormány, végre fogja azt hajtani, életbe fogja léptetni azon bizottságot minden ellenszegülés nélkül; de hogy megnyugvást fog hozni, hogy üdvös következményei lesznek, azt — már méltóztassanak megengedni — kötve hiszem. És bátor vagyok a t. kormányt arra figyelmeztetni, hogy 1847-ben is az administratori rendszer életbe volt léptetve, de ezen administratori rendszer volt az épen, amely Magyarországban megérlelte és kitörésre hozta a 48-iki forradalmat, figyelmeztetem a t. kormányt azon következményekre, melyeket ezen törvényjavaslat életbeléptetése által felidézhet és pártolom a Mocsáry J. barátom által beadott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon). A miskolczi átalános ipartársulat az önálló vámterület és az önálló magyar bank érdekében múlt hó végén tartott közgyűléséből a következő feliratot határozta az országgyűléshez benyújtani : Mélyen tisztelt képviselőház! Anyagi helyzetünk, mely az utóbbi években megrendítő rohammal sülyedt, parancsolja önfentartásunk czéljából, hogy komolyan gondoskodjunk mindazon módokról és eszközökről, melyek egyes polgárok s ebből kifolyólag az édes haza javát előmozdíthatják. Iparunknak a jelen közgazdasági fejlődésben, tagadhatatlanul főszerepet kell játszania, s szomorúan tapasztaljuk, hogy e tekintetben pártolásra és támogatásra minél kevésbé számolhatunk, pedig csak az ipar szabadabb mozgása, fokozódó élénkülése által hisszük mi az ország felvirágozását is előmozdítva látni, mert Magyarországnak mint tisztán földmivelő országnak bizonytalan jövedelmi minősége. Climatikus Uszonyoknak lévén alávetve, biztos állandó adóalapot nem nyújthat, míg ellenben az iparnak előmozdítása, pártolása, támoga*