Egyetértés és Magyar Ujság, 1876. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1876-01-16 / 12. szám

mint hisszük, a földbirtok túlnyom­ólag magyar­­országi hazafiak kezében van, daczára a töme­ges ár­vereteseknek, daczára nagy és középbir­tokosaink folytonos bukásának. Azonban, ha magyar kézben van is a föld­birtok legnagyobb része még ma, nem követ­kezik, hogy holnap is ott legyen. S épen ezen bekövetkezhető csapást kellene valahogyan el­hárítani. Oly halaszthatlan dolog ez, mely na­ponta veszélyesebb alakot ölthet. Ma egy hó­labda, holnap lavina, mely elsodor maga előtt mindent, s betemet. Mert ha tovább is igy foly a földbirtok elidegeni­lése, mint azt 1872-től fogva máig látjuk, akkor mind proletár lesz a magyar, és az ország csakugyan gyarmattá válik. Hogy a német már most is ily colonizáló tartománynak tekinti Magyarországot, a­ki nem hiszi, olvassa meg a legjelesebb német nemzetgazdászati műveket, s látni fogja, hogy egy oly­an elsőrendű tekintély mint például K­­o­­scher, egész komolyan ajánlja honfitársainak azt, h­ogy ne messze a tengerentúli Amerikába vándoroljanak, hanem az orruk előtt levő Ma­gyarországon üssék föl tanyájukat, mint a­mely terület épen német kivándorlóknak már­ csak azért is kiválóan alkalmatos, mivel az idetelepülés által az anyaországgal­ összeköt­­tetésök meg nem szűnik. Ez azt his­szük eléggé érthetőn van mondva, s talán némi világot is vethet az idegen bevándorlás lehető utógondo­lataira. S ha vannak ilyen utógondolatok, a mint hogy láthatjuk létezésüket, azok német részről jogosultak is. Magyarország nem képezvén kü­lön vámterületet Ausztriától, azzal mindin­kább mind politikailag, mind pénzügyileg, mind gazdaságilag összeolvad. S így minél több ka­pocs fogja hazánkat ,s minden tekintetben fej­lettebb Ausztriával összefűzni, annál nagyobb levén a függés, az ország gyarmati állapota annál inkább beolvadásra fog bennünket kényszeríteni. S ki tekinthetné a minden tekin­tetben Ausztriától függő Magyarországot egyéb­nek, mint azon nagy Németország keleti füg­gelékének, mely Ausztriát előbb-utóbb benyeli s ránk hatalmas karjait kiterjesztendi ? Nekünk tehát, ha nem akarjuk azt, hogy a német kolosszus összenyomjon, minden te­kintetben önálló magyar politikai, pénzügyi és gazdasági kormányzatra van szükségünk. • Lesz-e ebből valami? Vagy mind csoportosab­ban fognak bennünket elözönleni a vészma­darak? Kun Pál. ORSZÁGGYŰLÉS. I. A mai vitát pártunk egyik kitűnő tagja, Hegedűs László nyitotta meg, helyes logikával és szakavatottsággal elemezte a törvényjavas­latot. Jeles beszédében bebizonyítá, miszerint a kormány javaslata megöli az önkormányzatot, mert megsemmisíti a megyei bizottság hatás­körét, mely nem lesz más mint „árnyék test nélkül.“ E jeles és kedvező hatással fogadott beszéd után (mit tér­szűke miatt csak legköze­lebb adhatunk.) Halász Bálint mondott egy üres és fölösleges beszédet. Utána Kajuch­ Jó­zsef beszélt a tjavaslat ellen. Kajuch­ után szo­kott szóbőségével fűszerezetten Szilágyi Dezső szólalt fel, e harmadfél óráig tartó beszéd, mely egészen kifáraszta a ház türelmét és figyelmét, a kormány tjavaslatának védelmére szorítko­zott. Szilágyi hosszasan érvelt a jobboldali el­lenzék ellen, a baloldal álláspontját is iparkodott megczáfolni, de sikertelenül, mert álokosko­dásai és érvei még inkább bebizonyiták Mo­­csáry helyes és szilárd álláspontját. II. A képviselőhöz ülése január 15-én. Elnök: Grhyczy Kálmán. Kormány részéről jelen vannak Tisza, Széli miniszterek. Elnök az ülést 10 órakor megnyitván, múlt ülés­­könyve hitelesíttetett. A főrendiház elnöke megküldi 1875. deczem­­ber 28-án kihirdetett tiz rendbeli törvényczikk ere­deti példányainak az országos levéltárba lett elhe­lyezését igazoló elismervényét. "Ugyanaz megküldi az 1875. évi decz. 28-án ki­hirdetett 3 rendbeli törvényczikk eredeti példányai­nak az országos levéltárba lett elhelyezését igazoló elismervényt. Ezen elismervények a ház levéltárába fognak letétetni. Elnök bemutatja Nyitra megye felíratát az önálló vámterület létesítése iránt. Hajdú kerület felirata önálló nemzeti bank és kü­lön vámterület felállítása iránt. Hajdú kerület feliratát az uzsora korlátozása iránt. Hajdú kerület feliratát a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavas­lat mellőzése iránt. Csány, Ecsed és Horth községeknek kér­vényét önálló nemzeti bank felállítása és a vámügy sikeres rendezése iránt. Hatvan mezőváros kérvényét a független magyar jegybank és önálló vámterület létesítése iránt. A szegedi felső kerületi népkör Kállay Ödön által beadott kér­vényét, az önálló nemzeti jegybank és külön vámterület tár­gyában, a szegedi alsó városi népkör, Kállay Ödön képviselő által beadott kérvényét az önálló nemzeti jegybank és ön­álló vámterület tárgyában. Debreczen város számos polgári­nak Simonyi Ernő képviselő által beadott kérvényét, önálló vámterület és magyar bankjegy felállítása iránt, és a köz­­igazgatási törvényjavaslat elutasítása érdekében. Miskolcz városa képviselő testületének az 1871. 18-ik törvényczikk módositását tárgyazó törvényjavaslat a cselédtö­rvény vala­mint a jelenben érvényben álló községi tömng egyes ska­szainak bent irt értelemben módosítása tárgyában, vé­>re a Csik-Szt. Miklósi és a Csik-Somlyai Szentpéteri rom. kath. egyház­megyéjének kérvényét, a telepitvényekről szóló 1/73­22 törvényi cikknek a legfőbb í­télő­szék történt félre­értése következtében, egy póttörvény általi megmagyarázása, eset­leg annak hiányai kiegészítése és a Csife-szeredai kir. törvény­szék bíróinak ideiglenesen két-hárommal szaporítása iránt. Mindezen kérvények és feliratok ki fognak adatni a kérvény­bizottságnak. Tisza m­i­n­i­s­z­t­e­r­e­l­n­ö­k az ország némely részeiben megzavart közbiztonság helyre­állítása végett felmerül új póthitelről és a sweiezi szövetség­gel 1876-ben a letelepedések iránt kötött államszer­ződés beczikkelyezéséről nyújt be­­javaslatot. — Az interpellátes könyvbe Orbán Balázs jelentett be interpellációt. Napirenden van a közigazgatási bizottságról szóló­­javaslat tárgyalása. Halász Bálint a vitában keveredett önkor­mányzati elvről kíván szólni és óhajtja, hogy a köz­­igazgatásnak minél több ágazata vonassák be az önkormányzat körébe. Szaló szerint ezen javaslat önkormányzati szempontból tekintve, nem vívmány, de nem is visszalépés vagy veszteség, ezért e javas­latot tekintettel több más szempontra elfogadja. — Kajuch József hosszasan fejtegeti e törvényjavasla­tot, ezután kijelenti, hogy ezt nem fogadja el. Szilágyi Dezső elmondja mit vár ő a közigaz­gatás reformjától és kijelenti, hogy őt a javaslat kielégíti a pontosság ellenőrzés és a dec­entralisa­­tio tekintetében, mert tökéletessé teszi mind az ál­lam, mind pedig a kormányzottak ellenőrzését. De­cent­ralizáczió tekintetében is kielégíti szálát a ja­vaslat, utal arra, hogy az államnak eddig a megyei gyűlésen ellenőrző közege nem volt, mert a gyűlést annak nem tekinti. Haladásnak tekinti, hogy az állam a közigazgatási teendőket egy bizottságra bízza, melyben a kormányzottak ellenőriztetnek. Kijelenti, hogy a hathatós ellenőrzésnek nincs más módja, mintha az egy kisebb számú testületre ru­­háztatik. Szónok azután áttér a javaslat ellen fölhozott okok czáfolatára. A jobboldal vezére elveti a javas­latot, mert nincs az egyéni felelősség elvére építve. Ebben tévedés és egyoldalúság van, mert bír utasító és határozó hatalommal, mert hamis az az elv, hogy közigazgatási határozó hatalommal csak egyének ruházhatók föl. Anglia, Poroszország, a kontinens összes városai kormányzata, Francziaország újabb törekvései bizonyítják a tétel átalános érvényének valótlanságát. A törvényhatósági hatáskör megszabásában netalán előfordulható homály a részlet dolga s nem ok a javaslat ellen. Nem ok az sem, hogy nincs összekapcsolva a tisztviselők kinevezésének elvével, mert ez intézménynek attól független becse van, attól javító hatása független, sőt ha a kormányzot­tak részéről hatályos controlt akarunk a kinevezett hivatalnokok intézménye mellett is ehhez analog collegiumot kell elfogadni. Ezután a baloldallal po­lemizálva Mocsáry és Simonyi állításaira tesz ellen­vetéseket. Ezután áttér Sennyey határozati javaslatának bírálatára. Sennyey úgy szervezetében, mint hatásköré­ben radicaliter megváltoztatja közigazgatásunkat. Ez nem ok Sennyey iránya ellen. A jobboldal öt tényezőre viszi vissza, a localis állami és com­­munális igazgatás szervezetét a megye kormány­zója, az állami közegek, a megye kormányzója ál­tal felterjesztett és a kormány által megerősített törvényhatósági tisztviselők a törvényhatósági kép­viselő testület és egy kinevezett hivatalnokokból álló forum contention«­. Szaló szerint a jobboldal rendszerének első sarkköve a kinevezés. Igazuk van, hogy ez a professionatus elem nevelésére alkalmasabb, de azon magasabb hatás, mely a társadalmat közkötelességek terén neveli az állami kötelességekre egészen veszendőbe megy. A hivatali gépezetnek politikai czélokra való felhasz­nálása ellen nem elég fék a szolgálati pragmatica, sem a kormányzat erkölcsi kötelességérzete, a va­lódi biztosíték az alulról jövő controle hatályos szervezésében, s az önkormányzati elemekben van. Corruptio és visszaélés ép úgy lehetséges a kineve­zés mellett, különösen fő veszélye a parlamenti kor­mányzatnak a hivatalok osztogatásának jogával való visszaélés, ez ronzólag hat magára a parla­mentre is, egyik rendszernek sincs feltétlen előnye a másik felett­i részben. A rendszer kizárólagossága növeli a visszaélés esélyeit. Más szempontok, más okok dönthetnek a fölött, hogy az állami teendők külön ágaiban, melyik rendszernek adandó az elsőség. A másik sarkpontja a jobboldal szervezetének a testületi administratio kizárása, kivévén a con­­tensiosus ügyeket, teljes kizárása az önkormányzati elemeknek az administratió viteléből, egy hatályta­lan contempláló ellenőrzés. Téves nézet a parlamenti kormányzat lénye­gének átültethetése a locális kormányzat körébe. Csak az ü­res formák átvitele lehetséges. Az önkormányzat megszüntetése elvégre a parliament megrontására vezet. Ha Sennyei határozati ja­vaslata alapján rendeztetné, a közigazgatás csak­hamar visszatérnének a jelenlegi irányra, de tete­mesen kedvezőtlenebb körülmények közt. Ezek után kijelenti, hogy elfogadja a tjavaslatot. Következik Orbán Balázs interpellátiója. Orbán Balázs b. szerint nincs talán nemzet, mely saját fajának pusztulása és beolvasztása iránt oly vétkes és fatalisticus közön­nyel viseltetnék mint a magyar, és ezen állítását a történelemből idézett példákkal bizonyítja. Megvárná kormá­nyunktól, hogy a minden irányban terjedő nemzeti­ségi aspiratiók ellen fedezze nemzeti életünket, a kormány azonban ezt fájdalom nem teszi, mire nézve hivatkozik, hogy az ország déli részén ma­gyar szülők gyermekei szerb és német iskolákba járnak, a székelyek tömegesen vándorolnak ki, és hogy hétfalusi testvéreinket szemeink előtt jövevé­nyek kergetik ki a hazából. Ezen üg­gyel kapcso­latosan felhívja a kormányelnök figyelmét, hogy 1849 után, midőn a polgárok a hazaellenes hadse­regbe soroztattak, sokan a székelyföldről a szom­széd tartományokba menekültek, ezek száma 6— 8000-re megy. Szóló helyesli, hogy ma minden em­ber hadköteles legyen, de óhajtaná, hogy azok, kik akkor menekültek, hogy a nemzet ellen ne szolgál­janak, ma engedélyt kapnának a visszatérésre. S ezért megvárja a kormánytól a nemzet, hogy a magyar királynál, ki az engesztelődés és nagylelkű­ség oly fényes tanujeleit adta, kieszközölje honta­lanul bolygó véreink hazatértének kegyes engedé­lyét, ezután következő interpellate olvassa fel: Van-e tudomása arról, hogy kelet tartomá­nyaiban, főleg a szomszédos fejedelemségekben, sok ezerre menő oly magyar honpolgár van, kik 1849— 1867-ig, tehát az absolutismus uralma alatt mene­kültek vala, hogy a törvényellenes besorozástól mentesüljenek ? Van-e tudomása arról, hogy ezen legtöbbnyire családos és önálló vagyonnal rendelkező véreink úgy egyenként mint egyetemlegesen tettek ismételt lépéseket arra nézve, hogy a büntetlenül való haza­­térhetés engedélyét megnyerhessék? Szándékozik-e lépéseket tenni az iránt, hogy ezek s még más országokban is létezhető ily mene­kültjeink a hazába visszatérhessenek a­nélkül, hogy a múltak miatt zaklatásoknak legyenek kitéve. Ülés vége 2 órakor. Simonyi Ernő beszéde *) — a képviselőh­áz január 14-iki ülésén. — Elmondta a miniszter úr,hogy különösen Fran­­cziaországban az egymást követő kormányformák, bár­mennyire is kárhoztatták ezt a rendszert, me­lyet a másik kormány követett, mégis, mikor ha­talomra jöttek, maguk mindig elfogadták, és azt mondta: „így mehet ez sok teljes évtizedeken ke­resztül, m­íg nem akad egy igazán szabadságsze­rető kormány, mely nem saját nézeteinek a nem­zetre erőszakolását, hanem annak saját vágyai szerinti boldogítását tűzvén ki feladatául, elég ön­megtagadással bír arra, hogy a neki oly kényelmes, de a nemzetre, a szabadságr­a, sőt elvégre magára nézve is veszélyessé válható központosított kormány­gépezet használatáról lemondjon, visszaadja a vi­dékeknek a tőlük elvont ama felesleget, mely a köz­ponton túl csapong, visszaadja a részeknek az ál­landó lét vezetésének azon illetőségét, melyek az ál­lamegységnek veszélyeztetése nélkül általuk gya­korolhatók, visszahelyezi az egyéneket, testületeket az őket megillető jogok gyakorlatába, szervezvén igy életerővel, ellentállási képességgel biró testüle­teket, törvényhatóságokat, melyekre épen mert el­lentállási erővel bírnak, a vésznek idején támasz­kodni lehet, felébresztvén az egyeseknek jogérzetét,­­­ élvezetét és ez által éreztetve velük a felelősség . A beszéd elejét tegnapi számunk hozta, részét, mely a nemzet sorsa vezetésében őket is illeti, teremtvén szóval erős öntudatos közszellemet, mely nélkül minden legtökéletesebb alkotmány és a leg­erősebbnek látszó kormányrendszer is mulékony és ingatag.“ Ilyenek voltak a miniszter úr nézetei a ma­gyar megyékről, melyeknek fentartását, a magyar parlamenti kormán­nyal való összeegyeztetését nem is tartotta nehéz feladatnak. Azt mondja röpiratá­­nak egy helyén: „Szólok csupán arról, hogy ezen sarkalatos jógainak gyakorlata m­ikép egyeztethető össze a parlamenti felelős kormán­nyal és remény­sem, miszerint sikerült kimutatnom azt, hogy a kö­vetválasztás és utasítás adási jogon kívül a többit mind ép úgy, de sőt sikeresebben fogja gyakorol­hatni, mint eddig.“ No­s, hát, ha ez volt a miniszter úrnak nézete és ezen nézete nem változott meg mai napig se, akkor megvallom nem értem, hogy ezen nézeteknek kifeje­zést miként adhatott azon törvényjavaslatban, mely előttünk fekszik. Mert ez homlokgyenest ellenkezik azzal, a­mit e könyvben mondott. Csak néhány pas­­sust olvastam fel, mert a t. ház türelmét nem vehe­tem annyira igénybe, hogy az egész röpiratot elol­vassam, hanem e néhány passus eléggé mutatja a szellemet, melyben az írva volt és a törekvést, me­lyet az czélul tűzött ki magának. Ha Szeniczey Ödön képv.­ár ezen röpiratot tanulmányozta volna, bizto­sítanám őt, hogy azon szellemmel, amely ott le van fektetve, magam is egyetértek, tökéletesen meg va­gyok elégedve és ismerem azon határokat, a­meddig és mily irányban akarom kiterjeszteni az önkor­mányzatot Magyarországon. Átalában, te hát, én azt hiszem, hogy ha ezé­­lunk és szándékunk egyenesen az ország lakosainak bold­ogítása, jövőjének biztosítása és az ország jó­léte, akkor e tekintetben a kormányzat igen egy­szerű. Az emberi nem családokból alakul községekké a községekből alakulnak a kerületek, megyék, can­­tonok vagy nevezzük azokat bármiként s ezeknek csoportulása képezi az államot. Ezekben a kor­mányzatnak alkalmazása igen egyszerű. Hagyjuk a családot önmagában élni teljes és tökéletes sza­badság élvezetben mindaddig, míg ezen szabadság­élvezetével más valakit hasonló szabadság élvezet­ben nem háborít, mert mihelyt mást háborít, túllépi a hatáskört, mely őt megilleti, miután más hasonló jogkörrel bír, melyet csorbítani nem szabad; hagy­juk a községet élni teljes önkormányzati szabad­ságban, mindaddig mig más községek jogait és igy hasonló szabadság élvezetét nem háborítja. A köz­ségek közt, miután azok köre közt mégis bizonyos érintkezések vannak visszaélések keletkezetnek és kérdések támadhatnak, melyek nem egy, hanem több községet közösen érdekelnek; ezek elintézésére való a kerületi, megyei vagy cantonalis­­ kormányzat, de ennek sem szabad a községek ügyeibe, másba beavatkozni, mint ott a­hol több községek érdeke forog fenn. így vagyunk **a megyékkel is. Hagyjuk a me­gyéket teljesen magukra, kormányozzák magukat, a­hogy akarják és csak akkor lépjünk közbe, mi­dőn más valakinek törvényes szabadságát korlátozni vagy azt akadályozni akarják. Hagyjuk őket szaba­don mozogni a törvény korlátai közt, mert az szük­séges, hogy a törvényt az országban mindenki tisz­teletben tartsa, hanem a törvényeknek úgy kell al­kotva lenniök, hogy olyanok legyenek, mint azt a belügyminiszter kifejezte, hogy a legjobb kormány­forma az, mely a nemzet testületét és egyéneitől csak annyi és nem több szabadság feláldozását köve­teli, mint mely az állam fentartására és nemesebb czéljai elérésére okvetlenül szükséges. Itt van a vo­nal meghúzva, mely az önkormányzat határát min­den tekintetben kijelöli és azt eltalálni, hogy hol van a határ, az egyátalában nem oly nehéz, hanem hát szeretjük kiterjeszteni azt, mert annak kiterjesztése növeli a hatalmat s kilátásba helyezi azt, hogy ha­­­­talmunkat meghosszabbíthatjuk. Megvallom te­hát, hogy különösnek, sajátsá­gosnak találom azt, hogy ma már a vitának negye­dik napja is lejár s még mindig csak azok körül forog a kérdés, hogy a megyék képesek-e admi­­nistrálni, vagy az administrate mely kelléke illesse meg a megyét. Hiszen uraim a megyék attribútumai nem egyedül az administratióban találhatók fel. Bujanovics képviselő úr azt mon­dotta, hogy ő ezen törvényjavaslat megb válásá­nál nem azt kérdezi, mennyiben felel meg az ál­lamhatalom kiterjesztése vagy az autonóm önkor­mányzat eszméjének, de döntő és irányadó kérdés az, mennyiben orvosolja ezen törvényjavaslat köz­­igazgatásunk ismert hiányait épúgy az állam érde­kei mint a magánosok szempontjából. Engedelmet kérek, én nem értek egyet Bujanovics képviselő úr­ral, midőn a megye rendezéséről van szó. Előttem nem csupán az administrate kérdése lebeg, hanem lebeg a magyar törvényhatóságok a magyar megyék politikai hivatása is, a­melyek azt tették, hogy ezek voltak az alkotmány védbástyái, ezek voltak az al­kotmány biztosítékai és őrei, hogy ezek voltak a nemzeti szabadság megvédői és fentartói. Én te­hát nem most, hanem mindenkor azt találtam, hogy a megyéknek egyik fő attribútuma s pedig lényeges attribútuma abban van, hogy a törvényeket és a tör­vényes kormányrendeleteket saját választott tisztvi­selői által hajtatja végre.­­ Ezt a magyar megyék­nek azon sarkalatos joga, a­mely a magyar alkot­mányra lényeges befolyással van, a­mely a magyar alkotmányt a többi európai alkotmányoktól elkülö­níti, és miután elkülöníttetik a többi európai alkot­mányoktól, az a kérdés : váljon jó-e ? Én azt mon­dom erre, hogy egy ezredév próbáját állotta ki, már­pedig az alkotmány csak annyit ér, amennyire biztosítani képes az államéletet, és az állam életben az egyes polgároknak egyéni és testületi szabadsá­gát. A vármegyéknek ezen attribútuma teszi azt, hogy a magyar alkotmány szerint a végrehajtó ha­talom magának a nemzetnek kezében van, mert a kormánynak egy rendelete sem hajtható végre a­nélkül, hogy arra a népképviselet alapján együtt lé­tező vármegyének közege sanctióját adta volna, s ennek végrehajtására saját választott tisztviselőit utasítaná. — Ugyan miért? Hiszen az 1848-iki tör­vény, mely oly rögtön készült, nem teszi felelőssé a minisztert, azért a­mit nem tett, hanem felelőssé teszi azért, a­mi hatáskörébe esvén, azt tette vagy elmulasztotta. — Azért a­mit a vármegye tett vagy nem tett, a miniszter nem felelős. — A dicasterialis kormányok ki tudtak századokon keresztül ily me­gyékkel jönni, hanem önök szerint a parlamentáris kormány nem élhet meg. Méltóztassanak megen­gedni, hogy ha én alkotmányos életünkre visszatekin­tek és azon hatáskörre, melyet a törvényhatóságok gyakoroltak annak fentartására s ha kettő között választanom kellene, én határozottan a törvényha­tóságokat választom, s feladom a parlamentet min­­den nemében és formájában és választom a törvény­­hatóságot azon hatáskörrel, melylyel bírtak. (Élénk helyeslés a baloldalon, zaj a középről). A jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat épenúgy, mint az előbbi 1870. törvényben is van arról intézkedés, hogy a kormány rendeletei mindenkor teljesíttesse­­nek és végrehajtassanak, de arról, hogy törvénye­sek-e ezen rendeletek, arról nincs gondoskodva, az egyszerű törvény még legalább megengedte az egy­szerű felírási jogot, de ezen törvényjavaslat már azt sem engedi meg, pedig a belügyminiszter úr annak idejében az egyszerű felírási jogot sem tartotta ki­elégítőnek, sőt egyenesen kárhoztatta, hogy a mel­lett a megye törvénytelenség elkövetésére uta­­síttatik. Azt mondja ugyanis a miniszter úr idézett beszédében, hogy van egy elv a javaslatban, a­me­lyet már előbb érintettem, azon elv t­ i, hogy a kor­mány törvénytelen rendeletei is végrehajtandók; benne van, mert kimondja, hogy bár a törvényható­ság felírhat, de mihelyt a kormány ragaszkodik rendeletéhez, azt föltétlenül végre kell hajtani, or­voslást csak az országgyűlésnél lehetnén keresni. Sőt ezen törvényjavaslat még tovább megy, úgy látszik azért, mert csak nem rég történt és így nem feledhettük el, hogy a Magyarország számára ho­zott törvénytelen rendeletek végrehajtására nem kapván rögtön végrehajtót, úgy hogy azok végre­hajtását ostromállapottal kellett elősegíteni, nehogy az ezentúl is megtörténhessék; gondoskodott a tör­vényjavaslat, kimondván azon elvet, melyet egy szabad államban kimondani nem lehet, nem szabad, hogy a­ki törvénytelenséget követ s azt felsőbb ren­delet folytán tette, feleletre nem vonható. Tehát önök egyszer elhatározzák, hogy a törvényhatósá­gok a kormány törvénytelen rendeleteit is kötelesek végrehajtani s azután gondoskodnak arról, hogy fedezve legyen az a­ki a törvénytelen rendeletet vég­rehajtotta. íme így támadta meg a belügyminiszter úr azon törvényjavaslatot, mely még legalább az egyszerű felírási jogot megengedte, most pedig azon javaslata szerint szó nélkül végre kell hajtani a miniszter által kibocsátott rendeletet. Szabad fel­lebbezni a megyének némely esetben a miniszterhez s akkor a miniszter vagy határoz, vagy pedig fá­radságot sem vesz magának arra, hogy érveléssel megmutassa az illető törvényhatóságnak, hogy igen­is helyes, a­mit kíván, hanem szépen hallgat tizen­négy napig s akkor köteles a törvényhatóság a ren­deletet végrehajtani. Ez a miniszter úr szabadelvű törvényjavas­lata ! (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, de épen nem fe­lejthetem el, hogy nekünk azon kormán­nyal van dolgunk, mely egy pártból keletkezett mely szabad­elvű nevet irt a zászlójára. Noblesse oblige ! Önök­től megkövetelhetjük, ha a szabadelvű nevet elfogad­ták, váltsuk be szavukat és tegyék azt, a­mit a név magával hoz. (Helyeslés a baloldalon.) Azt mondották önök, hogy az önkormányzatot kiterjesztik a legszabadelvűbb irányba.Én ezt abban találnám,ha lehetséges volna, hogy a megye minden lakosa részt vehessen a megye közgyűlésein, s ott az önkormányzati jogokat föltétlenül gyakorolhassa, így volt ez az 1848 előtti alkotmányban; de miután a 48. alkotmány kiterjesztette a közszabadságot s azt egy privilegizált osztályról az egész nemzetre kiterjesztette, most a szám szerinti sokaság lehetet­lenné tenné azt, hogy a megye minden lakosa részt vegyen a közgyűlésen; kell teh­át, hogy egy bizonyos delegátió történjék, egy bizonyos bizottság válasz­tassák. De engedelmet kérek, már a szabadelvűség azt hozza magával, hogy minél nagyobb e bizottság, következőleg minél kevesebben fosztatnak meg ezen jog egyéni gyakorlásától, természetszerűleg annál szabadelvűbb az intézkedés; minél kevesebbre van ezen jog ruházva, annál kevésbé szabadelvű, annál közelebb áll a reactióh­oz. Midőn önök ezen bizott­ságok tagjait, melyek most 2—600 közt állanak, tulajdonképen 21-re szállítják le, valjon akkor sza­badelvű dolgot követnek-e el, szabadelvű irányban módosítják-e azon törvényt, mely már­is nagyon renctionárius módon módosította a megyék előbbi szerkezetét ? Midőn tehát 2—600-ról 21-re szállít­ják le azok számát, a­kiknek befolyása legyen, azzal elérhetnek valamit, de azt, hogy szabad­elvű irányban működnek, azt nem. (Helyeslés a baloldalon.) De méltóztassanak elhinni, hogy épen a kor­mánynak érdekében, ideje volna már egyszer, hogy lássunk valami szabadelvű intézkedést. Mert mél­tóztassanak megengedni, mit láttunk eddigelé ezen szabadelvű párt működéséből, melynek támogatá­sára tán 300 képviselő van a házban ? Mit láttunk eddigelé ? Láttuk azt, hogy a közös költségek 3­/a millióval fölemeltettek, hogy az arany agio fejében megszavaztatott 2 millió és egy néhány százezer fo­rint, láttuk, hogy 15 milliónyi adót vetett ki, lát­tuk, hogy 80 milliónyi drága kölcsönt szavaztatott meg, láttuk, hogy a katonai nyugdíjakat fölemelte, egyetlen terményünknek, a gabonának veszélyes versenyteret szerzett a romániai szerződés által, ed­digelé csak ezeket láttuk, ebben pedig nem sok szabadelvűség, de annál több teher van. Ha nem kaptunk ezen felül ígéretet gyors és gyökeres reformokról. Itt vannak ezen reformok, ez azon keret, a­melybe a többiek bele­illesztetnek, ha ez a keret is szabadelvű, akkor Isten mentsen meg ezen szabadelvűségtől. Más államokban te­hát a dolgok egészen máskép történnek. Ha valaki egy ily eszmét felkarol, azt kisebb nagyobb körben meg­­ismerteti, híveket szerez ennek s végre ha körü­lötte gyüjté az ország többségét, akkor ezen több­ség által támogattatván, szólíttatik a parlamentá­ris kormányforma szerint a kormányra, s akkor van ideje annak, hogy a maga elveit ott érvénye­sítse. Ámde erről a 21-es bizottságról önök közül soha senki sem szólt az országban, ez nem volt az önök programmjában, sem a Deák-pártéban, sem a balközép pártéban, az egészen új eszme. Méltóz­tassanak létesíteni azt a programmot, a­melyet a nemzetnek joga van önöktől várni, a­melyet önök ígértek, de új eszmével előlépni egészen inparlamen­­táris; és ha van valami, ami a Parlamentarismust lerontja, ez az. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Itt van egy másik pártárnyalat, a­melynek nevében Sennyei Pál képviselő úr előadta azon né­zeteit, a­melyeket a kormányzásban követtetni óhajt. Ha ő azon nézete mellett az ország többségét meg fogja nyerni, tökéletesen jogosult lesz azon szellem­ben törvényjavaslatot nyújtani a ház elé és a há­zat arra szólítani fel, hogy a tisztviselők kinevezé­sét törvénybe iktassa. Tökéletesen correct lesz el­járása, mert az iráni nézeteit itt nyíltan kifejtette, s ha a nemzete neki többséget ad, én nem osztozom ugyan­azon politikában, én nem követem, hanem ha ad neki a nemzet ily többséget, a nemzet elfogadja ezen többség adása által azt is, hogy ezen nézeteket, ezen programmot létesítse. De uraim, azon két párt árnyalat közül, melyből a fusio útján a szabad­elvű párt alakult, egyik párt sem mondta ki az el­vet, mely ezen törvényjavaslatba be van téve, tehát a kormány nincs jogosítva, a Parlamentarismus fentartása és tiszteletben tartása mellett, a tör­vényjavaslatot előterjeszteni. (Helyeslés a balon.) A­mi azon politikát illeti, melyet Sennyey J. képviselő úr előterjesztett, én azt sem fogadom el, és nem helyeslem. Nem fogadnám el még akkor sem, ha csak ezen kettő közt volna választásom. Nyíltan és őszintén bevallom, hogy ezen esetben inkább fogad­nám el a jelen kormány előterjesztését, mint ezt, mert erre nézve meg­van legalább a correctivum. A­mint ma behozzuk, úgy holnap el is törölhetjük. De ha 3—4000 tisztviselőt kineveznek, akkor ezeket elbocsátani és eltávolítani nem oly könnyű. Ez ve­szedelmes experimentum. Önök az ellenzék figyel­meztetése daczára megalkották a törvényszékeket, és mennyibe kerül most, hogy a törvényszékek szá­mát hus­szal-harminczczal redukálják ? A hivatal­nokok ugyanis ki vannak nevezve és a törvény által biztosítva állásukban. Mennyi nehézséggel jár a kor­mányra nézve a meggazdálkodás a központban a miniszteri hivatalnál! Miért ? Mert a sok hivatal­nokot oly könnyen elbocsátani nem lehet. Ezért én azon politikát még a miatt sem fogadom el, mert ha bebizonyul, hogy hibás, pedig ez okvetlenül be fog bizonyulni,­­ a correctivum még sokkal nehe­zebb mint a kormány javaslatával szemben. Azon­ban ha az ország többséget ad Sennyey képv.­ár tökéletesen igazolva lesz, és programmját a tör­vény által érvényesítheti és életbe léptetheti. T. hát! Sok mondatott a Parlamentarismus és az Önkormányzat össze nem egyeztethetéséről. Meg­vallom, hogy soha sem hallottam, miért nem egyez­tethető össze e kettő. Mindegyik hangsúlyozza, hogy a parlamentáris felelős kormány nem­ egyeztethető össze az önkormányzattal, de hogy miért, azt senki sem formulázta és meg nem mondotta. Sokszor volt alkalmam elmondani, hogy ezen kérdésre nézve mily nézetben vagyok. De meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy ezen nagy fontosságú ügyre nézve a képv. ház egy igen kitűnő tagjának ide vonatkozó beszédéből egy kis részt felolvassak. Igen jeles beszéd t. ház és megérdemli, hogy fel­olvassuk, mert ezen beszéd nem a vita hevében ke­letkezett rögtöni lelkesedés folytán mondatott, ha­nem mint a szóló megmondja: „átgondolt meggyő­ződésem vallomása lesz ez, mert ma ép úgy gondol­kozom e tárgyról mint 17 évvel ezelőtt irtam.“ E beszédet 1867. országgyűlésen nov. 4-én Somssich Pál képv.­ár mondotta. Ezt mondja: sajnálom, hogy nincs már specifice tárgyalás alatt a megyei kér­dés, mert különben elmondanám, ha e tárgy már előttünk volna, hogy az én meggyőződésem sze­rint a képviseleti rendszer, még ha parlamen­táris kormán­nyal párosult is, egy­magában nem képes az alkotmányos szabadságot se megállapí­tani, se garantírozni; elmondanám, hogy a franczia iskolának azon modern, szám szerint kivetett képvi­seleti formája nem képviselheti valóban az ország­nak minden érdekeit ; elmondanám, hogy az ilyen gépiesen kivont tíz, húsz, harmincz, vagy több ezer ember után egy képviselőből alakított törvény­hozási testületek, melyek hivatva lennének a népet képviselni, hivatásuknak önmagukban nem felelhet­nek meg, mert így elvontan és kizárólag maradná­nak csak mindig az egységnek aggregátuma, a­nél­kül, hogy egy organicus egés­szé izmosodhatnának. Csakis a helyhatósági élettel párosulva fejlődhetik ki azon eleven Organismus, mely a népek és orszá­gok érdekeit minden tekintetben képviseli, bizto­sítja és a jövő tartósságáról kezeskedik. — Hi­­vatkozhatnám e tekintetben a szabadságot a már majdnem egy század óta hajhászó Franczia­­országra, mely azt meg­is voltaképen békében nem élvezheti, hanem extremitások közt hánykódik ; is­mét más részről hivatkozhatnálk Britanniára, a nagyra, Belgiumra, a szegény kis államra, hol a népképviselet alapján alakult felelős kormány mel­lett a szabadság biztosítva békés élvezetben létezik. Miért ? Mert a lázongó franczia forradalom a ha­gyományos municipalis institutiókat porrá zúzta, s annak romjain építette fel képviseleti rendszerét, míg Angliában és Belgiumban karöltve a munici­palis institutiókkal fejlődött a parlamentáris kor­mány és ezzel párosulva most nyújtja a szabadság élvezetét és biztosítja annak fennmaradását. Azt mondá továbbá a képviselő úr (olvas): „Szembe szállnék azokkal, kik hazánknak külön megyei in­­stitutióját azzal vádolják, hogy helyhatósági attri­bútumai mellett nem egyeztethető össze semmiféle centrális, annál kevésbbé pedig felelős kormányzat­tal. Megmutatnám nekik a képnek, melyet festenek másik oldalát, s bebizonyítnám, hogy a centralisa­­tió, legyen az a kabinetben, vagy a parlamentben összpontosítva, józan helyhatósági önkormányzat ellensúlyozása nélkül, mindig mindenütt és minden­kor többé kevésbbé assoribeál minden szabadabb kört, mely természet szerint megilleti az egyént, családot, községet, kerület és megyét. Elmondanám nekik, hogy a­ki a megyének, ezen municipális ható­ságát vérkép ki akarná küszöbölni, az véleményem szerint megfosztaná a képviseleti parlamenti kor­mányt azon segédeszköztől, mely nélkül az soha­­sem felelhet meg tökéletesen a maga rendeltetésének.“ Íme­­, képviselőház, ez volt Somssich Pál kép­viselő úrnak nézete akkor, nem mondom a vitában felkeltett lelkesedésből származott nézete, hanem tizenhét évi komoly megfontolás után támadt né­zete ; és azt gondolom, h­ogy ha a pártbilincs nem nyomná, most is azon nézetben lenne (Zajos helyes­lés és éljenzés a baloldalon.) Emlékezni fog a t. ház, hogy a múlt tavas­szal, midőn az ország álla­pota fölött sajnálkoztunk mindannyian, igen jeles beszédben fejtegette a megyéknek siralmas állapo­tát itten Zsedényi képviselő úr. Nagyon szeretném tudni, vajjon Zsedényi képviselő úrnak mik nézetei ma ? Én akkor, midőn igen találóan festette a me­gyék állapotát, bátorságot vettem magamnak azt mondani, hogy ő nincs jogosítva a megyéknek az állapota fölött panaszkodni, mert ő is egyike volt, kik ez állapotot megteremtették. Hogy ne panaszkodjék megint egy év múlva, hogy a megye most még szomorúbb állapotba jutott, mint a­milyenben volt az előtt, itt van most ideje, ér­vényesítse befolyását arra, hogy a megye ne jusson azon állapotba. És ha daczára annak, mégis­ azon állapotba fogna jutni, megnyugvással fogja elmon­dani : én megtettem a mit tehettem, daczára az, én erőfeszítésemnek a dolog még­sem volt megment­hető, ámde én eleget tettem kötelességemnek. Az utolsó hetekben, mióta ezen törvényjavas­lat közzététetett számos kérvény érkezett a képv. házhoz törvényhatóságoktól, városoktól, soknak ezen városok közül képviselői is vannak, de én igen ke­veset hallottam ezen városok képviselői közöl, hogy nyilatkoztak volna ezen kérdésben, a­melyben az ő küldőik nyilatkoztak. (Mozgás a középen). Va­lóban te­hát, bármi legyen is a mi nézetünk ezen kérdésben, én meg vagyok győződve, hogy azon in­tézkedések után, a­melyek nem ugyanezen parla­ment, hanem egy magán körben, de a­mely nálunk absorbeálja a parlamenti életet — történtek, hogy t. i. ott ezen kérdés pártkérdésnek nyilváníttatott; én nem vagyok kétségben az iránt, hogy miképen fog ezen kérdés eldöntetni, el fogják azt fogadni nagy többséggel. Ám legyen, nem is kételkedem, hogy az országban sem fog ellenszegülésre találni a kor­mány, végre fogja azt hajtani, életbe fogja léptetni azon bizottságot minden ellenszegülés nélkül; de hogy megnyugvást fog hozni, hogy üdvös következ­ményei lesznek, azt — már méltóztassanak megen­gedni — kötve hiszem. És bátor vagyok a t. kormányt arra figyel­meztetni, hogy 1847-ben is az administratori rend­szer életbe volt léptetve, de ezen administratori rendszer volt az épen, a­mely Magyarországban megérlelte és kitörésre hozta a 48-iki forradalmat, figyelmeztetem a t. kormányt azon következmé­nyekre, melyeket ezen törvényjavaslat életbelépte­tése által felidézhet és pártolom a Mocsáry J. bará­tom által beadott határozati javaslatot. (Élénk he­lyeslés és éljenzés a baloldalon). A miskolczi átalános ipartársu­lat az önálló vámterület és az önálló magyar bank érdekében múlt hó végén tartott közgyűléséből a következő feliratot határozta az országgyűléshez be­nyújtani : Mélyen tisztelt képviselőház! Anyagi helyze­tünk, mely az utóbbi években megrendítő rohammal sülyedt, parancsolja önfentartásunk czéljából, hogy komolyan gondoskodjunk mindazon módokról és eszközökről, melyek egyes polgárok s ebből kifolyó­lag az édes haza javát előmozdíthatják. Iparunknak a jelen közgazdasági fejlődésben, tagadhatatlanul főszerepet kell játszania, s szomo­rúan tapasztaljuk, hogy e tekintetben pártolásra és támogatásra minél kevésbé számolhatunk, pe­dig csak az ipar szabadabb mozgása, fokozódó élén­külése által his­szük mi az ország felvirágozását is előmozdítva látni, mert Magyarországnak mint tisztán földmivelő országnak bizonytalan jövedelmi minősége. Climatikus Uszonyoknak lévén alávetve, biztos állandó adóalapot nem nyújthat, míg ellen­ben az iparnak előmozdítása, pártolása, támoga*

Next