Egyetértés, 1876. február (10. évfolyam, 25-48. szám)
1876-02-23 / 43. szám
jog elkészítésére a külfölddel kötött kereskedelmi szerződések, pedig mi kereskedelmi szerződéseinket hiába paragonáljuk akár a német akár a franczia kereskedelmi szerződésekkel, mert ott, fájdalom épen semmi hasonlatot nem találunk. A mostani négyféle szolgálati szerződést sem cserélhetjük fel a franczia szolgálati szerződésekkel, mert az már mégis csak különbség, ha egy hajó minden évben, vagy minden 4—5 évben tér vissza hazájába. Egy szóval, mi semmiféle tengerészeti magánjogot, sem átalánosságban, sem új kidolgozás végett el nem fogadhatunk, hanem utalva vagyunk egy olyan tengerészeti jog készítésére, mely tekintbe véve a mi speciális viszonyainkat, mind gyakorlati, mind nemzetiségi szempontból kielégítő legyen, mit a két kormány csak úgy ér el, ha ezen törvény elkészítésével nem csak jogászokat, de szakembereket is bíz meg. Hálságos közhelyzetében volt kereshető, mert Belgiumban az átalakulás pillanatában, a földművelés oda hanyatlott, ahova ha mi még 5 évet opportunuskodunk, nálunk fog hanyatlani. Hisz Belgium már a nyersterményeket is Hollandiától kezdte vásárolni, ennek gyarmataiból hozatva. Nálunk még, habár máris egy oldalra terelve, a nyerstermények meg vannak. Igaz, hogy már a kereskedelmi növényeket mi sem termeljük. De terünk van rá. Tehát Belgiumnak igen nagy hátrányai voltak. S mindezen hátrányok daczára, mi az a 7 év üdülésnek, a javulás reményének biztató zöldlombjával, egy újabb 10 évi éjszakának önkénytes elfogadásához képest? Amely ránk a mostani szerződésnek bármily névleges és látszólagos kedvezőbbé alkotása, de mégis tényleges meghagyása által várakoznék ? ! Belgiumnak az első átalakulási crisis után csakhamar felvirágzott egész közgazdászata, s ma takaréktáraiban több pénz van mint Hollandiának. Adóssága pedig kevesebb. Ipara virágzóbb ! . . Nem képes az egyetlen bűvös éj, uj napot, uj eget, uj népet varázsolni, de egy közgazdasági átalakulás, az önálló vámterületen, a sorompók felállítása által, mégis sok csodákat képes művelni; sok újjászületés történik a mai romok fölött. Igaz, hogy B.-nak igen életre való fajvegyületű népe van. De ne tévedjünk, megvan ez nálunk is, csak le kell szedni közgazdasági békéit. S. B.-nnk ellenlábasa még hozzá oly szívós volt, mint ő maga. Tehát a harcz nem volt csekély. Származott volna tehát a belgiumi hivatkozott crisis, egyenesen az átmenetből, ugyan eszélyesebb dolog lett volna-e az a belga haza bölcseire, hogy azon okoskodtak volna, hogy nem jobb lesz-e még vagy 10 esztendőt várni ? A még régibb kézműiparának, s egész közgazdasági alapjának gyökerei is kihaltak volna. Nem szédülés, hanem a halál lepte volna meg B.-ot, a midőn az üde légre hozatott volna. Azért nekünk az átalakulás most és azonnal kell, mert igaz az, hogy „az önálló várterületre minden államnak múlhatlan szüksége van s nekünk szükségünk van reá kétszeresen.“ Nekünk roppant előnyeink vannak az önálló vámterület felállítására nézve, úgy a nyersanyag bősége, valamint a fogyasztó közönség hallatlan nagysága által. Hisz az osztrák gyárak 1000 millió értékű gyári termelvényeiből, évenkint 450—490 millió frt árut mi fogyasztunk el. Ahány millió, ugyanannyi gyárat képes teremteni. Mondom, hogy ez nem lehet egy szempillantás műve, de ha a radicális kezdeményezést ismét évekre odázzuk el, az orvoslat elő lesz-e ez által segítve ? S a mi fő, a halál kikerültetik-e ? S ha népünk ezen időzgetés által végkép koldussá lesz, s ha majd sem termelésünk, sem fogyasztásunk nem lesz; ha majd sem pénzünk, sem nyersanyagunk, sem földünk, sem állatunk nem lesz , opportunusabb lesz, majd akkor akarni a külön vámterület felállítását. Avagy talán attól félünk, amit az egyszeri miniszter mondott, hogy a gyárak a külön vámterületen, ha felállíttatnak, idegen népeket hoznak őseink földére. — Hamis tan! Az idegen népek pénze úgy is itt van, velünk eszik, mégpedig erősebben, mint gyermekeink. A koldustarisznya előbb hoz idegen gazdákat földeinkre, mint az idegenek által felállítandó gyárak idegen népeket a mi nyakunkra. S a kié a föld azé az ország! De amely gyár, bárki által, hazánk földére építtetik, hazai lesz az, és az ország nyeli el őket, s nem ők az országot. S ha végre az opportunitást Ausztria részéről felteendő nagylelkűségre építjük. Jaj akkor nekünk! Hisz Ausztria nem tegnapi szövetségesünk. Ismerhetjük gusztusát és legfőbb jellemvonásait. Szerinte, ő iránta csak addig lehetünk opportunusok, amíg pénzt bírunk neki adni, nem ugyan eleget, de sokat szentül többet! Jó, tehát adjanak önök neki pénzt, kiszabott politikai útjaikon, de az ég szerelmére ne a közgazdasági uton is! Adjanak neki kereken kiszámított összegekben, egyenesen tudvalevő sommában, de nem megolvashatlan mennyiségben. Olvassák le sajátkezűleg,de ne engedjék a mi szűk erszényünkbe, csak úgy találomra markolászni. Mert meglássák önök, hogy azt a szép opportunitás tanát, épen önök teszik lehetetlenné; mert amint majd így sem és úgy sem adhatnak, úgy sem lesznek opportunusok; mert Ausztria okos és számító, hanem a bécsi tőzsdén a jóakaratnak nincs rovata, de nincs is átkelete. Gyakoroljuk az opportunitás tanát hazánk sajátságos érdekeinek jól megőrzött szempontjából, de ne a más kedvéért. A többire nézve tökéletesen egyetértek H. M.-al. Csak azt mondom, hogy az önálló vámterületet azonnal fel kell állítanunk! A késedelem nem opportunus, mert halál. Bakay Nándor: Midőn Bakay Nándor czikkét, némi bevezető módosításokkal adjuk, lehetetlen megjegyzés nélkül hagynunk, hogy a szegedi iparosok „üdvözlő irata“, — melyet Bakay Nándor úr „fogalmazott“, — és a jelen czikk „fogalmazása“ között mélyreható eltérés, sőt világos ellenmondás van. Ha akarják az iparosok a külön vámterületet, amint hisszük, hogy e részben komolya a szándék a szegedi iparosok körében is, akkor nem értjük ama Horváth Mihály „megtiszteltetését“, aki előre lemond az országgyűlési tárgyalásokban való részvételről, s elvben elfogadja ugyan a külön vámterületet, de tényleg az opportunitás tekinteteitől függeszti fel: vájjon „most vagy később“ állítsuk-e fel ? Ha Bakay úr szerint „a késedelem nem opportunus, mert halál, micsoda értelme van az iparosok kiáltó érdekei szempontjából a Horváth-féle jezuitikus nyilatkozatnak? Előbbre viszi-e az ő halaszthatlan ügyeket a döntő tárgyalásoknál csak egy mákszemmel is, ha majd Horváth Mihály képviselő úr opportunusnak találja egy újabb szerződés helybenhagyásával tíz évi várakozásra kárhoztatni szerencsétlenségüket ? Avagy talán még elég jól érzi magát Szegeden az ipar és nem elégelve meg a tíz évi tapasztalást, újabb várakozásban akar megküzdeni a lét, vagy nem lét hajmeresztő kérdésével ? Nem tudják még most sem a szegedi iparosok körében, hogy az opportunitás mézesmadzagján csalogatták be az Örvénybe Magyarország összes jogait és életérdekeit ? Hát nem félnek attól a szegedi iparosok, hogy a nagyközönség ily „üdvözlések“ hallatára nem fogja határozott számításba venni az iparosoknak jogosult törekvéseit az önálló vámterületre vonatkozólag? Nem természetes lesz-e, ha a kormányon levők elsősorban azon tévhitnek engedik át magukat, hogy a szegedi iparosok és utánuk a többiek csak azért szabják magasra az önálló vámterületre irányzó programjukat, miszerint alkudhassanak rá a Tisza és Horváth-féle kétértelmű álláspont elfogadásáig, melynél a közös vámterületen belül hitegetik az ország érdekeinek kielégítését ? És végre is a dolog elég fontos arra, hogy erélyesen számot vessenek a polgárok, mit akarnak, s a mit akarnak követeljék azoktól is, akiket bizalmukkal és üdvözletükkel megtisztelnek. Különben az egész harcz gyermekjátékká lesz, s az iparosok kiteszik magukat a csúfságnak, hogy néhány kolompos kelepczéjébe kerültek, a kik általuk akarják helyreütni egy Horváth Mihály vesztett hitelét, noha ez minden kétséget kizárólag tudtukra adta, hogy reá a következő küzdelemben ne számítsanak, mert ő az opportunitást elébe teszi az ipar létérdekeinek. Ha valamely oldalon, úgy az iparok körében kell szilárd és erélyes állásban megvédeni az önálló vámterület elfoglalt álláspontját. Rajtuk nem segít semmiféle hajladozás és tisztelgés a kétkulacsos nyilatkozatokat tevők felé, mert ezzel csak igazi barátaiknak nehezítik meg a helyzetet, hanem igenis segíthet a jelszó, melynek varázsa alatt Kossuth Lajos érdekekben a legnevezetesebb mozgalmakat hozá létre s a védegyletet alapítá meg. E jelszó : „a ki nincs velünk, ellenünk van.“ Mi a határozott színvallás politikájának vagyunk barátai e kérdésben is. S ám vessék meg e politikát, a saját kézzelfogható és sürgető érdekeik ellenére Szegeden, de aztán ne panaszkodjanak, ha a Horváth Mihályféle emberek szolgálatai révén beleveszik őket újra abba az opportunus közös vámterületi kátyúba, hol pang és szenved az egész közgazdaság. Szerk. A tengerészeti magánjog. (lk.) Tengerészetünk soha jobban nem érezte a mai napig használatban levő Mária Teréziaféle tengerészeti jog hiányosságát sőt hibásságát, mint épen most, midőn tengerészetünk s tengeri kereskedelmünk némi lendületet nyert, oly annyira, hogy a legutóbbi időkben, számtalan esetben a Mária Terézia-féle törvény mellőzésével, a franczia Napoleon codex használtatott. Ideje tehát, hogy a rococo codex lomtárba helyeztetvén, egy egészen uj, a jelen viszonyoknak s kivánalmaknak megfelelő tengerészeti magánjog készítessék, és pedig olyan, mely speciális viszonyainkat tekintetbe véve, ne a külföldi törvényekből tákoltassék össze, hanem egészen önálló bázissal bírván, a tengerészetnél domináló caost eloszlassa. A codificatorok már gondoltak is valamit, s az osztrák és magyar igazság és kereskedelmi miniszterek közt csaknem végleges megállapodás jött létre, oly formán, hogy a mostani helyett egy, más külföldi tengerészeti codex plántáltassék át és pedig miután a nyelvismeret végett tán legismertebb a német tengerészeti magánjog, ezt akarják alkalmazni tengerészetünknél. Az „Ellenőr“ 48-ik számában kikel ezen téves felfogás ellen, s élénken jelzi, hogy a mi tengerészeti viszonyainkkal, tekintetbe véve annak speciálisságát, könnyen összeütközésbe jön a német tengerészeti magánjog alkalmazása, annál inkább is, mert tengerészetünk úgyszólván semmi összeköttetésben nincs a némettel. A német tengerészeti magánjog átültetése ellen elég ügyesen érvel a czikkező, míg végre kifárad a toll, s épen abba a hibába esik, mint amelyet megtámadott. Azt ajánlja ugyanis, hogy mellőzve mind a jelenleg divatban levő codexet, mind a német tengerészeti jogot, dolgoztassék át, s alkalmaztassák viszonyainkhoz a Napoleonféle tengerészeti codex, mely régisége mellett is még mindig jó, s ezen codex átültetése annál könnyebben eszközölhető, miután az általa kimutatott, de lényegében hibás statistikai numerusok bizonyítják, hogy tengerészetünk nagyon össze van nőve Francziaországgal. Ha a tulajdonképeni összeköttetést vetjük mérlegbe, úgy az előny Angolország mellett nyilvánul, miután a Francziaországgal közlekedő hajók száma oly jelentéktelen, hogy egészen elenyészik az Anglia s Amerika, Fekete-tenger s Anglia közt közlekedő osztrák magyar hajók számával szemben. De a mi speciális tengerészeti viszonyaink, melyeket az „Ellenőr“ is annyira hangoztat, még az angol tengerészeti codex átültetését sem engedik meg, hanem, miként említettük, egy egészen új, viszonyainknak megfelelő codex készítését kívánják. Elismerjük, hogy befolyásunk a világkereskedelemre, a franczia kereskedelmi tengerészet sorsára van kárhoztatva, s e tekintetben van is valami, mi a franczia tengerészettel összefűz bennünket, de tagadjuk, hogy bármely más esetben, Francziaország tengerészetével a mi tengerészetünk legkevésbé is azonos volna. Inkább hasonlíthatjuk magunkat össze a kezdetleges görög vagy török tengerészettel s e nemzetek lehetnének azok, melyek tengerészeti codex hiányában, egy jól szerkesztett tengerészeti magánjogot átvehetnének tőlünk. Egy oly tengerészet, mely nem közvetítője az ország kereskedelmének, mely a világtengeren, mint fuvarozó szerepel csak, minő a mienk, nem bírhat semmi azonossággal azon tengerészettel, mely úgy szólván egyedüli factora hazája kereskedelmének, mely az idegen hajók előtt csaknem egészen elzárja az ország emporiumait, miként ezt a franczia tengerészet teszi. A legénység, kapitány s hajótulajdonos közti viszony is egészen más monarchiánkban, mint Francziaországban. Nálunk a kapitány, ha nem is egészen, de legalább részben, rendesen tulajdonosa is az általa vezetett hajónak. Így van ez Görög- s Olaszországban, de a francziáknál ellenkezőleg a kapitány csak a legritkább esetekben részvényese hajójának, s a hajótulajdonosnak sokkal inkább alá van rendelve, mint az osztrák-magyar kapitány. Ez aztán az oka, hogy a franczia kapitány s matróz közt sokkal enyhébb viszony áll fenn, mint a mi matrózaink s kapitányaink közt, s az előforduló visszaélések ép azért nagyobbak s gyakoribbak nálunk mint a francziáknál, ezért történik meg, hogy a kapitány oly befolyással bír hajóján, még ha alattvalói a consulok elé viszik is ügyüket, miszerint a mi matrózaink nagyon közel állnak a rabszolgákhoz, mi a gyakori desertatiót okozza. Hiába alkalmaznék ide tehát akár a német, akár a franczia tengerészeti jogot, a visszaélések addig meg nem szűnnek, nagy tekintetbe véve matrózaink ignorantiáját a büntetéseknél a kapitánynak nagyobb hatalmat, a matrózságnak pedig több jogot nem biztosítunk. Erre nézve, ha már idegen codexekből akarjuk a tengerészeti magánjogot összetákolni, az első esetben az angol, az utóbbiban pedig az amerikai tengerészeti codex §§-it kellene tengerészeti törvényeinkbe iktatni. A kapitányi hajótulajdonos és az állam közti viszonyt illetőleg már magasabb politikai kérdések jöhetnek tekintetbe, s erre az új tengerészeti codexben okvetlen kell gondolni, pedig itt nemzetiségi kérdések is tekintetbe jönnek, s ez addig helyesen meg nem oldható, míg a magyar tengerészet az osztráktól külön nem választatik, s a zászlókérdés méltányosan nem rendeztetik. Erre nézve ismét hiába keresünk paragrafust akár a német akár a franczia tengerészeti codexben. Jelentékenyen kihatnak a tengerészeti magán ORSZÁGGYŰLÉS. I. A képviselőház mai ülésén a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatnak 58 — 83 §§-ait tárgyalta le. A vita folyamában a kormánypárt részéről részt vettek Teleszky Schmausz, Chorin, Paczolay és Rády, pártunk részéről pedig Vidovich, Csanády Sándor, Mocsáry, Almásy és Irányi szólottak. Élénk vita tárgya volt a 62. §, melyben az foglaltatik, hogy a szolgabírók és a községi elöljárók havonkint tegyenek jelentést a közigazgatási bizottságnak az adóbehajtás menetéről, és ahol adóhátralék marad, ott költségükön fog az akár állami akár más hatósági közeg által behajtatni. Vidovich ez ellenében azt indítványozta, hogy munkakímélés tekintetéből e jelentések, minthogy az adó úgy is csak negyedévenkint fizettetik, csak negyedévenkint tétessenek. Mocsáry pedig statisztikai adatokkal bizonyíta be, hogy a szolgabírák és elöljárók nem lesznek képesek az adót behajtani, és a végeredmény az lesz, hogy ilynemű tisztviselőségre ki sem fog vállalkozni, minthogy ezek a legigazságtalanabb zaklatásoknak lesznek kitéve. Mindezeknél fogva e §-t a pénzügyi bizottsághoz visszautasíttatni kívánta. De pártunk képviselői érvelésének daczára is elfogadta a kormánypárt a § -t, melynek fonákságát a jövő fogja igazolni. Hasonlókép megtámadtatott a 64. §. is, mely szerint, a pénzügyminiszter rendelete ellen, annak végrehajtása helyett, felírás határoztatik, a végrehajtás elhalasztása miatt támadható kárért az indítványozó s az indítvány mellett szavazók felelősek. Ami annyit jelent, hogy a miniszter rendeleteit vakon végre kell hajtani. És e despoticus természetű §-t, pártunk erélyes ellenzése daczára is elfogadta a kormánypárt. Az ülés vége felé, félben hagyatván e javaslat tárgyalása, Perczel miniszter felelt Trauschenfels azon interpellatiójára, hogy van-e tudomása arról, miszerint a brassói kir. törvényszék csak magyar nyelven irt ügyiratokat fogad el. Perczel erélyesen válaszolt és kijelenté, hogy egy törvényjavaslatot fog benyújtani, mely az eddigi kétes törvényeket pótolandja, és a magyar nyelv hivatalos használatát határozottabban fogja érvénybe léptetni. Trauschenfels hosszasan felelt az igazságügyér válaszára, és kifejtő miszerint Bittó volt igazságügyminiszter, egy hasonló interpellatiojukra nem felelt, hanem beleegyezett a német nyelv használatába. Beszédében ritka őszinteséggel kijelenté, hogy akkor midőn Bittó a német nyelv használatát helyben hagyta, az országgyűlés vége felé volt, tehát közel a választásokhoz. Beszédét, mely igen éles volt, az elnök többször kénytelen volt félbe szakítani. A ház a miniszter válaszát tudomásul vette. II. A képviselőház ülése február 22-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Kormány részéről jelen vannak Tisza, Széll, Perczel és Péchy miniszterek. Ennök az ülést 10 órakor megnyitván múlt üléskönyve hitelesíttetik. Ordódy Pál a pénzügyi bizottság előadója az ország némely részeiben megzavart közbiztonság helyreállítása végett a múlt években fölmerült némely költségekre szükséges póthitelről szólójavaslatot nyújtja be. Gulner Gyula a közigazgatási bizottság előadója jelenti, hogy a közigazgatási bizottság azon módosításokat, melyeket a főrendiház a közigazgatási bizottságról szóló, valamint a fegyelmi eljárás módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában tett, letárgyalta és azokat elfogadta. Az erről szóló jelentéseket bemutatja. Ki fog nyomatni, szétoszlatni s az osztályok mellőzésével egyenesen a házban tárgyaltatni, mégpedig akkor midőn a közbátorsági költségek iránt beadott javaslat letárgyalva lesz. Chorin Ferencz előadó: a váltótörvényről szólójavaslatot a bizottságnak arra vonatkozó jelentésével beterjeszti. Ki fog nyomatni szét fog oszlatni, annak napirendre tűzése iránt később fog határozni. Következik a napirend: A közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Az 58—61 §§-ok változatlanul elfogadtatnak. Olvastatik a 62. §. Simonffay János ezen §-ban oly intézkedések foglaltatnak, amelyek, ha keresztül vitetnek, okvettül meg kell szaporítani a községi adószedő tisztséggel foglalkozó egyéneket, mind a községekben, mind a városokban, vagy pedig ki fognak tétetni ezek annak, hogy anélkül, hogy hibát követnének el, megbüntettetnek, vagy pedig a községek költségein fog az adó behajtatni. Ezen intézkedés nem helyes, mert midőn a kormány egyfelől az állami tisztviselők teendőit kevesbíteni szándékozik s nem gondol arra, hogy a községi és városi tisztviselők teendői ne szaporíthassanak , akkor igenis szerinte gondoskodni kell egyszersmind arról, hogy ezeknek okadatolatlan vagy teljesítetlen hibájuk miatt sem a községek sem a városok ne terheltessenek ne büntethessenek. Ezen elvből kiindulva, miután az adó évnegyedenkint fizettetik, nézetem szerint fölösleges hogy a községi és városi hivatalok havonként jelentésekkel terheltessenek, melyek nem mások, mint hogy az adóhátralékok kimutathassanak. Ez pedig oly borzasztó munka, melyet teljes lehetetlenség azon személyzettel, mellyel most a községek és városok bírnak teljesíteni. Ennélfogva a 62. §. első bekezdéséhez a következő módosítást beterjeszti és pedig az iránt, hogy a 2. sorban ezen szó helyett „havonként“ tétessék „évnegyedenként“ a 4. sorban pedig hol ez áll: „akár más hatósági, akár állami közeg által behajtatni“ tétessék elébe: „amennyiben saját hanyagságuk folytán történnék, költségükön fog akár más hatósági, akár állami közeg által behajtatni.“ Széll Kálmán pénzügyminiszter a két módosítást közöl, melyeket az előtte szóló benyújtott egyiket nem fogadhatja el. Mocsáry Lajos: Ezen §-ban oly különböző tárgyak vannak összefoglalva, melyek nem tartoznak együvé és külön szakaszokban lennének foglalandók. A §. eleje csak jelentésekről szól, melyekre nézve osztja Simonfay nézetét. A §. második része azt tartalmazza, hogy azon esetben, ha az adókezeléssel megbízott közegek — legyenek községiek vagy a szolgabirák — nem képesek e feladatnak megfelelni, akkor állami közegek fognak alkalmaztatni, mégpedig a községi elöljáróságok és szolgabirák költségén. Előre látta tehát a miniszter, hogy biz ezen községi előjárók és a szolgabirák nem fognak megfelelni a feladatnak és provideált, hogy azon esetre, államközegek fognak adóvégrehajtókat alkalmaztatni. Hiszen ha a mostani eljáró meg nem felel, azzal büntettetik, hogy az ő költségén fogja az állam a dolgot végeztetni, ez nemcsak hogy igazságtalanság, de valóságos képtelenség. Nem is fognak czélt érni vele és ő azt hiszi, hogy e tekintetben egészen máskép kellene gondoskodni, gondoskodni kellene arról, hogy mely esetekben kell az állami közegeket oda küldeni és ha csakugyan hanyag volna a szolgabíró, akkor praecisirozni kellene a dolgot, hogy igazságtalanul ne büntettessék. Ennélfogva indítványozza, hogy ezen. a pénzügyi bizottsághoz visszautasittassék. (Helyeslés a balon.) Almássy Sándor: A pénzügyminiszter a módosítványt, melyet Simonfay beadott, nem fogadta el, mert neki havonként szükséges a kimutatás, mert másként kellő evidentiában nem tarthatja a hátralékokat. Szóló közönyös az iránt, hogy szükséges-e ezt havonként tudnia vagy nem, de azon kérdést teszi, vajjon lehetséges-e ez? Mert ha mi a községi elöljárókat egyre terheljük teendőkkel, azt fogjuk elérni, hogy örökös büntetéseknek lesznek kitéve és semmit sem fognak teljesíteni. Csak egy példát hoz fel. Behozták újabban, hogy a juhoknak passus adassák ki, de egyenként minden darab számára. Ez vásár idején egymaga elfoglalja az elöljáróságot, minthogy az eladások tömegesen szoktak előfordulni. Ily rendelkezésekkel ha valakinek van 60—200 darab gulyája, azt a község elöljárójának mind egyenkint fel kell írni és lajstromot vezetni és nemcsak beírni azt, hogy pl. a 60 db birka 4 esztendős, hanem mindegyik darabot külön kell beírni. Az ily aprólékos dolgok annyi munkával fogják terhelni a közegeket, hogy képtelen lesz egyéb teendőinek megfelelni. De megütközött a fölött is, hogy ha hanyagságban elmarasztaltatik a tisztviselő, nem az illetékes bíróság fog ítélni, vajjon hanyag volt-e vagy nem, hanem a pénzügyminiszter fogja megítélni és az executiót az ő költségén végrehajtani. Azt hiszi, ha meghoztuk a törvényt, mely által a községi elöljáró és a szolgabírák, 9 megyei szervezet szerint elítélendők, akkor ne vonjuk ki őket minden újabb esetben, melyben megbüntetendők, mert különben azt fogjuk elérni, hogy az illetők örökös fenyitó vizsgálat alatt lesznek, anélkül, hogy igazolhatnák magukat, mert ha rendes bíróság elé idéztetnek, itt igazolhatnák magukat, hogy hanyagok voltak-e, vagy nem és a szerint fognak elítéltetni, márpedig a pénzügyminiszter ne keressen egyebet, minthogy az igazság kideríttessék, és ez annál inkább el fog éretni, ha saját közegeik rendelkeznek a szolgabírákkal, mert azoknak van tudomásuk, hogy az illetők teljesítették-e kötelességüket, vagy nem? Ennél fogva nem fogadhatja el, hogy a tisztviselők a rendes forma alól elvonassanak. Tehát ugyanazon tekintetből, hogy mindenkinek joga jobban megóvni legyen és azon munkáért, melyet teljesíteni nem képes, netáni megbüntetését illetőleg, az illetékes bíróság alól ki nem vonassák, pártolja Mocsáry Lajos indítványát. Tisza miniszterelnök az eredeti szöveg mellett szól. — A ház a p. ü. bizottság szövegezése szerint fogadja el a 62. §-t. Csanády Sándor a felolvasott 63. §. kihagyását indítványozza azon oknál fogva, mert ezen .§-nak elfogadása által nem tenne egyebet a képv. ház többsége, mint egy bizonyos pénzösszeget adna ai kormány rendelkezése alá, oly pénzösszeget, melynek kiadására alkalom alig fogna előfordulni, hacsak azon téves tant nem akarjuk fölállítani, hogy azon fizetéses tisztviselő, hivatalnok azért, mert kötelességeiket teljesítik, jutalmazásokban is részeltessenek. A fölolvasott 63. §. azt mondja, hogy azon községi elöljárók, szolgabírók, adóhivatalnokok, akik behajtják az adókat bizonyos jutalmakban részesíttessenek. Hiszen az itt említett, hivatalnokok, tisztviselők fizetéses tisztviselői lévén a közgazgatási önkormányzatnak hivatalnokai lévén az Í államnak, már a maguk fizetését, jutalmazását megkapják azért, hogy az adóbehajtás körül fölmeritendő minden teendőket elvégeznek. így értelmezte , kötelességet már az 1870. t. sz. 4. §. igy értelmezte ugyancsak ezen törv. tzikk 42. §-a de igy értelmezi ezt a §-t megelőző 62. §. is, midőn azon tisztviselőkre és hivatalnokokra, akik az adóvégrehajtás körül nem elegendő szigorral járnak el, büntetést szab, kimondja nevezetesen, hogy az ilyen kötelességüket mulasztó hivatalnok vagy tisztviselő büntettessék azáltal, hogy az ő költségükre más hivatalnok által hajtassák be az adó, kimondatik, miszerint az ilyen hanyag tisztviselő és hivatalnok a hanyagság ismétlése esetében még hivatalától is fölfüggesztessék. Ha már az általam említett §-ok életbe fognak lépni, hol fog kitűnni azon háttér, ahol a kötelességüket teljesítő hivatalnokát és tisztviselőt jutalmazás illeti? Addig az ideig, míg ők az adót behajtják, csakis kötelességöket teljesítik , ha azon fiúi megy akármelyik, akkor igenis a törvények eliten fog eljárni, akkor zaklatásnak fogja kitenni a haza egyes polgárait pedig azt hiszi, hogy ilyen eljárást a törvényhozás nem fog kívánni az illető hivatalnok vagy tisztviselőtől. Ezeknél fogva, ezen §. kihagyását indítványozza. — A ház az eredeti szerkezetet fogadja el. Olvastatik a 64. §. Remete Géza ezen § két utolsó bekezdését kihagyatni kéri. — Lovász Miklós stiláris módosítást nyújt be. Almássy Sándor ezen §-t kihagyatni óhajtaná mert ha ezen § törvénybe igtattatik, kétségbe vonja azt, hogy találkozzanak oly egyének, kik a miniszterhez feliratot mernek intézni, minthogy a végrehajtást elhalasztó kárért ez indítvány mellett szavazók felelősek, mindezeknél fogva e § kihagyását indítványozza. — Széli miniszter az eredeti szerkezet mellett szól és annak változatlan elfogadását kéri. — Csanády Sándor akkor, midőn csak az van kimondva a §-ban, hogy azok kik a miniszter rendeletét félre akarják tenni személyenként felelősek; ezen §-t el nem fogadhatja, hanem Almássy indítványára szavaz. — Széll és Remete felszólalása után ki módosítását visszavonja, mivel a pénzügyminiszter meggyőzte, a ház elfogadja a 64. §-t. Olvastatik a 65. §. Remete ezen §. kihagyatását kéri. — Teleszky István ezen §-ban foglalt felelősséget a kir. közjegyzőkre is kiterjesztetni indítványozza. Széli miniszter ezen §-t az államkincstár érdekében megtartatni kéri, és kijelenti, hogy Teleszky módosítását, mint a mely praecisebb az eredeti szerkezetnél elfogadja. — Paczolay felszólalása után a ház elfogadja Teleszky módosítását. A 66. §. észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvastatik a 67. §. Stausz Endre azt indítványozza, hogy e §. 3-ik bekezdésében ezen szavak „a végrehajtási foglalás elrendelése“ helyett tétessék „a sikerre vezető árverés napjától.“ Széll miniszter előtte szóló módosítását elfogadja, de ezen szó helyett „sikerre vezető“ tétessék „eredménnyel megtartott.“ — Paczolay azt indítványozza, hogy ezen §. utolsó bekezdése első sorában „3 év“ helyett tétessék „2 év.“ — Teleszky István Paczolay ellenében a „3 évet“ megtartatni kéri és egy stiláris módosítást nyújt be. — Széll elfogadja Teleszky módosítását. — Virava József Paczolay indítványát pártolja, mert elégnek tartja a telekkönyvi bekebelezéseknél az államnak 2 évi előjogát. — A ház Smausz és Teleszky módosításaival fogadja el a 67. §-t. A 68. §. észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvastatik a 69. §. Teleszky István ezen §-nál azt indítványozza, hogy a kifizetett adótartozásról a kir. adófelügyelő 3 nap alatt jelentést tegyen és ettől számítandó_3 napra a tartozás kikebeleztessék. Széli miniszter elfogadja a módosítást, de úgy, hogy a 3 nap helyett 8 nap tétessék, mely változással a ház elfogadja a §-t. A 70—75. §§-ok észrevétel nélkül fogadtatnak el. Olvastatik a 76. §. Lovász stiláris módosítást ajánl. — Chorin Ferencz, ezen § 4-ik bekezdését kihagyatni kéri. — Széli miniszter abba bele nem egyezik, hanem azt indítványozza, hogy a 4-ik bekezdés helyett jöjjön ez : „A kincstár megkárosítására irányzott bűncselekmények bűnvádi eljárás utján fenyítendők meg.“ (Helyeslés.) A ház a pénzügyminiszter módosításával fogadja el a §-t. — A 77. §. elfogadtatik. Olvastatik a 78. §. Széli miniszter azt inditványozza, hogy a 78. §. második bekezdésének e szava után „büntetések“ tétessék „Az 1875: XXV. t. ez. 18. §-ában említett esetek kivételével.“ — Paczolay azt inditványozza, hogy a felebbezés a pénzügyigazgatóságtól ne a pénzügyminiszterhez, hanem a közigazgatási bizottsághoz intéztessék. Széli előtte szóló módosítását nem fogadja el, hanem azt indítványozza, hogy az adófelügyelő határozata a közig. bizottsághoz, a pénzügyigazgatósági pedig a pénzügyminiszterhez felebbezendő. A §. a pénzügyminiszter módosításával fogadtatik el. A 79—80. §§-ok észrevétel nélkül fogadtatnak el. Olvastatik a 81. §. Széli azt indítványozza, hogy a 2-dik bekezdés után tétessék miszerint a dohány jövedéki törvény 10. 20. §§-ai az adókihágásokra is kiterjesztessenek. — Irányi Dániel: Ezen szakasz első bekezdése szerint a felfolyamodás a kir. táblához megengedtetik az első bírósági törvényszéknél, de onnan tovább nem, még akkor sem, hogy ha a kir. tábla különbözően ítélt, mint az első folyamodású bíróság. Ez véleménye szerint olyan újítás, mely még érdemileg nem volt megvitatva. Legalább úgy tudja, hogy csak azon esetben nem engedtetik, bizonyos perekben felebbvitel, ha az első bíróság ítéletét a kir. tábla megerősítette. De ha különbözőleg ítélt hogy ne lehessen a legfőbb itélőszékhez folyamodni, ilyen esetet, törvénykezéseinkben nem ismer. Szóló nem akarja azt mondani, hogy ha a tárgyról érdemileg szó lesz, nem fogja-e czélszerűnek találni a ház ilyen intézkedést tenni, de miután az olyan újítás, mely eddig megvitatva nem volt, kéri a házat, hogy ezt, ez alkalommal incidentaliter eldönteni ne méltóztassék. Ehhez képest ez. első bekezdését akként kéri módosítani, hogy az első folyamodású törvényszékek ítéletei felebbezhetők a kir. táblához, mely másodfokmlag és ha az első bíróság ítéletét helyben hagyta véglegesen határoz, ellenkező esetben a felebbvitel legfőbb itélőszéknek fenmaradna. Széli miniszter reáállana előtte szóló módosítására, de a jelen § az eddigi állapotokat tartja fen, ezért e §. eltagadását kéri. A §. Széli módosításával fogadtatik el. Olvastatik az utolsó czim. A „befejezés“ helyett „életbeléptetési és átmeneti intézkedések“ tetetik. — A 82. §. észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvastatik a 83. §. Rády Endre azt inditványozza, hogy az 1875 17. tcz. 12. §-a ezen törvény életbeléptetése után hatályon kívül helyeztessék. — A ház az eredeti szöveget fogadja el. Következnek az interpellatiókra adandó válaszok. Perczel igazságügyminiszter Trauschenfels Emil képv. interpellatiójában azt kérdi szólótól, hogy van-e tudomása a brassói kir. törvényszéknek deczember havi határozatáról s miként szándékozik azzal szemben intézkedni ? bátran azt felelheti, hogy van tudomása a nyelvkérdésben felmerült legtöbb controversial és mert a nyelvkérdésben a jelen törvény mellett alakult s alakulhatott állapotot sem az állam sem az igazságszolgáltatás érdekének szempontjából fentarthatónak nem tartja s ezen állapotok gyökeres javítását egyedül a tohozás utján hiszi lehetségesnek. (Elénk helyeslés) kötelettségének ismeri tehát egy világos s a félremagyarázást lehetőleg kizáró tjavaslatnak előterjesztése által a fenfor’gó bajok orvoslását eszközölni. (Zajos tetszésnyilvánítások.) Trauschenfels nem fogadja el a miniszter válaszát és kéri azt tárgyalásra kitüzetni. — A ház tudomásul veszi a miniszter válaszát. A holnapi ülés napirendjén a következő tárgyalások lesznek : A közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat még hátralevő nehány §-ának tárgyalása ; azután a központi bizottság jelentésére a svájczi szövetséggel 1675. deczember 7-én a letelepedések iránt kötött államszerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának megkezdése. Ülés vége 2 óra 45 perczkor. KÜLFÖLD: A franczia képviselőválasztások múlt vasárnap estettek meg az egész országban s az eredmény határozottan a köztársaság előnyére ütött ki, bár Buffet belügyminiszter auspiciuma alatt a hivatalnoksereg mindent elkövetett, hogy a monarchista jelöltek, vagy legroszabb esetben a bonapartisták jussanak diadalra a republikánusokkal szemben, mindamellett az eredmény a Párisban ma délelőtt közzé tett kimutatás szerint a következő: 23 konservatív, 20 alkotmánypárti, 75 konservatív köztársasági, 25 legitimista, 62 bonapartista, 198 köztársasági és 17 radikális ; négy választás eredménye még ismeretlen, 108 helyütt pedig szűkebb választás vált szükségessé. Párisban megválasztottak: Brelay, Louis Blanc (kétszer), Denfert, Rocherky, Thiers, Brisson, Clémenceau, Floquet, Greppo, Marmollant, Lockroy és Gambetta, mindnyájan republikánusok és radikálisok; hét kerületben szűkebb választás lesz. A bonapartisták közül megválasztattak Roucher, Mouchy hg., Janvier és Lamotte. Gambetta Párison kívül még Bordeaux, Lille és Marseille városokban választatott meg. Don Carlos uralmának vége szakadt tökéletesen. Estella, a fő karlista fészeke hó 19-én reggeli 8 órakor föltétlenül megadta magát Primo de Rivera tbnoknak, ki e siker után azonban nem állapodott meg s ritka eréllyel tovább üldözte