Egyetértés, 1876. április (10. évfolyam, 75-100. szám)

1876-04-01 / 75. szám

X. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre...............................................20.— Félévre....................................................10.— Negyedévre..........................................5.— Egy héra.............................................. 1.80 Egy szám 10 krajczár. Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyeg díj minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. Azon tisztelt előfizetőinket, kik­nek előfizetése e h­ó végével lejár, kér­jük előfizetésük mielőt­!) megújítására, hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek vaay Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó hivatalának Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. Egész évre ....... 20 frt. — kr. Kél évre ...............................10 frt. — kr. Negyed évre.........................5 frt. — kr. Egy hóra..............................1 frt 80 kr. A zárszámadási bizottság mai ülé­sében befejezte a pénzügy és közlekedésügyi minisz­térium 1873-ik évi zárszámadásait.­­ Amazokról Nagy György és M­i­h­á­l­y­i Péter, a közlekedés­­ügyi tárczáról pedig Csávolszky Lajos referált. Ez utóbbi tárczánál különösen két pont vonta ma­gára a bizottság figyelmét, először, hogy az akkori közlekedési miniszter Tisza Lajos homlokegyenest az eddig követett gyakorlattal, ellenkezőleg a többi miniszterekkel egyenesen megtagadta az állam számvevőszéktől a részletes kimutatások meg­küldését. Jóllehet később a miniszteri tanács hely­telenítette a volt közlekedési miniszter ezen okta­­lan intézkedését, előadó mégis szükségesnek látta a miniszter ezen eljárását fölemlíteni, mint olyat, mely sajátságos színben tünteti fel a volt közleke­dési miniszter alkotmányos érzületét. A második tárgy, mely nem csekély megütközést keltett a bi­zottságban, az volt, hogy az 1873-dik évi zárszáma­dásban is fordult elő több eset, midőn a miniszter oly kiadásokat tett, melyeket a törvényho­zás törült. 75. szám: Mikor a macska elmegy. Rész idők járnak a Tiszakabinetre. Még leghívebb csatlósa az „Ellenőr“ is észrevette, hogy a közvélemény széleiben-hosszában nö­vekvő és mindinkább erősebben nyilvánuló el­lenzéki hangulatával nem tanácsos farkassze­met nézni. Kivált egy évnegyeddel a kapu előtt és előfizető csökkenéssel a lapkiadás tárczájá­­ban. Aztán kellemetlen lesz az rájuk, hogy ez az „Egyetértés“, melyet szép énekszóval elte­metett a Franklin-társulat haldoklófélben levő rekedttorkú kántora, boszantó arányokban pozsgásodik az élet üdeségétől, erejének öntu­datában kaczagja a felsőbb parancsszóra ki­adott agyonhallgatást, mert hát a kormány­­párti szent inquisitió taktikája a mily esetlen, ép oly mulatságos a maga felsülési maniere­­jével. Egy szóval élünk biz mi viruló egészség­ben, habár fokozatos fejlődésünk, és elvszilárd­ság által hatványozott alakban nyújtott erköl­csi hitelünk görcsöket okoz is hitelvesztettsé­­geknek. Igazán szánakozunk szerencsétlen ál­láspontjukban erkölcsileg tönkrejutott kolle­gáinkon. Valami oly fájdalmas van kínos ver­gődésükben, hogy minden nemesebben érző szívnek meg kell esni szegényeken, ha másért nem, már csak azért is, hogy nagy számuknál fogva az egész sajtó tekintélye sülyedőben, kép­telen politikai maguktartása által. Hisz érzik azt ők maguk egyénileg legjobban, mily zsákutczába jutottak követke­zetlenségük által, s mennyire nehezedik rájuk a kényszerhelyzet nyűgöző terhe, mely lehetet­lenné teszi nekik a szabadabb lélegzést. Fel is oldanák már a kormánypártiság hatalomszóra nyiladozó és csukódó lakatját, csak becsü­lettel léphetnének ez idő szerint a közönség elé, melynek kegye immár legfölebb azért ol­vas egyet mást lapjaikban, mert vagy a kenyér­­kereset miatt tüntetni akar lojalitása mellett, vagy mert a régi elvek emberének megszokott­­­sága most már ellenmondásaikból szerzi meg maga számára a tanulságot, mi módon lehet a rész­ügyet végtelenül, hebehurgyán védel­mezni. Avagy, hol van még csak mutatóban is oly hígvelejű lángész, a ki kapkodó ötölésük-hato­­lásuk szánalmas semmitmondásaiból le ne ol­vasná, hogy nem tiszta ügy az, melynek vé­delme nélkülöz minden talpraesett érvet, s nem tud megküzdeni a közönséges átokoskodások ügyvédi fogásaival sem. Könnyen megmagyarázható tehát, hogy a természet józan rendje, melyet bottal vertek ki agyvelejökből, néhanapján, ha egyébért nem, előfizető csalogatásért, jogait követeli a ne­mes is boszuló csapásai közepett. Ez a termé­szet tör ki az „Ellenőr“-ön márczius végének utolsó napjaiban rendszeres tünet gyanánt, hogy félremagyarázhatlan legyen tendentiája, ha mindjárt pillanatnyilag nem kedvez is a kormánynak. Eléggé jól el van bujtatva a szavak közé a vágás, de másrészt világos a czélzat, meglátszanak körvonalai a bodzafaka­­litnak, a­melyet előfizető gimplijei számára ké­szített. Röviden a titkos ellenzékiskedés­­nek a „Pesti Napló“-nál eredendő és üldözött bűnébe esett az „Ellenőr“ telivér félhivatalos­sága is. Megereszti piczikét kereplőjét, talán nem hat el a Bécsben időző Tisza Kálmán füléig elütő hangja. Előbb Olaszország örök tavasza alá me­nekült felpofozni önmagát, és rúgni egyet a hosszas mesterkedés által honmentőnek kitö­mött miniszterelnöki maskarán; most pedig egyenesen itthon fondorkodik kissé, midőn fölveti a kérdést: „Mit visznek minisztereink Bécsbe?“, és megfelel rá következőképen: „Aztán követi őket okvetlenül, azon termé­szetes feltevés ismerete is, hogy bárkitől és bár mi­ként eredt a bajok, terhek és veszélyek aggasztó tö­mege, mely alatt népünk haladása csak tántorgás lehet s bukásnál egyébbel nem végződhetik: a rá­juk szállott és magukra vett bajok, terhek és ve­szélyek fokozatos csökkentésének s így biztos ele­­nyésztetésének világos útját és czélszerű módját megtalálni és kimutatni a kormányzók feladata és kötelessége. Mert bár­mennyire büntelenek legye­nek is a múltak tényeiben és mulasztásaiban, most már az a kérdés, hogy a hatalom­mal, mely­et kezelnek, képese­k-e segítni az ország helyzetén.“ Ejnye, de hamis a kelmed zúzája drágalá­­tos rókakoma! Hát ugyan hol maradt az a fel­tétlen bizalom, mely kiűzéssel és kiátkozással sújtott minden embert, ki nem esküdött prófé­tájának színtelen szakállára! Teringettél, hogy nem akad egy felsőbb inquisitió, mely kifag­gatná, hogy meri a Messiás világrengető hiva­tását kétségbe vonni amúgy odavetőleg egy bi­zalmatlansági vátummal: „Az a kérdés, hogy a hatalommal, melyet kezelnek, képesek-e se­gíteni az ország helyzetén“. Hiszen ez istenkí­­sértés, átokterhes renegátság! Egy kitörésre valóban túlságosan sok a merészségből. Pedig van még több is. Jó nyo­mába egy erős vágás, mely félvállról és kan­csal mészáros módjára sújt ugyan, a­hova akar, de éles is aztán szivethalgatólag. Azon remé­nyének ad tudniillik kifejezést a fusiól kicsa­­lárdk­odó ravaszság, „hogy a függőben levő két nagy kérdés megoldására nézve Magyarország érzelmének és várakozásának hű és férfias ta­nácsai lesznek a fejedelem előtt.“ És hogy annál hatásosabban fején találja a szeget, idéz maga mellett „a londoni legtekintélyesebb la­pok egyikéből“, a mint jő : „Állásának érthető sajátságai folytán a király hallja meg a vélemény valódi nyilvánulását leg­utoljára, s csak ritkán különböztetheti meg az ér­dekelt és szolgai ferdítésektől. Kénytelen azon bá­torságra és őszinteségre bízni magát, melylyel mi­niszterei bírhatnak s illetőleg a miniszterelnök, kinek kötelessége inkább nemtetszést vonni magára az igazság megmondása által, mintsem félrevezetni fejedelmét a kedve szerinti beszéd által. Disraeli arra nézve, legutóbbi nyilatkozatai­ból ítélve, kérdésessé vált, váljon ké­pes-e ama lényeges szolgálat­­ teljesí­tésére....“ Íme az idézet, melynek czélzatosságát nagyban előmozdítja, hogy egyúttal a czikk is befejezést nyer általa. „Tessék odaképzelni Disraeli helyett Tiszát“ — gondolta magában a hamis, és ezzel szépen elárulta, hogy „Tisza arra nézve, legutóbbi nyilatkozataiból ítélve (értsd a hadügyi költségvetés leszállítása érde­kében adott interpellationális válaszát) kér­désessé vált, váljon képes-e ama lényeges szol­gálat teljesítésére­, mely az igazság nyílt ki­mondásában áll, mégha „nemtetszést“ vonna is magára a király részéről. Világos beszéd. Csakhogy nem most van egyedül helyén az igazság megmondására nó­gatni emberét, hanem akkor kellett volna az erény gyakorlására terelni a minisztert in­spe, midőn föltételeit adta elő a tárczavallalas iránt. Ha az őszinteség férfiasságától áthatva mondja el akkor Tisza Kálmán, hogy nyolcz évi tapasztalás győzte meg, miszerint az eddigi rendszerrel kormányozni képtelenség; ha az igazmondás nemes magatartásával jelöli ki az elvi irányt, mely nélkül nincs az üdvösségre legparányibb kilátás sem; ha régi programm­­jának nagyszabású elveihez képest kimondja kereken, mit vár a tönk szélén álló pénzügyi helyzet, mi ránthatja ki a megrekedt közgaz­daságot , akkor ma nem állana oly ember gya­nánt a legfelsőbb helyen, a­ki igazmondásával ellenmond előbbi nyilatkozatainak, és félhet, hogy hazugságon kapják a döntő körök. Ne mondott volna le Tisza Kálmán az ön­álló vámterületről; ne jelentette volna ki boly­­gathatlannak a hadügyi rendszert elviselhet­­lenségének mai állapotában; ne kötötte volna le kezét a bank felállításának kérdésében az osztrák nemzeti bank érdekeivel; mondta volna ki leplezetlenül az igazat, mit tart ez életbe­vágó kérdések megoldásának elvi feltételei gya­nánt , akkor nem szorult volna ösztökélésre semmiféle lap részéről, hanem egyenesen és akadálytalanul haladhatott volna a nemzeti nagy czélok felé, ha igazságainak feltárása után tárczavállalásra szólítja a fejedelmi jog, így azonban meg van zabolázva nyelve a saját miniszterségét megelőzőleg kifejtett nézeteivel; s vagy halad tovább a korona előtt kijelölt irányban a nemzet végenyészetére tovább is; vagy ha elszánja magát, hogy akkor elfoglalt álláspontjától eltérőleg informálja lelkiisme­rete a királyt: ott sen mondják majd meg sze­mébe azt a gyermekileg egyszerű, de örökké igaz szót: „a­ki egyszer hazudni mer, hi­telt többé nem érdemel.“ Verhovay Gyula. A magyar miniszterek ma reggel ér­keztek Bécsbe. — Tisza Kálmán és Széll Kálmán 11 órára, b. Simonyi Lajos pedig 12­­/2 órára vannak a királyhoz kihallgatásra meghiva. — A miniszterelnökségből Tarkovics miniszter-taná­csos, továbbá a pénzügyminisztériumból Merfort és Köttinger osztálytanácsos s Kapecz fogalmazó, a kereskedelmi minisztériumból pedig Matlekovics osztálytanácsos kisérte Bécsbe a minisztereket. Auersperg miniszterelnök visszatért a prágai tartománygyűlésről s a „Bohemia“ szerint a közös tárgyalások tartama alatt az osztrák kabinet egyetlen tagja sem hagyja el Bécset, bár a tárgya­lásokban közvetlenül csak Auersperg, Lasser, Pretis és Chlumeczky miniszterek vesznek részt. A megyék kikerekítéséről szóló tör­vényjavaslat — írja a „Hon“, az országgyűlés új ülésszakában azonnal be fog terjesztetni. A belügy­miniszter kerülni kiván minden felesleges, a szenve­délyeket felkorbácsoló vitát s oda törekszik, hogy az uj törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emel­tessék. — Különben eltekintve az erdélyi részektől, hol az abnormális viszonyok radikálisabb eljárást követelnek, — az uj szervezés átalában nem lesz oly nagymérvű s oly felforgató, mint azt a vidéken vélik s legkevésbé sem terjed ki Magyarország ös­­­szes törvényhatóságaira. Szombat, 1876. április 1. Szerkesztői iroda : Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó-k­i­tatas: ‘Budapest IV. megyeházéi' 9. Vollianer F. nyomdájában. A napi kérdéshez. □ A miniszterek bécsi útja foglalkoztatja ma a napi saj­tót; élénk érdekeltséggel várnak minden legkisebb mozzanatot, mely az önálló vámterület és független jegybankra vonatkozik. A közvéle­ménynek ezen kérdések iránti érdekeltsége indo­kolva van, mert a vámterület és bankkérdés mi­kénti megoldása életkérdés ! Ezek vannak hivatva némileg kárpótolni azon óriási veszteségeket, me­lyeket Magyarország 8 éven át szenvedett. Eddig csak azt határozták a miniszterek ez ügyekben mindig, hogy máskor határoznak. Ma itt az idő, hogy komolyan szóljanak a tárgyhoz és meg­állapodásra jussanak. A magyar kormánynak kö­telessége a tárgyalásokat siettetni és az ország jogait és kívánságát minél előbb érvényesíteni, mert Magyarország mindaddig beteg, csonka, míg nincs önálló vámterülete és független jegybankja. Tudjuk és értjük mi azt, hogy Ausztria na­gyon savanyú képpel harap bele az almába, fél hogy fogai bele vasulnak, de ez minket legkevésbé sem gond­oz, mert ideje már egyszer, hogy Ma­gyarl UJJO/j<X& JUWÖgDttUUJ­ OA. -----*._• X-l- ^ lenni. Akkor midőn egy ország annyit sajtolt ki egy országból mint Ausztria Magyarországból nyolcz éven át, teljes megnyugvással mondhat le azon szerződésről, mely neki óriási előnyöket bizto­sított, Magyarország kárára. Ausztria eddig nagy részben tőlünk élt, és nekünk nincs az ellen kifogásunk, fizesse meg azon előnyöket, melyeket neki Magyarország nyújt. De arról, hogy ez ország továbbra is gyarmata legyen Ausztriának, hogy zsírunkon megbízzék, ebbe bele nem egyezünk. Midőn ezeket írjuk, az ország hangulatának a közvéleménynek vagyunk tolmácsai, mert nincs Magyarországon törvényhatóság, város, község, tár­sulat, mely még tovább is kívánná élvezni a közös vámterület áldásait. A közös vámterületnek nincs oly megoldása, melyet óhajtanánk, mert az bármily előnyösen oldassák is meg, a legjobb esetben sem lehet azt, az önálló vámterület mellé állítani. A számok beszélnek, a számok pedig azt bizonyítják, hogy a közös vámterület­ fentartása mellett Magyar­­ország számára nincs anyagi felvirágzás. Gordiusi csomóhoz hasonló a közös vámterü­let, mely meg nem oldható a mi előnyünkre. Úgy össze van kuszálva, hogy azt igazságosabban elren­dezni nem lehet, mintha a csomót ketté­vágjuk és felállítjuk a sorompókat. A sorompókat Magyaror­szágnak joga van felállítani, és e jogának érvénye­sítésére a körülmények, anyagi érdekei ösztönzik. Ezt tanultuk meg az elmúlt nyolc­ év alatt, erre kényszerítenek viszonyaink, s ezen hangulatnak adatott kifejezés azon 103 kérvény által,melyek eddig a képviselőházhoz benyújtattak. A nemzet végre ébredezni kezd és bár ismét saját kárán, de még is tanul. És ha a Bécsbe utazott kormányférfiak ha­boznának, h­a nem volnának eléggé erősek az osz­trák követelésekkel és miniszterekkel szemben, azon 103 kérvényre terjes­szék ki figyelmüket, melyeket imitt közlünk, és ha ezeket szem előtt tartják, ak­­kor tudni fogják kötelességüket, mert ezen kérvé­nyek világosan azt bizonyítják, hogy Magyaror­szág önálló vámterületet és független jegybankot kíván. Az önálló vámterület és a függet­­len jegybank érdekében — írja a „P. N.“ — a magyar képviselőházhoz múlt deczember hó óta kérvényeztek: 32 vár­osi és megyei municipium, 9 mezőváros és község, 29 gazdasági egyesület és ipartársulat, s ez­eken­*‘kívül beérkezett 33 magán­jellegű kérvény választópolgárok által aláírva. — Összesen 103 kérvény az ország legkülönbözőbb vi­dékeiről, melyek mind az önálló vámterület mellett nyilatkoztak. A kormány álláspontját osztotta négy kér­vény, a borsodmegyei, a pestmegyei, a felső tiszavi­­déki gazdasági egyesületé és a Budapest terézvárosi szabadelvű köre, melyek a vámügy czélszerű meg­oldását és esetleg az önálló vámterület felállítását kérték. Több törvényhatóság, p. Pozsony városa a kormányhoz intézett felterjesztése az önálló vámte­rület mellett, a képviselőházhoz nem fordult. A közös vámterület mellett az or­szágból egyetlen kérvény sem érke­zett a törvényhozáshoz. Az önálló vámterület mellett kérvényeztek: Holdmezővásárhely, Beregl­ megye, Arad Zemplém megye, Győr, Liptó megye, Nagyvárad, Miskolcz, Szathmár megye, Nyitramegye, Hajdúke­rület, Torda megye, Vas megye, Eger, Szeged, Tol­na megye, Kecskemét, Unglm­egye, Békésmegye, Győrmegye, Szabolcs megye, Szathmár-Némethi vá­ros, Udvarhelyszék, Somogymegye, Aradmegye, Kassa, Zalamegye, Hontmegye, Szentes, Bara­­nyamegye, Küküllőmegye, Pécs város törvényha­tóságok. Továbbá: Pápa, Hatvan, Csány, Ecsed és Hort községek, Hosszhetényi elöljáróság, Nagy- Kőrös, fügedi választó kerület több községe, Szeg­vár község, Mélykút község Bács megyében, Mun­kács város. Az aradi kereskedelmi és iparkamara, Heves­megye és Jászkun kerületek gazdasági egyesülete, győrvidéki gazdasági egylet, szarvasi takarékpénz­tár, első aradi ipartársulat, 300 nagyváradi iparos, szegedi iparoskor, szegedi ipartársulat, szegedi la­katos és bádogos ipartársulat, Győr és győrvidéki első ált. ipartársulat, gamási ipartársulat, vesz­prémi ipartársulat, kecskeméti iparegyesület, ko­lozsvári iparos egylet, miskolczi ált. ipartársulat, komáromi asztalos ipartársulat, verpeléti ipartár­sulat, alberti-­rsai ipartársulat, veszprémi csapó ipartársulat, kenderesi általános ipartársulat, gyulai ipartársulat, váczi általános ipartársulat, túrkevei iparoskor, Halmi város iparostársulat, bakabányai iparegylet, szombathelyi csizmadiák ipartársulata, szili ipartársulat, zalaegerszegi iparosok, kaposvári csizmadia ipartársulat. A csornai kerület választói, Pécs város több polgára, pelsőczi és vidékebeli választók, több bé­kési választó­polgár, magyar országos nemzetgaz­dasági tanácskozmány 100-as bizottsága, siklósi ellenzéki kör, Budapest ferenczvárosi szabadelvű kör, szegedi felső kerületi népkör, szegedi alsó ke­rületi népkör, több debreczeni polgár, 316 mező­túri polgár, nádudvari 314 polgár, több jászapáti polgár, kecskeméti függetlenségi párt, nagy­kőrösi olvasó-, ipar- és gazdasági egyletek, 451 mezőtúri polgár, több lajdúböszörményi lakos, 151 tordai polgár, 253 mohácsi polgár, 117 gyöngyösi polgár; Győr városa több polgára, Czegléd város 771 pol­gára, szolnoki választókerület 1059 polgára, 63 b­i­birtokos és iparos, rono íacZuaZi Maros-Vásárhely több polgára, Tengerin község (Baranya) 59 polgára, Csanád Palota község 69 polgára, Zemplén megye megyeszói választó kerü­let több polgára, karczagi polgárok, rákospalotai 84 polgár, Bikity község lakói Bácsmegyében, gyomai és békésgyulai választók. Köztudomás szerint a katonabeszállá­solás ügye szintén szőnyegre kerül Bécsben a magyar miniszterek ott tartózkodása alatt s mint a „P. Lloyd“-nak a császárvárosból írják, a közös hadügyminiszter tekintettel a jelen gazdasági kri­­sisre, nevezetesen Magyarországon, nagy katonai laktanyák építését hozza ja­vaslatba, hogy ily módon foglalkozást nyújtson az építészeti vállalkozásnak és az azzal összefüggésben álló iparágaknak s a jelenleg óriási mennyiségben tétlenül heverő munkáskéznek. A közös hadügymi­nisztert e­mellett még azon nézet is vezérli, hogy a mostani körülmények közt sokkal olcsóbban len­nének beszerezhetők az építési anyagok s olcsóbbak lennének a napszámok, mint normális viszonyok között. Vajjon azonban ezen rögtön megkezdendő építkezések birodalmi, avagy országos pénzből fe­deztessenek-e, ez oly kérdés, melyet a két állam tör­vényhozása lenne hivatva eldönteni. zottan a béke fentartása mellett nyilatkozni, csak akkor fog megszűnni a pénz és véráldozatok azon roppant sorozata, melyet a mai fegyveres béke ál­­dástalan korszaka felemészt, alólírt képviselők a következő nyilatkozat elfogadására hívják fel a kép­viselő­házat: Határozati javaslat. A képviselő­ház kinyilatkoztatja, hogy a nemzetgazdászat érdeke, az állami pénzügy rendezése, a polgárosodás fejlő­dése, a béke biztosítása követelik a hadsereg lét­számának nagymérvű leszállítását. A képviselőház elvárja, hogy a kormány arra használja fel befolyását, hogy az európai államok által a hadseregek létszámának egyenlő mérvű és egyidejű leszállítása, mint ez államok érdekében mulhatlanul szükséges intézkedés ismertessék föl, és valósíttassék meg. A képviselő­ház, rokonszenvvel fogadja, egy európai képviselői értekezlet eszméjét, mely a had­seregek létszámának egyenlő mérvű és egyidejű leszállítása, és valósítása iránt értekezzék. Budapesten, 1876. márczius hó 29-ik napján. Beadják: Madarász József, Kállay Ödön, Ostffy István, Sós Gábor, Pogány Ödön, Almásy Sándor, Nagy Ferencz, Hegedűs László, Szongoth Jakab, Madarász Jenő, Vidovich Ferencz. A képv. ház igazságügyi bizottsá­­g a ma tartott ülésében megalakulván elnökké Pau­ 1­e­r Tivadart választotta, egyszersmind elhatározta, hogy első érdemleges ülését szombaton d. u. 5 óra­kor tartja s azon a váltótörvény javaslatra vonatkozó főrendi módosításokat fogja tárgyalni, jövő hétfőn pedig a büntető törvénykönyv tárgyalását kezdi meg. Budapest, márczius 31. Az „Egyetértés“ t. szerkesztőjéhez ! Tisztelt barátom! A­ házszabályok elég hely­telenül, szabatosan nem intézkedvén az indítványok­nak felolvastatásáról bejelentésük alkalmával, — Így történt meglepetésemre, hogy több képviselő­társaimmal a hadsereg leszállítását czélzó indítvá­nyunk sem olvastatott fel a képviselő­házban már­­czius 29-én. Mivel azonban mi épen azért adtuk be indít­ványunkat most, hogy azon időig is, a­midőn indo­kolhatom majd, miként a képviselők, úgy az ország polgárai is megismerjék indítványunk teljes hord­­erejét, — kérlek légy szives itt másolatban csatolt indítványunkat a nyilvánosságnak átadni. Madarász József: * Indítvány. Tekintve, hogy a hadseregek lét­számának nagymérvű leszállítását a nemzetgazda­ság, pénzügy, szabadság és emberiség érdekei kö­vetelik. Tekintve, hogy az országgyűlés feliratában már 1869-ben kifejezte azt, hogy a bábom minden­kor terhes és szomorú kényszerűség; hogy csak a béke áldásai teszik virágzóvá az országot, hogy fej­lődésünk csakis békében eszközölhető. És mi is már akkor kifejeztük azon meggyő­ződésünket, hogy a béke biztosítását csak abban lel­­nék fel, ha az európai közszükségeknek teljesség­gel meg nem felelő fegyveres békét európaszerte a valódi békét jelző lefegyverzés váltaná fel. S mennyivel inkább követelik ezt ma az európai hadseregeknek azon időtől oly nagy mérv­ben megszaporodott létszáma és különösen ha­zánknak azóta rohamosan megrongált pénzügyi helyzete ? Tekintve, hogy Európa több államainak kép­viselőházi tagjai közt megindított azon mozgalom következtében, mely a hadseregek létszámának le­szállítását kívánja, Magyarország képviselő­háza sem maradhat hátra, hogy ne nyilatkozzék a pol­gárosodás e követelménye mellett. E meggyőződéstől vezéreltetve, és mert mi ma is valljuk azon meggyőződés helyességét, hogy csak ha az államok és nemzetek maguk fognak határo­ Még néhány szó az országos folyam­­­szabályozás ügyében. A „Hon“ egyik múlt számában a netáni újabb víz­veszélyek ellenében foganatosítandó óvin­tézkedések tárgyában közölt czikkére, s csak annyi­ban akarok reflektálni, a­mennyiben félhivatalos kormánypárti lapban jelenvén az meg, — oly színe­zetet nyerhet, mintha a kormány helyeslésével ta­lálkoznék, sőt a kormány initiativája lenne; vagy hogy a mulhatlanul szükségelt komoly s nagymérvű munkálatok foganatosításának hazafias és morális kötelességével, és az ezek teljesítését követelő köz­­óhajjal szemben — ama czikkben kifejtettekhez ha­sonló kicsinyes érvelésben kerestetnék indokolás, a folyamszabályozási munkálatok megkezdésének és keresztülvitelének elodázására ! A czikk szerint főteendő „az áradásnak kitett városoknak és községeknek felhányt sánczokkal, elÁJtojj iLlyKáSPkkpL körülövezése“ ;­­ ajánlja községeink ez önvédelmi munkálatokat"‘űtfélk­öif -fa tesitsék“ — vagy amint később jobban kifejti „a belsőségeknek megvédésére kellene szorítkozni;“ „hogy a kormánynak csupán az volna a teendője, hogy az árterület felvételébe és az egész munká­lat propectálására kellene a mérnöki erőket a hely­színére kiküldeni s ez által felügyeletet gyakorolni; s amint kivehető főleg azon okból akar a kormányra ily nagy fáradságot hárítani, hogy „az adóképesség ne veszélyeztessék.“ A nagyobb mérvű országos intézkedést, az ország folyóinak szabályozását pedig czélszerűtlen­­nek látszik elítélni, mit avval indokol, hogy ennek előtte ily szabályozói munkálatok századokra nyúj­­tattak. Azt mondja végül, hogy a kormánynak jogá­ban áll az egyes községeket az óvintézkedések meg­tételére kényszeríteni is. Az ajánlat vagy javaslat 1­ er is kicsinyes szűkkör­ű, mert az önvédelemre, önsegélyre szorít­kozik s csak a községek körülkerítését, ez­által csu­pán a belsőségek megvédését czélozza; már­pedig a földbirtokosok, földművelők keresete, jövedelme, adó­képessége is főleg a külsőségekben rejlik s ha a termés tönkre tétetik, a külső javak megsemmisül­nek, a jövedelem, a­d­ó­k­é­p­e­s­s­é­g is meg van sem­misülve. 2-szor okszerűtlen, csak költsé­ges és haszon nélküli; mert „az áradásnak kitett községek és városok­ természetesen mélyeb­ben is feküsznek, tehát mindamellett, hogy a magas és szilárd töltések építése, a közsánczolások sok pénzbe kerülnek a vízáradás minősége szerint, ki­vált lapályban fekvő községek körül, tán nem ele­gendő magasak vagy erősek lehetnek, vagy pedig nem példátlan belső fakadások esetén úgyis czélsze­­rűtlenek; a száraz, nyári időszakban pedig a 10—20 láb magasságú, s a községeket körülövező gátak a „takarítások“ idejekor alkalmatlanok s egészségi tekintetekből meg károsak lehetnek. — A magas fekvésű községeknél meg úgyis fölöslegesek. Pedig rendszerint a községek magasabban fekszenek mint a termő határaik. 3-szor nem is méltányos, mert a kormánysegélyt az óvintézkedések megtéte­lénél a községektől megvonja, azokat az önsegélyre, önvédelemre utalván; — noha ez intézkedések a helyi érdekek által is javasoltatnak s idegen taná­csok nélkül is végrehajtatnak, még pedig a helyi­viszonyok kiváló tekintetei szerint, ha szükségesek és ha van hozzá elég pénzerő — ami pedig hiány­zik mai nap legtöbb helyen. 4-szer nem jogszer­ű, mert ha a kormány­n­a­k j­o­g­a v­a­­n a közsé­geket óvintézkedések megtételére kényszeríteni főleg azon okból, hogy az adóképességet föntartsa, úgy hasonló okból, kivált ha az anyagi eszközök erre hiányosak — kötelessége is a kormánynak az adózó polgárok érdekeit pénzáldozattal is védni. — 5-ször ellenmondó, mert mi czélja van a kormány által a mérnökök helyszínelésre, árterület felvételre kiküldetésének, ha az árterületek csak egyes részei­nek, a községeknek és városoknak önvédelmi úton leendő ármentesítése czéloztatik. Hogy hol vannak községek, városok, azt mérnökök nélkül is tudja akárki és hogy hol kell azokat körülvenni a viz be­­rontása ellen, ahhoz is több helyismeret mint ret­tentő szaktudomány szükséges. 6-or egyoldalú, mert az ily gyűrű alakú körülsánczolással a csatornázási rendszer szükségkép együtt jár ; különösen pedig a városokban s ez csak említve sincs: ily egy­oldalú­­ság az is, hogy az óvintézkedéseket csak a községek teljesítsék; csak a belsőségek megvédésére, csakis saját erejükből saját zsebükből s legalább csak an­­­nyira, hogy az adóalap megvédessék; 7-szer rész akaratú, mert egy részéről a kormánynak resz ta­nácsokat adva, a kormány és a nép közti súrlódá­sokat idézi elő , főleg pedig amaz álokoskodások­­kal, hogy mivel a Vág szabályozása még az 17­51-iki országgyűlésen lett elrendelve s ma sincs befe-

Next