Egyetértés, 1876. április (10. évfolyam, 75-100. szám)
1876-04-01 / 75. szám
X. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre...............................................20.— Félévre....................................................10.— Negyedévre..........................................5.— Egy héra.............................................. 1.80 Egy szám 10 krajczár. Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyeg díj minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, kérjük előfizetésük mielőt!) megújítására, hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek vaay Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó hivatalának Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. Egész évre ....... 20 frt. — kr. Kél évre ...............................10 frt. — kr. Negyed évre.........................5 frt. — kr. Egy hóra..............................1 frt 80 kr. A zárszámadási bizottság mai ülésében befejezte a pénzügy és közlekedésügyi minisztérium 1873-ik évi zárszámadásait. Amazokról Nagy György és Mihályi Péter, a közlekedésügyi tárczáról pedig Csávolszky Lajos referált. Ez utóbbi tárczánál különösen két pont vonta magára a bizottság figyelmét, először, hogy az akkori közlekedési miniszter Tisza Lajos homlokegyenest az eddig követett gyakorlattal, ellenkezőleg a többi miniszterekkel egyenesen megtagadta az állam számvevőszéktől a részletes kimutatások megküldését. Jóllehet később a miniszteri tanács helytelenítette a volt közlekedési miniszter ezen oktalan intézkedését, előadó mégis szükségesnek látta a miniszter ezen eljárását fölemlíteni, mint olyat, mely sajátságos színben tünteti fel a volt közlekedési miniszter alkotmányos érzületét. A második tárgy, mely nem csekély megütközést keltett a bizottságban, az volt, hogy az 1873-dik évi zárszámadásban is fordult elő több eset, midőn a miniszter oly kiadásokat tett, melyeket a törvényhozás törült. 75. szám: Mikor a macska elmegy. Rész idők járnak a Tiszakabinetre. Még leghívebb csatlósa az „Ellenőr“ is észrevette, hogy a közvélemény széleiben-hosszában növekvő és mindinkább erősebben nyilvánuló ellenzéki hangulatával nem tanácsos farkasszemet nézni. Kivált egy évnegyeddel a kapu előtt és előfizető csökkenéssel a lapkiadás tárczájában. Aztán kellemetlen lesz az rájuk, hogy ez az „Egyetértés“, melyet szép énekszóval eltemetett a Franklin-társulat haldoklófélben levő rekedttorkú kántora, boszantó arányokban pozsgásodik az élet üdeségétől, erejének öntudatában kaczagja a felsőbb parancsszóra kiadott agyonhallgatást, mert hát a kormánypárti szent inquisitió taktikája a mily esetlen, ép oly mulatságos a maga felsülési manierejével. Egy szóval élünk biz mi viruló egészségben, habár fokozatos fejlődésünk, és elvszilárdság által hatványozott alakban nyújtott erkölcsi hitelünk görcsöket okoz is hitelvesztettségeknek. Igazán szánakozunk szerencsétlen álláspontjukban erkölcsileg tönkrejutott kollegáinkon. Valami oly fájdalmas van kínos vergődésükben, hogy minden nemesebben érző szívnek meg kell esni szegényeken, ha másért nem, már csak azért is, hogy nagy számuknál fogva az egész sajtó tekintélye sülyedőben, képtelen politikai maguktartása által. Hisz érzik azt ők maguk egyénileg legjobban, mily zsákutczába jutottak következetlenségük által, s mennyire nehezedik rájuk a kényszerhelyzet nyűgöző terhe, mely lehetetlenné teszi nekik a szabadabb lélegzést. Fel is oldanák már a kormánypártiság hatalomszóra nyiladozó és csukódó lakatját, csak becsülettel léphetnének ez idő szerint a közönség elé, melynek kegye immár legfölebb azért olvas egyet mást lapjaikban, mert vagy a kenyérkereset miatt tüntetni akar lojalitása mellett, vagy mert a régi elvek emberének megszokottsága most már ellenmondásaikból szerzi meg maga számára a tanulságot, mi módon lehet a részügyet végtelenül, hebehurgyán védelmezni. Avagy, hol van még csak mutatóban is oly hígvelejű lángész, a ki kapkodó ötölésük-hatolásuk szánalmas semmitmondásaiból le ne olvasná, hogy nem tiszta ügy az, melynek védelme nélkülöz minden talpraesett érvet, s nem tud megküzdeni a közönséges átokoskodások ügyvédi fogásaival sem. Könnyen megmagyarázható tehát, hogy a természet józan rendje, melyet bottal vertek ki agyvelejökből, néhanapján, ha egyébért nem, előfizető csalogatásért, jogait követeli a nemes is boszuló csapásai közepett. Ez a természet tör ki az „Ellenőr“-ön márczius végének utolsó napjaiban rendszeres tünet gyanánt, hogy félremagyarázhatlan legyen tendentiája, ha mindjárt pillanatnyilag nem kedvez is a kormánynak. Eléggé jól el van bujtatva a szavak közé a vágás, de másrészt világos a czélzat, meglátszanak körvonalai a bodzafakalitnak, amelyet előfizető gimplijei számára készített. Röviden a titkos ellenzékiskedésnek a „Pesti Napló“-nál eredendő és üldözött bűnébe esett az „Ellenőr“ telivér félhivatalossága is. Megereszti piczikét kereplőjét, talán nem hat el a Bécsben időző Tisza Kálmán füléig elütő hangja. Előbb Olaszország örök tavasza alá menekült felpofozni önmagát, és rúgni egyet a hosszas mesterkedés által honmentőnek kitömött miniszterelnöki maskarán; most pedig egyenesen itthon fondorkodik kissé, midőn fölveti a kérdést: „Mit visznek minisztereink Bécsbe?“, és megfelel rá következőképen: „Aztán követi őket okvetlenül, azon természetes feltevés ismerete is, hogy bárkitől és bár miként eredt a bajok, terhek és veszélyek aggasztó tömege, mely alatt népünk haladása csak tántorgás lehet s bukásnál egyébbel nem végződhetik: a rájuk szállott és magukra vett bajok, terhek és veszélyek fokozatos csökkentésének s így biztos elenyésztetésének világos útját és czélszerű módját megtalálni és kimutatni a kormányzók feladata és kötelessége. Mert bármennyire büntelenek legyenek is a múltak tényeiben és mulasztásaiban, most már az a kérdés, hogy a hatalommal, melyet kezelnek, képesek-e segítni az ország helyzetén.“ Ejnye, de hamis a kelmed zúzája drágalátos rókakoma! Hát ugyan hol maradt az a feltétlen bizalom, mely kiűzéssel és kiátkozással sújtott minden embert, ki nem esküdött prófétájának színtelen szakállára! Teringettél, hogy nem akad egy felsőbb inquisitió, mely kifaggatná, hogy meri a Messiás világrengető hivatását kétségbe vonni amúgy odavetőleg egy bizalmatlansági vátummal: „Az a kérdés, hogy a hatalommal, melyet kezelnek, képesek-e segíteni az ország helyzetén“. Hiszen ez istenkísértés, átokterhes renegátság! Egy kitörésre valóban túlságosan sok a merészségből. Pedig van még több is. Jó nyomába egy erős vágás, mely félvállról és kancsal mészáros módjára sújt ugyan, ahova akar, de éles is aztán szivethalgatólag. Azon reményének ad tudniillik kifejezést a fusiól kicsalárdkodó ravaszság, „hogy a függőben levő két nagy kérdés megoldására nézve Magyarország érzelmének és várakozásának hű és férfias tanácsai lesznek a fejedelem előtt.“ És hogy annál hatásosabban fején találja a szeget, idéz maga mellett „a londoni legtekintélyesebb lapok egyikéből“, a mint jő : „Állásának érthető sajátságai folytán a király hallja meg a vélemény valódi nyilvánulását legutoljára, s csak ritkán különböztetheti meg az érdekelt és szolgai ferdítésektől. Kénytelen azon bátorságra és őszinteségre bízni magát, melylyel miniszterei bírhatnak s illetőleg a miniszterelnök, kinek kötelessége inkább nemtetszést vonni magára az igazság megmondása által, mintsem félrevezetni fejedelmét a kedve szerinti beszéd által. Disraeli arra nézve, legutóbbi nyilatkozataiból ítélve, kérdésessé vált, váljon képes-e ama lényeges szolgálat teljesítésére....“ Íme az idézet, melynek czélzatosságát nagyban előmozdítja, hogy egyúttal a czikk is befejezést nyer általa. „Tessék odaképzelni Disraeli helyett Tiszát“ — gondolta magában a hamis, és ezzel szépen elárulta, hogy „Tisza arra nézve, legutóbbi nyilatkozataiból ítélve (értsd a hadügyi költségvetés leszállítása érdekében adott interpellationális válaszát) kérdésessé vált, váljon képes-e ama lényeges szolgálat teljesítésére, mely az igazság nyílt kimondásában áll, mégha „nemtetszést“ vonna is magára a király részéről. Világos beszéd. Csakhogy nem most van egyedül helyén az igazság megmondására nógatni emberét, hanem akkor kellett volna az erény gyakorlására terelni a minisztert inspe, midőn föltételeit adta elő a tárczavallalas iránt. Ha az őszinteség férfiasságától áthatva mondja el akkor Tisza Kálmán, hogy nyolcz évi tapasztalás győzte meg, miszerint az eddigi rendszerrel kormányozni képtelenség; ha az igazmondás nemes magatartásával jelöli ki az elvi irányt, mely nélkül nincs az üdvösségre legparányibb kilátás sem; ha régi programmjának nagyszabású elveihez képest kimondja kereken, mit vár a tönk szélén álló pénzügyi helyzet, mi ránthatja ki a megrekedt közgazdaságot , akkor ma nem állana oly ember gyanánt a legfelsőbb helyen, aki igazmondásával ellenmond előbbi nyilatkozatainak, és félhet, hogy hazugságon kapják a döntő körök. Ne mondott volna le Tisza Kálmán az önálló vámterületről; ne jelentette volna ki bolygathatlannak a hadügyi rendszert elviselhetlenségének mai állapotában; ne kötötte volna le kezét a bank felállításának kérdésében az osztrák nemzeti bank érdekeivel; mondta volna ki leplezetlenül az igazat, mit tart ez életbevágó kérdések megoldásának elvi feltételei gyanánt , akkor nem szorult volna ösztökélésre semmiféle lap részéről, hanem egyenesen és akadálytalanul haladhatott volna a nemzeti nagy czélok felé, ha igazságainak feltárása után tárczavállalásra szólítja a fejedelmi jog, így azonban meg van zabolázva nyelve a saját miniszterségét megelőzőleg kifejtett nézeteivel; s vagy halad tovább a korona előtt kijelölt irányban a nemzet végenyészetére tovább is; vagy ha elszánja magát, hogy akkor elfoglalt álláspontjától eltérőleg informálja lelkiismerete a királyt: ott sen mondják majd meg szemébe azt a gyermekileg egyszerű, de örökké igaz szót: „aki egyszer hazudni mer, hitelt többé nem érdemel.“ Verhovay Gyula. A magyar miniszterek ma reggel érkeztek Bécsbe. — Tisza Kálmán és Széll Kálmán 11 órára, b. Simonyi Lajos pedig 12/2 órára vannak a királyhoz kihallgatásra meghiva. — A miniszterelnökségből Tarkovics miniszter-tanácsos, továbbá a pénzügyminisztériumból Merfort és Köttinger osztálytanácsos s Kapecz fogalmazó, a kereskedelmi minisztériumból pedig Matlekovics osztálytanácsos kisérte Bécsbe a minisztereket. Auersperg miniszterelnök visszatért a prágai tartománygyűlésről s a „Bohemia“ szerint a közös tárgyalások tartama alatt az osztrák kabinet egyetlen tagja sem hagyja el Bécset, bár a tárgyalásokban közvetlenül csak Auersperg, Lasser, Pretis és Chlumeczky miniszterek vesznek részt. A megyék kikerekítéséről szóló törvényjavaslat — írja a „Hon“, az országgyűlés új ülésszakában azonnal be fog terjesztetni. A belügyminiszter kerülni kiván minden felesleges, a szenvedélyeket felkorbácsoló vitát s oda törekszik, hogy az uj törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emeltessék. — Különben eltekintve az erdélyi részektől, hol az abnormális viszonyok radikálisabb eljárást követelnek, — az uj szervezés átalában nem lesz oly nagymérvű s oly felforgató, mint azt a vidéken vélik s legkevésbé sem terjed ki Magyarország összes törvényhatóságaira. Szombat, 1876. április 1. Szerkesztői iroda : Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-kitatas: ‘Budapest IV. megyeházéi' 9. Vollianer F. nyomdájában. A napi kérdéshez. □ A miniszterek bécsi útja foglalkoztatja ma a napi sajtót; élénk érdekeltséggel várnak minden legkisebb mozzanatot, mely az önálló vámterület és független jegybankra vonatkozik. A közvéleménynek ezen kérdések iránti érdekeltsége indokolva van, mert a vámterület és bankkérdés mikénti megoldása életkérdés ! Ezek vannak hivatva némileg kárpótolni azon óriási veszteségeket, melyeket Magyarország 8 éven át szenvedett. Eddig csak azt határozták a miniszterek ez ügyekben mindig, hogy máskor határoznak. Ma itt az idő, hogy komolyan szóljanak a tárgyhoz és megállapodásra jussanak. A magyar kormánynak kötelessége a tárgyalásokat siettetni és az ország jogait és kívánságát minél előbb érvényesíteni, mert Magyarország mindaddig beteg, csonka, míg nincs önálló vámterülete és független jegybankja. Tudjuk és értjük mi azt, hogy Ausztria nagyon savanyú képpel harap bele az almába, fél hogy fogai bele vasulnak, de ez minket legkevésbé sem gondoz, mert ideje már egyszer, hogy Magyarl UJJO/j<X& JUWÖgDttUUJ OA. -----*._• X-l- ^ lenni. Akkor midőn egy ország annyit sajtolt ki egy országból mint Ausztria Magyarországból nyolcz éven át, teljes megnyugvással mondhat le azon szerződésről, mely neki óriási előnyöket biztosított, Magyarország kárára. Ausztria eddig nagy részben tőlünk élt, és nekünk nincs az ellen kifogásunk, fizesse meg azon előnyöket, melyeket neki Magyarország nyújt. De arról, hogy ez ország továbbra is gyarmata legyen Ausztriának, hogy zsírunkon megbízzék, ebbe bele nem egyezünk. Midőn ezeket írjuk, az ország hangulatának a közvéleménynek vagyunk tolmácsai, mert nincs Magyarországon törvényhatóság, város, község, társulat, mely még tovább is kívánná élvezni a közös vámterület áldásait. A közös vámterületnek nincs oly megoldása, melyet óhajtanánk, mert az bármily előnyösen oldassák is meg, a legjobb esetben sem lehet azt, az önálló vámterület mellé állítani. A számok beszélnek, a számok pedig azt bizonyítják, hogy a közös vámterület fentartása mellett Magyarország számára nincs anyagi felvirágzás. Gordiusi csomóhoz hasonló a közös vámterület, mely meg nem oldható a mi előnyünkre. Úgy össze van kuszálva, hogy azt igazságosabban elrendezni nem lehet, mintha a csomót kettévágjuk és felállítjuk a sorompókat. A sorompókat Magyarországnak joga van felállítani, és e jogának érvényesítésére a körülmények, anyagi érdekei ösztönzik. Ezt tanultuk meg az elmúlt nyolc év alatt, erre kényszerítenek viszonyaink, s ezen hangulatnak adatott kifejezés azon 103 kérvény által,melyek eddig a képviselőházhoz benyújtattak. A nemzet végre ébredezni kezd és bár ismét saját kárán, de még is tanul. És ha a Bécsbe utazott kormányférfiak haboznának, ha nem volnának eléggé erősek az osztrák követelésekkel és miniszterekkel szemben, azon 103 kérvényre terjesszék ki figyelmüket, melyeket imitt közlünk, és ha ezeket szem előtt tartják, akkor tudni fogják kötelességüket, mert ezen kérvények világosan azt bizonyítják, hogy Magyarország önálló vámterületet és független jegybankot kíván. Az önálló vámterület és a független jegybank érdekében — írja a „P. N.“ — a magyar képviselőházhoz múlt deczember hó óta kérvényeztek: 32 városi és megyei municipium, 9 mezőváros és község, 29 gazdasági egyesület és ipartársulat, s ezeken*‘kívül beérkezett 33 magánjellegű kérvény választópolgárok által aláírva. — Összesen 103 kérvény az ország legkülönbözőbb vidékeiről, melyek mind az önálló vámterület mellett nyilatkoztak. A kormány álláspontját osztotta négy kérvény, a borsodmegyei, a pestmegyei, a felső tiszavidéki gazdasági egyesületé és a Budapest terézvárosi szabadelvű köre, melyek a vámügy czélszerű megoldását és esetleg az önálló vámterület felállítását kérték. Több törvényhatóság, p. Pozsony városa a kormányhoz intézett felterjesztése az önálló vámterület mellett, a képviselőházhoz nem fordult. A közös vámterület mellett az országból egyetlen kérvény sem érkezett a törvényhozáshoz. Az önálló vámterület mellett kérvényeztek: Holdmezővásárhely, Beregl megye, Arad Zemplém megye, Győr, Liptó megye, Nagyvárad, Miskolcz, Szathmár megye, Nyitramegye, Hajdúkerület, Torda megye, Vas megye, Eger, Szeged, Tolna megye, Kecskemét, Unglmegye, Békésmegye, Győrmegye, Szabolcs megye, Szathmár-Némethi város, Udvarhelyszék, Somogymegye, Aradmegye, Kassa, Zalamegye, Hontmegye, Szentes, Baranyamegye, Küküllőmegye, Pécs város törvényhatóságok. Továbbá: Pápa, Hatvan, Csány, Ecsed és Hort községek, Hosszhetényi elöljáróság, Nagy- Kőrös, fügedi választó kerület több községe, Szegvár község, Mélykút község Bács megyében, Munkács város. Az aradi kereskedelmi és iparkamara, Hevesmegye és Jászkun kerületek gazdasági egyesülete, győrvidéki gazdasági egylet, szarvasi takarékpénztár, első aradi ipartársulat, 300 nagyváradi iparos, szegedi iparoskor, szegedi ipartársulat, szegedi lakatos és bádogos ipartársulat, Győr és győrvidéki első ált. ipartársulat, gamási ipartársulat, veszprémi ipartársulat, kecskeméti iparegyesület, kolozsvári iparos egylet, miskolczi ált. ipartársulat, komáromi asztalos ipartársulat, verpeléti ipartársulat, alberti-rsai ipartársulat, veszprémi csapó ipartársulat, kenderesi általános ipartársulat, gyulai ipartársulat, váczi általános ipartársulat, túrkevei iparoskor, Halmi város iparostársulat, bakabányai iparegylet, szombathelyi csizmadiák ipartársulata, szili ipartársulat, zalaegerszegi iparosok, kaposvári csizmadia ipartársulat. A csornai kerület választói, Pécs város több polgára, pelsőczi és vidékebeli választók, több békési választópolgár, magyar országos nemzetgazdasági tanácskozmány 100-as bizottsága, siklósi ellenzéki kör, Budapest ferenczvárosi szabadelvű kör, szegedi felső kerületi népkör, szegedi alsó kerületi népkör, több debreczeni polgár, 316 mezőtúri polgár, nádudvari 314 polgár, több jászapáti polgár, kecskeméti függetlenségi párt, nagykőrösi olvasó-, ipar- és gazdasági egyletek, 451 mezőtúri polgár, több lajdúböszörményi lakos, 151 tordai polgár, 253 mohácsi polgár, 117 gyöngyösi polgár; Győr városa több polgára, Czegléd város 771 polgára, szolnoki választókerület 1059 polgára, 63 bibirtokos és iparos, rono íacZuaZi Maros-Vásárhely több polgára, Tengerin község (Baranya) 59 polgára, Csanád Palota község 69 polgára, Zemplén megye megyeszói választó kerület több polgára, karczagi polgárok, rákospalotai 84 polgár, Bikity község lakói Bácsmegyében, gyomai és békésgyulai választók. Köztudomás szerint a katonabeszállásolás ügye szintén szőnyegre kerül Bécsben a magyar miniszterek ott tartózkodása alatt s mint a „P. Lloyd“-nak a császárvárosból írják, a közös hadügyminiszter tekintettel a jelen gazdasági krisisre, nevezetesen Magyarországon, nagy katonai laktanyák építését hozza javaslatba, hogy ily módon foglalkozást nyújtson az építészeti vállalkozásnak és az azzal összefüggésben álló iparágaknak s a jelenleg óriási mennyiségben tétlenül heverő munkáskéznek. A közös hadügyminisztert emellett még azon nézet is vezérli, hogy a mostani körülmények közt sokkal olcsóbban lennének beszerezhetők az építési anyagok s olcsóbbak lennének a napszámok, mint normális viszonyok között. Vajjon azonban ezen rögtön megkezdendő építkezések birodalmi, avagy országos pénzből fedeztessenek-e, ez oly kérdés, melyet a két állam törvényhozása lenne hivatva eldönteni. zottan a béke fentartása mellett nyilatkozni, csak akkor fog megszűnni a pénz és véráldozatok azon roppant sorozata, melyet a mai fegyveres béke áldástalan korszaka felemészt, alólírt képviselők a következő nyilatkozat elfogadására hívják fel a képviselőházat: Határozati javaslat. A képviselőház kinyilatkoztatja, hogy a nemzetgazdászat érdeke, az állami pénzügy rendezése, a polgárosodás fejlődése, a béke biztosítása követelik a hadsereg létszámának nagymérvű leszállítását. A képviselőház elvárja, hogy a kormány arra használja fel befolyását, hogy az európai államok által a hadseregek létszámának egyenlő mérvű és egyidejű leszállítása, mint ez államok érdekében mulhatlanul szükséges intézkedés ismertessék föl, és valósíttassék meg. A képviselőház, rokonszenvvel fogadja, egy európai képviselői értekezlet eszméjét, mely a hadseregek létszámának egyenlő mérvű és egyidejű leszállítása, és valósítása iránt értekezzék. Budapesten, 1876. márczius hó 29-ik napján. Beadják: Madarász József, Kállay Ödön, Ostffy István, Sós Gábor, Pogány Ödön, Almásy Sándor, Nagy Ferencz, Hegedűs László, Szongoth Jakab, Madarász Jenő, Vidovich Ferencz. A képv. ház igazságügyi bizottság a ma tartott ülésében megalakulván elnökké Pau 1er Tivadart választotta, egyszersmind elhatározta, hogy első érdemleges ülését szombaton d. u. 5 órakor tartja s azon a váltótörvény javaslatra vonatkozó főrendi módosításokat fogja tárgyalni, jövő hétfőn pedig a büntető törvénykönyv tárgyalását kezdi meg. Budapest, márczius 31. Az „Egyetértés“ t. szerkesztőjéhez ! Tisztelt barátom! A házszabályok elég helytelenül, szabatosan nem intézkedvén az indítványoknak felolvastatásáról bejelentésük alkalmával, — Így történt meglepetésemre, hogy több képviselőtársaimmal a hadsereg leszállítását czélzó indítványunk sem olvastatott fel a képviselőházban márczius 29-én. Mivel azonban mi épen azért adtuk be indítványunkat most, hogy azon időig is, amidőn indokolhatom majd, miként a képviselők, úgy az ország polgárai is megismerjék indítványunk teljes horderejét, — kérlek légy szives itt másolatban csatolt indítványunkat a nyilvánosságnak átadni. Madarász József: * Indítvány. Tekintve, hogy a hadseregek létszámának nagymérvű leszállítását a nemzetgazdaság, pénzügy, szabadság és emberiség érdekei követelik. Tekintve, hogy az országgyűlés feliratában már 1869-ben kifejezte azt, hogy a bábom mindenkor terhes és szomorú kényszerűség; hogy csak a béke áldásai teszik virágzóvá az országot, hogy fejlődésünk csakis békében eszközölhető. És mi is már akkor kifejeztük azon meggyőződésünket, hogy a béke biztosítását csak abban lelnék fel, ha az európai közszükségeknek teljességgel meg nem felelő fegyveres békét európaszerte a valódi békét jelző lefegyverzés váltaná fel. S mennyivel inkább követelik ezt ma az európai hadseregeknek azon időtől oly nagy mérvben megszaporodott létszáma és különösen hazánknak azóta rohamosan megrongált pénzügyi helyzete ? Tekintve, hogy Európa több államainak képviselőházi tagjai közt megindított azon mozgalom következtében, mely a hadseregek létszámának leszállítását kívánja, Magyarország képviselőháza sem maradhat hátra, hogy ne nyilatkozzék a polgárosodás e követelménye mellett. E meggyőződéstől vezéreltetve, és mert mi ma is valljuk azon meggyőződés helyességét, hogy csak ha az államok és nemzetek maguk fognak határo Még néhány szó az országos folyamszabályozás ügyében. A „Hon“ egyik múlt számában a netáni újabb vízveszélyek ellenében foganatosítandó óvintézkedések tárgyában közölt czikkére, s csak annyiban akarok reflektálni, amennyiben félhivatalos kormánypárti lapban jelenvén az meg, — oly színezetet nyerhet, mintha a kormány helyeslésével találkoznék, sőt a kormány initiativája lenne; vagy hogy a mulhatlanul szükségelt komoly s nagymérvű munkálatok foganatosításának hazafias és morális kötelességével, és az ezek teljesítését követelő közóhajjal szemben — ama czikkben kifejtettekhez hasonló kicsinyes érvelésben kerestetnék indokolás, a folyamszabályozási munkálatok megkezdésének és keresztülvitelének elodázására ! A czikk szerint főteendő „az áradásnak kitett városoknak és községeknek felhányt sánczokkal, elÁJtojj iLlyKáSPkkpL körülövezése“ ; ajánlja községeink ez önvédelmi munkálatokat"‘űtfélköif -fa tesitsék“ — vagy amint később jobban kifejti „a belsőségeknek megvédésére kellene szorítkozni;“ „hogy a kormánynak csupán az volna a teendője, hogy az árterület felvételébe és az egész munkálat propectálására kellene a mérnöki erőket a helyszínére kiküldeni s ez által felügyeletet gyakorolni; s amint kivehető főleg azon okból akar a kormányra ily nagy fáradságot hárítani, hogy „az adóképesség ne veszélyeztessék.“ A nagyobb mérvű országos intézkedést, az ország folyóinak szabályozását pedig czélszerűtlennek látszik elítélni, mit avval indokol, hogy ennek előtte ily szabályozói munkálatok századokra nyújtattak. Azt mondja végül, hogy a kormánynak jogában áll az egyes községeket az óvintézkedések megtételére kényszeríteni is. Az ajánlat vagy javaslat 1 er is kicsinyes szűkkörű, mert az önvédelemre, önsegélyre szorítkozik s csak a községek körülkerítését, ezáltal csupán a belsőségek megvédését czélozza; márpedig a földbirtokosok, földművelők keresete, jövedelme, adóképessége is főleg a külsőségekben rejlik s ha a termés tönkre tétetik, a külső javak megsemmisülnek, a jövedelem, adóképesség is meg van semmisülve. 2-szor okszerűtlen, csak költséges és haszon nélküli; mert „az áradásnak kitett községek és városok természetesen mélyebben is feküsznek, tehát mindamellett, hogy a magas és szilárd töltések építése, a közsánczolások sok pénzbe kerülnek a vízáradás minősége szerint, kivált lapályban fekvő községek körül, tán nem elegendő magasak vagy erősek lehetnek, vagy pedig nem példátlan belső fakadások esetén úgyis czélszerűtlenek; a száraz, nyári időszakban pedig a 10—20 láb magasságú, s a községeket körülövező gátak a „takarítások“ idejekor alkalmatlanok s egészségi tekintetekből meg károsak lehetnek. — A magas fekvésű községeknél meg úgyis fölöslegesek. Pedig rendszerint a községek magasabban fekszenek mint a termő határaik. 3-szor nem is méltányos, mert a kormánysegélyt az óvintézkedések megtételénél a községektől megvonja, azokat az önsegélyre, önvédelemre utalván; — noha ez intézkedések a helyi érdekek által is javasoltatnak s idegen tanácsok nélkül is végrehajtatnak, még pedig a helyiviszonyok kiváló tekintetei szerint, ha szükségesek és ha van hozzá elég pénzerő — ami pedig hiányzik mai nap legtöbb helyen. 4-szer nem jogszerű, mert ha a kormánynak joga van a községeket óvintézkedések megtételére kényszeríteni főleg azon okból, hogy az adóképességet föntartsa, úgy hasonló okból, kivált ha az anyagi eszközök erre hiányosak — kötelessége is a kormánynak az adózó polgárok érdekeit pénzáldozattal is védni. — 5-ször ellenmondó, mert mi czélja van a kormány által a mérnökök helyszínelésre, árterület felvételre kiküldetésének, ha az árterületek csak egyes részeinek, a községeknek és városoknak önvédelmi úton leendő ármentesítése czéloztatik. Hogy hol vannak községek, városok, azt mérnökök nélkül is tudja akárki és hogy hol kell azokat körülvenni a viz berontása ellen, ahhoz is több helyismeret mint rettentő szaktudomány szükséges. 6-or egyoldalú, mert az ily gyűrű alakú körülsánczolással a csatornázási rendszer szükségkép együtt jár ; különösen pedig a városokban s ez csak említve sincs: ily egyoldalúság az is, hogy az óvintézkedéseket csak a községek teljesítsék; csak a belsőségek megvédésére, csakis saját erejükből saját zsebükből s legalább csak annyira, hogy az adóalap megvédessék; 7-szer rész akaratú, mert egy részéről a kormánynak resz tanácsokat adva, a kormány és a nép közti súrlódásokat idézi elő , főleg pedig amaz álokoskodásokkal, hogy mivel a Vág szabályozása még az 1751-iki országgyűlésen lett elrendelve s ma sincs befe-