Egyetértés, 1876. április (10. évfolyam, 75-100. szám)
1876-04-08 / 81. szám
irtot a vidéki, 70 frt 70 krt, az újpesti és 50 frt és 3 ezüst forintot a budapesti árvízkárosultak részére. Szerkesztőségünkben maradt 59 frt 90 kr, mit legközelebb adunk át. * Hivatalos nyugta: Kétszáz (200) forintról, mely összeget az „Egyetértés“ t. szerkesztőségétől a vidéki árvízkárosultak javára mai napon átvettem. Budapest, 1876. márcz.22. Machart Perencz. belügymns. hív. igazg. * Elismervény. Az „Egyetértés“ t. szerkesztőségétől az újpesti viz által károsultak fölsegélésére 70 frt 70 frt a mai napon által vettem. Márcz. 28. 1876. Szilassy alispán. * Nyugta. 50 frt az az ötven forint és 3 ezüst forintról, mely öszszeget alólirt bizottmány az „Egyetértés“ t. szerkesztőségének gyűjteményeként az árvízkárosultak fölsegélésére köszönettel átvett. Budapest, ápr. 7. Kammermayer Károly, polgármester.* Elismervény. Egy burgonyával és szalonnával megtelt zsákról, melyet a felirt hivatal a vizkárosultak számára mint adományt fölvett. Bpest, márcz. 31. A főv. gazdasági hivatal. A büntető törvénykönyv tárgyalása. Az igazságügyi bizottság mai ülésében folytatta a büntető törvényjavaslatnak, illetőleg a szabadság büntetési rendszernél azon indítvány tárgyalását, hogy a bűntetteknél a fegyház és börtön kétféle büntetése helyett csak fegyház alkalmaztassák. Juhász a fegyház és börtönbüntetés közt nem lát a javaslat szerint semmi jelentékeny különbséget. A szabadságbüntetés egész rendszere tökéletesen egyenlő mindkettőnél, s a különbség felállítása ennélfogva nem tekinthető indokoltnak. Nem indokolják ezt a tényleges viszonyok sem, miután jelenleg tulajdonképeni kerületi börtöneink nincsenek. Oborin Zsigmond indítványára szavaz. Perczel miniszter a büntetés igazságossága szempontjából szükségesnek tartja a közvetítő intézetet. Azok, kik az egységes büntetést tartják szükségesnek, maguk sem menekülhetnek annak szükségétől, hogy az alkalmazásnál fokozatok legyenek, s így végeredményben csak oda jutnak, hogy név nélkül bár, de középső büntető nemet állítnak fel. A sulyosb bűnösök legnagyobb része eddig nálunk a fegyházakban állta ki büntetését, s ez rájuk a legsulyosb hatással volt, úgy, hogy mindent elkövettek, csak hogy meneküljenek a rettegett fegyházakba való szállítástól. Az egységes felosztás mellett a bizottság kénytelen lenne, hogy igazságos büntetéseket állapítson meg, vagy nagyon leszállítaná a fegyházbüntetés időtartamát, vagy súlyosb jogsértéseket is vétségekké dedlarálna. Az igazság s méltányosság érzetének repagnálna az, hogy például a 8—10 kóra elitélt egyén ugyanazon intézetben volna kénytelen kiszenvedni büntetését mint a 15 évre, vagy egész életére elitélt. A törvényjavaslat nem állít fel semmi újat, s nincs rendszer, mely oly rövid idő alatt keresztülvihető volna, mint ez, mely az államnak is legkisebb megterheltetésével kJár. Kéri a javaslat felosztásának elfogadását. Hodossy elfogadja a büntettek büntetésének kettős felosztását. — Pauler előadó e kérdést csak a czélszerűség kérdésének tekinti. Megtartandónak véli a javaslat felosztását, mert a nép nem fogja fel a büntettek különbségét másként, mintha a büntetések külső jelei is különbözni fognak. Oborin indítványa által kiküszöbölni akart egy minden belső jogosultság nélküli megkülönböztetést, mely a büntetések helyes megállapításának is nagy akadályát képezi. A törvényjavaslat szerint a börtönbüntetések kerületi börtönökben lennének végrehajtandók, minek folytán, vagy számos kerületi börtönt kellene felállítani, ami szintoly költséges lenne, mint a fegyházak felállítása, vagy a törvényszéki börtönöket átalakítni, amelyekben a büntettek elkövetői nem fognának megfelelően súlyos büntetésben részesülni Hammerszberg csatlakozik Oborin indítványához. Csemegi még egyszer szól e nagy fontosságú kérdésben. .A minisztérium úgymond, komoly és beható vizsgálat tárgyává tette a kérdést, váljon a börtönbüntetés elejtésével, lehető lesz-e a fegyházak rövid idő alatti oly mérvű szaporítása, aminőt a fegyház büntetés minimumának szükséges leszállítása megkíván? s azon meggyőződésre jutott, hogy ez hosszú idők alatt nem lesz lehetséges. Azon roppant apparátus és költség összevetése, mellyel a fegyintézet jár, mindenkit azon meggyőződésre juttathat, hogy tíz kerületi börtönt lehet egy fegyintézet költségével felállítani s fentartani. A börtönbüntetés fentartása aránylag rövid idő alatt keresztül vihetővé teendi a törvényt. Hodossy azon kérdést veti fel, hogy váljon nem volna-e jó a bizottságnak meghallgatni e kérdésben a főügyészt, vagy egyik másik fegyintézeti igazgatót. Szilágyi D. nem tartja azt szükségesnek. Csak egy érv hozatott fel az indítvány ellen, a költség szempontja. Ezt nem tagadhatja el, mert a költség mind a börtönnél, mind a fegyintézetnél csak ugyanaz leend, legfeljebb a házirend különbözhetik. Ha akár főügyészt hallgatnak is meg, komolyan állítni nem lehet, hogy négy szabadság ! A-ZRCZ-A.. triiő és kalapács. Regény. — írta: Spielhagen Frigyes. MÁSODIK KÖTET (Folytatás.) IX. Rész. A tiszta jég, a gyönyörű alkony, s a fákról imitt amott lehulló sárga levelek az ősz közelgését hirdették. Egy év előtt, ép ezen időt töltöm Zehrendorfban; a természet ugyanazon tünetei mutatkoztak most, melyek akkor nyilvánultak, s lelkemben felkelték a visszaemlékezést. Azt hivem, ez emlékek mélyen eltemették, azonban most úgy tapasztalául, hogy csak vékony lepel boritá, melyet a legkönnyebb őszi szellő is képes fellebbenteni; sőt attól tartok, hogy az egy év előtt kapott seb ki fog újulni. Átéltem még egyszer ama korszakot úgy, mint midőn ébren visszaemlékszünk valamely élénk álomra. Mit álmunkban igen természetes, és következetes dolognak tartunk, ébren csodás phantasmaként tűnik fel előttünk s mi álomban megfoghatlanul aggaszt, azt ébrenlétben egyszerűnek találjuk. Akkori helyzetemet kelle a mostanira rajzolni, s a rémálom készen volt. Szabadnak véltem magamat akkor, pedig úgy be valék hálózva a legvisszásabb körülményekbe, mint a légy apók hálójába; most vasketreczek mögött éltem, s oly benső megnyugvást és biztosságot éreztem, mint mikor ingó sajkánk partot ér. Akkor azt véltem, életczélomhoz jutottam, és most láttam, miként ama lét csak ifjúkorom czélnélküli csinjaibüntetési fajnak megfelelőleg berendezett intézetek három fajnál kevesebbe fognak kerülni. Mind a javaslat, mind az indítvány rendszere csak bizonyos idő múlva valósítható, s hogy az indítvány szerinti egyszerűbbet előbb lehetene megvalósítni. A büntetések individuálizulására mi befolyással sincs a büntetésfajok szaporítása. Perczel miniszter a kérdés eldöntését felfüggesztetni kéri, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a főügyészt s egy két fegyintézeti igazgatót hívhasson meg, hogy a bizottság azok meghallgatása után határozhasson. — Horváth L. megjegyzi, hogy ez indítvány elfogadása lehetetlenné teendi a tárgyalás jelenlegi folytatását, s ha a kihallgatásig felfüggesztetik a tárgyalás, elfogadja az indítványt. Perczel miniszter elismeri, hogy addig a tárgyalás nem leend folytatható. — Szilágyi D. teljesen szükségtelennek tartja ugyan a kihallgatást, de kötelességének tartja egyéni véleményét a miniszter akaratának alárendelni. A bizottság a miniszter indítványát elfogadta. Ennek következtében a javaslat tovább tárgyalása a ház összeülése utánig elhalasztatik. Az árvíz a vidéken, Mezőtúr, ápril 5-én. Márczius 15-ke óta csak szomorút, lesújtót jelenthetünk. Az árvíz dühének minden erőlködés daczára nem lehetett ellenállani, a külső védvonalról legalább egészen kiszorított bennünket s elöntötte határunknak mintegy V3&L S fájdalom! rémuralma még most is fennáll, sehogy sem akar felhagyni romboló, ostromával, úgy hogy életünk csupa küzdelem. Éjjel nappal pereg a riadó dobéberségre intvén mindenkit s zaklatván a szorongatott lakosságot az önvédelemre, s hogy a rémülés teljes legyen, közbevegyül a vészharang szivszoritó tompa kongása is. A nép már majdnem beleunt a roppant fárasztó, éjjel-nappal tartó több heti munkába, testileg lelkileg kimerülve, reményében elcsüggedt, aggódva tölti el a napot s aggodalommal néz a bizonytalan, szomorú jövőnek elébe. Az utóbbi napokban mégis kissé szünetelhettünk, a víz több irány felé elterülvén, ha nem is épen fogyott, de legalább megállapodásra látszott jutni és e mellett szélcsend uralkodott. Most ismét hasonlóképen éjszaknyugatról jövő, erős hideg légáramlat mozgásba hozza a tengernyi, városunk talaja felszínét itt-ott 1—2 méternyire felölhaladó víztömeget s nagyban elősegíti a csapkodó hullámok Tomboló hatását. És e mellett majdnem mindennap érkeznek uj és uj rémitő hírek a szomszéd közelről, hogy a Tisza majd itt tört be, majd ott megházalta a gátat, Abád Szalókon az u. n. Mirkógátot s Kis- Ujszállástól felénk iramodván, uj ellenség gyanánt fenyegeti városunkat. Márpedig menthetlenül tönkre jutna a város, ha még ezen szerencsétlenség is bekövetkeznék, mert a hevenyében felhányt, városunkat védő gyenge gáttöltések már a mostani víztömeg reszerejének is alig képesek ellenállani. Egyábaránt a nyomor nagy, a most már egy idő óta minden évben bekövetkezett uj és uj elemi csapások: cholera, viseg és vizár végképen kimerítették e népet s tönkre juttatták anyagilag, maga a város is a védgátak fentartására való borzasztó költekedés folytán oly szomorú helyzetbe jutott, hogy cselédjeinek havi bérét sem tudja kifizetni, üres lévén tökéletesen a házi pénztár, mert az adót senki sem fizethet, — de ily rendkívüli nyomasztó viszonyokkal szemközt senkitől sem lehet követelni azt. S valóban már az emberség szempontjából is kívánatos volna, hogy a kincstári végrehajtó is egy ideig, legalább a vízár elvonulásáig kimélne meg bennünket. Rada Tisza-füreden a víz lassan apad a közóhaj mértékéhez képest; a gátakon újra meg újra veszedelmes sérülések támadnak s a lakosság sorsa még mindig folytonos aggodalom. — Kisuj szálasról, honnan a Michó-gát megszakadásának híre jött meg, melyet már tegnap konstatáltunk, erre nézve se megerősítés, se cáfolat nem érkezett. Úgy látszik, Heves-Szolnok megye, a II.-Kunság, Békés és Bihar megye ölelkező részei valóban hajmeresztő területben víz alá jutottak. Szegedről végre valahára egy kis apadást jelentenek. Ha az apadás folytonos lesz, úgy hinni lehet, hogy hazánk e városa ki fogja kerülni a legnagyobb veszedelmet. — Saját erejének, buzgalmának s határt nem ismerő igyekezetének köszönheti megmentését! Könyörüljünk! Mohács, ápr. 4. Miként az egész Duna mentében úgy nálunk is visszatér lassan-lassan rendes medrébe az ár borzasztó nyomokat, felszámíthatatlan károkat hagyva maga után. Nem panaszkodtunk, nem jajgattunk eddig, igyekeztünk a magunk erejéből segélyezni veszélybe, nyomorba jutott lakostársainkat. Most azonban egész nagyságában tűnvén fel előttünk a kár, mely városunk egy harmadát végkép, az összes lakosságot azonban részben sújtotta: kénytelenek vagyunk erdő szavunkat ínségre jutott társainknak volt végkövetkezménye. És mily világításban láttam azon embereket, kiknek sorsa iránt élénk érdekeltséget éreztem; azokkal szemben, kiket azóta megtanultam őszintén szeretni, s összehasonlítva a „szilajt“, szelíd és bölcs fivérével ? És miután az összehasonlításoknál voltam, úgy az óriási, nehézkes álmos Prantov Jánost, kiről nem tudom él-e vagy hal, bár többen álliták, hogy él, s tudják hollétét is, — a kis mozgékony, szellemdus Snellius orvoshoz kelle hasonlitnom ; sőt a vén roskadt Kerestélyt is kénytelen valék az erőteljes Szüszmilch őrmester mellé állitni; de legélénkebben tűnt fel előttem az ellentét az összehasonlításnál a szép phantastikus Constance, s a szende egyszerű Paula között. Nagyobb ellentét alig volt képzelhető! Talán épen ezért tüntető elém egyiknek a képe a másikét. Különös az, hogy Paula iránt, — ki pedig még jóformán gyermek volt, — nagyobb tiszteletet éreztem, mint a nálánál több évvel idősb, és szebb Constance iránt. Bár utóbbival szemben is bizonyos elfogultságot kelle leküzdenem, de ez elfogultság egészen különbözött a mostanitól, sőt az előbbit annyira le is küzdöttem, hogy aznap reggelén, midőn a kastélyból távoztam, elhatárzám Constance-t nőül venni, tizenkilencz évem daczára. A mi leginkább meglepett, azon vágy volt, Constancenak, — ki rutul kijátszott, s kit gyűlölni véltem, tudtára adhatni, hogy látni óhajtom, s megmondatni neki, mennyire szerettem, s mennyire megszomoritott. Vájjon, hol volt most? Legutóbb Olaszországból hallatott magáról. Vájjon ott időzött-e még és mily körülmények között? Hogy kedvese elhagyta, arról már volt tudomásom, s ezt hallva, nagyot kaczagtam. Most nem nevettem, hanem a szánalom egy nőnevében hazánk nemeskeblű fiaihoz, és leányaihoz intézni! Van országszerte baj elég, de annyi kárt mint a mennyit aránylag épen a mohácsi magyar reform és katholikus lakosság szenved — kevés község vallott. Bizton hisszük, hogy ha kormányunk értesül nyomasztó helyzetünkről, ha eddig még nem tette is •— sietni fog a körülményekhez képest ő is károsultainkat gyámolitani. De hadd beszéljenek a számok. A mohácsi szigeten, hol földmivelő részünknek kertjei, kaszálói, szállásai voltak, s mely sziget városunk lakosságának, csaknem egyetlen megélhetési alapját képezi: összeomlott több mint ezer ház melléképületeivel, hol a népnek szénája, kukoriczája, fája elhelyezve volt. Lakosságunknak szigeti kára megközelíti a fél milliót! A szigeti veszedelmet néhány napra a város alatti töltés elszakadása követte, minek következtében Mohács városa 1770 házából márcz. 17-ig az árvíz elborított négyszázkilenczvenkét házat, a tataivíz hatvannégyet összesen ötszázötvenhatot, márcz. 23-ig összeomlott hivatalos összeírás szerint háromszáz hét lakház, a melléképületeket ide nem számítva. A víz apadása óta az összedőlt házak száma mai napon már megközelíti a négyszázat. Tekintetes szerkesztőség ! ahol a számok így bizonyítanak, a kárt s az ebből származó nyomort elképzelni igen, de felszámítani pontosan nem lehet ! Isten a tanunk, hogy a mit városunk megmenthetése érdekében megtehettünk, mindazt iparkodtunk megtenni, a bekövetkezett nyomort, a városunk kebelében megalakult „segélygyűjtő bizottság“ buzgóan igyekszik enyhíteni. Ezen bizottság részéről intézzük mi alulírottak a T. szerkesztő úr közbenjárása által, a nagy közönséghez könyörgő szavunkat! Segítsenek, gyámolítsanak bennünket, segítsék nyomorba jutott lakostársainkat, hogy erkölcsi erőnket megtartani, s a nyomort csak némileg is enyhíteni képesek lehessünk. A bejövendő segélypénzt, kérjük a segélyző bizottság pénztárnokához Leiszer Viktor úrhoz Mohácsra küldeni. A tekintetes szerkesztő urat a gyűjtésre hazafias bizalommal felkérve vagyunk őszinte tisztelői: Szajevits Pál, bizottsági elnök, Székely József, bizottsági jegyző. * Az „Egyetértés“ szerkesztősége a legnagyobb készséggel elfogad és kézbesít minden ide vonatkozó adakozást. Szerk. Adóvégrehajtók rablásai. Tisza-igar, ápr. 5. Sok mindenféle dolgok történtek a világ teremtése, s az emberi társadalom alakulása óta egyik másik világrészben, mit a történelem feljegyzett, — de azt is érdemes ám feljegyezni, ami dolgok mostanában a mi Tiszavidékünkön folynak, úgyhogy aligha van toll, amely azt nagyszerűen borzasztó valóságában ecsetelni tudná. Nem szoktam a hírlapokba írogatni, de amik itt történnek, emberiség iránti részvétből kénytelen vagyok köztudomásra juttatni, nem szükség mást felemlítenem, minthogy Magyarországnak úgynevezett alföldje, ismét — mint állítólag hajdan — maré dulce — édes tenger akar lenni. Legalább már felét viz boritja, másik felét a legkétségbeesettebben igyekeznek menteni.Éjjel nappal zug a vészharang, a katonaság részint segít a töltések csinálásában, részint hajtja ki az embereket, s szekereket a védgáthoz, — ez alatt ezrek és ezrek kénytelenek elhagyni falvaikat, s lakhelyüket, s részint más még a víz által el nem borított községekbe menekülnek, — részint a szabad ég alatt sátorokban laknak, — és ekkor az átalános rémes kétségbeesés, s jajveszekelés között előáll az ember, a szívtelen s mint sakál a még megmentetten prédát csap, viszi az e vidéken a nép által Veres álarcznak nevezett adóvégrehajtó a szegény nyomorultak ingóságait a szomszéd városba, s ott potom áron dobszó mellett elárverezteti, természetes, bizonyos fajta emberek megveszik hűségesen. — Ez uraim borzasztó! több ez a szívtelenségnél! — ehhez nem kell több magyarázat, a többit utána lehet képzelni. Ez átalános átnézete a helyzetnek, de mily speciális esetek merülnek fel az adóhajtás körül, azok közül is szolgálok eggyel, amit sokan nem is hajlandók elhinni, — mások meg azt mondják rá, „noha ez így megy, úgy már nem tanácsos kíséret vagy fedezet nélkül járni, sem valami ingóságot küldeni valahová, mert az adóvégrehajtó elfogja, és soha sem látja többé!“ Az eset ez: Tisza-igari birtokos özvegy P. Gy.-né asszonyság a múlt ősszel adóhátralékban lévén annyira exequálták, hogy 40 frt összeget kétszer hajtottak be rajta t. i. eladták a kölesét, a mi elvolt már alkudva 3 frtért, — 2 ÍV s nehány krért, azonfelül ugyan ezen már behajtott összeget a dohánya árából is kifogták; evégett hasztalan szaladmével gondoltam reá, ki ellen oly nagyot vétettek s ki talán most elhagyottan védtelenül, mint kalandornő bolyong a világban, miként atyja egykoron. És mégis, a szó közönséges értelmében nem folyhattak roszul napjai, mert hisz büszke megvetéssel utasitá vissza atyja örökségét. Tudta talán, hogy atyja elmulasztá, anyját nejévé emelni? Vagy már előbb is tudta ezt. Ha tudta, nem volt-e ez által indokolva ellenséges viszonya atyjához. Szerethette-e ama férfiút, ki anyját oly végtelen boldogtalanná tévé s ki a szó nemesebb értelmében soha sem volt néki atyja, ki, ha hitelt érdemeltek czimboráinak állításai, leánya szépségét csalétkül használta arra, hogy a balgákat hálójába vonja. Vájjon szigorúan el lehetett-e ítélni a leányt, ki ily szülőktől származva a magányban, s ily környezetben nevelkedett s a neveletlen ripőkök durva és merész hízelgéseinek volt gyermekségétől kitéve, ha oly erkölcsi bűnt követett el, melynek szentségéről nem birt tiszta fogalommal. Ha egy kéjencz áldozatává lett, ki a fiatalság, rang és gazdagság minden csábításaival körülhálózta. Szegény Constance! dalod amaz „egyetlenről,“ ki miatt elveszett lelked üdve jóslatszerüvé vált. És ez a másik ? Neki le kellett volna küzdeni a sárkányokat, melyek utadban leskelődtek reád, igen, ha Györgyöd, ha apródod teendője lett volna ez ! Te elutasítod őt, de kételyed indokolt volt, ereje és eszélyessége ellenében. Vájjon viszontláthat-e még valaha ? Tudtam, hogy visszautasíta a meghívást, a legközelebbi családi értekezletre, mégis minél inkább közeledett e nap, annál többet gondoltam a lehetőségre, hogy tervét változtathatta, s egyszerre megjelenik előttem, épen mint Arthur barátom egy este hadapródi új egyenruhájában, midőn Paulával egy sétáról visszatértem. gált, az lett a vers vége: „a mit mi bár igazságtalanul egyszer be incassáltunk, azt többé ki nem adjuk, hanem elégedjen meg azzal, ha nagy kegyesen betudjuk a következő fertály évi adójába“ — ez is jó ugyan egynek mostani világban, de most jön a java. Előre volt tehát szegény asszonyság az adóval, nem hátralékban, és mégis mit tesz vele az a tisztelt végrehajtó úr! — a télen beküldött egy 150—200 frtos kocsiját Tisza-Füredre és a szomszéd városba javítás végett, — kapja fogja a végrehajtó uraság elviteti a mesterembertől, azon ürügy alatt, hogy ő úgy hallotta az a kocsi nem az aszszonyságé, hanem másé, a ki százalékkal mivel tartozik — s anélkül, hogy akár annál a másiknál, akinek állítólagos tartozásában elvitette, akár a nevezett asszonyságnál a rendes foglalást megtette volna, — múlt hó 30-án a szomszéd városban elárvereztette 42. mond 42 írtért. — Ezt azután végrehajtó úr nem nevezheti senki másképpen mint: hivatal, és törvény köpönyege alatti rablás! — mert még olyan kormány, vagy törvény nem existált a világon, hogy az e fajta embereket annyira eleresztette volna, hogy pro libitu, és tudomása szerint járjon el, hanem igenis kutya kötelessége az illetőhöz mégpedig tanukkal kimenni, ott előadni kiküldetése czélját, s ha lehet, akkor foglalni, s arról rendes jegyzőkönyvet felvenni. Csak is így lehet azután akár a végrehajtást szenvedettnek — netalán orvoslattal élni, — vagy ha véletlenül másé foglaltatott volna le, igény által érvényesíteni az illetőnek jogát, különben ezen egyéniségről, a kit Sipos Antalnak neveznek, nagyon sokat beszélnek a vidéken. Azt különösen, hogy ez, mikor otthon van Besnyőn, — Gödöllő mellett — úri ember ám kéjlaka van egy szőllőben s mindennel bővelkedve, 2—300 frtos csikókat hordanak tőle e vidékre, különben ezt a hivatalt csupán passióból, vagy miből gyakorolja és az újpesti bravall előidézésében is szerepelt, hogy ezen úriember azért nem mindenki iránt oly kérlelhetlen, például a nagyobb birtokosok haszonbérlőinek sem dohányuk árát, sem más ingóságát nem foglaltatja s árverezteti el olyan szaporán, mert úgy okoskodnak együtt a haszonbérlőkkel, hogy a haszonbérlőt csak saját adójáért lehet exequálni, de a tulajdonoséért, — habár a haszonbérlő szerződésileg kötelezve van is — nem tartozik, kivált ha nem tud fizetni, s igy megtörténik az a manővrirozás, hogy fél, néha egy évig is behajtatlan egyegynél 900—500 stb. frt, pedig mint mindenki is átlátja ez csupa fahidia. De legyen bárki is a tiszteletreméltó végrehajtó ur s gondolja bármennyire megpuhitva a magyar embert, de azért a fent leirt eljárására nézve a törvényes lépéseket is megtenni, (ha használna valamit) el nem mulasztandjuk s erről a közönséget is értesíteni fogjuk, különben reményljük, hogy a kormány szigorú elégtételt fog szolgáltatni. Annyi bizonyos, hogy a Bach rendszer alatt, ha ilyet követett volna el valamelyik tisztviselő (pedig akkor adóvégrehajtók nem is existáltak) az nem érte volna be az elcsapással, hanem még mást is kapott volna. Kulcsár Pál: KÜLFÖLD. A délszláv felkelők a fegyverszünet daczára folytatják a csatározásokat, így Postirevo környékén e hó 2-án élénk csata volt Sezsenicz felkelő vezér és egy török csapat közt, mely mindkét fél visszavonulásával végződött. — Topole körül szintén volt ütközet, hol a törökök egy csapat visszatérő menekültet, kikhez több felkelő is csatlakozott, szétvertek. A franczia kormány mindenben igyekszik teljesíteni a republikánus párt óhajait. Legközelebb a senatus három főárnyalatának vezérei Crémieux, Charton és Rampon gróf tettek látogatást Dufaure és Ricard minisztereknél s kifejték elütték, hogy további személyváltozások s a Broglie-féle municipális törvény módosítása elkerülhetlenül szükséges. Ezt mindkét miniszter beismerte s Ricard oda nyilatkozott, hogy még e hó 10-ke előtt további projektváltozások fognak beállani. Ami a mai leválasztás ügyét illeti, e tárgyban bizottság küldetett ki új törvény kidolgozására, egyszersmind ünnepélyesen kijelentette Ricard belügyminiszter, hogy soha sem fogadná el egy jobboldali elemekből álló többség támogatását s ha a republikánusok megvonnák tőle bizalmukat, legott visszalépne. Gambetta megválasztása a budgetbizottság elnökéül s a hadi budgetbizottság alelnökiül, mely két bizottság a legdöntőbb szerepet játszó, átalános feltűnést okozott a kamarában s ismét felkeltötte mindazon félelmeket és aggályokat, melyeket az exdictator iránt úgy a kormány mint a mérsékeltebb republikánus elemek szakadatlanul táplálnak. A franczia megkegyelmezési bizottság múlt csütörtökön kihallgatta Perrin György radikális képviselőt, ki maga is hosszabb ideig tartózkodott Új-Caledoniában s tüzetesen ismeri az ottani fenyitő rendszert, melyet a bizottság előtt alaposan ki is fejtett. Előadása oly benyomást tett a bizottság tagjaira, miszerint egyhangúlag elhatározták, hogy e tárgyban a tengerészeti és gyarmatminisztert is kihallgatják. A czár lemondásáról az orosz lapok czáfolatai daczára még mindig beszélnek az angol lapok. — A „Saturday Review“ e hírben s az orosz sajtó legközelebbi nyilatkozataiban annak X. Rész. A nap borús, esős volt, épen mint kedélyem. Az igazgatónak reggel mellgörcsös rohamai voltak s most először valék egyedül az irodában, gyakran felpillantok munkámról a most üresen maradt helyre, majd ismét figyeltem az igazgató szobájából közelgő könnyű, gyors léptekre, melyek a gyermekszoba felé irányultak, hol a kis Oskor feküdt betegen egy hét óta. Mindig reméltem, hogy a könnyű, gyors léptek ajtómnál megállapodnak, de a tündér ma nagyon igénybe vétetett s rólam megfeledkezett. De nem, ő nem feledkezett meg rólam. Este felé, midőn már nem láttam inni s készletemet összerendeztem s fejemet kezemre hajtva ültem a forgószéken, egyszerre halk kopogást hallok. Kinyitom az ajtót, Paula állt előttem. Ön ma egész nap nem hagyta el a szobát, az eső megszűnt, félóráig tartó szünidőm van, nem jönne velem a kertbe sétálni? — mondá. — Hogyan van betegünk? — kérdem. — Jobban, sokkal jobban — válaszolt. — De hangja nem igen volt meggyőző, s szembeötlő volt lehangoltsága, midőn a bástyán egymás mellett haladtunk. Aggodalmamat kedélyes szavak mögé igyekeztem rejteni. Hisz a kisfiú veszélyen kívül van, s az igazgatónak már gyakrabban voltak rohamai, de mindig gyorsan felüdül e baj után. Ez Snelius véleménye is. Beszédem alatt Paula nem pillanta reám, s midőn a kerti lakhoz értünk, gyorsan bement. Én kinn maradtam, s az elvonuló felhőket szemléltem,melyek a lenyugvó naptól megvilágítva ragyogtak. Paulát hívtam, élvezze e gyönyörű látványt ő is, nem válaszolt. Beléptem a szobába, hol őt az asztalnál, arczát kezébe rejtve, és csendesen zokogva találtamjelét látja, hogy Oroszország kész kibontakozni a hármas szövetségből és saját szakállára működni. A „Spectator“ ugyanezen nézetben van. Ha Sándor czár, írja e lap, valóban el van határozva csak egy időre is visszalépni az ország közvetlen kormányzásától, a „feszültség“, ahogy azt a diplomaták nevezik, nagyon hamar elviselhetlennek fog bizonyulni és bármely véletlen eset, egyetlen szó, egyetlen meggondolatlan csapatmozgósítás egész Európát ellenségeskedésekbe sodorhatja. Egy esetleges háború a délszlávok fölötti fenhatóság miatt nagyon hamar háborúba keverhetné az egész kontinenst. A fővárosi bizottság közgyűlése. ápril 7-én. Ráth K. főpolgármester megnyitván a közgyűlést Horváth jegyző felolvassa az ipar- s rendészeti szakbizotmány jelentését az 1872. VII. törvényczikkben érintett iparágak gyakorlatára vonatkozó szabályrendeletről. — A belügyminiszter az első Pest város ilynemű szabályrendeletét mint hiányost nem hagyta jóvá, s utasította a tanácsot, hogy az iparszabadságnak megfelelő szabályzatot hozzon létre. A javaslat szakaszonként olvastatik fel. I. Kávéházak tartása: a kávéházi üzletben kávé, tea, chocoládé, liqueur stb s az ahoz netán kivántató süteményeken kívül más ételneműek vagy italok ki nem szolgáltathatók“. A tanács e szó után : süteményeken kívül „külön hatósági engedély nélkül“ szavak beiktatandók. A b) pont eredetileg így hangzik: „bárminemű hazárdszerencsejátékoknak a kávéházi üzlet s az ahoz tartozó mellékhelyiségekben gyakorlása szigorúan tiltatik.“ A tanács a „bárminemű“ szó helyett „a fenálló törvények értelmében tiltott“ szavakat ajánl. Mátyus A. az a) pontra, azaz a kávéházi üzletre vonatkozólag azt mondja, hogy Bécs és Budapestet kivéve egész Európában a kávéházak egyszersmind éttermek is, ami különösen az előkelőbb közönségre nézve kényelmes. Az ily café restaurante-ok felállítása nálunk felette kívánatos, ahol egy-két vendéglőn kívül alig van jóravaló hely. De hogy a főváros ne veszítsen a regale-adóban, indítványozza, hogy azok, kik ily kiterjedt üzletet kívánnak vinni, külön iparjogosítványt kénytelenek szerezni. A közgyűlés Mátyus indítványa értelmében fogadja el a módosítást. A többi szakaszt a közgyűlés vita nélkül elfogadja, a tanács módosításaival együtt. — II. Zsibáruskodási üzlet gyakorlása oly utczákon és tereken fekvő házakban, mely utczák és terek részint mint díszhelyek, részint mint a könnyű kocsik és sétálók közlekedésére szánt vonalak a külső disz és tisztaság tekintetében figyelembe veendők, meg nem engedtetik.— Ezen utczákat és tereket a főv. tanács időről-időre megállapítja. — Vita nélkül elfogadtatik. — III. A tüzijátékszerek készítése s eladása tüzrendőri tekinteteknél fogva csak helyszíni szemle után, szakértők közbenjöttével megvizsgált s alkalmasnak talált helyiségekben gyakorolható. Elfogadtatik: — IV. Nyilvános járművek: 1. §. A nyilvános járművekről az iparigazolványt az első fokú iparhatóságok adják ki. A 2-ik szakasznál, mely szerint a járművek állomását a fővárosi tanács állapítja meg, a tanács a felállítható járművek legnagyobb számát és az összes járművek számának maximumát a tanács állapítja meg — szavakat kívánja bevezetni. Az V. hordárok, bér szolgák. A 2-ik szakasznál, mely a biztosítékról szól kimondatik, hogy az intézet tulajdonosa a kár iránt egéz vagyonával felelős. — VI. Cselédszerzés. 1) A cselédszerzési intézetek tulajdonosai a cselédszerzésért járó díjakat tartalmazó árszabást kötelesek magyar nyelven, ezenkívül tetszésük szerint más nyelven is intézetek helyiségeiben könnyen felismerhető helyen kifüggeszteni. 2) Az árjegyzék mindig az illető iparhatóság által láttamozandó. 3) Cselédkönyvvel el nem látott egyének közvetítése tilos. — Elfogadtatott. — ATI. Kéményseprés. A kéményseprő ipar gyakorlata a főváros területén munkakerületekhez nincsen többé kötve, hanem szabadon gyakorolható. Tűzrendőri szempontból egy házban a kémények, kályhák s csövek tisztítását csakis egy kéményseprő, mégpedig az végezheti, akit erre a czélra a házi úr felvállal. Következett a VIII. czim, a „zálogra való kölcsönzés.“ Itt azonban azon nehézség merült fel, hogy a szabályzat az új keresk. törvényt figyelembe nem vette, a közgyűlés tehát kiadja e szakaszt a jogügyi s az ipar és rendészeti szakosztálynak átdolgozás végett, hogy azt a jövő közgyűlésen beterjesszék. A rakpartok bérlete fejében a pénzügyminisztériumnak fizetendő bér és a partbéreknek 1876-ra való megállapítása, illetve felemelése adott ezután egy kisebb ügy elintézésével a közgyűlésnek élénkebb folyamatot. Az 1875. év júliusától 1876 végéig az államnak partbér fejében 12000 frtot ajánlott meg a főváros, de a p. ü. miniszter ezt keveselvén, mint ismeretes, 20.000 frtot követel minek megadására a tanács nem hajlandó, hanem 18.000 frtot ajánl megadatni, azt is csak úgy, ha a Dunapart-beosztási bizottmány által a partbéreknek 1876-ra javasolt felemelése elfogadtatott. A partbeosztási bizottság igy megállapitá egy méterenkint a parthasználati árakat. Az uszodákra nézve az árak igy állapíttattak meg a partbeosztási bizottmány által: a vigadó előtti 820 frt, az alsó uszoda 150 frt, a felső 100 forint, a dunajobbparti a lánczhidon felül 50 forint bér— Paula, kedves Paula! — szóltam. Fejét felemelte, és mosolyt erőltetett, de nem sikerült. Ismét kezébe vette arczát, és most már hangos zokogásba tört ki. Soha se láttam őt ily állapotban, s épen azért nagyon meghatott e látvány. Fölindulásomban, életemben először megsimitám szőke hajzatát s vigasztalni kezdem, miként gyermeket szoktunk vigasztalni. S mi volt e tizenöt éves gyermek mellettem, ki ifjúságom egész erejét visszanyertem, — egyéb mint gyámoltalan gyermek ? — Ön oly jó, oly jó, — zokogó. — Nem tudom miért látok ma mindent oly borús színben. Talán mert eddig hallgatva tűrtem fájdalmamat; talán mert az idő is borús; nem tudok ma menekülni az aggodalmaktól. Mi lesz majd anyámból, mi fivéreimből ? Gondtelten csüggeszte le fejét, és maga elé bámult. Ismét esni kezdett, a naptól megaranyozott felhők szürke mocskos színre változtak, s a fák lombjait a szél zuhogtatá, és száraz levelei a jégben kóvályogtak. Végtelen lehangoltság lepett meg. Ismét tétlenül kelle szemlélnem azok szenvedését, kiket szerettem. Lehet, hogy Constance és atyja nem érdemlek részvétemet, de mégis szenvedtem miattuk. Ezek, kiknek baját most láttam, megérdemlek minden csepp véremet, és nem is volt egyebem számukra, mint vérem. Vérét áldozni valakiért bizonyosan a legfőbb, mit adhatunk, de a legtöbbször ezzel mit sem segíthetünk , ritkán bír az értékkel az élet piaczán. Sokszor egy marok pénz, egy darab kenyér, egy jó meleg takaró, vagy valami más csekélység mentő eszköz volna, míg vérünkkel semmit sem eredményezhetünk. (Folytatás köv.)