Egyetértés, 1876. május (10. évfolyam, 101-125. szám)

1876-05-23 / 119. szám

folytatott bécsi alkudozások tárgyában — az ezút­tal közzétett alapokat az országnak közgazdasági, ipar, kereskedelmi és pénzügyi érdekeivel szemben kielégítendőnek nem tartjuk, helyeseljük ország­gyűlési képviselőnk magatartását és ezért neki bi­zalmat szavazunk“. (Helyeslés s hosszan tartó él­jenzés.) Eger, május 16. Városunkban f. é. május hó 14-én délelőtti 10 órakor az önálló független nemzeti bank és önálló vámterület érdekében a városház udvarán népgyülés tartatván, a kedvezőtlen és a gyűlés egész tartama alatt előző idő daczára a val­lás, osztály és pártkülönbség nélkül megjelent nagy számú impozáns közönség — elnökül: Csiky Sán­dor, szeretve tisztelt volt követünket választotta meg, ki a személyében öszpontosult bizalmat meleg szavakkal köszönve, s a népgyülés czélját rö­viden és lelkes szavakkal ismertetve — fölhívta az e czélra a jelen gyűlést megelőzőleg tartott párt­különbség nélküli nagy értekezletben — megválasz­tott Szederkényi Nándor, Luga László és Szabó Ignácz urakból álló három tagú küldöttséget, hogy jelen népgyűlés czéljából folyólag szerkesztett ha­tározati javaslatát terjes­sze elő, — mire annak elnöke, Szederkényi Nándor volt országgyű­lési képviselő a szőnyegen forgó tárgyhoz tüzete­sebben hozzászólva, s érveit és állításait eklatáns példákkal illustrálva következő indítványt olvasott föl és kért elfogadtatni: „Tekintve, hogy az ipar és kereskedelem föl­virágzása érdekében az önálló vámterület fölállí­tása elkerülhetlenül szükséges; tekintve, hogy a közgazdászat­i pénzügyünk rendezése és biztosítása czéljából az önálló, függet­­getlen nemzeti bank szervezése nélkülözhetően mondja ki a népgyülés határozatilag, hogy az önálló vámterület fölállítását és a független, ma­gyar nemzeti bank szervezését minden fölött álló életkérdésnek tekinti és ismeri.“ mely indítvány elfogadásra R­u­z­s­i­n Félix köztiszteletben álló polgártársunk által is ajánlat­van, a népgyülés jelen levő összes tagja által helye­selve, lelkes éljenzés közt elfogadtatott s ezt a gyű­lés elnöke, mint a népgyülés határozatát szabály­­szerüleg kihirdetvén, azon óhajának adott kifejezést, miszerint Eger város országgyűlési nép­képviselője, az említett életbevágó országos kérdések ország­gyűlési tárgyalásánál az egri népgyűlés jelen meg­állapodását s határozatát szavazata adásánál figyel­men kívül ne hagyja! Erre a gyűlés, elnökét él­tetve — föloszlott. 1. 1. Országos fagy. Az alábbi tudósításokból szomorúan ta­pasztaljuk, hogy a szombat virradóra bekö­szöntött fagyot vasárnap virradóra még na­gyobb fagy követte, mely kimondhatóan nagy károkat okozott az ország minden részében, íme, tudósításaink: Eger, május 21. (Sz.) Tegnapi táviratom kiegészítéséül tudat­nom kell, hogy vasárnap viradóra, a­mi a szombati fagy által megkímélve lett — teljesen tönkre ment. A legkitűnőbb bortermő hegyrészek, me­lyek magas fekvésüknél fogva, rendesen mentek az ily fagytól, egészen lefagytak. A vidékről jött hírek hasonló fagyokról szólnak. Vetemények már szombat viradóra pusztulva voltak, mint bab, krumpli, kukoricza, — a szőlő itt-ott, még mentve volt. Vasárnap reggelre azonban, a szó szoros ér­telmében véve, — az egri hegyek egészen lefagytak. Irtóztató kilátás a jövőre. A kár alig számolható fel. Mély bánattal járnak az emberek az utczákon — egymástól félve kérdezősködnek, — mi lesz belőlünk. Az idő folyton hideg. Napos he­lyen alig 10 fok. A szél tegnap reggelig éjszaki, tegnap dél óta déli irányt vett. Mindennek daczára újra fagyot várunk. Ez már nem sokat árt, mert nincs minek. Nyíregyház május 21. (M.) Az 1875-ik év május hó 20 és Q1-ke sötét be­lükkel lesz beírva történelmünk lapjaira. A 3 napon keresz­tül tartó metsző hideg éjszaki szél következtében e hó 20-án reggel minden dél nélkül fagy volt oly nagy, hogy a szabadba kint edénybe levő viz 1­ czentiméternyire befagyott, de még ez, bár ha sok kárt tett és nem tett semmivé mindent. A 21. hér azonban, — mely oly nagy volt, hogy napfeljötte előtt úgy látszott minden mint ha hóval lett volna borítva, — tökre tette reményeink legutolsóját is. Megfagyott itt a mi határunkban és vidékén minden, de minden, el­képzelhető ezen két éjnek romboló hatása ha azt mondom, hogy a fák ez idei hajtásai lefagytak és még a delelő növények is sokat szenvedtek általa. Szőllőt gyümölcsöt még csak meg sem kóstolhatjuk. Gabona nemünk nem lesz annyi, hogy jövőre vető magunk legyen belőlle. Szóval az Ínség nyomor oly átalános, hogy a csapás szemlélése után láttam fásult keblű férfiakat a jövő felett könnyezni. Az 1876-iki fagy sokkal nagyobb volt s több kárt tett mint az 1861-iki, hát­ha még hozzá adjuk, hogy e cspás nélkül is nyomorral küzdött népünk eddig is. Az 1866-iki fagy által okozott országos csapást két igen bő esztendő előzte meg a 64 ás 65-iki,mig a mai csapást két igen rész esztendő előzte meg. Most már a kormány nem arról kell, hogy gondoskod­jék mikép hajtsa be a felcsigázott adókat hanem arról, hogy a nyomorral küzdő népet mielőbb segélybe részesitse. Kecskemét, május 20. Fázunk, didergünk és rettegünk, csak meg ne fagyjunk természeti és politikai tekintetben; a berlini szél országunkon keresztül vészt jósolva süvit a Balkán felé: „Szánd meg isten a magyart“ ; a berlini muszka szél nem éri be a nemzetközi zivatart vezérlő előkészítésével: süvölt az — termé­szeti értelemben — északról és északkeletről napok óta Kecskeméten és rónáin keresztül, rettegtetvén életrevaló, szorgalmas lakosságát a financziális két­ségbeesés örvényébe taszítható megfagyással, a mi népünk azon részét is kiheverhetlen tönk­­rejutáshoz vezethetne, a­mely boldogabb rész az előző ínséges évek, országunk rész pénzügyi és nemzet­­gazdasági politikája és a súlyos adók miatt még tönkre nem ment. „Irgalom atyja ne hagyj el!“ Vérző szívvel, könyörületre kész áldozó kezek­kel fogadtuk a dunai és tiszai árvízkárosultak két­ségbeejtő jajkiáltásait, az időviszonyok — és gyenge erőnkhöz képest meghozván csekély áldozatainkat, boldogoknak éreztük magunkat, hogy ettől az irtó­zatos, egy embernyom keserves keresményét elsodró megemésztő országos résztől mi mentek vagyunk. Márczius második fele és ápril első napjai a legszebb reményekben ringaták folyvást veszteséggel dolgozó mezőgazdáinkat, az áprilisi nagy hőség és szárazság a tavasz mutatkozó áldásait már ismét teljes leper­­zseléssel a legszegényebb aratás kilátásával váltja föl és végre megerednek az ég csatornái: bő és jó­tékony esőzés gazdáink reményét újra föleleveníti; a kert- és szőlőművelés terén talán száraz szorgalmú lakosságunk ezrei megkönnyebbülve gondolják ma­gukban, hogy május közepén túl vagyunk, a retteget­és többször fenyegetett fagytól óta vagyunk ? És ime a tegnapi fagyasztó szél az esti órákban + 5 ° R-re sülyeszti a hévmérőt; esti 9 órakor tompán mozog hatósági intézkedés folytán a helyi ész­le­l d e­mber vezetője, P. Gr. tanár úr által elrendelt vészlövés, a­mi nem kevesebbet jelez, mint, hogy a megfagyás erős valószínűsége fenyeget: füs­töljünk, mentsük, óvjuk szőleinket, kerteinket; a vészlővés éji két óra előtt és után m­ég kétszer dördül meg, a­mi az előleges hirdetés szerint azt je­lenti, hogy fagy­veszély van. A szőlők és ker­tek egész éjen át megnépesitvék, füstköd borul a legtöbb szőlő és kert fölé, ah­ole reggeli 3 órakor a kérlelhetlen hőmérő az én zárt udvaromban is a + 1 ° sz. alatt sülyedez és a tányérba kitett viz erős jégkéreggel van födve : „Oda vagyunk!“ Nem! Megmentett minket az egye­tem­es romlástól az egész éjjel s különösen a hajnali és reggeli órák­ban erősebbé vált szélfuvás. Ezt az élét tehát jelentékenyebb fagykárok nélkül kínlódtuk át. Jaj de az átkozott muszka szél gyre ömöl, hévmé­rőm szélmentes folyosómon is, déli 12 órakor alig bir jó fokig Celsius szerint fölhatolni. Mit hoz a jövő éj ! E kérdés nyugtalanítja ismét lelkünket. Ezer meg ezer lakostársunk, a lesújtott iparállapo­tok között iparágaikból a legszegényesebben sem megélhető iparosaink a mutatkozó gyümölcs, szőlő­termésből igyekeznek magukat valahogy fönntar­tani ; borzadunk, ha arra gondolunk, hogy egy rö­vid és ebbeli reményeinket is megsemmisítheti. A T­i­s­z­a kormány bécsi alkuja itt átalában elkeserítő hatást szült,pedig csepet sem lephetett meg a dolog, hiszen Tisza vezérlete alatt mállott szét a közjogi ellenzék. A „független szabadelvű párt“ megalakulása átalános jóváhagyásban részesül; ideje is, hogy az alkotmányos miniszterek törhet­­len hatalmaskodása végre kellő leczkét kap­jon ! Kérjük elvtársainkat, hogy a derék B­a­k­a­y Nándor példájára az ország minden részéből hal­lassák a közvélemény igéit! Erdő-Bénye május 21. (0.) A már sokak által vélt szomorúságteljes állapot, fájdalom immár bekövetkezett ! A szép remény, mely eddig dominálta lelkünk egész valóját, eltűnt, mint a pereczenetig tartó délibáb. Vége mindenünknek ! Földhöz sújtott szegé­nyekké , koldusokká tett bennünket a Május 19 és 2­1-ik napja után következő vészes áj. Lehetetlen, hogy léteznék oly kőszivü-egyéniség, ki a helyszínére jőve, ne rendíttetnék meg azon borzasztó pusztítás, azon megdöbbentő vesztesség szemlélete által, melyet a nevezett éjeken létezett fagy oko­zott. — Nincs szó arra, hogy azzal az itteni helyzet szomorú­ság­teljességét híven kifejezni lehetne. Elszorul a kebel, megáll a gondolkozó ész a midőn e helyzet lefestésének ecset­lésére vállalkoznék. A szelld, mely eddig a legszebb eredményt igérőleg diszlett délnek fekvő s kitűnő bort termő hegyeinken, válo­gatás nélkül semmisittetett meg e két éj alatt. A gyümölcs­fákon létezett gyümölcs lehullt mind. A gabnanemü növények lekonyultak. Mi fog ezután következni ? — Rósz termés, pénzhiány és adóexecutio. déken. Marosvásárhely, máj. 21. Az éjjel fagy volt, mely a szőlő és veteményeknek ártott. Zombor, máj. 21. Ma reggelre nagy kárt okozó erős dér volt. Nyitra, máj. 21. Az éjjel nagy dér volt. Cservenka, máj. 21. A környéken erős fagy volt. Kalocsa, máj. 21. Ma reggel ismét nagy dér volt. Ujszivács, máj. 21. Az éjjel káros dér volt, a vetemény és szőlő súlyosan megszenvedett. Baja, máj. 21. A városban és környékén ma ójjd nagy dél volt. Szathmár, máj. 21. Ma reggel hallatlan erős fagy volt vidékünkön. Gabna fele részben, szőlő, tengeri, konyhavetemé­­nyek egészen megsemmisittettek. Kolozsvár, máj. 21. Ma reggelre a tegnapinál még nagyobb fagy volt. Losoncz, máj. 21. Az éjjel ismét erős dél volt. A gácsi, tornaljai és szécsényi határ mind elfagyott. Kecskemét, május 21. Gyásznapra viradtunk. A ma reggeli erős fagy — a szó teljes értelmében — lepusztitá sző­­leink, kerteink dúsan mutatkozott áldásait, kalász­ban, virágzatban álló gabonáinkat is. Sírás, jajga­tás, kétségbeesés mindenfelé! A kár megmérhe­tetlen. Isten ily súlyos büntetése után magyar kormány és m­a­g­y­a­r országgyűlés ajándékoz­zátok oda Ausztriának a tönkre­tett iparú és el­átkozott talajú Magyarország millióit a könnyelmű bécsi alku alapján! Szegény nemzet! Boldogtalan Magyarország miként jutsz el e szörnyű idők végéig! _______ Déva-Ványa, máj. 21. (Az „Egyetér­tés“ távirata.) Reggelre oly nagy fagy volt, hogy a szabadabb tereken akármilyen nagy területű vizek átalában beállottak. A kárt még nem lehet tudni, — most is reggel 6 órakor folyvást fagy. Kecskemét, máj. 21. (Az „Egyetértés“ távirata.) 5000 hold szőllőnk, egész határunk elfagyott. Az ínség beállott borzasztó nagy­ságban. Siklós, máj. 21. (Az „Egyetértés“ táv­irata.) Tegnap és ma nagy dél volt, mely a szőllőkben és kerti veteményekben nagy kárt tett. Liszkatolcsna, máj. 21. (Az „Egyet­értés“ távirata.) Tegnap és ma éjjel némely kapás veteményeink, szőllőink pedig átalában lefagytak. Beregszász, máj. 21. (Az „Egyetértés“ távirata.) Pénteken Vereczkén hó esett. Teg­nap Beregszászban szőllőtermésünk és gabna­­nemünk negyed részben, ma pedig egészben le­fagyott. Szabadka, máj. 21. (Az „Egyetértés“ távirata.) Huszonegyedikére virradóra a szőllők elfagytak. Pécs, máj. 21. (Az „Egyetértés“ táv­irata.) Tegnap elfagytak magasabb szőllőhe­­gyeinknek lapos részei, ma a szőllőhegyeknek alja. Szilváshegy egészen. Szakolcza, május 21. (Az „Egyetér­tés“ távirata.) Nálunk ma éjjel oly nagy fagy volt, hogy szőllőkben az évi termés egészen megsemmisült. A kereskedelmi minisztériumhoz tegnap a kö­vetkező táviratok érkeztek: Fehértemplom, május 21. A múlt éjjel megle­hetősen fagyott. Újvidék, május 21. Ma éjjel gyen­gébb dér volt. N.-Kikinda, május 21. Az éjjel igen káros fagy volt. Pápa, május 21. Hajnalban a ké­nyesebb növényekre káros dér volt. Segesvár, május 21. A múlt éjjel jelentékenyebb derünk volt. Apatin, máj. 21. A ma éjjeli erős fagy és a bér a szőlőt, ku­­koriczát, burgonyát, babot egészen elvette. Búzán és kenderen a kár eddig nem oly nagy. Komárom, máj. 21. Tegnap és tegnapelőtt éjjel fagyott. Hal­lomás szerint a vidéken a vetésekben is van kár. Bezdán, máj. 21. Ma reggel káros derünk volt. Fo­­garas, máj. 21. Ma éjjel a fagy a kapásnövényeknek és a tengrinek sokat ártott. Kaposvár máj. 21. A múlt éjjel igen erős derünk volt, mely tetemes ká­rokat okozott. Buziás máj. 21. Itt és a környéken a múlt éjjel a dér igen nagy kárt okozott. Kanizsa, máj. 21. A múlt éjjel itt káros dér volt. Szigetvár, máj. 21. Ma reggelre nagy dér. A viz befagyott, 1 ° hideg. Debreczen, máj. 21. Az éjjel ismét erős fagy volt. Facsét, máj. 21. Ma reggel ártalmas dér és gyenge fagy volt. Székes-Fehérvár, máj. 31. Itt és vidéken az éjjel nagy fagy és dér volt, különösen a szőlő és tengeri szenved. Ungvár, máj. 21. Éjjel ismét erős fagy volt. Kassa, máj. 21. Az éjjel gyengébb derünk volt. Besztercze, máj. 21. Az éjjel újból káros dér volt. Déva, máj. 21. Az éjjeli dér kevés kárt oko­zott. Orosháza, máj. 21. Az éjjel erős fagy volt, mely a virágzásban levő rozsot és repczét egészen sem­mivé tette, a luczerna, köles és mohár­ termés kér­désessé lön. Búza s egyéb kalászokban kár nincs. Jászberény, máj. 21. Az elmúlt éjjel a bér a vete­­ményeket, szőlő, gyümölcsöt, kukoriczát, dohányt megsemmisítette; a vetések is sokat szenvedtek. Szombathely, máj. 21. Jelentékeny dér az éjjel. Pancsova, máj. 21. Az éjjel kis dér volt itt és a vi­ Az osztrák delegatió pénzügyi bizott­ságából. Az osztrák delegatió pénzügyi bizottsága szom­bati ülésében napirenden a külügyi költségvetés állt, melyről Schaup előadó tett jelentést. Előadó fejtegeti a kormány külpolitikájának ismeretes 3 rendbeli czélzatát, mely abban nyilvánul, hogy az európai béke megóvassék, a monarchia érdekei biz­tosíttassanak, és hogy a mostaniakhoz hasonló zava­rok jövőre megelőztessenek. Az első tekintetben megnyugtató volt ő Felsége minapi trónbeszéde, az utóbbi czélzat pedig csak akkor fog gyakorlativá lenni,a mostani mozgalom be lesz fejezve. A második pontot illetőleg azonban azt kérdi az elő­adó, hogy minő előn­nyel járt a monarchiára, hogy a kezdeményezés a mi külügyi vezetésünknek jutott. Lehető részletes felvilágosítást kért továbbá a ber­lini megállapodásokról. G­i­s­k­r­a néhány általános megjegyzés után azt kérdi, hogy mi okból nem hajtattak végre a por­tánál sürgetett reformok ? minő további alakulást vár külügyi vezetésünk a fellázadt török birodalmi tartományok viszonyaiban ? és tervben van-e vala­mely occupatió vagy interventió ? Kuranda a helyzet nehézségeit a szultán személyében, a török pénzügyi viszonyokban és az általános európai alakulásban látja. Ez utóbbi ki­váltkép megnehezíti a monarchiának a választást a nyugati hatalmak vagy más államokkal köthető szövetség közt. Óhajtaná ismeri a berlini megálla­podásokat. Az európai békét nem látja veszélyez­tetve, ha megzavarását Oroszországtól nem kell félteni. De attól tart, hogy a berlini megállapodá­sok az első ágyúlövést is jelenthetik, és kétséget táp­lál az iránt, vajjon elfogadhatja-e Törökország a berlini jegyzék tartalmát. Azért kérdi, hogy mi következik akkor, ha a porta nem fogadja azt el ? Szóló meg lenne nyugtatva, ha látná, hogy keleti politikának tiszta programmon alapul. Herbst néhány bevezető megjegyzés után a következő kérdéseket intézi: Szándékban van-e az ismeretes reformjegyzék pontjain túl­menő enged­ményeket kívánni? Össze lesznek-e egyezthetők amaz engedmények egy­részt a porta területi souve­­rainitásával, más­részt alkalmasak lesznek-e azok a fellázadt tartományok, valamint a Balkán-félszi­get többi része keresztény lakosságának biztossága­i iránt megnyugtatást nyújtani ? Van-e programm azon esetre, ha a reformok akár a porta tehetetlen­sége, akár a lázadók további ellenállása miatt ke­resztül nem vitethetnének ? Andrássy Gyula gróf külügyminiszter­ előbb az átalános szempontot akarja kijelölni és azután áttérni az egyes kérdésekre. Reméli,hogy azon helyzetben lesz, hogy megnyugtató választ adhat a hozzá intézett kérdésekre. Múlt évben szóló a kor­mánypolitika czéljának azt mondotta: 1-szer, hogy az átalános béke fentartassék; 2-szor, hogy a török birodalomban és a szomszéd országokban a bonyo­dalmaknak eleje vétessék ; 3-szor, hogy oly enged­mények eszközöltessenek ki, melyek biztosítékokat nyújtanak az afféle eshetőségeknek, minek most a fellázadt tartományokban beállottak, ismétlése el­len, és melyek meggátolják, hogy a baj chronicussá váljék. Ezzel szemben ma constatálni akarja a jelen helyzetet és hangoztatja, hogy az első feladat telje­­sittetett, amennyiben az európai béke nincs megza­varva ; a második feladat szintén, mert további bo­­nyodalmak nem származtak, most a harmadik czélt törekszik a javaslatba hozott reformokkal elérni. Ez utóbbi feladatra nézve nem mondhatja, hogy az szintén teljesíttetett volna. Itt distingválni kell. A két első czél elérése közvetlenül a hatalmak­tól függött; ez el is éretett, de a harmadik ügyet illetőleg csak közvetve léphettek fel, és ezért a vég­leges megoldást nem lehet oly gyorsan létesíteni. Mindazonáltal már ma is azt lehet mondani, hogy a javaslatba hozott reformokat Európa elfogadta, Törökország is elfogadta, a felkelők pedig örömmel üdvözölték és elvben szintén elfogadták. A felkelők még néhány óhajt nyilvánítottak, melyek a reformok végrehajtásának biztosítékaira vonatkoznak. És a hatalmak aktiójának jelen stá­diuma ép arra vonatkozik, hogy az átalánosan el­fogadott reformok végrehajtásra jussanak, a két félnél fenforgó akadályok békés úton elháríttas­­sanak. A miniszter Schaup előadó megjegyzésével szemben, hogy a kormány eleinte illuziókat is táp­lálhatott, kijelenthetni véli, hogy ezt nem engedheti meg. Senki se kezeskedhetett arról, hogy az ügy azonnal be fog fejeztetni. A feladat az volt, hogy az európai béke megóvassék, a további bonyodalmak­nak eleje vétessék és mindenekelőtt az, hogy az osztrák-magyar monarchia érdekei csorbát ne szen­vedjenek. És ez áll kétségtelenül ma is. Azt sem engedi meg, hogy a helyzet ma sok­kal intensívebb góupontban összpontosult, mint a tavalyi delegátiók alkalmával. Akkor még nem lé­teztek a reformjavaslatok, melyek ma minden ol­dalról el vannak fogadva. Akkor idegen elemek be­avatkozásától kellett tartani: ma Európa oda tö­rekszik, hogy a reformok keresztülvitelének útjában álló akadályok elháritlassanak. Azt hiszi, hogy tartózkodnia kell a közvéle­ménynek ama nálunk nagyon is megszokott pessi­­mismusától, mely már oly sok változáson ment ke­resztül. Az actió kezdetén az mondatott, hogy nem létezik hatalom, mely a három szövetséges államot e kérdésben egyetértésre bírja. Ezen egyetértés létesül. Később az állíttatott, hogy a köztudomásra jutott javaslatokhoz alig fognak a többi hatalmak járulni. Midőn az európai hatalmak egyértelműleg magukévá tették e javaslatokat, akkor az monda­tott, hogy azokat Törökország soha sem fogja el­fogadni. Törökország is elfogadta a javaslatokat. Ezután azt mondották, hogy e javaslatokat a felkelők fogják visszautasítani. A felkelők is elfogadták e javaslatokat, s most csak arról van szó, hogy azon módozat találtassák meg, mely őket meggyőzze arról is, hogy e javasla­tok megtestesítése valóban komolyan szándékoltatik. Azon kérdésre, hogy mily eredményt ért el a kormány kezdeményező fellépése által, a mondottak képezik a feleletet. Azon meggyőződésre, hogy Anglia az európai hatalmak közös megállapodásához nem járult, kije­lenti, hogy annak oka, hogy ez még nem történt meg, valószínűleg abban fekszik, hogy a hatalmak közti távirdai érintkezés, melyet az utóbbi időben a viszonyok szükségessé tettek, azonban eltér az ez­előtti rendes érintkezési módtól, és a­nélkül termé­szetesen, hogy próféta akarna lenni, egyénileg meg van győződve, hogy ha az angol kormány azon in­­tentiókat, melyek a három hatalom intézkedéseit és eljárását vezérelték, tisztán fogja maga előtt látni és meg fog győződni arról, hogy ez intentiók békítő szelleműek és irányúak, szintén csatlakozni fog a hatalmak közös fellépéséhez. Nincs azon helyzetben, hogy a történt megál­lapodás tartalmát közölhesse, mert erről min­denek előtt a leginkább érdekelt hatalom, a porta lesz értesítendő, és az épen nem volna helyes, ha valami köztudomásra jutna, mielőtt arról az értesülne, ki­nek arról legelsőbben értesülnie kell. Annyit azonban kijelenthet, hogy a berlini értekezletek eredménye csak arra vonatkozik, mint hajthatók végre a javaslatba hozott reformok, mint háríthatók el az annak útjában álló akadályok, s különösen azt czélozza, hogy a Salonichiban leg­újabban történt eseményekkel szemben az európai hatalmak teljes egyetértése kimutattassék. Külösen erkölcsi sült helyet szóló a hatalmak újólag megerősbödött egyetértésére, mely oda irá­nyul, hogy az európai béke közös törekvéseikkel a legnagyobb erél­lyel fentartassék, és azon szilárd elhatározásra, hogy a hatalmak minden eshetőség­gel szemben egymással esetről-esetre meg fognak állapodni. Ez a legújabb berlini összejövetel nem eléggé megbecsülhető eredménye. Azon megjegyzésre vonatkozólag, hogy a kor­mány magatartása a lázadás kezdetétől fogva azzal szemben eltért a régi osztrák traditióktól, azon né­zetét nyilvánítja, hogy ő nem tudja, mily traditió­­kat kellett volna szem előtt tartania. — Szóló a maga részéről csak egy traditiót ismer, s ez az, hogy a monarchia érdekei minden esetben meg­­óvassanak. Alaptalannak nyilvánítja azon vádat, hogy kezdetben a lázadók iránt némi elnézés gyakorol­h­­atott. Kezdettől fogva utasítások adattak, hogy a semlegességet szigorún meg kell tartani, és ha ezt nem lehetett a legteljesb mérvben érvényesíteni, úgy azt a helyi viszonyoknak kell tulajdonítani. De ne­vezetesen ki kell kelnie azon eszme ellen, mintha itt két egymástól eltérő áramlat érvényesült volna. Ezen megjegyzésre csak egy felelete van, és ez az, hogy mindazért, ami e tekintetben történik, a külügyi kormány elvállalni tartozik a felelősséget, hogy ő azt teljes mértékben el is vállalja és hogy addig, míg ő lesz szerencsés a miniszteri széken ülni a kül­föld felé csak egy állami akarat létezik, és hogy ez az akarat érvényesüljön az iránt nemcsak, hogy nem fél a felelősségtől, de fenn is tartja magának. Kuranda azon megjegyzésével szemben, mely szerint a miniszter előbbi fejtegetéseiből önkényte­len is az következtethető, hogy a felkelők közvetve hadviselő hatalomnak ismertetnek el, a miniszter utal az idevágó okmányok szövegére, mely teljesen kizárja az efféle feltevést. Herbst azon megjegyzéssel szemben, hogy a felkelőket a bánásmód, melyben részesültek, kön­­­nyen azon hiszemre vetette, hogy Ausztria barát­ságos érzülettel viseltetik irántuk, továbbá egy má­sik szóló azon állításával szemben, hogy a felkelők irányában követett politika ingadozó, a miniszter ismét arra vél utalhatni, hogy a körülmények már elejétől fogva útmutatást adtak a felkelők iránt kö­vetendő magatartást illetőleg, és hogy e magatar­tása már elejétől fogva szükségkép arra volt irá­nyozva, hogy az osztrák-magyar érdekek mindkét irányban megóvassanak és hogy az ellentétes érde­kek közt a helyes középúton maradjunk. Egyáltalán mindenekelőtt arra kéri az urakat, hogy a császári kormány politikáját nem egyes mellékes körülmé­nyek, hanem eredmények után ítéljék meg és ehhez képest mérlegeljék annak helyességét. Egy szóló kiemelte, hogy a reformok még nincsenek megvalósítva, ezzel szemben a miniszter azt kéri megfontolni, hogy a kormányok egyértel­műsége eddig is mennyit gátolt meg. A legújabb összejövetel el­eje ép abban rejlik, hogy a nagyhatalmak egyetértenek, félreteszik külön érdekeiket és teljes erél­lyel, egy letekkel az európai béke fenntartásáért lépnek fel. A miniszter határozottan az occupatio esz­méje ellen nyilatkozik. Tiltakozik azon feltevés el­len, hogy Ausztria bármily irányban csendőr­ szol­gálatokat tegyen. A fellázadt tartományoknak az szükséges, hogy viszonyaik megfelő javítások által regenerálhassanak. Itt egyaránt megárt a túl sok és a túl kevés. Ő tehát ismét csak abban foglalhatja össze kijelentéseit, hogy a hatalmak közt folytatott tárgyalások arra irányultak, hogy a keleten eleje vétessék minden komoly bonyodalomnak, és szóló azt hiszi, hogy ő ezzel legjobban felelt meg az utóbi delegácziók programmjának. Hartung kijelenti, hogy ő méltányolja a helyzet nehézségeit, de kénytelen azon kérdést föl­vetni, váljon a létrejött egyetértést nem veszélyez­tetheti-e mégis valami incidens. Egyébirat úgy hiszi, hogy a miniszter kijelentéseiben megtalálta a meg­nyugtató választ. Andrássy gróf ismétli, hogy a Berlinben létrejött egyetértést mérvadó tényezőnek tekinti az európai békére nézve, és hogy a teljes egyetértés létrejöttét kell constatálnia. Kifejezi ezen meggyő­ződését, hogy annak van kitéve, hogy meg fogják kí­sérlem e jelentéseiből következtetéseket vonni a hadügyi költségvetés elintézését illetőleg. De köte­lességének ismeri határozottan felszólalni az ural­kodó pessimisus ellen. Azt hiszi, a delegatióval szemben nem szük­séges aggasztáshoz folyamodnia, hogy azt azon tar­tózkodásra ösztönözze, melyet a monarchia hatalmi állása és méltósága megkövetel. Hogy különben e helyzetből a monarchia érdekeire semmi kár sem fog hárulni, azért teljes felelősséget vállal. Herbst aggasztónak találja, hogy fenntar­tatott az esetről-esetre való egyezkedés­e szerint úgy látszik, hogy nincs minden eshetőségről gondos­kodva. Weeber egészen meg volna elégedve, ha a nagyhatalmak szövetsége ugyanazon elvekre ala­kulna, melyeket a miniszter mint az osztrák politika alapelveit sorolt fel. Andrássy Gyula gróf kiemeli, hogy bajos hathatóbb nyilatkozatokat tennie, mert a berlini megállapodásokhoz még Angolország hozzájárulása szükséges és az, hogy Törökországgal közöltessenek. De egy irányban megnyugtató nyilatkozatot óhajt tenni, nevezetesen azon kérdésre, hogy az új megál­lapodások mennyiben mennek túl a négy reformpon­ton. E tekintetben a felkelők kérvénye oly dolgokat tartalmaz, melyek semmikép se engedhetők meg, olyanokat melyek már megadattak és olyanokat, melyek czélja a reformok megvalósításának gyakor­lati biztosítása. Az első sorban említettek határozottan eluta­­síthatnak, a gyakorlati biztosítékokat pedig keresni kell, hogy a békítés lehetségessé tétessék. Hogy az esetről esetre való egyezkedés fenntartatott, az igen fontos; a hatalmak ezzel azon intenziójukat nyilvá­nították, hogy félretesznek minden külön érdeket; vezérelvül előtérbe állítják az európai béke fenntar­tását és ezen elvet biztosítják minden incidens elle­nében. A „javítandó statusquo“, ez Keleten a hely­zet alapja, a hatalmak fáradozásai arra irányul­nak, hogy Európa közös actiója által a békítés sikerüljön. Giskra megelégedéssel constatálja, hogy nem tervezik Törökország occupatióját, hanem csak a statusquo javítását. B­r­e­s­t­e­r teljesen elismeri a minisztérium állásának nehézségét. Hasznot Ausz­triára szónok semmi esetre sem remélhet a mostani eseményekből, s csak azt kívánja, hogy a bekövet­kező károknak elejét vegyék. A status quo minden­esetre a legjobb lenne, de lehetetlen lesz azt fen­tartani, szükséges ez eshetőségről is előre gondos­kodni s szónok azt hiszi, hogy a delegatió minden katonai megszállás és beavatkozás ellen nyilat­kozzék. Dr. Sturm azt találja,hogy a külügyminisz­ter mai közleményei egy lényeges pontban előnyö­sen különböznek az eddigi hasonló nyilatkozatoktól. Szónok nem akar a keleti politika ellen szőtt oldal­ról hangoztatott aggályok taglalásába bocsátkozni s a maga részéről nemcsak ma, hanem előbb is mindenkor bizalommal viseltetett a vezető minisz­ter külpolitikája iránt. Örvendetes azonban az, hogy ma a diplomata háttérbe lép a parliamenti miniszter előtt s egész nyíltsággal kijelenti, hogy occupatió nem tervezte­tik, s hogy az európai békére veszély nem forog fenn. Ez a nyilatkozat egy harczias interpellatióval szemben is ismételteti s a hadügyi költség­vetésre való tekintettel adatott. Szónok ezzel szemben kész kijelenteni, hogy a békés biztosítások nem képesek őt arra bírni, hogy jelenleg nagyobb levonásokat indítványozzon a hadügyi budgetben, mint a­minő­ket a pénzügyi helyzet sürgetőleg megkíván s a mo­narchia véderejének biztosított békeállapotban való fentartása különben is megenged. Czartoryski herczeg azt kérdi, vájjon végczél lebeg-e a kormány előtt minden intézkedései vezérfonalnál s hogy van-e kilátás minden körül­mény közt fentartani az egyetértést az északi ha­talmakkal ? Andrássy gróf teljesen elismeri a dele­gatiók azon jogosultságát, hogy a külügyminiszté­rium működését minden irányban megvizsgálják, s konstatálják, megfelel-e az a delegatiók intenziói­­nak. De positív utasításokat, azt hiszi nem fogadhat el, csak ismételve konstatálhatja azt, hogy az osz­trák-magyar monarchiának nincsenek ellenségei, hogy az összes hatalmakkal a legjobb viszonyban áll, s hogy derék hadsereggel rendelkezik. Olyan 36 milliónyi lakossal bíró állam, mely ilyen viszo­nyokra támaszkodva az európai béke fenntartása érdekében síkra száll, bizalommal tekinthet a si­ker elé. Rechbauer megjegyzi, hogy keleti politi­kánk részleteire nézve, főleg a herczegovinai láza­dás kezdetekor, sokféle aggodalmakat táplált, de akkor hallgatott, mert a kritika vajmi könnyű do­log, de gyakran jogosulatlan is. Szónok kijelenti, hogy a miniszter nyilatkozataival teljesen egyetért, s hogy azok bizalomteljesen megnyugtatták őt. Demel Ausztriának minden tettleges actió­­ját­ a Keleten ellenzi, mert veszélyt hozhat monar­chiánkra. Nem tehetünk egyebet, mint a természe­tes fejlődést a Keleten figyelemmel kisérni. Ez a fejlődés a teljes felbomlás s a mi érdekünk csak az, hogy lassankint, nem pedig rögtöni catasrópha által menjen az végbe. Coronini gr. megelégedéssel fogadta a külügyminiszter nyilatkozatait s bizalommal tekint a jövőbe. Nem tart kalandos vállalkozásoktól, de elvárja a külügyminiszter átható tekintetétől, hogy a monarchia érdekeit szem előtt fogja tartani s azért örömmel hallotta azon kijelentést, hogy Ausztria nem lesz Törökország zsandárja, és nem fogja a délkeleti szomszéd tartományok keresztény lakosságának rokonszenvét eljátszani. Örömmel látta annak idejében, hogy Herczegovina ügyeinek rendezésében a kezdeményezést a külügyminiszter vállalta magára, mert azon nézetben van, hogy a monarchia érdekeinek valóságos feladása volna tűrni azt, hogy bármely más hatalom a mi közre­működésünk nélkül venné kezébe azon ügyek ren­dezését. A közigazgatási Bizottság ülése má­jus 22-én. Elnök gr. P­é­c­h­y M. , jegyző G­u­t­n­e­r. A kormány részéről jelen vannak: T­i­s­z­a K. bel­­ügyér; b. Kemény államtitkár. Jegyzőkönyv hitelesítése után Tisza K. a szepesi városokról szóló kivételt a vagyonkezelésre, a Királyföldön levő volt 7 királyi városra, Brassó- Szeben stb. kivánja kiterjeszteni s ezekre a censust illetőleg is a volt királyi városok joga maradjon fenn. Ezt ő mint 2. §-t kivánja beillesztetni. Jegyző néhány kérelmet jelent Szabadka, Hontmegye, Zaránd stb. részéről. Elnök: Doboka megye fenntartását illetőleg benyújtott kérvényt jelent be. M­o­c­s­á­r­y Szabadka kérvényét, melyben egy telepitvényes községet is bekebeleztetni kéri — pár­tolja. Tisza K. megjegyzi, hogy Szabadka körül nem történik rendezés, de másutt is csak puszták kebeleztettek be, — a községnek nem ezen és hasonló esetekben lehet a községi törvény útján segíteni. A bizottság úgy e nézetet, mint a miniszter új 2. §-át elfogadja. Felhozatik a városok census kérdése is, me­lyet illetőleg Hammersberg javaslata folytán T­i­­s­z­a Kálmán miniszter a status quót kivánja fel­­tartatni. Hammersberg a censust meg kivánja szólí­tani a szepesi városokban, közművelődési érdekből. Bújandó vics a módosításhoz kíván járulni.­­• Tisza Kálmán újból felteszi a kérdést: a status quo tartassék-e fenn, vagy megszólíttassék. Ge­ró v e csak bővebb kifejtés után tudna a census megszorításába egyezni. T­i­b­á­d szintén ellene nyi­latkozik, mire az indítvány mellőztetik. Következik a (volt 2.) 3. §., mely némely köz­ségeknek bekebelezéséről szól. Békésmegye fölirata gróf Károlyi Tibor által benyújtva olvastatik fel Tót Komlóst illetőleg, melyet a megye meg kiván tartani s a közbeeső pusztákat ide csatolni. A mi­niszter e kivánatot közigazgatási szempontból nem tartja teljesíthetőnek. Gulner a pestmegyei egyik szigeten levő egyik helységet Nógrádtól Pesthez kí­vánná csatoltatni, mert a más három helység úgyis Pesthez tartozik. A bizottság mindkét indítványt mellőzi. A 4. §­ Debreczen pusztán bekeblezéséről szól. G­o­r­o­v e Fehértemplom érdekében szólal fel, kér­vén, hogy Krassó helyett Temes megyéhez kapcsol­tassák, miután 2 óra alatt ér e város és szolgabiró­­ság Temesvárra, míg Krassó székhelye Lugos két napja járó; kiemeli azt a képtelenséget, is, hogy e város választási tekintetben most is Temesbe tar­tozik. Tisza K. azt hiszi, hogy ez csakis az 1. §. végére jöhetne; csak Temes megye nagysága szem­pontjából vannak aggályai. Gulner Gy. pártolja Gorove indítványát. T­ó­t­h E. azt hiszi, hogy e csatolást a bizottság most csak elvileg mondhatja ki, vagy hivatkozással a volt 4-ik §-ra tétetik 23. pontnak az 1-ső §. végére. Az 5. §-nál, mely a miniszterre bízza a határ­­községek szabályozását, Mocsáry azt kívánja, hogy utasításokat adjon a törvényhozás, ne bízas­sák pusztán a kormány tetszésére. Tisza K. azért jegyzi meg, hogy „az érde­keltek meghallgatása alatt“ nemcsak a községek, de az illető törvényhatóságok meghallgatása értetik. Hogy pedig ezek nevében ki van jogosítva nyilat­kozni, a törvény határozza meg. Gulnernek szintén agggályai vannak e­z­ iránt, mert itt csak utólagos bejelentést tesz a mi­niszter a törvényhozásnak. Azért új szöveget ajánl, melyben a kormány nem utólagos bejelentést, ha­nem javaslatot tesz a törvényhozásnak. Tisza miniszter utal ennek akadályára idő tekintetében, mert ez 3 évvel hátrább vetné a tör­vény végrehajtását. Azért kéri, hogy minden egyes községért külön országgyűlési tárgyalást ne ajánljon a bizottság.

Next