Egyetértés, 1876. május (10. évfolyam, 101-125. szám)
1876-05-23 / 119. szám
folytatott bécsi alkudozások tárgyában — az ezúttal közzétett alapokat az országnak közgazdasági, ipar, kereskedelmi és pénzügyi érdekeivel szemben kielégítendőnek nem tartjuk, helyeseljük országgyűlési képviselőnk magatartását és ezért neki bizalmat szavazunk“. (Helyeslés s hosszan tartó éljenzés.) Eger, május 16. Városunkban f. é. május hó 14-én délelőtti 10 órakor az önálló független nemzeti bank és önálló vámterület érdekében a városház udvarán népgyülés tartatván, a kedvezőtlen és a gyűlés egész tartama alatt előző idő daczára a vallás, osztály és pártkülönbség nélkül megjelent nagy számú impozáns közönség — elnökül: Csiky Sándor, szeretve tisztelt volt követünket választotta meg, ki a személyében öszpontosult bizalmat meleg szavakkal köszönve, s a népgyülés czélját röviden és lelkes szavakkal ismertetve — fölhívta az e czélra a jelen gyűlést megelőzőleg tartott pártkülönbség nélküli nagy értekezletben — megválasztott Szederkényi Nándor, Luga László és Szabó Ignácz urakból álló három tagú küldöttséget, hogy jelen népgyűlés czéljából folyólag szerkesztett határozati javaslatát terjessze elő, — mire annak elnöke, Szederkényi Nándor volt országgyűlési képviselő a szőnyegen forgó tárgyhoz tüzetesebben hozzászólva, s érveit és állításait eklatáns példákkal illustrálva következő indítványt olvasott föl és kért elfogadtatni: „Tekintve, hogy az ipar és kereskedelem fölvirágzása érdekében az önálló vámterület fölállítása elkerülhetlenül szükséges; tekintve, hogy a közgazdászati pénzügyünk rendezése és biztosítása czéljából az önálló, függetgetlen nemzeti bank szervezése nélkülözhetően mondja ki a népgyülés határozatilag, hogy az önálló vámterület fölállítását és a független, magyar nemzeti bank szervezését minden fölött álló életkérdésnek tekinti és ismeri.“ mely indítvány elfogadásra Ruzsin Félix köztiszteletben álló polgártársunk által is ajánlatvan, a népgyülés jelen levő összes tagja által helyeselve, lelkes éljenzés közt elfogadtatott s ezt a gyűlés elnöke, mint a népgyülés határozatát szabályszerüleg kihirdetvén, azon óhajának adott kifejezést, miszerint Eger város országgyűlési népképviselője, az említett életbevágó országos kérdések országgyűlési tárgyalásánál az egri népgyűlés jelen megállapodását s határozatát szavazata adásánál figyelmen kívül ne hagyja! Erre a gyűlés, elnökét éltetve — föloszlott. 1. 1. Országos fagy. Az alábbi tudósításokból szomorúan tapasztaljuk, hogy a szombat virradóra beköszöntött fagyot vasárnap virradóra még nagyobb fagy követte, mely kimondhatóan nagy károkat okozott az ország minden részében, íme, tudósításaink: Eger, május 21. (Sz.) Tegnapi táviratom kiegészítéséül tudatnom kell, hogy vasárnap viradóra, ami a szombati fagy által megkímélve lett — teljesen tönkre ment. A legkitűnőbb bortermő hegyrészek, melyek magas fekvésüknél fogva, rendesen mentek az ily fagytól, egészen lefagytak. A vidékről jött hírek hasonló fagyokról szólnak. Vetemények már szombat viradóra pusztulva voltak, mint bab, krumpli, kukoricza, — a szőlő itt-ott, még mentve volt. Vasárnap reggelre azonban, a szó szoros értelmében véve, — az egri hegyek egészen lefagytak. Irtóztató kilátás a jövőre. A kár alig számolható fel. Mély bánattal járnak az emberek az utczákon — egymástól félve kérdezősködnek, — mi lesz belőlünk. Az idő folyton hideg. Napos helyen alig 10 fok. A szél tegnap reggelig éjszaki, tegnap dél óta déli irányt vett. Mindennek daczára újra fagyot várunk. Ez már nem sokat árt, mert nincs minek. Nyíregyház május 21. (M.) Az 1875-ik év május hó 20 és Q1-ke sötét belükkel lesz beírva történelmünk lapjaira. A 3 napon keresztül tartó metsző hideg éjszaki szél következtében e hó 20-án reggel minden dél nélkül fagy volt oly nagy, hogy a szabadba kint edénybe levő viz 1 czentiméternyire befagyott, de még ez, bár ha sok kárt tett és nem tett semmivé mindent. A 21. hér azonban, — mely oly nagy volt, hogy napfeljötte előtt úgy látszott minden mint ha hóval lett volna borítva, — tökre tette reményeink legutolsóját is. Megfagyott itt a mi határunkban és vidékén minden, de minden, elképzelhető ezen két éjnek romboló hatása ha azt mondom, hogy a fák ez idei hajtásai lefagytak és még a delelő növények is sokat szenvedtek általa. Szőllőt gyümölcsöt még csak meg sem kóstolhatjuk. Gabona nemünk nem lesz annyi, hogy jövőre vető magunk legyen belőlle. Szóval az Ínség nyomor oly átalános, hogy a csapás szemlélése után láttam fásult keblű férfiakat a jövő felett könnyezni. Az 1876-iki fagy sokkal nagyobb volt s több kárt tett mint az 1861-iki, hátha még hozzá adjuk, hogy e cspás nélkül is nyomorral küzdött népünk eddig is. Az 1866-iki fagy által okozott országos csapást két igen bő esztendő előzte meg a 64 ás 65-iki,mig a mai csapást két igen rész esztendő előzte meg. Most már a kormány nem arról kell, hogy gondoskodjék mikép hajtsa be a felcsigázott adókat hanem arról, hogy a nyomorral küzdő népet mielőbb segélybe részesitse. Kecskemét, május 20. Fázunk, didergünk és rettegünk, csak meg ne fagyjunk természeti és politikai tekintetben; a berlini szél országunkon keresztül vészt jósolva süvit a Balkán felé: „Szánd meg isten a magyart“ ; a berlini muszka szél nem éri be a nemzetközi zivatart vezérlő előkészítésével: süvölt az — természeti értelemben — északról és északkeletről napok óta Kecskeméten és rónáin keresztül, rettegtetvén életrevaló, szorgalmas lakosságát a financziális kétségbeesés örvényébe taszítható megfagyással, a mi népünk azon részét is kiheverhetlen tönkrejutáshoz vezethetne, amely boldogabb rész az előző ínséges évek, országunk rész pénzügyi és nemzetgazdasági politikája és a súlyos adók miatt még tönkre nem ment. „Irgalom atyja ne hagyj el!“ Vérző szívvel, könyörületre kész áldozó kezekkel fogadtuk a dunai és tiszai árvízkárosultak kétségbeejtő jajkiáltásait, az időviszonyok — és gyenge erőnkhöz képest meghozván csekély áldozatainkat, boldogoknak éreztük magunkat, hogy ettől az irtózatos, egy embernyom keserves keresményét elsodró megemésztő országos résztől mi mentek vagyunk. Márczius második fele és ápril első napjai a legszebb reményekben ringaták folyvást veszteséggel dolgozó mezőgazdáinkat, az áprilisi nagy hőség és szárazság a tavasz mutatkozó áldásait már ismét teljes leperzseléssel a legszegényebb aratás kilátásával váltja föl és végre megerednek az ég csatornái: bő és jótékony esőzés gazdáink reményét újra föleleveníti; a kert- és szőlőművelés terén talán száraz szorgalmú lakosságunk ezrei megkönnyebbülve gondolják magukban, hogy május közepén túl vagyunk, a rettegetés többször fenyegetett fagytól óta vagyunk ? És ime a tegnapi fagyasztó szél az esti órákban + 5 ° R-re sülyeszti a hévmérőt; esti 9 órakor tompán mozog hatósági intézkedés folytán a helyi észlel d ember vezetője, P. Gr. tanár úr által elrendelt vészlövés, ami nem kevesebbet jelez, mint, hogy a megfagyás erős valószínűsége fenyeget: füstöljünk, mentsük, óvjuk szőleinket, kerteinket; a vészlővés éji két óra előtt és után még kétszer dördül meg, ami az előleges hirdetés szerint azt jelenti, hogy fagyveszély van. A szőlők és kertek egész éjen át megnépesitvék, füstköd borul a legtöbb szőlő és kert fölé, ahole reggeli 3 órakor a kérlelhetlen hőmérő az én zárt udvaromban is a + 1 ° sz. alatt sülyedez és a tányérba kitett viz erős jégkéreggel van födve : „Oda vagyunk!“ Nem! Megmentett minket az egyetemes romlástól az egész éjjel s különösen a hajnali és reggeli órákban erősebbé vált szélfuvás. Ezt az élét tehát jelentékenyebb fagykárok nélkül kínlódtuk át. Jaj de az átkozott muszka szél gyre ömöl, hévmérőm szélmentes folyosómon is, déli 12 órakor alig bir jó fokig Celsius szerint fölhatolni. Mit hoz a jövő éj ! E kérdés nyugtalanítja ismét lelkünket. Ezer meg ezer lakostársunk, a lesújtott iparállapotok között iparágaikból a legszegényesebben sem megélhető iparosaink a mutatkozó gyümölcs, szőlőtermésből igyekeznek magukat valahogy fönntartani ; borzadunk, ha arra gondolunk, hogy egy rövid és ebbeli reményeinket is megsemmisítheti. A Tisza kormány bécsi alkuja itt átalában elkeserítő hatást szült,pedig csepet sem lephetett meg a dolog, hiszen Tisza vezérlete alatt mállott szét a közjogi ellenzék. A „független szabadelvű párt“ megalakulása átalános jóváhagyásban részesül; ideje is, hogy az alkotmányos miniszterek törhetlen hatalmaskodása végre kellő leczkét kapjon ! Kérjük elvtársainkat, hogy a derék Bakay Nándor példájára az ország minden részéből hallassák a közvélemény igéit! Erdő-Bénye május 21. (0.) A már sokak által vélt szomorúságteljes állapot, fájdalom immár bekövetkezett ! A szép remény, mely eddig dominálta lelkünk egész valóját, eltűnt, mint a pereczenetig tartó délibáb. Vége mindenünknek ! Földhöz sújtott szegényekké , koldusokká tett bennünket a Május 19 és 21-ik napja után következő vészes áj. Lehetetlen, hogy léteznék oly kőszivü-egyéniség, ki a helyszínére jőve, ne rendíttetnék meg azon borzasztó pusztítás, azon megdöbbentő vesztesség szemlélete által, melyet a nevezett éjeken létezett fagy okozott. — Nincs szó arra, hogy azzal az itteni helyzet szomorúságteljességét híven kifejezni lehetne. Elszorul a kebel, megáll a gondolkozó ész a midőn e helyzet lefestésének ecsetlésére vállalkoznék. A szelld, mely eddig a legszebb eredményt igérőleg diszlett délnek fekvő s kitűnő bort termő hegyeinken, válogatás nélkül semmisittetett meg e két éj alatt. A gyümölcsfákon létezett gyümölcs lehullt mind. A gabnanemü növények lekonyultak. Mi fog ezután következni ? — Rósz termés, pénzhiány és adóexecutio. déken. Marosvásárhely, máj. 21. Az éjjel fagy volt, mely a szőlő és veteményeknek ártott. Zombor, máj. 21. Ma reggelre nagy kárt okozó erős dér volt. Nyitra, máj. 21. Az éjjel nagy dér volt. Cservenka, máj. 21. A környéken erős fagy volt. Kalocsa, máj. 21. Ma reggel ismét nagy dér volt. Ujszivács, máj. 21. Az éjjel káros dér volt, a vetemény és szőlő súlyosan megszenvedett. Baja, máj. 21. A városban és környékén ma ójjd nagy dél volt. Szathmár, máj. 21. Ma reggel hallatlan erős fagy volt vidékünkön. Gabna fele részben, szőlő, tengeri, konyhavetemények egészen megsemmisittettek. Kolozsvár, máj. 21. Ma reggelre a tegnapinál még nagyobb fagy volt. Losoncz, máj. 21. Az éjjel ismét erős dél volt. A gácsi, tornaljai és szécsényi határ mind elfagyott. Kecskemét, május 21. Gyásznapra viradtunk. A ma reggeli erős fagy — a szó teljes értelmében — lepusztitá szőleink, kerteink dúsan mutatkozott áldásait, kalászban, virágzatban álló gabonáinkat is. Sírás, jajgatás, kétségbeesés mindenfelé! A kár megmérhetetlen. Isten ily súlyos büntetése után magyar kormány és magyar országgyűlés ajándékozzátok oda Ausztriának a tönkretett iparú és elátkozott talajú Magyarország millióit a könnyelmű bécsi alku alapján! Szegény nemzet! Boldogtalan Magyarország miként jutsz el e szörnyű idők végéig! _______ Déva-Ványa, máj. 21. (Az „Egyetértés“ távirata.) Reggelre oly nagy fagy volt, hogy a szabadabb tereken akármilyen nagy területű vizek átalában beállottak. A kárt még nem lehet tudni, — most is reggel 6 órakor folyvást fagy. Kecskemét, máj. 21. (Az „Egyetértés“ távirata.) 5000 hold szőllőnk, egész határunk elfagyott. Az ínség beállott borzasztó nagyságban. Siklós, máj. 21. (Az „Egyetértés“ távirata.) Tegnap és ma nagy dél volt, mely a szőllőkben és kerti veteményekben nagy kárt tett. Liszkatolcsna, máj. 21. (Az „Egyetértés“ távirata.) Tegnap és ma éjjel némely kapás veteményeink, szőllőink pedig átalában lefagytak. Beregszász, máj. 21. (Az „Egyetértés“ távirata.) Pénteken Vereczkén hó esett. Tegnap Beregszászban szőllőtermésünk és gabnanemünk negyed részben, ma pedig egészben lefagyott. Szabadka, máj. 21. (Az „Egyetértés“ távirata.) Huszonegyedikére virradóra a szőllők elfagytak. Pécs, máj. 21. (Az „Egyetértés“ távirata.) Tegnap elfagytak magasabb szőllőhegyeinknek lapos részei, ma a szőllőhegyeknek alja. Szilváshegy egészen. Szakolcza, május 21. (Az „Egyetértés“ távirata.) Nálunk ma éjjel oly nagy fagy volt, hogy szőllőkben az évi termés egészen megsemmisült. A kereskedelmi minisztériumhoz tegnap a következő táviratok érkeztek: Fehértemplom, május 21. A múlt éjjel meglehetősen fagyott. Újvidék, május 21. Ma éjjel gyengébb dér volt. N.-Kikinda, május 21. Az éjjel igen káros fagy volt. Pápa, május 21. Hajnalban a kényesebb növényekre káros dér volt. Segesvár, május 21. A múlt éjjel jelentékenyebb derünk volt. Apatin, máj. 21. A ma éjjeli erős fagy és a bér a szőlőt, kukoriczát, burgonyát, babot egészen elvette. Búzán és kenderen a kár eddig nem oly nagy. Komárom, máj. 21. Tegnap és tegnapelőtt éjjel fagyott. Hallomás szerint a vidéken a vetésekben is van kár. Bezdán, máj. 21. Ma reggel káros derünk volt. Fogaras, máj. 21. Ma éjjel a fagy a kapásnövényeknek és a tengrinek sokat ártott. Kaposvár máj. 21. A múlt éjjel igen erős derünk volt, mely tetemes károkat okozott. Buziás máj. 21. Itt és a környéken a múlt éjjel a dér igen nagy kárt okozott. Kanizsa, máj. 21. A múlt éjjel itt káros dér volt. Szigetvár, máj. 21. Ma reggelre nagy dér. A viz befagyott, 1 ° hideg. Debreczen, máj. 21. Az éjjel ismét erős fagy volt. Facsét, máj. 21. Ma reggel ártalmas dér és gyenge fagy volt. Székes-Fehérvár, máj. 31. Itt és vidéken az éjjel nagy fagy és dér volt, különösen a szőlő és tengeri szenved. Ungvár, máj. 21. Éjjel ismét erős fagy volt. Kassa, máj. 21. Az éjjel gyengébb derünk volt. Besztercze, máj. 21. Az éjjel újból káros dér volt. Déva, máj. 21. Az éjjeli dér kevés kárt okozott. Orosháza, máj. 21. Az éjjel erős fagy volt, mely a virágzásban levő rozsot és repczét egészen semmivé tette, a luczerna, köles és mohár termés kérdésessé lön. Búza s egyéb kalászokban kár nincs. Jászberény, máj. 21. Az elmúlt éjjel a bér a veteményeket, szőlő, gyümölcsöt, kukoriczát, dohányt megsemmisítette; a vetések is sokat szenvedtek. Szombathely, máj. 21. Jelentékeny dér az éjjel. Pancsova, máj. 21. Az éjjel kis dér volt itt és a vi Az osztrák delegatió pénzügyi bizottságából. Az osztrák delegatió pénzügyi bizottsága szombati ülésében napirenden a külügyi költségvetés állt, melyről Schaup előadó tett jelentést. Előadó fejtegeti a kormány külpolitikájának ismeretes 3 rendbeli czélzatát, mely abban nyilvánul, hogy az európai béke megóvassék, a monarchia érdekei biztosíttassanak, és hogy a mostaniakhoz hasonló zavarok jövőre megelőztessenek. Az első tekintetben megnyugtató volt ő Felsége minapi trónbeszéde, az utóbbi czélzat pedig csak akkor fog gyakorlativá lenni,a mostani mozgalom be lesz fejezve. A második pontot illetőleg azonban azt kérdi az előadó, hogy minő előnnyel járt a monarchiára, hogy a kezdeményezés a mi külügyi vezetésünknek jutott. Lehető részletes felvilágosítást kért továbbá a berlini megállapodásokról. Giskra néhány általános megjegyzés után azt kérdi, hogy mi okból nem hajtattak végre a portánál sürgetett reformok ? minő további alakulást vár külügyi vezetésünk a fellázadt török birodalmi tartományok viszonyaiban ? és tervben van-e valamely occupatió vagy interventió ? Kuranda a helyzet nehézségeit a szultán személyében, a török pénzügyi viszonyokban és az általános európai alakulásban látja. Ez utóbbi kiváltkép megnehezíti a monarchiának a választást a nyugati hatalmak vagy más államokkal köthető szövetség közt. Óhajtaná ismeri a berlini megállapodásokat. Az európai békét nem látja veszélyeztetve, ha megzavarását Oroszországtól nem kell félteni. De attól tart, hogy a berlini megállapodások az első ágyúlövést is jelenthetik, és kétséget táplál az iránt, vajjon elfogadhatja-e Törökország a berlini jegyzék tartalmát. Azért kérdi, hogy mi következik akkor, ha a porta nem fogadja azt el ? Szóló meg lenne nyugtatva, ha látná, hogy keleti politikának tiszta programmon alapul. Herbst néhány bevezető megjegyzés után a következő kérdéseket intézi: Szándékban van-e az ismeretes reformjegyzék pontjain túlmenő engedményeket kívánni? Össze lesznek-e egyezthetők amaz engedmények egyrészt a porta területi souverainitásával, másrészt alkalmasak lesznek-e azok a fellázadt tartományok, valamint a Balkán-félsziget többi része keresztény lakosságának biztosságai iránt megnyugtatást nyújtani ? Van-e programm azon esetre, ha a reformok akár a porta tehetetlensége, akár a lázadók további ellenállása miatt keresztül nem vitethetnének ? Andrássy Gyula gróf külügyminiszter előbb az átalános szempontot akarja kijelölni és azután áttérni az egyes kérdésekre. Reméli,hogy azon helyzetben lesz, hogy megnyugtató választ adhat a hozzá intézett kérdésekre. Múlt évben szóló a kormánypolitika czéljának azt mondotta: 1-szer, hogy az átalános béke fentartassék; 2-szor, hogy a török birodalomban és a szomszéd országokban a bonyodalmaknak eleje vétessék ; 3-szor, hogy oly engedmények eszközöltessenek ki, melyek biztosítékokat nyújtanak az afféle eshetőségeknek, minek most a fellázadt tartományokban beállottak, ismétlése ellen, és melyek meggátolják, hogy a baj chronicussá váljék. Ezzel szemben ma constatálni akarja a jelen helyzetet és hangoztatja, hogy az első feladat teljesittetett, amennyiben az európai béke nincs megzavarva ; a második feladat szintén, mert további bonyodalmak nem származtak, most a harmadik czélt törekszik a javaslatba hozott reformokkal elérni. Ez utóbbi feladatra nézve nem mondhatja, hogy az szintén teljesíttetett volna. Itt distingválni kell. A két első czél elérése közvetlenül a hatalmaktól függött; ez el is éretett, de a harmadik ügyet illetőleg csak közvetve léphettek fel, és ezért a végleges megoldást nem lehet oly gyorsan létesíteni. Mindazonáltal már ma is azt lehet mondani, hogy a javaslatba hozott reformokat Európa elfogadta, Törökország is elfogadta, a felkelők pedig örömmel üdvözölték és elvben szintén elfogadták. A felkelők még néhány óhajt nyilvánítottak, melyek a reformok végrehajtásának biztosítékaira vonatkoznak. És a hatalmak aktiójának jelen stádiuma ép arra vonatkozik, hogy az átalánosan elfogadott reformok végrehajtásra jussanak, a két félnél fenforgó akadályok békés úton elháríttassanak. A miniszter Schaup előadó megjegyzésével szemben, hogy a kormány eleinte illuziókat is táplálhatott, kijelenthetni véli, hogy ezt nem engedheti meg. Senki se kezeskedhetett arról, hogy az ügy azonnal be fog fejeztetni. A feladat az volt, hogy az európai béke megóvassék, a további bonyodalmaknak eleje vétessék és mindenekelőtt az, hogy az osztrák-magyar monarchia érdekei csorbát ne szenvedjenek. És ez áll kétségtelenül ma is. Azt sem engedi meg, hogy a helyzet ma sokkal intensívebb góupontban összpontosult, mint a tavalyi delegátiók alkalmával. Akkor még nem léteztek a reformjavaslatok, melyek ma minden oldalról el vannak fogadva. Akkor idegen elemek beavatkozásától kellett tartani: ma Európa oda törekszik, hogy a reformok keresztülvitelének útjában álló akadályok elháritlassanak. Azt hiszi, hogy tartózkodnia kell a közvéleménynek ama nálunk nagyon is megszokott pessimismusától, mely már oly sok változáson ment keresztül. Az actió kezdetén az mondatott, hogy nem létezik hatalom, mely a három szövetséges államot e kérdésben egyetértésre bírja. Ezen egyetértés létesül. Később az állíttatott, hogy a köztudomásra jutott javaslatokhoz alig fognak a többi hatalmak járulni. Midőn az európai hatalmak egyértelműleg magukévá tették e javaslatokat, akkor az mondatott, hogy azokat Törökország soha sem fogja elfogadni. Törökország is elfogadta a javaslatokat. Ezután azt mondották, hogy e javaslatokat a felkelők fogják visszautasítani. A felkelők is elfogadták e javaslatokat, s most csak arról van szó, hogy azon módozat találtassák meg, mely őket meggyőzze arról is, hogy e javaslatok megtestesítése valóban komolyan szándékoltatik. Azon kérdésre, hogy mily eredményt ért el a kormány kezdeményező fellépése által, a mondottak képezik a feleletet. Azon meggyőződésre, hogy Anglia az európai hatalmak közös megállapodásához nem járult, kijelenti, hogy annak oka, hogy ez még nem történt meg, valószínűleg abban fekszik, hogy a hatalmak közti távirdai érintkezés, melyet az utóbbi időben a viszonyok szükségessé tettek, azonban eltér az ezelőtti rendes érintkezési módtól, és anélkül természetesen, hogy próféta akarna lenni, egyénileg meg van győződve, hogy ha az angol kormány azon intentiókat, melyek a három hatalom intézkedéseit és eljárását vezérelték, tisztán fogja maga előtt látni és meg fog győződni arról, hogy ez intentiók békítő szelleműek és irányúak, szintén csatlakozni fog a hatalmak közös fellépéséhez. Nincs azon helyzetben, hogy a történt megállapodás tartalmát közölhesse, mert erről mindenek előtt a leginkább érdekelt hatalom, a porta lesz értesítendő, és az épen nem volna helyes, ha valami köztudomásra jutna, mielőtt arról az értesülne, kinek arról legelsőbben értesülnie kell. Annyit azonban kijelenthet, hogy a berlini értekezletek eredménye csak arra vonatkozik, mint hajthatók végre a javaslatba hozott reformok, mint háríthatók el az annak útjában álló akadályok, s különösen azt czélozza, hogy a Salonichiban legújabban történt eseményekkel szemben az európai hatalmak teljes egyetértése kimutattassék. Külösen erkölcsi sült helyet szóló a hatalmak újólag megerősbödött egyetértésére, mely oda irányul, hogy az európai béke közös törekvéseikkel a legnagyobb eréllyel fentartassék, és azon szilárd elhatározásra, hogy a hatalmak minden eshetőséggel szemben egymással esetről-esetre meg fognak állapodni. Ez a legújabb berlini összejövetel nem eléggé megbecsülhető eredménye. Azon megjegyzésre vonatkozólag, hogy a kormány magatartása a lázadás kezdetétől fogva azzal szemben eltért a régi osztrák traditióktól, azon nézetét nyilvánítja, hogy ő nem tudja, mily traditiókat kellett volna szem előtt tartania. — Szóló a maga részéről csak egy traditiót ismer, s ez az, hogy a monarchia érdekei minden esetben megóvassanak. Alaptalannak nyilvánítja azon vádat, hogy kezdetben a lázadók iránt némi elnézés gyakorolhatott. Kezdettől fogva utasítások adattak, hogy a semlegességet szigorún meg kell tartani, és ha ezt nem lehetett a legteljesb mérvben érvényesíteni, úgy azt a helyi viszonyoknak kell tulajdonítani. De nevezetesen ki kell kelnie azon eszme ellen, mintha itt két egymástól eltérő áramlat érvényesült volna. Ezen megjegyzésre csak egy felelete van, és ez az, hogy mindazért, ami e tekintetben történik, a külügyi kormány elvállalni tartozik a felelősséget, hogy ő azt teljes mértékben el is vállalja és hogy addig, míg ő lesz szerencsés a miniszteri széken ülni a külföld felé csak egy állami akarat létezik, és hogy ez az akarat érvényesüljön az iránt nemcsak, hogy nem fél a felelősségtől, de fenn is tartja magának. Kuranda azon megjegyzésével szemben, mely szerint a miniszter előbbi fejtegetéseiből önkénytelen is az következtethető, hogy a felkelők közvetve hadviselő hatalomnak ismertetnek el, a miniszter utal az idevágó okmányok szövegére, mely teljesen kizárja az efféle feltevést. Herbst azon megjegyzéssel szemben, hogy a felkelőket a bánásmód, melyben részesültek, könnyen azon hiszemre vetette, hogy Ausztria barátságos érzülettel viseltetik irántuk, továbbá egy másik szóló azon állításával szemben, hogy a felkelők irányában követett politika ingadozó, a miniszter ismét arra vél utalhatni, hogy a körülmények már elejétől fogva útmutatást adtak a felkelők iránt követendő magatartást illetőleg, és hogy e magatartása már elejétől fogva szükségkép arra volt irányozva, hogy az osztrák-magyar érdekek mindkét irányban megóvassanak és hogy az ellentétes érdekek közt a helyes középúton maradjunk. Egyáltalán mindenekelőtt arra kéri az urakat, hogy a császári kormány politikáját nem egyes mellékes körülmények, hanem eredmények után ítéljék meg és ehhez képest mérlegeljék annak helyességét. Egy szóló kiemelte, hogy a reformok még nincsenek megvalósítva, ezzel szemben a miniszter azt kéri megfontolni, hogy a kormányok egyértelműsége eddig is mennyit gátolt meg. A legújabb összejövetel eleje ép abban rejlik, hogy a nagyhatalmak egyetértenek, félreteszik külön érdekeiket és teljes eréllyel, egy letekkel az európai béke fenntartásáért lépnek fel. A miniszter határozottan az occupatio eszméje ellen nyilatkozik. Tiltakozik azon feltevés ellen, hogy Ausztria bármily irányban csendőr szolgálatokat tegyen. A fellázadt tartományoknak az szükséges, hogy viszonyaik megfelő javítások által regenerálhassanak. Itt egyaránt megárt a túl sok és a túl kevés. Ő tehát ismét csak abban foglalhatja össze kijelentéseit, hogy a hatalmak közt folytatott tárgyalások arra irányultak, hogy a keleten eleje vétessék minden komoly bonyodalomnak, és szóló azt hiszi, hogy ő ezzel legjobban felelt meg az utóbi delegácziók programmjának. Hartung kijelenti, hogy ő méltányolja a helyzet nehézségeit, de kénytelen azon kérdést fölvetni, váljon a létrejött egyetértést nem veszélyeztetheti-e mégis valami incidens. Egyébirat úgy hiszi, hogy a miniszter kijelentéseiben megtalálta a megnyugtató választ. Andrássy gróf ismétli, hogy a Berlinben létrejött egyetértést mérvadó tényezőnek tekinti az európai békére nézve, és hogy a teljes egyetértés létrejöttét kell constatálnia. Kifejezi ezen meggyőződését, hogy annak van kitéve, hogy meg fogják kísérlem e jelentéseiből következtetéseket vonni a hadügyi költségvetés elintézését illetőleg. De kötelességének ismeri határozottan felszólalni az uralkodó pessimisus ellen. Azt hiszi, a delegatióval szemben nem szükséges aggasztáshoz folyamodnia, hogy azt azon tartózkodásra ösztönözze, melyet a monarchia hatalmi állása és méltósága megkövetel. Hogy különben e helyzetből a monarchia érdekeire semmi kár sem fog hárulni, azért teljes felelősséget vállal. Herbst aggasztónak találja, hogy fenntartatott az esetről-esetre való egyezkedése szerint úgy látszik, hogy nincs minden eshetőségről gondoskodva. Weeber egészen meg volna elégedve, ha a nagyhatalmak szövetsége ugyanazon elvekre alakulna, melyeket a miniszter mint az osztrák politika alapelveit sorolt fel. Andrássy Gyula gróf kiemeli, hogy bajos hathatóbb nyilatkozatokat tennie, mert a berlini megállapodásokhoz még Angolország hozzájárulása szükséges és az, hogy Törökországgal közöltessenek. De egy irányban megnyugtató nyilatkozatot óhajt tenni, nevezetesen azon kérdésre, hogy az új megállapodások mennyiben mennek túl a négy reformponton. E tekintetben a felkelők kérvénye oly dolgokat tartalmaz, melyek semmikép se engedhetők meg, olyanokat melyek már megadattak és olyanokat, melyek czélja a reformok megvalósításának gyakorlati biztosítása. Az első sorban említettek határozottan elutasíthatnak, a gyakorlati biztosítékokat pedig keresni kell, hogy a békítés lehetségessé tétessék. Hogy az esetről esetre való egyezkedés fenntartatott, az igen fontos; a hatalmak ezzel azon intenziójukat nyilvánították, hogy félretesznek minden külön érdeket; vezérelvül előtérbe állítják az európai béke fenntartását és ezen elvet biztosítják minden incidens ellenében. A „javítandó statusquo“, ez Keleten a helyzet alapja, a hatalmak fáradozásai arra irányulnak, hogy Európa közös actiója által a békítés sikerüljön. Giskra megelégedéssel constatálja, hogy nem tervezik Törökország occupatióját, hanem csak a statusquo javítását. Brester teljesen elismeri a minisztérium állásának nehézségét. Hasznot Ausztriára szónok semmi esetre sem remélhet a mostani eseményekből, s csak azt kívánja, hogy a bekövetkező károknak elejét vegyék. A status quo mindenesetre a legjobb lenne, de lehetetlen lesz azt fentartani, szükséges ez eshetőségről is előre gondoskodni s szónok azt hiszi, hogy a delegatió minden katonai megszállás és beavatkozás ellen nyilatkozzék. Dr. Sturm azt találja,hogy a külügyminiszter mai közleményei egy lényeges pontban előnyösen különböznek az eddigi hasonló nyilatkozatoktól. Szónok nem akar a keleti politika ellen szőtt oldalról hangoztatott aggályok taglalásába bocsátkozni s a maga részéről nemcsak ma, hanem előbb is mindenkor bizalommal viseltetett a vezető miniszter külpolitikája iránt. Örvendetes azonban az, hogy ma a diplomata háttérbe lép a parliamenti miniszter előtt s egész nyíltsággal kijelenti, hogy occupatió nem terveztetik, s hogy az európai békére veszély nem forog fenn. Ez a nyilatkozat egy harczias interpellatióval szemben is ismételteti s a hadügyi költségvetésre való tekintettel adatott. Szónok ezzel szemben kész kijelenteni, hogy a békés biztosítások nem képesek őt arra bírni, hogy jelenleg nagyobb levonásokat indítványozzon a hadügyi budgetben, mint aminőket a pénzügyi helyzet sürgetőleg megkíván s a monarchia véderejének biztosított békeállapotban való fentartása különben is megenged. Czartoryski herczeg azt kérdi, vájjon végczél lebeg-e a kormány előtt minden intézkedései vezérfonalnál s hogy van-e kilátás minden körülmény közt fentartani az egyetértést az északi hatalmakkal ? Andrássy gróf teljesen elismeri a delegatiók azon jogosultságát, hogy a külügyminisztérium működését minden irányban megvizsgálják, s konstatálják, megfelel-e az a delegatiók intenzióinak. De positív utasításokat, azt hiszi nem fogadhat el, csak ismételve konstatálhatja azt, hogy az osztrák-magyar monarchiának nincsenek ellenségei, hogy az összes hatalmakkal a legjobb viszonyban áll, s hogy derék hadsereggel rendelkezik. Olyan 36 milliónyi lakossal bíró állam, mely ilyen viszonyokra támaszkodva az európai béke fenntartása érdekében síkra száll, bizalommal tekinthet a siker elé. Rechbauer megjegyzi, hogy keleti politikánk részleteire nézve, főleg a herczegovinai lázadás kezdetekor, sokféle aggodalmakat táplált, de akkor hallgatott, mert a kritika vajmi könnyű dolog, de gyakran jogosulatlan is. Szónok kijelenti, hogy a miniszter nyilatkozataival teljesen egyetért, s hogy azok bizalomteljesen megnyugtatták őt. Demel Ausztriának minden tettleges actióját a Keleten ellenzi, mert veszélyt hozhat monarchiánkra. Nem tehetünk egyebet, mint a természetes fejlődést a Keleten figyelemmel kisérni. Ez a fejlődés a teljes felbomlás s a mi érdekünk csak az, hogy lassankint, nem pedig rögtöni catasrópha által menjen az végbe. Coronini gr. megelégedéssel fogadta a külügyminiszter nyilatkozatait s bizalommal tekint a jövőbe. Nem tart kalandos vállalkozásoktól, de elvárja a külügyminiszter átható tekintetétől, hogy a monarchia érdekeit szem előtt fogja tartani s azért örömmel hallotta azon kijelentést, hogy Ausztria nem lesz Törökország zsandárja, és nem fogja a délkeleti szomszéd tartományok keresztény lakosságának rokonszenvét eljátszani. Örömmel látta annak idejében, hogy Herczegovina ügyeinek rendezésében a kezdeményezést a külügyminiszter vállalta magára, mert azon nézetben van, hogy a monarchia érdekeinek valóságos feladása volna tűrni azt, hogy bármely más hatalom a mi közreműködésünk nélkül venné kezébe azon ügyek rendezését. A közigazgatási Bizottság ülése május 22-én. Elnök gr. Péchy M. , jegyző Gutner. A kormány részéről jelen vannak: Tisza K. belügyér; b. Kemény államtitkár. Jegyzőkönyv hitelesítése után Tisza K. a szepesi városokról szóló kivételt a vagyonkezelésre, a Királyföldön levő volt 7 királyi városra, Brassó- Szeben stb. kivánja kiterjeszteni s ezekre a censust illetőleg is a volt királyi városok joga maradjon fenn. Ezt ő mint 2. §-t kivánja beillesztetni. Jegyző néhány kérelmet jelent Szabadka, Hontmegye, Zaránd stb. részéről. Elnök: Doboka megye fenntartását illetőleg benyújtott kérvényt jelent be. Mocsáry Szabadka kérvényét, melyben egy telepitvényes községet is bekebeleztetni kéri — pártolja. Tisza K. megjegyzi, hogy Szabadka körül nem történik rendezés, de másutt is csak puszták kebeleztettek be, — a községnek nem ezen és hasonló esetekben lehet a községi törvény útján segíteni. A bizottság úgy e nézetet, mint a miniszter új 2. §-át elfogadja. Felhozatik a városok census kérdése is, melyet illetőleg Hammersberg javaslata folytán Tisza Kálmán miniszter a status quót kivánja feltartatni. Hammersberg a censust meg kivánja szólítani a szepesi városokban, közművelődési érdekből. Bújandó vics a módosításhoz kíván járulni.• Tisza Kálmán újból felteszi a kérdést: a status quo tartassék-e fenn, vagy megszólíttassék. Geró v e csak bővebb kifejtés után tudna a census megszorításába egyezni. Tibád szintén ellene nyilatkozik, mire az indítvány mellőztetik. Következik a (volt 2.) 3. §., mely némely községeknek bekebelezéséről szól. Békésmegye fölirata gróf Károlyi Tibor által benyújtva olvastatik fel Tót Komlóst illetőleg, melyet a megye meg kiván tartani s a közbeeső pusztákat ide csatolni. A miniszter e kivánatot közigazgatási szempontból nem tartja teljesíthetőnek. Gulner a pestmegyei egyik szigeten levő egyik helységet Nógrádtól Pesthez kívánná csatoltatni, mert a más három helység úgyis Pesthez tartozik. A bizottság mindkét indítványt mellőzi. A 4. § Debreczen pusztán bekeblezéséről szól. Gorov e Fehértemplom érdekében szólal fel, kérvén, hogy Krassó helyett Temes megyéhez kapcsoltassák, miután 2 óra alatt ér e város és szolgabiróság Temesvárra, míg Krassó székhelye Lugos két napja járó; kiemeli azt a képtelenséget, is, hogy e város választási tekintetben most is Temesbe tartozik. Tisza K. azt hiszi, hogy ez csakis az 1. §. végére jöhetne; csak Temes megye nagysága szempontjából vannak aggályai. Gulner Gy. pártolja Gorove indítványát. Tóth E. azt hiszi, hogy e csatolást a bizottság most csak elvileg mondhatja ki, vagy hivatkozással a volt 4-ik §-ra tétetik 23. pontnak az 1-ső §. végére. Az 5. §-nál, mely a miniszterre bízza a határközségek szabályozását, Mocsáry azt kívánja, hogy utasításokat adjon a törvényhozás, ne bízassák pusztán a kormány tetszésére. Tisza K. azért jegyzi meg, hogy „az érdekeltek meghallgatása alatt“ nemcsak a községek, de az illető törvényhatóságok meghallgatása értetik. Hogy pedig ezek nevében ki van jogosítva nyilatkozni, a törvény határozza meg. Gulnernek szintén agggályai vannak ez iránt, mert itt csak utólagos bejelentést tesz a miniszter a törvényhozásnak. Azért új szöveget ajánl, melyben a kormány nem utólagos bejelentést, hanem javaslatot tesz a törvényhozásnak. Tisza miniszter utal ennek akadályára idő tekintetében, mert ez 3 évvel hátrább vetné a törvény végrehajtását. Azért kéri, hogy minden egyes községért külön országgyűlési tárgyalást ne ajánljon a bizottság.