Egyetértés, 1876. május (10. évfolyam, 101-125. szám)
1876-05-24 / 120. szám
X. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre................................. . 20.— Félévre...............................................10.— Negyedévre............................................5.— Egy hóra............................................1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. A képviselőháziból. — Május 23. — A képviselőház mai ülése izgatott volt. — Azon gyakorlat, melyet a kormány a mentelmi ügyekben meg akar honosítani, fölizgatá a kedélyeket. Mielőtt magához a tényhez hozzászólnánk, szükséges látjuk kijelenteni, amit a képviselőház mai ülésén Simonyi Ernő is kijelentett, hogy Csatár Zsigmond — kinek két mentelmi ügye forgott szóban, — a függetlenségi pártnak nem tagja. Simonyi Ernő kijelentette a képviselőház mai ülésén, hogy ő maga mondotta meg Csatárnak, midőn megválasztatott, hogy a párt körébe mindaddig fel nem vétetik, mig magát az ellene emelt vádak alól nem tisztázza. És ha mégis szót emelünk azon eljárás ellen, melyet a többség a mai ülésen követett, azt Csatár személyének mellőzésével egyedül az igazság és a jövőben követendő eljárás érdekében tesszük. A tény ugyanis ez: Csatár sikkasztás és okmány hamisítással vádoltatván a pestvidéki törvényszék előtt, ez a háztól mentelmi jogának felfüggesztését kérte. A mentelmi bizottság kiadatását véleményezte. Simonyi Ernő kérdést intézett Emmer Kornél előadóhoz az iránt, vajjon nincs-e védirat a vádiratokkal szemben, mely Csatár mellett szól, és a házszabályok értelmében kihallgattatott-e a mentelmi bizottság által. Az előadó azt feleli: védirat nincs, a mentelmi bizottság pedig sem meg nem idézte, sem ki nem hallgatta Csatárt. A házszabályok 177. §-a pedig világosan kimondja, hogy ha valamely képviselő ellen kérvény adatik be, azt ki kell hallgatni. Szilágyi oda csavarta az ügyet, hogy a mentelmi jog felfüggesztése iránt beadott kérvény nem tekinthető kérvénynek ugyan, mindaz által az ügyet vissza kívánta utasíttatni a mentelmi bizottsághoz. Simonyi Ernő tiltakozott a házszabályok ily szándékos elferdítése ellen, és ez indítványt egyenesen a házszabályok 177. §-a értelmében, nem pedig azért mert a többség akarja, kívánta a mentelmi bizottsághoz átadni. Mit tett a többség ? Mellőzve a házszabály, a törvény világos rendelkezése ellenére, kihallgatás nélkül adta ki Csatárt. Kérdjük már most, hogy ha maga a törvényhozó testület meg nem tartja a törvényt, ki tartsa akkor meg? Kérdjük, kinek ártott a vita hevéből fejlődött szenvedélyes többség szavazása inkább, mint a törvényhozó testület méltóságának és a törvény iránti tiszteletnek ? Bármennyire ellenszenves legyen is valaki személye, bármily vétkekkel terheltessék is, szabad-e a személy kedvéért feláldozni törvényt ? Itt nem a személy tekintendő, hanem a törvény, melyet megtagadni bűn! így végződött az első ügy. Egy másik kérvény szinte Csatár mentelmi jogának felfüggesztését kérte a háztól választókerületébeni lazítás miatt. Ezen ügy annál figyelemre méltóbb, minthogy itt először zaklatásról, másodszor pedig a szólásszabadság korlátozásáról van szó. A feladók Csatár ellenjelöltje, a csongrádi járásbíró és Csemeghi igazságügyi államtitkár testvére, kik nevezetesen azzal vádolják Csatárt, hogy az igazságügyminisztérium ellen lázított. Midőn az előadó felszólittatott, hogy adja elő a tényálladékot, elmondott mindent, de elhallgatta azt, hogy a tanúvallomás alkalmával 16 tanú jelentkezett, kik közül 8 jelen sem volt, midőn a beszéd tartatott, a többi 13 közül pedig 7 tagadta, hogy Csatár az igazságügyminisztériumot rágalmazta. Hogy mennyire lehet alapos e vád, azt ítélje meg a közönség. Csatár kiadatása által a szólásszabadság van korlátozva. A százados gyakorlat, törvény és az 1869-iki Böszörményi ügyében hozott bizottsági jelentés nyíltan kimondják, hogy képviselő azért, amit képviselői minőségében mond, felelősségre nem vonható. Az 1832—36-diki országgyűlés nagy küzdelem színhelye volt a szólásszabadság ügye érdekében. A kormány ellen mindent elkövetett az országgyűlés, hogy megszüntesse a Wesselényi ellen indított hűtlenségi pert és 23 feliratban mondotta ki, hogy szóval hűtlenséget elkövetni nem lehet. És most mi történik ! Egy képviselő rázízással vádoltatik és a ház kiadja. Mit akar a többség ezzel elérni, talán az ellenzéket elnémítani, és a kormány állását erőszakkal fentartani ? A szólásszabadság korlátozása által akarja magát biztosítani ? Ez rószeszköz és szerencsétlen, gyáva politika. Pártunk részéről erélyesen keltek ki a kormánypárt ezen eljárása ellen, melyet ha a kormány gyakorlatba kíván venni, a legelkeseredettebb küzdelmek színhelyévé fogja tenni az országot. A zárszámadási bizottság tegnapi határozata — mely szerint Lónyay grófnak nem adatott meg a fölmentés mintegy 100,000 írtra nézve — a szabadelvű párt körében, mint a „B. Korr.“ írja, nagy sensatiót keltett és élénk megbeszélés tárgyát képezte az ügy. Lónyay gróf elmarasztalása nemcsak azért fontos, mert ez első eset alkotmányos életünkben, de kiváló fontosságot nyer az által is, hogy Lónyay gróf saját eljárásának igazolására egy országgyűlési bizottság előtt oly állításokat tett, melyek Kerkápoly Károly által teljesen valótlanoknak bizonyittattak be. A tárgyra különben részünkről legközelebb visszatérünk s részletesen ismertetni fogjuk a két volt pénzügyminiszternek beszédét. A képviselőház közigazgatási bizottsága ma d. u. 6 órakor tartott ülésében a kikerekítésijavaslat tárgyában benyújtandó jelentését hitelesítette, egyszersmind azon §§-ok (1. 4.) előadásával, melyekre nézve a bizottság rendes előadója, Gulner Gyula a bizottsági határozatokkal egyet nem ért, Taray Endre bízatott meg. Ezen javaslat életbelépése folytán hivatalukból kimaradó tisztviselők és segédkezelő személyzet végkielégítését illetőleg a tegnapi ülésben Tibád által tett és függőben hagyott indítványt illetőleg Tisza miniszter és Gulner előadó javaslatokat terjesztettek elő, melyek szerint az illető tisztviselők és segédkezelő személyzet végkielégítésképen egy évi fizetésben részesítendők. A bizottság ezen megoldási módot elfogadja s ezzel ajavaslat teljesen be van fejezve. A jelentés még a holnapi ülésben fog a háznak benyújtatni. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében megtörtént a szavazás a békebíróságról szóló törvényjavaslat átalánosságban való elfogadása tárgyában. A szavazás eredménye az, hogy a törvényjavaslat átalánosságban 6 szavazattal 5 ellenében elfogadtatott a részletes tárgyalás alapjául. A részletes tárgyalásba azonban ezúttal nem bocsátkozott bele a bizottság, hanem abban állapodott meg, hogy mielőtt a törvényjavaslatot §-onként venné tárgyalás alá, előbb azon kérdést fogja eldönteni, átalában minő közegekre bizassék a kisebb peres ügyekben való bíráskodás. A közelebbi ülés, melyben e kérdés tárgyalás alá kerül, jövő pénteken d. u. 5 órakor lesz. A képviselőház VI. bíráló bizottsága ma tartott ülésében O’Donell Henrik gf. választásának bírálatával foglalkozott, ki ellen vizsgálatot kértek; a bizottság többsége azonban nevezett képviselőt igazolta. A zöld könyv. A közös külügyminisztérium kereskedelmi okmányainak gyűjteményét ma osztották ki. A gyűjtemény összesen 44 okmányt tartalmaz, melyek itt-ott érdekes statisztikai adatokkal vannak tele, amennyiben a külföldi államok kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi viszonyait ismertetik. Egyes okmányokra, mihelyt terünk engedi, visszatérünk. Kalocsáról vesszük a következő sorokat: Tegnap tartatott meg az önálló vám- és bankkérdésben Kovácsi Gyula kerületi képviselőnk magatartása iránt pártkülönbség nélküli erélyes értekezetünk. A körözvényben, mely a nyilvánosságnak átsem volt adva, csupán meghívottak jelenhettek volna meg, oly nagy számban sereglettek a választópolgárok, hogy a négy ülést, mely ez értekezlet kifolyásából lett volna összehívandó, a megjelentek feleslegesnek tartották annyival inkább, mert a kerület székhelyén D. Patajon jövő vasárnap egy kerületi népgyülés lesz egybehiva. Belementünk tehát az érdembe, melynek eredménye lett, j hogy kerületi képviselőnknek a polgári erény legnagyobb, legmagasztosabb érdemét a bizalmat egyhangúlag minden pártkülönbség nélkül szavaztuk meg. Köszönetet mondottunk, hogy a kormányt tovább támogatandónak nem tartotta, csak addig mig programmjában adott becsület szavához képest azt a haza javára munkálni látta. A szabadelvű kormánykörből kilépését zajos tetszéssel vettük tudomásul, mintegy zálogául hazája iránt érdeknélküli működésében jövőre is tántoríthatlan magatartásáért. E fényes polgári jutalom Kovácsi Gyula képviselőnket vezesse kitűzött önzetlen czéljának elérésére. A szomszéd keczeli kerület Földváry Mihálynak mikénti megtiszteltettetésében fáradozik. Mind a két kerület őszinte ragaszkodása hazafias érzésű képviselője iránt a legdíszesebb megtiszteltetés. Mily egyetértő őszinte nyilatkozat a kalocsai, elég felemlítenem, hogy ott láttuk és hallottuk nyilatkozni a szabadelvű eddigi kormánypárt, és a közjogi ellenzék vezetőit, sőt mi több, egyhangúlag lett megválasztva elnöknöknek Nagy Ignácz, ki a közjogi ellenzék ellen mint jobboldali képviselőjelölt az ez előtti képviselő választásnál mint Deákpárti volt kijelölve. Egy választó, Budapest, május 28. A mai ülés szomorú tanúságot tehet azon kárhozatos irányról, melyet a kormánypárt, úgy látszik, jövőre követni akar. Ma precedenst kívánt teremteni, hogy vészt hozó tervei keresztülvitelénél felhasználhassa. A pestvidéki törvényszék kikéri Csatár Zsigmond képviselőt, hogy képviselői leszámolása alkalmával a kormány ellen izgatott. A mentelmi bizottság őt kiadatni véleményezi. Az okmányok felolvasásából kitűnik, hogy a jelentést tevő a csongrádi polgármester Csemeghy, az igazságügyi államtitkár testvére és a járásbíró, kinek jegyzője vagyis az úgynevezett királyi jegyző, ki az incriminált izgató 120. szám. beszédet a városház ablakából hallgató, Csatár képviselő volt ellenjelöltje. A felolvasott tanu-vallomások szerint nevezett képviselő szólt paloták építéséről, elviselhetlen adófelemelésről, terhes kölcsönökről, s hogy az igazságügyminisztériumot kellene megszüntetni, mely nem szolgáltat igazságot. Azon tanu-vallomások azonban, melyek azt bizonyítják, hogy erről mit sem tudnak, nem olvastattak fel. Végre a polgármester jelentése végén az állott, hogy nevezett képviselő felhívta a polgárokat függetlenségi kör alakítására. Ha már most ezen összefoglalt ülési jelenetet elleneznék, lehetően világosan nem látnunk a politikai zaklatást, amely által egyszersmind a képviselői szabadság megtámadtatván, merénylet kísértetik meg magára az alkotmányra, s hogy ez mephistophelesi finomsággal volt kigondolva, mutatja, hogy épen Csatár Zsigmond képviselőnél kezdetett meg alkalmazása, kinek más magánügyekben vádolt személyénél biztosítva látszhatot a siker. Az országgyűlés többsége megszavazta a kiadatást. Ez szomorú eredménye azon erkölcstelen korszaknak, melyet a modern államtudósok álbölcsessége létre hozott, hogy minden eszköz szent az állam dicsősége elérésére. Ez eredménye, azon nyomorult szellemnek, melyet a cathedránál az ifjúságba törekedtek önteni s mely elterjedve szerte az országban, az országgyűlési padokon sorakozott, a mig eljutott a miniszteri bársony székekhez s tönkre tette az országot szellemileg, úgy mint anyagilag. E rendszer csak is az erkölcstelenség szellemében honolhatván, ezt csakis erőszakkal lehetett fentartani, s hogy ez megtörténhessék, kellett azon aljas vesztegetési korszakot megalkotni , melyben az országházi többséget annyiszor összeterelték; kellett azon hivatal vadászási rögeszmét terjeszteni, mely kün mint ben annyira elharapódzott. ... fe látszik a fusionalis pártot is. már fenntartási, honmentési ígéretei nem ámíthatnak el többé senkit. A nagy többség bomló félben van, s hogy a vétkes könnyelműséggel megkötött egyezség hajótörést ne szenvedjen, intő példakép a működéstőli elijesztés végett színre hozatik Csatár Zsigmond képviselő mentelmi joga felfüggesztésének ügye. És miért ? mert izgatott, s mi volt az izgatás ? Hogy paloták épitetnek, adók emeltetnek, kölcsönök köttetnek s resz az igazságszolgáltatás. Mindezek tények, melyek tönkre juttatták Magyarországot.Tehát a képviselőnek, ha számot ad választóinak, nem szabad ítéletet mondani a kormányról? A kormány tagjai a miniszterek csak első hivatalnokai ez országnak, szolgái a nemzetnek. Róluk s működésükről nemcsak, hogy nem lehet, de kell is ítéletet mondani, szerte az országban hírlapokban, választók előtt, az országházban és ha megérdemlik vád alá is helyezendők. Avagy azt hiszik, hogy ez által elrettentik a felvilágosító elemet. Ha perbe fogják bár mind ez irányban működő képviselőt is, lesznek mások, kik átveszik a világító szövéteket. Ott van a nemzet maga, mely eszméletre jött már. De sajnos az, hogy létezik egy mentelmi bizottság, mely nem átallotta kikérni, s ily szövevényesen előkészített politikai zaklatásért kiadatni véleményezni egy képviselőt. Menthetlen az, hogy az ügy homályban maradása végett a ház elnöke a tanúvallomásokat fel sem olvastatta, s a corruptió még meglévő maradványaként hozzá a ház meg is szavazta a kiadatást. S mindezt miért ? Hogy elkezdessék egy hadjárat, az ős kiegyezés létesítésére. Vagy tán vesztük érzetében oly elbizakodottak, mint a vaticáni consilium, a pápa értesítése kimondásában ? Vigyázzanak, mert elkövetkezhetik rájuk s rendszerekre nézve is majd oly idő, mely elsöpörve a pápai uralmat, Rómát átadta a szabadságnak. Sembery István. Szerda, 1876. május Szerkesztői iroda : Budapest IV. megyeháztól 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal:Budapest IV. megyehátér 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 23-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Kormány részéről jelen vannak Tisza, Simonyi és Trefort miniszterek. Elnök az ülést 10 órakor megnyitja, a múlt üléskönyve hitelesíttetik. Elnök bemutatja, a Hajdú kerület közönségének feliratát, miszerint szemben a magy. kir belügyminiszter 8480 sz. a kelt intézményével, oly intézkedésért esedezik, hogy a valamenyi törvényhatóságot érdeklő vitális kérdések iránt, a nép kihallgatása ne gátoltassék. — A déli magyarországi erdész egyletnek kérvényét a közutak befásitása és fa-véd törvény alkotása iránt. E beadványok kiadatnak a kérvénybizottságnak. Simonyi Lajos bv. keresk. miniszter az ország több vidékén fellépett philloxera terjedődésének meggátlása ügyében tvjavaslatot nyújt be, Ki fog nyomatni, szétosztatni és a p.ü. bizottsághoz utasittatik. Ezután a kisebb városi törv. hatóságok megszüntetéséről szóló törvényjavaslat harmadszor felolvastatik. Következik a közoktatási bizottság jelentése a népiskolai hatóságokról szóló törvényjavaslatban a főrendiház által tett módosítások tárgyába. Az 5. §. 3 pontja és 6. §. 2. pontja elfogadtatnak. Olvastatik a 6. §. 4-ik pontjára vonatkozó főrendiházi módosítás. Molnár előadó nem tartja a módosítást elfogadhatónak. — Kállay Béni az előtte szólóval ellentétben elfogadásra ajánlja a főrendi módosítást. — Trefort Ágoston közoktatási miniszter: Nagyon értené az aggályokat ezen 6. §. 4-ik pontja ellen, ha arról lenne a szó, hogy a felekezeti iskola nem felel meg a törvény követelményeinek, azonnal be fog záratni. Itt azonban csak arról van szó, hogy a közigazgatási bizottságnak határozott megintés után joga legyen javaslatot tenni, hogy a miniszter ily helyen községi vagy állami iskolát állítson. Ez valóban a felügyeleti jognak reductiója ad minimum. A főrendiház módosítását tehát mellőztetni kéri. Hegedűs László a főrendiház módosítását akkor sem fogadná el, ha jelenleg nemcsak a népiskolai törvény némely pontjainak módosításáról lenne szó, hanem átalában az 1368-ai népiskolai törvény revisiója volna napirenden,mert ezen módosítást szükségtelennek és feleslegesnek tartja. Ha ugyanis el van fogadva átalában és minden oldalról azon elv, hogy nem az a kérdés, hogy felekezet vagy községi-e valamely iskola, hanem jó-e, más szóval megfelel-e azon kellékeknek, melyeket a törvény felállított , akkor nincsen reá szükség, hogy hosszas vizsgálódást tartson a kormány erre nézve, hogy mi az oka annak, hogy az egyik vagy másik népiskola nem felel meg a törvény által felállított kellékeknek hanem ott van felállítva a törvényben azon mérték, mely szerint lehet és kell ezt helyesen megítélni. Ha valamely felekezet a népiskolára nézve kötelességét nem teljesíti, nagyon természetes, hogy ez nem kötheti meg az állam kezét arra nézve, hogy ő ott, hol szükségesnek látja népiskolát állítson és pedig, vagy államit, vagy községit. De különben is, ez nem veszi el a felekezetektől a jogot, hogy bármikor is, ha szükségét látják, avagy későbben, ha módjuk, tehetségük lesz a maguk iskoláját bárhol felállíthassák és berendezhessék, s így csak szükségtelennek és feleslegesnek tartja a főrendek módosítását. Ha ugyanis az államkormánynak nemcsak azt kellene megvizsgálni : megfelel-e a felekezeti népiskola a törvény által felállított kellékeknek akkor itt nyittatnék arra, hogy akarva, nem akarva a felekezetek ügyébe még mélyebben belenyúlna, mert ha vizsgálatra érdemes dolgot talál, ezt saját közegei által kellene és épen a felekezetnek keblében elintéznie. Az pedig tudva van, hogy eddig a népiskolai ügy megzsibbasztásának egyik fő oka volt a felekezetek félinam, na írem i úgy asztamaen, ea tűim iuuu»uui a főrendiház módosítványát el nem fogadhatja. Csanády Sándort Kállay Béni érvelése megnem győzte, hanem mivel a főrendiházi módosítás nem szülne egyebet, mint az államnak beavatkozását a proliráns felekezet ügyeibe, ennélfogva a módosítást nem fogadhatja el. — Molnár Aladár előadó újólagos felszólalása után a ház elveti a főrendiház módosítását. A 8-ik §-ra vonatkozó módosítást Molnár előadó elfogadásra ajánlja. — Kállay Béni azt indítványozza, hogy a tanítókat ne a közgyűlés válassza, hanem a tanfelügyelő és felekezeti főhatóságok nevezzék ki. — Molnár előadó nem fogadja el Kállay módosítását, míg Zichy Nándor gróf melette szól. Papp Gábor Kállay indítványát pártolja. — Trefort Ágoston tanügyminiszter a közoktatásügyi tanács javaslatát ajánlja elfogadás végett. — flolnár előadó felszólalása után a ház a bizottság szerkezetét fogadja el. — A többi szakaszokra vonatkozó főrendi módosítások lényegtelen változással elfogadtattak. Következett volna a mentelmi bizottság 223. sz. alatti jelentése Csatár Zsigmond mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában, az elnök indítványára azonban először 229 számú jelentés vétetik tárgyalás alá. Csatár mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában. Emmer Kornél előadó indítványára felolvastatik Kele Zsigmond pestmegyei számvevő jelentése és a kir. ügyész indítványa, mely után a mentelmi bizottság jelentését elfogadásra ajánlja. — Simonyi Ernő kérdi az előadót nincs e valami más irat mely Csatár védelme mellett szól, kérdi továbbá felszólittatott e Csatár ez ügyben nyilatkozatra és ha igen, e nyilatkozat felolvasását kéri. — Emmer előadó. Csatár ellen a pestvidéki törvényszék az előnyomozás megindítását kérte. Csatár a mentelmi bizottság elé meg nem hivatott s így nem is nyilatkozott a bizottság előtt. Csanády oda kívánja utasítani a bizottságot, hogy a házszabályok értelmében járjon el. Különbben kijelenti, hogy ha a tények bebizonyulnak kiadatására szavaz. Emmer Cornél a mentelmi bizottság jelentésének elfogadását kéri. — Almássy Sándor: A házszabályok követelik és ez gyakorlatban is volt, hogy az illető képviselő kihallgattassék és kideríthessék, vájjon forog-e fen zaklatás vagy sem. (Helyeslések.) E szabályt és gyakorlatot továbbra is megtartatni kívánja, azért kéri a házat, hogy a mentelmi bizottságot újból utasítsa, hogy az illetőképviselőt hallgassa ki. Szóló kijelenti, hogy veszélyes praecedens volna az, ha a mentelmi bizottság az illető képviselő meghallgatása nélkül adná meg véleményét és indítványozná felfüggeszteni a mentelmi jogot. —Emmer Kornél előadó szerint erre nézve a házszabályokban intézkedés nincs. — Szilágyi Dezső szerint a házszabályok 177. §-a mentelmi kérvényekre nem vonatkozik, különben indítványozza, hogy Csatáit előbb kihallgattassék. Simonyi Ernő: Elfogadja Szilágyi képviselő indítványát, hanem csak azon hozzátétellel, hogy nem azért, mert a ház többségének ma így tetszik, holnap úgy, hanem mert a törvény így rendeli. Szóló oly nagy fontosságú kérdést, mint a képviselő mentelmi joga, akármely képviselő testület napi szeszélyéről föltételezni nem akarja. A törvény, a házszabályok 177. §-a általában a kérvényekről ezt mondja: „Ha a ház valamely tagja, mint folyamodó fél által vagy érdekében adatik be kérvény, ez annak tárgyalása alatt se a bizottságban, se az ülésben jelen nem lehet. De ha ellene adatott be kérvény, az iratok vele előlegesen közöltetnek, s védelmét mind a bizottságban, mind a ház előtt szóval vagy írásban előzőleg előadhatja, azonban a bekövetkező tanácskozásban és szavazásban részt nem vehet.“ Szilágyi Dezső személyes kérdésben szólal fel. — Simonfay János a házszabály világosan kimondja, hogy ha képviselő ellen adatik be kérvény az illető képviselő meghallgatandó. — Horánszky Nándor a mentelmi bizottság véleményét pártolja. — Madarász József idézi a 169. §. második bekezdését, mely a képviselőnek az összeférhetlenségi ügyben is megadja kihallgatását, annál inkább a jelen ügyben, kéri tehát a házat, hogy mielőtt ez ügyben ítélne, utasítsa oda a mentelmi bizottságot, hogy a szóban forgó képviselő kihallgattassék. — Emmer előadó a jelen esetben e kihallgatást fölöslegesnek tartja. — Simonyi János felolvassa a mentelmi bizottság jelentésének czímét, mellyel Horánszky és Szilágyi ellenében bebizonyítja, hogy a szóban forgó irat igenis kérvény. A ház ezután a mentelmi bizottság véleményét fogadja el. Következik a mentelmi bizottság második jelentése, melyben Csatárt lazítás miatt kiadatni kéri. Irányi Dániel szintén úgy értelmezi a házszabályokat mint Simonyi és csodálkozik hogy a ház azt máskép fogta fel. Egyúttal kijelenti, hogy ily esetben az ő indítványára egy mentelmi ügy visszautasítasított a bizottsághoz. Sajnálkozását fejezné ki, ha Csatár ez ügyben sem hallgattatott ki. Megütközését fejezi ki a felett, hogy a kérvény nem foglalja magában azon tényeket, amelyekre a kérvény állapíttatott. Ezután erre vonatkozó iratok felolvasását kéri. — Cziple Zsigmond előadó jelenti, hogy Csatár kihallgattatott és ha a ház kívánja felolvastatnak azon passusok, melyekben sérelem foglaltatik. Beöthy Algernon jegyző :olvassa Csemeghy Antal csongrádi polgármester jelentését az alispánhoz , továbbá a királyi ügyész és a törvényszéki elnök jelentését, és két rendbeli tanuvallomási jegyzőkönyvet. (Mozgás: Felkiáltások : Szavazzunk !) Simonyi Ernő őszintén megvallja, hogy midőn Csatár képviselőnek megválasztatott, megmondta neki, hogy mindaddig nem számítja magát a párt tagja közé, míg magát nem tisztázza. De midőn azt tapasztalja szóló, hogy ismételve adatnak be ellene kérvények anélkül, hogy azoknak eredménye lenne, ez megingatta benne előbbi rész véleményét. Nem akarja a ház előtt fekvő jelentéseket jellemezni, mert kénytelen volna a parlament méltóságát megsérteni. Az eljárás, mely ez ügyben követtetik, jellemzi az atmosférát. Megfordítják a sorrendet, mert az előbbi kérvényben sikkasztásról van szó, azon reményben, hogy ha ott a kiadatás megszavaztatik, itt is könnyen eszkölhető. Elnök közbeszól. vajes megjegyzi, hogy Elnöktől az^egyezett volna bele, hogy afelett naki a ház szabározja a jelentés indokolását mely így szól: „Összefüggésben azon körülménnyel, hogy Csatár képviselő ellen más cselekmény elkövetése miatt a mentelmi joga felfüggesztetett stb.“ A képviselői szabadságot sérteni nem szabad. Kér’di vajjon azt akarja-e a kormány elérni, amit a harminczas években a bécsi kormány elérni nem tudott? ha jól emlékszik, harminczhat feliratban mondta ki a követek háza, hogy szóval lázítást elkövetni nem lehet. Kérdi a hazát, hogy mily törvény alapján emeltetik e vád? Kijelenti, hogy ő is bejárja az országot, hogy a kormány ellen bizalmatlansági szavazatot eszközöljön, de ez nem lazítás. Csatár nem tett mást mint a bizottsági jelentés bizonyítja, minthogy oly beszédet tartott, mely a kormány iránti bizalmat megingathatta. Kérdi miért emeltetett a pestvidéki törvényszék előtt a vád és mert a songrádi Cs. illetékes törvényszéke előtt ? beszédét így fejezi be: Nem is terjeszkedem ki arra nézve, hogy a mily fontosságú határozat volna az, melyet a képvselőház hozna, midőn azt dekretálná, hogy a képviselő midőn választókerületében számot ad képviselői működéséről, az azon beszédében mondottakért felelősségre vonható volna. Akkor mondják ki, hogy Magyarországban felfüggesztetik az alkotmány, amit már évek óta akarnak indítványozni és behozatik az ostromállapot; akkor tudni fogjuk, hogy állunk és meg fogunk szavazni közös vámterületet, közös bankot, és mindent amit akarnak, legalább azok, akik itt fognak maradni, de méltóztassanak megengedni, hogyha Magyarországon nincs ostromállapot, akkor ne méltóztassanak ilyen dolgokkal előállani. (Élénk helyeslés a balon. Mozgás a középen.) Elnök előtte szólónak megjegyzi, hogy a 229. számú kérvény azért vétett előbb tárgyalás alá, mert annak előadója a delegatióba kívánt menni, továbbá, hogy a szavazás nem a házszabályok ellenére hanem annak értelme felett történt. Horánszky Nándor szerint Csatár a büntető gyakorlat szerint büntetendő, pártolja tehát a bizottság véleményét. — Almássy Sándor szerint Csatár nem mondott többet beszédében, mint amit szóló képviselőtársai programm beszédükben legnagyobb részben szintén elmondottak. A tanúvallomások szerinte csak egy szó kellett volna és Csatár fellázítja a népet, igen de föl nem lázittotta, igy tehát lázitással nem vádolható. Kijelenti, hogy a mit e kormány az az álczázott absolutismus, a mentelmi bizottság véleményét nem fogadja el.— Cziple előadó szerint vájjon lázitott-e Csatár azt a biróság határozza meg. Szilágyi Dezső a mentelmi bizottság véleményét pártolja. Szalay Imre szerint ez esetben, határozott zaklatás foglaltatik. Szóló 3 év előtt szinte lázítással vádoltatott, az első bíróság elítélte 100 főt birságra és 20 napi fogságra, felebbezett, a másodbíróság leszállította ez ítéletet 10 napi fogság és 50 frt birságra és a harmadfokú bíróság pedig fölmentette. És midőn felmentése megérkezett az akkori szolgabiró azt mondotta: „Felülről rendeleteket kapnak és midőn azokat érvényesítjük igy Mamumnak.“ A mentelemi bizottság jelentése szerint itt a lazításnak lehetősége forog fenn. De hisz nem lehet senki sem isten, hogy megmondhassa, mi történik jövőben, hanem csupán arról szólhat, ami történt. Ami azt illeti, hogy az mondatott, hogy a hatalmasok palotákat építenek, azt elmondta Csernátony Lajos képviselő is e házban és ez tökéletes igaz is (Úgy van a baloldalon) s nem jutott eszébe azt senkinek lazitásnak venni. Előhozhatta beszédében azt is, a mi régi mondás, hogy a kis tolvajokat felkötik s a nagyokat futni engedik; de hisz ez példabeszéd. Az egyik tanú azt vallja, hogy Csemeghy Károlyt beszédében majdnem behozta. A másik azt mondja, hogy behozta. Ez ellenmondás. Ez alkalmasint azét történt, mert ő volt az ellenjelölt és mert a mint zaklatás forog fenn. Hogy el-