Egyetértés, 1876. augusztus (10. évfolyam, 179-208. szám)
1876-08-01 / 179. szám
s közegei már ma egyetértenek vele abban, hogy gr. Andrássy és Tisza ellen a nép bizalmatlanságát felkelteni törekszenek. A magyar sajtó szenvedélyes hangja gróf Andrássy intenzióinak gyanúsításában többnyire kicsinyes párt-intriguákra vihető vissza, mert az ellezéki lapok főleg gr. Andrássy és Tisza disereditirozására törekszenek Magyarország közvéleménye előtt, a „Pesti Napló“ és társai számítása azonban lósz, mert ha Andrássy bukik, bukott vele a dualismus is, s nem fogják igénybe venni Lónyai grófnak szolgálatait.“ No már aki csak futólag kiséri figyelemmel a magyar sajtó külügyi politikáját, melynek egyöntetűsége meglepő erőt ad szavának, az csak nevetni vagy boszankodni képes a hamisul és gondtalanul, de tervszerű tendenciával összeállított eme közleménynek egész tartalmán. Nem is fektetünk súlyt szembeszökő tévedéseire és hamisításaira, még kevésbbé érezünk kedvet annak részenkinti bonczolására, mindössze magunk iránt tartozunk a kötelességgel rámutatni az ellenmondásra, mely abban rejlik, hogy a „szélsőbal“ politikáját az Andrássy és Tisza ellenes bizalmatlanságból folyónak mondja s egyenesen azon hatást tulajdonítja neki, hogy ez által növelni akarja e két államférfiú népszerűtlenségét ? Ugyan micsoda badar beszéd ez ! Hát azzal népszerűtlenül, ha ugyanazon hangot pengeti a többi lapokkal ? Még csak érthető volna e bandabanda, ha az „Egyetértés“ elütő hangot vegyítene a külügyi politikába és a két államférfiú ellen igyekeznék fegyvert kovácsolni a helyzetből. Csakhogy a dolog nem úgy van, mert az összes sajtó egyetért ez ideig abban, hogy a bécsi döntő köröket vádolja, esztelen törekvésekkel, Andrássyról és Tiszáról pedig fölteszik egyhangúlag, hogy beleegyezésükkel nem fogják szentesíteni e veszedelmes irányt. Arról szó sincs, hogy mihelyt e föltevésben csalódnánk, a mi szerintünk csupán az esetben volna lehetséges, ha Andrássy és Tisza a legutolsó itt, mely hazájukhoz köti őket, kiszakítanák keblökből , kétségkívül a legkíméletlenebbül fogjuk megtámadni a nemzetellenes politika követéséért. Mi azonban hisszük, akarjuk hinni, hogy erre nem lesz szükség, mert oly eszteleneknek és nyomorultaknak a hazafiatlan tények hosszú sora után sem merjük képzelni Andrássyt és Tiszát, hogy föltegyük, miszerint állásuk fentartása kedvéért készek a közvélemény által merőben, világosan és egyhangúlag elítélt politikát magukévá tenni. A háború. Jól gyanítottuk, a kaukasusi forradalom távirati lérének megczáfolása nem sokáig váratott magára. Már itt van teljes apparátusával. Ki van mutatva, hogy Oroszország helyőrségei által annyira sakban tartja a még ki nem költözött cserkesz és egyéb fajú muzulmán népséget, hogy ennek mocczani sem lehet. Tudomásul vesszük addig is, míg netalán ellenkező hír majd a czáfolatot találja megczáfolni. Annyi bizonyos, hogy a keleti képzelem minden oldalról jól ki van fejlődve a hazudozásra. Soha újságírót és újságolvasót nem környékezett annyi egymásnak ellenmondó, egymást gyökeresen meghazudtoló hír, mint e háború folyamában. A különböző forrásokból kirepített kacsák és hírek tömegében a legbiztosabb szem is elveszti a tájékozó biztosságot. A kétségbeejtésig vagyunk elárasztva a legeredetibb és legkülönösebb hírekkel, s mindig egy-két napnak kell eltelni, még azokból megközelítőleg kiböngészhetjük a valót. A szerb határokról ez idő szerint unalomelűzésöl csak apró puskatűzről és basibozuk portyázásról jönnek hírek, annál jobban igénybe veszi Nikicza fejedelem ő fensége a világ hiszékenységét. Vilmos császár tiszteletreméltó Augustájának nem táviratozta oly rikító győzelmi mámorral Sedant, bárha „durch Gottes Fügung“ történt a szerencsés és világraszóló fordulat, mint ezt Nikicza ő fensége teszi. Bezzeg kap a telt idomú keleti Miléna oly egethasogató győzelmi jelentéseket, hogy merőben a Vrbiczánál nyert győzelem hírétől jó reménységbe eshet a meghódítandó tartományoknak trónörökösökkel való ellátása érdekében. Más emberek Nikicza győzelmeiről máskép vélekednek. A török hadsereg részéről legközelebb Gramadánál várható támadás a szerbek ellen. Ezeknek kivitelére Sophián át folyvást új csapatok érkeznek. Legfontosabb azonban a hír, hogy Nishtől három oldalról megtörtént a benyomulás Szerbiába. Ha ez igaz, akkor j £ nemsokára döntő ütközetnek kell következnie. A török papírpénz kibocsátási terv a valósítás stádiumába lép. Már ki is nevezték a bizottságot, mely a három millió török fontra rugó kibocsátást keresztülviszi és ellenőrzi. A diplomatia megint mozgatja a füleit, megpazarolja a tintát. Egy részről jelentik, hogy Olaszországot akarják rávenni a hatalmak, mint legkevésbé érdekelt felet a békéltető szerep fölvevésére. Ennél ugyan hálásabb munkát is bizhatnának rá. Más részről jelentik, hogy Oroszország Párisban is kopogtat a békéltető szerep fölvételéért. Orloff herczeg hosszabb conferentiára bujt össze Decazes herczeggel, melyben fölkérte ezt, hogy a szerbeknél és törököknél tegyen lépéseket a fegyverszünet kieszközlésére. Ennyi az, mit összegezve bocsátunk a közönség elé, a többi híreket a következőkben állítjuk össze:* A montenegróiak bisinai vereségét úgy tekintik, mint a montenegrói hadsereg hiányos szervezetének és Nikita fejedelem csekély hadvezéri tehetségének bizonyítékát. A harcz részletei ismeretesek ugyan, de mégis említést érdemel, hogy három montenegrói zászlóalj kénytelen volt a Mukthar pasa által vezényelt tizennégy török zászlóalj rohamát megállani és 70 halottat még 200 sebesültet veszíteni, holott alig másfél órai távolságban két-három montenegrói zászlóalj tétlenül állott, a fejedelem pedig a sereg két zászlóaljnyi zömével öt órányira volt a harcztértől. Ha ezen csapatokat Bisina felé küldik, akkor a törökök bizonyára veszteséget szenvednek, és a montenegróiak már Mostarban lehetnének. De a fejedelem tétlen maradt, a legsürgetőbb kérések után sem ment segítségre és visszavonulást rendelt el. Csak az ütközet után érkezett egy montenegrói hadtest Nevesinjébe, de ez is kénytelen volt visszavonulni. A fejedelem tétlenségét és visszavonulását sok montenegrói annak tulajdonítja, hogy a vladikában a bátorság nem igen túlságos mérvben van meg. A balsikert teljesen az ő rovására írják, mert ő, noha a hadviseléshez nem ért, átvette a parancsnokságot, csökönösen ragaszkodik ahhoz és a szakemberek tanácsaira nem hallgat. A hadsereg nagyon el van keseredve a fejedelem ellen és attól lehet félni, hogy ez elkeseredés a montenegróiakat döntő lépésre fogja bírni. Minden oly roszul van szervezve, hogy pl. egy herczegovinai zászlóalj katonái mint régi kováspuskákkal voltak ellátva, egy másik zászlóalj pedig csak elöltöltő fegyvereket kapot. A vezérkarban oly emberek vannak, kik semmit se tudnak és nem mernek belefogni semmibe. * „Szerb forrásból tegnapelőtt azt jelentették, hogy a szerbek Veliki Izvornál Osman pasát viszaverték , török részről ugyanazon csatáról most azt jelentik, hogy Osman pasa verte vissza a szerbeket. Ez utóbbi hírnek alaposságát megerősíteni látszik egy Nisből érkezett sürgöny, mely szerint a szerbek az egész vonalon hátrálnak s Ozmán pasa Zajcsárt ostromolja.* Abdul Kerim pasa hollétéről az utóbbi napokban a legellentétesebb hírek érkeztek. Egyfelől azt mondták, hogy a seraskier Nisben van s egy 29-ről érkezett sürgöny azt jelenti, hogy az nap onnan indult meg tetemes haderő élén, hogy a döntő csatát a szerbek ellen megkezdje. Másfelől Kalufatból jelentik, hogy a seraskier 29 an Izworban volt. Egy harmadik oldalról azt erősítik, hogy Abdul Kerim ugyancsak 29-ben még Sofiában volt. Ezen ellentétes hírek valószínűleg abban találják magyarázatukat, hogy a főparancsnok a mára hirdetett általános támadó fellépés előtt a nis sofiawiddini harczvonalba szállított török csapatokat megszemlélte. Legnehezebben egyeztethető e magyarázattal az, hogy a seraskier 29-én Izworban is volt. Erre vonatkozólag azonban egy másik izwori sürgönyben, mely 29-ről kelt, azt mondatik, hogy a seraskiert csak várják oda. * ■ A drinai szerb hadseregről az utóbbi időben igen keveset hallott a világ. Úgy látszik, hogy e hadsereg a Bjelina körüli folytonos csaták által annyira meggyöngittetett, hogy őrizkednie kell a törökökkel szembe szállani. A csapatok legnagyobb része bosniai területen van. A Brcska-Palanka, Bjelina és Kacsa közti háromszög teljesenn a szerbek birtokában van, kik igen könnyen élelmezik magukat. A törökök a Szávától el vannak zárva s csak nehezen járható hegyi utakon át kaphatják élelmiszereiket. A f. hó 20-ki csata után a szerbek egynéhány száz lépésnyire előbbre nyomultak és sánczok mögött vonták meg magukat.A drinai haderő legharcziasabb részét az Önkénytesek képezik, kiket alig lehet visszatartani, mint mondják, a csatározástól. Az önkénytesek azonban itt is igen roszul vannak ruházva és felszerelve. * Merkus kisasszony a drinai hadsereghez beosztott önkénytesek között szerepel. Paja Putnik önkéntes kapitány segédtisztje. A kisasszony, mint szemtanuk mesélik, montenegrói gyermeköltözetet visel.* Athén, jul. 31. („P. Corr.“) Megbízható forrásból hírlik, hogy a görög ultimátum legfeljebb négy nap alatt elküldetik a portának. Belgrad, jul. 30. (Szerb forrásból „P. Corr.“) Az itt hiteleseknek tekintett adatok szerint a szerb haderő összesen 144700 emberből áll. Lesjanin és Csernajeff egyesült hadereje 84.700 gyalogos, 3500 lovas, 240 ágyú. Az Ybarseregnél van 25.000 gyalogos, 1000 lovas 60 ágyú, továbbá Ducsics csapata mintegy 4—5000 ember és 8 ágyú. Alimpics seregénél van 30.000 gyalogos, 500 lovas és 60 kisebb ágyú. A montenegrói haderő mindössze 32.000 ember lovasság nélkül és 500 ágyúval. Nikitának van JanovorviWo és 20 ágyúja, Bozo Petrovicsnak 14.000 embere és 30 ágyúja. A török haderő összesen mintegy 205.000 ember (köztük 15.000 lovas) és több mint 500 ágyú. Odessa, július 30. (külön forrásból: — „P. C.“) Oroszországnak a Kaukázusban 120.000 főnyi serege van, és így lehetetlen is lett volna 70.000 cserkesznek az oroszok tudta nélkül gyülekezni. Különben is mindössze 2.000.000 mohamedán lakik itt, a georgia fejedelmi családokat nem lehet a mohamedánok közé számítani, mert ők szilárdan ragaszkodnak Oroszországhoz, és orthodox hitüek. Belgrád, julius 30. („Pest. Corr.“) Bjelinát a szerbek teljesen körülkerítették, Alimpics a várat ki akarja éheztetni; hadtestéből 5000 embert küldött a Száva menti falvak fellázitására. Bukarest, julius 30. Filippescu helyére Jean Cantuzea kineveztett Románia szt.pétervári diplomatiai ügynökévé. — Bratiano pénzügyminiszter javaslatot terjesztett elő, mely szerint a személyadó vagyonadóvá alakittatik át. Konstantinápoly, július 29. este. Miután widdini önkénytesek szerb gyermekeket rabszolgáknak adtak el, a nagyvezér elrendelte, hogy jövőre halállal kell büntetni azokat, kik ilyen tetteket követnek el. A bizottság, mely a Saloniki ügyben hozott ítéleteket revideálta, a volt Saloniki kormányzót egy évi fogságra ítélte. Widdin, julius 30. („Búd. Corr.“) Ozmán pasa múlt szerdán éjjel Belgrádcsikból Abdul-Kerim elé utazott. Lesjanin, ki ezt alkalmasint megtudta, a velildizvori tábort, melyben Fazly pasa volt parancsnok, nagy erővel megtámadta és valószínűleg nagyobb sikert aratott. Pénteken Ozmán pasa visszatért hadosztályához, hir szerint a hadügyminiszter kíséretében. Uj harcz kezdődött, mely az első napon eldöntetlen maradt, szombaton tovább folyt a harcz, a szomszéd helységekben szétszórt rendetlen csapatok is összegyüjtettek, mire a szerbek teljesen megverettek. A törökök nem keltek át a Timokon. A mai nap eseményeiről még nem jöttek hírek. Bukarest, julius 31. („Pest, Corr.“) Itt erélyesen izgatnak a Szerbiával való minden szövetség ellen. Belgrád, julius 31. („P. C.“) Itt azt beszélik, hogy a Csolak Antics által julius 27-én Sjeniczánál megvert Dervis pasa senki más, mint Bazaine franczia tábornagy. Azt beszélik, hogy 29-én Kaufmann tábornok, Turkesztán kormányzója s Alexandrovics Pugacsov hadsegéde ide érkeztek s azonnal Csernajeff hadseregéhez utaztak. Szlano, julius 30. (Szláv forrásból: „B. C.“) Nikita fejedelem fényes győzelmet vivott, de Mouktár pasa ezalatt Mostarban volt. Nikita Beljanifelé nyomul, hogy Peko Pavloviccsal egyesüljön. Trebinjében a török helyőrség már nagy szükséget szenved. Widdin, julius 31. („Búd. Corr.“) Jelentik, hogy a Dunán új csapatok érkeznek, Osman pasához mennek, ki serege egy részét Izvornál észak felé az alsó Timok mentében állította fel. Hogy a seraskier hol van, azt nem tudni, valószínű, hogy Belgrád csiktől délfelé ment. Csernajeff hir szerint Zajecsárban van. Néhány nap óta a konstantinápolyi angol nagykövetség két titkára van itt, de a külvilággal keveset érintkeznek. * A Balkán-félszigeten harczoló seregek jelenlegi állásáról Belgrádból a következő, ottani nézetek szerint hiteles adatokat távírják a „Pest. Corr.“-nek: Az egyesült keleti és délkeleti hadsereg (Lesjanin-Csernajeff) 84,700 ember gyalogságból és 3500 főnyi lovasságból áll, bele nem számítva a bolgár önkényteseket, melyek szintén vannak néhány ezeren. Tüzérség 240 ágyú (minden kalibert bele számítva). A Novibazár, Szjenicza, Novaváros körüli egyesült seregek (előbb Zách-Csollák-Antics) állnak 25.000 gyalogságból, 1000 lovasból és 60 különböző kaliberű ágyúból; nem számítva ideDncsis önkényteseit, körülbelől 4—5000 embert 6 ágyúval. A drinai, vagy délnyugati hadsereg Alimpics Rankó alatt Kis-Zvornik őrségével és az önkénytesekkel 30.000 gyalogból, 500 lovasból s 60, többnyire kisebb kaliberű ágyúból áll. A montenegróiak mindent összevéve, a fölkelőkkel és Pavlovics Peko csapataival 32.000 embert tesznek ki, lovasság nélkül, 50 ágyúval. A keleti hadsereg a fejedelem vezetése alatt 18.000 ember, 20 ágyúval nevetünk. Minek is bölcselkedett; úgy kell neki. Tudhatta, hogy a bölcs és bolond között nincs különbség; ez bölcsnek tartja önmagát, amazt az emberek. — Ezeket akartam neked elmondani azért, hogy ezentúl ne úgy gondolkozz, mint más ember. Hogy tudd meg, miként az élet csak azért szomorú, mert nem örökké tart. Miután pedig eleget elmondtam, most már mehetek. Egyúttal pedig . . . Antal megakadt egy perezre, mintha mást gondolt volna. — Nem! — mondá mégis. — Többé nem látsz. Csókolj meg. — Hadd csókoljalak még én is. Aztán a gondviselés legyen veled. . .. Mielőtt szólhattam volna, kimeredt szemekkel rám tekintett, felugrott s azzal futni kezdett onnan utolérhetl énül, tébolyultan. Meg sem csókoltuk egymást. A déli hadsereg Petrovics Bozso s más vajdák alatt Medán, Podgoricza, Zsablyák és Scutari (albán) ellen 14,000 ember és 30 ágyú. E seregekkel szemben a különböző pasák vezetése alatt áll körölbelül 205,000 török több mint 500 ágyúval és nem sokat mondva 15,000-nyi lovassággal. A szegedi kiálltáson résztvevő budapesti kiállítók dr. Szabóky elnöklete alatt ma az iparos-kör helyiségében gyűlést tartottak. Dr. Szabóky az ülést megnyitván, először is köszönetét fejezi ki, hogy a kiállításon oly számosan részt vettek. Reméli, hogy a kiállítás által be fog bizonyulni az, hogy a bécsi kiállítás óta Magyarországon az ipar emelkedett és hogy a magyarországi iparosok azon működnek, hogy a hazai ipart saját lábaira állítsák. Ő kiemeli, hogy a kiállítás augusztus 20-án a kereskedelmi miniszter által mindenesetre meg fog nyittatni; felszólítja tehát a kiállítókat, hogy a tárgyak elküldésével úgy siessenek, hogy 15-éig mind el legyen küldve,mert a Szegeden működő bizottság 18-án már nem vesz be semmi tárgyat s az ily elkésett kiállítóknak várni kell, mert tárgyaik csak a kiállítás megnyílta után fognak berakatni. Továbbá említi, hogy minden kiállító összes tárgyainak jegyzékét, sajátkezűig aláírva a ládába, ennek egészen egyenlő másolatát pedig beküldje az országos magyar iparegyesületbe, hogy a kipakkolásnál e tárgyak mennyiségét ellenőrizni lehessen: szükséges lesz továbbá a láda fenekére belül, hasonlóan a tetőnek belső részén is a kiállítónak nevét ragasztani, mert ezek a ládák a kiállításkor félretétetnek s a bezáráskor csak úgy lesznek könnyen megtalálhatók. A láda külső oldalára és tetejére egy vörösszinü czimszalagot kell ragasztani, melyen csak az álljon, hogy a tárgyak mely csoporthoz tartoznak. E szalagon az iparegyesületben aug. 1 től fogva d. u. 4—7 óra közt a kiállítóknak ingyen kiszolgáltatnak. Az osztrák államvasut 50 °/o viteldíj leszállítást engedélyezett, akik e kedvezményben részesülni akarnak, kötelesek a bizottságtól igazolványt mutatni elő. Ezen igazolványok a szalagokkal együtt fognak kiszolgáltatni. Az osztr államvasut a személyi viteldíj leszállításába nem akart beleegyezni, de mint szólónak tudomása van mégis fog hetenkint három vonatot indítani Szegedre és vissza leszállított árak mellett. A budapesti bizottság gondoskodott róla, hogy a kiállítók és segédeik Szegeden ingyen szállást kapjanak; felkéri s róló a kiállítókat, kik Szegeden megjelennek, hogy értesítés végett forduljanak a budapesti bizottság titkárához Demkó János úrhoz, ki Szegeden fog tartózkodni. A szegedi kiállításra jelentkezett összesen 1750 kiállító, kik közül 320 budapesti. Elnök felszólítja a gyűlést, hogy válassza meg a jury 32 tagját, mely Budapestre esik. Ráth Károly gyáros azt kívánja kimondatni, amennyiben a választottak a választást el nem fogadnák, vagy a kitűzött időre (aug. 24. 25. 26.) Szegeden meg nem jelenhetnének, a budapesti bizottságnak joga legyen helyökbe másokat nevezni ki. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott. A választás előtt még Römerk L. felszólítására köszönet szavazott, dr. Szabóky Adolfnak az ő valóban fáradhatatlan működéséért a kiállítás létesítése és emelése körül, s az elhangzott lelkes éljenek után megválasztatott a jury, a következő eredménnyel : I. Csoport: Babó Albert, póttag Kuntzen J. Fischer Ignácz, Volny József, póttag Kubinka István, Korizmics László, póttag Kuchlin J. Brühl Lip. Krausz Lajos, póttag: Demkó Ján. Adler Károly, Fromm Ant., póttag : Graner Kár. Eberling Guszt., Halbauer A.,Lőrincz Istv., Ráth Károly, póttag: Schön Jnc., Weiner A. Csepreghy János, Hoffmann J. C., Kramer Samu, Steinacker Ödön, póttagok: Chladek János, Neuschloss Emil, Oetl Ant., Schuk Nath., póttag: Garay Béla. Eisele Józs., póttag: Kutschera György, Dulcz Ant., Schön Józs., póttag : Freund Arm. Falk Zsigmond, Freund Vilmos, Mosch Kár., Posner K. L., póttagok : Kozmata F., Schlanda Y. Mudrony Soma, Ohm C. O., póttag : Felsmann Józs. Kölber Alaj., Rausch Fér., Strobl József, póttag: Kollerich Pál. Bucher Lénárt, póttag: Walser Ferencz. Havas S., póttag: Schönighen J. Formay Béla, póttag: Kurz Fer. XII. „ XIII. „ xiv. „ XV. „ xvi._ „ vi. „ vi. „ v. „ VI. „ VIII. „ IX. „ X. „ XI. „ VII. „ A monomaniakus család. ~ Töredék egy tébolyult naplójából. — írta: Krátky. (Folytatás.) II. Itt konyolult bátyám szikrázó szemeibe; ő megtörülte azokat ökölre fogott két kezével s folytatá: „Minő semmiség ez a mindenség. Minő kerek semmiség ! Mily kegyetlen sorsjáték az élet, melynek vége mindig: krach .. . Minden a határtalanból, semmi a kevésből. Az emberek a jövőben biznak s a jelent feledni akarják. Abba vetik remények horgonyát. Ah ! pedig ha keserű a jelen, a jövőbe ne tekints ! mert ha amattól szédülsz, ettől megfuladnod kell. A jövő egy elpalástolt chaos, a melyben hiába kapkodok Amit megmarkolsz benne, az újra a nyomor,s a hová visszahanyatlasz, az újra a szenvedés. És egy megmérhetlen zűr, mely az észt elszéditi, a szivet megtompitja. Az embert semmivé teszi. Szó a mi szó: én kimondom az igazat; mert ha magamnak tartom, magamat vádolom,ha másnak elmondom, az legfeljebb kinevet érte. Ez a becsületes ember sorsa. De hát mit törődöm én vele ? Nyomorult, aki a más kínját neveti, s buta, aki az é nelveimet elveti. Mert öcsém, felfedeztem, hogy én mindent tudok. Felfedeztem továbbá azt, hogy Alimpus, mint ő maga jelentette ki három harcztéri tudósítónak, igen megvan az általa elért eredménnyel elégedve. Bár nagy áldozatokba került török területen a jelenlegi biztos hadállást elfoglalni, de Alimpus azt hiszi, hogy czélját elérte. Sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy oly hosszú vonalat kell elfoglalnia. A rendelkezésére álló tizenegyezer emberrel ugyanis az egész boszniai határt kell megvédenie.* Tisztekben nagy hiány van a hadseregben. Különösen Alimpus hadteste vesztett sok tisztet. A az emberek mindenhatók... Érted-e, hogy mit mondok ? Az emberek mindenhatók. A világot kiforgatnák sarkaiból, csakhogy nagyon gonoszak. Sokkal gonoszabbak, hogysem örök békében élhetnének. Azért van az, hogy könnyen életével fizeti, aki meg akarja szerezni azt, amit a természettől is örökölhetett. Hiszen az erő az úr ! A hatalmasok gyönyöre az erőtlenek kínzása: agyonütni, aki nem ő maga, ez az emberiség „sorsának“ mozgató rugója. S akik az erőtlenek védelmére emelik karjukat, azokat kigúnyolja a társadalom. S akiknek védelmére kelsz, azok zihálnak meg legjobban, mert az emberek hálátlansága nem ismer határt. Ha kenyérfalatot dobsz a koldusnak, megeshetik, hogy elfordul és megkaczag. Ujjal mutatva rád azt mondja, hogy: ni a bolond... Mit tesz az okos ember ? Az meghal. Csakhogy egyesek véget vethetnek kínaiknak, de mit tegyen a világ, az egész emberiség, amikor az egész ember-milliárd megunta az életet? ! Nincs ennél valami borzasztóbb. A nyomor lealacsonyítja az embert s megbomlasztja önmagával, megbomlasztja másokkal, sőt a léttel is. Merre fusson aztán a nyomorult, ha önmagával elégedetlen ? A legnagyobb kin élni, és önmaga által üldöztetni. Azt hisszük mi, hogy a gazdagok palotáiban nincs nyomorúság, pedig jaj annak, aki a pénz varázsa előt leborul. Múlt napokban egy bankár főbelőtte magát, mindössze pár millió miatt. Ejh! A kishitű! Pénz volt és lesz, sőt van is. Csak tudni kell megkeresni. Lámpással, mint az a bolond bölcs az embereket, akit mi most olyan jószáu kiIII. Máli néni, boldogult édesanyánk testvére, ki ennek halála óta a házat egyedül vezette, áldott jó teremtés volt. Én nagyon szerettem őt, csak egy tulajdonsága ne lett volna neki, amellyel gyakran elűzött magától. — A könyei. Ők a könyek! Azok a gyakori és mégis értékes gyöngyök, azok a néma és mégis sokat mondó fajjok, amelyekkel szegény és gazdag egyaránt rendelkezik. Azok a drága cseppek, amelyek részét képezve az emberek vérének, rokonszenvet képesek gerjeszteni talán mindenkinél! Mint fájt az nekem, ha Máli néni nyakát kö- ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból: A király Koch Adolf nagy-kanizsai kir. járásbirónak a győri kir. törvényszékhez tszéki bírói minőségben, továbbá Kovács Béla zalaegerszegi kir. törvényszéki bírónak a nagykanizsai kir. járásbírósághoz járásbirói minőségben és Arnold Sándor bajai kir. járásbirósági albirónak a nagy-kikindai kir. járásbírósághoz eddigi albirói minőségben hivatalból leendő áthelyezését megengedte. Kinevezés és áthelyezés. A m. kir igazságügyminiszter Kiss Gyula budapesti és Helmbacher Nándor pozsonyi kir. alügyészeket a pestvidéki s Bakos János pestvidéki alügyészt a budapesti kir. ügyészséghez helyezte át. rülkaroltam s ő megcsókolta homlokomat és fiatal fejemre hullatta forró könyeit. Mintha az összes világ fájdalmát lelkének eme vérében omlasztotta volna én reám. — Nincs szomorúbb, mint könytengerben fürdeni! — Ne sírjon, kedves Máli néni, — mondom ilyenkor, magam is vele sírva. —Majd meglátjuk mi még a mi jó édesanyánkat, nem távozott ő el tőlünk örökre. Máli néni újra megcsókolt és keblére szorított, aztán újra sírt, és én is sírtam. Hanem ahogy az Antal bátyám eltávozott, azóta egészen megváltoztam én is. Nagyon is komolyan beszélt hozzám s én szintén megígértem, hogy komoly leszek. Gondolkoznom kellett most már a sorsunkon.. . ... Milyen különös élet ez ? Az egyik meghal, a másikat viszik, a harmadik szökik hazulról, a negyedik meg folytonosan sírdogál. Ejh, gondolom, van még nekem itthon két testvérem, majd eltöltöm én az időt azokkal. Felkeresem először is az Elemért, azzal kimegyek a falurétre lepkéket fogdosni, nincsen annál pompásabb mulatság. Ezzel a gondolattal rögtön a kert északi része felé tartottam, ahová a kis nyúlkázunkat is csináltuk. Alig tettem azonban pár lépést, valami szomorú, síró gyermekhang üté meg füleimet, úgy vettem ki, hogy az Elemér hangja. Ugyancsak az igazságügyminiszter Falkner Rezső gyönki lakos ügyvédjelöltet a kaposvári kir. járásbíróság mellé kir. végrehajtóvá, a pénzügyminiszter Tihanyi György pozsonyi m. kir. pénzügyigazgatósági I-ső osztályú fogalmazót a beszterczebányai kir. katasteri igazgatósághoz titkárrá, Párniczky Géza bajai járási becslőbiztost a szegedi kir. katasteri igazgatósághoz II. osztályú katasteri kerületi felügyelővé, s Nagy Gyula pozsonyi járási földadóbizottsági becslőt a pozsonyi kataszteri kerületbe kataszteri pótbiztosá nevezte ki. Birói kinevezések. A király birákká : a nagy-kikindai törvényszékhez: Rácz Gyula nagy-szent-miklósi járásbírósági albirót; a zalaegerszegi törvényszékhez : Somogyi János budapesti törvényszéki jegyzőt; és albirákká : a czeglédi járásbírósághoz: Czajlik Kálmán nagyváradi törvényszéki aljegyzőt; a borosjenői járásbírósághoz : Bagyik Sándor aradi járásbirósági aljegyzőt nevezte ki. Uj egylet. A „Ferdinandsberger Arbeiter Unterstützungs-Verein11 czimü egylet alapszabályai a királyi belügyminiszter.um által a bemutatási záradékkal elláttattak. Alapítvány adományozása. A budapesti angol kisasszonyok leánytanintézetében a folyó tanév végén megüresedett Mária Terézia-féle alapítványi helyek közül a nemesi özv. gróf Lázár Kálmánná Róza leányának, a polgári hely pedig Fabianek Geralda,Lakner János b pesti adó- és illeték behajtási hivatal ideiglenes napdijas végrehajtója mostoha leányának adományoztatott. Pályázat. A budapesti m. kir. fővámhivatalnál egy I. osztályú főtiszti állomás 1100 frt fizetéssel s 200 frt lakpénzzel és a szabályszerű biztosíték letételének kötelezettségével betöltendő. — A m. kir. központi állampénztárnál egy Ill ad osztályú tiszti állomás, évi 600 frt fizetéssel és T iO frt lakásilletménnyel szintén betöltendő. Pályázni kivánók felhivatnak, miszerint kellően felszerelt folyamodványaikat a pályázati hirdetés megjelenése napjától számítandó 1 hét alatt, a szokott módon nyújtsák be. Jótékonyság Tóth János kegyesrendi áldozát és szeged városi népiskolai felügyelő, tanári pályájának félszázados évfordulója emlékéül a szegedi polgári leányiskolában sajátjából felállított természettani gyűjteményt örök hagyományként ezen intézetnek ajánlotta fel. A nemes keblű adakozónak a vallás-és közoktatásügyi miniszter egyidejűleg köszönetét fejezte ki. A tegnapi budavizi városi huesunak jól kedvezett az időjárás. Egész nap derült, enyhe idő volt. Délelőtt az úton restaurált Annaegyházban az isteni szolgálaton Ráth budavári apát pontifikált. Délután megindult a mulatság, eszemiszom. Különösen a bombatéren volt élénk a forgalom. — A magyar korona országainak hasonszenvi orvosaival van szerencsém tiszteletteljesen tudatni, hogy a „Homöopathischer Centralverein Deutschlands“ ez évben Budapesten üli meg augusztus 8—10-ig tartó nagygyűlését. E czélból az abban résztvenni kívánók valamennyi vasúti vonalon (a gácsországi kivételével, és árleengedésben részesülnek. Programmok s igazolási jegyek (melyek a vasúti jegyek megszerzésénél előmutatandók) Lipcsében rendelhetők meg dr. Schwabe Willmar urnái. A magyar hasonszenvi orvosegylet megbízásából: Dr. Balogh Tihamér. — Az orsz. nőiparegylet felkéri mindazon hölgyeket, kik a szegedi kiállításra bárminemű női kézimunkát akarnak küldeni, hogy azokat legkésőbb aug. 6-án, vasárnap délig szíveskedjenek a középtanoda helyiségébe (nagy keresztut ez a 2. sz.) elküldeni, miután azontúl semmi sem vétethetik át. — A váczi úti temető mellett levő lőporraktárból tegnap nyolcz fogatú kocsikon nagy mennyiségű lőport, ágyukat és fegyvereket vittek a Dunára, hol hajóra rakva mindezt, levitték az Aldunára. — Mint az „Eszék“ lap írja: Strosmayer püspök felsőbb parancsra Bécsbe utazott. Alkalmasint véleményét akarják megtudni, vajjon a boszniai viszonyok és tekintetekben miféle nézete van. — Szemendriából írják nekünk, hogy a moszkvai sebesült ápoló és segélyző bizottság a szerbekhez egy betegápoló osztályt küldött, melynek élén Schahowskaja herczegnő áll. Ő 120 irgalmas nénikével, 10 orvossal és 10 segédorvossal jött a hadikórházakba. — Esküdtszéki tárgyalás. Szőcs M. gy.-szt.-miklósi királyi ügyésznek Ugrón Gábor, a „Baloldal“ szerkesztője ellen becsületsértés miatt indított sajtóperében szombaton tartatott meg Kolozsvárott nagyszámú hallgatóság előtt az esküdtszéki tárgyalás. A vádlevél szerint Ugrón Gábor még akkor, mikor a jelenben általa szerkesztett „Baloldal“ Kolozsvártt Deáky Albert szerkesztése alatt állott, Oláhfaluból keltezve s Kápolnás álnév alatt nevezett lap 1875. november 25-én megjelent 20 számában egy közleményt tett közzé, melynek tartalma szerint Szőcs M. akkor még udvarhelyi kir. ügyész a n. Lakatos I. oláhfalvi elhunyt lakos hagyatéka kárára az oláhfalvi elöljáróság által elkövetett lopás és sikkasztás iránt megindított bűnügyi vizsgálat folyamában a gyanúsítottal czimborált s többször velük együtt nyilvános helyen mulatván, leitta magát. E becsületsértő gyanúsítás és kifejezésért kéri a vádlevél Ugront becsületsértési vétségben elmarasztaltatni, miután az egész közlemény valótlanságot tartalmaz. Ugron a most lefolyt tárgyalás alkalmából, a vizsgálatot szabálytalannak és hézagosnak tartva, a tárgyalást elnapoltatni kívánta, a törvényszék azonban e kérelmét, úgy mint azt is, hogy a kihallgatott tanuk vallomásairól felvett jegyzőkönyvek felolvastassanak, — visszautasította. A királyi ügyész előadván vádját, Ugrón azzal védte magát, hogy vádló alatta áll a becsületsértési niveau-nak, mert 8 éven át minden szemébe dobott becsületsértési vádat szó nélkül zsebredugott. — Az esküdtszék 8 szavazattal 4 ellen a czikkben becsületsértést látott ugyan, azonban Ugront 9 szóval 3 ellen hibásnak nem találta s igy a bíróság is felmentette őt. — Ugrón a költségeket a „Székely közmivelődési egylet“ számára ajánlotta fel. — Brutalitás. Ma déli 12 órakor a váciut és fürdőutca sarkán a 43, 89 és 92-ik számú midőrök vérlázitó módon ütlegeltek egy szerencsétlen kissé kellemetlenül érintve, mindazonáltal kíváncsian siettem oda, ahonnan a hangot jönni gondoltam s mikor odáig jutottam, azt láttam, hogy Eleméria térdűre bocsátkozva, kezeit imára kulcsolva bámul egy nádból összecsinált kis keresztet, mely porrakásból idomított sírocskának a fejfáját képezé. Elemér kényezett és tompa, fuldokló hangon énekelte az „Anyám, anyám, ki ott alant... Én édes jó anyám“ szent ének áriáját, melyet temetési alkalmakkor s anyánk temetésén is énekeltek az iskolás gyerekek. Álltam egy ideig a háta mögött, komolyan. .. szótlanul. Aztán mégis meg nem állhattam, hogykissé ne nevessek fölötte. Már ugyan ki is látta: egy kis porrakás alá az édesanyját temetni ?! — Hiszen ez „megbolondult“ — gondolom magamban, s aztán úgy ahogy jöttem, észrevétlenül visszafelé indultam, hogy Ninuskát felkeressem. Az bizonyosan ott van a virágos kertben és koszorút köt az anyánk sírjára abban a házikóban, amelyet együttes erővel emeltünk az Antal bátyám vezetése alatt, amikor még meg nem bolondult volt.1 Ninuska tudom,nem lesz ilyen szomorú, mert annak nagyon jó kedve szokott lenni. Hanem ismét csalódtam. Ninuska nem volt a virágos kertben. Elmentem hamar a gyermekszobába, gondoltam, hogy ott lesz táD, hanem ott sem találtam. (Folytatása következik.)