Egyetértés, 1876. augusztus (10. évfolyam, 179-208. szám)

1876-08-01 / 179. szám

s közegei már ma egyetértenek vele abban, hogy gr. Andrássy és Tisza ellen a nép bizalmatlanságát felkelteni törekszenek. A magyar sajtó szenvedélyes hangja gróf Andrássy intenzióinak gyanúsításában többnyire ki­csinyes párt-intriguákra vihető vissza, mert az elle­­zéki lapok főleg gr. Andrássy és Tisza disereditiro­­zására törekszenek Magyarország közvéleménye előtt, a „Pesti Napló“ és társai számítása azonban lósz, mert ha Andrássy bukik, bukott vele a dualis­­mus is, s nem fogják igénybe venni Lónyai grófnak szolgálatait.“ No már a­ki csak futólag kiséri figyelemmel a magyar sajtó külügyi politikáját, melynek egyön­tetűsége meglepő erőt ad szavának, az csak nevetni vagy boszankodni képes a hamisul és gondtalanul, de tervszerű tendenciával összeállított eme közle­ménynek egész tartalmán. Nem is fektetünk súlyt szembeszökő tévedé­seire és hamisításaira, még kevésbbé érezünk ked­vet annak részenkinti bonczolására, mindössze ma­gunk iránt tartozunk a kötelességgel rámutatni az ellenmondásra, mely abban rejlik, hogy a „szélső­bal“ politikáját az Andrássy és Tisza ellenes bizal­matlanságból folyónak mondja s egyenesen azon ha­tást tulajdonítja neki, hogy ez által növelni akarja e két államférfiú népszerűtlenségét ? Ugyan micsoda badar beszéd ez ! Hát azzal népszerűtlenü­l, ha ugyanazon hangot pengeti a többi lapokkal ? Még csak érthető volna e banda­­banda, ha az „Egyetértés“ elütő hangot vegyítene a külügyi politikába és a két államférfiú ellen igye­keznék fegyvert kovácsolni a helyzetből. Csakhogy a dolog nem úgy van, mert az összes sajtó egyetért ez ideig abban, hogy a bécsi döntő köröket vádolja, esztelen törekvésekkel, Andrássyról és Tiszáról pedig fölteszik egyhangúlag, hogy beleegyezésükkel nem fogják szentesíteni e veszedelmes irányt. Arról szó sincs, hogy mihelyt e föltevésben csalódnánk, a mi szerintünk csupán az esetben volna lehetséges, ha Andrássy és Tisza a legutolsó itt, mely hazájukhoz köti őket, kiszakítanák keblökből , kétségkívül a legkíméletlenebbül fogjuk megtámadni a nemzetellenes politika követéséért. Mi azonban hisszük, akarjuk hinni, hogy erre nem lesz szükség, mert oly eszteleneknek és nyomo­rultaknak a hazafiatlan tények hosszú sora után sem merjük képzelni Andrássyt és Tiszát, hogy föl­tegyük, miszerint állásuk fentartása kedvéért készek a közvélemény által merőben, világosan és egyhan­gúlag elítélt politikát magukévá tenni. A háború. Jól gyanítottuk, a kaukasusi forradalom távirati lérének megczáfolása nem sokáig vá­ratott magára. Már itt van teljes apparátusá­val. Ki van mutatva, hogy Oroszország hely­őrségei által annyira sakban tartja a még ki nem költözött cserkesz és egyéb fajú muzul­mán népséget, hogy ennek moc­czani sem le­het. Tudomásul ves­szük addig is, míg netalán ellenkező hír majd a czáfolatot találja meg­­czáfolni. Annyi bizonyos, hogy a keleti képzelem minden oldalról jól ki van fejlődve a hazudo­­zásra. Soha újságírót és újság­olvasót nem környékezett annyi egymásnak ellenmondó, egymást gyökeresen meghazudtoló hír, mint e háború folyamában. A különböző forrásokból kirepített kacsák és hírek tömegében a legbiz­tosabb szem is elveszti a tájékozó biztosságot. A kétségbeejtésig vagyunk elárasztva a legere­detibb és legkülönösebb hírekkel, s mindig egy-két napnak kell eltelni, még azokból meg­közelítőleg kiböngészhetjük a valót. A szerb határokról ez idő szerint una­­lomelűzésöl csak apró puskatűzről és basibo­­zuk portyázásról jönnek h­írek, annál jobban igénybe veszi Nikicza fejedelem ő fensége a világ hiszékenységét. Vilmos császár tisztelet­reméltó Augustájának nem táviratozta oly ri­kító győzelmi mámorral Sedant, bárha „durch Gottes Fügung“ történt a szerencsés és világra­szóló fordulat, mint ezt Nikicza ő fensége teszi. Bezzeg kap a telt idomú keleti Miléna oly egethasogató győzelmi jelentéseket, hogy merő­ben a Vrbiczánál nyert győzelem hírétől jó reménységbe eshet a meghódítandó tartomá­nyoknak trónörökösökkel való ellátása érdeké­ben. Más emberek Nikicza győzelmeiről más­kép vélekednek. A török hadsereg részéről legközelebb Gramadánál várható támadás a szerbek ellen. Ezeknek kivitelére Sophián át folyvást új csa­patok érkeznek. Legfontosabb azonban a hír, hogy N­i­s­h­­től három oldalról megtö­rtént a be­nyomulás Szerbiába. Ha ez igaz, akkor j £ nem­­sokára döntő ütközetnek kell következnie. A török papírpénz kibocsátási terv a va­lósítás stádiumába lép. Már ki is nevezték a bizottságot, mely a három millió török fontra rugó kibocsátást keresztülviszi és ellenőrzi. A diplomatia megint mozgatja a füleit, meg­pazarolja a tintát. Egy részről jelentik, hogy Olaszországot akarják rávenni a hatal­mak, mint legkevésbé érdekelt felet a békéltető szerep fölvevésére. Ennél ugyan hálásabb mun­kát is bizhatnának rá. Más részről jelentik, hogy Oroszország Párisban is kopogtat a békél­tető szerep fölvételéért. Orloff herczeg hos­­­szabb conferentiára bujt össze Decazes herczeg­­gel, melyben fölkérte ezt, hogy a szerbeknél és törököknél tegyen lépéseket a fegyverszünet ki­­eszközlésére. Ennyi az, mit összegezve bocsátunk a kö­zönség elé, a többi híreket a következőkben állítjuk össze:* A montenegróiak bisinai vereségét úgy tekin­tik, mint a montenegrói hadsereg hiányos szerveze­tének és Nikita fejedelem csekély hadvezéri tehet­ségének bizonyítékát. A harcz részletei ismeretesek ugyan, de mégis említést érdemel, hogy három mon­tenegrói zászlóalj kénytelen volt a Mukthar pasa által vezényelt tizennégy török zászlóalj rohamát megállani és 70 halottat még 200 sebesültet veszí­teni, holott alig másfél órai távolságban két-h­árom montenegrói zászlóalj tétlenül állott, a fejedelem pe­dig a sereg két zászlóaljnyi zömével öt órányira volt a harcztértől. Ha ezen csapatokat Bisina felé küldik, akkor a törökök bizonyára veszteséget szenvednek, és a montenegróiak már Mostarban lehetnének. De a fejedelem tétlen maradt, a legsürgetőbb kérések után sem ment segítségre és visszavonulást rendelt el. Csak az ütközet után érkezett egy montenegrói hadtest Nevesinjébe, de ez is kénytelen volt vissza­vonulni. A fejedelem tétlenségét és visszavonulását sok montenegrói annak tulajdonítja, hogy a vladikában a bátorság nem igen túlságos mérvben van meg. A balsikert teljesen az ő rovására írják, mert ő, noha a hadviseléshez nem ért, átvette a parancs­nokságot, csökönösen ragaszkodik ahhoz és a szak­emberek tanácsaira nem hallgat. A hadsereg nagyon el van keseredve a fejede­lem ellen és attól lehet félni, hogy ez elkeseredés a montenegróiakat döntő lépésre fogja bírni. Minden oly roszul van szervezve, hogy pl. egy herczegovinai zászlóalj katonái mint régi kováspus­­kákkal voltak ellátva, egy másik zászlóalj pedig csak elöltöltő fegyvereket kapot. A vezérkarban oly emberek vannak, kik sem­mit se tudnak és nem mernek belefogni semmibe. * „Szerb forrásból tegnapelőtt azt jelentették, hogy a szerbek Veliki­ Izvornál Osman pasát visza­­verték , török részről ugyanazon csatáról most azt jelentik, hogy Osman pasa verte vissza a szerbeket. Ez utóbbi hírnek alaposságát megerősíteni látszik egy Nisből érkezett sürgöny, mely szerint a szerbek az egész vonalon hátrálnak s Ozmán pasa Zajcsárt ostromolja.* Abdul Kerim pasa hollétéről az utóbbi napok­ban a legellentétesebb hírek érkeztek. Egy­felől azt mondták, hogy a seraskier Nisben van s egy 29-ről érkezett sürgöny azt jelenti, hogy az nap onnan in­dult meg tetemes haderő élén, hogy a döntő csatát a szerbek ellen megkezdje. Másfelől Kalufatból je­lentik, hogy a seraskier 29 an Izworban volt. Egy harmadik oldalról azt erősítik, hogy Abdul Kerim ugyancsak 29-ben még Sofiában volt. Ezen ellentétes hírek valószínűleg abban talál­ják magyarázatukat, hogy a főparancsnok a mára hirdetett általános támadó fellépés előtt a nis­ sofia­­widdini harczvonalba szállított török csapatokat megszemlélte. Legnehezebben egyeztethető e magya­rázattal az, hogy a seraskier 29-én Izworban is volt. Erre vonatkozólag azonban egy másik izwori sür­gönyben, mely 29-ről kelt, azt mondatik, hogy a se­­raskiert csak várják oda. * ■ A drinai szerb hadseregről az utóbbi időben igen keveset hallott a világ. Úgy látszik, hogy e had­sereg a Bjelina körüli folytonos csaták által annyira meggyöngittetett, hogy őrizkednie kell a törökökkel szembe szállani. A csapatok legnagyobb része bosniai terüle­ten van. A Brcska-Palanka, Bjelina és Kacsa közti háromszög teljesenn a szerbek birtokában van, kik igen könnyen élelmezik magukat. A törökök a Szá­vától el vannak zárva s csak nehezen járható hegyi utakon át kaphatják élelmi­szereiket. A f. hó 20-ki csata után a szerbek egynéhány száz lépésnyire előbbre nyomultak és sánczok mögött vonták meg magukat.A­­ drinai haderő legharcziasabb részét az Önkénytesek­­ képezik, kiket alig lehet visszatartani, mint mond­ják, a csatározástól. Az önkénytesek azonban itt is igen roszul vannak ruházva és felszerelve. * Merkus kisasszony a drinai hadsereghez be­osztott önkénytesek között szerepel. Paja Putnik önkéntes kapitány segédtisztje. A kisasszony, mint szemtanuk mesélik, montenegrói gyermeköltöze­tet visel.* Athén, jul. 31. („P. Corr.“) Megbízható forrás­ból hírlik, hogy a görög ultimátum legfeljebb négy nap alatt elküldetik a portának. Belgrad, jul. 30. (Szerb forrásból „P. Corr.“) Az itt hiteleseknek tekintett adatok szerint a szerb haderő összesen 144700 emberből áll. Lesjanin és Csernajeff egyesült hadereje 84.700 gyalogos, 3500 lovas, 240 ágyú. Az Ybarseregnél van 25.000 gya­logos, 1000 lovas 60 ágyú, továbbá Ducsics csapata mintegy 4—5000 ember és 8 ágyú. Alimpics sere­génél van 30.000 gyalogos, 500 lovas és 60 kisebb ágyú. A montenegrói haderő mindössze 32.000 em­ber lovasság nélkül és 500 ágyúval. Nikitának van Janov­orviWo és 20 ágyúja, Bozo Petrovicsnak 14.000 embere és 30 ágyúja. A török haderő összesen mintegy 205.000 em­ber (köztük 15.000 lovas) és több mint 500 ágyú. Odessa, július 30. (külön forrásból: — „P. C.“) Oroszországnak a Kaukázusban 120.000 főnyi serege van, és így lehetetlen is lett volna 70.000 cserkesznek az oroszok tudta nélkül gyülekezni. Kü­lönben is mindössze 2.000.000 mohamedán lakik itt, a georgia fejedelmi családokat nem lehet a mohamedánok közé számítani, mert ők szilárdan ra­gaszkodnak Oroszországhoz, és orthodox­ hitüek. Belgrád, julius 30. („Pest. Corr.“) Bjelinát a szerbek teljesen körülkerítették, Alimpics a várat ki akarja éheztetni; hadtestéből 5000 embert kül­dött a Száva menti falvak fellázitására. Bukarest, julius 30. Filippescu helyére Jean Cantuzea kineveztett Románia szt.­pétervári diplo­­matiai ügynökévé. — Bratiano pénzügyminiszter ja­vaslatot terjesztett elő, mely szerint a személyadó vagyonadóvá alakittatik át. Konstantinápoly, július 29. este. Miután wid­­dini önkénytesek szerb gyermekeket rabszolgáknak adtak el, a nagyvezér elrendelte, hogy jövőre halál­lal kell büntetni azokat, kik ilyen tetteket követnek el.­­ A bizottság, mely a Saloniki ügyben hozott ítéleteket revideálta, a volt Saloniki kormányzót egy évi fogságra ítélte. Widdin, julius 30. („Búd. Corr.“) Ozmán pasa múlt szerdán éjjel Belgrádcsikból Abdul-Kerim elé utazott. Lesjanin, ki ezt alkalmasint megtudta, a velild­izvori tábort, melyben Fazly pasa volt pa­rancsnok, nagy erővel megtámadta és valószínűleg nagyobb sikert aratott. Pénteken Ozmán pasa vis­­­szatért hadosztályához, hir szerint a hadügyminiszter kíséretében. Uj harcz kezdődött, mely az első napon el­döntetlen maradt, szombaton tovább folyt a harcz, a szomszéd helységekben szétszórt rendetlen csa­patok is összegyüjtettek, mire a szerbek teljesen megverettek. A törökök nem keltek át a Timo­­kon. A mai nap eseményeiről még nem jöttek hírek. Bukarest, julius 31. („Pest, Corr.“) Itt eré­lyesen izgatnak a Szerbiával való minden szövet­ség ellen. Belgrád, julius 31. („P. C.“) Itt azt beszélik, hogy a Csolak Antics által julius 27-én Sjeniczánál megvert Dervis pasa senki más, mint Bazaine fran­­czia tábornagy. Azt beszélik, hogy 29-én Kaufmann tábornok, Turkesztán kormányzója s Alexandrovics Pugacsov hadsegéde ide érkeztek s azonnal Cserna­jeff hadseregéhez utaztak. Szlano, julius 30. (Szláv forrásból: „B. C.“) Nikita fejedelem fényes győzelmet vivott, de Mouk­­tár pasa ezalatt Mostarban volt. Nikita Beljani­­felé nyomul, hogy Peko Pavlovic­csal egyesüljön. Trebinjében a török helyőrség már nagy szükséget szenved. Widdin, julius 31. („Búd. Corr.“) Jelentik, hogy a Dunán új csapatok érkeznek, Osman pasá­hoz mennek, ki serege egy részét Izvornál észak felé az alsó Timok mentében állította fel. Hogy a seraskier hol van, azt nem tudni, valószínű, hogy Belgrád csiktől délfelé ment. Csernajeff hir szerint Zajecsárban van. Néhány nap óta a konstantinápo­lyi angol nagykövetség két titkára van itt, de a kül­világgal keveset érintkeznek. * A Balkán-félszigeten harczoló seregek jelen­legi állásáról Belgrádból a következő, ottani né­zetek szerint hiteles adatokat távírják a „Pest. Corr.“-nek: Az egyesült keleti és délkeleti hadsereg (Les­­janin-Csernajeff) 84,700 ember gyalogságból és 3500 főnyi lovasságból áll, bele nem számítva a bolgár önkényteseket, melyek szintén vannak néhány eze­­ren. Tüzérség 240 ágyú (minden kalibert bele szá­mítva). A Novibazár, Szjenicza, Novaváros körüli egyesült seregek (előbb Zách-Csollák-Antics) állnak 25.000 gyalogságból, 1000 lovasból és 60 különböző kaliberű ágyúból; nem számítva ideDncsis önkény­­teseit, körülbelől 4—5000 embert 6 ágyúval. A drinai, vagy délnyugati hadsereg Alimpics Rankó alatt Kis-Zvornik őrségével és az önkényte­­sekkel 30.000 gyalogból, 500 lovasból s 60, több­nyire kisebb kaliberű ágyúból áll. A montenegróiak mindent összevéve, a fölke­lőkkel és Pavlovics Peko csapataival 32.000 embert tesznek ki, lovasság nélkül, 50 ágyúval. A keleti hadsereg a fejedelem vezetése alatt 18.000 ember, 20 ágyúval­ nevetünk. Minek is bölcselk­edett; úgy kell neki. Tudhatta, hogy a bölcs és bolond között nincs kü­lönbség; ez bölcsnek tartja önmagát, amazt az em­berek. — Ezeket akartam neked elmondani azért, hogy ezentúl ne úgy gondolkozz, mint más ember. Hogy tudd meg, miként az élet csak azért szomorú, mert nem örökké tart. Miután pedig eleget elmond­tam, most már mehetek. Egyúttal pedig . . . Antal megakadt egy perezre, mintha mást gondolt volna. — Nem! — mondá mégis. — Többé nem látsz. Csókolj meg. — Hadd csókoljalak még én is. Aztán a gondviselés legyen veled. . .. Mielőtt szólhattam volna, kimeredt sze­mekkel rám tekintett, felugrott s azzal futni kez­dett onnan utolérhetl énül, tébolyultan. Meg sem csókoltuk egymást. A déli hadsereg Petrovics Bozso s más vaj­dák alatt Medán, Podgoricza, Zsablyák és Scutari (albán) ellen 14,000 ember és 30 ágyú. E seregekkel szemben a különböző pasák ve­zetése alatt áll körölbelül 205,000 török több mint 500 ágyúval és nem sokat mondva 15,000-nyi lo­vassággal. A szegedi kiálltáson résztvevő budapesti kiál­lítók dr. Szabóky elnöklete alatt ma az iparos-kör helyiségében gyűlést tartottak. Dr. Szabóky az ülést megnyitván, először is köszönetét fejezi ki, hogy a kiállításon oly számosan részt vettek. Reméli, hogy a kiállítás által be fog bizonyulni az, hogy a bécsi kiállítás óta Magyarországon az ipar emelkedett és hogy a magyarországi iparosok azon működnek, hogy a hazai ipart saját lábaira állítsák. Ő kiemeli, hogy a kiállítás augusztus 20-án a kereskedelmi miniszter által mindenesetre meg fog nyittatni; fel­szólítja tehát a kiállítókat, hogy a tárgyak elkül­désével úgy siessenek, hogy 15-éig mind el le­gyen küldve,mert a Szegeden működő bizottság 18-án már nem vesz be semmi tárgyat s az ily elkésett kiállítóknak várni kell, mert tárgyaik csak a kiállítás megnyílta után fognak berakatni.­­ Továbbá említi, hogy min­den kiállító összes tárgyainak jegyzékét, saját­kezűig aláírva a ládába, ennek egészen egyenlő másolatát pedig beküldje az országos magyar ipar­egyesületbe, hogy a kipakkolásnál e tárgyak men­­­nyiségét ellenőrizni lehessen: szükséges lesz továbbá a láda fenekére belül, hasonlóan a tetőnek belső ré­szén is a kiállítónak nevét ragasztani, mert ezek a ládák a kiállításkor félretétetnek s a bezáráskor csak úgy lesznek könnyen megtalálhatók. A láda külső oldalára és tetejére egy vörösszinü czim­­szalagot kell ragasztani, melyen csak az áll­jon, hogy a tárgyak mely csoporthoz tartoznak. E szalagon az iparegyesületben aug. 1 től fogva d. u. 4—7 óra közt a kiállítóknak ingyen kiszolgál­tatnak. Az osztrák államvasut 50 °/o viteldíj leszál­lítást engedélyezett, a­kik e kedvezményben része­sülni akarnak, kötelesek a bizottságtól igazolványt mutatni elő. Ezen igazolványok a szalagokkal együtt fognak kiszolgáltatni. Az osztr­ államvasut a sze­mélyi viteldíj leszállításába nem akart beleegyezni, de mint szólónak tudomása van mégis fog heten­­kint három vonatot indítani Szegedre és vissza leszállított árak mellett. A budapesti bizottság gondoskodott róla, hogy a kiállítók és segédeik Szegeden ingyen szállást kapjanak; felkéri s róló a kiállítókat, kik Szegeden megjelennek, hogy értesí­tés végett forduljanak a budapesti bizottság titká­­rához Demkó János úrhoz, ki Szegeden fog tartóz­kodni. A szegedi kiállításra jelentkezett összesen 1750 kiállító, kik közül 320 budapesti. Elnök felszó­lítja a gyűlést, hogy válas­sza meg a jury 32 tagját, mely Budapestre esik. Ráth Károly gyáros azt kí­vánja kimondatni, a­mennyiben a választottak a választást el nem fogadnák, vagy a kitűzött időre (aug. 24. 25. 26.) Szegeden meg nem jelenhetnének, a budapesti bizottságnak joga legyen helyökbe má­sokat nevezni ki. Ezen indítvány egyhangúlag elfo­gadtatott. A választás előtt még Römerk L. felszó­lítására köszönet szavazott, dr. Szabóky Adolfnak az ő valóban fáradhatatlan működéséért a kiállítás lé­tesítése és emelése körül, s az elhangzott lelkes élje­nek után megválasztatott a jury, a következő ered­mén­nyel : I. Csoport: Babó Albert, póttag Kuntzen J. Fischer Ignácz, Volny József, pót­tag Kubinka István, Korizmics László, póttag Kuch­­lin J. Brühl Lip. Krausz Lajos, póttag: Demkó Ján. Adler Károly, Fromm Ant., pót­tag : Graner Kár. Eberling Guszt., Halbauer A.,Lő­­rincz Istv., Ráth Károly, pót­tag: Schön Jnc., Weiner A. Csepreghy János, Hoffmann J. C., Kramer Samu, Steinacker Ödön, póttagok: Chladek János, Neu­­schloss Emil, Oetl Ant., Schuk Nath., póttag: Garay Béla. Eisele Józs., póttag: Kutschera György, Dulcz Ant., Schön Józs., póttag : Freund Arm. Falk Zsigmond, Freund Vilmos, Mosch Kár., Posner K. L., pót­tagok : Kozmata F., Schlanda Y. Mudrony Soma, Ohm C. O., pót­tag : Felsmann Józs. Kölber Alaj., Rausch Fér., Strobl József, póttag: Kollerich Pál. Bucher Lénárt, póttag: Walser Ferencz. Havas S., póttag: Schönighen J. Formay Béla, póttag: Kurz Fer. XII. „ XIII. „ xiv. „ XV. „ xvi._ „ vi. „ vi. „ v. „ VI. „ VIII. „ IX. „ X. „ XI. „ VII. „ A monomaniakus család. ~ Töredék egy tébolyult naplójából. — írta: Krátky. (Folytatás.) II. Itt kony­­olult bátyám szikrázó szemeibe; ő megtörülte azokat ökölre fogott két kezével s folytatá: „Minő semmiség ez a mindenség. Minő ke­rek semmiség ! Mily kegyetlen sorsjáték az élet, melynek vége mindig: krach .. . Minden a határta­lanból, semmi a kevésből. Az emberek a jövőben biznak s a jelent feledni akarják. Abba vetik re­­mények horgonyát. Ah ! pedig ha keserű a jelen, a jövőbe ne tekints ! mert ha amattól szédülsz, ettől megfuladnod kell. A jövő egy elpalástolt chaos, a melyben hiába kapkodok A­mit megmarkolsz benne, az újra a nyomor,s a hová visszahanyatlasz, az újra a szenvedés. És egy megmérhetlen zűr, mely az észt elszéditi, a szivet megtompitja. Az embert semmivé teszi. Szó a mi szó: én kimondom az igazat; mert ha magamnak tartom, magamat vádolom,ha másnak elmondom, az legfeljebb kinevet érte. Ez a becsületes ember sorsa. De hát mit törődöm én vele ? Nyo­morult, a­ki a más kínját neveti, s buta, a­ki az é n­elveimet elveti. Mer­t öcsém, felfedeztem, hogy én mindent tudok. Felfedeztem továbbá azt, hogy Alimpu­s, mint ő maga jelentette ki három harcztéri tudósítónak, igen meg­van az általa elért eredmén­nyel elégedve. Bár nagy áldozatokba ke­rült török területen a jelenlegi biztos hadállást el­foglalni, de Alimpu­s azt hiszi, hogy czélját elérte. Sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy oly hosszú vo­nalat kell elfoglalnia. A rendelkezésére álló tizen­egyezer emberrel ugyanis az egész boszniai határt kell megvédenie.* Tisztekben nagy hiány van a hadseregben. Különösen Alimpu­s hadteste vesztett sok tisztet. A az emberek mindenhatók... Érted-e, hogy mit mondok ? Az emberek mindenhatók. A világot kiforgatnák sarkaiból, csakhogy nagyon gonoszak. Sokkal gonoszabbak, hogysem örök békében élhet­nének. Azért van az, hogy könnyen életével fizeti, a­ki meg akarja szerezni azt, a­mit a természettől is örökölhetett. Hiszen az erő az úr ! A hatalmasok gyönyöre az erőtlenek kínzása: agyonütni, a­ki nem ő maga, ez az emberiség „sorsának“ mozgató ru­gója. S akik az erőtlenek védelmére emelik karju­­kat, azokat kigúnyolja a­­ társadalom. S a­kiknek védelmére kelsz, azok zihálnak meg legjobban, mert az emberek hálátlansága nem ismer határt. Ha kenyérfalatot dobsz a koldusnak, megeshetik, hogy elfordul és­­ megkaczag. Ujjal mutatva rád azt mondja, hogy: ni a bolond... Mit tesz az okos em­ber ? Az meghal. Csakhogy egyesek véget vethetnek kínaiknak, de mit tegyen a világ, az egész emberi­ség, a­mikor az egész ember-milliárd megunta az életet? ! Nincs ennél valami borzasztóbb. A nyo­mor lealacsonyítja az embert s megbomlasztja ön­magával, megbomlasztja másokkal, sőt a léttel is. Merre fusson aztán a nyomorult, ha önmagával elégedetlen ? A legnagyobb kin­ élni, és önmaga ál­tal üldöztetni. Azt his­szük mi, hogy a gazdagok pa­lotáiban nincs nyomorúság, pedig jaj annak, a­ki a pénz varázsa előt leborul. Múlt napokban egy ban­kár főbelőtte magát, mindössze pár millió miatt. Ejh! A kishitű! Pénz volt és lesz, sőt van is. Csak tudni kell megkeresni. Lámpással, mint az a bolond bölcs az embereket, a­kit mi most olyan jószáu ki­III. Máli néni, boldogult édes­anyánk testvére, ki ennek halála óta a házat egyedül vezette, áldott jó teremtés volt. Én nagyon szerettem őt, csak egy tulajdonsága ne lett volna neki, a­mel­lyel gyakran elűzött magától. — A könyei. Ők a könyek! Azok a gyakori és mégis érté­kes gyöngyök, azok a néma és mégis sokat mondó fajjok, a­melyekkel szegény és gazdag egyaránt rendelkezik. Azok a drága cseppek, a­melyek részét képezve az emberek vérének, rokonszenvet képesek gerjeszteni talán mindenkinél! Mint fájt az nekem, ha Máli néni nyakát kö- ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból: A király Koch Adolf nagy-kani­zsai kir. járásbirónak a győri kir. törvényszékhez tszéki bírói minőségben, továbbá Kovács Béla zala­egerszegi kir. tör­vényszéki bírónak a nagy­kanizsai kir. járásbírósághoz já­­rásbirói minőségben és A­r­n­o­l­d Sándor bajai kir. járásbi­­rósági albirónak a nagy-kikindai kir. járásbírósághoz eddigi albirói minőségben hivatalból leendő áthelyezését meg­engedte. Kinevezés és áthelyezés. A m. kir igazságügyminisz­ter Kiss Gyula budapesti és Helmbacher Nándor po­zsonyi kir. alügyészeket a pestvidéki s B­ak­o­s János pest­vidéki alü­gyészt a budapesti kir. ügyészséghez helyezte át. rülkaroltam s ő megcsókolta homlokomat és fiatal fejemre hullatta forró könyeit. Mintha az összes világ fájdalmát lelkének eme vérében omlasztotta volna én reám. — Nincs szomorúbb, mint könyten­­gerben fürdeni! — Ne sírjon, kedves Máli néni, — mondom ilyenkor, magam is vele sírva. —Majd meglátjuk mi még a mi jó édes­anyánkat, nem távozott ő el tőlünk örökre. Máli néni újra megcsókolt és keblére szorított, aztán újra sírt, és én is sírtam. Hanem ahogy az Antal bátyám eltávozott, azóta egészen megváltoztam én is. Nagyon is ko­molyan beszélt hozzám s én szintén megígértem, hogy komoly leszek. Gondolkoznom kellett most már a sorsunkon.. . ... Milyen különös élet ez ? Az egyik meghal, a másikat viszik, a harma­dik szökik hazulról, a negyedik meg folytonosan sírdogál. Ejh, gondolom, van még nekem itthon két testvérem, majd eltöltöm én az időt azokkal. Felke­resem először is az Elemért, azzal kimegyek a falu­rétre lepkéket fogdosni, nincsen annál pompásabb mulatság. Ezzel a gondolattal rögtön a kert északi része felé tartottam, a­hová a kis nyúlkázunkat is csinál­tuk.­­ Alig tettem azonban pár lépést, valami szo­morú, síró gyermekhang üté meg füleimet, úgy vet­tem ki, hogy az Elemér hangja. Ugyancsak az igazságügyminiszter Falkner Rezső gyönki lakos ügyvédjelöltet a kaposvári kir. járásbíróság mellé kir. végrehajtóvá, a pénzügyminiszter Tihanyi György pozsonyi m. kir. pénzügyigazgatósági I-ső osztályú fogalma­zót a beszterczebányai kir. katasteri igazgatósághoz titkárrá, Párniczky Géza bajai járási becslőbiztost a szegedi kir. katasteri igazgatósághoz II. osztályú katasteri kerületi fel­ügyelővé, s Nagy Gyula pozsonyi járási földadóbizottsági becslőt a pozsonyi kataszteri kerületbe kataszteri pótbiztosá nevezte ki. Birói kinevezések. A király birákká : a nagy-kikin­dai törvényszékhez: Rá­cz Gyula nagy-szent-miklósi járás­­bírósági albirót; a zala­egerszegi törvényszékhez : S­o­m­o­­g­y­i János budapesti törvényszéki jegyzőt; és albirákká : a czeglédi járásbírósághoz: Czajlik Kálmán nagyváradi törvényszéki aljegyzőt; a borosjenői járásbírósághoz : Ba­­gyik Sándor aradi járásbirósági aljegyzőt nevezte ki. Uj egylet. A „Ferdinandsberger Arbeiter Unterstüt­zungs-Verein11 czimü egylet alapszabályai a királyi belügy­­miniszter.um által a bemutatási záradékkal elláttattak. Alapítvány adományozása. A budapesti angol kisas­­­szonyok leánytanintézetében a folyó tanév végén megürese­dett Mária Terézia-féle alapítványi helyek közül a nemesi özv. gróf Lázár Kálmánná Róza leányának, a polgári hely pedig F­abianek Geralda,Lakner János b pesti adó- és illeték behajtási hivatal ideiglenes napdijas végrehajtója mostoha leányának adományoztatott. Pályázat. A budapesti m. kir. fővámhivatalnál egy I. osztályú főtiszti állomás 1100 frt fizetéssel s 200 frt lakpénz­zel és a szabályszerű biztosíték letételének kötelezettségé­vel betöltendő. — A m. kir. központi állampénztárnál egy Ill­ ad osztályú tiszti állomás, évi 600 frt fizetéssel és T­ iO frt lakásilletmén­nyel szintén betöltendő. Pályázni kivánók felhivatnak, miszerint kellően felszerelt folyamodványaikat a pályázati hirdetés megjelenése napjától számítandó 1 hét alatt, a szokott módon nyújtsák be. Jótékonyság Tóth János kegyesrendi áldozát és­­ szeged városi népiskolai felügyelő, tanári pályájának fél­százados évfordulója emlékéül a szegedi polgári leányisko­lában sajátjából felállított természettani gyűjteményt örök hagyományként ezen intézetnek ajánlotta fel. A nemes keblű adakozónak a vallás-és közoktatásügyi miniszter egyidejű­leg köszönetét fejezte ki.­­ A tegnapi buda­vizi váro­si hu­es­u­n­a­k jól kedvezett az időjárás. Egész nap derült, enyhe idő volt. Délelőtt az úton restaurált Anna­­egyházban az isteni szolgálaton Ráth budavári apát pontifikált. Délután megindult a mulatság, eszem­­iszom. Különösen a bomba­téren volt élénk a for­galom. — A magyar korona országainak hasonszenvi orvosaival van szerencsém tiszteletteljesen tudatni, hogy a „Homöopathischer Centralverein Deutschlands“ ez évben Budapesten üli meg augusztus 8—10-ig tartó nagygyűlését. E czélból az abban résztvenni kívánók valamennyi vasúti vonalon (a gácsországi kivételével, és árleen­gedésben részesülnek. Programmok s igazolási je­gyek (melyek a vasúti jegyek megszerzésénél előmu­­tatandók) Lipcsében rendelhetők meg dr. Schwabe Willmar urnái. A magyar hasonszenvi orvosegylet megbízásából: Dr. Balogh Tihamér. — Az orsz. nőiparegylet felkéri mind­azon hölgyeket, kik a szegedi kiállításra bárminemű női kézimunkát akarnak küldeni, hogy azokat leg­később aug. 6-án, vasárnap délig szíveskedjenek a középtanoda helyiségébe (nagy keresztut ez a 2. sz.) elküldeni, miután azontúl semmi sem vétethetik át. — A váczi úti temető mellett levő lőpor­raktárból tegnap nyolcz fogatú kocsi­kon nagy mennyiségű lőport, ágyukat és fegyvereket vittek a Dunára, hol hajóra rakva mindezt, levitték az Aldunára. — Mint az „Eszék“ lap írja: Stros­­mayer püspök felsőbb parancsra Bécsbe utazott. Alkalmasint véleményét akarják megtudni, vajjon a boszniai viszonyok és tekintetekben miféle né­zete van. — Szemendriából írják nekünk, hogy a moszkvai sebesült ápoló és segélyző bizottság a szer­­bekhez egy betegápoló osztályt küldött, melynek élén Schahowskaja herczegnő áll. Ő 120 irgalmas nénikével, 10 orvossal és 10 segédorvossal jött a hadikórházakba. — Esküdtszéki tárgyalás. Szőcs M. gy.-szt.-miklósi királyi ügyésznek Ugrón Gábor, a „Baloldal“ szerkesztője ellen becsületsértés miatt indított sajtóperében szombaton tartatott meg Ko­lozsvárott nagyszámú hallgatóság előtt az esküdt­széki tárgyalás. A vádlevél szerint Ugrón Gábor még akkor, mikor a jelenben általa szerkesztett „Baloldal“ Kolozsvártt Deáky Albert szerkesztése alatt állott, Oláhfaluból keltezve s Kápolnás álnév alatt nevezett lap 1875. november 25-én megjelent 20 számában egy közleményt tett közzé, melynek tartalma szerint Szőcs M. akkor még udvarhelyi kir. ügyész a n. Lakatos I. oláhfalvi elhunyt lakos hagyatéka kárára az oláhfalvi elöljáróság által el­követett lopás és sikkasztás iránt megindított bűn­ügyi vizsgálat folyamában a gyanúsítottal czimbo­­rált s többször velük együtt nyilvános helyen mu­latván, leitta magát. E becsületsértő gyanúsítás és kifejezésért kéri a vádlevél Ugront becsületsértési vétségben elmarasztaltatni, miután az egész közle­mény valótlanságot tartalmaz.­­ Ugron a most le­folyt tárgyalás alkalmából, a vizsgálatot szabályta­lannak és hézagosnak tartva, a tárgyalást elnapol­­tatni kívánta, a törvényszék azonban e kérelmét, úgy mint azt is, hogy a kihallgatott tanuk vallo­másairól felvett jegyzőkönyvek felolvastassanak, — visszautasította. A királyi ügyész előadván vádját, Ugrón azzal védte magát, hogy vádló alatta áll a becsületsértési niveau-nak, mert 8 éven át minden szemébe dobott becsületsértési vádat szó nélkül zsebredugott. — Az esküdtszék 8 szavazattal 4 ellen a czikkben becsületsértést látott ugyan, azonban Ugront 9 szóval 3 ellen hibásnak nem találta s igy a bíróság is felmentette őt. — Ugrón a költsége­ket a „Székely közmivelődési egylet“ számára aján­lotta fel. — Brutalitás. Ma déli 12 órakor a váciut és fürdőutc­a sarkán a 43, 89 és 92-ik számú mid­­őrök vérlázitó módon ütlegeltek egy szerencsétlen kissé kellemetlenül érintve, mindazonáltal kíváncsian siettem oda, a­honnan a hangot jönni gondoltam s mikor odáig jutottam, azt láttam, hogy Eleméria térdűre bocsátkozva, kezeit imára kulcsolva bámul egy nádból összecsinált kis keresz­tet, mely porrakásból idomított sírocskának a fejfá­ját képezé. Elemér kényezett és tompa, fuldokló hangon énekelte az „Anyám, anyám, ki ott alant... Én édes jó anyám“ szent ének áriáját, melyet temetési alkalmakkor s anyánk temetésén is énekeltek az iskolás gyerekek. Álltam egy ideig a háta mögött, komolyan. .. szótlanul. Aztán mégis meg nem állhattam, hogy­­­­kissé ne nevessek fölötte. Már ugyan ki is látta: egy kis porrakás alá az édes­anyját temetni ?! — Hiszen ez „megbolondult“ — gondolom magamban, s aztán úgy a­hogy jöttem, észrevétle­nül vis­szafelé indultam, hogy Ninuskát felkeressem. Az bizonyosan ott van a virágos kertben és koszo­rút köt az anyánk sírjára abban a házikóban, a­me­lyet együttes erővel emeltünk az Antal bátyám ve­zetése alatt, a­mikor még meg nem bolondult volt­.1 Ninuska tudom,nem lesz ilyen szomorú, mert annak nagyon jó kedve szokott lenni. Hanem ismét csalódtam. Ninuska nem volt a virágos kertben. Elmentem hamar a gyermekszo­bába, gondoltam, hogy ott lesz táD, hanem ott sem találtam. (Folytatása következik.)

Next