Egyetértés, 1876. szeptember (10. évfolyam, 209-235. szám)
1876-09-19 / 225. szám
X. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre................................................20.— Félévre.....................................................10.— Negyedévre...........................................5.— Egy hóra.............................................. 1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. Előfizetési föltételek az E &TETÉETES politikai és közgazdászati napilapra. f§Üp- Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó-hivatalának "Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. Egész évre ....... 20 frt. — kr. Fél évre .............................10 frt. — kr. Negyed évre........................5 frt. — kr. Egy hóra.............................1 frt. 80 kr. A békebíróságokról. 1. A képviselőház jogügyi bizottságának a békebiróságokra vonatkozó határozata, rendszeres egészbe foglalva, a legközelebbi napokban történendő meghitelesítés végett, a bizottság tagjainak megküldetett. Volt alkalmunk azt átolvasni s nem mulaszthatjuk el, hogy arra néhány megjegyzést tegyünk. A bizottság által elfogadott elvek szerinti szöveg az eredeti miniszteri javaslatot egész alapjából felforgatta. Meghagyta benne a mi rész, kitörölte a mi jó. E lapok hasábjain már fejtegetve volt, hogy a mi viszonyaink között nem lehet remélni azt, hogy ingyenes békebírák vállalkozzanak, de azért az intézményt mint nem károst, sőt a jövőnek magvát: elfogadtuk s elfogadhatónak tartjuk. Nem mulaszthatjuk el azonban kimondani, hogy ha a valódi czélt el akarjuk érni, más közegekről kell gondoskodnunk s a súlyt azokra fektetnünk, melyek a kisebb polgári peres ügyekbeni bíráskodást teljesíthessék, úgy azonban, hogy azáltal nemcsak az eljárás gyors menete biztosítva, de egyszersmind az adózó polgárok az eddigi nagy költségektől megkímélve legyenek. A kisebb polgári peres ügyeknek gyors s költség nélküli elintézése véleményünk szerint ez a czél. Ez alatt természetesen azt értjük, hogy a polgárok részére teremtessék meg a lehetőség, peres ügyeiknek gyors és költség nélküli elintéztetésére. Ez csak az esetben valósítható meg, ha a polgárok lehetőleg otthon nyerik meg ügyeik elintézését s nem kénytelenek távol, messze eső helyekre menni igazságot keresni, mely utazások a sokszor megfizethetetlen időmulasztáson kívül a követelés mennyiségét felülmúló vitelbér fizetéssel járnak. Ez lévén a czél, lehetőleg oly közegekről kell vala gondoskodni, melyek képesítve lettek volna a polgároknak saját községükben keresett igazságot kiszolgáltatni. De a jogügyi a bizottság tagjainak nagy része a törvények alkotásánál sohasem a nép érdekeit tekinti elsősorban, hanem egyes hangzatos elveket felkarolva, azt tüskén bokron áthajtani törekesznek s nem riadnak vissza attól sem, hogy a tapasztalás már beigazolta azt, hogy az irány, mit tiszta utánzási vágyból követnek, ellenkezik a mi nép életünkkel s viszonyainkkal. Nem lephet meg ugyan minket a bizottság ezen irányzata, mert a bizottság oly elemekből alakittatik a magyar képviselőházban, kiktől üdvös javítást s a múlt okozta helytelenségek beismerését s más iránynak követését várnunk nem lehet. Nem lehet várni e bizottságtól jót azért, mert a múltban alkotott hibás törvények megteremtői mindenkor beválasztatnak a bizottságba, márpedig nagyon ritka tünemény, kivált hazánkban, a férfi, ki bír bátorsággal kimondani, hogy eddig követett elvei helyteleneknek bizonyultak be s hogyha segíteni akarunk a helytelen elv alkalmazása miatt bekövetkezett bajokon, nem a rosznak bizonyult irányt kell fejlesztenünk, hanem egészen mást követnünk, lehetőleg olyat, mit a tapasztalat helyesnek s hatásában üdvösnek bizonyított be. Ott vannak a bizottság tagjai között az eddigi igazságügyi miniszterek s ha csak egy szót ejtenek is el az eddig alkotott törvények ellen, készek amellett lándzsát törni , mert az exellencziás urak véleménye vonzó szokott lenni, természetesen azonnal akadnak pártolók. Ily körülmény teremtette meg a békebíróságokról szóló törvényjavaslatot is, azon alakjában, mint az előttünk fekszik. A miniszteri javaslat, noha a fősúlyt nem is fektette rá, megyékben a szolgabírókat akarta felruházni a békebírói tiszttel, mint aki hivatalos kötelmeinél fogva a községeket úgy is beutazni tartozván, leginkább van azon helyzetben, hogy a panaszos ügyet lehetőleg otthon s minden költség nélkül intézze el. Ugyde ez összeütközvén azon nagy elvvel, hogy az igazságszolgáltatást a legvégső határig el kell a közigazgatástól választani, s mert ez által a megye által választott s igy természetesen az államellenes egyén hatásköre tágittatnék, s mert igazságérzet csak kinevezett hivatalnokokban található fel, s mert a ki a nép bizalmából foglalja el állását, a nép érdekeit bűn nem képviselheti, s mert ez által a nép ragaszkodása s bizalma a választott tisztviselő 225. szám POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP iránt erősködnék, a bizottság nagy többsége azt kihagyatni határozta. E határozat kiforgatta az egész miniszteri javaslatot eredeti alakjából, mert abban bár látszólag nem is volt a szoros békebírói tisztségre a fősúly fektetve, előrelátható volt az, hogy a gyakorlati életben, mint viszonyaink között egyedül helyesen választható közeg — ki fogja azt maga számára vívni. Valóban sajnos, hogy a bizottság tagjainak többsége nem tudja magától elutasítani azon feltevést, hogy a megye s a megye közönsége által választott egyén épen úgy az állam s a nép érdekeit képviseli, mint a kinevezett hivatalnok, sőt helyileg tekintve inkább várható az tőlük mint a ma itt , holnap ott működő tisztviselőtől. Mi részünkről nem késünk kimondani, hogy a kisebb polgári peres ügyeknek gyors s a nép érdekeinek megfelelő elintézését, az egyszerűsített eljárásban s a közegek helyes megválasztásában véljük feltalálni, s mert a bizottság javaslata sem az első, sem az utóbbi feltételnek különösen a megyékre nézve meg nem felel, azt mint czéliránytalant, egészen elkárhoztatjuk. Ma délután 5 órakor minisztertanács volt, melyen egyebek közt több rendelet, továbbá az 1877. évi budget javaslat s a horvátországi 1877. évi budgetelőirányzat fölött folyt a tárgyalás. Az 1877. évi országos horvát budget a horvát országgyűlésen még a mostani ülésszak alatt fog letárgyaltatni, mivel a horvát országgyűlés valószinüleg október végéig fog ülésezni. Miután a magyar országgyűlés szeptember végén és október elején csak néhány ülést tart s az érdemleges tárgyalásokhoz október 20-ika után kezd, mely ideig a szakbizotságok munkálkodnak, ennélfogva a horvát országgyűlésnek elég ideje lesz a budget tárgyalására. A horvát országgyűlésen a mostani ülésszak alatt még a következő, a király által jóváhagyott javaslatok terjesztetnek elő: A keleti marhavész elleni intézkedésekre vonatkozó javaslat, mely az erre vonatkozó magyar javaslattal egyenlő szövegű, továbbá a zágrábi kisajátítási eljárásra s az eszéki reáltanodának államivá való átalakítására vonatkozó javaslatok. Mint a „B. C.“ értesül, az új vám- és kereskedelmi szerződés értelmében Dalmatia is bevonatik a közös vámterületbe, minélfogva a dalmát vámbizottság, épúgy mint a brodyi, a nemzetgazdasági uj egyezség életbeléptével megszűnik létezni. Zsivkovics osztályfőnök, ki tegnap kormányzati ügyekben ideérkezett, jelen volt ma délután a kisbirtokosok földhitelintézetének szervezőbizottsága ülésén, melyben a magyar pénzügyminiszter egy képviselője és részt vett. A fontos ügy rövid idő alatt kellő megoldást fog nyerni. Banjalukából írják szeptember 15-ről: Haphis pasa új főkormányzónk óvatosságának és erélyének sikerült kimondatlan nehézségek után a felkelést Boszniában elnyomni és a rendet ismét helyreállítani. A török csapatok a felkelőket legelrejtettebb bűvhelyeikig üldözték és a szultán tekintélyének elismerést és teljes tiszteletet szereztek a tartomány fellázadt részeiben. Sajnos, hogy azért mégis attól kell félni, hogy a lázadás legközelebb újra ki fog törni és a sokat szenvedett ország új kegyetlenségek színhelye leend. A felkelések uj tápot szolgáltat ugyanis Oroszország. Három hét óta különböző utakon, melyek Boszniába vezetnek, orosz katonák és tisztek, jól felfegyverkezve — és ellátva fegyverekkel és lőszerkészletekkel a felkelők számára — érkeznek ide, és mindent elkövetnek, hogy a felkelkelést újra felélesszék. Az izgatások természetesen most még titokban folynak, de félni lehet, hogy a felkelés már a legközelelebbi időben nyilvánosan ki fog törni. Ha az oroszok bevándorlása még egy ideig tart, akkor Boszniában egész kis orosz hadsereg alakul, mint milyen Szerbiában már létezik. Itt igen feltűnőnek tartják, hogy az osztrák-magyar kormány az oroszok átvonulását Ausztria-Magyarországon át megengedi, s igen csodálkoznak a semlegesség ilyetén felfogásán. A bankügyről hozott különböző tudósításokkal szemben a „Bud. Corr.“-nek — mint állítja, hiteles forrásból — ezeket írják: A bankügyben az osztrák és a magyar kormány közt teljes megegyezés létesült. A banktörvényjavaslatnak német és magyar szövege, valamint a bankszabályzati javaslat elkészültek már. Csak a 80 milliós adósság képezi azon pontot, mely iránt eddig transactió nem létesült, de ez a bankügy elvi kérdésével nem áll semmiféle összefüggésben. A 80 milliós adósságra nézve az osztrák kormány ajánlata az, hogy Magyarország ezen adósságot, illetőleg a megfelelő quotát, nem vállalja el egyenesen, hanem a jövő banktársulatnak a monarchia két állama csak úgy adná meg a bankszabadalmat, hogy a tőke 60 C kamatján felüli haszonnak egy része, legalább is egyharmada a 80 milliós adósság törlesztésére fordíthatnék, Így tehát Magyarország csak igen csekély törlesztési káótát vállal el, az osztrák nemzeti bank pedig megelégednék ezen megoldással. Ezen ajánlattal szemben a magyar kormány eddig csak azt jelentette ki, hogy jog szerint Magyarországot nem terheli a 80 milliós adósságnak legkisebb része sem és ezt az osztrák kormány nem tudta megczáfolni. Napról napra világosabb jeleit látjuk annak, hogy az oroszok jelentékeny részt vesznek a török-szerb háborúban, így a „Nordd. Alig. Ztg.“ ma ezeket írja: A szerbekben, mint egy berlini lap írja, a bátorságot az orosz fegyvertársak tartják fen, kikről naponta új és nyomatékos bizonyítékok érkeznek. Hitelt érdemlő tudósítás szerint az eddig Szerbiába érkezett oroszok száma meghaladja a 3000-et. A Belgrádba érkező oroszok a moszkvai szláv jótékonysági egylet által pénzzel segélyeztetnek. Az utazási költségek fedezésére minden orosz önkénytes 107 rubelt kap kézhez, a tisztek pedig ezenfelül még 109 rubelt, az altisztek 76»« legénység 50 i uUct és ruházatot. Hasonlót beszél a „Times“ belgrádi levelezője a következőkben: Az oroszok bevándorlása még folyton tart. Az utolsó 3 nap alatt mintegy 350 en érkeztek Belgrádba. Azok, kik ideérkeznek, a Dunán felfelé utazva, Gradiskán és Szemendrián partra szállva azonnal a hareztérre mennek. Úgy hallatszik, hogy e héten 35 ágyú is érkezett. Több, orosz tüzérségi egyenruhát viselő tiszttel találkoztam. Néhány tábori tüzérség indult ma reggel Belgrádból a hareztérre. Azon nézet uralkodik, hogy a kérdés, váljon béke avagy háború, a szerb kormány kezéből tökéletesen kisiklott s hogy az egész felelősség Oroszországot terheli. Hir szerint Milán fejedelemnek Oroszországból egy 1400 éves kard küldetett ajándékba, mely a rajt levő jelek után ítélve, több keresztes badjáratban is használtatott. Aki a kardot hozta, lobogót is hozott, melynek egyike az újonnan szervezendő orosz légiónak van szánva. Míg nálunk a forgalom és kereskedelem előmozdítása érdekében semmi sem történik, addig Bécsből a következő hírt vesszük: A dunagőzhajótársulat Bécsben a Duna mellett egy roppant nagy áruházat épített. Sok száz munkás van az építésnél elfoglalva. Ezen áruházban körülbelül 420,000 mázsa áru fog elférni. Egy része egyes jelentékeny kereskedőnek fog bérbe adatni, a legnagyobb rész azonban az általános kereskedelem rendelkezésére fog állani. Ezen áruházat már néhány hő múlva át akarják adni a forgalomnak. A Tisza és mellékfolyóinak szabályozása tárgyában, mint már említve volt, szept. 26-án Budapesten gr. Károlyi György palotájában nagygyűlés leend. A gyűlésen magukat képviseltetni az összes szabályozó társulatok felszólittattak. Azon meghivásban, mely a társulatoknak szétküldetett, a közgyűlésnek előre kitűzött tárgyai következőképt jelöltettek ki: a) Tanácskozás a felett, hogy a folyó év tavaszán mutatkozott rendkívüli árvíz folytán tett tapasztalatok alapján minő intézkedések tétele lenne szükséges a végből, hogy az ármentesitett terület jövőben hasonló vilságtól megóva legyen és miként lehetne az árviz által megrongált töltések emelésére a szükséges pénzerőt a legczélszerübb módon beszerezni ? b) Miután a földadó-kataszteri munkálat jelenleg folyamatban van, miként lehetne a költséges ármentesítési munkálatokra nézve a törvény által biztosított előnyöket a társulatokra és egyesekre nézve a legczélszerűbben és lehetőleg egyöntetű eljárás alapján biztosítani ? És végre c) a szabályozási ügyet közösen érdeklő tárgyakban előadandó más indítványok tárgyalása. A közigazgatási bizottság tagjainak megválasztatása czéljából f. é. szept. 25-én, hétfőn délutáni 4 órakor fővárosi rendkívüli közgyűlés fog tartatni. Figyelmeztetés: 1. A közigazgatási bizottságba 10 tag választandó. — 2. A választás kijelölés nélkül szavazási lapokkal titkosan történik. 3. Állami hivatalnokok, törvényhatósági tisztviselők és községi elöljárók, habár tagjai is a törvényhatósági bizottságnak, meg nem választhatók. Azon tudósításhoz, melyet lapunk utolsó számában hoztunk a miniszterelnök elnöklete alatt tartott főispáni értekezletről, pótlólag még a következőket adhatjuk: Az értekezleten a rendeletek egész sora olvastatott fel, melyek mind az új közigazgatási reform kivitelére vonatkoznak. Három kérdés érdemel figyelmet. A közigazgatási bizottságról szóló javaslat tartalmaz ugyan rendelkezéseket azon hivatalnokok elleni fegyelmi eljárást illetőleg, kik tagjai e bizottságnak , hogy azonban hogy kell egyes esetekben e fegyelmi hatalommal élni, továbbá, hogy akkor, midőn a hivatalnok nem tagja a közigazgatási bizottságnak, de annak mégis alatta áll: eziránt miniszteri rendeletek határoznak, melyek a tegnapelőtti konferenczia véleménye alapján még egyszer átdolgoztatnak, s néhány nap alatt a minisztertanácsban végleg elintéztetnek. Második kérdés, hogy érintkezzenek az egyes miniszterek a közigazgatási bizottsággal, s erre nézve egyöntetű eljárás megállapítására szintén szükséges volt rendelet kibocsátása. Harmadszor meg kelle állapítani, micsoda közegek képviseljék a kormányt a közigazgatási bizottságban, mert az egyes szaktárczáknak most nem áll mindenütt szükséges személyzet rendelkezésére. A közlekedési s kereskedelmi minisztérium képviselőit külön kellene kinevezni. A közmunkák dolgában a közlekedési miniszter egy külön, 54 szakasznyi rendeletet bocsát ki. Mind e leiratok legkésőbb szeptember végéig a hatóságoknak kézbesittetnek, úgy hogy a közigazgatási bizottságok október 2-én életbe léphetnek s minden utasítással el lesznek látva. Néhány nap előtt, mint már tudva van, egy török gőzös összeütközött a dunagőzhajótársulat egy személyszállító gőzösével, mely alkalommal a török gőzös oly sérüléseket szenvedett, hogy utasai kényszerítve voltak a partra szállani. Ez alkalommal, mint a „P. C.“ hiteles helyről hallja, következő érdekes jelenet is folyt le: A dunagőzhajótársulat hajójának kapitánya azon ajánlatot tette a török utasoknak, hogy elviszi őket utazásuk czéljáig, Widdinig. Ezek azonban visszautasították az ajánlatot, azt mondván: „Mi nem utazunk oly hajóval, melynek fedélzetén orosz önkénytesek is vannak, jobbnak tartjuk Widdint úszva elérni.“ És valóban a törökök nagy része a Dunába ugrott és átúszott a widdini partra. A kormány— mint a „P. C.“ hallja — többrendbeli ajánlatot terjesztett a király elé oly személyek kitüntetését illetőleg, kik a szegedi orszá Kedd, 1876. szeptember 19. Szerkesztői iroda: Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: ‘Budapest IV. megyeházér' 9. s? Wodianer F. nyomdájában. gos kiállítás és a legközelebb Budapesten tartott nemzetközi kongressusok alkalmával kitűnő érdemeket szereztek. Ez alkalommal valószínüleg Simonyi volt kereskedelmi miniszter is kiváló kitüntetésben fog részesülni. Véd és daczszövetség Orosz és Németország között. A „France“ egy Németország és Oroszország között kötött szerződés szövegét teszi közzé. A szerződés hitelessége kétségbe vonatik ugyan, — bár nem hivatalosan — de a körülmény, hogy a „France“ szerkesztője, Girardin úr szoros viszonyban áll a párisi orosz követséggel, nem kis aggodalmat ébreszt a szerződés iránt. A szerződés ekkép szól: 0 császári felségének magánirodája. I. osztály. Ő felsége Németország császára, Poroszország királya és ő felsége az oroszok czárja elhatározták, hogy tekintve, miszerint az ottomán császárságban beállott új események olyanok, hogy zavarják a köznyugalmat és tekintve, hogy elejét akarják venni minden bonyodalomnak, megállapodnak eljárásuk közös alapjában. E czélból az alulirt Bismarck herczeg és Dorcsakoff herczeg teljhatalommal láttattak el és megállapodtak abban, hogy ezen előleges támadó és védelmi szerződés alapja végleg a következő lesz: 1. czikk. A német császár és az orosz cár kölcsönösen arra kötelezik magukat, hogy sem diplomatiai, sem egyéb uton az ottomán birodalommal szemben és mindazon phasisokban, melyeken ez átmegy, semmi esetre se fognak teljes előleges megyezés nélkül eljárni. 2. czikk: Ha Szerbia és a Törökországtól függő egyébb államok háborút üzennek a portának és a szultán serege győzni találna, Ő felségeik, a párisi szerződés alapján interveniálni fognak a portánál, hogy Szerbiának és a többi államoknak kieszközöljék a status quot, melyet nekik ama szerződés aláíró hatalmai biztosítottak. 3. czikk: A szerződő felek jónak találták, hogy ezen esetben, valamint múltban fentartják maguknak a jogot, rábírni a szultánt, hogy hajtsa végre a reformokat, melyet minden szláv alattvalója számos és igazságos követelésének eleget tenni alkalmasak, és hogy legtágabb mérvben őrködjék e reformok végrehajtása, alkalmazása felett. 4. czikk: Ha azonban a hűbérállamok és a felkelő tartományok győznének, akkor ő felségeik elfogadják a tényálladékot, az európai Törökországot képező összes szláv országoknak, valamint Oláh- és Morvaországnak teljes függetlenségét fogják hasis gyanánt megállapítani; az összes keresztény nagyhatalmakat haladéktalanul meghívják congressusra, mely szilárd intézkedéseket teend ez országok szervezésére nézve. 5. czikk: Miután Kontantinápoly akkor tényleg megszűnik az európai török birodalom fővárosa lenni, ő Felségeik azt fogják a nagyhatalmaknak javasolni, szólítsák fel a szultánt, hogy ázsiai országaiban válassza székhelyét, a Bosporust és a várost nyissa meg a szabadkereskedelemnek, mely az összes európai hatalmak garantiája alá helyeztetnék. Az ezen szerződést aláíró felek tengeri és szárazföldi haderejükkel meg fogják szállani a várost és a vizeket és megszállva tartják, a mig rendeltetésük iránt határozatok hozatnak. 6. czikk: Ha véleményeltérés folytán a nagyhatalmak és őfelségeik közt megegyezés nem létesülne a 2., 4. és 5. czikkben kimondottakra nézve és a közös együttműködés minden reménye lehetetlenné válnék, akkor a szerződő hatalmak egyesült seregeiket elküldik és megszállják a hadviselő felek területeit, hogy az országoknak szabadságuk legyen kedvükre való kormányt választani. 7. czikk: Ő felségeik, hogy az általános európai tűzvész eshetőségeit, melyek a keleti eseményekből erednek, megelőzzék, arra kötelezik magukat, hogy tengeri és szárazföldi haderejüket egyesítik és visszautasítják egyik vagy másik hatalom támadását, bár honnét jöjjön is az. 8. czikk. A megállapodás a tengeri haderő és a sereg száma iránt külön egyezmény tárgyát képezendi, mely függelékét teszi ezen véd és dac-szövetségnek és ép oly hatállyal fog bírni, mintha ennek integráló részét képezné. 9. czikk: A véd és daczszövetségnek a jelen praeliminálék alapján leendő végleges megkötése iránt a tárgyalások Bécsben fognak folytattatni az ő felségeik részéről való ratificatiót követő két havi időtartam alatt, vagy ha lehet még korábban. 10. czikk. Az előző czikkek haladéktalanul előterjesztetnek a császároknak ratificátió végett. Ennek hitelesítéséül az aláirottak ideiktatják névaláírásukat és pecsétjüket. Kelt Berlinben, 1876. június 11-én Bismarck Oorcsakoff. A másolat hitelességéért: Adlerberg gróf. * A „France“ ez okmányhoz a következőket jelenti : Sándor cár megtagadta a kezdeményezést a congressus egybehívása iránt, s végletekig fog menni. Miljutin tábornok hadügyminiszter parancsot kapott, hogy tartsa magát készen. Miután a porta megtagadta a javasolt közvetítést, Gortsakoff herczeg megtette a hatalmaknál az utolsó kísérleteket egy congressus létrehozására, mely Törökországra rá odtrogálja a fegyverszünetet és a békét. Porosz és Oroszország elfogadták, Francziaország még nem felelt. Ausztria-Magyarország nem adott elegendő feleletet. Sándor czár inni fog Ferencz Józsefnek. Ha a congressus sikerének biztosítására irányzott fáradozások nem vezetnek czélhoz, Ignatieff haladéktalanul elhagyja Konstantinápolyt, Sándor czár hadat üzen és manifestumot intéz a hatalmakhoz, melyben kifejti, hogy egyedüli czélja a keresztények oltalmazása, a Boszporus birtokára nem tart igényt. Minden készen van, de csak szükség esetén kezdi meg a háborút. A keleti kérdés, ív. Egy angol röpirat nem kevés feltűnést okozott az európai magasabb körökben. A válogatott humanistikus phrasisokra, minőkkel a röpirat telve van, valóban nem volt szükség. Oly fényes nevet, mint a nem rég lemúlt radikálisminisztérium vezetője, Gladstone-é,még magasabbra emelni, nincs szükség humanistikus phrasisokra. És kit akart megtéríteni ezekkel Gladstone? talán minket, kik minden időben igazi tisztelői voltunk semcroton fölemelkedett lelki s államférfi tehetségeinek ? — Hanem most, midőn ezen csattanós plrazisok nem azért mondatnak el a volt angol miniszter által, mert ezt az angol politika így kívánja, hanem azért, hogy érzelgésének epe-keserűségét Derbyvel éreztesse, ki szerinte bitorolja helyét, valóban ezeknek elolvasásával kínos érzés fog el mindnyájunkat és mi sono azt kívánjuk, hogy az elmondottak bár örökre elfelejthetők lehetnének, mert ezek nem nevelik, hanem nagyban eloszlatják Gladstone nimbusát. Hogy oly röpiratot hogy lehetett írni egy angol államférfinak,mely az európai Törökországot világosan és minden tartózkodás nélkül az oroszok kezére akarja játszani, és az angol nép politikája jelen vezetőjének azt tanácsolni, hogy a török halálos ellenségeivel, Oroszországgal, mely az angol fajnak sem barátja, karöltve járjon Törökország feldarabolására, ezt fel nem foghatjuk. Lehetetlen, hogy egy Gladstone írjon ilyeneket. Azt szeretnők hinni, hogy álnévvel van dolgunk, ha Gladstone ur maga személyébe népgyűlést nem rendez. Angliában a feltűnő részvétlenség saját hazájában, itten-ottan eléggé érthetőleg kárhoztatta a magáról megfelejtkező államférfit, de méltán is, mert ha Gladstone ur azt hiszi, hogy Konstantinápolyt nem játszandja orosz kézre, akkor bár elszomorodva, de határozottan ki kell mondanunk, hogy Gladstone úr vagy nem ismeri a keleti kérdés titkait és rejtélyeit, vagy ha ismeri és ennek daczára a Derby-politikát roszalja, akkor ez nem hazaszeretetre mutat, és nem mutat az angol érdekek felismerésére, hanem igen is mutat egy az angol által nem ismert fanatizált gyűlöletre, hosszúra, mit mint volt miniszter kollegájával éreztetni kíván. Nem is roszul számított sakk-húzás Gladstone úr által Derbyre nézve, mert Derbyt a félúton megállítja: a török birodalom létét megerősíteni életrevaló reformok által, azt a Derbyt, ki a Bolgárországban állítólag a török által elkövetett kegyetlenségek tárgyában már második enquettet küld ki, tehát korántsem helyesli a basibozákok által elkövetett barbár tetteket és aki a keleti kérdésben ritka tapintattal híven követi elődjeinek nyomdokait és szükség esetére az angol befolyásnak kellő nyomatékot akar adni. Ezért őt kárhoztatni! Ez már valóban nagy megfelejtkezés. De lássuk közelebbről a kegyetlenség vádjait a tudvalevő történtek után ítélve. Ki nem tudja, hogy különösen Bolgárországban a forradalom intézője maga az orosz konzul volt, és ottan azzal kezdették meg a felkelt bolgárok a forradalmat, hogy nagyobb csoportba felfegyverkezve megtámadták a török falvakat, kiprédálták, felgyújtották és elkövették a törökök ellen mindazon kegyetlenségeket, mit a később megjelenő basibozuk bandák nekik talán kétszeresen visszaszolgáltattak. Ha a basibozukok több bolgár falvat felprédáltak, mint a bolgárok török helységeket, ennek nincs más oka, mint hogy ők többen voltak és szélesebben terjeszkedhettek, mit szinte a bolgárok csak úgy tettek volna, ha erőre kaphatnak. Megengedjük, hogy elvétve talán nem forradalmár bolgárok is szenvedtek, de egy forradalom senkit sem kimél, hanem kivégez mindenkit, ki kezébe esik, de azért a porta meglakoltatta a valódi bűnösöket. Azonban, hogy 10,000 basibozukot fel nem akasztatott Gladstone kedvéért, ezt talán maga a tisztelt államférfi se kívánta humanistikus érzelmei daczára sem. Egy nemzetnek sincs ma nagyobb és régibb joga a török ellen panaszkodni, mint Magyarországnak, de mi tudunk méltányosak is lenni, tudjuk, hogy ilyen lázas állapotban normális kormányzást, normális igazságkiszolgáltatást kívánni nem lehet, különösen egy fajirtó háborúban — a bolgár jól tudván, hogy ameddig egy török család Bolgárországban létezik, államisága biztosítva nincs, valamint a török is jól tudja, hogy a forradalomtól menten nem maradhat, míg egy bolgár létezik Bolgárországban. Így jött létre a balkán-félszigeten a fajirtó háború, így történt, hogy a bolgárok nem a zsarolók fejeit kívánták, hanem nekimentek az ártatlan török falvaknak, amelyek lakóit a zsarnokok csak úgy nyúzták, mint őket, és ezeket az ártatlanokat kardra hányták és gyilkolták. De még nevetségesebb Gladstone úrtól, hogy ő az egész török nemzetet akarja felelőssé tenni azért, amit a centrális kormány ellenére a provincziális kormányok roszat tesznek. —Igaz, hogy nem kevés az, ami a török kormányzásból kidobandó, de azért nem Törökországot, Anglia leghívebb barátját kell felül-