Egyetértés, 1876. szeptember (10. évfolyam, 209-235. szám)

1876-09-11 / 218. szám

X. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre.............................................20.— Félévre..................................................10.— Negyedévre.........................................5.— Egy hóra............................................ 1,80 Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Egy szám 8 krajczár. 218. szám Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár.EGYETÉRTÉS POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Hétfő, 1876. szeptember 11. Szerkesztői iroda: Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó­hivatal: Budapest IV. megyeház és­ 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. Előfizetési föltételek az E­G­ TETÉRTÉS politikai és közgazdászati napilapra. IgSY?“ Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó-hivatalának Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. Egész évre ....... 20 frt. — kr. Fél évre ..............................10 frt. — kr. Negyed évre........................5 frt. — kr. Egy hóra.............................1 frt. 80 kr. A háború. Azon békeföltételek, melyeknek Szerbia által leendő előleges aláírását a porta követeli, mielőtt a kért fegyverszünetbe beleegyeznek, a török kormány által tegnap állapíttattak meg, s ma már valószinüleg közöltettek is a nagy­hatalmak képviselőivel. Egyik-másik lapnak túlbuzgó tudósitója siet a tényeket megelőzni s a jólértesültség határozottságával jelenti, mik legyenek e föltételek, valamint azt is, hogy a nagyhatalmak már eleve, e föltételekről vett hivatalos tudomás előtt, mire határozták magu­kat. A „Tagblatt“ szerint e békeföltételek a kö­vetkezők: Milán fejedelem letétele; Belgrád, Labácz, Szendrő és Klodova váraiba török őrség helyezésének joga; az 1838-iki szerb alkotmány visszaállítása; végre egy millió török fontnyi hadikárpótlás fizetése Szerbia által. A nagyha­talmak e föltételeket állítólag elfogadhatlanok­­nak tartják, s közülök a három északi hatalom már készítené is az ultimátumot, mely Török­országot, ha kormánya az említett föltételek­hez makacsul ragaszkodni találna, katonai exe­­cutióval fogja fenyegetni. A porta ezen állítólagos föltételei lénye­gileg ugyanazok, melyekkel a múlt hó elején az „Ittahad“ török lap fenyegetődzött, s me­lyek valótlansága csakhamar kiderült. Mind­­azáltal nem lehetetlen, hogy a porta most, a kivívott sikerre támaszkodva, ama föltételeket sajátjává tette, de aligha tartotta czélszerű­­nek azokat, hivatalos közöltetések előtt, a le­velezőknek dobraütés végett megsúgni. A­mi a nagyhatalmak által ez esetben kö­vetendő eljárást illeti, ha a porta által előirt föltételek elfogadhatlanok lennének, az erre nézve nyilvánult föltevés nem mondható telje­sen alaptalannak, tekintve Oroszország hangu­latát s eddigi eljárását, valamint az osztrák­magyar s a német kormányok magatartását, mely utóbbiak átalános föltevés szerint Orosz­országhoz fognak csatlakozni, de — mint az uj „Presse“ megjegyzi — nem azért, mivel Oroszországgal egyetértenek, hanem csupán a végből, hogy ennek harczias áramlatában gátul szolgáljanak. A nagyhatalmak, még a portát is ideértve, kivéve Oroszországot, az eddigi hírek szerint a béke mielőbbi megkötését óhajtják, sőt hiva­talos értelemben még Oroszország is barátsá­gos viszonyban áll Törökországgal, jóllehet mindketten ugyancsak küldözik a csapatokat s a hadiszereket Örményország határaira. A há­ború biztos jelének azonban még ez nem tart­ható, mert jelenthet csupán annyit is, hogy a porta, mely szükség esetén a próféta zászlója alá 6— 800.000 embert képes állítani, nem ijed meg az orosz hangulattól, s az orosz fenye­getések netaláni megvalósulása esetén érde­keinek megóvása végett minden tőle telhe­tőre kész. A „Pol. Corr.“ egy konstantinápolyi le­vele szerint azon válasz, mel­lyel a porta a fegyverszünetet megtagadta, így hangzik: „Tö­rökország jobban óhajtja a békét mint bárki más, de a fegyverszünetbe mégsem egyezhetik bele a következő okokból: A hadsereg napi költségei roppant, az országot igen terhelő ös­­­szegre rúgnak, s az nem engedhető meg, hogy 200.000 ember fegyver alatt tétlenül álljon. A rendetlen csapatokat, melyek csak a háborúból élnek, a fegyverszünet alatt díjazni s állam­költségen tartani kellene. Az alkudozások a rész évszak bekövetkeztéig húzódhatnának, s így a fegyverszünet csak Szerbiának használ­hatna, amennyiben annak tartama alatt had­seregét újra szervezhetné.A Nevezett lap hitelt­­érdemlő értesülése szerint a porta követelései, amennyiben Szerbiára vonatkoznak, csupán a szerb várak rövid idei megszállására s a belova­­szofja­nis-belgrádi vasútvonal kiépítésének jo­gára szorítkoznának. Az új szultánról, mint az új „Presse“ ér­tesül, még eddig csupa jót beszélnek. A politi­kában határozottan alkotmányos érzületűnek állítják, Mi­hád pasa, az államtanács elnöke, egész elragadtatással beszél róla. „Soha — szokta ez mondani — még egy fiatal uralkodó sem jogosított az országra nézve annyi jó re­ményre, mint ez “ '"agyban dolgoznak az életbe léptetendő reformokon, s ezúttal bizonyosnak tarthatni azok megvalósulását, hacsak a jelen­legi helyzet bonyodalmait váratlan külpolitikai események még nem zavarják. A montenegróiak győzelme, melyet Petro­­vics Bozó folyó hó 6-án 3000 emberrel 15,000 török fölött nyert volna, egy raguzai távirat szerint valótlan, s hozzáteszi, hogy a monte­negrói harcztéren még nem is volt nagyobb ütközet. A harcztérről érkezett híreket a táviratok közt adjuk.* A szerb hivatalos lap rendeletet tesz közzé, mely a hadkötelezettek öncsonkítására halál­­büntetést szab.* 1 Az uj szultán trónralépte alkalmából a török főváros és a Bosporus egymás után három éj­jel fényesen ki volt világítva. A követségek is mind­nyájan kivilágították palotáikat s a török hajók példájára saját állomási hajóikon fölvonatták a lo­bogókat, csupán az orosz követség tett kivételt. Egyetlen mécs sem pislogott a bujuk­­derei palotáján s egyetlen lobogó sem lengett állo­mási hajója árboczán, azon ürügy alapján, hogy erre nézve nem kapott utasítást. Konstantinápolyból jelentik, hogy Abdul Kerim pasa az I. Medsidie-rendet nyerte gyémántokban. Abdul Kerim azt távirja ide, hogy mentsék föl a fővezérségtől, ha Alexinász megszál­lása előtt köttetik a fegyverszünet. A porta a bolgár egyházat teljesen önállóvá teszi s fölmenti a görög patriachátus iránti minden függéstől. Rómában f. hó 3-án tartott meeting elnö­kéhez s a perzuriai alkotmányos egylethez Risztics táviratokat intézett, s azokban a fejedelem és a hadsereg nevében a legmelegebb köszönetét fejezi ki a Szerbia által védett nemzeti és emberiségi ügy iránt nyilvánított legélénkebb érdekeltség miatt. A berlini „Reichsanzeiger“ jelenti. Manteuffel tábornagy tegnap a császár által Marseburgban fo­gadtatott, ma reggel Yarzinba utaztában itt átuta­zott. Ugyan e lap jelenti továbbá, hogy a Törökor­szág által fizetett 300.000 frank kárpótlás átadatott Abbot meggyilkolt consul özvegyének, ki a biro­dalmi cancellári hivatalhoz intézett levélben fejezte ki ezért köszönetét. A fentebbi háború hírekkel kapcsolatban ol­vassuk e jelentős sorokat: „K­omoly és aggasztó híreket veszünk m­gbízh­ató forrásból — írja a „Hon“. — Ezek sze­rint a porta külföldi képviselőihez intézett bizalmas iratában értésükre adta, hogy Törökország el van szánva a legvégsőre, s hogy el van határozva többé nem tűrni a hatalmak­nak jóakaró tanácsok mezébe burkolt mindig méltatlan, gyakran igazságtalan és rende­sen részakaratú beavatkozását. A szultáni „hatt“ legközelebb ki is fogja fejteni — mintegy az uralkodó programmjául — mihez van Törökország­nak, mint államnak joga s mihez nincs a hatalmak­nak beleszólásuk. Átalában a török kormánykörök­ben ingadozást nem ismerő, határozott, férfias el­szántság a hangadó. Bizton állíthatni, hogy az az erélyes hang, melyről a török lapok tesznek tanúsá­got, teljes viszhangra talál a divánban is. A török államférfiak egyetértenek abban, hogy „ha Európa az ozmánokat ki akarja űzni a szlávok kedvéért Ázsiába, ezt tán még megteheti, de mielőtt meg­tenné, az ozmánok véres nyomokat fognak hagyni maguk után, melyekből Kelet Európa nem egyha­mar fog kigyógyulni.“ Nem sok kell már ahhoz, hogy a porta a mo­hamedán fanatizmusra, a vallásra apelláljon és Európára indítsa Ázsiát. Ha ezt a hatalmak el akarják érni — így gondolkoznak szambuli mérvadó körökben — meg fogják kapni — csak folytassák orosz szövetségben a törökellenes politikát. „Ha már veszni kell Európában az ozmánoknak, Európa meg lehet győződve arról, hogy nem fognak gyáván veszni. — Az angol liberálisok is meg fogják még siratni a törökellenes agitatiókat ! Az ozmánok keze elh­at Kelet-Indiába. Ha majd egyszer talpon lesz a mohamedanismus roppant tömege, hogy lerázza magáról az angol igát, akkor tán meg fogja tanulni Anglia is — bár későn — minő keleti politikát kellett volna űznie.“ Ezekben adtuk vissza értesüléseink nyomán, mondja a „H.“, a hangulatot, mely ez idő szerint s kivált Abdul Hamid kardövezési ünnepélye után Stambulban lábra kapott. A déli vasút magyar vonalainak az osztrá­koktól való elválasztása ügyében, mint a „Budap. Corr.“ értesül, még nem kezdettek meg az alku­dozások. Tisza miniszter — mint a „B. C.“ írja — fo­lyó év október hó 4-án akarja a közigazgatási bizottságokat életbe léptetni. Ez valószínüleg valamennyi törvényhatóságnál meg fog történni, ki­véve a fővárost. Budapesten ugyanis a képviselő testület fele november hóban fog választatni. A szeptemberben választott közigazgatási bizottság majdnem anomália volna, miután a közigazgatási bizottság tagjai közül többen kisorsoltathatnának, és a képviselői testületbe ismét be nem választat­hatnának. Mint a „Bud. Corr.“ hallja, a fővárosban a közigazgatási bizottság választása csak később, a képviselő testületnek ujjáválasztása után fog meg­történni. _________ A főispánok e napokban az „Ellenőr“ híre szerint Budapestre jönnek, miután értesülést nyer­tek, hogy a miniszterelnök 15. és 16-kán értekezni óhajt velük. Osztrák szivarok s dohánynemek behozatala következtében a magyar államkincstár már évek óta nagyon érzékeny rövidséget szenved, mi leg­utóbbi évek alatt rendkívüli mérvben nagyobbodott. A „B. C.“ szerint a magyar pénzügyminiszter már régóta törekedik az ennek okát képező törvénytelen eljárást megszüntetni, de ez, mivel az osztrák pénzügyminiszter nem járult hozzá, eddig nem volt kivihető. A „Budap. Corresp.“ úgy értesül, hogy e visszaélés megszüntetése végett a magyar pénzügyminiszter már régóta alkudozik az osztrák pénzügyminiszterrel, s habár ennek még eddig nem lett is eredménye, mégis valószínüleg rövid idő alatt oly egyezmény jöhet létre, mely szerint a két pénz­ügyminiszter ezen mindenesetre fontos kérdést egy a dohány és szivar árulására vonatkozó rendelettel, a­mennyire lehet, szabályozni fogja. Az idei év, a jégkár biztosító társu­latokra nézve sokban mondható kedvezőnek. A biztositó társulatok e­sziment bevételei 2.450,000 frtot képviselnek, melyet a „National­ökonomischen Blätter“ a következő intézetek között ekként oszt fel: I. Magyar 1.071,200 (ebből Magyarországra esik 866,000 frt), Pesti 498,000 (Magyar­, Cseh­ország és Galiczia), Victoria 153,000 (csak Ma­gyarország), Tisza 60,000 (csak Magyarország) Generáli 306,000, Riuniona 220,000, A­z­i­e­n­d­a 98,600 (ezen három intézetnek Magyar­­szágon kívül kötött üzletei a kitett összegben ben nem foglalvak.) A károk 28 és 50*/* százalék közt váltakoznak s átlag 38 °/C tesznek. A fokozat követ­kező : Vi­c­t­o­r­i­a 28 °/0, Tisza 30 °/o, G­­e­n­e­r­a­l­i 33*/1 °/„ I. M­a­g­y­a­r 40­5/0, R­i­u­n­i­o­n­e 409/0, A­z­i­­enda 40%,, Pesti öOV/o­ A statisztikai kongressus kirándulásai. A viszontagságos utazás után Aradon töltvén egy éjt a congressisták, tegnap kora hajnalban már felkerekedtek s reggeli 5 órakor búcsút mondottak Arad vendégszerető falainak, Német-Bogdánba in­dulva, hol már szorongva várakoztak reájuk. 10 óra volt délelőtt, mikor a vendégek ide ér­keztek. Mindnyájan gróf Zichy Ferencz, az állam­vaspálya alelnöke, Bresson főigazgató és Barre igazgató által fogadtattak, s azonnal nyílt, virágfü­zérekkel díszített hegyilorikra ültek át, melyeket virágokkal gazdagon díszített mozdony vontatott a gyárpályaudvarból a­ hegyre a forráshoz, hol nagy­szerű diadalívvel: „Éljen a nemzetközi congressus!“ és „Szerencse fel!“, zenekar és mozsárlövésekkel fogadtattak, és megreggeliztek. A vonat meglepő szép látványt nyújtott; virágokkal voltak díszítve a hölgyek kocsijai s három díszkapu aljában kellett elhaladniok. Itt a vendégek 11 óráig mulattak, 11 órakor tovább indult a menet Resiczának, hol 300 öl ha­sábjából alkotott mesteri diadalív alatt kellett bevo­­nulniok. Resicza felett gyönyörű kilátás nyílik egy ottani halomról, melynek tetejéről a vendégek meg­tekintették a legérdekesebb látnivalókat. Hosszabb ideig álltak e halmon, mintegy elfogulva, mikor az­tán ismét visszatértek a szakintézethez. Különös látni való volt a butában, hol figye­lemmel s elragadtatással szemlélték meg az aczél­gyártást, úgy­szintén a gyár többi helyiségeit is, mindenütt a legnagyobb meglepetéssel csodálva a látottakat. Fél négy órakor az államvasut disz­ebédet ren­dezett a szálloda kertjében, hol a bányászok elnyúló sorfalat­­ képeztek a vendégek tiszteletére s ebéd alatt a zenekaruk játszott; e közben mozsarak dur­­rogtak a körút alatt s igen kedves benyomást tett a vendégekre, hogy Temesvár városa szintén lako­mára hívta meg őket. Az államvasut által rendezett ebéden számos szép koasztot mondottak, melyeknek sorát Zichy gróf nyitotta meg, magyar nyelven a király és ki­rálynét éltetve, poharat emelvén egyúttal franczia nyelven a congreszus tagjaira is. Utána Levas­­seur éltette Zichyt és Bressont, szintén Zich­yt Keleti is, ki poharat a vendégek nevében emelt. A kedélyes ebéd kissé túl is húzódott a Pro­gramm határozatán, mert közel 6 lett az öt órából, mikor a vendégek a legjobb kedély- hangulatban búcsút mondva Báziás felé indultak. Az ősrégészeti és embertani kongressus ülése. A tegnap délután tartott ülésben Hilde­brand elnökölt, és Lenhossék tanár tartotta az első előadást egy régi mesterséges makrokephal koponyáról, mely Csongrád mellett a Tisza partján találtatott. Előadó felhozza az ehhez hasonló kopo­nyákat, melyek Amerikában, Angliában, Svájczban, Németországban, Ausztriában és Oroszországban találtattak. Ezen mesterséges makrokephal kopo­nyákhoz most ezen újabb járul, melyet egy halász öt mással egy tatár­ sírban a Tisza-partján talált, de a többit a Tiszába dobván, csak ez egy maradt meg. Előadó a tatárok történetéről és ethnologiájá­­ról értekezik, mint oly népekről, melyeknél előfor­dult, hogy a fej kötelékek által mesterségesen meg­­hosszabbitatott. A Csongrád mellett talált koponyát valódi tatár koponyának tartja. Broc a nevezett esetet igen fontos archäológiai ténynek tartja és hasonló elferdítésekről beszél, melyek különösen a kimmeriai félszigeten voltak szokásban. Y­i­r­c­h­o­w azon kívánságát fejezi ki, hogy a Lenbossék által említett tatár-sírok, melyek a Tisza mellett találhatók, közelebbi vizsgálatoknak vettessenek alá. Koperniczky több élő mesterséges makroke­phal koponyáról emlékszik meg, melyekkel az élet­ben találkozott. Worsaaenak azon megjegyzése után, hogy északon ily koponyák nem találtattak, az elnök Y­i­r­c­h­o­w­n­a­k adja át a szót, ki a német­országi barna és szőke fajról jelentett volt be egy értekezést. Szóló előrebocsátja, hogy a német anthropo­­lógiai társulat czélja eredetileg az volt, hogy Né­­­­metország különböző részeiben testméréseket fog eszközöltetni, de e vállalat igen sok nehézséggel járt volna. A nevezett társulat csak a tanuló ifjú­ságot íratta össze a szem, baj és bőr színe szerint. Valamennyi tanító íveket kapott, melyeket kitöltve a porosz statisztikai hivatalnak kellet beküldeni. E módon 6 millió tanuló ifjúnál lett meghatározva, hogy váljon a tiszta szőke fajhoz (kék szem, szőke baj, fehér bőr), a tiszta barna fajhoz (barna szem, barna baj és sötét bőr) vagy pedig csak részben, és melyikhez inkább a két faj között. Mindezen felvé­telek kartographiroztattak és pedig két kártyán a tiszta barna faj számára és hármon e fajok 3 vál­faja számára. Ezen öt kártyán igen világosan meg­határozható a két fő­ faj közti határvonal. A barna faj túlnyomó délen, a szőke pedig északon. Előadó felemlíti továbbá, hogy a mongol fajt barnának, brachycephalnak, alacsonynak tartották s így a barna németek rokonai volnának a magyaroknak, észteknek, finneknek s mindazon népeknek, melyek az Uraiig érnek. S ez a faj van a legnagyobb mérv­ben elterjedve Németországban. A másik véglet, melyet a régi római írók mondanak a germánokról a feltűnő fehér bőr, kék szem és szőke haj. Végre ajánlja, hogy Ausztria-Magyarországon is hasonló felvételek eszközöltessenek. Némi kis vita után U­j­f­a­l­v­y tartott rövid­ ér­­tekezést az ajtai népek vándorlásáról. Utána Brun­­f­a­l­v­y tartott előadást a dvaviták, cimberek s ma­gyar-finn törzs viszonyairól. Előadása után, midőn már beesteledett, az ülés befejeztetett s a még be­nadik-Barkóczy Hona grófnő tegnap este az Európa szálloda nagy termében fényesen sikerült estélyt rendezett az őstörténelmi és embertani kon­­greszus tagjai számára. A mulatság este 9 óra után vette kezdetét s reá számos kül és belföldi notabi­­litás jelent meg. Kiemeljük a hölgyek közül a házi asszonyon kívül Mesteri kisasszonyt, Torma Zsófiát, Overbeck kisasszonyt, Danemann úrnőt, Evans úr nejét s leányát, Pulszki Polyxena k. a-t., Arany Lászlónét, Stohr Mór bájos leányát, kit most mutat­tak be a világnak ; a férfiak közül Á Vorsaac, Evans, Bigorim, Wormbrandt, Capellini, Pulszky J. Havas S. Arany László urakat, Hajnald érseket és Romert, kitűnő segédjével Czobor Bélával, Sager urat stb. Az estély kitűnő hangulatban folyt le; a vendégek Berkes zenéje mellett egész éjfél után 3­/3-ig együtt mulattak. A külföldi vendékek különösen nagy figyelemmel kisértik a czimbalom-solót. A municipális választások közele­dése alkalmából a terézvárosi választók ma délelőtt gyűlést tartottak a lövöldében, melyet 11 óra táj­ban Dr. Gödi Károly a választás fontosságának ecsetelésével nyitott meg, kérvén a jelen voltakat, hogy netáni javaslataikat terjesszék elő. Miután dr. Schwarz Gyula és Bendik jegyzőkké választat­tak, Sch­warcz Gyula felolvasá az általa szerkesztett törvényhatósági programmot, melyhez a gyűlés nagy lelkesedéssel csatlakozott. A programm hangsúlyozván, hogy Budapest törvényhatósági bi­zottságának jelenlegi tagjai s azok működése a pol­gárokat semmi tekintetben sem elégíthette ki, mert legtöbbször nem a közérdek, de az u. n. lekötelezett­­ségi rendszer dominált közöttük. Kivánja a pro­gramm, hogy azon fontos jogok gyakorlása, melyek a városi képviselők kezeiben összpontosulnak, oly polgárokra bízassák, kik minden tekintetben telje­sen függetlenek, kiknek jellemszilárdsága s tiszta­­kezüsége minden kételyen felül áll, kik a főváros ügyei iránt eddig is kellő érdeklődést tanúsítottak, kellő értelmiséggel s a magyar nyelvben elég jár­tassággal bírnak. Ezenkívül szükséges, hogy az il­lető jelölt, vagy közeli rokonai vagy érdektársai a fővárossal semmiféle számadási vagy lekötelezett­­ségi viszonyban vagy perben ne álljanak. Az imént jelzett viszonyban álló ügyfelek ügyvédei is e kifo­gás alá esnek. Különös tekintet helyezendő a szak­képviseletre, minélfogva kívánatos, hogy az ipar, kereskedelmi, ügyvédi, orvosi, írói, hivatal­noki és tanítói körök aránylag képviselve legyenek. Követeli a programm, hogy a bizottsági tag lelki­­ismeretesen feleljen meg kötelességének az­által, hogy a szakbizottsági ülésekben és közgyűlésekben rendesen megjelenjen s a folyó ügyekben mindig kellőleg tájékozva legyen; óhajtandónak mondja továbbá, hogy a tagok az ügyviteli szabályok egy­szerűsítésére törekedjenek, végül a virilisták válasz­tásánál a főváros összes köreivel való érintkezést vallja szükségesnek, hogy minden kerület önállóan jelölhesse ki a kerületéből megválasztatni kívánt virilisták neveit. A szónokok mindnyájan melegen ajánlották és tették magukévá a programm minden pontját. Kiváló tetszés közt szóltak Sebestyén Géza és Bendik. Az előbbi örömmel üdvözli a gyűlést, mint első oly neműt, mely a municipális választások alkalmából tartatik, s mint a mélyen oly kielégítő programm fog kétségen kívül elfogadtatni. Bendik pedig élesen, de nem gorombán ítélte el a jelenlegi képviselet nagy részét, mely jó családapák, jó pri­vátgazdák, de a magánügyekkel igen elfoglalt, rész­ben magyarul sem tudó emberekből áll. Inti a vá­lasztókat, ne hagyják magukat valamely csempész­listával tévútra vezettetni, mint sokan a múlt vá­lasztások alkalmával, midőn a működő bizottság titokban, éjnek idején kidolgozott s más városban nyomatott névsorral lepte meg és terrorizálta a pol­gárságot. Hasonlóan pártolólag beszéltek még: Dr. M­a­y­r Aurél egyetemi tanár, T­e­n­c­z­e­r Pál, Dr. Morzsányi Károly és Steinitz Ignácz, mind a négyen németül. Ezután a programm el­fogadtatván, egy 60 tagú végrehajtó bizottság vá­lasztatott, mely Dr. Gödi K. elnöklete alatt a pol­gárok közt a programmpontjainak megfelelő egyé­nek megválasztása érdekében fog működni. Sajnos, hogy a gyűlés csekély részvéttel folyt le, mert alig jelentek meg 100-an; — de még sajnosabb, hogy a német nyelv a Terézváros gyűlésein még mindig nincs detronizálva s túlnyomó használatban részesül. jelentett értekezések egy, hétfőn reggel d. e. 10 óra­kor tartandó utolsó ülésen fognak fölolvas­tatni.* Az őstörténelmi és embertani kongresszus tagjainak legutolsó kirándulása kedden és szerdán lesz Magyarádra és Bény­­r­e. A kiránduláson 35—40 tag vehet részt. A­ ki­rándulókat a reggeli gyorsvonat fogja szállítani S­z­o­b­b­i­g, hol a vonat ezúttal kivételképen fog megállani. Vámos-Mikolán Huszár István ad villás reggelit; a bars-bont megyei orvosegylet tagjai M­agy­arádon ebédet rendeznek, ugyanitt délután ásatások lesznek. Másnap a vendégek át­mennek B­é­n­y­b­e, hol az avar sánczot s a kéméndi pogányvárat fogják megtekinteni. Este, ha az idő megengedi, az esztergomi bazilikát fogják a kirán­dulók megtekinteni. A külföldieket Y­i­r­c­h­o­w és Cap­e 11­i­n­i fogják vezetni. * jöttek, ők képezték az egyetlen nagy antihumanus faját az emberiességnek. Akárhova mentek, széles vérvonal jelezte nyomukat, és a­mennyire uralmuk kiterjedt, a czivilisatió eltűnt szem elől. Mindenütt az erőszakos kormányt képviselték, mint ellentétét a törvényes kormánynak. A kormány hadviselő erélye elhanyatlott, egész pénzerejével viselt legutóbb há­borút két kis szláv fejedelemség ellen, melyekre egy egész, több mint harmicz millió lélekből álló birodalom pazarolja teljes hatalmát, felhasználja minden saját segédforrását s hitelezőinek egész va­gyonát , s két havi kétségbeesett tevékenység után, nagyra van vele, hogy tökéletlenül sikert aratott Szerbia ellen, s kétségtelenül kudarczott vallott Mon­tenegró ellen.“ A 64 lapból álló röpirat sorban fejtegeti ezután az említettük pontokat s legnagyobbrészt a bulgáriai esettel foglalkozik, s ezt, valamint az an­gol flotta Bezikában létéről elterjesztett azon hírt, hogy ez Törökország támogatására történik, az an­gol kormány politikája elleni támadásokra hasz­nálja fel. A kormány — úgymond — épen nem fogta föl a törökországi keresztyének iránti jogait és kötelességeit. Tétlen volt, mikor cselekednie kel­let volna, tudniillik ott, ahol a fölkeléseket előidéző rettenetes rész­kormányzatnak elejét vehette volna. De tevékeny volt ott, ahol óvatosnak kellett volna lennie, t. i. midőn az emberbaráti szándékból kikül­dött flottával a török kormány támogatására való hadi tüntetés jellegét kölcsönözte. Kevesebbet gon­dolt előbb elvállalt kötelezettségeivel, mint azzal, hogy a merész keleti politikájában­ való hitet gya­rapítsa. De ez a látszat elenyészett, s Anglia rémül­ten áll oly borzalmak előtt, a minőket a világ soha sem ismert, s melyekről a kormány saját hibája folytán későn értesült, s melyeket a parlament előtt szándékosan elhallgatott. A­mint a dolgok most állanak, mindenekelőtt óvakodni kell azon téves fölfogástól, mintha Orosz­ország mindig a roszat akarná; mintha Törökor­szágba csakugyan bejuthatnának az európai néze­tek, s mintha a szerbek fölkelése csakugyan olyan kárhozatos volna, mint a népjog puszta szempont­jából látszik. Az egyik részen, mond Gladstone, igyekeztek az Oroszország ellen való régi kísér­teties félelmet fölgerjeszteni, s másfelől éppen az angol kormány tett meg minden lehetőt Orosz­ország terveinek előmozdítására. Mert ezen tervek előmozdítása az, midőn a dunai szláv népek most Angliában ellenségüket, Oroszországban baráto­kat látják. Még nem késő jóvá tenni az elkövetett hibákat. Hogy ez eléressék — így szól Gladstone ta­nácsa, — szükséges, hogy az angol kormány meg­változtassa politikáját és magatartását; kell, hogy összhangra törekedjék az egész művelt emberiség érzelmeivel, kell, hogy Oroszországgal,­­Ausztriával és Németországgal egyetértőleg járjon el, kik ép oly kevéssé vezettetnek önző és támadó tervek által, mint a többi szárazföldi hatalmak; egyszóval szük­séges, hogy a török zsarnokságnak útját állja és az elnyomottakat védelmezze. Ha Anglia ezen politi­kát fogja követni együttesen a többi hatalmakkal, és ha a portára kellő nyomást fog gyakorolni, ak­kor ez, mint már más esetekben tette is, a kénysze­rűségnek engedni fog, keresztény tartományainak autonómiája gyorsan szervezve lesz, és a mohame­dán kisebbség által állítólag előidézett nagy aka­dályok hamar legyőzetnek. A háború befejezésén kívül Gladstone sürgő­sen szükségesnek tartja a következő három, amat­tól elválaszthatatlan feladat megfejtését: 1. Véget vetni az anarchicus rész­kormány­zatnak, úgy a rablásnak és gyilkolásnak, mely hi­teles tanuk szerint úgy látszik, még mindig foly­­tattatik Bolgárországban. 2. A legújabb időben az ottomán kormány he­lyeslésével végbevitt gonoszságoknak elejét venni azáltal, hogy jövőre nemcsak Bosznia és Herczego­­vina, hanem, és kiválólag Bolgárország a török köz­­igazgatás alól fölszabadittatnának, melynek kárho­zatos és véres nyomai éveken és nemzedékeken át fenmaradnak a nevezett tartományban. 3. E rendszabályok által a brit név becsü­letét helyreállítani, mely ezen évnek sajnálatos ese­ményei által nagyon veszélyeztetve volt, jobban mint bármikor. Gladstone a török birodalom épségét minde­mellett fen akarja tartani, de a nélkül, hogy e kí­vánságát még fontosabb politikai czélok rovására akarná kielégítve látni. Gladston a következő szavakkal (melyek, mint ő maga is mondja alpiráját és ómegáját teszik egész iratának) végzi röpiratát: „Mint régi szolgája a koronának és az állam­nak, kérve kérem honfitársaimat, kiktől sokkal több függ, mint Európának talán akármelyik más népétől, hogy követeljék s el ne álljanak tőle, hogy kormányunk, mely eddig az egyik irányban dol­gozott, most a másik irányban működjék, s min­den erejét arra fordítsa, hogy a többi európai ál­lamokkal közösen követelje a török végrehajtó ha­talomnak Bolgár­országon való megszűnését. Hadd tegyék félre a törökök visszaéléseiket azon egyet­len lehetséges módon, hogy tudniiilik önmagukat tegyék félre. Zaptieik és mudirjaik, bimbaszik és juszbasiik, kajmakámjaik és pasáik, mindannyian, mindenestől együtt, reményiem ki fognak takarodni a tartományból, melyet elpusztítottak és megfertőz­­tettek. Ez a teljes kitiltás, ez az áldott felszaba­dítás az egyetlen engesztelő áldozat, melyet a la­kásokon heverő halottak emlékének, az asszonyok, leányok és gyermekek megfertőztetett tisztaságá­nak, a bántalmazott és megsértett czivilisatiónak, az isten, vagy ha úgy tetszik, Allah törvényeinek, az egész emberiség erkölcsi érzelmeinek hozhatunk. Az európai börtönökben nincs gonosztevő, a déli tengerek szigetein nincs kannibál, kinek boszuja föl ne forrana annak hallatára, a mit ott tettek, a mit későn kutattak, és a mi még boszulatlan ma­radt! a mi maga után hátrahagyta mindazon erő­szakos és összetornyosult szenvedélyeket, melyekből e tettek származtak, és a melyek egy másik öldöklő aratás számára ismét kikelhetnek a vérázott föld­ből. Hogy ilyesmik, habár csak egyszer is, történhettek, szégyenfolt nemünk azon részére nézve, mely azokat elkövette; de ha ezek ismétlődé­sének legkisebb lehetősége előtt az ut szabadon ha­gyatnék, akkor a szégyenfolt az összeségre nyo­matnék. Sőt joggal mondhatnék a szultánnak: könnyebb lehetne elviselned minden nehézséget, minden kellemetlenséget, minden Bolgárországgal egybekötött veszteséget, „mint a világosság trónján, népednek gúnyát és átkát.“ Az egész világ történe­tének könyveit átkutathatjuk, és a hatalommal való Gladstone röpirata. Gladstone-nek több érthető okból nagy zajt keltett röpiratából már nyújtottunk egy kis mutat­ványt. Közöltük röviden ama három, a háború be­fejezésén kívül általa a felforgatott viszonyok helyre­állítására mulbatlan és elválaszthatlannak állított tételt; minthogy pedig, mint már jeleztük, e röp­­iratnak egyrészt írója egyéniségénél és tekintélyé­nél fogva, másrészt mert a török érdekekkel sok solidaritásban álló angol nemzet fia nyilatkozik benne; de végre és legfőképen, mert e röpirat két­­ségen kívül az angol nemzet közvéleményét a békél­tető aktív szerep elvállalására igyekezik előkészí­teni, és így valóban igen nyer fontosságában­ ezek folytán érdekesnek tartjuk még közölni belőle eme bővebb részleteket: „A törökök — úgymond — nem az indiai sze­líd mohamedánok, lovagias saladinok, és nem a spanyolországi műveit mórok. Egészben véve, azon fekete naptól kezdve, melyen Európába először be­

Next