Egyetértés, 1876. szeptember (10. évfolyam, 209-235. szám)
1876-09-11 / 218. szám
X. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre.............................................20.— Félévre..................................................10.— Negyedévre.........................................5.— Egy hóra............................................ 1,80 Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Egy szám 8 krajczár. 218. szám Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár.EGYETÉRTÉS POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Hétfő, 1876. szeptember 11. Szerkesztői iroda: Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: Budapest IV. megyeház és 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. Előfizetési föltételek az EG TETÉRTÉS politikai és közgazdászati napilapra. IgSY?“ Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó-hivatalának Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. Egész évre ....... 20 frt. — kr. Fél évre ..............................10 frt. — kr. Negyed évre........................5 frt. — kr. Egy hóra.............................1 frt. 80 kr. A háború. Azon békeföltételek, melyeknek Szerbia által leendő előleges aláírását a porta követeli, mielőtt a kért fegyverszünetbe beleegyeznek, a török kormány által tegnap állapíttattak meg, s ma már valószinüleg közöltettek is a nagyhatalmak képviselőivel. Egyik-másik lapnak túlbuzgó tudósitója siet a tényeket megelőzni s a jólértesültség határozottságával jelenti, mik legyenek e föltételek, valamint azt is, hogy a nagyhatalmak már eleve, e föltételekről vett hivatalos tudomás előtt, mire határozták magukat. A „Tagblatt“ szerint e békeföltételek a következők: Milán fejedelem letétele; Belgrád, Labácz, Szendrő és Klodova váraiba török őrség helyezésének joga; az 1838-iki szerb alkotmány visszaállítása; végre egy millió török fontnyi hadikárpótlás fizetése Szerbia által. A nagyhatalmak e föltételeket állítólag elfogadhatlanoknak tartják, s közülök a három északi hatalom már készítené is az ultimátumot, mely Törökországot, ha kormánya az említett föltételekhez makacsul ragaszkodni találna, katonai executióval fogja fenyegetni. A porta ezen állítólagos föltételei lényegileg ugyanazok, melyekkel a múlt hó elején az „Ittahad“ török lap fenyegetődzött, s melyek valótlansága csakhamar kiderült. Mindazáltal nem lehetetlen, hogy a porta most, a kivívott sikerre támaszkodva, ama föltételeket sajátjává tette, de aligha tartotta czélszerűnek azokat, hivatalos közöltetések előtt, a levelezőknek dobraütés végett megsúgni. Ami a nagyhatalmak által ez esetben követendő eljárást illeti, ha a porta által előirt föltételek elfogadhatlanok lennének, az erre nézve nyilvánult föltevés nem mondható teljesen alaptalannak, tekintve Oroszország hangulatát s eddigi eljárását, valamint az osztrákmagyar s a német kormányok magatartását, mely utóbbiak átalános föltevés szerint Oroszországhoz fognak csatlakozni, de — mint az uj „Presse“ megjegyzi — nem azért, mivel Oroszországgal egyetértenek, hanem csupán a végből, hogy ennek harczias áramlatában gátul szolgáljanak. A nagyhatalmak, még a portát is ideértve, kivéve Oroszországot, az eddigi hírek szerint a béke mielőbbi megkötését óhajtják, sőt hivatalos értelemben még Oroszország is barátságos viszonyban áll Törökországgal, jóllehet mindketten ugyancsak küldözik a csapatokat s a hadiszereket Örményország határaira. A háború biztos jelének azonban még ez nem tartható, mert jelenthet csupán annyit is, hogy a porta, mely szükség esetén a próféta zászlója alá 6— 800.000 embert képes állítani, nem ijed meg az orosz hangulattól, s az orosz fenyegetések netaláni megvalósulása esetén érdekeinek megóvása végett minden tőle telhetőre kész. A „Pol. Corr.“ egy konstantinápolyi levele szerint azon válasz, mellyel a porta a fegyverszünetet megtagadta, így hangzik: „Törökország jobban óhajtja a békét mint bárki más, de a fegyverszünetbe mégsem egyezhetik bele a következő okokból: A hadsereg napi költségei roppant, az országot igen terhelő összegre rúgnak, s az nem engedhető meg, hogy 200.000 ember fegyver alatt tétlenül álljon. A rendetlen csapatokat, melyek csak a háborúból élnek, a fegyverszünet alatt díjazni s államköltségen tartani kellene. Az alkudozások a rész évszak bekövetkeztéig húzódhatnának, s így a fegyverszünet csak Szerbiának használhatna, amennyiben annak tartama alatt hadseregét újra szervezhetné.A Nevezett lap hiteltérdemlő értesülése szerint a porta követelései, amennyiben Szerbiára vonatkoznak, csupán a szerb várak rövid idei megszállására s a belovaszofjanis-belgrádi vasútvonal kiépítésének jogára szorítkoznának. Az új szultánról, mint az új „Presse“ értesül, még eddig csupa jót beszélnek. A politikában határozottan alkotmányos érzületűnek állítják, Mihád pasa, az államtanács elnöke, egész elragadtatással beszél róla. „Soha — szokta ez mondani — még egy fiatal uralkodó sem jogosított az országra nézve annyi jó reményre, mint ez “ '"agyban dolgoznak az életbe léptetendő reformokon, s ezúttal bizonyosnak tarthatni azok megvalósulását, hacsak a jelenlegi helyzet bonyodalmait váratlan külpolitikai események még nem zavarják. A montenegróiak győzelme, melyet Petrovics Bozó folyó hó 6-án 3000 emberrel 15,000 török fölött nyert volna, egy raguzai távirat szerint valótlan, s hozzáteszi, hogy a montenegrói harcztéren még nem is volt nagyobb ütközet. A harcztérről érkezett híreket a táviratok közt adjuk.* A szerb hivatalos lap rendeletet tesz közzé, mely a hadkötelezettek öncsonkítására halálbüntetést szab.* 1 Az uj szultán trónralépte alkalmából a török főváros és a Bosporus egymás után három éjjel fényesen ki volt világítva. A követségek is mindnyájan kivilágították palotáikat s a török hajók példájára saját állomási hajóikon fölvonatták a lobogókat, csupán az orosz követség tett kivételt. Egyetlen mécs sem pislogott a bujukderei palotáján s egyetlen lobogó sem lengett állomási hajója árboczán, azon ürügy alapján, hogy erre nézve nem kapott utasítást. Konstantinápolyból jelentik, hogy Abdul Kerim pasa az I. Medsidie-rendet nyerte gyémántokban. Abdul Kerim azt távirja ide, hogy mentsék föl a fővezérségtől, ha Alexinász megszállása előtt köttetik a fegyverszünet. A porta a bolgár egyházat teljesen önállóvá teszi s fölmenti a görög patriachátus iránti minden függéstől. Rómában f. hó 3-án tartott meeting elnökéhez s a perzuriai alkotmányos egylethez Risztics táviratokat intézett, s azokban a fejedelem és a hadsereg nevében a legmelegebb köszönetét fejezi ki a Szerbia által védett nemzeti és emberiségi ügy iránt nyilvánított legélénkebb érdekeltség miatt. A berlini „Reichsanzeiger“ jelenti. Manteuffel tábornagy tegnap a császár által Marseburgban fogadtatott, ma reggel Yarzinba utaztában itt átutazott. Ugyan e lap jelenti továbbá, hogy a Törökország által fizetett 300.000 frank kárpótlás átadatott Abbot meggyilkolt consul özvegyének, ki a birodalmi cancellári hivatalhoz intézett levélben fejezte ki ezért köszönetét. A fentebbi háború hírekkel kapcsolatban olvassuk e jelentős sorokat: „Komoly és aggasztó híreket veszünk mgbízható forrásból — írja a „Hon“. — Ezek szerint a porta külföldi képviselőihez intézett bizalmas iratában értésükre adta, hogy Törökország el van szánva a legvégsőre, s hogy el van határozva többé nem tűrni a hatalmaknak jóakaró tanácsok mezébe burkolt mindig méltatlan, gyakran igazságtalan és rendesen részakaratú beavatkozását. A szultáni „hatt“ legközelebb ki is fogja fejteni — mintegy az uralkodó programmjául — mihez van Törökországnak, mint államnak joga s mihez nincs a hatalmaknak beleszólásuk. Átalában a török kormánykörökben ingadozást nem ismerő, határozott, férfias elszántság a hangadó. Bizton állíthatni, hogy az az erélyes hang, melyről a török lapok tesznek tanúságot, teljes viszhangra talál a divánban is. A török államférfiak egyetértenek abban, hogy „ha Európa az ozmánokat ki akarja űzni a szlávok kedvéért Ázsiába, ezt tán még megteheti, de mielőtt megtenné, az ozmánok véres nyomokat fognak hagyni maguk után, melyekből Kelet Európa nem egyhamar fog kigyógyulni.“ Nem sok kell már ahhoz, hogy a porta a mohamedán fanatizmusra, a vallásra apelláljon és Európára indítsa Ázsiát. Ha ezt a hatalmak el akarják érni — így gondolkoznak szambuli mérvadó körökben — meg fogják kapni — csak folytassák orosz szövetségben a törökellenes politikát. „Ha már veszni kell Európában az ozmánoknak, Európa meg lehet győződve arról, hogy nem fognak gyáván veszni. — Az angol liberálisok is meg fogják még siratni a törökellenes agitatiókat ! Az ozmánok keze elhat Kelet-Indiába. Ha majd egyszer talpon lesz a mohamedanismus roppant tömege, hogy lerázza magáról az angol igát, akkor tán meg fogja tanulni Anglia is — bár későn — minő keleti politikát kellett volna űznie.“ Ezekben adtuk vissza értesüléseink nyomán, mondja a „H.“, a hangulatot, mely ez idő szerint s kivált Abdul Hamid kardövezési ünnepélye után Stambulban lábra kapott. A déli vasút magyar vonalainak az osztrákoktól való elválasztása ügyében, mint a „Budap. Corr.“ értesül, még nem kezdettek meg az alkudozások. Tisza miniszter — mint a „B. C.“ írja — folyó év október hó 4-án akarja a közigazgatási bizottságokat életbe léptetni. Ez valószínüleg valamennyi törvényhatóságnál meg fog történni, kivéve a fővárost. Budapesten ugyanis a képviselő testület fele november hóban fog választatni. A szeptemberben választott közigazgatási bizottság majdnem anomália volna, miután a közigazgatási bizottság tagjai közül többen kisorsoltathatnának, és a képviselői testületbe ismét be nem választathatnának. Mint a „Bud. Corr.“ hallja, a fővárosban a közigazgatási bizottság választása csak később, a képviselő testületnek ujjáválasztása után fog megtörténni. _________ A főispánok e napokban az „Ellenőr“ híre szerint Budapestre jönnek, miután értesülést nyertek, hogy a miniszterelnök 15. és 16-kán értekezni óhajt velük. Osztrák szivarok s dohánynemek behozatala következtében a magyar államkincstár már évek óta nagyon érzékeny rövidséget szenved, mi legutóbbi évek alatt rendkívüli mérvben nagyobbodott. A „B. C.“ szerint a magyar pénzügyminiszter már régóta törekedik az ennek okát képező törvénytelen eljárást megszüntetni, de ez, mivel az osztrák pénzügyminiszter nem járult hozzá, eddig nem volt kivihető. A „Budap. Corresp.“ úgy értesül, hogy e visszaélés megszüntetése végett a magyar pénzügyminiszter már régóta alkudozik az osztrák pénzügyminiszterrel, s habár ennek még eddig nem lett is eredménye, mégis valószínüleg rövid idő alatt oly egyezmény jöhet létre, mely szerint a két pénzügyminiszter ezen mindenesetre fontos kérdést egy a dohány és szivar árulására vonatkozó rendelettel, amennyire lehet, szabályozni fogja. Az idei év, a jégkár biztosító társulatokra nézve sokban mondható kedvezőnek. A biztositó társulatok esziment bevételei 2.450,000 frtot képviselnek, melyet a „Nationalökonomischen Blätter“ a következő intézetek között ekként oszt fel: I. Magyar 1.071,200 (ebből Magyarországra esik 866,000 frt), Pesti 498,000 (Magyar, Csehország és Galiczia), Victoria 153,000 (csak Magyarország), Tisza 60,000 (csak Magyarország) Generáli 306,000, Riuniona 220,000, Azienda 98,600 (ezen három intézetnek Magyarszágon kívül kötött üzletei a kitett összegben ben nem foglalvak.) A károk 28 és 50*/* százalék közt váltakoznak s átlag 38 °/C tesznek. A fokozat következő : Victoria 28 °/0, Tisza 30 °/o, Generali 33*/1 °/„ I. Magyar 405/0, Riunione 409/0, Azienda 40%,, Pesti öOV/o A statisztikai kongressus kirándulásai. A viszontagságos utazás után Aradon töltvén egy éjt a congressisták, tegnap kora hajnalban már felkerekedtek s reggeli 5 órakor búcsút mondottak Arad vendégszerető falainak, Német-Bogdánba indulva, hol már szorongva várakoztak reájuk. 10 óra volt délelőtt, mikor a vendégek ide érkeztek. Mindnyájan gróf Zichy Ferencz, az államvaspálya alelnöke, Bresson főigazgató és Barre igazgató által fogadtattak, s azonnal nyílt, virágfüzérekkel díszített hegyilorikra ültek át, melyeket virágokkal gazdagon díszített mozdony vontatott a gyárpályaudvarból a hegyre a forráshoz, hol nagyszerű diadalívvel: „Éljen a nemzetközi congressus!“ és „Szerencse fel!“, zenekar és mozsárlövésekkel fogadtattak, és megreggeliztek. A vonat meglepő szép látványt nyújtott; virágokkal voltak díszítve a hölgyek kocsijai s három díszkapu aljában kellett elhaladniok. Itt a vendégek 11 óráig mulattak, 11 órakor tovább indult a menet Resiczának, hol 300 öl hasábjából alkotott mesteri diadalív alatt kellett bevonulniok. Resicza felett gyönyörű kilátás nyílik egy ottani halomról, melynek tetejéről a vendégek megtekintették a legérdekesebb látnivalókat. Hosszabb ideig álltak e halmon, mintegy elfogulva, mikor aztán ismét visszatértek a szakintézethez. Különös látni való volt a butában, hol figyelemmel s elragadtatással szemlélték meg az aczélgyártást, úgyszintén a gyár többi helyiségeit is, mindenütt a legnagyobb meglepetéssel csodálva a látottakat. Fél négy órakor az államvasut diszebédet rendezett a szálloda kertjében, hol a bányászok elnyúló sorfalat képeztek a vendégek tiszteletére s ebéd alatt a zenekaruk játszott; e közben mozsarak durrogtak a körút alatt s igen kedves benyomást tett a vendégekre, hogy Temesvár városa szintén lakomára hívta meg őket. Az államvasut által rendezett ebéden számos szép koasztot mondottak, melyeknek sorát Zichy gróf nyitotta meg, magyar nyelven a király és királynét éltetve, poharat emelvén egyúttal franczia nyelven a congreszus tagjaira is. Utána Levasseur éltette Zichyt és Bressont, szintén Zichyt Keleti is, ki poharat a vendégek nevében emelt. A kedélyes ebéd kissé túl is húzódott a Programm határozatán, mert közel 6 lett az öt órából, mikor a vendégek a legjobb kedély- hangulatban búcsút mondva Báziás felé indultak. Az ősrégészeti és embertani kongressus ülése. A tegnap délután tartott ülésben Hildebrand elnökölt, és Lenhossék tanár tartotta az első előadást egy régi mesterséges makrokephal koponyáról, mely Csongrád mellett a Tisza partján találtatott. Előadó felhozza az ehhez hasonló koponyákat, melyek Amerikában, Angliában, Svájczban, Németországban, Ausztriában és Oroszországban találtattak. Ezen mesterséges makrokephal koponyákhoz most ezen újabb járul, melyet egy halász öt mással egy tatár sírban a Tisza-partján talált, de a többit a Tiszába dobván, csak ez egy maradt meg. Előadó a tatárok történetéről és ethnologiájáról értekezik, mint oly népekről, melyeknél előfordult, hogy a fej kötelékek által mesterségesen meghosszabbitatott. A Csongrád mellett talált koponyát valódi tatár koponyának tartja. Broc a nevezett esetet igen fontos archäológiai ténynek tartja és hasonló elferdítésekről beszél, melyek különösen a kimmeriai félszigeten voltak szokásban. Yirchow azon kívánságát fejezi ki, hogy a Lenbossék által említett tatár-sírok, melyek a Tisza mellett találhatók, közelebbi vizsgálatoknak vettessenek alá. Koperniczky több élő mesterséges makrokephal koponyáról emlékszik meg, melyekkel az életben találkozott. Worsaaenak azon megjegyzése után, hogy északon ily koponyák nem találtattak, az elnök Yirchownak adja át a szót, ki a németországi barna és szőke fajról jelentett volt be egy értekezést. Szóló előrebocsátja, hogy a német anthropológiai társulat czélja eredetileg az volt, hogy Németország különböző részeiben testméréseket fog eszközöltetni, de e vállalat igen sok nehézséggel járt volna. A nevezett társulat csak a tanuló ifjúságot íratta össze a szem, baj és bőr színe szerint. Valamennyi tanító íveket kapott, melyeket kitöltve a porosz statisztikai hivatalnak kellet beküldeni. E módon 6 millió tanuló ifjúnál lett meghatározva, hogy váljon a tiszta szőke fajhoz (kék szem, szőke baj, fehér bőr), a tiszta barna fajhoz (barna szem, barna baj és sötét bőr) vagy pedig csak részben, és melyikhez inkább a két faj között. Mindezen felvételek kartographiroztattak és pedig két kártyán a tiszta barna faj számára és hármon e fajok 3 válfaja számára. Ezen öt kártyán igen világosan meghatározható a két fő faj közti határvonal. A barna faj túlnyomó délen, a szőke pedig északon. Előadó felemlíti továbbá, hogy a mongol fajt barnának, brachycephalnak, alacsonynak tartották s így a barna németek rokonai volnának a magyaroknak, észteknek, finneknek s mindazon népeknek, melyek az Uraiig érnek. S ez a faj van a legnagyobb mérvben elterjedve Németországban. A másik véglet, melyet a régi római írók mondanak a germánokról a feltűnő fehér bőr, kék szem és szőke haj. Végre ajánlja, hogy Ausztria-Magyarországon is hasonló felvételek eszközöltessenek. Némi kis vita után Ujfalvy tartott rövid értekezést az ajtai népek vándorlásáról. Utána Brunfalvy tartott előadást a dvaviták, cimberek s magyar-finn törzs viszonyairól. Előadása után, midőn már beesteledett, az ülés befejeztetett s a még benadik-Barkóczy Hona grófnő tegnap este az Európa szálloda nagy termében fényesen sikerült estélyt rendezett az őstörténelmi és embertani kongreszus tagjai számára. A mulatság este 9 óra után vette kezdetét s reá számos kül és belföldi notabilitás jelent meg. Kiemeljük a hölgyek közül a házi asszonyon kívül Mesteri kisasszonyt, Torma Zsófiát, Overbeck kisasszonyt, Danemann úrnőt, Evans úr nejét s leányát, Pulszki Polyxena k. a-t., Arany Lászlónét, Stohr Mór bájos leányát, kit most mutattak be a világnak ; a férfiak közül Á Vorsaac, Evans, Bigorim, Wormbrandt, Capellini, Pulszky J. Havas S. Arany László urakat, Hajnald érseket és Romert, kitűnő segédjével Czobor Bélával, Sager urat stb. Az estély kitűnő hangulatban folyt le; a vendégek Berkes zenéje mellett egész éjfél után 3/3-ig együtt mulattak. A külföldi vendékek különösen nagy figyelemmel kisértik a czimbalom-solót. A municipális választások közeledése alkalmából a terézvárosi választók ma délelőtt gyűlést tartottak a lövöldében, melyet 11 óra tájban Dr. Gödi Károly a választás fontosságának ecsetelésével nyitott meg, kérvén a jelen voltakat, hogy netáni javaslataikat terjesszék elő. Miután dr. Schwarz Gyula és Bendik jegyzőkké választattak, Schwarcz Gyula felolvasá az általa szerkesztett törvényhatósági programmot, melyhez a gyűlés nagy lelkesedéssel csatlakozott. A programm hangsúlyozván, hogy Budapest törvényhatósági bizottságának jelenlegi tagjai s azok működése a polgárokat semmi tekintetben sem elégíthette ki, mert legtöbbször nem a közérdek, de az u. n. lekötelezettségi rendszer dominált közöttük. Kivánja a programm, hogy azon fontos jogok gyakorlása, melyek a városi képviselők kezeiben összpontosulnak, oly polgárokra bízassák, kik minden tekintetben teljesen függetlenek, kiknek jellemszilárdsága s tisztakezüsége minden kételyen felül áll, kik a főváros ügyei iránt eddig is kellő érdeklődést tanúsítottak, kellő értelmiséggel s a magyar nyelvben elég jártassággal bírnak. Ezenkívül szükséges, hogy az illető jelölt, vagy közeli rokonai vagy érdektársai a fővárossal semmiféle számadási vagy lekötelezettségi viszonyban vagy perben ne álljanak. Az imént jelzett viszonyban álló ügyfelek ügyvédei is e kifogás alá esnek. Különös tekintet helyezendő a szakképviseletre, minélfogva kívánatos, hogy az ipar, kereskedelmi, ügyvédi, orvosi, írói, hivatalnoki és tanítói körök aránylag képviselve legyenek. Követeli a programm, hogy a bizottsági tag lelkiismeretesen feleljen meg kötelességének azáltal, hogy a szakbizottsági ülésekben és közgyűlésekben rendesen megjelenjen s a folyó ügyekben mindig kellőleg tájékozva legyen; óhajtandónak mondja továbbá, hogy a tagok az ügyviteli szabályok egyszerűsítésére törekedjenek, végül a virilisták választásánál a főváros összes köreivel való érintkezést vallja szükségesnek, hogy minden kerület önállóan jelölhesse ki a kerületéből megválasztatni kívánt virilisták neveit. A szónokok mindnyájan melegen ajánlották és tették magukévá a programm minden pontját. Kiváló tetszés közt szóltak Sebestyén Géza és Bendik. Az előbbi örömmel üdvözli a gyűlést, mint első oly neműt, mely a municipális választások alkalmából tartatik, s mint a mélyen oly kielégítő programm fog kétségen kívül elfogadtatni. Bendik pedig élesen, de nem gorombán ítélte el a jelenlegi képviselet nagy részét, mely jó családapák, jó privátgazdák, de a magánügyekkel igen elfoglalt, részben magyarul sem tudó emberekből áll. Inti a választókat, ne hagyják magukat valamely csempészlistával tévútra vezettetni, mint sokan a múlt választások alkalmával, midőn a működő bizottság titokban, éjnek idején kidolgozott s más városban nyomatott névsorral lepte meg és terrorizálta a polgárságot. Hasonlóan pártolólag beszéltek még: Dr. Mayr Aurél egyetemi tanár, Tenczer Pál, Dr. Morzsányi Károly és Steinitz Ignácz, mind a négyen németül. Ezután a programm elfogadtatván, egy 60 tagú végrehajtó bizottság választatott, mely Dr. Gödi K. elnöklete alatt a polgárok közt a programmpontjainak megfelelő egyének megválasztása érdekében fog működni. Sajnos, hogy a gyűlés csekély részvéttel folyt le, mert alig jelentek meg 100-an; — de még sajnosabb, hogy a német nyelv a Terézváros gyűlésein még mindig nincs detronizálva s túlnyomó használatban részesül. jelentett értekezések egy, hétfőn reggel d. e. 10 órakor tartandó utolsó ülésen fognak fölolvastatni.* Az őstörténelmi és embertani kongresszus tagjainak legutolsó kirándulása kedden és szerdán lesz Magyarádra és Bényre. A kiránduláson 35—40 tag vehet részt. A kirándulókat a reggeli gyorsvonat fogja szállítani Szobbig, hol a vonat ezúttal kivételképen fog megállani. Vámos-Mikolán Huszár István ad villás reggelit; a bars-bont megyei orvosegylet tagjai Magyarádon ebédet rendeznek, ugyanitt délután ásatások lesznek. Másnap a vendégek átmennek Bénybe, hol az avar sánczot s a kéméndi pogányvárat fogják megtekinteni. Este, ha az idő megengedi, az esztergomi bazilikát fogják a kirándulók megtekinteni. A külföldieket Yirchow és Cape 11ini fogják vezetni. * jöttek, ők képezték az egyetlen nagy antihumanus faját az emberiességnek. Akárhova mentek, széles vérvonal jelezte nyomukat, és amennyire uralmuk kiterjedt, a czivilisatió eltűnt szem elől. Mindenütt az erőszakos kormányt képviselték, mint ellentétét a törvényes kormánynak. A kormány hadviselő erélye elhanyatlott, egész pénzerejével viselt legutóbb háborút két kis szláv fejedelemség ellen, melyekre egy egész, több mint harmicz millió lélekből álló birodalom pazarolja teljes hatalmát, felhasználja minden saját segédforrását s hitelezőinek egész vagyonát , s két havi kétségbeesett tevékenység után, nagyra van vele, hogy tökéletlenül sikert aratott Szerbia ellen, s kétségtelenül kudarczott vallott Montenegró ellen.“ A 64 lapból álló röpirat sorban fejtegeti ezután az említettük pontokat s legnagyobbrészt a bulgáriai esettel foglalkozik, s ezt, valamint az angol flotta Bezikában létéről elterjesztett azon hírt, hogy ez Törökország támogatására történik, az angol kormány politikája elleni támadásokra használja fel. A kormány — úgymond — épen nem fogta föl a törökországi keresztyének iránti jogait és kötelességeit. Tétlen volt, mikor cselekednie kellet volna, tudniillik ott, ahol a fölkeléseket előidéző rettenetes részkormányzatnak elejét vehette volna. De tevékeny volt ott, ahol óvatosnak kellett volna lennie, t. i. midőn az emberbaráti szándékból kiküldött flottával a török kormány támogatására való hadi tüntetés jellegét kölcsönözte. Kevesebbet gondolt előbb elvállalt kötelezettségeivel, mint azzal, hogy a merész keleti politikájában való hitet gyarapítsa. De ez a látszat elenyészett, s Anglia rémülten áll oly borzalmak előtt, a minőket a világ soha sem ismert, s melyekről a kormány saját hibája folytán későn értesült, s melyeket a parlament előtt szándékosan elhallgatott. Amint a dolgok most állanak, mindenekelőtt óvakodni kell azon téves fölfogástól, mintha Oroszország mindig a roszat akarná; mintha Törökországba csakugyan bejuthatnának az európai nézetek, s mintha a szerbek fölkelése csakugyan olyan kárhozatos volna, mint a népjog puszta szempontjából látszik. Az egyik részen, mond Gladstone, igyekeztek az Oroszország ellen való régi kísérteties félelmet fölgerjeszteni, s másfelől éppen az angol kormány tett meg minden lehetőt Oroszország terveinek előmozdítására. Mert ezen tervek előmozdítása az, midőn a dunai szláv népek most Angliában ellenségüket, Oroszországban barátokat látják. Még nem késő jóvá tenni az elkövetett hibákat. Hogy ez eléressék — így szól Gladstone tanácsa, — szükséges, hogy az angol kormány megváltoztassa politikáját és magatartását; kell, hogy összhangra törekedjék az egész művelt emberiség érzelmeivel, kell, hogy Oroszországgal,Ausztriával és Németországgal egyetértőleg járjon el, kik ép oly kevéssé vezettetnek önző és támadó tervek által, mint a többi szárazföldi hatalmak; egyszóval szükséges, hogy a török zsarnokságnak útját állja és az elnyomottakat védelmezze. Ha Anglia ezen politikát fogja követni együttesen a többi hatalmakkal, és ha a portára kellő nyomást fog gyakorolni, akkor ez, mint már más esetekben tette is, a kényszerűségnek engedni fog, keresztény tartományainak autonómiája gyorsan szervezve lesz, és a mohamedán kisebbség által állítólag előidézett nagy akadályok hamar legyőzetnek. A háború befejezésén kívül Gladstone sürgősen szükségesnek tartja a következő három, amattól elválaszthatatlan feladat megfejtését: 1. Véget vetni az anarchicus részkormányzatnak, úgy a rablásnak és gyilkolásnak, mely hiteles tanuk szerint úgy látszik, még mindig folytattatik Bolgárországban. 2. A legújabb időben az ottomán kormány helyeslésével végbevitt gonoszságoknak elejét venni azáltal, hogy jövőre nemcsak Bosznia és Herczegovina, hanem, és kiválólag Bolgárország a török közigazgatás alól fölszabadittatnának, melynek kárhozatos és véres nyomai éveken és nemzedékeken át fenmaradnak a nevezett tartományban. 3. E rendszabályok által a brit név becsületét helyreállítani, mely ezen évnek sajnálatos eseményei által nagyon veszélyeztetve volt, jobban mint bármikor. Gladstone a török birodalom épségét mindemellett fen akarja tartani, de a nélkül, hogy e kívánságát még fontosabb politikai czélok rovására akarná kielégítve látni. Gladston a következő szavakkal (melyek, mint ő maga is mondja alpiráját és ómegáját teszik egész iratának) végzi röpiratát: „Mint régi szolgája a koronának és az államnak, kérve kérem honfitársaimat, kiktől sokkal több függ, mint Európának talán akármelyik más népétől, hogy követeljék s el ne álljanak tőle, hogy kormányunk, mely eddig az egyik irányban dolgozott, most a másik irányban működjék, s minden erejét arra fordítsa, hogy a többi európai államokkal közösen követelje a török végrehajtó hatalomnak Bolgárországon való megszűnését. Hadd tegyék félre a törökök visszaéléseiket azon egyetlen lehetséges módon, hogy tudniiilik önmagukat tegyék félre. Zaptieik és mudirjaik, bimbaszik és juszbasiik, kajmakámjaik és pasáik, mindannyian, mindenestől együtt, reményiem ki fognak takarodni a tartományból, melyet elpusztítottak és megfertőztettek. Ez a teljes kitiltás, ez az áldott felszabadítás az egyetlen engesztelő áldozat, melyet a lakásokon heverő halottak emlékének, az asszonyok, leányok és gyermekek megfertőztetett tisztaságának, a bántalmazott és megsértett czivilisatiónak, az isten, vagy ha úgy tetszik, Allah törvényeinek, az egész emberiség erkölcsi érzelmeinek hozhatunk. Az európai börtönökben nincs gonosztevő, a déli tengerek szigetein nincs kannibál, kinek boszuja föl ne forrana annak hallatára, a mit ott tettek, a mit későn kutattak, és a mi még boszulatlan maradt! a mi maga után hátrahagyta mindazon erőszakos és összetornyosult szenvedélyeket, melyekből e tettek származtak, és a melyek egy másik öldöklő aratás számára ismét kikelhetnek a vérázott földből. Hogy ilyesmik, habár csak egyszer is, történhettek, szégyenfolt nemünk azon részére nézve, mely azokat elkövette; de ha ezek ismétlődésének legkisebb lehetősége előtt az ut szabadon hagyatnék, akkor a szégyenfolt az összeségre nyomatnék. Sőt joggal mondhatnék a szultánnak: könnyebb lehetne elviselned minden nehézséget, minden kellemetlenséget, minden Bolgárországgal egybekötött veszteséget, „mint a világosság trónján, népednek gúnyát és átkát.“ Az egész világ történetének könyveit átkutathatjuk, és a hatalommal való Gladstone röpirata. Gladstone-nek több érthető okból nagy zajt keltett röpiratából már nyújtottunk egy kis mutatványt. Közöltük röviden ama három, a háború befejezésén kívül általa a felforgatott viszonyok helyreállítására mulbatlan és elválaszthatlannak állított tételt; minthogy pedig, mint már jeleztük, e röpiratnak egyrészt írója egyéniségénél és tekintélyénél fogva, másrészt mert a török érdekekkel sok solidaritásban álló angol nemzet fia nyilatkozik benne; de végre és legfőképen, mert e röpirat kétségen kívül az angol nemzet közvéleményét a békéltető aktív szerep elvállalására igyekezik előkészíteni, és így valóban igen nyer fontosságában ezek folytán érdekesnek tartjuk még közölni belőle eme bővebb részleteket: „A törökök — úgymond — nem az indiai szelíd mohamedánok, lovagias saladinok, és nem a spanyolországi műveit mórok. Egészben véve, azon fekete naptól kezdve, melyen Európába először be