Egyetértés, 1876. szeptember (10. évfolyam, 209-235. szám)
1876-09-17 / 224. szám
X. évfolyam. 224. szám Nyilttér: öt hasábos sor 80 krajczár.EGYETÉRTÉS POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre.................................... . 20.— Félévre.......................... 10.— Negyedévre.........................................5.— Egy hóra ............................................ 1.80 Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyeg dij minden hirdetésért külön 80 kr. Egy szám 8 krajczár. Vasárnap, 1876. szeptember 17. Szerkesztői Iroda: Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: cBudapest IV. megyeházét 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. Előfizetési föltételek az EGYETÉRTÉS politikai és közgazdászati napilapra. Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó-hivatalának Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. Egész évre.............................20 frt. — kr. Fél évre ..............................10 frt. — kr. Negyed évre.........................5 frt. — kr. Egy hóra.............................1 frt. 80 kr. A közélet. No’s urak, hogyan vagytok megelégedve közöny terjesztő balfogásaitok eredményeivel? Előttetek a tanulságok nyitott könyve keresztekkel, hiányjelekkel és egy ásítást jelképező űrrel, borítékán e szavakkal: „Közélet; szerzője Tisza Kálmán ; kiadója a fusió.“ Tessék lapozni benne, megérdemli a fáradságot, még ha a feloszlás bűze, és az erkölcsökön rágódó szúféreg rongálásai mutatják is, mily rohamosan őszült meg a fiatalon kiélt és ifjan megmérgezett alkotmányosság. Oda állhat száz ministráns a szentelt víztartóval és annyi tömjénfüsttel, amennyi a közügyek iránti részvétet a csalárdság iszapjába fulasztó Ármánytól csak telhet, még sem terem a debreczeni pápaság oly csodafüvet, hogy egy lehelettel és egy diktióval a polgári malasztot s vele a jogokkal való törődést életrehozza. Lázár a kriptában, de a kősziklasir felett csak az álistenség tapadja hervadttá a mohot, nincs ki feltámaszsza. Pedig elevenen került temetkezés alá; talán még most is csak tetszhalott. Minek is ébredne föl szikrányi önérzete igénybe venni a jogokat, melyeket vadállat gyanánt orrba fűzött karikán, szolgaszijban végződő pórázon tart s az adókivető és összeíró bizottságok zaklató vasrudja alatt igazgat a nagy ur, mintha legalább is medvéket akarna tánczoltatni a választónak befogott szerencsétlenekben. „Az önkormányzat kötelességekkel jár“, szól valamelyik kőkorszakbeli aranyigazság, melyet laptöltelékkeritő pajkossággal kanyarít le valamennyi félhivatalos iródeákocska s azt hiszi, nagyot mondott, s van köztök elég, ki fölteszi, hogy meg is hallgatják. Mintha bizony a kortesispotály és önkormányzat már eredetökben és fejlődésükben összeesnének, s a kinek kell önkormányzat, megelégedhet, ha végighasalhat a tört fejű kormányokat ápolgató beteg szobákban. Azért, mert a hatalom Csalóka Pátereinek alapjaiban sikerült megrendíteniök a bizalmat az alkotmányos élet tényezői és intézményei iránt; azért, mert az udvari majom ketreczben oktatott tótágas tánczosoknak kedvök szottyant körülmetélni a polgári jog és szabadság valamennyi biztosítékait; azért, mert a választói cselekvő és szenvedőképesség egész körét rabvallató és kiváltságosztogató intézménnyé sülyesztették; azért, mert a nemzeti érdek és becsületes hazafiság ügye a semmiháziak oly játéktárgyává lett, melyet föl lehet tenni a legügyesebben hazudozó nyerőkártyájára rezekért s az ehhez hasonlók diadalmas és hányiveti uralmáért bizony senkiben sem fog nagyra törni az érdekeltség. Hallgatásba fojta a nép ítéletét; hallgatásba zárta a szivét marczangoló érzelmeket; hallgatással födi az eszében forrongó gondolatokat. Tudjátok-e nyitját és kifejlődését azon állapotnak, melyben a nyirbált jogokat otthagyják a polgárok levéltári pornak és deficzitgazdagitó kincsnek, s a közönyből oly bölcseségi tógát köritenek a hallgatás homokjába dugott fejek fölé, mintha zivatart éreznének ? „Le silence du peuple, est la le9on des rois,“ mondják a kínos helyzet magyarázatául a francziák. S csakugyan semmi nem oly tanulságos kormányzókra, semmi nem oly intő miniszterekre, mint a népek hallgatásában nyilvánuló elégedetlenségi leczke. Nemzeteket össze lehet tapodni, mint „fejetlen gilisztákat“, de megcsalni sokáig és állandóan azon intézmények értéke tekintetében, melyek között egyéni és közjogi életek mozog, soha. A szeg nem búvik ki oly hamar a zsákból, mint a hanyag és botor kormányzások által saját haszontalan létezésök kedvéért megállapított rendszer akár ösztönszerű, akár öntudatos felismerése a népeknél. Hiába hímezik ki aranyosra a megesett alkotmány czégéül kibigyesztett papiros-pártát, hiába édesgetik a szűz jogokon tett erőszak után nászlakomára a férfias erényü polgárságot, az lelki undorral fog tartózkodni a sógorság és komaság oly kötelékeitől, ahol tisztesség és hazafiság ajtón kívül kap helyet. Ne is ringassák magukat csalódásban pillanatra sem, hogy oly országban, mely a régibb időkből hozzászokott teljesebb, őszintébb és czélszerűbb alkotmányos élethez, a szekatúrák és hatalmaskodás ólombányájában fogja a törpe istenek személyi ügyét szolgálni, mint halálra ítélt. Vagy rombolják le a mi vagyoni és erkölcsi romlást idéz elő, bénítólag hat nemzetünk ereire, akadályozza felvirágzását, lehangolja a kedélyeket, megöli és lehetetlenné teszi a közügyek iránti szeretetet; vagy ha a tökéletesen közönyössé vált és polgári önérzetében meghalt nép felett áll érdekükben a jogart suhogtatni, úgy a vihar bekövetkeztéig hagyják meg a jelen állapotot. Verhovay Gyula: Minisztertanács volt ma délelőtt 11 órakor a miniszterelnöki palotában, melynek tárgyát az őszi ülésszak sorrendje képezte. Érdemleges határozat csak később fog hozatni. A miniszterek mind a nyolczan jelen voltak s 1 órakor a királyi lakba mentek, hol a király elnöklete alatt egy órai tanácskozást tartottak ugyancsak az őszi ülésszak sorrendjéről s az ezzel kapcsolatban levő egyezségi ügyekről. Széll és Trefort miniszterek kedden, vagy legfelebb szerdán este Bécsbe mennek az osztrák kormánnyal való alkudozás folytatása végett. A miniszterek bécsi tartózkodása hosszabb időt fog igénybe venni, s néhány nappal később Tisza miniszter is felrándul az alkudozásokban részt venni. A közös miniszteri értekezleteken elsősorban azon időpontot állapítják meg, melyben a kiegyezési törvényjavaslatok mindkét törvényhozás elé terjesztendők lesznek, azután pedig a vámszerződések megújítása tárgyában a külállamokkal való alkudozások módozatait. A nemzeti bankkal való alkudozások — hir szerint — ez idejűleg még nem kezdetnek meg. A főispánok értekezlete. Ma délután 4 órakor 45 főispán gyülekezett össze a miniszterelnök által mára kihirdetett értekezletre. Tisza miniszterelnökölt s vezette az értekezletet, mely esti 9 óráig tartott. Kemény báró államtitkár mindenekelőtt fölolvasta mindazon utasításokat s rendeleteket, melyek a közigazgatás rendezésére, a főispánok és közigazgatási bizottságoknak a különböző szakminisztériumokhoz való viszonyára s a fegyelmi ügyre vonatkoznak. Különös nehézséget okozott a közmunkaügy, melynek szabályozására készült ugyan egy törvényjavaslat, de nem terjesztetett elő. Ennélfogva az értekezlet abban állapodott meg, hogy mindazon helyen, hol nincs állammérnöki hivatal, a főispán ajánlatára helyettesíttessen a miniszter egy megyei mérnököt állami közeg gyanánt, ki egyszersmind tagjává legyen a közigazgatási bizottságnak. A városi fogházakra való felügyelés tárgyában azt határozták, hogy a fogháznak telekkönyvi illetőségétől függ, melyik törvényhatóság felügyelete alá tartozzék. Szóval: a közigazgatási bizottságról szóló törvény keresztülvitelének módozatairól s az új főispánok hatásköréről egy miniszteri rendelet fog kibocsáttatni. Az országgyűlés megnyitása küszöbén állunk. Azt halljuk, hogy a kormány a „vám és kereskedelmi szerződés megújítása és a magyar bankosztály felállítása“ iránti törvényjavaslatokat szándékozik elsősorban keresztül vinni az országgyűlésen. Nem szólunk most ez eljárás helyes vagy helytelen voltához, nem latolgatjuk a mellette s ellene felhozható érveket, de annyit mindenesetre megkívánhatunk, megkövetelhetünk a kormánytól, hogy ily fontos, életbevágó kérdések megszavazása, illetőleg tárgyalás alá vétele előtt nyújtsa a törvényhozásnak mindazon felvilágosításokat, amelyek e nagy kérdések minden oldalról alapos megismerésére és tanulmányozására szolgálhatnak. Mert azon aljas szándékot sem a kormány részéről fel nem tehetjük, sem oly ocsmány szolgaiasságot a törvényhozás bármely faktoráról el nem képzelhetünk, hogy a kormány kívánja, és az országgyűlés beleegyezzék-e nagy és életbevágó kérdéseknek, mintegy bekötött szemmel, Betétben, vakon való megszavazásába. Pedig mint említők, már az országgyűlés őszi ülésszaka megnyitásának küszöbén állunk, és még mindig semmi híre, semmi nyoma azon felvilágosító adatoknak, melyeknek előterjesztését Tisza Kálmán kormányelnök a múlt ülésszak végén a képviselőháznak megígérte. Ezeknek tanulmányozására pedig bizony néhány hét nem sok idő. Világosságot kérünk tehát, világosságot, hogy a nemzet képviselői ismerhessék egész terjedelmükben s horderejükben azon kérdéseket, melyek megszavazása tőlük a kormány részéről kívántatik. Azt, hogy a kormány birtokában ne legyenek ez adatok, feltennünk nem szabad, mert minden adat, minden tájékozás nélkül csak nem kötötték volna meg a bécsi alkut ?! És ha mégis elég elvetemedettek lettek volna ők maguk az alkut kellő tájékozás nélkül megkötni, azt a nemzet képviselőitől ne kívánják, hogy mint brávók sötétben emeljék kezüket és mérjék a halálos csapást közös édesanyánk, a haza meggyilkoltatására. Világosságot tehát, világosságot!! A 80 millió bankadósságra vonatkozólag azt írja a „N. fr. Presse“, hogy az osztrák minisztérium kijelentette, miszerint a reichsráth elé csak oly előterjesztést tesz a bank rendezése tárgyában, melyben Magyarország résztvétele az adósságban kifejezést nyer. Mint az új „Presse“ hallja, a magyar kormány fentartja azon nézetét, hogy a dunagőzhajótársulat köteles ezégét Magyarországban bejegyeztetni. Különbséget tesznek a dunagőzhajó-társulat mint vállalat között, melynek forgalma a dunai szerződés alapján szabad, és a duna gőzhajótársulat mint részvénytársulat között, mely a magyar kereskedelmi törvény szerint köteles czéget Magyarországban bejegyeztetni. Mint az új „Presse“ értesül, az osztrák kereskedelmi minisztérium megmarad nézete mellett és tudatni fogja a külügyminisztérium útján a magyar kormánnyal, hogy az ő felfogása szerint nem köteles a duna-gőzhajótársulat magát Magyarországban bejegyeztetni. A déli vaspályatariffák arany agtójára vonatkozólag ezeket írja a „N. fr. Presse“ : Végleges határozat még mindig nem hozatott, vajjon van-e joga a déli vaspályának tariffáit aranyban szedhetni vagy nincs. Az ügy még mindig a magyar kormány kezeiben pihen, mely hivatalosan még nem nyilatkozott. Ha van joga a déli vaspályának az arany agio szedésére, úgy engedtessék meg neki, ha nincs, úgy tiltsák el, — jegyzi meg végül és helyesen a bécsi lap. Az államháztartás ellenőrzése. A mindig gyorsabban emelkedő államkiadásokkal szemben a Cobden-klub abban fáradozik, hogy utat és módot találjon úgy a szükségletek kevesbítésére, valamint arra, — s ez különösen nagyérdekű, — hogy a népképviseletek és parlamentek jobb ellenőrzését lehetővé tegye, úgy látszik, hogy az emberi természetnek sajátsága az, hogy idegen pénzekkel tékozlóbban s liberálisabb elvek szerint bánik, mint saját tulajdon erszényével, s azért a budgetben engedélyezett összegeknek és azok hovafordításának szigorúbb szemmeltartása nagyon is szükséges. Az állam számvitele, s különösen a könyvek lezárása még sok helyt nagy homályban van. E homályt eloszlatni és a nehézkes eljárást megszüntetni szándékozik a Cobden-klub londoni bizottsága. Bright John indítványára ezen bizottság a klub külföldi tagjaihoz kérdéseket intézett, melyek a különböző tartományok viszonyaira vonatkoznak. Különösen a következő két pont az, melyre nézve felvilágosítást kívánnak s miután jelenleg általános érdekkel bírhatnak, tehát közöljük is: 1. Ad-e a kormány minden törvényhozási ülésszak kezdetével, vagy máskor rendesen kimerítő jelentést a folyó évben szándékolt kiadásokról, vagy mi módon van a képviselet hivatva e dologban közreműködni ? 2. Szokás-e az évi budgetet a tagok nyilvános ülésében társiyalni voor í./—«-**-'- - —*nemű intézkedések az előirányzott tételek megvizsgálására ? 3. Szokása-e az ottani képviseletnek, az állampénzek hovafordítását bizonyos csoportokra osztani, a háztartás főágai szerint, vagy csak utólag foglalkoznak ezzel egyes bizottságok? 4. Ha az utóbbi eset áll, előterjesztetnek-e az ilyen bizottságok indítványai a kormánynak vagy a képviseletnek, ha a kiadások leszállítását czélozzák ? 5. Ahol a képviselet által ily bizottságok választatnak, mily rendszabályok vannak behozva arra nézve, hogy szabad működésük biztosítva legyen ? 6. Ha nincsenek ily bizottságok, talán másnemű intézkedések tétettek a törvényhozás által arra nézve, hogy a kormány előterjesztései figyelemmel kísértessenek és felülvizsgáltassanak ? 7. Kitüntette-e a tapasztalat, hogy a törvényhozó testület által az állam kiadások átvizsgálását és ellenőrzését illetőleg követett gyakorlat — akár a katonai, akár a polgári kormányzatnál, — előmozdította-e a kormányzatban előforduló visszaéléseket? E kérdésekre már számos válasz érkezett be, a többiek között Say Leon franczia pénzügyminisztertől egy igen kimerítő, világos kimutatás, mely felsorolja, hogy Francziaországban mi volt eddig szokásban, továbbá Belgiumból, Hollandból stb. Nézzük a Deák Ferenc zsíremlékére beküldött terveket. Nagyszerűek, pompásak túlnyomó részben; 100, 120 ezer forint költségről s a kivitelnél bizonyosan jóval többről van szó. A bizottság itt Rómába, Flórenczbe stb. Lenne tehát majd egy nagyszabású síremlék a kerepesi temetőben s egy szoboremlék a lánczhidtéren; az első az országos budget, a másik magánadakozók költségén. Sok lesz a jóból; legyen nagyszerű szoboremlék, ha a közönség meghozza rá az áldozatot, de hogy még külön országos költségen is állíttassék egy második, az a képtelenséggel határos. A Deák-párt akarja csinálni magának ? hiszen ha beletemetkezett volna elevenen, vagy most akarna beletemetkezni fusionált korában, akkor érdemes volna e célra egetverő alkotmányt emelni. Mikor kezdjük meg már egyszer az észretérést költekezés dolgában? Vagy csak még most az egyszer ? Hogy méltó legyen az emlék a nemzethez ? Akkor állítsunk oda egy fajankót, nyakában koldustarisznyával. Ami egyébiránt a tervek művészeti oldalát illeti, e tekintetben bennök korunknak nem tiszta, kevert, túlterhelt stilje uralkodik; nehéz kupolák, nyomott lapos alakok, mint a keletien tészta, belől rikító tarkaság, kívül tömérdek szobormű. Ideje volna már mérsékelnünk magunkat a faragványok alkalmazásában; nem a mi éghajlatunkhoz való; nézze meg bárki régibb épületeinket, például a városi vigadót vagy a híres vámházat: fekete füstös minden szobor feje, orrát a moha rágja, rövid idő múlva olyan lesz mind, mint az ormótlan szent Jánosok a hidak közepén._________ A bankügyi tárgyalások jelen állását a „P. Lloyd“ következőleg adja elő . A bankügyben az új szervezés alapelvei tudvalevőleg májusban állapíttattak meg , a következő hónapokban a részletek dolgoztattak ki és hagyattak jóvá s csak még az osztrák bankkal való megegyezés volt hátra. Ekkor azonban az osztrák kormány egész váratlanul azon ellenvetéssel lépett fel, hogy az osztrák bankkal nem lehet előbb tárgyalásokba bocsátkoni, míg a nyolczvan millió adósság kérdése, melyről a tavaszi értekezletek alkalmával szó sem volt, nem oldatik meg. E kérdésben pedig ez idő szerint homlokegyenest ellenkező felfogás van a két kormány körében és igy a bankkérdésben a tárgyalások a szervezés részleteinél nem haladtak tovább. Nem akartuk itt azon kérdést vizsgálni, vájjon a dolog természetének nem inkább felelt-e volna meg a nyolcvan millió adósság kérdését a bankszervezéstől teljesen különválasztani, s vájjon tanácsos-e egy különben is nehéz kérdést egy még nehezebbel és kényesebbel összefoglalni. Csak azt konstatáljuk, hogy a bankkérdés gyakorlati megoldása az osztrák kormány részéről felvetett új kérdés által koczkáztatva van. Vajjon ennek dacára nem lesz-e lehetséges a bankszervezésre vonatkozó elvi megállapodásokat még az idén a parlamentek elé terjeszteni, ez oly kérdés, mellyel ez alkalommal egyelőre nem akarunk foglalkozni. A mi mezőgazdaságunk. Ha meggondoljuk, hogy Magyarországnak 19 millió hold szántóföldjéhez 2 millió jó ekére van szüksége, és hogy jelenleg alig 540,000 jó vasekénk van használatban s a többi része oly faekékből áll, melyekkel nemcsak hogy nem lehet kellő mélyen és egyenlően művelni a földet, de tömérdek aprólékos javítással, bajjal, késedelemmel s igy idő és munkaerő vesztegetésével jár; ha továbbá figyelembe vesszük, hogy gazdaságainkban a vetőgépek száma alig volt a múlt évben 7000, a cséplőgépeké 3500, az arató és kaszáló gépeké alig 2000, holott az 500—10,000 és ezen felüli holdas birtokaink száma 9924, ha mindezt figyelembe vesszük, akkor jogosítva érezzük magunkat, hogy a szegedi kiállításon a legtöbb figyelmet a gazdasági gépgyártásra fordítsuk, mert ennek haladásában az első lépést látjuk nemcsak az általános jólét felemelésére, és az ipar felvirágzásához, hanem állami viszonyaink megszilárdulására is. A fentebb elősorolt számokban ránk nézve egy igen szégyenítő körülmény rejlik. A külföldön már egy 20—30 holdas birtokban találhatók kisebb gazdasági gépek, nálunk pedig az 500 holdnál többel bíró gazdáknak alig 2/s-öd része van kellő gépekkel ellátva. Egy jó gép pedig 3—5 év alatt a reá fordított költséget visszapótolja azáltal, mert a jól mivelt föld 1 :/a—2 annyi termést ad, mint a rész szerszámokkal mivelt föld; és e mellett a vetésnél V 3 mennyiségű mag megtakarittatik; továbbá a cséplésnél mennyi munkaerő takarittatik meg, nem tekintve az»KV. ~CTS’ —i jl./l.leszközöltetik stb. Ha tehát van iparág, melynek nálunk virágoznia kellene, akkor elsőben is a gazdasági gépiparnak kell annak lennie, és csak akkor fogjuk mondhatni, hogy „van iparunk“, ha a 15 holdas földmives a mostani fa-eke helyett vasekéket fog használni és ha a legkisebb falunak községi költségen szerzett vető-, cséplő- és egyéb gazdasági gépei lesznek. Be kell vallanunk, hogy ezen, hazánkra nézve oly nagy fontosságú iparág a szegedi kiállításon igen szegényesen jelentkezett. Vegyük sorba azokat: Az efféle czikkek csak 12 czég által vannak kiállítva, ezek közül pedig nagyban a czikkek gyártásával csak 4 ezég foglalkozik. A budapesti mezőgazdasági gyár Strobl, Baris és Kollarich ezég különféle rendszer szerint készült ekéket, vető-, arató és cséplőgépeket, járgányokat, rostákat, szecska és répavágókat, kukoricza morzsolókat, szénapréseket, borsajtókat, boronákat stb. állított ki. Egyes darabokat, mint pl. a kaszáló gép, kettős működésű borsajtó, egy buzatisztító, mely oly készülékkel van ellátva, mely a kitisztított gabonát a zsákba szórja, szintúgy vannak ekék, melyek egyszerű készülékkel bírnak s mégis a legjobb szántást lehet azokkal eszközölni, ezen ekék szilárdak, könnyük és csinosak; ezen vasból készített ekék aczélkéssel bírnak, mindezek különös figyelemre méltók s a kiállító ezég régtől fogva ismert jó hírnevének teljesen megfelelnek. Csak az sajnálatos, hogy valamint általában, több gyár, úgy ezen czég sem állította ki évi forgalmának adatait. Gubitz László budapesti gépgyáros vert vasekéket aczél szántó vassal, mélyítő, töltögető ekéket, s még több kisebb s nagyobb gazdasági gépeket állított ki. E gyárban készített ekék egész Magyarországban régtől fogva mint kitűnők ismertetnek s e gyárnak sajátszerűségét képezik. A m. földm. ipar és keresk. minisztérium a mezőhegyesi m. kir. álladalmi ménes-intézetben készült ekéket s boronákat állit ki; sajnálatunkra,adatokra nem találtunk arra nézve, mily terjedelemben folyott a gyártás, mert ha nem foly a gyártás nagyban, akkor az ott készült ekék, melyek bár úgy a systemát, mint a kivitelt illetőleg kitűnőek, — igen sokba kerülnek s mindenesetre bármely hazai gyárban olcsóbban s bizonyosan ép oly jó minőségben megszerezhetők. A vidéki gyárakból első helyen kiemelendő a mosonyi gazdasági gépgyár Kühne Ede czég alatt. A kiállított 8 különféle vetőgép általános tetszésre talált, és egy kísérlet, mely szept. 11-én Szegeden egy ily vetőgéppel történt, megmutatta, hogy ez pontosan működik, járása könnyű és berendezése igen egyszerű, úgy hogy az azzali bánásmódot bárki is azonnal felfoghatja. Egy más rendszerű szórva vetőgép, mely a magot szétveti, anélkül, hogy azt egyszersmind a földdel be is fedje, ez nem éppen ajánlható, mert minden esetre többet elpazarol. — E vetőgép azonban Mosony vidékén olcsósága által igen keresett s a szabadkéz általi vetés ellenében nagy előnynyel bir. E gyárnak szabadalma van egy előbb említett gépre, mely önmüködve a magot lefekteti és be is takarja, mi által a madarak ellen a vetés meg van védve és a mag ép oly mélységbe fekszik, mint a talaj azt kívánja. A gép oly készülékkel van ellátva, hogy azt minden talajra lehet igazítani. A többi kiállított tárgyak kivitele igen sok, s valamennyi a legújabb módszer szerint van berendezve. E gyár évenkint 2—400 vetőgépet elárusít s 300 munkást tart. Patócs István gazdasági eszköz gyáros H.-M.-Vásárhelyen többféle vasekéket, vasboronákat, egy kukoricza-ütőgépet (saját gyártmánya) állit ki. Ezen még kezdetén levő, de virágzó gyárnak évi termelése 700—800 darab különféle gépekre megy. Piacza Hódmezővásárhely környéke. — A csermely-völgyi gazdasági gépgyár Kassán, sorba és szórva vető gépeket állít ki, az utóbbiak, mint látszik, az ottani környéken olcsóságuk miatt igen keresettek, ámbár nem takarékosak, mint a sorba vető gépek. E gyár még ezenkívül mindenféle, a gazdaságnál használni szokott gépeket állit ki, melyek egy amerikai szecskavágón kívül mind ott készíttetnek s nagy működésről tesznek tanúságot. — Mayer Enok gazdasági gépgyáros Szombathelyen, cséplőgépet, kézi és lóerőre, szecskavágót, kukoricza morzsolót s még több eszközöket, mind kitűnő kivitelben, állit ki. E gyár évi termelése igen jelentékeny; piacza Ausztria s Magyarország. — Polgár Péter gépgyáros Makón, többféle sorvető gépeket, kukoricza morzsolót, fogas boronát állit ki. — Bokor Nándor gazdasági gépész Nagy-Czenken, szintén sorvető gépeket, ekéket és répavágó gépeket. Leszik Miksa gazd. gépgyáros Miskolczon, szab. szóró, szerelő, választó-rostát, borsajtót és vasekéket. A technikai ipartelep Kisszálláson egy 17 soros vetőgépet és egy cséplőgépet, Borostyáni Viktor Debreczenből rostákat és morzsolókat, Tóth Sándor Hódmezővásárhelyen többféle vasekét állitnak ki, mely tárgyak átalában mind czélszerüek és sokban vannak dolgozva. Habár az elősoroltak után örvendetesen győződtünk meg arról, hogy a gazdasági gépgyártás nemcsak a fővárosban, de a vidéken is gyökeret vert és hogy a kiállitott tárgyak nemcsak hogy szerkezetre nézve minden igénynek megfelelnek, de arra nézve is hogy a külföldiekkel versenyezhetnek s egyesekben azokat túl is haladják, mégis be kell ismernünk, hogy mindez igen kevés. Jól tudjuk, hogy ennek csak gazda közönségünk az oka, mert ha ez nagy igényekkel lépne fel, a gyárak nálunk csakhamar megháromszorosodnának; azt hisszük pedig, hogy a gőzgépeken kívül a hazai ipar a gazdasági gépek több fajit úgy minőségre mint mennyiségre nézve képes előállítani. Ez iparágban van iparunk, de nincs fogyasztásunk. A régi híres gyárak kénytelenek a munkaerőt leszállítani, s ez oly országban történik, hol a gazdasági gépszükségletnek alig van 5 °/C-ja fedezve; és e bajon sem a kormány sem az általános viszonyok megváltozása, hanem egyedül egy segíthet, s ezen egy az iskolamester. Az országgyűlés őszi ülésszaka, mely szeptember 28-ikán nyílik meg, nem fog közvetlenül a munka nagyjáhóz látni. A kormány köl’ílion O ry ’Em_'/ •• *.vMv*tvou dZ ti SZ«/ílCi6ÍÍ, hogy az alakulási munka, s a Miletics-féle ügyben történendő előterjesztés után a országgyűlés vagy 3 hétre elnapoltassék. A birodalmi gyülés egybehivása és a kiegyezés. Budapesti levelezőnk egy távirata azt jelenti, — írja az uj „Presse“, — hogy a birodalmi gyűlés egybehivása október 18-dikára terveztetik, és ezen tudósítás annyira megegyezik azzal, mit az utóbbi napokban a kormányok között létrejött kiegyezési megálapodások tökéletlenségéről, valamint az osztrák minisztérium szándékáról megtudtunk, hogy nincs okunk azok valódiságán kételkedni, hanem fel kell tennünk, hogy a tegnapelőtt tartott minisztertanácsban ezen határnapra nézve megállapodás jött létre. Ha ezen jelentés igaznak bizonyul, úgy alig lehet szó arról, hogy a kiegyezési előterjesztések a hat heti időköz alatt, deczember 1-jéig keresztülkajtassanak, hanem a birodalmi gyűlés először a budget tárgyalásával fog foglalkozni. Csakis ezzel fog foglalkozhatni, és ami a kiegyezési előterjesztéseket illeti, úgy a két minisztériumnak, melyek a legújabb hírek szerint, a jövő héten fogják tárgyalásaikat ismét elkezdeni, egyszerűen arról kell gondoskodnia, hogy a vám- és kereskedelmi szerződésnek dect. 1-jén való letelte által egy államjogi ür ne létesíttessék. Ehhez a törvényhozások működése nem szükséges. A vám és kereskedelmi szerződésnek felmondása Magyarország részéről egy a két kabinet között véghezvitt tény, mely ugyanazon módon , mint létrejött, ismét felfüggesztethetik vagy módosíttathatik. Hogy ez úgy van, a legvilágosabban kitűnik azon tényből, hogy a birodalmi gyűlés a felmondás felől hivatalosan nem is értesíttetett, és e tárgyban nem tud többet, mint mennyit épen minden ember az újságokból megtudott. Az úgynevezett és sokak által a borzalom egy nemével szemlélt „provizórium“ nem állana másból, mint abból, hogy a magyar kormány a két felmondási módozat közül, melyekről a vám és kereskedelmi szerződés XXII. pontjában gondoskodva van, és melyeket mi lényegük szerint rendeseknek és rendkívülieknek jelöltünk, az elsőt választja, vagy helyesebben, ha a rendkívülieket, melyek gyakorlatlanoknak bizonyultak be, a rendesek által helyettesíti. A háború. Amit oly régóta vártunk, megtörtént: a porta közölte folyó hó 14-én a hatalmak konstantinápolyi képviselőivel a hatalmak azonos jegyzékére vonatkozó választ. E válasz, mint egyik tegnapi táviratunkból kitűnik, három szakaszból áll. Az elsőben a porta kijelenti, hogy fegyverszünetet engedni nincs szándékában ; a második szakaszban előadja követeléseit, melyek kielégítését a békekötés czéljából óhajtja, s a harmadikban a hatalmakra bízza, hogy e követelései alapján indítsák meg az alkudozásokat. Hogy az említett távirat ha kivonata-e a porta válaszának, azt egész biztonsággal nem lehet állítani, mert azon tudósítás, melyet az uj „Presse“ e tárgyban Konstantinápolyból saját levelezőjétől kapott, több részben máskép hangzik. E tudósítás szerint a porta visszautasítja a fegyverszünetet, de kész a hatalmakkal a következő alapon a békét tárgyalni: A porta nem Milán fejedelem letételét, újra leendő beiktatását sem, hanem azt akarja, hogy a szultánnak, mint souverainjének újra hódoljon, Szerbia szüntesse meg