Egyetértés, 1876. szeptember (10. évfolyam, 209-235. szám)

1876-09-17 / 224. szám

X. évfolyam. 224. szám Nyilttér: öt hasábos sor 80 krajczár.EGYETÉRTÉS POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre.................................... . 20.— Félévre.......................... 10.— Negyedévre.........................................5.— Egy hóra ............................................ 1.80 Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyeg dij minden hirdetésért kü­lön 80 kr. Egy szám 8 krajczár. Vasárnap, 1876. szeptember 17. Szerkesztői Iroda: Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó­hivatal: cBudapest IV. megyeházét­ 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. Előfizetési föltételek az E­G­YETÉRTÉS politikai és közgazdászati napilapra. Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó-hivatalának Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. Egész évre.............................20 frt. — kr. Fél évre ..............................10 frt. — kr. Negyed évre.........................5 frt. — kr. Egy hóra.............................1 frt. 80 kr. A közélet. No’s urak, hogyan vagytok megelégedve közöny terjesztő balfogásaitok eredményeivel? Előttetek a tanulságok nyitott könyve keresz­tekkel, hiányjelekkel és egy ásítást jelképező űrrel, borítékán e szavakkal: „Közélet; szer­zője Tisza Kálmán ; kiadója a fusió.“ Tessék lapozni benne, megérdemli a fáradságot, még ha a feloszlás bűze, és az erkölcsökön rágódó szúféreg rongálásai mutatják is, mily rohamo­san őszült meg a fiatalon kiélt és ifjan meg­mérgezett alkotmányosság. Oda állhat száz ministráns a szentelt víz­tartóval és annyi tömjénfüsttel, a­mennyi a közügyek iránti részvétet a csalárdság iszap­jába fulasztó Ármánytól csak telhet, még sem terem a debreczeni pápaság oly csodafüvet, hogy egy lehelettel és egy diktióval a polgári malasztot s vele a jogokkal való törődést élet­­reh­ozza. Lázár a kriptában, de a kősziklasir felett csak az álistenség tapad­ja hervadttá a mohot, nincs ki feltámaszsza. Pedig elevenen került temetkezés alá; talán még most is csak tetszhalott. Minek is ébredne föl szikrányi ön­érzete igénybe venni a jogokat, melyeket vad­állat gyanánt orrba fűzött karikán, szolgaszij­­ban végződő pórázon tart s az adókivető és összeíró bizottságok zaklató vasrudja alatt igazgat a nagy ur, mintha legalább is medvé­ket akarna tánczoltatni a választónak befogott szerencsétlenekben. „Az önkormányzat kötelességekkel jár“, szól valamelyik kőkorszakbeli aranyigazság, melyet laptöltelékkeritő pajkossággal kanyarít le valamennyi félhivatalos iródeákocska s azt hiszi, nagyot mondott, s van köztök elég, ki föl­teszi, hogy meg is hallgatják. Mintha bizony a kortesispotály és önkormányzat már eredetök­­ben és fejlődésükben összeesnének, s a kinek kell önkormányzat, megelégedhet, ha végigha­salhat a tört fejű kormányokat ápolgató beteg szobákban. Azért, mert a hatalom Csalóka Pátereinek alapjaiban sikerült megrendíteniök a bizalmat az alkotmányos élet tényezői és intézményei iránt; azért, mert az udvari majom­ ketreczben oktatott tótágas tánczosoknak kedvök szottyant körülmetélni a polgári jog és szabadság vala­mennyi biztosítékait; azért, mert a választói cselekvő és szenvedő­képesség egész körét rab­vallató és kiváltság­osztogató intézmén­nyé sülyesztették; azért, mert a nemzeti érdek és becsületes hazafiság ügye a semmiháziak oly játéktárgyává lett, melyet föl lehet tenni a leg­ügyesebben hazudozó nyerőkártyájára rezekért s az ehhez hasonlók diadalmas és hányiveti ural­máért bizony senkiben sem fog nagyra törni az érdekeltség. Hallgatásba fojta a nép ítéletét; hallga­tásba zárta a szivét marczangoló érzelmeket; hallgatással födi az eszében forrongó gondola­tokat. Tudjátok-e nyitját és kifejlődését azon állapotnak, melyben a nyirbált jogokat otthagy­ják a polgárok levéltári pornak és deficzitgaz­­dagitó kincsnek, s a közönyből oly bölcseségi tógát köritenek a hallgatás homokjába dugott fejek fölé, mintha zivatart éreznének ? „Le silence du peuple, est la le9on des rois,“ mond­ják a kínos helyzet magyarázatául a francziák. S csakugyan semmi nem oly tanulságos kor­mányzókra, semmi nem oly intő miniszterekre, mint a népek hallgatásában nyilvánuló elége­­detlenségi leczke. Nemzeteket össze lehet tapodni, mint „fejetlen gilisztákat“, de megcsalni sokáig és állandóan azon intézmények értéke tekinteté­ben, melyek között egyéni és közjogi életek mozog, soha. A szeg nem búvik ki oly hamar a zsákból, mint a hanyag és botor kormányzások által saját haszontalan létezésök kedvéért meg­állapított rendszer akár ösztönszerű, akár öntu­datos felismerése a népeknél. Hiába hímezik ki aranyosra a megesett alkotmány czégéül kibi­­gyesztett papiros-pártát, hiába édesgetik a szűz j­ogokon tett erőszak után nászlakomára a férfias erényü polgárságot, az lelki undorral fog tar­tózkodni a sógorság és komaság oly kötelékei­től, ahol tisztesség és hazafiság ajtón kívül kap helyet. Ne is ringassák magukat csalódásban pil­lanatra sem, hogy oly országban, mely a ré­gibb időkből hozzászokott teljesebb, őszintébb és czélszerűbb alkotmányos élethez, a szeka­túrák és hatalmaskodás ólombányájában fogja a törpe istenek személyi ügyét szolgálni, mint halálra ítélt. Vagy rombolják le a mi vagyoni és erkölcsi romlást idéz elő, bénítólag hat nem­zetünk ereire, akadályozza felvirágzását, le­hangolja a kedélyeket, megöli és lehetetlenné teszi a közügyek iránti szeretetet; vagy ha a tökéletesen közönyössé vált és polgári önérze­tében meghalt nép felett áll érdekükben a jo­gart suhogtatni, úgy a vihar bekövetkeztéig hagyják meg a jelen állapotot. Verhovay Gyula: Minisztertanács volt ma délelőtt 11 órakor a miniszterelnöki palotában, melynek tár­gyát az őszi ülésszak sorrendje képezte. Érdemleges határozat csak később fog hozatni. A miniszterek mind a nyolczan jelen voltak s 1 órakor a királyi lakba mentek, hol a király elnöklete alatt egy órai tanácskozást tartottak ugyancsak az őszi ülésszak sorrendjéről s az ezzel kapcsolatban levő egyezségi ügyekről. Széll és Trefort miniszterek kedden, vagy legfelebb szerdán este Bécsbe mennek az osztrák kormán­nyal való alkudozás folytatása végett. A miniszterek bécsi tartózkodása hosszabb időt fog igénybe venni, s néhány nappal később Tisza mi­niszter is felrándul az alkudozásokban részt venni. A közös miniszteri értekezleteken első­sorban azon időpontot állapítják meg, melyben a kiegyezési tör­vényjavaslatok mindkét törvényhozás elé terjeszten­­dők lesznek, azután pedig a vámszerződések meg­újítása tárgyában a külállamokkal való alkudozá­sok módozatait. A nemzeti bankkal való alkudozá­sok — hir szerint — ez idejűleg még nem kezdet­nek meg. A főispánok értekezlete. Ma délután 4 órakor 45 főispán gyülekezett össze a miniszterel­nök által mára kihirdetett értekezletre. Tisza mi­niszter­elnökölt s vezette az értekezletet, mely esti 9 óráig tartott. Kemény báró államtitkár minde­nekelőtt fölolvasta mindazon utasításokat s rende­leteket, melyek a közigazgatás rendezésére, a főis­pánok és közigazgatási bizottságoknak a különböző szakminisztériumokhoz való viszonyára s a fegyelmi ügyre vonatkoznak. Különös nehézséget okozott a közmunkaügy, melynek szabályozására készült ugyan egy törvényjavaslat, de nem terjesztetett elő. Ennélfogva az értekezlet abban állapodott meg, hogy mindazon helyen, hol nincs állammérnöki hivatal, a főispán ajánlatára helyettesíttessen a mi­niszter egy megyei mérnököt állami közeg gya­nánt, ki egyszersmind tagjává legyen a közigazga­tási bizottságnak. A városi fogházakra való fel­­ügyelés tárgyában azt határozták, hogy a fogház­nak telekkönyvi illetőségétől függ, melyik törvény­hatóság felügyelete alá tartozzék. Szóval: a köz­­igazgatási bizottságról szóló törvény keresztülvite­lének módozatairól s az új főispánok hatásköréről egy miniszteri rendelet fog kibocsáttatni. Az országgyűlés megnyitása küszöbén ál­lunk. Azt halljuk, hogy a kormány a „vám és ke­reskedelmi szerződés megújítása és a magyar bank­osztály felállítása“ iránti törvény­javaslatokat szándékozik első­sorban keresztül vinni az ország­gyűlésen. Nem szólunk most ez eljárás helyes vagy hely­telen voltához, nem latolgatjuk a mellette s ellene felhozható érveket, de annyit mindenesetre megkí­vánhatunk, megkövetelhetünk a kormánytól, hogy ily fontos, életbevágó kérdések megszavazása, ille­tőleg tárgyalás alá vétele előtt nyújtsa a törvény­­hozásnak mindazon felvilágosításokat, a­melyek e nagy kérdések minden oldalról alapos megismeré­sére és tanulmányozására szolgálhatnak. Mert azon aljas szándékot sem a kormány részéről fel nem tehetjük, sem oly ocsmány szolgaiasságot a tör­vényhozás bármely faktoráról el nem képzelhetünk, hogy a kormány kívánja, és az országgyűlés bele­egyezzék-e nagy és életbevágó kérdéseknek, mint­egy bekötött szemmel, Betétben, vakon való meg­szavazásába. Pedig mint említők, már az országgyűlés őszi ülésszaka megnyitásának küszöbén állunk, és még mindig semmi híre, semmi nyoma azon felvilágosító adatoknak, melyeknek előterjesztését Tisza Kálmán kormányelnök a múlt ülésszak végén a képviselő­­háznak megígérte. Ezeknek tanulmányozására pe­dig bizony néhány hét nem sok idő. Világosságot kérünk tehát, világosságot, hogy a nemzet képviselői ismerhessék egész terjedelmük­ben s horderejükben azon kérdéseket, melyek meg­szavazása tőlük a kormány részéről kívántatik. Azt, hogy a kormány birtokában ne legyenek ez adatok, feltennünk nem szabad, mert minden adat, minden tájékozás nélkül csak nem kötötték volna meg a bécsi alkut ?! És ha mégis elég elvete­­medettek lettek volna ők maguk az alkut kellő tá­jékozás nélkül megkötni, azt a nemzet képviselőitől ne kívánják, hogy mint brávók sötétben emeljék kezüket és mérjék a halálos csapást közös édes­anyánk, a haza meggyilkoltatására. Világosságot tehát, világosságot!! A 80 millió bankadósságra vonatkozólag azt írja a „N. fr. Presse“, hogy az osztrák minisztérium kijelentette, miszerint a reichsráth elé csak oly elő­terjesztést tesz a bank rendezése tárgyában, melyben Magyarország résztvétele az adósságban kifeje­zést nyer. Mint az új „Presse“ hallja, a magyar kor­mány fentartja azon nézetét, hogy a dunagőzhajó­­társulat köteles ezégét Magyarországban bejegyez­tetni. Különbséget tesznek a dunagőzhajó-társulat mint vállalat között, melynek forgalma a dunai szerződés alapján szabad, és a duna gőzhaj­ótársulat mint részvénytársulat között, mely a magyar keres­kedelmi törvény szerint köteles czéget Magyaror­szágban bejegyeztetni. Mint az új „Presse“ értesül, az osztrák kereskedelmi minisztérium megmarad nézete mellett és tudatni fogja a külügyminisztérium útján a magyar kormán­nyal, hogy az ő felfogása szerint nem köteles a duna-gőzhajótársulat magát Magyarországban bejegyeztetni. A déli vaspályatariffák arany agtójára vonat­kozólag ezeket írja a „N. fr. Presse“ : Végleges ha­tározat még mindig nem hozatott, vajjon van-e joga a déli vaspályának tariffáit aranyban szedhetni vagy nincs. Az ügy még mindig a magyar kormány ke­zeiben pihen, mely hivatalosan még nem nyilatko­zott. Ha van joga a déli vaspályának az arany agio szedésére, úgy engedtessék meg neki, ha nincs, úgy tiltsák el, — jegyzi meg végül és helyesen a bécsi lap. Az államháztartás ellenőrzése. A mindig gyorsabban emelkedő államkiadásokkal szemben a Cobden-klub abban fáradozik, hogy utat és módot találjon úgy a szükségletek kevesbítésére, valamint arra, — s ez különösen nagyérdekű, — hogy a népképviseletek és parlamentek jobb ellen­őrzését lehetővé tegye, úgy látszik, hogy az emberi természetnek sajátsága az, hogy idegen pénzekkel tékozlóbban s liberálisabb elvek szerint bánik, mint saját tulajdon erszényével, s azért a budgetben en­gedélyezett összegeknek és azok hovafordításának szigorúbb szemmeltartása nagyon is szükséges. Az állam számvitele, s különösen a könyvek lezárása még sok helyt nagy homályban van. E ho­mályt eloszlatni és a nehézkes eljárást megszüntetni szándékozik a Cobden-klub londoni bizottsága. Bright John indítványára ezen bizottság a klub külföldi tagjaihoz kérdéseket intézett, melyek a kü­lönböző tartományok viszonyaira vonatkoznak. Kü­lönösen a következő két pont az, melyre nézve fel­világosítást kívánnak s miután jelenleg általános érdekkel bírhatnak, tehát közöljük is: 1. Ad-e a kormány minden törvényhozási ülés­szak kezdetével, vagy máskor rendesen kimerítő je­lentést a folyó évben szándékolt kiadásokról, vagy mi módon van a képviselet hivatva e dologban köz­reműködni ? 2. Szokás-e az évi budgetet a tagok nyilvános ülésében társi­yalni voor í./—«-**-'- - —*­­nemű intézkedések az előirányzott tételek megvizs­gálására ? 3. Szokása-e az ottani képviseletnek, az állampénzek hovafordítását bizonyos csoportokra osztani, a háztartás főágai szerint, vagy csak utólag foglalkoznak ezzel egyes bizottságok? 4. Ha az utóbbi eset áll, előterjesztetnek-e az ilyen bizottsá­gok indítványai a kormánynak vagy a képviselet­nek, ha a kiadások leszállítását czélozzák ? 5. A­hol a képviselet által ily bizottságok választatnak, mily rendszabályok vannak behozva arra nézve, hogy szabad működésük biztosítva legyen ? 6. Ha nincsenek ily bizottságok, talán másnemű intézkedések tétettek a törvényhozás által arra nézve, hogy a kormány előterjesztései figyelem­mel kísértessenek és felülvizsgáltassanak ? 7. Ki­­tüntette-e a tapasztalat, hogy a törvényhozó tes­tület által az állam­ kiadások átvizsgálását és ellen­őrzését illetőleg követett gyakorlat — akár a kato­nai, akár a polgári kormányzatnál, — előmozdí­­totta-e a kormányzatban előforduló visszaéléseket? E kérdésekre már számos válasz érkezett be, a többiek között Say Leon franczia pénzügyminisz­tertől egy igen kimerítő, világos kimutatás, mely felsorolja, hogy Francziaországban mi volt eddig szokásban, továbbá Belgiumból, Hollandból stb. Nézzük a Deák Ferenc zsíremlékére beküldött terveket. Nagyszerűek, pompásak túlnyo­mó részben; 100, 120 ezer forint költségről s a ki­vitelnél bizonyosan jóval többről van szó. A bizott­ság itt Rómába, Flórenczbe stb. Lenne tehát majd egy nagyszabású síremlék a kerepesi temetőben s egy szoboremlék a lánczhidtéren; az első az orszá­gos budget, a másik magán­adakozók költségén. Sok lesz a jóból; legyen nagyszerű szoboremlék, ha a közönség meghozza rá az áldozatot, de hogy még külön országos költségen is állíttassék egy második, az a képtelenséggel határos. A Deák-párt akarja csinálni magának ? hiszen ha beletemetkezett volna elevenen, vagy most akarna beletemetkezni fusio­­nált korában, akkor érdemes volna e c­élra eget­verő alkotmányt emelni. Mikor kezdjük meg már egyszer az észretérést költekezés dolgában? Vagy csak még most az egyszer ? Hogy méltó legyen az emlék a nemzethez ? Akkor állítsunk oda egy fajankót, nyakában koldustarisznyával.­­ A­mi egyébiránt a tervek művészeti oldalát illeti, e tekin­tetben bennök korunknak nem tiszta, kevert, túl­terhelt stilje uralkodik; nehéz kupolák, nyomott lapos alakok, mint a keletien tészta, belől rikító tarkaság, kívül tömérdek szobormű. Ideje volna már mérsékelnünk magunkat a faragványok alkal­mazásában; nem a mi éghajlatunkhoz való; nézze meg bárki régibb épületeinket, például a városi vigadót vagy a híres vámházat: fekete füstös min­den szobor feje, orrát a moha rágja, rövid idő múlva olyan lesz mind, mint az ormótlan szent Jánosok a hidak közepén._________ A bankügyi tárgyalások jelen állását a „P. Lloyd“ következőleg adja elő . A bankügyben az új szervezés alapelvei tud­valevőleg májusban állapíttattak meg , a következő hónapokban a részletek dolgoztattak ki és hagyat­tak jóvá s csak még az osztrák bankkal való meg­egyezés volt hátra. Ekkor azonban az osztrák kor­mány egész váratlanul azon ellenvetéssel lépett fel, hogy az osztrák bankkal nem lehet előbb tárgya­lásokba bocsátko­ni, míg a nyolczvan millió adósság kérdése, melyről a tavaszi értekezletek alkalmával szó sem volt, nem oldatik meg. E kérdésben pedig ez idő szerint homlokegyenest ellenkező felfogás van a két kormány körében és igy a bankkérdésben a tárgyalások a szervezés részleteinél nem haladtak tovább. Nem akartuk itt azon kérdést vizsgálni, vájjon a dolog természetének nem inkább felelt-e volna meg a nyolc­van millió adósság kérdését a bank­szervezéstől teljesen különválasztani, s vájjon tanácsos-e egy különben is nehéz kérdést egy még nehezebbel és kényesebbel összefoglalni. Csak azt konstatáljuk, hogy a bankkérdés gyakorlati meg­oldása az osztrák kormány részéről felvetett új kér­dés által koczkáztatva van. Vajjon ennek dac­ára nem lesz-e lehetséges a bank­szervezésre vonat­kozó elvi megállapodásokat még az idén a parla­mentek elé terjeszteni, ez oly kérdés, mel­lyel ez al­kalommal egyelőre nem akarunk foglalkozni. A mi mezőgazdaságunk. Ha meggondoljuk, hogy Magyarországnak 19 millió hold szántóföldjéhez 2 millió jó ekére van szüksége, és hogy jelenleg alig 540,000 jó vasekénk van használatban s a többi része oly faekékből áll, melyekkel nemcsak hogy nem lehet kellő mélyen és egyenlően művelni a földet, de tömérdek aprólé­kos javítással, bajjal, késedelemmel s igy idő és munkaerő vesztegetésével jár; ha továbbá figye­lembe ves­szük, hogy gazdaságainkban a vetőgépek száma alig volt a múlt évben 7000, a cséplőgépeké 3500, az arató és kaszáló gépeké alig 2000, holott az 500—10,000 és ezen felüli holdas birtokaink száma 9924, ha mindezt figyelembe ves­szük, akkor jogosítva érezzük magunkat, hogy a szegedi kiállí­táson a legtöbb figyelmet a gazdasági gépgyártásra fordítsuk, mert ennek haladásában az első lépést látjuk nemcsak az általános jólét felemelésére, és az ipar felvirágzásához, hanem állami viszonyaink megszilárdulására is. A fentebb elősorolt számokban ránk nézve egy igen szégyenítő körülmény rejlik. A külföldön már egy 20—30 holdas birtokban találhatók kisebb gazdasági gépek, nálunk pedig az 500 hold­nál többel bíró gazdáknak alig 2/s-öd része van kellő gépekkel ellátva. Egy jó gép pedig 3—5 év alatt a reá fordított költséget visszapótolja azáltal, mert a jól mivelt föld 1 :/a—2 annyi termést ad, mint a rész szerszámokkal mivelt föld; és e mellett a ve­tésnél V 3 mennyiségű mag megtakarittatik; továbbá a cséplésnél mennyi munkaerő takarittatik meg, nem t­ek­intve az»K­V. ~CTS’­­ —i­ jl./l.l­eszközöltetik stb. Ha tehát van iparág, melynek nálunk virá­goznia kellene, akkor elsőben is a gazdasági gép­iparnak kell annak lennie, és csak akkor fogjuk mondhatni, hogy „v­a­n iparunk“, ha a 15 hol­das földmives a mostani fa-eke helyett vasekéket fog használni és ha a legkisebb falunak községi költsé­gen szerzett vető-, cséplő- és egyéb gazdasági gépei lesznek. Be kell vallanunk, hogy ezen, hazánkra nézve oly nagy fontosságú iparág a szegedi kiállításon igen szegényesen jelentkezett. Vegyük sorba azokat: Az efféle czikkek csak 12 czég által vannak kiállítva, ezek közül pedig nagyban a czikkek gyár­tásával csak 4 ezég foglalkozik. A budapesti mező­­gazdasági gyár Strobl, Baris és Kollarich ezég kü­lönféle rendszer szerint készült ekéket, vető-, arató és cséplőgépeket, járgányokat, rostákat, szecska és répavágókat, kukoricza morzsolókat, szénapréseket, borsajtókat, boronákat stb. állított ki. Egyes dara­bokat, mint pl. a kaszáló gép, kettős működésű bor­sajtó, egy buzatisztító, mely oly készülékkel van el­látva, mely a kitisztított gabonát a zsákba szórja, szintúgy vannak ekék, melyek egyszerű készülékkel bírnak s mégis a legjobb szántást lehet azokkal esz­közölni, ezen ekék szilárdak, könnyük és csinosak; ezen vasból készített ekék aczélkéssel bírnak, mind­ezek különös figyelemre méltók s a kiállító ezég rég­től fogva ismert jó hírnevének teljesen megfelelnek. Csak az sajnálatos, hogy valamint általában, több gyár, úgy ezen czég sem állította ki évi for­galmának adatait. Gubitz László budapesti gépgyá­ros vert vasekéket aczél szántó vassal, mélyítő, töl­­tögető­ ekéket, s még több kisebb s nagyobb gazdasá­gi gépeket állított ki. E gyárban készített ekék egész Magyarországban régtől fogva mint kitűnők ismer­tetnek s e gyárnak sajátszerűségét képezik. A m. földm. ipar és keresk. minisztérium a mezőhegyesi m. kir. álladalmi ménes-intézetben készült ekéket s boronákat állit ki; sajnálatunkra,adatokra nem ta­láltunk arra nézve, mily terjedelemben foly­ott a gyártás, mert ha nem foly a gyártás nagyban, ak­kor az ott készült ekék, melyek bár úgy a systemát, mint a kivitelt illetőleg kitűnőek, — igen sokba ke­rülnek s mindenesetre bármely hazai gyárban ol­csóbban s bizonyosan ép oly jó minőségben meg­szerezhetők. A vidéki gyárakból első helyen kiemelendő a mosonyi gazdasági gépgyár Kühne Ede czég alatt. A kiállított 8 különféle vetőgép általános tet­szésre talált, és egy kísérlet, mely szept. 11-én Sze­geden egy ily vetőgéppel történt, megmutatta, hogy ez pontosan működik, járása könnyű és berendezése igen egyszerű, úgy hogy az azzali bánásmódot bár­ki is azonnal felfoghatja. Egy más rendszerű szórva vetőgép, mely a magot szétveti, anélkül, hogy azt egyszersmind a földdel be is fedje, ez nem éppen ajánlható, mert minden esetre többet elpazarol. — E vetőgép azonban Mosony vidékén olcsósága ál­tal igen keresett s a szabadkéz általi vetés elle­nében nagy előnynyel bir. E gyárnak szabadalma van egy előbb említett gépre, mely önmüködve a magot lefekteti és be is takarja, mi által a ma­darak ellen a vetés meg van védve és a mag ép oly mélységbe fekszik, mint a talaj azt kívánja. A gép oly készülékkel van ellátva, hogy azt minden talajra lehet igazítani. A többi kiállított tárgyak kivitele igen sok­, s valamennyi a legújabb módszer szerint van berendezve. E gyár évenkint 2—400 vetőgépet elárusít s 300 munkást tart. Patócs István gazda­sági eszköz gyáros H.-M.-Vásárhelyen többféle vas­ekéket, vasboronákat, egy kukoricza-ütőgépet (sa­ját gyártmánya) állit ki. Ezen még kezdetén levő, de virágzó gyárnak évi termelé­se 700—800 darab különféle gépekre megy. Piacza Hódmezővásárhely környéke. — A csermely-völgyi gazdasági gépgyár Kassán, sorba és szórva vető gépeket állít­ ki, az utóbbiak, mint látszik, az ottani környéken olcsóságuk miatt igen keresettek, ámbár nem takarékosak, mint a sorba vető gépek. E gyár még ezenkívül mindenféle, a gazdaságnál használni szo­kott gépeket állit ki, melyek egy amerikai szecska­vágón kívül mind ott készíttetnek s nagy műkö­désről tesznek tanúságot. — Mayer Enok gazdasági gépgyáros Szombathelyen, cséplőgépet, kézi és lóerőre, szecskavágót, kukoricza morzsolót s még több eszközöket, mind kitűnő kivitelben, állit ki. E gyár évi termelése igen jelentékeny; piacza Ausztria s Magyarország. — Polgár Péter gép­gyáros Makón, többféle sorvető gépeket, kukoricza morzsolót, fogas boronát állit ki. — Bokor Nándor gazdasági gépész Nagy-Czenken, szintén sorvető gépeket, ekéket és répavágó gépeket. Leszik Miksa gazd. gépgyáros Miskolczon, szab. szóró, szerelő, választó-rostát, borsajtót és vasekéket. A technikai ipartelep Kisszálláson egy 17 soros vetőgépet és egy cséplőgépet, Borostyáni Viktor Debreczenből rostákat és morzsolókat, Tóth Sándor Hódmezővá­sárhelyen többféle vasekét állitnak ki, mely tár­gyak átalában mind czélszerüek és sok­ban vannak dolgozva. Habár az elősoroltak után örvendetesen győ­ződtünk meg arról, hogy a gazdasági gépgyártás nemcsak a fővárosban, de a vidéken is gyökeret vert és hogy a kiállitott tárgyak nemcsak hogy szerkezetre nézve minden igénynek megfelelnek, de arra nézve is hogy a külföldiekkel versenyezhetnek s egyesekben azokat túl is haladják, mégis be kell ismernünk, hogy mindez igen kevés. Jól tudjuk, hogy en­nek csak gazda­ közöns­égünk az oka, mert ha ez nagy igényekkel lépne fel, a gyárak ná­lunk csakhamar megháromszorosodnának; azt his­­­szük pedig, hogy a gőzgépeken kívül a hazai ipar a gazdasági gépek több fajit úgy minőségre mint mennyiségre nézve képes előállítani. Ez iparágban van iparunk, de nincs fogyasztásunk. A régi híres gyárak kénytelenek a munkaerőt leszállítani, s ez oly országban történik, hol a gazdasági gép­szük­ségletnek alig van 5 °/C-ja fedezve; és e bajon sem a kormány sem az általános viszonyok megváltozása, hanem egyedül egy segíthet, s ezen egy­­ az is­kolamester. Az országgyűlés őszi ülésszaka, mely szeptember 28-ikán nyílik meg, nem fog köz­vetlenül a munka nagyjáhóz látni. A kormány kö­l’ílion O ry ’Em_'/ •• *.vMv*tvou d­Z ti SZ«/ílCi6ÍÍ, hogy az alakulási munka, s a Miletics-féle ügyben történendő előterjesztés után a országgyűlés vagy 3 hétre elnapoltassék. A bir­odal­mi­ gy­ülé­s egy­b­e­h­i­v­á­s­a és a kiegyezés. Budapesti levelezőnk egy táv­irata azt jelenti, — írja az uj „Presse“, — hogy a birodalmi gyűlés egybehivása október 18-dikára terveztetik, és ezen tudósítás annyira megegyezik azzal, mit az utóbbi napokban a kormányok között létrejött kiegyezési­ megálapodások tökéletlenségé­ről, valamint az osztrák minisztérium szándékáról megtudtunk, hogy nincs okunk azok valódiságán kételkedni, hanem fel kell tennünk, hogy a tegnap­előtt tartott minisztertanácsban ezen határnapra nézve megállapodás jött létre. Ha ezen jelentés igaz­nak bizonyul, úgy alig lehet szó arról, hogy a ki­egyezési előterjesztések a hat heti időköz alatt, deczember 1-jéig keresztülkajtassanak, hanem a bi­rodalmi gyűlés először a budget tárgyalásával fog foglalkozni. Csakis ezzel fog foglalkozhatni, és ami a kiegyezési előterjesztéseket illeti, úgy a két mi­nisztériumnak, melyek a legújabb hírek szerint, a jövő héten fogják tárgyalásaikat ismét elkezdeni, egy­szerűen arról kell gondoskodnia, hogy a vám- és kereskedelmi szerződésnek dect. 1-jén való letelte által egy államjogi ür ne létesíttessék. Ehhez a tör­vényhozások működése nem szükséges. A vám és kereskedelmi szerződésnek felmondása Magyar­or­szág részéről egy a két kabinet között véghezvitt tény, mely ugyanazon módon , mint létrejött, ismét felfüggesztethetik vagy módosíttathatik. Hogy ez úgy van, a legvilágosabban kitűnik azon tényből, hogy a birodalmi gyűlés a felmondás felől hivata­losan nem is értesíttetett, és e tárgyban nem tud töb­bet, mint mennyit épen minden ember az újságokból megtudott. Az úgynevezett és sokak által a borza­lom egy nemével szemlélt „provizórium“ nem állana másból, mint abból, hogy a magyar kormány a két felmondási módozat közül, melyekről a vám és ke­­reskedelmi szerződés XXII. pontjában gondoskodva van, és melyeket mi lényegük szerint rendeseknek és rendkívülieknek jelöltünk, az elsőt választja, vagy helyesebben, ha a rendkívülieket, melyek gya­korlatlanoknak bizonyultak be, a rendesek által he­lyettesíti. A háború. Amit oly régóta vártunk, megtörtént: a porta közölte folyó hó 14-én a hatalmak kon­stantinápolyi képviselőivel a hatalmak azonos jegyzékére vonatkozó választ. E válasz, mint egyik tegnapi táviratunkból kitűnik, három szakaszból áll. Az elsőben a porta kijelenti, hogy fegyverszünetet engedni nincs szándéká­ban ; a második szakaszban előadja követelé­seit, melyek kielégítését a békekötés czéljából óhajtja, s a harmadikban a hatalmakra bízza, hogy e követelései alapján indítsák meg az al­kudozásokat. Hogy az említett távirat ha kivo­nata-e a porta válaszának, azt egész bizton­sággal nem lehet állítani, mert azon tudósítás, melyet az uj „Presse“ e tárgyban Konstantiná­polyból saját levelezőjétől kapott, több rész­ben máskép hangzik. E tudósítás szerint a porta visszautasítja a fegyverszünetet, de kész a hatalmakkal a következő alapon a békét tárgyalni: A porta nem Milán fej­edelem letételét,­­ újra leendő beiktatását sem, hanem azt akarja, hogy a szultánnak, mint souverain­­jének újra h­ó­d­o­l­j­o­n, Szerbia szüntesse meg

Next