Egyetértés, 1876. szeptember (10. évfolyam, 209-235. szám)

1876-09-12 / 219. szám

A kongreszus tagjai számos tégladarabot szedtek össze. A szigetről az ó­budai Flórián térre ment a társaság, hol szintén egy kőlap által fe­dett római fürdő látható. Az üregben körülbelül száz dóriai oszlop áll párhuzamosan egymás mel­lett, és oly közel egymáshoz, hogy alig lehet köztük átmenni. A kirándulók érdekkel nézték a lámpák­kal megvilágított romokat. Innen egy vendéglőbe mentek, hol V­é­g­h János ó­budai kerületi elöljáró megvendégelte a kirándulókat.­­ Uzsonna után Réme­r az aquincumi amphiteatrum helyét is megmutatta, romjai már nem láthatók. A kirándu­lók esti 7 órakor érkeztek vissza. * A mai ülésen Franks angol tudós elnökölt. Az első előadást dr. Schreiber tartotta az em­berek középtermete fölött Magyarországban. Elő­adó azon véleményben van, hogy a magyarok ere­detét anthropológiailag sokkal jobban meg lehet határozni, mint nyelvészeti után. Adatait az ujon­­czozások alkalmával gyűjtötte össze, a főbb adatok a következők : a magyarok középmagassága 1.618 m., a Magyarországban lakó németeké s szlávoké 1.616 m., a zsidóké 1.631 m., a belgáké 1.645 m., a francziáké 1.737 m., az olaszoké 1.620 m. E szerint a magyarok a legalacsonyabb termetűek, legköze­lebb állanak az olaszok. Utánua dr. Koperniczky értekezett a Lengyországban talált régi koponyákról. Ezen ko­ponyák nagyobb részt dolichocephalok. Dr. Koll­­m­a­n­n ezen észleletet igen fontosnak tartja, miután ebből világosan látható, hogy az őskorban Német é s Lengyelországban ugyanazon vagy legalább ro­kon nép lakott. Broca megjegyzi, hogy Franczia­­országban szintén a dolichocephal koponyák fordul­nak elő túlnyomó számmal, északon azonban már vegyesen bruch­oceph­alokkal jönnek elő. Ezután Schmidt Valdemár tartott előadást a temetkezési szertartásokról Közép-Európában a tör­ténelem előtti időkben, s kimutatja, mely tartomá­nyokban temetettek el a holtak, és melyekben let­tek elégetve. N­y­á­r­y báró az aggteleki barlangban talált embercsontokról s más egyéb ugyanott talált tár­gyakról értekezett. Bertrand franczia muzeum­igazgató a kü­lönféle történet előtti korszakokról értekezik, s Eu­rópa archologiai kórképén kimutatja az egyes ko­rokat bizonyitó tárgyak fő leshelyeit. Az előadások ezennel befejeztetvén, elnök az ülést egy negyed órára felfüggeszti, P­u­l­s­z­k­y elnöklete alatt fél egy órakor a­z ár­u­l ó­s nyittatott meg. Elnök mindenekelőtt in­dítványozza, hogy Quatrepages állandó tiszteletbeli alelnökké választassák. Egyhangúlag elfogadtatott. Kimondatott ezután, hogy tekintettel az 1878-diki párisi világkiállításra, a jövő gyűlés ne az évben, hanem 1879-ben tartassák, helyének megállapítása az elnökségre és a központi választmányra bízatott, miután Moszkvából, hol tartani akarták, azon vá­lasz érkezett, hogy ott a gyűlést megtartani le­hetetlen. Ezután Pulszky a külföldi beküldőknek,és W­o­r­s­a­a­e a magyarországiaknak mond köszöne­tet a beküldött tárgyakért, Capellini Pulszky­­nak, Bemernek és a rendező bizottságnak s mind­azoknak, kik a kongreszus kirándulásai alkalmával oly szívélyesen fogadták, köszönetet szavaztat, s az­zal végzi, hogy a magyar nemzet körében töltött napok, feledhetlenek lesznek a kongressus tagjai előtt, s azért nem mondja, hogy „isten veled“, ha­nem azt, hogy „viszontlátásig.“ Végül Pulszky rövid lelkes szavakban búcsút vett a tagoktól. * Holnap Magyar­ádra és B­é­n­y­r­e rándul­­nak ki. A háború. A harcztérről kevés, a békéltetés ügyéről pedig semmi hír sem érkezett. A porta föltételei a hatalmak konstantinápolyi képviselőivel ma közöltettek, hacsak valami közbejött akadály miatt a közlés későbbre nem halasztatott, s így rövid idő múlva a szorosan vett békealkudozá­sok is napirendre fognak kerülni. Mik legyenek a porta föltételei, arról biztos tudomásunk még ma sem lehet. Tegnap közöltük röviden, amiket egy bécsi lap, a „W. T.“, egy belgrádi távirat nyomán a porta föltételei gyanánt közzétett, s ámbár a forrás, melyből erednek már elég okot ád azok valóságában kételkedni; mégis mivel azok a napi kérdéssel szoros összeköttetésben vannak, nem lesz fölösleges velők egész terje­­delmökben megismerkedni. A .W. T.­ tudósítása szerint a porta föl­tételei ezek volnának: Első c­z­i­k­k. Az 1867-diki egyezmény meg­szüntetése, mely szerint a porta lemondott a szerb várak megszállási jogáról. E helyett az 1856-diki egyezmény léptetendő ismét életbe, a­mely szerint a porta ismét azon joggal bir, hogy megszállja Bel­grád, Szendrő és Labács várát. Második c­z­i­k­k: A porta Milánt trónvesz­tettnek nyilvánítja. A skupcsina összehivatik uj fejedelem megválasztására. Az igy megválasztott fe­jedelem Konstantinápolyba teendő hódolati útja ál­tal fejezi ki hűségét. E föltétel Szerbia minden jö­vendő fejedelmére nézve érvényben marad. H­a­r­m­a­d­i­k c­z­i­k­k: A porta azt követeli, hogy mindazok, kik török területek fellazításában részt vettek, vád alá helyeztessenek s a bűntett mi­­nemüsége szerint megbüntettessenek. E feltétel az­­orosz tisztekre s igy Csernojeffre is vonatkoznék,, ki a bojárok fellazításában vett részt. Negyedik c­z­i­k­k: A szerb népre a portá­nak fizetendő hadiadó vettetik ki. A­mi azonban az adó mennyiségét és a behajtás módját illeti, a szul­­tán kegyelmes lesz a szerb nép iránt. Ötödik pont: Szerbiát a szultánt souverain­­jének tartozik elismerni, a­mi azáltal jelentetik ki,, hogy az összes szerb külföldi képviselet a törökök kezében lesz. Hatodik czikk: A szultán, mint souverain, befolyással bír a szerb hadsereg erejének és szerve­zetének megállapítására. Ha nem is szóról szóra, de legalább lé­nyegekre nézve megegyeznek-e ezek a török minisztertanács által megállapított pontokkal,, holnap vagy holnapután elválik. Egy más, mondhatni érdekesebb dolog is,, mely a napi kérdéssel szinte szorosan összefügg,, foglalkoztatja most a sajtót s a közvéleményt,, s ez: Gl­a­d­s­t­o­n­e két rendbeli felszólalása a török birodalombeli szlávok mellett. Gladstone röpiratának tartalmát már is­merik olvasóink. A blacksheathi meetingen,, melyen 12,000 ember volt jelen, szintén fel­szólalt a délszlávok érdekében s egy londoni távirat szerint a következőket mondá: A krimi háború ünnepélyes kötelességeket ráírt Angolországra és ő eljött, hogy azok teljesítés­égy intsen. Soha sem látott mozgalmat, mely oly gyor­san növekedett, oly jelentékeny mérveket öltött és valóban nemzetivé lett, mint ez. A kérdés, mely itt szóban forog, felül áll minden párton, minden ne­m­­­zetiségen, még a kereszténységen is, mert ez az ál­talános emberiesség kérdése. Törökország, nemhogy visszautasította volna a vádakat, még súlyosbította azokat a tagadás által, mely a gonosztevők dicsőí­tése volt; megbüntette azokat, kik a kegyetlenségek hírét terjesztették és a legrosszabb gonosztevők né­melyikét kitüntetésekkel jutalmazta, Szerbiával is úgy akartak bánni, mint bántak Bolgárországgal. A kegyetlenségekért azok felelősek, kik véget nem vetettek azoknak, bár rá volt hatalmuk.­ Gladstone ezután fejtegeti, hogy Angol- és Oroszországnak együtt kell működniök, bár Orosz­ország, ép úgy mint minden más nemzet, nem ment a becsvágytól, mégis a h­umanitás ösztönei vezérlik. Vissza kell fojtani minden gyanúsítást és nem kell régi emlékekre támaszkodni. Szóló még nem ismert nagy kérdést, melyben Európa hatalmai és népei oly egyetértést tanúsítot­tak volna. A nagyhatalmak közt egy sincs, melytől An­golország a szives helyeslésnél egyebet várhatna. Ausztria, a maga ifjú, alkotmányos szabad­sága élvezetében nem oly féltékeny, mint volt a krimi háború végén és — szóló ebben nem kételke­dik — továbbra is együtt fog működni a többi ha­talmakkal a közös czél elérésén. Németország a teuton faj élén, bizonyára nem fogja becsületét beszennyezni, morális hatalmát ve­szélyeztetni az által, hogy a nemes érzületet, mely az egész kereszténységet áthatja, czéljától elterelje. Ép oly kevéssé várható ez a nagy franczia nemzettől, mely annyit tett a civilisatióért és most hosszú izgalmak után megtalálta a megszilárdult szabadság útját. Olaszország magatartásáért szóló is elvállalná a felelősséget, annál is inkább, mivel ott a keleti bo­nyodalmak kezdete óta mindig rokonszenvet tanú­sítottak az elnyomottak iránt. Gladstone e szavakkal végezte beszédét­: El­különítve nem érhetnek czélt a hatalmak, de igen is ha egyesülnek. Gladstone röpirata s beszéde úgy az angol, mint a franczia sajtóban élénk eszme­cserét keltett. A „Times“, mely különben egyetért az ex-miniszterrel, ennek a kormány ellen intézett támadásaira megjegyzi, hogy a mostani angol minisztérium sokkal erősebben áll, hogysem remélhetné Gladstone ennek meg­­bukását. A „Standard“ szemrehányást tesz Gladstonenak, amiért el­hagyta magát ragad­tatni vak szenvedélyesség által s megfeledke­zett az államveszély követelményeiről. A „Journal des Debats“ így szól: „A föltűnő szen­vedélyesség s a leplezetlen düh,melylyel szónok s az angol lapok a tory-miniszteriumot megtá­madják, eléggé mutatja, miféle czél az, melyre Gladstone és társai ez állítólagos emberiségi propagandával törekednek. Ha a whigek an­­­nyira szívökön viselnék a keleti keresztények sorsát, mint elhitetni akarják, óvakodnának oly szavak kimondásától, melyek különösen alkalmasak a török fanatizmust lángra gyúj­tani s rettentő visszatorlásra indítani, úgy Európában mint Ázsiában.“ * Mitroviczról a magyar honvédelmi mi­nisztérium táviratot vett, mely szerint a törökök e hső 9-én Bjelinából indulva átlépték több ponton a Drinát s a szerb sereget (Alimpics) nagy veszteség­gel elűzték, anélkül azonban, hogy ezt tovább üldöz­ték volna. Ugyan e h­írt a zágrábi h­adparancsnok­­ságh­oz érkezett távirat is megerősíti, mely azt is jelenti, hogy a szerbek kénytelenek voltak Sabáczra visszavonulni. Egy másik ütközetben is vesztettek a szerbek. Mint Yiddinből távirják, kilencz szerb zász­lóalj egy üteggel megtámadta Zvezdán és Nikoli­­csevo mellett a törököket, de hét órai harcz után Asszuf és Hasszán pasák által visszaverettek­. * A t­ö­r­ö­k-r­o­m­á­n határról, Bukarestből, f. h­ó 5-ről jelentik. Jövő hétfőn Braila és Galacz közt hadgyakorlatok kezdődnek, melyekre a nevezett két városban, valamint a Covurlui és Braila kerületek­ben az állomásra, minden fegyvernemből való kato­naság összpontosíttatik. A nevezett kerületek a tö­rök-román határon vannak. Ma reggel ismét átutazott egy csapat orosz önkénytes. Egy hét óta majdnem minden nap átvo­nul itt 15—20 ember, Turn-Severinen át Szerbiába mennek. Ez emberek, fiatal, erős alakok, jól vannak ruházva, pénzük is elég van; nem titkolják, hogy a törökök ellen mennek. Mindegyik a mellén ólomke­­resztecsk­ét visel, melyről fehér golyócska függ le, ebben a szentháromság van bevésve. Az oroszok e keresztet és golyócskát áhítattal csókolgatják, ke­resztet vetnek magukra és esküsznek, hogy inkább meghalnak, de a barbár törököt Európában többé nem tűrik. Megyünk és kikergetjük a pogányokat Európából, mondják egész nyíltan. Görögország és a porta. Athénból f. hó 3-ról írják a „Pol. Corr.“-nek : A görög kormány még a kamarai ülésszak előtt meg akarta oldani az indigenautsi kérdést. A porta eddig csak mentegetőzésekkel, ürügyekkel fe­lelt, és most egyszerre az hírlik, hogy Konstantiná­polyban Karatheodory elnöklete alatt bizottság ne­veztetett ki, mely f. e. deczember 13-án jő össze és eldönti e kérdést. Az athénieket ezen újabb haloga­tás igen elkeserítette. Nem kevésbé sértő a görög kormányra nézve cynicus modor, mel­lyel a stambuli külügyőrség az Epirusban Tessáliában és Macedóniában tervezett cserkesz-telepítésekről szól. A porta a már letelepe­dett cserkeszek rokonainak nem tilthatja meg, hogy családjaikat néhány napra meg ne látogathassák. Ez volt a porta felelete Görögország első til­takozására. Konstantinápolyban tehát plausibilis­­nek találják, hogy az ázsiai társadalomnak ezen rongyos, félmeztelen, rablás és gyilkosságból élő söpredéke a drága török posta­gőzösökön Syriából tömeges kirándulásokat tegyen a görög határon lakó rokonoknál. Újabb felszólalásokra a porta egész kurtán kijelentette, hogy cserkesz-kivándorlásokról mit se tud és ilyenek alkalmasint nem is történtek. Erre a görög kormány újabb adatok alapján erélyes tilta­kozó jegyzéket intézett a portához és határozott választ követel. A naponkint érkező cserkeszek száma egyre szaporodik. Almirosban (Thessália) a múlt héten nagyobb csoport érkezett meg, többi közt 56 igen szép cserkesz nő; ezek közül Havuz­efendi 75 török fontért vett meg egy tizennyolcz éves leányt. A királyi család ma utazik el Szent-Pétervár­­ról Kopenhágába, bonná­t Berlinen és Bécsen át Triesztbe megy. Szeptember 27-én érkezik ide, a kamara október 2-án nyittatik meg, ekkor fog el­válni, hogy a kabinet mikép tud az ellenzékkel meg­mérkőzni, fenntartja-e az eddigi semlegességi politi­kát és bírja-e még a király bizalmát. Krétából jelentik, hogy az ottani kor­mányzó, Keut pasa minden alap nélkül elfogadtta s egy hajóra szállította a krétaiak közgyűlésének küldöttét, Mizotakist. A nép demonstrál s Mizotais szabadon bocsátását követeli. További elfogatások­­tól tartanak. — Az ingerültség borzasztó nagy. * Németországban a lipcsei nagy had­gyakorlatok alkalmul szolgáltak a lipcsei „nagy népcsata“ megünneplésére is. Rómából azt jelentik, hogy a pápa­válasz­tás eshetősége foglalkoztatá a bibornoki collegiu­­mot s ez actus részleteire nézve több módosítás fo­gadtatott el; de hogy miből állanak e módosítások, ezt még titokban tartják. Madridból távírják, hogy a protestáns lelkészek panaszt emeltek az angol követségnél a spanyol kormány által kibocsátott rendelet ellen, mely a protestáns kultus és a protestáns iskolákra vonatkozólag a hirdetéseket nyilvánosan kifüggesz­teni megtiltja. A lelkészek ma este egybe­gyűlnek, hogy jövő maguktartásukat megállapítsák. Forster angol képviselő a parlia­ment és az angol liberális ellenzék egyik legkitű­nőbb tagja jelenleg Törökországban időz, hogy sa­ját szemeivel győződjék meg a török hadviselésről, mely miatt az angol közvéleményt annyira fellár­mázták. Igen érdekes tapasztalatokat tehetett itt; levelében, melyet egy Budapesten időző előkelő an­golhoz intézett, azt írja, hogy azok után, miket Bol­­gárországban látott, korábban vallott nézetei a tö­rökországi kérdésről sokban megváltoztak. E kiváló tekintély nyilatkozata az angol közvéleményt meg fogja győzhetni, hogy az angolországi Slavophil po­litikusok mily szemfényvesztést űztek­ az úgyneve­zett bolgárországi kegyetlenségekkel, és hogy ezek bizony nem képezhetnek elég okot arra, hogy An­golország keleten addicáljon és elősegítse Oroszor­szág szélyes terveit. Az 1876. évi szegedi magyar orsz köz ki­állítás bíráló bizottsága által aug. 24,25 és 26-án hozott érdemleges ítéletek sorozata. XII. Csoport. (Folytatás.) Kegyesrendi ujoncz növeldei tanár, Vácz: emlékérmet nyer önképzési irodalmi munkálataiért. Váry Gellért ujoncz növeldei tanár, Vácz: emlék­érmet művelődéstörténeti munkarajzaiért. F­r­a­n­k Péter József mérnök, Nagyszeben : bemutatott iro­dalmi művéért emlékérmet. Görög István tanszer­kereskedő, Budapest: Tanszerek gyártása és ter­jesztéséért érdemérmet nyert. V­áczy kegyesrendi nagygymnasium, Vácz: a tanulók rajzai és egyébb munkálatért emlékérmet. Z­i­l­a­h­­y Sámuel könyv­kiadó, Budapest: hazai irodalmi könyvkiadásért, érdemérem. Wie­singer Károly segédtanár, Bu­dapest : érdemérmet a haladást tanúsító jegécz mintákért. Kegyesrendi főgymnasium önképző köre, Budapest: emlékérmet munkálatért. F­e­l­s­­mann József igazg., Budapest: érdemérmet térkép­felfüggesztő készüléke, javított rendszerű iskolai padjáért Brassay József gyümölcsész, Kolozs­vár : emlékérmet a benyújtott kéziratban levő gyü­mölcs készítési műviért. Puts­eh Tóbiás tanító ké­­pezdei tanár Igló érdemérmet tornászati tanszerek­ben tanusitott javításért. II. kerületi állami fő­reáltanoda, Budapest­,kitűnő mintázásért s rajzaiért, érdemérmet. J­a­u­s­z György leány­tanodai igazgató, Sopron: emlékérmet a földrajzi munkákért. K­r­u­mm Ferencz és Károly tanító, O-Kéren: emlékérmet is­kolai munkálatért. Bellén Péter rajztanár, Zen­­tán : emlékérmet rajzaiért. B­a­r­a­n­y­i Adolf tanuló, Nagy-Várad: emlékérmet a benyújtott munkákért. Bőm. Kath. főgymnasium, Kecskemét: emlék­érmet a tanulók rajzai és egyéb munkálatokért. Ágost: algymnasium, Miskolcz: Különféle iskolai dolgozataiért, emlékérmet. Calderoni és Társa tanszer készítők, Budapest: tanszerek gyártásáért, érdemérmet. A­i­g­n­e­r Lajos könyvkiadó, Buda­pest : emlékérmet irodalmi kiadványáért. Varga József tanító, Derekegyházán: emlékérmet iskolai dolgozatok s szerelvényekért. Gazdasági tanin­tézet, Debreczen: érdemérmet kitűnő tanszerért. Török Gábor segédtanár, Debreczen: érdemérmet az általa tervezett számított és készített erdészeti munkáért. W­o­d­i­a­n­e­r Fülöp nyomdatulajdonos Budapesten, érdemérmet a hazai irodalmi kiadv­­ányért. VI. kerületi állami főreáltanoda, Buda­pest: érdemérmet kitűnő rajzáért. Madarasy László kir. ügyész, Kecskeméten : emlékérem a je­len századbeli bankjegyek gyűjteményéért. Ál­lami tanító képezde Baján: emlékérmet különféle tanszereiért. Reisz György kir. levéltári kiv., Budapest: érdemérmet műtörténelmi munkájáért. Magy. kir. közoktatási minisztérium kitűnő elemi polgári- és középiskolai különféle tanszereiért és a hazai tanszerkészítés előmozdításáért érdemérmet. M­i­h­ó­k Sándor szerkesztő, Budapest: emlékérmet kiállított közgazdászati és pénzügyi évkönyveiért. M­a­r­o­s­s­y Mór szépiró tanító, Szegeden : különféle tanintézetekben föltüntetett szépirászati eredmé­nyért, érdemérmet. P­o­z­s­g­a­i Károly emlékérmet iskolai padjáért. P­o­p­o­v­i­c­s Kálmán Szeged em­lékérmet régi pénzek gyűjteményéért. Bárdoszky Dániel, Szegeden: emlékérmet a kiállított raj­záért. Székely József kisdedovós, Szeged: emlékérmet a kiállított intézeti munkálatokért. Szeged szab. kir. város népiskolái, Szeged város : belterületei s különösen tanyai iskolái föltüntetett haladásukért érdeméremét. Állami főreáltanoda, Szeged: érdemérmet kitűnő rajzaiért, valamint az intézet szertáraiban készült tanszerekért. — Vánky József, tanár Szeged: érdemérmet h­ala­­d át tanúsító jegecz mintákért. Főgymnasium, Szeged: érdemérmet módszeresen haladó rajzaiért. Itczts József, tanító emlékérmet számoló tanesz­közeiért. K­e­i­z­n­e­r János, főjegyző Szeged: érdem­érmet kiállított régi okmány gyűjteményéért. L­ő­­vinger József, képviselő Szeged: emlékérmet a ki­állított munkálatért. Ferenczy Alajos, kőmű­ves Szegeden: emlékérmet a kiállított régi szinlapért. Farkas Antal, és Nagy Sándor, emlékérmet a Dugonics-Album czimü mű kiállított munkáért. H­ó­d­m­e­z­ő­v­á­s­á­r­h­e­l­y­i ref. főgymn. emlékérmet régi pénzgyüjteményeért. Hints Antal, ügyvéd Brassó, emlékérmet különféle munkájáért. Lib­­stein Zsigmond, hivatalnok Budapest: emlékér­met irodalmi müveiért. Szegedi tanító képezde emlékérmet munkálatért. Wagner Nándor, Sze­ged: emlékérmet rég.­i r. műveiért. Iricz Her­mann: emlékérem történelmi becsű művéért. Pol­gári fioskola, Szeged: érdemérmet rajzaiért és Szépírásáért. Polgári leányoskola, Szeged: ér­demérmet felmutatott eredményért. Ipar rajz oskola, Szeged: érdemérmet az iskola czéljának teljesen megfelelő rajzaiért. Sperlák János, ta­nyai tanító Szeged: emlékérmet a fatenyésztési tár­gyáért s gyűjtött gyógynövényeiért. Oláh Szilágyi János, tanyai tanító Szeged: emlékérmet házi ipar tanításért. Budapesti II. kerületi iparos rajzaiért érdemérmet. Vidéki János, VIII. ke­rületi reáloskola tanár Budapest érdemérmet ere­deti rajzszobor mintájáért és egyéb gyors mintá­zatért. M­á­g­o­c­s­i oskola emlékérem tanszereiért. Bi­erbau­er Lipót, Győr: emlékérem vegytani munkájáért. B­a­g­h­y Károly bognár és műfaragó, H.-M.­­Vásárhely: emlékérem. P­a­t­o­c­s István gépeszköz­­gyár, H.-M.-Vásárhely: érdemérem szilárd munka és jó ízlésért. Tóth Sándor kovács, H.-M.-Vásár­hely : érdemérem a haladásért. Tóth Károly ko­vács segéd, H.-Mező-Vásárhely : emlékérem. L­u­­k­á­c­s Zsigmond rosta gyáros, Urhida (Fehérvár) érdemérem a haladásért. Khüne Ede gépgyáros uj találmányu vetőgépért versenyképesség és müiz­­lésért érdemérem. Csermevölgyi gazdasági gépgyár, Kassa: érdemérem a haladás és verseny­­képességért. Mayer Euck gazdasági gépgyár, Szombathely: érdemérem a nagybani készítés és versenyképességért. G­a­u­p­p testvérek malomépitők érdemérem a dara-tisztitók szorgalmas elkészítésért. L­i­s­z­k­a­y Károly rézöntő, Nagyvárad: nem talál­tatott. Gróf Csekonics János,Zombolya: érdem­érem a haladásért. Jannovics Pál földbirtokos, emlékérem. Szili Tamás kerékgyártó, Topolya: emlékérem. Szelthoffer Frigyes tűzoltószer­­gyáros, Soprony: versenyképességért, érdemérem. Gurst Mihály, Versecz: érdemérem. C­z­i­m­a­z­i­a Kálmán czipész emlékérem. Horváth István szer­kovács, Miskolcz: emlékérem. Borsányi Viktor gépész, Debreczen: emlékérem. Polgár Péter gépgyáros, Makó : versenyképesség s nagybani kivi­telért, érdemérem. Jurisits Márton fúvó­gyá­ros, Budapest: versenyképesség és jó ízlésért ér­demérem. Porst Ferencz kocsi gyáros, Budapest versenyképesség és rajizlésért, érdemérem. Poz­­d­e­c­h József fúvó­készítő, Budapest: érdemérem versenyképesség és müizlésért. T­h­u­r­y János gépész, Budapest: emlékérem. F­e­u­v­e­r Lipót vas­gyáros, Budapest: nincs. W­a­l­s­e­r Ferencz fecs­­kendő gyáros, nincs. Schember C. és fiai, mér­leg gyáros, Budapest: versenyképességéért érdem­érem. Gancz és társa gépgyáros, Budapest: ha­ladásért, érdemérem. B­o­r­gl­e J. és Müller gép­­gyárosok, Budapest: versenyképességéért, érdem­érem. Strobl Bariseb és Kollerich gyárosok, Budapest: érdemérem, haladás, újítás és verseny­­képességéért. B­e­i­tt­e­r István kocsi gyáros, Vácz: érdemérem a haladás és jó ízlésért. Magyar királyi földmivelés- ipar- és kereske­delmi minisztérium; e czim alatt kiállító W­eise­­nauer János főgépész, Mezőhegyes: kiállított gé­peire versenyképességéért, érdemérem. T­a­n­t­s­i­k Mátyás mérleg készítő, Kecskemét: érdemérem. B­e­r­g­li­e István lakatos, Nagy-Várad: emlék­érem. Giebner P: gépész, N.-Szeben: emlékérem. S­a­r­k­a­d­y Ferencz, Tisza-Füred : néptanító, nem találtatott. H­i­l­g­e­r Jakab, Zsombolya: kovács, haladásért érdemérem. Ru­p­p Frigyes gépgyáros, Nyitra: nem találtatott. B­i­e­g­e­r András, N.-Sze­­ben: kovács, versenyképességért érdemérem. Mer­ger Ádám, N.-Szeben : gép­készítő versenyképes­ségéért érdemérem. Bokor Nándor, gazd. gépész, nem találtatott. Nagy-Czenk. Gebl Mátyás bog­nári, haladásért érdemérem. G­a­j­o­v­i­c­z József la­katos, Újvidék : emlékérem. B­u­ch­­e­r Sándor gép­­gyáros, Budapest: nem található. Kollerich Pál szita gyáros : új találmány, versenyképesség, jó ízlésért érdemérem. Koromp­ay Alajos, Buda­pest: haladás és műipar Ízlésért érdemérem. Böck István gépgyáros: versenyképességért érdemérem. K­ö­r­b­e­r testvérek kocsigyáros, Budapest: haladás, versenyképesség és műipar Ízlésért érdemérem. Geittner és Bausch kereskedők, Budapest: versenyképesség és jó ízlésért érdemérem. Bog­dán József kocsigyáros, Budapest: emlékérem. V­e­r­h­e­i­m József, Budapest: műszerszám gyáros, emlékérem. Oester­eich­er János szerszámké­szítő, Budapest: első csoportba való. XIV. Csoport. Havas Sándor gépgyáros, Budapest: érdem­érem a haladás, versenyképesség és a kivitelért. J­a­u­t F. mérnök, Budapest: versenyképességért érdemérem. Kisszállási gépüzlet: versenyké­peségért érdemérem. Klemm István vízmű fel­ügyelő, Szeged: bírálatból kimaradt. Havas Sán­dor gépgyáros, Budapest : érdemérem haladás, versenyképeség és kivitelért. XV. Csoport. Prizminsky János hajó­építő: szorgalom és kivitelért érdemérem, Szeged. Munkás érmekért folyamodtak : Bucher Oszkár műlakatos, Bucher Zenárd gyárában Uj- Pest. S­c­h­r­e­i­s­s Antal és Fuchs Gáb. Schuck és Schlick gyárában. Schimmelburg Fülöp fecskendő készítő, C­z­e­n­g­e­l János malomkő ké­szítő Geitner és Kauschnál. Darnóczi Fe­rencz pontos munkálatért, Balázs János kovács, szorgalmáért és Ivanovics János kovács, ügyes­ségért, Havas Sándor gyárában Budapesten. B­é­k­e­s­y Sámuel kovács, K­o­k­e­s József vaseszter­gályos, C­s­e­r­n­i József vasöntő, P­á­l­ff­y testvérek­nél, Szeged. D­e­n­t­s­c­h Fér., Csiszerovszky Károly, gépmunkások Csermebelynyi gyárában: Kassa. Henrich Károly, Zvolenszky, az államvasutnál mérnökök kitüntetésre ajánltatnak. Balog József asztalos, Kolozsvárt, haladásért, érdemérem. K­a­j­d­i János kovács, Szűcs Dániel bognár, K­ö­r­b­e­r Mihály nyerges, haladásért ér­demérem, Szentes. Dom­orics Sándor, gazdász kisgeresd., emlékérem. — Schiner és Berleg, Baja: kocsigyáros haladásért, érdemérem. Bán­he­g­y­i C. J. kereskedő, Budapest: nincs. Kovács Károly iparos, Kecskemét: kiállításért, emlékérem. Krausz Mayer és fiai, szeszgyáros nincsen.— Spolarick­ és Svedlo gépész, Budapest:jó törekvésért, érdemérem. Cisele József jármű­­gyáros, Budapest: haladás versenyképességért, ér­demérem. Pigniczky Ferencz és János kerék­gyártók, Kistelek: emlékérem. Kovács testvérek rostagyárosok, emlékérem. K­i­s Lajos kovácsmes­ter, Szeged: jó ízlésért, érdemérem. H­e­b­r­i­c­h Mi­hály kocsigyáros, Szeged: szorgalomért,érdemérem. Módos István kovács, Szeged: emlékérem. — Aranyi Pál szerkovács, Szeged: jó ízlésért, ér­demérem. Pálfy testvérek, Szeged: Öntöde hala­dás versenyképesség és műizlésért, érdemérem.­­ Molnár Antal kocsigyáros, Szeged: haladás ver­senyképesség jó ízlésért, érdemérem. Vonek Pál talicska-készitő, Szeged: versenyképességért,érdem­érem. K­r­a­n­i­c­z Ferencz kerékgyártó, Minszent: emlékérem. Veisenau Fülöp szerszámgyáros, Budapest: versenyképesség, érdemérem. Andi*­a­­csek Ferencz gépész, Szabadka: emlékérem.— Mauer And: gépész, Arad: szorgalmáért, érdem­érem. Ifj. Pálfy Sándor, Szeged: malomépitő szorgalomért, érdemérem. S­z­l­a­v­i­k István kovács, Szeged : emlékérem. Menyhérd István, Szeged: kerékgyártó, emlékérem. S­c­h­i­n­g­e­r K. és fiai, gépgyár újítás versenyképességért, érdemérem. Sze­ged: Milcher és Wagner sóda-gépgyár,Buda­pest: versenyképességért, érdemérem. Haris Já­nos kereskedő, Szeged: emlékérem. Schuck és Schlick mérleggyár, Budapest: versenyképesség­ért, érdemérem. — B­a b­ó Sándor rosta­készitő, Halas : buzgalmaiért, érdemérem. Bueher Lénárd Újpest: mérleggyáros jó ízlés haladás versenyké­pességért, érdemérem. — Hód­ács János kovács, Szeged: emlékérem. Osztr. államvasut XIII. és XIV. csoportban kiállított tárgya: Beschicza: haladás versenyké­pességért nagybani kivitelért, érdemérem. Höcker testvérek kazán­gyára, Budapest: haladásért, ér­demérem. XVI. Csoport. Gróf Károlyi Gyula: nemes és fényűzési czélra kitünően alkalmas fajú telivér és félvér lo­vaiért, érdemérem. Gróf Károlyi Alajos, Má­­gocs: gazdasági czélokra kitünően alkalmas kancza lovaiért, érdemérem. A m. kir. földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztérium. Mezőhegyesi ország­szerte használt és ismert, tenyésztésre kitünően al­kalmas kancza lovaiért, érdemérem. V­o­j­n­i­t­s Ja­kab, Baja: ménlovaiért, érdeméremmel.Zombori András, Szeged: ménlovaiért, érdeméremmel. Wol­ford Pál, Szeged: ménlovaiért, érdeméremmel. Wolford Miklós, Szeged: ménlovaiért, érdem­éremmel. E­ö­r­d­ö­g­h János, Szeged: ménlovaiért, érdeméremmel. Polak­ovits Alajos, Szabadka : ménlovaiért, érdemérem. Raffai Lajos, N.-Lak : kancza lovaiért. Pr­i­c­h­l­i­n­g János, N.-Szt.-Mik­­lós: kancza lovaiért, érdemérem. Kéri Jakab, N.-Szt.-Miklós: kancza lovaiért, érdemérem. Fúró Lajos, Halas: tenyésztésre alkalmas kancza lovai­ért, érdemérem. Sváb Sándor és Károly, Csóka: kancza lovaiért, emléké­rem. Krausz testvérek, Szeged: egyéves­­ csődör csikójáért, emlékéremmel. Szarvasmarha. Érdeméremmel jutalmaztattak a következők : Krausz testvérek, Szeged: kitűnő csontszervezettel biró és h­izékony fajú Schweitzi te­hénért, Gr. Csekonics J., Zsombolya: tenyész­tésre nagybecsű tiszta magyar fajú állataiért. V­oj­­nits Simon, Szabadka : tiszta magyar fajú és helyes irányban tenyésztett gulyabeli jószágaiért. A követ­kezők nyertek emlékérmet: Hofmeister testvé­rek, Halas, Propper Mór, Halas. A m.kir. föld­­mivelési, ipar és kereskedelmi minisztérium: Mező­hegyesi gulyabeli tiszta magyar fajú és tenyésztésre alkalmas állatjaiért. Kovács István, Halas: szé­pen kifejlődött tinóiért. A következők emlékérmet nyertek : B­e­r­e­t­k­a Antal, Szeged. Ko­losváry István, Halas. Vajna János, Halas: magyar fajú tenyész állatjaiért. A következők érdemérmet nyer­tek: Gróf Károlyi György, Orosháza: tenyész electoral birkáiért. Gróf Brunsvick Géza, Mar­­tonvásár: szép és gyapjudas birkáiért. H­a­l­a­s Jó­zsef Szegvár: ritka angorai kecskéiért. Emlékérmet nyertek a következők : Báró Podmaniczky Géza N.­Kartal: angol keresztezésü gyapjudús és tömött állataiért. S­z­e­d­é­r­i„ Szentes: fésűs gyapjú kosáért. Hoffmeiszter testvérek, Halas: kosáért, e. é. Érdeméremmel lettek a következők: V­e­t­r­ó József Szeged: hízott m ártánya, mint ritka példányért. Gróf Károlyi György, Orosháza: tenyésztésre kitünően ajánlatos disznóiért. Gróf Károlyi Ala­jos, Mágócs: tenyésztésre kitünően ajánlatos disz­nóiért. Purgli János, Tompa: tenyésztésre kitü­nően ajánlatos disznóiért. Sváb Károly és Sándor, Csóka : kitűnő szép és tenyésztésre alkalmas disz­nóiért. Emlékérmet nyertek a következők: Lan­tos János, Szentes: ritka termékenységű disznó­ért. Kohner Heinrich, Kocsorhát: jeles tenyész ál­lataiért. (Vége köv.) XIII. Csoport. Baptista hitfelekezet Budapesten. Egy kérvény került közelebb a belügyminisz­térium elé, — mint a „M. H.“ irja — melyben Mayer Henrik, mint a budapesti baptista hitköz­ség elöljárója és hitszónoka azért folyamodott, hogy mint a baptista hitfelekezet missionáriusa az egész országban ezen hivatalát szabadon gyakorolhassa. De mivel e felekezet hazánkban eddigelé egé­szen ismeretlen volt, a törvényh­ozás pedig minden­kor bizonyos megnevezett egyházak és felekezetek elismerésére szorítkozik s törvényhozáson kívül, közigazgatási úton egy új és ismeretlen felekezetnek szabad vallásgyakorlat hivatalosan nem adathatik, a belügyminiszter a kérelmet nem teljesítette. A baptista, valamint minden más oly vallás­feleke­zet, mely a törvényhozás által szabad vallásgyakor­lási joggal fel nem ruháztatott, mint hitközség nem szervezheti magát s csak is mint magán társu­lat tekintethetik. Minthogy pedig hitszónokok mint ilyenek csak jogosult hitközségeknél működhetnek, e jelen esetben a miniszter nem engedhette meg Mayernek, hogy mint hivatalos jellegű baptista kül­dött vagy hitszónok működhessék. A­mennyiben azonban jogosult magán előadások tartására, ily előadások mindenkor a helyi rendőri hatóságnál be­­jelentendők és mindazon rendőri szabályok a leg­pontosabban megtartandók, melyek a nyilvános ma­gánelőadásokra előírvák. Egyúttal felhívta a bel­ügyminiszter a főváros közönségét, hogy a baptista felekezet neve alatt tartott magánjellegű össze­jöveteleket figyelemmel kisérje s a mennyiben ezen összejöveteleknél aggályos jelenségek észleltetné­­nek, erről a belügyminisztériumhoz azonnal jelentés teendő. A baptista felekezet keletkezésére nézve ha­zánkban, megemlítjük, hogy 1847-ben több magyar, leginkább vándorló iparosok külföldi tartózkodásuk alatt magukat a Hamburgban már akkor létező baptista hitközségbe felvétették s később hazájukba visszatérvén, e tant a külföldi hitközségek által támogatva kezdették terjeszteni, a nélkül, hogy itt Magyarországon önálló hitközséget képeztek, vagy számos hívekre találtak volna. Azóta folytono­san működtek­­ a 60-as években , sőt később is többször bejárták az országot a hitbuzgó bap­tisták és terjesztették vallásukat, de mindenkor a legnagyobb csendben s innen van, hogy e felekezet­zet hazánkban mind ez ideig ismeretlen maradt. Mayer Henrik hitszónok (a belügyminiszter őt a „hitszónok“ elnevezés használatától eltil­totta) Budapesten 1873-ban saját lakásán (három pipa utcza 11. sz. a.) kezdette meg missionáriusi működését s a hozzá csatlakozni kívánóknak elő­adásokat tartott. Az elvetett mag nem hullott ko­pár földbe. 1874-ben az ország különböző részeiben lakó pabtisták már csatlakoztak a budapesten le­vőkhöz, velők egyesültek s egy hitközséggé alakul­tak. 1875-ben már a vidéken is nagyobb mérvben megindult az agitatió, úgy hogy jelenleg Nagy Szalontán, Nagyszebenben és Újvidé­ken is bírnak állomással. A hitközség szervezetét illetőleg közöljük, miszerint a rendes tagok száma Budapesten jelenleg 80, ide nem értve azon csa­ládokat, melyek a gyülekezetben önkénytesen vesznek részt. A tagok élén egy elnök áll Mayer Henrik személyében, továbbá két diaconus, név­­leg Kaiblinger György asztalos mester (Budán, öt pacsirta utcza) és T­a­ul­e­r János ko­vács az ó­budai hajó­gyárban; ugyanő mint pénz­tárnok is szolgálja a hitközséget. Nagy Szalontán diaconus Kornya Mihály vendéglős, pénztárnok: Lajos János, s k­onv. zászlóaljbeli puskamüves. Végre az újvidéki állomáson diaconus s pénztárnok egy személyben Bernhard Péter ácsmester. Az ekként szervezett hitközség Budapesten két helyi­ségben tartja, n. m. a 3 pipa utczai 11 sz. házban földszint 2. ajtó alatt, hol hetenként kétszer, vasár­nap reggel 9 óra, és csütörtökön este 8 órakor gyü­lekeznek, — és Ó-Budán korona utcza 719 sz. a., hol rendesen vasárnap d. u. 3 órakor és szerdán este gyűlnek össze. Ájtatoskodásuk éneklésből és imád­kozásból áll, főkép pedig bibliai felolvasásokból és h­itszónoklatokból. Mindezt nem titokban, de mind­azonáltal a legnagyobb csendben teljesítik. ÚJDONSÁGOK. — A király utazása. A király tegnap reggeli 7 órakor érkezett meg II.­Szebenbe. Utazása közben több helyütt küldöttségek fogadták őt, így Szolnokon is, hol a király kissé hosszasabban idő­zött. Aradon este utazott keresztül. Kíséretében volt Wenckheim miniszter, Mondel br., Beck, a ka­tonai irodának főnöke, Löhneisen és Németi szárny­segédek, Pápay udvari tanácsos és Brcska tábor­nok. A lobogók és virágokkal feldíszített pályaud­vart nagy számú néptömeg foglalta el, mely lelkes éljenekkel üdvözölte a királyt, ki igen derült han­gulatban látszott lenni. Hosszabb ideig beszélgetett Aczél Péter főispánnal, Salacz Gyula polgármes­terrel, Tabajdy Károly, Urbányi János, Nagy Sán­dor, Schiller Károly és Ottrubay urakkal, kérdezős­ködve a vidék és a város viszonyai és egyéb közér­dekű dolgok felől. Mintegy 18 perczig állott a per­­ronon, folyton társalogva; azután a közönség éljenes közben vagyonba szállt és a vonat tova robogott Nagy-Szeben felé. II.­Szebenben Wächter főispán fogadta a királyt, magyar nyelven üdvözölve őt s a királytól szintén magyar választ kapva. Ezután Fo­­garassy püspökkel váltott pár szót, úgy szintén Ro­mán és Vancsa érsekhez, Pavel, Metián és Mihályi püspökhöz, Gibel polgármesterhez, stb. Aztán meg­tekintette a diszőrséget s szót váltott dr. Ringels-

Next