Egyetértés, 1876. szeptember (10. évfolyam, 209-235. szám)
1876-09-12 / 219. szám
A kongreszus tagjai számos tégladarabot szedtek össze. A szigetről az óbudai Flórián térre ment a társaság, hol szintén egy kőlap által fedett római fürdő látható. Az üregben körülbelül száz dóriai oszlop áll párhuzamosan egymás mellett, és oly közel egymáshoz, hogy alig lehet köztük átmenni. A kirándulók érdekkel nézték a lámpákkal megvilágított romokat. Innen egy vendéglőbe mentek, hol Végh János óbudai kerületi elöljáró megvendégelte a kirándulókat. Uzsonna után Rémer az aquincumi amphiteatrum helyét is megmutatta, romjai már nem láthatók. A kirándulók esti 7 órakor érkeztek vissza. * A mai ülésen Franks angol tudós elnökölt. Az első előadást dr. Schreiber tartotta az emberek középtermete fölött Magyarországban. Előadó azon véleményben van, hogy a magyarok eredetét anthropológiailag sokkal jobban meg lehet határozni, mint nyelvészeti után. Adatait az ujonczozások alkalmával gyűjtötte össze, a főbb adatok a következők : a magyarok középmagassága 1.618 m., a Magyarországban lakó németeké s szlávoké 1.616 m., a zsidóké 1.631 m., a belgáké 1.645 m., a francziáké 1.737 m., az olaszoké 1.620 m. E szerint a magyarok a legalacsonyabb termetűek, legközelebb állanak az olaszok. Utánua dr. Koperniczky értekezett a Lengyországban talált régi koponyákról. Ezen koponyák nagyobb részt dolichocephalok. Dr. Kollmann ezen észleletet igen fontosnak tartja, miután ebből világosan látható, hogy az őskorban Német é s Lengyelországban ugyanazon vagy legalább rokon nép lakott. Broca megjegyzi, hogy Francziaországban szintén a dolichocephal koponyák fordulnak elő túlnyomó számmal, északon azonban már vegyesen bruchocephalokkal jönnek elő. Ezután Schmidt Valdemár tartott előadást a temetkezési szertartásokról Közép-Európában a történelem előtti időkben, s kimutatja, mely tartományokban temetettek el a holtak, és melyekben lettek elégetve. Nyáry báró az aggteleki barlangban talált embercsontokról s más egyéb ugyanott talált tárgyakról értekezett. Bertrand franczia muzeumigazgató a különféle történet előtti korszakokról értekezik, s Európa archologiai kórképén kimutatja az egyes korokat bizonyitó tárgyak fő leshelyeit. Az előadások ezennel befejeztetvén, elnök az ülést egy negyed órára felfüggeszti, Pulszky elnöklete alatt fél egy órakor az árul ós nyittatott meg. Elnök mindenekelőtt indítványozza, hogy Quatrepages állandó tiszteletbeli alelnökké választassák. Egyhangúlag elfogadtatott. Kimondatott ezután, hogy tekintettel az 1878-diki párisi világkiállításra, a jövő gyűlés ne az évben, hanem 1879-ben tartassák, helyének megállapítása az elnökségre és a központi választmányra bízatott, miután Moszkvából, hol tartani akarták, azon válasz érkezett, hogy ott a gyűlést megtartani lehetetlen. Ezután Pulszky a külföldi beküldőknek,és Worsaae a magyarországiaknak mond köszönetet a beküldött tárgyakért, Capellini Pulszkynak, Bemernek és a rendező bizottságnak s mindazoknak, kik a kongreszus kirándulásai alkalmával oly szívélyesen fogadták, köszönetet szavaztat, s azzal végzi, hogy a magyar nemzet körében töltött napok, feledhetlenek lesznek a kongressus tagjai előtt, s azért nem mondja, hogy „isten veled“, hanem azt, hogy „viszontlátásig.“ Végül Pulszky rövid lelkes szavakban búcsút vett a tagoktól. * Holnap Magyarádra és Bényre rándulnak ki. A háború. A harcztérről kevés, a békéltetés ügyéről pedig semmi hír sem érkezett. A porta föltételei a hatalmak konstantinápolyi képviselőivel ma közöltettek, hacsak valami közbejött akadály miatt a közlés későbbre nem halasztatott, s így rövid idő múlva a szorosan vett békealkudozások is napirendre fognak kerülni. Mik legyenek a porta föltételei, arról biztos tudomásunk még ma sem lehet. Tegnap közöltük röviden, amiket egy bécsi lap, a „W. T.“, egy belgrádi távirat nyomán a porta föltételei gyanánt közzétett, s ámbár a forrás, melyből erednek már elég okot ád azok valóságában kételkedni; mégis mivel azok a napi kérdéssel szoros összeköttetésben vannak, nem lesz fölösleges velők egész terjedelmökben megismerkedni. A .W. T. tudósítása szerint a porta föltételei ezek volnának: Első czikk. Az 1867-diki egyezmény megszüntetése, mely szerint a porta lemondott a szerb várak megszállási jogáról. E helyett az 1856-diki egyezmény léptetendő ismét életbe, amely szerint a porta ismét azon joggal bir, hogy megszállja Belgrád, Szendrő és Labács várát. Második czikk: A porta Milánt trónvesztettnek nyilvánítja. A skupcsina összehivatik uj fejedelem megválasztására. Az igy megválasztott fejedelem Konstantinápolyba teendő hódolati útja által fejezi ki hűségét. E föltétel Szerbia minden jövendő fejedelmére nézve érvényben marad. Harmadik czikk: A porta azt követeli, hogy mindazok, kik török területek fellazításában részt vettek, vád alá helyeztessenek s a bűntett minemüsége szerint megbüntettessenek. E feltétel azorosz tisztekre s igy Csernojeffre is vonatkoznék,, ki a bojárok fellazításában vett részt. Negyedik czikk: A szerb népre a portának fizetendő hadiadó vettetik ki. Ami azonban az adó mennyiségét és a behajtás módját illeti, a szultán kegyelmes lesz a szerb nép iránt. Ötödik pont: Szerbiát a szultánt souverainjének tartozik elismerni, ami azáltal jelentetik ki,, hogy az összes szerb külföldi képviselet a törökök kezében lesz. Hatodik czikk: A szultán, mint souverain, befolyással bír a szerb hadsereg erejének és szervezetének megállapítására. Ha nem is szóról szóra, de legalább lényegekre nézve megegyeznek-e ezek a török minisztertanács által megállapított pontokkal,, holnap vagy holnapután elválik. Egy más, mondhatni érdekesebb dolog is,, mely a napi kérdéssel szinte szorosan összefügg,, foglalkoztatja most a sajtót s a közvéleményt,, s ez: Gladstone két rendbeli felszólalása a török birodalombeli szlávok mellett. Gladstone röpiratának tartalmát már ismerik olvasóink. A blacksheathi meetingen,, melyen 12,000 ember volt jelen, szintén felszólalt a délszlávok érdekében s egy londoni távirat szerint a következőket mondá: A krimi háború ünnepélyes kötelességeket ráírt Angolországra és ő eljött, hogy azok teljesítéségy intsen. Soha sem látott mozgalmat, mely oly gyorsan növekedett, oly jelentékeny mérveket öltött és valóban nemzetivé lett, mint ez. A kérdés, mely itt szóban forog, felül áll minden párton, minden nemzetiségen, még a kereszténységen is, mert ez az általános emberiesség kérdése. Törökország, nemhogy visszautasította volna a vádakat, még súlyosbította azokat a tagadás által, mely a gonosztevők dicsőítése volt; megbüntette azokat, kik a kegyetlenségek hírét terjesztették és a legrosszabb gonosztevők némelyikét kitüntetésekkel jutalmazta, Szerbiával is úgy akartak bánni, mint bántak Bolgárországgal. A kegyetlenségekért azok felelősek, kik véget nem vetettek azoknak, bár rá volt hatalmuk. Gladstone ezután fejtegeti, hogy Angol- és Oroszországnak együtt kell működniök, bár Oroszország, ép úgy mint minden más nemzet, nem ment a becsvágytól, mégis a humanitás ösztönei vezérlik. Vissza kell fojtani minden gyanúsítást és nem kell régi emlékekre támaszkodni. Szóló még nem ismert nagy kérdést, melyben Európa hatalmai és népei oly egyetértést tanúsítottak volna. A nagyhatalmak közt egy sincs, melytől Angolország a szives helyeslésnél egyebet várhatna. Ausztria, a maga ifjú, alkotmányos szabadsága élvezetében nem oly féltékeny, mint volt a krimi háború végén és — szóló ebben nem kételkedik — továbbra is együtt fog működni a többi hatalmakkal a közös czél elérésén. Németország a teuton faj élén, bizonyára nem fogja becsületét beszennyezni, morális hatalmát veszélyeztetni az által, hogy a nemes érzületet, mely az egész kereszténységet áthatja, czéljától elterelje. Ép oly kevéssé várható ez a nagy franczia nemzettől, mely annyit tett a civilisatióért és most hosszú izgalmak után megtalálta a megszilárdult szabadság útját. Olaszország magatartásáért szóló is elvállalná a felelősséget, annál is inkább, mivel ott a keleti bonyodalmak kezdete óta mindig rokonszenvet tanúsítottak az elnyomottak iránt. Gladstone e szavakkal végezte beszédét: Elkülönítve nem érhetnek czélt a hatalmak, de igen is ha egyesülnek. Gladstone röpirata s beszéde úgy az angol, mint a franczia sajtóban élénk eszmecserét keltett. A „Times“, mely különben egyetért az ex-miniszterrel, ennek a kormány ellen intézett támadásaira megjegyzi, hogy a mostani angol minisztérium sokkal erősebben áll, hogysem remélhetné Gladstone ennek megbukását. A „Standard“ szemrehányást tesz Gladstonenak, amiért elhagyta magát ragadtatni vak szenvedélyesség által s megfeledkezett az államveszély követelményeiről. A „Journal des Debats“ így szól: „A föltűnő szenvedélyesség s a leplezetlen düh,melylyel szónok s az angol lapok a tory-miniszteriumot megtámadják, eléggé mutatja, miféle czél az, melyre Gladstone és társai ez állítólagos emberiségi propagandával törekednek. Ha a whigek annyira szívökön viselnék a keleti keresztények sorsát, mint elhitetni akarják, óvakodnának oly szavak kimondásától, melyek különösen alkalmasak a török fanatizmust lángra gyújtani s rettentő visszatorlásra indítani, úgy Európában mint Ázsiában.“ * Mitroviczról a magyar honvédelmi minisztérium táviratot vett, mely szerint a törökök e hső 9-én Bjelinából indulva átlépték több ponton a Drinát s a szerb sereget (Alimpics) nagy veszteséggel elűzték, anélkül azonban, hogy ezt tovább üldözték volna. Ugyan e hírt a zágrábi hadparancsnoksághoz érkezett távirat is megerősíti, mely azt is jelenti, hogy a szerbek kénytelenek voltak Sabáczra visszavonulni. Egy másik ütközetben is vesztettek a szerbek. Mint Yiddinből távirják, kilencz szerb zászlóalj egy üteggel megtámadta Zvezdán és Nikolicsevo mellett a törököket, de hét órai harcz után Asszuf és Hasszán pasák által visszaverettek. * A török-román határról, Bukarestből, f. hó 5-ről jelentik. Jövő hétfőn Braila és Galacz közt hadgyakorlatok kezdődnek, melyekre a nevezett két városban, valamint a Covurlui és Braila kerületekben az állomásra, minden fegyvernemből való katonaság összpontosíttatik. A nevezett kerületek a török-román határon vannak. Ma reggel ismét átutazott egy csapat orosz önkénytes. Egy hét óta majdnem minden nap átvonul itt 15—20 ember, Turn-Severinen át Szerbiába mennek. Ez emberek, fiatal, erős alakok, jól vannak ruházva, pénzük is elég van; nem titkolják, hogy a törökök ellen mennek. Mindegyik a mellén ólomkeresztecskét visel, melyről fehér golyócska függ le, ebben a szentháromság van bevésve. Az oroszok e keresztet és golyócskát áhítattal csókolgatják, keresztet vetnek magukra és esküsznek, hogy inkább meghalnak, de a barbár törököt Európában többé nem tűrik. Megyünk és kikergetjük a pogányokat Európából, mondják egész nyíltan. Görögország és a porta. Athénból f. hó 3-ról írják a „Pol. Corr.“-nek : A görög kormány még a kamarai ülésszak előtt meg akarta oldani az indigenautsi kérdést. A porta eddig csak mentegetőzésekkel, ürügyekkel felelt, és most egyszerre az hírlik, hogy Konstantinápolyban Karatheodory elnöklete alatt bizottság neveztetett ki, mely f. e. deczember 13-án jő össze és eldönti e kérdést. Az athénieket ezen újabb halogatás igen elkeserítette. Nem kevésbé sértő a görög kormányra nézve cynicus modor, mellyel a stambuli külügyőrség az Epirusban Tessáliában és Macedóniában tervezett cserkesz-telepítésekről szól. A porta a már letelepedett cserkeszek rokonainak nem tilthatja meg, hogy családjaikat néhány napra meg ne látogathassák. Ez volt a porta felelete Görögország első tiltakozására. Konstantinápolyban tehát plausibilisnek találják, hogy az ázsiai társadalomnak ezen rongyos, félmeztelen, rablás és gyilkosságból élő söpredéke a drága török postagőzösökön Syriából tömeges kirándulásokat tegyen a görög határon lakó rokonoknál. Újabb felszólalásokra a porta egész kurtán kijelentette, hogy cserkesz-kivándorlásokról mit se tud és ilyenek alkalmasint nem is történtek. Erre a görög kormány újabb adatok alapján erélyes tiltakozó jegyzéket intézett a portához és határozott választ követel. A naponkint érkező cserkeszek száma egyre szaporodik. Almirosban (Thessália) a múlt héten nagyobb csoport érkezett meg, többi közt 56 igen szép cserkesz nő; ezek közül Havuzefendi 75 török fontért vett meg egy tizennyolcz éves leányt. A királyi család ma utazik el Szent-Pétervárról Kopenhágába, bonnát Berlinen és Bécsen át Triesztbe megy. Szeptember 27-én érkezik ide, a kamara október 2-án nyittatik meg, ekkor fog elválni, hogy a kabinet mikép tud az ellenzékkel megmérkőzni, fenntartja-e az eddigi semlegességi politikát és bírja-e még a király bizalmát. Krétából jelentik, hogy az ottani kormányzó, Keut pasa minden alap nélkül elfogadtta s egy hajóra szállította a krétaiak közgyűlésének küldöttét, Mizotakist. A nép demonstrál s Mizotais szabadon bocsátását követeli. További elfogatásoktól tartanak. — Az ingerültség borzasztó nagy. * Németországban a lipcsei nagy hadgyakorlatok alkalmul szolgáltak a lipcsei „nagy népcsata“ megünneplésére is. Rómából azt jelentik, hogy a pápaválasztás eshetősége foglalkoztatá a bibornoki collegiumot s ez actus részleteire nézve több módosítás fogadtatott el; de hogy miből állanak e módosítások, ezt még titokban tartják. Madridból távírják, hogy a protestáns lelkészek panaszt emeltek az angol követségnél a spanyol kormány által kibocsátott rendelet ellen, mely a protestáns kultus és a protestáns iskolákra vonatkozólag a hirdetéseket nyilvánosan kifüggeszteni megtiltja. A lelkészek ma este egybegyűlnek, hogy jövő maguktartásukat megállapítsák. Forster angol képviselő a parliament és az angol liberális ellenzék egyik legkitűnőbb tagja jelenleg Törökországban időz, hogy saját szemeivel győződjék meg a török hadviselésről, mely miatt az angol közvéleményt annyira fellármázták. Igen érdekes tapasztalatokat tehetett itt; levelében, melyet egy Budapesten időző előkelő angolhoz intézett, azt írja, hogy azok után, miket Bolgárországban látott, korábban vallott nézetei a törökországi kérdésről sokban megváltoztak. E kiváló tekintély nyilatkozata az angol közvéleményt meg fogja győzhetni, hogy az angolországi Slavophil politikusok mily szemfényvesztést űztek az úgynevezett bolgárországi kegyetlenségekkel, és hogy ezek bizony nem képezhetnek elég okot arra, hogy Angolország keleten addicáljon és elősegítse Oroszország szélyes terveit. Az 1876. évi szegedi magyar orsz köz kiállítás bíráló bizottsága által aug. 24,25 és 26-án hozott érdemleges ítéletek sorozata. XII. Csoport. (Folytatás.) Kegyesrendi ujoncz növeldei tanár, Vácz: emlékérmet nyer önképzési irodalmi munkálataiért. Váry Gellért ujoncz növeldei tanár, Vácz: emlékérmet művelődéstörténeti munkarajzaiért. Frank Péter József mérnök, Nagyszeben : bemutatott irodalmi művéért emlékérmet. Görög István tanszerkereskedő, Budapest: Tanszerek gyártása és terjesztéséért érdemérmet nyert. Váczy kegyesrendi nagygymnasium, Vácz: a tanulók rajzai és egyébb munkálatért emlékérmet. Zilahy Sámuel könyvkiadó, Budapest: hazai irodalmi könyvkiadásért, érdemérem. Wiesinger Károly segédtanár, Budapest : érdemérmet a haladást tanúsító jegécz mintákért. Kegyesrendi főgymnasium önképző köre, Budapest: emlékérmet munkálatért. Felsmann József igazg., Budapest: érdemérmet térképfelfüggesztő készüléke, javított rendszerű iskolai padjáért Brassay József gyümölcsész, Kolozsvár : emlékérmet a benyújtott kéziratban levő gyümölcs készítési műviért. Putseh Tóbiás tanító képezdei tanár Igló érdemérmet tornászati tanszerekben tanusitott javításért. II. kerületi állami főreáltanoda, Budapest,kitűnő mintázásért s rajzaiért, érdemérmet. Jausz György leánytanodai igazgató, Sopron: emlékérmet a földrajzi munkákért. Krumm Ferencz és Károly tanító, O-Kéren: emlékérmet iskolai munkálatért. Bellén Péter rajztanár, Zentán : emlékérmet rajzaiért. Baranyi Adolf tanuló, Nagy-Várad: emlékérmet a benyújtott munkákért. Bőm. Kath. főgymnasium, Kecskemét: emlékérmet a tanulók rajzai és egyéb munkálatokért. Ágost: algymnasium, Miskolcz: Különféle iskolai dolgozataiért, emlékérmet. Calderoni és Társa tanszer készítők, Budapest: tanszerek gyártásáért, érdemérmet. Aigner Lajos könyvkiadó, Budapest : emlékérmet irodalmi kiadványáért. Varga József tanító, Derekegyházán: emlékérmet iskolai dolgozatok s szerelvényekért. Gazdasági tanintézet, Debreczen: érdemérmet kitűnő tanszerért. Török Gábor segédtanár, Debreczen: érdemérmet az általa tervezett számított és készített erdészeti munkáért. Wodianer Fülöp nyomdatulajdonos Budapesten, érdemérmet a hazai irodalmi kiadványért. VI. kerületi állami főreáltanoda, Budapest: érdemérmet kitűnő rajzáért. Madarasy László kir. ügyész, Kecskeméten : emlékérem a jelen századbeli bankjegyek gyűjteményéért. Állami tanító képezde Baján: emlékérmet különféle tanszereiért. Reisz György kir. levéltári kiv., Budapest: érdemérmet műtörténelmi munkájáért. Magy. kir. közoktatási minisztérium kitűnő elemi polgári- és középiskolai különféle tanszereiért és a hazai tanszerkészítés előmozdításáért érdemérmet. Mihók Sándor szerkesztő, Budapest: emlékérmet kiállított közgazdászati és pénzügyi évkönyveiért. Marossy Mór szépiró tanító, Szegeden : különféle tanintézetekben föltüntetett szépirászati eredményért, érdemérmet. Pozsgai Károly emlékérmet iskolai padjáért. Popovics Kálmán Szeged emlékérmet régi pénzek gyűjteményéért. Bárdoszky Dániel, Szegeden: emlékérmet a kiállított rajzáért. Székely József kisdedovós, Szeged: emlékérmet a kiállított intézeti munkálatokért. Szeged szab. kir. város népiskolái, Szeged város : belterületei s különösen tanyai iskolái föltüntetett haladásukért érdeméremét. Állami főreáltanoda, Szeged: érdemérmet kitűnő rajzaiért, valamint az intézet szertáraiban készült tanszerekért. — Vánky József, tanár Szeged: érdemérmet halad át tanúsító jegecz mintákért. Főgymnasium, Szeged: érdemérmet módszeresen haladó rajzaiért. Itczts József, tanító emlékérmet számoló taneszközeiért. Keizner János, főjegyző Szeged: érdemérmet kiállított régi okmány gyűjteményéért. Lővinger József, képviselő Szeged: emlékérmet a kiállított munkálatért. Ferenczy Alajos, kőműves Szegeden: emlékérmet a kiállított régi szinlapért. Farkas Antal, és Nagy Sándor, emlékérmet a Dugonics-Album czimü mű kiállított munkáért. Hódmezővásárhelyi ref. főgymn. emlékérmet régi pénzgyüjteményeért. Hints Antal, ügyvéd Brassó, emlékérmet különféle munkájáért. Libstein Zsigmond, hivatalnok Budapest: emlékérmet irodalmi müveiért. Szegedi tanító képezde emlékérmet munkálatért. Wagner Nándor, Szeged: emlékérmet rég.i r. műveiért. Iricz Hermann: emlékérem történelmi becsű művéért. Polgári fioskola, Szeged: érdemérmet rajzaiért és Szépírásáért. Polgári leányoskola, Szeged: érdemérmet felmutatott eredményért. Ipar rajz oskola, Szeged: érdemérmet az iskola czéljának teljesen megfelelő rajzaiért. Sperlák János, tanyai tanító Szeged: emlékérmet a fatenyésztési tárgyáért s gyűjtött gyógynövényeiért. Oláh Szilágyi János, tanyai tanító Szeged: emlékérmet házi ipar tanításért. Budapesti II. kerületi iparos rajzaiért érdemérmet. Vidéki János, VIII. kerületi reáloskola tanár Budapest érdemérmet eredeti rajzszobor mintájáért és egyéb gyors mintázatért. Mágocsi oskola emlékérem tanszereiért. Bierbauer Lipót, Győr: emlékérem vegytani munkájáért. Baghy Károly bognár és műfaragó, H.-M.Vásárhely: emlékérem. Patocs István gépeszközgyár, H.-M.-Vásárhely: érdemérem szilárd munka és jó ízlésért. Tóth Sándor kovács, H.-M.-Vásárhely : érdemérem a haladásért. Tóth Károly kovács segéd, H.-Mező-Vásárhely : emlékérem. Lukács Zsigmond rosta gyáros, Urhida (Fehérvár) érdemérem a haladásért. Khüne Ede gépgyáros uj találmányu vetőgépért versenyképesség és müizlésért érdemérem. Csermevölgyi gazdasági gépgyár, Kassa: érdemérem a haladás és versenyképességért. Mayer Euck gazdasági gépgyár, Szombathely: érdemérem a nagybani készítés és versenyképességért. Gaupp testvérek malomépitők érdemérem a dara-tisztitók szorgalmas elkészítésért. Liszkay Károly rézöntő, Nagyvárad: nem találtatott. Gróf Csekonics János,Zombolya: érdemérem a haladásért. Jannovics Pál földbirtokos, emlékérem. Szili Tamás kerékgyártó, Topolya: emlékérem. Szelthoffer Frigyes tűzoltószergyáros, Soprony: versenyképességért, érdemérem. Gurst Mihály, Versecz: érdemérem. Czimazia Kálmán czipész emlékérem. Horváth István szerkovács, Miskolcz: emlékérem. Borsányi Viktor gépész, Debreczen: emlékérem. Polgár Péter gépgyáros, Makó : versenyképesség s nagybani kivitelért, érdemérem. Jurisits Márton fúvógyáros, Budapest: versenyképesség és jó ízlésért érdemérem. Porst Ferencz kocsi gyáros, Budapest versenyképesség és rajizlésért, érdemérem. Pozdech József fúvókészítő, Budapest: érdemérem versenyképesség és müizlésért. Thury János gépész, Budapest: emlékérem. Feuver Lipót vasgyáros, Budapest: nincs. Walser Ferencz fecskendő gyáros, nincs. Schember C. és fiai, mérleg gyáros, Budapest: versenyképességéért érdemérem. Gancz és társa gépgyáros, Budapest: haladásért, érdemérem. Borgle J. és Müller gépgyárosok, Budapest: versenyképességéért, érdemérem. Strobl Bariseb és Kollerich gyárosok, Budapest: érdemérem, haladás, újítás és versenyképességéért. Beitter István kocsi gyáros, Vácz: érdemérem a haladás és jó ízlésért. Magyar királyi földmivelés- ipar- és kereskedelmi minisztérium; e czim alatt kiállító Weisenauer János főgépész, Mezőhegyes: kiállított gépeire versenyképességéért, érdemérem. Tantsik Mátyás mérleg készítő, Kecskemét: érdemérem. Berglie István lakatos, Nagy-Várad: emlékérem. Giebner P: gépész, N.-Szeben: emlékérem. Sarkady Ferencz, Tisza-Füred : néptanító, nem találtatott. Hilger Jakab, Zsombolya: kovács, haladásért érdemérem. Rupp Frigyes gépgyáros, Nyitra: nem találtatott. Bieger András, N.-Szeben: kovács, versenyképességért érdemérem. Merger Ádám, N.-Szeben : gépkészítő versenyképességéért érdemérem. Bokor Nándor, gazd. gépész, nem találtatott. Nagy-Czenk. Gebl Mátyás bognári, haladásért érdemérem. Gajovicz József lakatos, Újvidék : emlékérem. Bucher Sándor gépgyáros, Budapest: nem található. Kollerich Pál szita gyáros : új találmány, versenyképesség, jó ízlésért érdemérem. Korompay Alajos, Budapest: haladás és műipar Ízlésért érdemérem. Böck István gépgyáros: versenyképességért érdemérem. Körber testvérek kocsigyáros, Budapest: haladás, versenyképesség és műipar Ízlésért érdemérem. Geittner és Bausch kereskedők, Budapest: versenyképesség és jó ízlésért érdemérem. Bogdán József kocsigyáros, Budapest: emlékérem. Verheim József, Budapest: műszerszám gyáros, emlékérem. Oestereicher János szerszámkészítő, Budapest: első csoportba való. XIV. Csoport. Havas Sándor gépgyáros, Budapest: érdemérem a haladás, versenyképesség és a kivitelért. Jaut F. mérnök, Budapest: versenyképességért érdemérem. Kisszállási gépüzlet: versenyképeségért érdemérem. Klemm István vízmű felügyelő, Szeged: bírálatból kimaradt. Havas Sándor gépgyáros, Budapest : érdemérem haladás, versenyképeség és kivitelért. XV. Csoport. Prizminsky János hajóépítő: szorgalom és kivitelért érdemérem, Szeged. Munkás érmekért folyamodtak : Bucher Oszkár műlakatos, Bucher Zenárd gyárában Uj- Pest. Schreiss Antal és Fuchs Gáb. Schuck és Schlick gyárában. Schimmelburg Fülöp fecskendő készítő, Czengel János malomkő készítő Geitner és Kauschnál. Darnóczi Ferencz pontos munkálatért, Balázs János kovács, szorgalmáért és Ivanovics János kovács, ügyességért, Havas Sándor gyárában Budapesten. Békesy Sámuel kovács, Kokes József vasesztergályos, Cserni József vasöntő, Pálffy testvéreknél, Szeged. Dentsch Fér., Csiszerovszky Károly, gépmunkások Csermebelynyi gyárában: Kassa. Henrich Károly, Zvolenszky, az államvasutnál mérnökök kitüntetésre ajánltatnak. Balog József asztalos, Kolozsvárt, haladásért, érdemérem. Kajdi János kovács, Szűcs Dániel bognár, Körber Mihály nyerges, haladásért érdemérem, Szentes. Domorics Sándor, gazdász kisgeresd., emlékérem. — Schiner és Berleg, Baja: kocsigyáros haladásért, érdemérem. Bánhegyi C. J. kereskedő, Budapest: nincs. Kovács Károly iparos, Kecskemét: kiállításért, emlékérem. Krausz Mayer és fiai, szeszgyáros nincsen.— Spolarick és Svedlo gépész, Budapest:jó törekvésért, érdemérem. Cisele József járműgyáros, Budapest: haladás versenyképességért, érdemérem. Pigniczky Ferencz és János kerékgyártók, Kistelek: emlékérem. Kovács testvérek rostagyárosok, emlékérem. Kis Lajos kovácsmester, Szeged: jó ízlésért, érdemérem. Hebrich Mihály kocsigyáros, Szeged: szorgalomért,érdemérem. Módos István kovács, Szeged: emlékérem. — Aranyi Pál szerkovács, Szeged: jó ízlésért, érdemérem. Pálfy testvérek, Szeged: Öntöde haladás versenyképesség és műizlésért, érdemérem. Molnár Antal kocsigyáros, Szeged: haladás versenyképesség jó ízlésért, érdemérem. Vonek Pál talicska-készitő, Szeged: versenyképességért,érdemérem. Kranicz Ferencz kerékgyártó, Minszent: emlékérem. Veisenau Fülöp szerszámgyáros, Budapest: versenyképesség, érdemérem. Andi*acsek Ferencz gépész, Szabadka: emlékérem.— Mauer And: gépész, Arad: szorgalmáért, érdemérem. Ifj. Pálfy Sándor, Szeged: malomépitő szorgalomért, érdemérem. Szlavik István kovács, Szeged : emlékérem. Menyhérd István, Szeged: kerékgyártó, emlékérem. Schinger K. és fiai, gépgyár újítás versenyképességért, érdemérem. Szeged: Milcher és Wagner sóda-gépgyár,Budapest: versenyképességért, érdemérem. Haris János kereskedő, Szeged: emlékérem. Schuck és Schlick mérleggyár, Budapest: versenyképességért, érdemérem. — Ba bó Sándor rostakészitő, Halas : buzgalmaiért, érdemérem. Bueher Lénárd Újpest: mérleggyáros jó ízlés haladás versenyképességért, érdemérem. — Hódács János kovács, Szeged: emlékérem. Osztr. államvasut XIII. és XIV. csoportban kiállított tárgya: Beschicza: haladás versenyképességért nagybani kivitelért, érdemérem. Höcker testvérek kazángyára, Budapest: haladásért, érdemérem. XVI. Csoport. Gróf Károlyi Gyula: nemes és fényűzési czélra kitünően alkalmas fajú telivér és félvér lovaiért, érdemérem. Gróf Károlyi Alajos, Mágocs: gazdasági czélokra kitünően alkalmas kancza lovaiért, érdemérem. A m. kir. földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztérium. Mezőhegyesi országszerte használt és ismert, tenyésztésre kitünően alkalmas kancza lovaiért, érdemérem. Vojnits Jakab, Baja: ménlovaiért, érdeméremmel.Zombori András, Szeged: ménlovaiért, érdeméremmel. Wolford Pál, Szeged: ménlovaiért, érdeméremmel. Wolford Miklós, Szeged: ménlovaiért, érdeméremmel. Eördögh János, Szeged: ménlovaiért, érdeméremmel. Polakovits Alajos, Szabadka : ménlovaiért, érdemérem. Raffai Lajos, N.-Lak : kancza lovaiért. Prichling János, N.-Szt.-Miklós: kancza lovaiért, érdemérem. Kéri Jakab, N.-Szt.-Miklós: kancza lovaiért, érdemérem. Fúró Lajos, Halas: tenyésztésre alkalmas kancza lovaiért, érdemérem. Sváb Sándor és Károly, Csóka: kancza lovaiért, emlékérem. Krausz testvérek, Szeged: egyéves csődör csikójáért, emlékéremmel. Szarvasmarha. Érdeméremmel jutalmaztattak a következők : Krausz testvérek, Szeged: kitűnő csontszervezettel biró és hizékony fajú Schweitzi tehénért, Gr. Csekonics J., Zsombolya: tenyésztésre nagybecsű tiszta magyar fajú állataiért. Vojnits Simon, Szabadka : tiszta magyar fajú és helyes irányban tenyésztett gulyabeli jószágaiért. A következők nyertek emlékérmet: Hofmeister testvérek, Halas, Propper Mór, Halas. A m.kir. földmivelési, ipar és kereskedelmi minisztérium: Mezőhegyesi gulyabeli tiszta magyar fajú és tenyésztésre alkalmas állatjaiért. Kovács István, Halas: szépen kifejlődött tinóiért. A következők emlékérmet nyertek : Beretka Antal, Szeged. Kolosváry István, Halas. Vajna János, Halas: magyar fajú tenyész állatjaiért. A következők érdemérmet nyertek: Gróf Károlyi György, Orosháza: tenyész electoral birkáiért. Gróf Brunsvick Géza, Martonvásár: szép és gyapjudas birkáiért. Halas József Szegvár: ritka angorai kecskéiért. Emlékérmet nyertek a következők : Báró Podmaniczky Géza N.Kartal: angol keresztezésü gyapjudús és tömött állataiért. Szedéri„ Szentes: fésűs gyapjú kosáért. Hoffmeiszter testvérek, Halas: kosáért, e. é. Érdeméremmel lettek a következők: Vetró József Szeged: hízott m ártánya, mint ritka példányért. Gróf Károlyi György, Orosháza: tenyésztésre kitünően ajánlatos disznóiért. Gróf Károlyi Alajos, Mágócs: tenyésztésre kitünően ajánlatos disznóiért. Purgli János, Tompa: tenyésztésre kitünően ajánlatos disznóiért. Sváb Károly és Sándor, Csóka : kitűnő szép és tenyésztésre alkalmas disznóiért. Emlékérmet nyertek a következők: Lantos János, Szentes: ritka termékenységű disznóért. Kohner Heinrich, Kocsorhát: jeles tenyész állataiért. (Vége köv.) XIII. Csoport. Baptista hitfelekezet Budapesten. Egy kérvény került közelebb a belügyminisztérium elé, — mint a „M. H.“ irja — melyben Mayer Henrik, mint a budapesti baptista hitközség elöljárója és hitszónoka azért folyamodott, hogy mint a baptista hitfelekezet missionáriusa az egész országban ezen hivatalát szabadon gyakorolhassa. De mivel e felekezet hazánkban eddigelé egészen ismeretlen volt, a törvényhozás pedig mindenkor bizonyos megnevezett egyházak és felekezetek elismerésére szorítkozik s törvényhozáson kívül, közigazgatási úton egy új és ismeretlen felekezetnek szabad vallásgyakorlat hivatalosan nem adathatik, a belügyminiszter a kérelmet nem teljesítette. A baptista, valamint minden más oly vallásfelekezet, mely a törvényhozás által szabad vallásgyakorlási joggal fel nem ruháztatott, mint hitközség nem szervezheti magát s csak is mint magán társulat tekintethetik. Minthogy pedig hitszónokok mint ilyenek csak jogosult hitközségeknél működhetnek, e jelen esetben a miniszter nem engedhette meg Mayernek, hogy mint hivatalos jellegű baptista küldött vagy hitszónok működhessék. Amennyiben azonban jogosult magán előadások tartására, ily előadások mindenkor a helyi rendőri hatóságnál bejelentendők és mindazon rendőri szabályok a legpontosabban megtartandók, melyek a nyilvános magánelőadásokra előírvák. Egyúttal felhívta a belügyminiszter a főváros közönségét, hogy a baptista felekezet neve alatt tartott magánjellegű összejöveteleket figyelemmel kisérje s a mennyiben ezen összejöveteleknél aggályos jelenségek észleltetnének, erről a belügyminisztériumhoz azonnal jelentés teendő. A baptista felekezet keletkezésére nézve hazánkban, megemlítjük, hogy 1847-ben több magyar, leginkább vándorló iparosok külföldi tartózkodásuk alatt magukat a Hamburgban már akkor létező baptista hitközségbe felvétették s később hazájukba visszatérvén, e tant a külföldi hitközségek által támogatva kezdették terjeszteni, a nélkül, hogy itt Magyarországon önálló hitközséget képeztek, vagy számos hívekre találtak volna. Azóta folytonosan működtek a 60-as években , sőt később is többször bejárták az országot a hitbuzgó baptisták és terjesztették vallásukat, de mindenkor a legnagyobb csendben s innen van, hogy e felekezetzet hazánkban mind ez ideig ismeretlen maradt. Mayer Henrik hitszónok (a belügyminiszter őt a „hitszónok“ elnevezés használatától eltiltotta) Budapesten 1873-ban saját lakásán (három pipa utcza 11. sz. a.) kezdette meg missionáriusi működését s a hozzá csatlakozni kívánóknak előadásokat tartott. Az elvetett mag nem hullott kopár földbe. 1874-ben az ország különböző részeiben lakó pabtisták már csatlakoztak a budapesten levőkhöz, velők egyesültek s egy hitközséggé alakultak. 1875-ben már a vidéken is nagyobb mérvben megindult az agitatió, úgy hogy jelenleg Nagy Szalontán, Nagyszebenben és Újvidéken is bírnak állomással. A hitközség szervezetét illetőleg közöljük, miszerint a rendes tagok száma Budapesten jelenleg 80, ide nem értve azon családokat, melyek a gyülekezetben önkénytesen vesznek részt. A tagok élén egy elnök áll Mayer Henrik személyében, továbbá két diaconus, névleg Kaiblinger György asztalos mester (Budán, öt pacsirta utcza) és Tauler János kovács az óbudai hajógyárban; ugyanő mint pénztárnok is szolgálja a hitközséget. Nagy Szalontán diaconus Kornya Mihály vendéglős, pénztárnok: Lajos János, s konv. zászlóaljbeli puskamüves. Végre az újvidéki állomáson diaconus s pénztárnok egy személyben Bernhard Péter ácsmester. Az ekként szervezett hitközség Budapesten két helyiségben tartja, n. m. a 3 pipa utczai 11 sz. házban földszint 2. ajtó alatt, hol hetenként kétszer, vasárnap reggel 9 óra, és csütörtökön este 8 órakor gyülekeznek, — és Ó-Budán korona utcza 719 sz. a., hol rendesen vasárnap d. u. 3 órakor és szerdán este gyűlnek össze. Ájtatoskodásuk éneklésből és imádkozásból áll, főkép pedig bibliai felolvasásokból és hitszónoklatokból. Mindezt nem titokban, de mindazonáltal a legnagyobb csendben teljesítik. ÚJDONSÁGOK. — A király utazása. A király tegnap reggeli 7 órakor érkezett meg II.Szebenbe. Utazása közben több helyütt küldöttségek fogadták őt, így Szolnokon is, hol a király kissé hosszasabban időzött. Aradon este utazott keresztül. Kíséretében volt Wenckheim miniszter, Mondel br., Beck, a katonai irodának főnöke, Löhneisen és Németi szárnysegédek, Pápay udvari tanácsos és Brcska tábornok. A lobogók és virágokkal feldíszített pályaudvart nagy számú néptömeg foglalta el, mely lelkes éljenekkel üdvözölte a királyt, ki igen derült hangulatban látszott lenni. Hosszabb ideig beszélgetett Aczél Péter főispánnal, Salacz Gyula polgármesterrel, Tabajdy Károly, Urbányi János, Nagy Sándor, Schiller Károly és Ottrubay urakkal, kérdezősködve a vidék és a város viszonyai és egyéb közérdekű dolgok felől. Mintegy 18 perczig állott a perronon, folyton társalogva; azután a közönség éljenes közben vagyonba szállt és a vonat tova robogott Nagy-Szeben felé. II.Szebenben Wächter főispán fogadta a királyt, magyar nyelven üdvözölve őt s a királytól szintén magyar választ kapva. Ezután Fogarassy püspökkel váltott pár szót, úgy szintén Román és Vancsa érsekhez, Pavel, Metián és Mihályi püspökhöz, Gibel polgármesterhez, stb. Aztán megtekintette a diszőrséget s szót váltott dr. Ringels-