Egyetértés, 1876. szeptember (10. évfolyam, 209-235. szám)

1876-09-20 / 226. szám

X. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy h­elyben házhoz hordva . Egy évre..............................................20.— Félévre ...................................................10.— Negyedévre................................................5.— Egy hóra...............................................1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 80 kr. Nyilttér: öt hasábos «or 30 krajczár. Előfizetési felhivás az E <3-­E­T Él E­T Él S politikai és közgazdászati napilapra. BMP Figyelmeztetjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetésük október 1-jén, az új évnegyed kezdetével lejár, annak minél el­őbbi megújítására, hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történj­ék. Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó­ hivatalának a Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre ....... 20 frt. — kr. Fél évre ..............................10 frt. — kr. Negyed évre.........................5 frt. — kr. Egy hóra ....... 1 frt. 80 kr. A béke bíróságokról, ii. A képviselőház jogügyi bizottságának ja­vaslata a kisebb polgári peres ügyekben való bi­­rói hatóság gyakorlására, a következő közegeket állítja fel. A szabad királyi törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban a közgyűlés által kirendelt jogvégzett, vagy el­méleti bírót, avagy jogtudományi államvizsgá­latot tett, vagy bírói hivatalt viselt egy vagy több közigazgatási tisztviselőt. A nagy és kis községekben, de a rendes­nél szűkebb hatáskörrel, a községi bírót, avagy a nagy községek által választott jogvégzett, vagy az elméleti bírót, vagy jogtudományi államvizsgálatot tett s a közigazgatási bizott­ság általi felterjesztés után a minisztérium által megerősített egyént, a rendes hatáskörben. Az eddig is eljárt királyi járásbíróságo­kat. S ezek a mezei rendőri ügyekben egyálta­lában, s 15. frton felüli polgári peres ügyekben mint concurens bíróságok működnek, s a felek választásától függ, hogy a megnevezett köze­gek közül melyiknek bíráskodását vegyék igénybe. Mi mint előbbi czikkünkben is kifejeztük, leginkább megyei szempontból ves­szük a bi­zottság javaslatát bírálat alá, s így a javaslat szerint felállítandó közegek közül az utóbb felsorolt három közegre tes­szük meg észrevé­teleinket, s a városokban működni hivatott köz­­igazgatási közeget ezúttal mellőzzük. A községi bíráskodást elvben, sőt a gya­korlati életben is mint hivatott közeget kész­séggel elfogadjuk, azonban nem oly nagy hatáskörrel, mint azt a javaslat czélozza, mert a javaslat szerint a nagyobbrészt kellő mivelt­­séggel nem bíró községi bíró képességét meg­haladó bírói hatósággal ruháztatik fel, s mig ezzel veszélyt is okozunk, a valódi czélt sem érjük el. Igaznak tartjuk mi azt, hogy községi bíró, bár­mennyire kevés műveltséggel bírjon is az, mert már állásánál fogva is, a községi lakosoknak egymáshozi viszonyait, azok érde­keit, megbízhatóságukat legjobban ismerheti, a községi lakosoknak egymás közötti ügyeik­ben helyesen bíráskodhatni — s azért oly ha­táskörben azt nemcsak helyesnek, de üdvösnek is tartjuk, mert ez által lehetővé van téve az, hogy a kisebb értékű­­ tárgyú peres ügyekben a községi lakosok egymás között otthon nyer­jenek elintézést, s más részről a községi bíró­nak is csak oly hatáskör adatik, miben neta­­láni kevés ismerete daczára is veszély nem rejlik, sőt a községi kötelékből kifolyó tárgy és viszony ismereténél fogva a peres ügyek nagy részében, bármely jogvégzett egyénnél he­lyesebb s megnyugtatóbb határozatokat hozhat. A bizottság javaslata azonban a községi bíráskodást ezen megszorítás nélkül akarja felállítani s azt mi részünkről nem helyesel­hetjük. A községi bíráskodás ily felállítása által azon fő czélt, hogy mindenki lehetőleg kevés fá­radság s költség nélkül nyerjen igazságszolgálta­tást, el nem érjük, mert a panaszló, ki távolabb községben lakik, hogy követelését érvényesít­hesse, kénytelen adósa községében megjelenni, mi sokszor nagy költséget von maga után s mert az ottani s talán kevés ismerettel biró községi biró, a viszonyok nem ismerése s annak fel nem derithetése miatt kellő felvilágosítást magának nem szerezhet, s mert a községi köte­léknél fogva saját községbelieinek érdekei felé fog hajolni, s igy oly ítéletet mond mi által felperes magát sértettnek tartandja, s ez által csak egy újabb s költséges per kezdésére lesz utalva. A községi bíráskodásnak oly nagy kiter­jesztése, a gyakorlati életben nagy nehézsé­gekre is fog találni, mert míg a saját községé­ben lakók között felmerült peres kérdések el­intézésére, a talán szükséglendő bizonyíté­kok megszerzésre, bármely községi biró legnagyobb részben képesítve van, addig az a idegen­­ község lakosaivali peres ügyekben, jogügyi bizottság ja­vaslata szerint complicált­a eljáráson al­apuló bizonyítást — gyorsan és az ítéletnek megfelelőleg eszközölni képes nem leend, s ez vagy a peres ügyek befejezésének hosszúra nyújtását fogja eredményezni avagy a netaláni gyorsított, de nem alapos befejezés csak az újabb s a rendes bíróság előtti eljá­rásnak fog alapot teremteni. Ez esetben tűnik fel mindjárt első­sor­ban a szolgabírói bíróság felállításának hasz­nossága és szükségessége, mint a­mely bíróság magasabb műveltségénél fogva s azért is, mert állásából kifolyólag a peres körülmények fel­derítését könnyen eszközölheti, s mert sem a panaszos, sem a panaszlott érdekeinek hódolni már állásánál fogva sem foghat, az igazságnak kiderítésére leginkább hivatott, s mivel a köz­ségeket úgyis gyakran beutaznia kell, a költsé­gességet is elenyészteti. A községi bíráskodást tehát mi elvben helyeseljük, de csak a hangsúlyozott megszo­rítással. A nagy­községek által válaszandó jog­végzettek bíráskodása ellen, bár ezen kifogá­sokkal nem élhetünk, annak azért nem örülünk, mert az a községekre ok nélkül nagy kiadást ró. Komjáthy Béla: Mint tudjuk, nemrég több elsőrendű bécsi lap azon kérdést szellőztette, hogy tekintve azon élénk ellenzést, mel­lyel a monarchia mindkét államában a két kormánynak a kiegyezésre vonatkozó megálla­podásait már eddig is fogadták, s mely ellenzés a két parlamentben bizonyára még kevesebb lesz, s nem lenne-e tanácsosabb az egész kiegyezési kérdést egy évvel későbbre halasztani. A „P. 0.“ értesülése szerint az osztrák kormány nézete nem esett távol e kirlapk­ói megjegyzéstől. A kiegyezés ügyét e tekintetből megzavarni ugyan egy osztrák mi­niszternek sem jutott eszébe, de azon körül­mény következtében, hogy egyrészt a magyar kormány az egész kiegyezést a bankkérdéssel együtt egy oszthatlan egésznek akarja tekintetni; másrészt a nemzeti bankhoz való viszony egyátalá­­ban nem kecsegtet a bankkérdés könnyű és kedvező megoldásának kilátásával: az osztrák kormány né­hány tagjának véleménye szerint a kiegyezés elha­lasztását annál inkább szóba kellett volna hozni, minthogy a pénzpiacz átalános helyzete kevés re­ményt nyújt arra, hogy az uj bankstatutumot az osztrák nemzeti bank nélkül is gyakorlati ér­vényre lehetne emelni. Ezt a magyar minisztérium is jól tudta s tanácskozás tárgyává is tette. A ma­gyar kormány rendü­letlenül ragaszkodik a bécsi stipulatiókhoz, melyek — meggyőződése szerint — különben is az osztrákok részére adott engedmé­nyek „non plus ultra“-ját foglalják magukban. E szerint fognak Bécsben eljárni Széll és Tre­­f­o­r­t miniszterek s Tisza, ki utánok megy, aligha fogja őket a legkisebb pontban is desavonálni. Úgy beszélik, hogy a miniszterelnök nem csupán a ki­egyezési ügy miatt megy Bécsbe, hanem az átalá­nos politikai helyzet miatt is, mivel Andrássy fö­lötte sürgetésnek tartja határozatai felől a két kor­mányt fölvilágosítani. Az új vám és kereskedelmi szerződés javasla­tának azon pontja, mely a közös konzulátus ügyről szól, — mint „B. 0.“ hallja — oda fog módosíttatni, hogy mindkét kereskedelmi miniszter befolyást fog gyakorolhatni a konzulok kinevezésére.­­ A „B. 0.“ bécsi sürgönye szerint: Széll, Tre­­fort és Wenkheim báró oda érkeztek. Széli Pretis bárót, Trefort pedig Chlumetzkit látogatta meg. Később Széll Andrássy grófot látogatta meg. A közös miniszteri értekezletek valószínűleg csak hol­napután fognak megkezdetni. Matlekovics osztálytanácsos ma este Bécsbe utazott, hogy — mint a „B. C.“ értesül — első­sor­ban a romániai részletes tarifa ügyében tartandó bizottsági ülésekben részt vegyen, de egyúttal azért is, hogy a megtartandó miniszteri tanácskozásokban mint szakelőadó részt vegyen. A „B. C.“ marosvásárhelyi távirata szerint, József főherczeg, Szende miniszter és Kingelsheim báró altáborszernagy ma estére oda váratnak, hogy az ottani honvédtábort megszemléljék. Zágrábtól jelentik a „B. C.“-nek, hogy e hó 5-én tartatott meg Petrinyában Pavlovics János egy új sajtóberében, — a „Granicsár“-ban megjelent egyik czikke miatt, — a végtárgyalás, melyben Pavlovics a köz­béke elleni vétség miatt 3 havi fog­ságra és 200 frt kauczióvesztésre ítéltetett. Az Ausztriával kötendő uj kereske­delmi szövetség alkudozásaihoz szükséges adatok megszerzése czéljából a keresk. miniszter több na­gyobb gyárost és iparost szólított fel, hogy az általuk eszközölt ki- és bevitelt kilogrammokban kimutatva hozzá beküldjék, hogy azokból valódi ké­pét nyerhesse a forgalomnak, s hogy az alkudozá­soknál ezeknek igényeire fordíthassa figyelmét. A felszólított iparosok nagyobb része a kívánt adatokat már beküldte a minisztériumnak, néhányan azon­ban ezen adatok kiszolgáltatását alig képesek esz­közölni, mert oly czikkekkel foglalkoznak, melyek a forgalomban nem súlyuk, hanem beszerzési értékük szerint jönnek elő, pl. mint a felszerelési czikkek, mesterséges virágok, szövetek és csipkék stb. Mint hirlik, néhányan ezen okból folyamodtak a mi­niszterhez s kérték, hogy a kimutatások ne a súly, hanem az érték szerint legyenek eszközlendők. A biztositó társulatok némelyike által űzött humbugnak legközönségesebb fajtájához tartozik a „nevezetesebb“ természetű károkat gyors kifizetés által hirlapi reclame-gyártás czéljából felhasználni, míg a szegényebb, elhagyottabb vidékek károsai ugyancsak járhatnak az ügynök urak kedvében, mert ha módját nem tudják, vagy épenséggel nem, vagy csak buzva-vonva és pogányul leszállítva kapják meg a kár megbecsült értékét. Ez a legfőbb ok, a miért a biztosítás ügye az azt uraló idegen szédelgés ellenében nem bir erős gyökereket verni népünknél. Dicséretekre legyen mondva, hazai solidabl 226. szám Szerda, 1870. szeptember 20 Szerkesztői iroda s Budapest IV. megyeház tér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó-h­ivatal:­­Budapest IV. megyeházzér 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. vállalatainkat nem érheti annyira a vád, mint azon külföldről beözönlő speculatiót, mely az egyes köz­ségekben eleinte „fizet, mint a köles“, hogy később midőn magához édesgette a biztosítók legnagyobb részét, általánosabb csapásoknál kibújjék kötele­zettségeinek pontos teljesítése alól. így látjuk most a lapokban nyakrafőve meg­dicsérni az „Assecurazioni Generali“-t, mely Grre­­gersennek kifizette tűzkárát s most hajszolja magá­nak a tőkét belőle, de arról nem szól semmit, hogy a kis-kázmériakat és a mihályiakat ért és becslés által megállapított jégkárt ne adj isten az ottani biztosítóknak megkapni. Vártunk volna e vád nyilvánosságra hozata­lával még egy ideig, ha a gyors reclame szerzés az érem másik lapjának felmutatására kibívólag nem utal bennünket. Mert hát kissé furcsa dolog volna, hogy a világ előtt szép készfizető színben brillíroz­zon, mikor vidéki német „staatsoekonom“ ügynöke által füle búbját sem mozgatja meg a károsok ki­elégítésére. Az évek során át megfészkelődött gazdálko­dás gyönyörűséges voltának élő tanúbizonyságát ké­pezi a ranki fürdő ügye is. Ezt a fürdőt Andrássy Gyula a sugárúti tervek idejében igyekezett „hírbe hozni.“ A nyári idényt rendesen ott töltötte volt veréb­vadászattal, a­mennyiben ott gyűlt össze a zempléni és abauji házi verebek azon része, mely a pitvarban ólálkodott az állami magtárból elhulla­tott kinevezési okmányok után. Hanem hát Bánk azért ő excellentiájának személyes jelenléte által még nem emelkedett­­ fiág­hírre. Már az rendszeres pechje a krasznah­orkai családnak,s tátrafüredi fürdőzése által is újabb meg­erősítést nyert, hogy rendkívüli lendületet nem ké­pesek adni egy helynek sem, a­hol sátrukat felütik. A család tagjain kívül a mágnásvilágot nem hódít­ják és csoportosítják maguk köré, a középosztályt pedig elkergetik zárkózottságuk által. Bevált e baj Bánkon is, mihelyt Magyarországon megszűnt a hivatalosztogatás rohama, de azért a fürdő kapott Andrássy nevéről forrást, a kincstár pedig kezdte beleölni a pénzt, furatot artézi­ kutat, s már-már Párist Londonnal együtt, meg a pesti sugárút el nem kelt telkeivel oda szándékozott hengergetni borsón, szóval ráköltött vagy nyolczvan ezeret.­­ Persze, hogy ez is „beruházás“ volt, s annak szere­pel most is, a­mikor a gavallér-politika rászorult, hogy eladja. Kínálják pediglen fűnek-fának ötven­ötezer forintért, de nem kell csak Andrássy Manó­nak, a gömöri híres vasgyár-manipulánsnak, negy­venezerért. Hiszen jól vegye meg, inkább kerüljön az ő kezébe, mint más fajta emberébe, csakhogy szorult pénzviszonyaink között bizony ráférne az országra, hogy a családi fürdőhöz annak alapítója, Andrássy Gyula is járulna ugyanannyival. Oly híres fürdő, oly híres embernek sokat megér, mi megelégszünk azzal, hogy szép szemeiért és az ott töltött idő emlé­kéért a bölcs és takarékos kormányok alatt kamato­zás nélkül dobtunk ki oly nagy előleget. Ennyi áldo­zat részünkről elég, nem lehet kívánni, hogy még a tőkének is felét elveszítsük a családi vasutak torká­ban épített családi fürdő miatt. Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun­ megye a közigazga­tási bizottság tagjainak megválasztása végett folyó hó 25-én rendkívüli közgyűlést, s a megelőző napon, szeptember hó 24-én d. u. 4 órakor értekezletet fog tartani. A Miletics Szvetozár és társa Kasapinovics Szvetozláv ellen megindított per a vád alá helyezésre és a vizsgálati eljárásra vonatkozólag ma (szept. 19.) került tárgyalá alá a kir. tábla büntető taná­csában. Mileticsék t. i. a nagy-becskereki és buda­pesti törvényszékek által hozott elfogatási határo­zat, továbbá a vizsgálatot elrendelő végzések ellen felebbezéssel éltek, a kir. tábla azonban helyben­hagyta a budapesti törvényszék eljárását. Magát a tárgyalás lefolyását alább ismertet­jük meg olvasóinkkal. Itt az ítéleletet a tanácselnök által előterjesztett indokaival adjuk. Az ítélet: A budapesti kir. ítélő­tábla a dr. Miletics Szvetozár és Kaszapinovics Szvetoslav ellen részint a budapesti kir. túszok, részint a becskereki kir tör­vényszék előtt folyamatban levő vizsgálati ügyeket itteni elbírálás és vizsgálat alá vévén, a következő határozatot hozta: Az eljárt budapesti kir. tvszéknek határozata oly kiegészítéssel, hogy az eljárt kir. tvszék utasit­­tatik, miként dr. Miletics Szvetozár mentelmi jogá­nak felfüggesztése tekintetéből a képviselőház elnök­ségéhez forduljon, egyébként helybenhagyatik. A nagy-becskereki kir. tvszék határozatának tárgya az itteni felülvizsgálat folytán megszűnvén, az iratoknak dr. Miletics Szvetozár és Kaszapino­vics Szvetozláv elleni vizsgálattal való egyesitése tekintetből az eljárt becskereki tvszék innét utasit­­tatni rendeltetik. Az Ítélet indokai: Minden oly merénylet, mely a fennálló alkot­mány, vagy belbéke megzavarására, úgy az állami terület épségének veszélyeztetése tekintetében bárki által czélba vétetik, hazai törvényeink értelmében a felségárulás bűntettét képezi. Az előttünk fekvő vizsgálati adatok, különö­sen a becskereki törvényszék által tett nyomozások és Bankovics György vallomása által be van bizo­nyítva, miszerint dr. Miletics Szvetozár és Kasza­pinovics Szvetozláv 1876. máj.havában Belgrádban voltak és ott egy tanácskozmányban részt vettek, mely tanácskozmány a Szerbia részéről Törökország ellen indítandó háború mellett a magyar koronához tartozó déli tartományokban eszközlendő felkelést és mintegy 20—30,000 főnyi seregnek a szerb feje­delemség részére leendő kilátásba helyezését tár­gyalta. Miután egyrészről a velünk barátságos viszonyban álló Törökország ellen Szerbiának se­gédsereggel való támogatása, másrészt pedig a magyar korona területe épségének veszélyeztetése ezen vallomás által mint gyakúok mind Miletics Szvetozár, mind Kaszapinovits Szvetoszláv irányá­ban felmerült, miután különösen dr. Miletics Szve­tozár ellen kiderült még az is, hogy a szerb fejedel­met, mint Szerbia királyát éltette, és a magyar területnek csonkítását, és így hazai törvényeink értelmében felségárulási bűntett jelenségeit magá­ban hordó nyilatkozatokat tett; és miután ezen nyi­latkozatokat Bankovics György vallomása szerint nyolcz más, részint Magyarország különböző vidé­keiről való, részint szerbiai alattvalók hallották, és miután ezen nyilatkozatok folytán, mint ugyancsak a becskereki tavszék előtt lefolyt nyomozásokból kitűnt, Joannovics Kornél Magyarország déli részeit bejárva, és ugyanott dr. Miletics Szvetozár névje­gyét felmutatva, a szerb kölcsön elhelyezése iránt kísérleteket tett és ígéreteket nyert; de ezenkívül, bár tagadja Joannovics Kornél, Pérics Péra előadása szerint, melyet a kikindai ka­pitány, Bujanovics Vazul is megerősít, a felkelésről, mely Magyarország határain történt volna, szó volt; továbbá dr. Majenszky és Vidák Péternek a vizsgálat alkalmával tett előadásaikból az, hogy mintegy 20,000 főnyi sereg Szerbia részére előállít­­tatni szándékoltatott, szintén kitűnt, ennélfogva Bankovics György vallomása és az abban foglalt tény­körülmények ezen tanuknak elő­adásai által is támogatva lévén, Bankovics György ezen előadása jogos gyanuok gyanánt mindenesetre elfogadandó volt. Továbbá a Joannovics czime alatt érkezett levelek és azon szoros viszony, melyben Joannovics dr. Militics Szvetozárhoz állott, azáltal tüntettet­­vén fel, miszerint az altartományokban levő felke­lésre vonatkozó és ezek egyes adatait közlő levelek dr. Militicshez Joannovics Kornél utján érkeztek és különben is a „Zasztavá“-ban közlött azon czikk, mely a belgrádi tanácskozás után az arra vonat­kozó eseményeket előtünteti, arra nézve, hogy azon belgrádi tanácskozásnak mi volt a czélja, Banko­­vics nyilatkozatával megegyező világosságot vet, ellenben sem Miletics Szvetozár, sem Kaszapino­vics azt, hogy azon czél, mely miatt ők állítólag Belgrádban megfordultak, valósággal az általuk mondott lett volna: igazolni képesek nem voltak — és a felhozott körülményekben mind dr. Miletics, mind Kaszapinovics ellen a felségárulás bűntényére jogos gyakuokok foglaltattak. Hazai törvényeink és különösen az 1715. évi 7. tvczikk a felségárulás esetében minden formali­tás mellőzésével a bűntény veszélyességénél és az ebből bekövetkezhető többé gyakran nem is orvosol­ható következményeknél fogva az azonnali letartóz­tatást rendeli és engedi meg . Ezen törvény az 1781. 56. tvczikk által, épen ezen részében erejében fennmaradván, kétségtelen, hogy mindkét vádlott irányában a vizsgálati fogság megrendelésének és igy az eljárt budapesti törvény­szék határozatának e részbeni helybenhagyásának esete forog fenn. Nem állhat ennek ellenében dr. Mileticsnek mint orsz. képviselőnek a mentelmi jogból szárma­zott kifogása és különösen nem vétethetik figye­lembe az, mit a felebbezés indokaiban felhoz, mintha ezáltal zaklatásnak lett volna kitéve és ezáltal a képviselői állás függetlenségét megtámadó zaklatás­nak tér és alkalom nyittatnék. Mert az országgyűlés elnapolása után csakis 1. évi július 27 én derülvén ki ellene Bankovits val­lomása alapján a felségárulásra nézve jogos gyakú­okok, az, hogy az országgyűlés elnapolása idejében elfogatása zaklatás természetével bírna, már önma­gától kizárva van. Ezek szerint tehát mindkét vád­lott irányában a vizsgálati fogság a vizsgálat mel­lett megrendelendő volt. A­mi a becskereki kir. törvényszék határoza­tát illeti, miután a budapesti kir. törvényszék, mint felségárulási esetekre az 1871. 31. t. czikk által ki­jelölt illetékes biróság által hozott határozat foly­tán az előző vizsgálatot megrendelő határozat itteni felülvizsgálatának szüksége elenyészik, az iratoknak az ügy összefüggésénél fogva a pesti kir. törvény­székhez való áttétele volt megrendelendő. A fővárosi közigazgatási bizott­ság választása ügyében követendő eljárás megállapítása végett ma délután az uj városházán 80—90 hatósági képviselő értekezletet tartott. Az értekezlet összehívója Báth K. főpolgármester előadván, hogy a közigazgatási bizottság életbelép­tetése elég fontossággal bír arra nézve, hogy a vá­lasztási ad­us könnyítése c­éljából bizonyos megál­lapodások jöjjenek létre, megemlíti, hogy a belügy­miniszter két rendelete fel fog olvastatni. De mielőtt ez megtörtént volna, felkelt K­i­­rályi Pál s abból az alkalomból, hogy a főpolgár­mestert legújabban a király részéről kitüntetés érte, szépen felköszöntötte, mire a jelenlevők a fel­­köszöntés végén mindnyájan felálltak. A főpolgár­mester meghatva köszönte meg a tisztelet és szere­tet e nyilvánítását. Rupp tanácsnok felolvasá a két min. leira­tot. Az egyik tudatja, hogy a közig. bizottságok élet­beléptetését a minisztertanács október 2-ára hatá­rozta, tehát a választás minden törvényhatóságnál okt. 20—30-ika közt megejtendő lesz. A másik ar­ról tudósít, hogy a törvényhatóság iktató s kiadó hivatalában s levéltárában külön könyvek s illető­leg osztály nyitandó a közig. bizottság ügyei ré­szére ; s hogy a közigazgatási bizottság irodai mun­káit rendszerint a törvényhatóság hivatalos közegei, illető osztályai végzik stb. Bejelentetik még, hogy miután a min. rendelet értelmében a választandó tagok névjegyzékével együtt a törvényh. ügyészi helyettes neve is felterjesztendő, a főváros részéről T­o­l­d­y József fog ily minőségben megneveztetni. Ezután Scheich intéz kérdést a főpolgár­mesterhez , hogy a nyugalmazott tisztviselők vá­laszthatók-e közig. biz. tagokul? Báth feleli, hogy e kérdés a legközelebbi főispáni értekezleten is meg­fordult s ott úgy döntötték el, hogy igenis lehet őket választani, valamint a közjegyzőket is, mert azok nem állami tisztviselők. Mielőtt az értekezlet tulajdonképeni czélja fölötti tanács megengedtetett volna, még B­r­ó­d­y Zsigmond jelenté be, hogy a holnapi közgyűlésen indítványt szándékozik tenni, mikép a fővárosban a biz. tagok fele részének megválasztása előtt a köz­­igazgatási bizottság tagjai ne választassanak meg, tehát ezek választása halasztassék el 6 héttel. Stei­ger az indítvány ellen szól. H­o­ff­m­a­n­n Pál szól Bródy mellett. Egyéb­iránt, h­a B­r­ó­d­y indítványa nem fogadtatnék el, ő a 25-ike helyett e hó 30-ikát találná legjobbnak a választásra kijelölni. Báth főpolgármester szerint a jelen esetben, midőn egy az egész országra kiterjedő törvény vég­rehajtásáról van szó, annak egy időben kell meg­történni s a különféle hatóságok spec­iális érdekei nem képezhetnek, különben is más nem elhárítható gátló körülményeket. 25-ére azért kellett kitűzni a választást, mert rövid 6 nap szükségkép kell a­l könyv elkészítésére, hitelesítésére, névsor felterjesz­tésére, tagok összehívására stb. Erre Bródy kinyilatkoztatja, miszerint in­dítványát holnap nem teszi meg. A választásnál kö­vetendő eljárás tárgyában Steiger terjesztett elő indítványt. Kívánja, hogy mind szakképzettség te­kintetében képes legyen a megválasztandó közig. biz. tag tisztének megfelelni, mind, elegendő idővel rendelkezzék, mind­ pedig független legyen alulról úgy mint felülről. Indítványozza, hogy ezen értekez­let küldjön ki egy bizottságot, mely megállapítson egy 20—25 tagú listát, mely aztán terjesztessék a közgyűlés tagjai elé figyelembe vétel végett. Ellenben Királyi Pál, tekintettel arra, hogy a kerületi viszonyokkal is ismerősnek kell lenni a közig. biz. tagnak, ezen eljárás mellőzésével azt ajánlja, hogy minden kerület szólittassék fel pl. 5 tag kiküldésére, ezen 5-ös bizottságok mindegyike készitsen listát s ezek egy közös ülésben (szomba­ton) állapodjanak meg egy 20—25-ös egységes név­sorban, mely a közgyülésij tagoknak, nem mint hi­vatalos, csak figyelembe vehető lista fog átadatni. Ez indítvány többek pártolása után egyhan­gúlag elfogadtatott. A főpolgármester még­jelentvén, hogy a bel­városban­ értekezlet ez ügyben csütörtökön lesz,ezel az értekezlet véget ért. A szegedi kiállítás. A kiállításban, ér­dekes tudni e sokban jellemző adatokat, a következő városok a következő számú kiállítóval vettek részt: Ada 3, Almás 1, Alacska 1, Arad 21, Apatin 2, B.Bes­­senyő 1, Buziás 1, Békés-Gyula 26, Brassó 2, Békés 2, Baja 4, Beregszász 1, Bil­ét 2, Bpest 359, Bujakova 1, Beocsin 1, B.­Csaba 126, Buziás 2, Bánfi-Hunyad 1, Csécse 1, Cseney 4, Csermó 2, Cegléd 7, Csorvás 1, Csobád 1, Csóka 2, Csongrád 1, Csantavér 1, Csetnek 1, Csatád 1, D.-Vecse 1, D.­Szt.-Szabadi 1, Debrecen 18, Dorozsma 2, Derekegyháza 2, Detta 1, Domb­­egyháza 1, D Szt-Márton 2, Érsekújvár 1, Esztergom 7, Eger 2, Eszék 2, Félegyháza 4, Fehértemplom 16, Filipova 1, Felső Eőr 1, Felsőbánya 1, Gyarmata 1, Grossheuern köz­ség 1, Gyula 1, Győr 13, Gerendás 1, Gyulavár 1, Halas 57, Hunvásárhely 34, Nlerend 1, Horgos 1, Hodságh 1, H. Bö­szörmény 2, Ilartva 1, Hirschberg 1, Hammersdorf község 1, Jolsva 2, Igló 3, Silok 1, Jászberény 1, Kassa 10, Keszthely 1, Kis Geresd 1, Kecskemét 53, Kőszeg 1, I­ocsorhát 1, Ka­posvár 1, Komárom 2, Králó 1, K.­Vásárhely 1, Klopodia 1, Kistelek 3, Kőbánya 1, Körmöcbánya 3, Kisszállás 1, Kis- Pest 1, Kapuvár 1, Késmárk 3, Kula 4, Kolozsvár 20, Lugos 2, Lekekalma 1, Lőcse 3, Losonc 2, Sándor 1, Miskolc 35, Maetzdorf 1, M.-Sziget 1, M.-Vásárhely 2, Makó 11, Mindszent 1, Mosony 2, Mogyoróska 1, Muraszombat 1, Martonvásár 1, Michelsberg 1, Monor 2, Mező-Tur 1, Mágocs 2, Ménes 1, M.-Szt-Apátfalva 1, M.-Radna 1, N.-bosany 1, N -Bogsány 1, N.-Kőrös 1, N.-Cenk 1, N.-Teremia 2, N.-Ká­­roly 1, N.-Bánya 1, N.-Bátya 1, N.-Kartal 2, N.-Lak 1, N.­­Osz 2, N.-Szt-Miklós 4, Nyíregyháza 3, N.-Szalonta 1, N.­­Kikinda 4, N.-Szőlős 1, N.-Szeben 63, Nagy-Becskerek 3, N.-Halász 1, N.-Csanád 1,N.-Várad 20, Nyitra 1,Nettendorf község 1, Orosháza 10, Ó-Buda 2, Oroszlámos 1, Ó.-Kér 1, Ó-Arad 1, Öcsöd 4, Oravicza 4, Ó.-Becse 1, Ó.-Zólyom 1, Ó.-Orsova 2, Prakfalu 1, Paks 2, Pécs 12, Pétervár 1, Pa­­lánka 1, Pilis 1, Pázmánd 1, Pozsony 7, Pancsova 3, Pápa 2, P.­Szt.Tornya 2, Puszta Lajosmizse 1, Paulis 1, Resiczabánya 2, Réve 1, Rimaszombat 5, Rév-Komárom 1, Rózsahegy 1, Ruma 1, Rékás 1, Rozsnyó 1, Szom­orja 2, Sövényfalva 2, Szombathely 7, Sopron 29, Szt.-Kir-Szabadi 1, Surány 1, Soborsin 1, Szegvár 2, Szt.-Gotthard 2, Stolzenburg község 1, Sepse 1, Szepes-Igló 1, Szegzárd 15, Szentes 26, Segesvár 28, Szt -Keresztbánya 1, Székesfehérvár 5, Szeged 425, Szi­­nyérváralja 1, Sziszek 1, Szabadka 11, Szarvas 6, Szász-kézd X, S.-a.-Ujhely 1, Sarkad 1, Szatmár 3, Szatmár-Némethi 1, Szászrégen 1, Temesvár 16, Tisza-Füred 1, Török-Kanizsa 1, Tószeg 1, Tokaj 7, T.­Szakos 1, T.­Szt. Miklós 1, Torda 6, Topolya 2, Túra 1, Tompa 1, Tata 2, Tállya 2, T.-Becse 2, Titel 1, Urhida 1, Újvidék 20, Ungvár 3, Ujverbász 1, Újpest 1, Úszód 1, Ujkígyós 14, Újarad 1, Újszeged 2, Vésztó 2, Vaág-Sellye 1, Versecz 66, Vajszka 1, Vácz 5, Veszprém 10, Varanno 1, Villány 1, Vinga 1, Zombor 5, Zágráb 1, Zay-Ug­­rócz 3, Zenta 22, Z -Egerszeg 1, Zsáka 2, Zsombolya 2, Zyrcz 1, Zsobok 1 ,Zlatno 1, Beszterczebánya 1. E szerint a kiállításon legtöbben, 425-en vet­tek részt Szegedről. Második sorban Budapest kö­vetkezik 359 kiállítóval, s aztán B-Csaba, mely de­rék mezővárosból 126-an vettek részt a kiállításon, mi aránylag tekintve a fővárosnak és felülmúlása­ . Sajnos, hogy több iparképes város igen kevéssé volt képviselve. Gladstone vádjai. Gladstone a „Times“-hoz intézett levelében a következő vádakkal lép föl a conservativ kormány ellen : 1. A miniszterek nem ismerték el a jogot és kötelességet, mely a többi hatalmakkal egyetemben Angliára hárult a szultán keresztény alattvalói irányában a krími háborúból és a párisi szerző­désből. 2. Európa összműködését Törökországgal szemben, mi által egyedül lehetett volna kilátás bé­kés megoldásra, nemcsak nem támogatták, de aka­dályozták. 3. Visszautasították más államok javasla­tait, a­nélkül, hogy helyükbe egyebet indítványoz­tak volna és ezáltal siettették egy vészes háború kitörését. 4. A hajóhadnak a Besika-öbölbe küldése ál­tal a török kormánynak erkölcsi és anyagi támoga­tást nyújtottak a legvérengzőbb tettek és bűntények elkövetésekor. 5. Késleltették a bulgáriai kegyetlenségek nyilvánosságra kerülését Angliában. 6. A parlamentben önkényes és valótlan nyi­latkozatokat tettek a bulgáriai kegyetlenségekről. 7. Még most is — azok kitörése után öt hóra — minden megbízható felvilágosítás nélkül vagyunk a brit kormány részéről. A­mi lord Derby nézeteit illeti a keleti poli­tikára vonatkozólag, e tekintetben Gladstone a kö­vetkező végeredményekre jutott: 1. Lord Derby előadásából kitűnik, hogy Tö­rökország, ha a mi s más hatalmak támogatásár­a számíthatna, jól viselné magát, ellenkezőleg, ha azt hinné, hogy egész Európa ellene van, kihágásokat tenne. 2. A törökök magatartásáért reánk nagyobb felelősség nem hárul, mint a többi hatalmakra, ha­bár mi voltunk azok, kik Francziaországgal közö­sen megszüntettük Oroszország régebben gyakor­lott jogait, hogy a török alattvalókat védelmezze s

Next