Egyetértés, 1876. október (10. évfolyam, 236-261. szám)

1876-10-01 / 236. szám

nyugtalansággal fogadta Irányi beszédét, mely semmivel sem volt több annál, mint a­mennyit egy törvényhozónak tenni kötelessége. Irányi után Csernátony jött interpel­­latiójával, mit Simonyi Ernő követett. Simonyi az összes bécsi tárgyalásokról kívánt felvilágosítást. A négy interpelláló után felállott Tisza Kálmán s kijelenti, hogy azokra a jövő héten fog válaszolni. II. A képviselőház ülése szeptember 3- án. Elnök G­­h­­y­c­z­y Kálmán, a kormány részé­ről jelen vannak Tisza, Trefort, Perczel, Szende, Wenkheim, Péchy, Bedekovics és Széll miniszterek. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ész­revétel nélkül hitelesíttetik. Elnök Bemutatja Vaskó község elöljárósága és vá­lasztmányának Degenfeld Lajos k­épv.­ár által beadott kér­vényét a halászati jognak mielőbbi rendezése tárgyában. To­vábbá a budapesti kir. törvényszék büntető osztályának a mai nap tett felterjesztését, melynek kapcsán Dr. Miletics Szvetozár orsz. gyűlési képviselő elleni bűnügyben a Timot­­resovits Iván tanúval felvett vallomást, illetve hitelesített jegyzőkönyvet pótlólag felterjeszti. Tisza Kálmán miniszterelnök benyújtja az ő felsége által szentesített s a Lichtenstein h­erczeg­­séggel kötött vám- és adószövetségről szóló törvény­cikket. Tudomásul vétetik s a főrendiháznak hasonló kihirdetés végett átküldetik. Trefort Ágoston vallás és közoktatási minisz­ter kijelenti, hogy Fo­gh Károly és Helfy Ignácz interpellációjára a szerdai ülésen fog válaszolni. Elnök jelenti, hogy számos értékes nyomtatvá­nyok vannak készen, melyek a képviselőknek legkö­zelebb meg fognak küldetni. Jankovics Miklós a gazdasági bizottság elő­adója, benyújtja a ház pénztárának junius, július és augusztus havi kiadásainak kimutatását, valamint szeptember havi költségvetését, úgy a gazdasági bi­zottság junius hóban tartott ülésének jegyzőkönyvét. A jelentés a képviselők közt szét­osztatik, s a hétfői gyűlésen fog tárgyaltatni. Ezután az osztályok igazoló bizottságai sorsol­talak ki, és pedig, Missits János, Horváth Mihály, Zsigmondy Vilmos az I ső osztályba. Steinacker Ödön, Tanárky Gedeon a II-ik igazolási osztályba. Nagy Ferencz, Kasper Mihály, Hosszú László, Po­gány Ödön, Dékány Gusztáv a III. osztályba. Ernst Frigyes, O’Donnel Henrik gr. Antonescu István, Babits János, Polit Mihály a IV. osztályba. Mile­tics Szvetozár, ifjú Simonyi János, Lukácsy Béla, Forián Károly, Kövér Gábor, Nedeczky István az V. osztályba. Károly Tibor gr., Könczey Károly, Justh S., Ernust Kelemen, Németh Albert a VI. igazolási osztályba. Ivanovics György, gr. Dengenfeld Lajos, Vécsey Tamás, Dézsán Géza, Máriássy Miklós, Wodiáner Béla a VII. igazolási bizottságba. Di­­mitrievics Miklós, Bocsánczy Adolf, Tibád Antal, Schwarz Gyula a VIII. osztályba. Veres Pál, Szerb György, Löw Vilmos a IX. osztályba. A horvátor­szági képviselők közül Kollarics Pál a II. osztályba Czernadak György a III-ik, Vouczina János a IV., Pejacsevich­ László az V-ik, Pravdan Gusztáv a VI-ik, Jaklc Antal a VII-ik osztályban. Napirenden van az interpellálók megtétele. Chorin Ferencz T. ház! A képviselőház I. év. május 11-én tartott ülésében, az igen t. mi­niszterelnök úr válaszolva a hozzá intézett interpel­­lációkra, előterjesztést tett a lajtbantúli kormán­­nyal a vámügy, bank és qvóta kérdésekben folyta­tott alkudozásokról és jelezte azon alapot, melyen mindkét kormány ezen kérdések megoldására köl­csönös egyetértéssel vállalkozott. A t. miniszterelnök úr előterjesztésében részletesen elősorolta azon alap­elveket is, a­melyekben a két kormány a bankügy mikénti megoldására nézve megállapodott, a­nélkül, hogy ezzel kapcsolatban a birodalmi tanácsban kép­viselt országokat terhelő 80 millió forintnyi bank­­államadósság ügyét megérintette volna, a­mi minden­kiben azon meggyőződést keltett, hogy felkeltse, hogy ezen kérdésben a tisztelt kormány ugyanazon álláspontot foglalja el, melyet az eddigi alkotmá­nyos magyar kormányok elfoglaltak, hogy t. i. a bankállamadósság ügyét az 1867 XV. t. ez. által végérvényesen elintézettnek tekinti. A Bécsben legújabban folytatott alkudozások­ról a hírlapok utján a nyilvánosságra került hirek szerint a t. minisztérium a Lajt­ántúli kormán­­nyal szemben oly megállapodásra lépett volna, mely a birodalmi tanácsban képviselt országokat terhelő 80 millió forintnyi bankállamadósság ügyében a magyar részről eddig elfoglalt álláspont feladásával azonos. Miután a t. miniszterelnök úr a ház legutóbbi ülésében kijelentette, hogy a Bécsben legújabban folytatott alkudozásokról jelenleg előterjesztést tenni nem kíván, a képviselőháznak viszont érdekében van, ez annyira fontos és a nemzetre nézve életbevágó alkudozások különböző fázisáról hiteles értesítést nyerni, van szerencsém a t. miniszterelnök úrhoz a következő interpellátiót intézni: Mily ujabbi megállapodások létesültek a bank­kérdés felett a magyar és a tajtántúli kormányok között Bécsben legközelebb folytatott alkudozások­nál ? Mennyiben érintik ezen megállapodások a bi­rodalmi tanácsban képviselt országokat terhelő 80 millió forint bankadósságot? Vállalt-e a magyar minisztérium oly kötelezettségeket, melyek a bank­­kérdés megoldását a 80 millió frt bankkérdéssel összeköttetésbe hozva, Magyarország újabb megter­­heltetését vonhatják maguk után. Irányi Dániel a keleti, főleg az ezekkel össze­függésben levő oroszországi események tárgyában a kedélyek megnyugtatása czéljából a következő in­terpellátiót intézi a miniszterelnökhöz: 1) Igazak-e a hírlapokban olvasható azon hí­rek, melyek szerint újabb időben már nem is egyen­ként, hanem csapatonként vonulnak át az egyesült dunai fejedelemségeken orosz önkénytesek Szer­biába , sokan katonai egyenruhában; valamint igaz-e, hogy ugyanazon után hadiszerek is szállít­tatnak Oroszországból a szerbek számára ? S ha igazak ezen hírek, nem látta-e szükségesnek a közös külügyet a semlegességgel s nemzetközi joggal el­lenkező ezen tények miatt felszólalni ? 2) A Ma­gyarországon átutazott, és Szerbiába tartó oroszok, mindnyájan a „vöröskereszt“ tagjai voltak-e, s igye­kezett-e a kormány meggyőződést szerezni magának arról, hogy a helyszínére érve, csakugyan a betegek és sebesültek ápolásának szentelték-e magukat? 3) Való-e, hogy a szentpétervári kormány hadcsapa­tokat állít fel a török birodalom határain ? 4) Me­lyek a hatalmasságok által megállapított békefelté­telek, s a párisi szerződést aláírt valamennyi ha­­talmasság teljesen és föntartás nélkül megegye­zett-e azokban ? Történt-e a hatalmasságok között megállapodás azon esetre, ha egyik vagy másik ha­dakozó fél a béke­föltételeket el nem fogadná ? 5) Mit határozott a közös külügyminisztérium, mit a többi hatalmasságok a szerb hadsereg által Milán fejedelemnek fölajánlott királyi czimre nézve? 6) Egyetértőleg jár-e el a közös külügyminiszter a magyar kormán­nyal a keleti kérdésben? Csernátony Lajos a következő interpellátiót intézi a belügyminiszterhez. Tekintettel a köztudomású tényre, miszerint a múlt augusztus hó 27-kén és 28-kán itt Budapesten több orosz alattvalót tartóztatott le a rendőrség, s tekintettel a hasonlóg köztudomású tényre, misze­rint a letartóztatott orosz alatvalók négy nappal később szabadon eresztettek s ismét s akadálytala­nul folytathatták utjukat Szerbiába, kérem az igen­t. belügyér urat, hogy: mi okból történt a mondott orosz alattvalók letartóztatása és mi okból szaba­don bocsáttatásuk Szerbia felé utazásukban ? Simonyi Ernő alkalmat akar nyújtani a mi­niszterelnöknek, hogy az egész bécsi alkudozásokról nyilatkozhassék, következőleg interpellálja a mi­niszterelnököt . Az újabb időben felmerült hírekkel szemben kérdem a miniszterelnök urat: a) Mi újabb megál­lapodások jöttek létre a magyar s osztrák kormány között, a vám s­kereskedelmi szerződés és a felállí­tandó magyar nemzeti bankot illetőleg ? b) Mikor szándékozik a kormány erre vonatkozólag a tör­vényhozásnak előterjesztést tenni? Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy az interpellációkra még a jövő héten valamelyik ülésében fog válaszolni. Elnök a hétfői ülés napirendjéről tesz javas­latot, melyen a ház szeptemberi költségvetése fog tárgyaltatni, a bizottságokba választatnak a hiány­zó tagok, s Wachter Frigyes helyett új jegyző választatik. Ülés vége déli 12 órakor. t Aeczíl: A csorda és az oroszlán. (Állatmese.) A csorda bőg: „Bocsánat, fenség, Mindenható oroszlán, esdre kérünk: Ne ontsd ki vérünk, Mi egymással jól összeférünk .. ! A háború nagy szívtelenség! Miért uszitsz egymásra minket Agyon­döfölni ön­ testvéreinket ?“ De válaszol a bősz monarcha : „„Előre, marha! A háborúnak jönni kell!““ A csorda bőg: „Termő a pázsit, Elég füvet nyújt, hogy megéljünk szépen, Sértetlen, épen, Egymásnak békés, biztos közelében, Legelhet itt, lásd, egyik mint a másik ! Miért uszitsz egymásra minket, Vérrel locsolni kedves réteinket?“ De válaszol a bősz mon­archa : „„Előre, marha! A háborúnak jönni kell!““ A csorda bőg: „Nincs semmi kedvünk És nincs okunk se így egymásra törni. A főrendiház szeptember 30 án tartott ülése. Elnök: M­a­j­l­á­t­h György. — A kormány ré­széről jelen vannak: Bedekovics és Wenckheim mi­niszterek. Olvastatik az üléseket eddig elnapoló királyi leirat, továbbá a miniszterelnök átirata, melyben tudatja, hogy ő felsége Simonyi Lajos báró kereskedelmi miniszter lemondását elfogadván, ezen tárcza vezetésével Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minisztert bízta meg. Elnök: Mielőtt a többi előterjesztéseimet meg­tenném, még egy szomorú kötelességet kell teljesíte­nem, t. i. a súlyos csapásokban amúgy is gazdag 1876. év­i szünidő közben is uj áldozatot követelt. A mélt. főrendek termének első padjából egy tisz­teletet gerjesztő, rokonszenves alak hiányzik; gróf Mikó Imre, magyar királyi főpohárnok mester, a magyar tudományos akadémia tiszteletbeli és igaz­gató tagja, a magyar történelmi társulat elnöke nincs többé. Benne a fejedelem nehéz időkben edzett hűségü alattvalóját és tanácsadóját, az egygyéforrt két testvérháza legnemesebb és egy lehetőleg leg­­önzetlenebből szerető fiát, e ház kiváló díszének egyi­két ; a tudomány, a művészet és a közművelődés ügye szerény, de fáradhatatlan munkáját és való­ban fejedelmi bőkezüségü jótevőjét és maecenjét kesergik. Úgy hiszem a méltó főrendek érzelmeinek adok kifejezést, midőn kijelentem, hogy gróf Mikó hátra­hagyott övéinek keservében és a haza mély bánatá­ban a méltóságos főrendek h­íven osztoznak ,és az elhunyt emlékét jegyzőkönyvileg megörökítik. (Élénk helyeslés.) Elnök jelenti, hogy a belügyminiszter meg­­küldé Pallavicini Sándor őrgróf kir. meghívót szor­galmazó kérvényét. Gr. Szapáry István Pest­megye , Köszler Nándor Beszterczemegye főispánja, bemutatják kir. meghívó leveleiket. For­­g­á­c­h J­ó­z­s­e­f gr. szabadság időt kér. Megadatik. A kereskedelmi s igazságügyi minisztériumok s a fővárosi közmunkák tanácsának jelentéseiből beér­kezett példányok a főrendiház tagjai közt fognak kiosztatni. A poroszországi urak házának irataiból beérkezett cserepéldányok a levéltárba helyeztetnek. Olvastatik a miniszterelnök átirata, melyben tudatja, hogy okt. 4-kén ő felsége névnapján d. e. 10 órakor a budai vártemplomban isteni tisztelet fog tartatni. Elnök bemutatja a pestvidéki büntető törvény­széktől beérkezett iratokat, melyek alapján War­tensleben Károly gr. mentelmi jogának fel­függesztése kéretik. A mentelmi bizottságnak ada­tik ki. A jegyzőkönyv felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Ülés vége 3/*12 órakor. Egymást gyötörni, S száz­ezreket halomra ölni Tisztán azért, hogy verekedjünk ! Miért uszitsz egymásra minket, Sivárrá dúlni népes földeinket ?“ De válaszol a bősz monarcha : „„Előre, marha: A háborúnak jönni kell!““ A csorda bőg: „Silány luezerna végett ínyedre van, h­a mind ökölre mennénk ! S ilyet mi tennénk ? Hiszen mi már műveltebb barmok lennénk ! Ordítjuk mindig a testvériséget! Miért uszitsz egymásra, fenség. A háború őrjöngő szívtelenség!“ De válaszol a bősz monarcha : „„Előre, marha! Semmit sem ér a szentiványi nóta !““ S a marha megy — mint ezredévek óta ! Ábrányi Emil. Színházi esték. Benne vagyunk a saisonban. Még csak a ló­futtatás — s a „társaság“ is ki fog bukkanni. A tárczaírók is meg szokták énekelni a „saton“ feltá­madását, mikép­en a költők a tavaszt. De ez évszak- UJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevezések: A m. kir. igazságügyminiszter K­e­ö­m­s­e­y Pál budapesti ügyvédjelöl­tet a fiumei kir. törvényszékhez jegyzővé, Spitzer Jakab szegedi lakost az újvidéki kir. törvényszékhez írnokká, Kremmer Ferencz kis-doroghi lakost a karczagi kir. já­rásbíróság mellé — és ifj- Mór­a­v­csik György kalocsai törvényszéki önöket ugyanazon törvényszékhez — bírósági végrehajtókká nevezte ki. —A temesvári kir. pénzügy­igazgatóság az orsovai, verseczi és fehértemplomi kir. adóhi­vatalokhoz : S­e­r­b­á­n VI osztályú adótisztet ideiglenes — O 11 y Antal temesvári kir. adófelügyelői III. osztályú szám­tisztet végleges, — Renner Tivadar lugosi kir. adófelü­gyelői III. osztályú számtisztet ideiglenes minőségben VI. osztályú adóhivatali ellenőrökké nevezte ki. Áthelyezés. A m. kir. igazságügyminiszter M­i­s­k­e László balkácsi járásbírósági írnokot saját kérelmére az er­zsébetvárosi járásbírósághoz helyezte át.­­ A király tegnap Bécsbe érkezett, hon­nan Gödöllőre fog utazni. Itt fogja ünnepelni név­napját, október 4-én. — Ez időben több napon át Budán is fog tartózkodni. — Andrássy a jövő hét végén szinte Budapestre jön s itt lesz a minisz­teri tanácskozások tartama alatt. — L­i­p­ó­t bajor herczeg, ki jelenleg Gödöllőn vendége a királynőnek, ma reggel kirán­dult Kisbérre. — Személyi hirek. Rómer Flóris já­­nosii apát, ki legközelebb a hires és újonnan restau­rált jánosii templom Árpádkoru falfestményeinek megszemlélésére utazott, ma este érkezett vissza a fővárosba. — Smith I. bécsi műépítész, ki a Deák szobor pályázati terveinek megbirálása czéljából időzött a fővárosban, ma reggel ismét visszautazott Bécsbe. — Dr. Henszlman Imre, ki legközelebb Kis­szebenben időzött az akadémia régészeti bizott­ságának megbízásából, és P­á­s­z­t­é­l­y János mun­kácsi görög kath. püspök f. h­ó 28-án a fővárosba érkeztek. — Az osztrák miniszterek a kiegye­zési tárgyalások folytatása ügyében jövő csütörtö­kön fognak Budapestre érkezni. — Az utolsó horvát király megko­­ronáztatásának nyolcz százados évfordulójára ter­vezett ünnepély pénzhiány miatt nem fog megtar­­tatni. Adakozás utján nem gyűlt be a kellő összeg, a horvát országgyűlés pedig máig se intézkedett. — Ma ismét harminczkét fiatal orosz uta­zott a fővároson keresztül Szerbiába. — Jótékony alapítvány. Dr. Bertha János győri kanonok, mint a „M. Á.“-nak írják, a kőhalmi segédtanító fizetésére 1500 frt alapítványt tett, melyet kezelés végett az ottani plébános ke­zeibe letéteményezett. — Nagy udvari ebéd volt ma Bécsben, a­melyen részt vett a szász király és Sumanokoff tábornok, a czár küldötte is. — A szász király még ma este utazik Dresdába. — Névváltoztatás: Schönaug Gusztáv buda­pesti illetőségű, de jelenleg párisi lakos vezetéknevének „G­a­r­a­i“-ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelet­tel megengedtetett.­­ A Deák Ferencz síremlékére beadott pályázati tervek fölött ítélt már az azok megbírálására kiküldött szűkebb körű bizottság. A tagok száma kilenczre volt határozva, kik a mün­cheni Hasenauer kivételével mindnyájan megjelen­tek. A bizottság hosszas vita után a következő jeli­gével ellátott pályázati terveket elfogadásra ajánlja: 1. „1867“, mely gypszminta, (hir szerint Gerstner Kázmér tervezete,) oldalain négy obeliszkkel; 2. „D. F.“ aranybetű jeligéjű, a kúp sarkain szintén négy obeliszkkel, és 3. „Ex tumulo vita est,“ (hir szerint Kauser tervezete.) A bizottság a „Pietas“ jeligével ellátottat nagy figyelemre méltatta, de a kivitelnek éghajlati viszonyaink meg nem felelhet­vén, azt mellőzni volt kénytelen. — Az „1867“ jeli­géjű pályamű egy magasabb plateau, melyre lép­csők vezetnek, szegletein obeliskekkel s lépcsőkar­fáin nyugvó nagy oroszlánokkal. Maga az emlék ezen plateaun áll, közép épülettel, felül kupolával. Különben zárt mű az egész. — A második kisorsolás az állat­kertben vasárnap, október 1-én délután fél öt óra­kor tartatik meg. Minden látogató egy ingyen sors­jegyet kap. — Ajánljuk ezen mulatságos, esetleg nagyon is hasznos kisorsolást a közönség figyel­mébe. — Vitás jegyzőségi ügy. Vecsés pest­megyei község azon lakosainak kérvényét, kik a községjegyzői állomásra kiirt pályázatot az ottani tanító érdekében a szolgabiró által meghosszab­­bittatni akarták, s a mely kérvényt a szolgabiró el­utasította, a megye alispánja sem pártolta kellőleg, hanem jóváhagyta a szolgabiró határozatát, azon mó­dosítással azonban, hogy a szolgabiró a pályázati időt csak­is egy nappal hosszabbíthatja meg. — így írja a „M. H.“, mely első ízben is napfényre hozta az ügyet. — Nem tudjuk megítélni a valót, mert azóta maga a jegyző-jelölt tanító nyilatkozott a sajtó utján, hogy az illető lakosok kérvényét a szolgabiró nem utasította vissza. A­mennyiben az ügy némi elvi jelentőséggel bír, nem ártana talán, ha maga az érdekelt szolgabiró hozná napfényre a részletes és pontos tényállást ? 1 — A szegedi országos kiállítás végrehajtó bizottsága kéri azon kiállítókat, kik tér­díjaikkal hátralékban vannak, ezek mielőbbi ki­egyenlítésére ; azon kiállítók pedig, kik a szállítás vagy egyéb költségekkel aránytalanul megterhelve érzik magukat, fölkéretnek ebbeli panaszaikat a vég­rehajtó bizottságnak beterjeszteni.­­ A kiállítás helyét ma­holnap pusztatér fogja jelezni. Már az államvaspálya pavilonjában elhelyezett tárgyakat is pár nap óta szállítják a társulat egyes telepeire; pusztán marad a nagy deszkaalkotmány, mely oly sok szép és becses tárgyakkal volt megrakva. Még­cserének is meg vannak árnyoldalai. A fris üde ar­­czok kedvelője sokat veszit most, hogy a „gazda“ elfoglalja színházi páholyh­elyét. A virgoncz szoba­lányok és nyalka komornyikok eltűnnek a kék tám­­lányokról és száraz, unott fejek, recsegő hangok, rizspor és pézsma váltják föl. Ez az „udvari“ színházak szokásos vedlése. Senkit sem lep meg. Legfőlebb, hogy nálunk — mert hát „demokraták“ vagyunk — nagyobb figye­lemmel vagyunk a páholyközönség iránt és szinte rosszul esik, h­a nem leljük czimeres tagjait. Ők a nézőtér kiegészítő részeit képezik. Mint azok a kövérke angyalok a fejedelmi páholy cirádái között, mint az évtizedes por a csilláron, mint a léghuzam a láb alatt. Azaz bizony többek ők ennél. Valósá­gos regulátorok, vezénylők, kik kezekkel, néha csak szemöldökükkel vagy ajkuk biggesztésével idomít­ják a „tetszést“. A legolcsóbb és mégis leghatáro­zottabb claque-nak választott főnökei. Sőt még ennél is többek. Ők „kifejezéseink“ már mint ne­künk: közönségnek. Izlések a mi ízlésünk, szeszé­lyük a mi szeszélyünk, parancsok a mi parancsunk. Tapsolunk vagy piszegünk, a szerint a mint ők cse­rkésznek, csakhogy azt hazudj­uk, hogy ők cselek­szik azt, a­mit mi szándékozunk. Irigylésre méltó egyetértés ! Hanem aztán va­lamivel nagyobb folytonosság kellene, így a saison elején mikor mi plebejusok már bekivánkozunk a színházba, ők a választottak pedig még birtokaikon említjük, hogy a társulat, kiállított tárgyaiból elég nagy mennyiségben adott el; a jó minőségű sa­czélnak megfelelő vaskályhák legnagyobb része nem csak hogy elkelt, hanem arra megrendelések is tör­téntek, mivel a nagyban való gyártás mellett olcsób­ban kaphatók. —A konstantinápolyi tűzoltóság szervezése körül gr. Széchenyi Ödön által szerzett érdemeket a török kormány naponként több-több elismerésben részesíti. A tű­zoltó-zászlóalj 600 em­berből áll s begyakorlása igen jól sikerült. Eddig 53 tűzesetnél működtek Konstantinápolyban és kör­nyékén, mindig nagy eredmén­n­yel. Ha vége lesz a háborúnak, még három zászlóalj felállításához fog­nak, melyek szolgálata a Bosborus mentén nagy darabon fog kiterjedni. — Ha csak addig a Bosz­­porus túlsó partjára nem perzseli más „tűz“ az egész török hatalmat! — A Lord-féle faraktár készlete, mely leégett, az Assicuracia­ Generali-nál volt biztosítva s/4 részben 64,500 frt erejéig, melynek 90%-a vi­szontbiztosítás által a társulat részére fedezve van. — A nyomor képe. Tegnap délután a ke­­repesi úti köztemető mögött az árokban száraz gaz­zal betakarva egy 35—40 éves félig meztelen férfi találtatott. Végelgyöngülése miatt kiléte iránt meg nem kérdeztethetvén, kórházba szállíttatott. — Meggondolatlan csíny. H. Sz. ke­reskedelmi tanoncz tegnap délután 4 órakor gym­­nastikai ügyességét próbára teendő, azzal mulatta magát, hogy fölmászott a lánczh­id külső korlátjára, h­onnét aztán szépen a Dunába pot­tyant. Szerencsé­jére a segély elég korán érkezett, s a vakmerő ficz­­kónak a hideg fürdőn s ijedtségen kivül egyéb baja nem történt. — Semmitőszéki tanácsok sept. 26-tól. 1. Tanács. Elnök: Lipovniczky Vilmos. Birák: Szabó Imre, Soltész, Masirevics, Ráth György, Nagy Samu, Elekes. — II. Tanács. Elnök : Tóth Lőrincz. Birák : Bakos , Manoilovich, Láday, Beke, Szloboda, Rauchhofer.— Bejelentetett össze­sen: 241 ügy. — ezek közt 5 kereskedelmi, 10 kúriai, 13 táblai. .. — Önkénytes statárium. Draut Ala­dár budai szül. 42 éves ismeretes, részeges, dologke­rülő csavargó utczai botrány miatt a budai II. ker. elöljárósághoz bekisértetvén, a börtönben felkötötte magát, s mire a vele bezárva volt Fehér Imre nap­számos észrevette a rész tréfát, Draut már halva volt. Hullája a Rókus kórházba szállíttatott. — Se apja, se anyja, sen­kije a vi­­l­á­g­o­n. A berzenczei határban a déli vonat egy kis leányt már régebben elgázolt, ápolták és felgyó­gyult. De bár a leány 13—14 éves, kilétéről még­sem lehet megtudni semmit — mert néma. Most a berzenczei elöljáróságnál van. A belügyminiszter a hatóságokat felhívja, hogy a szőke kis leány illető­sége helyét s szüleit igyekezzenek kipuhatolni.­­ A persa sah elhalasztotta európai uta­zását addig, mig a párisi kiállítás megnyílik. Hanem a trónörökös, mint Tabrisből jelentik, már jövő tavas­szal átjön Európába. Már egy franczia gou­­vernante-ot is hozatott magának Tiflisből, a­ki meg­tanítsa a franczia nyelvre és beavassa Terpsychore nemes művészetének titkaiba. A trónörökössel aztán a tanítónő is átjön Európába. Rövid hírek. Kolozsvárott nagy sensatiót keltett a hír, hogy „Bazain a városon keresztül uta­zik.“ Hanem a Bazainnek nézett egyén egy egyszerű franczia kereskedő volt. — K­á­s­z­t­ó községében tűz volt e hó 23-án, mely alkalommal 8 ház leégett. — A Retyezátot néhány nap óta vastag hó fedi. — Roppant nagyságú medvét ejtettek el Tátrafüreden, mely 12 találó lövés után is képes volt tovább menni. — E­r­d­ő­d­y Lujza grófnő röpiratot adott ki testvérei ellen, melyben ezeket azzal vádolja, hogy az osztozkodás alkalmával megcsalták. — Szeged környékén a múltkori esőzés igen nagy károkat okozott a szőlőkben. — Amerikában, egy collegiumban a nő-növendékek tűzoltó testületet alakítottak saját körükben. — Sziszeken az ottani kerület két falvában elhelyezett bosnyákok között himlőjárvány dühöng. — Brandstetter osztrák képviselő csalás miatt 5 évi súlyos börtönre itéltett. — Egy hamburgi opera-énekesnő jég­törő készüléket talált fel, mely azonban nagyobb tö­megek szétzúzására nem alkalmas. — Déván leg­közelebb egy fiatal nő a felborult lámpától meg­­gyuladt ruhája folytán halálos égési sebeket kapott. — Izabella spanyol ex-királyné jelenleg hazája földjén időz. Kezdődnek ismét a fondorkodások ! — Csehországban Jungfernteinizben a csendőr­­ség vezetőjét őrjárat közben megölték. Holttestét másnap találták meg 27 sebtől vérezve, egy erdő­ben. — A „M­agyar Themis“ jogi közlöny egy ara­­nyos pályázatot hirdet ügyvédjelöltek számára egy az írói tulajdonjog bitorlása tekintetében készítendő vádiratra. — Aradon a minorita­ kolostorban sok ideig tolvaj-„szellemet“ gyanítottak az atyák, mig rájöttek, hogy értékes holmijukat egy furfangos gyerkőcz lopogatja. — A fővárosban az időjá­rás ma egész napon át igen kellemes volt. Irodalom. — A népbirák és esküdtszékek in­­tézménye, tekintettel hazai viszonyainkra s bün­tető eljárásunk reformjára. A magyar tudományos akadémia által Horváth Boldizsár ajánlatából kitűzött száz arany pályadijjal koszoruzott pályamű. írta Dr. B­r­i­e­d­m­a­n­n Bernát hites ügyvéd.“ — Ily teljes czím alatt egy 288 lapra terjedő munka került ki legközelebb a sajtó alól, mely a szerző szavai szerint mint úttörő kísérlet ösztönül és figyel­meztetésül óhajt szolgálni arra, hogy az esküdtszéki intézményről a hivatottabbak is mondják el nézetei­ket. — Az esküdtszéki intézmény, tagadhatlan, egy oly kérdést képez, a­melyben minden művelt nemzet — akár bir esküdtszékkel, akár nem — gazdag iro­dalmat tud felmutatni. De a mi literaturánk ebben igen szegény. Az esküdtszéki intézmény nálunk maga is csak kivételesen lévén alkalmazásban, ha * S akarnak vadászni, könnyen zavar támadhat, mint támadt most is a legutóbbi napokban. Tavaly még egész Hauckisták voltunk. HauckMini minden előtt,­­ volt jelszavunk. Mi lesz az idén ? Itt ott Donadio nevét rebesgetik. A ta­vas­szal ő volt a diva. Annak kell lennie most is. Ha csak Nilson le nem szorítja. Mert Hauck „meg­haladott álláspont.“ S mikép a közönségben terjedő suttogott szó, úgy a kritika is, — mely ily dolgokban a közvéle­mény hű tanácsolója szokott lenni — gyöngébbnek találta hangját, kevésbé szabatosnak énekét, nem annyira kifejezőnek játékát, — szóval úgy bánt Hauck Minivel midőn most öt vendégestén föllépet, mintha . . . mintha színházunknak — szerződött tagja lenne. Na, hogy végkép nem bukott el, azt érteni fogja ön szerkesztő úr. Az a közönség, mely egy Tannernél eltűr a primadonna polcán, csak nem csö­­rögtetheti kri­kk­­jét, mikor Hauck a vendége. Meg­hallgatta hát, mivel hogy már itt volt, helyenkint tapsolt is neki, míg a szomszéd piszegése azt nem mondta neki, hogy elég a­­ tiszteletből. Magam is tartózkodó vagyok külföldi vendé­gekkel szemben s inkább a hangverseny­termet mint a nemzeti színpadot óhajtanám legtöbbjük számára kijelölve látni. Már e részben azt kell mondani, hogy a mely dalművet saját erőinkkel előadhatjuk, azt csak kivételesen bocsássuk a másajku vendégek teljesen ismeretlennek nem lehet is mondanunk, de a sajtóügyi és fővárosi kisajátítási bíráskodás oly szűk kört szab számára, hogy ebből az esküdtszéki intézmény gyakorlati becsének megítélésére nem­igen lehet határozott következtetéseket vonni. Egy oly­aü tehát, a­mely a legszükségesebb elméleti alapra való tekintet mellett főleg a gyakorlati iránynak igyekezik megfelelni s így nem tisztán a külföldön megjelent számos th­eoretikus munka nagy­jában való lefordítására szorítkozik, hanem olyan­képen szól a tárgyhoz, hogy bizonyos általános ta­pasztalatokra fekteti nézeteit, melyek az esküdtszé­kek behozatalával a világ minden népeinél egyaránt jelentkeznek, kétszeres irodalmi nyereségnek tekint­hető nálunk. Ily szempontból, bár a szóban levő munka természetesen hivatva se lehet az e téren való űrt teljesen betölteni, ajánljuk azt azok figyelmébe, kik e nagy igazságügyi és sociális kér­déseket figyelemmel kisérik. — Kapható a mű Pfeiffer Ferdinánd bizományában. Ára — ? — Kelenföld monographiájának meg­írásával az ujbudai birtokosok nagy bizottmánya hét pályázó közül Sólyom Jenőt bizta meg, akinek benyújtott mű­tervét legjobbnak találta. A monographia, mely legkésőbb deczember 16-ig fog megjelenni három részben , Kelenföld múltját, jelenét s jövőjét fogja leirni, helyrajzi, történeti, régészeti és statisztikai ismertetéssel, s érdekes illusztratiók­­kal, melyek Buda déli vidékét a XIV. és XV. században tün­tetik elő. — Kolozsvárott Békesy Károly, a „Kelet“ szerkesztője október hóval „Sport“ czim alatt uj hetilapot indit meg. Az erdélyi tűzoltó szövetség, a kolozsvári torna­­viroda és lövészegylet hivatalos közlönye lesz s tárgyát a tű­zoltás, vadászat, czéllövészet, halászat, lóverseny, torna, ví­vás, úszás, csolnakázás, korcsolyázás és táncz fogja képezni. — Ingyen melléklapja lesz egyúttal a „Kelet“-nek. — „A T­0­1­0 n­é­z“ népszínmű összes kedvelt dalai jelentek meg Táborszky és Parsch zeneműkereskedésében, énekhangra zongora kísérettel Erkel Gyulától. A 7 dal­ára I írt. Színház, művészet. — A népszínházban holnap, vasárnap egy régi, jó népszínművet elevenítenek föl, a „Szö­kött katonát“. Eőry (Monti), Tamásy (Gergely), Solymosi (Lajos), Tihanyi (Völgyi), Horváthné (Jul­­csa) és Luk­ácsyné (Kamilla) játszák főbb szerepeit. Hétfőn folytatják a „Kis menyecskét“. — A nemzeti színház operája most két műre készül, az egyik a „Carmen“, a másik Mozart „Varázssípja.“ „Sajnáljuk — jegyzi meg a „Napló“, hogy a nemzeti színháznál semmi előké­szület se történik Wágnernek nálunk ismeretlen mű­vei előadására.“ Pedig abban nem nagyon sok saj­nálni való van. — Lucca Taurina ma kezdi meg két heti hang­verseny­körútját. Az általa rendezendő hangversenyeken N­e­i­t­z­e­r Otto (hegedűs), Cossmann Bernát (cello) és Meyer Waldemar (viola) vesznek részt. E társulat meg fogja látogatni Strassburg, Baden Baden, Karlsruhe, majnal Frankfurt, Bonn, Düsseldorf, Elberfeld, Csefeld, Essen, Bréma, Hamburg, Stettin, Königsberg, Danzig, Posen , Gör­­licz és Drezda városokat.­­ A svéd női négyes társulat jövő év tavaszán Amerikába szándékozik átmenni. Előbb azonban hozzánk is elnéznek s valószínűleg több helyen rendeznek hangversenyt. Felkeresik mindenesetre Kolosvárt és Brassót . Wagner Sándor művész hazánkfia e napokban családjának meglátogatására Budapes­ten lévén, öt új festményt hozott magával, melyek a képzőművészeti csarnokban lesznek kiállítva. Ezen képek közül egyik egy templom belsejét ábrá­zolja, a többi négy pedig tanulmány a tavaly a vár­palotában kiállítva volt „csikós-versenyhez“, u. m. „debreczeni városi ménes“, „pusztai csendélet“, „hortobágyi csikós“ és „nádudvari részlet.“ — A nemzeti s­z­i­n­h­á­z m­ű­s­or­a 1876 októ­ber 1-től 9-ig. Vasárnap, 1-én : „A jóslat“ (Komáromy Ma­riska fellépte). Hétfőn 2-án „Kesztyű és legyező.* „A mi­niszter előszobájában“. Kedd 3-án „Tévedt nő “ Szerda 4-én „Iskariót“ (3 sz). Csütörtök 5-én „Don Pasqual." Péntek 6 án „A bálvány“. Szombat 7-én „Saba királynéja“. Vasár­nap 8-án „Aesopus“. Hétfőn 9-én „A bálvány“ 2-szor. — A budai várszínház műsora : Vasárnap, 1-én „A kőmű­ves“. Csütörtök 5-én „Az uj ezég“. Szombat 7 én „A házasí­­tók“. Vasárnap 8-án „Don Pasqual.* Népnevelé­s. — Szomorú iskol­ai állapotról írnak az aradmegyei Szemlakról, hol mig a 6—700 tan­köteles gyermek számára fenálló 5 felekezeti iskola közül egy sem felel meg a törvényszabta igényeknek, addig a gör. katholikusok iskolának gúnyolt helyisége minden emberi méltóságon alul álló szeny­­fészek. A látogató csak­is meggörbedt helyzetben juthat be e homályos odúba, melynek egész térfo­gata majd negyedrészét a boglyas kályha foglalja el, patkójával a hiányzó c­atedrát pótolva, honnan aztán egy rendes börtön ablakának felénél jóval kisebb két lyukon szemlélhetni a kül­világosságot. Ily körülmények közt aztán nem lehet csodálkozni a váltóház, szemhártyagyulladás s több hasonló be­tegségek gyakori jelentkezése felett, midőn a gyer­mekeket birkanyájként összezsúfolják egy sötét ala­csony akolba s büzdödt levegővel fojtják meg a ki­fejlődés csiráját bennök. — Jó lesz az illetőknek tudomást szerezniük ez állapotok felől! — A somogymegyei n­ép­tani tök ön­képző és segély-egylete szeptember 21-én tartotta ez idei közgyűlését. Jelen volt 53 tag és több ven­dég. A közgyűlést megelőzőleg fontos választmányi ülés volt, hol a csurgói választó­kerületi egylet egy indítványának tárgyalása, hogy a megyei egylet „segély“ jellege törültessék el, szinte szétrobbanás­sal fenyegette az egyesületet. Az egyetértés csak nagy nehezen jött létre. — A „Csongrád megyei t­a­n­í­t­ó-e­gye­sül­e­t“ központi választmánya a „Tanügyi La­pok“ szerkesztőjévé megválasztotta egyhangúlag Vas Mátyás 4. oszt. tanítót. Szerkesztőbizottság, miután a lap csak havonként jelenik meg, nem vá­lasztatott. Az uj lappénztárnok Berenczy István tanító lett; az előbbeni pénztárnok az egylet könyv­tára számára ajánlotta fel tiszteletdíját, mely czélra Csermelényi Iván főügyész is 100 drb értékes könyvet ajándékozott­ rendelkezésére. „Aida“ N. Benza Idában, sőt „Zer­­lina“ is Nádasnéban oly kitűnő előadással bír, hogy műformáikat bolygatni semmi szükség, míg más ma­gyar énekesnő nem küzdhet meg velük a siker remé­nyében. Eszközöljük már egyszer, hogy dalművünk kerete teljes legyen, és hogy abba csak újabb szer­ződtetések czéljából lépjenek új erők, futólagos ven­dégszerepléseknek ellenben csak a legritkább és legindokoltabb esetekben adassék hely. Nem kell félni, hogy ezzel stagnatióra kárhoztatjuk. A már meglevő személyzet fokozatos haladásán kívül, új dalművek és fejlődést ígérő ifjú tehetségek segélyé­vel a játékrendet mindig élénken lehet tartani. Mert igy és csak is így készíthető előre operánk jövője. Nehéz feladattal jár ez a munka, az bizonyos. Hírneves vendégek szerepeltetésével könnyebben csi­nálhatunk „echat“ t. De hát nem is az a czél, sőt anyagi szempontból is talán nem a leghálásabb. Hogy az igazgatóságnak kétszeresen megne­hezíti saját operának szervezését és jó veze­tését. A közönség, mint a­mely csakhamar elejti a legszebb tehetséget, a mint az állandósítva van, az el kell ismerni. De mindig kérdés valójában nem a színház vezetése is hibás, mely évek hosszú során át nem arra törekedett, hogy kitűnő dalmű orga­­nismust teremtsen, hanem a meglevő művészek „le­gyűrésében“ kereste a briliáns eredményt?! M­e­n­d­e,

Next