Egyetértés, 1876. október (10. évfolyam, 236-261. szám)

1876-10-19 / 251. szám

X. évfolyam, Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre..............................................20.— Félévre..............................................10.— Negyedévre................................................5.— Egy hóra.................................... 1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. B­é­l­y­e­g­d­i­j minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : öt hasábos sor 30 krajczár. Budapest, okt. 11. (lk) A hat hónapi fegyverszünet miatt, a keleti kérdésben kenyértörésre kerül a dolog. Oroszország, melynek czélja volt már régen megvetni lábát a Balkán félszigeten, készülő­désével kihúzta az időt egész télig, midőn hi­deghez szokott katonái sokkal nagyobb ered­mén­nyel küzdhetnek a forróbb éghajlat tem­­peraturájához szokott csapatokkal, s hozzá ta­lált okot, melynek alapján beleköthetett Török­országba. Igaz, ezen achillesi sark, melyen Európa békéjének meg kell fordulni, oly nevetséges argumentum az ellenségeskedés megkezdésére, minővel csak oly hatalom állhat elő, mely egész szemérmetlenül, a „minden áron“ jelszavával kezdi meg a tényleges ellenségeskedést. Mert a keleti viszonyokat vizsgálva, azt oly bonyolo­­dottnak találjuk, miszerint a porta által köve­telt reformoknak ottani átvitele, huzamosabb időt vesz igénybe. Hat hét alatt elpusztult, s fegyverben álló tartományoknak gyökeres köz­­igazgatási s politikai átalakítása a lehetetlen­séggel határos gondolat; pedig ezen reformá­lást követeli Európa a portától, s míg ez meg nem történik, addig a beteg emberrel szóba sem akar állni senki. A porta tehát azt tette, mit komoly meg­gondolás után tehetett, az­az annyi időt kí­vánt békésen tölteni, míg a reformokat ille­tőleg szándékát végrehajthatja. Erre nézve hosszú időnek épen nem mondható hat hónap. Hisz ha körültekintünk, az európai államok csak egyes közigazgatási rendeletek vagy tör­vények életbeléptetésére hónapokat vesz­nek igénybe, pedig itt azok végrehajtására kész közegeket találnak; hát Törökországban, ily zavarok közepett, mennyi időre van szük­ség, midőn egész tartományokat kell újjá ala­kítani? A portától ajánlott 6 havi fegyverszü­net csak annyi, mennyi idő alatt Törökor­szág megmutathatja azt, hogy körülbelül mit akar. És ezért azon európai kormányoknál, melyek a békét minden utógondolat nélkül ko­molyan óhajtják, örömmel fogadtatott a hat hónapi fegyverszünet ajánlat, s csak azok gör­dítettek ellene akadályt, kiknek érdeke és szán­déka Európát lángba borítani csak azért, hogy e katastrófából maguknak is hasznot húz­hassanak. Ilyen volt első­sorban Oroszország, mely másfél év óta játsza gyalázatos farizeus szere­pét, másfél év óta kürtöli Európa békéjének szükségességét, s most elérkezettnek látja az időt levenni álarczát, egy lépéssel előbbre se­­gitni Nagy Péter végrendeletének végrehajtá­sát, s bebizonyitni Európának mennyire igaza volt ama óriási genienek, ki megmondotta: Európa száz év alatt vagy köztársaság lesz, vagy kancsuka alá kerül. És most látjuk csak, a híres Usurpator miből merítette szavainak igazságát, mert azon pillanatban, midőn a leg­­absolutabb uralom, eltiprással fenyegeti Euró­pát, az uralkodók hideg vérrel nézik, mint ássa sírját a muszka sötétség az európai czivilisa­­tiónak, s mint készül népük, sőt saját nyakukra tenni a kötelet az orosz hóhér. Ha nem népük, de már saját családjuk, dynastiájuk érdekében kellene lemondaniok minden látszólagos nyere­ségről, s egyedüli nyereségnek tartani azt, ha a culturális előrehaladás legnagyobb ellenségé­nek, Oroszországnak hatalma megcsonkittatik. Ezt kívánná az ő érdekük, mert a kötelesség nyilván megmutatja az utat, melyet követniök kell, hogy a nemzetet, melynek fejéül azért vá­lasztottak, hogy annak érdekeit szolgálják, meg­mentsék a jövő iszonyaitól s leggyalázatosabb bukástól. És ine találkozott két udvar, mely kész­nek nyilatkozott önző czéljainak kielégítése fejében szolgálatába állani azon despotának, mely haladás helyett a vakságot igyekszik ter­jeszteni, szolgálnak olyan ügyet, mely Európa érdekével saját érdekük ellen is van irányulva, szolgálják a leggyalázatosabb törekvést, szol­gálják Európa hóhérát. Németországnál, mely a szabad eszméket, de a szabad gondolkodást is csak híréből is­meri, tán értenők, miért választotta ez intrigus szerepet; de Olaszországnál, mely a szabadság, a felvilágosodás, a demokratia s a nép­szuve­­renitás jelszavával egyesíté az olasz nyelvű lakosok legjelentékenyebb contingensét, csak­nem érthetetlenné válik azon meggondolatlan lépés, hogy kész Oroszországgal karöltve ha­ladni, sőt a hat havi fegyverszünetben okot találni a casus bellire. De van egy, mi elárulja az olasz fondorkodást s alattomosságot, és­pe­dig Cavour terveinek megvalósítására irányuló törekvés. Csakhogy Cavour bajjal óhajtott ily eszközökkel érni el az „ Italia unita“ megvaló­sítását, s a híres diplomatia aligha vetemedett volna oly szerepre, melyért Olaszország a libe­rális Európától megvetésnél egyebet nem ér­demelhet. A zavarosban halászni oly dolog, melyért méltán elitélünk még egyeseket is, annál inkább egy kormányt, melynek köteles­sége volna oda törekedni, hogy működése a lehető legtisztább alakban adassék át a törté­nelemnek. Olaszország ezt szem elől tévesztette, mert épen a muszka fennhatóság alatt véli ha­tárait kijebb tolhatni, s ép ezért vetette ma­gát Oroszország karjaiba. És ez oly baklövés volt a római kabinettel, hogy annak kijavítá­sára Olaszország elvágta az utat maga előtt. Egy czéljaiban nemtelen, eszközeiben arczát­­lan hatalom kezébe nem vetheti magát azon nemzet, mely Európa színe előtt becsülettel meg akar állani, s melynek határozott szán­déka a culturális előrehaladás által foglalni el az európai concertben egy oly helyet, min­t egy 30 milliónyi nemzet magának követelhet. Olaszország a pillanatnyi előnyért feladta ös­­­szes jövőjét, s politikája nemcsak határozottan téves, de becstelen is. De másrészt e politika kinyithatta leg­alább Ausztria-Magyarország diplomatáinak szemét, kik eddig a katona párt boszorkány nyomása alatt jónak láttak a nemzetre nézve öngyilkos politikát követni. A bécsi kormány szeretett bízni az orosz jóindulatban s elhitette magával, hogy a­mi Szent-Pétervárott történik, az nem lehet Ausztria-Magyarország érdeke ellen irányulva. Most már világos ennek ellen­kezője, mert Oroszország egy oly néppel szö­vetkezett, mely világosan kimondja, hogy Austria-Magyarország megrövidítésével akarja területét nagyobbítni, sőt elárulja azt is, hogy a mostani orosz-olasz szövetség csak így jöhe­tett létre, ha Oroszország tekintetbe vette az olasz terjeszkedési vágyat. Ausztria-Magyar­ország előtt nem lehet többé titok mit már százszor elmondottunk, hogy Oroszország s szö­vetségesei, csak Ausztria-Magyarország ellen­ségei lehetnek. Ugy látszik valahára megértették ezt Bécs­­ben is, de csak most, midőn az orosz furfang ígéretek árán minden remélhető szövetségest elhalászott, s akár­hova fordul a bécsi diplo­matia, mindenütt engagi­ozott udvarokra talál, nagyon bajos Ausztria-Magyarországnak maga számára oly szerepet biztosítni, minőt nagy­hatalmi állása megkíván, kivált ha tovább is oly lágy­ meleg politikát követ, minővel a gyé­kényt maga alul igy kirántotta. Az tagadhatlan, hogy Ausztria-Magyar­ország nem haladhat többé egy utón Oroszor­szággal, s ha ez a fegyveres beavatkozást meg­kezdené, mi körülbelül már meg is történt, az osztrák-magyar hadsereggel kell találkoznia. A bécsi kabinet kényszerítve van a végsőhöz for­dulni, s a még megnyerhető szövetségest a leg­drágábban is megszerezni. Ha Németország neutralitása elérhetlen, úgy a római szövetség, még nem lehet veszve, s Olaszország bizonyára kevesebb concessió árán hajlandó azok közé sorakozni, kik ellenségei Oroszországnak, mint oly politikát követni, melyért Európa utálatát várhatja. Bármily nehéz is erre gondolni, de Ausz­tria-Magyarországnak minden áldozatra ké­szen kell lennie, hogy Európa az orosz ura­lomtól, az orosz hegemóniától megszabadul­hasson. A király ma hosszabb kihallgatáson fogadta Andrássy gróf külügyminisztert. Még nincs meg­határozva, hogy Andrássy gróf mennyi ideig ma­rad itt. A bécsi angol követ holnap valószínűleg Budapestre jön. Az orosz czár sajátkezű leveléről, melyet ma vagy a napokban kellene a királynak átadni, mit­­sem tudnak; ez ideig hasonló levél még nincs jelezve. így szólt eddig a félhivatalos hir, mig késő este már a levél megérkezéséről tudósítanak. »« l Kossuth Lajos nagy hazánkfia azon öt­letből, hogy a természettudományi társulat meg­küldte neki kiadványainak egy tiszteletpéldányát, még augusztus havában a szünidő alatt egy gyö­nyörű köszönő levelet intézett a társulat válaszmá­­nyához, s egyszersmind kijelenté, hogy alapító tag­jává kíván lenni a társulatnak, ha ez „érdemesnek tartja erre“ ! A társulat választmánya, a­mint kép­zelhető is volt, egyhangúlag választotta meg. A le­vél a „Természettudományi Közlöny“ legközelebbi füzetét fogja díszíteni. A kendertermelés ügyében lapunkban Bakay Nándor és Herman Ottó között folyt érdekes esz­mecsere nemcsak a gazdasági körök, hanem a kor­mány figyelmét is magára vonta. Úgy a bács­kaiakra, mint az egész országra kedvező hatással lesz, hogy a kormány e fontos iparnövény ter­melési és feldolgozási viszonyainak tanulmányozása és hazai fejlesztése érdekében Bakay Nándort szólította fel, a­ki holnap már útnak is indul Olasz­országba, a jó minőségű és szépen feldolgozott ken­der e kiváló földjére. lat előadójának Teleszky választatott, azon pontokra nézve, melyek tárgyában különvéleményt terjeszt elő, Schi­ausz Endrét választá a bizottság társelő­adóvá. Jövő kedden a képviselői passivitásra vonat­kozó tvjavaslatot hitelesítendi a bizottság. Szerdán pedig megkezdi, s naponkint folytatandja a büntető­­codex tárgyalását. A bizottság elnöke felkéretett, hogy e tárgyalásra levélben hívja meg a távollevő tagokat. Azon jámbor közönség kedvéért, mely elég balga hinni, hogy a fortély és ámítás eszközeivel hatalomhoz férkőzött Tieza-kabinet tisztább kézzel vezeti a kincstárt érdeklő ügyeket­­ alább közlünk szó szerint egy kérvényt, melyben a könyv­nyomda ipar legtekintélyesebb képviselői, szólalnak fel egy botrányos visszaélés ellen. Nem hivatkozunk most arra, hogy rövid időn át és egy évi kormányzás után, a Kégle-féle alapít­ványi bérlet gyalázatos ügyén kívül ez a második mely napvilágra jő, jeléül annak, hogy az erkölcsi korruptió pártjáról nagy együgyűség volt föltenni a corrupt gazdálkodás abbahagyását. Nem hivatko­zunk arra sem, hogy a kortespolitika terén mily fel­háborító tényekkel lepték meg az országot. Hisz mindezek után beszél ez új botrány, mely 54,000 fo­rinttal lopja meg az államot a szerződés egyoldalú felbontásával és egy vállalkozó egyoldalú jutalma­zásával. Mert tudni kell ám, hogy a Légrády testvérek és­az „Ellenőr“ kiadói egy és ugyanazon személyek, tudni kell, hogy az „Ellenőr“ szerkesztője és a Lég­rády testvérek közös tulajdonosai Tisza Kálmán úr meghitt közlönyének. Az „Ellenőr“ mely nem fogad el semmi jutalmazást és bért; az „Ellenőr“, mely piszkos függősége daczára hivalkodik az önzetlen­séggel és tetszeleg a világ előtt, hogy a kormánytól nem húz subventiót, csakugyan megvesztegethetlen újság, mert hiszen csak kiadója kap az állam pénz­tárából 54,000 forintnyi javadalmazást. Természetes, hogy mi nem törődünk azzal, jut-e ebből lap­ kiadási veszteségek fedezésére, mert hát nem ez a kérdés, hanem az: minő pusztító gazdál­kodás fészkelhette be ott magát az ország vagyoná­nak megkárosítására, a­hol szerződnek egy vállal­kozóval, kit kéz alatt képtelenül alacsony ajánlatok megtételére nógatnak, csakhogy mindenkit túllic­i­­táljon, de aztán mikor meg van kötve a szerződés és a jóhiszemű ajánlattevők egytől-egyik kijátszva, akkor összeül egy kupaktanács a szakerők kizárá­sával s kétszáz perczenttel emeli fel a nyomtat­ványokért szerződésileg kikötött díjat. Valóban ily dolgok megtörténtére még a kü­lönben tartózkodó üzletemberek is méltán mondhat­ják szemébe a miniszterelnöknek, kit az „Ellenőr“ révén régi ismeretség köt a kiadóhoz, melynek lapja a közélet megrontásával a hatalom polczára emeli személyét, hogy ez „az erkölcsi elveket lábbal tipró, az állam érdekeit leplezetlenül megkárosító, és a szerződést kézzel foghatóan, kijátszó eljárás.“ Pedig hány lehet ehez hasonló, melyet a hiva­tali titok leple takar. Hogy ez eljárásról beható fogalmat szerezze­nek olvasóink, ajánljuk figyelmükbe a közleményt, melynek erősebb hiányában találóbb czímet nem adhattunk, mint azt, hogy „óriási botrány.“ Zágrábban — mint a „B. C.“ írja, — nem akarnak elállani azon követeléstől, hogy az autonóm közigazgatási költségek fedezeti quotája az 1877-ik évre felemeltessék. A horvát országgyűlés pénzügyi bizottsága úgy látszik nem vette észre, hogy Széli pénzügyminiszter az 1877-dik évi költségvetési­ ja­vaslatba 8 millióval kevesebbet vett fel fedezetül, mint mennyi a folyó évre előirányozva volt. Olaszországi útjának nevezetesebb mozzana­tairól és gazdasági tapasztalatairól az „Egyetértés“ olvasói, kik éber és szakértő tollával állandóan ta­lálkoznak, érdekes tudósításokat várhatnak. A képviselőház jogügyi bizottsága tegnapi ülé­sében befejezte „a kisebb polgári peres ügyekben követendő eljárásról“ szóló törvényjavaslat hitelesí­tését. Szilágyi Dezső kérdi az igazságügy miniszter­től, nincsenek-e adatai arról, hogy a jelen törvény­­javaslat által megállapított competentia szerint mennyi ügy vonatik el a rendes bíróságok hatáskö­réből ? Perczel igazságügyminiszter válaszolja, hogy ezen adatok össze vannak a minisztériumban gyűjtve s még az országgyűlés összejövetele előtt közölni fogja azokat a bizottság tagjaival. A törvényjavas­ 251 szám. Csütörtök, 1876. október 19. Szerkesztői iroda : Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó-hivatal: B­udapest IV. megyeházét­ 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. A pénzügyi bizottságiból. — Október 18. — A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésében folytatja az igazságügy­­minisztérium költségvetésének tárgyalását. Mielőtt a részletes tárgyalás megkezdődött volna. Zichy Nándor gróf kérdést intéz az iránt, miképen áll a 150 milliós államkölcsön felhasználá­sának, továbbá a legutóbbi kölcsön az abban fen­­tartott optiónak s a tartalék alapnak ügye ? s az első három évnegyed pénztári kezelésének eredmé­nye ? Kiadatik felvilágosítás adása végett ügyminiszternek. Ezután áttért a bizottság a pénz­a rész­­­­letes tárgyalásra. Horváth L. előadó felvilágosítást kér az igazságügyminisztertől a központi kiadásokban egy miniszteri tanácsosi állomásra előirányzott 4600 frtnyi többlet iránt. Perczel miniszter kijelenti, hogy a dologi kiadásoknál javasolt megtakarítások következtében ez nem képez többletet, az igazságügyminisztérium­­nak ügyforgalma a többi minisztériumoké közt har­madik, személyzete pedig utolsó helyen áll és ezen állomás felállítása szükséges. Hegedűs nem szavazza meg ezen állomás felállítását, mert ebben a pénzügyi bizottság által kijelölt irány ellenére a c­entralisátió előmozdítá­sát látja. S­i­m­o­n­y­i E. még e miniszteri tanácsosi állomás nélkül is igen nagynak tartja a miniszté­rium személyzetét, nem látja ez új állomás felállítá­sát szükségesnek. Lukács Béla szintén ellene szavaz ez állo­más rendszeresítésének. P­u­l­s­z­k­y Ágost azt hiszi, hogy az igazság­ügy adminisztratív c­entralisatiója különben is igen túlságos s azért az állomás törlésére szavaz. Móricz Pál ellenében, ki a rendszeresítést elfogadja, Szontagh Pál szintén a törlésre sza­vaz, nemkülönben Szapáry Gyula gróf, ki a jelen pénzügyi helyzetben nem fogadhatja el a többletet. Z­s­e­d­é­n­y­i elnök megjegyzi, hogy az 1876-i előirányzatban maga az igazságügyminiszter elis­merte, hogy ez állomás felállítása mellőzhető. A bizottság erre kimondja, hogy az előirány­zott 4,600 frt töröltetik. S­i­m­o­n­y­i Ernő a dologi kiadásokra vonat­kozólag a hazai ipar megrövidítésének tartja azt, hogy a szállító az összes törvényszékek irodai szük­ségletére külföldi papírt hoz be. Perczel Béla miniszter kijelenti, hogy a szállítás öszpontosításában nagy megtakarítás, félév alatt 23,000 forint eredményeztetett. Azt nem lehet ellenőrizni, hogy csupán a hazai papír szállíttassák s e mellett e feltétel kikötése következtében a szállí­tási árak megdrágultak volna. Egyébiránt a szer­ződés még nincs megkötve és gond lesz arra, hogy az irodai szükségletek lehetőleg hazai gyárakban szereztessenek. désére A pénzügyminiszter Pulszky Ágost kér­megjegyzi, hogy minisztériumának közegei számára a nyomtatványok papírjai, a­melyek itt előállíthatók, hazai gyárakból szereztetnek meg. S­i­m­o­n­y­i Ernő jobbnak tartaná ha vállal­kozók mellőzésével a gyárak szólíthatnának fel. Perczel Béla miniszter erre azt válaszolja, hogy a felhívás átalánosságban szólt s gyárak is vállalkozhattak volna. P­u­l­s­z­k­y Ágost a pénzügyminisztérium ál­tal követett elvek alapján e minisztériummal egyet­értő eljárást kívánna. H­e 1­f­y határozottan kimondandónak véli, hogy csak hazai gyárak szállíthassanak. W­ahrmann Mór nem hiszi, hogy sok haszon legyen abban ha itt-ott megtakarítás tör­ténik is; a legolcsóbb szállító nem mindig meg­bízható. Csengery Antal a kormány eljárását elfo­gadja s nem kétkedik abban, hogy a minisztérium a hazai ipar támogatását szem előtt tartja. Zichy Nándor gr. kívánja, hogy ez a jelen­tésben kifejeztessék. Ez elfogadtatván a dologi kiadások az elő­irányzat szerint meghagyatnak. Következik a semmitőszék. Zsedényi, elnök azon kérdést intézi a mi­niszterhez, mikor készül teljesíteni a bizottság azon régibb határozatát, hogy a curiai összes tanács jegyzői, segédtanács-jegyzői, fogalmazói állomások megszüntettessenek. Perczel Béla miniszter nézete szerint ez a bírói szervezet reformja , illetőleg az új perrendtar­tás életbeléptetése előtt nem lehetséges. Az előirányzat erre változatlanul megszavaz­­tatik, úgy a legfőbb ítélőszék előirányzata is mellőztetvén az elnöknek azon kívánsága, hogy egy sz­ám feletti szolga máshol alkalmaztassák. A budapesti kir. ítélő tábla előirány­zata vé­tetvén fel, az igazságügyminiszter előadja hogy szem előtt tartván a bizottságnak és a háznak, erre vonatkozó határozatát a lehetőségig már leszó­­litotta, tovább azonban nem mehet, mert a nagy ügyforgalom nem engedi. H­orváth előadó a volt vegyes­ bírósági elnök fizetése és lakpénzének,­­ a volt váltótörvény­széki elnök lakpénzének felemeléséhez annyival inkább hozzájárul, mert ez más megtakarítások által ellensúlyozható és a mi fő a fizetések közti egyenetlenség ez által megszűnik. S­i­m­o­n­y­i Ernő ellene szól az emelésnek. Perczel miniszter nem tartaná méltányos­nak, ha egy állású egyének nem egyenlően fizettet­nének. Lukács szintén ellenzi a fizetés pótlékot. A bizottság a miniszter előirányzata szerint veszi föl a fizetést. Zsedényi a curiai levéltárnok állását való­ságos sine curának tartja, mivel a régi curiai levél­tár egyesíthető az országos levéltárral. Tisza miniszterelnök megjegyzése után e té­tel az országos levéltár ügyének tárgyalásáig füg­gőben marad. Úgy­szintén a curia épület házbőre is, melyre nézve a miniszter által bővebb felvilágo­sítás lesz adandó. A marosvásárhelyi kir. tábla téte­lénél 693 frt több van előirányozva, mely egy pót­­birói állomás bevételéből származik. E tétel, mely a múlt évi költségvetésből és csak tévedés folytán ha­gyatott ki, vita nélkül megszavaztatik. A kir. főügyészségeknél még egy fő­ügyészi helyettes szám­ felettivé tételét sürgeti Zse­dényi. Perczel miniszter felszólalása után, ki két helyettest tart szükségesnek, a személyi és dologi ki­adások megszavaztatnak. A kir. törvényszékek és járásbíró­ságoknál Horváth előadó az előirányzatot megszavazásra ajánlja, miután a megtakarítások szerinte elérték a maximumot; — a bíróságok és ügyészségek közt kért virementelt szintén megadan­­dónak véli. S­i­m­o­n­y­i Ernő ellenzi a két czim közt a virement-et s csak a bíróságokra szorítaná azt. P­u­l­s­z­k­y azt hiszi, hogy a bírói szervezés befejeztéig a virement megadandó, a bizottság is e nézetben lévén azt megadja. A budapesti keresk. és váltótörvényszéki el­nök számára működési pótlékul fölvett 1000 irtot Horváth előadó ajánlja. Wesedényi a mostani viszonyok közt ellenzi. ahrmann ellenkező nézetben van és az elnök érdemének rója fel, hogy a fővárosi keres­kedelmi törvényszék Európa legjobbjai közé tar­tozik. Perczel min. és Kautz pártolása után a bizottság elfogadja az 1000 frtnyi pótlékot. A kir. ügyészségeknél Horváth elő­adó 55,771 frt levonása mellett 2.000.000 forintot ajánl megszavazásra, miután ezen összeg felel meg a múlt évi zárszámadások eredményeinek. Zsedényi nincs megelégedve a törléssel. Perczel mint felszólalása után, ki az egész előirányzatot tartja szükségesnek, — a bizottság 2.000.000 frtot szavaz meg. Az országos fegyintézetek előirányzatát Horváth előadó megszavazásra ajánlja. Pulszky a helyzet javulása mellett még mindig bajnak tartja azt, hogy egy fegyencz többe kerül, mint egy katona tartása. A bizottság 300 frt törlésével megszavazza az előirányzatot. A központi telekkönyvezésre 7300 frt, magyar és erdélyországi telek kirendeltségekre 80,000 frt, törvények szerkeztésére fölvett 10,000 frt észrevétel nélkül megadatik. A nyugdíjak és végkielégítések 629,501 frtba vannak fölvéve. Horváth el­őadó megjegyzése után, ki alig hiszi elégségesnek ezen összeget, a bizottság az elő­irányzott összeget veszi fel. A börtön építkezés és felszerelések az elő­irányzat szerint 40,000 írtban vétetnek fel. Ezzel az ülés véget ért. Egy óriási botrány. Tisza Kálmán miniszterelnökhöz az Athe­naeum társulat, Franklin társulat, Pesti könyv­nyomda részvény­társaság, Hornyánszky Vik­tor, Kertész József, Kocsi Sándor és Wodianer Fülöp budapesti könyvnyomdai czégek a követ­kező folyamodványt intézték: Nagyméltóságu miniszterelnök úr! A postai és távirdai nyomtatványok iránt ér­vényben állott szerződések 1875. julius 1-én az ille­tőknek felmondatván, múlt 1875. év szeptember ha­vában a földmivelés ipar és kereskedelemügyi m. k. minisztérium által, a magy. kir. posta és távirda részére szükségelt nyomtatványok szállítására nézve a „Budapesti Közlönyében a szállítási feltételek elég szabatos és világos körülírása mellett árlejtés hirdettetett, melyre mind Légrády testvérek, mind tisztelettel alulírtak is pályáztak. A felhívás a „Budapesti Közlönyében ideje korán jelent meg, a posta és távirda gazdászati hi­vatalai pedig minden pályázni szándékozónak egész készséggel megmutatták e szállítás tárgyát képező minden nemű minta­nyomtatványokat s miután kö­rülbelül 30,000 rizsma különféle nagyságú és min­tájú nyomtatvány szállításáról volt szó, természete­sen minden vállalkozó mielőtt ajánlatát tette, a szál­lítandó tárgyak mintáit megtekintette s a minden egyes nemből szükségelt mennyiségről is magának tudomást szerzett, jelesen, miként a gazd. hivatal bizonyíthatja, a Légrády testvérek is. A pályázók, Légrády testvérek kivételével va­lamennyien, ajánlataikban különbséget tettek a minták nagysága és minősége, az egyszeres és két­szeres nyomás közt s ahoz képest tették ki minden mintánál az árakat, miként az pontos számításon alapuló ajánlatnál másképen nem is képzelhető. Egyedül csak a Légrády testvérek, különbséget nem téve nagy vagy kicsiny, könnyű vagy nehéz minőség egy vagy két oldalú nyomás közt, mint általános árt 35 krt kívántak. Hogy ezen ajánlat hátsó gondolat nélküli nem lehet, hogy komoly számításon nem alapszik, azt minden szakember azonnal átlátta, s legyen szabad azon hosszas tárgyalásokra hivatkoznunk, melyek a múlt 1875-ik év november havában a magas föld­mivelés, ipar és kereskedelemügyi minisztérium ke­belében is folytak a felett: vájjon ezen, komoly szá­mításon nem alapuló ajánlat figyelembe vétessék-e vagy ne akkor, midőn azt a magas minisztérium által ezen alkalomból kihalgatott szakférfiak is, — — tudtunkkal legalább — aggodalmat gerjesztőnek nyilvánították. Mind a mellett báró Simonyi Lajos ur ő nagy­méltósága mint akkori kereskedelmi miniszter a szerződést 1875. november 26-án Légrády testvé­rekkel, mint legolcsóbb vállalkozókkal kötötte meg a 7-ik §. szerint a vállalkozó által óvadékul letett 5000 forintban és a 11. §. szerint minden vagyoná­­val a kereskedésben látván biztosítékot a szerződés pontos teljesítésére. A szerződés tehát a jogok és kötelességek szigorú körvonalazásával megköttetvén, annak 1-ső §-a így szól: „Légrády testvérek fentebb említett ajánla­tukhoz képest a szóban forgó nyomtatványok sze­­dési, nyomtatási és csomagolási árát minden 500 ívet tartalmazó rizsmáért 35, mondva: harminczöt o. é. krajczár egységes és változatlan tételben álla­pítják meg s kötelesek lesznek ezen árért a szedést, bárminemű legyen az, akár egy oldalra,akár pedig két oldalra terjedjen ki, rovatos vagy nem rovatos alakban, keresztvonalakkal vagy a nélkül, azonképen a nyomtatást egy vagy két oldalon egy­aránt, a pályázati felhívásban körülírt alak és t­er­j­e­d­e­l­emr­e v­a­l­ó különbség nélkül teljesíteni.“ Légrády testvérek továbbá: „minden félre­értés kikerülése végett kijelentik azt, mit pályázati ajánlatunkban nyilvánítottak, hogy a kiállítandó nyomtatványokat megtekintették, s az azok kiállítá­sával egybekötött munkát ismerik, a pályázati fel­hívásban foglalt feltételeket megértették s azoknak alávetik magukat.“ A szerződés ezen világos, minden félreértés lehetőségét kizáró szavai daczára Légrády testvérek már az első, 1876. márczius 3-án bemutatott szám­lájukban olyan igényeket emeltek, melyek ajánla­tukkal homlok egyenest ellenkeznek, s midőn a magas minisztérium a helytelen számla felülvizsgá­latánál a szerződés értelmében törléseket eszközölt, Légrády testvérek folyó évi május hó 13-án 10,329 szám alatt benyújtott folyamodványunkban oly kö­vetelésekkel léptek fel, melyek a néhány hó előtt kötött szerződést alapjaiban felforgatják. Szerény nézetünk szerint ezen szerződés elle­nes fellépésre a felelet a szerződésben magában ha­tározottan ki volt fejezve, hogy t. i. Légrády test­vérek a 7. és 11. §. értelmében a szerződés pontos betöltésére szorítandók. Különös kegyelemnek tekinthette volna tehát a nevezett czég, ha a magas minisztérium szerző­désbeli jogáról lemondva, őt könnyelműen elvállalt kötelezettsége alól felmentette és új pályázatot hir­detett volna. S mi történt a fenforgó esetben ? Folyó évi május 27-én a nagyméltóságu föld-

Next