Egyetértés, 1876. október (10. évfolyam, 236-261. szám)
1876-10-19 / 251. szám
X. évfolyam, Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre..............................................20.— Félévre..............................................10.— Negyedévre................................................5.— Egy hóra.................................... 1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : öt hasábos sor 30 krajczár. Budapest, okt. 11. (lk) A hat hónapi fegyverszünet miatt, a keleti kérdésben kenyértörésre kerül a dolog. Oroszország, melynek czélja volt már régen megvetni lábát a Balkán félszigeten, készülődésével kihúzta az időt egész télig, midőn hideghez szokott katonái sokkal nagyobb eredménnyel küzdhetnek a forróbb éghajlat temperaturájához szokott csapatokkal, s hozzá talált okot, melynek alapján beleköthetett Törökországba. Igaz, ezen achillesi sark, melyen Európa békéjének meg kell fordulni, oly nevetséges argumentum az ellenségeskedés megkezdésére, minővel csak oly hatalom állhat elő, mely egész szemérmetlenül, a „minden áron“ jelszavával kezdi meg a tényleges ellenségeskedést. Mert a keleti viszonyokat vizsgálva, azt oly bonyolodottnak találjuk, miszerint a porta által követelt reformoknak ottani átvitele, huzamosabb időt vesz igénybe. Hat hét alatt elpusztult, s fegyverben álló tartományoknak gyökeres közigazgatási s politikai átalakítása a lehetetlenséggel határos gondolat; pedig ezen reformálást követeli Európa a portától, s míg ez meg nem történik, addig a beteg emberrel szóba sem akar állni senki. A porta tehát azt tette, mit komoly meggondolás után tehetett, azaz annyi időt kívánt békésen tölteni, míg a reformokat illetőleg szándékát végrehajthatja. Erre nézve hosszú időnek épen nem mondható hat hónap. Hisz ha körültekintünk, az európai államok csak egyes közigazgatási rendeletek vagy törvények életbeléptetésére hónapokat vesznek igénybe, pedig itt azok végrehajtására kész közegeket találnak; hát Törökországban, ily zavarok közepett, mennyi időre van szükség, midőn egész tartományokat kell újjá alakítani? A portától ajánlott 6 havi fegyverszünet csak annyi, mennyi idő alatt Törökország megmutathatja azt, hogy körülbelül mit akar. És ezért azon európai kormányoknál, melyek a békét minden utógondolat nélkül komolyan óhajtják, örömmel fogadtatott a hat hónapi fegyverszünet ajánlat, s csak azok gördítettek ellene akadályt, kiknek érdeke és szándéka Európát lángba borítani csak azért, hogy e katastrófából maguknak is hasznot húzhassanak. Ilyen volt elsősorban Oroszország, mely másfél év óta játsza gyalázatos farizeus szerepét, másfél év óta kürtöli Európa békéjének szükségességét, s most elérkezettnek látja az időt levenni álarczát, egy lépéssel előbbre segitni Nagy Péter végrendeletének végrehajtását, s bebizonyitni Európának mennyire igaza volt ama óriási genienek, ki megmondotta: Európa száz év alatt vagy köztársaság lesz, vagy kancsuka alá kerül. És most látjuk csak, a híres Usurpator miből merítette szavainak igazságát, mert azon pillanatban, midőn a legabsolutabb uralom, eltiprással fenyegeti Európát, az uralkodók hideg vérrel nézik, mint ássa sírját a muszka sötétség az európai czivilisatiónak, s mint készül népük, sőt saját nyakukra tenni a kötelet az orosz hóhér. Ha nem népük, de már saját családjuk, dynastiájuk érdekében kellene lemondaniok minden látszólagos nyereségről, s egyedüli nyereségnek tartani azt, ha a culturális előrehaladás legnagyobb ellenségének, Oroszországnak hatalma megcsonkittatik. Ezt kívánná az ő érdekük, mert a kötelesség nyilván megmutatja az utat, melyet követniök kell, hogy a nemzetet, melynek fejéül azért választottak, hogy annak érdekeit szolgálják, megmentsék a jövő iszonyaitól s leggyalázatosabb bukástól. És ine találkozott két udvar, mely késznek nyilatkozott önző czéljainak kielégítése fejében szolgálatába állani azon despotának, mely haladás helyett a vakságot igyekszik terjeszteni, szolgálnak olyan ügyet, mely Európa érdekével saját érdekük ellen is van irányulva, szolgálják a leggyalázatosabb törekvést, szolgálják Európa hóhérát. Németországnál, mely a szabad eszméket, de a szabad gondolkodást is csak híréből ismeri, tán értenők, miért választotta ez intrigus szerepet; de Olaszországnál, mely a szabadság, a felvilágosodás, a demokratia s a népszuverenitás jelszavával egyesíté az olasz nyelvű lakosok legjelentékenyebb contingensét, csaknem érthetetlenné válik azon meggondolatlan lépés, hogy kész Oroszországgal karöltve haladni, sőt a hat havi fegyverszünetben okot találni a casus bellire. De van egy, mi elárulja az olasz fondorkodást s alattomosságot, éspedig Cavour terveinek megvalósítására irányuló törekvés. Csakhogy Cavour bajjal óhajtott ily eszközökkel érni el az „ Italia unita“ megvalósítását, s a híres diplomatia aligha vetemedett volna oly szerepre, melyért Olaszország a liberális Európától megvetésnél egyebet nem érdemelhet. A zavarosban halászni oly dolog, melyért méltán elitélünk még egyeseket is, annál inkább egy kormányt, melynek kötelessége volna oda törekedni, hogy működése a lehető legtisztább alakban adassék át a történelemnek. Olaszország ezt szem elől tévesztette, mert épen a muszka fennhatóság alatt véli határait kijebb tolhatni, s ép ezért vetette magát Oroszország karjaiba. És ez oly baklövés volt a római kabinettel, hogy annak kijavítására Olaszország elvágta az utat maga előtt. Egy czéljaiban nemtelen, eszközeiben arczátlan hatalom kezébe nem vetheti magát azon nemzet, mely Európa színe előtt becsülettel meg akar állani, s melynek határozott szándéka a culturális előrehaladás által foglalni el az európai concertben egy oly helyet, mint egy 30 milliónyi nemzet magának követelhet. Olaszország a pillanatnyi előnyért feladta összes jövőjét, s politikája nemcsak határozottan téves, de becstelen is. De másrészt e politika kinyithatta legalább Ausztria-Magyarország diplomatáinak szemét, kik eddig a katona párt boszorkány nyomása alatt jónak láttak a nemzetre nézve öngyilkos politikát követni. A bécsi kormány szeretett bízni az orosz jóindulatban s elhitette magával, hogy ami Szent-Pétervárott történik, az nem lehet Ausztria-Magyarország érdeke ellen irányulva. Most már világos ennek ellenkezője, mert Oroszország egy oly néppel szövetkezett, mely világosan kimondja, hogy Austria-Magyarország megrövidítésével akarja területét nagyobbítni, sőt elárulja azt is, hogy a mostani orosz-olasz szövetség csak így jöhetett létre, ha Oroszország tekintetbe vette az olasz terjeszkedési vágyat. Ausztria-Magyarország előtt nem lehet többé titok mit már százszor elmondottunk, hogy Oroszország s szövetségesei, csak Ausztria-Magyarország ellenségei lehetnek. Ugy látszik valahára megértették ezt Bécsben is, de csak most, midőn az orosz furfang ígéretek árán minden remélhető szövetségest elhalászott, s akárhova fordul a bécsi diplomatia, mindenütt engagiozott udvarokra talál, nagyon bajos Ausztria-Magyarországnak maga számára oly szerepet biztosítni, minőt nagyhatalmi állása megkíván, kivált ha tovább is oly lágy meleg politikát követ, minővel a gyékényt maga alul igy kirántotta. Az tagadhatlan, hogy Ausztria-Magyarország nem haladhat többé egy utón Oroszországgal, s ha ez a fegyveres beavatkozást megkezdené, mi körülbelül már meg is történt, az osztrák-magyar hadsereggel kell találkoznia. A bécsi kabinet kényszerítve van a végsőhöz fordulni, s a még megnyerhető szövetségest a legdrágábban is megszerezni. Ha Németország neutralitása elérhetlen, úgy a római szövetség, még nem lehet veszve, s Olaszország bizonyára kevesebb concessió árán hajlandó azok közé sorakozni, kik ellenségei Oroszországnak, mint oly politikát követni, melyért Európa utálatát várhatja. Bármily nehéz is erre gondolni, de Ausztria-Magyarországnak minden áldozatra készen kell lennie, hogy Európa az orosz uralomtól, az orosz hegemóniától megszabadulhasson. A király ma hosszabb kihallgatáson fogadta Andrássy gróf külügyminisztert. Még nincs meghatározva, hogy Andrássy gróf mennyi ideig marad itt. A bécsi angol követ holnap valószínűleg Budapestre jön. Az orosz czár sajátkezű leveléről, melyet ma vagy a napokban kellene a királynak átadni, mitsem tudnak; ez ideig hasonló levél még nincs jelezve. így szólt eddig a félhivatalos hir, mig késő este már a levél megérkezéséről tudósítanak. »« l Kossuth Lajos nagy hazánkfia azon ötletből, hogy a természettudományi társulat megküldte neki kiadványainak egy tiszteletpéldányát, még augusztus havában a szünidő alatt egy gyönyörű köszönő levelet intézett a társulat válaszmányához, s egyszersmind kijelenté, hogy alapító tagjává kíván lenni a társulatnak, ha ez „érdemesnek tartja erre“ ! A társulat választmánya, amint képzelhető is volt, egyhangúlag választotta meg. A levél a „Természettudományi Közlöny“ legközelebbi füzetét fogja díszíteni. A kendertermelés ügyében lapunkban Bakay Nándor és Herman Ottó között folyt érdekes eszmecsere nemcsak a gazdasági körök, hanem a kormány figyelmét is magára vonta. Úgy a bácskaiakra, mint az egész országra kedvező hatással lesz, hogy a kormány e fontos iparnövény termelési és feldolgozási viszonyainak tanulmányozása és hazai fejlesztése érdekében Bakay Nándort szólította fel, aki holnap már útnak is indul Olaszországba, a jó minőségű és szépen feldolgozott kender e kiváló földjére. lat előadójának Teleszky választatott, azon pontokra nézve, melyek tárgyában különvéleményt terjeszt elő, Schiausz Endrét választá a bizottság társelőadóvá. Jövő kedden a képviselői passivitásra vonatkozó tvjavaslatot hitelesítendi a bizottság. Szerdán pedig megkezdi, s naponkint folytatandja a büntetőcodex tárgyalását. A bizottság elnöke felkéretett, hogy e tárgyalásra levélben hívja meg a távollevő tagokat. Azon jámbor közönség kedvéért, mely elég balga hinni, hogy a fortély és ámítás eszközeivel hatalomhoz férkőzött Tieza-kabinet tisztább kézzel vezeti a kincstárt érdeklő ügyeket alább közlünk szó szerint egy kérvényt, melyben a könyvnyomda ipar legtekintélyesebb képviselői, szólalnak fel egy botrányos visszaélés ellen. Nem hivatkozunk most arra, hogy rövid időn át és egy évi kormányzás után, a Kégle-féle alapítványi bérlet gyalázatos ügyén kívül ez a második mely napvilágra jő, jeléül annak, hogy az erkölcsi korruptió pártjáról nagy együgyűség volt föltenni a corrupt gazdálkodás abbahagyását. Nem hivatkozunk arra sem, hogy a kortespolitika terén mily felháborító tényekkel lepték meg az országot. Hisz mindezek után beszél ez új botrány, mely 54,000 forinttal lopja meg az államot a szerződés egyoldalú felbontásával és egy vállalkozó egyoldalú jutalmazásával. Mert tudni kell ám, hogy a Légrády testvérek ésaz „Ellenőr“ kiadói egy és ugyanazon személyek, tudni kell, hogy az „Ellenőr“ szerkesztője és a Légrády testvérek közös tulajdonosai Tisza Kálmán úr meghitt közlönyének. Az „Ellenőr“ mely nem fogad el semmi jutalmazást és bért; az „Ellenőr“, mely piszkos függősége daczára hivalkodik az önzetlenséggel és tetszeleg a világ előtt, hogy a kormánytól nem húz subventiót, csakugyan megvesztegethetlen újság, mert hiszen csak kiadója kap az állam pénztárából 54,000 forintnyi javadalmazást. Természetes, hogy mi nem törődünk azzal, jut-e ebből lap kiadási veszteségek fedezésére, mert hát nem ez a kérdés, hanem az: minő pusztító gazdálkodás fészkelhette be ott magát az ország vagyonának megkárosítására, ahol szerződnek egy vállalkozóval, kit kéz alatt képtelenül alacsony ajánlatok megtételére nógatnak, csakhogy mindenkit túllicitáljon, de aztán mikor meg van kötve a szerződés és a jóhiszemű ajánlattevők egytől-egyik kijátszva, akkor összeül egy kupaktanács a szakerők kizárásával s kétszáz perczenttel emeli fel a nyomtatványokért szerződésileg kikötött díjat. Valóban ily dolgok megtörténtére még a különben tartózkodó üzletemberek is méltán mondhatják szemébe a miniszterelnöknek, kit az „Ellenőr“ révén régi ismeretség köt a kiadóhoz, melynek lapja a közélet megrontásával a hatalom polczára emeli személyét, hogy ez „az erkölcsi elveket lábbal tipró, az állam érdekeit leplezetlenül megkárosító, és a szerződést kézzel foghatóan, kijátszó eljárás.“ Pedig hány lehet ehez hasonló, melyet a hivatali titok leple takar. Hogy ez eljárásról beható fogalmat szerezzenek olvasóink, ajánljuk figyelmükbe a közleményt, melynek erősebb hiányában találóbb czímet nem adhattunk, mint azt, hogy „óriási botrány.“ Zágrábban — mint a „B. C.“ írja, — nem akarnak elállani azon követeléstől, hogy az autonóm közigazgatási költségek fedezeti quotája az 1877-ik évre felemeltessék. A horvát országgyűlés pénzügyi bizottsága úgy látszik nem vette észre, hogy Széli pénzügyminiszter az 1877-dik évi költségvetési javaslatba 8 millióval kevesebbet vett fel fedezetül, mint mennyi a folyó évre előirányozva volt. Olaszországi útjának nevezetesebb mozzanatairól és gazdasági tapasztalatairól az „Egyetértés“ olvasói, kik éber és szakértő tollával állandóan találkoznak, érdekes tudósításokat várhatnak. A képviselőház jogügyi bizottsága tegnapi ülésében befejezte „a kisebb polgári peres ügyekben követendő eljárásról“ szóló törvényjavaslat hitelesítését. Szilágyi Dezső kérdi az igazságügy minisztertől, nincsenek-e adatai arról, hogy a jelen törvényjavaslat által megállapított competentia szerint mennyi ügy vonatik el a rendes bíróságok hatásköréből ? Perczel igazságügyminiszter válaszolja, hogy ezen adatok össze vannak a minisztériumban gyűjtve s még az országgyűlés összejövetele előtt közölni fogja azokat a bizottság tagjaival. A törvényjavas 251 szám. Csütörtök, 1876. október 19. Szerkesztői iroda : Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-hivatal: Budapest IV. megyeházét 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. A pénzügyi bizottságiból. — Október 18. — A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésében folytatja az igazságügyminisztérium költségvetésének tárgyalását. Mielőtt a részletes tárgyalás megkezdődött volna. Zichy Nándor gróf kérdést intéz az iránt, miképen áll a 150 milliós államkölcsön felhasználásának, továbbá a legutóbbi kölcsön az abban fentartott optiónak s a tartalék alapnak ügye ? s az első három évnegyed pénztári kezelésének eredménye ? Kiadatik felvilágosítás adása végett ügyminiszternek. Ezután áttért a bizottság a pénza részletes tárgyalásra. Horváth L. előadó felvilágosítást kér az igazságügyminisztertől a központi kiadásokban egy miniszteri tanácsosi állomásra előirányzott 4600 frtnyi többlet iránt. Perczel miniszter kijelenti, hogy a dologi kiadásoknál javasolt megtakarítások következtében ez nem képez többletet, az igazságügyminisztériumnak ügyforgalma a többi minisztériumoké közt harmadik, személyzete pedig utolsó helyen áll és ezen állomás felállítása szükséges. Hegedűs nem szavazza meg ezen állomás felállítását, mert ebben a pénzügyi bizottság által kijelölt irány ellenére a centralisátió előmozdítását látja. Simonyi E. még e miniszteri tanácsosi állomás nélkül is igen nagynak tartja a minisztérium személyzetét, nem látja ez új állomás felállítását szükségesnek. Lukács Béla szintén ellene szavaz ez állomás rendszeresítésének. Pulszky Ágost azt hiszi, hogy az igazságügy adminisztratív centralisatiója különben is igen túlságos s azért az állomás törlésére szavaz. Móricz Pál ellenében, ki a rendszeresítést elfogadja, Szontagh Pál szintén a törlésre szavaz, nemkülönben Szapáry Gyula gróf, ki a jelen pénzügyi helyzetben nem fogadhatja el a többletet. Zsedényi elnök megjegyzi, hogy az 1876-i előirányzatban maga az igazságügyminiszter elismerte, hogy ez állomás felállítása mellőzhető. A bizottság erre kimondja, hogy az előirányzott 4,600 frt töröltetik. Simonyi Ernő a dologi kiadásokra vonatkozólag a hazai ipar megrövidítésének tartja azt, hogy a szállító az összes törvényszékek irodai szükségletére külföldi papírt hoz be. Perczel Béla miniszter kijelenti, hogy a szállítás öszpontosításában nagy megtakarítás, félév alatt 23,000 forint eredményeztetett. Azt nem lehet ellenőrizni, hogy csupán a hazai papír szállíttassák s e mellett e feltétel kikötése következtében a szállítási árak megdrágultak volna. Egyébiránt a szerződés még nincs megkötve és gond lesz arra, hogy az irodai szükségletek lehetőleg hazai gyárakban szereztessenek. désére A pénzügyminiszter Pulszky Ágost kérmegjegyzi, hogy minisztériumának közegei számára a nyomtatványok papírjai, amelyek itt előállíthatók, hazai gyárakból szereztetnek meg. Simonyi Ernő jobbnak tartaná ha vállalkozók mellőzésével a gyárak szólíthatnának fel. Perczel Béla miniszter erre azt válaszolja, hogy a felhívás átalánosságban szólt s gyárak is vállalkozhattak volna. Pulszky Ágost a pénzügyminisztérium által követett elvek alapján e minisztériummal egyetértő eljárást kívánna. He 1fy határozottan kimondandónak véli, hogy csak hazai gyárak szállíthassanak. Wahrmann Mór nem hiszi, hogy sok haszon legyen abban ha itt-ott megtakarítás történik is; a legolcsóbb szállító nem mindig megbízható. Csengery Antal a kormány eljárását elfogadja s nem kétkedik abban, hogy a minisztérium a hazai ipar támogatását szem előtt tartja. Zichy Nándor gr. kívánja, hogy ez a jelentésben kifejeztessék. Ez elfogadtatván a dologi kiadások az előirányzat szerint meghagyatnak. Következik a semmitőszék. Zsedényi, elnök azon kérdést intézi a miniszterhez, mikor készül teljesíteni a bizottság azon régibb határozatát, hogy a curiai összes tanács jegyzői, segédtanács-jegyzői, fogalmazói állomások megszüntettessenek. Perczel Béla miniszter nézete szerint ez a bírói szervezet reformja , illetőleg az új perrendtartás életbeléptetése előtt nem lehetséges. Az előirányzat erre változatlanul megszavaztatik, úgy a legfőbb ítélőszék előirányzata is mellőztetvén az elnöknek azon kívánsága, hogy egy szám feletti szolga máshol alkalmaztassák. A budapesti kir. ítélő tábla előirányzata vétetvén fel, az igazságügyminiszter előadja hogy szem előtt tartván a bizottságnak és a háznak, erre vonatkozó határozatát a lehetőségig már leszólitotta, tovább azonban nem mehet, mert a nagy ügyforgalom nem engedi. Horváth előadó a volt vegyes bírósági elnök fizetése és lakpénzének, a volt váltótörvényszéki elnök lakpénzének felemeléséhez annyival inkább hozzájárul, mert ez más megtakarítások által ellensúlyozható és a mi fő a fizetések közti egyenetlenség ez által megszűnik. Simonyi Ernő ellene szól az emelésnek. Perczel miniszter nem tartaná méltányosnak, ha egy állású egyének nem egyenlően fizettetnének. Lukács szintén ellenzi a fizetés pótlékot. A bizottság a miniszter előirányzata szerint veszi föl a fizetést. Zsedényi a curiai levéltárnok állását valóságos sine curának tartja, mivel a régi curiai levéltár egyesíthető az országos levéltárral. Tisza miniszterelnök megjegyzése után e tétel az országos levéltár ügyének tárgyalásáig függőben marad. Úgyszintén a curia épület házbőre is, melyre nézve a miniszter által bővebb felvilágosítás lesz adandó. A marosvásárhelyi kir. tábla tételénél 693 frt több van előirányozva, mely egy pótbirói állomás bevételéből származik. E tétel, mely a múlt évi költségvetésből és csak tévedés folytán hagyatott ki, vita nélkül megszavaztatik. A kir. főügyészségeknél még egy főügyészi helyettes szám felettivé tételét sürgeti Zsedényi. Perczel miniszter felszólalása után, ki két helyettest tart szükségesnek, a személyi és dologi kiadások megszavaztatnak. A kir. törvényszékek és járásbíróságoknál Horváth előadó az előirányzatot megszavazásra ajánlja, miután a megtakarítások szerinte elérték a maximumot; — a bíróságok és ügyészségek közt kért virementelt szintén megadandónak véli. Simonyi Ernő ellenzi a két czim közt a virement-et s csak a bíróságokra szorítaná azt. Pulszky azt hiszi, hogy a bírói szervezés befejeztéig a virement megadandó, a bizottság is e nézetben lévén azt megadja. A budapesti keresk. és váltótörvényszéki elnök számára működési pótlékul fölvett 1000 irtot Horváth előadó ajánlja. Wesedényi a mostani viszonyok közt ellenzi. ahrmann ellenkező nézetben van és az elnök érdemének rója fel, hogy a fővárosi kereskedelmi törvényszék Európa legjobbjai közé tartozik. Perczel min. és Kautz pártolása után a bizottság elfogadja az 1000 frtnyi pótlékot. A kir. ügyészségeknél Horváth előadó 55,771 frt levonása mellett 2.000.000 forintot ajánl megszavazásra, miután ezen összeg felel meg a múlt évi zárszámadások eredményeinek. Zsedényi nincs megelégedve a törléssel. Perczel mint felszólalása után, ki az egész előirányzatot tartja szükségesnek, — a bizottság 2.000.000 frtot szavaz meg. Az országos fegyintézetek előirányzatát Horváth előadó megszavazásra ajánlja. Pulszky a helyzet javulása mellett még mindig bajnak tartja azt, hogy egy fegyencz többe kerül, mint egy katona tartása. A bizottság 300 frt törlésével megszavazza az előirányzatot. A központi telekkönyvezésre 7300 frt, magyar és erdélyországi telek kirendeltségekre 80,000 frt, törvények szerkeztésére fölvett 10,000 frt észrevétel nélkül megadatik. A nyugdíjak és végkielégítések 629,501 frtba vannak fölvéve. Horváth előadó megjegyzése után, ki alig hiszi elégségesnek ezen összeget, a bizottság az előirányzott összeget veszi fel. A börtön építkezés és felszerelések az előirányzat szerint 40,000 írtban vétetnek fel. Ezzel az ülés véget ért. Egy óriási botrány. Tisza Kálmán miniszterelnökhöz az Athenaeum társulat, Franklin társulat, Pesti könyvnyomda részvénytársaság, Hornyánszky Viktor, Kertész József, Kocsi Sándor és Wodianer Fülöp budapesti könyvnyomdai czégek a következő folyamodványt intézték: Nagyméltóságu miniszterelnök úr! A postai és távirdai nyomtatványok iránt érvényben állott szerződések 1875. julius 1-én az illetőknek felmondatván, múlt 1875. év szeptember havában a földmivelés ipar és kereskedelemügyi m. k. minisztérium által, a magy. kir. posta és távirda részére szükségelt nyomtatványok szállítására nézve a „Budapesti Közlönyében a szállítási feltételek elég szabatos és világos körülírása mellett árlejtés hirdettetett, melyre mind Légrády testvérek, mind tisztelettel alulírtak is pályáztak. A felhívás a „Budapesti Közlönyében ideje korán jelent meg, a posta és távirda gazdászati hivatalai pedig minden pályázni szándékozónak egész készséggel megmutatták e szállítás tárgyát képező minden nemű mintanyomtatványokat s miután körülbelül 30,000 rizsma különféle nagyságú és mintájú nyomtatvány szállításáról volt szó, természetesen minden vállalkozó mielőtt ajánlatát tette, a szállítandó tárgyak mintáit megtekintette s a minden egyes nemből szükségelt mennyiségről is magának tudomást szerzett, jelesen, miként a gazd. hivatal bizonyíthatja, a Légrády testvérek is. A pályázók, Légrády testvérek kivételével valamennyien, ajánlataikban különbséget tettek a minták nagysága és minősége, az egyszeres és kétszeres nyomás közt s ahoz képest tették ki minden mintánál az árakat, miként az pontos számításon alapuló ajánlatnál másképen nem is képzelhető. Egyedül csak a Légrády testvérek, különbséget nem téve nagy vagy kicsiny, könnyű vagy nehéz minőség egy vagy két oldalú nyomás közt, mint általános árt 35 krt kívántak. Hogy ezen ajánlat hátsó gondolat nélküli nem lehet, hogy komoly számításon nem alapszik, azt minden szakember azonnal átlátta, s legyen szabad azon hosszas tárgyalásokra hivatkoznunk, melyek a múlt 1875-ik év november havában a magas földmivelés, ipar és kereskedelemügyi minisztérium kebelében is folytak a felett: vájjon ezen, komoly számításon nem alapuló ajánlat figyelembe vétessék-e vagy ne akkor, midőn azt a magas minisztérium által ezen alkalomból kihalgatott szakférfiak is, — — tudtunkkal legalább — aggodalmat gerjesztőnek nyilvánították. Mind a mellett báró Simonyi Lajos ur ő nagyméltósága mint akkori kereskedelmi miniszter a szerződést 1875. november 26-án Légrády testvérekkel, mint legolcsóbb vállalkozókkal kötötte meg a 7-ik §. szerint a vállalkozó által óvadékul letett 5000 forintban és a 11. §. szerint minden vagyonával a kereskedésben látván biztosítékot a szerződés pontos teljesítésére. A szerződés tehát a jogok és kötelességek szigorú körvonalazásával megköttetvén, annak 1-ső §-a így szól: „Légrády testvérek fentebb említett ajánlatukhoz képest a szóban forgó nyomtatványok szedési, nyomtatási és csomagolási árát minden 500 ívet tartalmazó rizsmáért 35, mondva: harminczöt o. é. krajczár egységes és változatlan tételben állapítják meg s kötelesek lesznek ezen árért a szedést, bárminemű legyen az, akár egy oldalra,akár pedig két oldalra terjedjen ki, rovatos vagy nem rovatos alakban, keresztvonalakkal vagy a nélkül, azonképen a nyomtatást egy vagy két oldalon egyaránt, a pályázati felhívásban körülírt alak és terjedelemre való különbség nélkül teljesíteni.“ Légrády testvérek továbbá: „minden félreértés kikerülése végett kijelentik azt, mit pályázati ajánlatunkban nyilvánítottak, hogy a kiállítandó nyomtatványokat megtekintették, s az azok kiállításával egybekötött munkát ismerik, a pályázati felhívásban foglalt feltételeket megértették s azoknak alávetik magukat.“ A szerződés ezen világos, minden félreértés lehetőségét kizáró szavai daczára Légrády testvérek már az első, 1876. márczius 3-án bemutatott számlájukban olyan igényeket emeltek, melyek ajánlatukkal homlok egyenest ellenkeznek, s midőn a magas minisztérium a helytelen számla felülvizsgálatánál a szerződés értelmében törléseket eszközölt, Légrády testvérek folyó évi május hó 13-án 10,329 szám alatt benyújtott folyamodványunkban oly követelésekkel léptek fel, melyek a néhány hó előtt kötött szerződést alapjaiban felforgatják. Szerény nézetünk szerint ezen szerződés ellenes fellépésre a felelet a szerződésben magában határozottan ki volt fejezve, hogy t. i. Légrády testvérek a 7. és 11. §. értelmében a szerződés pontos betöltésére szorítandók. Különös kegyelemnek tekinthette volna tehát a nevezett czég, ha a magas minisztérium szerződésbeli jogáról lemondva, őt könnyelműen elvállalt kötelezettsége alól felmentette és új pályázatot hirdetett volna. S mi történt a fenforgó esetben ? Folyó évi május 27-én a nagyméltóságu föld-