Egyetértés, 1876. október (10. évfolyam, 236-261. szám)
1876-10-20 / 252. szám
X. évfolyam, Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre..............................................20.— Félévre................................................10.— Negyedévre................................................5.— Egy hóra......................................91.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. 252 szám. Nyilttér: öt hasábos sor 30 krajczár.EGYETÉRTÉS POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Vagy-vagy. A bankkérdésben követelt újabb engedményeket már ismerteti lapunk. Megmondtuk ez üggyel kapcsolatban, hogy a magyar kormány, mely minden lényeges jogot és fontos érdeket az osztrák nemzeti bank kiváltságos gyámsága alá helyezett, nem fog visszariadni ez újabb követeléstől sem, amely csupa ráadás természetével bír. A 80 milliós bankadósság körül tett engedmény után, mely által magát a jogi alapot tette a kormány peres tárggyá, valóban nem igen sok veszteni való marad. Ha egyszer a Tiszakabinet megadta a lehetőséget arra, hogy a nemzetközi bíróság szerencsétlen eszméjével az ország roskadozó vállaira 25 milliónyi újabb teher háríttassék, s ezzel az osztrák nemzeti bank szabadalma a szándékolt tíz évi időtartamon túl beláthatlan időkre nyerjen kiváltságot pénzügyi és gazdasági helyzetünk kizsákmányolására: valóban nem sok serupulust kell legyőznie lelkiismeretlen kormányzatunknak, hogy még a jegykibocsátás 30 százalékán belül is szabad kezet engedjen pénz és hitelpiacunk teljes függőségben tartására. Ennek az átkozott kezű kormánynak működése a bankkérdés megoldásában, amint nevezni szokták a capitulatiót auf Gnade és Ungnade, három megdöbbentő mozzanatot mutat eddigelé. Első, hogy a független nemzeti bankról lemondott és nyomorunk legfőbb előmozdítóját ruházta fel tíz évre a szabadalomlevéllel, —• vagyis csinált közös bankot ama régi mód szerint, melynél Bécs a vámszedő s mi a gyarmatosok ; a második, hogy a 80 milliós adósság ügyében tett engedménnyel tíz év helyett bizonytalan időre köté le a megítélendő adóssági rész fejében Magyarországot; a harmadik, hogy a legújabb követeléssel még az „önálló fiókbank“ képtelensége is meg van támadva, mert a budapesti „osztály“ azonnal színét is elveszti a magyar hiteligények kielégítésére szánt jellegéből, mihelyt a bécsi központon időről időre állapítják meg a harmincz százalékon belül, hány fillért jutassanak alamizsna gyanánt a magyarországi bankperselybe. Ez egyetlen és utolsó pont által örök remegésben és örök szolgaságban tarthatják Magyarországot, melynek szatócskereskedelme és koldusipara úgyis elveszti még a mocczanás függetlenségét is e pénzhatalom ellenében. Méltán feltámad hazánk ily szemmel látható megrontási szándékaival szemközt a kérdés, mivel indokolják osztrák részről az új követelést és mivel mentegeti majd a magyar kormány az e fölött történő alkudozást. Mindkét kérdésre, ha bár a dolog élének némi burkolásával, ad feleletet a Tisza-kabinet német nyelvű félhivatalos kőnyomatú lapja a „Pester Corr.“ írván, a mint jó: „A Reichsrathnak közvetlenül beállandó megnyitásával szemben, szükségét érzik lehetőleg mindazt megszüntetni, a mi az uj kiegyezés elfogadását gátolja. Immár minden pontra nézve biztosnak tartja a kormány az eredményt, csak a bankkérdésre vonatkozólag nem és pedig e tekintetben azon ok tekintetik a legjelentékenyebbnek, hogy Ausztria számára az új bankszabályzat szerint fordítandó 70% a jegykibocsátásból nem elegendő . Magyarország ellenben a részére föntartott 30% ot tettleg nem szükségli. E tekintetben tehát azt ajánlja az osztrák kormány, hogy a magyar bank a szükség mérve szerint az általa nem szükségelt részt jegykészletéből engedje által, azonban csak kölcsönképen és mindenkor csak ad hoc, és pedig oly módon, hogy az illető mindenkori egyezmény a magyar bank javára irattassék és az ezen bankjegyek használatából eredő jövedelmek után esedékes adó Magyarország számára fizettessék.“ E sorokból tehát az tűnik ki aggasztó veszedelmünkre, hogy az osztrák kormány el akar hárítani mindent, ami legtávolabbról is akadályozhatná a legtúlzóbb osztrák fosztogatókat a kiegyezés megszavazásában. Röviden és vellősen e pontnak értelme az, hogy az osztrák kormány raffinist taktikája az osztrák közvélemény határtalan követeléseivel fedezi hátát és a naprólnapra élénkebb tervszerű izgatásokra hivatkozva, csikarja ki még az utolsó rongyot is, melyet a magyar kormánynál az első alkudozások eredménye gyanánt, a szégyen elraktására meghagyott. Kitűnik továbbá e félhivatalos közleményből az, hogy a magyar kormányt még e rongyok elvételének kísérlete sem képes kizökkenteni himező-hámozó állásából, miután a félhivatalos lapnak nincs erélyes szava a visszautasításra, ellenkezőleg jámbor önmegadással fejtegeti, hogy „Magyarország a részére fentartott 30 százalékot tettleg nem szükségli.“ Ép ilyen nyakatekert okoskodások és engedményleplező nyilatkozatok előzték meg az eddigi alkudozásokat, melyeknek nem volt egyéb eredménye, minthogy a „nagy tacticus“ meghátrált a legcsúfosabban. Az ég szerelmére mit gondolnak ez urak ott fenn a hatalom polczán ? Azt hiszik untig eleget tettek a nemzetért, midőn a legelvetemültebb fogások segélyével, melyet a hülyeség és aljasság „honment taktikának“ hívogatott, oda férkőztek a gyeplőhöz. Semmi sem szent többé előttök és mindent elveszteni kívánnak. Nem tartanak-e attól, hogy ily politika okvetlenül gyanút kelt a bankkal alkudozóknak vagy megvesztegethetlensége, vagy józan esze iránt. Mert szó ide, szó oda, ha Széll Kálmán, kit tárczája által a szerzőség joga tesz felelőssé a bankkérdésben, e pontnál is enged, úgy nyíltan kimondjuk: vagy becsületességében, vagy eszében kell kételkednünk, s ily miniszterek számára Angliában csak két ajtó van nyitva: a Toweré vagy Bedlamé. A közvélemény mind lázasabb izgalomba jő az események miatt, melyek többé kételkedni sem engednek a háború kitörése fölött. Európának nyugalma az utolsó kártyákra van föltéve, azt vallja és érzi mindaz, ki figyelmére méltatta a legújabb napok eseményeit. A válságot befejező katastrópha közel voltát egész tömege a legkomorabb híreknek jelenti be. Sima udvariassággal és diplomátiai zárkózottsággal jelentkeznek ugyan a rettegő Európa előtt, de az tagadhatlan, hogy számolnunk kell következményeivel, melyek az egész óvilágot a vas és tűz borzadalmaival fenyegetik. Ha a legutolsó hírek után mérlegeljük a veszély nagyságát és terjedelmét, akkor oly óriás európai háború készül a tél zordságát örök emlékűvé tenni, a minőhöz hasonlót még I. Napóleon világhódító hadjáratai sem mutattak. Ma már úgy látszik csak a számadásokat rendezik s a fölött foly főképen a játék, ki hova csatlakozzék, kit mivel nyerjenek meg a hatalmak közül. A német kormány eddigi burkoltsága sokban nehezítette a helyzet tisztulását, de végre megtörtént ennek részéről is a döntő lökés: Bismark visszautasította a hat hónapi fegyverszünetet, s ezzel színt vallott. Amit aggódva sejtettek, s ami leginkább nehezítette az európai hatalmak működését Oroszország ellen, Németországot csakugyan erős kötés pontozatai fűzik a szláv politikához, és Olaszország, melynek még sok nyerni valója van, követi a reá már szerencsét hozó porosz sast. Hát Ausztria mit csinál ? Az most tűnődik azon eszmén, mellyel ismét hátramaradni akar. A Magyarország által gyűlölt katonai és reaktionárius befolyások felvont vitorlakötelei között ugrándozik Andrássy, s ezen habozás végleg megbénítja nemcsak a monarchiát, hanem az ily politika iránt bizalmatlanná vált Angliát. A lázas hangulat fokozására nagyban hozzájárultak a budapesti tanácskozások a királlyal, melyeknek döntő jellegét senkinek sincs kedve kétségbe vonni. Mindazáltal bármily fontos dolgokat végeznek is Budán, az Andrássy visszavonulásáról Bécsben és Párisban terjesztett hír kacsa volt két okból; először, mert a döntés meg nem történt; másodszor, mert ha mégis történt volna, találnak módozatot, hogy Andrássy úr kétségeit eloszlassák és lelkiismeretét megnyugtassák. Legvalószinübb a hir, hogy engedik előbb beleugrani Oroszországot, s aztán mennek ők is utána, amaz lefoglalja Bulgáriát, ezek megszerzik Boszniát, s aztán kaczagnak egyet a közel összekapás fejében. De hát persze ők még most csak tanácskoznak, mikor más készen van, s így lehet, hogy a szélkakas politika, mely annyira jellemzi Bécset, holnapra fordulhat, csak az nem fordulhat többé, mert bizonyos, hogy Oroszország az angol hat heti fegyverszünetet ultimatum alakjában terjeszti elő Konstantinápolyban. S ezzel a czári békegalamb kányává vedlik, az akna felrobban és Európa mivelődése szemben fogja találni a szláv barbarismust. A kozák uralom ma fenyegetőbb, mint volt valaha. Mazuranics bán, ki a tegnapi minisztertanácsban részt vett és ma Széli pénzügyminiszterrel hosszabb ideig értekezett, még néhány napig itt fog időzni és azon okmányokat, melyeket a horvát országgyűlés pénzügyi bizottsága kívánt, el fogja vinni, melyekből a bizottság is meggyőződhetik, hogy a horvát kormány milyen helyes költség előirányzatot állított össze. A kormány körében, így szól egy hír, bizottságok működnek megállapítani azon módozatokat, amelyek szerint az irodai szükségleteket hazai iparosoktól szerezzék be. Rájöhettek volna ugyan e gondolatra előbb is, de jobb későn, mint soha. Csakhogy ez a késői tanácskozás sem egyéb, mint a legezudarabb porhintés a közönség szemébe. Mi volna egyéb, midőn ismert dolog, hogy a törvényszékek irodai szükségleteinek szállítását azon Légrády testvérek kapták meg különös kegy és rendkívüli jutalom fejében, akiknek érdekében oly botrányos visszaélésre vetemedett kormányunk a nyomtatványok árfelemelése körül. Annak idejében több mint száz kereskedő és iparos szólalt fel a Légrády testvéreknek kiadott szállítás ellen. Ki volt mutatva, hogy e kincstárkárosító-üzlet a magyar gyönge, szegény irodaszer-ipart a legerősebben sújtja, mert a Légrády et Comp, a legselejtesebb külföldi árukat tolják az irodákra. És csakugyan e gyalázatos szerződés, mely első eszköz volt az „Ellenőr“ kiadóinak és társtulajdonosainak, a solid üzletemberek és pártolásra váró magyar ipar kijátszásával való subventionálására, azon szomorú viszonyt teremtő, hogy az úgyis csak tengődő és nagyrészt beszüntetett papírmalmainkat és a belföldi szerek szállításával foglalkozó vidéki kereskedőket a szédelgő czég rovására, elnyomta. Annak megismertetésére, minő alapokon zsákmányolják ki a kormány e kiváló kegyeltjei a viszonyt, melyeket Tisza Kálmán meghitt lapja révén a becsületes verseny és solid szerződési pontozatok mellőzésével a szállítások föltétlen urává teszi : legbiztosabb adatokat szolgáltatnak a bíróságok felszólalásai. Nincs bíróság, mely a legnagyobb elkeseredéssel ne szólna a Légrádyak által számukra küldött czikkek kritikán alól való rosszasága miatt. Történt is több ízben panasz mind a papírnak szerződésellenes hiányai és gyakori hasznavehetetlensége, mind pedig a spanyolviasz és írószerek oly mérvű selejtessége miatt, hogy a rendszeresített mennyiség kétszerese sem eség a szokott használati czélra és időre. Lehetetlen, hogy ily visszaélések fel ne nyitnák az ép most tanácskozó pénzügyi bizottság szemeit és figyelmen kívül hagyná e botrányos ügyek komoly szellőztetését. Mert mégis csak túlmegy minden képzelhető határon az államvagyon fecsérlésének oly foka, minők a Kégle és Légrády-féle üzletekből e szerencsétlen országra háramlanak. Péntek, 1876. október 20. Szerkesztői iroda: Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-hivatal: ‘Budapest IV. megyehitér 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. A pénzügyi bizottságból. — Október 19. — A bizottság mai ülésében tárgyalás alá került a közoktatási minisztérium költségvetése. Előirányzat : 4.022,000 frt. Kautz előadó fölemlíti, hogy e költségvetés lényegileg, az előbbiek keretében mozog, a különbséget csak egyes tanintézetek természetszerű fejlődése tesz, mi némi új kiadásokat tett szükségessé; daczára ennek a költségvetés 26,000 frttal kevesebb mint amennyi múlt évben is az államkincstárt terhelte. Ennél nagyobb törléseket nézete szerint tenni alig lehet. He 1fy a minduntalan való hivatkozást a kilenczes bizottságra nem helyesli. Horváth L. megjegyzi, hogy ezt épen az ellenzék tagjai teszik, valahányszor az előirányzat a kilenczes bizottság által felállított összeget meghaladja. Simonyi Ernő a kilenczes bizottság terve szerint kellett volna eljárni, hogy 1867-re megszüjék a deficit. Széll Kálmán pénzügyminiszter erre azt válaszolta, hogy a jövő évi előirányzat a mostaninál még kedvezőbbé is vált volna, ha teljesülnek vala azon kiindulási pontok, melyek annak idején a kilenczes bizottságnak irányul szolgáltak ; ez azonban nem történt s igy a deficzit nem lett elenyésztethető. Annyit azonban a jelen előirányzatból mindenki láthat, hogy a lehetségig megtörténtek a megtakarítások, a költségvetés átalában reálisabbá vált s a mérleg jelentékenyen kedvezőbbé lett. Ezzel az átalános tárgyalás befejeztetett. A részletes tárgyalás megkezdetvén Kautz Gyula előadó megjegyzi, hogy a központi igazgatásnál az előirányzat kisebb összeget mutat fel a jutalmak és segélyezések csekélyebb összegben felvétele s a számtisztek létszámának apasztása következtében. Wahrmann Mór a központban rendszeresen alkalmazott építészeti felügyelő iránt intéz kérdést. Trefort miniszter előadja, hogy igenis az alapítványi javadalomból fizetett építészeti felügyelő van alkalmazva a minisztériumnál. Eleinte a közlekedési minisztérium utján történtek az építkezések és javítások, ez azonban sok késlekedéssel és többször kárral járván, a minisztertanács határozata nyomán egy Ezen állomás építészeti felügyelő alkalmaztatott. — azonban nincs rendszeresítve, csak ideiglenes, s különösen az alapítványokra nézve igen előnyös. Wahrmann Mór az építésszel kötött,szerződés bemutatását kívánja, mihez Pulszky Ágost is csatlakozik. A miniszter ígéri, hogy bemutatja a szerződést. Lukács Béla kívánja, hogy az alapítványok a költségvetésbe felvétessenek azon kikötéssel, hogy felekezeti jellegük érintetlen maradjon. Trefort miniszter azon megjegyzésére, hogy ez nemsokára úgy is a ház elé kerül s ezt itt nem véli tárgyalandónak, a bizottság az indítványt mellőzi. Helfy Ignácz az osztálytanácsosok számát igen nagynak tartja s kettővel apasztandónak véli. A bizottság a miniszter felszólalása után, ki ebben az ügykezelés megakasztását látná , Kautz támogató felszólalása után az indítványt nem fogadja el. Hosszabb vitát keltett Simonyi Ernőnek azon felszólalása, hogy a személyes és dologi kiadások közt kért virement megtagadtassék. Trefort min. előadja, hogy jelentékenyen összeszoritott költségvetésvel a virement nélkül nem képes kijönni. Csengery a külön nemű dolgok közt adandó virement-nak nem barátja s kimondatni kívánná, hogy ez, ilynemű kiadások közt kerültessék. Ehez többen hasonló értelemben nyilatkozván Trefort miniszter belenyugszik, hogy csak a személyi és dologi kiadások közt külön-külön adassék virement. Az elnök ily értelemben mondja ki a hatátározatot. A tanulmányi ügyek igazgatására felvett előirányzat észrevétel nélkül meghagyatik. A budapesti egyetemnél Trefort mind a tanárok nagy számát azzal indokolja, hogy a folyton szaporodó hallgatók paralell tanítása vált szükségessé. Kautz előadó azt hiszi, hogy ha pénzügyi helyzetünk megengedné a bölcsészeti kar legalább is egy két tanszékkel volna szaporítandó. Trefort miniszter megjegyzi, hogy alkalmas tanerők hiányában habár szükséges, tanszékek felállítását el kell halasztani. Zsedényi a homeopathiai tanszéket ok nélkülinek tartja, mert nincs hallgatója. Helfy nem szeretné a felsőbb oktatást a népnevelés rovására emelni. Súlyt fektet oly nyelvészeti tanításra, mely által a magyar consulok nevelése segíttetnék elő. Trefort mint a felső és alsó oktatást paralell kívánja fejleszteni. Helfy óhajtását csakis pénzügyi helyzetünk akadályozza. Csengery nem szeretné azon irányt elősegitni, mely a felsőbb okatás rovására akarja a legelemibb ismereteket terjeszteni. Ő úgy fogja fel a műveltséget, hogy az felülről lefelé terjedjen s azért az egyetemnek, főleg alkalmas tanerők nevelése által sok mulasztást kell helyrehoznia. Az egyetem szükségleteit a bizottság, — a dologi kiadásoknál Markuschovszky tanácsos által adott némi felvilágosítás után — megszavazza. A k fi . í pt. » nodal f. ün Arkdpfijde költségei szintén vita nélkül fogadtatnak el. A kolozsvári egyetemnél Hegedűs a román nyelv tanárának magyarellenes viseletére hívja fel a miniszter figyelmét. Trefort miniszter ígéri, hogy az ügyet figyelme tárgyává teszi. tettA dologi kiadásoknál fölvett 1000 frt többlahrmann és Zsedényi kifogásolják; a miniszter és Pulszky felszólalása után az előirányzat meghagyatik. A kolozsvári tanárképezdénél Wahrmann az ösztöndíjasok iránt tesz kérdést. A miniszter és Mészáros tanácsos azon felvilágosítást adják, hogy a vizsgák az ösztöndíjasok nagy részénél jól sikerül. Pulszky Ágost a tanárképesítés szempontjából tartja szükségesnek, az ösztöndíjak fentartását. Trefort miniszter felhozza, hogy az ösztöndíjak csak oly növendékeknek osztatnak, kik a tanárok által arra képességük által kijelöltetnek. Az előirányzat különben meghagyatott. A műegyetemnél Hegedűs több kérdést vett föl, melyekre Trefort miniszter előadja, hogy a műegyetemi oktatás hiányosságának fő oka abban rejlett, hogy a reáliskolák eddig nem feleltek meg a vártozéknak. Ez indította a minisztériumot a reáliskolák újjászervezésére, melynek sikeréről meg van győződve. Azon tanszakok, melyek az egyetemen valamint a műegyetemen is előadatnak, a két különböző intézetben másnemű előadást igényelnek, s ez fő oka annak, hogy eddig az egynemű tanszékek nem egyesítettek. Ezentúl a reáltanodai növendékek magasabb képzettséggel lesznek ellátva, mi által a tanárok számának apasztása lehetővé tétetik. Csengery szintén helyesli azon irányt, mely a műegyetemet nem kívánja felső tanintézetté megtartani de ebből szakiskolát alkotni. Erre a személyi kiadások megszavaztatnak. A dologi kiadásoknál Kautz a házbért magasnak tartja. Trefort miniszter a téves rendszerben keresi a részkövetkezményeket, mely az állam általi építés helyett bérházakban helyezi el úgy a hivatalokat, mint más intézeteket. Somsichnak nem volna kifogása az építkezés ellen, mert nem ez a baj, de az, hogy egyszerű épületek helyett palotákat emelnek. Az ügy, mindaddig fölfüggesztetik, míg a házbér iránti szerződés meghosszabbítása fog előterjesztetni. Az országos rajztanárképezde és mintarajztanoda tételénél Trefort min. előadja, hogy a tanulmányi alap tőkéjéből alkalmas házat építtetett, melyért több bér nem fizettetik, mint az eddigi részhelyiségért. Zsedényi ezen eljárás alkotmányosságát vonja kétségbe. Trefort azt tartja, hogy csak saját jogkörében cselekedett, különben mindenesetre jelentést fog tenni ez ügyben. Pulszky a füvészkertben hír szerint építendő üveg festészeti műterem iránt tesz kérdést. Trefort mint valónak mondja e tervet, de megjegyzi, hogy ha megtörténhetik, nem az ország költségén fog épülni. Csengery azt hiszi, hogy a tervezett épület voltaképen nem az egyetem telkére való. A házbér iránt a bizottság határozatát függőben tartja a miniszter jelentéséig, az előirányzatot azonban megszavazza. A nagyszebeni jogakadémia költségének megszavazása után az ülés véget ért. Az ülés folyamában Széli pénzügyminiszter jelentést tesz a bizottságnak, hogy az államszámvevőszék elnöke költségvetésének részletes kimutatását elkészítteté s azt neki bemutatta. Egyszersmind kéri, hogy e költségvetés tárgyalására a számszék elnöke is meghívassék. A bizottság a kimutatás sokszorosítását és a számszék elnökének meghívását határozta el. Most aztán eső után itt a köpenyeg is. Amit gyakori interpellációkkal és faggatásokkal sem lehetett belőle kicsalni választások előtt, hir szerint már ki van dolgozva. Nem állunk jót érte, hogy ez egyhamar tárgyalás alá kerül, alkalmasint el fog húzódni a jövő választásokat követő időkig. Elég szép azonban, hogy legalább a szele és váza megvan, még pedig a „P. N.“ által főbb elveiben ismertetve is. A váz különben így hangzik: A kérvénnyel megrtámadott, vagy az olyan választások fölött, melyek szabályellenes lefolyását maguk a választási jegyzőkönyvek tanúsítják, a képviselőház elnökének megkeresésére, s a képviselőház nevében a kir. curia, mint választott bíróság fog a javaslat szerűt ítélni. Ezen átruházott jogot a kúria biráló bizottságai által gyakorolná, melyeket — számszerint hármat — minden év végén, egy e végből egybehívott összülésben titkos szavazással alakitna meg saját biráiból, értesítvén az eredményről a képviselőház elnökét. E bizottság mindenike egy elnökből, 4 rendes és 3 póttagból áll. Elnökök: a semmitőszék s a legfőbb itélőszék elnökei, s kineveztetésük sorrendje szerint a legfőbb itélőszék tanácselnökei. Úgy a rendes, mint a póttagok egy egész naptári évre választatnak, a kilépettek újra meglévén választhatók. A bizottságok együttes ültjükben maguk állapítják meg ügyrendjüket, mely — valamint időközi módosításai — a képviselőház elnökével közlendő, s a hivatalos lapban közzéteendő lesz. — Határozathozatalra 4 tag jelenléte szükséges. Megsemmisítendő a választás : a) ha bebizonyult, hogy a képviselő, vagy közvetlen megbízásából valaki etetett, itatott, pénzt pénzértéket, jutalmat vagy hasznot adott vagy ígért azon kijelentett czélból, hogy a választó a megválasztott képviselőre szavazzon, vagy bizonyos egyénre ne szavazzon; — b) ha bebizonyult, hogy azon választók akarata, kik a kérdéses választásban részt venni kívántak, akár valamely el nem háríthatott, s le nem győzhetett rendkívüli akadály, akár a választásnál közreműködött közegek vagy egyesek törvényellenes cselekménye vagy mulasztása miatt, szabadon nem érvényesülhetett s ebből folyólag szabatosan megállapítható azon vélelem, hogy a megválasztott képviselő nem nyer többséget, ha a rendkívüli akadály közbe nem jő, ha a törvényellenes cselekmény és mulasztás el nem követtetik, s azon választók is, kik joguk gyakorlásában gátoltattak, szabadon választói szavazhatnak ; c) ha bebizonyult, hogy az 1874: XXXIII. törvényczikkben körülirt alaki szabályok oly mérvű megsértése forog fen, mely miatt a választásnál elért eredmény a valódi többség akarata hű kifejezésének egyáltalán nem tekinthető. — Vizsgálat akkor rendelendő el, ha mindenre alapos gyanúok forog fenn. A vizsgálatra kiküldött bizottsági tag a vizsgálatot a választókerületben személyesen teljesíti s eljárásáról naplót vezet. A vizsgálat helyéről s idejéről az érdekelt képviselő, a választást védő választók, illetőleg meghatalmazottjaik s a kérvényezők meghatalmazottjai kézbesítvénnyel értesitendők. Ha az érdekelt képviselő vagy meghatalmazottja nem jelent meg s a választást védő választók sem jelentkeztek, a vizsgáló azon bizalmi férfiakat hívja meg s hallgassa ki, kik a választásnál a megválasztott képviselő részéről közreműködtek. lentett A vizsgálóbizottsági tag a) a felek által bejetantikon s szakértőkön kívül kihallgatja mind azokat, kiknek kihallgatását a körülmények igénylik; b) nyilatkozatra hívja föl mindazokat, kik a választásba hivatalból folytak be, ha a választásnál fölmerült szabályellenesség az ő eljárásuknak rovatik föl; c) kihallgatja azokat, kik törvényellenes cselekvénnyel vagy mulasztással alaposan vádoltatnak; d) meghitelt tolmácsot használ, ha a kihallgatandó egyén anyanyelvét nem érti. A tanuk és szakértők kihallgatásánál — amennyiben a jelen törvény másként nem intézkedik — a polg. törv. rendtartás szabályai irányadók. A tanuk s szakértők kihallgatása hit alatt történik, melyet — mindig utólagosan — maga a vizsgáló vesz ki. Hatósági s állami közegek a kihallgatásnál nem lehetnek jelen. Az állam közegei, a törvényhatósági s községi tisztviselők és hivatalnokok kötelesek a vizsgáló bizottsági tag megkereséseit teljesítni, a választásra vonatkozó okiratokat — ha kívánja, vele közölni és átalában a vizsgálat megejtésénél őt hatáskörük korlátain belül hatályosan támogatni. Kik a vizsgálaton meg nem jelennek, vagy ott tanúskodni nem akarnak, a polg. törv. rend t. 206. §-a értelmében büntetendők. A büntetést a vizsgáló tag előterjesztése folytán a biráló bizottság szabja ki s annak a törvényhatóság fejéhez intézett megkeresésére az illetékes politikai hatóság közigazgatási uton hajtja be. A tanúskodást, illetőleg a hitletételt jogosan megtagadhatja, esetleg az ellenfél kifogása folytán tanúskodásra vagy hitre nem bocsátható : a) ki a bizonyítónak fel- vagy lemenő ágbeli rokona, házastársa, vagy másodizig oldalrokona, vagy első ízben sógora; b) köztisztviselő oly körülményre nézve, mely hivatalos titkot képez, vagy miről a törvény rendelete szerint hivatalos okirat állítandó ki. A vizsgáló tag eljárása befejeztével tüzetes jelentést tesz a bíráló bizottságnak, mely azt az érdekelt felek beidézése mellett egy újabb ülésben tárgyalás alá veszi, s ha szükségét látná, a felek újabb meghallgatásával is, véglegesen határoz, vagy a vizsgálat kiegészítését rendeli el. A javaslat hátralevő része a vizsgálati költségek megtérítése iránt tartalmaz kevésbé fontos s az eddigi eljárástól, melyet a ház igazdó bizottságai követtek, el nem igen térő intézkedéseket. Bíráskodás a képviselő választások felett. Tudvalevő, hogy a választási törvény a megtámadott választások ügyében a pártos ház helyett a kúriát ruházta fel a bíráskodás jogával. Az 1874-iki jogfosztó törvényben csakis ezen pont volt figyelemre méltó, minthogy intézkedése által elejét vették remélni az országgyűlés tekintélyét roppantul csorbító visszaélések sorának, melyekkel az uralkodó kormánypárt a legtörvénytelenebb és legbélyegzőbb választásokat helybenhagyta, ha egy odaadó mameluk ügye forgott szőnyegen. De bár világosan meghatározta a törvény 89-ik szakasza, hogy „a kérvénnyel megtámadott választások érvénye felett a kúria ítél“, mégis az épen hatalomra vergődött Tisza-kabinet nem akarta magát megfosztani a gyönyörűségtől, hogy a legtörvénytelenebb választásokat is helyben ne hagyja választottai érdekében. Elodázták tehát a kúria bíráskodásának életbe léptetését, s maradt továbbra is a régi állapot, melynél a választásokból kikerült többség ítél életre halálra, amint párt érdekeinek legjobban megfelel. Annyira biztos volt már a közvélemény, a többség pártos magatartásáról, hogy csak a legpiszkosabb üzelmek felháborító eseteiben élt kérvényezési jogával, de a fusió semmivel sem volt erkölcsösebb a Lónyay-féle régiménél, mert szavazataival a legbotrányosabb választásokat is igazolta. És ezzel kibújt a szeg a zsákból, vagyis kitűnt, minő czél kedvéért halasztotta el a fasió kormánya azon szabályok megalkotását, amelyek szerint a kúriának eljárni kellett volna a megtámadott választások ügyében. Budapest, okt. 19. Lapunk mai számában „Egy óriási botrány“ czim alatt több budapesti könyvnyomdát ezégnek egy, a miniszterelnökhöz intézett kérvényét közöltük. E kérvény folytán s ezzel szemben a Légrády testvérek a mai napon szintén folyamodványt intéztek a miniszterelnökhöz, melynek közzétételére fölkérettünk. A Légrády testvérek kérvényét adjuk alább, az ügyet azonban, mely szóba fog hozatni legközelebb a pénzügyi bizottságban is, legkevésbbé, sem tekintjük befejezettnek s a szigorú komoly