Egyetértés, 1876. október (10. évfolyam, 236-261. szám)

1876-10-22 / 254. szám

X. évfolyam, Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre..............................................20.— Félévre...................................................10.— Negyedévre................................................5.— Egy hóra....................................... 1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egy­­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. B­é­l­y­e­g­d­i­j minden hirdetésért kü­lön 80 kr. Nyilttér : öt hasábos sor 30 krajczár. 254 szám megszűnik, képviselet nélkül fog maradni. A jelen­legi képviselet siet tehát a jövő évi fővárosi budge­­tet azon ideig letárgyalni. Vasárnap, 1876. október 22. -------------------------------------------------------------------------------­Szerkesztői iroda, Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó­h­ivatal: ‘Budapest IV. megyehottér 9. s? Wodianer F. nyomdájában. Budapest, okt. 21. A chaos talán ma mondható legteljesebb­nek. Egy­felől elkerülhetlennek mondják a háborút, másfelől pedig a béke olajágát hozzák a tudósítások. Meligari olasz külügyminiszter a hozzá intézett interpellátióra úgy nyilatko­zott, hogy Olaszország és Ausztria-Magyaror­szág között a legbensőbb baráti viszony áll fen, s ezt fennen hirdetik az orosz lapok. Más­részt a megczáfolásra sem tartják érdemesnek az orosz-olasz szövetségről elszállt híreket. Ez egyrészt biztató, mert ha az elmondottakat Olaszország komolyan s őszintén érzi, úgy a moszkovitáknak Olaszországban helyezett bi­zalma csak valami ideáli dolog, s így Orosz­ország c­anceai itt gyengébbek mint eddig hittük, s az olasz rokonszenvnél csatát vesz­tett Gorzsakoff. Másrészt az elmondott nyilat­kozatok, annyi naivsággal tétettek meg, hogy tekintetbe véve az olasz és a diplomatiai karaktert, Olaszországnak a muszka szövet­ségre vonatkozó dementii alig vehetők számba, s ez esetben csak újabb bizonyítékát látjuk annak, mennyire nem számíthatni Itália szi­lárdságára, mely liczitatio útján hajlandó magát eladni, s most már csak az a kérdés, ki ad többet érte. Tehát az olasz álláspont most még nemhogy tisztázná a hatalmak álláspontját, de a helyzetet csak ziláltabbá teszi, melyből kiokosodni a diplomatára teremtett fejeknek is vajmi bajos. A berlini sürgönyök, melyek eddig telve voltak orosz sympathiával, most egyszerre más hangon szólnak, s kijelentik, hogy Németország belenyugszik akár a hat havi, akár a hat heti fegyverszünetbe, a fődolog az, miszerint a reformok átvitessenek a porta által, s az európai béke a mennyire lehetséges megóvassék, vagyis a háború a lehetőségig lokalizáltassék. Németországban úgy látszik Francziaor­­szág indifferentiája ébresztette fel ennyire a békés szellemet. Míg kilátás volt arra, hogy Francziaország beleugrasztható a keleti bonyo­dalomba, addig Németország nem bánta volna, ha Francziaország egy háború által meggyen­­gittetik. De miután Francziaország kimon­dotta, hogy tessék a számadásokat nélküle megcsinálni, Németország is jobbnak látja Európa békéjét fenntartani. Ilyen formán a né­met semlegesség biztosítva van, mert Berlin­ben is jól tudják, hogy nekik még az 1870— 71-diki eseményekért számot kell adniok, s épen nem ajánlatos dolog, valamely baklövés által a berlini fenhatóságot és befolyást elját­szani, továbbá az ország hadi erejét gyengí­teni. Ez tehát olyan hír, mely ismét a békére nyújt kilátást. Máskép vagyunk a keleti tartományok­kal. Itt Románia és Görögország erősen készül a háborúra, tehát valószínű, hogy a szentpé­tervári izgatás itt oly termékeny talajra talált, mely Oroszországnak a szükséges segédcsapa­tokat okvetlen megtermendi. Pláne már a ro­mán hadsereg destinatiója is határozatba ment volna, és pedig némely hír szerint az orosz csa­patok előhadát képezné, mások szerint pedig mint tartalék szerepelne. Oroszország színleg, újabb kilátást nyúj­tott a békére. Követét elküldé Konstantiná­­polyba, csak az a kérdés, vajjon nem-e az ulti­mátumot fogja ez vinni. Erre nézve némileg nemet mond Oroszországnak pénzügyi hely­zete, s azon eset, hogy a hatalmas északi co­lossus külföldön egy garas kölcsönt sem kap, pedig pénz nélkül Oroszország sem mozgósít­hatja egy könnyen szétszórt hadseregét. Angliában a keleti kérdés tárgyában nagy minisztertanács volt, melyen hir sz­erint­ elh­a­­tároztatott, hogy Angolország nem fog a porta érdekében interveniálni. E határozatot azért hozta volna a londoni kabinet, mert Oroszor­szág biztosította, hogy a keleti kérdésbeni actiója csak a keresztény tartományokra fog kiterjedni. Innét tehát a török barátok újra kedvezőtlen hírt kaptak. Ausztriában a baloldal és haladó párt clubjai tartottak értekezletet, melyen kárhoz­tatták az anexió és interventió eszméjét, s ez ügyben interpellációt fognak benyújtani a reichs­­rath legközelebbi ülésein. És mindezen hírekhez még hozzá kell csatolnunk, hogy valamennyi hatalom, vagy publice vagy titokban torkig fegyverkezik. Tessék most már eligazodni ebben a bor­zasztó chaosban , mikor itthon sem vagyunk tisztában a helyzettel, mert még mindig arról beszélnek, hogy a bécsi cabinet karöltve jár el az orosz kormán­nyal a keleti kérdésben, jóle­het a Lajtántúli tartományok két jelentékeny pártja csak a napokban tiltakozott ezen poli­tika ellen, nálunk pedig épen most készül az ifjúság óvást tenni az orosz törekvések ellen. Annyi bizonyos, hogy a hatalmak mind­nyájan nehezen akarnak beleharapni a háború keserű almájába, mert alig számíthat egy is szövetségesre, míg ellenségei valamennyinek vannak. A koczka még most nem látszik elhültnek, s a diplomaták ügyességétől függ, vajjon me­lyik felé hajlik a szerencse, vagyis melyik biz­tosítja magát legelőbb szövetségesekről. Bécsből távírják a „B. C“-nek, hogy a két pénzügyminiszter átiratát a bankstimulatiókat ille­tőleg a bankválasztmány tegnapi ülésében ezen , átirat tárgyalásának módozatairól értekezett és el­határozta, hogy előbb a bankigazgatóság megha­talmazottjai egyedül folytassák a szükségesnek lát­szó tárgyalásokat. Tegnap már volt alkalmunk jelezni, hogy la­punk mai számában közöljük ama jegyzőkönyvet, mely a Légrády testvéreket tetemes előnyökben ré­­szesíti a fennálló szerződés mellőzésével és a pénz­ügyi zavarokban eviezkedő ország nagy kárára. Alább fel is találják ez okmányt olvasóink szó szerint és meggyőződhetnek belőle két jelenté­keny körülményről, melyek e mai napig felszámít­­hatlan kifosztását eredményezték az államkincs­tárnak. Meggyőződhetnek először arról, hogy a laza­­lelkiismeretű vállalkozás a szerződést az uralkodó gazdálkodás mellett semmibe sem veszi, hanem egyenesen arra alapítja spekulációját, hogy az ál­tala megnyert pártfogók vagy általa megvesztege­tett közegek segélyével gumielasticum mintát csinál pontozataiból, melyekbe oly árakat illeszt, minők uzsorás kamatokban fizetik vissza a nyilvános és titkos kiadásokat. Meggyőződhetnek másodszor arról, mily kön­­­nyű szerrel teszi magát túl a nagyképű, léha gon­­dolkozású bizottság az állam szerződésileg biztosí­tott jogain és érdekein, és mily gyarló ürügyekbe ka­paszkodik, minden komolyabb megerőltetés nélkül, mégha az ország határozott megkárosítását czélzó követelésekkel is áll szemben. Avagy lehet-e bornírtabb, de egyúttal vesze­delmesebb alapot fogadni el kiindulási pontul, mint ezt a jegyzőkönyv ama pontja tartalmazza, a­hol mondják, hogy a követelés „mint a szerződés és pá­lyázati hirdetménybe ütköző jogi szempont­ból el nem fogadható és csak méltányosság szempontjából kerülhet tárgyalás alá.“ Ily szempont mellett aztán koránsem csodál­ható, hogy a 3-ik pont szerint a 35 krajezáros egy­ség­­árhoz 80 krajezárt számítanak hozzá; hogy a számozás ürügye alatt új számlát nyitnak és 60 krajezár új kiadást vesznek jegyzőkönyvbe; hogy „egy rizsmán alóli változás is teljes rizsmának szá­mítandó.“ És ezzel a romlatlan közönség ítélete alá bo­csátjuk „a becsületes emberek“ fusionalis kormá­nyának gazdasági rendszerét, hadd ismerje meg a Kégle és Légrády-féle esetek után: érdemli-e bizal­mát a régi állapot új kiadásban. Magunk részéről ezentúl fokozott éberséggel fogjuk figyelemmel kísérni a hitszegésen alapuló kormányzat minden lépését a pénzügyi kezelés kö­rül is, mert hát igaz marad mindig, hogy a jellem­­telenség soha sem marad egy téren, kiterjed az, mint a ragály, s a­ki csal politikából, az megengedi a szabad vásárt szintén politikából. A lelkiismeretlenség bármily iránya talál mentséget, s ha a jezsuitáknak jelszava volt, hogy „a czél szentesíti az eszközöket“, miért lehetne kü­lönb a politikai jezsuitismus. Az erkölcstelenségből nagyra nőtt uralomnak sok szájat kell bedugni és sok tollát kenőc­csel ellátni. Kéz kezet mos. Igen jellemző azon kiváló rendetlenségre nézve, nem akarjuk mondani fejetlenségre — írja a „B. C.“ — mely a legtöbb fővárosi ügyben uralko­dik, a következő hiteles tény. Néhány hét előtt vite­tett keresztül a fővárosi választók összeírása, és tudva van, hogy az igazoló választmány kénysze­rítve volt előbbi határozatait megsemmisíteni és a reklamáczióknál egy egészen más alapot és törvény­magyarázatot elfogadni, mint a­milyen az összeíró bizottságoknak kiadott utasításban foglaltatott; habár a választmány nem is­merte a törvényes és egyedül helyes elv valamennyi következményeit el­fogadni, miután a választmány különben kénytele­­nítve lett volna összeírást elrendelni. Egyidejűleg a választók összeírásával a törvény értelmében a főváros 1200 legtöbb adót fizetőinek —virilisták — hivatalos összeállítása is el lett rendelve. Mint most kitűnt, az ezen lajstrom összeállításával megbízott jegyző — Kövér Kálmán — igen könnyen vette a dolgot, és a bizottság tagjai nem tartották ér­demesnek utánna nézni, vájjon a lajstrom korrektül van-e összeállítva. Ugyanis tekintet nélkül arra, vájjon választók-e is az illetők vagy még Buda­pesten laknak-e, egyszerűen az előbbi hároméves lajstrom lett az adókönyvek szerint rectificálva, és csakis azon polgárok, kik maguk jelentkeztek, lettek mint újak bejegyezve. Ezen teljesen inkorrekt eljá­rás következtében lett a legtöbb adót fizetők egy oly lajstroma összeállítva és az igazoló választmány ál­tal hitelesítve, mely sok oly virilistát tartalmaz, ki nem is fővárosi választó. Azonfelül sokan azok közül, kik a lajstromban fel van­nak sorolva, már 1—2 év előtt meg­haltak, mások pedig már nem laknak Bu­dapesten, úgy hogy a virilisták egy harmada — ha nem több — jogtalanul lett a lajstromba felvéve, és 300—400 fővárosi polgár vesztette el ez által a neki a törvény által biztosított jogot. Az igazoló választmány határozatai ellen való felebbezés ideje tegnap lejárt, és mint a „B. C.“ hallja, több felebbezés lett ugyan bejelentve, de a legtöbb adót fizetők lajstroma ellen nem mertek ap­­pellálni, miután ki lett jelentve, hogy ez meg nem engedhető. Daczára mindennek a Ráth főpolgármes­ter elnöklete alatt e napokban összeülő felülvizs­gáló választmány hivatalból fogja a virilisták laj­stromát megsemmisíteni, és egy új összeállítást el­rendelni, miután ily kiáltó jogtalanságot megtűrni nem lehet. Ezen szükséges intézkedés következtében a képviselő testület tagjai felének megválasztása csak 8—10 nappal későbben fog megtörténhetni, és a város november 4 dike után, mint mely napon a már kisorsolt képviselők mandátuma mindenesetre A pénzügyi bizottságból. — Október 21. — A bizottság mai ülésében folytatta a közok­tatási költségvetés részletes tárgyalását. Követke­zett a vakok­ intézete Budapesten. Szontághnak a mostani helyiség ellen van kifogása, melyet egy országos intézet számára nem tart alkalmasnak. T­r­e­f­o­r­t mint osztoz ezen véleményben, s ígéri, hogy a viszonyok javalltával más helyre teszi át az intézetet. C­s­e­n­g­e­r­y a zajos királyutczából szabadabb és zajtalanabb helyre kívánja az intézetet elhe­lyezni. Helly sem helyesli, különösen a hely drá­gasága miatt, mely inkább értékesíthető, mint bár­hol másutt. A bizottság megbízza a minisztert, hogy az in­tézet olcsóbb és alkalmasabb helyre való áthelye­zése iránt javaslatot tegyen. Az egyetemi építkezésekre fölvett kölcsön tör­lesztési s kamat­tételénél Wahrmann kérdésére Trefort miniszter jelenti, hogy részletes jelen­tését a számadások befejezte után terjesztendi elő. Annyit már most is jelezhet, hogy a boncztani inté­zetnél a költség-előirányzat nemcsak megtartatott, de megtakarítás is várható. Zsedényi a ház határozata értelmében a kormány által az építkezési szabályok mielőbbi ki­dolgozását sürgeti. Wahrmann kétli, hogy az újabb költeke­zések folytán az előző évi összeg elegendő legyen. Trefort megjegyzi, hogy a felvilágosítást a részletes számadások adandják meg, melyeket be fog terjeszteni. A bizottság függőben hagyja az egyetemi épít­kezések költségeit, míg a számadások be fognak terjesztetni. Az egyetemi alap bevételei és kiadásai, a tanpénzek, a járulékok az egyes tanintézetek fen­­tartásához észrevétel nélkül elfogadtattak. Az ösztöndíjak s egyéb tanulmányi czé­­lokra fölvett költségeknél a bizottság fölvette a nagyszebeni Teréz árvaház ügyében hozzá utasí­tott törvényjavaslatot. Trefort mint előterjeszti, hogy a tárgyalá­sok kiderítették, hogy itt voltak­épen a kincstárt ter­helő alapítványi járulékok kiszolgáltatásáról van szó s e végett terjesztő be a törvényjavaslatot. Hegedűs úgy vélekedik, hogy az itt felvett fedezet a földtehermentesítési váltság terhére volna utalandó. C­s­e­n­g­e­r­i ily jogi esetekben felkérni véli a házat, hogy e kérdést a jogügyi bizottsághoz utasítsa. Széli pénzügyminiszter meggyőződött, hogy itt egy jogérvényes alapítvány terh­éről van szó s azért hozzájárult a költségvetésbe való felvételé­hez. Nincs ellene azonban, hogy a kérdés jogi ol­dala a jogügyi bizottság által vitattassék meg. Trefort mind szintén hozzájárul ezen meg­oldáshoz. Lukács fontosnak tartja a kérdést, de mi­után a bizottság hasonló esetekben már határozott, a kormány pedig legelső jogászait kihallgatta, nem lát okot arra, hogy e kérdés a jogügyi bizottsághoz utasíttassék. Kautz és Horváth Csengery indítványát pártolják. Simonyi Ernő azt hiszi, hogy az nem jogi kérdés, vajjon előbbi királyaink alapítványai érvé­nyesek-e vagy nem ? A törvényjavaslatot most kí­vánja tárgyalni. Szontágh csatlakozik Csengery nézetéhez, s a bizottság elfogadja azt. Közművelődési czélok. A nemzeti múzeumnál az előirányzott 90.000 írt átalányban megszavaztatik. Országos (Eszterházy-féle) képtár. — Trefort miniszter előadja, hogy miután a mű­csarnok rövid időn elkészül s az országos képző­művészeti társulat azon helyiséget, melyet eddig az akadémia épületében a képtár mellett birt oda hagyta, e helyiséget az országos képtár számára szükségesnek tartaná kibérelni. C­s­e­n­g­e­r­i Antal támogatja a miniszter elő­terjesztését, megjegyezvén, hogy az említett termek folytatását képezik a képtár helyiségeinek s miután az országos képtár nagybecsű metszet- és kézi rajz­­gyüteménye alkalmas helyiség hiányában a közön­ség előtt zárva s igy a közönség részére élvezhetet­len volt, a hazai műérzék és művészet fejlődése ér­dekében czélszerü lenne e termeket, a metszetek és kézirajzok kiállithatása végett kibérelni. Az aka­démia kész is azokat mintsem idegen kézbe kerül­jenek, az eddigi bérnek majdnem feléért 1000 frtért átengedni. . Miután Trefort mint hozzátette volna, hogy az e czélra megkivántató 1000 frt többletet tárczája más tételeinél kész megtakarítani, a bizottság az előirányzatot megszavazza. A központi meteorológiai inté­zetre előirányzott összeget a bizottság megsza­vazza. E pontnál S­i­m­o­n­y­i E. az igazgatói állo­más eltörlését hozta javaslatba. Trefort min.­azon megjegyzésére, hogy akkor az egész intézetet meg kell szüntetni, s Csengery és Pulszky támogató felszólalása után Simonyi indítványa mel­­lőztetett. Hosszabb vita fejlődött az országos ze­neakadémia és színitanodánál. Az elő­irányzat itt 8790 frt többletet mutat fel. A többlet ellen felszólal Zsedényi Ede, ki nem tartja szük­ségesnek, hogy több szavaztassék meg, mint a­men­­nyit a ház a múlt évben megadott, támogatják fel­szólalását H­e 1­f­y, ki nagynak tartja a tanári fize­téseket és Simonyi Ernő, ki azon meggyőződés­ben van, hogy a nemzeti zene fejlesztésére ez inté­zettől sokat várni nem lehet. Kautz előadó megjegyzi, hogy e többlet nélkül az intézetet meg kellene szüntetni, mert az fen nem állhat. Végre a bizottság többsége a többletet meg­tagadva, csak a múlt évi összeget szavazza meg. Trefort miniszter kijelenti, hogy ez intézet fen­­állása érdekében kénytelen lesz a házhoz feleb­­­bezni. Képzőművészeti ösztöndíjakra és se­gélyezésekre előirányzott 15000 frt, valamint a t­ö­r­­ténelmi műemlékekre felvett 18000 frt vál­tozatlanul megszavaztatik Simonyi E. indítvá­nyának mellőzésével, hi az utóbbi összegből 3000 frtot levonatni kivánt.ji A magyar tö­rténelmi források és emlékek kiadására, melyre a múlt évben 15,000 frt volt megszavazva az idén 1>,000 frttal kevesebb vé­­tetett fel. Csengery Antal hibáztatja azt, hogy itt tétetett megtakarítás, átalában helytelennek tartja, hogy a szellemi productió megszorításával takaré­­koskodjunk, de épen helytelen az a mai és a mi vi­szonyaink közt, midőn a könyvárusok átalában nem vállalkoznak tudományos mű kiadására, a mi aka­démiánk nemcsak a tudomány fejlesztésére törek­szik, mint a külföldi akadémiák, hanem főhivatása az is, hogy a tudományokat magyar nyelven terjessze. Ezért itt kétszeresen helytelennek tartja a taka­rékoskodást. Történelmi források kiadását más ál­lamokban is az állam költségén végzik s épen most nem érti e megtakarítást és hibáztatja azt, midőn az akadémia már az anyag feldolgozásával s mono­gráfiák kiadásával is foglalkozik. Kéri, hogy ez irányt legalább jövőre ne kövessük. Trefort miniszter kijelenti, hogy e reduk­­ciót is a kényszer­helyzet miatt tette és örömmel fogadná, ha a bizottság nagyobb összeget sza­vazna meg. Horváth Lajos azt tartja, hogyha valahol eredmény látható, ez itt a történelmi kutatásoknál van. Magyarországban még nem áll oly magas fokon a műveltség, hogy a művelődési czélokkal szemben takarékoskodjék, indítványozza, hogy az egész 15,000 főt szavaztassék meg. Zsedényi Ede abban látja a defic­it egyik okát, hogy mindent az állam terhére rónak s a kö­zönség nem áldoz. A kik látják, hogy eredmény van, ám áldozzanak maguk egy pár ezer frtot. Simonyi Ernő azon nézetben van, hogy a magyar akadémia a mióta fenáll hasznosabb mun­kát nem végzett, mint a történelmi emlékek kiadá­sával, culturális czéloknál ne gazdálkodjunk, mert a levonás sehol sem okoz nagyobb kárt, mint itt. Szontágh Pál nem akarna oly praecedenst, hogy a bizottság többet szavazzon meg annál a­mit a miniszter kér. A minisztert felbátoríthatták az itt hallott nyilatkozatok, kérje tehát a miniszter az előbbi összeg beállítását. Megjegyzi ezúttal, hogy kívánatos lenne azoknak nevei közzétételét minél sűrűbben és nagyobb nyilvánossággal eszközölni, a­kik az akadémiára adakoztak. Csengery azon felvilágosítást adja, hogy ez minden évben kimerítően megtörténik. S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. szintén nem akarná a praecedenst, nehogy más tételnél is felemelés java­­soltassék, inkább a bizottság jelentésében kellene óhajtást kifejezni az előbbi összeg megszavazása iránt. Végre az előirányzat változatlanul szavazta­­tik meg. Hazai írók segélyezése. Az előirány­zott 2500 frthoz Kautz előadó Toldy Ferencz özvegye számára 1500 frt többletet javasol fel­vétetni, Horváth L. és Wahrmann pártolják és Simonyi Ernőnek sincs kifogása a lényeg ellen, de azt kívánná, hogy a miniszter tegye meg az indítványt. Trefort mint azt hiszi, hogy az indítvány a bizottság kebeléből is jöhetne. Szontágh Pál azt hiszi, hogy ha a minisz­ter teszi az indítványt a princípiumnak is elég lesz téve. A miniszter kijelenti, hogy megteszi az indítványt. Helly mint a bizottság indítványát óhajtaná felvétetni, végre azonban Trefort min. formulázván indítványát 1000 forintal javasolja a 2500 frtot felemeltetni, mi elfogadtatik. Az egyházi czéloknál Wahrmann Mór elvileg kimondatni kívánná, hogy évenként le­vonások fognak történni s a most előirányzót 5% helyett 10% vonassák le. Somsich és Kautz felszólalásaik után azonban az előirányzat változatlanul hagyatik. A nyugdíjak változatlanul megszavaztat­nak, a miniszter ígéri, hogy a névsort elő fogja ter­jeszteni. A beruházások változatlanul megsza­vaztatván a közoktatási tárcza költségvetése befe­jeztetett. Mielőtt a tárgyalás folytattatnék s a közleke­désügyi minisztérium költségvetés felvétetnék. Helly azon kérdést intézi a bizottsághoz: nem találná-e indokoltnak a tanácskozás gyorsítá­sát, s egyszersmind kérdést intézni a kormányel­nökhöz a külügyi helyzet és a monarchiának köve­tendő politikája iránt. Tisza Kálmán miniszterelnök mellékesen megjegyezvén, hogy formális interpellale nézete sze­rint a bizottságban nem intéztethetik, kijelenti, hogy a kormány igenis óhajtaná, hogy a tárgyalás gyor­sabban menjen, de a bizottság tagjait korlátozni nem lehet. A külpolitikát illetőleg kijelenti, hogy úgy a magyar kormány, mint a közös külügyminisz­térium előtt a monarchia és hazánk érdeke szolgál irányadóul. A külizgalom a tanácskozás menetét itt nem zavarhatja, annál kevésbé mert rendkívüli intézkedésekre szükség nincs. Ezután megkezdetett a közlekedési minisztérium költségvetésének tár­gyalása. S­z­a­p­á­r­y Gyula gr.­­ előadó előrebocsátván, hogy a korábbi években megtakarítások történvén e tárczánál, most nagyobb összegű törlések lehetet­lenek, azt kérdi a minisztertől, mily stádiumban vannak a vasutak függő ügyei ? P­é­c­h­y Tamás mint azt válaszolja, hogy a keleti vasút ügye egészen lebonyolítva, nem külön­ben a kassa oderbergi kapcsolatban az eperjes-tar­­novival. A fiumei vasútra nézve folynak a tárgya­lások, nemkülönben a többi követelésekre nézve is, s azokból nem fog nagyobb teher háramolni az ál­lamra. ígéri, hogy a déli vasútra vonatkozólag elő­terjesztést tesz a háznak. Ezzel az átalános tárgya­lás befejeztetvén az ülés véget ért. A részletes tár­gyalás hétfőn kezdődik. Azon nagyszerű adományozásról, mit báró Baldácsi Antal tett, a következő részlete­ket közli az „E—!“ : A Baldácsi-adományozás ügye ma nyert befe­jezést. Mind az örök-alapitványi ajándék nagysága, mind az alapítónak felajánló levelében kifejezett eszméje megérdemli, hogy ez adományozást egész lefolyásában megismertessük. Az ágostai evangéli­kusok bányai egyházkerületének ez idei gyűlésében, amint azt akkor megemlítettük, Török Pál, duna­­melléki református püspöknek azon értesítését ter­jesztette be az elnökség, hogy egy nagybirtokos főúr összes vagyonát a magyarországi protestánsokra Ijubjjukukbi, a luguuuiiuitu­au, h­ogy október 15-ére értekezlet végett a budapesti reformátusok tanuló­­termében megjelenjenek. Az értesítést a kerület s pár nap múlva az egyetemes gyűlés örvendő tudo­másul vette, s a tanácskozás a múlt vasárnapon csakugyan megkezdődött. Részt vettek benne: Török Pál, dunamelléki, Pap Gábor, dunántúli, Kun Ber­talan, tiszáninneni, Révész Bálint, tiszántúli s Nagy Péter református püspökök, Szeberényi Gusztáv bányakerületi, Geduli Lajos, dunáninneni, Karsay Sándor dunántúli és Czékus István ágostai hitü supe­­rintendensek, Ferencz József unitárius püspök, szó­val az összes protestáns főpapság, kivéve a szász superintendent, Teutschot, a kit Lasael Ágoston kir. táblai bíró helyettesített; a világiak közül ott volt Tisza Kálmán kormányelnök, Zsedényi Ede Péchy Tamás, gr. Lónyai Menyhért, Dániel Gábor főispán, a­ki unitárius főgondnok stb. Török Pál bemutatva az adományozó levelet, azt előterjesz­tette. Baldácsi Antal báró (ki közbe legyen mondva: katholikus) e levélben előadja, hogy ez adományo­zás 20—30 éves eszméje. Ő ugyanis a történelem ta­­nulmányozásából azon meggyőződésre jutott, hogy a magyar protestánsok a magyar nemzetiségnek s a nemzeti függetlenségnek törzsfentartó elemei, te­hát ez elemeket akarja megerősíteni s egymással összeforrasztani, midőn birtokait számukra örök alapítványképpen felajánlja. Érték bizonyos évi já­radékot kér, és azt kívánja, hogy templomok és iskolák építésére, szegény papok és tanítók se­gélyezésére s a püspökök fizetésének javítására for­­díttassék a tiszta jövedelem, hogy majdan, ha a fel­­sőház reformjával a felsőházban megjelennek, ott a protestantismust illőleg képviseljék. Mivel pedig némely német lap vagyonainak túlterheltetéséről koholt híreket, így akarva megtámadni őt a prae­­sumptív örökösök , kéri a protestánsok főképvise­lőit, hogy egy bizottságot válas­szanak birtokai állapotának megvizsgálására. Az ‘egybegyűltek gróf Lónyay Menyhért elnöklete alatt‘a reformátusok és lutheránusok kebeléből egy-egy világi főurat s egy­­egy püspököt küldöttek ki e végre; az unitáriusokat Dániel Gábor főgondnok képviselte. Az értekezlet öt napon át tartott, s ma, október 20-án ért véget; a tanácskozásoknak végeredménye egy örök alapít­ványi-ajándékozási szerződés megkötése és közjegyző előtt minden érdekeltek által való aláíratása lesz, a mely szerint az egyik szerződő fél, b. Baldácsi a hazai három protestáns egyház, u. m. h­elvéthitüek, ágostaiak és unitáriusok anyagi helyzetének javí­tása s annak szorosabb és testvériesebb viszonyba hozása tekintetéből magyarországi birtokai egy te­kintélyes részét, mintegy 10,000 holdat, örök ala­pit­ványképen átengedte, jogilag, oly módon, hogy azok a nevezett egyházakra már most telekkönyvi­­leg átírassanak, az átírt birtokok gazdasági igazga­tását ez egyházak vigyék illetőleg vitessék, a rajta levő terheket és szükséges kiadásokat a birtokok jö­vedelméből fedezzék, a tisztán fenmaradó részt éle­téig az alapítványt tevő báró fogván venni. Ezen ala­­pitványi-ajá­ndékozási szerződést a szerződő egy­házak meghatalmazottjai elfogadták, a szerződés­ből mindenik egy-egy hiteles példányt v­end magá­val eljárásának igazolása végett; az értekezlet egy birtokigazgatási bizottságot választott ki kebléből, ez j­egyzőt és jogtanác­­­st vesz föl maga mellé s még ma, október 20-án már a birtokok minden ügyeinek igazgatását tényleg át is vette. Az érte­kezlet meleg köszönetet szavazott az alapítvány tevő bárónak, s azon reménynyel oszlott szét, hogy e ma nap a magyar Protestantismus életében örökre em­lékezetes lesz azon jó eredmények tekintetéből, me­lyeket az érdekek ezen egyesítésétől méltán vár hatni. A birtokigazgató bizottság elnöke gr. Degen­feld Imre, tiszteletbeli elnök b. Baldácsi Antal, tag­jai: gr. Lónyay, Péchy miniszter, báró Kochmeister Móricz Pál, Beöthy Zsigmond, püspök Török Pál és Kajós János, Szilágyi Sándor, jegyző Győri Elek. Az alapítványnak már egy eredménye van Legalább testvériesebb viszony első lépésének lehet venni azt, hogy Kun Bertalan tiszáninneni püspök indítványára a protestáns püspökök elhatározták mikép ezentúl minden év szeptember 10—20-ka közt találkozandnak, s megbeszélik a következő esz­tendő egyházi és iskolai ügyeit s közös érdekei­ket. Első összejövetelük a jövő évben Miskolczon leend. Az óriási botrányhoz. Jegyzőkönyv. Felvétetett Budapesten, 1876. évi május hó 27-én a földmivelés-, ipar- és kereske­delemügyi magy. kir. minisztérium helyiségében. Jelen voltak: Reitz Frigyes miniszteri taná­­nácsos elnöklete alatt: Gervay Mihály, országos fő­­postaigazgató, Danielik József osztálytanácsos, Né­meth Imre osztálytanácsos, Lassnigg Károly szám­vevőségi igazgató, Légrády Károly nyomdász, a Légrády testvérek czimü czég képviselője. Tárgy: A Légrády testvérekkel a posta és távirdai szolgálati és üzleti közönséges nyomtatványok kiál­lítása iránt 1875 évi november hó 26-kán kötött szerződés egyes pontjainak magyarázata, valamint a nevezett vállalkozók részéről folyó évi május hó 13-kán 10329 sz. a. benyújtott és egyes számlák felülvizsgálatánál eszközlött törlések megszünteté­sére vonatkozó folyamodvány elintézése. A Légrády testvérek által folyó évi május hó 13-án benyújtott folyamodványban panasz emelte­tik az iránt, hogy fent idézett szerződés téves magya­rázata folytán az általuk bemutatott számlákban oly törlések eszközöltettek, melyek részben az em­lített szerződés határozataiba ütköznek, részben pe­dig oly megrendelésekre vonatkoznak, melyekre a szerződés nem alkalmazható. A panasz tárgyai a következők: 1) A folyó évi márczius 3-án benyújtott 15 írtról szóló számla nem fogadtathatott el azon okból, mert a nyomtatványhoz használt papírt vállalkozók maguk szállították és a nyomásért és szedésért a szerződésszerű 35 krajczár helyett magasabb árt számítottak fel. Folyamodók kijelentik, hogy a papírszállítást a postagazdászati hivatal egyenes megrendelése folytán eszközölték, a felszámított magasabb ár pe­dig azért követelhtetett, mert a kérdésben levő nyomtatvány a szerződés határozványa alá nem tartozik, a mennyiben nem foglaltatott azon nyom­tatványok között, melyek nekik a pályázat alkalmá­val felmutattattak. 2) Egy szintén f. évi márczius 3-án benyújtott 1396 írtról szóló számlából a 9169 számú miniszteri

Next