Egyetértés, 1876. október (10. évfolyam, 236-261. szám)
1876-10-22 / 254. szám
X. évfolyam, Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre..............................................20.— Félévre...................................................10.— Negyedévre................................................5.— Egy hóra....................................... 1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér : öt hasábos sor 30 krajczár. 254 szám megszűnik, képviselet nélkül fog maradni. A jelenlegi képviselet siet tehát a jövő évi fővárosi budgetet azon ideig letárgyalni. Vasárnap, 1876. október 22. -------------------------------------------------------------------------------Szerkesztői iroda, Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: ‘Budapest IV. megyehottér 9. s? Wodianer F. nyomdájában. Budapest, okt. 21. A chaos talán ma mondható legteljesebbnek. Egyfelől elkerülhetlennek mondják a háborút, másfelől pedig a béke olajágát hozzák a tudósítások. Meligari olasz külügyminiszter a hozzá intézett interpellátióra úgy nyilatkozott, hogy Olaszország és Ausztria-Magyarország között a legbensőbb baráti viszony áll fen, s ezt fennen hirdetik az orosz lapok. Másrészt a megczáfolásra sem tartják érdemesnek az orosz-olasz szövetségről elszállt híreket. Ez egyrészt biztató, mert ha az elmondottakat Olaszország komolyan s őszintén érzi, úgy a moszkovitáknak Olaszországban helyezett bizalma csak valami ideáli dolog, s így Oroszország canceai itt gyengébbek mint eddig hittük, s az olasz rokonszenvnél csatát vesztett Gorzsakoff. Másrészt az elmondott nyilatkozatok, annyi naivsággal tétettek meg, hogy tekintetbe véve az olasz és a diplomatiai karaktert, Olaszországnak a muszka szövetségre vonatkozó dementii alig vehetők számba, s ez esetben csak újabb bizonyítékát látjuk annak, mennyire nem számíthatni Itália szilárdságára, mely liczitatio útján hajlandó magát eladni, s most már csak az a kérdés, ki ad többet érte. Tehát az olasz álláspont most még nemhogy tisztázná a hatalmak álláspontját, de a helyzetet csak ziláltabbá teszi, melyből kiokosodni a diplomatára teremtett fejeknek is vajmi bajos. A berlini sürgönyök, melyek eddig telve voltak orosz sympathiával, most egyszerre más hangon szólnak, s kijelentik, hogy Németország belenyugszik akár a hat havi, akár a hat heti fegyverszünetbe, a fődolog az, miszerint a reformok átvitessenek a porta által, s az európai béke a mennyire lehetséges megóvassék, vagyis a háború a lehetőségig lokalizáltassék. Németországban úgy látszik Francziaország indifferentiája ébresztette fel ennyire a békés szellemet. Míg kilátás volt arra, hogy Francziaország beleugrasztható a keleti bonyodalomba, addig Németország nem bánta volna, ha Francziaország egy háború által meggyengittetik. De miután Francziaország kimondotta, hogy tessék a számadásokat nélküle megcsinálni, Németország is jobbnak látja Európa békéjét fenntartani. Ilyen formán a német semlegesség biztosítva van, mert Berlinben is jól tudják, hogy nekik még az 1870— 71-diki eseményekért számot kell adniok, s épen nem ajánlatos dolog, valamely baklövés által a berlini fenhatóságot és befolyást eljátszani, továbbá az ország hadi erejét gyengíteni. Ez tehát olyan hír, mely ismét a békére nyújt kilátást. Máskép vagyunk a keleti tartományokkal. Itt Románia és Görögország erősen készül a háborúra, tehát valószínű, hogy a szentpétervári izgatás itt oly termékeny talajra talált, mely Oroszországnak a szükséges segédcsapatokat okvetlen megtermendi. Pláne már a román hadsereg destinatiója is határozatba ment volna, és pedig némely hír szerint az orosz csapatok előhadát képezné, mások szerint pedig mint tartalék szerepelne. Oroszország színleg, újabb kilátást nyújtott a békére. Követét elküldé Konstantinápolyba, csak az a kérdés, vajjon nem-e az ultimátumot fogja ez vinni. Erre nézve némileg nemet mond Oroszországnak pénzügyi helyzete, s azon eset, hogy a hatalmas északi colossus külföldön egy garas kölcsönt sem kap, pedig pénz nélkül Oroszország sem mozgósíthatja egy könnyen szétszórt hadseregét. Angliában a keleti kérdés tárgyában nagy minisztertanács volt, melyen hir szerint elhatároztatott, hogy Angolország nem fog a porta érdekében interveniálni. E határozatot azért hozta volna a londoni kabinet, mert Oroszország biztosította, hogy a keleti kérdésbeni actiója csak a keresztény tartományokra fog kiterjedni. Innét tehát a török barátok újra kedvezőtlen hírt kaptak. Ausztriában a baloldal és haladó párt clubjai tartottak értekezletet, melyen kárhoztatták az anexió és interventió eszméjét, s ez ügyben interpellációt fognak benyújtani a reichsrath legközelebbi ülésein. És mindezen hírekhez még hozzá kell csatolnunk, hogy valamennyi hatalom, vagy publice vagy titokban torkig fegyverkezik. Tessék most már eligazodni ebben a borzasztó chaosban , mikor itthon sem vagyunk tisztában a helyzettel, mert még mindig arról beszélnek, hogy a bécsi cabinet karöltve jár el az orosz kormánnyal a keleti kérdésben, jólehet a Lajtántúli tartományok két jelentékeny pártja csak a napokban tiltakozott ezen politika ellen, nálunk pedig épen most készül az ifjúság óvást tenni az orosz törekvések ellen. Annyi bizonyos, hogy a hatalmak mindnyájan nehezen akarnak beleharapni a háború keserű almájába, mert alig számíthat egy is szövetségesre, míg ellenségei valamennyinek vannak. A koczka még most nem látszik elhültnek, s a diplomaták ügyességétől függ, vajjon melyik felé hajlik a szerencse, vagyis melyik biztosítja magát legelőbb szövetségesekről. Bécsből távírják a „B. C“-nek, hogy a két pénzügyminiszter átiratát a bankstimulatiókat illetőleg a bankválasztmány tegnapi ülésében ezen , átirat tárgyalásának módozatairól értekezett és elhatározta, hogy előbb a bankigazgatóság meghatalmazottjai egyedül folytassák a szükségesnek látszó tárgyalásokat. Tegnap már volt alkalmunk jelezni, hogy lapunk mai számában közöljük ama jegyzőkönyvet, mely a Légrády testvéreket tetemes előnyökben részesíti a fennálló szerződés mellőzésével és a pénzügyi zavarokban eviezkedő ország nagy kárára. Alább fel is találják ez okmányt olvasóink szó szerint és meggyőződhetnek belőle két jelentékeny körülményről, melyek e mai napig felszámíthatlan kifosztását eredményezték az államkincstárnak. Meggyőződhetnek először arról, hogy a lazalelkiismeretű vállalkozás a szerződést az uralkodó gazdálkodás mellett semmibe sem veszi, hanem egyenesen arra alapítja spekulációját, hogy az általa megnyert pártfogók vagy általa megvesztegetett közegek segélyével gumielasticum mintát csinál pontozataiból, melyekbe oly árakat illeszt, minők uzsorás kamatokban fizetik vissza a nyilvános és titkos kiadásokat. Meggyőződhetnek másodszor arról, mily könnyű szerrel teszi magát túl a nagyképű, léha gondolkozású bizottság az állam szerződésileg biztosított jogain és érdekein, és mily gyarló ürügyekbe kapaszkodik, minden komolyabb megerőltetés nélkül, mégha az ország határozott megkárosítását czélzó követelésekkel is áll szemben. Avagy lehet-e bornírtabb, de egyúttal veszedelmesebb alapot fogadni el kiindulási pontul, mint ezt a jegyzőkönyv ama pontja tartalmazza, ahol mondják, hogy a követelés „mint a szerződés és pályázati hirdetménybe ütköző jogi szempontból el nem fogadható és csak méltányosság szempontjából kerülhet tárgyalás alá.“ Ily szempont mellett aztán koránsem csodálható, hogy a 3-ik pont szerint a 35 krajezáros egységárhoz 80 krajezárt számítanak hozzá; hogy a számozás ürügye alatt új számlát nyitnak és 60 krajezár új kiadást vesznek jegyzőkönyvbe; hogy „egy rizsmán alóli változás is teljes rizsmának számítandó.“ És ezzel a romlatlan közönség ítélete alá bocsátjuk „a becsületes emberek“ fusionalis kormányának gazdasági rendszerét, hadd ismerje meg a Kégle és Légrády-féle esetek után: érdemli-e bizalmát a régi állapot új kiadásban. Magunk részéről ezentúl fokozott éberséggel fogjuk figyelemmel kísérni a hitszegésen alapuló kormányzat minden lépését a pénzügyi kezelés körül is, mert hát igaz marad mindig, hogy a jellemtelenség soha sem marad egy téren, kiterjed az, mint a ragály, s aki csal politikából, az megengedi a szabad vásárt szintén politikából. A lelkiismeretlenség bármily iránya talál mentséget, s ha a jezsuitáknak jelszava volt, hogy „a czél szentesíti az eszközöket“, miért lehetne különb a politikai jezsuitismus. Az erkölcstelenségből nagyra nőtt uralomnak sok szájat kell bedugni és sok tollát kenőccsel ellátni. Kéz kezet mos. Igen jellemző azon kiváló rendetlenségre nézve, nem akarjuk mondani fejetlenségre — írja a „B. C.“ — mely a legtöbb fővárosi ügyben uralkodik, a következő hiteles tény. Néhány hét előtt vitetett keresztül a fővárosi választók összeírása, és tudva van, hogy az igazoló választmány kényszerítve volt előbbi határozatait megsemmisíteni és a reklamáczióknál egy egészen más alapot és törvénymagyarázatot elfogadni, mint amilyen az összeíró bizottságoknak kiadott utasításban foglaltatott; habár a választmány nem ismerte a törvényes és egyedül helyes elv valamennyi következményeit elfogadni, miután a választmány különben kénytelenítve lett volna összeírást elrendelni. Egyidejűleg a választók összeírásával a törvény értelmében a főváros 1200 legtöbb adót fizetőinek —virilisták — hivatalos összeállítása is el lett rendelve. Mint most kitűnt, az ezen lajstrom összeállításával megbízott jegyző — Kövér Kálmán — igen könnyen vette a dolgot, és a bizottság tagjai nem tartották érdemesnek utánna nézni, vájjon a lajstrom korrektül van-e összeállítva. Ugyanis tekintet nélkül arra, vájjon választók-e is az illetők vagy még Budapesten laknak-e, egyszerűen az előbbi hároméves lajstrom lett az adókönyvek szerint rectificálva, és csakis azon polgárok, kik maguk jelentkeztek, lettek mint újak bejegyezve. Ezen teljesen inkorrekt eljárás következtében lett a legtöbb adót fizetők egy oly lajstroma összeállítva és az igazoló választmány által hitelesítve, mely sok oly virilistát tartalmaz, ki nem is fővárosi választó. Azonfelül sokan azok közül, kik a lajstromban fel vannak sorolva, már 1—2 év előtt meghaltak, mások pedig már nem laknak Budapesten, úgy hogy a virilisták egy harmada — ha nem több — jogtalanul lett a lajstromba felvéve, és 300—400 fővárosi polgár vesztette el ez által a neki a törvény által biztosított jogot. Az igazoló választmány határozatai ellen való felebbezés ideje tegnap lejárt, és mint a „B. C.“ hallja, több felebbezés lett ugyan bejelentve, de a legtöbb adót fizetők lajstroma ellen nem mertek appellálni, miután ki lett jelentve, hogy ez meg nem engedhető. Daczára mindennek a Ráth főpolgármester elnöklete alatt e napokban összeülő felülvizsgáló választmány hivatalból fogja a virilisták lajstromát megsemmisíteni, és egy új összeállítást elrendelni, miután ily kiáltó jogtalanságot megtűrni nem lehet. Ezen szükséges intézkedés következtében a képviselő testület tagjai felének megválasztása csak 8—10 nappal későbben fog megtörténhetni, és a város november 4 dike után, mint mely napon a már kisorsolt képviselők mandátuma mindenesetre A pénzügyi bizottságból. — Október 21. — A bizottság mai ülésében folytatta a közoktatási költségvetés részletes tárgyalását. Következett a vakok intézete Budapesten. Szontághnak a mostani helyiség ellen van kifogása, melyet egy országos intézet számára nem tart alkalmasnak. Trefort mint osztoz ezen véleményben, s ígéri, hogy a viszonyok javalltával más helyre teszi át az intézetet. Csengery a zajos királyutczából szabadabb és zajtalanabb helyre kívánja az intézetet elhelyezni. Helly sem helyesli, különösen a hely drágasága miatt, mely inkább értékesíthető, mint bárhol másutt. A bizottság megbízza a minisztert, hogy az intézet olcsóbb és alkalmasabb helyre való áthelyezése iránt javaslatot tegyen. Az egyetemi építkezésekre fölvett kölcsön törlesztési s kamattételénél Wahrmann kérdésére Trefort miniszter jelenti, hogy részletes jelentését a számadások befejezte után terjesztendi elő. Annyit már most is jelezhet, hogy a boncztani intézetnél a költség-előirányzat nemcsak megtartatott, de megtakarítás is várható. Zsedényi a ház határozata értelmében a kormány által az építkezési szabályok mielőbbi kidolgozását sürgeti. Wahrmann kétli, hogy az újabb költekezések folytán az előző évi összeg elegendő legyen. Trefort megjegyzi, hogy a felvilágosítást a részletes számadások adandják meg, melyeket be fog terjeszteni. A bizottság függőben hagyja az egyetemi építkezések költségeit, míg a számadások be fognak terjesztetni. Az egyetemi alap bevételei és kiadásai, a tanpénzek, a járulékok az egyes tanintézetek fentartásához észrevétel nélkül elfogadtattak. Az ösztöndíjak s egyéb tanulmányi czélokra fölvett költségeknél a bizottság fölvette a nagyszebeni Teréz árvaház ügyében hozzá utasított törvényjavaslatot. Trefort mint előterjeszti, hogy a tárgyalások kiderítették, hogy itt voltaképen a kincstárt terhelő alapítványi járulékok kiszolgáltatásáról van szó s e végett terjesztő be a törvényjavaslatot. Hegedűs úgy vélekedik, hogy az itt felvett fedezet a földtehermentesítési váltság terhére volna utalandó. Csengeri ily jogi esetekben felkérni véli a házat, hogy e kérdést a jogügyi bizottsághoz utasítsa. Széli pénzügyminiszter meggyőződött, hogy itt egy jogérvényes alapítvány terhéről van szó s azért hozzájárult a költségvetésbe való felvételéhez. Nincs ellene azonban, hogy a kérdés jogi oldala a jogügyi bizottság által vitattassék meg. Trefort mind szintén hozzájárul ezen megoldáshoz. Lukács fontosnak tartja a kérdést, de miután a bizottság hasonló esetekben már határozott, a kormány pedig legelső jogászait kihallgatta, nem lát okot arra, hogy e kérdés a jogügyi bizottsághoz utasíttassék. Kautz és Horváth Csengery indítványát pártolják. Simonyi Ernő azt hiszi, hogy az nem jogi kérdés, vajjon előbbi királyaink alapítványai érvényesek-e vagy nem ? A törvényjavaslatot most kívánja tárgyalni. Szontágh csatlakozik Csengery nézetéhez, s a bizottság elfogadja azt. Közművelődési czélok. A nemzeti múzeumnál az előirányzott 90.000 írt átalányban megszavaztatik. Országos (Eszterházy-féle) képtár. — Trefort miniszter előadja, hogy miután a műcsarnok rövid időn elkészül s az országos képzőművészeti társulat azon helyiséget, melyet eddig az akadémia épületében a képtár mellett birt oda hagyta, e helyiséget az országos képtár számára szükségesnek tartaná kibérelni. Csengeri Antal támogatja a miniszter előterjesztését, megjegyezvén, hogy az említett termek folytatását képezik a képtár helyiségeinek s miután az országos képtár nagybecsű metszet- és kézi rajzgyüteménye alkalmas helyiség hiányában a közönség előtt zárva s igy a közönség részére élvezhetetlen volt, a hazai műérzék és művészet fejlődése érdekében czélszerü lenne e termeket, a metszetek és kézirajzok kiállithatása végett kibérelni. Az akadémia kész is azokat mintsem idegen kézbe kerüljenek, az eddigi bérnek majdnem feléért 1000 frtért átengedni. . Miután Trefort mint hozzátette volna, hogy az e czélra megkivántató 1000 frt többletet tárczája más tételeinél kész megtakarítani, a bizottság az előirányzatot megszavazza. A központi meteorológiai intézetre előirányzott összeget a bizottság megszavazza. E pontnál Simonyi E. az igazgatói állomás eltörlését hozta javaslatba. Trefort min.azon megjegyzésére, hogy akkor az egész intézetet meg kell szüntetni, s Csengery és Pulszky támogató felszólalása után Simonyi indítványa mellőztetett. Hosszabb vita fejlődött az országos zeneakadémia és színitanodánál. Az előirányzat itt 8790 frt többletet mutat fel. A többlet ellen felszólal Zsedényi Ede, ki nem tartja szükségesnek, hogy több szavaztassék meg, mint amennyit a ház a múlt évben megadott, támogatják felszólalását He 1fy, ki nagynak tartja a tanári fizetéseket és Simonyi Ernő, ki azon meggyőződésben van, hogy a nemzeti zene fejlesztésére ez intézettől sokat várni nem lehet. Kautz előadó megjegyzi, hogy e többlet nélkül az intézetet meg kellene szüntetni, mert az fen nem állhat. Végre a bizottság többsége a többletet megtagadva, csak a múlt évi összeget szavazza meg. Trefort miniszter kijelenti, hogy ez intézet fenállása érdekében kénytelen lesz a házhoz felebbezni. Képzőművészeti ösztöndíjakra és segélyezésekre előirányzott 15000 frt, valamint a történelmi műemlékekre felvett 18000 frt változatlanul megszavaztatik Simonyi E. indítványának mellőzésével, hi az utóbbi összegből 3000 frtot levonatni kivánt.ji A magyar történelmi források és emlékek kiadására, melyre a múlt évben 15,000 frt volt megszavazva az idén 1>,000 frttal kevesebb vétetett fel. Csengery Antal hibáztatja azt, hogy itt tétetett megtakarítás, átalában helytelennek tartja, hogy a szellemi productió megszorításával takarékoskodjunk, de épen helytelen az a mai és a mi viszonyaink közt, midőn a könyvárusok átalában nem vállalkoznak tudományos mű kiadására, a mi akadémiánk nemcsak a tudomány fejlesztésére törekszik, mint a külföldi akadémiák, hanem főhivatása az is, hogy a tudományokat magyar nyelven terjessze. Ezért itt kétszeresen helytelennek tartja a takarékoskodást. Történelmi források kiadását más államokban is az állam költségén végzik s épen most nem érti e megtakarítást és hibáztatja azt, midőn az akadémia már az anyag feldolgozásával s monográfiák kiadásával is foglalkozik. Kéri, hogy ez irányt legalább jövőre ne kövessük. Trefort miniszter kijelenti, hogy e redukciót is a kényszerhelyzet miatt tette és örömmel fogadná, ha a bizottság nagyobb összeget szavazna meg. Horváth Lajos azt tartja, hogyha valahol eredmény látható, ez itt a történelmi kutatásoknál van. Magyarországban még nem áll oly magas fokon a műveltség, hogy a művelődési czélokkal szemben takarékoskodjék, indítványozza, hogy az egész 15,000 főt szavaztassék meg. Zsedényi Ede abban látja a deficit egyik okát, hogy mindent az állam terhére rónak s a közönség nem áldoz. A kik látják, hogy eredmény van, ám áldozzanak maguk egy pár ezer frtot. Simonyi Ernő azon nézetben van, hogy a magyar akadémia a mióta fenáll hasznosabb munkát nem végzett, mint a történelmi emlékek kiadásával, culturális czéloknál ne gazdálkodjunk, mert a levonás sehol sem okoz nagyobb kárt, mint itt. Szontágh Pál nem akarna oly praecedenst, hogy a bizottság többet szavazzon meg annál amit a miniszter kér. A minisztert felbátoríthatták az itt hallott nyilatkozatok, kérje tehát a miniszter az előbbi összeg beállítását. Megjegyzi ezúttal, hogy kívánatos lenne azoknak nevei közzétételét minél sűrűbben és nagyobb nyilvánossággal eszközölni, akik az akadémiára adakoztak. Csengery azon felvilágosítást adja, hogy ez minden évben kimerítően megtörténik. Szapáry Gyula gr. szintén nem akarná a praecedenst, nehogy más tételnél is felemelés javasoltassék, inkább a bizottság jelentésében kellene óhajtást kifejezni az előbbi összeg megszavazása iránt. Végre az előirányzat változatlanul szavaztatik meg. Hazai írók segélyezése. Az előirányzott 2500 frthoz Kautz előadó Toldy Ferencz özvegye számára 1500 frt többletet javasol felvétetni, Horváth L. és Wahrmann pártolják és Simonyi Ernőnek sincs kifogása a lényeg ellen, de azt kívánná, hogy a miniszter tegye meg az indítványt. Trefort mint azt hiszi, hogy az indítvány a bizottság kebeléből is jöhetne. Szontágh Pál azt hiszi, hogy ha a miniszter teszi az indítványt a princípiumnak is elég lesz téve. A miniszter kijelenti, hogy megteszi az indítványt. Helly mint a bizottság indítványát óhajtaná felvétetni, végre azonban Trefort min. formulázván indítványát 1000 forintal javasolja a 2500 frtot felemeltetni, mi elfogadtatik. Az egyházi czéloknál Wahrmann Mór elvileg kimondatni kívánná, hogy évenként levonások fognak történni s a most előirányzót 5% helyett 10% vonassák le. Somsich és Kautz felszólalásaik után azonban az előirányzat változatlanul hagyatik. A nyugdíjak változatlanul megszavaztatnak, a miniszter ígéri, hogy a névsort elő fogja terjeszteni. A beruházások változatlanul megszavaztatván a közoktatási tárcza költségvetése befejeztetett. Mielőtt a tárgyalás folytattatnék s a közlekedésügyi minisztérium költségvetés felvétetnék. Helly azon kérdést intézi a bizottsághoz: nem találná-e indokoltnak a tanácskozás gyorsítását, s egyszersmind kérdést intézni a kormányelnökhöz a külügyi helyzet és a monarchiának követendő politikája iránt. Tisza Kálmán miniszterelnök mellékesen megjegyezvén, hogy formális interpellale nézete szerint a bizottságban nem intéztethetik, kijelenti, hogy a kormány igenis óhajtaná, hogy a tárgyalás gyorsabban menjen, de a bizottság tagjait korlátozni nem lehet. A külpolitikát illetőleg kijelenti, hogy úgy a magyar kormány, mint a közös külügyminisztérium előtt a monarchia és hazánk érdeke szolgál irányadóul. A külizgalom a tanácskozás menetét itt nem zavarhatja, annál kevésbé mert rendkívüli intézkedésekre szükség nincs. Ezután megkezdetett a közlekedési minisztérium költségvetésének tárgyalása. Szapáry Gyula gr. előadó előrebocsátván, hogy a korábbi években megtakarítások történvén e tárczánál, most nagyobb összegű törlések lehetetlenek, azt kérdi a minisztertől, mily stádiumban vannak a vasutak függő ügyei ? Péchy Tamás mint azt válaszolja, hogy a keleti vasút ügye egészen lebonyolítva, nem különben a kassa oderbergi kapcsolatban az eperjes-tarnovival. A fiumei vasútra nézve folynak a tárgyalások, nemkülönben a többi követelésekre nézve is, s azokból nem fog nagyobb teher háramolni az államra. ígéri, hogy a déli vasútra vonatkozólag előterjesztést tesz a háznak. Ezzel az átalános tárgyalás befejeztetvén az ülés véget ért. A részletes tárgyalás hétfőn kezdődik. Azon nagyszerű adományozásról, mit báró Baldácsi Antal tett, a következő részleteket közli az „E—!“ : A Baldácsi-adományozás ügye ma nyert befejezést. Mind az örök-alapitványi ajándék nagysága, mind az alapítónak felajánló levelében kifejezett eszméje megérdemli, hogy ez adományozást egész lefolyásában megismertessük. Az ágostai evangélikusok bányai egyházkerületének ez idei gyűlésében, amint azt akkor megemlítettük, Török Pál, dunamelléki református püspöknek azon értesítését terjesztette be az elnökség, hogy egy nagybirtokos főúr összes vagyonát a magyarországi protestánsokra Ijubjjukukbi, a luguuuiiuituau, hogy október 15-ére értekezlet végett a budapesti reformátusok tanulótermében megjelenjenek. Az értesítést a kerület s pár nap múlva az egyetemes gyűlés örvendő tudomásul vette, s a tanácskozás a múlt vasárnapon csakugyan megkezdődött. Részt vettek benne: Török Pál, dunamelléki, Pap Gábor, dunántúli, Kun Bertalan, tiszáninneni, Révész Bálint, tiszántúli s Nagy Péter református püspökök, Szeberényi Gusztáv bányakerületi, Geduli Lajos, dunáninneni, Karsay Sándor dunántúli és Czékus István ágostai hitü superintendensek, Ferencz József unitárius püspök, szóval az összes protestáns főpapság, kivéve a szász superintendent, Teutschot, a kit Lasael Ágoston kir. táblai bíró helyettesített; a világiak közül ott volt Tisza Kálmán kormányelnök, Zsedényi Ede Péchy Tamás, gr. Lónyai Menyhért, Dániel Gábor főispán, aki unitárius főgondnok stb. Török Pál bemutatva az adományozó levelet, azt előterjesztette. Baldácsi Antal báró (ki közbe legyen mondva: katholikus) e levélben előadja, hogy ez adományozás 20—30 éves eszméje. Ő ugyanis a történelem tanulmányozásából azon meggyőződésre jutott, hogy a magyar protestánsok a magyar nemzetiségnek s a nemzeti függetlenségnek törzsfentartó elemei, tehát ez elemeket akarja megerősíteni s egymással összeforrasztani, midőn birtokait számukra örök alapítványképpen felajánlja. Érték bizonyos évi járadékot kér, és azt kívánja, hogy templomok és iskolák építésére, szegény papok és tanítók segélyezésére s a püspökök fizetésének javítására fordíttassék a tiszta jövedelem, hogy majdan, ha a felsőház reformjával a felsőházban megjelennek, ott a protestantismust illőleg képviseljék. Mivel pedig némely német lap vagyonainak túlterheltetéséről koholt híreket, így akarva megtámadni őt a praesumptív örökösök , kéri a protestánsok főképviselőit, hogy egy bizottságot válasszanak birtokai állapotának megvizsgálására. Az ‘egybegyűltek gróf Lónyay Menyhért elnöklete alatt‘a reformátusok és lutheránusok kebeléből egy-egy világi főurat s egyegy püspököt küldöttek ki e végre; az unitáriusokat Dániel Gábor főgondnok képviselte. Az értekezlet öt napon át tartott, s ma, október 20-án ért véget; a tanácskozásoknak végeredménye egy örök alapítványi-ajándékozási szerződés megkötése és közjegyző előtt minden érdekeltek által való aláíratása lesz, a mely szerint az egyik szerződő fél, b. Baldácsi a hazai három protestáns egyház, u. m. helvéthitüek, ágostaiak és unitáriusok anyagi helyzetének javítása s annak szorosabb és testvériesebb viszonyba hozása tekintetéből magyarországi birtokai egy tekintélyes részét, mintegy 10,000 holdat, örök alapitványképen átengedte, jogilag, oly módon, hogy azok a nevezett egyházakra már most telekkönyvileg átírassanak, az átírt birtokok gazdasági igazgatását ez egyházak vigyék illetőleg vitessék, a rajta levő terheket és szükséges kiadásokat a birtokok jövedelméből fedezzék, a tisztán fenmaradó részt életéig az alapítványt tevő báró fogván venni. Ezen alapitványi-ajándékozási szerződést a szerződő egyházak meghatalmazottjai elfogadták, a szerződésből mindenik egy-egy hiteles példányt vend magával eljárásának igazolása végett; az értekezlet egy birtokigazgatási bizottságot választott ki kebléből, ez jegyzőt és jogtanácst vesz föl maga mellé s még ma, október 20-án már a birtokok minden ügyeinek igazgatását tényleg át is vette. Az értekezlet meleg köszönetet szavazott az alapítvány tevő bárónak, s azon reménynyel oszlott szét, hogy e ma nap a magyar Protestantismus életében örökre emlékezetes lesz azon jó eredmények tekintetéből, melyeket az érdekek ezen egyesítésétől méltán vár hatni. A birtokigazgató bizottság elnöke gr. Degenfeld Imre, tiszteletbeli elnök b. Baldácsi Antal, tagjai: gr. Lónyay, Péchy miniszter, báró Kochmeister Móricz Pál, Beöthy Zsigmond, püspök Török Pál és Kajós János, Szilágyi Sándor, jegyző Győri Elek. Az alapítványnak már egy eredménye van Legalább testvériesebb viszony első lépésének lehet venni azt, hogy Kun Bertalan tiszáninneni püspök indítványára a protestáns püspökök elhatározták mikép ezentúl minden év szeptember 10—20-ka közt találkozandnak, s megbeszélik a következő esztendő egyházi és iskolai ügyeit s közös érdekeiket. Első összejövetelük a jövő évben Miskolczon leend. Az óriási botrányhoz. Jegyzőkönyv. Felvétetett Budapesten, 1876. évi május hó 27-én a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. minisztérium helyiségében. Jelen voltak: Reitz Frigyes miniszteri tanánácsos elnöklete alatt: Gervay Mihály, országos főpostaigazgató, Danielik József osztálytanácsos, Németh Imre osztálytanácsos, Lassnigg Károly számvevőségi igazgató, Légrády Károly nyomdász, a Légrády testvérek czimü czég képviselője. Tárgy: A Légrády testvérekkel a posta és távirdai szolgálati és üzleti közönséges nyomtatványok kiállítása iránt 1875 évi november hó 26-kán kötött szerződés egyes pontjainak magyarázata, valamint a nevezett vállalkozók részéről folyó évi május hó 13-kán 10329 sz. a. benyújtott és egyes számlák felülvizsgálatánál eszközlött törlések megszüntetésére vonatkozó folyamodvány elintézése. A Légrády testvérek által folyó évi május hó 13-án benyújtott folyamodványban panasz emeltetik az iránt, hogy fent idézett szerződés téves magyarázata folytán az általuk bemutatott számlákban oly törlések eszközöltettek, melyek részben az említett szerződés határozataiba ütköznek, részben pedig oly megrendelésekre vonatkoznak, melyekre a szerződés nem alkalmazható. A panasz tárgyai a következők: 1) A folyó évi márczius 3-án benyújtott 15 írtról szóló számla nem fogadtathatott el azon okból, mert a nyomtatványhoz használt papírt vállalkozók maguk szállították és a nyomásért és szedésért a szerződésszerű 35 krajczár helyett magasabb árt számítottak fel. Folyamodók kijelentik, hogy a papírszállítást a postagazdászati hivatal egyenes megrendelése folytán eszközölték, a felszámított magasabb ár pedig azért követelhtetett, mert a kérdésben levő nyomtatvány a szerződés határozványa alá nem tartozik, a mennyiben nem foglaltatott azon nyomtatványok között, melyek nekik a pályázat alkalmával felmutattattak. 2) Egy szintén f. évi márczius 3-án benyújtott 1396 írtról szóló számlából a 9169 számú miniszteri