Egyetértés, 1876. október (10. évfolyam, 236-261. szám)

1876-10-03 / 237. szám

gróf már akkor jónak látta figyelmeztetni az orosz kanczellárt azon eshetőségekre, melyek bekövetkeztével a bécsi kabinet többé nem európai, hanem tisztán osztrák-magyar szem­pontokból fog ítélkezni és cselekedhetni,­­ amit a jelenlegi helyzet megbírálhatása tekin­tetéből jó lesz figyelembe venni, mert most kérdés tárgya lehet, vajjon a Reich­stadtban érintett körülmények megváltoztak-e annyira, hogy most a mondott új egyetértést kelljen létesíteni; s kérdés tárgya lehet az is, nem következtek-e be azon eshetőségek, melyek a tisztán osztrák-magyar érdek tekintetbevételét parancsolják. Ezek után megjegyzi a „Frem­denblatt“ jól értesült helyről vett informátiói nyomán, hogy „az osztrák-magyar politikára most kétségtelenül a legkomolyabb feladat vár, a­minő csak évek óta felmerülhetett; to­vábbá, hogy „Németország semmi szin alatt és semmi körülmények között nem fogja magát az orosz politikával ellenséges ellentétbe hozatni engedni és nincs is ok föltenni, hogy ezen dis­­positiókban valamely változás állott volna be.“ Szumarokoff küldetésére vonatkozólag azt jelentik Pétervárról, miszerint a czár levele felől az orosz kormány — ami alig hihető — nem bírt előleges tudomással, s hozzáteszik, hogy ezen küldetés csakis a béke biztosításának kedvezhet. Szumarokoff, mint a „P. Ll.“-nak mai kelettel távirják — megsürgönyözte Livá­­diába, hogy folyó hó 5-én fog odaérkezni. Had­segéde, kit Belgrádba küldött, már visszaér­kezett. A békekötés ügyében a mai nap kellett bekövetkezni egy újabb s nevezetes fordulat­nak. A porta válaszát megállapító nagytanács ülése ugyanis szeptember 30 -áról okt. 1-jére halasztatván el, ennélfogva a válasz tegnapra kilátásba helyezett közlésének mára kellett ma­radnia. A hatalmak feltételei a „Pol. Corr.“ konstantinápolyi levelezője szerint a követke­zőkben foglalhatók össze: Szerbiára és Mon­tenegróra nézve általánosságban a status quo ante kívántatik; Boszniának és Herczegoviná­­nak oly lokális és adminisztratív önkormány­zat adandó, mely a népességnek jogot adjon ellenőrizni a hivatalnokokat s meggátolni az önkényt; erre a portát egy jegyzék kötelezné, mely a hatalmasságok által alájegyeztetik; a Bulgáriának adandó reformok részletei még tárgyalás alatt vannak. Új tributárius államok alakításáról szó sem lehet. Bécsi kormánykörökben attól tartanak, hogy a porta válasza a hatalmak javaslatait elfogadhatlanoknak fogja kijelenteni, mely eset­ben a berlini megállapodások értelmében ko­molyabb rendszabályokhoz kellene nyúlni. Az új „Presse“ értesülése szerint arra van kilá­tás, hogy a porta messzire ható engedményeket teend, mivel Sumarokoff küldetése igen nagy benyomást tett a szultánra. A „Fremdenblatt“ bizonyosnak mondja, hogy engednie kell a portának s a reformokat egy népjogilag köte­lező jegyzőkönyvben megígérnie, különben kényszereszközöket fognak irányában igénybe­venni. Mindamellett úgy látszik, hogy a Kon­stantinápolyban tegnap összeült nagy tanács nagyon bízik Törökország erejében, mert — amint egy távirat jelenti — oly változtatáso­kat tett a hatalmak békejavaslatán, melyet a békésebb szellemű szultán vonakodott aláírni. Aláírta-e már, s közöltetett-e a porta válasza a hatalmak képviselőivel, talán már a mai táviratok is adnak felőle felvilágosítást. Mint Bécsből jelentik, a porta figyelmez­tetve lett annak közeli lehetőségére, hogy to­vábbi halasztgatása esetében az egyesült Euró­pának akarat keményebb módon fog kifejez­tetni. Andrássy gróf ellenzi a katonai beavat­kozást, s ezt csak akkor tartja igénybe veendő­­nek, ha ezzel megbíznák a hatalmak Ausztria- Magyarországot és Oroszországot. Erre azon­ban aligha kerül a sor, mivel Anglia bizalmas után kijelentette volna, hogy nem egyezik bele a török tartományok megszállásába, s ha ez mégis megtörténnék, az angol érdekhez ké­pest fog eljárni. Leghihetőbb azon feltevés, hogy a porta ellen csak a diplomatia terén fognak kényszerezközök alkalmaztatni, amen­­­nyiben a hatalmak minden diplomatiai össze­köttetést megszakítanak Törökországgal, ha a hatalmak javaslatait el nem fogadná. Sőt ha­­ elfogadná, tarthatni bonyodalmaktól, ha Orosz­ország nem szűnik meg a reformokra nézve garanciákat követelni. Bécsben remélik, hogy Oroszország eláll követelésétől s nem fog egye­dül a háborúra vállalkozni. A „D. Zrg.“-nak jelentik Belgrádból, hogy Szerbiának a fegyvernyugvást elutasító válasza következtében a belgrádi angol konzul egy külön kihallgatáson Derby nevében kijelentette Milán fejedelemnek Anglia rászalását, s azt, hogy Szerbia ne számoljon többé Anglia párto­­lására, mivel megmutatta, hogy annak rokon­­szenvére nem érdemes. Egy ragusai távirat szerint Monson britt konzul, a britt kormány megbízásából Cettin­­jébe ment, hogy Montenegrót a békefeltételek elfogadására reábírja; azt hiszik, hogy Monte­negró hajlandó a békére. * Belgrádból távírják a „P. C.“-nek: Risztics Jánost, a „békés hangulatú“ külügyminisztert a tegnap tartott minisztertanácsban leszavazták. Ha­tározatba ment a függetlenség kivívásáig a háborút folytatni. Hangadók : Gruits és Steftsa, az igazság­ügy- és közlekedésügyi miniszterek. Az Oroszor­­országból szított felbátorítás a már szunyadásnak indult chauvinismust ismét lábra állítá. Tény az, hogy itt már senki sem mer a „gyalázatos“ békéről szólani, mint itt a status quo ante bellum föltételeit nevezik. Az „Istock“ (100-ik száma) mint a kormány lapja, czikkét így fejezi be: „Szerbiának nem szabad elbátortalanodnia. — A politikai helyzet kedvez nekünk. Szerbiának nincs mit veszítenie, azonban csak nyerhet, ha a háborút folytatja.........“ E szavak bü visszhangja az itteni kormánykörökben uralkodó háborús hangulatnak. — A szeptember 2- án Tesitzánál folyt harcz a szerb hadseregnek nem kedvezett. Fő okul ismét az oláh zászlóaljak gyávaságát mondják. D. u. 4 óráig a szerbek határozottan előnyben voltak. Ekkor Hafiz pasa 30,000 emberrel nyomult elő. Csernajeff a tar­talékot, mely jobbára a zajcsáni és negotini dan­dárok dáliáiból állt, küldte előre és nem állta meg helyét. A törökök első ütközésére az oláhok megfutamodtak és futamodásuk végtelen zavart keltett a sumadiji hadosztály soraiban is. Ezzel eldőlt a harcz. Az egész vonalon vissza kellett vo­­nulniok a szerbeknek. — A czárról beszélik, hogy itteni képviselőjének lanyha magatartása fölött, melyet ez a királ­lyá kiáltás alkalmával tanúsított, nagyon boszos. Kurzaffot állítólag visszahívják és átteszik — Chinába! Itt a török orosz háború kitö­rését elkerülhetlennek tartják. Hogy erre túlfeszí­tett reményeket építenek, magától érthető. — A jövő hétre 3500 orosz önkéntes érkezése van beje­lentve. A szerb hadseregben már­is mintegy 9500 orosz harczol. A szerbekek szept. 28-iki vereségét,mely­ről vasárnapi nisi táviratunk adott hirt, a bécsi lapok is megerősitik. A szerbek e csatában 2000 embert vesztettek, de a törökök ezen győzelmüket sem siettek fölhasználni. Egy belgrádi hivatalos sürgöny ismét elveti a sulykot azt jelentvén, hogy szept. 30-án a török csapatok erődített állásaiból kiroha­nást tettek. 20,000 emberrel és 40 ágyúval Grede­­tin mellett megtámadták a szerb hadsereget azon szándékkal, hogy a szerbek visszavonulási vonalát elzárják. Tizenkét órai makacs harcz után a törö­kök nagy vesztességekkel visszaüzettek; a szerb had­sereg megszállva tartja hadállásait a magaslatokon. Ugyanezen napról jelentik Nisből Konstanti­­nápolyba, hogy a törökök a szerbek támadását Ale­­xinácznál visszaverték.* Bukarestből távírják, hogy az orosz kor­mány felszólalása folytán a romániai kormány „sub rosa“ megengedte, hogy Románián fegyveres orosz önkénytes csapatok átkeljenek. Ennek következté­ben közelebb lovas donni kozákok mennek át Ro­mánián Szerbiába. Az ágyuk átszállítása még nem követeltetett. Athénben f. hó 1-jén meetinget tartottak, melyen 5000, legtöbbnyire kiváló személy vett részt, a hatalmaknak köszönetet fejezett ki a Boszniában és Herczegovinában lévő keresztények iránt tanúsí­tott rokonszenvért s egyszersmind tiltakozik a gö­rög elem kiirtása ellen, s arra hívja fel a kormányt, hogy a szárazföldi s a tengeri hadsereget szerelje föl, hogy minden eshetőséggel szembe szállhasson. ORSZÁGGYŰLÉS: I. Jegyzőt választott ma a képviselőház, és pedig a volt­­ Deák-pártiak nagy koszúságára, ismét egy volt balközépit. És ezért, miután a volt Deák-pártiak már a candidatiónál meg­buktak, kis számmal jelentek meg a képviselők a szavazati urnánál. Az exjobboldaliak közül csak a corifeusok­ vettek részt a szavazásban. A két ellenzék, tagjai közül is igen kevesen adták be szavazataikat. Az eredmény az lett, hogy Horváth Gyula csaknem egyhangú­lag választatott meg. A többi szavazatok ered­ménye, a jövő gyűlésen hirdettetik ki, mely egyike leend a saison legérdekesebb üléseinek, midőn a kormányelnök válaszol az interpellá­­tiókra. A mai ülésen változtatták meg helyei­ket a „független szabadelvű“ képviselők, de közöttük még mindig láthatók azon „szabad­elvűek“, kik semmi áron nem akarják átadni helyeiket. II. A képviselőház ülése október 2 án. Elnök: G­h­y­c­z­y Kálmán, a kormány részé­ről jelen vannak Tisza, Péchy, Trefort, Perczel, Széll, Bedekovits és Szende miniszterek. A jegyzőkönyv felolvastatván, észrevétel nél­kül hitelesittetik. Elnök bemutatja­­ a miniszterelnök átiratát, mely szerint f. évi október h­ó 4-én mint ő felsége nevenapján a várbeli helyőrségi templomban d. e. 10 órakor ünnepélyes szent­mise fog tartatni, felhatalmazást kér, hogy ez alka­lomból a ház szerencse-kivánatait a miniszterelnök ur utján ő felsége elébe jutassa (helyeslés). Jelenti, hogy m. hó 30-án érkezett hozzá a budapesti kir. törvényszéknek ugyanazon napról kelt felterjesztése, melynek kapcsán felségárulással vádolt Miletics Svetozár és társa elleni bűnügyben, Miletics Svetozár mentelmi jogának felfüggesztése iránti tárgyalás­nál leendő használat­ végett, a „Zasztava“ czimű­ lapban megjelent felhívást és az erre vonatkozó iratokat fölter­jeszti. Ugyanazon napon érkezett továbbá a budapesti kir. törvszéknek egy másik, szintén m. k. 30-ról kelt felterjesz­tése, melynek kapcsában a Miletics Svetozár elleni bűnügy­ben a nagybecskereki kir. törvényszéktől beérkezett ügyira­tokat terjeszti fel. Ezen iratokat a mentelmi bizottságnak azonnal kiadattak. Bemutatja Kozma Sándor kir. főügyész­nek kérvényét, Miletics Svetozárnak­ egy másik ügyében, mely szerint, a „Zasztava“ 1875. évi 22-ik és 25-ik számai­ban Rapusz Jenő honvédalezredes ellen foglalt rágalmak miatt, Miletics Svetozár mentelmi jogának felfüggesztését tárgyaló előbbi kérvényét s visszavonja. Jelenti továbbá, hogy a nagybrezovai s brádi kerületek az országgyűlésen nincsenek képviselve. Bemutatja a számadási főkönyvet a h­áz bevételeiről és kiadásairól, 1876 évi január 1-től junius 30-ig, továbbá Knöpfler Vilmos képviselő folyamodványát, melynél fogva négy heti szabadság időt kér. Megadatik. Ezután megteszi előterjesztését, az 187s/6 évi­ országgyűlés kezdetétől, 1876 év September 30-ig a ház elé terjesztett, de elintézetlenül maradt interpellatiók, indítványok, határozati és törvényjavaslatok, valamint miniszteri és egyéb előter­jesztésekről, melyek megtekintés végett a ház irodájába té­tetnek le. Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenti, h­ogy a múlt gyűlésben hozzá intézett interpellátiókra a szerdai ülésen fog válaszolni, s ha erre elég idő nem lenne,­ válaszát az utána következő ülésen fogja folytatni. JankOVICS Miklós a gazdasági bizottság elő­adója felolvassa a képviselőház 1876. évi szeptember havi költségvetési előirányzatát, melynek folyóvá té­telével az elnök megbizatik. Ezután beadatnak a szavazatok a II-ik III. és IX-ik bíráló bizottság egy-egy, a kérvény bi­zottság két, a közigazgatási bizottság két, a men­telmi bizottság egy tagjára, s egy jegyzőre.­­ A két utóbbira beadott szavazatok azonnal össze­­számittatván, a jegyzőre beadatott 186 szavazat, ebből Horváth Gyula kapott 175 szavazatot, Szathmáry Károly 6, Márkus István 2, Baros Gábor és Mihályi Péter egy-egy szavazatot, üres volt egy jegy. A mentelmi bizott­ságba Szilágyi Dezső választatott, ki a be­adott 185 szavazat közül 166 kapott. Elnök a szavazás eredményének kihirdetése után kijelenti, hogy a legközelebbi ülés szerdán fog tartatni, mely alkalommal Mocsáry Lajos kép­viselő fogja törvényjavaslatát indokolni, továbbá Trefort és Tisza miniszterek fognak az interpellá­ciókra válaszolni, s a beadott szavazatok eredménye lesz kihirdetve. Ülés vége fél 12 órakor. A budavári h­onvédemlék ügyében. A budai honvédemlék ügyében folyó évi szep­tember hó 2- án a „Pesti Napló“, „Ellenőr“, és „Budapesti Hirlap“-ban egy részakaratú közlemény jelent meg az ápril hóban megtartott középitési bi­zottság jelentéséről, melyet ez a tanácshoz terjesz­tett, az emlékoszlopra szánt hely megtagadásának dolgában. Az ügy érdekében szükségesnek látjuk fölem­­líteni, hogy a középítési bizottságnak a tanácshoz és a közmunkák tanácsához tett valótlan jelentése ellen rögtön felebbezett az emlékbizottság. Tette ezt azon reményben, hogy a fővárosi bizottság nagyobb része őszinte magyar hazafiakból áll s így eleget fog tenni az 1848—49-iki honvédek jogos kérésének. Annyival inkább megvárja, hogy a kért helyet át­engedik, mert a fővárosi közmunkák­ tanácsa leg­alább helyet mégis jelölt ki. A nevezett közlemények írói és az átvevő la­pok helytelenül járnak el, midőn az emlékmintát ócsárolják, mert e minta nemcsak az életben levő, s azt megszemlélő honvédség tetszését bírja, hanem még Andrássy Gyula gróf volt miniszterelnök tet­szését is megnyerte. Csak néznék az illető lapok közlemény­írói magyar szemmel ezen mintát, belátnák bizonyára hogy mily alaptalanul iparkodnak a magyar hon­védügyet és az emléket profánizálni. Ily közlemé­nyekkel azt árulják el, hogy inkább szeretnének bármiféle más emléket látni, csak a magyar honvéd vitézség jelzőjét nem. De az emlékbizottság remény­­leni bátorkodik, hogy az emlék ellenei diadalmas­kodni nem fognak. A­mi pedig az emlék szerénységét illetti, az a rendelkezésünkre álló alaphoz van mérve, a­mely­ben a bizottság állíthatja, hogy a főváros által nem igen nagy pártolásban részesült. Ha tehát a közlemények írói díszesebb emlé­ket akarnak a fővárosban látni, tessék jó példával barátjaikat és ismerőseiket adakozásra buzdítani, és meg lehetnek győződve, hogy a honvéd emlék­bi­zottmány hálával fog irántuk lenni. Hogy a bizottmány nem egyezhet bele az em­léknek a temetőben való felállításában, nagyon ter­mészetes, mert feladata nem csak az elesett honvé­dek sírját jelezné, hanem az 1849-dik csatatért és vitézséget is. A bizottság ez értelemben van ki­­küldve, és attól el nem térhet, különben folyó évben az összeülendő országos honvédgyűlésnek ez ügyet be fogja terjeszteni. Végre a közönség és a közlemény íróinak meg­nyugtatására, az emlék­bizottság jelentheti, hogy a Budavára bevételénél elvérzett honvédek sírhantjai jelzésére egy tisztességes szerény emléksírkövet, szerződés alapján, Gerenday úr vállalkozó fog jövő évi május hó 21-én fel fog állíttatni. A budai honvédemlék bizottmány. A budapesti ipar és kereskedelmi kamara ma délután teljes ülést tartott Strasser Alajos elnök­lete alatt. Az illetékek behajtásának kérdése tár­gyaltatott. Több vidéki város u. m. Fehérvár (több évről) Szeged s más városok ellen a­ behajtás esé­lyes foganatba vétele elrendeltetett. Érdekes, hogy az osztr­ák nemzeti bank helybeli fiókja is adós 5077 frt 88 kr. illetékkel. Ezért a bank ellen végrehajtás­t köretett. A bank azonban folyamodott az ellen a­­ minisztériumhoz s a keresk. miniszter leiratilag tu­­­­dósitá a kamarát, hogy a nemzeti bank különleges­­ szabadalmazott állásánál fogva, nem kötelezhető a kamarában való belépésre s illetékfizetésre. Sok fel­szólalás történt, R­á­t­h Károly iparos a leiratot jogi szempontból el nem fogadhatja s újból kíván felterjesztést intézni ez ügyben a minisztériumhoz; Dr. B­r­ó­d­e L. pedig nem látván a kérdést egészen tisztázottnak, ennek tanulmányozására s javaslatté­telre albizottságot kiván kiküldetni. Szavazás al­­­­kalmával B­r­o­d­e indítványa többséget nyert s az­­ albizottságba megválasztottak: Ráth K., Wahr­­mann Mór, Markus, Mandello, Dr. Brode. Az újpesti kikötő beiszaposodásának eltávolítása tárgyában kiküldött bizottság jelenti,­­ hogy a minisztériumhoz kérvényt véleményez terjesztetni azon hátrány segítés végett, mely az újpesti kikötőben a hajók közlekedését, a téli szál­lások lehetőségét neheziti s az árvíz veszélyének is kiteszi Újpestet. A kévény javasolja a zsilip épi­­­­tést. Egyhangúlag elfogadtatott. Zombor, Kalocsa és Fehérvár több odavaló kereskedőt clég bejegyzésre kiván szok­tatni. Pártolólag tudomásul vétetik. Kalocsa, Sárkeresztur, F­é­l­egy­­h­áza, országos vásáraik szaporítása iránt a mi­nisztériumhoz adott kérvényeik nem javasoltatnak teljesittetni. A heti vásárok szaporítása iránt nincs kifogás. A fiumei tengeri kormányzóság tudo­másra hozza, hogy a szőlőnek, szőlőleveleknek és tőkéknek Magyarországba hozatala eltiltatott. Tu­domásul szolgál, mint szintén Fromm Antal írás­beli indítványa is, hogy a kamara kezdeményezésé­ből országos kereskedelmi gyűlés hivassék össze a haza és a főváros kereskedelmi érdekeinek előmoz­dítása feletti tanácskozás végett. Szintúgy nem járul a kamara a temesvári ke­resk. kamara abbeli indítványához, hogy az 5 ftos és 50 ftos államjegyek a nagymennyiségű hamisítá­sok folytán nehezebben utánozhatókkal váltassanak fel az állam által. A marha­szállítás körül fennálló né­mely nehézségek eltávolítása végett a kamara már régebben felért a miniszterhez. Erre a miniszter azt válaszolja, hogy e nehézségek a vasúti igazgatók értekezletének több üdvös határozata által már részben el vannak hárítva. A kocsik átalakítása tárgyában, melyet a kamara szintén kért, nem te­hető intézkedés a nagy költségek miatt, melyekbe azok kerülnek. Az új kocsiszerzéseknél azonban a kérvény kivonataira tekintettel lesznek. A párisi 1878-iki világ­jár­l­at­on való részvétel végett, mint Posner K. L. lovag jelenté, szept. 20-án a kamarában számos iparos részvéte mellett értekezlet tartatott, melyen kimondták a keresk. minisztérium e tárgyban érkezett leiratára válaszolólag, hogy minden jelenlevő iparos hazafias kötelességének tartja a részvételt, a hozandó pénz­áldozatok tekintetében pedig ugyanakkor hang­súlyoztatok, hogy kormányunk is annyit fordítson e czélra, a­mennyit más államok világkiállítások alkalmával fordítani szoktak. Az értekezlet nyil­vánításai helveslőleg tudomásul vétettek s elhatá­roztatott, hogy ily értelemben szerkesztessék az utó­lagos felterjesztés a keresk. minisztériumhoz. Pósner K. L. a Romániával való ke­­reskedelmi szerződés ténynyé válta alkalmából kívánatosnak tartaná, hogy Ma­gyarország oly intézkedéseket tegyen, melyek a hazai gyártmányoknak Romániábani kelendősé­gét lehetségeseik. — Ez egy társaság alakítása által volna elérhető, mely czélul tűzné ki magának a hazai készítményeknek Romániában piaczot sze­rezni. Indítványozó kijelenti, hogy az ez alkalomból kiküldendő albizottságban kívánja indokait bőveb­ben kifejteni. Az indítvány helyeslésre talál; kiada­­tik egy: Ráth, Schlesinger I, Adler, Huber, Müller, Márkus és Posner urakból álló albizottság­nak. Ennek feladata tanácskozni a felett, mikép le­hetne legjobban kiaknázni javunkra a Romániával kötött keresk. szerződés által nyújtott alkalmat. A fővárosi kereskedők azon panaszát hozta fel ezután Weisz B. F. hogy érkező áruik a m. kir. államvasutak pályaudvarán romlásnak vannak ki­téve, kellene tehát gondoskodni czélszerü raktárak­ról. Beváratik a kereskedők e tárgybani kérvénye, mely a kamarához intéztetik s már közkézen forog. A hamis vagyonátruházások meg­­gátlása tárgyában a kamara már régebben tjavas­­latot terjesztett be a minisztériumba, erre még mai napig sem jött válasz, sem intézkedés nem történt. Keiser László ez irányban interpellált, s több drasik­us esetre hivatkozott az intézkedések sürgős­ségét hangsúlyozván. Több felszól­alás után határo­zatba ment, hogy a minisztériumnál az a beadvány meg sürgettetni fog. Még több jelentéktelenebb ügy elintéztetvén, az ülés Vi 5-kor véget ért. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból: Kinevezések: A m. kir. pénzügyminiszter a kolozsvári jószágigazgatóság kerületében ujonnan szervezett­­ kir. erdőhivatalokhoz a következő er­dőtiszteket nevezte ki: E­r­d­őm­e­s­t­er­e­k­n­e­k : Fikker Bélát rendelkezés alatti erdőmestert, Scholtz Arnold m. kir. erdőtitkárt és Steyrer József rendelkezés alatti m. kir. erdő­mestert. II. Kezelő főerdészeknek: Schuster Mihály ren­delkezés állati főerdészt, Rappensberger Márton magy. kir. erdészt és Wester Sándor m. kir. erdészt. III. Pénztár­­nokoká és számvevőkké : Bömekes Frigyes rendelkezés alatti erdés­zt, Pétersberger Frigyes rendelkezés alatti erdészt, Römer Frigyes rendelkezés alatti pénztárnokot és Kelemen Lajos rendelkezés alatti pénztári ellenőrt.IV. Ellenőrzé: Heiszer Antal rendelkezés alatti pénztárnokot. V. Rak­tár tisztekké: Misselbacher Nándor rendelkezés alatti er­dészt, Guba Károly rendelkezés alatti erdészt és Schobel Ká­roly rendelkezés alatti erdészt. VI. Első osztályú er­dészekké : Rákosi József rendelkezés alatti erdészt és Pischl Pál rendelkezés alatti erdészt. — VII. Másod­osztályu erdészekké : Eichl Gusztáv rendelkezés alatti czimzetes főer­dészt, Szőcs Károly rendelkezés alatti erdészt, Kelemen Márton rendelkezés alatti erdészt és Wagner Gusztáv ren­delkezés alatti erdészt. — Vili. Harmad osztályú er­dészekké : Terbots Bertalan rendelkezés alatti erdészt, Ko­­rossy Károly rendelkezés alatti erdészt, Tellyesnyitzky Nán­dor r­. kir. erdőgyakornokot és Scholcz Ottó erdő­kadémiai tanársegédet. Közjegyző. A zombori kir. törvényszék részéről ezen­nel közhírré tétetik, miszerint, Mihalkovics Tivadar kineve­zett kir. közjegyző, 1875. évi aug. 9-én Hódságh mezőváros­ban közjegyzői irodáját megnyitotta. Az ügyvédi kamarákból. A kassai ügyvédi kamara ré­széről közhírré tétetik, miszerint Baráth Miklós tokaji ügyvéd, a kamara ügyvédi lajstromába folytatólag fölvé­tetett.­­ A miskolczi ügyvédi kamara részéről közhírré té­tetik miszerint A­b­a­f­f­y Pál rozsnyói ügyvéd sikkasztás miatt közvetlen végtárgyalásra való idéztetése folytán, az ügyvédi kamara , illetve a legfőbb ítélőszék fegyelmi bíró­ságának határozatával, az ügyvédség gyakorlatától felfüg­­gesztetett. — Személyi hírek: Lajos bajor herczeg tegnap Kisbérről a fővárosba érkezett. — Az olasz kir. főkonsul Budapestről Bécsbe hi­vatott a nagykövetséghez. Távolléte alatt a konsu­­látusi teendőket Vasváry Béla titkár vezeti. — Károly fő­he­rczeg tegnap Brüssel­­­ből Kölnbe utazott. A főherczeget a király, a ki­rályné és a király hadsegédei az indóh­ázig ki­sérték. — Tisza Kálmán a lefolyt vasárnap fo­lyamán megtekintette a nemzeti szinház minden részét, valamint a bérházat is. — Gr. Sumarokoff bécsi tartózkodása alatt nagy figyelem tárgyát képezi. Sumarakoff va­sárnap este volt elutazandó Bécsből Belgrádra.­­ Szombat délután gr. Andrássy kétszer is megjelent az „Imperial“ szállodában látogatástétel végett, azonban Sumarakoffot egyszer sem találta otthon. Ugyaneznapon Novikoff orosz nagykövettel ért­ke­zett Sumarakoff, ki aztán elment az olasz követhez ebédre. Ugyanazon időben, hogy az orosz követ és Sumarokoff értekeztek, a belgrádi ügynök is meg­jelent náluk, azonban Sumarakoff méltóztatott őt kegyelmesen — el nem fogadni. Ők ketten csütör­tökön tartottak hosszabb értekezletet. — Halálozás. Hegyessy Márton ország­gyűlési képviselőt nagy csapásokkal sújtja az ég. Alig pár hó előtt tette sírba ifjú nejét s ma már édes atyja fekszik halva. Épen midőn N.-Váradról az ujonnan megnyílt országg­­ülésre akart felutazni, vette Püspök-Ladányban a gyászhirt, mire rögtön N.­Bajomba utazott az elhunyt temetésére. — Jubilaeál­ tudorok. A budapesti tudomány-egyetem Jankovich Antalt, ki a nádor egykori udvari orvosa volt, valamint Csurgovich Sándort, az orvoskarnak egykori dékánját, mind­kettőt tudorságuk 50 éves fordulója alkalmából, jubilaeumi oklevéllel tisztelte meg.­­ Tegnap a fővároson keresztül 120 né­met fegyverkovács utazott Belgrádba. Mint hirlik, 600 munkás a porosz fegyvertárakból több bóra terjedő szabadságot nyert, kik valamennyien Szer­biába mennek, hogy ott a fegyvergyárakban szolgá­latba lépjenek. Holnap és holnapután ismét 300 munkás fog a fővároson át Belgrádba utazni. — Olaszországból egy négy tisztből álló küldöttség érkezett Budapestre, hogy itt az olasz hadsereg számára 1200 lovat vásároljon. Mint hall­juk, ezek is Deutschlandertől veszik a lovakat. — A török ko­r­m­ány felkérte külügyi hivatalunkat, hogy a gőzhajótársulat szüntesse be a hajózást Odessa és Galacz között. — Soha se vár­ják — Csek után! — A nagyváradi káptalan 30—40 kres követelések iránt adott be kereseteket, melyek behajtása költség fejében a szegény emberek házát is magával viheti. „Igazsága lehet a káptalannak — mondja a „Szabadság“ — de mégis fáj, hogy ilyet vagyunk kénytelenek feljegyezni.“ •—A magyar korona megtalálása emlé­kére Orsova mellett épült kápolnának fentartási költségei fedezésére Torontálmegye közönsége 500 irtot utalványozott. Ez összeg a Szőllősy-alap ka­mataiból fedeztetik. — Községi faiskolák. Lukácsi Sándor tiszteri biztos a községi faiskolák felállítására vo­natkozó munka meginditása iránt valamennyi község és azok összes tanítóihoz egy körlevelet küldött. Ezen körirat szerint oly községben, hol még eddig faiskola nem létezik, szükség esetén a tanító udva­rán, vagy kertjében egy 10—15­0 méternyi terüle­ten, előkészületül gyümölcsfa csemeték előállí­­tásáról kell gondoskodni. Tárgyalja az időt, mely­ben az elültetésnek történnie kell, és a különböző talajban leginkább megfogamzó fanemeket. S a föld megmunkálására, vizzel való ellátására, kerti esz­közök, fák, magvak, csemeték, szakkönyvek s a „Nép Kertésze“ czimü lapnak, melyben a további szükséges utasítások közölteinek, beszerzésére figyel­meztet. — Vagy hazudott, vagy...Az „ Al­földiben olvassuk a pénzügyminiszter tájékozottsá­gára nézve a következő szép adatot: „A múlt napok­ban a pénzügyminiszter ő excellentiájától egy meg­hagyás érkezett az aradi adófelügyelőséghez, mely­ben a miniszter úr hivatkozva ujabb informatiójára, mely szerint megyénk s városunkban az aratás ked­vezően ütött ki a leghatározottabban meghagyja, hogy az adók nagyobb szigo­rai s kímélet nélkül hajtassanak be, különben kénytelen lenne e végből ide arravalóbb közeget kinevezni“. Erre az „Alföld“ megjegyzi, hogy vagy azok, kik a minisztert az ara­tás eredményeiről értesítették, a legrutabbul hazud­tak, vagy maga élt egy kis túlságos licencia poeticával . . . — Virágkiállítás. Jövő tavas­szal Sey­­derhelm Ernő művirágkereskedő virágkiállítást fog rendezni. Sayderhelmnek ez lesz utolsó virág­­kiállítása, mivel szép kertje közepén a hatóság utczát fog nyitni, ép azon vonalon, hol a gyönyörű pálma­csoportok díszelegnek az üvegházakban. — Deanu rabló, úgy látszik, nem pusztult el. Folytatja gazságait tovább, fit­tyet hányva a belügyminiszternek, ki fejére 600 frtnyi jutalomdi­jat tűzött ki. A múltkor Lugas községben egy asz­­szony találtatott meggyilkolva s a környékben álta­lánosan az a hir, hogy e gonosztettet is Deanu vitte véghez. — Hirtelen halál. Ma délelőtt 10 óra­kor a Kálvin-téren egy körülbelül 60 éves, tisztes­ségesen öltözött nő szélhűdés következtében hirtelen összerogyott, s a rendőrség által még élve a Rókus­­kórházba szállíttatott.­­ A tüdővész (tuberculosis) terjedésének egyik okát az embereknél utóbbi időkben több phy­­siolog és orvos abban keresi, hogy állítólag a tü­dőbeteg (gümőkóros) állatok tejének és húsának él­vezete ezen rettenetes betegség csiráját az emberi testbe is képes átvinni. Miután pedig a szarvasmar­hánál a gümőkór igen gyakran előfordul s első stá­diumában a beteg állat egészséges kövér állapota mellett fel sem ismerhető, annálfogva ezen theoria valódisága roppant veszedelmet rejtene magában az egész emberi nemre nézve. Minden­esetre felette fontos ezen theoria valóságának vagy alaptalanságá­nak megállapítása, s azért nagy elismerést érdemel a porosz földmivelésügyi minisztérium legújabb in­tézkedése, mely szerint úgy a berlini és hannoverai állatgyógyintézetben, mint több gazdasági akadé­mián is nagyszabású etetési kísérletek fognak ez irányban létetni, oly módon, hogy gümőkóros tehe­nek tejével és busával többnemű húsevő állatok foly­­tonos megfigyelés mellett fognak tápláltatni. — Szomorú viszontlátás. Steinmayer Alajos fővárosi munkás-felügyelő már régebben el­tűnt. Tegnap este, épen ahogy atyja a dunaparton járkált, ennek szeme láttára húzták ki a vízből hul­láját a halászok. — Betörés a nemz. színház pénz­tár­áb­a. A nemzeti színház napipénztár helyisé­gébe a jegy­osztó ablakon keresztül múlt éjjel isme­retlen tettes betört s a ládákat feltörte, melyek azonban üresek voltak, mert az óvatos főpénztárnok minden este a bejött pénzt a házipénztárban he­lyezi el. Azonban Kehler pénztárnoknak 4 darab látcsövét s egy kabátját a tolvaj elvitte, úgyszintén néhány frtnyi éretpénzt is. Egy ládát — melyben épen egy takarékpénztári könyvecske volt — nem birt feltörni a tettes. — Elhatározott öngyilkos. Zelina Mária árvam­egyei 30 éves, férjétől elvált ismeretes részeges napszámosnő, tegnap délben ittas állapot­ban Ó­ Budán a Dunába ugrott, de még élve kifoga­tott s észlelés végett a szt. János kórházba szállít­tatott. Zelina Mária ilyen módon most már másod­szor akarta magát kivégezni, s valószínű, hogy még harmadszor is megteszi. — Szerencsétlenség. Tegnap a Jó­­zsef­ utczában egy eszméletlen állapotban levő as­­­szonyt találtak, kit onnan a rendőrség a kórházba szállított. — Elfogott tolvaj. Kovács Lajos 21 éves napszámos múlt éjjel a „Szabó“ kávéházban (Józsefvárosi körúton) Rimmer Gyula üveges legény 19 írttal terhelt tárczáját ennek zsebéből saját csiz­maszárába varázsolta, de még sem oly ügyességgel, hogy káros — bár később is — azt észre ne vette volna, mire a tolvaj feltartóztatott s a pénz czizma­­szárában megtaláltatván, az Rimmernek visszaada­tott, a tolvaj czimbora pedig bűvösre tétetett. Rövid hírek. A fővárosi lengyel körökben az a hír van elterjedve, hogy Sapiocha, a 63-iki lengyel k­omité elnöke, Bécsbe hivatott. — József nádor unokáját, Mária Krisztina főherczegnőt e hó 10-én avatják fel a prágai nemes hölgy-rend fejedelem­­asszonyává. — Veszprémben a múlt héten sok mérges gombát árultak s több családnál mérgezési tünetek mutatkoztak. — Rablás történt a békés­megyei N.-Pál község mellett. — Gyulán egy 19 éves hajadont abban a pillanatban kapták rajta, mikor szerelmi csalódásból mérget akart venni. Most aztán „juszt“ is máshoz megy férjhez, azt mondja: — Azon betyárok, kik B.-Csabán nem régiben egy Wertheim-kassát mindenestől elloptak, a csabai biztos kézrekeritette. — Aradon egy rokkant katona leült egy padra, néhány csatadalt mormogott s hirtelen meghalt. — A brazíliai császár az utóbbi hónapokban tett körútját leirja és kiadja. Az első kötetet már nyomtatják is Páris­­ban.— Debreczenben egy üveges segéd­név szerelmében kedvesének fejpárnáit lopta el. — Fü­red és Aszófő között hat felfegyverzett rabló útját állta bizonyos Kéri Józsefnek. — Ungvártt és a szomszéd községekben a múlt hóban egy veszett eb huszonkét egyént megmart. — Sopronmegyei Keresztényben a szőlőpásztor tévedésből lelőtt egy asszonyt. — A soproni evangélikus templom perzsely-zacskóit és pléhperzselyét feltörték s tar­talmát ellopták. — N.-O­r­o­s­z­i­b­a­n múlt hó 26-án tűz támadt, melynek tiz ház lett martaléka. — Csongrádról naponként 120 — 150 kocsi gyümölcsöt is szállitnak a közeli helyiségekbe. — Boksánban egy lakatos fejbe doron­­golta nejét, aztán levágta az orrát meg a fü­lét. Az akasztani való erre elment a korcs­mába inni.— Murad szultán tébolya a legfelső fokra hágott. Most már semmiről sincs tudomása. — Wight szigetén egy orvos az orvosi gyakor­latnál, vényhordáshoz galambokat használ. — C­h­i­­nából nagy keresztényüldözésről jöttek hírek. Ning-Cong-Fang körül állítólag több száz bulla hever. — Rover odóban „Halotti újság“ indul meg, mely csupán halotti dolgokkal fog foglalkozni. Irodalom­ — „A magyar korona területén levő állami és vasúti távírdák statisztikája az 1875-ik évről“ czim alatt igen érdekes és tanulságos, bár részben hiányos füzetet adott ki a földmivelési, ipar és kereskedelmi m. kir. minisztérium. Hiányai egye­bek között, hogy a magyar korona területén fenálló távirdahálózatnak 1869-től szóló kimutatásában az 1872. évig csupán az állam tulajdonát képező vona­lak hossza van kimutatva, a vasuttársulatok vonalai pedig csak azóta vannak a távirdai vonalak közé fel­­véve. Továbbá a táviratszámok, azt hisszük, a hiá­nyos kezelés miatt, nem a táviratok mennyiségét, hanem a feldolgozott táviratok számát mutat­ják, vagyis egyugyanazon távirat talán mint fel­adott, mint megérkezett, sőt mint közvetített is sze­repel stb. De érdekes és tanulságos e statisztika an­nyiban, hogy mégis feltünteti legalább nagyjá­ban Magyarország és társországai távirda-ügyi ál­lapotának képét. — Kiemeljük a füzetből, hogy 1875. decz. végén a távirda hálózat vonalainak hos­­­sza tett 14,336.418 kilométert (1869-ben volt 8691.­S k. m.) A múlt évben működésben volt 887 távirda állomás, összesen 1308 géppel. Az állami gépkezelő személyzet száma volt 1005, ebből 840 férfi és 165 nő. Egy gépkezelőre egy évre átlag 5398 távirat fel­dolgozása esett, vagyis naponként 14 darab. A tá­­virdai hivatal évi deficitje tett 450,317 forint 15 krajczárt. — „A­ legszükségesebb tudnivalók a fogak és a száj ápolásáról“ czim alatt igen ajánlható, nép­szerűen irt kis füzet jelent meg Bikafalvi Máté Domokos fog­orvostól. Kapható a szerzőnél, Budapesten, váczi utcza, a „Va8tuskó“-házban. Ára 80 kr. — A fóvárosi statisztikai hivatal füzeteiből meg­jelent : A fővárosi szegényházak és népkonyhák 1874-ben. — Néhány adat a budapesti könyvnyomdászati iparról. — Havi jelentés: Népesedési mozgalom. — Légtüneti észleletek. — Forgalom és kereskedelem. — Piaczi árak. — Pénzintézetek. — Vegyesek, és pedig : A fővárosi vasút — és gőzhajó állomások személy­forgalma, a közúti vaspá­lyák, — a gőzsikló, — a fogaskerekű vasút, — az alagút, a “ lánczhid, — a révgőzösök és a dunagőzhajózási társulat he­lyi személy­forgalma ; az összes budapesti távirdai állomások sürgöny forgalma ; a fővárosi adópénztár forgalma ; és a víz­vezetéki viz fogyasztásának mennyisége. Szinház, művészet. — Nemzeti szik­áz. Tegnap a „Jóslat“ czimü vigjátékban mint vendég Komáromi Mari kisasszony, Komáromi Alajos derék szin­­tünk le­ánya lépett fel Pythia szervében. Annélkül, hogy végszót kívánnánk mondani a fiatal hölgy képesí­tése és művészi egyéniségéről, azt ez egyetlen föllé­pésből is következtethetjük, hogy a természeti kellé­kek fejlődése mellett, mi csak idő kérdése, a magyar szavalati múzsának kitűnő támasza lesz. A kisasz-

Next