Egyetértés, 1876. október (10. évfolyam, 236-261. szám)

1876-10-14 / 247. szám

békepontokkal tette, az említett feltételeket is aláveti a hatalmak jóakaratából folyó módosí­tásoknak. Hir szerint még azt is ki fogná a porta jelenteni, hogy a fegyverszünet megkö­tése esetében kész az elfoglalt területekről se­regeit visszavonni, ha oly választóvonal jelöl­tetik ki, mely által biztosítva lesz az iránt, hogy véres áldozatok árán kivívott előnyei nem semmisülnek meg. E feltételekről már tudomásuk van bizal­mas értesítés útján a hatalmak konstantiná­polyi képviselőinek, s már tettek is lépéseket a végből, hogy Szerbiát azok elfogadására birják. Mihelyt ez sikerült, megkezdetnek Konstantinápolyban azon tárgyalások, melyek­nek befejeztével a béke megkötendő lesz. Azon esetben, ha Oroszország tovább is ragaszkodnék törökellenes terveihez s hadat üzenne, a háborút az 1854-ikieknél sokkal kedvezőtlenebb viszonyok közt kellene viselnie. Az új „Presse“ értesülése szerint Törökország elég erős egy védelmi háborúra. Azt tartják ugyanis, hogy Oroszország a legjobb esetben sem képes 5—600,000 embernél többet kiállí­tani. Már most ha ebből külön-külön 100,000 embert számítunk Lengyelország, a Kaukázus, a Feketetenger partvidéke és Kis-Ázsia meg­szállására, úgy Törökország meghódítására nem nagy hadsereg marad. Ha ezenfelül még tekintetbe ves­szük azt is, mily nehézségekkel küzdene Oroszország egy téli hadjárat esetén a csapatok élelmezése dolgában; azon nézetre jutunk, hogy Oroszország is valószínűleg csat­lakozni fog a hatalmak békekötésre irányult törekvéseihez. A „Tagblatt“ értesülése szerint a porta legutóbbi magatartása arra indította a c­árt, hogy ismét egy levél küldésére határozza ma­gát monarchiánk fejéhez. Ubrill, a berlini orosz követ kinyilatkoz­tatja, hogy ő mit sem tud a czár leköszönési szándékáról. Egy Pétervárról ma este érkezett távirat szintén alaptalannak nyilvántja a czár lemondási szándékának hírét. * Deligrádból távirják a „P. Ll.“-nak. Tegnap egy uj kozák­ légió érkezett ide, melynek nemzeti felszerelése s dárdái nagy feltűnést okoztak a szerbek közt. Dr. Marsdon angol orvos, kikülde­tett több szerb és orosz orvossal együtt a Krevetnél, Gyunisz és Kopavnik közt keresztre feszitett és félig megégett szerb sebesültek megvizsgálására. A „vörös kereszt“ társulatához tartozó dr. Kosztakt és Mac Clure, valamint Williers, a „Graphic“ raj­zolója jelenlétében constatáltatott, hogy a sebesültek a legnagyobb kínzással ölettek meg. A bizottság jelentést fog tenni a kormányhoz. Boszniában egy felkelősereg megtámadta Deszpotovics vezérlete alatt f. hó 5-én Rusko-Bláto közelében a törököket s nevezett falut rohammal bevették. F. hó 8-án a Liskánynál levő török véd­­müveket támadták meg a fölkelők, mely alkalom­mal egy ágyút s lőszerkocsit zsákmányul ejtettek. Szerbiából kapott tudósítás alapján a „Pol. Corr.“ csak most constatálja Csernajelf egész hadi tervének teljesen meghiúsulását s azt, hogy a törökök a szerb offensivát minden ponton vissza­utasították. A­ Drinánál kezdett támadások Bjelina falain törtek meg, mely várost most gúnyosan „Alimpics Moszkvája“-nak nevezik. Az Ibarnál Mehemed Ali török dandárnok ügyessége tette tönkre a szerbek terveit, s mont Novoseloff orosz tábornok vette át e vidéken a szerb sereg vezényletét. Csolak Antics, a­ki az új főparancsnok alatt áll, utasíttatott, hogy a Jankova-szoroson át a Toplicza-völgybe nyomul­jon s Kursumlyőt, mely Mitrovicza­ vasúti állomást fenyegeti, foglalja el. Minthogy itt csak három tö­rök zászlóalj állt, Csolak könnyen bevonulhatott a Toplicza-völgybe. Ennek folytán Novoseloff tbnok 9 zászlóalj első oszt. gyalogsággal, egy harmadosz­tályú dandárral, egy orosz önkénytes zászlóaljjal, 4 lovas századdal és 3 üteggel Szjenicza felé akarja az offensivát megragadni, hogy ha lehet a monte­negrói sereggel összeköttetésbe lépjen. Ez azonban Nikita hadainak újabb vereségei folytán alig lesz kivihető. Visegrádnál és Zvorniknál a törökök na­gyobb haderőt összpontosítottak, de a szerbek azért nem hiszik, hogy e részről veszély fenyegetné őket, minthogy itt igen erős védelmi positióik vannak. Mint Belgrádból legújabban jelentik, Szerbiá­ban Csernajeff dictator s azon nézetét, hogy a törö­kök a téli idő beálltával már a hideg folytán is tönkre fognak menni, a kormánynyal is elfogadtatta. Azért szó sem lehet hosszabb fegyverszünetről s a szerb kormány ez ügyben körjegyzőket fog a hatal­makhoz intézni, Milán fejedelem pedig nemsokára a főhadiszállásra utazik. Nikita fejedelem teljesen osztja a szerbek ezen nézetét. Belgrádban azt is tudni akarják, hogy a trónörökös és Miljutin had­ügyminiszter Livadiában a czárt a háborúnak meg­nyerték s hogy Oroszország hadüzenete legközelebb bekövetkezik. A montenegrói harcztéren, daczár a múltkor szárnyalt híreknek, melyek szerint bizony­a­talan időre fegyverszünet köttett volna, ismét élénk harczok folynak. Az utóbbi napokban a monteneg­­róiak ismételt vereségeket szenvedtek s délről és északról egyaránt az ő területökre van a csatatér áthelyezve. A hős hegyi lakosok nem tudtak magukon máskép segíteni, minthogy 6-án a megrohanták Nybinyét, a körülötte levő mohamedán falvakat felperzselték s kirabolták — a lakosságot pedig iszonyú kegyetlenségek közt legyilkolták. A csapa­tot, mely a rémtettet elkövette, Peko Pavlovics be­­vezette, ki azonban csakhamar a bojanyiberavi erő­dített táborra volt kénytelen visszavonulni. Most végtére a „Pol. Corr.“ is belátja, minő badarságot állított, midőn pár nappal ezelőtt azt híresztelte, hogy az ellenség Mukhtár pasa seregét ostromzár alatt tartja. A félhivatalos közlöny maga jelenti, hogy a török sereg Kloduk, Zaslap és Grancare­­vonál igen erősen elsánszolt állásokat foglalt el s összeköttetése Trebinjével teljesen biztosítva van. Délen szintén vereséget szenvedtek a monte­­negróiak, Dervis pasa keményen megverte őket. A törökök Spuzból 9-én korán reggel kezdették meg az előnyomulást. A csata reggeli hat órától késő estig tartott s a diadalmas törökök egész Novose­­loig nyomultak előre, s az ellenség által nagy erő­vel megszállt három magaslatot elfoglalták s egyi­ken egy üteget állítottak föl. A harcz 10-én hajnalban megújult és igen nagy terjedelmet öltött; a montenegróiak ezúttal is megverettek s nagy vesztességet szenvedtek. No­­voselo s a szomszédos falvak csata közben felgyúj­tatak. Az actió erélyes folytatása Dervis pasa által nem szenved kétséget. * Londonból távírják, hogy a glasgowi egyetem választóihoz intézett beszédében a lord­ fő­ügyész a kormány politikáját védte s azt mondá: Anglia akarja a békét, de nem minden áron. Anglia kötelessége a békéért s jó közigazgatásért kezes­kedni még anyagi segély nyújtása által is, ha a tá­madó fél erősebb lenne. * Bukarestből írják a „P.Corr“-nek oc­br. 8-ról: Egy ma kibocsátott fejedelmi dekrétum el­rendeli, hogy a rendes hadsereg, tartalékosaival együtt, továbbá a miliczia, az évenként tartatni szo­kott őszi gyakorlatokra koncentráltassék. Irányadó körökben a hadsereg e concentrálásában csak az őszi gyakorlatok közönséges tényét látják. Mások azonban — minthogy az összpontosítandó 30.000 ember az orosz határokra megy, s a katonai ambu­­lanceák teljesen fel vannak szerelve, a tábori orvo­sok is valamennyien a sereggel mennek — kényte­lenek azt hinni, hogy a román kormány minden eshetőségre előkészíti seregét. Az őszi hadgyakor­latok a törvény értelmében csak 14 napig tarthat­nak. A most összpontosítandó sereg költsége havon­ként 2 millió frankra rúg. Nagyon valószínű, hogy a kormány a mai sanyarú pénzviszonyok közt nem költene ennyit, ha az ország föntartásának köteles­sége nem parancsolná e kiadást. Az állam pénzügyi helyzete valóban szomorú. A 16 millió frankos kölcsön, mely a folyó ki­adásokat fedezte volna, nem jött létre, ámbár a ka­mara Bratianu pénzügyminiszternek a kamatozta­tásra nézve teljhatalmat adott s az itt lakó idegen pénzügyi kapacitások egyik kiváló tagja vállalta föl az üzlet megkötését. Ép ily eredménytelen maradt Rosetti fárado­zása Londonban a projest-predel és a djuk-akna va­sútvonalak kiépítésére szükségelt 421/2 millió beszer­zését illetőleg; az angol consortium oly föltételt szabott, melyet a liberális párthoz tartozó mai kor­mány a maga álláspontjáról s a­nélkül, hogy örökre lejárja hitelét, el nem fogadhatott. A Bratiano­­cabinet nem emancipálhatja a zsidókat Romániá­ban,­­ de nem is lesz olyan kormány, mely ezt meg­kísérthetné. Ezután Bécsnek fordultak. A Societate­ Financiaru részvényeit bocsátották áruba s állam­jószágokat akartak elzálogosítani, de itt sem kaptak pénzt. A zavar meglehetős nagy­ bált eseményből, de azért fentartatik csupán könyö­­rületből, mit egyfelől az összeköttetések, más­felől az irodalmi koldulás által magának kivívott. Legközelebb egészen méltatlanul és indoko­latlanul kötött bele a város jegyzői karába. Az eset igen érdekes, s áll pedig következőkben : S.-A.-Ujhely városában a r. k. templom torony­órájának jó karban tartását a város kötelességei sorába sorozta, s annak felhúzásáért fizet évenkint egy helybeli órásmesternek 60 o. é. frtot, s minden javítást külön megtérít. Történt, hogy az óra elál­lóit és a kezelő órásmester bead egy költség­tervet 100 írtról; — a városi képviselő testület elhatá­rozta, hogy ez már nagyobbszerű javítás kíván lenni, kiküldött egy bizottságot, hogy szakértők alkalma­zása mellett nézzék meg az órát, s adjanak be véle­ményt. E közben történt, hogy a nevezett lapocska „szellemdús“ szerkesztőjének nem volt­ más dolga, előveszi a város három jegyzőjét s folyó évi 36. szá­mában ugyancsak meglec­kézteti, hogy őt, illetve az egy személyből álló szerkesztőséget, mint a közön­ség orgánumának kezelőjét, nem értesítették sem­miről. Ily hallatlan botrányt ő „r­e­j­t­e 1.“ Ezen támadásra mi alulírottak egy rövid sze­rény felvilágosítást küldöttünk be magunk igazo­lásául, kérvén a „szerkesztőséget“, hogy kíméljen meg minket ily követelésektől, s ha mint „közvéle­mény orgánuma“ a történtekről tudomást kíván szerezni, látogasson el az úgyis nyilvános városi képviselő testületi ülésekbe, mert nekünk időnk nem engedi meg, hogy újdonságok írásával foglalkozzunk. De ezen nyilatkozatunk a­helyett, hogy nap­világot látott volna, a papírkosárba került, de jött helyette folyó év 37. számú lapocskájában egy torz­­közlemény, melynek veleje, hogy ő biz nem megy bele a képviseleti gyűlésekbe, mert az „intelligens“ elemmel együtt „száműzte magát onnan.“ Nem írunk commentárt ezen „intelligentissimo“ magaviselethez, mert hiszen „madarat tolláról, em­beri szólásáról.“ Az ilyféle fenhéjázó nyilatkozat­ból, mely a „plebs“-nek magas lóhátról való meg­vetésén sarkal, úgyis fogalmat szerezhet a közönség, mily irányban vezeti a közvélemény orgánumát, a­kinek kicsiny hely az újhelyi tanácskozási terem. Pedig apósa a köztiszteletben álló nyugalmazott tör­vényszéki elnök épenséggel nem „restel“ ide fáradni a város ügyeit megvitatni. Bizony nincs okunk tagadni, hogy mi viszont „resteljük“, miszerint egy ily lappal vitába kellett elegyednünk, de midőn általa megtámadva, magun­kat védeni voltunk kénytelenek s ő azt szép pas­­­sziójának sugallatából papírkosárba dobta és sért­hetetlen „intelligens“ hiúságának hízelegve penná­ját epéjébe mártotta, hogy azzal egy város arczába fecskendezzék: erkölcsi kötelességünknek tartottuk mind városunk közönsége, mind magunk érdekében az igazság védpajzsának védelmét az ön becses lap­jában igénybe venni azon kijelentéssel, hogy nem fogjuk őt sajátos törekvésében utolérni törekedni. S.-A.-Ujhely, szeptember 25-én. A város jegyzői kara. A fővárosi középitési bizottság köréből. A vízvezeték gépeinek oly nemű átalakítá­sát ajánlta már régebben Müller Ottó mérnök a fővárosnak, hogy azáltal a kőszénben évenkint 30% (1200 forint) költség megtakarítása éretik el. A középítési bizottság ez ajánlatot annak idején a vízvezetéki igazgatóságnak adta ki. Ezek azt jelen­tik most, hogy a terv komoly és kivihető, s ez által 30 °/C megtakarítható a szénben. A vizv. igazgató és a kiküldött albizottság szintén helyeslőleg vélemé­nyezték. Ajánlják a szerződés megkötését, melynek egy pontja szerint Müller díját bizonyos 1/0-ekben kapná. A városnak csak az épület átalakítása ke­rülne 1077 frtba, a gépátalakítás M. terhére 23,000 frtra rúgna. A középítési bizottság az előterjesztett javaslatok alapján elhatározza, hogy Müllerrel a szerződés a gépek átalakítása iránt megköttessék. Honoráriuma ily perczentekben adatik ki: ha 1— 10 °­ C megtakarítás éretik el, nem kap semmit; ha 10—20 °/o 500 frtot, ha 20—30%, 1090 frtot, ha 30 °­ C-nál több 1500 frtott kap minden '50 után. A 2309 frt költség, ha­­ 300­, meg nem takaríttatik, nem fizettetik vállalkozónak vissza, ha pedig ennyi megtakarítás csakugyan lesz, a három gép átalakí­tása után három hó múlva vissza­kapja felét; fele meg egy évre jótállás czimén visszatartotik. A „V­i­c­t­o­r­i­a“ malomtól a Rákospatak torkolatáig emelendő védgát két terve (a bizottsági és az érdekeltek előterjesztett) kiadatott a középí­tési bizottság által a mérnöki hivatalnak, mely az elsőt helyesnek tartja, mert a tervben felvett egy utcza is kivitetnék általa,­­ de több körülményt tekintetbe véve a másodikat ajánlja. A mér­­­hivatal a kiküldött néhány szakférfival azonban az előállítási ár tekintetében nagyon eltér az első, bizottsági fel­vételtől; az u. is 150,000 frtban állapította meg a költséget, mig a hivatal 201,000 frtra praelimi­­nálta azt. De az is megjegyzi, hogy remélhető a le­engedések által 170,000 forintra is leszállítható a költség sőt, ha a gát földje a Duna medréből a kotrás folytán nyerethetnék, még kevesebbe jöhetne Kassandra meggyőződhetett, hogy jóslatszerű mondatok megfejtése még a jósnőknek sem sikerül mindenkor , mert midőn a kocsi a rácsozott kapun kigördült, még mindig ott láttam őt azon helyen, hol elhagytam, az imádkozó gyermek állásában, kezét és tekintetét ég felé emelve. XV. Rész: a földmunka, talán 30—40 Ves. A középítési bizott­ság a 2-ik tervet azon, a hivatal által javasolt mó­dosítással fogadta el, hogy a gát egy görbülésénél a dunai lejtő kőburkolattal láttassák el, hogy job­ban ellenállhasson a habok csapkodásának a jég­zajlások idején. A költség tekintetében a bizottság azt mondja, hogy a mostani üzletpangás miatt re­mélhetőleg nagy lesz a concurrentia s több % Ki­engedés van kilátásban az építés kiadásánál, tehát a közgyűlésnek azt terjeszti elő, hogy az eredeti­leg 150.000 forintra praeliminált költség nem fog többre rúgni, sőt a kormány támogatása mel­lett lehet, hogy mind a város, mind az érdekelt ipartelepekre nézve kedvezőleg leszál még e men­­­nyiség is. A város a költségeknek t. i. 2/3-á­t, az ér­dekeltek 73-át viselik. A gát vonalára eső telkek megszerzésére nézve, miután a sok végleges lejegy­zése sok idővel járna s a védmű ideiglenességé­nél fogva a Dunaszabályozás kivitele után e telkek a városra nézve értéktelenek lenének, a bizottság azt véli, hogy ezekre nézve a fővárosnak a szüksé­ges időre szorgalom biztositassék. Madarat tolláról, emberi szólásáról. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Tipold Elek VII. osztályú ideig­lenes adóhivatali tiszt állomásán végleg megerősittetett —■ A siketnémák váci kir. intézetében megürült Nagy Mártonféle alapítványi helyre Bika Ádám vétetett fel. Lemondás: Hoffmann János 26. zászlóaljbeli tettleges állományú honvéd hadnagy, a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról és cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. Czímadományozás. A király elhatározásával Thoma Antal pénzügyminiszteri számtanácsos részére, állandó nyug­díjaztatása alkalmából, hosszú, és buzgó szolgálatainak elis­meréséül a pénzügyi tanácsosi czímet díjmentesen adomá­nyozta. — Rudolf trónörökös vasárnap dél­előtt Gödöllőre fog lejönni. — Trefort Ágoston közoktatásügyi mi­nisztert Szegzárdra utaztában tegnap délután nagy megtiszteltetéssel fogadták. Az­után Fad, Tolna, Mezős községek lakossága kivonult, Szegzárd fel volt lobogózva s minden rendű közönség kivonult elébe. Reggel a miniszter meglátogatta a templo­mokat s a közoktatási intézetek egy részét. — Jótékonyság. A király- és rózsa-utcza sarkán levő s az „Isteni gondviseléshez“ czimzett fővárosi gyógyszertár tulajdonosa Urbán József az Erzsébet árvaház részére a gyógyszereket egy éven át fele­ áron ajánlkozott szállítani. Ezért neki a ta­nács köszönetét fejezte ki. — Csodák csodája. Hihetetlennek lát­szik, de távirják Zákányból, hogy Surdban már 12 órája szakadatlan földrengést észlelnek, melyet föld­alatti menydörgésszerü zaj kisér. Óránként heves lökéseket érezni, melyek a súlyos bútorokat is moz­gatják és pl. az írást is lehetetlenné teszik. — Miodragovics Lázár Székesfehér­várott internált boszniai felkelő-vezér a kormány rendeletéből szabadlábra helyeztetett. Miodrago­­vicsnak azonban 50 frt havi díja volt itt a kormány­tól s otthon nem lévén valószínű, hogy ennyit éven­ként is kereshessen, aziránt jött kérni a belügymi­nisztert, hogy néhány hónapig még tartsa őt el Ma­gyarország pénzén. — Névváltoztatás: Galbicska István budapesti lakos saját, valamint Mária és József nevű gyermekei veze­téknevének „Gaál“-ra kért átváltoztatása belügyminisz­tériumi rendelettel megengedtetett. — A közmunka és közlekedési mi­niszter úgy látszik, egyéb munkát nem igen találva, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterrel egyértőleg elrendelte, hogy további intézkedésig a Duna folyamán közlekedő belföldi hajók díszlobogó­­val csak az esetben járhatnak, ha a hajón uralkodó házak tagjai vannak.­­ Egy hírneves német tudós, Pertz György Henrik halálát jelentik Münchenből. Pertz egyike volt a „német alaposság“ valódi példányké­peinek s munkái a német vizsgálódó szellem kivá­lóbb termékei közé tartoznak. 1795-ben született Hannoverban, Götlingenben tanult philologiát és történelmet s ott lett a bölcselet doktorává 1916-ban. 1819-ben munkájával feltűnvén Stein hannoveri miniszter előtt, kinek terve volt, hogy a középkor összes német történetíróit összegyűjtve kiadja, az e czélra tervezett társulat megalakításával Pertzet bizta meg. Pertz e végből beutazta a müvelt vilá­got s munkásságának még tágabb alapot szerezvén, azóta rendkívüli tevékenységet fejtett ki a történet mezején. — Egy eltemetett ház. Budán a ta­­bánban Novák Máriának az ördögárok mentében van egy háza, mely a m. évi junius 26-iki­lenség folytán megrongáltatott, s e miatt szerencsét­lakatlan. Azonkívül a foganatosított feltöltések következté­ben úgyszólván el van temetve. Valóságos mélység az udvara. A hogy sajátítsák birtokosnő folyamodott a városhoz, ki a házát. A középitési bizottság, miután a ház a szabályozási érdekből tett feltöltés folytán használhatatlan lett, a kisajátítási bizottsá­got utasította, hogy megvétele iránt a tulajdonos­nővel alkudozzék. A mérnöki hivatal a telket és házat összesen 1080 ftra becsülte. A szegény asz­nyugtalankodjam, és magamban mondjam: oly töm­kelegbe jutottál most, hogy egy két különös talál­kozás nem határoz. Csak előre, előre , visszatérés­nek nincs helye! szony odaadná ingyen a városnak, ha valamelyik tápintézetbe felvennék. — Reitter R.T. ismeretes baleset folytán kicseréltetni kívánt pestv. kötvényei beküldetvén, azok a letét­hivatalban őrizet alá vétettek. A fő­városi tanács az ezen ügyben kelt közgy. határozat­hoz képest a kötvényeknek folyamodó költségére leendő kicserélésére egy Alkér Gusztáv tanácsnok elnöklete alatt Csengey főügyész, Lampl főszám­vevő, továbbá Fuchs Gusztáv, dr. Kochmeister Fr., Havas I., Fuchs J., Weisz B. F. és Csengery Antal urakból álló bizottmányt küldött ki azzal, hogy egyelőre a kicserélés módjára nézve tegyen előter­jesztést. — Veszélyes baleset. Tegnap a lóvo­nat összeütközött egy fuvaros kocsival. János Ta­más, Berthold József fuvaros kocsisa ugyanis este 8 órakor a váczi körút és a nagymező utcza szegle­tén teherszállító kocsijával a közúti vaspálya egyik kocsijának neki hajtott s a vasúti kocsi rudja eltö­rött. Hogy nagyobb baj nem történt, csak a lóvo­­natú kocsi vezetője vigyázatának tulajdonítható, ki a vagyon kerekeit rögtön leszorította. János Tamás befogatott. — Nyomor. Steingruber Eugenia selmeczi szül. fiatal cseléd tegnap este 6 órakor karján fi- és leány iker-csecsemőket czipelve megjelent a kapi­tányságnál, s a rendőr­tiszt előtt keservesen kö­­nyörgött, hogy szülés után a kórházból most jött ki, adna az neki éjjeli szállást. Önként börtönben kívánta az éjt tölteni. A felügyelő rendőrtiszt aztán intézkedett is, hogy a nyomoz­ó felavatottja a nők osztályában helyet kapjon, sőt vacsorával is ellátta, a rendőrök pedig a szerencsétlennek saját pokró­caikat kölcsönözték oda. — Pest, a forgalom An­g­l­iában. Az angol, ír­, skót három egyesült királyságban 1875-ben is eladott összes levelek száma 1.003.392 100-ra, a levelezési lapoké 87 millió 116.300-ra, a hirlap- és könyv­szállítmányoké 279 millió 716.000-re rúgott. Bejegyzett levél 4,313 404 volt. A returned letter office-ba visszaérkezett 4 millió 346.300 levél 25.01­0- nél több levél minden czim nélkül adatott föl; elégtelen porta vagy más ok miatt ! 66.000 külföldre szánt hírlapot tartottak vissza. 13.648 tárgyat boríték nélkül adtak föl. A posta szabályokba ütköző küldemények közül kiválóbbak selyembogarak és gubók, virágok, gyümölcsök, mindenféle vad­hús, c­ecsebecsék, játékok, pióczák, csigák, tojások, hat fehér egérke, egy stiglicz, két kígyó, egy rák és egy kutya. A kutyácskát a Lombard streeten levő posta­szek­rénybe tették s minthogy a levelek kivételekor a szekrény szájához illesztett zsákba hullott, addig nem vették észre, míg a főpostán a levelekkel együtt ki nem borították. — Nagymérvű tolvajlás. F. é. okt. 18-án déltájban egy fővárosi úri házból nagy lopás történt, s egyebek közt egy ezüst kenyérkosár, két ezüs gyertyatartó, egy ezüst czukorszelencze ezüst­­fogóval, K. A. betűvel, 15 ezüst kávés kanál K. A. betűvel; egy ezüst keresztelési érem: Plans de Paula, Eichholtz és Michael; hat darab ezüst evő­kanál K. A. betűvel, egy fekete cachemir kendő se­lyem rojttal, egy arany remontoii óra, a hátoldalán női arczkép zománczczal, két gobelin ágytakaró stb. volt a többnyire értékes tárgyak között. A tolvajlást egy 24—25 éves cseléd követte el. — Talált hulla. Ma reggel a budai Szé­­cheny­i szállodán alul egy eddig ismeretlen, 20—22 éves zömök termetű, szőke hajú, durva ruhába öltö­zött nő hullája fogatott ki a Dunából, mely bonczo­­lás végett a kórházba szállíttatott. — Rejtélyes eset. Vajányi Gyula bácsmegyei feketehegyi szül. 19. éves hittan­hall­gató a főv. helv. hitv. collegiumban, a Calvin téren levő collegium udvarán ma reggel 5 órakor összetört lábakkal fekve találtatott. Megképeztetvén a do­logról azt adja elő, hogy véletlenül a lépcsőről esett le. Ez azonban nem mutatkozik valónak, mert Va­­jáni a lépcsőtől mintegy 15 méter távolságban fe­küdt, hova kétségbeesett állapotában maga nem mehetett. Inkább azt lehet feltenni, hogy vagy az ab­lakon esett ki, vagy pedig leugrott. Vajányi gyógyke­zelés végett kórházba szállíttatott. Rövid hírek. Nagyváradon egy férfi családi viszály folytán felakasztotta magát, azonban meg­mentették s azóta se nem eszik, se nem iszik. Éhha­lállal akar véget vetni életének. — G­y­o­m­á­n két parasztlegény minap a templomban verekedett ös­­­sze. — M.­B­erény mellett a vonat egy 12 éves fiút gázolt el. — Bécsben a marhahús árát fon­tonként 5 krral felemelték. — Bohányi törökbecsei tanító élte 78-ik évében elhunyt. —Imre Az erzsébetfalvi imaházra, melyet most építet­tek, október 15-én fog a kereszt ünnepélyesen fel­tétetni. Üll­ő és kalapács. — Regény. — írta: Spielhagen Frigyes. HARMADIK KÖTET. XIV. Rész. (Folytatás.) — Ne emlékeztesen e borz­asztó órára, mely különben szintén csak szerelméről tanúskodott. — szólt Buff kisasszony. — Ne mosolyogjon oly gúnyosan. Legkedvesebb eszméje volt e helyen va­lósíthatni kedves Rikardjával szerelmi álomképét, és most arról értesül, hogy az édenből kiüzetik, s hogy a tüzes kardot forgató angyal nem más, mint ez éden álmodott ura! De én vagyok- e, ki őt elűzöm, — kiáltom.— Miként tehet ő engem felelőssé oly tényért, mely­ről tudja, hogy atyja határozott akarata, ki talán akarva idézte elő ma délben ama kellemetlen je­lenetet ? — Az lehetséges. Ki tudná ama ravasz öreg ármányait kifürkészni? — viszonzá Duff kisas­­­szony. — Ha jól emlékszem, Hermine említett is ehez hasonlót, midőn szobájába vonultunk, hol könyárral könnyített lelke fájdalmán. — A­mi az épen látottak után ítélve, nagyon is sikerült. — Barátom, csak neveti a sebhelyeket, ki soha megsebezve nem volt. — mondá Duff kisas­­­szony. — Ő k­evésbé türelmes a szerelem-beteg gyermek iránt, mint én, ki részvéttel mosolygom meg badar szeszélyeit ? — Nem mindenki tűri békén a zsarnokságot kedves kisasszony. — Kifáradtam, minden érveim lesiklanak ez Van Zemplénmegye fővárosa, S.-A.-Ujhelynek egy — magát „közönség organumá“ -nak nevezni szerető, nevét rövid pályafutás alatt néhányszor változtató — férczlapocskája, mely a legutóbbi ke­resztelőben „Zemplén“ nevet nyert „szellemdus“ szerkesztőjétől, hogy ne csak a „szegény“ „Hegy­aljára“ de egész megyére ráerőszakoltassék. No igen !. . Mert ezen „szellentyus“ szerkesz­tővel biró férczmüvecske nem áll egyébből heten­­kint, mint egy negyedét eltöltő menetrendből, egy kis piaczi kofák nyelveiről lepattant szörnyűségből, és idegen folyóiratok és lapok hasábjaiból kinyir­angolna simaságu különczről. — jegyzé meg Duff kisasszony, kezét égő homlokára nyomva. — Szakítsuk félbe e beszélgetést, különben is itt az idő, hogy Rossovba menjek. Felálltam, a nevelőnő szintén, aztán ruhája uszályát kecses mozdulattal veté karjára, melyet az enyémbe fűzött. — Rikard, ne menjen Rossovba, hallgasson szavamra, én Kassandra sejtelmével bírok. — Nem szívesen megyek oda, habár más ok­ból, de a kereskedelmi tanácsosnak tett ígéretemet meg kell tartani, akár jó, akár rosz szándékkal ígértette is meg közbejárásomat. Most már vissza nem léphetek, bármi következzék is belőle, — vá­­laszolom. — „Büszke legyen a spanyol“ — viszonzó Duff kisasszony, ábrándos szemforgatással. — De higyje meg, nem mindég a büszke spanyolé az ara, néha a csel is czélhoz vezet. Az uralkodó egy me­rész kegyencre vágyik kezére. Nem tart ön Ar­thur­tól? — A félelmet reménynek és vágynak kell megelőzni. Úgy hiszem, nem állítottam magamról sem egyiket sem másikat. Duff kisasszony ijedten ránta ki kezét ke­zemből, s megállva kiáltá: — Mit hallok ? Hogyan értsem ezt ? Roderich, midenre kérem a mi szent előtte, szóljon: nem szereti őt ? Valóban Paulát szereti, miként Arthur, ez alattomos fülibe sugdossa ? E pillanatban Vil­mos közeledett felénk a fasorok között, jelentve, hogy a fogat Rossovból félóra óta vár reám, és ő már mindenhol keresett. A jó hölgy kereszt­kér­déseire tehát a válas­szal adós maradtam. — Isten vele Duff kisasszony, — szóltam búcsúzva. — S a válasz ? adós marad vele ? — kiáltá a nevelőnő feszült várakozással. — Ez válaszom, — mondom a kocsira mu­tatva. De, hogy a kétértelmű jóslatok osztója sem mindenkor érzi magát jól, erről meggyőzdhetem, a pompás fajlovak által vont elegáns könnyű kocsi a Zehrendorfból Prantovits mellett Rossovba ve­zető ló után tovagördült. A délután gyönyörű volt, a ragyogó kék égen imitt amott nagy fehér felle­gek vonultak, melyek árnya a különben egyhangú tájképre változatosságot hozott. A zöld vetésen, melyet gyenge szellő hajtogatott, pacsirták serege mulatott, s a nagy kiterjedésű ugarföldön, s a Prantoviczi bükk és a ruszovi fenyvesek között bi­­biczek repkedtek, a távolból pedig szüntelen kakuk szó hangzott. Az egész tájkép a legcsekélyebb részletig be lett vésve emlékembe. Talán mert e mosolygó kép nagy ellentétet képezett a bensőmben viharzó állapothoz. A nevelőnő gyöngédtelen kérdése szel­lőztető a szívem titkát rejtő fátyolt, melytől mind­eddig arczomat elforditám. Csak szellőzteté, de fel nem lebbent. Nem volt bátorságom, vagy erőm, — a mi körülbelül ugyanegy, — hogy befejezzem a megkezdettet, s miként többnyire a meghasonlott állapotban tenni szoktuk, szorosan ragaszkodtam az eszméhez, hogy azon üzleti dolog intézéséről, melyre vállalkoztam, szivemre nem hallgatok, ha megszakadna is. Ily lelki hangulatban nyugalommal néztem elé az értekezletnek, mi felett magam is cso­dálkoztam volna, ha meg gondolom, hol és minő kö­rülmények közöt találkoztam legutóbb a herczeggel, és mily sajátságos körülmények között találkoztam vele egyátalában mindenkor. De erre most nem is gondoltam, vagy legfeljebb azért, hogy a kocsiban A rossovi fenyves-erdőkbe értünk; a homo­kos talaj lassabb haladásra kényszerite bennünket, sőt később a kocsiból kiszállva, gyalog haladtam a kocsi mellett, melyet csakhamar el is hagytam. A fák mindég nagyobbak voltak, a csend mindig mé­lyebb, s az ünnepélyes félhomály mindig sötétebb, mígnem egyszer a fák közül kiérve, gyönyörű er­dőtől környezeti tisztásra jutottam, hol egy az idő­től beszürkült, magas kupolás, s erkélyekkel, és kiugrásokkal ellátott, és indanövényzettel befutott kastély állott, melyre épen a nap bucsusugarát veté. A rossovi vadászkastély volt ez, a fiatal her­­czeg időnkénti lakhelye. A gót ízlésben épült előcsarnokban egy vén szolga, hófehér hajzattal várakozott, s elém sietve, előzően vezetett egy komol s régi fegyverekkel, és hadi készletekkel ékesített, tornáczon át nehány lépcsőn fel egy góth ízlésű ajtóhoz, melyet mély meghajtások között feltárt előttem, és susogva mondá, hogy ő kegyelmessége meghagyá, miként engem bejelentés nélkül bocsásson be. A szobába léptem, s szemben valék a fiatal herczeggel. Egy széles kereletről emelkedett fel, melyen valószínűleg a várakozásban el is aludt, legalább sápadt, lefeszült vonásai erre engedtek következ­tetni, s oly zavart volt, hogy több pillanat múlt, míg tisztán eszmélt. —­ Vagy úgy, — szólalt meg aztán, — bo­csásson meg, a nevekre rósz emlékező tehetséggel bírok. Gondolom Hartvig, igen igen, Hartvig úr. No ez szép, hogy eljött, nagyon szép. Kérem fog­laljon helyet, szokott e szivarozni ? Tessék gyújt­son rá. Valóban ön igen szeretetreméltó. Újból a kerevetre bocsájtkozék, s szemeit félig lecsuká. Irodalom. — Kállay Istvántól „Magyarország összefüggő története korszaki képekben“ czimü fü­zet jelent meg Debreczenben, ifj.Csáth­y Kál.-nál. A mű a tiszántúli ref. egyházkerület „Népiskolai tan­­terv“ ének azon utasítása szellemében készült, hogy az V. népiskolai osztályban Magyarország össze­függő történelme felvétetvén, abból egyes korszakok nagyobb, de a gyermek értelmét meg nem ha­ladó képletek alkottatnak; e mellett megismer­tetvén a tanítványokkal főbb vonásokban a hazánk­kal kisebb-nagyobb érintkezésben élt népek és álla­mok történetét, helyzetét, az események időrendben mintha aludni akarna. E szünetet felhasználtam arra, hogy a szobában körül pillantsak. Nagy, nem épen magas, ódon szoba volt ez, a falazata tölgy koczkákkal kirakva, mezőkbe osztva, melyeken körül a teremben régi arczképek függtek egész az ives ablakig, melynek színes üve­gein mérsékelt világosság hatott be. A bútorzat hasonlóan ódon divatu volt, faragványokkal s a széles támlányu székek, szekrények és asztalok, gyöngyházzal, elefánt­csonttal gazdagon kirakva. A kandalló párkányzatán sodrott ezüsttel díszített bámulatos készületű kannák és öklönyök között gyönyörű müvü óra állott metszett üvegbura alatt, phantastikus díszítményekkel. A kandaló előtt drága szőnyegen egy hosszú szőrű eb feküdt, s ez a léptemkor fejét kissé fel­emelte, de ismét két első lába közé helyezé. A csendet az óra ketyegése szakitá meg s az ablak előtt egy rigó fütyürészett- Az öreg szolga léptei elhangoztak a tornácz márvány talaján s a kereve­­ben ülő herczeg felnyitá bágyadt nagy szemeit, s azt kérdé: — Miről is beszéltünk most ? — Miről ? — kérdem viszont, csodálkozva. — Vagy úgy, még semmiről. — válaszolt. — No meglehet, bocsásson meg, de nem volna csoda, ha elfelednék beszélni. Hisz már két hó óta ülök itt ez elhagyott fészekben, mint a világosságot ke­rülő bagoly. Sokszor megszemlélem körmeimet, ha nem nőnnek e már bagoly karmaim. Mennyire unom magam. De térjünk az ügyre. Legyen szives a szivar­ládát közelebb tolni s ha nincs terhére, legyen szives ott balra a csengetyüt megnyomni. Úgy tettem miként óhajtá, s az öreg szolga egy üveg bort és két poharat hozott. — Elmehetsz, kiszolgáljuk saját magunkat, — szólt a herczeg. A szolga az asztalra helyezé a tál­zát és távozott. — Töltsön poharába, s kérem enyimbe is 5

Next