Egyetértés, 1876. november (10. évfolyam, 262-286. szám)

1876-11-01 / 262. szám

X. évfolyam, Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva : ■ t­gy évre Félévre . Negyedévre Egy hóra 20.- 10.­S.- 1.80 Egy szám 8 krajczár. hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­­lön 30 kr, 262. szám. Nyuladt: öt hasábot tor 30 krajczár.EGYETÉRTES I­ POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. A fegyverszünet. (Ik) A djunisi ütközet a szerb hadsereg tönkre verésével végződött, oly annyira, hogy a szerb csapatok alig képesek többé csak def­­fensiv állást is foglalni el, s Abdul Kerim előtt nyitva áll az út Szerbia belsejébe, hogy a tö­rök csapatok számbavehetlen ellenállás nélkül vonulhatnak Belgrádba. *) Ez örvendetes hír, mert kilátásunk lehet arra, hogy a jeles, de helyéről előre mozdulni nem akaró török hadsereg valahára komolyan hozzá­lát az offensivához, s egy kardcsapással véget vet a véres hadjáratnak, mert a sem­mivé vert szerbek nem emelhetik fel egyha­mar megalázott fejeiket. Így aztán bekövetkez­nék a hadjáratnak azon vége, mely előre lát­ható volt, vagy ha Oroszország csakugyan megszakítaná Konstantinápol­lyal a diploma­tiai összeköttetést, Törökországgal nem állna szembe többé két ellenség. Remélhető volna az is, hogy Oroszország, látva azt, miszerint a Dunán átkelve nem talál kész előcsapatokra, s a­helyett, hogy a szerb „zsid­ókat“ hallaná, a Duna partján a nizámok szuronyaival találkozik. A djunisi győzelem ha kellőleg kiaknáz­­tatik, nagy kárára szolgálhat a szláv tenden­­tiának, mert a catastrofa európaivá változ­ván, a szláv törekvők nem számithatnak többé azon segéd csapatokra, melyek a hadsereg magját képezni voltak hivatva. És Abdul Ke­rim fel is tudta azt fogni, mert túlnyomó ere­jével oly hatalmasan támadta meg Csernajeff megzavart csapatait, hogy világos volt, mi­kor igénybe vétetik a clausulakép kialkudott első hat hét. Különben nagyon hihető, hogy a kétszer hat hetes meghosszabbíthatás csak azért tolha­tott be,­­ hogy megközelittessék a törökök által proponált hat hónapi fegyverszünet, s így Kon­stantinápolyban e fegyverszünet annál kevesebb ellenzésre találjon. Oroszország bajjal is fogja a hat hetes toldalékot igénybe venni, miután hadi­­készülődéseivel már jó előre haladott, s e mel­lett neki sietni is kell, nehogy elkéssék a téli hadjáratról. Nagyon csalódik az, ki azt hiszi, misze­rint Oroszország a két hónapi fegyverszünet alatt komolyan fogja folytatni a békealkudozá­sokat, mert ha ezt csakugyan akarná, úgy nem tenne meg mindent, miszerint hadserege ké­­szen álljon, a­mint ezt alábbi híreink kommen­­tálják. tozkodás kérdését: I. Sándor az oroszok szárja nem akart tudni semmit a nyugalom megzavarásáról, csupán zavart kedvelő tanácsosai idéztek fel e kon­gressuson egy kitörni készülő európai háborút, mely­ben Oroszország Poroszországgal, Francziaország, Anglia és Ausztria együttes szövetségben oldották volna meg aczéllal az örök békét, ha a farkasokat tanácskozásaik közben meg nem lepi az e 1 bal kantjából kiszabadult oroszlán. Sándor czár sem akarja fegyveresen megol­dani a keleti kérdést. II. Sándor czár sem akar hó­ditó hadjáratot, II. Sándor czár sem idéz föl euró­pai háborút; hanemf Fát­­ azok a tanácsosok DBB Szerda, 1876. november 1. Szerkesztői iroda: Budapest IV. meseháztér 9. sz. hová a lap szellem­i részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkivüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó-hivatal: Biiidapest IV. megpehd^tér 9. Vodianer F. nyomdájában. zárját, „csak titkon érző lelke óhajtva sejt“ , mikor a vallás ihlete és a korona fénye mindent együtt feltalál egy csókban ? Kár, hogy a kútfő akár fölkent, akár szent, egyformán fertőzött, s maga a csók egyformán né­­petölő méreg­? Verhovay Gyula, Budapest, okt. 31. „Megtiltom önöknek azt, hogy a kormány háta mögött egy idegen kon­­sullal konferáljanak, ki nem egyébb, mint egy kereskedelmi ágens;“ ezt mondta Tisza Kálmán az ifjúság küldötteinek, mi­dőn ezek sérelmeik orvoslásáért hozzá fordultak, midőn emlékeztették, hogy tartsa meg adott szavát ha becsületes ember s midőn fejére czitálták az „államférfi paródiának“, mit diktál az ország tör­vénye. Eltekintve attól, hogy az excellentiás egy­­ügyűségnek ezen vádja nem egyéb egy Tisza Kál­mántól kikerülhető rágalomnál, mert az ifjúság a török konsullal soha nem konferált, csak tudtára adta, hogy tüntetést rendez számára, eltekintve azon ildomtalan, lovagiatlan eljárástól, mel­lyel a kormányelnök Törökország képviselőjét sérteni akarta, csak szavainak tulajdonképeni értel­mére van néhány megjegyzésünk. Tisza Kálmán tagadja azt, hogy Törökország a magyar fővárosban teljhatalmú képviselőt tart, evvel aztán azt mondja ki, hogy Magyarország nem független állam, melyben a hatalmak külön képvi­seletet tarthatnának, hanem egy provincia, melynek minden városában, tehát a fővárosban is szokás ügynököt tartatni. Ezt mondhatja egy ellenség, de azok soha, kik Magyarországot mint független álla­mot akarják a világra rádisputálni; s ha ez igy volna is, magyar embernek kötelessége az ily ügy­nöknek diplomatiai missiót tulajdonítani, hogy hazá­ját azon államok sorába emelhesse, melynek az európai concertben szava van. De nem így tett a kor­mányelnök, letagadta még a consulnak sok tekin­tetben diplomatiai működését is, s azt akarta el­hitetni az ifjúsággal, hogy a török consul azért székel Budapesten, miszerint kormányának meg­tegye kereskedelmi raportjait. Pedig akár mint okoskodik is Tisza Kálmán, a magyar kormán­nyal diplomatiai összeköttetésben csak a budapesti fő­­consul által, mely elfogadhat ugyan tanácsokat a bécsi nagy­követtől, de azon egyénnel, kivel Török­ország magát Bécsben képviselteti, a magyar kor­mány nem állhat solidaritásban addig, mig törvé­nyileg ki nem mondatik az, mi realiter máris existál. A pénzügyi bizottságból. — Október 31. — A bizottság mai ülésében a pénzügy­minisztérium költségvetését folytatólag tár­gyalta. Wahrmann felvilágosítást kér a kere­seti s a nyilvános számadásra kötele­zett vállalatok adójának mennyiségéről Fiu­méban. Széll miniszter kimutatást ígér ez iránt s azon megjegyzést teszi, hogy ott a kérdéses adó cse­kély jövedelmet hoz eddig. Az átalános jövedelmi adóra vonat­kozó czimnél S­z­o­n­t­a­g­h azt kívánja, hogy az uta­sítások e tekintetben világosak legyenek, hogy a közönség ok nélkül ne zaklattassék. A bekebelezett adósságok bejelentkezése czéljából jó volna űrlapo­kat készíttetni. Molnár György rövid megjegyzése után, hogy nem lehet az ügyet átalánosítani, Széll min. megjegyzi, hogy az utasítások, melyeket e tárgyban kiadott, igen részletesek, de nem lehet csodálni, ha egy egészen uj adónemnél kezdetben tévedések for­dulnak elő. A kedvezmény a bekebelezett adósságok levonására a bejelentés feltétele mellett adatott meg, különben ez idén a bejelentés határideje a legelterjedtebb módon fog közhírré tétetni. A kivetés mindenütt csak egyenlő módon tör­ténhetik. Az okozott hibák ki fognak javíttatni. Simonyi E. kérdi, hogy miért vett fel a miniszter többet, holott a törvényhozás csak 8 millióra tette az adóemelést. Széll min. állítja, hogy az eredmény csak 8 millió lett, mert a kereset adóból levonatott. Kautz Gyula felhozza, hogy a közegek nem ragaszkodnak szigorúan a törvényhez és az utasí­tásokhoz. Széli mind azt mondja, hogy az új rendszer által mód nyujtatik az orvoslásra. M­ó­r­i­c­z a kikebeleztetés nehézsége iránt pa­naszkodik, mire a miniszter a concret esetek beje­lentését kéri, hogy a bajt orvosolhassa. Hegedűs azt hiszi, hogy az új adó­eredmény pótadó által is elérhető lett volna. Széll m­i­nd­ezt kétségbe vonja. H­e­l­f­y az orvoslás tekintetében a közigaz­gatási bizottságoktól nem vár eredményt. Egy füg­getlen bíróság inkább felelne meg a várakozásnak. S­o­m­s­i­c­h némely adóhivatalok hanyag és tudatlan eljárását hozza fel, mely bajon mielőbb segíteni kellene. Széli m. az uj adó­­rendszertől várja ezen bajok megszüntetését. Ezután az előirányzatot, továbbá a kése­delmi kamatok és az adó­behajtási ille­tékekre vonatkozó tételeket e bizottság meg­szavazta. ______________________ min. azzal igazolja az adóhátralékoknak 4 millió­­ban történt felvételét, hogy az új adónemeket számba sem véve, 6 millióval szaporodott a bevétel az előző évvel szemben. Simonyi azt tartja, hogy az előirányzott összegnél többet behajtatni a miniszter nincs feljo­gosítva. Széll mind azt tartja, hogy a behajtásra nézve nem az előirányzat, de az adótörvények a mérvadók. Hegedűs úgy vélekedik, hogy törvény ér­telmében 40 millió hátralékot kellene behajtani s azt hiszi, hogy a 4 millió sem fog nagyobb végre­hajtás nélkül behajtattatni. Z­s­e­d­é­n­y­i nem tartja jogosultnak azok fel­szólalását a szigorú behajtás ellen, kik a nagy költ­ségeket megszavazták. Kerkápoly K.megjegyzi,hogy 1868/9-ben midőn az adóképességet nem vonták kétségbe, az adók szintén a mostani arány szerint folytak be vég­rehajtás utján. Zichy gr. azt hiszi, hogy négy millió hátra­lékot nem lehet a költségvetésbe fölvenni, mert a birtokok már a kataszter által is két millióval ter­heltetnek s ezenkívül az összes adónemek által nagy teher háramlik az adózó polgárokra. Wahrmann az előirányzat felvételénél szá­molni kíván a tényleges viszonyokkal. Úgy tudja, hogy az adókból várható eredménybe a hátralékok is beszámítottak s így a bevételeknek jelentékeny részét a behajtható hátralékok képezték. Reményű, hogy miután a hátralékok minden évben keresked­­tek, az idén is sok jön be, de azért nem hiszi, hogy 1877-ben is 4 milliót lehessen bevenni. Ezek szerint csak 2 és egy fél milliót kíván fölvétetni, hogy az előirányzat már egyszer a zárszámadások kimutatá­sával megegyező legyen. H­e 1­f­y nem érti, miként lehet a hátralékok­ból 4 milliót fölvenni akkor, midőn a folyó adókból legszigorúbb behajtás mellett csak 60 százalék jön be, kimutatást kér a régi és a folyó hátralékokról s a hátralékosok névsorának közzétételét kívánja. Horváth L. a helyzetet különbözőnek tartja a tavalyinál. Az adókezelési törvény értelmében a hátralékok egy összegét okvetlen föl kell venni, de az mindaddig meg nem határozható, míg az adóhát­ralékokat részletező bizottságok megalakítva nin­csenek. Azonban a törvény értemében négy mil­liónál kevesebbet még­sem lehet e czímen fölvenni. Kerkápoly Károly nagyításnak találja azon összeget, mely végrehajtás czimén jött be, mi annak tulajdonítható, hogy minden adót, melyet valamely községben csupán a végrehajtó megjele­nése után fizetnek be, végrehajtott adónak monda­nak. Már hiába az úgy van, hogy a nép addig nem fizet meg a végrehajtó a községbe nem jő. A hátra­lékok aránylagosítása után az első év a legkedve­zőbb eredményt fogja mutatni, miután a kisebb rész­letek az első év javára esnek. Az előirányzatot nem tekinti magasnak, miután az az évi esedéknek csak felét teszi ki. Hegedűs csak azon feltétel mellett sza­vazza meg az előirányzatot, ha a hátralékokban ki­­küldendő bizottságok oly időben alakulnak meg, hogy a 4 millió befolyása biztosítva lesz. Felvilágo­sítást kér az iránt, hogy a községek hátralékai tör­lesztésére miután kaphatnak kölcsönt. Széll mind a költségvetésnek reálisabbá té­tele érdekében 15 és fél millióval szállítá alá az elő­irányzatot, mely az 1875-ki zárszámadás eredmé­nyeihez képest 17 millió különbséget mutat föl, s így a fentebb említett leszállítás folytán a jövő évre már csak 1 és fél millióval több vétetett föl az 1876-ki eredménynél. A fedezet előirányzata szigo­­­orúan a tényleges eredmények szerint s az 1877-be várható haszonhajtó új bevételek alapján vétetett

Next