Egyetértés, 1876. november (10. évfolyam, 262-286. szám)
1876-11-01 / 262. szám
X. évfolyam, Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva : ■ tgy évre Félévre . Negyedévre Egy hóra 20.- 10.S.- 1.80 Egy szám 8 krajczár. hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr, 262. szám. Nyuladt: öt hasábot tor 30 krajczár.EGYETÉRTES I POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. A fegyverszünet. (Ik) A djunisi ütközet a szerb hadsereg tönkre verésével végződött, oly annyira, hogy a szerb csapatok alig képesek többé csak deffensiv állást is foglalni el, s Abdul Kerim előtt nyitva áll az út Szerbia belsejébe, hogy a török csapatok számbavehetlen ellenállás nélkül vonulhatnak Belgrádba. *) Ez örvendetes hír, mert kilátásunk lehet arra, hogy a jeles, de helyéről előre mozdulni nem akaró török hadsereg valahára komolyan hozzálát az offensivához, s egy kardcsapással véget vet a véres hadjáratnak, mert a semmivé vert szerbek nem emelhetik fel egyhamar megalázott fejeiket. Így aztán bekövetkeznék a hadjáratnak azon vége, mely előre látható volt, vagy ha Oroszország csakugyan megszakítaná Konstantinápollyal a diplomatiai összeköttetést, Törökországgal nem állna szembe többé két ellenség. Remélhető volna az is, hogy Oroszország, látva azt, miszerint a Dunán átkelve nem talál kész előcsapatokra, s ahelyett, hogy a szerb „zsidókat“ hallaná, a Duna partján a nizámok szuronyaival találkozik. A djunisi győzelem ha kellőleg kiaknáztatik, nagy kárára szolgálhat a szláv tendentiának, mert a catastrofa európaivá változván, a szláv törekvők nem számithatnak többé azon segéd csapatokra, melyek a hadsereg magját képezni voltak hivatva. És Abdul Kerim fel is tudta azt fogni, mert túlnyomó erejével oly hatalmasan támadta meg Csernajeff megzavart csapatait, hogy világos volt, mikor igénybe vétetik a clausulakép kialkudott első hat hét. Különben nagyon hihető, hogy a kétszer hat hetes meghosszabbíthatás csak azért tolhatott be, hogy megközelittessék a törökök által proponált hat hónapi fegyverszünet, s így Konstantinápolyban e fegyverszünet annál kevesebb ellenzésre találjon. Oroszország bajjal is fogja a hat hetes toldalékot igénybe venni, miután hadikészülődéseivel már jó előre haladott, s e mellett neki sietni is kell, nehogy elkéssék a téli hadjáratról. Nagyon csalódik az, ki azt hiszi, miszerint Oroszország a két hónapi fegyverszünet alatt komolyan fogja folytatni a békealkudozásokat, mert ha ezt csakugyan akarná, úgy nem tenne meg mindent, miszerint hadserege készen álljon, amint ezt alábbi híreink kommentálják. tozkodás kérdését: I. Sándor az oroszok szárja nem akart tudni semmit a nyugalom megzavarásáról, csupán zavart kedvelő tanácsosai idéztek fel e kongressuson egy kitörni készülő európai háborút, melyben Oroszország Poroszországgal, Francziaország, Anglia és Ausztria együttes szövetségben oldották volna meg aczéllal az örök békét, ha a farkasokat tanácskozásaik közben meg nem lepi az e 1 bal kantjából kiszabadult oroszlán. Sándor czár sem akarja fegyveresen megoldani a keleti kérdést. II. Sándor czár sem akar hóditó hadjáratot, II. Sándor czár sem idéz föl európai háborút; hanemf Fát azok a tanácsosok DBB Szerda, 1876. november 1. Szerkesztői iroda: Budapest IV. meseháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkivüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-hivatal: Biiidapest IV. megpehd^tér 9. Vodianer F. nyomdájában. zárját, „csak titkon érző lelke óhajtva sejt“ , mikor a vallás ihlete és a korona fénye mindent együtt feltalál egy csókban ? Kár, hogy a kútfő akár fölkent, akár szent, egyformán fertőzött, s maga a csók egyformán népetölő méreg? Verhovay Gyula, Budapest, okt. 31. „Megtiltom önöknek azt, hogy a kormány háta mögött egy idegen konsullal konferáljanak, ki nem egyébb, mint egy kereskedelmi ágens;“ ezt mondta Tisza Kálmán az ifjúság küldötteinek, midőn ezek sérelmeik orvoslásáért hozzá fordultak, midőn emlékeztették, hogy tartsa meg adott szavát ha becsületes ember s midőn fejére czitálták az „államférfi paródiának“, mit diktál az ország törvénye. Eltekintve attól, hogy az excellentiás együgyűségnek ezen vádja nem egyéb egy Tisza Kálmántól kikerülhető rágalomnál, mert az ifjúság a török konsullal soha nem konferált, csak tudtára adta, hogy tüntetést rendez számára, eltekintve azon ildomtalan, lovagiatlan eljárástól, mellyel a kormányelnök Törökország képviselőjét sérteni akarta, csak szavainak tulajdonképeni értelmére van néhány megjegyzésünk. Tisza Kálmán tagadja azt, hogy Törökország a magyar fővárosban teljhatalmú képviselőt tart, evvel aztán azt mondja ki, hogy Magyarország nem független állam, melyben a hatalmak külön képviseletet tarthatnának, hanem egy provincia, melynek minden városában, tehát a fővárosban is szokás ügynököt tartatni. Ezt mondhatja egy ellenség, de azok soha, kik Magyarországot mint független államot akarják a világra rádisputálni; s ha ez igy volna is, magyar embernek kötelessége az ily ügynöknek diplomatiai missiót tulajdonítani, hogy hazáját azon államok sorába emelhesse, melynek az európai concertben szava van. De nem így tett a kormányelnök, letagadta még a consulnak sok tekintetben diplomatiai működését is, s azt akarta elhitetni az ifjúsággal, hogy a török consul azért székel Budapesten, miszerint kormányának megtegye kereskedelmi raportjait. Pedig akár mint okoskodik is Tisza Kálmán, a magyar kormánnyal diplomatiai összeköttetésben csak a budapesti főconsul által, mely elfogadhat ugyan tanácsokat a bécsi nagykövettől, de azon egyénnel, kivel Törökország magát Bécsben képviselteti, a magyar kormány nem állhat solidaritásban addig, mig törvényileg ki nem mondatik az, mi realiter máris existál. A pénzügyi bizottságból. — Október 31. — A bizottság mai ülésében a pénzügyminisztérium költségvetését folytatólag tárgyalta. Wahrmann felvilágosítást kér a kereseti s a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójának mennyiségéről Fiuméban. Széll miniszter kimutatást ígér ez iránt s azon megjegyzést teszi, hogy ott a kérdéses adó csekély jövedelmet hoz eddig. Az átalános jövedelmi adóra vonatkozó czimnél Szontagh azt kívánja, hogy az utasítások e tekintetben világosak legyenek, hogy a közönség ok nélkül ne zaklattassék. A bekebelezett adósságok bejelentkezése czéljából jó volna űrlapokat készíttetni. Molnár György rövid megjegyzése után, hogy nem lehet az ügyet átalánosítani, Széll min. megjegyzi, hogy az utasítások, melyeket e tárgyban kiadott, igen részletesek, de nem lehet csodálni, ha egy egészen uj adónemnél kezdetben tévedések fordulnak elő. A kedvezmény a bekebelezett adósságok levonására a bejelentés feltétele mellett adatott meg, különben ez idén a bejelentés határideje a legelterjedtebb módon fog közhírré tétetni. A kivetés mindenütt csak egyenlő módon történhetik. Az okozott hibák ki fognak javíttatni. Simonyi E. kérdi, hogy miért vett fel a miniszter többet, holott a törvényhozás csak 8 millióra tette az adóemelést. Széll min. állítja, hogy az eredmény csak 8 millió lett, mert a kereset adóból levonatott. Kautz Gyula felhozza, hogy a közegek nem ragaszkodnak szigorúan a törvényhez és az utasításokhoz. Széli mind azt mondja, hogy az új rendszer által mód nyujtatik az orvoslásra. Móricz a kikebeleztetés nehézsége iránt panaszkodik, mire a miniszter a concret esetek bejelentését kéri, hogy a bajt orvosolhassa. Hegedűs azt hiszi, hogy az új adóeredmény pótadó által is elérhető lett volna. Széll mindezt kétségbe vonja. Helfy az orvoslás tekintetében a közigazgatási bizottságoktól nem vár eredményt. Egy független bíróság inkább felelne meg a várakozásnak. Somsich némely adóhivatalok hanyag és tudatlan eljárását hozza fel, mely bajon mielőbb segíteni kellene. Széli m. az uj adórendszertől várja ezen bajok megszüntetését. Ezután az előirányzatot, továbbá a késedelmi kamatok és az adóbehajtási illetékekre vonatkozó tételeket e bizottság megszavazta. ______________________ min. azzal igazolja az adóhátralékoknak 4 millióban történt felvételét, hogy az új adónemeket számba sem véve, 6 millióval szaporodott a bevétel az előző évvel szemben. Simonyi azt tartja, hogy az előirányzott összegnél többet behajtatni a miniszter nincs feljogosítva. Széll mind azt tartja, hogy a behajtásra nézve nem az előirányzat, de az adótörvények a mérvadók. Hegedűs úgy vélekedik, hogy törvény értelmében 40 millió hátralékot kellene behajtani s azt hiszi, hogy a 4 millió sem fog nagyobb végrehajtás nélkül behajtattatni. Zsedényi nem tartja jogosultnak azok felszólalását a szigorú behajtás ellen, kik a nagy költségeket megszavazták. Kerkápoly K.megjegyzi,hogy 1868/9-ben midőn az adóképességet nem vonták kétségbe, az adók szintén a mostani arány szerint folytak be végrehajtás utján. Zichy gr. azt hiszi, hogy négy millió hátralékot nem lehet a költségvetésbe fölvenni, mert a birtokok már a kataszter által is két millióval terheltetnek s ezenkívül az összes adónemek által nagy teher háramlik az adózó polgárokra. Wahrmann az előirányzat felvételénél számolni kíván a tényleges viszonyokkal. Úgy tudja, hogy az adókból várható eredménybe a hátralékok is beszámítottak s így a bevételeknek jelentékeny részét a behajtható hátralékok képezték. Reményű, hogy miután a hátralékok minden évben kereskedtek, az idén is sok jön be, de azért nem hiszi, hogy 1877-ben is 4 milliót lehessen bevenni. Ezek szerint csak 2 és egy fél milliót kíván fölvétetni, hogy az előirányzat már egyszer a zárszámadások kimutatásával megegyező legyen. He 1fy nem érti, miként lehet a hátralékokból 4 milliót fölvenni akkor, midőn a folyó adókból legszigorúbb behajtás mellett csak 60 százalék jön be, kimutatást kér a régi és a folyó hátralékokról s a hátralékosok névsorának közzétételét kívánja. Horváth L. a helyzetet különbözőnek tartja a tavalyinál. Az adókezelési törvény értelmében a hátralékok egy összegét okvetlen föl kell venni, de az mindaddig meg nem határozható, míg az adóhátralékokat részletező bizottságok megalakítva nincsenek. Azonban a törvény értemében négy milliónál kevesebbet mégsem lehet e czímen fölvenni. Kerkápoly Károly nagyításnak találja azon összeget, mely végrehajtás czimén jött be, mi annak tulajdonítható, hogy minden adót, melyet valamely községben csupán a végrehajtó megjelenése után fizetnek be, végrehajtott adónak mondanak. Már hiába az úgy van, hogy a nép addig nem fizet meg a végrehajtó a községbe nem jő. A hátralékok aránylagosítása után az első év a legkedvezőbb eredményt fogja mutatni, miután a kisebb részletek az első év javára esnek. Az előirányzatot nem tekinti magasnak, miután az az évi esedéknek csak felét teszi ki. Hegedűs csak azon feltétel mellett szavazza meg az előirányzatot, ha a hátralékokban kiküldendő bizottságok oly időben alakulnak meg, hogy a 4 millió befolyása biztosítva lesz. Felvilágosítást kér az iránt, hogy a községek hátralékai törlesztésére miután kaphatnak kölcsönt. Széll mind a költségvetésnek reálisabbá tétele érdekében 15 és fél millióval szállítá alá az előirányzatot, mely az 1875-ki zárszámadás eredményeihez képest 17 millió különbséget mutat föl, s így a fentebb említett leszállítás folytán a jövő évre már csak 1 és fél millióval több vétetett föl az 1876-ki eredménynél. A fedezet előirányzata szigoorúan a tényleges eredmények szerint s az 1877-be várható haszonhajtó új bevételek alapján vétetett