Egyetértés, 1876. november (10. évfolyam, 262-286. szám)

1876-11-17 / 275. szám

V­ kát a külföldön sehol sem ismerik. Ott azok mind csak Vöslaui név alatt ismeretesek. Pedig Vös­­lau legfeljebb 30­—40 ezer akót termel, s még­is elad évenkint 3—400,000 akót. Természe­tes, hogy szegzárdit, villányit stb. összeke­verve, s igy drágán eladva. — így lévén ös­­­szeköttetésben Ausztriával, mást nem tehetünk, minthogy elejét vegyük azon bajnak, mely ezen sziámi ikerségből reánk származik. Ezt pedig csakis úgy érhetjük el, ha nem mint eddig, úgynevezett szin bort adunk el, hanem azt oskoláznunk a külföldi igényekhez képest, okszerűen a tudomány mai kor alap­elvei szerint. S ép ebben áll hibája kormá­nyunknak, hogy ez irányban alig tesz valamit, mert az az egy-két vinczellér képezee oly nagy országra nézve annyi, mint semmi. Nálunk szőlészeti vagy borászati kísérleti állo­más nincs. Szőllőiskola szigorú felügye­lettel a tiszta fajokra és azok valódiságára az egész országban nem található, úgy hogy a még maga jószántából előre törekvő is külföldre szorul, ha szőllőjét újítani akarja s tiszta fajokat akar ültetni. Azt mondják, hogy nincs pénz e mai viszonyok közt. De hisz egy szőllő­iskol­a felállítása nem kerül többe, legfeljebb 200.000 forintba, és el­tekintve az országnak hozandó közvetett ha­szontól még productiv is, mert 10 —20% behoz, sőt annál többet is, mint ezt Kloszterneuburg megmutatta, még a Philoxera miatt ki nem irta­tott. Alig van vidéke Magyarországnak, hol ! — Eredeti levél. — A budapesti egyetem polgárainak tüntetése nagy hatást tett mindenfelé. A hálás magyar nem­zet őszinte részvét nyilatkozatának tekintik azt, melynek becsét emeli, hogy ép a legjobbkor. Fogal­muk sem lehet önöknek otthon a rokonszenv ára­­dozásairól, melyekkel hazánkat elhalmozzák. Hír­lapjaik telve vannak viszonnyilatkozatokkal. „Csak szükség esetén lehet az igaz barátokat felismerni“, — mondják valahányszor szóba jő ez ügy. Hogy pedig beszéd tárgyát képezi folyvást, arról már meg­győzhették a magyarországi közvéleményt a török lapokból átvett közlemények. • A török nemzet nem áltatja többé magát az események iránt. Készül az élet-halál harcára az európai civilisació és közszabadság legveszélyesebb közös ellensége a­­ muszka ellen. El vannak hatá­rozva a kereszténység és humanismus mezébe bur­kolt birtokrabló északi vadaktól fölvenni a keztyüt. Csak holttesteiken keresztül bocsátják öröklött területek szivébe, az őseiktől !?Itt van Konstantiná­poly kulcsa, vedd el, ha tudod­, mondják elszántan a törökök. Jól ösmerik ők barbár ellenségeknek Európa által is félt óriási erejét, úgy ravaszságának, és vad­kegyetlenségének mérhetlenségét; igen jól tudják, hogy az eddig orránál fogva vezetett félénk európai diplomatiának tett ravasz ígéreteinek csak foglalási tervének elpalástolására kitett csalétek; igen jól tudják, hogy a muszka­ szláv testvéreinek leigázását, a szláv elem segítségével határozta el keresztül­vinni. Fegyverszüneti, békealkudozási kísérletei a lőtte xcxlip van viu.vliv m­­agj­ai ui 64«ign­«>Kj niui । szellőműveléssel ne foglalkoznának. Elférne a muszkának mind időnyerésre számított álfogások, népiskolákban a többi kötelezett tantárgyakkal , bármily kedvezményeket, s önmagát lealacsonyító egy kis népszerű borászati és szőllészeti káté engedményeket tegyen is a foglalási vágy dühétől is; de a kormány alszik, arra hogy ez ügyben elvakult vad ellenének, lendítsen, nem gondol. Vagy attól fél, hogy a­z orosz-törgk háború kikerülhetlen bécsiek nem engedik ?... i Oroszország elhatározta a szláv haegemoniát Nem létezik egyetlen egy tudomány,­­ megvalósítani, és az Aldunát birtokába keríteni. A­­ szent-kereszt elővitelével fogja vad csordáit a török birodalom határaira vezetni. Rettenetes lesz a harcz, melyben oly hátramadva volnánk, mint a bo­rászati chemiában. Minálunk készen lehet reá az előtörekvő borász, hogy neve „pantser“ lesz, hisz még képviselői körökben is azon mondá­sunkra, hogy a borban glicerin van, azt mond­ták „ez szappant tesz borába“ más fogalmak , melyre a török néma elszántsággal, de minden er­kölcsi, vallásos és faj rokoni erejének mérlegbe veté­sével készül. A műveit Európa 1000 éves vallásos harcz terem­, a szent­ kereszt elővitelével több mint 20 millió keresztény hullott el vakbuzgósága álda­nem­ lévén a glicerinről. Ha igaz is, hogy fővárosunk magyarosítása kö­rüli tevékenységünk az utóbbi években örvendetes eredményeket tünteti fel, s hogy a magyar szellem a germán fölött mindinkább tért nyer, mégis sajnos, hogy ez utóbbi is elég erős még arra, hogy végleges kiküszöbölése minden becsületes magyar embernek szívén feküdjék. Ez indított bennünket arra, hogy egy itt néhány hét előtt „Associatio“ név alatt ala­kult klubb­ba mi is belépjünk. E clubb tagjai na­gyobbrészt kereskedő ifjak­ jellege,— mint az el­nök gyakran fennen hangoztatá — „nemzetközi“; czélja szoros barátság kötése a tagok közt a társa­dalmi élet élénkítése, tudomány s műveltség ápo­lása. Szép czélok, s reméltük, hogy van az egy­letben egy szikrája az életrevalóságnak, s belép­tünk, hogy a dzél felé haladást mi is elősegít­sük. Csalódtunk. A hivatalos „nemzetközi“ jelleg helyett a német szellem uralkodott a clubb­ban. Az elnök váltig mondogatta, hogy a clubb „in­~ 1 jkuzjox tii xtcxgjiíx vagyu uixLumuiuikíjíxu. “— lucg­ , temational“ ; talán ezzel akarták elfátyolozni a Elszomorító egy tudat, hogy indiferen­ engedt e Európa, hogy a 19-ik században egy fogla­­l szégyenpirt, melyet germán irányú működésűk fő­­sége által a kormány azon kincset, mely még lásra indult hatalom által a szent-kereszttel közé­­­­letűi szemrehányásaink festettek arczaikra ? S mert ■ ■ ben, a keresztény vallás gúnyjára ismét százezrek­­ minden alkalommal kijelentettük, hogy nem tűrünk kiaknázatlanul vagy más által kiaknázva he­ver, nem­ méltatja figyelemre, s legalább ez­ UViif Mi nui VCliXáU>Q gU.Uj­ JUiXC* lolüvv OZjCKiVmI VIX . •/«AMwxwxAAxxxt.ox UAJ ViXViA W U WV<.«Xj vmavban*» I Zalaként; valósággal azonban csak mint vak esz­­­­közei a nagyra vágyó birtokrablóknak. — Meg­gyilkoltassanak le humanistikus ürügy alatt csak germanisumot, mert követeltük, hogy a clubb ma­­n(Táv4 V»z\/vv» -rviii Zh* 4-1 zv 4-OA­z­ r*z««i­­n A­rr CTVQT* loCTVBn AQ­Q­r» í­n + OVM Q +1A A O 1 AOÍaKq AQCtV, , . , , - , - , , , azért, hogy muszkaország területe 20 ezer négyszög­­ gyár legyen, és ne az „international“ ostoba, nagy kölest támogatásával egy országos bor-egyle- mértfölddel, és 20 millió rabszolgával szaporodjék ? tét, — mely hivatva lenne tekintélyt, elisme­ Megengedi-e Európa, hogy a vallás­háborúk ismét tét, — mely hivatva lenne tekintélyt, elisme­rést szerezni a külföldön borainknak hoz létre. A gyártott borok ijesztően szaporodnak magában a fővárosban. Más országok régen hoztak ez érdemben törvényeket, melyben mint ipar nem korlátoztatnak ugyan, de ép oly fo­gyasztási adó alá esnek, mint a természetes bo­sem megujjulva birtokfoglalásokra fajuljanak ? Ha meg­­­­engedi, akkor a vallásos háborúk eddig csekélyek vollak, s nagyok csak ezután lesznek. Eddig a val­séget, mert ez ellen egy társas estélyen egyikünk ál­tal elmondott lelkes koasztban hangoztattuk vetón­kat, mert nem akartunk itt, az ország szivében, megtűrni olyan fenebarlangot, mely a germanis­­mus dögleletes jegével mételyezze meg egészséges lásos háborúkban a keresztény felekezetek az isten _ _ , _ _ és keresztény vallás dicsőitésére csak egymást gyil­­i környezetét; mert elég vakmerők voltunk a né­­kolták, ezen házi patvarkodás azonban még­is 20 met millió keresztény életébe került. Mivé fog ez fajulni, ha a kereszténység milliói a muzulmánság milliói­nak kipusztitására indulnak. Hova meneküljön ez esetbe a keresztények által üldözött keresztény pap­rok; a csakis gyártott bor czimén áru­sithatik el. I ság, a jezsuiták, az apáczák. A­mit hazájukba val­ Miután a kormány a kezdeményezését egy törvényjavaslat benyújtásával nem mutatta meg, e sorok írója szerkesztett egyet, mely igen óhajtandó volna, ha mielőbb e törvényho­­zás tárgyalása alá jöhetne. Másfelekezeteik között föl nem találtak, a békés vadászatról szóló 1872. évi VI. t. sz. és a vadászatra búcsú ünnepélyre vonult ki a szent sir teplomából,­­ használható fegyvereknek megadóztatásáról szóló soká kint maradt. Szabály szerint, még ez vissza 1875. évi XXVI. t. sz. módosítása és kiegészi­ j­égj ij érkezett, a másik vallás felekezetű keresztény létéről. I bucsu-járatát meg nem kezdhette az előbbi felekezet 1. §. A vadászatról szóló 1872. évi VI. t. ez visszaérkezte előtt. De miután a bucsujárást­ hangú, de üres eszme darócza alá bujtatta a német­»c­o­m­i­t­é“ önkényes intézményei ellen a leghatározottabb módon kikelni; mert tiltakoz­tunk a „comité“ azon hazafiatlan és buta ha­Konstantinápolyban a musulmánok közé menekülve találták föl. Óvakodjék a kereszténység a musul­mánok ellen vallásháborút indítani. Ha azon­ban a kereszténység vallásháború nélkül nem élhet, folytassák azt a papok egymás között, úgymint az néhány év előtt Jerusalemben történt, de ne von­ják bele a különféle keresztény népség productió sározata ellen, miszerint Deák Ferencz emlé­kezetét ne ünnepeljük meg, hanem Schillerét igen; mindezekért jónak látott a fent tisztelt comité min­ket a körből csupa magasztos tekintetekből nagy bölcsen kitiltani. És az e miatt elégedetlen tagok követelésére ez ügy elintézése végett egybehívott rendkívüli közgyűlésen az elnök úr kizáratásunk in­dokolását kereken megtagadta; bizottsági tagtársai meg secundáltak neki; persze, a valódi indokot fel­hozni nem­igen lett volna illő; „illetlen magavise­let“ volt az összes argumentum. Igen, mert a bi­.... 1 "részét. - - - - i jtottság galádsága a legbirkatürelmübb embert is A vadászati törvény revíziója iránt ! Csúnya volt az a jeruzsálemi háború is nagyon, haragra lobbantja; s mert elég vakmerőek voltunk benyújtott javaslat így hangzik: Törvényjavaslat a egyik keresztény vallású felekezet a feltámadási német irányú munkájuk elé akadályokat gördíteni! ~~ . ... ....... az egyletnek tagjai nem vagyunk, s ügyeibe beleszólásunk nincs. De hisszük és bizton reméljük, hogy eljárásunk az egylet azon néhány derék tagjának, kiknek törekvései a mieinkkel az o­ 1. g. xi. vanaszairoi szoio loi^, evi v x. u vz. visszaérkezte előtt. De miután a bucsujárást, meg­ 17. § a, „mely szerint hivatalból tartatni szokott, kezdő felekezet késett, a késedelmet casus belli-nek vadászatok jövőre nem gyakorolhatók­, oda módo­­t tekintek. A két ellenséges papság a templom ajtajá­­sittatik illetőleg egészittetik ki, hogy a rag^ozó­ban találkozott, s minden előleges hadüzenet nélkül , igaznl tudni, vadak elpusztítása végett a belügyminiszter & híva- pontifi­áló püspök az oltári szentséget, a többi 1 tálból való vadászatot a törvényhatóság közigazga- papság pedig ki a szentelt égő gyertyával, ki a 3 ' -----------—' nosak, például fog szolgálni, s hogy ők a „komité“ magyar­ellenes — ámbátor „international tudomá­nyos“ (?!) — intenzióit teljes erővel fogják ellensu­jtotr Spifi Steti''^^’’''’^^ előterjesztésére esetről­ ^nt kereszttel, ki a püspöki kampos pásztor Budapest főVároS rendeS közgyűlése. esetre megengedheti, s bottal vertek hatalmasan egymás tonsurájára. Az 1 . 2. §. Az első szakasz alapján engedélyezett ilyen vallás­háborút elnézheti Európa nyugodtan. ~ November 16. — vadászat megtartását az illető terület tulajdonosa mert a nép zsebés nem érinti, és a harczi eszközök A mai folytatólagos közgyűlés igen csekély vagy bérlője nem gátolhatja. 3. §. Ily vadászatokon, azon ragadozó vadakon kívül, a­melyeknek kiirtása czéljából vadászat, ren­deztetett, más vadat lőni nem szabad. 4. §. Az ily vadászatoknál hajtók gyanánt köz­reműködni az illető hatóság rendeletére azon köz­ségek­ lakói kötelesek, a­melyek érdekében a vadá­szat tartása engedélyeztetett. 6. §. Ily vadászatokban az illető törvényható­ság főispánjának, vagy ennek akadályoztatása ese­tében alispánjának esetről-esetre szóló írásbeli meg­hívása mellett olyanok is részt vehetnek, kik az 1876. évi XXL t. cz. értelmében, mert vadászati Szalay Imre, jegygyel ellátva nincsenek, különben vadászatra jogosultsággal nem bírnak. 6. §. Ezen törvény végrehajtásával a bel- és pénzügyi miniszterek bízatnak meg. Budapest, 1876. nov. 14. _________ Konstantinápoly, november 8. nemzet birja a török nemzet feltétlen bizalmát és szeretét; csak a magyart nevezi testvérnek, csak a magyar nemzettől remél őszinte és biztos támoga­tást, testvéri védelmet. Azt hiszi, hogy a lovagias, vitéz magyar nemzet a török földet, azon földet, mely a magyar 3 százados szabadságharcz hőseinek és vezéreinek a Tökölieknek, Rákóczyaknak, Kos­suthnak, Bemnek, Gyónnak és számos többeknek menhelyet adott, nem fogja az európai czivilisatiót és szabadságot fenyegető közös ellenségünknek a muszkáknak könnyelmű közönyösséggel védelem nélkül átengedni; annyival inkább, minthogy Ma­gyarországot a muszka foglalástól csakis a Balkán félszigeten lehet és kell megvédeni, mit ha a magya­rok elmulasztanak, Törökország elbukását nektek leend okuk legelőször megsiratni. Andrássy grófnak dalmácziai török ellenes eljárása megingatta a török kormányt a külügyi ve­zetés, de nem a magyar nemzet iránti bizalmában. Andrássytól, kit A kötél általi haláltól mentett meg 1 Abdul-Medzsid török császárnak az osztrák-muszka kiadatási erőlködések ellen intézett azon történetivé vált mondata „Inkább százezrenként hűljön alatt­valóim feje mintsem vendégeimnek egyetlen haja­n szála görbüljön meg, épen nem reménytette a ta­pasztalt ellenséges eljárást. Ez okból is nagyon jó­kor jött a pesti egyetemi polgárság tüntetési kísér­lete Törökország javára. Az, hogy a fáklyásmenet hivatalosan betiltatott, csak arról győzi meg a törö­köket, hogy a magyar nemzet szükség esetében kor­mányának netaláni tétlensége dac­ára is hajlandó nemzeti függetlenségét Törökország integritása mellett a Balkán félszigeten megvédeni. Az „Associatio“ viselt dolgai. Élénk és érdekes eszmecserét keltett a Sala­mon Ferenczczel Budapest története meg­írása tárgyában kötendő szerződés vázlatának a kiküldött bizottság általi előterjesztése. Több iro­dalmi férfiú kiküldetvén a szerzővel értekezni, vele abban állapodtak meg, hogy az eredeti szerződés megváltoztatásával,miután Salamon tanulmánya Bu­dára s Ó­ Budára is kiterjedend, ő az egész főváros­ról lehetőleg 3 év alatt 3 húsz (VHI r.) ives kötet­nyi monographiát, mely után a tiszteletdijat iven­ként kapja és pedig 1 — 60 ívig 100 frtot, 60—90-ig 50 frtot. Ha a munka többre terjed, az után már nem kap semmit. Ebből Salamon köteles a kinyo­­matást is eszközölni legalább 1000 példányban, melyből 200-at a városnak ad. Az a 2500 frt, me­lyet Pest város történetéért már kezéhez vett, a ho­norariumba be nem számittatik. Zmeskál ez utóbbi pontba nem bir bele­nyugodni , hiszen az eddig kidolgozott részt szerző felhasználja uj művébe is. Havas: Én 1870-ben, mikor Salamon urnak kiadatott a munka megírása, nyilvános pályázatot indítványoztam, de kisebbségben maradtam. íme, már 6 év telt el s a 3 év alatt elkészülendett műből még ma sem látunk egy betűt se. Ha elfogadjuk ezen ajánlatot, legalább valami maximumot tűzzünk ki, mely alatt a munkát meg kelljen írni Salamon­nak. Legyen ez 10 év, de ne nyúljék a végtelenbe. Horváth Károly azt indítványozza, hogy Salamon szólíttassék fel. Pest város történetének eddig megírt részét a kiküldött bizottságnak meg­mutatni, mely megítélendi, hogy megéri-e az a 2600 frtot ? Továbbá, hogy keressék fel a megírás határ­idejét határozottan megmondani. Ennélfogva, miután még B­a­ll­a­g­i Mór védte volna Salamont — kimondta a közgyűlés, hogy a Horváth K. indítványát elfogadja s a szükséges érintkezésig a szerzővel az ügyet felfüggeszti. A szerződés megkötésére kiküldött bizottság pedig uta­­sittatik Horváth indítványa értelmében eljárni s közgyűlésnek az eredményről jelentést tenni. Sok magánérdekü kérvény letárgyalása után felolvastatott a pénzügyminiszter leirata, melyben a rakpartok használatát 1877-re a fővárosnak 12000 frtért átengedi. De fenntartja magának a jogot, hogy ha jövőre a fővárossal a partbér tekinte­tében megegyezésre jönni nem bírna, — azt saját közegeivel szedethesse vagy szedése iránt bármi után érintkezhessék. A tanács azzal kívánja tudo­másul vétetni a leiratot, hogy a főváros is nyilat­koztassa ki, miszerint meg nem egyezés esetén a fő­város is fenntartja magának a helyi álláspont és pártjavadalom tekintetében jogait. Még az határoztatott el, hogy az Erzsébet sze­gényház szárnyépületének kiépítési költségei a há­rom (pesti budai s 6 budai) szegény alap egyesité­­séből eredő jöved, többletből fognak fedeztetni. Ezzel a közgyűlés kevéssel esti 6 óra után be­fejeztetett. Lustig I. Steinitz H. sem oly veszélyesek mint a Krupp és Achatius­ [UNK] számú tagok jelenlétében nyilt meg­ ágyuk. " ’ 1 Nagy Lajos jegyző felolvasta a biró­ságí­ A törökök érzik helyzetük veszélyes voltát. Mi kézbesitések tárgyában kelt miniszteri leira­­természetesebb tehát, minthogy a törökök is barátaik '­tot. Ebben az igazságügyminiszter a kézbesítési számát, és föláldozási készségüket kezdették számba : hanyagságok, calamitások megszüntetése végett venni.­­ ajánlja, hogy a főváros a beltelkekre szervezzen . A faj- és vallás rokonokon kívül a barátok­­ kézbesítő állást. — A tanács figyelemmel arra, hogy helyett csak az önérdek embereit találták, segít­­i épen most fáradozik a kézbesítési rendszer köz­ségre pedig a faj-és vallás­rokonokon kívül csak pontosítása czéljából az adatok megszerzésén,ajánlja,­­ _ — JL * _ * 1a. X ti AnrvX l.j­ v zmtt w­a annyiban remélnek számíthatni,­­ a­mennyiben egyik, vagy másik hatalom saját érdekét látandja veszélyeztetve a muszka foglalás által. Széles Európa összes fajai között csak egyetlen nemzet, a magyar miszerint e leirat utasittassék vissza hozzá, hogy ja­vaslata készítésénél a bírósági kézbesítések ügyére is figyelemmel legyen, illetőleg önálló javaslatot ter­jes­szen be. A közgyűlés ez értelemben határoz. a ÚJDONSÁGOK. _A hivatalos lapból. Kin­e­vezé­s : A m. kir. pénz­ügyminiszter Bereczky Ferencz Ir­od osztályú lottó hivatali tisztet, második számvivővé a budapesti; Miklósffy Károly I. osztályú lottóhivatali tisztet, levéltárnokká a temesvári; Patkó Sándor II. osztályú lottó­tisztet első osztályú tisztté, Porth Béla, Göndör Mátyás és Neubauer Ferencz lottó­hi­vatali segédtiszteket pedig 2-od osztályú lottó­hivatali tisz­tekké és pedig az első kettőt a budapesti, az utóbbit pedig a temesvári, végre Kestenbaum József, Opáczky Pongrátz, Röszler Károly és Topán Sándor díjas gyakornokokat lottó­hivatali segédtisztekké, a három elsőt a budai, a negyediket pedig a temesvári lottó­hivatalhoz nevezte ki.­­ A földmi­velés ipar-és kereskedelemügyi m. kir. miniszter Biró Ta­mást és Kapy Zsigmondot díjtalan miniszteri segédfogalma­­zókká nevezte ki. _ Az ügyvédi kamarákból. A miskolczi ügyvédi kamara részéről közhirré tétetik, miszerint Madarász Sámuel jolsvai, Szabó Gábor és Mácsay Mihály miskolczi lakos ügyvédek a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. — A szegedi ügyvédi kamara részéről közhitré tétetik, miszerint Tóth Márton kisteleki, Grubits Tivadar n.-kikindai és Juhász István makói köz- és váltó ügyvédek, a kamara lastromába folytatólag felvétettek. — A sz.­fehérvári ügyvédi kamara közhírré teszi, miszerint Keller Antal székesfehérvári ügyvéd, lemondása folytán, a kamara lajstromából kitörülte­tett s irodája részére gondnokul Boross Mihály székesfehér­vári ügyvéd neveztetett ki. — Halálozás. Aszódi Mihály a „Magyar Híradó“ czimü kőnyomatu lap munkatársa ma reggel d. e. 11 órakor hirtelen meghalt. Midőn szerkesztőségbe indult, az utczán hirtelen összero­n­gyott s mire a Rókus-kórházba szállították, nehány percz múlva meghalt. Ifjú élete 32-ik évében szállt sírba. Egész életét a sajtó szolgálatában töltötte, a „Szabad Sajtó“, „Szabad Egyház“, „Temesi Lapok“ s más lapok szerkesztőségében. Neve az irodalom­ban sem ismeretlen, a gyermekirodalmat művelte különös előszeretettel és szép sikerrel. Szerkesztett gyermeklapokat, irt gyermek-színművet („József“ —) , melyet az idén is adtak műkedvelői, adott ki gyer­mekverseket egy füzetben, stb. Temetése holnap délután 3 órakor lesz a Rókus-kórházból. — Pest-Kis-Kun megye mai folytatóla­gos közgyűlésén az elnöklő főispán bejelentette, hogy 18 án, a királynő nevenapján mise fog tartatni a budai vártemplomban.­­ A szerb tövis irtásáról érkezett jelentések szerint a növény pusztítása me­gye-szerte folyik. Vajás község mellett a dunaági hid javíttatik, az illető községek azon kérvénye azonban, hogy a híd megyei költségen tartassék fen, elutasittatott. me­g A honvédtisztek vagyontalan öz­vegyeinek és árváinak ellátására szolgáló alapra eddig 9806 frt gyűlt be. Nagyobb összegeket ado­mányoztak : Leitner Ferdinánd bankár (5000 frt,) Sterk Sándor bankvezető (1000 frt), Miselbacher honvédfőhadnagy (500 frtot) Az Orczy-kertben e czélra rendezett mulatságok jövedelme 1367 forin­tot tesz.­­ A hatvanas bizottságnak ma este gyűlése volt; ez alkalommal Szűcs Gyula elnök jelentést tett a beérkezett üdvözlő iratokról, ezek közt a konstantinápolyi s caneai sürgönyökről, mely alkalmat megragadta az ifjúság, hogy Szűcs Gyula indítványára a következő táviratot küldje Klapká­nak Konstantinápolyba: „A magyar ifjúság üdvöz­letét küldi szabadságharczunk, s vele az Oroszország elleni küzdelem egyik legjelentékenyebb hősének, s szivéből kívánja, hogy a moszkvai zsarnokság ellen jelenleg folytatott tevékenységét fényes siker koro­názza.“ Utána L­u­k­á­t­s Gyula emlékezik meg konstantinápolyi tüntetésekről sóhajtja, hogy az oz­manlik távirataira válasz adassék,s e czélból ajánlja a következő sürgönyt küldeni el a konstantinápolyi softáknak : „Testvérek! Örülünk, hogy ti bennün­ket megértettetek. Barátságunk elévülhetlensége új­ra egy adattal szaporodott, s üdvözlünk titeket, hogy felismertétek bennünk testvéreiteket, kik nem fe­lejtettünk el titeket, midőn hazátokat vész fenyegető. Tudjuk azt, hogy sorsunk közös, hogy a ti ellenség­­tek a mienk is, és legyetek arról meggyőződve, hogy a vész pillanatában sietni fogunk, a Duna partjain veletek kezet szorítani. Azt a földet, melyben sza­badság­harczaink hősei nyugszanak, nem fogják kozák lovak tiporai, s a barbarizmus zsoldosai csak a pii hullái­kon át úszhatják keresztül a Du­nát. Áldja meg isten hadseregetek fegyvereit, s adjátok át üdvözletünket s nagyrabecsülésünket a török nemzetnek, főleg a török nemzet ifjúságának.“ Ezen indítvány is egyhangúlag elfogadtatott, s utána L­u­k­á­t­s Gyula terjeszt elő a bizottság megbízá­sából a magyar nőkhöz intézett felhívását, mely ki fog nyomatni, s még a napokban szétküldik az or­szágban. Bejelentetett, hogy a belügyminisztérium megengedte az országos gyűjtéseket, s e czélból a bizottság néhány tagja felváltva mindig jelen lesz a gyűjtő bizottság irodájában (zöldfa-uteza 30 szám). Elhatároztatott, hogy legközelebb bankettet tar­tanak, melyre mások is, kik a török rokonszenvnek a már eddig kifejezést adtak, meg fognak hivatni. — Névváltoztatás: Braumüller Lajos aradi vá­rosi f. aljegyző saját, valamint Borbála és György nevű gyer­mekei vezetéknevének „Rajnai“-ra kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. «• — Kréta szigetéről, Caneából, nov. 15-ről kelt franczia távsürgöny érkezett a budapesti egyetem hatóságához, mely sürgöny magyar fordí­tásban a következőleg hangzik: „Kimondhatlan örömmel olvastuk a hírlapokban a rokonszenves nyi­latkozatokat, melyeket a budapesti tanulók Török­ország mellett tettek. Ezen jóindulatú eljárás, mely a világ előtt a Magyar- és Törökország között fen­álló tartós testvéri barátságot tanúsítja, uj jele e két nemzet közötti hagyományos jó viszonynak, s a mi jogaink biztosításának. Sietünk háladatosságunk mély érzelmeit kifejezni a kegyes figyelemért és szives megemlékezésért, melyet a budapesti tanuló ifjúság a muzulmán nemzet iránt tanúsított, s kérjük, hogy e nyilatkozatunkat a budapesti tanuló ifjúsággal közölje, és a caneai muzulmán lakosság szívélyes üdvözletét tudassa magyar testvéreinkkel. A krétai, caneai muzulmán főiskola tanulói.­* — A képviselőház könyvtári bizottsága f. hó 17-én, pénteken, fél tíz órakor ülést tart, melyen a bizottság tagjai megjelenni kéretnek. Budapest, nov. 16. Tóth Kálmán, bizottsági elnök. — Arczképleleplezés. Deák Fer. ön­­kénytes adakozásokból Vastagh által művészileg fes­tett arczképe Ipolyságon, mint a „Pesti L.“-ónak táv­­irják, a közgyűlés termében ma lepleztetett le. Előbb br. Majthényi főispán mondott beszédet. Erre a szom­széd törvényhatóságok képviselői s nagy közönség jelenlétében ellenriadás, mozsárlövések közt megtör­tént a leleplezés. isr — A Szen­t-B­e­n­e­d­e­k-r­end 1880-ban az egész világon meg fogja ülni 14 százados fönállásá­­nak ünnepét. Bár valószínűleg teljes csendben fog végbemenni, mégis jelentőségénél fogva világra szóló ünnepély lesz ez.­­ A rend 14 százados fönnállása megünneplésének eszméje az amerikai benezé­­sektől indult ki, kik Pitrát, az egyszerű franczia benezés tanárból egyszerre bibornokságra emelt nagytudományu férfiút kérték föl az ünnepély elnö­kéül, egyszersmind programmot küldöttek az egész világon minden benezés apátsághoz azon kérelem­mel, hogy a tagok javaslataikkal és közreműködé­­sekkel segítsék elő az ünnepélynek minél méltóbbá tételét. Ily fölszólítás — mint a „N.“-nak írják — a pannonhalmi főapáthoz is érkezett, ki fölhívást intézett tagjaihoz, hogy a programm keretén belül javaslatokat tegyenek. Mint halljuk, az ünnepély megörökítésére maradandó becsű müvek fognak megjelenni. — Adományozás. A király Mártyáncz róm. kath. hitközségnek, két templom-harang megszerezhetése czéljá­­ból, saját pénztárából, 100 frt segélyt, az erdélyi róm. kath. egyházmegyéhez tartozó gyergyócsomafalvai templom építé­sére magánpénztárából 300 frt. segélyt, s a munkácsi gör. kath. templom építésére magánpénztárából 200 frt. segélyt adományozott. — Átél korai­ságát nem rosszul jövendöl­­gették gazdáink már régen. Mert régen jövendölték. Azután indultak, hogy az idén feltűnő sok kökény és mogyoró termett. — A 1-n­a­z­a­r­é­n­u­s. Székes-Fehérvárott a 66. honvédzászlóaljhoz behívtak valami Garai Gás­pár nevű ujonczot; sehogyse bírták azonban rávenni, Üllő és kalapács. — Regény. — írta: Spielhagen Frigyes. HARMADIK KÖTET. (Folytatás.) XXII. Rész. Oly előzékenységgel fogadott a herczeg, me­lyet bátran szívélyesnek is mondhatok. Félórával előbb érkezett meg az útról, s a hideg téli idő jó hatással volt reá; oly üde, oly viruló volt kinézése, minőnek azelőtt soha sem láttam. Egész lénye rugékonyabb volt, beszéde élénkebb, úgy hogy alig ismertem a régi életunt egyénre, kit a rossovi vadászkastélyban láttam legutóbb. Nem állhatom meg, hogy e kedvező változás fölött örömömet ki ne fejezzem. Szívesen fogadta, s úgy vélekedett, hogy ideje volt, a gyermek betegségekkel felhagyni. — Már rég elhatárzom, hogy férfi válik be­lőlem, mihelyt itt az ideje, és úgy hiszem, most már itt az ideje. Az isten tartsa atyámat minél tovább, de emberi számítás szerint csak napokat élhet. Ren­dén van, hogy oly esemény, mely ezrek sorsára ki­hat, ne találjon engem váratlanul. A herczeg ez utóbbi szavakat igen komolyan mondá. A salonban le s fel járva egy arczkép előtt megállt, mely egy szép fiatal férfiút tüntetett fel, phantasztikus öltözékben. — Különös, — szólt a herczeg, — hogy az idő úgy megvisel bennünket. Nézze, e kép atyám arczképe, huszonnyolcz éves korából. Ez öltözéket kezném spámat Zehrendorf eladásáról lebeszélni, egy udvari álarczos bálban viselte és roppant tét-­­ bár másrészt érdekeink kívánatossá teszik ezt. szést aratót. A boldogult királyné kivánatára fes­­t­teté magát ez öltözékben, s e kép az eredetinek : tulajdonítsam, hogy első sorban engem kínál meg . Igaza van, csak futó eszme ez. De minek másolata. Nem találja, hogy .... Hirtelen elhallgatott és egy támlásszékbe ült, nekem is helyet jelölve ki. — No de nem azért jöttem a fővárosba, hogy önnel magán­ügyeimről beszéljek. Az ön sorsa, mi­ként hallom, jelentékenyen jobbra fordult. Hogyan uram, ön valóban nagy diplomata. Végig­hallgatta keresztkérdéseimet és jóakaratból eredt tanácso­mat, ajánlatomat, és egyetlen szava vagy pillan­tása el nem árulja, hogy rég túl van azon hegyen, melynek alján vélek önnel időzhetni. Nemde jót nevetett magában? És szegény Zehren, ép oly meglepettnek látszott, mint én magam. De én azt hiszem, ő jól tudta a dolgok állását, mert ha fél­­­bolondnak is tartottam őt mindig, most meg va­gyok győződve, hogy nagy kópé. Szeretném, ha valaki megszabadulna tőle, néha valóban terhemre van, de úgy határozottan elküldeni magamtól még­sem akarom. Már arra gondoltam, hogyha eladja ön nekem Zehrendorfot, oda teszem intézőnek, vagy bérbe adom neki Zehrendorfot, de aztán meg azt hiszem, ön ezt bizonyosan nem szeretné. Iga­zam van? — Tökéletesen kegyelmes uram — válaszo­­lám. — Arthur épen nem alkalmas erre, az ő ke­zelése alatt újból tönkre menne minden, mit nagy költséggel és áldozattal létrehoztak. Őszintén mondom kegyelmes herczeg, ha meg volnék győ­ződve, hogy kegyelmességed komolyan foglalkozik ez eszmével, és nem csupán jó szivének sugallata volna e nyilatkozat; most, a végperc­ben is igye­e birtokkal? Most már nem óhajtom annyira meg­szerzését, mint tavas­szal, és mondhatom kissé önfejű leszek ez alkunál, — szólt a herczeg. — Még­sem annyira, mint Granov, — vá­­laszolom. Kellemes mosoly játszott a herczeg ajka körül. — Talán igaza lehet. Granov valódi róka, bulldog pofája daczára. Többször kémleltetett már Zehren, és az igazságügyi tanácsos által, ha van­nak e még terveim Zehrendorfra. Úgy látszik min­den versenytársat eltávolitni óhajt, s midőn egye­dül marad a téren mint vevő, a legalkalmasabb pillanatot felhasználja arra, hogy harmincz kis pénzért megáévá tegye a szép birtokot. Istenemre, ha megakadályozhatom, hogy ez útonálló kezébe ne kerüljön, szívesen teszem. — Köszönöm kegyelmes herczeg, vála­­szolom. — Én köszönöm önnek, hogy alkalmat ad nékem, régi tartozásomat le­róhatni. A­mióta ne­kem itt, ügyei nem egyszer megfordultak agyam­ban, sőt mondhatom, soha sem tévesztem szem elől, köszönet ipja jó barátinak. Ön talán nem is tudja, mennyit emlegetik őt a mi vidékünkön, és mennyire alászáll tekintélye az emberek előtt. Saj­nálattal mondom ezt, de mint legközelebb érdekelt­nek tudomással kell erről bírnia, mert bizonyosan elhallgatják ön előtt, vagy rész­akaratból, vagy, mert nincs bátorságuk erre nézve nyilatkozni.Hitele csökkent, s átalában roppant veszteségekről beszél­nek, melyek sprát az utóbbi időben érték. A tözs­dője, és bizonyosan a színházban találom. Jöjjön ön is oda, legjobb lesz, a pontozatokra nézve ott meg­állapodni, s holnap délelőtt ügyvédemmel a szer­ződést megkészittetni. Beléegyez, — Estém szabad kegyelmes herczeg, — vá­­laszolám. — Merész szó egy uj házastól — jegyző meg a herczeg. — No legroszabb esetben hozza magá­val nejét. Már úgyis rég óhajtom megismerhetni. Rossovból nem látogathatom meg, mert szavamat adtam, hogy nem távozom a vadászkastélyból. Nos miért e zavar ? Hogyan uram ? Ön bátran bemu­tathatja Prora herczeget egy tisztes nőnek; a régi idők elmúltak. — Nem kétlem kegyelmes uram, ... de nem, valóban nem tudom. — Vagy úgy, értem. A legrendezettebb csa­ládban is előfordul, miként az angolok mondják. No hisz majd meglátja. Viszontlátásra, ha lehetsé­ges, nejével. A kezét nyujtá, s én sem „igent“­ sem „nemet“ nem válaszoltam; miután igenleni nem akartam, tagadó választ pedig észszerüleg nem adhattam. — Még­is nyomorúságos ember az, ki nem tudja, „igent“ vagy „nemet“ válaszoljon-e? — gondolom, midőn a már homályos utczákon haza­felé igyekeztem. — Oly dolog ez, mihez szokva nem vagy, mihez nem is szokhatál, — s az utczán keresztül haladni akartam, a sarokhoz, hol szinla­­pok voltak kifüggesztve, de megfordultam, s tovább sem óhajtását, hogy ma páholyában fogad, s atyám­­ gondolám: — nem nem, ne tápláld gyávaságodat; mintlétéről Vár tudósítást. Talán a kellemest egye­­sithetnék a hasznossal; tudom bankárom Heusel, ki a művészetnek, különösen a művésznőknek, — a ballet személyzetet sem véve ki, nagy tiszte­mért ez valóban gyávaság. (Folytatása következik) dén játszik, minden kétes vállalatban részvényes. Biztosítom, hogy mindenki félholtnak tekinti, és vagyonilag több, mint félig rongáltnak tartják. Van­nak, kik azt állítják, hogy soha sem volt okosabb, és gazdagabb, mint most; s ha egy kissé hóbortos­nak mutatkozik, s a bukottat játsza, csak régi csel­fogását gyakorolja, mely neki még mindig jól sike­rült. Mit tart felőle ? A herczeg szivélyességét őszinteséggel vél­tem viszonozhatón­ak, s részleteztem előtte a sa­játságos helyzetet, melyben ipámmal szemben va­lék. Elmondám következetlen, félszeg, mondhatni tekervényes eljárásait irányomban; és hogy meg­győződésem szerint nem lehet még annyira bukott ember, minőnek ellenségei híresztelik ; de ha úgy folytatja továbbra, miként most megkezdte, előbb utóbb csak az lesz a vége. A herczeg figyelemmel hallgatá beszédemet, imitt-amott oly kérdésekkel szakítva félbe, me­lyek ha nem tanúskodtak is üzleti ismeretről, de mindenesetre gyors felfogásról és éles értelemről. Végre eljutottunk tulajdonképi tárgyunkhoz, Zeh­rendorf eladásához, s a főbb pontozatokra megál­lapodtunk, midőn az öreg, ősz komornyik, kit már Rossovon láttam, belépett, s az ajtónál megállva, urára tekintett. — Úgy, már oly késő volna ? Ez kellemetlen, — mondá a herczeg. — Színházba kell mennem, mert a főherczegnő, — kinek tudomása volt érkezésemről, — tudatá vé­i Ji

Next