Egyetértés, 1876. november (10. évfolyam, 262-286. szám)
1876-11-22 / 279. szám
Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva : Egy évre Félévre . Negyedévre Egy hóra Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. 20.-10.-6.-1.80 1 X. évfolyam. Budapest. Nyilttér: öt hasábos sor 30 krajczár.EGYETÉRTES FIZETI POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. 279 szám. Az „Egyetértés“ szerkesztősége himzőutczal-ső szám alatt van (kalap- és himző-utcza sarkán). A lap szellemi részét illető minden közleményt ide kérünk küldeni. A napi kérdéshez. II. Országházunk tanácskozásainak naplója kiszoktá, de le nem szoktá a keleti kérdés hangzatos czege alatt diplomatiailag bejegyzett ügyről írott folytatólagos sorainkat. A történelmi visszatekintéseknél szakadt meg a rohamból kiejtett fonál, a dolog logikai rendjénél fogva, ott kell tehát azt újból fölvennünk, nem kezeskedvén róla, hogy a suhogó események mai árja holnap már ismét le nem szorítja a hasábokról jelen czikksorozatunkat. Sőt megtörténhet lesz az is, hogy be sem végezhetjük, kivált ha lépést tartunk a bécsi ködfátyolképeket mutogató külügyi politikával, mely csíziószerüleg bolyong a háromszáz esztendős kalendárium hagyományain, melyek borút jósolnak, midőn fergeteg támad, és jótékony erővel biztatnak, mikor az ágyuk perzselő heve rommá lövi a polgáriasodás hangyabolyait és a vad kozák lovának patája feketére tapossa a mező virágjait s a szántóföld buzakalászait. Valóban a teremtésnek nincs remekebb alkotása az embernél. Úrrá tette hat napos isteni munka felett a biblia kosmosának költészete, midőn adott belőle valamit az állatból, hogy lehessen fenevad, a növényből, hogy lehessen fásult, a földből, hogy lehessen termékeny. És lett is belőle egy badarságaiban nagyszerűen mulattató, méltóságában rettenetesen zsarnok vagy képtelenül ostromba alak. Mondják, hogy az orosznak csak délig, a bajornak csak a sörös kancóban van esze; de hát akkor, hol keressük az osztrák döntő politikusok eszének józan villámlásait ? Talán a kegyetlen, esztelen, nevetséges cselekedetek azon nyilvánulásaiban, melyek nem tudták bennök felkelteni az érzéket a kelet világmozgató fontossága iránt, s melyek gyűlöltté tették őket a keleti kérdés megoldásában szerepre hivatott Magyarszág eszes férfiai előtt, hódoltak bár színleg az udvari pompa csábjainak. Bethlen Gábor és Pázmány Péter e két egykorú, két különböző irányú, két külön vallású férfiúnak hatalmas szelleme adta legtöbb jelét a nemzeti és polt;a iuvli török állammal való szövetségben nagy biztositékát látta létérdekeink megóvásának. Bethlen Gábor, ki híve volt a Luther 95 vitatétele által megindított protestantismusnak, — kész volt engedményeket tenni a katholicismus javára, sőt végső esetben maga is azzá lenni, ha az udvart határozott föltételek és a házassági kötelék révén, más politikának nyerheti meg. Pázmány Péter viszont, bár a vatikán istenéhez tér az uj egyházból, s mint ilyen bíbornokká lesz, jobban gyűlöli a német császárt, ki keresztény katholikus, mint a török szultánt, ki mohamedán pogány. „Átkozott ember volna, ki titeket arra késztetne, — mondja Kemény Jánosnak Bethlen Gábor küldöttének, — hogy a töröktől elszakadjatok. Mert noha nekünk elégséges hitelünk van most keresztény császárunk előtt, de csak addig tart az a német nemzet előtt, miglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik virágozni, azután mindjárt megvetésbe jutván, gallérunk alá pök a német, akár pap, akár barát, akárki legyen.“ Ez idézet egész mélységében tárja fel szemeink előtt a bibornok prímás lelkében rejtődző gyűlöletet az osztrák iránt, kiben nem bízott, s kinek ellensúlyozására nem veté meg az erdélyi protestáns fejedelemség fenállását és nem kárhoztatá a török szövetséget sem. A bizalmatlanság és gyűlölet volt tehát az eredmény, amit az agylágyulásban szenvedő bécsi intézők Magyarországon megteremtettek, ahelyet, hogy ha nem előbb legalább Savoyai Jenő tanácsára, a hazánkban fekvő súlypontból vezették volna öntudatos és czélszerű irányban a monarchia ügyét. Az örjöngőn hibás politika csak most boszulja meg magát istenigazában. Megtörték, megtizedelték, elgyöngitették és elidegenítették a magyar nemzetet, anélkül, hogy képesek lettek volna a korona hűségében állandó fajt nevelni a monarchia tízfelé kacsingató elemeiből. Jó keleti és utolsó ízig magyar politika helyett űztek rész német és a kétségbeejtésig osztrák politikát, s ma már eljutottak a válponthoz, hogy nyugatot elzárta az iskolamesterek nagy német politikája, északról a hordaszámra hajtott ember állatok rabszolga tömegei néznek farkasszemot, s e két erősség igéző hatalmának kereszttüzében olvad az epéje, káprázik lázidege, sorvad akarata. Bécsben most sem bírják megérteni, hogy a keleti kérdéssel oldják meg a monarchia sorsát. A történelem már kezében tartja a haldoklók harangjának kötelét. Meglehet be sem várja a kínos nyögdicselésből következtethető végelgyengülési tusát. Minek annak szép temetés, gyöngéd ének és harangszó, a ki vakon dől, mint túlért gyümölcs, a végzet megsemmisítő karjai közzé. Hiszen, ha most sem józanodnak ki, midőn a szláv áradat, mint tenger készül körülzárni és megostromolni a dynastia egyetlen támfalát a magyar elemet, akkor az gos katonákat még az éjjel felhívták lakásukról , másnap a déli hadsereghez küldötték. Ugyan * életnek, nincs annyi bölcsészete és a tudomány- így hajtatott végre a rendszabály a többi várnak annyi ereje, hogy megszabadítsa a mi készakarva veszendő. Határozzák el, milyen politikát akarnak űzni. Németet? Azt Berlinben csinálják ! Szlávot? Azt Szentpétervárott készítik! Osztrákot? Azt már lehetetlen! Az osztrák név ma, midőn Berlin felé tekint a német, Szentpétervár felé a szláv, fából csinált vaskarika, s így az osztrák politika sem egyéb a képtele’rségek próbájánál. Nincs tehát más hátra, mint a magyar. Ha ’ji keletű és friss sütetű tanulságra van szükségük a döntő köröknek, hogy a magyar politika az egyetlen, mely még lehetséges, melynek értelme és czélja van, úgy megkapták ezt is az angol cytilap leleplezésében. Sohaiás jobbkor nyilvánosságra nem jött, mint az udvar folyosóit csúszómászó szláv főurak és pártvezérek felirata a szentpétervári szláv bizottsághoz. Nyíltan proklamálva van e feliratban, hogy az udvarnál hangadó lojalitást, mely Rodich utján összeesküvővé teszi az egy milliárdos hadsereget, és Albrecht főherczeg utján orosz szolgává a diplomatiát nem vonzza semmi e monarchiához. Nem vonzza még az uralkodó személye sem, melyet kapcsul Magyarországon minden parlamenti párt elfogad és elfogad maga Kossuth Lajos is oly Habsburg személyében, kinek fejéről egy európai vihar az osztrák császári koronát lefújta. Az osztrák szláv pártvezérek testvériségi iratának nem kell I. Ferencz József és nem féle alakban, nekik van északon egy „atyjuk és „czáruk“, a kihez „lelkes üdvözletüket küldik. „Itt az idő, most vagy soka“ mondják e loyális pártütők, midőn felszólítják Oroszországot, hogy fegyveres hatalmának nyers eszhódító útja „Bécsen keresztül vezet Konstantinápolyba.“ Nos még erre sem eszmélnek föl ama bizonyos körök, kik a trónterem spanyolfalai mögül szövik a dynastia szemfödőjét? Mégsem látják be, hogy a teljesen kielégített, politikailag független, szellemileg szabad, anyagilag kerótoljoo biztos sarkköve és védvára az uralkodó haziiai.; s ílügy az őszinte szívós magyar politika lect '.*Ö képes egyedül megmenteni a keleti rázkodtatások utólagos veszedelmei ellen? Pedig bizony bizony itt az idő: most vagy soha. Verhovay Gyula. A képviselőház közlekedési bizottsága ma délután tartott ülésében a keleti vasútra vonatkozó, a kir. főügyész által ezen ügyben adott jogi véleménnyel foglalkozott. Bánó József a keleti vasút megvételének ügyét elválasztaná e vasút egyéb ügyétől, e tekintetben úgy a közlekedési és a pénzügyi bizottság terjesztettek javaslatot a ház elé. Előtte a jogi vélemény igen gyenge és telve van ellenmondásokkal. Hosszas vita után a bizottság Bánó indítványának elfogadásával kimondja, hogy midőn a vasút megvételéről szóló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja, egészen tekinteten kívül hagyta a főügyészi jelentést, miután azt hiszi, hogy e javaslat törvényerőre emelkedése esetében is a keleti vasút ügyének megbírálása s az ez iránti intézkedés a ház kezében marad. Az angol készülődésekről egyre sűrűbben érkeznek a hírek. A londoni és indiai kormány nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a Bosporus mellett megvédhessék a suezi csatorna semlegességét. Konstantinápoly és Egyptom a két pont, melynek megvédése érdekében a britt nagyhatalom nem fog visszariadni. E hadi készülődések kapcsában jelentik, hogy az angol-török védszövetség megkötése bevégzett tény. Az angolok 100,000 főnyi hadsereggel, s ha a háború hat hónapig tartana, a hadi költségek felével támogatnák Törökországot, így aztán nem csoda, hogy a törökök nagy bizalommal néznek a harcz elé. Meg vannak győződve, hogy a muszkát ép úgy elpáholják, mint a szerb muszkákat. A dunai vonalat folyvást erősítik. Herczegovinából Mouktár pasát ide vezényelték és Montenegróban alig maradt néhány zászlóalj. Albániából Dervis pasa seregének túlnyomó része szintén a dunai vonalhoz vonul, azaz angol-török hadikészülődésekkel szemben orosz mozgósításról Varsóból következőket irják: Egy hét óta a városban igen élénk alakot ölt a katonai élet; naponkint jönnek mennek a csapatok. Az indóházak kis táborokhoz hasonlítanak. Itt a mozgósítás már annyira haladt, hogy az illető ezredek bármely peremben útra indulhatnak. A Visztula-tartomány összes váraiban kórházakat szerveznek s az egészségügyi személyzet a fontosabb központokon helyeztetett el. Az orvostani hallgatók utasítást kaptak, hogy siessenek a vizsgákkal és lépjenek be a hadseregbe. Most négy tanár ad elő tábori sebészetet. 14-én este Kotzebue gróf kormányzó épen színházban volt, midőn a mozgósítási parancsot kapta. Azonnal eltávozott s tudtukra adta a színházban levő tiszteknek a dolgot. A nagyszámú tiszt rögtöni távozása óriási feltűnést keltett a színházi közönségben. Éjjel azután megtudták a lakosok miről van szó a szabadsárosokban is. Hir szerint az orosz vezérkar a hadműveleti terveket Törökország ellen már rég elkészítette. Az orosz lakosság a háború iránt nagy áldozatkészséget tanúsít. E nélkül a pénzügyminiszter nem boldogulhatna, mert külföldön nem tudott kölcsönre szert tenni. Egyedül a muromi kerület nemessége ingatlan vagyonának egy százalékát vagyis két millió rubelt ajánlott föl a háborúra.“ Hát Ausztria-Magyarország mit csinál e határai mentében történő hadi készülődések közepett ? Andrássy diplomatizál, Tisza mókázik, az ezer milliós hadsereg pipázik, mi a muszkabarátság Árkádiájában élvezzük a semmittevés boldogságát a szent Fatalismus oltalma alatt. S ha majd Törökország után reánk kerül a sor ? Ráérünk arra gondolni még. Marinovicsnak a szerb fejedelem részéről Pétervárra történt küldetése tárgyában írják Belgrádról nov. 17-ről: A háború kitörése óta Szerbia két pártja: a szabadelvű és a conservativ párt fegyverszünetet kötött. Mind a kettő belátta, hogy a haza veszedelmében a párt tekinteteknek hallgatniok kell. Mind a kettő a trón mellé állott s fölajánlotta szolgálatát a hazának és a fejedelemnek. A volf miniszterelnök s a conservativek vezére Matinovics julius 1-je óta folyvást Milán fejedelem oldalán volt s tanácsaival gyámolította a kormányt. Személyes ambitióit elfojtotta, a pártkülönbséget elfelejtette s készen állott teljes erejéből támogatni a minisztériumot. Most itt az idő, hogy hasznos szolgálatot tehet a kormánynak. Az orosz hadsereg mozgósítása viláa Habsburgok bármely ,övő sarja, semmi SS„LS ?osan arra mutat, hogy a török-orosz háború be fog írtvfitkoKni. TVTilvoryQT’ovio__i • • V -----------X- • K^ÍJVX WXC*<X dj S mi módon nyerheti meg a békét e viszonyok közt? E dolgot tisztába hozni, s visszanyerni Oroszország megingatott rokonszenvét Szerbia irányában: oly feladat, melyre csak ügyes diplomata vállalkozhatk. A szerb kormány Marinovicsra bízta e missiót. Mindenesetre jellemző, hogy Pétervárott a szerb kormány képviselője a conservativ Marinovics, de 1 i". ■ [UNK] , -------- jobb választást a szerb kormány nem tehetett Makezeivel terjessze a szlávság ügyét, melynek Jinovicsnak még az a különös előnye is meg'van de •inovicsnak még az a különös előnye is meg van hogy a pétervári körök előtt évek óta a legkedveltebb személyiség. Marinovics már elutazott Pétervárra. Csernajeff szerb miniszter akart enni s e kívánságát a szerb fejedelem előtt ki is fejezte. Azonban mínuficius miniszterium erre nem állott rá, s lemondásával fenyegetődzött azon esetre, la Milán fejedelem teljesitené Csernajeff kívánságát. A török kormány a conferentiára küldendő képviselőknek csak egyikét nevezte ki, Saffet pasa személyében. Úgy látszik, hogy e kinevezés is csak azért történt, hogy tettleg is bebizonyitassék, miszerint Törökország akar a conferentiában résztvenni, míg a másik képviselő kinevezése akkorra halasztatik, mikor a conferentia összejövetele már minden kérdésen fölül fog állni. Salisbury, Angliának a conferentiára kinevezett képviselője tegnap Párisba érkezett s onnét holnap fog Bécsbe érkezni, hol vasárnapig__ rád. Konstantinápolyba való megérkezése decz. 1-jére van kitűzve. ma A Montenegró ellen működött csapatok távozni készülnek. Mint Zárából tegnapról távirják, Muktár pasa 20. zászlóaljat összpontosít Oarinánál Bergato mellett az osztrák határon állítólag, hogy osztrák területen át Gravosánál hajóra szálljon s onnan Konstantinápolyba menjen. Tényleg be is jelentetett nehány török szállitóhajó megérkezése Gravosába. Eddig öt török zászlóalj érkezett Carinába. Az olasz trónbeszéd rendkívül nyugodt és üzleti hangon volt tartva s a keleti kérdést föl sem említette. Ami a külföldet illeti, e tekintetben Viktor Emánuel a valamennyi hatalommal fönnlevő jó viszonyát s tartós béke iránti reményét jelentette ki. Országvásár. A bécsi börzén tegnap azon hír terjedt el, hogy Oroszország fölszólította a portát, adná el neki a szláv tartományokat bizonyos pénzösszegért. Ugyanezen hírrel kapcsolatban még azt is emlegették, hogy ez adásvételnél Bismarck herczeg vállalta volna magára a közvetítő szerepet. E furcsa hír felől a jólértesült körök mit sem tudnak. Romániában Joneszku külügyminiszter a kamarák elé terjesztette a zöldkönyvet „Hivatalos okmányok“ czím alatt, melyben a diplomátiai levelezés egy része foglaltatik. A zöldkönyv három részből áll, s 117 oldalon 114 levelet tartalmaz. Az első Románia semlegességére vonatkozik, a második a Duna semlegesítésére. A harmadikban különféle okmányok vannak. Muszka tromf. Közelebb említik, hogy a porta Jakub khánt, keleti Turkesztán fejedelmét szándékozik szövetségessül megnyerni. Ennek ellenében Oroszország azon sakkhúzást gondolta ki, hogy saját részére Perzsiát nyerje meg, mivégből Zenovieffet már útnak is indították értékes ajándékokkal a persa sah-hoz. Ha sikerül Oroszországnak a perzsa sahot a maga részére húzni, ez nemcsak valóságos sah-húzás, hanem egyszersmind jó húzás is lesz; amennyiben a síita perzsákat nagyon lehet fanatizálni a szunnita törökök ellen, s Gorzsakoffnak nem is lehet egyéb czélja. Mint eső után a gomba, úgy szaporodnak Oroszországban a birodalmi nyilatkozatok a békeapostol szerepét eljátszott czár háborús törekvései iránt, — mindenesetre felsőbb parancsszóra. Most a moszkvai nemesség után Szt. Pétervár városa intézett a czárhoz hódolati feliratot. Szerda, 1876. november 22. Szerkesztői iroda: Budapest IV. himző-uleza 1. Sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bőrmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkivüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-hivatal: Budapest IV. megyeháztér 9. sp Wodianer F. nyomdájában. A kendertemelés Olaszországban. (Bakay Nándor jelentése a földmivelési minisztériumhoz az olaszországi kendertermelés tanulmányozására tett kiküldetése eredményéről) I. Alófirt kiküldött sürgős kötelességemnek tartom, a n. m. magy. királyi minisztériumot, kiküldetésemhez képest ,a következőkről tisztelettel értesíteni : Az október 16-án érkezett kiküldetési és ajánló levelek vétele után, tekintve az előhaladt időszakot, már 17-én útra keltem. Tulajdonképeni szemlémet, az általam 1853- ban beutazott és részletesen ismert, dél-tiroli, valamint az egykori lombard-velenczei és volt pápai tartományokban kezdem meg, utólag kiterjeszkedvén az általam kevésbé ismert nápolyi tartományokra is. A dél-tiroli kender termelés, jelen hanyatló állapotáról, a 40-es években virágzó termelési viszonyokra visszatekintve, ránk nézve bár igen tanuságos történeti becscsel bir; e helyen általam csak megemlitendőnek tartom. Botzentől Roveredoig, úgy mennyiségileg mint minőségileg nagy visszaesést tapasztaltam. Alá mellett egy szabályosan csatornázott földön, a kezdetleges áztatás miatt, mi bácskai kenderünknél sokkal színtelenebb, ragadós szálú kendert találtam. a A Verona melletti St. Michele község számú kötelesei kezében, a nagy közeli olasz ecsvölgyi lejtőkön elterülő falvak kendereiből szintén sok olyan minőségűt láttam, amely szerint ez a vidék, az újabb 23 év alatt a kendertermelés terén nem csak, hogy haladást nem tanúsít, de még bizonyos kisebb fokú visszaesésben szenved. Ellenben Montebelló határában 2 nemesi földbirtokosnak, az évek óta föntartott kőmedencze áztatók folytán, ez évben is kitűnő kendereik vannak. Eleve tudván, hogy a hivatalos ajánló leveleknek, a privát birtokokra való behatolhatásra, szemlére, tanulmányozására és a kérdezősködések megtételére nem lehet elégséges erejök, iparkodtam magán ajánlatokat is szerezni. Türr tábornoktól Pepoli marquishoz nyert ajánlattal, kerestem ezt stellatai birtokán, ő azonban távol lévőn, a kívánt eredményt ez után el nem érhetem. Turin mellett Baraccanolivin TZ il------r. nagybecsű ajánlatot nyertem, amelyre később fogok rátérni. Innen a genuai és tivornói kötélgyárak megszemlélésére siettem, ahol alkalmam nyilt a különböző fajú olasz kenderek feldolgozásával megismerkedni. Rómába utazva, az osztrák-magyar cs. és királyi követségnél jelentem magamat, s némi hivatalos adatoknak, az olasz kir. közgazdasági minisztériumnál való kieszközlését kérelmeztem, s lehető ajánlatokat. Habár báró Ghravenegg követ úr, igen szívesen és előzékenyen fogadott, s némi hivatalos adatoknak birtokába is juttatott; azonban a szükséges helyi ajánlatok kevésbé látszottak birtokában, vagy keze ügyében találhatóknak. Az elhaladt idő miatt, a hosszadalmas várakozást nem tartottam tanácsosnak, az olasz nemesi földbirtokosság szívélyes vendégszeretetére bizakodva, nekivágtam a dolognak, s belementem a nápolyi kendertermő vidékekbe, hol alkalmam nyilt a kavicsos, itt-ott homokos talajban termelt, szép kenderben gyönyörködni, de különösen a patakok lengőbb kiöntéseiben, s legkiválólag a felszorított kőmedenczékbeni áztatást tanulmányozni. Rómában vett értesülés szerint Pepolinak november 4-dike körül Bologna melletti nyaralójában kellett lenni, s még ezt megelőzőleg Kossuth Ferenczhez Cesenába is el kellett mennem. Cesenába érkeztemkor, az általam levélileg értesített Kossuth Ferencz, aki ott egy nagy angol társulat kénbányájának és finomító gyárainak vezérigazgatását viszi, — oly szives volt, hogy ügyes vezetőket adva, ezen vidék egész kendertermelési ügyeibe beleavattatott. Itt volt alkalmam a község által közerővel emelt óriási áztató medenczéket megszemlélni, úgy a föld előkészítési és vetési műveleteket, valamint a törésre vonatkozókat is áttanulmányozni; ez volt nov. 2-án. Közelegvén nov. 4-ike. Bolognába kellett mennem, ahol Pepolit nyaralójában feltalálva, ügyes vezetőket és ajánlatokat nyerve, az ottani kendertermelés és kenderkezelés minden ágaiba behatolhattam. Különösen Rizzi Arthur előkelő bolognai nemes birtokán, a nevezettnek lovagias és udvarias előzékenysége folytán, valamint Roberti Gr. legelőkelőbb bolognai kendergyáros gyáraiban, személyes vezetések mellett tartott próbákon, kísérleteken és mutatványokon, sikerült olyan tapasztalásokat szereznem, amelyek a gyűjtött rajzvázlatok és számadatok segélyével, nagy értékkel lesznek felhasználhatók, egy népszerű ismertetés megvilágítására. Ezen túl még meglátogatván Ferrara és Ravenna környékét, ahol a középbirtokosság szintén szívesen fogadott. 6-án Triestbe értem, ahol a nagyszerű kötélgyár megszemlélése azért nem sikerült, mert ezen gyár noha kiválólag az osztrák-magyar császári tengerészetnek és a közös költségen fentartott triesti Lloydnak dolgozik, forma szerint privát néven áll, s noha a Lloyd arsenálja mellett van, minden hivatalos megbízó leveleim daczára sem juthattam azon szerencséhez, hogy a Lloyd igazgató titkársága, a kötélgyárat birtokosi formában vezető Angeli József igazgatójához ajánló levelet adjon. ), Angeli a gyárnak tulajdonosa, mi nem adhatunk ajánlatot, hozzánk ez nem tartozhat.“ Ez jön az elutasító válasz a triesti Lloyd részéről Utamat, fáradságot és költséget — részemről sem kímélve — vasúton és szekereken tettem. Alantas állású vezetőimet illendően díjazván, egyebütt mindenütt sikerült czélt érnem. Midőn a fönt nevezetteknek köszönetemet és elismerésemet nyilvánítanám, el nem mulaszthatom jelezni, hogy a magyar nemzetnek, egész Olaszországban kiváló becsülete van, s hogy az olasz nemzet rokonszenvével minden lépten nyomon találkozván, boldognak éreztem magamat, hogy nemzetcsaládunk tagjait mások fölött is kitüntetni tapasztaltam az olasz nép egész értelmisége által, s hogy legegyszerűbb földművelő is jól érez irántunk, a güT kapunk számához fél ív van mellékelve. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 21-én. Elnök Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Széll, Perczel, Péchy, Wenckheim, Bedekovics, Szende miniszterek. .A jegyzőkönyv felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: Belügyminiszter úrtól vett értesítés folytán jelenti, hogy ő felsége a császárné és királyné névnapja alkalmából a képviselőház részéről nyilván tett és ő felsége tudomására juttatott szerencse kivánatokat királyi köszönetének és kegyének biztosítása mellett legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. (E jeltés ) Baross Gábor előadó : Az uzsora törvények megszüntetése tárgyában alkotott 1868. XXXL. t. ez. módosításáról szóló törvényjavaslatot a központi bizottság szövegezése szerint, annak jelentésével együtt beterjeszti. Szivák Imre előadó : A kérvényi bizottság a hozzá utasított kérvényeket letárgyalván, azoknak XXV. sorjegyzékét bemutatja. Napirenden van az 1877. évi költségvetés tárgyalása. Tarnóczy Gusztáv elfogadja azt részletes vita alapjául. Orbán Balázs: T. ház! Költségvetéseinknél mindig előtérbe lép azon szomorú meggyőződés, miszerint az 1867-iki közösügyes szövetkezés oly elviselhetlen terheket rótt hazánkra, melyeket mi megbizni nem tudunk. Innen ered tisztelt ház, hogy minden erőfeszítés — bármi jóhiszemű legyen is __ rendezhetlenek 'a’'títyhatlan sysirego, mindaddig, míg hazánknak ifáa'se'szabad önren<jef^ezc?'/® J^®^i^^szati fejlesztése feletti nem szereztetik. ’’ ■’’‘’misása vissza E nagy terheket tisztelt ház! egy tetszetős jelszó varázsával, a nagy hatalmi állás fentarthatásának ürügyével erőszakoltak reánk • holott t. ház! a nagyhatalmi állást nekünk korántsem a túlságos nagy közösügyes budget, korántsem a pénzerőnket jóval túlhaladó közösügyes hadsereg, hanem azon erkölcsi erő adta meg, amelyet a szabadságszerető és védő Magyarország szövetsége nyújtott a Königgrätz után a számbavehetőség színvonalán alul sülyedt Ausztriának. Magyarország ezredéves múltja a nagyszerű önfeláldozás történelmét állítja minden igazságos észlelő elébe. Magyarország volt a szírt, melyen a középkor minden barbár invásiója megtört; védfal volt az, melynek fedezete alatt Európa szabadsága és műveltsége fejlődhetett; mi tengernyi vérünk ontásával segítők kivívni és biztosítók Európa politikai és vallási szabadságát. Európa megszokta, hogy itt a közép Dunánál egy erős hatalom álljon őrt a polgárosodás erős végvárában, Európa érezte, hogy inkább mint valaha szüksége van e fedezetre ma, midőn a zsarnokság viharja irányt váltva még vészesebben fenyeget éjszakról, mint valaha fenyegetett keletről. Ezért üdvözlik a szabad népek az újjászülető Magyarországot, s ezért kötik össze nevével a nagyhatalom varázsát. Fájdalom hogy azt mihez a jogczimet mi adtuk meg, mások gyakorolják, mert a kiegyezéskor nem gondoskodtak arról, hogy Magyarországnak a külképviseltetés s egyáltalán a külügyek vezetésére jogos befolyása biztositassék. Ennek tudható be, hogy a közelünkben felmerült keleti kérdésben diplomatiánk oly talányos eljárást folytatott, amely már már megdöbbenté a népeket, s már már azon föltevésnek engedett tért, hogy a közép Dunánál őrködésre és vezérszerepre hivatott állam feledve hivatását, emberiség ellenes irány uszályhordozójává szegődött. Most azonban tehát elértünk azon vádpontra, hol határozott állást kell foglalnunk. És meggyőződésem szerint Magyarország, valamint az általa életet nyert és jövőben is életbiztosítékot csak itt találó Ausztria, más állást nem foglalhat, mint amelyet Simonyi Ernő t. barátom határozati javaslatában megjelölt, s melyhez én is lelkem meggyőződésédésének egész erejével hozzájárulok. Hozzájárulok pedig azért, mert bár én is — mint a szabadság őszinte barátja — teljes lelkemből óhajtom az Al-Duna és a Balkán félsziget minden népeinek jobb sorsát, de én ez idő szerint amaz országokban a törökön kívül más államalkotó elemet feltalálni nem tudok , mert az ott levő keresztény népecskék egymást meg nem értő, egymással ellentétes állásponton álló, egymást absorbeálni akaró, műveltség és politikai érettség nélküli oly etnographiai quodlibetet alkotnak, a mely folytonos faji villongások s elkeseredett irtó harczok színhelyévé változtatná át ama félsziget virányait s minduntalan felzavarással fenyegetnék Európa békéjét. Én e népeknek a szabadság áldásaiban való reszeltetését lelkemből óhajtom, de megvallom, hogy a románt, bulgárt és görögöt elnyomni és elnyelni akaró szerb suprematiáért, a Herczegovinát és Boszniát uralogni és bekebelezni kívánó Montenegrói nagyravágyásért lelkesülni nem tudok, nem főleg akkor, midőn ama Piemont szerepét szegélyező népecskék, melyek önkörükben sem tudják a polgárosodást honosítani, nem a maguk és az annectálandók szabadságáért ragadnak fegyvert, hanem azért akarnák a kor kívánalmainak hódoló s népeinek alkotmányos szabadságot adni kész törökét kiszorítani, hogy a kancsuka kormányát inaugurálják, s