Egyetértés, 1876. november (10. évfolyam, 262-286. szám)

1876-11-22 / 279. szám

Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva : Egy évre Félévre . Negyedévre Egy hóra Egy szám 8 kraj­czár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egy­­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 80 kr. 20.-10.-6.-1.80 1 X. évfolyam. Budapest. Nyilttér: öt hasábos sor 30 krajczár.EGYETÉRTES FIZE­TI POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. 279 szám. Az „Egyetértés“ szerkesztősége himző­­utcza­l-ső szám alatt van (kalap- és himző-utcza sarkán). A lap szellemi részét illető minden közle­ményt ide kérünk küldeni. A napi kérdéshez. II. Országházunk tanácskozásainak naplója kiszok­tá, de le nem szok­tá a keleti kérdés hangzatos czege alatt diplomatiailag bejegyzett ügyről írott folytatólagos sorainkat. A törté­nelmi visszatekintéseknél szakadt meg a roh­­amból kiejtett fonál, a dolog logikai rendjénél fogva, ott kell tehát azt újból fölvennünk, nem kezeskedvén róla, hogy a suhogó események mai árja holnap már ismét le nem szorítja a hasábokról jelen czikksorozatunkat. Sőt meg­történhet lesz az is, hogy be sem végezhetjük, kivált ha lépést tartunk a bécsi ködfátyolképe­­ket mutogató külügyi politikával, mely csízió­­szerüleg bolyong a háromszáz esztendős kalen­dárium hagyományain, melyek borút jósolnak, midőn fergeteg támad, és jótékony erővel biz­tatnak, mikor az ágyuk perzselő heve rommá lövi a polgáriasodás hangyabolyait és a vad kozák lovának patája feketére­ tapossa a mező virágjait s a szántóföld buzakalászait. Valóban a teremtésnek nincs remekebb alkotása az embernél. Úrrá tette hat napos isteni munka felett a biblia kosmosának költé­szete, midőn adott belőle valamit az állatból, hogy lehessen fenevad, a növényből, hogy le­hessen fásult, a földből, hogy lehessen termé­keny. És lett is belőle egy badarságaiban nagy­szerűen mulattató, méltóságában rettenetesen zsarnok vagy képtelenül ostromba alak. Mond­ják, hogy az orosznak csak délig, a bajornak csak a sörös kanc­óban van esze; de hát akkor, hol keressük az osztrák döntő politikusok eszé­nek józan villámlásait ? Talán a kegyetlen, esztelen, nevetséges cselekedetek azon nyilvá­­nulásaiban, melyek nem tudták bennök felkel­­teni az érzéket a kelet világmozgató fontossága iránt, s melyek gyűlöltté tették őket a keleti kérdés megoldásában szerepre hivatott Magy­ar­­szág eszes férfiai előtt, hódoltak bár színleg az udvari pompa csábjainak. Bethlen Gábor és Pázmány Péter e két egykorú, két különböző irányú, két külön val­lású férfiúnak hatalmas szelleme adta legtöbb jelét a nemzeti és pol­t;a­ i­­uvli török állammal való szövetségben nagy bizto­sitékát látta létérdekeink megóvásának. Beth­len Gábor, ki híve volt a Luther 95 vitatétele által megindított protest­antismusnak, — kész volt engedményeket tenni a katholicismus ja­vára, sőt végső esetben maga is azzá lenni, ha az udvart határozott föltételek és a házassági kötelék révén, más politikának nyerheti meg. Pázmány Péter viszont, bár a vatikán istené­hez tér az uj egyházból, s mint ilyen bíbor­nokká lesz, jobban gyűlöli a német császárt, ki keresztény katholikus, mint a török szul­tánt, ki mohamedán pogány. „Átkozott ember volna, ki titeket arra késztetne, — mondja Kemény Jánosnak Bethlen Gábor küldöttének, —­ hogy a töröktől elszakadjatok. Mert noha nekünk elégséges hitelünk van most ke­resztény császárunk előtt, de csak addig tart az a német nemzet előtt, miglen Er­délyben magyar fejedelem hallatik virágozni, azután mindjárt megvetésbe jutván, gallérunk alá pök a német, akár pap, akár barát, akárki legyen.“ Ez idézet egész mélységében tárja fel szemeink előtt a bibornok prímás lelkében rej­­tődző gyűlöletet az osztrák iránt, kiben nem bízott, s kinek ellensúlyozására nem veté meg az erdélyi protestáns fejedelemség fenállását és nem kárhoztatá a török szövetséget sem. A bizalmatlanság és gyűlölet volt tehát az eredmény, a­mit az agylágyulásban szenvedő bécsi intézők Magyarországon megteremtettek, a­helyet, hogy ha nem előbb legalább Savoyai Jenő tanácsára, a hazánkban fekvő súlypontból vezették volna öntudatos és czélszerű irányban a monarchia ügyét. Az örjöngőn hibás politika csak most bo­­szulja meg magát isten­igazában. Megtörték, megtizedelték, elgyöngitették és elidegenítették a magyar nemzetet, a­nélkül, hogy képesek lettek volna a korona hűségében állandó fajt nevelni a monarchia tízfelé kacsingató elemei­ből. Jó keleti és utolsó ízig magyar politika helyett űztek rész német és a kétségbeejtésig osztrák politikát, s ma már eljutottak a vál­­ponthoz, hogy nyugatot elzárta az iskolames­terek nagy német politikája, északról a horda­számra hajtott ember állatok rabszolga töme­gei néznek farkasszemot, s e két erősség igéző hatalmának kereszttüzében olvad az epéje, káp­­rázik lázidege, sorvad akarata. Bécsben most sem bírják megérteni, hogy a keleti kérdéssel oldják meg a monarchia sorsát. A történelem már kezében tartja a hal­doklók harangjának kötelét. Meglehet be sem várja a kínos nyögdicselésből következtethető végelgyengülési tusát. Minek annak szép te­metés, gyöngéd ének és harangszó, a ki vakon dől, mint túlért gyümölcs, a végzet megsemmi­sítő karjai közzé. Hiszen, ha most sem józa­nodnak ki, midőn a szláv áradat, mint tenger készül körülzárni és megostromolni a dynastia egyetlen támfalát a magyar elemet, akkor az gos katonákat még az éjjel felhívták lakásukról , másnap a déli hadsereghez küldötték. Ugyan­ * életnek, nincs annyi bölcsészete és a tudomány- így hajtatott végre a rendszabály a többi vá­r­nak annyi ereje, hogy megszabadítsa a mi kész­akarva veszendő. Határozzák el, milyen politikát akarnak űzni. Németet? Azt Berlinben csinálják ! Szlá­­vot? Azt Szentpétervárott készítik! Osztrá­kot? Azt már lehetetlen! Az osztrák név ma, midőn Berlin felé tekint a német, Szentpéter­vár felé a szláv, fából csinált vaskarika, s így az osztrák politika sem egyéb a képtele’r­ségek próbájánál. Nincs tehát más hátra, mint a magyar. Ha ’ji keletű és friss sütetű tanulságra van szükségük a döntő köröknek, hogy a ma­gyar politika az egyetlen, mely még lehetséges, melynek értelme és czélja van, úgy megkapták ezt is az angol cytilap leleplezésében. Sohai­ás jobbkor nyilvánosságra nem jött, mint az udvar folyosóit csúszómászó szláv főurak és pártvezé­rek felirata a szentpétervári szláv bizottsághoz. Nyíltan proklamálva van e feliratban, hogy az udvarnál hangadó lojalitást, mely Rodich utján összeesküvővé teszi az egy milliárdos hadsere­get, és Albrecht főherczeg utján orosz szolgává a diplomatiát­ nem vonzza semmi e monarchiá­hoz. Nem vonzza még az uralkodó személye sem, melyet kapcsul Magyarországon minden parlamenti párt elfogad és elfogad maga Kossuth Lajos is oly Habsburg személyében, kinek fejé­ről egy európai vihar az osztrák császári koro­nát lefújta. Az osztrák szláv pártvezérek testvé­­riségi iratának nem kell I. Ferencz József és nem féle alakban, nekik van északon egy „atyjuk és „czáruk“, a kihez „lelkes üdvözletüket küldik. „Itt az idő, most vagy soka“ mondják e loyális pártütők, midőn felszólítják Oroszor­szágot, hogy fegyveres hatalmának nyers esz­hódító útja „Bécsen keresztül vezet Konstan­tinápolyba.“ Nos még erre sem eszmélnek föl ama bizonyos körök, kik a trónterem spanyol­falai mögül szövik a dynastia szemfödőjét? Még­sem látják be, hogy a teljesen kielégített, poli­tikailag független, szellemileg szabad, anyagi­­lag k­erótoljoo biztos sarkköve és védvára az uralkodó haz­­iiai.; s ílügy az őszinte szívós magyar politika lect '.*Ö képes egyedül megmenteni a keleti rázkodta­­tások utólagos veszedelmei ellen? Pedig bi­zony bizony itt az idő: most vagy soha. Verhovay Gyula. A képviselőház közlekedési bi­zottsága ma délután tartott ülésében a keleti vasútra vonatkozó, a kir. főügyész által ezen ügyben adott jogi vélemén­nyel foglalkozott. Bánó József a keleti vasút megvételének ügyét elválasz­taná e vasút egyéb ügyétől, e tekintetben úgy a közlekedési és a pénzügyi bizottság terjesztettek javaslatot a ház elé. Előtte a jogi vélemény igen gyenge és telve van ellenmondásokkal. Hosszas vita után a bizottság Bánó indítvá­nyának elfogadásával kimondja, hogy midőn a vasút megvételéről szóló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja, egészen tekinteten kívül hagyta a főügyészi jelentést, miután azt hiszi, hogy e javaslat törvény­erőre emelkedése esetében­ is a keleti vasút ügyének megbírálása s az ez iránti intézkedés a ház kezében marad. Az angol készülődésekről egyre sűrűbben ér­keznek a hírek. A londoni és indiai kormány nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a Bosporus mellett megvédhessék a suezi csatorna semlegességét. Kon­stantinápoly és Egyptom a két pont, melynek meg­védése érdekében a britt nagyhatalom nem fog visszariadni. E hadi készülődések kapcsában jelentik, hogy a­z angol-török védszövetség megkö­tése bevégzett tény. Az angolok 100,000 főnyi hadsereggel, s ha a háború hat hónapig tar­tana, a hadi költségek felével támogatnák Török­országot, így aztán nem csoda, hogy a törökök nagy bizalommal néznek a harcz elé. Meg vannak győ­ződve, hogy a muszkát ép úgy elpáholják, mint a szerb­ muszkákat. A dunai vonalat folyvást erősítik. Herczegovinából Mouktár pasát ide vezényelték és Montenegróban alig maradt néhány zászlóalj. Al­bániából Dervis pasa seregének túlnyomó része szin­tén a dunai vonalhoz vonul, az­az angol-török hadikészülődésekkel szemben orosz mozgósításról Varsóból következőket irják: Egy hét óta a városban igen élénk alakot ölt a katonai élet; naponkint jönnek mennek a csapa­tok. Az indóházak kis táborokhoz hasonlítanak. Itt a mozgósítás már annyira haladt, hogy az illető ez­redek bármely peremben útra indulhatnak. A Visz­­tula-tar­tomány összes váraiban kórházakat szervez­nek s az egészségügyi személyzet a fontosabb köz­pontokon helyeztetett el. Az orvostani hallgatók utasítást kaptak, hogy siessenek a vizsgákkal és lépjenek be a hadseregbe. Most négy tanár ad elő tábori sebészetet. 14-én este Kotzebue gróf kor­mányzó épen színházban volt, midőn a mozgósítási parancsot kapta. Azonnal eltávozott s tudtukra adta a színházban levő tiszteknek a dolgot. A nagy­számú tiszt rögtöni távozása óriási feltűnést kel­tett a színházi közönségben. Éjjel azután meg­tudták a lakosok miről van szó­ a szabadsá­rosokban is. Hir szerint az orosz vezérkar a hadműveleti terveket Törökország ellen már rég elkészítette. Az orosz lakosság a háború iránt nagy áldozatkészséget tanúsít. E nélkül a pénzügyminisz­ter nem boldogulhatna, mert külföldön nem tudott kölcsönre szert tenni. Egyedül a muromi kerület nemessége ingatlan vagyonának egy százalékát vagyis két millió rubelt ajánlott föl a háborúra.“ Hát Ausztria-Magyarország mit csinál e ha­tárai mentében történő hadi készülődések közepett ? Andrássy diplomatizál, Tisza mókázik, az ezer milliós hadsereg pipázik, mi a muszkabarátság Ár­kádiájában élvezzük a semmittevés boldogságát a szent Fatalismus oltalma alatt. S ha majd Török­ország után reánk kerül a sor ? Ráérünk arra gon­dolni még. Marinovicsnak a szerb fejedelem részéről Pé­tervárra történt küldetése tárgyában írják Belgrád­­ról nov. 17-ről: A háború kitörése óta Szerbia két pártja: a szabadelvű és a conservativ párt fegyver­szünetet kötött. Mind a kettő belátta, hogy a haza veszedelmében a párt tekinteteknek hallgatniok kell. Mind a kettő a trón mellé állott s fölajánlotta szolgá­latát a hazának és a fejedelemnek.­­ A volf miniszterelnök s a conservativek vezére Matinovics julius 1-je óta folyvást Milán fejedelem oldalán volt s tanácsaival gyámolította a kormányt. Személyes ambitióit elfojtotta, a pártkülönbséget el­felejtette s készen állott teljes erejéből támogatni a minisztériumot. Most itt az idő, hogy hasznos szolgálatot tehet a kormánynak. Az orosz hadsereg mozgósítása vilá­a Habsburgok bármely ,övő sarja, semmi­ SS­„LS ?osan arra mutat, hogy a török-orosz háború be fog írtvfitkoKni. TVTilv­oryQT’ovi­o__i • • V -----------X- • K^ÍJVX WXC*<X dj S mi módon nyerheti meg a békét e viszonyok közt? E dolgot tisztába hozni, s visszanyerni Oroszország megingatott rokonszenvét Szerbia irányában: oly f­eladat, melyre csak ügyes diplomata vállalkozha­­tk. A szerb kormány Marinovicsra bízta e missiót. Mindenesetre jellemző, hogy Pétervárott a szerb kormány képviselője a conservativ Marinovics, de 1 i". ■ [UNK] , -------- jobb választást a szerb kormány nem tehetett Ma­kezeivel terjes­sze a szlávság ügyét, melynek Jinovicsnak még az a különös­ előnye is meg'van de •inovicsnak még az a különös előnye is meg van hogy a pétervári körök előtt évek óta a legkedvel­tebb személyiség. Marinovics már elutazott Pé­tervárra.­­ Csernajeff szerb miniszter akart enni s e kívánságát a szerb fejedelem előtt ki is fejezte. Azonban mínuficiu­s miniszterium erre nem állott rá, s lemondásával fenyegetődzött azon esetre, la Milán fejedelem teljesitené Csernajeff kíván­ságát. A török kormány a conferentiára kül­dendő képviselőknek csak egyikét nevezte ki, Saf­fet pasa személyében. Úgy látszik, hogy e kineve­zés is csak azért történt, hogy tettleg is bebizonyi­­tassék, miszerint Törökország akar a conferentiában résztvenni, míg a másik képviselő kinevezése­­ ak­korra halasztatik, mikor a conferentia összejövetele már minden kérdésen fölül fog állni. Salisbury, Angliának a conferentiára ki­nevezett képviselője tegnap Párisba érkezett s on­nét holnap fog Bécsbe érkezni, hol vasárnapig__ rád. Konstantinápolyba való megérkezése decz. 1-jére van kitűzve. ma­ A Montenegró ellen működött csapatok távozni készülnek. Mint Zárából tegnapról távirják, Muktár pasa 20. zászlóaljat összpontosít Oarinánál Bergato mellett az osztrák határon állítólag, hogy osztrák területen át Gravosánál hajóra szálljon s onnan Konstantinápolyba menjen. Tényleg be is jelentetett nehány török szállitóhajó megérkezése Gravosába. Eddig öt török zászlóalj érkezett Ca­­rinába. Az olasz trónbeszéd rendkívül nyu­godt és üzleti hangon volt tartva s a keleti kérdést föl sem említette. A­mi a külföldet illeti, e tekintet­ben Viktor Emánuel a valamennyi hatalommal fönnlevő jó viszonyát s tartós béke iránti reményét jelentette ki. Országvásár. A bécsi börzén tegnap azon hír terjedt el, hogy Oroszország fölszólította a por­tát, adná el neki a szláv tartományokat bizonyos pénzösszegért. Ugyanezen hírrel kapcsolatban még azt is emlegették, hogy ez adásvételnél Bismarck herczeg vállalta volna magára a közvetítő szere­pet. E furcsa hír felől a jólértesült körök mit sem tudnak. Romániában Joneszku külügyminiszter a kamarák elé terjesztette a zöldkönyvet „Hivatalos okmányok“ czím alatt, melyben a diplomátiai leve­lezés egy része foglaltatik. A zöldkönyv három rész­ből áll, s 117 oldalon 114 levelet tartalmaz. Az első Románia semlegességére vonatkozik, a második a Duna semlegesítésére. A harmadikban különféle ok­mányok vannak. Muszka tromf. Közelebb említik, hogy a porta Jakub khánt, keleti Turkesztán fejedelmét szándékozik szövetségessül megnyerni. Ennek elle­nében Oroszország azon sakkhúzást gondolta ki, hogy saját részére Perzsiát nyerje meg, mi­végből Zenovieffet már útnak is indították értékes ajándékokkal a persa sah-hoz. Ha sikerül Oroszországnak a perzsa sahot a maga részére húzni, ez nemcsak valóságos sah-húzás, hanem egy­szersmind jó húzás is lesz; amennyiben a síita per­zsákat nagyon lehet fanatizálni a szunnita törökök ellen, s Gorzsakoffnak nem is lehet egyéb czélja. Mint eső után a gomba, úgy szaporod­nak Oroszországban a birodalmi nyilatkozatok a békeapostol szerepét eljátszott czár háborús törekvései iránt, — mindenesetre felsőbb parancs­szóra. Most a moszkvai nemesség után Szt. Pétervár városa intézett a czárhoz hódolati feliratot.­ ­ Szerda, 1876. november 22. Szerkesztői iroda: Budapest IV. himző-uleza 1. Sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bőrmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkivüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó-h­ivatal: Budapest IV. megyeháztér 9. sp Wodianer F. nyomdájában. A ken­dertemelés Olaszországban. (Bakay Nándor jelentése a földmivelési minisztériumhoz az olaszországi kendertermelés tanulmányozására tett kikülde­tése eredményéről) I. Alófirt kiküldött sürgős kötelességemnek tar­tom, a n. m. magy. királyi minisztériumot, kikül­detésemhez képest ,a következőkről tisztelettel ér­tesíteni : Az október 16-án érkezett kiküldetési és ajánló levelek vétele után, tekintve az előhaladt idő­szakot, már 17-én útra keltem. Tulajdonképeni szemlémet, az általam 1853- ban beutazott és részletesen ismert, dél-tiroli, vala­mint az egykori lombard-velenczei és volt pápai tartományokban kezdem meg, utólag kiterjeszked­vén az általam kevésbé ismert nápolyi tartomá­nyokra is. A dél-tiroli kender termelés, jelen hanyatló állapotáról, a 40-es években virágzó termelési vi­szonyokra visszatekintve, ránk nézve bár igen tanu­­ságos történeti becscsel bir; e helyen általam csak megemlitendőnek tartom. Botzentől Roveredoig, úgy mennyiségileg mint minőségileg nagy vissza­esést tapasztaltam. Alá mellett egy szabályosan csatornázott földön, a kezdetleges áztatás miatt, mi bácskai kenderünknél sokkal színtelenebb, raga­dós szálú kendert találtam. a A Verona melletti St. Michele község számú kötelesei kezében, a nagy közeli olasz ecsvölgyi lejtőkön elterülő falvak kendereiből szintén sok olyan minőségűt láttam, a­mely szerint ez a vidék, az újabb 23 év alatt a kendertermelés terén nem csak, hogy haladást nem tanúsít, de még bizonyos kisebb fokú visszaesésben szenved. Ellenben Montebelló határában 2 nemesi föld­birtokosnak, az évek óta föntartott kőmedencze áz­­tatók folytán, ez évben is kitűnő kendereik vannak. Eleve tudván, hogy a hivatalos ajánló levelek­nek, a privát birtokokra való behatolhatásra, szem­lére, tanulmányozására és a kérdezősködések megté­­telére nem lehet elégséges erejök, iparkodtam ma­gán ajánlatokat is szerezni. Türr tábornoktól Pepoli marquishoz nyert ajánlattal, kerestem ezt stellatai birtokán, ő azon­ban távol lévőn, a kívánt eredményt ez után el nem érhetem. Turin mellett Baraccanolivin TZ il------r. nagybecsű ajánlatot nyertem, a­melyre később fo­gok rátérni. Innen a genuai és tivornói kötélgyárak meg­szemlélésére siettem, a­hol alkalmam nyilt a külön­böző fajú olasz kenderek feldolgozásával megismer­kedni. Rómába utazva, az osztrák-magyar cs. és ki­rályi követségnél jelentem magamat, s némi hiva­talos adatoknak, az olasz kir. közgazdasági minisz­tériumnál való kieszközlését kérelmeztem, s lehető ajánlatokat. Habár báró Ghravenegg követ úr, igen szí­vesen és előzékenyen fogadott, s némi hivatalos ada­toknak birtokába is juttatott; azonban a szüksé­ges helyi ajánlatok kevésbé látszottak birtokában, vagy keze ügyében találhatóknak. Az el­haladt idő miatt, a hosszadalmas vára­kozást nem tartottam tanácsosnak, az olasz nemesi földbirtokosság szívélyes vendégszeretetére biza­kodva, neki­vágtam a dolognak, s bele­mentem a nápolyi kendertermő vidékekbe, hol alkalmam nyilt a kavicsos, itt-ott homokos talajban termelt, szép kenderben gyönyörködni, de különösen a pata­kok lengőbb kiöntéseiben, s legkiválólag a fel­­szorított kőmedenczékbeni áztatást tanulmányozni. Rómában vett értesülés szerint Pepolinak no­vember 4-dike körül Bologna melletti nyaralójában kellett lenni, s még ezt megelőzőleg Kossuth Fe­­renczhez Cesenába is el kellett mennem. Cesenába érkeztemkor, az általam levélileg értesített Kossuth Ferencz, a­ki ott egy nagy angol társulat kénbányájának és finomító gyárainak vezér­igazgatását viszi, — oly szives volt, hogy ügyes ve­zetőket adva, ezen vidék egész kendertermelési ügyeibe beleavattatott. Itt volt alkalmam a község által közerővel emelt óriási áztató medenczéket megszemlélni, úgy a föld előkészítési és vetési műveleteket, valamint a törésre vonatkozókat is áttanulmányozni; ez volt nov. 2-án. Közelegvén nov. 4-ike. Bolognába kellett men­nem, a­hol Pepolit­ nyaralójában feltalálva, ügyes vezetőket és ajánlatokat nyerve, az ottani kender­­termelés és kenderkezelés minden ágaiba behatol­hattam. Különösen Rizzi Arthur előkelő bolognai ne­mes birtokán, a nevezettnek lovagias és udvarias előzékenysége folytán, valamint Roberti Gr. legelő­kelőbb bolognai kendergyáros gyáraiban, személyes vezetések mellett tartott próbákon, kísérleteken és mutatványokon, sikerült olyan tapasztalásokat sze­reznem, a­melyek a gyűjtött rajzvázlatok és szám­adatok segélyével, nagy értékkel lesznek felhasznál­hatók, egy népszerű ismertetés megvilágítására. Ezen túl még meglátogatván Ferrara és Ravenna környékét, a­hol a közép­birtokosság szintén szívesen fogadott. 6-án Triestbe értem, a­hol a nagyszerű kötélgyár megszemlélése azért nem sikerült, mert ezen gyár noha kiválólag az osztrák-magyar csá­szári tengerészetnek és a közös költségen fentartott triesti Lloydnak dolgozik, forma szerint pr­ivát néven áll, s noha a Lloyd arsenálja mellett van, minden hivatalos megbízó leveleim daczára sem juthattam azon szerencséhez, hogy a Lloyd igazgató titkár­sága, a kötélgyárat birtokosi formában vezető An­geli József igazgatójához ajánló levelet adjon. ), Angeli a gyárnak tulajdonosa, mi nem adha­tunk ajánlatot, hozzánk ez nem tartozhat.“ Ez jön az elutasító válasz a triesti Lloyd részéről Utamat, fáradságot és költséget — részemről sem kímélve — vasúton és szekereken tettem. Alan­tas állású vezetőimet illendően díjazván, egyebütt mindenütt sikerült czélt érnem. Midőn a fönt nevezetteknek köszönetemet és elismerésemet nyilvánítanám, el nem mulaszthatom jelezni, hogy a magyar nemzetnek, egész Olaszor­szágban kiváló becsülete van, s hogy az olasz nem­zet rokonszenvével minden lépten nyomon találkoz­ván, boldognak éreztem magamat, hogy nemzetcsa­­ládunk tagjait mások fölött is kitüntetni tapasztal­tam az olasz nép egész értelmisége által, s hogy legegyszerűbb földművelő is jól érez irántunk, a güT kapunk­­ számáh­oz fél ív van m­ellékelve. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 21-én. Elnök Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Széll, Perczel, Péchy, Wenckheim, Be­dekovics, Szende miniszterek. .A jegyzőkönyv felolvastatván, észrevétel nél­kül hitelesíttetik. Elnök: Belügyminiszter úrtól vett értesítés folytán je­lenti, hogy ő felsége a császárné és királyné névnapja alkal­mából a képviselőház részéről nyilván tett és ő felsége tudo­mására juttatott szerencse kivánatokat királyi köszönetének és kegyének biztosítása mellett legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. (E jeltés ) Baross Gábor előadó : Az uzsora törvények megszüntetése tárgyában alkotott 1868. XXXL. t. ez. módosításáról szóló törvényjavaslatot a központi bizottság szövegezése szerint, annak jelentésével együtt beterjeszti. Szivák Imre előadó : A kérvényi bizottság a hozzá utasított kérvényeket letárgyalván, azoknak XXV. sorjegyzékét bemutatja. Napirenden van az 1877. évi költségvetés tár­gyalása. Tarnóczy Gusztáv elfogadja azt részletes vita alapjául. Orbán Balázs: T. ház! Költségvetéseinknél mindig előtérbe lép azon szomorú meggyőződés, mi­szerint az 1867-iki közösügyes szövetkezés oly elvi­­selh­etlen terheket rótt hazánkra, melyeket mi meg­­bizni nem tudunk. Innen ered tisztelt ház, hogy min­den erőfeszítés — bármi jóhiszemű legyen is __ rendezhetlenek 'a’'títyhatlan sysi­­rego, mindaddig, míg hazánkna­k­ ifáa'se'­szabad önren<jef^ezc?'/® J^®^i^^szati fejlesztése feletti nem szereztetik. ’’ ■­’’‘’misása vissza E nagy terheket tisztelt ház! egy tetszetős jelszó varázsával, a nagy hatalmi állás fentart­­hatásának ürügyével erőszakoltak reánk • holott t. ház! a nagyhatalmi állást nekünk korántsem a túl­ságos nagy közösügyes budget, korántsem a pénz­­erőnket jóval túlhaladó közösügyes hadsereg, ha­nem azon erkölcsi erő adta meg, a­melyet a szabad­ság­szerető és védő Magyarország szövetsége nyúj­tott a Königgrätz után a számbavehetőség szín­vonalán alul sülyedt Ausztriának. Magyarország ezredéves múltja a nagyszerű önfeláldozás történelmét állítja minden igazságos észlelő elébe. Magyarország volt a szírt, melyen a kö­zépkor minden barbár invásiója megtört; védfal volt az, melynek fedezete alatt Európa szabadsága és műveltsége fejlődhetett; mi tengernyi vérünk ontá­­sával segítők kivívni és biztosítók Európa politikai és vallási sza­badságát. Európa megszokta, hogy itt a közép Dunánál egy erős hatalom álljon őrt a pol­gárosodás erős végvárában, Európa érezte, hogy in­kább mint valaha szüksége van e fedezetre ma, mi­dőn a zsarnokság viharja irányt váltva még vésze­sebben fenyeget éjszakról, mint valaha fenyegetett keletről. Ezért üdvözlik a szabad népek az újjá­szü­lető Magyarországot, s ezért kötik össze nevével a nagyhatalom varázsát. Fájdalom hogy azt mihez a jogczimet mi ad­tuk meg, mások gyakorolják, mert a kiegyezéskor nem gondoskodtak arról, hogy Magyarországnak a külképviseltetés s egyáltalán a külügyek vezetésére jogos befolyása biztositassék. Ennek tudható be, hogy a közelünkben felmerült keleti kérdésben diplo­­matiánk oly talányos eljárást folytatott, a­mely már már megdöbbenté a népeket, s már már azon fölte­vésnek engedett tért, hogy a közép Dunánál őrkö­désre és vezérszerepre hivatott állam feledve hi­vatását, emberiség ellenes irány uszályhordozójává szegődött. Most azonban te­hát­ elértünk azon vádpontra, hol határozott állást kell foglalnunk. És meggyőző­désem szerint Magyarország, valamint az általa éle­tet nyert és jövőben is életbiztosítékot csak itt ta­láló Ausztria, más állást nem foglalhat, mint a­me­lyet Simonyi Ernő t. barátom határozati javaslatá­ban megjelölt, s melyhez én is lelkem meggyőződé­­sédésének egész erejével hozzájárulok. Hozzájárulok pedig azért, mert bár én is —­ mint a szabadság őszinte barátja — teljes lelkem­­ből óhajtom az Al-Duna és a Balkán félsziget min­den népeinek jobb sorsát, de én ez idő szerint amaz országokban a törökön kívül más állam­alkotó ele­met feltalálni nem tudok , mert az ott levő keresz­tény népecskék egymást meg nem értő, egymással ellentétes állásponton álló, egymást absorbeálni akaró, műveltség és politikai érettség nélküli oly etnographiai quodlibetet alkotnak, a mely folyto­nos faji villongások s elkeseredett irtó harczok szín­helyévé változtatná át ama félsziget virányait s minduntalan felzavarással fenyegetnék Európa bé­kéjét. Én e népeknek a szabadság áldásaiban való reszeltetését lelkemből óhajtom, de megvallom, hogy a románt, bulgárt és görögöt elnyomni és elnyelni akaró szerb suprematiáért, a Herczegovinát és Bosz­niát uralogni és bekebelezni kívánó Montenegrói nagyravágyásért lelkesülni nem tudok, nem főleg akkor, midőn ama Piemont szerepét szegélyező né­­pecskék, melyek önkörükben sem tudják a polgáro­sodást honosítani, nem a maguk és az annectálan­­dók szabadságáért ragadnak fegyvert, hanem azért akarnák a kor kívánalmainak hódoló s népeinek alkotmányos szabadságot adni kész törökét kiszorí­tani, hogy a kancsuka kormányát inaugurálják, s

Next