Egyetértés, 1877. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1877-01-30 / 25. szám

Oroszország nem tartja magára nézve tovább is kötelező erejűnek a párisi szerződést, mihelyt ezt a porta is megszegte az által, hogy nem teljesítette a területe épségének biztosításáért rárótt kötele­zettségeket. A zágrábi egyetemi ifjúság, mely egyébiránt a budapesti ifjúság nyilatkozata ellené­ben tett nyilatkozatában sem tanúsított, pánszláv érzületet, f. hó 28-ikán egy kiáltványt tett közzá Majkoff orosz tanár támadása ellen. A kiáltvány erős kifejezésekben visszautasítja az oroszokkal való barátságot s azt mondja, hogy ha az oroszok a keleti szlávokat akarják fölszabadítani, előbb ön­magukat szabadítsák föl. A magyar kormány Bécsbe érkezett tagjait, kikkel Tarkovics miniszteri tanácsos és Matlekovics osztálytanácsos is felmentek, ma a király magán­kihallgatáson fogadta. D. u. 2 órakor meglátogatta őket Auersperg herczeg, ki Széli miniszterrel hu­zamosan értekezett. A délután folyamában Széll is meglátogatta az osztrák minisztereket. Ma nem volt conferentia, hanem holnap lesz, vagy Depre­­tisnél, vagy Auerspergnél. A magyar miniszterek hir szerint két vagy három napig lesznek Bécsben, s a későbbi értekezletekben az osztrák nemzeti bank vezér tagjai is részt vesznek. A spitzli rendszer. A rendőrségnek a czeglédi küldöttség vissza­térése alkalmával tanúsított kihívó és erőszakos­kodó magaviselete erős megbotránkozást kelt még a legkormánypártibb­nyás polgárok között is. Nem volnánk igazságosak, ha ki nem emel­nék, hogy az egyenruhás rendőrök legtávolabbról sem esnek kifogás alá. A szegény drabantok, kik maguk is szemmel láthatólag elárulták, mennyire nyomja lelküket a szolgálat súlya, tartózkodók vol­tak mindig és mindenütt. Több fiatal ember az ő gyöngéd figyelmez­tetésüknek köszönheti megszabadulását. Egyetlen eset sem volt, hogy akár szóval, akár tettleg bán­talmazták volna a Kossuth nevét éljenzőket. Azok­tól a trabantoktól és biztosoktól, kik épességgel nem állanak a kíméletes eljárás hírében, ez szo­katlanul feltűnő volt, és alapjában mutatta minő mély gyökereket vert Magyarországon a tisztelet Kossuth iránt minden körben. A kihívó és erőszakoskodó magaviselet ez al­kalommal egyenesen a titkos rendőrség „spitzli“ válfajának rovására esik. Ezekből egész légió van, kiknek nagy részét a Bach korszak hagyta ránk örökségül. Még csak beszélni sem tudnak magya­rul. Alakjuk, nézeteik, durvaságuk az alkotmány­­ellenes korból származik le, innen a nyers készség, melylyel a ,.Kossuth kutyákat“ sértegették, bántal­mazták és elfogták. Eljárásukra jellemző, hogy Majorossy Gyula tanárt, ki Bogya Kálmán jogász, Koos Andor technicus és Tischbein orvosnövendék társaságában fogságba került, két nőrokonától sza­kították el, kikkel egy czeglédi rokonuk fogadására mentek ki a vasúthoz abban a szent hitben, hogy az érkezés idejének közhírré nem vált volta miatt nem lesznek sem rendőrök, sem tolongás. Nem utolsó dolog az sem, hogy a befogot­tak előtt büntetésre méltó cselekvénynek mondták Kossuth éltetését, de most jogalapot az elitélésére még sem tudtak találni. Bogya Kálmánt „rendőrsértés“ ürügye alatt ítélték el tíz napra. Voltakép pedig ez elítélés csak azért történt, hogy ráijes­szenek az egyetemi hallgatókra, a­kik, mint ő, a hatvanas és harminczhánnas bizottság tagjai. Mi ez önkénykedéssel szemben az ország közvéleményére bízzuk, Ítélje meg, minő lábon áll Budapesten az államrendőrség nagyban kifejtett spitzli-rendszere mellett a személyes szabadság, midőn csupa elijesztésül jog és törvényes alap nél­kül, egy embert csak úgy találomra büntetnek meg. ítélje meg a közönség, minő szabadságot él­vezünk a „szabadelvű” kormány alkotmányos jó­voltából, midőn Kossuth nevének éltetéséért, fog­sággal felelnek és a rendőr az elfogó, a vádló, a tanú és a bíró ? A czeglédiek megdöbbenve tapasztalták, mily hatalom uralkodik a „rendőr“ czim alatt az egyéni és polgári szabadságon. Megdöbbenése undorrá vált, midőn Theisz Elek kapuja előtt egy rendőr­kém igyekezett zavart csinálni. Oly ügyetlen volt azonban a semmirevaló, hogy leálc­ázták és a gúny fegyvereivel marták agyon. Nem különben feltűnő volt, hogy a kávéházakban elszórt csoportokban mulató czeglédiek közzé is mindenütt befurako­dott egy-egy spitzli, ki különösen Kossuth ma­gán­nyilatkozatairól és a küldöttségi tagok pri­vát beszélgetéséről igyekezett otromba feltűnés­sel adatokat szerezni. E spitzlikről némelyek véle­ménye az, hogy a bécsi körök kémei, mások azon­ban ezeket is a magyar alkotmányosan szabadelvű államrendőrséghez tartozónak mondják. Akár­ho­gyan áll a dolog, annyi bizonyos, hogy remek állapotok és gyönyörűséges intézmények nyitjára akadtunk, jeléül annak, mily teljes a kibékülés, mennyire önálló állam vagyunk, mennyire biztos alapokon nyugszik szabadságunk. Egy intés elég, hogy torkunkra forras­szák még az éljent is. Sze­gény boldog Magyarország! Nyilatkozat. Az ifjúsági 60-as bizottság alulirt tagjai a tisztelt közönség tájékoztatása, valamint a bizottság működésének újbóli körvonalazása végett a bizott­ság nevében a következőket teszik közzé: 1) A 60-as bizottság az eredetileg kitű­zött czéljától, t. i. a török sebesültek javára pénzbeli és lépésben való gyűjtéseket eszközölni és eszközöltetni, azokat ke­zelni és rendeltetési helyére juttatni, és úgy ez, valamint egy Abdul Kerim pasának szánt diszkard küldése által, a magyar ifjúság és nemzetnek a török nemzet iránti háláját és rokon­­szenvét nyilvánitani, a mai napig egy hajszálnyit sem tért el. 2) A 60-as bizottság sohasem választott egy P.as. i­rányban működendő albizottságot, és az ifjúsági 33-as bizottság semminemű viszonylatban sem volt, valamint most sincs a 60-as bizottsággal. 3) A 60-as bizottság megmaradt nemzeti és jótékony czélú működésénél, és így reá mint nem „demonstráló“ testületre az egyetemi tanács leg­utóbbi határozatai nem vonatkozhatnak. 4) A 60-as bizottság a beérkezett és még beérkezendő adakozások szükséges kezelése végett fel nem oszolhatik, de mint az ország minden vidékéről a 60-as bizottsághoz ér­kező segélyküldemények bizonyítják, fennállását a nemzet helyesli és kívánja, és tételének jogosult­ságát, mint „nemzeti bizottság,“ Magyarország népe szentesíti. 5) A 60-os bizottság adakozásokat a török sebesültek javára, irodájában (zöldfa-utcza 30. sz.) ezentúl is elfogad és a nevezett, czélra gyűj­téseket továbbra is rendezőiül. 6) A 60-as bizottság tiltakozik azon feltevés ellen, mintha „demonstráló“ szándékból indult volna ki akkor, midőn elhatározta, hogy majd a konstantinápolyi nagy útból haza érkezendő pályatársakat és jó barátokat a rájuk bizott missió fényes teljesítése után örömmel és testvéri érzel­mekkel fogadja és ü­dvözlendi. Kelt Budapesten, 1877. január 29-én. A 60-as bizottság. — A tár­czát, közgazdasági rovatot, és Dertk- Ünnepélyről szóló tudósítást, lapunk mellékletén ta­lálja az olvasó. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevezés: A m. kir. pénzügy­­igazgatóságoknál és illetékkiszabási hivataltónál alkalmazott számtisztek létszámában : Verb Károly és Dalmay Kálmán II-ad osztályú számtiszteket 1-fő osztályú ; továbbá : Óváry László, Arizy Károly, Koharics Gyula, Kapdebó Vilmos, Szüts Károly, Szártory Lajos és Sterk Géza líl-ad osztályú számtiszteket II-od osztályú számtisztekké nevezte ki. A magy. kir. igazságügyminiszter Kálmán Lajos, kassái­ ki­rályi törvényszéki aljegyzőt a tornai kir. járásbírósághoz, Gruber József pozsonyi kir. törvényszéki telekkönyvvezetőt a dunaszerdahelyi kir. járásbírósághoz, Gallovics Győző nagyszombati telekkönyvvezetőt a pozsonyi kir. törvényszék­hez és Morvavcsik János vágbeszterczei kir. járásbirósági írnokot a karczagi kir. törvényszékhez helyezte át. Az ügyvédi kamarákból A brassói ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, miszerint ifj. Szabó Dániel ügy­véd, Kézdi-Vásárhely székhellyel, a kamara ügyvédi lajstro­mába folytatólag felvétetett — Személyi hírek. Tisza Kálmán mi­niszter és Széll pénzügyminiszter tegnap este Bécsbe utaztak. — Hymen. Potoczky Gedeon szarvasi járás­­bírósági hivatalnok eljegyezte magának Télessy Irén kisasszonyt, a járási főorvos leányát. — Necrolog. Elhunytak: Závody Rozália, néh. Ferenczy Károly özvegye Tésen, hosszas be­tegség után 77. éves korában; — Szász Sándor Budapesten, élete 50-ik évében; — Jorka János, Máramaros megye volt alispánja, 72 éves korában. —■ Deák F­ere­ncz halálának évforduló nap­ját a fővárosban többi közt sok iskola, aztán az izr. hitközség, a kereskedelmi kórház és több in­tézet megtartotta. Vidékről szinte több helyről ér­kezett távirati tudósítás az ünnepélyekről. — A czeglédi küldöttség, lelkében mély megbotránkozásául az átélt bántalmak fölött, vasárnap reggel csendben utazott haza az osztrák állam vaspálya v, 8 órai vonaton. A rendőrség, ille­tőleg Tisza eljárása miatt — mert csak ide gon­dolhatni — nagy a felháborodás mindenütt; a la­pok ily szellemű megjegyzésekkel kísérik a történ­teket kivétel nélkül, a „Hont“ leszámítva, mely vaksi lap már annyira beleélte magát a va­­kandokoskodás hazafiatlan szerepébe, a­mit, ha nem tapasztalná, el nem hihetné az ember soha senkinek. Nincs [abban egy fakohányi meggyőző­dés az állítások, vagy szemérem a ferdítések dol­gában. Megkérdezhetné pedig valakitől, hogy ma, mikor Kossuth Lajost éltetni befogatás terhe alatt meg van tiltva, és harminc­­évi, héroszi lelki erő­ről tanúskodó, keserű s békés önszámkivetés után veszedelmes renegátnak nyilatkoztatta őt ki Tisza Kálmán, a­kinek véleményét meg­hallgatni , a­kinek egy nemzetmillió által bál­ványzott, nevét kimondani bűnt képez, — váljon csak rendőrállamban-e, vagy a legféktele­nebb egyeduralmi erőszakok boldogító vasmarkába dobott tartományok egyikében élünk-e. S még si­mítja a dolgot! Ok ti emberek, ti hazátoktól elru­gaszkodott méltatlan fiai a jóságos anyának, hát nem elviselhetetlenül kincs-e rátok e borzasztó képmutatás? — Bizony nálatok szánalmasabb sze­rep még nem jutott osztályrészül egy emberneki ki „magyar.“ Szegény magyar. — A küldöttséget Turulból visszatérté­ben Velenczén testületileg fogadni akarták, a szán­dék azonban kivihetetlenné vált azért, mert nem lehetett megtudni, hogy melyik vonattal fognak megérkezni. A város polgársága ennélfogva írásba foglalta elismerő nyilatkozatát, mely a következő­képen hangzik: Tisztelt, polgártársak! Czegléd város derék polgárai! Nem tudjuk eléggé tolmácsolni hazafia­san érző szivünk a feletti örömét, hogy szegény „alkotmányosának keresztelt hazánktól a messze távolban élő agg­ számözöttünket nagy hazánkfiát Kossuth Lajost — kinek az ország oly leróhatlan hálával tartozik — nemes és hazafias óhajuk nyilvánítása végett meglátogatták. Valóban szivünkből örvendünk azon, hogy Czegléd város hazafias polgárai ily megtiszteltetés­ben részesiték hazánkfiát, kinek ha csak nevét em­lítjük is, — még a félhold is életre utul, s az egész haza öröm nyilvánításban tör ki, — kivéve a fogd meg minisztert drabantjaival. Ismételjük, hogy csak szívből jövő örömünket fejezhetjük ki önök iránt polgártársaink azon ne­mes tettökért, — melyet úgy hisszük az egész haza nevében tettek. Bár adna az ég, hogy a szándék, mely önö­ket e nemes tettre indította ne hiúsulna meg , akkor — de hagyjuk e kecsegtetést — egy új életre egy új korszak létezésére ébrednénk fel. De hiszen mindnyájan tudjuk azt, hogy a jelenlegi viszonyok és körülmények között nem teljesülhet óhajunk ; de hisszük, hogy eljő az idő, a midőn a hazának minden fia­talt kai’okkal fogja fogadni azt, a kinek a jelen uralom alatt neve hangoztatásáért még arczul is vezetünk , mely tett ugyan fényesen bizonyítja, hogy mily polgári szabadsággal és joggal bir ez „alkotmá­nyos­­nak keresztelt rendőr államban a szegény adózó polgár, kinek „áldozatkészségére“ oly gyak­ran hivatkoznak, f­ogadják polgártársaink újólag legbensőbb elismerésünket, s kézszorításunkat, s táplálják ve­lünk együtt azon hitet, hogy még egyszer hazánk határain belől meglátandjuk azon férfiút, a­ki előtt a porba is lehajolhatunk. Éljenek a czeglédi polgárok! Éljen Kossuth Lajos ! Velencze, 1877. január 27. — Czegléden ma a legfelkapottabb és leg­kedveltebb dal is hangzik: Előbb, előbb jön a hajnal Lemosolyog bíbor­aikkal. Leng a zászló, leng a mente, ...........„Kossuth Lajos azt izente.“........... Hosszú a vasúti utcza Sándor czigány végig húzza Csak azt zengi száraz fája ...........Esik eső karikára................... melyet akkor énekeltek először, mikor a küldöttség roppant tömegtől kísérve a vasúthoz kivonult. ~ B *­r­ái kinevezés. A király S­á­r­v­á­r­y Gusz­táv semmitőszéki segédtanácsjegyzőt a budapesti kereske­delmi és váltótörvényszékhez bíróvá nevezte ki. — Czimadományozás. A király B­r­i­e­f­­­m­a­y­er Máté pozsonyi és B­a­u­d­h­e­r Vilmos soproni pos­t­aigazgatóknak, hosszas, hő és sikeres szolgálataik elismeré­séül a királyi tanácsosi czímet adományozta.­­ A pénz­ü­g­y­m­i­n­i­s­z­t­e­r két rendeletét közli ma a hivatalos lap, melyek egyike a kiszol­gált altisztek alkalmazásáról, a másik az adóügyek­ben használandó fizetéses nyomtatványok ügyében szól. Miután t. i. a kiszolgált altisztek alkalmazása nem a kívánt mértékben történik, a pályázati hir­detményekben ki fog tétetni, hogy az irodasegéd­­tiszti állomások elnyeréséhez részökről a 4 gym­­. vagy reál-osztály elvégzése nem szükséges, s hogy alkalmilag próbaképen jobb fizetéses állomásokra is kinevezendők. — Szegedről a megyei székhely és Új- Szeged bekeblezése tárgyában küldöttség járt Bu­dapesten, melynek Tisza ministerelnök megígérte, hogy az előterjesztett kérelmet figyelembe fogja venni. — Magyar keleti s­e­m­i­n­á­r­i­u­m, közoktatási miniszterhez tekintve azt, hogy hazán­­­kat úgy fekvésénél, mint múltja, jelene és jövőjénél fogva nagy érdek köti kelethez, elhatározta, hogy a keleti ismeretek iránt érdeket keltendő egy ke­leti szminárium felállítására nézve a szükséges lé­péseket megteendi. Ezen iránynak minálunk ugyanis aránylag más országokhoz, feltűnően kevés mive­lője van, minek okául részben kereskedelmünk mostoha állását, valamint politikai állásunkat is tekinthetjük, mert külön diplomatiai képviseletünk nem lévén, a consuli hivatalnokok még ma is Bécsben nyernek oktatást német nyelven. — Önvédelemből. Egy helybeli tekin­télyes polgár fia — írja az „Alf.“ — W. J. P. pénteken Kovaszinczról Pankotára utazott. Teendői elvégeztével, esti szürkületkor, felül Kovaszinczon fogadott kocsijára és vissza Kovaszincz féle hajtatott. Egyszerre Világos és Kovaszincz között a kocsis, egy román földmives, ki egyúttal kovaszinczi szőlő­pásztor, megállítja a lovakat és leszáll a kocsiról. Ekkor már egészen besetétedett; közelben s tá­volban semmi nesz sem hallatszott. Egy pillanat múlva a kocsis hirtelen megragadta W.-t és fenye­gető hangon pénzét követelte. W.-t sem hagyta el lélekjelenléte s megtagadta a kathegorikus kérés teljesítését. Erre kétségbeesett dulakodás támadt és e dulakodás közben W. J. P. segélyre nem számíthatvan elővonta revolverét és azzal a rablót szivén lőtte. A lövés halálos volt, a kocsis azonal meghalt. W. J. P. kocsira tette a hullát és beszállította Kovaszinczre; azután bejött Aradra és magát a rendőrségnél felmentette, mely e sajnos ügyet a vizsgáló­ bírósághoz tette át. — L­e­m­o­n­d­á­s: Dr. Skvorovszky Károly 52. zász­­lóaljbeli szabadságolt állományú honvéd főorvos, továbbá Hyeburgi Hye Arthur szolgálaton kívüli viszonyban levő honvéd főhadnagy, és Kardos József 39. zászlóaljbeli sza­badságolt állományú honvéd hadnagy, a m. kir. honvédség­ben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. Utóbbi mint honvédköteles, a tör­vény szabta idő tartamára a 49. zászlóalj állományába mint közhonvéd osztatik be. Rövid hírek. A fővárosban nagy beszéd­­tárgyat képez egy pisztolypárbaj híre, melynek al­kalmával a golyó egyiknek haját, a másiknak fü­lét hurczolta el. — Komá­r­o­mi A. pécsvárosi fő­számvevő 6000 frt erejéig váltót hamisítva meg­szökött. Az elfogatási végzés már kiadatott­ ellene. — Kötél általi halálra ítélte a bécsi esküdtszék Hackler Raimund 23 éves kőműves legényt, ki 65 éves anyját rablási szándékból megfojtotta. — Temesvárott valami Hollay vasúti munkás neje úgy megverte gyermekét, hogy az két nap múlva meghalt. — A magyar vasutaknál 1300 vasúti betegsegélyző pénztár létezik. — A fővá­ros tanácsa 010—100 irtot utalványozott a kerü­leti elöljáróságok részére, hogy abból a rögtöni segélyre szorult szegények 20 frt erejéig segittet­­hessenek. — Ma reggel a Deák-téren a 11. számú bérkocsi elgázolta Zabadovszky napszámost, ki a Rókusba szállíttatott. Tekintetes szerkesztő ur! A „Hon“ f. hó 29-én megjelent számában, s ennek nyomán több napi­lapban is, a czeglédi küldöttség megérkezése alkalmával a rendőrség részéről eszközölt befoga­­tásokat illetőleg nevem felemlítésével rendőrsértés miatt történt befogatás elítéléséről van szó; mint hogy pedig ez a tény valódi állásával homlokegyenest, ellenkezik; ennélfogva kinyilatkoztatom, hogy rend­őrökkel és spitzlikkel veszekedni nem szoktam; s hogy 10 napi fogságot nem rendőrsértés miatt szabott reáli­ a kapitányság, — mint ezt a kihallgatás alkalmá­val felvett jegyzőkönyv s jelen volt tanuk igazol­hatják — hanem azon hallatlan vakmerőségért, hogy éljent voltam bátor kiáltani ha­zánk legnagyobb fiának Kossuth Lajos­nak!! Midőn jelen nyilatkozatomat becses lapjá­ban közzétenni kérném stb. tisztelettel maradtam Budapest, 1877. jan. 29. Bogya Kálmán, joghall­gató. Színház, művészet. — A népszínházban vasárnap a „Czi­­gány“, népszínműveink ez egyik legjobbika került első ízben a deszkákra. A félig telt ház nagy ér­deklődéssel nézte a darabot, melynek czímszere­­pével Tihanyi birkózott meg, a népszínház e legiparkodóbb tagja. Tihanyi a drámai részeket különös szerencsével emelte ki, s e tekintetben méltó párja volt Rákosi Fáninak (Rózsi, czi­­gányleány) a humorosabb vonások kidomborításá­­ban akadályául szolgált, hogy nem bírja teljesen a czigány kiejtést, a­min egyébiránt tanulmán­­nyal könnyen segithet. Meg kell még említenünk K­l­á­r­n­é­t és P­á­r­t­é­n­y­i­t kik elemükben voltak. Fővárosi ügyek. — A főváros .szervezési bizottsá­­g­a ma este folytatta ülésezéseit Kammer­­mayer polgármester elnöklete alatt. Mindenek előtt több folyó ügy jön elintézve.­­ A ferenczvárosi lelkész még egy ne­gyedik segéd alkalmazását kéri a plébániánál, mert a jelen­leg alkalmazottak nem kép­sek ellátni a lelkészi teendőket és hitoktatást is együtt. A jogügyi bizottság és tanács a kérelmet nem javasolja teljesíteni, mert a törvény értelmében köz­ségi iskolában a hitoktatásról a felekezetek maguk tartoznak gondoskodni, a főváros patronatusi jogá­nál fogva pedig nincs hivatva kath. hitoktatók al­kalmazására. Ennek ellenében Havas Ignácz hang­súlyozván, hogy kath. hitközség nincs, a nagy több­ség hozza magával a patronatust; a lelkészi teen­dőket pedig a hitoktatói teendőktül elválasztani nem lehet, tehát a dolog mégis nagyon megfontolandó. Steiger a katholikusok önkéntes megadóz­tatásának eszméjét pengeti, de a melyről most, mi­dőn kath. autonómia nincs, szó nem lehet. A bi­zottság határozatának irányadóul szolgáik S­tili­er és Gerlóczy nyilatkozata. Előbbi a patronátusi jogot e népoktatási törvén­nyel összeegyeztetni úgy bírná, hogy segédlelkészi teendők végzése czéljából szavazna meg egy uj állást. Ge­r­ló­czy pedig kiemeli, hogy a segédlel­kész teher a plébánosnak, mert tartási költségül csak 126 frtot kap számára évenkint, melyre neki sokat kell fizetni; kiemeli Kurcz urnak minden tekintetben kitűnő tevékenységét, s hogy e segéd­lelkészek száma már ezelőtt is több városrészben szaporittatott oly czimen, hogy a lelkipásztorkodás teendőit lássák el. Kimondatott, hogy tekintve, mikép a lelkész ur maga is ily indokolással kéri az uj erőt, ezen állomás megteremtése aj közgyülésnek ajánltatni fog. Nem mulaszthatjuk el megjegyezni,­ hogy több panaszhang emelkedett a községi iskolákban a kath. hitoktatás hiányos volta ellen, mi az oktatók cse­kély számából magyarázható. A mérnöki hivatal a magán építési felügye­lőség személyzetének szabályozását kéri. Kiadatik azon albizottságnak, mely a mérnöki hivatal át­vizsgálásával foglalkozik. A vízvezeték igazgatósága meg a vizv. hiva­tal személyzetének lakbér átalánya felemelését s szervezését sürgeti. Több tag kiemelte, hogy az általános szervezésnél némely hivatalok személy­zete egyik-másik okból nem lett szervezve, ilyen a vízvezetéki, kórházi stb. hivatalok. Bár felhozatott, hogy a főv. törvény 112. §-a szerint a hivatal személyzete csak a vízvezeték végleges kiépítése után szervezendő, de miután ezek is végleges fölvett hivatalnokok, s szintoly fe­lelősek, mint mások, határozatba ment, hogy a vizv. hivatalnokok lakbére azon fokra emeltessék, mely az általános skála szerint fizetésekkel arány­ban áll. A lakbér azonban csak 1878. január 1-től járhat. A 7-ik kerületben egy bábai állomás ürese­dett meg; erről már a múlt ülésen volt szó s a bizottság a tiszti főorvos véleményét kérte ki, hogy ez az állás betültessék-e. A főorvos kívánja a be­töltést, de olyformán, hogy a kerület a pályázat­nál ne neveztessék meg, hogy az új bábát esetleg terhesebb kerületben lehessen alkalmazni. Érdekes bába-vita fejlett ki. A főorvos hosszabb beszédben szólt a létező bába állomások meghagyásáról, melyek a szerve­zés fogamzásakor születtek. A 7-ik kerületben szapora a nép, a 4-dik kerületi állomásnak, (mely szinte üres) betöltése fölösleges. Havas azt mondta: tán elég annyi bába, a­hány kerületi orvos van 132. Aztán a szegények menjenek a kórházba. Többen erre kívánták felhini a fővárost, hogy adatokat sze­rezzen s adjon be, hogy a bábák általában mennyi esetet látnak el, — szóval bába tevékenysége statistikát nyújtson. — A főváros ragaszkod­ván véleményéhez kérte a dolog függőben hagyását addig, míg ezen adatokat bemutatja. Ez értelem­ben történt határozat. Bár az idő már későre járt, a bizottság, hogy haladjon mégis „bele­ment“ a fővárosi szervezett további tárgyalásába. Az i­n­c­o­m­patibilitási esetek szabatos meghatározására a múlt ülés (a 23. és 28. §§-ok egyes bekezdéseinek fogalmazása tárgyá­ban) a főügyészt és a főjegyzőt küldte ki. Ez a jelenlegi szövegen oly változtatást tett, hogy főv. bizottsági tag nem lehet, vagy lenni megszűnik s a fővárossal legalább 1000 frt erejéig üzleti viszony­ban álló vállalkozó, iparos vagy kereskedő, 2. a városi tisztviselők, kik nem egyszersmind állásuk­nál fogva tagjai a közgyűlésnek. Rupp tanácsnok csak általánosságban kí­vánja megjelölni az összeférhetlen üzleti viszonyt. Az egyes eseteket a bíráló választmány döntené el. Királyi Pál a 10,00 frtos összeg ellen szól, nem járja, hogy 999 frtos üzleti viszonyban álló egyén tagja lehessen a közgyűlésnek. Steiger a következőkben hiszi legjobban megjelölni az eseteket: „biz. tag nem lehet .... ki vállalkozást, vagy szállítást tartalmazó szerződési vagy számadási visszonyban áll a fővárossal, to­vábbá. ki városi szolgálatban áll s a házi pénztár­ból rendes fizetést tart. Ezen formulázások egyike sem elégítette ki a bizottsági tagokat. A szövegezés végre úgy állapíttatott meg, hogy városi képviselő nem lehet, ki a fővárossal vállalkozási, szállítási vagy javadalombérleti szer­ződési viszonyban van, nem lehet továbbá az, ki tettleges városi szolgálatban áll s a házi pénztár­ból évi rendes fizetést hojt. (Ide nem értve azo­kat, kik állásuknál fogva tagjai a közgyűlésnek. És ha időközben válik valaki így incompatibilissé, (28 §.) tag lenni megszűnik. Királyi Pál az államhivatalnokok ellen mond erős philippikát. Indítványozta, hogy ne le­hessen városi képviselő az se, ha különben vá­lasztó is, ki a város költségeinek fedezésére pót­­adót nem fizet. „Ne bántsuk ezt urak!“ — kiál­tott fel Széher s a bizottság napi­rendre tért az indítvány fölött. Ezzel az ülés véget ért. TÁVIRATOK, Bécs, jan. 29. A budgetbizottság h­os­­­szabb vita után elvetette 15 szóval 11 el­lenében, főképen pénzügyi tekintetekből az előadó azon indítványát, hogy a párisi vi­lágkiállításon való résztvevésre 600,000 fö­lállt szavaztassák meg. Gompert előadó ezen határozat miatt lemond az előadói tisztről, és egy kisebbségi indítványt jelent be nevezett összeg megadására nézve. Versailles, jan. 29. A kamara 100,000 frank segélyt szavazott meg egyhangúlag a franczia India éhhalállal fenyegetett la­kossága segélyezésére. Az „Agence Havas“ jelenti: A franczia kormány megtagadta az oktató­ tisztek küldését Konstantinápolyiba. Valamennyi hatalom elhatározta minden lé­péstől tartózkodni, mely a konferencia vég­leges állapodását gyengíthetné. Csernajeff Londonba megy , hogy egy szabadelvű metingen és a parlament megnyitásán je­len legyen. Bécs, jan. 29. A „Pol. Corr.ft jelenti: Milán fejedelem Midhat pasának, a direkt békealkudozások iránti táviratára már e h­ó 27-én válaszolt táviratilag, kijelentvén, hogy elvileg kész erre, és egyúttal a tárgyalá­sok alapjának közlését kérte. Szerbia re­ménye, hogy a tárgyalások alapja ugyanaz lesz, mint azt a konferencia Konstantiná­polyban indítványozta; a tárgyalások való­­szinüleg Bécsben Aleko pasa és Zukics szerb ágens között fognak folytattatni, erre mutatnak a nevezettek között már megkez­dett értekezletek. Bécs, jan. 29. — (B­ 0) Miután a nagyvezér békealkudozások iránti fölhivására Milán fejedelem igenlőleg válaszolt, ennél­fogva azok folytatására a porta részéről ennek itteni képviselője, Aleko pasa, és Szerbia részéről ennek itteni képviselője dr. Zukics neveztettek ki. Nevezettek ma hosszabb ideig értekeztek s minden jel oda mutat, hogy a béke Törökország és Szerbia közt rövid idő alatt megköttetik. Jassy, jan. 29. (Az „Egyetértés“ távirata). Belgrádból jelentik: Midőn az orosz önkénytesek hazautazás végett hajóra szálltak, Wrede konzul is jelen volt. Dan­­deville tábornok is elhagyta Szerbiát, s vele az utolsó orosz önkénytesek is. A lakosság teljesen meg van törve és külön békekö­tést kíván a portával. Risztics lapja, az „Istók“ megszűnt. London, jan. 29. (Az Egyetértés távirata.) A marhavész terjedése következ­tében meg van tiltva, a zsírnok, bőröknek, szénának, szarvaknak, körmöknek, trágyá­nak és friss húsnak behozatala is Német­országból és Belgiumból. Bécs, január 27. Hitelrészv. 146.30 Galicziai 206 25 Államvasut 240 50. Rente 61.90 — 1860-as 113.—.— 1864-es 134 5­0. Ezüst 116 60.­­ London 122 80. — Unic­­bank —.— Átalános épitőbank —. Angol-Osztrák 77.50. Lombard 75 25 — Tramway —.— Hitelsorsjegy 163.­­Napoleon d’or 9.81.—.— Arany 5.80. Frankfurt 59.65 — Porosz pénzutalvány 60.30. Torok sorsjegy —. Angol épitőbank —.—. Bécs, január 27. Magyar földteherm. kötvény 73.50. Salgó-Tarján 74.— Magyar hitel 114.50 Magyar zálog­levél 86.— Erdélyi 81.— Magyar keleti vasút 58.50 Magyar sorsjegy 73.25 Magyar földhitel 23.—­ Magyar vasúti költ­sény 98 75 Anglo-magyar 40.—­ Franco-magyar bank — •— Alföld 97.25­ Magyar északkeleti vasút 95 — Kelet-vasúti elsőbbségi kötv. 59.10 — Tiszai vasút 158.— Municipális bank —.—­ Éjjeli posta. A keleti kérdés újabb fordulata beható megbeszélés tárgyát képezi az egész európai saj­tóban. A „Memorial Diplomatique“ szerint Anglia a conferentia javaslása által nemhogy javított volna valamit a helyzeten, sőt inkább mindent elrontott, mert a törökországi korszellem ébredésével, az alkot­mán­nyal s a mohamedán világ forradalmi mozgalmai­­val szemben a hatalmak beavatkozása nem is vezethe­tett czélra. Az ellenállás, mely a keleti népek ön­tudatában nyilvánul, oly tényező, mel­lyel a con­ferentia hatása nem m­érkőzhetik. Törökország nem akar meghalni, s e fölött a szabadelvű Európának csak örülnie kellene. De a szabadelvű, a szabad Európa nincs többé. Nem kételkedik­­ Oroszországban s elhiszi ennek, hogy nem akar egyebet, mint a keresztényeket egy rosz kormányzattól meg­menteni. Azonban, ha való volna is, hogy Sándor császár nem szándékozik feltűzni a keresztet Zsó­fia templomára, maga az orosz nép mégsem oly szerény, mert ez Konstantinápoly elfoglalásáról álmodozik, minélfogva most arról van szó, melyi­kük lesz erősebb: a szár, vagy a nemzet , az önkény-e vagy a­­­ forradalom. E per még nem dőltt el, hanem függőben van. Nevezett lap szerint a a conferentia csak álbékét­ eredményezett volna, mert Törökországot orosz gyámság alá helyezte, és az orosz beavatkozást Törökország ügyeibe szentesítette volna. Törökország azonban merev és szilárd diplo­­matiájával megmentette önmagát és — pedig nem most először — Európát is. Idézett lap azt mondja, hogy Európa most már fölszabadult az orosz nyomás alól, s a kományok Oroszországgal való egyetemle­­gességének már vége van. Végül így szól a „Mem. Dip.“ : „Beszélik, hogy a tavaszra a háború kitörése Orosz- és Törökország közt várható ; mi nem hiszünk e háborúban. Az orosz császár nem akar hábo­­rúút, Pánszláv eszméktől vezérelt kormánya nagyon messzire vezeti őt, mi eg­gyel több ok számára, hogy visszatérjen. Legjobban tesz vala Oroszor­szág, ha ott kezdi, a­hol most áll; azaz, megen­gedni Törökországnak az Európa által kívánt re­formok valósítását s megvárni az eredményt, ahe­lyett, hogy mind magát, mind másokat beleke­vert.“ * 20 Heti­ naptár. jan. 29. — febr. 4. Január 29-én: „A budapesti kézműves bank“ közgyűlése 4 órakor d. u. az intézet helyiségében. — „A balatonvidéki takarékpénztár „közgyűlése 9 órakor d. e. — „A budapesti alagút társaság közgyűlése az alagút épületé­ben 10 órakor d. e. Január 31-én, közgyűlése 10 órakor d. e. — A „szeredi takarékpénztár“ A „zalaegerszegi takarék részvény-társaság“ közgyűlése 2 órakor d. u. Február 1 - é­n: Az 1860-ki 500 forintos 6% államsorsjegyek kisorsolása (Sorhuzás). — A braunschweigi 20 talléros sorsjegyek húzása (Sorhuzás). — A gróf St. Geneis-féle sorsjegyek húzása. — A magyar 100 forintos díjsorsjegyek húzása. — A „malaczkai takarék­ részvény-tár­­saság“ közgyűlése d. e. 10 órakor. — A „tolnai takarék­­pénztár“ rendkívüli közgyűlése. Február 2-án: A „külső-szolnok megyei taka­rékpénztár“ közgyűlése Szolnokon d. e. 9 órakor. — A „Paksi takarékpénztár“ közgyűlése d. e. 10 órakor. — A „makói ipar- és kereskedelmi társaság közgyűlése 9 és fél órakor. — A „magyar leszámítoló- és váltóbank“ közgyű­lés dorottya-utcza 8. sz. 10 órakor d. e. — A „zentai álta­lános takarékpénztár“ közgyűlése d. e. 8 órakor. Február 4-én Az első magyar Iparbank hitel­birtokosainak közgyűlése az ipar klubban hatvani­ utcza 2. szám d. e. 10 és fél órakor. — A „újpesti takarékpénztár“ közgyűlése az intézet helyiségben d. u. 3 órakor. — A „li­pótvárosi takarék- és hitelegylet“ közgyűlése Budapesten, akáczfa-utcza 20. szám­. — A „zombori kereskedelmi- és iparbank közgyűlése d. e. 9 órakor. — A „palánka kerületi takarékpénztár“ közgyűlése 8 és fél órakor. — A „szegedi liquidatio alatti forgalmi bank“ rendkívüli közgyűlése 3 órakor d. n. a szegedi Lloyd társulat termében. — A „zircz­­vidéki takarékpénztár“ közgyűlése d. e. 10 órakor. — A „mezőtúri takarékpénztár“ közgyűlése d. e. 10 órakor — A „b. m. vásárhelyi népbank közgyűlése 9 órakor. — A A „békés-csabai népbank“ közgyűlése d u. 3 órakor. — A „perjámos-haulikfalvi takarékpénztár“ közgyűlése Perjá­­moson 8 órakor d. e. — A „nyírbátori takarékpénztár”, közgyűlése d. c. 10 órakor. — A „marienfeldi takarékpénz­tár“ közgyűlése d. e. 9 órakor. — A „teremiai takarék­­pénztár közgyűlése d. e. 9. órakor. Árverések, csődjegyek (Kivonat a „Budapesti Köz­löny jan. 28-ki számából): Kajár (Győr) febr. 18. Vitéz Antal ingatlanai 406 frt és 2811 frt. — Darázsfalva (Kis- Márton) febr. 20. Kroyer András telke 2500 frt — Darázs­­falva (Kis-Márton) febr. 20 Zanius Franciska telke 3000 frt # Csóka (N.-Kikinda) febr. 28. Csanádhcz Milané in­gatlanai 2369 frt és 2869 frt. — Gyires (N-Várad) febr. 5 Botos Péter ingatlana 2542 frt — Kolozsvár febr. 15. Hersch Fischer hagyatéki ingatlana 14,139 frt. — Budapest febr 24. Gilányi János csömöri úti ingatlana 8513 frt. — Gyimót (Pápa) febr. 24. Maródi Ferencz ingatlana 3000 frt — Budapest mátez. 5. Sturm Gábor kőbányai háza 8649 frt. — Söreg (Rimaszombat) marcz. Táy Tamás bir­­toka 8000 frt — Budapest febr. 22. Kaiser Mihályné józsef­városi ingatlanai 6780 frt 13030 frt 6800 frt 3358 frt 2987 frt 5191 frt és 2000 frt. — Szatmár febr. 22. özv. Morvay Sándorné birtoka 4446 frt. — Baracska (Székesfehérvár) febr. 21. Szűcs Pál ingatlanai 200 frt és 3000 frt — Szent (B.-Gyarmat) márcz. 1. Kovács Mihály ingatlana 2088 frt. :B-u­d.a,pesti színlapok­-Vasárnap, 1877. január 28-án. Vízállás és Időjárás. Budapesten január 29 1­21 m. 0 fölött borult. Pozsonyban január 29 09.5 m. 0 fölött felhős. M -Szigeten január 29. 0.81 m. 0 fölött felhős. Szatmáron január 29. 0.64 m. 0 fölött felhős. Tokajban január 29. 1 50 m. 0­ fölött felhős. Szolnokon január 29. 2.44 m. 0 fölött derült. Szegeden január 29. 3 86 m. 0 fölött felhős. Aradon január 28. m 0 0.75 alatt zajos. N.-Becskerek, január 28 0.61 m­. 0 fölött felhős. Bezdánnál január 23. 2.39 m. 0 fölött száraz. Verbászon január 23 1.77 m. 0 fölött száraz. Eszéken január 28. 1.47 m. 0 fölött felhős. Sziszeken január 15. 1.57 m. 0 fölött felhős. Mitrviczon január 4. 5.43 m. 0 fölött száraz. Barcson január 27. 1.68 száraz. Csávolszky Lajos felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bán­k-B­á­n. Nagy opera 3 felvonásban. Személyek : II. Endre Köszeghy Gertrud Saxlehner E. Otto Pauli Bánk-bán Ellinger Melinda Balázsné Petur bán Láng Biberneh Tallián Tiborcz ódry Udvarmester Széphegyi Kezdete 7 órakor. NÉP­ SZINHÁZ. A czigány. Eredeti népszínmű dalok­kal és tánczczal 3 felvon. Személyek: Várszegi Karikás Kurta V. Kovács Gyuri Váradi Urü Márton Pártényi Rebek Klárné Évi Szabó Zsiga Tihanyi Peti Eőri Rójti Rákosi Násznagy Kovács Berke Tiszai Kondorné Kertész Kezdete 7 órakor.

Next