Egyetértés, 1877. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1877-02-14 / 38. szám
pasa azonnal beigtattatott a nagyvezéri székbe. A partokon, melyeket az „Szeddin“-nek érinteni kellett, számos katonaság volt összevonva, hogy Midhat pasa különben is lehetetlen szökése megakadályoztassék. A szultán Midhatnak némi pénzt küldött, de nem engedte meg, hogy néhány ruhadarabon kívül házából mást elvitethessen. Lehetetlen a hatást, rajzolni — írja levelező, — melyet ez államcsíny a lakosság minden osztályára tett. Az „Izzedin“ hajó, mint egy ma érkezett távirat jelenti, tegnapelőtt este 6 órakor érkezett Brindisibe. Midhat aznap a hajón maradt, hol őt a Brindisiben tartózkodó idegenek küldöttsége üdvözölte. Midhatot a jövő hétre Párisba várják. Az angol alsóházban Gladstone jelentette, hogy pénteken a ház ügyelmét Derbynek szept. 5-én Elliothoz intézett jegyzékére fogja irányozni, hogy arra nézve a kormány nézeteit megtudja. Northcote kijelenté, hogy a porta intézkedéseket tett az 1855-iki kölcsön februári szelvényeinek beváltására, az 1854-ki kölcsönre nézve Angolén Francziaország Konstantinápolyban előterjesztéseket tett.• A kincstárnok kijelentette, hogy Elliot még tényleg szolgálatban áll. Rourke előadta, hogy nincs többé ok Derby azon jegyzékét közre nem bocsátani, melyben a porta értesíttetik, hogy Oroszországgal való háború esetén Törökország számíthat Anglia anyagi támogatására. Egy párisi távirat szerint az „Agence Havas“ megcáfolja a „Temps“ azon hírét, hogy az angol kormány Gorcsakoff herczeg jegyzéke ügyében a francziának előterjesztéseket tett. Párisi világkiállítás. A földmivelés, ipar és kereskedelemügyi miniszter a következő rendeletet küldte meg: I. A kereskedelmi és iparkamarának Budapesten. Pozsonyban. Sopronyban. Kassán. Temesvárott. Kolozsvárott. Brassóban. Debreczenben. Aradon II. Az orsz. gazd. egyesület. Ill. Az orsz. iparegyesület. IV. Az orsz földtani társulat. V. Az orsz. mérnökegylet. VI. Az orsz. erdészeti egyesület. VII. Az erdélyi pinczeegylet elnökségének Az 1878-ik évi párisi közkiállitásra vonatkozó eddigi közleményekből értesülve van a hazai közönség, hogy a magyar kormány e vállalatban való részvételt elhatározta, és az alapon a további kellő lépéseket megtette. A külügyminisztérium útján a franczia kormánnyal folytatott előzetes tárgyalások nagyobbrészt befejeztetvén, megérkezettnek vélem az időt, a kiállítási ügynek országszerte leendő szervezését. Számosak azon kérdések, melyek megoldásra várnak, ami leggyorsabban és legczélszerűbben az által vélek biztosíthatni, ha az erre hivatott testületek és egyletek egyrészt az eddig megjelent közleményeket előleges tanulmányozás tárgyává teszik, és másrészt, ha azok szakképzett képviselőinek egy a vezetésemre bízott minisztérium kebelében tartandó enquete-ben leendő meghívásuk által alkalmat nyújtok úgy az egyes vidékek kívánságainak nyilvánítására, valamint a különböző mivelési ágak érdekeinek érvényesítésére. Hogy (czim) ezen közleményekben foglalt általános határozatoknak a fennforgó hazai viszonyokra leendő helyes alkalmazása által magának megfelelő képet alkosson, és hogy másrészt az említett enquete feladatának megfelelhessen, mindenekelőtt szükségesnek tartom (czim) különös ügyeimet, már most két fontos körülményre irányozni. Értem a Francziaország részéről a külállamoknak rendelkezésére bocsátott terület viszonyait, és a részvételünk által felmerülendő kiadásokat. Mi a kiállítási területet, és mindenek előtt Magyarországnak szánt térség nagyságát illeti, figyelembe veendő, hogy a párisi kiállítási épületek térfogata a volt bécsi 1873-iki kiállítási épület arányaival szemben sokkal csekélyebb, ennélfogva az egyes államok rendelkezésére bocsátott terület ugyanazon arányban szűkebbre lett kimérve. A Magyarországra eső terület valószínűleg 4 —5000 méterben fog megállapíttatni. Ezen helyi körülmények, valamint a rendkívül kedvezőtlen pénzügyi viszonyok részvételünk módozatai tekintetében bizonyos korlátot szabnak eljárásunk elébe. A hely szűk volta kötelességünkké fogja tenni annak minél okszerűbb felhasználását, tehát amennyire lehet csakis oly tárgyak kiállítását, amelyek kiviteli czikkeket képeznek, vagy amelyek versenyképessége, azok kiállítását az országra nézve hasznossá teszi. Mostoha pénzügyeink, és a közkiállítások helyesen felfogott czélja pedig azt fogják tőlünk követelni, hogy ne annyira a külső dísz- és értéktelen látványosságok segítségével igyekezzünk feltűnni, hanem inkább kiállítási tárgyainknak belértéke és haladottsága keltse fel a külföld figyelmét. Ezen vezérelveket szem előtt tartva, az enquete feladatául következő pontokat tűzöm ki: 1) Kijelölését azon csoportoknak és osztályoknak, amelyeket illetőleg Magyarország képviselete a kiállításon kívánatos. 2) A gyűjteményes kiállítások szervezése. 3) A vidéki kiállítási bizottságok székhelyeinek, területeinek, és működési körének meghatározása. 4) A bejelentési határidő meghatározása. 5) A kiállítási tárgyak előleges bírálatának szabályozása. 6) A kiállítási tárgyak gyűjtésének módozatai. Ami az első pontot illeti, szükséges hogy a mellékelt 3 rendbeli közlemény elsejét*) kebelében mihamarább tanácskozás tárgyává tegye, és e részbeni javaslatait küldöttjei által az enquéte elé terjessze. Egyáltalában az ügy érdekében kívánatos, hogy amennyiben (czim) a tárgyalásra kitűzött pontok egyikét vagy másikát, illetőleg eddig még nem nyilatkozott volna, azokat az enquéte-et megelőzőleg tárgyalja, s így lehetővé tegye, hogy küldöttei nem csupán egyéni nézeteiket, hanem a (czim) felfogását is tolmácsolhassák. Az enquéte megtartására f. hó 26-át tűzöm ki, a mely napon reggeli 9 órakor a keresk. minisztérium tanácstermében a tanácskozmányok megindittatni fognak. Ezen enquete-be (cziml kebeléből ad I. 1) báró Kochmeister Frigyes elnök, Ráth Károly alalnök és dr. Szvetenay Miklós kamarai titkár urakat, 2) Schäzler Frigyes titkár urat, 3) Flandorffer Ignác elnök és Schindler Ferencz titkár urakat, 4) Deil Jenő titkár urat, 5) Strasser Albert titkár urat, 6) Gámán Zsigmond titkár urat, 7) Dück József alelnök urat, 8) egy kiállítási ügyekben jártas tagot, 9) Gaál Jenő titkár urat, ad II. Korizmics László alelnök, Mórocz Pál titkár, Térey Pál és dr. Rodiczky Jenő egyesületi tag urakat, ad III. dr. Szabóky Adolf alelnök és Posner Károly egyleti tag urakat, ad IV. Reitz F. elnök urat és egy kiállítási ügyekben jártas tagot, ad V. egy kiállítási ügyekben jártas tagot, ad VI. egy kiállítási ügyekben jártas tagot, ad VII. egy kiállítási ügyekben jártas tagot, ad VIII. Gamauf Vilmos urat, hívom meg. A kiküldetés eszközlésére vonatkozó jelentését az enquete megtartása előtt ideje korán elvárom. Budapest, 1877. február 10-én. Trefort s. k. A fővárosi közigazgatási bizottság rendes havi ülését ma folytatta. Az árvaszéki elnök havi jelentését Kasénszky árvaszéki elnök betegsége folytán a főjegyző olvasta fel. Fuchs Gusztáv előhozza, hogy a gyámpénztárnak van ugyan tűzmentes helyisége, de a könyvek és sok értékes iromány oly helyiségekben vannak elhelyezve, hogy tűz esetén onnét alig lehetne valamit megmenteni s menthetlenül minden odaveszne. Polgármester megjegyezte, hogy nemcsak a gyámpénztárt, de minden pénztári helyiséget a régi városháza földszinti helyiségére kell áttenni a biztosság szempontjából. Földszint azonban a kir. főkapitányság van elhelyezve, s így előbb ezen állami hivatalt kellene eltávolítani. A belügyminiszter ez iránt felkéretvén, azt válaszolta, hogy ez ügy még elhalasztható, s igy talán nem marad egyéb hátra, mint az, hogy a város a belügyminisztériumnak felmondja a helyiségeket. Fuchs Guszt. nem érti, hogy miként nem talál a b. n. miniszter helyiséget a főkapitányság részére, miután Budapesten jelenleg mintegy 3000 lakás üres. Ráth főpolgármester megjegyzi,,hogy a főkapitányság számára, nem elég egy közönséges lakás, hanem egy elkülönített alkalmas épületre van szükség. Ezen közbeszólások után az árvaszéki elnök jelentése tudomásul vétetett. Felolvastatott a közoktatási miniszternek a belügyminiszterrel egyetértőleg kiadott 1877. évi január 25-én kelt rendelete, mely a városi iskolaszékek a tanács és a közigazgatási bizottság hatáskörét szabályozza iskolai ügyekben. A rendeletet elkezdi a tanfelügyelő olvasni. Királyi Pál felszólal. Előadja, hogy a rendelet igen sok jogot érint s igen terjedelmes, tehát csak úgy szólhatnak ahoz majd a bizottsági tagok, ha az lithografáltatik s a tagok között kiosztatik. Ez határozatba menvén, a további felolvasás abbamaradt. A tanfelügyelő jelentése szerint 40 olyanelemi iskolai osztály van, amelyben a tanulók száma a 80-at meghaladja, 14 pedig olyan, amelyben 80 volt a tanulók száma. A törvény értelmében 80 a maximális létszám. Bár a tanfelügyelő hosszas, részletes jelentése kevés figyelemben részesült a bizottsági tagok részéről. Az előterjesztés részletessége folytán, azonnal alaposan nem is igen szólhattak volna a felsorolt tárgyakhoz. A bizottsági tagok inkább átalános megjegyzésekre szorítkoztak. A tanfelügyelő számos hiányt tüntetett volt fel az iskoláztatás és az iskolaépületek dolgában, a városi tanács erre vonatkozólag válaszában részint devalválni igyekezett a hiányok horderejét, részint azt tüntette ki, hogy a hiányok orvoslása szerfelett sok pénzkiadást igényelne. A tanfelügyelő jelentésében újra hangsúlyozza a hiányokat. Busback azt kívánta volna, hogy a tanfelügyelő inkább apróbb részleteket a kiválóbb hiányok orvoslását sürgesse esetenként, mert így lassan-lassan fokonként el lehet a dolgot alaposan intézni. Havas Ignácz megjegyezte, hogy 80 gyeket lehet egyszerre jól tanítani, mivel a tanítás *) Ez a kiállításra vonatkozó átalános szabályokat és intézkedéseket tartalmazza cumulative történik. A jelentés tudomásul vétetik, s az észrevételek a tanáccsal közöltetnek figyelmeztetés végett. A múlt ülés alkalmával egy albizottság vett kiküldve a végett, hogy vizsgálja meg Rókus kórházi elmebeteg osztályt, ezen albizottság nevében a főorvos előadja, hogy az elmeteg osztály túltömöttnek találtatott; a férfi és nő osztályok helyiségei közös folyosóra nyílnak. Az albizottság nézete szerint a nő osztályt más épületben kellene elhelyezni, s akkor a férfi osztály számára elegendő hely maradna. A megfigyelés végett behozott egyéneket 4 hétnél tovább nem kellene tartani a kórházban, hanem ez idő letelte után, vagy az őrültek házába adni, vagy pedig visszaküldeni oda a honnét jöttek. Ha a rendőrség adja át az egyéneket, oda vissza kellene őket vezetni. Hülyék számára állomási menhelyet kellene berendezni a főváros közelében. A közigazgatási bizottság azt határozta, hogy az albizottmány előterjesztése közöltessék a tanáccsal és a főkapitánysággal, és a minisztériumhoz felterjesztessék, hogy mindenik közeg a maga hálás körében intézkedhessék. A januári bizottsági ülés albizottságot küldött ki, az illetékhátralékok okainak kifürkészése végett. A kiküldött albizottmány konstatálta azt, hogy az illetékkezelés szerfelett hiányos. Az adó- és illetékhivataloknál néhol az illetékhátralékokról nem vezettetik nyilvántartás. A 3-ik kerületi adó- és illetékhivataloknál 32.500 db. illetékhátralék-kimutatást találtak elintézetlenül. Az 5-ik kerületi illetékhivataloknál GOOO db. illetékhátralék kimutatás Papa előbbi főnök által félretétetett. Az adó- és illetékbehajtási hivatalban 42308 frí 64 kr. van bevételezve, s gyümölcstelenül hever, egy része még 1862. és 63-ból, holott az összegeket természetesen régen rendeltetésük helyére kellett volna küldeni. A Józsefvárosban olyan hivatalos helyiséget talált az albizottmány, hogy amint Busbaeh az albizottmány egyik tagja, megjegyezte ott dolgozni legalább jól dolgozni absolute lehetetlen, a 3-ik kerületi végrehajtó osztályban Busbaeh szerint oly zűrzavar volt, hogy egy Keresztessy nevű tisztviselőn kívül senkit sem találtak aki felvilágosítást nyújthatott volna. Ezen bajok megszüntetésére Hegedűs adófelügyelő albizottsági előadó beterjesztése szrint a munka szaporítás, néhány nem alkalmas tisztviselő helyetesítését s több kezelési javítást alál. A javaslatok a tanácsai közöltetni fognak, hogy a saját hatásköréhez tartozókban intézkedjék és a pénzügyminiszterhez felirat intéztetik a reformok életbeléptetése iránt. A januári ülésben Hunfalvi Jánosnak egy beadványa olvastatott fel, amely a fővárosi adókezelés egyszerűsítésére tartalmazott javaslatokat. Erre a közigazgatási bizottság azt határozván, hogy miután nem bizottsági tag nyjtotta be, nem tárgyalható. Bushack a beadványt magáévá tette. Ez indítvány kimutatja az adókezelés, és adóbeszedés hiányát azon kellemetlenségeket és házakat, melyek a fővárosházban elhelyezett adóhivatalok a folytán a távol lakókat éri. Az adóbevallási íveknek az eligazodást szerfelett megnehezítő bonyolodottságát s különféle reformjavaslatokat, indítványozza. Allbizottmány küldetett ki, amely a Hunfalvy Busbach féle javaslat figyelembe vételével az adóhivatalok szervezetét, eljárását a felügyeletet és ellenőrzést tanulmányozza, és az eredményt a közigazgatási bizottmánynak beterjessze. Olvastatott még Schweiger Adolf javaslata aziránt, hogy a postahivatalok bízassanak meg az okmány bélyegzéssel, hogy így a felek az okmányok bélyegzése esetében kénytelenek ne legyenek messze fáradni. A javaslat fel fog terjesztettni a pénzügyminiszterhez. Ezzel az ülés d. u. 2 órakor véget ért. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevezés: A m. kir. pénzügyminiszter Roehler Pál m. k. erdőgyakornokot a pénzügyminisztérium erdészeti osztályához fogalmazó erdőgyakornokká nevezte ki. Az ügyvédi kamarákból. A debreczeni ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, miszerint Kovács József kamarai tag Tokajban közjegyzővé lévén — az ügyvédi lajstromból kitörtltett — Személyi hírek. Majláth György és báró Sennyey Pál Bécsből Budapestre érkeztek. — Hymen. Schwarcz Gyula orsz. képviselő a „F. L.“ szerint jegyet váltott b. Bánffy Mária kisasszonynyal, néhai b. Bánffy János leányával. — Dr. Krajtsik Rudolf pestmegyei kecskeméti járás orvosa oltárhoz vezette Desewffy Eugen úrnőt, Érkövy Tivadarnak fiatal özvegyét. — Neerolog. Elhunytak : Andrásffy Gyuláné, szül. Beöthy Paulina asszony, Beöthy Algernon orsz. képviselő testvére, Budán; Gábriel István, a gönczi járásnak 1847-től öt országgyűlésen álképviselője, életének 63-ik évében. — A nyomor. Barsmegyéből egy darab kenyérféle úgynevezett „tápszert“ kaptunk azon magyarázattal, hogy e megye közigazgatási bizottságának ülésén az adófelügyelő bejelentette, mikép a megye több községe teljesen képtelen adóját megfizetni, s hogy minő nyomor uralkodik ott, annak illustrálására bemutatott egy, Jasztraba községből hozott szörnyű valamit, a mit ott a nép „kalácsnak“ nevezett el. Miből legyen e kalács sütve, azt nem tudjuk, de undorító ránézni és borzalmas rágondolni, hogy vannak emberek, akik ily táplálékkal kénytelenek tengetni életüket. A „kalácsból“ hozzánk is beküldetvén egy darab, szerkesztőségünkben a nap bármely részében szívesen megmutatjuk azon idefáradó erősebb idegzetűeknek, akik a talán tűből, fűrészporból, káposztalevélből meg földből készült eledelt hajlandók megtekinteni. Érdemes megnézni. — A háború. A hetedik tüzérezredet e hó elején szerelték fel Achaczius-ágyukkal. E szerint már már most a tüzérségnek több mint kétharmadrésze csatakészen áll a theoriában. Petőfinek az erdélyi múzeum számára megveendő carrarai márvány mellszobrára eddig mintegy 400 fi gyűlt be. Miután a beküldési (meghoszabbított) határidő ez évi márczius hó közepére van kitűzve a szoborbizottmány által, a begyült összeg, úgy látszik, elegendő reménnyel biztat, hogy a hazafias czél valósítására szükséges összeg a határidőig begyül. A bizottmánynak értesülésünk szerint feltűnt az, hogy a nagy költő szülőföldéről, s azon helyekről ahova a nagy költő ifjúkori emlékei fűznék, Félegyházról, Pápáról, Aszódról, Selmeczről alig gyűlt be valami, valamint, hogy Erdélyből, a mely a szoborügy által legközelebbről van érdekelve eddig, csak csekély összegek küldettek be. Alig tehető azonban föl, hogy az aránylag csekély összeg (a gyönyörű, carrarai márvány szobor ára 1500 forint) a költő nagyszámú tisztelői között be ne gyűlne. — Biztosan hisszük, hogy akad elegendő adakozó, s lesznek lelkes tisztelői a legnagyobb magyar költőnek, akik hangversenyek, színi előadások sat. által hazafias készséggel közreműködnek arra, hogy Magyarország második, Erdély első gyűjteményét mielőbb díszítse a nemzeti büszkeségünket képező nagy költőnek nemes szépségű márvány szobra. Az adakozások a mellszoborbizottság pénztárnokához Tors Kálmánhoz küldendők (Athenaeum épület.) — Leszállított áru szivarok. A dohány különlegességi árszabály 27-ik tétele alatt felsorolt Regalia media III. szivarok gyártása beszüntettetvén, az ezen szivarokból még meglévő készletek végeladás útján olcsóbb áron fognak eladatni. Ennélfogva az eddigi ár, és pedig: nem kötegelt 100 darabért 6 frtról 5 frtra, kötegelt 100 darabért 6 frt 50 krról, 5 frt 50 krra, kötegelt 4 darabért 26 krról 22 krra leszállittatik. Ezen mérsékelt árf. évi martini hó 1-jétől kezdve lép életbe. — Adakozás. A király a szász-ujfalusi gör. kath. templom építésére 150 frt, az ábrányi rom. kath. templom felszerelésére 100 frt segélyt adományozott. —Aristokrata menyegző. A Kinskyféle grófi jószágon Clumetzen e hó 4-én történt megjözv. Kinszky-Dadányi grófnő leányának, Kinsky Marianne grófnőnek esküvője rudnai Nikolits Mihály báró úrral. Az utóbbi Milán szerb fejedelemmel közel rokonságban áll és Románia leggazdagabb földesurai közé tartozik. — Lemondás Wagner Ferencz 89. zászlóaljbeli szabadságolt állományi honvéd hadnagy, a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s eziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott.. . Alapítvány. Gróf Kun Kocsárd, mint a „P. N.“-nak írják, mint a szászvárosi ref. tanoda főgondnoka, a tanintézet javára tett számtalan áldozatainak megkoronázásául 50,000 frtnyi alapítványt tett oly feltétellel, hogy annak kamataiból építtessék fel a már tervbe vett osztályépület, azután pedig tőkesittessék mindaddig, amíg oly összegre nő, hogy az intézet többi jövedelmeihez csatoltatván elégséges lesz egy a kor kívánalmainak megfelelő gymnasium fentartására. Az adományt egy úrbéri kötvényben tette. Addig is, míg az úrbéri kötvények szelvényei esedékesek lennének, az építkezés megkezdhetése végett 1000 forint készpénzt előlegezett az intézetnek. Az intézet elöljárósága meghatott szavakban mondott köszönetet a nemes jeltevőnek, fogadva, hogy éntök legszentebb feladatának fogják tekinteni az alapitó magasztos intenziót megvalósítani. — A török sebesültek javára Simontornyáról 30 frtnyi összeget vettünk, melyet Ferenczy Zsigmond küldött be. Ez összeg a Simontornyai fiatalság által f. hó 1-én rendezett „Carton bál“ jövedelme. Az összeghez mint felülfizetők járultak ; Báró Jeszenszky Sándor úr 0 frt, Garay N. 2 frt, Kapos Tivadar 2 frt, Szikora János 4 frt, Pesty Endre 1 frt, Nyáry Ferencz 1 frt, Kizling Ferencz 1 frt, Lövi testvérek 1 frt, Schamschul Arthur 1 forint, Ludasi Mór 1 frt, Dádi Gusztáv 1 frt, Forster Antal 1 frt, Kotsics Gyula 1 frt, Babits N. 1 frt, Blauhorn Ferencz 1 frt, Namesey László 1 forint. Régi jó szokás szerint az öreg Karikás bácsi a „kis pipában“ az idén is megrendezte a farsangi malaczkisorsolást, együtt az ahhoz járó fánkkal és pezsgővel. Vagy 200 frt nyeremény jött be, a hunyadmegyei eloláhosodott magyarság magyarosításának előmozditási czéljaira. — Horváth Marczi hírneves főváros muzsikusnál, a ki másodprimás vagy szekundista a Rácz Pali bundájában, nagy családi ünnepély volt ma. Keresztelőt tartottak, a melyen mint keresztapa S. 1. orsz. képviselő „pontifikáit“. A csökön sok zeneműkedvelő, még több muzsikus és nem kevesebb turós-haluska volt (jelen), s mellé jó kedv, rá meg jó bor quantum satis. A kik ott voltak, őszintén kívánták,hogy hasonló fontos alkalmatosságból mielőbb találkozhassanak. Erre Horváth Marczi vendégszeretettel meg is invitálta rögtön, biztosra. — Névváltoztatás: Dr. Stern Mihály szegedi lakos „Csillagára változtatta vezetéknevét. — Rejtélyes hulla. Tegnap délután 1 órakor az aldunasori bőrgyár átellenében egy 18— 20 évesnek látszó tisztességesen öltözött nő hullája fogatott ki a Dunából. A hulla arczának bal részén kék foltok, száján egy vágás, bal keze szárán pedig két vágástól származó mély seb észlelhetett. A India több ideig vízben volt, mert hajának egy része már a koponyától elvált. Öltözéke fekete, ruhából s e palesztin czipőből állott ; a rajta levő fehérnemű Y. E. betűkkel volt jelölve. A hulla bonczolás végett kórházba szállíttatott. — Ez is illustrálja helyzetünket. Mint hitelt érdemlő helyről értesülünk, a „ bélyegesenkitási leletek oly tömegesen érkeznek a m. fr. pénzügyigazgatóságokhoz, hogy azok feldolgozására alig elégséges a rendelkezés alatt álló munkaerő s mig csak múlt évben is ugyanezen időben ilynemű lelet az egyes pénzügy igazgatóságoknál egyre másra naponta 80 drb érkezett, most azoknak száma naponta 120 sőt 140-re tehető! Az illetékszabási hivatalok felállításával is azt vélték, hogy a pénzügyigazgatóságok teendői ezáltal keresbedni fognak, redukálták is azok személyzetét, most azonban az illetékszabási hivatalok határozatai elleni felszólamlások napról napra nagyobb mérveket öltvén, annyira szaporítják az ez irányban illetékes pénzügyigazgatóságok teendőit, hogy ott a kellő számú munkaerő hiánya máris érzékennyé válik. (B. É.) — Egy orosz katonatiszt, ki a fővároson keresztül utazott, múlt éjjel a város éjjeli nevezetességeit látogatván meg, kétlovas bérkocsit használt, s reggel a kocsisnak csak 1 frtot akart fizetni, mert több pénze nem volt. — így az eset a főkapitányság elé került, hol a bérkocsis díja a díjszabályzat értelmében 7 frt 50 krban állapíttatott meg, melynek biztosítására az utazó téli köpenyét adta a bérkocsisnak zálogba. A bérkocsis azzal megelégedett. — A ezo pl. igazságszolgáltatásunk eléggé ismeretes. Mi egy nagykőrösi közlemény után csak egy kis tréfásan hangzó esetet akarunk reprodukálni. Ott ugyanis egy Pesten lakó ügyvédnek neje halálozott el, férjére hagyván N.Kőrösön levő házát. Ezen házon azonban az ottani takarékpénztárnak van néhány száz forintnyi követelése, melyet, — a hajnalok be nem folyván — per utján akart érvényesíteni. Az ottani járásbíróság felperes kérelmére „mert az örökösök tartózkodási helye ismeretlen“ hivatalból ki is nevezett egy gondnokot. Ha még hozzátesszük, hogy az örökös egy az ügyvédi kamaránál nyilvántartott pesti ügyvéd és az illető járásbíróságnál nem csak személyesen ismeretes, de több rendű beadványain lakása is meg van jelölve, úgy hisszük, a gondnok kinevezésének indokolásában elég a komikus. — Rádió-udvariasság. Rómából írják : A siciliai brigantik leggarázdábbja 11 Leone, névjegyét küldte a Palermoba érkezett uj prefectornak, melyen szerencsét kivan neki megérkezéséhez. Az előbbi prefectus tudvalevőlek saját kérelmévé tétetett át a félszigetre, mert Leone megüzente a nejének, hogy legkedvesebb társának megöléséért le fogja vágni a prefectus nejének az orrát. — Orlice berlini lutriprofessor mathematical utasításai folytán számosan estek már a lutri áldozatául, igy legujabban a pinczehelyi postamester fia, ki az ottani postát kezelte, nevezett tanár úr számaira fél év alatt 1500 írtőt rakott el a postapénztárból a kis lutrira, csupán deczember hóban 500 frtot tett fel; persze azon reményben, hogy az elsikkasztott kincstári pénzeket a roppant nyereményből fedezni fogja. Most aztán keresheti az állam a tanár uron e szép summácskát! — Tarcsafalvai Silvester Lajos volt cs. kir. katonai élelmezési tisztnek országos köröztetése végett a cs. kir. közös hadügyminisztérium 1876. decz. 2-án 3993. sz. ,a. átirt a belügyminiszter úrhoz, a ki azt decz. 11-én meg is tette. A törvényhatóságokhoz küldött körözvényben ugyanis előadta, hogy a nevezett egyéniség a katonai kötelékből még az 1860-dik évben egy, a veronai haditörvényszék által hozott ítélet következtében elbocsáttatott, és hogy ő a hadi kincstárnak tetemes visszatérítésével tartozik. Egyúttal valamennyi törvényhatóságnak azt is meghagyta a nemes belügyminiszter, hogy Silvester Lajosnak „jelenlegi holléte és vagyoni viszonyainak föl nem tűnő módoni kinyolmoztatása iránt megfelelően intézkedjék.“ Az ilyenemű köröztetésnek volt sikere, minthogy azt a belügyminiszter úr beszüntette, azért, mert Silvester holléte, Hunyad megye alispánjának jelentése szerint, kipuhatoltatok. A bécsi közös hadügyminisztérium tehát 16 éven át hagyta az elbocsátott cs. kir. katonatisztet az élet különféle pályáján bolyongani, talán azért, hogy ő is megtollasodjék, azaz, hogy vagyont szerezhessen ; 16 év óta tehát azon feltevésben, hogy már annyi idő óta megszedhette magát, rendeltette el kinyomoztatását szépszerűen. Azonban azt nem tudatja a belügyőr úr a törvényhatóságokkal, hogy le is lön tartóztatva; hiszen az ily madaraknál az nem szokás, csakis a kipuhatoltatás! (Beküldetett.) j én teremtettem, azon honvédség, melynek neve létezése annyira szivemhez volt forrva, kiknek világra szóló hősiessége s dicsősége igénytelen nevemet is nymbusszal környezte. S most ezen kedvenczeim tagadnak meg, s dobálnak rám sarat a távolból. Beniczky Lajosra visszatérve, a nyár folytában gyakran találkoztam vele. Kedvencz tárgya volt beszélgetésének a nemzetiségi kérdés, melyre újra meg újra visszatért. Nézeteink e tárgyra nézve is találkoztak. Egy ízben bizalmasan közölte velem, hogy gróf A. mint már miniszterelnök, magához hivatta, s a felvidéki izgatásokról beszélt vele; hire volt, hogy több muszka ügynök izgatja a szlávokat. „Azért hivattalak barátom, hogy volna-e kedved elvállalni a királyi biztosságot, te mint tót király a felvidéki tótok előtt nagy tekintélybe állsz. Nálad erre a missióra jobb embert nem lehet találni. Nagyon szívesen elvállalom, és azt hiszem, hogy rövid időn rendbe hozom a dolgot az atyafiakkal. De csak oly feltétel alatt vállalom el, ha teljhatalommal ruházom föl, mert azon szerepre, hogy kezem a távolból ez, ha nem vezető utasításokkal legyen megkötve, nem vállalkozom. Ez, olyan eljárás volna, mint midőn, hajdan a bécsi hadi tanács, egy pár száz mérföldre adott részletes utasítást, a hadvezérnek, hogy hol és mikor ütközzék meg. Szóval csak oly feltétel alatt avatkozom e kellemetlen dologba, ha kezem nem lesz megkötve, hanem szabadon intézkedhetem. Jutalmazok és büntetek, amint jónak látom a helyszínen. — Ezen feltételt el nem fogadhatom, ha a részletekre nézve szabad kezet engedünk is, de egy általános utasítást meg is kell adnunk. — így el nem fogadom a küldetést. S ezzel ki „EGYETÉRTÉS" MM, Beniczky Lajos a vértanú. Beniczky Lajossal az 1861-ki országgyűlésen ismerkedtem meg. A véletlen úgy eszközölte ki, hogy az országházbán szomszédom lett Közvetlen mellettem gr. Keglevich Gyula ült, kit már régen azelőtt ösmertem, becsültem és szerettem, mint az emberek egyik legnemesbikét. Gr. Keglevich mellett ült Beniczky, s az előbbi ösmertetett meg bennünket egymással. Én a 61-ik országgyűlésre kedvesen emlékezett vissza, még ekkor a szolgai meghunyászkodás nem kerekedett felül a nemzeti jellem megmérgezésére, még ekkor a 48- és 49-diki szellem adott irányt az országgyűlésnek. Megvolt már ekkor is a hajlam némely korcsnál a kapitulációra, de a megyék akkori önérzetes szelleme mellett nem merészeltek fellépni a közvélemény ellen, de már titokban készült a conspiratió a 48. alkotmány meggyilkolására. Két fenebb említett szomszédom s az én jelszavam volt nem alkuszunk, a pillanatnyi könnyebbülésért nem adunk fel semmit a nemzet vértanuk bitó halálával szentesített nemzeti jogainkból. Szóval mi a határozati párthoz tartoztunk. Ez nálunk nem divat volt, mint sok pályánál, kik csak az alkalmat lesték, hogy átszökhessenek a gyáván alkudozók táborába, nálunk ez komoly meggyőződés műve volt. Beniczky nagyon indulatos ember volt, komoly és szigorú, míg mi néha, szerinte elfelejtkeztünk a hely méltóságáról, és ekkor istenesen kikaptuk tőle a leczkét. Emlékezem, hogy midőn a Perthaler-féle Forgách Antal neve alatti leiratot felolvasták, mi ketten nem állhattuk meg, hogy itt-ott, ahol komikusnak találtuk a fenyegetődzést — gúnyosan fel ne nevessünk. — Olyanok vagytok, mint az oskolás gyermekek ! — kálított fel Beniczky oly hangon, hogy a fél terem meghallotta, — ugyan mit tudtok ezen sz . . .. gon nevetni ? Az országgyűlés eloszlatása után évekig nem jöttem össze Beniczkyvel. Midőn 1867-ben a börtönből kiszabadult, az „Arany sas“ vendéglőben találkoztam vele, s ezen időtől fogva tragikus haláláig mindig a legbensőbb, legbizodalmasabb viszonyban állottam vele. Ő hidegnek, szigorúnak látszott az emberek iránt, sorsa, mely a megpróbáltatások folytonos lánczolata volt, komorrá tette őt, de embergyülölő nem lett; ő lángolón tudott gyűlölni, de tudott mélyen szeretni is. Két ízben szenvedett hazafiságáért szigorú börtönfogságot, s ezt ő nem felejtette el, ő nem tartozott a kislelküek azon fajához, kik megtörnek s szolgák lesznek a szenvedés alatt, s ekként nyalják azon lábat, mely őket megrugdosta. A haza felszabadítását soha sem tévesztette el szeme elől. A haza önállása volt a czél, mely mint Móses tüzoszlopa vezette őt úgy a börtön sötét falai közt, mint midőn jogtalanul elrabolt szabadságát visszanyerte. Nemcsak hősiessége, törhetetlen bátorsága, mely csodával volt határos, nemcsak hazafisága által, mely mint szikla állott rendületlenül, hanem olvasottsága által is kitűnt. Buckle, a nagy angol bölcsész volt kedvencz írója , melyről legörömesebb szeretett beszélni. Erre nézve is nagyon összejöttünk. A szerénységet majdnem túlzásig vitte, egy ízben a losonczi — csodával határos— hősi kalandját kértem, hogy beszélje el részletesen. Röviden elmondta, de úgy, hogy ha egy idegen hallgatja, nem fogja kitalálni, hogy ő volt ezen hősi kaland főszemélye. 1868-ban április első hetében egy pár nappal azon galád honvédgyülés után, midőn Perczel Mór a pesti honvédegylet némely honvédnévre méltatlan tagja rivalgó helyeslése mellett a történeti tények szemtelen elferdítésével támadta meg Kossuthot a nemzet felkentjét, arczátlanul dicsőítve magát, Beniczky meglátogatott. Természetesen a botrányos gyűlés rögtön szóba jött. Arcza eltorzult, midőn e gyalázatos jelenet részleteit elmondta. Perczelen nem csodálkozom, szólók közben, mert ő azon fajához tartozik a mahomedán szenteknek, ki előtt az igazhivő ki szokott térni, de hogy azon honvédek, kiknek neve oly szoros kapcsolatban van a Kossuth nevével, hogy ha őt gyalázzák meg, saját magokat rángatják le a sárba, hogy ezek rivaljanak ily őrült beszédre helyeslést, ez megfoghatatlan előttem. — Megvan annak a maga kulcsa, mond Beniczky sötét arczzal. Ezen piszkos had, mely azon bolond komédiás megbotránkoztató beszédjére helyeslőig ordított, ez által érdemet akar szerezni gróf A. előtt az emelkedésre. Ezen orditozók különben is, azon fajához tartoznak az utczai csőcseléknek, kikről Macaulay azt irja, hogy ép úgy éljeneztek a Cronvel hullája megszentségtelenitésekor, mint midőn a hatalom polczán állott. Mi hasznot reménylhetnek ezen hitványok, ezen magokat meggyalázó becstelenségért? Tudomásokra jutott, mond Beniczky, hogy még e nyáron fel lesz véve az úgynevezett honvédügy. Mint a közös hadsereg tartaléka, bizonyosan létre is fog jönni, semmi veszély nincs vele összekötve a hatalomra nézve, mert a nemzeti szellem ki lesz ölve a tartalékseregben, s a nemzet tartja ki eszközül a bécsieknek. Egy része a honvédség tiszteiből lesz alkalmazva, mert ezt alig kerülhetik ki, meg kell tenni porhintésül a nemzet szemébe. Ide spekulálnak ezen orditozók, tudják, hogy a ki Kossuthot meg — n .. . ja, bizton számolhat A. és minisztériuma kegyes pártolására. Ez a talány kulcsa. Neki ugratták ezt a bolondot jó ígéretek fejében, s a hivatalvadászok alkották a bhorust ezen undok tragikomédiához. Itt most minden piszkossághoz akad ember. Azon csodálkozom, hogy ezen őrült ember oly szárazon elvihette, jegyzem meg rövid hallgatás után. Idje kihívtam, de nem fogadta el kihívásomat s még rajtam kívül kihívták legalább hatan — visszautasította. Én megizentem neki, hogy ezen visszautasítás után a legnépesebb utczán pofozom fel, ha máskép elégtételt nem tudok szerezni Kossuth durva megsértéséért s a honvéd név meggyalázásáért. Május 4-én 1868-ban az országos honvédgyűlés estéjén eljött hozzám. Hogy voltál megelégedve a gyűlés lefolyásával ? S ott voltál-e végig — ezt kérdezé tőlem Beniczky. Ott voltam végig s nagyon meg voltam elégedve tapintatos eljárásoddal, szerettem, hogy elejét vetted a reeriminatióknak, s nagyon okosan tetted, hogy némelyeket elhallgattattál, így a mint ment, nehéz lesz belekötni a kormánynak. Beniczky Lajos arcza felderült, ez pedig nála ritkán történt meg. Örülök, hogy megelégedtél eljárásommal, némely buták, köztök Y .. . y megtámadtak a gyűlés befejezése után óvatos eljárásomért. Az ostobák nem tudják, hogy Bécsben és Pesten némely köröknek szálk a vagyonuk szemében, és csak az alkalmat lesik, hogy belénk köthessenek s a honvédegyleteket feloszlassák. Ezen tárgynál meg kell jegyeznem, biztos tudomásom szerint, hogy Kossuth Lajost alig érintette valami hosszas száműzetése alatt oly fájdalmasan, mint azon hirhedett honvédgyülés lefolyása. Testvérétől hallottam ezt, Ruttkaynétól Kossuth Teréziától, azon szellemdus urhölgytől, ki akkor bátyjánál volt látogatóban, midőn a magyar lapok azon botrányos jelenetet hozták. Ludwigh is épen Turinba volt ekkor Kossuthnál látogatóban. Ez vigasztalta a nagy számlázottét. Ösmeri ön Perczelt, ezen országos őrültnek nem lehet adni semmit fecsegésére. Hiszen már ezt megszokhatta ön tőle. Nem a Perczel philippikája sért engem, s vert le ennyire, Perczel engem szenvedélyesen gyűlöl, s már tőle ezt megszoktam még a 48. 49- diki nagy napokban. De azt, megvallom véghetetlenül fáj, hogy ily beszédet a pesti honvéd-egylet tagjai helyesléssel kisérnek, azon honvédek, kiket be volt végezve az értekezés, egyebet is,, de ez kényesebb tárgy. Beszólt Beniczky minthogy papírra lehessen bízni. ’(Vége jövő számunkban.)