Egyetértés, 1877. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1877-02-14 / 38. szám

pasa azonnal beigtattato­tt a nagyvezéri székbe. A partokon, melyeket az „Szeddin“-nek érinteni kel­lett, számos katonaság volt összevonva, hogy Mid­­hat pasa különben is lehetetlen szökése megaka­­dályoztassék. A szultán Midhatnak némi pénzt küldött, de nem engedte meg, hogy néhány ruha­darabon kívül házából mást el­vitethessen. Lehetet­len a hatást, rajzolni — írja levelező, — melyet ez államcsíny a lakosság minden osztályára tett. Az „Izzedin“ hajó, mint egy ma érkezett távirat jelenti, tegnapelőtt este 6 órakor érkezett Brindisibe. Midhat az­nap a hajón maradt, hol őt a Brindisiben tartózkodó idegenek küldöttsége üdvözölte. Midhatot a jövő hétre Párisba várják. Az angol alsóházban Gladstone jelentette, hogy pénteken a ház ügyelmét Derbynek szept. 5-én Elliothoz intézett jegyzékére fogja irányozni, hogy arra nézve a kormány nézeteit megtudja. Northcote kijelenté, hogy a porta intézkedéseket tett az 1855-iki kölcsön februári szelvényeinek beváltására, az 1854-ki kölcsönre nézve Angol­én Francziaország Konstantinápolyban előterjesz­téseket tett.­­• A kincstárnok kijelentette, hogy Elliot még tényleg szolgálatban áll. Rourke elő­adta, hogy nincs többé ok Derby azon jegyzékét közre nem bocsátani, melyben a porta értesíttetik, hogy Oroszországgal való háború esetén Törökor­szág számíthat Anglia anyagi támogatására. Egy párisi távirat szerint az „Agence Ha­vas“ megc­áfolja a „Temps“ azon hírét, hogy az angol kormány Gorcsakoff herczeg jegyzéke ügyé­ben a francziának el­őterjesztéseket tett. Párisi világkiállítás. A földmivelés, ipar és kereskedelemügyi miniszter a következő rendeletet küldte meg: I. A kereskedelmi és ipar­kamarának Budapesten. Pozsonyban. Sopronyban. Kassán. Temesvárott. Kolozsvárott. Brassóban. Debreczenben. Aradon II. Az orsz. gazd. egyesület. Ill. Az orsz. iparegyesület. IV. Az orsz földtani társulat. V. Az orsz. mérnökegylet. VI. Az orsz. erdészeti egyesület. VII. Az erdélyi pinczeegylet elnökségének Az 1878-ik évi párisi közkiállitásra vonat­kozó eddigi közleményekből értesülve van a hazai közönség, hogy a magyar kormány e vállalatban való részvételt elhatározta, és az alapon a további kellő lépéseket megtette. A külügyminisztérium útján a franczia kor­mánnyal folytatott előzetes tárgyalások nagyobb­részt befejeztetvén, megérkezettnek vélem az időt, a kiállítási ügynek országszerte leendő szerve­zését. Számosak azon kérdések, melyek megoldásra várnak, a­mi leggyorsabban és legczélszerű­bben az által vélek biztosíthatni, ha az erre hivatott testü­letek és egyletek egyrészt az eddig megjelent köz­leményeket előleges tanulmányozás tárgyává te­szik, és másrészt, ha azok szakképzett képviselői­nek egy a vezetésemre bízott minisztérium kebelé­ben tartandó enquete-ben leendő meghívásuk által alkalmat nyújtok úgy az egyes vidékek kívánságai­nak nyilvánítására, valamint a különböző mivelési ágak érdekeinek érvényesítésére. Hogy (czim) ezen közleményekben foglalt általános határozatoknak a fennforgó hazai viszo­nyokra leendő helyes alkalmazása által magának megfelelő képet alkosson, és hogy másrészt az említett enquete feladatának megfelelhessen, min­denekelőtt szükségesnek tartom (czim) különös ügyeimet, már most két fontos körülményre irá­nyozni. Értem a Franczia­ország részéről a külálla­­moknak rendelkezésére bocsátott terület viszo­nyait, és a részvételünk által felmerülendő kiadá­sokat. Mi a kiállítási területet, és mindenek előtt Magyarországnak szánt térség nagyságát illeti, figyelembe veendő, hogy a párisi kiállítási épü­letek térfogata a volt bécsi 1873-iki kiállítási épület arányaival szemben sokkal csekélyebb, en­nélfogva az egyes államok rendelkezésére bocsá­tott terület ugyanazon arányban szűkebbre lett ki­mérve. A Magyarországra eső terület valószínűleg 4 —5000­­ méterben fog megállapíttatni. Ezen helyi körülmények, valamint a rendkí­vül kedvezőtlen pénzügyi viszonyok részvételünk módozatai tekintetében bizonyos korlátot szabnak eljárásunk elébe. A hely szűk volta kötelességünkké fogja tenni annak minél okszerűbb felhasználását, tehát a­mennyire lehet csakis oly tárgyak kiállítását, a­melyek kiviteli czikkeket képeznek, vagy a­melyek versenyképessége, azok kiállítását az országra nézve hasznossá teszi. Mostoha pénzügyeink, és a közkiállítások he­lyesen felfogott czélja pedig azt fogják tőlünk kö­vetelni, hogy ne annyira a külső dísz- és értékte­len látványosságok segítségével igyekezzünk fel­tűnni, hanem inkább kiállítási tárgyainknak belér­­téke és haladottsága keltse fel a külföld figyelmét. Ezen vezérelveket szem előtt tartva, az en­quete feladatául következő pontokat tűzöm ki: 1) Kijelölését azon csoportoknak és osztá­lyoknak, a­melyeket illetőleg Magyarország képvi­selete a kiállításon kívánatos. 2) A gyűjteményes kiállítások szervezése. 3) A vidéki kiállítási bizottságok székhelyei­nek, területeinek, és működési körének meghatá­rozása. 4) A bejelen­tési határidő meghatározása. 5) A kiállítási tárgyak előleges bírálatának szabályozása. 6) A kiállítási tárgyak gyűjtésének módozatai. A­mi az első pontot illeti, szükséges hogy a mel­lékelt 3 rendbeli közlemény elsejét*) kebelében mihamarább tanácskozás tárgyává tegye, és e rész­beni javaslatait küldöttjei által az enquéte elé ter­­jes­sze. Egyáltalában az ügy érdekében kívánatos, hogy a­mennyiben (czim) a tárgyalásra kitűzött pontok egyikét vagy másikát, illetőleg eddig még nem nyilatkozott volna, azokat az enquéte-et meg­előzőleg tárgyalja, s így lehetővé tegye, hogy kül­döttei nem csupán egyéni nézeteiket, hanem a (czim) felfogását is tolmácsolhassák. Az enquéte megtartására f. hó 26-át tűzöm ki, a mely napon reggeli 9 órakor a keresk. mi­nisztérium tanácstermében a tanácskozmányok meg­­indittatni fognak. Ezen enquete-be (cziml kebeléből ad I. 1) báró Kochmeister Frigyes elnök, Ráth Károly al­­alnök és dr. Szvetenay Miklós kamarai titkár urakat, 2) Schäzler Frigyes titkár urat, 3) Flandorffer Ignác­­ elnök és Schindler Ferencz titkár urakat, 4) Deil Jenő titkár urat, 5) Strasser Albert titkár urat, 6) Gámán Zsigmond titkár urat, 7) Dück József alelnök urat, 8) egy kiállítási ügyekben jártas tagot, 9) Gaál Jenő­ titkár urat, ad II. Korizmics László alelnök, Mórocz Pál titkár, Térey Pál és dr. Rodiczky Jenő egyesületi tag urakat, ad III. dr. Szabóky Adolf alelnök és Posner Károly egyleti tag urakat, ad IV. Reitz F. elnök urat és egy kiállítási ügyekben jártas tagot, ad V. egy kiállítási ügyekben jártas tagot, ad VI. egy kiállítási ügyekben jártas tagot, ad VII. egy kiállítási ügyekben jártas tagot, ad VIII. Gamauf Vilmos urat, hívom meg. A kiküldetés eszközlésére vonatkozó jelentését az enquete megtartása előtt ideje korán elvárom. Budapest, 1877. február 10-én. Tr­efo­r­t s. k. A fővárosi közigazgatási bizottság rendes havi ülését ma folytatta. Az árvaszéki elnök havi jelentését Kasén­szky árvaszéki elnök betegsége folytán a főjegyző olvasta fel. Fuchs Gusztáv elő­hozza, hogy a gyámpénztárnak van ugyan tűz­­mentes helyisége, de a könyvek és sok értékes iromány oly helyiségek­ben vannak elhelyezve, hogy tűz esetén onnét alig lehetne valamit megmenteni s menthetlenü­l minden odaveszne. Polgármester megjegyezte, hogy nemcsak a gyámpénztárt, de minden pénztári helyiséget a régi városháza földszinti helyiségére kell áttenni a biztosság szempontjából. Földszint azonban a kir. főkapitányság van elhelyezve, s így előbb ezen állami hivatalt kellene eltávolítani. A belügymi­niszter ez iránt felkéretvén, azt válaszolta, hogy ez ügy még elhalasztható, s igy talán nem marad egyéb hátra, mint az, hogy a város a belügymi­nisztériumnak felmondja a helyiségeket. Fuchs Guszt. nem érti, hogy miként nem talál a b. n­. miniszter helyiséget a főkapitányság részére, miután Budapesten jelenleg mintegy 3000 lakás üres. Ráth főpolgármester megjegyzi,,hogy a főkapitányság számára, nem elég egy közönsé­ges lakás, hanem egy elkülönített alkalmas épü­letre van szükség.­­­ Ezen közbeszólások után az árvaszéki elnök jelentése tudomásul vétetett. Felolvastatott a közoktatási miniszternek a belügyminiszterrel egyetértőleg kiadott 1877. évi január 25-én kelt rendelete, mely a városi iskola­székek a tanács és a közigazgatási bizottság ha­táskörét szabályozza iskolai ügyekben. A rendele­tet elkezdi a tanfelügyelő olvasni. Királyi Pál felszólal. Előadja, hogy a rendelet igen sok jogot érint s igen terjedelmes, tehát csak úgy szólhat­nak ahoz majd a bizottsági tagok, ha az lithogra­­fáltatik s a tagok között kiosztatik. Ez határozatba menvén, a további felolvasás abba­maradt. A tanfelügyelő jelentése szerint 40 olyan­­elemi iskolai osztály van, a­melyben a tanulók száma a 80-at meghaladja, 14 pedig olyan, a­mely­ben 80 volt a tanulók száma. A törvény értelmé­ben 80 a maximális létszám. Bár a tanfelügyelő hosszas, részletes jelentése kevés figyelemben ré­szesült a bizottsági tagok részéről. Az előterjesztés részletessége folytán, azonnal alaposan nem is igen szólhattak volna a felsorolt tárgyakhoz. A bizottsági tagok inkább átalános megjegy­zésekre szorítkoztak. A tanfelügyelő számos hiányt tüntetett volt fel az iskoláztatás és az iskola­épü­letek dolgában, a városi tanács erre vonatkozólag válaszában részint devalválni igyekezett a hiá­nyok horderejét, részint azt tüntette ki, hogy a hiá­nyok orvoslása szerfelett sok pénzkiadást igényelne. A tanfelügyelő jelentésében újra hangsúlyozza a hiányokat. Busback azt kívánta volna, hogy a tanfelügyelő inkább apróbb részleteket a kiválóbb hiányok orvoslását sürgesse esetenként, mert így lassan-lassan fokonként el lehet a dolgot alaposan intézni. Havas Ignácz megjegyezte, hogy 80 gye­ket lehet egyszerre jól tanítani, mivel a tanítás *) Ez a kiállításra vonatkozó átalános szabályokat és intézkedéseket tartalmazza cumulative történik. A jelentés tudomásul vétetik, s az észrevételek a tanác­csal közöltetnek figyel­meztetés végett. A múlt ülés alkalmával egy albizottság vett kiküldve a végett, hogy vizsgálja meg Rókus kór­házi elmebeteg osztályt, ezen albizottság nevében a főorvos előadja, hogy az elmeteg­ osztály túltömött­­nek találtatott; a férfi és nő osztályok helyiségei közös folyosóra nyílnak. Az albizottság nézete sze­rint a nő osztályt más épületben kellene elhelyezni, s akkor a férfi osztály számára elegendő hely maradna. A megfigyelés végett behozott egyéneket 4 hétnél to­vább nem kellene tartani a kórházban, hanem ez idő letelte után, vagy az őrültek házába adni, vagy pedig visszaküldeni oda a honnét jöttek. Ha a rendőrség adja át az egyéneket, oda vissza kellene őket vezetni. Hülyék számára állomási men­helyet kellene berendezni a főváros közelében. A közigazgatási bizottság azt határozta, hogy az albizottmány előterjesztése közöltessék a tanác­­csal és a főkapitánysággal, és a minisztériumhoz felterjesztessék, hogy mindenik közeg a­ maga há­lás körében intézkedhessék. A januári bizottsági ülés albizottságot küldött ki, az illeték­hátralékok okainak kifürkészése végett. A kiküldött albizott­­m­ány konstatálta azt, hogy az illeték­kezelés szer­felett hiányos. Az adó- és illetékhivataloknál néhol az ille­tékhátralékokról nem vezettetik nyilvántartás. A 3-ik kerületi adó- és illetékhivataloknál 32.500 db. illetékhátralék-kimutatást találtak elintézetlenül. Az 5-ik kerületi illetékhivataloknál GOOO db. illeték­­hátralék kimutatás Papa előbbi főnök által félre­tétetett. Az adó- és illetékbehajtási hivatalban 42308 frí 64 kr. van bevételezve, s gyümölcstele­­nü­l hever, egy része még 1862. és 63-ból, holott az összegeket természetesen régen rendeltetésük helyére kellett volna küldeni. A Józsefvárosban olyan hivatalos helyiséget talált az albizottmány, hogy a­mint Busbaeh az albizottmány egyik tagja, megjegyezte ott dol­gozni legalább jól dolgozni absolute lehetetlen, a 3-ik kerületi végrehajtó osztályban Busbaeh sze­rint oly zűrzavar volt, hogy egy Keresztessy nevű tisztviselőn kívül senkit sem találtak a­ki felvilágosítást nyújthatott volna. Ezen bajok meg­szüntetésére Hegedűs adó­felügyelő albizott­­sági előadó beterjesztése szrint a munka sza­porítás, néhány nem alkalmas tisztviselő helye­­tesítését s több kezelési javítást alál. A javaslatok a tanácsai közöltetni fognak, hogy a saját hatás­köréhez tartozókban intézkedjék és a­­ pénzügymi­niszterhez felirat intéztetik a reformok életbelép­tetése iránt. A januári ülésben Hunfalvi Jánosnak egy beadványa olvastatott fel, a­mely a fővárosi adó­­kezelés egyszerűsítésére tartalmazott javaslatokat. Erre a közigazgatási bizottság azt határozván, hogy miután nem bizottsági tag nyjtotta be, nem tár­gyalható. Bushack a beadványt magáévá tette. Ez indítvány kimutatja az adókezelés, és­­ adó­beszedés hiányát azon kellemetlenségeket és házakat, melyek a fővárosházban elhelyezett adóhivatalok a folytán a távol lakókat éri. Az adóbevallási íveknek az eligazodást szerfelett megnehezítő bonyolodott­­ságát s különféle reformjavaslatokat, indítványozza. Allbizottmány küldetett ki, a­mely a Hunfalvy Bus­bach féle javaslat figyelembe vételével az adóhiva­talok szervezetét, eljárását a felügyeletet és ellenőr­zést tanulmányozza, és az eredményt a közigazgatási bizottmánynak beterjes­sze. Olvastatott még Schweiger Adolf javaslata aziránt, hogy a posta­hivatalok bízassanak meg az okmány bélyegzéssel, hogy így a felek az ok­mányok bélyegzése esetében kénytelenek ne legye­nek messze fáradni. A javaslat fel fog terjesz­tett­ni a pénzügyminiszterhez. Ezzel az ülés d. u. 2 órakor véget ért. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevezés: A m. kir. pénzügy­­miniszter Roehl­er Pál m. k. erdőgyakornokot a pénzügymi­nisztérium erdészeti osztályához fogalmazó­ erdőgyakornokká nevezte ki. Az ügyvédi kamarákból. A debreczeni ügyvédi ka­mara részéről közhírré tétetik, miszerint Kovács József ka­marai tag Tokajban közjegyzővé lévén — az ügyvédi laj­stromból kitört­ltett — Személyi hírek. Majláth György és báró Sennyey Pál Bécsből Budapestre érkeztek. — Hymen. Schwarcz Gyula orsz. képviselő a „F. L.“ szerint jegyet váltott b. Bánffy Mária kisasszonynyal, néhai b. Bánffy János leányával. — Dr. Krajtsik Rudolf pestmegyei kecskeméti já­rás orvosa oltárhoz vezette Desewffy Eugen úrnőt, Érkövy Tivadarnak fiatal özvegyét. — N­e­e­r­o­l­o­g. Elhunytak : Andrásffy Gyu­­láné, szül. Beöthy Paulina asszony, Beöthy Alger­non orsz. képviselő testvére, Budán; Gábriel István, a gönczi járásnak 1847-től öt országgyű­lésen álképviselője, életének 63-ik évében. — A nyomor. Barsmegyéből egy darab kenyérféle úgynevezett „tápszert“ kaptunk azon magyarázattal, hogy e megye közigazgatási bizottsá­gának ülésén az adófelügyelő bejelentette, mikép a megye több községe teljesen képtelen adóját meg­fizetni, s hogy minő nyomor uralkodik ott, annak illustrálására bemutatott egy, Jasztraba községből hozott szörnyű valamit, a mit ott a nép „kalács­nak“ nevezett el. Miből legyen e kalács sütve, azt nem tudjuk, de undorító ránézni és borzalmas rá­gondolni, hogy vannak emberek, a­kik ily táplá­lékkal kénytelenek tengetni életüket. A „kalács­ból“ hozzánk is beküldetvén egy darab, szer­kesztőségünkben a nap bármely ré­szében szívesen megmutatjuk azon idefáradó erősebb idegzetűeknek, akik a talán tűből, fű­részporból, káposztalevélből meg földből készült eledelt hajlandók megtekinteni. Ér­demes megnézni. — A háború. A hetedik tüzér­ezredet e hó elején szerelték fel Achaczius-ágyukkal. E szerint már már most a tüzérségnek több mint kétharmad­­része­ csatakészen áll a­­ theoriában. Petőfinek az erdélyi múzeum számára megveendő carrarai márvány mellszobrára eddig mintegy 400 fi­ gyűlt be. Miután a beküldési (meghoszabbított) határidő ez évi márczius hó közepére van kitűzve a szoborbizottmány által, a begyült összeg, úgy látszik, elegendő remén­nyel biztat, hogy a hazafias czél valósítására szükséges összeg a határidőig begyül. A bizottmánynak érte­sülésünk szerint feltűnt az, hogy a nagy költő szülőföldéről, s azon helyekről a­hova a nagy költő ifjúkori emlékei fűznék, Félegyházról, Pápáról, Aszódról, Selmeczről alig gyűlt be valami, valamint, hogy Erdélyből, a mely a szoborügy által legköze­­lebbről van érdekelve eddig, csak csekély összegek küldettek be. Alig tehető azonban föl, hogy az aránylag csekély összeg (a gyönyörű, carrarai már­vány szobor ára 1500 forint) a költő nagyszámú tisztelői között be ne gyűlne. — Biztosan his­szük, hogy akad elegendő adakozó, s lesznek lelkes tisztelői a legnagyobb magyar költőnek, a­kik hangversenyek, színi előadások sat. által hazafias készséggel közreműködnek arra, hogy­­ Magyarország második, Erdély első gyűjteményét mielőbb díszítse a nemzeti büszkeségünket képező nagy költőnek nemes szépségű márvány szobra. Az adakozások a mellszoborbizottság pénztárnokához Tors Kálmán­hoz küldendők (Athenaeum épület.) — Leszállított áru szivarok. A do­hány különlegességi árszabály 27-ik tétele alatt felsorolt Regalia media III. szivarok gyártása be­­szüntettetvén, az ezen szivarokból még meglévő készletek végeladás útján olcsóbb áron fognak el­­adatni. Ennélfogva az eddigi ár, és pedig: nem kötegelt 100 darabért 6 frtról 5 frtra, kötegelt 100 darabért 6 frt 50 krról, 5 frt 50 krra, köte­gelt 4 darabért 26 krról 22 krra leszállittatik. Ezen mérsékelt ár­f. évi martini hó 1-jétől kezdve lép életbe. — Adakozás. A király a szász-ujfalusi gör. kath. templom építésére 150 frt, az ábrányi rom. kath. templom felszerelésére 100 frt segélyt adományozott. —Aristokrata menyegző. A Kinsky­­féle grófi jószágon Clumetzen e hó 4-én történt megjözv. Kinszky-Dadányi grófnő leányának, Kinsky Marianne grófnőnek esküvője rudnai N­i­k­o­­lits Mihály báró úrral. Az utóbbi Milán szerb fejedelemmel közel rokonságban áll és Románia leggazdagabb földesurai közé tartozik. — L­e­m­­o­n­d­á­s Wagner Ferencz 89. zászlóaljbeli szabadságolt állományi­ honvéd hadnagy, a m­. kir. honvéd­ségben viselt tiszti rangjáról s eziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott.. . Alapítvány. Gróf Kun Kocsárd, mint a „P. N.“-nak írják, mint a szászvárosi ref. tanoda főgondnoka, a tanintézet javára tett számtalan ál­dozatainak megkoronázásául 50,000 frtnyi alapít­ványt tett oly feltétellel, hogy annak kamataiból építtessék fel a már tervbe vett osztályépület, azután pedig tőkesittessék mindaddig, a­míg oly összegre nő, hogy az intézet többi jövedelmeihez csatoltat­­ván elégséges lesz egy a kor kívánalmainak meg­felelő gymnasium­ fentartására. Az adományt egy úrbéri kötvényben tette. Addig is, míg az úrbéri kötvények szelvényei esedékesek lennének, az épít­kezés megkezdhetése végett 1000 forint kész­pénzt előlegezett az intézetnek. Az intézet elöljárósága meghatott szavakban mondott köszönetet a nemes jeltevőnek, fogadva, hogy éntök legszentebb felada­tának fogják tekinteni az alapitó magasztos in­­tenziót megvalósítani. — A török sebesültek javára Simontor­­nyáról 30 frtnyi összeget vettünk, melyet Ferenczy Zsigmond küldött be. Ez összeg a Simontornyai fiatalság által f. hó 1-én rendezett „Carton bál“ jövedelme. Az összeghez mint felülfizetők járultak ; Báró Jeszenszky Sándor úr 0 frt, Ga­ray N. 2 frt, Kapos Tivadar 2 frt, Szikora János 4 frt, Pesty Endre 1 frt, Nyáry Ferencz 1 frt, Kizling Ferencz 1 frt, Lövi testvérek 1 frt, Schamschul Arthur 1 forint, Ludasi Mór 1 frt, Dádi Gusztáv 1 frt, Forster Antal 1 frt, Kotsics Gyula 1 frt, Babits N. 1 frt, Blauhorn Ferencz 1 frt, Namesey László 1 forint.­­ Régi jó szokás szerint az öreg Kari­kás bácsi a „kis pipában“ az idén is megrendezte a farsangi malaczkisorsolást, együtt az ahhoz járó fánkkal és pezsgővel. Vagy 200 frt nyeremény jött be, a hunyadmegyei eloláhosodott magyarság magyarosításának előmozditási czéljaira. — Horváth Marczi hírneves főváros muzsikusnál, a ki másodprimás vagy szekundista a Rácz Pali bundájában, nagy családi ünnepély­­ volt ma. Keresztelőt tartottak, a melyen mint ke­resztapa S. 1. orsz. képviselő „pontifikáit“. A csö­kön sok zeneműkedvelő, még több muzsikus és nem kevesebb turós-haluska volt (jelen), s mellé jó kedv, rá meg jó bor quantum satis. A kik ott voltak, őszintén kívánták,­­hogy hasonló fontos al­kalmatosságból mielőbb találkozhassanak. Erre Horváth Marczi vendégszeretettel meg is invitálta rögtön, biztosra. — Névváltoztatás: Dr. Stern Mihály szegedi lakos „Csillagára változtatta vezetéknevét. — Rejtélyes hulla. Tegnap délután 1 órakor az aldunasori bőrgyár átellenében egy 18— 20 évesnek látszó tisztességesen öltözött nő hullája fogatott ki a Dunából. A hulla arczának bal ré­­szén kék foltok, száján egy vágás, bal keze szárán pedig két vágástól származó mély seb észlelhe­tett. A India több ideig vízben volt, mert hajának egy része már a koponyától elvált. Öltözéke fekete, ruhából s e palesztin czipőből állott ; a rajta levő fehérnemű Y. E. betűkkel volt jelölve. A hulla bonczolás végett kórházba szállíttatott. — Ez is illustrálja helyzetünket. Mint hitelt érdemlő helyről értesülünk, a „ bélyeg­ese­­nkitási leletek oly tömegesen érkeznek a m. fr. pénzügyigazgatóságokhoz, hogy azok feldolgozására alig elégséges a rendelkezés alatt­ álló munkaerő s mig csak múlt évben is ugyanezen időben ily­nemű lelet az egyes pénzügy igazgatóságoknál egyre másra naponta 80 drb érkezett, most azoknak száma naponta 120 sőt 140-re tehető! Az illeték­szabási hi­vatalok felállításával is azt vélték, hogy a pénzügyigaz­gatóságok teendői ez­által keresbedni fognak, re­dukálták is azok személyzetét, most azonban az illetékszabási hivatalok határozatai elleni felszólam­lások napról napra nagyobb mérveket öltvén, an­­­nyira szaporítják az ez irányban illetékes pénz­ügyigazgatóságok teendőit, hogy ott a kellő számú munkaerő hiánya már­is érzéken­nyé válik. (B. É.) — Egy orosz katonatiszt, ki a főváro­son keresztül utazott, múlt éjjel a város éjjeli ne­vezetességeit látogatván meg, kétlovas bérkocsit használt, s reggel a kocsisnak csak 1 frtot akart fizetni, mert több pénze nem volt. — így az eset a főkapitányság elé került, hol a bérkocsis díja a díjszabályzat értelmében 7 frt 50 krban állapíttatott meg, melynek biztosítására az utazó téli köpenyét adta a bérkocsisnak zálogba. A bér­kocsis azzal megelégedett. — A ezo pl. igazságszolgáltatásunk eléggé ismeretes. Mi egy nagykőrösi közlemény után csak egy kis tréfásan hangzó esetet akarunk reprodukálni. Ott ugyanis egy Pesten lakó ügyvédnek neje ha­­lálozott el, férjére hagyván N.­Kőrösön levő házát. Ezen házon azonban az ottani takarékpénztárnak van néhány száz forintnyi követelése, melyet, — a ha­jnalok be nem folyván — per utján akart érvé­nyesíteni. Az ottani járásbíróság felperes kérel­mére „mert az örökösök tartózkodási h­e­ly­e ismeretl­en“ hivatalból ki is nevezett egy gondnokot. Ha még hozzá­tes­szük, hogy az örö­kös egy az ügyvédi kamaránál nyilván­tartott pesti ügyvéd és az illető járásbí­róságnál nem csak sze­mélyesen ismeretes, de több rendű beadványain lakása is meg van jelölve, úgy his­szük, a gondnok kinevezésének indokolásában elég a komikus. — Rá­d­i­ó-u­d­v­a­r­i­a­s­s­á­g. Rómából írják : A siciliai brigantik leggarázdábbja 11 Leone, név­jegyét küldte a Palermoba érkezett uj prefectornak, melyen szerencsét kivan neki megérkezéséhez. Az előbbi prefectus tudvalevőlek saját kérelmévé­ téte­tett át a félszigetre, mert Leone megüzente a ne­jének, hogy legkedvesebb társának megöléséért le fogja vágni a prefectus nejének­ az orrát. — Orlice berlini lutriprofessor mathemati­cal utasításai folytán számosan estek már a lutri áldozatául, igy legujabban a pinczehelyi pos­tamester fia, ki az ottani postát kezelte, nevezett tanár úr számaira fél év alatt 1500 írtőt rakott el a postapénztárból a kis lutrira, csupán deczem­­ber hóban 500 frtot tett fel; persze azon remény­ben, hogy az elsikkasztott kincstári pénzeket a roppant nyereményből fedezni fogja. Most aztán keresheti az állam a tanár uron e szép sum­­­mácskát! — Tarcsafalvai Silvester La­jos volt cs. kir. katonai élelmezési tisztnek or­­szágos köröz­tetése végett a cs. kir. közös had­ügyminisztérium 1876. decz. 2-án 3993. sz. ,a. átirt a belügyminiszter úrhoz, a ki azt decz. 11-én meg is tette. A törvényhatóságokhoz küldött kö­­rözvényben ugyanis előadta, hogy a nevezett egyé­niség a katonai kötelékből még az 1860-dik­­ évben egy, a veronai haditörvényszék által hozott íté­let következtében elbocsáttatott, és hogy ő a hadi kincstárnak tetemes visszatérítésé­vel tartozik. Egyúttal valamennyi törvényhatóság­nak azt is meghagyta a nemes belügyminiszter,­­ hogy Silvester Lajosnak „jelenlegi holléte és va­­­­gyoni viszonyainak föl nem tűnő módoni kinyo­­l­moztatása iránt megfelelően intézkedjék.“ Az ily­­e­nemű köröztetésnek volt sikere, minthogy azt a­­ belügyminiszter úr beszüntette, azért, mert Silves­ter holléte, H­unyad megye alispánjának jelentése­­ szerint, kipuhatoltatok. A bécsi közös hadügymi­nisztérium tehát 16 éven át hagyta az elbocsátott cs. kir. katonatisztet az élet különféle pályáján bo­­lyongani, talán azért, hogy ő is megtollasodjék, azaz, hogy vagyont szerezhessen ; 16 év óta tehát azon feltevésben, hogy m­ár annyi idő óta meg­szedhette magát, rendeltette el kinyomoztatását szépszerűen. Azonban azt nem tudatja a belügyőr úr a törvényhatóságokkal, hogy le is lön tartóz­tatva; hiszen az ily madaraknál az nem szokás, csakis a kipuhatoltatás! (Beküldetett.) j én teremtettem, azon honvédség, melynek neve lé­­­­tezése annyira szivemhez volt forrva, kiknek vi­lágra szóló hősiessége s dicsősége igénytelen neve­met is nymbusszal környezte. S most ezen ked­venczeim tagadnak meg, s dobálnak rám sarat a távolból. Beniczky Lajosra visszatérve, a nyár folytá­ban gyakran találkoztam vele. Kedvencz tárgya volt beszélgetésének a nemzetiségi kérdés, melyre újra meg újra visszatért. Nézeteink e tárgyra nézve is találkoztak. Egy­ ízben bizalmasan közölte velem, hogy gróf A. mint már miniszterelnök, magához hivat­ta, s a felvidéki izgatásokról beszélt vele; hire volt, hogy több muszka ügynök izgatja a szlávo­­kat. „Azért hivattalak barátom, hogy volna-e ked­ved elvállalni a királyi biztosságot, te mint tót király a felvidéki tótok előtt nagy tekintélybe állsz. Nálad erre a missióra jobb embert nem le­het találni­. Nagyon szívesen elvállalom, és azt hiszem, hogy rövid időn rendbe hozom a dolgot az atya­fiakkal. De csak oly feltétel alatt vállalom el, h­a teljhatalommal ruházom föl, mert azon szerepre, hogy kezem a távolból ez, ha nem vezető utasítá­sokkal legyen megkötve, nem vállalkozom. Ez, olyan eljárás volna, mint midőn, hajdan a bécsi hadi tanács, egy pár száz mérföldre adott részletes utasítást, a hadvezérnek, hogy hol és mikor ütköz­zék meg. Szóval csak oly feltétel alatt avatkozom e kellemetlen dologba, ha kezem nem lesz meg­kötve, hanem szabadon intézkedhetem. Jutalma­zok és büntetek, a­mint jónak látom a hely­színen. — Ezen feltételt el nem fogadhatom, ha a rész­letekre nézve szabad kezet engedünk is, de­­ egy általános utasítást meg is kell adnunk. — így el nem fogadom a küldetést. S ezzel ki „EGYETÉRTÉS" MM, Beniczky Lajos a vértanú. Beniczky Lajossal az 1861-ki országgyűlésen ismerkedtem meg. A véletlen úgy eszközölte ki, hogy az or­szágházb­án szomszédom lett Közvetlen mellettem gr. Keglevich Gyula ült, kit már régen azelőtt ösmertem, becsültem és sze­rettem, mint az emberek egyik legnemesbikét. Gr. Keglevich mellett ült Beniczky, s az előbbi ösmer­­tetett meg bennünket egymással. Én a 61-ik országgyűlésre kedvesen emléke­zett vissza, még ekkor a szolgai meghunyászkodás nem kerekedett felül a nemzeti jellem megmérge­­zésére, még ekkor a 48- és 49-diki szellem adott irányt az országgyűlésnek. Megv­olt már ekkor is a hajlam némely korcs­nál a kapitulációra, de a megyék akkori önér­zetes szelleme mellett nem merészeltek fellépni a közvélemény ellen, de már titokban készült a con­­spiratió a 48. alkotmány meggyilkolására. Két fenebb említett szomszédom s az én jel­szavam volt nem alkuszunk, a pillanatnyi könnyeb­bülésért nem adunk fel semmit a nemzet vértanuk bitó­ halálával szentesített nemzeti jogainkból. Szó­val mi a határozati párthoz tartoztunk. Ez nálunk nem divat volt, mint sok pályá­­nál, kik csak az alkalmat lesték, hogy átszökhes­senek a gyáván alkudozók táborába, nálunk ez ko­moly meggyőződés műve volt. Beniczky nagyon indulatos ember volt, ko­moly és szigorú, míg mi néha, szerinte elfelejtkez­tünk a hely méltóságáról, és ekkor istenesen ki­kaptuk tőle a leczkét. Emlékezem, hogy midőn a Perthaler-féle Forgách Antal neve alatti leiratot felolvasták, mi ketten nem állhattuk meg, hogy itt-ott, a­hol ko­mikusnak találtuk a fenyegetődzést — gúnyosan fel ne nevessünk. — Olyanok vagytok, mint az oskolás gyer­mekek ! — kálított fel Beniczky oly hangon, hogy a fél terem meghallotta, — ugyan mit tudtok ezen sz . . .. gon nevetni ? Az országgyűlés eloszlatása után évekig nem jöttem össze Beniczkyvel. Midőn 1867-ben a börtönből kiszabadult, az „Arany sas“ vendéglőben találkoztam vele, s ezen időtől fogva tragikus haláláig mindig a legbensőbb, legbizodalmasabb viszonyban állottam vele. Ő hidegnek, szigorúnak látszott az emberek iránt, sorsa, mely a megpróbáltatások folytonos lánczolata volt, komorrá tette őt, de embergyülölő nem lett; ő lángolón tudott gyűlölni, de tudott mélyen szeretni is. Két ízben szenvedett hazafiságáért szigorú börtönfogságot, s ezt ő nem felejtette el, ő nem tar­tozott a kislelküek azon fajához, kik megtörnek s szolgák lesznek a szenvedés alatt, s ekként nyal­ják azon lábat, mely őket megrugdosta. A haza felszabadítását soha sem tévesztette el szeme elől. A haza önállása volt a czél, mely mint Móses tüz­­oszlopa vezette őt úgy a börtön sötét falai közt, mint midőn jogtalanul elrabolt szabadságát vissza­nyerte. Nemcsak hősiessége, törhetetlen bátorsága, mely csodával volt határos, nemcsak hazafisága által, mely mint szikla állott rendületlenül, hanem olvasottsága által is kitűnt. Buckle, a nagy angol bölcsész volt kedvencz írója , melyről legörö­­mes­ebb szeretett beszélni. Erre nézve is nagyon összejöttünk. A szerénységet majdnem túlzásig vitte, egy ízben a losonczi — csodával határos— hősi kalandját kértem, hogy beszélje el részletesen. Röviden el­mondta, de úgy, hogy ha egy idegen hallgatja, nem fogja kitalálni, hogy ő volt ezen hősi kaland főszemélye. 1868-ban április első hetében egy pár nap­pal azon galád honvédgyülés után, midőn Perczel Mór a pesti honvédegylet némely honvédnévre méltatlan tagja rivalgó helyeslése mellett a törté­neti tények szemtelen elferdítésével támadta meg Kossuthot a nemzet felkentjét, arczátlanul dicsőítve magát, Beniczky meglátogatott. Természetesen a botrányos gyűlés rögtön szóba jött. Arcza eltorzult, midőn e gyalázatos jelenet részleteit elmondta. Perczelen nem csodálkozom, szólók közben, mert ő azon fajához tartozik a mahomedán szen­teknek, ki előtt az igazhivő ki szokott térni, de hogy azon honvédek, kiknek neve oly szoros kap­csolatban van a Kossuth nevével, hogy ha őt gya­­lázzák meg, saját magokat rángatják le a sárba, hogy ezek rivaljanak ily őrült beszédre helyeslést, ez megfoghatatlan előttem. — Megvan annak a maga kulcsa, mond Be­niczky sötét arcz­zal. Ezen piszkos had, mely azon bolond komédiás megbotránkoztató beszédjére he­lyeslőig ordított, ez által érdemet akar szerezni gróf A. előtt az emelkedésre. Ezen orditozók kü­lönben is, azon fajához tartoznak az utczai csőcse­léknek, kikről Macaulay azt irja, hogy ép úgy él­jeneztek a Cronvel hullája megszentségtelenitésekor, mint midőn a hatalom polczán állott. Mi hasznot reménylhetnek ezen hitványok, ezen magokat meggyalázó becstelenségért? Tudomásokra jutott, mond Beniczky, hogy még e nyáron fel lesz véve az úgynevezett hon­védügy. Mint a közös hadsereg tartaléka, bizonyo­san létre is fog jönni, semmi veszély nincs vele összekötve a hatalomra nézve, mert a nemzeti szellem ki lesz ölve a tartalékseregben, s a nemzet tartja ki eszközül a bécsieknek. Egy része a hon­védség tiszteiből lesz alkalmazva, mert ezt alig kerülhetik ki, meg kell tenni porhintésül a nemzet szemébe. Ide spekulálnak ezen orditozók, tudják, hogy a ki Kossuthot meg — n .. . ja, bizton szá­molhat A. és minisztériuma kegyes pártolására. Ez a talány kulcsa. Neki ugratták ezt a bolondot jó ígéretek fe­jében, s a hivatalvadászok alkották a bhorust ezen undok tragi­komédiához. Itt most minden piszkos­sághoz akad ember. Azon csodálkozom, hogy ezen őrült ember oly szárazon elvihette, jegyzem meg rövid hallga­tás után. Idje kihívtam, de nem fogadta el kihívásomat s még rajtam kívül kihívták legalább hatan — visszauta­sította. Én megizentem neki, hogy ezen visszautasí­tás után a legnépesebb utczán pofozom fel, ha máskép elégtételt nem tudok szerezni Kossuth durva megsértéséért s a honvéd név meggyalázá­­sáért. Május 4-én 1868-ban az országos honvédgyűlés estéjén eljött hozzám. Hogy voltál megelégedve a gyűlés lefolyásá­val ? S ott voltál-e végig — ezt kérdezé tőlem Beniczky. Ott voltam végig s nagyon meg voltam elé­gedve tapintatos eljárásoddal, szerettem, hogy ele­jét vetted a reeriminatióknak, s nagyon okosan tetted, hogy némelyeket elhallgattattál, így a mint ment, nehéz lesz belekötni a kormánynak. Beniczky Lajos arcza felderült, ez pedig nála ritkán történt meg. Örülök, hogy megelégedtél eljárásommal, né­mely buták, köztök Y .. . y megtámadtak a gyűlés befejezése után óvatos eljárásomért. Az ostobák­­ nem tudják, hogy Bécsben és Pesten némely kö­röknek szálk a vagyonuk szemében, és csak az al­kalmat lesik, hogy belénk köthessenek s a hon­védegyleteket feloszlassák. Ezen tárgynál meg kell jegyeznem, biztos tudomásom szerint, hogy Kossuth Lajost alig érin­tette valami hosszas száműzetése alatt oly fájdal­masan, mint azon hirhedett honvédgyülés lefo­lyása. Testvérétől h­allottam ezt, Ruttkaynétól Kos­suth Teréziától, azon szellemdus urhölgytől, ki akkor bátyjánál volt látogatóban, midőn a magyar lapok azon botrányos­ jelenetet hozták. Ludwigh is épen Turinba volt ekkor Kossuth­­nál látogatóban. Ez vigasztalta a nagy szám­lázottét. Ösmeri ön Perczelt, ezen országos őrültnek nem lehet adni semmit fecsegésére. Hiszen már ezt megszokhatta ön tőle. Nem a Perczel philippikája sért engem, s vert le ennyire, Perczel engem szenvedélyesen gyűlöl, s már tőle ezt megszoktam még a 48. 49- diki nagy napokban. De azt, megvallom véghetet­­lenü­l fáj, hogy ily beszédet­ a pesti honvéd-egylet tagjai helyesléssel kisérnek, azon honvédek, kiket be volt végezve az értekezés, egyebet is,, de ez kényesebb tárgy. Beszólt Beniczky minthogy pa­pírra lehessen bízni. ’­­(Vége jövő számunkban.)

Next