Egyetértés, 1877. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1877-02-18 / 42. szám
Damjanich János honvédtábornokaink e legdicsőbbike a hallhatatlanság babérait elnyelte. E Szerint tehát szabadságharczunk legnagyobb két hősének emlékereklyéje párosítva jut a székely múzeum birtokába. Továbbá átküldte még Orbán Balázs képviselő üdv. Makray László honvédezredesnek harmad osztályú érdemkeresztjét, melyet Bem altábornagy sajátkezüleg tűzött a hős ezredes mellére, kapcsolatban a Bem által sajátkezüleg aláirt erre vonatkozó emlék-okmánynyal. Mind e három nagybecsű ereklyét özv. Makray Lászlóné nagylelkűsége, juttatja a székely múzeum bitokába, miért a székely nép hálás elismerését méltán kiérdemli. Az alábbi levélben jelzett, nagybecsű ereklyék mellett még más nagybecsű adományokban is részesült, a máris 6000 "becses tárgyat magában foglaló Csereyné-féle Székely múzeum, mert Vasahy Gyula tanár úr, ezen múzeumnak lelkes őre és rendezője — ki a Bem érdemkeresztjének átvételére rándult fel a fővárosba — Orbán Balázs társaságában meglátogatván Xántus Jánost, ő is nagylelküleg megajándékozta szülőföldjének keletkezőben levő múzeumát a következő tárgyakkal. Egy páli szanszkrit nyelven irt Budhaista bibliával, mely talipot fa szeleteire van bekarczolva igen finom és ékes betűkkel; e remekmű a 18. században készült a siámi király rendeletére. Három db siámi pénzt, egy réz, egy ólom, egy porczelánból. Két db chinai érmet, egyik krisztus előtti korból, másik folyó pénz. A chinai történelem azon kézikönyvét, melyet a chinai középtanodákban használnak. Egy nagyon finom festésű chinai képet. Ezen felül megígérte Xántus, hogy mihelyt a Székely múzeum rendezve, s a szükséges szekrényekkel el lesz látva indiai és chinai madár gyűjteményéből 40 dbot, érem és csiga gyűjteményéből is fog juttatni a Székely múzeumnak. Pulszky Ferencz is ígéretet tett, hogy a nemzeti múzeum duplumainak kiosztásakor nem fog megfeledkezni a székely múzeumról s másképen is hathatós támogatását nagylelkűen felajánlotta. Ily pártfogók mellett a székely muzeum gyors kifejlődésének édes reményét táplálhatjuk sziveinkben. Még fel kell említenünk Bálint Gábor adományát is, mely áll egy mongol szalmakalapból, 2 db préselt mongol thea tartából, 3 db finom mongol füstölőből, 2 db chinai óloméremből és útleírása két példányából. Ezeken kívül Vasady több érdekes régi fegyvert s egyéb ritkaságokat vásárolt Eggernél Csereyné megbízásából. Cserey Ezek megérintése után Orbán Balázsnak özv. Jánosné, szül. Zathureczky Emilia urhölgyhöz intézett átadó levelét közöljük, hogy buzdító sorain áldozatkészségre és ismeretszomjra hevüljön a székelyföld minden igaz fia. A levél így hangzik: Igen tisztelt Nagysád! Senki fényesebben be nem bizonyította önnél, hogy mily szép, mily magasztos a magyar nő hivatása; senki oly felötlően nem tanusita, hogy egy jóért, nemesért buzgó magyar hölgy fenkölt lelkesedése, mily áldásosan hathat a közügy terén a közszellem fejlesztésére, a tetterő fölébresztésére ; mert ott, hol a gyenge nő annyit tesz, mint ön teve, ott lehetetlen, hogy az erősebb férfiak hátramaradjanak megszégyenítve a hazafias kötelmek teljesítésében. A világ és a szabadság történelme tanúsítja, hogy a nők nemcsak szülik, hanem teremtik is a hősöket, hisz ahol a nők lelkesek és jó honleányok, ott a férfiak gyávák nem lehetnek. Erre nemcsak Spárta, hanem hazánk történelme is nyújt bizonyságot, avagy az 1848—49-iki szabadságharczunk dicsfénye nem méltán köriti-e magyar nőink halántékát? azon magyar nőinkét, kik a félénk, harczvészei elől elhúzódó férfiakat nem tűrték meg körükben, kik ékszereiket áldozák a haza oltárára, kik fiaikat, férjeiket, jegyeseiket, testvéreiket és rokonaikat nem zárták vissza, hanem lelkesítve és felbátorítva küldék a haza és a szabadság védharczaira.. Én jól tudom, hogy ön szerény viszonyai közt módot talált arra, hogy hazáját felgazdagítsa azáltal, hogy Háromszéknek s a székelyföld más vidékeinek is emlékkincseit, régiségeit, nevezetességeit kitartó tevékenység, nagy áldozatkészség, és soha meg nem hálálható önodaadással egybegyűjtvén, azt Háromszéknek ajándékozá, s ezáltal egy székely múzeumnak alapját vété meg. Ez egy nagy gondolatnak volt gyors végrehajtása, mert míg a férfiak ily intézmény szükségességének elméletével foglalkoztak, addig ön gyakorlatilag oldá meg a kérdést, s az igét tetté változtatván, megtette azon nagyszerű kezdeményezést, mely meggyőződésem szerint alapját képezendi egy nagyobb szabású culturális mozgalomnak és fejlődésnek; mert csak az a nemzet fejlődés- és műveltségképes, mely múltjának emlékeit meg tudja becsülni, mely előteremteni képes azon előfeltételeket és szellemi eszközöket, melyek múlt nagyságának fényét felragyogtatva, jövőjének legbiztosabb zálogát nyújtják. E zálogok egyik legjelesbikét van szerencsém ezennel átküldeni. Háromszéket s általa az egész Székelyföldet nagy kitüntetés érte, mert Kossuth Lajos nagy hazánkfia, a magyar nép valódi édes atyja, legnagyobb jókevője, korunknak e bámulatra méltó Washingtonja, e széknek küldi el általam az 1848/9-ki magyar katonai érdemrend nagy keresztjének azon egyedüli csillag jelvényét, melyet Bem altábornagy a világ és magyar szabadság e legnagyobb hőse, a székelyek Bem apósa erdélyi hadjáratának hőstetteiért és Szeben bevételéért nyert volt. Hogy Háromszék e nagyszerű jutalmat elnyerhette, hogy Háromszék e megbecsülhetlen ereklye, e világhírű unieum *) letéteményese lehet, azt leginkább az Ön buzgalma által létesült székely múzeumnak köszönheti végtelenül megtisztelt szülőföldje. Nagyszerű, és történelmi fontossággal biró tény Kossuth atyánknak azon elhatározása, melyszerint Bem emlékkeresztjét, a polgári kitüntetésnek ezen legfőbb és egyetlen jelvényét Háromszéknek, a Székelyföld e dicső Lacedemonjának küldi, s oda a szabadság e meghódithatlan fellegvárába letéteményezi; mert azzal az elismerés legnagyobb adóját rovja le, mert az által haza és világ előtt jelenti ki azt, hogy e szent ereklye letételére méltóbb helyet a kárpátok örezte e hazában, annak őrzésére és birtokára méltóbb népet nem találhatott. Ezen érdemrend csillag jelvényének Háromszékre való küldése által nagy hazánkfia méltánylatát és magas elismerését nyilvánítja a dicső Háromszék iránt, melynek hős népe az 1848/9-ki szabadságharczban csodával határos hősiességet fejtett ki, midőn e semminemű természeti védvonallal nem biró széknek maroknyi népe egész Erdély meghódításakor egymaga állott szembe a zsarnokság bérencz hadával, s három hónapon át harczolt győzelmesen az egész erdélyi osztrák hadsereg, muszka segédcsapatokkal,s tengernyi fölkelt néppel fényesen mutatván meg, hogy egy nép, mely a szabadság lángoló szerelmétől van áthatva, mely önmagában bízik, legyőzhetetlen. Háromszék hősies népe volt az, mely Bemnek győzelmeit előkészité és elősegité, mely a csüggedőket fölemelé, mely az önfeláldozásnak, az önodaadásnak, a hősieségnek csodás példáit szolgáltatva, a székelységnek újabb történelmét a dicsőség fénysugaraival ragyogtatta körül, mely a régi dicsőség hervadozó babérkoszorúját ujjal cserélte fel. Háromszék népe szolgáltatta Bem hadsergének leghősiesebb bajnokait, kik nemcsak Szeben bevételét segíték elő, visszatartva az osztrák hadsereg egy részét, hanem a muszka invasiokor a tömösi szoros termopilei harczaiban, a kökösi hídnál, Szépmezőn és Szemeriánál vívott csatákban, bátran, elszántan szembeszállván a muszka főtáborral, azt három hétig tartó vissza Erdély délkeleti szögletében. Az érdemjel dicsfénye, mely örökíti a hős vezérnek emlékét visszasugárzik hadserege kiválóbb hőseire a háromszéki honvédekre is. Ez emléknek ilőbb helyet Háromszék múzeumánál nem lehetne találni, az Kossuth Lajos által oda küldve , a történelmi elismerésnek legbecsesebb és legmagasztosabb kijelentését képezi. Végtelenül megtisztelő és felemelő reám nézve azon megbízatás, melyet nagy hazánkfia Kossuth Lajostól nyertem, midőn engem, a székely képviselők legigénytelenebbikét bízott meg ez emlékkincs kézbesítésével. Óhajtottam volna azt személyesen teljesíteni, de egészségi állapotom, és országgyűlési teendőim nem engedvén meg a leutasítást önnek, mint arra leghivatottabbnak, szíves közvetítését használom fel, e hazafias s végtelenül megtisztelő kötelesség teljesítésére. Szívélyes üdvözlettel maradok Budapest, február 17-én. Orbán Balázs: ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevzés: A vallás- és közoktatásügyi magyar kir. miniszter Búbi o Zsigmond koppán-monostori apátot, az országos képtárhoz tartozó, úgy a magyar nemzeti múzeumban létező kézrajz és rézmetszet gyűjtemények kőörére nevezte ki. részéről Az Ügyvédi kamarákból: Az aradi ügyvédi kamara közhírré tétetik, miszerint Szilágyi László b.-gyulai ügyvéd elhalálozása folytán a kamara lajstromából kitömhetvén, irodájára nézve gondnokul Jancsovics Emil b.-gyulai ügyvéd rendeltetett ki. — Személyi hírek. Szende és Perczel miniszterek ma reggel, Péchy és Bedekovics ma este Bécsbe utaztak. — Chambord gróf, a franczia Don Carlos jelenleg Triesztben időzik. — Hymen, Dr. Chorin Ferencz, Arad város orsz. képviselője jegyet váltott Buss Amália kisasszonynyal Prágából. — Necrolog. Mende Bódogot, a „Nép Zászlója“ szerkesztőjét mély gyász érte. Elvesztette édes atyját, kinek halálos ágyához távirati uton hivatott. — Gyászlap. Szent-Erzsébeti Petrikovits Vincze és neje Langhamer Louise, maguk és gyermekeik : Irma, Louisa, Anna, Coelestina, Aladár és Kálmán nevében elkeseredett szívvel jelentik forrón szeretett leányuk, illetőleg testvérjöknek Szent-Erzsébeti Petrikovits Ilonának hosszabb betegsége után f. hó 13-án reggeli 8 órakor tüdőbajban viruló kora tavaszán élte 17-ik *) Unicum, mert ha készült is még egy , de kiszolgáltatva csak is ezen egyetlen egy lett, évében történt kimúlták Az elhunyt hülta tetemei f. hó 15-én délutáni 3 órakor tétettek örök nyugalomra a Nyitra-Zsámbokréti sirkertbe. — Mosenthal Salamon Herman német költő, mint Bécsből táviratilag jelentik, meghalt. — Mosenthal 1821-ben született Kasselben, 1842- ben nyerte meg a tudóri czimet, s mint író főként a drámai téren nyerte babérait. A magyar közönség nehány lefordított műve után (melyek csaknem minden művelt nyelven megjelentek) szintén ismeri; legújabban a főváros közönsége a „Sába királynője“ opera szövegét élvezte tőle. — A Bem-érdemrend „párjáról“ ír a „Kelet Népé“-ben Czobor Béla, nagy pathosszal törve ki, hogy a lapok unicum gyanánt mutatták be e rendjelt a közönségnek, holott annak mása a nemzeti múzeumban létezik, azt Görgey Arthur kapta, de el nem fogadta, — s íme még három évtizede sincs az érdemrend alapíttatásának, máris unicumot csinálnak belőle, a közeli események ily téves regisztrálása mellett vájjon mivé változik az évszázadok vagy évezredek előtti történelem képe a tévedések ecsetvonásaitól? . . . Egyúttal, minthogy a szóban levő érdemrend „hiányosan volt leírva,“ ő tudósán meg is mérte centiméterrel meg kretzler-pfunddal, és úgy találta, hogy az ezüst csillag 8,8 centiméter átmérőjű, súlya pedig 65 gramm. — Doktor Czobor Béla úr, akinek a történeti tévedés helyreigazításával járó tudományos érdemeiből semmit se von le az, hogy az érdemrend „másáról“ a múzeum régiségtárában, mint a múzeum régiségtára tisztviselőjének volt annyi tudomása, mint bárki másnak, legalább megtehette volna, hogy a „történeti tévedés“ helyreigazítását ott tegye meg, ahol a „tévedés“ eredetileg megjelent. Ez az „Egyetértés“ volt, melyből a hírt a „K. N." is átvette, ha ugyan absolute volt erről szó e lapban. Egyebekben Czobor úr előtt nem lévén „unicum“ azon rendjei, melyet Bem kapott és viselt, — csak az a megjegyzésünk : bizony jó, hogy sorai közlésére már akkor gondolta magát, mikor a közszemlére kitett „unieum“ jövedelmecskéje begyült a honvédmenházra... — Adakozás: A király a t ékesiróni kath hitközségnek iskolája építésére magánpénztárából 200 frtnyi adományt engedélyezett. — A nyomorúság: Szeged város konyákén a múlt évi bortermelés eredménye hivatalos feljegyzések szerint 296 aka és 17 pint. A hivatalos felvétel költségei tesznek mintegy 400 forintot. A fogyasztási adó váltság ezzel szemben 70.000 forint. — A honvéd menház javára évenként adakozók közé legújabban a budai lövészegylet is belépett, s kötelezte magát mindaddig, amig fennáll, a honvédmenház javára 10 forintos évi részleteket fizetni. — Bírói kinevezések. A király birákká, a nyitrai törvényszékhez : Prónay István ottani alügyészt és Ma zory Antal ottani törvényszéki jegyzőt; a kassai törvényszékhez pedig: Vargha Imre volt törvényszéki segédbirót és bihar megyei árvaszéki ülnököt; továbbá járásbiróvá: a kubini járásbírósághoz : Chapp Elek verseczi járásbirósági albirót; végre aljárásbirákká ; a sátoralja-ujhelyi járásbírósághoz : Görgey Gyula ottani törvényszéki jegyzőt; a pozsonyi járásbírósághoz : Kuncz Géza ottani törvényszéki jegyzőt; a Csáktornyai járásbírósághoz : Sárdy János ugyanottani aljegyzőt, — és a nagy-somkúti járásbírósághoz : Móga Ödön fehértemplomi törvényszéki jegyzőt nevezte ki. — A főváros területén a múlt 1876. évben a tűzoltó főparancsnokság által szerkesztett kimutatás szerint összesen 132 tüzeset fordult elő. Ezen tüzesetekről bejelentett kár 168.391 frt és 90 krra rúg, melyből azonban csak 4095 frt 32 kr volt biztosítva. A biztositó társulatok által kifizetésre került összeg 36148 frt és 64 kr. — Uj vasúti állomás. A tiszavidéki vasút vonalán Uj-Fehértó közelében Téglás község mellett legközelebb uj vasúti állomás fog felállittatni. — Palestina megvétele. Jeruzsálem földjének megvásárlását újból felvetették. Egy időben erről már közöltünk néhány hirt. Újabban egy zsidó bankárokból alakult társulat 200 millió frankot kínált a szultánnak mint vételárt Palestináért, azonban a török császár ez ügyben eddig még nem határozott. — A kassai jogakadémia ifjuságban a konstantinápolyi küldötte Léderer Béla ur, holnap utazik Kassára. A kassai jogászság szives meghívása folytán a hatvanas bizottság több tagja (Soós Jenő, Festetics Andor gr., Szakács József, Scossa Zoltán és Szikay Béla urak) szintén megy Kassára, hol ünnepélyes fogadtatásban fognak részesülni. Az ünnepélyen valószínűleg a felvidék több városa is képviseltetni fogja magát. — Élesdről írják febr. 16-áról: F. hó 15-én csak késő estve értesülvén az „Egyetértés“ből, hogy a konstantinápolyi küldöttség tagjai Kolozsvár felé e vonalon át utaznak a Kőrös völgyén, s siettünk a félórányira fekvő vasúti állomáson üdvözletükre korán reggel megjelenni. Élesd városa részéről, vallás és nemzetiség tekintetében úgyszintén a városi elöljáróság, s minden rendű lakosai képviselve. Wesselényi az átutazó honfiakat, rövid de szívből eredő, s szívhez szóló szavakkal üdvözölte, a mit Lukács rövid, velős s lelkes szavakban fogadott. Ezután szívélyes bucsuzás volt, s a vonat elrobogott. Utólag Élesdről közmegállapodás után következő távirat küldetett: Lukács és Bányay tisztelt honfiaknak Kolozsvárt. A konstantinápolyi küldöttség általunk fogadott tagjainak honfiúi üdvözlet! Éljenek sokáig szeretett hazánk javára ! Körösvölgy, Élesd város részéről legkedvesebb emlékkel! Megbízásból Takács Gyula, Wesselényi Alajos. — Mészöly Sándor tanárjelölt alkalmazást keres helyben, vagy vidéken, mint nevelő vagy correptitor Lakása Lipót-utcza 40. sz., II. em. 14. ajtószám. — Carré czirkusza ellen egy helybeli német napilap czélzatos híreket hozott. Azt irta, hogy a fából épült czirkusz szerkezete oly siralmas, hogy félő, miszerint akkor omlanak össze az állványok, mikor a közönség javában nevet a clownok bohóságain. Bedőléssel fenyeget a fal s különösen rozzant a karzat. E közlemények folytán a főváros a középitési bizottság több tagját kiküldötte a helyszínére, mely ma ott délután 3 órakor szigorú vizsgálatot eszközölt. A Pucher József vezetése alatti bizottság, melyhez a kerületi elöljáró is csatlakozott, lelkiismeretes szemlét tartott , kivásatta a gerendákat, az állványok és különösen a karzati ülőhelyek állapotát tüzetes vizsgálat alá vette, s meggyőződött róla, hogy a czirkusz épülete Garré által beköltözésekor oly jó állapotba hozatott, hogy szilárd szerkezetében teljesen megbízni lehet s a közönséget benne semmi veszély nem fenyegeti. (Anélkül, hogy bármi tekintetben is pártfogására akarnánk kelni a czirkusznak, amire nekünk kedvünk, annak pedig szüksége nincs, lehetetlen szó nélkül hagyni azon gyalázatos üzelmeket, melyekkek egyik másik helybeli német lap folyton kompromittálja a fővárosi sajtó becsületes jóhírnevét. Heteken, hónapokon keresztül egekig magasztalták a czirkusz előadásait, amint aztán szemtelen zsebelésüknek határt szabott a zaklatott igazgató józaneszűsége, rögtön elkezdték gyalázni és most piszkolják mindazt, amit tegnap még dicsőítettek. A jellemtelenek. Szomorú, hogy a főváros olvasóközönségének egy része, ily nyomorult kezekben levő lapokból meríti szellemi táplálékát. — Szerkesztő.) — Talált lószerszám. A Széchenyi sétatéren őrt álló rendőr tegnap este 7 órakor egy csavargót pillantott meg, aki hátán teljes lószerszámot vitt. Kérdi tőle: hova viszi ; a csavargó erre eldobja a szerszámot s szélsebességgel tova fut. A város a főkapitányság 14. számú hivatalszobájában találhatja meg szerszámát. — Varsóban Kotzebue tábornok egy rendeletben Szibériába való száműzetés terhe alatt megtiltotta a papoknak a Jézus szivéhez szóló imát terjeszteni és a litániákban szűz Máriát lengyelek királynéjának nevezni. Rövid hírek. Tegnap egy hajókormányos a Dunából a fővárosnál egy 60 évesnek látszó élő nőt fogott ki. — Brüsselben egy szavazáshoz való gép van kiállítva, mely nemcsak a szavazás függetlenségét óvja meg, hanem a szavazat titkát is megőrzi. — Hosszufalván „női önképző-kört“ alakítottak. — a csángó nők Csermőről egy gazdag földbirtokos leánya, ki gyöngéd szerelmi viszonyban élt egy ottani gazdatiszttel, ezzel együtt megszökött a szigorú szülők elől. A Cserese 1-rablóbanda most a vaskohi szakasznak Aradmegyével határos erdőségeibe húzódva intézi támadásait az erdőség körüli községek lakosai ellen. — Elgázolt a vasút Kis-Terenyén egy vasúti kocsitolót. — Aduna-gőzhajózási társulat Budán uj csinos állomást épít a Bécs felé közlekedő hajók utasai számára. Znaimban nagy megbotránkozást keltett egy kath. pap eljárása, hogy egy kath. férfiút, ki ágost. hitvallású nőt vett el és a menyegző után meghalt, eltemetni és megszentelni nem akart. Carneval: Az Er-Mihályfalván megalakulandó önkéntes tűzoltó-egylet javára 1. hó 8-án tartott tánczvigalom felül fizettek: Erős Kálmán 1 frt, Dr. Steiner Mór 1 frt, Sóóe Pál 1 frt, Szücs Ferencz 1 frt, Masáry Lajos 1 frt, Simay Tódornál frt, Habrovszky Adolf 1 frt, Szőke János ur 2 frt, Lévay Vincze 2 frt, Vladár N. 1 frt, Micske István 60 kr. Trasányi Sámuel 60 kr. Fogadják a nemes szivü adakozók köszönetünket. Lovass István pénztárnok. — Apóstagon a farsang utolsó napján az izr. nőegylet saját tőkéjének gyarapítására, a vendéglő nagytermében tánczestélyt rendezett, melynek sikerét főkép az mozdította elő, hogy a nők utalva voltak „karton” ruhában megjelenni. Azonban fatum — a vidéki hölgyeknél nem talált eohora. Így történt, hogy ezen táncrestélyen a három négy méternyi hosszú uszályos, nehéz selyem ruhák közt a karton oly gyéren volt képviselve, mint a Sahara sivatagján az váz. A házi asszony özv. Sehvarezné bámulatosan betöltő tisztét és szeretetre méltóságával úgy szólván elbájolta a közönséget. A házi asszony nem hiába fáradozott, mert ezen tán ez estéig a siker aranykalászával hullámzott fel. Daczára annak, hogy a farsang végén bekövetkezni szokott kimerültségnek, várakozáson fölül sikerült, úgyhogy a tiszta jövedelem az előleges számítás szerint száz forint körül lehet. A háziasszony arczán a megelégedés sugárzott, ajkán a kimondhatlan mosoly lebegett mint a rózsakeblen az irattár, s önfeláldozás fáradságát egy bájteli mosollyal jutalmazta. Képviselve volt majdnem az egész város, a vidékről is sokan. A különféle ruhák a karton és selyem a táncz hullámzásaiba a legszebb öszhangban vegyültek össze. Szebbnél szebb nők voltak köztök: özv. Sehvarczné mint háziasszony, Kéri Antalné, Szekulesz Józsefné, Heisler Lázárné, Bass Simonná, Fleischer Lina kisasszony és a bájos Schvarcz nővérek Sóliról. A táncz fáradhatatlan kitartással s a legjobb kedvvel reggeli 3 óráig tartott, a közönség a legnagyobb megelégedéssel a fiatalság pedig azzal a meggyőződéssel távozott, hogy a farsangot a legjobb kedvvel zárták be. Weisz Gy............ Irodalom. — Schunda V. J. gyakorlati „Czimbalomiskolája“ Liszt Ferencznek ajánlva második javított és tetemesen bővített kiadásban jelent már meg, magyar és német nyelven. Ez iskolát újra átdolgozta s egy nagyobb gyakorlatokat és hatásos átiratokat tartalmazó füzettel megtoldotta Állaga Géza. — Semmise tanúsítja inkább e gyökeres magyar hangszer, a czimbalom örvendetes terjedését, mint az, hogy ez iskola alig két év előtt megjelent első kiadásának példányai máris a legutolsóig elkeltek, ami mellett hinni lehet, hogy a második kiadás, mely amannak gyökeres átdolgozása, sokkal terjedtebb és tartalma rendszeresebben szerkesztetek, hasonlókép rövid idő alatt el fog kelni. A művön sok czélszerű javítás történt, s teljesen lehetővé teszi a hangszer alapos tanulását. Hogy a czimbalom, különösen a pedál-czimbalom megérdemli az eddiginél díszebb hely elfoglalását a zenében , az ma már felül áll minden megjegyzésen. Kiterjesztették arra mái figyelmüket nagy zenei tekintélyek s meggyőződhetik róla bárki a „Bánk bán“ operában és több népszínmű egyes jeleneteiben, melyeknek érdekét a czimbalom hangja emeli. Nemzeti hangszer, díszesen kiállítva nemzeti salon-hangszer, inkább mint a hárfa, quinterre és a többi. — Elterjedéséhez különben érdekes adatot nyújt az is, hogy a Hand 1on hangversenytársulat öt darabot rendelt meg a Schunda pedál-czimbalomjaiból. — Az iskola-füzet ára 4 frt. — Az akadémia nemzetgazdasági szemléje, mely Halász Imre szerkesztővé léte alkalmából megszűnt, mint évnegyedes folyóirat legközelebb meg fog indulni. Az akadémia nemzetgazdasági bizottsága az előfizetői felhívást a jövő héten bocsátja ki, szerkesztő György Endre nemzetgazdasági iró leend. Az első füzet mintegy 10 ívnyi terjedelemben — Lónyay s mások dolgozatával — mártius végén jelenik meg s a többiek évnegyedes időközökben. A nemzetgazdasági egyesület által kiadott s Galgóczy Károly által szerkesztett füzetek megszűnnek. — A „Századok“, a magyar történelmi társulat közlönyének e havi füzete következő tartalommal jelent meg : „Emlékbeszéd gróf Mikó Imre felett“, irta dr. Kemény Gábor. „A velenczei diplomaczia különösen a XVI. és XVII. században“ Wertheimer E. „Pótlék a magyar haditörténethez a vezérek korában“ Salamon Ferencztől. „Az 1686. évi visszafoglalás után Budán maradt törökök“ Némethy Lajostól „A vasmegyei régészeti egylet Lipp Vilmostól: „Történeti irodalom“. Henszlmann régészeti művének ismertetése ; Különfélék; Vegyes ; Tárcza stb . „Búzavirágok“ czim alatt külteményfüzért szándékozik kiadni. B. J. egyetemi hallgató, melyre a felhívást két mutatványvers kapcsolatában beküldötte lapunkhoz is. E három dolog után ítélve a legőszintébb jóakarattal ajánljuk B. J. úrnak, hogy terve kivitelével „a tanulói élet azúr ege alatt fölvirult költemények“ nyilvánossá tételére nézve hagyjon föl, nehogy azok „törpe óriások méltó sorsára jusson“, kik „a ponyvairodalomnak terein avatott lábakkal iramodva, koszorujokat ugyancsak a ponyva foszlányaiból érdemelnék ki.“ — Talán később, inkább. Szinház, művészet. — A nemzeti szinházban , ma Mozart-nak „Varázsfuvola“ czimü klasszikus dalműve került színre, melynek betaníttatásáért az igazgatóságot nagy dicséret illeti. A közönség teljesen méltányolta is e tényt, mikor zsúfolásig megtöltötte a szintért, meghallgatni a magasztos fenséggel és eleven humorral egyaránt ható, s bármi szépben bővelkedő 85 esztendős operát, melynek minden apró részlete, minden egyes mozzanata magán viseli,és kitünteti Mozart geniális zenetehetségének irányát. A nemzeti színház operai személyzete tökéllyel tanulta be a nehéz darabot, s már az első előadás is oly simán, egyöntetűen folyt, hogy lelki öröm volt meghallgatni. Az uj királynőjét Nagyné Benza Ida asszony énekelte, bravúrral vive ki a ,szerep,nehéz áriáit; a másik érdek Ney iránt volt, ki: ez alkalommal először énekelt nagyobb szerepet, s szép sikerrel. Nagy derültséget keltett Kőszeghy humoros alakítása, és kisebb szerepében tetszést aratott Nádayné, a kedvencz. A karok is kitűntek. A közönség sokat tapsolt; a zenekar, praecízióval működött. — A darabra és előadásra ;s visszatérünk. . . — A nemzeti színház műsora febr. 18-tól 25-ig. Vasárnap, 18-án „A jelenet“ ; hétfő 19-én. „A velenczei kalmár“ ; kedd, 2ü-án „A varázsszívoíz“; szerda, 21-én. „Egy pohár víz“ ; csütörtök 22-én Brankovica György“ ; péntek, 23-án. „Az uj ezég“ ; szombat, 24-én. „A kőműves“ vasárnap, 15-én. „IV. Béla" ; hétfő, 26-án. „Tündérifjak — A várszínház műsora. Vasárnap, 18-án. „Bfo kl „EMMI“ TÁRCZÁJA. AZ UTOLSÓ BEBEK. Történeti regény. — Dpt« i Pátetqf Rápaty. — ELSŐ KÖTET. A regényes kis Tornamegyét kétfelé metsző hegylánczolat nyugoti részén alussza halálálmát, a romjaiban is nagyszerű Szádvár, egy különálló magos hegyen bükkös hegyek, buja völgyszorulatok, s rengeteg erdőktől körülövedzve. Gyönyörű nyári est vonult a vadregényes tájra, a mint egy sikamlós hegyi ösvényen az elpusztult várba felértem. Ormáról széttekintvén, a tárgyak nagyszerűsége által felmagasztalt kedélyemen fájó gyönyör hullámzott keresztül, mely álmodozó lelkemet a képzelet óceáján múlt századok eseménydús teréire ragadá vissza. . Csend, s némaság szendergett a romok közt, mint elhagyott temetőben egyedül az esti szellő kísérteti ellebbenése zavará meg a kriptás csendet, halk ünnepélyesen reszkedtetve meg egy százados diófa sárgult levelét. A távozó nap gazdagon aranyozá meg a nyugoti hegyek lombos koronáját; minden rezgő levél egy-egy arannyal színezett pillangót ábrázolt; keletre az alkony homálya kezdé elfátyolozni a rengeteg erdők völgyes hajlásait. — Nyugotról koráng, keletre az ejt megelőző kétes világú alkony. A hold lassanként emelkedett fel, először fénytelenül, későbben erőt vett az alkonyi homályon. Kísérteti világánál a rengeteg táj bűvös pompájában tűnt fel. A különben is változatos vidék e kétes területben mind inkább inkább vadregényessé vált. Túlvilági álmodozásokba merült lelkem ki volt ragadva magából, s visszaszárnyalt azon időkre, midőn e vár teljes pompában fénylett; — a szétporlott romok ujjolag visszanyerék előbbi alakokat; a vár termetes vitézekkel telt meg; a ragyogó termek ablakából ódonszerű szép leventék, s bájos urhölgyek tekintettek alá az újra éledt vidékre, úgy tetszett, mintha e tündéri jelenetre, a rég kihalt hegy késtől remegne fel lábaim alatt. Varázsálmomból vezetőm érthetetlen beszédje ébresztett fel. Borús érzelmekkel szálltam alá elriasztott édenemből, hol oly jól, s oly boldognak éreztem magamat, melyet azonban lelkem, elvontabb, s ünnepélyesebb pillanataiban újra felkeres. Ha ezen varázsálmaim közléséből csak felényi élvezetet merítnek olvasóim, mint mennyit én azon elbűvölt pillanatokban élveztem, munkám eléggé meg lesz jutalmazva. I. Az 1558-ik évi őszelő közepén egy kis utazó csoport közeledett azon bájos völgynyíláshoz, mely Szögliget mellett, két óriási hegyfal között Szádvárhoz vezet. Első tekintetre látszott, hogy kettő az utazók közül főrangú magyar, a többiek pedig fegyveres szolgák. Gyöngyürű nap volt, egy azon őszi napok közül, mely a tavasz szépségeivel a nyár pompáját egyesiti. A rétek újra virágoztak, a fák gyümölcsesel voltak megrakva, buján zöldült a völgy pázsitja, az erdők gazdag lombozatu fái sötétes smaragd szin levelekkel pompáztak ; szóval még semmi előjele nem tűnt fel a természet haldoklásának, hasonlított ezen szép őszi nap egy virágzáson túl járt kaczér hölgyhöz, ki minden még meglevő kelleméit műszorgalommal összeszedi, hogy ifjú kora szebb emlékeit még egyszer visszavarázsolja. A két vitéz gondolatba mélyedten némán lovagolt egymás mellett, kisérő fegyvereseik azonban néhány lépéssel hátrább vig beszélgetéssel töltötték az időt, melynek szerelmi s tábori kalandok valának tárgyai. A völgysikátor előkapuján mesés pompájában hirtelen feltűnt Szádvár a völgy északi részén egy magánosan álló hegyen, mint elbűvölt lovagi vár. A jobbról lovagló vitéz megállítá lovát, s társához fordult. — Ott van utazásunk czélja Szádvár mond élénken, miközben tollas kalapját levéve izzadt homlokát törölgeti. A megszólított, a gyönyörű meglepetés Megyével tekintett hosszasan a várra. — Valóban szép látvány, mond hosszas szün után szemét elforditlanul a pompás sziklafészekre fordítva. És valóban a lovagok figyelmét nem méltatlan tárgy köté le, mert a panoráma, mely előttük felnyílt, nem mindennapi volt. — A völgy a legbujább pázsittal volt szőnyegezve, melynél élénk zöldebbet a hatalmas szigetország sem mutathat fel; kétfelől a gazdag lombozatú erdős hegyek mintegy diadalívet alkottak; ívhajlásait a legszebb azúr égbolt egészíti ki. A háttérben Szádvár tűnt fel márvány színt játszó erős falával, s ragyogó bádog tornyaival, melyek csúcsáról három színű zászlócskák lengtek alá. — Az óriási várkapu felett a kevély Bebek család ősi czimere égett a nap sugaraiban, mely gazdagon aranyozott márványlapon az őrtorony falába volt bevésve. — A várhegy"kertté alakított lejtős déli része, az év ezen szakában is a legszebb nyíló virágokkal kedveskedett, s kellemesen lepte meg a vándort. A balról lovagló vitéz, ki, amint meglepetéséből következtetni lehet, először utazott e vidéken, mintegy 24 éves lehetett, termete magas, vállai szélesek, haja csaknem holló fekete, arczszíne halvány-fehér, csaknem beteges sáppadtságra mutatott, mely tüzes kiölő sas szemeivel, piros ajkával s izmos idegzetével különös ellentétbe állott, az arcz együttvéve inkább érdekes, mint szép, míg ellenkezőleg utitársa közép termetével, sötét szőke hajával egészségpírral arczán, inkább szépnek, mint érdekesnek látszott első tekintetre. Az utóbbi alig lehetett több 19 évesnél. — Valóban e lovagi vár, monda barna lovag, nemcsak hatalmát, s gazdagságát mutatja birtokosának, hanem egyszersmind ízlésének is becsületére válik. — Hogy Bebek György gazdag és hatalmas felesé álításza, azt az egész ország tudja, hogy gazdagságával tud élni, azt kétszeri látogatásom alkalmával volt módom tapasztalni. — Oly sokat, s annyi ellenkezőt hallottam Bebekről, mond a barna lovag, hogy nem vagyok képes ennyi ellenmondást egy férfiúban egyesíteni. Te voltál nála, beszéltél vele, jellemét ösmered, mond mi igaz a hírben, mely ez embert, majd égbe emeli, majd pokolba sújtja le ? — Látogatásom, s ennélfogva ösmeretségem sokkal rövidebb volt, — mond a felszólított, — hogy jelleméről határozott vonást adhassak, különben is Bebek nem oly egyén, kit első pillanatra át lehet látni, tenger ez, melynek mélységét fénylő gyöngyeivel s csudás szörnyeivel csak sejditeni lehet. — Mindenesetre rendkívüli férfiú, kinek jelleméről dicsérőleg vagy kárhoztatólag szólani, csak hosszas ösmeretség után lehetne. — Úgy látszik barátom, te is osztozol azon varázsszerű magasztaltságban , melylyel Békésy Pókaynál ezen hatalmas kényúr jelleméről, s főképen külső szépségéről szólott. — Nincs okom tagadni, hogy én Bebeknél sajátságosabb jellemet, s férfiasabb szépséget még nem láttam, oly igazán, minthogy Báthori Istvánnak neveznek. Génuai útjában, a mint környezői mondják, nem egy olasz nő fejét zavarta meg, kit azelőtt Lucretiának tartottak. — Hallottam e diszutazásról, melyet magyarhon daliái virága Miksa herczeg kedvéért tett, épen rokonod Báthori Miklós beszélte el hosszasan és körülményesen. — Én is tőle hallottam, hogy bár Balassa János vezérlése alatt a legszebb s legkitűnőbb főrangú ifjak, mint Perényi Gábor, Ország Kristóf, Báthori, Bánffyak sat. vettek részt e kalandos utazásban. — Bebek Györgynek férfias termetre s a rczszépségre egy sem hágott nyomába. — Ezek után, miket róla mondtál, még inkább vágyom e férfiút látni, oly igazán, minthogy Wesselényi Farkasnak neveznek, — mond a barna lovag mosolylyal, — mert az megfoghatatlan előttem , miként lehet ugyanazon embert , majd lovagias férfiúnak, kinek jelleme s külszépsége férfiakat s nőket bájol el, majd hiteszegett rablónak nevezni, kinek már csak csupa neve rettentésül szolgál, ki — a mint a hír mondja — törököt, németet, védtelen nőt s gyermeket egyforma hideg számítással gyilkol meg. — Még szinte gyermek volt— a monda szerint, — mikor a tapolczai apátot szerzetes társaival egytőlegyig legyilkolta s a zárdát századok óta gyűlt kincseivel zsákmányra bocsátotta. — Ezt én magam is hallottam — mond Báthori, épen ezen ellenkező hírek azok, mik jelleméről kételyben tartanak. Én családi körében láttam őt, ahol tiszteletemet szeretetem mellett az első órában megnyerte. — Csak a családapáról szólok, mert a honpolgár, s a vitéz hadvezér jellemét kiösmerni sem időm, sem alkalmam nem volt. — Annyi mindenesetre igaz, hogy két évvel ezelőtt az országgyűlés többszöri panaszok é s feladások következtében pártütései, s rablásáért; Bebek Györgyöt száműzésre s jószágai elvesztésére büntette, s végrehajtását Puchaimra a bányavárosok kapitányára bizta. — Az eredményt nem tudom mi lett. — A legnevetségesebb mit csak gondolni lehet, felele Báthori, ha ugyan nevetni lehet azon, hogy egy országgyűlés elég eszélytelen oly intézkedést tenni, melynek nem tud erőt, és tiszteletet szerezni. — Puehaim Krasznahorka alól a legcsufossaban szaladt el, hátrahagyva minden kincsét, s hadi szereit; holott a vár segítségére siető Bebeknek ötszörte kisebb serege volt. — Bebek gazdagabb, s hatalmasabb lett, mint valaha, úgyhogy Ferdinánd elvesztve reményét, hogy a törhetlen férfiút megalázhassa, gazdag uradalmakkal nyerte meg részére, s azóta a mint — mondják, — nincs Ferdinándnak hűbb, s vitézebb alattvalója nálánál. Ha arról nem hallottál valamit — mond — Wesselényi, mi adhatott okot az öreg Bebek é s fia közti ellenségeskedésre , mely főkép az utóbbi időkben senki előtt sem volt titok, ki csak e nevet ösmerte. • első Azt rebesgeti a hir, hogy Bebek György feleségét, kit atyja ellenére titkon vett el, az öreg Bebek egyszer fiának távollétében megölette ; mások szerint a törököknek adta el. — Ezért lett volna azon pokoli gyűlölség, melynek következtében az öreg Bebeknek Magyaroszágot, hihető fiátóli féltében — ide kellett hagyni, s Erdélybe költözni, hol szintén voltak szép jószágai. — De ha ezen kétes hírt a mondák közé sorozzuk is, már maga az öreg Bebek vízeszűsége s ingatagsága, ellentétben vitéz fia törhetlen makacs jellemével eléggé megfejti ez ellenségeskedést. (Folytatása következik.)