Egyetértés, 1877. május (11. évfolyam, 103-129. szám)

1877-05-23 / 122. szám

A „független“ Románia hadserege most már­­ komolyan készül a síkra szállni. A román fe­jedelem egy ma kiadott napiparancs­ban tudtára adta a hadseregnek, hogy átveszi a főparancsnokságot. A ro­mán hadsereg hír szerint most már egészen Kis- Oláhországban van, ahol a lehető legroszabb el­látásban részesül, hátha majd ellenséges terüle­ten lesz ! A románok egyébiránt már előre szoktatják magukat az oroszok és szerbek kedvelt taktikájá­hoz, a hazudozáshoz. Az egyes ágyuharczok alkal­mából többször volt alkalmuk jelenteni a török ágyuk által a román csapatokban okozott jelenté­keny veszteségekről, s most egy bukaresti hivata­los jelentés mégis azt állítja, hogy a románok minden eddigi harczban csak 3 sebe­sültet és 6 halottat vesztettek. Lehet, hogy a románok elhiszik, h­ogy az európai, mint az ázsiai harcztéren folyik a harcz. A törökök bombázzák Beketet, Kalarast és Borzát, s Flamanda mellett is heves tüzelés folyt. Ezenfelül, mint a „B. C." jelenti, a kalafáti orosz ütegek ma reggel megkezd­ték Viddin bombázását. Egy pétervári távirat szerint Szocsiból a teg­napi napról azon hír érkezett, hogy a Sas-erődnél heves harcz folyt a támadó törökökkel, s hogy a bombázás reggeli 10 óra óta egyre tart. * Az orosz érzelmű­ „Pol. Corr.“-nek a követ­kezőket írják Ruscsukból a török dunai hadse­regről : Megbízható adatok szerint Abdul Kerim 242 zászlóaljjal, 42 lovasszázaddal és 265 ágyúval ren­delkezik. A csapatok akként vannak elhelyezve, hogy a két szárny feltünőleg gyenge Küstendsetől a Duna torkolatáig és az egész Dobrudzsában mindössze 28 zászlóalj, 6 lovasszázad és 32 lö­­veg van. Nem sokkal erősebb a Viddintől felfelé tolt haderő. A középen, a szilisztiia- várna- rus­es­uk- sumlai várnégyszögben 140 zászlóalj, 32 lovasszázad és 180 löveg van elhelyezve (A „Pol. Corr.“ szerkesztője itt zárjel közt meg­­jegyi, hogy hiteles adatok alapján A­b­­d­u­l Kerim pasa hadserege, a várőrségek le­számítása után alig tehető 60,000 főnél maga­sabbra.) Abdul Kerim az utóbbi időben teljesen önállólag rendelkezik , s osztályparancsnokaival meglehetősen érezteti, hogy ő az egyedüli úr a hadseregben. Sem a seraskier, sem Ah­med Ejub pasa nem rendelkezhetnek az ő akarata ellenére.­­ Most Sisztovot és Turtukájt erősítik a törökök; e vidék eddig teljesen el volt hanyagolva, most azonban itt, úgy látszik, jelentékenyebb esemé­nyekre készülnek. Műszaki és tüzércsapatokon kí­vül most 12,000 ember van itt összpontosítva, 18 nagy ágyúval. A Szófiából Ruscsukba rendelt tar­talék egy része Nisbe és Ak-Palanka vidékére rendeltetett, minthogy a török főhadiszálláson, úgy látszik, nem igen bíznak Szerbiában. Idegen tiszt eddig mindössze csak 60 jelentkezett a főhadiszál­láson, leginkább angolok, lengyelek és magyarok; ezek nagyobbára a tábori és vártüzérséghez osz­tatnak be.* A montenegrói fejedelem f. hó 13-án nyolcz­szászlóaljjal Sukovóba ment, hogy előkészületeket tegyen Niksics ostromához. — Kruppában, Metko­­vicstól kétórányira 5000 török van.­­ * A törökök mindent elkövetnek a cserkesz lá­zadás sikeressé tételére. A szultán 20.000 revol­vert vett a cserkeszek részére magán pénztárából. vb:,,­- fihidakx" ^"OJ3.Jia„ia.„ki Tzib'kr. oroszok azzal törekednek ellensúlyozni, hogy Samil másik fiát, ki a czár hadsegéde, a kaukázusi orosz hadsereghez küldik, hol a cserkeszek területén lévő orosz hadsereg parancsnoka lesz, mely 12 zászlóaljból, 8 lovas századból s 3 ütegből áll. * Konstantinápolyból jelentik, hogy Szud­um- Kalé bevétele alkalmából a szultán kegyelmet adott mindazon fegyenczeknek, kik büntetésük kétharma­dát kiállták, mi a hadseregnek is hasznára vá­lik, mert a legtöbb kiszabadult fegyencz belépett a hadseregbe. * A hírnévre kapott „Klotild“, volt magyar gő­zös bevégezte a románok által neki szánt szereplést. Mint a „B. C.“-nek sürgönyzik, a törökök Rado­­vannál ágyulövésekkel elsülyesztették. A bankügyi bizottságból. — máj. 23. A képviselőház bankügyi bizottsága ma kezdte meg érdemleges tanácskozásait, a tárgyalás meg­kezdése előtt H­e 1 f­y azon kérdést veti fel, ra­gaszkodik-e a kormány ahhoz, hogy megkezdessék a tárgyalás most, holott az osztrák bizottság eljá­rása s a külügyi helyzet bizonytalansága az elha­lasztást indokolná. T­i­s­z­a Kálmán miniszterelnök óhajtja a tár­gyalás megkezdését, mert a külügyi helyzet is épen e kérdések mielőbbi megoldását teszi kívána­tossá, s mert­ reméli, hogy az osztrákoknál is be fogja látni a többség ezt, valamint azt is, hogy a kereskedelemre s iparra nehezedő bizonytalanság­nak mielőbb véget kell vetni. Bujanovics kérdi, elfogadja-e a kormány az osztrák bankigazgatóság­i választmány módosí­tásait, s ha nem, minő garanciák vannak arra nézve, hogy a hozandó megállapodások egy magán­társu­lat akaratán nem szenvednek hajótörést? Fáik azt hiszi, hogy ezen — különben jo­gosult kérdésnek akkor lesz helye, ha előbb eldőlt azon kérdés, akarunk-e átalában osztrák-magyar ban­kot, vagy nem, s ha igen, a nemzeti banknak akar­­juk-e adni a szabadalmat. Széll Kálmán pénzügyminiszter kijelenti, hogy a két kormány magára nézve kötelezőnek tekinti előterjesztését, s a bank némely orgánumai­nak nyilatkozatát annál kevésbbé tekinti mérvadó­nak, mert a másik szerződő fél a közgyűlés ezen üggyel még nem is foglalkozott. Az alapszabá­lyok megállapítása után lesz a bankon a sor, nyilatkozni az iránt, elfogadja-e azokat, vagy nem. Horváth L. nem lát a Bujanovics által felvetett kérdésben oly akadályt, mely miatt az előterjesztést már most ne lehetne tárgyalni. C­h­o­r­i­n czélszerű­en nem véli lehetőnek a tárgyalást, m­íg hiányzik az előfeltétel, vájjon a másik szerződő fél elfogadja-e a hozandó megállapo­dásokat. Wahrmann helytelennek tartaná, ha újabb nehézségek gördüthetnének e kérdések elintézése elé. A gyakorlati eljárás az, hogy kérdessék meg az átalános tárgyalás, s majd a részleteknél meglátja a bizottság, hogy egyes kérdésekre nézve a kor­mány vagy a bankigazgatóság álláspontja fogad­­tassék-e el? Váradi Gábor szintén nem látná jelenleg az elhalasztást indokoltnak. Ha a bank nem fo­gadná el a két törvényhozás által megállapítandó feltételeket, további alkudozás nem leend vele, ha­nem más után fogja a kormány a bankot létesí­teni. Helfy a tárgyalás előtt Bujanovics által föl­vetett kérdéssel kíván tisztába jönni, nehogy a jö­vőnek praejudicáljunk. Tisza miniszternek meg van győződve, hogy a két törvényhozás által megállapítandó feltétele­ket a bank el fogja fogadni, s attól semmi esetre sem tart, hogy a két állam által megállapított tör­vény alapján ne sikerülne egy banktársulat léte­sítése. a bizottság erre Fáik indítványára elhatá­rozza a kormány e nyilatkozatának jegyzőkönyvbe vételét : „A kormány a beterjesztett javaslatot olyannak tekinti, mely ha két állam törvényhozása által elfogadtatott, további alkudozások tárgyát nem képezheti a bankkal szemben, ez fog az osztrák-magyar banktársulatnak ily alapon való létesítésére felszólíttatni, de a nem várt esetben, ha ezt tenni nem akarná, a kormány feladata lesz a társulat megalakítását másokkal eszkö­zölni“. Megkezdetvén az átalános tárgyalás, H­e­l­fy előadja, hogy az ország közvéleménye önálló nem­zeti bankot kíván, hogy önámítás az, miként e javaslat elfogadása után is fenntartva marad az ön­álló bank felállításának joga, s hogy az önálló bank e perczben is minden nehézség nélkül fel­állítható. Nem fogadja el a javaslatot s fenntartja az ellen különvélemény benyújtását. Tisza Kálmán miniszterelnök: a kormány meggyőződött arról, hogy az önálló bank­jegyei­nek disagiója nélkül nem állítható fel a mai vi­szonyok közt. A viszonyok változtával e veszély is megszűni­­k,s megszűnnek az aggályok is, melyek rázkódások nélkül az önálló bank’ most nem­­ állít­ható fel. Fenn kelle tehát tartani a jogot s fel­használni annak érvényesithetésére a közbeeső időt. Máik senki sem állítja, hogy az önálló bank még ma nem állítható fel, csak hátrányai múlnák ez idő szerint felül a belőle eredhető elő­nyöket. Nem hiszi, hogy a magyar jegynek na­gyobb disagiója lenne, mint az osztráknak, de a két jegy ára közti folytonos különbözés, akár a mi előnyünkre, akár hátrányunkra jelentkeznék, nagy teherként nehezednék kereskedelmünkre és ipa­runkra s nagy nehézséget képezne a vámszövetség mellett s a közös kiadásoknál. Elfogadja a javas­latot, indítványozván annak kimondását, hogy a bizottság határozatainak végérvénye attól függesz­tik fel, ha az osztrák birodalmi tanács is hason­lóan határoz, különben a bizottság azokat magára nézve sem tekinti kötelezőknek s fenntartja más javaslatok előterjeszthetését. Széll,­ Kálmán pénzügyminiszter elfogadja Fáik indítványát, s tiltakozik Helly azon felfogása ellen, mintha a javaslat az önálló bankról való le­mondást foglalná magában. Lichtenstein sze­rint ellenkezik Magyarország érdekeivel, hogy egy új közös ügy teremtessék a jelen javaslat alapján. a felhozott aggályok nem igazolják az önálló bank eszméjének elejtését, de ha az átmenet nehézségei miatt ráállanánk is rövid időre a közös bank alap­jára, a javaslat az esetre sem fogadható el, mert nem felel meg az ország közjogi s politikai hely­zetének, s nem elégíti ki az ország pénzügyi s közgazdasági érdekeit, s egy oly kényszerhelyzetet teremt, a­melyből nem fogunk kibontakozhatni. Nem is közös, hanem centrális hrt bank az, mit az előterjesztés javaslatba hoz. A tervezett d<o­­tatió még az eddigi állapotnak sem felel meg, s az 50 millió dotatió megállapítása tulajdonképen visszaesést képez. A javaslatot nem fogadja el rész­letes tárgyalás alapjául. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi előtte szólott szavaira, hogy a két állam egyenjo­­gosultsága az alapszabályok által legkevésbbé sincs megsértve, s a mai viszonyok közt a magyaror­szági hitel önállóságának koczkáztatását sem lát­hatja a javaslatban. Ezzel a tárgyalás folytatása a­ holnapi ülésre halasztatván, az ülés d. u. 2 óra után véget ért. — De arra kérem nagyságodat, — folytatá­sről fojtott hangon, — ne haragudjék meg rám, ha közlésem által sértve érezné magát. Legyen meggyőződve kedves uram, hogy inkább meghal­nék, mint készakarva megsérteném, s ezen kívül arra kérem, ne közölje senkivel, hogy ezen újsá­got tőlem hallotta. — Nagy teketóriát kerítesz beszédednek hű szolgám, ez valami nagyon különös tárgy lesz, de legyen bármi tartalma bizalmas közlésednek, sza­vamat adom, hogy nem haragszom meg, sem másnak nem mondom meg, hogy tőled hallottam. Tudja jól nagyságod hosszú tapasztalás után, hogy én hízelgő nem voltam soha, ehez nem is értek, sem fülbesúgó ; én szemében mondtam meg mindenkinek, ha uram vagy úri családja érdekét koczkáztatva láttam; most pirulva vallom be, hogy az egyenes útról eltérek, mert uram és családja érdeke forog koczkán. Bebek György ébredő aggál­lyal meredt hű szolgájára. Mindenesetre fontos dolognak kellett lenni annak, mi e mogorva, hallgatag régi szol­gáját ily beszédessé tette. — De nem kínzom tovább nagyságodat tit­kom találgatásával; elmondom egy pár szóval, mert ezt nagyságodnak okvetetten tudnia kell. Szóval: Kálmán urfi szereti Anna kisasszonyt és úgy vet­tem észre, hogy Anna kisasszony sem idegen az urfitól. Honnan tudod ezt? pattant fel a várur. Ar­­cza lángba borult. — Valami vétkes tettet vettél észre ? — Isten mentsen meg ennek még gondolatától is, — mond Erős, — ők szeretik egymást, a mint szerethetik az angyalok egymást az égben. Én ennek véletlenül lettem tanúja s nem leselkedésből jöttem nyomára; Kálmán urfi, kinél halandó anya még jobbat nem szült, oly alázatos, oly bálvá­nyozó tisztelettel közeledik Anna kisasszonyhoz, mint a pápisták az isten anyjához. De közölnöm kel­lett mégis ezen titkot, mert nem tudom, más ész­­revette-e a családban? s ennélfogva, nem tudom, megtudná-e nagyságod mástól. Bebek arcza kiderült. — Köszönöm tudósításodat hű szolgám. A mit mondasz én azt senkitől nem hallottam, s erre megvallom nem is gondoltam. De neked meg­súgom véleményemet. A mint én gyámfiamat ös­­merem, azon hölgy, ki ezen ifjú szerelmét meg­nyeri, bármily magas születésű legyen is, nem ro­­szul imádkozott. Nem csudálkozom, hogy kis szőke szeráfom megszerette, midőn mindenki megszereti, ki csak ösmeri. Nem úgy van hi szolgám ? — Igaza van nagyságodnak, a ki csak rá­tekint, első látásra megszereti ez ifjat, kit a ter­mészet mindennel annyira elhalmozott. Az is ki­látszik arczából, termetéből, minden mozdulatjából, hogy főúri bölcsőben tengették. Különben úgy tu­dom, hogy nagyságod ösmeri születése titkát és családját. — ügy van öreg, gyanitásod nem csalt meg. Ő Magyarország első dinasztái egyikének gyermeke, kivel szövetségre lépni az ős­régi Bebek család­nak sem szolgál szégyenére. Bizalmat bizalomért. Egy óra múlva küld hozzám a szerelmes lovagot, előbb azonban nemmel kell beszélnem. Ezzel magára hagyta hű szolgáját. „Tehát a kettő közül nem ez az igazi, pe­dig azt hittem mindig, mióta karján a véres kar­dot észrevettem, de különben is arczára, modorára, termetére nagyon hasonlít az úrhoz. No meg sze­rencsésnek mondhatom magamat, hogy ő nem az igazi, ez a természet elleni szerelem bűnsulyomat csak neveltem volna, pedig az is elég kereszt, mit hordozok, Átok reám, isten sem kegyelmezhet meg az én bűnömért; a véletlen körülmények ta­lálkozása miatt az igazi fiú Káinná lett apja és testvére ellen. Csak már meg tudnék halni, mielőtt Bebek úr iszonyú árulásomnak nyomára jönne, a lefolyt 23 év nem élet volt rám nézve, hanem egy folytonos haldoklás. Csak már vége volna.“ ... A várur az egész családot együtt találta egy kertre nyíló kényelmes teremben Ott voltak a nőkkel Báthorin kívül Weselényi és Kálmán is. gl. A mint a várur belépett, félbeszakadt a be­szélgetés; mindnyájan üdvözletére siettek. — Folytassátok kedveseim, a miről beszélte­tek, ne hagyjátok magatokat megzavarni, mi volt a beszéd tárgya, szabad tudnom? (Folytatása következik.) Körrendelet A honvédelmi miniszter a hatóságokhoz kö­vetkező körrendeletét intézte : Vonatkozással az 1868. évi XL. törv. czikk végrehajtásáról szóló utasítás 166. §-ának 10. pont­jára elrendelem, hogy mindazok, a­kik azon év de­­czember hava 31-ével, a­melyben 30-ik életévüket betöltötték, illetőleg betöltik, a hadsereg állandó póttartalékából a honvédségbe eddig már áthelyez­tettek, vagy jövőben át fognak helyeztetni, az ille­tékes honvéd-zászlóalj-parancsnokság által kitűzendő napon és helyen jelenleg ezen rendeletem vétele után azonnal, jövőre pedig az áthelyezés megtör­ténte után haladéktalanul az utánszállítási bizott­ság elé rendeltessenek. Ezen sorozás foganatosítására a szükséges állítási lajstromokat három példányban az illető honvédzászlóalj-parancsnokság köteles kiállítani, és­pedig az idézett 10. pont értelmében a hadkiegé­szítő kerületi parancsnokságtól átküldött állomány jegyzőkönyvi kivonat alapján. A sorozó bizottság által honvéd­ szolgálatra alkalmasaknak talált ily egyének, 32 éves koruk betöltése évének deczember hava végéig, a szerint a­mint az idézett utasítás 65. §-a értelmében a gyalogság és hadtengerészet vagy a lovasság pót­tartalékába voltak kijelölve, az illető honvédzász­lóaljhoz vagy lovasezredhez felavatandók, honvéd igazolvánnyal ellátva szabadságolandók és a fel­avatásuk időpontja után legközelebb kiadandó állo­­mányparanc­csal szabályszerűen növedékbe veendők. A hadiszolgálatra alkalmatlanoknak osztályo­zott ily minőségű egyének ellenben, az állítási lajstromba tett bizottsági bejegyzés alapján, már a hadkiegészítő kerületi parancsnokságtól átküldött állomány-jegyzőkönyvi kivonatban, megfelelő hi­vatkozással a bizottság osztályozására: törlendők és a honvédség állományában növendékbe nem is veendők, alkalmatlan voltuk, s az állományból történt törültetésük pedig, régi ajánlati bizonyítvá­nyukon — vagy esetleg egy külön félbven — iga­zolandó. Kétséges esetekben az illetők honvéd felül­­vizsgáló-bizottság elé állítandók és ezen bizottság határozatához képest vagy felavatandók vagy tör­lendők. A szolgálatra ily módon alkalmasoknak ta­lált honvédek életkorukhoz képest a honvédség 12-ik (esetleg 13) évfolyamába sorolandók, csak az ellenőrzési szemlén való megjelenésre kötele­zendők, békében pedig egyébként sem ujoncz kiké­­peztetésre sem más okból be nem idézhetők. Mozgósításkor azonban a többi legénység­gel együtt csapatukhoz behivandók és megfelelő kiképeztetésük után, évfolyamukhoz képest, csa­pat vagy más honvéd-szolgálatra alkalmazandók. Azon év deczember hava végével pedig, a­melyben 32-ik életévüket betöltik, ezen honvédek ademanyagai, mint a véglegesen kiszolgált többi honvédek. A póttartalék nyilvántartásából, a véderőről szóló 1868. évi XL. törvényczikk végrehajtását sza­bályozó utasítás 167. §. 6. pontja értelmében a honvédség nyilvántartásába áthelyezett hadkötele­sekkel, ha további felmentési jogczímüket a hon­védség nyilvántartásában létük ideje alatt elveszí­tik, a 27462/874. számú körrendelet évi értelmében árandó el­­kelt Budapesten, 1877. évi május hó 4-én. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. A király Bujkovszky M­hály polgármesternek a koronás arany érdem keresztet, B­­esák Pál pozsonymegyei alispánnak a kir. tanácsosi czin­tet adományozta s Lehman József miniszter titkári czin­nel felruházott fogalmazót valóságos titkárrá nevezte ki. Az Ügyvédi kamarákból. A budapesti ügyvédi ka­mara részéről közhírré tétetik, miszerint Komlaky Gusztáv budapesti ügyvéd és kamarai tag elhalálozása folytán a ka­mara lajstromából kitörültetett s irodája részére gondnokul dr. Balogh Sándor budapesti ügyvéd és kamarai tag ne­­veztetett ki ; továbbá, hogy Horváth Vincze budapesti ügy­véd és kamarai tag eddigi neve mellett ezentúl a „Buga­­rin“ nevet is használni fogja; végül, hogy Érti Károly bu­dapesti ügyvéd és kamarai tag az ügyvédség gyakorlatától felfü­ggesztetett. — A kolozsvári ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, miszerint Székely Márton kolozsvári ügy­véd, önkéntes lemondása folytán, az ügyvédek lajstromából kitöröltetett­­ Klapka tábornok jelenleg Skutariban tartózkodik, hol szamara Aziz pasa házát rendez­ték be. Itt­­ ama tervek elkészítésével foglalkozik, melyek szerint a török csapatok az adott hadmű­veleti alapon elosztandók lesznek. Sermed effendi, eddigi budapesti tö­rök főkonzul tegnap utazott el Budapestről. Bécsbe ment, ahonnan Trieszten át Konstantinápolyba in­dul. Addig, a­míg állása végleg betöltetik, ügyeit Chedid effendi Habeyche konsuli helyettes ve­­zetendi. — Az ex-konsul onnan állítólag Athénbe megyen. Mint tudva van, ál­hir volt, hogy Sermed­ur helyére Falcon volna kiszemelve, a bécsi kö­vetség első titkára. () ezen hir keringése idején hazai előkelőségektől üdvözlő leveleket kapott és magyarul fogalmazva; szerencsétlenségére, mert nem tud magyarul. A leveleket lefordittatván, az üdvözlésekre azt válaszolta, hogy ő németül és francziául jól tud, de a magyar nyelvben nem jár­tas. Elszászi születésű. Nem igen aspirál consul­­ságra, mert mai hivatalában is elég jól megy a sora. — Maj­lát­h György országbíró urnál a központi Frőbel-nőegyletnek egy küldöttsége járt, melyet dr. Virava József egyleti tanácsos veze­tett. A küldöttségben voltak: báró Edelsheim Gyulainé és Rosenzweig Saphir Sarolta alelnökök, továbbá a pénztárnoknő Kugler Valéria és Schley Bertha választmányi tag. Az országbíró urnak a küldöttség dr. Virava beszéde kíséretében átnyúj­totta a díszokmányt, mely Majláthnak — kinek neje az egylet védnöknője — tiszteletbeli választ­mányi taggá választását tartalmazta. Majláth úr örömmel fogadta el a díszokmányt, és ígérte, hogy az egyletet humanisticus czéljaiban minden­kor elősegíteni fogja.­­ A párduczokat hozó Meh­m­­ed Ha­riri sejk tiszteletére mégis rendeznek némi ünne­pélyeket. Tegnap tartatott egy értekezlet Her­man Ottó elnöklete alatt, mely a rövidke pro­­grammot kidolgozta. Pénteken este egy banker tartazik tiszteletére a „Hungáriában,“ melyre a résztvevők előjegyeztethetik magukat a „Fekete Sasban“ levő irodában, Sir József és Hegedűs Ferencz uraknál. Egy teríték ára 2 frt 50 kr. Miután az annyi viszontagságon átment derék fér­fit sokan akarják ismerni, remélhető, hogy a ban­ketten számosan fognak megjelenni.­­ Az ár­víz Arad­ és Temes megyék­­b­e­n napról-napra nagyobb mérveket ölt. Aradon az árviz-bizottság pennanentiában van. A boltok a városban zárva vannak. Az Arad és Új-Arad közti vasúti hidat elöntötte a Maros ; a vonatok csak Újarad és Temesvár között közlekednek. Az aradi marhavásártér viz alatt van ; a határban létező te­­lepitményeket elborította a viz. Szt-Leányfalván és Fakerten számos ház összeomlott. A belváros mel­lék­utczáiból a lakosok kiköltöznek. Az uj város­háza körül nagy tömegekben állanak a segélyért ri­mán­kodók. A hatóság minden lehetőt megtesz a baj enyhítésére. A jobb módú­ lakosság a szeren­csétleneket élelemmel látja el.­­ A Temes pedig elöntötte Temes megye Buziás felé eső vidékét, to­vábbá a kis rétet Versecznél, hol a vetéseket tönk­re tette s a viz már a nagy rétre is áthatol. Gat­­taján és Dettán a viz szokatlan magassága folytán minden pillanatban tartanak az áradástól. Detta határában már april havában is volt árvíz. — Makóról mai kelettel a „P. N.“ a kö­vetkező táviratot közli: Csanádmegye egész maros­menti vonalát a legnagyobb árvízveszély fenyegeti. Makó, Nagylak városok, Bele, Apátfalva, M­agyar-Csa­­nád, Közvegy, Sajthely (?) községek közvetlen az árvíz­­veszély torkában vannak. Mindenütt a vészharan­gok zúgnak. Csanádmegye főispánja és alispánja köz­­vetlen a helyszínén közerővel intézkednek, a makói vészbizottság erélyes intézkedései eddig is gátul szolgáltak a veszély elharapódzásának. A Maros foly­tonosan aggasztó mérvben árad. — Kalocsán még múlt éjjel a városi lovas­kaszárnya leégett, 40 katonaló és 2 állami mén benn égett. A kár 15.000 írtra rúg. — Zenereggely. Almásy Miklós e hó 27. déli fél 12 órakor az „Európa“ szálloda dísztermé­ben zártkörű zenereggelyt rendez. A programúiban Beethoven, Rubinstein, Donizetti, Schubert, Weber, Wiextemps, Ábrányi, Verdi — Liszt van felvéve. Podhorszky Gizella úrnő énekelni, Huber Jenő pe­dig hegedülni fog. — A kormány gazdálkodása. A „Kelet Népe“ a jelenleg divó kormány gazdálko­dás illusztrácziójára egy­e­bek között a követ­kező apróságokat közli: Itt közel Dettához — Ír­ják neki — vannak a kincstárnak kiváló birtokai, melyekkel az állam nyilvános kárára a legbotrá­nyosabb visszaélések követtetnek el. Itt van Vat­­tina nevű, mintegy 1300 holdas birtok. E birtok 1868-ik évben bizonyos Hubert Samu nevű egyén­nek adatott ki bérbe, annak daczára, hogy ezen egyén,,mint előbbi bérhátralékos kincstári bérlő, a fennálló rendeletek szerint, uj bérletet nyerni jogosítva sem lett volna. Ezen egyén ellen most csőd nyittatott s ez alkalommal kiderült, hogy Hu­bert Samu vattinai bérlő mintegy 110—114,000 frttal adós az államkincstárnak. Ezen összegből, a legjobb esetet föltéve, 15—25.000 írtnál nagyobb összeget nem fog látni az államkincstár. Miként szaporodhatott föl az évi 16.000 forint haszonbér ily mesés nagyságú összegre, ezen mindenki, de különösen a kisebb bérlők osztálya, csodálkozik, mely ha egy félévi haszonbért nem fizet, nemcsak beperesittetik, de bérletéből is azonnal kimozditta­­tik.­­ Ennek okát a kincstári ügyész uron kivül senki sem képes megmondani, ki a nevezett bérlő úrral a legszorosabb baráti viszonyban élt, mely viszony nem minden alapnélküli m­ende­mondákra is alapot szolgáltatott. Ily megfoghatatlan esetek vannak itt még elegendő nagy számban. Itt van Schulhoff Gyula, Friedmann Ignácz, Schreier és Berger bérlő, kik közül egyiknek sincs kevesebb 100.000 frt bérhátralékánál, de van köztük olyan is, kinek 160.000 frt bérhátraléka van. Arra a kér­­aási­ a haffv val)-e ezen bérlőknek az állam bizto­sítására szolgáló vagyonunk? e rövid szóval letel­hetünk nincs. — Temesvárról pedig ezt írják ugyan­azon lapnak: Hallatlan azon visszaélés, melynek nyomára egy barátom vezetett, ki az elmúlt év­ben úgy a helybeli, mint a fővárosi sajtóban os­torozta ezen visszaéléseket, azonban eredményte­lenül. Az adó körüli visszaélést értem. Van itt oly kereskedő illetőleg bérlő, ki 104,000 frt bérleti összeg fizetése daczára már évek óta jövedelem, illetőleg kereseti adó czímen egy krajczárt sem fizetett. Leipnik testvérek, mint a bor és hús fo­gyasztási adónak bérlőire az 1875. évre a kivető bizottság 23,500 forint jövedelem után 2350 frt­­ kereseti adót vetett ki, mely 2350 forint kivetett összeg azonban a felszólamlási bizottság által 1876. évi 307. számú végzés folytán egy krajczá­­rig leíratott. A leírás módja azonban legczifrább és a leglelkiismeretlenebb. Ugyanis a bérlő be­mutatja az első félévi könyvkivonatot, melyben igen természetesen mindig veszteség szerepel, mi­után minden bérletnél, de különösen a bor és hús fogyasztásnál különösen az év utolsó négy hónap­jában foly be jövedelem. A felszólamlási bizottság aztán az első félév bemutatott kivonata alapján le­írja nevezett czégnek az adóját stb. — A patvaristák majálisa fényesnek ígérkezik s a rendező bizottság mindent elkövet, hogy a junius 2-kán tartandó tánczvigalom felül­múljon minden a Margitszigeten eddig lefolyt ta­vaszi mulatságot kedélyesség tekintetében. A jegyek már eddig is szép számmal keltek el, s tekintettel arra, hogy a tiszta jövedelem a bpesti ügyvédjelöl­tek és joggyakornokok egyesületének alaptőkéje ja­vára fog fordittatni, több ügyvéd már eddig is fe­­lülfizetés mellett váltotta meg a jegyét. Zenekar kettő (Rácz Pál és egy katonai) fog játszani a mu­latság alkalmával s az uj vendéglős jó hírnevének megfelelőleg a külső tánczhelyiséget is az eddigi­­nél a tánczolásra alkalmasabbá igyekszik tenni. Je­gyek naponként válthatók délután 2—3 és 6—7 óráig az egyesület helyiségében (hatvani utcza 3. sz. I. emelet.) — Franczia pezsgő. 1844. ápril elsejé­től 1877. ápril 1-éig, mint a rheimsi kereskedelmi kamara kimutatásából kitűnik, a franczia pezsgő­gyárosok 311.029,393 palaczk pezsgőt küldtek a külföldre, a belföldi fogyasztás számára pedig 86 millió 838,108-at, összesen tehát 397.967,501 pa­­laczkot állítottak elő. — A török sebesültek javár­a mint már említők, tánczestélyt rendez Újpest értelmisége f. év június hó 7-én a rákospalotai kies li­getben. A belépti jegyek ára személyenként 1 írt­ban és 4 tagból álló családjegyek 2 írtban állapít­tattak meg. E jegyek válthatási ideje valamint a programm legközelebb fog közzé tétetni. E tárgy­ban múlt szombaton igen látogatott értekezlet tar­tatott az újpesti indóház helyiségében, melyre Váczról, D. Készről, R.-Palotáról és a fővárosból számosan jelentek meg, a fenntebbi nap meghatá­rozásán kivül, melyen a jótékony ezélu tánc z estély fog tartatni, az értekezlet egy 10 tagú végrehajtó bizottságot küldött ki, mely a teendő előmunkálatok megtételével bizatván meg, különös tekintettel a fővárosi és vidéki vendégekre, kiknek részvétele mindkét vaspályával kötendő egyez­ség folytán meg fog könnyittetni, mi nagyban fogja emelni a vendégek kényelmes közlekedését. — Egy sülyedő község Somogyban. Ilyen czim alatt volt szó rövid idő előtt Derecs­kéről, egy katasztrófának leírása mellett, mely megdöbbentve érinthette mindazokat, kik a rémhírt olvasták. — E csodálatos tünemény megvizsgá­lására utóbb szakértők menven ki, azok véleményét közli most a „S—gy,“ amint az I­n­k­e­y Béla, a földtani társulat titkára által megszerkesztetett­ vélemény szerint a szakértők mindenekelőtt a ta­­­lajt vevék vizsgálat alá, ennek kapcsában a talaj szerkezetének felismerése egyenesen a földcsuszam­­lás-tünemény magyarázatát adja. A környékre hulló esővíz t. i. a lősz agyagon könnyen áthatolván, de az alatta lévő Congeria agyagon megakadván, a kétféle képlet határán összegyűl, és a lejtőket követve, folytatja útját, mignem­ a falu körül szá­mos forrásból kifakad, és a főpatakba vegyül. Ezen nézetem bizonyítékát még abban a körülményben is találom, hogy Derecskén a talajvíz állása a csapadék­mennyiséghez mért feltűnő ingadozások­nak látszik alávetve: jelenleg a téli és tavaszi eső­zések után a kutak és források vize rendkívül fel­szaporodott, míg száraz időszakban, a lakosság állítása szerint a csekélyebb források rendesen el­tűnnek, és a kutak viztükre 5—6 öllel is alább száll. A­mi a segítség módját illeti, az röviden ebből ál­lana: 1) a falu közepén, délészaki irányban folyó patak medrét oly formán szabályozni, hogy a partok további kimosatása lehetőleg meg­­gátoltassék; 2) a hegylejtőket a mennyire lehet kiszárítani, mire nézve első teendő volna, a lejtők számos pontjain kifakadó forrásokat minél egyenesebb utón a főárokba levezetni s ez által a viz elszivárgását csökkenteni. Ezzel kapcsolatban Scholz érik kir. főmérnök műszaki véleményt adott be, mely a fenntebbi vélemén­nyel együtt fel­terjesztetett. — Fi­termés elárverezése. Az I. kerületi elöljáróság kö­.hirré teszi, hogy a Gellérthegy, a Tóth féle svábhegyi rét az ördög árok és lágymányosi utak idei fi­­­­termése folyó évi május 24-én d.­ 10 órakor az I. ker. elöl­járóság helyiségeiben; — a városmajor, Bece homo rét és Horvátkert idei fatermése pedig f. évi május 25-én d. e. 10 órakor a városmajori vendéglőnél tartandó nyilvános árve­résen a legtöbbet ígérőnek azonnali készpénz fizetés mellett el fog adatni. — Közlekedés. A Duna gőzhajózási tár­saság a fővámház és Újpest közt közlekedő helyi gőzöseit pünkösd vasárnapja óta óránkint reggeli 6 órától esti 9 óráig közlekedteti.­­ A m. kir. államvasutak keleti vo­nalán a felhőszakadások és áradások által oko­zott pályarongálások helyreállítása annyira előre­­haladt, hogy a jelenleg még egyedül járhatlan kis­­kapus-balázsfalvi vonalrészen is a személyszállítás már holnap f. hó 24-én átszállás mellett eszközöl­hető, a teljes forgalom pedig előreláthatólag még e hó végéig megnyitható leend. — Jótékony adakozások. A fővárosi „s­z­e­­r­ete­th­áz“ javára a következő újabb adakozások történ­tek : Wodiánai Albert 200 frt, Fuchs Karolina 30 frt, Kel­ler Henriette 30 frt, Lederer Hermina k. a. 30 frt, Thurn Erzsébet 30 frt, és Grőbel Ignácz 5 frt. — Méges gombák. A legutóbbi, a vár­ban megtartott hetivásár alkalmával a fővárosi vásárfelügyelőség egy nagy kosár ártalmas gombát foglalt­ le és semmisített meg. — Figyelmeztetjük saját érdekükben a gazdasszonyokat s szakácsnő­ket, hogy gombát csak is a nyilvános piaczon vá­sároljanak, hol az vizsgálat alá vonatván, ez általa az esetleg okozandó veszélynek eleje vétethetik. — Veszélyes rö­gt­önbirás­k­o­dás. Egy gecsei asszony — Írják nekünk — Pápán volt heti vásáron, mely alkalommal nemcsak jól felöntött a garatra, de útra valóul a nála volt korsóját is megtölttette jófajta pálinkával, hogy legyen mivel a hazautaztában magát mulatnia. Útközben azonban buzgóság elnyomta és eszméletlenül hevert a földön ; szintén haza utazó két gecsei ember ész­revették és a kocsira fel akarták venni, de a szeren­csétlen nő annyira sáros és véres volt, hogy jobbnak tartották ott hagyni, később jövök is észrevettek: e — részeg asszonyt, — s fel­vették és a legközelebbi faluba beszállítva, az elöljáróságnak bejelentették s előadták, hogy előt­tük két gecsei embert láttak az asszony, melyett valószinűleg ők verték hálálni, a rendőrök ennek föl­­ tán a gecsei embereket üldözőbe vették, elfogták és Veszprémbe kisérték, hogy a rögtön­ítélő bíróságnak át­adják. De csodák csodája, végre az asszony nagy ké­sőn a pálinka részegségből felébredt s csak akor derült ki, hogy nem bántotta senki. Az volt a sze­rencse, hogy a veszprémi bíróság nem hirtelenke­­dett. A két ártatlan egyén örül, hogy ártatlanul nem estek áldozatul a rögtön bíráskodásnak. — A román katonaság fegyelme. Egy volt osztrák-magyar tiszt, ki hosszabb ideig­tartózkodott Romániában, a következő mulatságos történetkét beszéli el: Károly fejedelem katonái fe­gyelmezettségének jellemzésére: „Néhány évvel ez­előtt Bukarestben időzvén, megjelentem egy kato­nai díszgyakorlaton. Noha a sorokban felállított gyalogság a lehető legroszabb benyomást gyako­rolta reám, mivel magatartása a leghanyagabb volt: egy ismerős román tiszt, ki szintén csak mint néző jelent meg, nem győzte eléggé dicsérni a legény­séget. Megunva ezen hiú kérkedést s ismerve em­bereimet, azt mondám: „Fogadjunk egy palaczk pezsgőbe, hogy azonnal fölbontom az előttünk álló század sorait.“ — „Nem bánom,“ viszonzó tár­sam — „de figyelmeztetem, hogy a fejedelem ép most indult el kíséretével s végiglovagol a sorok előtt.“ — „Annál rosszabb önre nézve" mondám, félig kiszívott szivaromat az előttünk álló század elé dobva. — Az történt, a­mit sejtet­tem. A mint a hős román harczosok megpillantot­ták az eldobott szivart, egyetlen pillanat alatt föl­bomlott a harctér s nyolcvan-tizen kapkodtak, egy­mást tuszkolva, utána. A román tiszt megszégye­nülve volt kénytelen elismerni, hogy megnyertem a fogadást.“ — Rendőri hírek. Kollár József pesti szül. 18 éves kőműves-legény tegnap délben több letartóztatott társával együtt a barak-kórházba lett volna kisérendő, az üllői­ úton az arany sas vendég­­fogadó előtt, társai és a kisérő őrség közül kiug­rott a Ludoviczeum felől jövő vasúti kocsi alá, a lovak és kocsi közé veté magát, mi oly gyorsan történt, hogy a kocsit megállítani nem lehetett, mely Kollár hasán keresztül ment s őt oly súlyo­san megsértő, hogy fölgyógyulásához egyáltalján mi remény sincsen. Kollár kétségbe esett tettének okául azt hozza föl, hogy szégyenlette magát rend­őrök által az utczán kísértetni. — Magerl Mi­hály 64 éves nős, szabó, mai nap reggeli 7 órakor akáczfa­ utcza 32. sz. a. lakásán az ajtósarokra föl­akasztva találtatott. A lakás be volt zárva, mivel Magerl szokása ellenére hét óráig nem mutatko­zott, a lakók roszat sejtve feltörték. Rövid hírek. A király­hunyadmegyei Baj község tüzkárosult lakosai számára 200 frt segélyt adományozott. — Egy katonai szaklap (talán kuriózumból) azt írja, hogy a hatalmas Angliának külföldön alkalmazható hadereje csak 60.000 em­ber, vagyis 98 ezerrel kevesebb mint Romániáé. — A J­ó­z­s­e­f-műegyetem mérnöki szakosztályá­nak első éves hallgatói május 30-án zártkörű táncz­­vigalmat tartanak Kőbányán. — A p­á­p­a Tárká­­nyi Béla kanonok s Zubics Zsigmond apát kezé­ből jubilaeuma alkalmából már átvette a Szt.­Ist­­ván társulat hódolatát. — Néhány egyetemi ta­nuló egyenruha szokásba hozatalán buzgólkodik. — Nem lehet nagyobb brutalitást képzelni, mint el­követett a laibachi törvényszék, mely egy 29 év előtt megszökött katonát, ki azóta erdők és mo­csarak között csatangolt, 8 havi börtönre ítélt. — Bagdadban a pestis naponként 15—20 áldo­zatot elragad. — A b.-csabai lóversenyek az idén is szépen sikerültek. A nyeremények legtöbb­jét uj-kigyósiak vitték el. — Ifjú Tassi Végh Ignácz nyug. törv. biró hosszas szenvedés után tegnap meghalt. — A nagykikindai tör.

Next