Egyetértés, 1877. július (11. évfolyam, 160-190. szám)
1877-07-10 / 169. szám
XI. évfolyam. Budapest HHutM tojt TMkn jawtonjap kelyben btehoi ..............................*§...............................1«...............................6.~ ........ 1.8* Efiy szám 6 strajczár. HlrdrG.I 411 j 9 kMiboa p.titwr tgf«Mr bírd ».* I« fcr., t«bb»zl 10 kr. »mát* blHMMrt ki Ma 10 to. KylttMrt öt IhOm m N kntmir. la,TMTM : STSr. 169. szám. Mindéi) áron. • A fusió létrejött. Hívei mennyre földre eaküldöztek, hogy megmentik a hazát, munkára ha nem is az úristent, de fiatal megváltót sikerült a miniszteri polczra emelniök. „Majd meglátjátok, hogyan csalja meg ez a németet \ hangzott innen együgyü ravaszsággal. „Csak a trón közelébe akart férkőzni, hogy elvei érdekében érvényesítse befolyását“, szólt jámbor hiszékenységgel egy másik. „Csak az önálló bankot állítsa fel, megbocsátom neki a közvélemény erkölcstelenítésére ható politikáját,s beszélt a nagylelkű félellenzékiség. S ki tudná sorsát. Ki tudná számát azon nyilatkozatoknak, amelyek között egy „óriás többség“ élén az ország sorsának intézését kezébe vette a magát nagy pathoszal erélyesnek hirdetett kormány. Soha kormányt nagyobb felelősség nem terhelt, mint épen ezt, a nemzet nagy feladatai közül. Már maga a mód, mellyel emberei a tározókat sport tárgyává tették, nagy felelősséget, hárított rájuk. Nem kevésbé súlyosító felelősségüket az az eljárás, mely mesterséggé tette az ellenzékieskedést, hogy fogásaival, mint gyakorlott politikai iparlovagok a hatalomhoz férkőzhessenek, s a fertálymágnási gőg minden esztelenségét, minden kinövését ott fitogtassák a bársonyszéken. Vegyük még ezekhez hozzá a nemzet rokonszenvét és bizalmát bíró párt fokozatos megrontásának és megvesztegetésének mindazon mozzanatait, amelyek aljassá tették a sajtót, közönyössé a jellemedzett becsületet, és vásári czikké az elvet. Mindez a jelen várakozásában és a történelem bírálatában emelte a kormányférfiak felelősségét. Nekik nagyot, meglepőleg nagyot kell valamivelniök, hogy feledtessék üzelmeik alacsonyságát, hatalomvágyuk féktelenségét, ellenzékiségük szédülékeny voltát. Nagyot kell valamivelniök különösen a programmjuk, szavaik és vállalkozásuk által felkeltött országos reménykedés közben. Nagyot kell vala főkép tenniök az óriás többség miatt, melyet a nemzet a szolgalelkűség kiszemeltjeiből erejének alapjául, tevékenységének előmozdítójául rendelkezésére bocsátott. Azon hamis jelszó alatt vezette az országot e kormány a választásokra, hogy a nemzeti politika, egységes, rokonelem, nagy többséget igényel. Megkapta e többséget, gyarapodott felelőssége, s íme előttünk a romlásos politika mindazon következményeivel, melyek a kicsinyeskedést a megaláztatással, a vereséget a meggyalázással kapcsolják össze. Semmiben, de semmiben nem igazolták ez emberek a kormányzói szerepekhöz fűzött reménydagadt várakozásokat. Nagyszabású politika nagy tettei helyett a meddő kormányzati, s naplopó parlamenti működésen kívül az eredménytelenség és balsiker oly tényei ítélik el, amelyeket józan ésszel,és tiszta lelkiismerettel védeni képtelenség. Két év története a legnagyobb változatosságban nyújtja a példákat a sodrás törvényeihez, amelynek központjává lett a kormány, midőn irány, elv, Programm és elhatározás nélkül vetették magukat hatalomszomjas emberei a politikai viz-zuhatag ama eseményei közé, a melyek készülőben voltak elragadni, a kinél a hazafiság rendütletlensége nem kormányozza a fejet. Görgeynek hibájául és bűnéül az elnézőbbek azt hozzák fel, hogy kő volt szive helyén és igy képtelen volt befogadni a nemesebb érzelmeket. A hazaszeretet előtte ép oly üres fogalom volt, mint általában az eszmék végtelen világa. Ily kőszívű ember, mérhetetlen egyéni hiúsággal, számító gyülölséggel, és hideg dölyffel kész mindenkor feláldozni sereget, hazát és embereket. A hadászati tactica nagy előnyei, nagy fogásai mind csak fegyverek voltak kezében, hogy utóbb világos alá vezesse a nemzeti szabadságharcz ügyét, s a tábornok vértanuk sorából csupán egymaga nyerje meg az árulók szokásos kegyelmét a megvetéssel nehezített életre. Egy rideg szív fölött uralkodó dölyfös elmeszerencsétlenségeket, árasztó tüneteit észleljük politikai életünk legújabb nyilvánulásaiban is. A parlament többségében a minden jóra és roszra vezetőjük jelszavai szerint kész elemek e seregében, csak a napiparancs uralkodik, s ha mindjárt ösztöneik roszat sejtetnek is velük, terelik torony irányban az örvény felé a haza sorsát. Az, hogy a fúzió feltételeinek egyike sem teljesült, az, hogy a legszerényebb kívánság egy bank felállítása iránt csupán a szégyenfa felállításában gyönyörködhetett, a melyre a haza képét és nemzet sorsát függesztették, nem változtatott e párt meghigult eszejárásán. Nem fog bizonyára változtatni az sem, hogy a másfél évig szakadatlan verességekkel, komédiákkal, ügyetlenkedéssel járó alkudozások most a parlament elnapolása előtt a regnicolaris küldöttségek szenetváltásaiban a legteljesebb és legcsúfosabb befejezést érték. Ámde, mert parlamenti körökben nincs érték a becsület és érdek tekintetei iránt: szabad-e kiszalasztanunk az előnyt, mely ez egyezkedések megbuktatásában kezünkre játszik ? Nem! és ezerszer nem ! Úgy tekintsük azt, mint intést, mely uj harczra serkentsen a kiegyezési Műveletek ama százfejü, kétszáz marka szörnye ellenében, amely a szülési vajúdások közepett még nem bir erőt venni rajtunk. Küzdeni kell ellene újból és fokozott erővel; küzdeni annál inkább, mentől gyávább odaadással és hatalomsóvár lelketlenséggel árulják el érdekeinket, s mentől jobban vonakodnak áttérni a kormányrúd kezelői az önálló gazdasági politika terére. Meg kell buktatni minden áron ez egyezkedést. Meg, ha kell rázkódtatás árán is, mert az nem politika, amely az égtől vár mindent, s mely a vetést rontó vihart fogdossa az istentől bűnbakul. Elég volt az engedmény e vajúdások irányában. Elég a csend és közöny, mely e szégyenteljes alkudozásokat kísérte. Megkell őszre teljes erejükből indulniok az agitatióknak. Újból kell azokat kezdenünk, ahol az egész egyesség buktával a nemzeti politika követelményei foglalják el helyüket. Minden áron megbuktatni ez alatt a jelszó alatt kell megindulniok az izgatásoknak, mihelyt egy mozzanást tesznek újabb és újabb alkudozási kísérletekre, mihelyt egy szóval ragaszkodnak az egyesség mostani alapjaihoz, amelyek tárgyukat és kötelező voltukat vesztették A honmentésig az egyesség buktatásával kell kezdenünk. Buktatás minden áron. V—y. A lapunk által a szállítókkal folytatott tárgyalásokról szóló bécsi távirat hírei más oldalról is megerősítést nyernek a mozgósítási hírekkel, így az „E—!“ írja, hogy több honvédzászlóaljnak már utalványozva van a mozgósítás esetén szükséges rendkívüli költség. Egy-egy zászlóaljra 30 - 40 ezer forint esik. Az adóhivatalok ez összeget szükség esetén azonnal folyóvá teszik. Ezzel kapcsolatban megemlítjük a „N. P. J.“ sensatiós hiret, hogy az Andrássy, az angol és török követek által tartott legközelebbi tanácskozáskor bizonyos eshetőségekre egyértelmű megállapodásokat határoztak el. Hanem hát ennek a hitnek mindenki kötve hisz. A pápa haláláról voltak a párisi börzén hírek elterjedve, amelyek csakhamar befutották az egész világot. Budapesten is a „Corr. Bureau“-ban egész éjen át vártak erre vonatkozólag újabb híreket. E hírek, mint már annyi sokszor, nem bizonyultak valónak, hanem annyi áll, hogy IX. Pius nagyon erőtlen és szemlátomást gyengül. Betegségéről kellő tartózkodással így nyilatkozik az „Italie“ julius 3-iki száma: „Ma reggel az orvosok tanácskozást tartottak a vatikánban. Habár a szent atya állapota aránylag jó, az az orvosok részéről mégis figyelmet érdemel mert a gyengeség a lábakban egyre növekszik. Azonkívül nem minden aggasztás nélkül dagadás állott be. Az orvosok azt tanácsolták, hogy a pápa ásványvíz-fürdőt használjon és szánja magát rá egy légváltoztatásra. De IX. Pius nem akarja elhagyni a vatikánt, s így más gyógymódhoz kell folyamodni. Ez egészségi állapot daczára a pápa szelleme megőrizte szokott világosságát, habár gyakran álmosság fogja el, a mit azelőtt nem ismert, mert végtől fogva keveset szokott volt aludni“. Kedd, 1877. julius 10. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 7. sz. hevi a top szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal : Budapest, IV. himec utasa 1. sz . bévé aa előfizetési pénzek küldendők. A háború: Bjela és Tirnova hir szerint az oroszok kezébe jutott. Ez nem lehetetlen, de valóságában nem hihetünk föltétlenül, mivel e két esetet csak megbízhatlan magánhírek jelentik, s rájuk vonatkozó hivatalos táviratok még eddig nincsenek; már pedig gondolható e, hogy az orosz hadvezérlet nem sietett volna fennen hirdetni az említett két város elfoglalását, mint a Dunán átkelt főhaderő műveleteinek első sikerét. Annyi mindenesetre áll, hogy az orosz csapatok megindultak Sisztovába különféle irányban. Ruscsuk felé bizonyosan a hadsereg zöme van útban, de a hadiszerencse erre sem mosolyog, mert — mint egy mai konstantinápolyi távirat jelenti — a törökök visszanyomták. Hol és melyik napon vívott ütközetben történt ez, arról nem szól a távirat. Az ázsiai harcztérről legutóbb érkezett hírek annyira ellentmondanak egymásnak, hogy sem az egyik sem a másik fél hadállásait nem tudhatjuk egész pontosággal. Annyi kétségtelen, hogy az orosz hadsereg visszavonult Karsz alá, de nem Karsz mögé; mert ha ez, és Karsz fölmentése igaz volna, akkor Karszból már kaptunk volna hírt. Az e harcztérről érkezett legutóbbi tudósításokat alább közöljük. Az angol hajóhadnak megérkezése a Bezikaöbölbe, az orosz-török háborúval belső összefüggésben levő oly nevezetes esemény, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kivül azon észrevételt, mellyel ez intézkedést a „Globe“kiséri. „Az egyesült királyság határain belül — mondja a „Globe“ — egy értelmes ember sem kíván Oroszországnak gyanúra okot szolgáltatni, míg ez elkerülhető. Minden körülmény közt azonban kötelességévé lett kormányunknak haladék nélkül lépéseket tenni, nehogy az ottomán főváros Ázsia legerősebb, legaggressivebb,legnagyra vágyóbb hatalmának kezébe jusson. A hajóhad elküldése a Bezika öbölbe jó kezdete az aetiónak. Hisszük és bízunk abban, hogy ez csak kezdet, s hogy a közönség rövid idő alatt még erélyessebb intézkedések által lesz megnyugtatva. Gorcsakoff herczeg kijelentette, hogy Konstantinápoly elfoglalását a pétervári udvar a háború eshetőségei közé számítja. Bizonyosak vagyunk benne, hogy Anglia népe megelégedéssel venné tudomásul, hogy Gorcsakosz herczeg oly választ kapott, miszerint a st.jamnesi udvar határozottan vonakodik ez eshetőséget megengedni, s ezt kész — ha szükséges — még fegyveres erővel is megakadályozni. * * * Az oláh hadsereg operácziói felől ismét zavaros hírek érkeznek. Egy kladovai sürgöny szerint az oláh csapatok nagyrészt együtt vannak már ugyan, s a dunai átkelésre minden előkészület megtörtént, de mégis úgy látszik, hogy az átkelés bizonytalan időre elhalasztatott.— Kémszemlék történnek most is török területen, amit aztán basibozukok viszonoznak a román parton tett látogatásaikkal, magukkal vivén minden elvihetőt. — Batumből jelentik a „D. T.“-nak e hó 4-ikéről: Ozmán pasa és Ali pasa a Kehelynek nevezett magaslatokat tartják elfoglalva, a jobb szárnyat képezve. Az oroszok Johangyirben vannak s előretolt ágyúikra vörös-keresztes lobogót tűztek ki, ezek nyilván a lőportár közelében lévén. Miután Ardamesot több napig elfoglalva tartották, az oroszok e helyet kiürítették, fölgyujtva előbb minden házat. Néhány lakost magukkal vittek foglyul, a többit pedig otthagyták a rommá lőtt városban. Mukhtár pasa főhadiszállása Szárikamizsban van. Karszból már most Erzerumig — jelentik ez utóbbi helyről — szabad a közlekedés. Az oroszok visszavonulásuk közben sok tábori ágyút ástak el. Eltemetetlen halottaik ott hevernek a visszavonulási vonalon s a levegőt már annyira megmérgezték, hogy a törökök ezen után alig követhetik a futó ellent. Erzerumban valószínűtlennek tartják, hogy az oroszok még az esetben is, ha nagy erősítést nyernének, ez évben sikeresen megújíthatnák a hadjáratot. A szárikamisi főhadiszállásról jelenti a „Standard“ levelezője e hónikáról: Főhadiszállásunk most e helységben van, keletre a Szoganli Dagtól s közel a Karsz folyó egyik forrásához. A táborba újabb erősítés érkezett, s közel 200 nehéz ágyú érkezett Erzrumba, mely várost most csak renszeres ostrommal lehetne bevenni. Még ha a török hadsereg megveretnék is, ami nem valószínű, az oroszok 6 hétig nem közeledhetnének Erzerumhoz; aminthogy a tél októberben kezdődik, aligha mernék — még kilátás esetében is — megkisérleni az ostromot. Meg vagyok tehát győződve, hogy ezen évre Erzerum biztosságában van. Porából jelentik a „Daily Telegraph“-nak jul. 4-ikéről. Három testőr zászlóalj épen most küldetett el innen tényleges szolgálatra. Mukhtár pasa most közel van Karszhoz, s az orosz visszavonulási vonalat fenyegeti Fáik pasa, ki Vauból Bajaid éjszaki tájára előnyomult. Egy orosz magánlevél, melyet török kémek felfogtak, tele van a czár csapatainak legutóbb szenvedett vereségeivel s keservesen panaszolja az események fordulatát. A sokat dicsért kozákokat a török irreguláris csapatok majdnem egészen kiirtották. Lengyel lapok hirei szerint Gradekben egy muszka ágens, ki feltűnő és gyanús módon járta be Galicziát, elfogatott és Lembergben elzáratott. A „Gaz. Nar.“ jelenti, hogy ismét nyomára jöttek az orosz katonai intendatura személyzetének újabb sikkasztására. Az angol alsóház jan. 5-iki ülésén Derby lordnak Oroszországhoz intézett sürgönye tárgyában Whalley kérdé a miniszterelnököt, váljon Derby grófnak máj. 6-ikán kelt sürgönyében az európai nemzetekre történt hivatkozás alapos-e, s van-e nemzet, és ha igen, melyik az, mely kinyilatkoztatá, hogy a sürgönyben kifejezett politikához, mely Oroszország működését a jelen hadjárat alatt korlátok közzé szorítja, csatlakozni fog, és vajjon van-e az európai nemzetek vagy hatalmak között a pápaságon kívül olyan, mely határozott roszalását fejezte ki Oroszországnak Törökország ellenében követett actiója fölött. A miniszterelnök ezt válaszolta: Nem hiszem, hogy conveniens legyen a kérdésre felelni. A szerb skupstina átnyújtotta a fejedelemnek a trónbeszédre elfogadott válaszfeliratot, mely kimondja, hogy midőn a fejedelem tavaly a népet fegvérre szabta, Szerbia óhajainak és feladatának méltóan megfelelt. A skupstina élénk köszönetét fejezi ki: a fejedelemnek, hogy a szerb nép érzelmeit és háláját Sándor czár előtt kifejezte; helyesli a fejedelem tanácsát, mely a jelenlegi körülmények között szükséges egyetértésre és elővigyázatra, vonatkozik s bizalmát fejezi ki a fejedelem hazafias gondosságában, a kormányban s meleg szavakban tolmácsolja a nemzet örömét öt trónörökös születése fölött. Belgrádból a következőket írják a „Pest. Corr.“-nek: Jóllehet a szerb kormánynak gondja volt rá, hogy a skupstina tanácskozásai a külvilágtól el legyenek zárva, mégis sok oly részlet jut nyilvánosságra, mely érdekes világot vet a kormánykörökben és a skupstinában uralkodó hangulatra. Risztics minden fondorkodása daczára is, nem sikerült Garasanin válaszának igazolását megakadályozni, ki egyik legkedveltebb s legbölcsebb tagja a skupstinának. Ezen körülmény, valamint az egyre folyó készülődések, s a törököknek Novibazár, Nis és Adlie mellett elfoglalt, s mindinkább fenyegetőbb állása, oly félelembe és izgalomba ejtetteték a szerb népet, hogy a visszahatás nem maradhatott el, s miniszterválság van kitörőfélben. Magában a skupstinában Garasanin egy kis de bátor ellenzék élén áll, mely Risztics mesterkedéseivel elszántan áll szemben. Ezen helyzettel szemben, ha a Romániával való közös eljárás csakugyan határozott tény , a kormánynak nem marad egyéb hátra, mint feloszlatni a skupstinát, s a fejedelem bejelentett gyors visszatérése arra mutat, hogy ez nemsokára meg is történhetik. Az orosz rémtettek. Nehezen megy a szent hadak előnyomulása, kipótolják tehát boszuval és kegyetlenséggel. Még a régi panaszok az orosz katonák förtelmes magatartása miatt el sem hangzottak, már újra jó a távirat, mely Redi f pasa jelentéséről hoz hírt, aki az orosz csapatok által a sitovoi fellépésnél tett kegyetlenségekről értesíti kormányát. A részletek még hiányoznak ez értesítésről. Hanem annál több van a régibb kegyetlenségekről, melyeket már ismertettünk és folyvást ismertetni fogunk lapunkban, mint az orosz humanitás és kereszténységi érzület bizonyítékait. Ruscsuk embertelen bombáztatásáról már közöltünk saját tudósítónktól egy levelet, kiegészítésül adjuk még más források után a következőket: Az oroszok a népjog ellenére, minden előleges jelentés nélkül kezdték meg d. u. 3 órakor Ruscsuk város lövöldöztetését. Mintegy 40 ágyút vittek a harczba. Eszef basa, a török hadparancsról AZ „EGYETÉRTÉS“ TÁJICZÁJl ITTHON. - REGÉNY. -Irt» DEGRE ALAJOS. - ELSŐ KÖTET. - (36-ik folytatás.) — Ugye szörnyűség? pedig amit ő egyszer mond, meg is tartja. — Várj te szigorú atya, azért is kifogunk rajtad. — Azt magam is szeretném. — Akarsz-e milliomos lenni? — Inkább ma mint holnap. — De meg kell nősülnöd. — Isten neki, millióért azt is megteszem. — Akkor győztünk. Hanem pszt! — Pszt! — viszhangozó Aladár, mutató ujját ajkihoz emelve. — Minő remek gyűrű ! — Egy oroszlánvadász barátom kapta az egyptomi alkirálytól. Két lovamba került, míg megszerezhettem. — Nemde mondtam, hogy megmentelek? — Nincs is a világon senkinek oly szeretetreméltó, kedves szép nénikéje, mint nekem. El is mennék érte akár a tűzbe is. Ezzel megölelte, össze-vissza csókolta azon nyilatkozattal, hogy akinek ilyen pártfogója van, az hunyja be szemeit, tárja ki karjait, s ne csináljon semmit, mert a szerencse így is ölébe repül. — Te, te bohó! mennyire összegyűrted díszes nyakkendődet. Ha valami nagyvilági delnő látná. Ezzel rendezgetni kezdé. *— Látja a legszellemesbek egyike, s elég kegyes saját szép kezeivel rendbehozni. — Most a milliomosra gondoltál ? — Nónikám szeretete nekem többet ér egy milliónál. — Azzal nem fizethetnéd ki adósságaidat, s nagy lábon sem élhetnél. — Dehogy nem, hisz nénikém szeretete gondoskodik arról, hogy mindez megtörténhessék. — Hátha még atyád helyén volnék karodat kedves öcsém, tegyünk sétát a kertben. Beh finom, puha szövetből van öltönyöd. — Újra fölfedezett brüsszeli gyártmány; selyemgyapot. — Hogy visszatérjünk, ha atyád helyén volnék, ma ezt a kis csínyedet én sem hagytam volna megrovás nélkül, mert szó a mi szó, de túlléptél a határon. — Higyje meg drága édes nénikém, a körülmények húztak be. —• Isten mentsen, hogy én atyád ellen távolról is izgatni akarnálak, de furcsa bogarait mégis csak előhozom. Ő magától és gyermekeitől sokat megvon, mit másokra tékozol. Fia kis botlásából eseményt csinál, s néhány ezer forint adóssága miatt az egész házat nyommasztó hangulatba ejti, míg egy jött-ment kalandornak az értékes hűskuti birtokát csakúgy könnyedén tulajdonába bocsátja. — A hűskuti jószágot? és minő czimen? — Az az ő titka nak. — Ah! hát uramatyámnak afféle titkai is vanA hűskuti jószágot? uram isten! ebből kétszer ki lehetett volna fizetni adósságaimat. Visszaperlem. — Ezt meg én kérdem, hogy minőszimen? — Van-e joga egy atyának gyermekét így megrövidíteni? — A világ ítélete szerint tán nincs, de a törvény . . . — Tehát Ítéljen a világ, de én el nem hallgatom! Lám, lám, néha az erény is megbotlik. Hát hol ölelhetem keblemre azt az osztályos atyafit, nem tudom első vagy másodszülött fivéremet. — Nem hiszem hogy. . . — Nénikém nem hiszi, mert maga a jóság és erény. — Nem, nem félreértettél, itt csak ígéret, fogadás, vétkes nagylelkűség jöhet szóba. — Annál rosszabb. Majd felvilágosítást kérek. — A másik bogota még ennél is megrovandóbb. Klaudia lábaihoz volt téve egy kincstár, s atyád elrúgta. — Megőrült? — Első rendű fényre emelhette volna családunkat s eltaszitá magától a sors ezen kedvezményét .. Szörnyűség! — Ha úgy szeretne téged mint ón, ha annyit gondolna Klaudia jövőjével mint én, Klaudia Ujkereszti bárónővá lett volna, de ő jónak látta érzelgős leánya kezét megtagadni. — Minő vesztesség! — De minő?! ma nem volna kénytelen fiát hitvány kis adósság miatt száműzni a nagyvilágból, — hol az oly diszesen tölti be helyét. Hány lovat tartasz ? — Két kocsilovat, s három nyerges paripát. Aztán már végkép vége Ujkeresztivel. — Attól félek lelkem, hogy végkép. Angol lovak ? — Paripáim arabsok. Ha mégis Klaudiának okosan lelkére beszélne az ember ? — Az meg atyján is túltesz. Hány szobás szállást tartasz? — Egész emeletet. Milyen szerencsétlenség, hogy az a lány olyan önfejű. — jó falusi egyszerűségből soha se birtam kiragadni, ez aztán a gyümölcse. Szoktál estélyeket adni ? — Minden héten. Kényszeritni kellett volna, hisz a gyermekek ritkán értik mi van javukra. — Azok a milliók azonban rád nézt egészen kárba mégsem vesztek. És mennyibe került egyegy esztély? — Ha a szerencse ellenem fordult, öt—hat ezer forintba. De csak maradjunk a millióknál, az nagyon érdekel. — Tehát hallgas rám, Ujkeresztinek van egy csinos leánya. Aladár felsziszegett, minta valaki tyúkszemére hágott volna. — Nos, nem tetszik? kérdé a báróné. — Nem jó hirben áll az a név. — A szerencse oly kegyencze nem lehet irigyek nélkül. — Mégis, mit mondana a világ V — Erre példával felelek. Egy igen előkelő, gazdag de koros urhölgy fejébe vette, hogy alárendelt állásban levő egyik fiatal tisztjét boldoggá teendi. Felajánlá neki vagyonát és kezét. — A fiatal tiszt visszahökkent. — Nos, kérdé az urhölgy, a meglepetés nóraitja így el? — A gondolat kegyes úrnőm, hogy mit fog mondani a világ? — Ezt valóban elfeledtem; no, nem tesz semmit. Másnap az érdekes özvegy legszebb lovait a disz hintó elé fogatá, azután két bérest mellé állitván, a hintót megrakatá trágyával. Most, parancsolá, hajtsatok végig a városon a szántóföldekre. Az ifjúnak azt monda: „menjen s kísérje figyelemmel a történendőket. Este megkérdő :J — Mit látott és hallott? — Ne is kérdezze. — Akarom hallani, csak őszintén mondja el. — Soha sem láttam olyan csoportosulást; minden irányból összefutott a nép, odahagyták a boltokat, s az ablakok megteltek kiváncsiakkal ; hahota és lárma közt kisérték a kocsit, mely alig bírt mozogni a tömegtől, s mást sem beszéltek, hanem hogy nagyságod megbolondult. — Nem tesz semmit. Holnap megint hordani kell a hintón. Ekkor valamivel csekélyebb volt a zaj és csoportosulás. Harmadnap ismét apadt a kiváncsiak száma. Negyednap alig okozott feltűnést. Ötödnap még néhány utczagyerek kiséri a kocsit. Azután ezek is elmaradoztak. Végre senki sem törődött vele. A legvadabb dolgot, a legbadarabb eszmét, a legfonákabb eseményt, ha egyszer megszokta a világ, fel sem veszi. — Értem, szólt Aladár. — Nos? — Kész vagyok sorsomat nénikém belátására bízni. — Tudtam, hogy arany álmaim benned fognak teljesülni. Aztán belemerültek a legragyogóbb tervezgetésekbe; vakító fény, keresett termek, hódolatteljes közönség s a világ legelragadóbb elvei képezik a társalgást; igényeik fokozatosan emelkednek, s bizonyos magaslatokban hol egyike hol másika valóságos lelkesedésbe tört ki. Blummenthalne ezen beszélgetés alatt egész megifjult; szemeiben olyan tűzféle villant meg, a mivel hajdan bővelkedék, de már évek óta végkép nélkülözi; szivtája fölmelegült s képzelődése visszateremté azon tündéridőket, mikor ábrándai kellemben, boldogságban és fényben oly gazdag jövőt ígértek neki is. Aladár egy keleti mákonyálom bűbájos képeit látta maga előtt lebegni. Úgy a koros bárónő, mint az ifjú arszlán ábrándjaiban a lány számára egy csepp hely sem jutott, mert az egész képzelőerőt a dús hozomány vette igénybe. Mintha Berta a világon sem volna, róla egy hangot sem beszéltek. A siker nemcsak valószínű, de bizonyos. — Hogy fognak csodálkozni barátaim, ha egyszerre valamennyi fölé kerekedem, s imádni hitelezőim, ha mint kész fizető lépek elő. Hah! az uralkodó szellem, nagy hirtelen meggazdagodni, vagy főbe lőnni magát. Míg ezek az erkölcsöt ekként lábbal tiporva sétálgattak, addig ott fenn két erényes szív a meghatottság őszinte érzetével von egymástól búcsút. — Átlátom, szólt Klaudia, igen nemesen, hálás fiúhoz méltón cselekszel, ha drága jó anyádat elkíséred, de nem tehetek róla, hogy aggály lep meg, magam sem tudom miért? — Bár fáj, viszonzó Béla, neked csak legkisebb szomorúságot is okozni, de szívem feldobog a gondolatra, hogy téged ez elválás busit. Ne vedd rósz néven, önző vagyok, könyvid lelki szomjamat oltják, ez a kis felhő homlokodon árnyékot vet, mely alatt a szerelem égető sugaraitól áthevült szivem üdülést nyer; az eszményi fájdalom, mely ajöidről hangzik, megpendít keblemben egy oly dalt, melynek zengeménye delejes álomba ringat, hogy fogalmat nyerjek azon boldogságról, ami rám vár. Bocsáss meg drága angyalom, de én szomorúságodból — bár egész mértékben osztom azt — gyönyört meritek, mert meggyőz arról, hogy szeretsz.