Egyetértés, 1877. július (11. évfolyam, 160-190. szám)
1877-07-24 / 183. szám
Helfy Ignácz szintén beszélt Klapkával és előadja az értekezletet előtt Klapka nézeteit pár szóban a keleti kérdésről. A törökökre nézve a kilátások Klapka szerint épen nem kecsegtetők. A tábornok idején valónak tartaná a mediációt, oly értelemben, hogy Ausztria-Magyarország és Angolország egyetértelmileg állítsák meg az oroszt a további pusztításban, ha lehet, diplomacziai után, ha kell, erőhatalommal, de mindenesetre már most. A másik, hogy Európa nevében egy jaji szót hallassunk azon,borzasztó kegyetlenségek’miatt, amelyeket az oroszok Bulgáriában elkövetnek, s amelyekről Klapka,úgy nyilatkozott, hogy aki azoknak nem volt közelebbi tanúja, az nem is tudja egész undokságukban elképzelni. Az alakiságokra nézve Helfy pártolja Kaas indítványát. Kaas indítványa fölött azután vita indult meg, amelyben részt vett aprólékosb Palásti ki ott akarta hagyni az értekezletet, ha a népgyűlés a bizottság kezdeményezéséből a kormány elleni nyilatkozat meghozatalára szándékoznék tereltetni; továbbá Simonyi, Pulszky, ismét Helfy, Kaas és többen. Határozatul végre kimondatott a következő: Simonyi, Pulszky, Miklós Gyula, Helfy, báró Kaas, Sztupa György s több hírlapíró, összesen tizenholnap mint előkészítő bizottság rendes értekezletet fognak tartani déli 12 órakor, s ez értekezleten szorosabban meg fogják határozni a népgyűlés részleteit, határozatukról pedig a délutáni lapokban adnak hírt, egyúttal a nyilván holnap este tartandó tágabb körű nyilvános értekezlet idejét is megjelölik. A mai tanácskozás még egészen magánjellegű volt; elnököt sem választottak, Pulszkyt ugyan elnök úrnak szólították néhányan, de ő a tisztet nem fogadta el. Simonyi indítványára Sztupa mindjárt a helyszínen gyűjtést kezdett a netán felmerülő legelső költségek fedezésére. A népgyülés helyiségét néhányan a lovardában tervezik. A gyülekezésre szóló a ma jelenvoltak neve (amely Sztupa felhívókra idén előfordul) fog aláíratni. Egyébiránt a részletekre nézve holnap történik a megállapodás. A háború. A dunai harcztérről legutóbb érkezett hírek meglehetős változatosak. Mindkét fél tud általa nyert ütközetekről adni jelentést, s így a harcztéren az eddigi tétlenség és ellenségkerülés helyett most már kölcsönös támadó eljárás és élénkség lett uralkodóvá. A harcztéri események ezen lendülete f. hó 17-ikén állt be, mely napon három helyen volt ütközet, úgymint Popkicjtól, Ralgrádtól délre, melyet az oroszok jelentéktelen harcz után tol nyugatra, hol mindkét, de kivált török részről kevés számmal voltak a harczosok,és ez ütközet az oroszok részére dőlt el, kik ennek következtében megszállták Szucsát; a harmadik ütközet a Sipka szorosban volt s csakis ez mondható nagyobb jelentőségűnek, mert következménye az lett, hogy az oroszok bevették a Sipkaszorost s most már nyilt utjok van a Balkánon át. A harcz nagyon makacs volt, s három napig tartott, daczára, hogy az oroszok számra nézve többször fölülmúlták a törököket. Az Orlov-ezred 17-én kezdte meg a támadást a szorost védő törökök ellen. Az ütközet másnap folytathatott, de még ekkor is eredmény nélkül. Ugyanaznap azonban Gurko tábornok elfoglalta Kazánlikot és Sipka falut. Harmadnap azután két felől támadtak az oroszok, minek következtében az aránytalanul kisszámú török sereg, nehogy foglyul essék, kénytelen volt a szoros védelmével fölhagyni és nyugat felé eltávozott. Az erre vonatkozó hivatalos orosz távirat hetvenkedőleg mondja, hogy a törökök harcz nélkül eredtek futásnak, sőt még lövést sem tettek, mely állítást az egész világ előtt akkor tenni, midőn maga adja egy mozzanatot se áruljon el azon viharból, mely kebelét dúlja. Érezte azonban, hogy csak néhány pillanat e helyzetben, s ó elveszti fejét. — Éljen boldogul, rebegő kissé reszkető hangon, az ég tartsa meg kedélyét s szivét a mostani angyaliságában, hogy atyjának a vigasz forrása, testvérének jó szelleme, s jegyesének bálványa maradhasson mindenkor, mely Akármint küzdött Klaudia, azt a könycseppet, igéző szemébe nyomult visszafojtani nem bírta. Ez volt minden válasza. Turkevy látta a könycseppet, s ebben tükröződött életének egész költészete, fájdalma, öröme és kétségbeesése. A könycsepp melege szivét égette, s emléke égetni fogja örökkön-örökké. Még egy barátságos „isten hozzád“ egy forró kézezoritás, s Turkevy úgy távozott, mint ki haláltusából menekülve bizonytalan élet, küszöbére lép. Midőn a kocsi elrobogott, a zörgés Telőben rázta meg tagjait, s mintha eddigi erőködése kimerítette volna, bágyadtan veté magát a kocsi párnái közé, kezeivel arezát elfödé, s gondolatokba mélyedt. Huzamos idő múltán felsóhajtott. — Tevékenység nyújtson szórakozást, a szerencsétlenek sorsa iránti érdeklődés vigaszt, a tudomány és művészet kimeríthetlen forrása pedig szolgáljon lankadozó szellemem üdüléséül. Nem akarok összeroskadni, de ha elkerülhetlek úgy okozzon halált és ne lassú sorvadást. VizarcDayéknál a nyomasztó hangulatot, mely Turkevy távozása folytán támadt, sokáig nem bírta eloszlatni sem a mindenféle új berendezés sokoldalú igénybevétele , sem pedig szellemi működésük derűje. Klaudia gondolkozóbb lón, mint valaha; akár könyv vagy dolgozat volt kezében, időnkint keze lehanyatlott, tekintete a messzeségben tévedezett, s csak akkor rezzent fel, ha arezát legördülő forró könycsepp égeté; ha zongorához ült, néhány pillanat múlva már nem az előtte fekvő hangjegyekről átszőtt, hanem mást, egészen mást, ábrándjai szüeményét, s észre sem vette, midőn kezei ölébe lanyatlottak , igy álmodozott elő mily rendkívüli bátorsággal harczolt az orosz katonaság három napon át, ez olyan nagy hazugság, minő még a rendesen hazug orosz hivatalos táviratokban nem fordult elő. A törökök itteni visszavonulása legkevésbbé sem nevezhető futásnak, mivel ráértek halottjaikat és sebesültjeiket is magukkal vinni; innét van az, hogy az orosz hivatalos távirat egy szót sem szól a törökök veszteségéről. F. hó 20-ikára Plevnánál s 21-ikén Kalofernél nagy ütközetek voltak s a törökök mind a kettőben elpáholták az oroszokat. Az előbbiről már tegnap szóltunk, az utóbbi 12.000 török és a Sipkaszorost elfoglalt, de ismét Philippopolisz ellen indult oroszok közt történt. Ez ütközetben az oroszok nagy veszteséget szenvedtek s visszanyomattak Eszki-Zágra felé. E vidéken még sok ütközetre van kilátás, mert az oroszok a birtokukban levő Sipkaszoroson bizonyosan nagyobb számmal mennek át Rumeliába, de most már nem fogják a Balkán déli alját háboritlanul bírhatni, mert egy mai távirat szerint egyelőre 18.000 ember Szulejman pasa hadtestéből már elindult Drinápolyból Jeni-Zágra felé. Ozmán pasa Plevna felől közelget, s ha sikerül neki, amit remélünk, elfoglalni a Sipka szorost, akkor a balkáni orosz seregnek „hasznosb lett volna néma vakon születni.“ Egyébiránt Abdul Kerim is azt forgatja fejében, hogy jó lenne a Balkánon átkelt oroszok visszavonulási útját elvágni, s e szándékát tudatta is a portával táviratilag. Mehemed Ali pasa, a dunai török hadsereg főparancsnoka már megérkezett Sumlába, s ezzel egyidejűleg jelentik Konstantinápolyból, hogy Szulejman pasa átvette a Beuf pasa által összevont Balkánsereg főparancsnokságát. Abdul Kerim alá most oly főparancsnokok vannak rendelve, kiknek ismert képessége kezeskedik a megkezdendő támadóvédelem sikerességéről. Abdul Kerimet illetőleg még most sem tudhatni bizonyost. Úgy látszik, hogy a letételére vonatkozó hír tévedésen alapult, s minthogy Mehemed AU pasa nem az ő helyére, hanem csak a dunai hadsereg főparancsnokává neveztetett ki, szerdár ekrem kinevezéséről pedig s • nagyon természetesen szó sincs, sokan azt következtetik, hogy az európai harcztéren levő török hadsereg fővezér nélkül marad, s majd egy haditanács Konstantinápolyból fogja intézni a hadműveleteket. Még csak ez kellene !.. .. Szovjet pasa újabb hírek szerint nem köszönt le, hanem letették, mivel nem altäl Éti ilit/QtUi^Omnij ”**ol-Umio szállták Konstantinápolyt. Hir szerint Bedif pasa helyére neveznek ki új hadügyminisztert. Tegnap azon hír volt elterjedve Konstantinápolyban, hogy az „Izzedin” hajó, mely a tengerre indult, Midhát pasát fogja hazavinni. Egy máltai táviratból azonban kitűnik, hogy az „Izzedin“ odament, s rendeleteket vitt az ottani török konzulnak, azután Krétába indult. * * * Az orosz-török dunamelléki hadmozgalmakról a következőket írják a „Pol. Corr.“-nek: Míg az orosz repülő hadtestek már a Balkánnál állnak, addig a Dunánál a háború rendes folyására sokkal nagyobb fontosságú operácziók történnek. Nikápoly bevétele és Ruszcsuk cernirozása első stratégiai szakaszát képezik a bolgár hadjáratnak. Nikápoly elfoglalása által az orosz hadvezetés biztosítá seregeinek balszárnyát, áttörte a török csapatok dunai fölállítását, s egy új, Szisztovánál sokkal erősebb hídfőt nyert a bolgár parton. Az oroszok kelet felé történt ékforma előnyomulásának első következménye lett, hogy Ahmed Ejub pasa a Janka vonaltól a Lom vonalra vonult vissza. E hátráló mozdulat okozta Ruszcsuk cerniroztatását. Ez utóbbi vár ellen a támadás legközelebb megkezdődik, s oly módon (?) mint a Nikápoly ellen fog végrehajtatni. A török dunai erősségek gyöngéje az, hogy Widdin kivételével mind a Duna felőli védelemre vannak építve, s belső oldalaik gyöngék és a magasabban fekvő pontokat uralják. Az oroszoknak, valamint Nikápolynál csak egy erődöt, a Szamavitot kellett elfoglalni, úgy Ruscsuknál is csak az e fölött uralkodó magaslatokat kell birtokukba keríteniök, hogy a város az övék legyen. Hogy Ruscsuknak Sumla vagy Eszki-Csumából várható fölmentését megakadályozzák, az oroszok persze kénytelenek lesznek Baszgrád felé erős sereget küldeni. Ha Ruscsuk egyszer elesett, akkor az orosz hadművelet alapja visszanyerendő egységét, s akkor kitűnik, hogy a Balkán átlépése, s a Kazanlik és Eszki-Zágra előretolt csapatok, melyek a somlai török állást megkerülték, lehetővé teszik-e a Balkán vonal védelmezését. Nem volna lehetetlen, hogy a török hadvezérét Sumlában és Eszki-Csumában csak a szükséges helyőrséget hagyva, a keleti Balkán szorosain koncentrálná hadait a Balkánon túli rumeniai síkon, s a Tinza-völgyön Drinápoly fedezésére siet. Medsidie bevételével az orosz balszárny szintén jelentékeny faktorul lépett az akcióba, s most Szilisztria ellen folytatja működéseit, s a várnégyszög jobb oldalát támadja meg. * Konstantinápolyi hírek szerint az oroszok Tatar Bazardsik ellen nyomulnak, honnan vasút visz Bilippopoliba. A nagyvezír tegnap értesítette a nagykövetségeket, hogy péntekig 85.000 orosz volt a Balkánon innen. Az oroszok legalább 60.000 puskát osztottak szét a bolgárok közt a Balkán déli és éjszaki részein. A bolgárok lehetőleg segítségére is vannak a muszka inváziónak, napokban is egy bolgár csapatot kaptak rajta, a mint Csatalgye mellett a drinápolyi vasutat bontogatták, hogy a katonaságnak Drinápolyba való szállítását megakadályozzák. Ezek közül többeket elfogtak s idehozták őket. Itt azon vélemény uralkodik, hogy az orosz haderő azon része, mely a Balkánon keresztülment, gyors menetekben Gallipoli ellen akar nyomulni. Gallipoli védműveit a krimi háború alatt készítették még franczia mérnökök, s a most kiadott szakértői vélemény szerint a vár egy hét alatt teljesen védelmi állapotba helyezhető. A diplomatiai kar működéséről, mely élénkebbnek látszik a napokban, mint a konferentia óta valaha, csak kevés megbízható hír szivárog ki. Egész határozottsággal állítják azonban a legjobban értesült körökben, hogy a német nagykövetség és a porta viszonya az utóbbi időben igen szoros és barátságos volt. Beusz herczeg utóbb több diplomatiai iratban fordult a portához, melyek sokkal szívesebb és engesztelékenyebb hangon szólnak, mint a német nagykövetség iratai mindez ideig általában. Meglátszik ezen szívélyes viszony a német nagykövetségi személyzet magaviseletén is. Elénk rokonszenvet tanúsítanak a törökök ügye iránt, s némelyikük szigorú kritikát mond Anglia felől, szemére hányva, hogy cserben hagyta Törökországot. * Vidin ostromára vonatkozólag a következőket jelentik tegnapról Krajovából: Tegnap óta vonulnak át Slatinán a Romániába most érkezett Bali tábornok vezetése alatt álló ötödik hadtest csapatai, melyek Turnu-Magurellinél fognak átkelni a Dunán, hogy támogassák a Vidin ellen működő kilenczedik hadtestet. A román hadsereg közreműködése is attól függ, mennyire nyomulnak az oroszok nyugati Bulgáriába. Az oroszok jelentékeny haderővel akarják ostrom alá fogni Vidint. A román főhadparancsnokság az orosz főhadiszállásról kap utasításokat; az újabban fölmerült ellenkező hírek alaptalan mendemondák. Magánhírek szerint a Vidinben eddig koncentrált török csapatok száma meghaladja az 50 ezeret. A katonák és a pórnépség szakadatlanul dolgoznak a szárazföldi oldal megerősítésén, minthogy az oroszok ez ellen fogják intézni a főtámadást. A dunai oldalon elhelyezett kilencz nagy kaliberű ágyút is a külsánczokba vitték. * A csernavoda-küsztendsei vonal elfoglalásáról egy f. hó 20-án Várnában kelt távirat a következőket jelenti: A küsztendsei angol konsul tegnap este érkezett ide angol hajón, a hajó parancsnoka és a konsul a következőket beszélték el: E hó 16-án Medsidje ellen egy lovas hadosztály vonult, melyet erős gyaloghaderő követett. Három órai ágyúharcz után a törökök önként visszavonultak. Az oroszok egy zászlóaljat Csernavoda ellen küldöttek, egyet pedig Küsztendse ellen. Az oroszok főereje Medsidjénél és Túlinál táborozott, a hajó parancsnoka azt tartja 40.000-en voltak. Tegnap két hadoszlopban vonultak el, éspedig Szilisztria és Bazardsik felé. Küsztendsei kormányzóvá Beleszerkeviezet, egykori alkonsult nevezték ki. A lakosok nagyobb része és a muzulmánok mindnyájan már előbb elhagyták a várost. Zimmermann tábornok 18-án meglátogatta az angol parancsnokot a hajón. Zimmermann tábornok cselt gyanít a törököknek harcznélküli visszavonulásában. * A Balkán mellől jelentik az uj „Presse“nek . A Balkánban borzasztó események mennek végbe. A bolgárok fölkutatják és az oroszok előtt elárulják a török elmenekült lakosság búvóhelyeit, kik a hegységekben elrejtőztek. Az elfogott törököket az oroszok fölakasztják. A falvakat elhamvasztják. A Balkánban már kitört a népháború. Az oroszok élelmezése igen rosz. A nagyherczeg néhány nap múlva állítólag átmegy a Balkánon. A török főhadsereg mozdulatairól a főhadiszálláson nincsenek tisztában. A trónörökös nagyherczeg halasztja a csatát, hogy befejezhesse Ruscsuk körülzárolását. Még segédcsapatokra vár, és egy hadosztályt még beosztanak hozzá, miáltal 70,000 emberre fog szaporodni hadereje. Az orosz hadsereg egészségi állapota nem a legjobb. Az orosz balszárnynál (14. hadtest), mely jul. 17. és 18-án közép Dobrudzsában táborozott, e napokban hatszázötvennel növekedett a betegek száma. * Pétervárról írják a „P. Lloydsnak: A nap lagiumusauum*o *»«., ~~ — t vasút igazgatósága utasítást vett a hadügyminisztériumtól, állomásain haladéktalanul barakkok építéséhez fogni, valamint mindazon előkészületeket megtenni, melyek a gyors és jelentékeny katonaszállításra szükségesek. A hadügyminisztérium e czélból 400,000 rubelt bocsátott a vasút rendelkezésére. A tény bizonyára jobban jellemzi az oroszosztrák-magyar viszonyok valódi jellemét, mint a félhivatalos nyilatkozatok. Ha a külföldi lapokban még mindig szó van állítólagos béketárgyalásokról, szolgáljon élénk jellemzéséül az e tekintetben Pétervárott uralkodó felfogásnak, hogy a külföldi sajtó összes efféle czikkei az orosz censura-hivatal által töröltettek és egyidejűleg felhivatott az orosz sajtó, hogy a béke-modalitások megbeszélésétől tartózkodjék. * A czár a következő kéziratot intézte Miklós nagyherczeghez: „Azon kitűnő szolgálatok, melyeket ön a jelen háborúban a törökök ellen nyújtott, különös jóakaratunkat nyerte meg. Az ön kitűnő vezénylete alatt a dunai átkelés nehéz munkája megtörtént és a folyt csatákban a muszka sereg győzedelmeskedett. Hogy a nehéz és fáradságos munkáért kegyelmünket kifejezzük és vezényletét méltólag kitüntessük, mi ennek a Sz.-György rend 2-ik osztályát adományozzuk. Czári jó kegyelmünkkel, örökre igaz jóakarója maradunk. Drazcha, főhadiszállás jul. 15. 1877. Sándor". " kólában, és közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a magánéletben, — sőt épen most teszi a maga nyelvét ránk nézve kötelezővé még az Istenhez intézett imában is; épen úgy bujtogatja a testvért testvér ellen, épen úgy nehezíti mindenben életmódunkat és kenyérkeresetünket, épen úgy fenyíti a reánk erőszakolt vallás szertartásainak elhanyagolását mint előbb, és mégis oh keserű gúny! — daczára annak, hogy hazánk és nemzetünk sorában nem változott semmi, Szt.-Pétervárott mégis az oroszok és lengyelek közti egyetértésről, barátságról mernek beszélni ! Az orosz félhivatalos lapok névtelen jelentéseket hoznak, melyek elmondják, hogy a lengyelek felhagytak függetlenségi törekvéseikkel s jó barátságban akarnak élni Oroszországgal — csak maradhassanak békében s e jelentésekre válaszul szintén névtelen czikkek jelennek meg ugyan azon lapokban, és hirdetik, hogy: igenis nem kell a lengyeleket többé zaklatni, miután már belátják eddigi tévedéseiket és lemondanak eddigi törekvéseikről. Más de ugyanezen országban megjelenő lapok, mely országban a szabad szónakjincs kelete, s a Mongol fegyelem uralkodik, — más lapok bátorságot vesznek magoknak ellenük nyilatkozni e véleményeknek és ellenők a hűtlen lengyeleknek ; mások ismét azt tanácsolják, hogy próbára kell tenni a lengyeleket, és igy nagy zajt ütnek minden igaz ok nélkül, mialatt a lengyel földön uralkodó zsarnokság csendben, de szakadatlanul folytatja elnyomó munkáját. De Európa meglepetve hallja e zajt és szeretné tudni, mit jelent ez ? Az orosz kormány felhasználva az alkalmat el igyekszik hitetni mindazokkal, kik nem ismerik tapasztalásból a muszkák eljárását, hogy csakugyan van valami a dologban, zajt üt tehát belőle a külföldön is, híreket terjeszt, bizonyos tábornokok (rendőrfőnökök!) kirándulásairól, kik bizonyos lengyelekkel alkudozásokat folytatnak a külföldön, — mintha otthon nem találnának eleget ! j mindennemű hangos nyilatkozatban az hangzik, hogy „a lengyelek lemondanak, bocsánatot kérnek, — kell hogy lemondjanak.“ S vájjon mire való ez az egész szemfényvesztés ? Mi érezzük hazámfiai, mi tudjuk, hogy mire : arra, hogy besározza szeplőtlenül megóvott nemzeti becsületünket, hogy oly színben tüntessen fel a világ előtt, mint akik hűtelenek lettünk önmagunkhoz, múltunkhoz és törekvéseinkhez, s ezáltal méltatlanok a közbizalomra, ők merészelnek bennünket hiteleneknek rágalmazni ! Kibékülés a lengyelekkel! A lengyel soha sem vágyódik hasznot szerezni másnak rovására ; a lengyel sohasem fog segédkezet nyújtani arra, hogy nem mondom sebesültek, hanem még élő nemzetek kivégezéséhez járuljon, a lengyel sohasem lesz ellensége valamely nemzet jó törekvéseinek, mely az emberi szabadság és haladás igényei szerint kíván létezni, a lengyel nem fog senki vagyonához nyúlni, nem fog segédkezet nyújtani a rabszolgaság terjesztésére, a lengyel sohasem fog hódításra menni a külföldre. Valamint a folyam bármily szorongatott legyen is medrében, nem vész mocsárakba, sem forrásához visszatorlódni nem fog, hogy ellenkező eséssel folyjon le, úgy nem fogja a lengyel soha természetét megváltoztatni, — s nem volna rá képes még ha akarná sem, sőt, ha kényszeríttetnék is arra, a lengyel nemzet életfolyama a nyugoti civilisatió magas forrásából ered, vagyis az emberi méltóság s a nemzetszabály forrásaiból, — és semmi önkény álta nem változtatható át uráli pusztító áramlattá. Kibékülés a lengyelekkel! .... nagyszerű jeles dolog! A világ mindenesetre lelkesedéssel rumiul uavufcOlul, mint a lengyelektöl való Uilólillés — azaz mindenekelőtt felhagyás minden ingerléssel, felforgatással, hódítással, vagyis lemondás a külső hódításokról és belső zsarnokságról, a szabadság megadása saját népeinek — annyi volna mint a czár birodalmának teljes megnyitása az emberi haladás vívmányai előtt. íme az általános feltételek, melyek alatt egyedül lehetne szó Oroszország kibéküléséről a lengyelekkel. E nélkül szólni róla, hazugság, és bántalmazás még akkor is, ha nem folyna vér s nem ömlenének könyek Lengyelországban, mint ahogy ömlenek naponként. Sok haszontalan kényetlenséget követett el már rajtunk Oroszorszország, pusztán azért, hogy gyötörjön, vagy hogy zsarnoki kedvét töltse rajtunk; de ez utolsónak forrása az önérdek. Az agyaglábú óriás lelkét midőn uj hóditó hadjáratára indult, melyben oly könnyen összeütközhetik Európa többi államainak sértett érdekeivel, remegés fogta el. Lengyelország véres alakja ijesztő rémként tűnt fel szeme előtt. Elbizakodva erejében tán nem kételkedett, hogy míg e vakmerő rohama közben is sikerülni fog áldozatát fojtó karjai közt megtartania, de megrémült a gondolattól, hátha az általa veszéllyel fenyegettettek valamelyike fegyveres kezét találja nyújtani az elnyomottnak, hogy azt felszabadítsa, s hogy a rabszolgaság várába visszatérő hadainak útját elállja ! Ezért kellett az áldozatról elhitetni, hogy az nem áldozat többé, hanem bűntárs. De e gyalázatos terv önmagában összedől, könnyű valamely nagy hatalomnak bántalmazni egy nemzetet, mely megfosztatott a gyalázat megtorlására kellő eszközöktől ! De a világ ismer bennünket, tudja, hogy mi nem lehetünk a zsarnokság és hódítás bűntársai, s lelke mélyében felháborodva fogja nézni a végtelen hazugságok ezen betetőző koszorúját a pánszlávizmus lobogóján, és tán észre fogja venni azon veszélyes pontot, mely szétszakítja a hazugság és erőszak zászlóját, midőn ezzel azt fedezni igyekeznék. a hazugság e zászlaja dulást visz a világba , egy időre tán uralmat vívhat ki, — mert szövetségeseinél hívja föl mindenütt a gyűlölet és bírvágy titkos hatalmait, de nem lesz képes megváltoztatni az igazságot, mely mellett tanúságot tesz az élet és százados fáradalom és türelem. — Az élő igazság e szirtjén hajótörést fog szenvedni. Hogy nem csalódom e hitemben, bizonyítja azon nagyszámú társaság, mely ma itt összegyűlt, — összegyűlt egy lengyel ünnepély hívója, melynek tárgyát egyszerű, kölcsönösen segélyző lengyel egylet alapszabályainak emléke képezi. — Ez élénk részvét, s rokonszenv a civilisatió, a szabadság és haladás régi bajnokait illeti ! És mi lengyelek bizton mondhatjuk és bizonyítjuk is nem csak szavainkkal, hanem életünkkel is, — hogyha majd azok, kiket testvéreinknek nevezünk az európai polgárosodásban, egy napon felemelkednek férfias tanúságot tenni az élő igazság mellett, hogyha egykor elszánják magukat megdönteni a hazugság és dúlás uralmát, mely már az európai civilisatió legbelső védfalait érinti, — hogy akkor bennünk nem szivükben és értelmükben megzavart embereket, nem rabszolgákat, kik megvannak törve és készek mindennemű szolgaságra, hanem a szabadság hű harczosait fogja találni, kik a legsúlyosabb szenvedésekben szerezték kipróbáltatásukat. Bocsássanak meg honfitársaim, hogy hazánk szomorú sorsának említése által megzavartam a magánkon ünnepek örömét, de ennek fejében alkalmat nyújtottam önöknek arra, hogy visszautasíthassák a nemzetünkön elkövetett gyalázatot, visszautasíthassák egyszerűen rámutatva az emberiség és polgárosultság azon színvonalára, melyen állunk. Lehetőséget eszközöltem arra, hogy a lengyel hazafiak első nyilvános és szabad gyülekezete óvást tehessen a ravasz hazugság ellen. De hogy mégis felköszöntéssel végezhessen e felszólalásomat, — mert a felköszöntés mellőzhetlen ily ünnepélynél és megilleti e jóakaró s rokonszenves vendég tanúit is ez ünnepélynek — engedjék meg önök, hogy poharat emeljek a szabad nemzetek testvériségének tiszteletére, és a jövő azon napjának dicsőségére, midőn ezen testvéries érzelem megtermendi a maga valódi férfias és poltikai cselekvését, (actióját) a közjónak együttes védelmét. Ez időpont az európai civilisatió ünnepe leszen és a mi hazánk megváltásának pillanatává leend. A szűnni alig akaró éljenzés után a közönség ismételt felhívására „halljuk Verhovayt“ Verhovay Gyula a nemzetek szabadságáért nagy tetszéssel s gyakran kitörő helyesléssel fogadott beszédet tartott. Ezután a lövölde kertében begáli világítás mellett élőképeket mutattak be. A lengyel fehér sassal díszített piros zászló megvédése Lengyelország felosztása után, a magyar-török testvériség, mik zajos tapsokkal fogadtattak és ismételtettek A fiatalság azután tánczra kerekedett s vígan járta a lengyel és magyar tánczot kivilágos kivkradtig. A valóban testvéries nemzeti ünnepélyt, az egylet elnöke e következő rövid beszéddel zárta be: Kedves barátaink! Hogy ily szép számban megjelentetek, az bizonyítéka a ti ősi barátságtoknak a lengyel nép iránt. A magyar megtartotta nekünk barátságát, daczára a mi időnkinti szerencsétlenségünknek, melyet áruló szomszédaink ónoztak. Az, hogy szerencsétlenségünkben is megőriztétek barátságtokat, mutatja sajátok nemes vonását. De ebben rejlik ám erőtök is; megbizhatóságtok s ama példátlan szabadság- és hazaszeretet által érdemeltétek ki magatoknak valamennyi erényes népek becsülését és szeretetét, ebben fekszik hatalmatok, melyet mi is mindenkor iparkodtunk emelni s növelni. De rajtatok áll a köztünk lévő barátságot szilárdítani, s mindég szem előtt tartani, hogy a lengyelek és magyarok a legbensőbb barátságban élő népek maradjanak, s hogy egymást közösen támogassák — a ti s a mi javunkra, őszinte köszönetet mondva tor vagyok egyúttal szives megjelenésiekért, háaz ünneptort befejezni, mai ünnepélyünkön való további részvevésre föls kérni , Éljen a ti szép és boldog hazátok! Éljenek a magyarok! ÚJDONSÁGOK. —■ A harcztóri hírlapírók. Sumlában korábbi hirek szerint az ott képviselt tekintélyes franczia, angol, német és magyar hírlapok harcztóri tudósítói azon hajmeresztő kegyetlenségekről, melyeket az oroszok és bolgárok a törökökön előkövettek, mint szemtanuk jegyzőkönyvet szerkesztettek és írtak alá. E jegyzőkönyv egyrészt a hírlapok útján nyilvánosságra fog hozatni, másrészt a porta külföldi képviselőihez is hivatalosan megküldetik. Az aláírásnál a „P. Lt.“ közlése szerint ezen hírlapok voltak képviselve: franczia : „Journal des Débats“, „République Française“ ; angol: „Times“, „Standard“ „Morning Advertiser“, „Graphic“, Illustrated London News“, „New York Harald,“ Manchester Guardian“, „Evaminer“,Daily Telegraph“, „ Scotsman “; német: „Kölmiche Zeitung“, „Neues Wiener Tagblatt“, „Neue Freia Presse“, „Wiener Vorstadt-Zaitung“, „Frankfurter-Zeitung“, „Pester Lloyd“; magyar: „Egyetértés“. — A porta e jegyzőkönyv terjesztését Konstantinápolyból távirati uton fogja eszközölni . — A Dr. Vaskovits János-féle hidegvizgyógyintézetben Budán, a városmajor fölött a múlt szombaton rendezett tánczvigalom kitünően sikerült. Az orvosnő t ngja ez alkalommal bebizonyitá ismert vendégszeretőt. Növelte az estély sikerét, hogy Rácz Zsófika és Sicher Teréz kiasszonyok, kik a rendezésnél befolytak és kellemesen mulattatták a vendégeket, úgyszintén a többi sztrnő- és meghívott vendégek kivilágos kivirradtig részt vettek a táncz és lakomában. — A török sebesültek javára Jermy Áron 1848/49-iki honvéd hadnagy két kilo lépést küldött be szerkesztőségünkhöz. — Olcsó igazságszolgáltatás. A „Polgártárs“ szerkesztősége Derecskéről egy járásbirói ítéletet látott. A perelt tőke 1 frt 20 kr. Meg is ítélték. A költség 12 frt 11 kr. — Komikus az a pökhendiség, a melyet az erdélyi román lapok a román hadsereg vitézségének kürtölésében kifejtenek. „A román hadsereg — írja az egyik — átmenvén a Dunán, elfoglalta Nikápolyt; az oroszok „némi segélyt“ nyújtottak. — „A román hadsereg — mondja a másik — átlépte a Balkánt. A muszkák „kész után“ mentek utána stb. Szóval : a török elleni hősi háborút a román sereg folytatja, a muszka csak secundál. — De ahol meg a törökök győznek, ott a román hadseregről nincs szó , hanem itt meg ott az „oroszok“ megverettek és igy tovább. — Noha békekötésre kerül a dolog, kiváncsi lehet Európa, hogyan fogja diktálni Románia a keleti békét.r Jókai Mór müvei a czár udvaránál. A czár menye: Caesarowna Mária Teodorowna levél utján megrendeltetó Jókai Mórnak „Fekete gyémántok“ és „Szerelem bolondjai“ czimü regényét német nyelven. A regények Hapsalba, Oroszország esthlandi tartományába küldendők. — Hihetetlennek tartjuk, amiről egy budapesti kőnyomatú helyi lap tudósít, hogy a pozsonyi rendőrség e napokban azért fogott el egy temesvári illetőségű matrózt, mert mezítláb járkált a városban. — Mióta cseppent volna Pozsony ki önmagából? Amig pedig Pozsony, — addig csak nem vitte még ennyire ? . . — Az országos közjegyzői gyűltés tárgyában a budapesti közjegyzői kamara ülést tartott, s magáévá tevén az aradi kamara indítványát, elhatározta, hogy az összes magyarországi közj. kamarákhoz felhívást fog intézni, jelentenék ki hozzájárulásokat aug. 15-ig s jelölnék meg a kérdéseket, melyek a gyűlésen megvitatandók volnának. — A Varsóból Lublin és Kowel felé vezető vasutvonal jövő augusztus 18-án fog megnyittatni. — Borzadalmas szójárás. Ismeri-e mindenki azt a példabeszédet, hogy „fogadd be a tótot, kiver a házadból?“ vagy azt a népies közmondást, hogy „A kása nem étel, a tót nem ember?“ . . . Utoljára bizony ez a példabeszéd fogja okozni szegény hazánk vesztét. Egy magyarországi tót lelkész őrületes czikket ír a „Sovr. szv.“ orosz lapba, amely czikknek „igéjét“ e szóbeszéd képezi. „Az összes szláv népek nyilatkoztak — úgymond a pap — a vitéz orosz testvérek J felszakadt (Folytatása hüvetkasik.) A budapesti „lengyel testvérsegélyző egylet“ e hó 22-dikén délután kedélyes ünnepélyt rendezett a polgári lövölde helyiségeiben. Már az ünnepély kezdetén délutáni 4 órakor gyülekezett a közönség úgy annyira, hogy már az esteli órákban a főváros minden rangú köreiből megjelentek alig voltak képesek elhelyezni a vendégeiket mindjárt a bejáratnál a legnagyobb előzékenységgel fogadó egyleti tagok. Az ünnepélyt Rácz Pál nemzeti zenekara nyitotta meg. A lengyel és magyar himnuszok s több ismerős darab eljátszása után gyakorta kitörő tapsviharral jutalmazván a zenekart, a felkeseredett közönség. Az ünnepély jelentőségéhez illő hangulatot csak emelte a „budapesti dalkör“ hatott darabok művészi előadása által mely város okozta az ünneplő közönség lelkesedését. Majd társas vacsorához ült a jelenvoltak nagy része, s a rövid, de magyaros lakomát két szép és találó hasonlatokban gazdag felköszöntés fűszerezte. Legelső Golemberski tiszteletbeli tagé volt, ki a következő szép lengyel beszédben a magyar testvéresülésre emelt poharat. Végtelenül sajnálom uraim, hogy elismerésül azon tiszteletért, melyben önök e szép ünnepélyre szóló megbízásukkal részesítettek, nem szólhatok az öröm hangján önökhöz. De ez már a mi sorsunk honfitársaim. Mi lengyelek, most éljük életünk legszomorubb óráit, s bár lengyel vér nem patakzik, minden örömünk meg van mérgezve. Gonosz ellenségünk, miután feldúlta nemzeti államunkat s nyomorba taszította népünket, miután felzavarta társadalmi belviszonyainkat és üldözőbe vette szivünk minden nemes gerjedelmét, miután megfosztott nyelvünktől, midőn ránk erőszakolta saját vallását és oly érzelmek nyilvánítására kényszeritett, melyek valódiságában maga sem hitt, lábbal taposta lelkiismeretünket, — Oroszország ma becsületünket támadja meg, becsületünktől akar megfosztani. Lengyelországban, mint önök tudják, nem változott meg semmi. Oroszország ép úgy elitél és üldöz minden lengyel törekvést s ép úgy buszút áll minden hazafias igyekezetért, mint ezelőtt; ép úgy ránk erőszakolja a maga idegennyelvét az is