Egyetértés, 1877. július (11. évfolyam, 160-190. szám)

1877-07-24 / 183. szám

Helfy Ignácz szintén beszélt Klapkával és előadja az értekezletet előtt Klapka nézeteit pár szó­ban a keleti kérdésről. A törökökre nézve a kilá­tások Klapka szerint épen nem kecsegtetők. A tá­bornok idején valónak tartaná a mediációt, oly ér­telemben, hogy Ausztria-Magyarország és Angol­­ország egyetértelm­ileg állítsák meg az oroszt a további pusztításban, ha lehet, diplomacziai után, ha kell, erőhatalommal, de mindenesetre m­á­r most. A másik, hogy Európa nevében egy jaji szót hallassunk azon,borzasztó kegyetlenségek’m­iatt, a­melyeket az oroszok Bulgáriában elkövetnek, s a­melyekről Klapka,úgy nyilatkozott, hogy a­ki azoknak nem volt közelebbi tanúja, az nem is tudja egész undoksá­­gukban elképzelni.­­ Az alakiságokra nézve Helfy pártolja Kaas indítványát. Kaas indítványa fölött azután vita indult meg, a­melyben részt vett aprólékosb Palás­ti ki ott akarta hagyni az értekezletet, ha a népgyűlés a bizottság kezdeményezéséből a kor­mány elleni nyilatkozat meghozatalára szándé­koznék tereltetni; továbbá Simonyi, Pulszky, ismét Helfy, Kaas és többen. Határozatul végre kimondatott a következő: Simonyi, Pulszky, Miklós Gyula, Helfy, báró Kaas, Sztupa György s több hírlapíró, összesen ti­zen­holnap mint előkészítő bizottság rendes érte­kezletet fognak tartani déli 12 órakor, s ez érte­kezleten szorosabban meg fogják határozni a nép­gyűlés részleteit, határozatukról pedig a délutáni lapokban adnak hírt, egyúttal a nyilván holnap este tartandó tágabb körű nyilvános értekezlet ide­jét is megjelölik. A mai tanácskozás még egészen magánjel­legű volt; elnököt sem választottak, Pulszkyt ugyan elnök úrnak szólították néhányan, de ő a tisztet nem fogadta el. Simonyi indítványára Sztupa mindjárt a helyszínen gyűjtést kezdett a netán felmerülő leg­első költségek fedezésére. A népgyülés helyiségét néhányan a lovardá­ban tervezik. A gyülekezésre szóló a ma jelenvoltak neve (a­mely Sztupa felhívókra idén elő­fordul) fog aláíratni.­­ Egyébiránt a részletekre nézve holnap történik a megállapodás. A háború. A dunai harcz­térről legutóbb érkezett hírek meglehetős változatosak. Mindkét fél tud általa nyert ütközetekről adni jelen­tést, s így a harcztéren az eddigi tétlen­ség és ellenségkerülés helyett most már kölcsönös támadó eljárás és élénkség lett uralkodóvá. A harcztéri események ezen lendülete f. hó 17-ikén állt be, mely na­pon három helyen volt ütközet, úgymint Popkicjtól, Ralgrádtól délre, me­lyet az oroszok jelentéktelen harcz után tol nyugatra, hol mindkét, de kivált török részről kevés számmal voltak a harczosok,­­és ez ütközet az oroszok részére dőlt el, kik ennek következtében megszállták Szu­­csát; a harmadik ütközet a Sipka szo­rosban volt s csakis ez mondható na­gyobb jelentőségűnek, mert következménye az lett, hogy az oroszok bevették a Sipka­szorost s most már nyilt utjok van a Bal­kánon át.­­ A harcz nagyon makacs volt, s három napig tartott, daczára, hogy az oroszok számra nézve többször fölül­múlták a törököket. Az Orlov-ezred 17-én kezdte meg a támadást a szorost védő törökök ellen. Az ütközet másnap folytathatott, de még ekkor is eredmény nélkül. Ugyanaznap azonban Gurko tá­bornok elfoglalta Kazánlikot és Sipka falut. Harmadnap azután két felől támad­tak az oroszok, minek következtében az aránytalanul kisszámú török sereg, nehogy foglyul essék, kénytelen volt a szoros vé­delmével fölhagyni és nyugat felé eltávo­zott. Az erre vonatkozó hivatalos orosz táv­irat hetvenkedőleg mondja, hogy a törökök harcz nélkül eredtek futásnak, sőt még lö­vést sem tettek, mely állítást az egész vi­lág előtt akkor tenni, midőn maga adja egy mozzanatot se áruljon el azon viharból, mely kebelét dúlja. Érezte azonban, hogy csak néhány pillanat e helyzetben, s ó elveszti fejét. — Éljen boldogul, rebegő kissé reszkető han­gon, az ég tartsa meg kedélyét s szivét a mostani angyaliságában, hogy atyjának a vigasz forrása, testvérének jó szelleme, s jegyesének bálványa ma­radhasson mindenkor, mely Akármint küzdött Klaudia, azt a könycseppet, igéző szemébe nyomult visszafojtani nem bírta. Ez volt minden válasza. Turkevy látta a könycseppet, s ebben tükrö­ződött életének egész költészete, fájdalma, öröme és kétségbeesése. A könycsepp melege szivét égette, s emléke égetni fogja örökkön-örökké. Még egy barátságos „isten hozzád“ egy forró kézezoritás, s Turkevy úgy távozott, mint ki halál­tusából menekülve bizonytalan élet, küszöbére lép. Midőn a kocsi elrobogott, a zörgés Telőben rázta meg tagjait, s mintha eddigi erőködése kimerítette volna, bágyadtan veté magát a kocsi párnái közé, kezeivel arezát elfödé, s gondolatokba mélyedt. Huzamos idő múltán felsóhajtott. — Tevékenység nyújtson szórakozást, a sze­rencsétlenek sorsa iránti érdeklődés vigaszt, a tu­domány és művészet kimeríthetlen forrása pedig szolgáljon lankadozó szellemem üdüléséül. Nem akarok összeroskadni, de ha elkerülhetlek úgy okozzon halált és ne lassú sorvadást. VizarcDayéknál a nyomasztó hangulatot, mely Turkevy távozása folytán támadt, sokáig nem bírta eloszlatni sem a mindenféle új berendezés sokoldalú igénybevétele , sem pedig szellemi működésük derűje. Klaudia gondolkozóbb lón, mint valaha; akár könyv vagy dolgozat volt kezében, időnkint keze lehanyatlott, tekintete a messzeségben tévedezett, s csak akkor rezzent fel, ha arezát legördülő forró könycsepp égeté; ha zongorához ült, néhány pilla­nat múlva már nem az előtte fekvő hangjegyekről­­ átszőtt, hanem mást, egészen mást, ábrándjai szü­­eményét, s észre sem vette, midőn kezei ölébe lanyatlottak , igy álmodozott­ elő mily rendkívüli bátorsággal harczolt az orosz katonaság három napon át, ez olyan nagy hazugság, minő még a rendesen ha­zug orosz hivatalos táviratokban nem for­dult elő. A törökök itteni visszavonulása legkevésbbé sem nevezhető futásnak, mivel ráértek halottjaikat és sebesültjeiket is ma­gukkal vinni; innét van az, hogy az orosz hivatalos távirat egy szót sem szól a törö­kök veszteségéről. F. hó 20-ikára Plevnánál s 21-ikén Kalofernél nagy ütközetek voltak s a törökök mind a kettőben elpáholták az oroszokat. Az előbbiről már tegnap szól­tunk, az utóbbi 12.000 török és a Sipka­­szorost elfoglalt, de ismét Philippopolisz ellen indult oroszok közt történt. Ez ütkö­zetben az oroszok nagy veszteséget szenved­tek s visszanyomattak Eszki-Zágra felé. E vidéken még sok ütközetre van ki­látás, mert az oroszok a birtokukban levő Sipkaszoroson bizonyosan nagyobb szám­mal mennek át Rumeliába, de most már nem fogják a Balkán déli alját háboritlanul bírhatni, mert egy mai távirat szerint egyelőre 18.000 ember Szulejman pasa hadtestéből már elindult Drinápolyból Jen­i-Z­á­g­r­a felé. Ozmán pasa Plevna felől közelget, s ha sikerül neki, amit re­mélünk, elfoglalni a Sipka szorost, akkor a balkáni orosz seregnek „hasznosb lett volna néma­ vakon születni.“ Egyébiránt Abdul Kerim is azt forgatja fejében, hogy jó lenne a Balkánon átkelt oroszok vissza­vonulási útját elvágni, s e szándékát tu­datta is a portával táviratilag. Me­he­m­­ed Ali pasa, a dunai török hadsereg főparancsnoka már megérkezett Sumlába, s ezzel egyidejűleg jelentik Kon­stantinápolyból, hogy Szulejman pasa átvette a Beuf pasa által összevont Bal­kánsereg főparancsnokságát. Abdul Ke­rim alá most oly főparancsnokok vannak rendelve, kiknek ismert képessége kezeske­dik a megkezdendő támadóvédelem sike­rességéről. Abdul Kerimet illetőleg még most sem tudhatni bizonyost. Úgy látszik, hogy a letételére vonatkozó hír té­vedésen alapult, s minthogy Mehemed AU pasa nem az ő helyére, hanem csak a du­nai hadsereg főparancsnokává neveztetett­­ ki, szerdár­ ekrem kinevezéséről pedig s • nagyon természetesen szó sincs, sokan azt­­ következtetik, hogy az európai harcztéren­­ levő török hadsereg fővezér nélkül marad,­­ s majd egy haditanács Konstantinápolyból fogja intézni a hadműveleteket. Még csak ez kellene !.. .. Szovjet pasa újabb hírek szerint nem köszönt le, hanem letették, mivel nem altäl Éti ilit/QtUi^Omnij ”**o­­l-U­m­io szállták Konstantinápolyt. Hir szerint Be­­dif pasa helyére neveznek ki új hadügy­minisztert. Tegnap azon hír volt elterjedve Kon­stantinápolyban, hogy az „Izzedin” hajó, mely a tengerre indult, Midhát pasát fogja haza­vinni. Egy máltai táviratból azonban kitűnik, hogy az „Izzedin“ odament, s ren­deleteket vitt az ottani török konzulnak, azután Krétába indult. * * * Az orosz-török dunamelléki hadmozgal­makról a következőket írják a „Pol. Corr.“-nek: Míg az orosz repülő hadtestek már a Balkánnál áll­nak, addig a Dunánál a háború rendes folyására sokkal nagyobb fontosságú operácziók történnek. Nikápoly bevétele és Ruszcsuk cernirozása első stratégiai szakaszát képezik a bolgár hadjáratnak. Nikápoly elfoglalása által az orosz hadvezetés biz­­tosítá seregeinek balszárnyát, áttörte a török csa­patok dunai fölállítását, s egy új, Szisztovánál sok­kal erősebb hídfőt nyert a bolgár parton.­­ Az oroszok kelet felé történt ékforma előnyomulásának első következménye lett, hogy Ah­med Ejub pasa a Jank­a vonaltól a Lom vonalra vonult vissza. E hátráló mozdulat okozta Ruszcsuk cerniroztatását. Ez utóbbi vár ellen a támadás legközelebb meg­kezdődik, s oly módon (?) mint a Nikápoly ellen fog végrehajtatni. A török dunai erősségek gyöngéje az, hogy Widdin kivételével mind a Duna felőli védelemre vannak építve, s belső oldalaik gyöngék és a maga­sabban fekvő pontokat uralják. Az oroszoknak, va­lamint Nikápolynál csak egy erődöt, a Szamavitot kellett elfoglalni, úgy Ruscsuknál is csak az e fö­lött uralkodó magaslatokat kell birtokukba keríte­­niök, hogy a város az övék legyen. Hogy Ruscsuknak Sumla vagy Eszki-Csumá­­ból várható fölmentését megakadályozzák, az oro­szok persze kénytelenek lesznek Baszgrád felé erős sereget küldeni. Ha Ruscsuk egyszer elesett, akkor az orosz hadművelet alapja visszanyerendő egysé­gét, s akkor kitűnik, hogy a Balkán átlépése, s a Kazanlik és Eszki-Zágra előretolt csapatok, melyek a somlai török állást megkerülték, lehetővé teszik-e a Balkán vonal védelmezését. Nem volna lehetetlen, hogy a török hadve­zérét Sumlában és Eszki-Csumában csak a szük­séges helyőrséget hagyva, a keleti Balkán szo­rosain koncentrálná hadait a Balkánon túli rume­­niai síkon, s a Tinza-völgyön Drinápoly fedezé­sére siet. Medsidie bevételével az orosz balszárny szin­tén jelentékeny faktorul lépett az akcióba, s most Szilisztria ellen folytatja működéseit, s a várnégy­szög jobb oldalát támadja meg. * Konstantinápolyi hírek szerint az oroszok Tatar­ Bazardsik ellen nyomulnak, honnan vasút visz Bilippopoliba. A nagyvezír tegnap értesí­tette a nagykövetségeket, hogy péntekig 85.000 orosz volt a Balkánon innen. Az oroszok leg­alább 60.000 puskát osztottak szét a bolgárok közt a Balkán déli és éjszaki részein. A bolgárok lehe­tőleg segítségére is vannak a muszka inváziónak, napokban is egy bolgár csapatot kaptak rajta, a mint Csatalgye mellett a drinápolyi vasutat bonto­gatták, hogy a katonaságnak Drinápolyba való szállítását megakadályozzák. Ezek közül többeket elfogtak s idehozták őket. Itt azon vélemény uralkodik, hogy az orosz haderő azon része, mely a Balkánon keresztülment, gyors menetekben Gal­lipoli ellen akar nyomulni. Gallipoli védműveit a krimi háború alatt készítették még franczia mér­nökök, s a most kiadott szakértői vélemény sze­rint a vár egy hét alatt teljesen védelmi álla­potba helyezhető. A diplomatiai kar működéséről, mely élénkebbnek látszik a napokban, mint a konferentia óta valaha, csak kevés megbízható hír szivárog ki. Egész határozottsággal állítják azon­ban a legjobban értesült körökben, hogy a német nagykövetség és a porta viszonya az utóbbi idő­ben igen szoros és barátságos volt. Beusz herczeg utóbb több diplomatiai iratban fordult a portához, melyek sokkal szívesebb és engesztelékenyebb han­gon szólnak, mint a német nagykövetség iratai mindez ideig általában. Meglátszik ezen szívélyes viszony a német nagykövetségi személyzet maga­viseletén is. Elénk rokonszenvet tanúsítanak a tö­rökök ügye iránt, s némelyikük szigorú kritikát mond Anglia felől, szemére hányva, hogy cserben hagyta Törökországot. * Vidin ostromára vonatkozólag a követke­zőket jelentik tegnapról Krajovából: Tegnap óta vo­nulnak át Slatinán a Romániába most érkezett Bali tábornok vezetése alatt álló ötödik hadtest csapatai, melyek Turnu-Magurellinél fognak átkelni a Dunán, hogy támogassák a Vidin ellen működő kilenczedik hadtestet. A román hadsereg közremű­ködése is attól függ, mennyire nyomulnak az oro­szok nyugati Bulgáriába. Az oroszok jelentékeny haderővel akarják ostrom alá fogni Vidint.­­ A román főhadparancsnokság az orosz főhadiszállás­ról kap utasításokat; az újabban fölmerült ellen­kező hírek alaptalan mende­mondák. Magánhírek szerint a Vidinben eddig koncentrált török csa­patok száma meghaladja az 50 ezeret. A katonák és a pórnépség szakadatlanul dolgoznak a száraz­földi oldal megerősítésén, minthogy az oroszok ez ellen fogják intézni a főtámadást. A dunai oldalon elhelyezett kilencz nagy kaliberű ágyút is a kül­­sánczokba vitték. * A csernavoda-küsztendsei vonal elfoglalá­sáról egy f. hó 20-án Várnában kelt távirat a kö­vetkezőket jelenti: A küsztendsei angol konsul tegnap este érkezett ide angol hajón, a hajó pa­rancsnoka és a konsul a következőket beszélték el: E hó 16-án Medsidje ellen egy lovas hadosz­tály vonult, melyet erős gyaloghaderő követett. Há­rom órai ágyúharcz után a törökök önként vissza­vonultak. Az oroszok egy zászlóaljat Csernavoda ellen küldöttek, egyet pedig Küsztendse ellen. Az oroszok főereje Medsidjénél és Túlinál táborozott, a hajó parancsnoka azt tartja 40.000-en voltak. Tegnap két hadoszlopban vonultak el, és­pedig Szilisztria és Bazardsik felé. Küsztendsei kormány­zóvá Beleszerkeviezet, egykori alkonsult nevezték ki. A lakosok nagyobb része és a muzulmánok mindnyájan már előbb elhagyták a várost. Zim­mermann tábornok 18-án meglátogatta az angol parancsnokot a hajón. Zimmermann tábornok cselt gyanít a törököknek harcznélküli visszavonu­lásában. * A Balkán mellől jelentik az uj „Presse“­­nek . A Balkánban borzasztó események mennek végbe. A bolgárok fölkutatják és az oroszok előtt elárulják a török elmenekült lakosság búvóhelyeit, kik a hegységekben elrejtőztek. Az elfogott törö­köket az oroszok fölakasztják. A falvakat elham­vasztják. A Balkánban már kitört a népháború. Az oroszok élelmezése igen rosz. A nagyherczeg néhány nap múlva állítólag átmegy a Balkánon. A török főhadsereg mozdulatairól a főhadiszálláson nincsenek tisztában. A trónörökös nagyherczeg ha­lasztja a csatát, hogy befejezhesse Ruscsuk körül­­zárolását. Még segédcsapatokra vár, és egy had­osztályt még beosztanak hozzá, miáltal 70,000 em­berre fog szaporodni hadereje. Az orosz hadsereg egészségi állapota nem a legjobb. Az orosz bal­szárnynál (14. hadtest), mely jul. 17. és 18-án közép Dobrudzsában táborozott, e napokban hat­­százötvennel növekedett a betegek száma. * Pétervárról írják a „P. Lloydsnak: A nap lagiumusauu­m*o *»«.,­­ ~~ — t vasút igazgatósága utasítást vett a hadügyminisz­tériumtól, állomásain haladéktalanul barakkok épí­téséhez fogni, valamint mindazon előkészületeket megtenni, melyek a gyors és jelentékeny katona­­szállításra szükségesek. A hadügyminisztérium e czélból 400,000 rubelt bocsátott a vasút rendelke­zésére. A tény bizonyára jobban jellemzi az orosz­­osztrák-magyar viszonyok valódi jellemét, mint a félhivatalos nyilatkozatok. Ha a külföldi lapokban még mindig szó van állítólagos béketárgyalások­ról, szolgáljon élénk jellemzéséül az e tekintetben Pétervárott uralkodó felfogásnak, hogy a külföldi sajtó összes efféle czikkei az orosz censura-hivatal által töröltettek és egyidejűleg­­ felhivatott az orosz sajtó, hogy a béke-modalitások megbeszélésétől tar­tózkodjék. * A czár a következő kéziratot intézte Mik­lós nagyherczeghez: „Azon kitűnő szolgálatok, melyeket ön a jelen háborúban a törökök ellen nyújtott, különös jóakaratunkat nyerte meg. Az ön kitűnő vezénylete alatt a dunai átke­lés nehéz munkája megtörtént és a folyt csaták­ban a muszka sereg győzedelmeskedett. Hogy a nehéz és fáradságos munkáért ke­gyelmünket kifejezzük és vezényletét méltólag ki­tüntessük, mi ennek a Sz.-György rend 2-ik osz­tályát adományozzuk. Czári jó kegyelmünkkel, örökre igaz jóaka­rója maradunk. Drazcha, főhadiszállás jul. 15. 1877. Sándor". " kólában, és közigazgatásban, az igazságszolgálta­tásban és a magánéletben, — sőt épen most teszi a maga nyelvét ránk nézve kötelezővé még az Is­tenhez intézett imában is; épen úgy bujtogatja a testvért testvér ellen, épen úgy nehezíti mindenben életmódunkat és kenyérkeresetünket, épen úgy fenyíti a reánk erőszakolt vallás szertartásainak elhanyagolá­sát mint előbb, és mégis oh keserű gúny! — daczára annak, hogy hazánk és nemzetünk sorá­ban nem változott semmi, Szt.-Pétervárott még­is az oroszok és lengyelek közti egyetértésről, barát­ságról mernek beszélni ! Az orosz félhivatalos lapok névtelen jelenté­seket hoznak, melyek elmondják, hogy a lengyelek felhagytak függetlenségi törekvéseikkel s jó barát­ságban akarnak élni Oroszországgal — csak ma­radhassanak békében s e jelentésekre válaszul szintén névtelen czikkek jelennek meg ugyan azon lapokban, és hirdetik, hogy: igenis nem kell a lengyeleket többé zaklatni, miután már belátják eddigi tévedéseiket és lemondanak eddigi törek­véseikről. Más de ugyanezen országban megjelenő la­pok, mely országban a szabad szónakj­incs kelete, s a Mongol fegyelem uralkodik, — más la­pok bátorságot vesznek magoknak ellenük nyi­latkozni e véleményeknek és ellenők a hűtlen len­gyeleknek ; mások ismét azt tanácsolják, hogy próbára kell tenni a lengyeleket, és igy nagy zajt ütnek minden igaz ok nélkül, mialatt a lengyel földön uralkodó zsarnokság csendben, de szakadat­lanul folytatja elnyomó munkáját. De Európa meg­lepetve hallja e zajt és szeretné tudni, mit jelent ez ? Az orosz kormány felhasználva az alkalmat el i­gyekszik hitetni mind­azokkal, kik nem isme­rik tapasztalásból a muszkák eljárását, hogy csak­ugyan van valami a dologban, zajt üt tehát be­lőle a külföldön is, híreket terjeszt, bizonyos tábornokok (rendőrfőnökök!) kirándulásairól, kik bizonyos lengyelekkel alkudozásokat folytatnak a külföldön, — mintha otthon nem találnának eleget ! j mindennemű hangos nyilatkozatban az hang­zik, hogy „a lengyelek lemondanak, bocsánatot kér­nek, — kell hogy lemondjanak.“ S vájjon mire való ez az egész szemfényvesz­tés ? Mi érezzük hazámfiai, mi tudjuk, hogy mire : arra, hogy besározza szeplőtlenül megóvott nem­zeti becsületünket, hogy oly színben tüntessen fel a világ előtt, mint a­kik hűtelenek lettünk ön­magunkhoz, múltunkhoz és törekvéseinkhez, s ez­­által méltatlanok a közbizalomra, ők merészelnek bennünket hiteleneknek rágalmazni ! Kibékülés a lengyelekkel! A lengyel soha sem vágyódik hasznot szerezni másnak rovására ; a lengyel sohasem fog segédkezet nyújtani arra, hogy nem mondom sebesültek, hanem még élő nemzetek kivégezéséhez járuljon, a lengyel soha­sem lesz ellensége valamely nemzet jó törekvései­nek, mely az emberi szabadság és haladás igényei szerint kíván létezni, a lengyel nem fog senki vagyonához nyúlni, nem fog segédkezet nyújtani a rabszolgaság terjesztésére, a lengyel sohasem fog hódításra menni a külföldre. Valamint a folyam bármily szorongatott legyen is medrében, nem vész mocsárakba, sem forrásához vissza­torlódni nem fog, hogy ellenkező eséssel folyjon le, úgy nem fogja a lengyel soha természetét megváltoztatni, — s nem volna rá képes még ha akarná sem, sőt, ha kényszerít­tetnék is arra, a lengyel nemzet életfolyama a nyugoti civilisatió magas forrásából ered, vagy­is az emberi méltóság s a nemzet­szabály forrásaiból, — és semmi önkény álta nem változtatható át uráli pusztító áramlattá. Kibékülés a lengyelekkel! .... nagyszerű jeles dolog! A világ mindenesetre lelkesedéssel rumiul uavufcOlul, mint a lengy­e­lek­töl való Uil­ól­il­lés — azaz mindenekelőtt felhagyás minden in­gerléssel, felforgatással, hódítással, vagy­is lemon­dás a külső hódításokról és belső zsarnokságról, a szabadság megadása saját népeinek — annyi volna mint a czár birodalmának teljes megnyitása az emberi haladás vívmányai előtt. íme az általá­nos feltételek, melyek alatt­­ egyedül lehetne szó Oroszország kibéküléséről a lengyelekkel. E nélkül szólni róla, hazugság, és bántalmazás még akkor is, ha nem folyna vér s nem ömlenének könyek Lengyelországban, mint a­hogy ömlenek na­ponként. Sok haszontalan kényetlenséget követett el már rajtunk Oroszorszország, pusztán azért, hogy gyötörjön, vagy hogy zsarnoki kedvét töltse raj­tunk; de ez utolsónak forrása az önérdek. Az agyaglábú óriás lelkét midőn uj hóditó hadjáratára indult, melyben oly könnyen összeüt­­közhetik Európa többi államainak sértett érdeke­ivel, remegés fogta el. Lengyelország véres alakja ijesztő rémként tűnt fel szeme előtt. Elbizakodva erejében tán nem kételkedett, hogy míg e vakmerő rohama közben is sikerülni fog áldozatát fojtó karjai közt megtartania, de megrémült a gondolattól, hátha az általa veszél­lyel fenyegettettek valamelyike fegyveres kezét ta­lálja nyújtani az elnyomottnak, hogy azt felsza­badítsa, s hogy a rabszolgaság várába vissza­térő hadainak útját elállja ! Ezért kellett az áldo­zatról elhitetni, hogy az nem áldozat többé, ha­nem bűntárs. De e gyalázatos terv ön­magában összedől, könnyű valamely nagy hatalomnak bántalmazni egy nemzetet, mely megfosztatott a gyalázat meg­torlására kellő eszközöktől ! De a világ ismer ben­nünket, tudja, hogy mi nem lehetünk a zsarnok­ság és hódítás bűntársai, s lelke mélyében felhá­borodva fogja nézni a végtelen hazugságok ezen betetőző koszorúját a pánszlávizmus lobogóján, és tán észre fogja venni azon veszélyes pontot, mely szétszakítja a hazugság és erőszak zászlóját, midőn ezzel azt fedezni igyekeznék. a hazugság e zászlaja dulást visz a világba , egy időre tán uralmat vívhat ki, — mert szövet­ségeseinél hívja föl mindenütt a gyűlölet és bír­vágy titkos hatalmait, de nem lesz képes megvál­toztatni az igazságot, mely mellett tanúságot tesz az élet és százados fáradalom és türelem. — Az élő igazság e szirtjén hajótörést fog szen­vedni. Hogy nem csalódom e hitemben, bizonyítja azon nagyszámú társaság, mely ma itt összegyűlt, — összegyűlt egy lengyel ünnepély hívója, mely­nek tárgyát egyszerű, kölcsönösen segélyző len­gyel egylet alapszabályainak emléke képezi. — Ez élénk részvét, s rokonszenv a civilisatió, a szabad­ság és haladás régi bajnokait illeti ! És mi len­gyelek bizton mondhatjuk és bizonyítjuk is nem csak szavainkkal, hanem életünkkel is, — hogy­ha majd azok, kiket testvéreinknek nevezünk­ az európai polgárosodásban, egy napon fel­emelkednek férfias tanúságot tenni az élő igaz­ság mellett, hogyha egykor elszánják magukat megdönteni a hazugság és dúlás uralmát, mely már az európai civilisatió legbelső védfalait érinti, — hogy akkor bennünk nem szivükben és értel­mükben megzavart embereket, nem rabszolgákat, kik megvannak törve és készek mindennemű szol­gaságra,­­ hanem a szabadság hű harczosait fogja találni, kik a legsúlyosabb szenvedésekben szerez­ték kipróbáltatásukat. Bocsássanak meg honfitársaim, hogy hazánk szomorú sorsának említése által megzavartam a magánkon ünnepek örömét, de ennek fejében al­kalmat nyújtottam önöknek arra, hogy visszauta­síthassák a nemzetünkön elkövetett gyalázatot, visszautasíthassák egyszerűen rámutatva az embe­riség és polgárosultság azon színvonalára, melyen állunk. Lehetőséget eszközöltem arra, hogy a len­­­gyel hazafiak első nyilván­os és szabad gyü­lekezete óvást tehessen a ravasz hazugság ellen. De hogy mégis felköszöntéssel végezhessen e felszólalásomat, — mert a felköszöntés mel­­lőzhetlen ily ünnepélynél és megilleti e jóakaró s rokonszenves vendég tanúit is ez ünnepélynek — engedjék meg önök, hogy poharat emeljek a sza­bad nemzetek testvériségének tiszteletére, és a jövő azon napjának dicsőségére, midőn ezen test­véries érzelem m­egtermendi a maga valódi férfias és poltikai cselekvését, (actióját) a közjónak együt­tes védelmét. Ez időpont az európai civilisatió ünnepe le­szen és a mi hazánk megváltásának pillanatává leend. A szűnni alig akaró éljenzés után a közönség ismételt felhívására „halljuk Verhovayt“ Verhovay Gyula a nemzetek szabadságáért nagy tetszéssel s gyakran kitörő helyesléssel fogadott beszédet tartott. Ezután a lövölde kertében begáli világítás mellett élőképeket mutattak be. A lengyel fehér sassal díszített piros zászló megvédése Lengyelor­­szág­ felosztása után, a magyar-török testvériség, mik zajos tapsokkal fogadtattak és ismételtettek A fiatalság azután tánczra kerekedett s vígan járta a lengyel és magyar tánczot kivilágos kivkradtig. A valóban testvéries nemzeti ünnepélyt, az egylet elnöke e következő rövid beszéddel zárta be: Kedves barátaink! Hogy ily szép számban megjelentetek, az bi­zonyítéka a ti ősi barátságtoknak a lengyel nép iránt. A magyar megtartotta nekünk barátságát, daczára a mi időnkinti szerencsétlenségünknek, me­lyet áruló szomszédaink ónoztak. Az, hogy szerencsétlenségünkben is megőriz­tétek barátságtokat, mutatja sajátok nemes voná­sát. De ebben rejlik ám erőtök is; megbizható­­ságtok s ama példátlan szabadság- és hazaszeretet által érdemeltétek ki magatoknak valamennyi eré­nyes népek becsülését és szeretetét, ebben fekszik hatalmatok, melyet mi is mindenkor iparkodtunk emelni s növelni. De rajtatok áll a köztünk lévő barátságot szilárdítani, s mindég szem előtt tartani, hogy a lengyelek és magyarok a legbensőbb barátságban élő népek maradjanak, s hogy egymást közösen támogassák — a ti s a mi javunkra, őszinte köszönetet mondva tor vagyok egyúttal szives megjelenésiekért, há­az ünneptort befejezni, mai ünnepélyünkön való további részvevésre föl­s kérni­ , Éljen a ti szép és boldog hazátok! Éljenek a magyarok! ÚJDONSÁGOK. —■ A harcztóri hírlapírók. Sumlában korábbi hirek szerint az ott képviselt tekinté­lyes franczia, angol, német és magyar hírlapok harcztóri tudósítói azon hajmeresztő kegyetlensé­gekről, melyeket az oroszok és bolgárok a törö­kökön előkövettek, mint szemtanuk jegyzőkönyvet szerkesztettek és írtak alá. E jegyzőkönyv egy­részt a hírlapok útján nyilvánosságra fog hozatni, másrészt a porta külföldi képviselőihez is hivata­losan megküldetik. Az aláírásnál a „P. Lt.“ köz­lése szerint ezen hírlapok voltak képviselve: fran­czia : „Journal des Débats“, „République França­­ise“ ; angol: „Times“, „Standard“ „Morning Advertiser“, „Graphic“, Illustrated London News“, „New­ York Harald,“ Manchester Guardian“, „Eva­­miner“,­­Daily Telegraph“, „ Scotsman “; német: „Kölmiche Zeitung“, „Neues Wiener Tagblatt“, „Neue Freia Presse“, „Wiener Vorstadt-Zaitung“, „Frankfurter-Zeitung“, „Pester Lloyd“; magyar: „Egyetértés“. — A porta e jegyzőkönyv terjesz­­tését Konstantinápolyból távirati uton fogja esz­közölni . — A Dr. Vaskovits Jáno­s-féle hideg­­vizgyógyintézetben Budán, a városmajor fölött a múlt szombaton rendezett tánczvigalom kitünően sikerült. Az orvosnő t ngja ez alkalommal bebi­­zonyitá ismert vendégszeretőt. Növelte az estély sikerét, hogy Rácz Zsófika és Sicher Teréz kias­­­szonyok, kik a rendezésnél befolytak és kellemesen mulattatták a vendégeket, úgyszintén a többi sztrnő- és meghívott vendégek kivilágos kivirradtig részt vettek a táncz és lakomában. — A t­örök sebesültek javára Jermy Áron 1848/49-iki honvéd hadnagy két kilo lépést küldött be szerkesztőségünkhöz. — Olcsó igazságszolgáltatás. A „Polgártárs“ szerkesztősége Derecskéről egy járás­­birói ítéletet látott. A perelt tőke 1 frt 20 kr. Meg is ítélték. A költség 12 frt 11 kr. — Komikus az a pökhendiség, a melyet az erdélyi román lapok a román hadsereg vitézségének kürtölésében kifejtenek. „A román hadsereg — írja az egyik — átmenvén a Dunán, elfoglalta Nikápolyt; az oroszok „némi segélyt“ nyújtottak. — „A román hadsereg — mondja a másik — átlépte a Balkánt. A muszkák „kész után“ mentek utána stb. Szóval : a török elleni hősi háborút a román sereg folytatja, a muszka csak secundál. — De ahol meg a törökök győz­nek, ott a román hadseregről nincs szó , hanem­ itt meg ott az „oroszok“ megverettek és igy to­vább. — No­ha békekötésre kerül a dolog, kiván­csi lehet Európa, hogyan fogja diktálni Romá­nia a keleti békét.­­r­ Jókai Mór müvei a czár udva­ránál. A czár menye: Caesarowna Mária Teo­­dorowna levél utján megrendeltetó Jókai Mórnak „Fekete gyémántok“ és „Szerelem bolondjai“ czimü regényét német nyelven. A regények Hapsalba, Oroszország esthlandi tartományába küldendők. — Hihetetlennek tartjuk, a­miről egy budapesti kőnyomatú helyi lap tudósít, hogy a pozsonyi rendőrség e napokban azért fogott el egy temesvári illetőségű matrózt, mert mezítláb járkált a városban. — Mióta cseppent volna Pozsony ki önmagából? A­mig pedig Pozsony, — addig csak nem vitte még ennyire ? . . — Az országos k­ö­zj­e­gy­z­ő­i g­y­űl­tés tárgyában a budapesti közjegyzői kamara ülést tartott, s magáévá tevén az aradi kamara indítványát, elhatározta, hogy az összes magyar­­országi közj. kamarákhoz felhívást fog intézni, je­lentenék ki hozzájárulásokat aug. 15-ig s jelölnék meg a kérdéseket, melyek a gyűlésen megvitatan­­dók volnának. — A Varsóból Lublin és Kowel felé vezető vasut­vonal jövő augusztus 18-án fog meg­nyittatni. — Borzadalmas szójárás. Ismeri-e mindenki azt a példabeszédet, hogy „fogadd be a tótot, kiver a házadból?“ vagy azt a népies köz­mondást, hogy „A kása nem étel, a tót nem em­ber?“ . . . Utoljára bizony ez a példabeszéd fogja okozni szegény hazánk vesztét. Egy magyarországi tót lelkész őrületes czikket ír a „Sovr. szv.“ orosz lapba, a­mely czikknek „igéjét“ e szóbeszéd ké­pezi. „Az összes szláv népek nyilatkoztak — úgy­mond a pap — a vitéz orosz testvérek J felszakadt­ (Folytatása hü­vetkasik.) A budapesti „lengyel testvérse­­gélyző egylet“ e hó 22-dikén délután kedélyes ünnepélyt rende­zett a polgári lövölde helyiségeiben. Már az ün­nepély kezdetén délutáni 4 órakor gyülekezett a közönség úgy annyira, hogy már az esteli órák­ban a főváros minden rangú köreiből megjelentek alig voltak képesek elhelyezni a vendégeiket mindjárt a bejáratnál a legnagyobb előzékenység­gel fogadó egyleti tagok. Az ünnepélyt Rácz Pál nemzeti zenekara nyitotta meg. A lengyel és ma­gyar himnuszok s több ismerős darab eljátszása után gyakorta kitörő tapsviharral jutalmazván a zenekart, a felkeseredett közönség. Az ünnepély jelentőségéhez illő hangulatot csak emelte a „budapesti dalkör“ hatott darabok művészi előadása által mely váro­s okozta az ünneplő közönség lelkesedését. Majd társas vacso­rához ült a jelenvoltak nagy része, s a rövid, de magyaros lakomát két szép és találó hasonlatok­ban gazdag felköszöntés fűszerezte. Legelső Go­­lemberski tiszteletbeli tagé volt, ki a következő szép lengyel beszédben a magyar testvéresülésre emelt poharat. Végtelenül sajnálom uraim, hogy elismerésül azon tiszteletért, melyben önök e szép ünnepélyre szóló megbízásukkal részesítettek, nem szólhatok az öröm hangján önökhöz. De ez már a mi sor­sunk honfitársaim. Mi lengyelek, most éljük életünk legszomo­­rubb óráit, s bár lengyel vér nem patakzik, min­den örömünk meg van mérgezve. Gonosz ellenségünk, miután feldúlta nemzeti államunkat s nyomorba taszította népünket, mi­után felzavarta társadalmi belviszonyainkat és ül­dözőbe vette szivünk minden nemes gerjedelmét, miután megfosztott nyelvünktől, midőn ránk erő­szakolta saját vallását és oly érzelmek nyilvánítá­sára kényszeritett, melyek valódiságában maga sem hitt, lábbal taposta lelkiismeretünket, — Orosz­ország ma becsü­letünket támadja meg, becsüle­tünktől akar megfosztani. Lengyelországban, mint önök tudják, nem változott meg semmi. Oroszország ép úgy elitél és üldöz minden lengyel törekvést s ép úgy buszút áll minden hazafias igyekezetért, mint ezelőtt; ép úgy ránk erőszakolja a maga idegen­­nyelvét az is­

Next